-
61 ἔχω
ἔχω (A), [ per.] 2sg. ἔχεισθα cj. in Thgn. 1316 ( ἔχοισθα cod.), ἔχῃσθα cj. in Sapph.21 ( ἔχεισθα cod.); [ per.] 2sg. subj.Aἔχῃσθα Il.19.180
: [tense] impf. εἶχον, [dialect] Ep.ἔχον Od.2.22
, al., [dialect] Ion. and poet.ἔχεσκον Il.13.257
, Hdt.6.12, Epigr.Gr.988.6 ([place name] Balbilla): [tense] fut. ἕξω, [dialect] Ep. inf.ἑξέμεναι Call.Aet.3.1.27
(of duration) or σχήσω (of momentary action, esp. in sense check, v. infr. A. 11.9, not found in [dialect] Att. Inscrr. or NT); [ per.] 2sg. codd.: [tense] aor. 1 ἔσχης α f.l.in Nonn.D.17.177, alsoἔσχα IG3.1363.6
, 14.1728, [ per.] 3pl. μετ-έσχαν ib.12(7).271.12 (Amorgos, iii A.D.): [tense] aor. 2 ἔσχον, imper. , E.Hipp. 1353 (anap.) ( σχέ only in Orac. ap. Sch.E.Ph. 638 (dub.l.), sts. in compds. in codd., as , ); subj.σχῶ Il.21.309
, etc.; opt.σχοίην Isoc. 1.45
, in compds. σχοῖμι (asμετάσχοιμι S.OC 1484
(lyr.),κατάσχοιμεν Th.6.11
); [ per.] 3pl.σχοίησαν Hyp.Eux.32
,σχοῖεν Th.6.33
; inf.σχεῖν Il. 16.520
, etc., [dialect] Ep.σχέμεν 8.254
(in Alexandr. Gr. [ per.] 3pl. [tense] impf. and [tense] aor. 2εἴχοσαν AP5.208
(Posidipp. or Asclep.), v.l. in Ev.Jo.15.22,ἔσχοσαν Scymn.695
): for the poet. form ἔσχεθον, v. Σχέθω: [tense] pf. , εἴσχηκα in Inscrr. of iii/i B.C., SIG679.54, etc.; [dialect] Ep. ὄχωκα is dub., v. συνόχωκα:—[voice] Med., [tense] impf.εἰχόμην Pi.P.4.244
, etc.: [tense] fut.ἕξομαι Il.9.102
, etc.; σχήσομαι ib. 235, Ar.Av. 1335, more freq. in compds. ( ἀνα-) A.Th. 252, ( παρα-) Lys.9.8, etc.: [tense] pf. [voice] Pass. παρ-έσχημαι in med. sense, X.An.7.6.11, etc.: [tense] aor. 2ἐσχόμην Hom.
, Hdt.6.85, rare in [dialect] Att. exc. in compds.; imper.σχέο Il.21.379
,σχέσθε 22.416
, later σχοῦ in compds. ( ἀνά- ) E. lon947, etc.; inf.σχέσθαι Od.4.422
, Hes.Fr.79:—[voice] Pass., [tense] fut. [voice] Med. ἐν-έξομαι in pass. sense, E.Or. 516, D.51.11, laterσχεθήσομαι Gal.UP15.3
, freq. in compds. (συ- ) Phld.Ir.p.83 W., (ἐν- ) Plu.2.98 of, ( ἐπι-) S.E.P.1.186: [tense] aor. 1ἐσχέθην Arr.An.5.7.4
, 6.11.2, Aret.SA2.5, (κατ-, συν-) Plu.Sol. 21, Hp.Int. 45 vulg.: [tense] fut. [voice] Med. σχήσομαι in pass. sense, Il.9.235 (dub.), 655, 13.630: [tense] aor. 2 [voice] Med. in pass. sense,ἐσχόμην Il.17.696
, al., Hdt. 1.31 (σχέτο Il.7.248
, 21.345), part.σχόμενος Od.11.279
, prob. in Isoc.19.11, ( κατα-) Pi.P.1.10, Pl.Phdr. 244e, Parth.33.2 (s.v.l.): [tense] pf.ἔσχημαι Paus.4.21.2
; also in compds., freq. written - ίσχημαι, -ήσχημαι in codd. of late authors. (I.-E. seĝh- (cf. Skt. sáhate 'overpower', Goth. sigis 'victory', Gr. ἔχ- dissim. fr. ἔχ-), reduced form sĝh-(σχ-), whence redupl. ἴσχω ( = si-sĝh-o) (q.v.): cf. ἕκ-τωρ, ἕξω, ἕξις; but hέχ- IG12.374.161, al., is a mere error (ἔχ- ib.12.116.4, 16).)A Trans., have, hold:I possess, of property, the most common usage, Od.2.336, 16.386, etc.; οἵ τι ἔχοντες the propertied class, Hdt.6.22; ὁ ἔχων a wealthy man, S.Aj. 157 (anap.);οἱ ἔχοντες E.Alc.57
, Ar.Eq. 1295, Pl. 596; οἱ οὐκ ἔχοντες the poor, E.Supp. 240;κακὸν τὸ μὴ 'χειν Id.Ph. 405
; ἔχειν χρέα to have debts due to one, D. 36.41, cf. 37.12; to have received,θεῶν ἄπο κάλλος ἐ. h.Ven.77
;τι ἔκ τινος S.OC 1618
;παρά τινος Id.Aj. 663
;πρός τινος X.An.7.6.33
, etc.;ὑπὸ.. θεοῖσι h.Ap. 191
; πλέον, ἔλασσον ἔ.. (v. h. vv.): in [tense] aor., acquire, get, : also [tense] fut.σχήσω, δύναμιν Th.6.6
;λέχος E.Hel.30
, cf. Pi.P.9.116:—[voice] Pass., to be possessed,ἔντεα.. μετὰ Τρώεσσιν ἔχονται Il.18.130
, cf. 197.2 keep, have charge of,ἔχον πατρώϊα ἔργα Od. 2.22
;κῆπον 4.737
;Εἰλείθυιαι.. ὠδῖνας ἔχουσαι Il.11.271
;πύλαι.., ἃς ἔχον Ὧραι 5.749
, 8.393;τὰς ἀγέλας X.Cyr.7.3.7
; διαιτητῶν ἐχόντων τὰς δίκας having control of, D.47.45; to be engaged in, φυλακὰς ἔχον kept watch, Il.9.1, 471;σκοπιὴν ἔχεν Od.8.302
;ἀλαοσκοπιὴν εἶχε Il. 10.515
, 13.10; σκοπιὴν ἔ. τινός for a thing, Hdt.5.13;δυσμενῶν θήραν ἔχων S.Aj. 564
, etc.; ἐν χερσὶν ἔ. τι (v. χείρ).b metaph., of a patient, οὐκ ἔχει ἑωυτόν is not himself, Hp.Int.49.3 c. acc. loci, inhabit,οὐρανόν Il.21.267
;Ὄλυμπον 5.890
; haunt, [Νύμφαι] ἔχουσ' ὀρέων αἰπεινὰ κάρηνα Od.6.123
;Βρόμιος ἔχει τὸν χῶρον A.Eu.24
; esp. of tutelary gods and heroes, Th.2.74, X.Cyr.8.3.24; of men,πόλιν καὶ γαῖαν Od.6.177
, 195, etc.; Θήβας ἔσχον ( ἔσχεν codd.) ruled it, E.HF 4; ἔχεις γὰρ χῶρον occupiest it, S.OC37, cf. Od.23.46; in military sense, ἔ. τὸ δεξιόν (with or without κέρας) Th.3.107, X.An.2.1.15; of beasts,τὰ ὄρη ἔ. Id.Cyn.5.12
.4 have to wife or as husband (usu. without γυναῖκα, ἄνδρα), οὕνεκ' ἔχεις Ἑλένην καί σφιν γαμβρὸς Διός ἐσσι Od. 4.569
, cf.7.313, Il.3.53, etc.;ἔσχε ἄλλην ἀδελφεήν Hdt.3.31
, cf. Th.2.29;νυμφίον Call.Aet.3.1.27
; also of a lover, Th.6.54, AP5.185 (Posidipp.), etc.;ἔχω Λαΐδα, ἀλλ' οὐκ ἔχομαι Aristipp.
ap. D.L.2.75, cf. Ath. 12.544d:—in [voice] Pass.,τοῦ περ θυγάτηρ ἔχεθ' Ἕκτορι Il.6.398
.6 [tense] pres. part. with Verbs, almost, = with,ἤϊε ἔχων ταῦτα Hdt.3.128
, cf. 2.115;ὃς ἂν ἥκῃ ἔχων στρατόν Id.7.8
.δ', cf. X.Cyr.1.6.10.—Prose use.7 of Place, ἐπ' ἀριστερὰ ἔ. τι keep it on one's left, i.e. to keep to the right of it, Od.3.171;ἐπ' ἀριστερὰ χειρὸς ἔ. 5.277
; ἐν δεξιᾷ, ἐν ἀριστερᾷ ἔ., Th.3.106; τοὺς οἰκέτας ὑστάτους ἔ. X.Cyr.4.2.2: but in [tense] aor., get,περιπλώοντες τὴν Λιβύην τὸν ἥλιον ἔσχον ἐς τὰ δεξιά Hdt.4.42
.8 of Habits, States, or Conditions, bodily or mental,γῆρας λυγρὸν ἔ Od.24.250
;ἀνεκτὸν ἔχει κακόν 20.83
;ἕλκος Il.16.517
;λύσσαν 9.305
;μάχην ἔ. 14.57
;ἀρετῆς πέρι δῆριν ἔ. Od.24.515
; ὕβριν ἔ. indulge in.., 1.368, etc.; [ Ἀφροδίτην] 22.445; [φρένας] ἔ. Il.13.394
, etc.;βουλήν 2.344
;τλήμονα θυμόν 5.670
; , cf. Od.14.490 (for later senses of νοῦν ἔχειν, v. νοῦς); ἄλγεα Il.5.895
, etc.;ἄχεα θυμῷ 3.412
;πένθος μετὰ φρεσίν 24.105
;πένθος φρεσίν Od.7.219
;πόνον.. καὶ ὀϊζύν Il.13.2
, Od.8.529;οὐδὲν βίαιον Hdt.3.15
;πρήγματα ἔ. Id.7.147
, cf. Pl.Tht. 174b, etc.: in periphrastic phrases, ποθὴν ἔ. τινός, = ποθεῖν, Il.6.362; ἐπιδευὲς ἔ. τινός, = ἐπιδεύεσθαι, 19.180; ἔ. τέλος, = τελεῖσθαι, 18.378; κότον ἔ. τινί, = κοτεῖσθαι, 13.517;ἐπιθυμίαν τινός E.Andr. 1281
;φροντίδα τινός Id.Med. 1301
; ἡσυχίην ἔ. keep quiet, Hdt.2.45, etc. ([tense] fut.ἡσυχίαν ἕξειν D.47.29
, but οὐκ ἔσθ' ὅπως.. ἡ. σχήσει will not keep still for a moment, Id.1.14); αἰτίαν ἔ. to be accused, X.An.7.1.8;ὑπό τινος A.Eu.99
(but μομφὴν ἔ., = μέμφεσθαι, E.Or. 1069, A.Pr. 445): in [tense] aor., of entering upon a state, ἔσχεν χόλον conceived anger, B. 5.104; ἔχειν τι κατά τινος have something against somebody, Ev.Matt.5.23, Ev.Marc.11.25, Apoc.2.4;ἔχω τι πρός τινα Act.Ap.24.19
;ἔχειν πρός τινα 2 Ep.Cor.5.12
;ἕξει πρὸς τὸν Θεόν JRS14.85
([place name] Laodicea): —these phrases are freq. inverted,οὓς ἔχε γῆρας Il.18.515
;οὐδὲ Ποσειδάωνα γέλως ἔχε Od.8.344
;ἀμηχανίη δ' ἔχε θυμόν 9.295
;θάμβος δ' ἔχεν εἰσορόωντας Il.4.79
;σ' αὔτως κλέος ἐσθλὸν ἔχει 17.143
;Διὸς αἴσῃ, ἥ μ' ἕξει παρὰ νηυσί 9.609
(unless the antecedent is τιμῆς in 1.608);ὥς σφεας ἡσυχίη τῆς πολιορκίης ἔσχε Hdt.6.135
;ὄφρα με βίος ἔχῃ S.El. 225
(lyr.): c. dupl. acc.,φόβος μ' ἔχει φρένας A.Supp. 379
; also of external objects,αἴθρη ἔχει κορυφήν Od.12.76
;μιν ἔχεν μένος ἠελίοιο 10.160
;σε οἶνος ἔχει φρένας 18.331
; ἔχῃ βέλος ὀξὺ γυναῖκα, of a woman in travail, Il.11.269; λόγος ἔχει τινά c. inf., the story goes, that.., S.OC 1573 (lyr.); and so in later Gr., Plu.Dem.28, Ph. 1.331, Ael.VH3.14, NA5.42, Ath.13.592e;ὡς ἡ φάτις μιν ἔχει Hdt. 7.3
, cf. 5,26, 9.78 (but also ; [Κλεισθένης] λόγον ἔχει τὴν Πυθίην ἀναπεῖσαι Id.5.66
); ὡς ἂν λόγος ἔχῃ πρὸς ἀνθρώπους, ὅτι .. Plu.Alex.38:—[voice] Pass.,ἔχεσθαι κακότητι καὶ ἄλγεσι Od.8.182
;κωκυτῷ καὶ οἰμωγῇ Il.22.409
;ὀργῇ Hdt.1.141
;νούσῳ Hp.Epid.5.6
;ἀγρυπνίῃσι Hdt.3.129
;ὑπὸ πυρετοῦ Hp.Aph.4.34
;ὑπὸ τοῦ ὕδρωπος Id.Prorrh.2.6
,ἐν ἀπόρῳ Th.1.25
;ἐν συμφοραῖς Pl.R. 395e
.9 possess mentally, understand,ἵππων δμῆσιν Il.17.476
; ;πάντ' ἔχεις λόγον A. Ag. 582
, cf. E.Alc.51;ἔχετε τὸ πρᾶγμα S.Ph. 789
; ἔχεις τι; do you understand? Ar.Nu. 733: imper. ἔχε attend! listen! Pl.Alc.1.109b; ἔ. οὖν ib. 129b: with imper., ;ἔ. νυν, ἄλειψον Id.Eq. 490
; ἔχεις τοῦτο ἰσχυρῶς; Pl.Tht. 154a; know of a thing,μαντικῆς ὁδόν S.OT 311
; τινὰ σωτηρίαν; E.Or. 778 (troch.).10 keep up, maintain, καναχὴν ἔχε made a rattling noise, Il.16.105, 794; βοὴν ἔχον, of flutes and lyres, 18.495.11 involve, admit of, , cf. Th.1.5;βάσανον Lys.12.31
;ταῦτ' ἀπιστίαν, ταῦτ' ὀργὴν ἔχει D.10.44
; ἀγανάκτησιν, κατάμεμψιν, Th.2.41;τὰ ἀόρατα νοσήματα δυσχερεστέραν ἔχει τὴν θεραπείαν Onos. 1.15
.12 of Measure or Value,τὸ Δαμαρέτειον.. εἶχε Ἀττικὰς δραχμὰς δέκα D.S.11.26
;ἔχει τὸ Εὐβοϊκὸν τάλαντον Ἀλεξανδρείους δραχμὰς ἑπτακισχιλίας App.Sic.2.2
;χοῖρος ἔχων τὸ ὕψος δύο καὶ ἡμίσους πήχεων Ptol.Euerg.9
.b Geom., ἡ ἔχουσα τὰ κέντρα the (straight line) containing the centres, Archim.Aequil.1.6; ὁ κύκλος ἔχων τὸ πολύγωνον the circle containing (circumscribing) the polygon, Id.Sph.Cyl.1.23.13 c. dupl.acc.,Ὀρφέα ἄνακτ' ἔχειν E.Hipp. 953
;Ζῆν' ἔχειν ἐπώμοτον S.Tr. 1188
;παιδιὰν ἔ. τὸν ἐκείνου θάνατον Seleuc.
Alex. ap. Ath.4.155e.II hold:1 hold, ἔ. χερσίν, ἐν χερσίν, μετὰ χερσίν, etc., v. χείρ; μετὰ γαμφηλῇσιν ἔ. Il.13.200; πρόσθεν ἔ. ἀσπίδα ib. 157; ὑψοῦ, πασάων ὑπέρ, ὄπιθεν κάρη ἔ., 6.509, Od.6.107, Il. 23.136; ἔ. τινί τι to hold it for him, as his helper, 9.209, 13.600; uphold,οὐρανὸν.. κεφαλῇ τε καὶ ἀκαμάτῃσι χέρεσσι Hes.Th. 517
, 746; ἔχει δέ τε κίονας of Atlas, Od.1.53;ἐπ' ὤμων πατέρα S.Fr.
373.2 hold fast, χειρὸς ἔχων Μενέλαον holding him by the hand, Il.4.154, cf. 16.763, 11.488 (v. infr. C.I); ἔ. τινὰ μέσον grip one by the middle, of wrestlers, Ar.Nu. 1047;ἔχομαι μέσος Id.Ach. 571
, cf. Eq. 388, Ra. 469: metaph., ἔ. φρεσί keep in one's mind, Il.2.33;νῷ ἔ. τινά Pl.Euthphr.2b
, cf. R. 490a.3 of arms and clothes, bear, wear,εἷμα δ' ἔχ' ἀμφ' ὤμοισι Il.18.538
, cf. 595;παρδαλέην ὤμοισιν ἔ. 3.17
;σάκος ὤμῳ 14.376
;κυνέην κεφαλῇ Od.24.231
;τάδε εἵματ' ἔχω 17.24
, cf. 573, etc.;στολὴν ἀμφὶ σῶμα E.Hel. 554
, cf. X.Cyr.1.4.26, etc.; πολιὰς ἔχω I am grey-haired, Aeschin.1.49: abs., as a category, Arist.Cat. 2a3.4 of a woman, to be pregnant, Hdt.5.41, Hp.Epid.4.21, Arist.Pol. 1335b18; in fullἐν γαστρὶ ἔ. Hdt.3.32
; alsoπρὸς ἑωυτῇ ἔχειν Hp.Epid.1.26
.ιγ.b παῖδα ἔσχεν she had, i.e. bore, a child, Nic.Dam.11 J.7 enclose,φρένες ἧπαρ ἔχουσι Od.9.301
;σάρκας τε καὶ ὀστέα ἶνες ἔ. 11.219
;τοὺς δ' ἄκραντος ἔχει νύξ A.Ch.65
(lyr.); of places, contain,θηρῶν οὓς ὅδ' ἔχει χῶρος S.Ph. 1147
(lyr.), cf. X.Cyn.5.4; [τεῖχος] νῆας ἐντὸς ἔχον Il.12.8
;ὅσσους Κρήτη ἐντὸς ἔχει h.Ap.30
.8 hold or keep in a certain direction, ὀϊστὸν ἔχε aimed it, Il.23.871; more fullyχεῖράς τε καὶ ἔγχεα.. ἀντίον ἀλλήλων 5.569
; of horses or ships, guide, drive, steer, , cf. 11.760;φόβονδε 8.139
;τῇ ῥα.. ἔχον ἵππους 5.752
, etc.;παρὲξ ἔχε δίφρον Hes.Sc. 352
;ὅπῃ ἔσχες.. εὐεργέα νῆα Od.9.279
;παρὰ τὴν ἤπειρον ἔ. νέας Hdt.6.95
, etc.: abs., τῇ ῥ' ἔχε that way he held his course, Il.16.378, cf. 23.422; Πύλονδ' ἔχον I held on to Pylos, Od.3.182, cf. S.El. 720: metaph.,ἐπὶ ῥητορείαν ἔσχε Hsch.Mil.
(?)ap.Sch.Pl.R. 600c; also (esp. in [tense] fut. σχήσω, [tense] aor. 2 ἔσχον), put in, land,νέες ἔσχον ἐς τὴν Ἀργολίδα χώρην Hdt. 6.92
;σχεῖν πρὸς τὴν Σαλαμῖνα Id.8.40
; ἐς Φειάν, τῷ Δήλῳ, κατὰ τὸ Ποσειδώνιον, Th.2.25,3.29, 4.129;τάχ' οὖν τις ἄκων ἔσχε S.Ph. 305
; ποῖ σχήσειν δοκεῖς; Ar.Ra. 188; ἔχε.. ἀρὰν ἐπ' ἄλλοις point it against others, S.Ph. 1119 (lyr.); ὄμμ' ἔ. to turn or keep one's eye fixed, Id.Aj. 191 (lyr.);ἐπὶ ἔργῳ θυμὸν ἔ. Hes.Op. 445
;ἄλλοσ' ὄμμα θητέρᾳ δὲ νοῦν ἔ. S.Tr. 272
;τὸν δὲ νοῦν ἐκεῖσ' ἔχει E.Ph. 360
; δεῦρο νοῦν ἔχε attend to this, Id.Or. 1181; πρός τινα or πρός τι τὸν νοῦν ἔ., Th.3.22, 7.19; soπρός τινα τὴν γνώμην ἔ. Id.3.25
.9 hold in, stay, keep back,ἵππους Il.4.302
, 16.712; check, stop, [ τινα] 23.720, etc. ( σχήσω is usu. [tense] fut. in this sense, , cf. Il.11.820, Ar.Lys. 284, D.19.272, butἕξω Il.13.51
); χεῖρας ἔχων Ἀχιλῆος holding his hands, 18.33; but οὐ σχήσει χεῖρας will not stay his hands, Od.22.70; ἔ. [δάκρυον] 16.191; ἔ. ὀδύνας allay, assuage them, Il.11.848;ἔσχε κῦμα Od.5.451
;σιγῇ μῦθον 19.502
(soεἶχε σιγῇ καὶ ἔφραζε οὐδενί Hdt.9.93
);ἐν φρεσὶ μῦθον Od.15.445
; στόμα σῖγα, ἐν ἡσυχίᾳ, E.Hipp. 660, Fr.773.61 (lyr.); ; πόδα ἔξω or ἐκτός τινος ἔχειν, v. πούς:—[voice] Pass.,οὖρα σχεθέντα Aret.SA 2.5
.10 keep away from, c. gen.rei, τινὰ ἀγοράων, νεῶν, Il.2.275, 13.687; ; : c.inf.,ἦ τινα.. σχήσω ἀμυνέμεναι Il.17.182
; stop, hinder from doing,τοῦ μὴ καταδῦναι X. An.3.5.11
, cf. HG4.8.5;ἔσχον μὴ κτανεῖν E.Andr. 686
, cf. Hdt.1.158, etc.;μὴ οὐ τάδ' ἐξειπεῖν E.Hipp. 658
; ὥστε μή .. X.An.3.5.11;τὸ μὴ ἀδικεῖν A.Eu. 691
, cf. Hdt.5.101: also c. part.,ἔ. τινὰ βουθυτοῦντα S.OC 888
(troch.); .11 keep back, withhold a thing,ὅς οἱ χρήματα εἶχε βίῃ Od.15.231
, cf. D.30.14;Ἕκτορ' ἔχει.. οὐδ' ἀπέλυσεν Il.24.115
, cf. 136; αὐτὸς ἔχε pray keep it, a civil form of declining, E.Cyc. 270.13 with predicate, keep in a condition or place,εἶχον ἀτρέμας σφέας αὐτούς Hdt.9.54
, cf. 53, Ar.Th. 230;ἔ. ἑωυτοὺς κατ' οἴκους Hdt.3.79
;σαυτὸν ἐκποδών A.Pr. 346
, cf. X.Cyr.6.1.37;σῖγα νάπη φύλλ' εἶχε E.Ba. 1085
;τοὺς στρατιώτας πολὺν χρόνον πειθομένους ἔ. X.Cyr.7.2.11
.14 hold, consider,τινὰ θέᾳ ἰκέλαν Sapph. Supp.25.3
(dub.), cf. E.Supp. 164;τινὰ ὡς προφήτην Ev.Matt.14.5
;τινὰ ὅτι προφήτης ἦν Ev.Marc.11.32
;ἔχε με παρῃτημένον Ev.Luc.14.18
, cf.POxy.292.6 (i A.D.).III c.inf., have means or power to do, to be able, c. [tense] aor. inf., Il.7.217, 16.110, etc.: c. [tense] pres. inf., Od.18.364, etc.;πόλλ' ἂν λέγειν ἔχοιμι S.Ph. 1047
: sts. with inf. omitted or supplied from context, ἀλλ' οὔ πως ἔτι εἶχε he could not, Il.17.354; οἷά κ' ἔχωμεν so far as we be able, Od.15.281;ἐξ οἵων ἔχω S.El. 1379
;ὅσον εἶχες E.IA 1452
; .b have to face, be obliged,παθεῖν Porph. Chr.63
;εἰ ἕξω βλαβῆναι Astramps.Orac.p.5
H.;βάπτισμα ἔχω βαπτισθῆναι Ev.Luc.12.50
.2 after Hom., οὐκ ἔχω, folld. by a dependent clause, I know not..,οὐκ εἶχον τίς ἂν γενοίμαν A.Pr. 905
, cf. Isoc.12.130;οὐδ' ἔχω πῶς με χρὴ.. ἀφανίσαι S.OC 1710
;οὐκ ἔχων ὅ τι χρὴ λέγειν X.Cyr.1.4.24
;οὐκ ἔχω ποῖ πέσω S.Tr. 705
;ὅπως μολούμεθ' οὐκ ἔχω Id.OC 1743
; the two constructions combined,οὐ γὰρ εἴχομεν οὔτ' ἀντιφωνεῖν οὔθ' ὅπως.. πράξαιμεν Id.Ant. 270
.IV impers. c. acc., there is.. (as in Mod. Gr.),ἔχει δὲ φυλακτήριον πρὸς τὸ μή σε καταπεσεῖν PMag.Par.1.2505
, cf. 1262, 1840.B intrans., hold oneself, i.e. keep, so and so, ἔχον [οὕτως], ὥς τε τάλαντα γυνή (sc. ἔχει) kept balanced, like the scales which.., Il.12.433; ἕξω δ' ὡς ὅτε τις στερεὴ λίθος I will keep unmoved, as a stone.., Od.19.494, cf. Il.13.679, 24.27;νωλεμέως ἐχέμεν 5.492
; ἔγχος ἔχ' ἀτρέμας it kept still, 13.557; σχὲς οὗπερ εἶ keep where thou art, S.OC 1169;ἕξειν κατὰ χώραν Ar.Ra. 793
, cf. Hdt.6.42, X.Oec.10.10; διὰ φυλακῆς ἔχοντες to keep on their guard, Th.2.81; ἔχε ἠρέμα keep still, Pl.Cra. 399e, etc.; ἔχε δή stay now, Id.Prt. 349e, Grg. 460a, etc.;ἔχ' αὐτοῦ D.45.26
.64 with Preps., to be engaged or busy, (lyr.), X.An.5.2.26, etc.;περί τινας Id.HG7.4.28
.II simply, be,ἑκὰς εἶχον Od.12.435
;ἔ. κατ' οἴκους Hdt.6.39
;περὶ πολλῶν ἔ. πρηγμάτων Id.3.128
; ἀγῶνα διὰ πάσης ἀγωνίης ἔχοντα consisting in.., Id.2.91;ἔ. ἐν ἀνάγκαισι E.Ba. 88
(lyr.);ὅπου συμφορᾶς ἔχεις Id.El. 238
;ἐκποδὼν ἔχειν Id.IT 1226
, etc.2 freq. with Advbs. of manner,εὖ ἔχει Od.24.245
, etc.; καλῶς ἔχει, κακῶς ἔχει, it is, is going on well or ill, v. καλός, κακός (but [tense] fut. σχήσειν καλῶς will turn out well, D.1.9, cf. 18.45; ); οὕτως.. σχεῖν to turn out, happen thus, Pl.Ap. 39b; οὕτως ἔχει so the case stands, Ar.Pl. 110; οὕτως ἐχόντων, Lat. cum res ita se habeant, X.An.3.2.10;ὡς ὧδ' ἐχόντων S.Aj. 981
;οὕτω χρὴ διὰ στέρνων ἔχειν Id.Ant. 639
;οὕτως ἔ. περί τινος X.Mem.4.8.7
, cf. Hdt.6.16;πρός τι D. 9.45
;τῇδ' ἔ. S.Ph. 1336
;κοσμίως ἔ. Ar.Th. 854
;ἥδιον ἔ. πρός τινας D.9.63
; ὡς εἶχε just as he was, Hdt.1.114;ὥσπερ εἶχε Th.1.134
, X. HG4.1.30; ὡς ἔχω how I am, Ar.Lys. 610;ὥσπερ ἔχομεν Th.3.30
;τἀναντία εἶχεν D.9.41
; ἀσφαλέως, ἀναγκαίως ἔχει, = ἀσφαλές, ἀναγκαῖόν ἐστι, Hdt.1.86,9.27; καλῶς ἔχει no, I thank you, v. καλός.b c. gen. modi, εὖ ἔ. τινός to be well off for a thing, abound in it; καλῶς ἔ. μέθης to be well off for drink, i.e. to be pretty well drunk, Hdt. 5.20; σπόρου ἀνακῶς ἐ. to be busy with sowing, Id.8.109; εὖ ἐ. φρενῶν, σώματος, E.Hipp. 462, Pl.R. 404d;εὖ ὥρας ἔχον χωρίον Poll.5.108
; cf. ἥκω; so ὡς ποδῶν εἶχον as fast as they could go, Hdt.6.116, 9.59;ὡς τάχεος εἶχε ἕκαστος Id.8.107
;ὡς.. τις εὐνοίας ἢ μνήμης ἔχοι Th.1.22
;ὡς ὀργῆς ἔχω S.OT 345
, cf. E.Hel. 313, 857, etc.; πῶς ἔχεις δόξης; Pl.R. 456d;οὕτω τρόπου ἔχεις X.Cyr.7.5.56
;μετρίως ἔ. βίου Hdt.1.32
;ὑγιεινῶς ἔ. αὐτὸς αὑτοῦ καὶ σωφρόνως Pl.R. 571d
;οὐκ εὖ σεαυτοῦ τυγχάνεις ἔχων Philem.4.11
: also c. acc.,εὖ ἔ. τὸ σῶμα καὶ τὴν ψυχήν Pl.Grg. 464a
, cf. X.Oec.21.7: c. dat.,οὕτως ἐχόντων τούτων τῇ φύσει D.18.315
;πῶς ἔχετε ταῖς διανοίαις Lycurg.75
;τῇ λέξει κακῶς ἔ. Isoc.9.10
.3 lead towards,ὁδοὶ ἐπὶ τὸν ποταμὸν ἔ. Hdt.1.180
, cf. 191, 2.17; ἔ. εἴς τι to be directed, point towards,ἔχθρης ἐχούσης ἐς Ἀθηναίους Id.5.81
; τὸ ἐς τοὺς Ἀργείους ἔχον what concerns them, Id.6.19; ταῦτα ἐς τὴν ἀπόστασιν ἔχοντα ib.2, etc.; of Place, extend, reach to,ἐπ' ὅσον ἔποψις τοῦ ἱροῦ εἶχε Id.1.64
.IV after Hom., ἔχω as auxiliary, c. [tense] aor. part. giving a perfect sense,κρύψαντες ἔχουσι Hes.Op.42
;ἀποκληΐσας ἔχεις Hdt.1.37
;ἐγκλῄσασ' ἔχει Ar.Ec. 355
, cf. Th. 706; freq. in S.,θαυμάσας ἔχω OC 1140
, cf. Ant.22, al.: also in late Prose,ἀναλώσας ἔχεις Aristid. Or.18(20).1
;ὅς σφε νῦν ἀτιμάσας ἔχει E.Med.33
: less freq. c. [tense] pf. part., S.OT 701, Ph. 600, X.An.1.3.14,4.7.1: rarely c. [tense] pres. part., (lyr.), cf. X.Cyn.10.11.2 part. ἔχων, with [tense] pres., adds a notion of duration to that of present action, τί κυπτάζεις ἔ.; why do you keep poking about there? Ar.Nu. 509; τί δῆτα διατρίβεις ἔ.; why then keep wasting time? Id.Ec. 1151; τί γὰρ ἕστηκ' ἔ.; ib. 853, cf. Th. 473, 852: without interrog., φλυαρεῖς ἔ., ἔ. φλυαρεῖς, you keep chattering, Pl.Grg. 490e, Euthd. 295c;κακοῦν ἔχοντ' αὐτὸν ἀποκτιννύναι D.23.35
(and so possiblyἐνεργεῖ ἔ. Arist.Metaph. 1072b23
);παίσδεις ἔ. Theoc.14.8
: so in later Prose,παίζεις ἔ. Luc. Icar.24
; but ῥιπτεῖς ἔ.; do you throw away the prize when it is in your grasp? Aristid.1.443 J.C [voice] Med., hold oneself fast, cling closely,τῷ προσφὺς ἐχόμην Od. 12.433
, cf. Il.1.513, etc.;πρὸς ἀλλήλῃσιν Od.5.329
: mostly c. gen., hold on by, cling to, [ πέτρης] ib. 429;χερσὶν ἀώτου 9.435
;βρετέων A. Th.98
(lyr.);ἑξόμεσθάσου Ar.Pl. 101
; τῆς πληγῆς ἔχ εται claps his hand on the place struck, D.4.40.2 metaph., cleave, cling to,ἔργου Hdt. 8.11
, X.HG7.2.19; (iii A.D.);τῶν πραγμάτων Jul. Or.1.19a
; βιοτᾶς, ἐλπίδος, E. Ion 491, Fr. 409;τῆς αὐτῆς γνώμης Th.1.140
; lay hold on, take advantage of,τῶν ἀγαθῶν ἔχεο Thgn.32
;προφάσιος ἔχεσθαι Hdt.6.94
; fasten upon, attack, D.18.79; lay claim to,ἀμφοτέρων τῶν ἐπωνυμιέων Hdt.2.17
; to be zealous for, [ μάχης] S.OC 424; ;κοινῇ τῆς σωτηρίας X.An.6.3.17
, etc.3 come next to, follow closely, ib.1.8.4;ἕπεσθαι ἐχομένους ὅτι μάλιστα τῶν ἁρμάτων Id.Cyr.7.1.9
; of peoples or places, to be close, border on, c. gen., Hdt.4.169, Th.2.96, etc.; freq. in part., τὴν ἐχομένην [τῶν νεωρίων] στοάν Aen. Tact.11.3; οἱ ἐ. the neighbouring people, Hdt.1.134; ὁ ἐχόμενος the next man, Aen.Tact.22.27; of Time, τὸ ἐχόμενον ἔτος the next year, Th.6.3;ὁ ἐ. διαλογισμός PRev.Laws 16.15
(iii B.C.); τὰ ἐχόμενα τούτοις what follows, Pl.Grg. 494e (withoutτούτοις Isoc.6.29
).5 pertain to,ὅσα ἔχεται τῶν αἰσθήσεων Pl.Lg. 661b
;ἃ διδασκάλων εἴχετο Id.Prt. 319e
;ὅσα τέχνης ἔχεται Id.Men. 94b
, etc.: esp. in Hdt. in periphrases, τὰ τῶν ὀνειράτων, καρπῶν ἐχόμενα, 1.120, 193;ὀρνίθων ἢ ἰχθύων 2.77
; σιτίων, ἐσθῆτος, 3.25,66.II bear or hold for oneself, κρήδεμνα ἄντα παρειάων σχομένη before her cheeks, Od.1.334; ἀσπίδα πρόσθ' ἔσχετο his shield, Il.12.294, cf. 298, 20.262.IV keep oneself back, abstain or refrain from, ἀϋτῆς, μάχης, 2.98, 3.84;βίης Od.4.422
;ἐχώμεθα δηϊοτῆτος ἐκ βελέων Il.14.129
;τῆς ἀγωγῆς Hdt.6.85
;τῆς τιμωρίης Id.7.169
;τῶν ἀθίκτων S.OT 891
(lyr., s.v.l.): c.inf., A.R.1.328; ; κακῶν ἄπο χεῖρας ἔχεσθαι to keep one's hands from ill, Od.22.316;Μενέλεω σχέσθαι χέρα E.Rh. 174
: abs., σχέο, σχέσθε, hold! cease! Il.21.379, 22.416.V [voice] Pass. ofἔχω B. 1
, ἐπὶ ξυροῦ ἀκμῆς ἔχεται ἡμῖν τὰ πρήγματα are balanced on.., Hdt.6.11.------------------------------------ἔχω (B), -
62 ἀγαπάω
ἀγαπάω impf. ἠγάπων; fut. ἀγαπήσω; 1 aor. ἠγάπησα; pf. ἠγάπηκα, ptc. ἠγαπηκώς; plpf. 3 sg. ἠγαπήκει Is. 2:25. Pass.: 1 fut. ἀγαπηθήσομαι; 1 aor. 2 sg. ἠγαπήθης Sir 47:16; pf. ptc. ἠγαπημένος (in var. mngs. Hom.+.—STromp de Ruiter, Gebruik en beteekenis van ἀγαπᾶν in de Grieksche Litteratuur 1930; CRichardson, Love: Gk. and Christian, JR 23, ’43,173–85).① to have a warm regard for and interest in another, cherish, have affection for, loveⓐ by human beings (Pind., Pla. et al.)α. to a broad range of persons, apart from recipients of special devotion, for which see β; w. obj. given γυναῖκας Eph 5:25, 28, 33 (on proper attitude of the husband cp. Plut., Mor. 142e); Col 3:19; ὡς ἀδελφήν Hv 1, 1, 1. τὸν πλησίον Mt 5:43; 19:19; 22:39; Mk 12:31, 33 (on 33b s. Aristaen., Ep. 2, 13, end φιλῶ σε ὡς ἐμαυτήν); Ro 13:9; Gal 5:14; Js 2:8; B 19:5 (all quots. fr. Lev 19:18); s. πλησίον 2; τὸν ἕτερον Ro 13:8. τὸν ἀδελφόν 1J 2:10; 3:10; 4:20f. τοὺς ἀδελφούς 3:14. τὰ τέκνα τοῦ θεοῦ 5:2. ἀλλήλους J 13:34; 15:12, 17; 1J 3:11, 23; 4:7, 11f; 2J 5; Ro 13:8; 1 Th 4:9. τοὺς ἀγαπῶντας Mt 5:46; Lk 6:32. τὸ ἔθνος ἡμῶν 7:5. τοὺς ἐχθρούς Mt 5:44; Lk 6:27, 35; s. WvanUnnik, NovT 8, ’66, 284–300, and s. ἐχθρός 2bβ; ἀ. τινα ὑπὲρ τὴν ψυχήν love someone more than one’s own life B 1:4; 4:6; 19:5; D 2:7 (cp. Philo, Rer. Div. Her. 42 ὑπερφυῶς ἀ.; Kaibel 716, 5 φίλους ὑπὲρ ἁτὸν [=αὑτὸν] ἐτίμα). εἰ περισσοτέρως ὑμᾶς ἀγαπῶ, ἧσσον ἀγαπῶμαι; if I love you the more, am I to be loved less? 2 Cor 12:15; ἀ. πολύ, ὀλίγον show much or little affection Lk 7:47; cp. πλεῖον ἀγαπήσει αὐτόν will love him more vs. 42 (on the love-hate pair s. AFridrichsen, Svensk Exegetisk Årsbok 5, ’40, 152–62.—The meaning be grateful is suggested for Lk 7:42 by HWood, ET 66, ’55, 319, after JJeremias. See Jos., Bell. 1, 392 and Ps 114:1 LXX). Abs. ἡμεῖς ἀγαπῶμεν 1J 4:19. πᾶς ὁ ἀγαπῶν vs. 7. ὁ μὴ ἀγαπῶν vs. 8. W. indication of the kind of affection: ἀ. ἐν Ἰησοῦ Χρ. I Mg 6:2. Opp. μισεῖν (Dt 21:15–17) Mt 6:24; Lk 16:13.β. to transcendent recipients of special devotion: to Jesus 1 Pt 1:8. Esp. in J: 8:42; 14:15, 21, 23f; 21:15f (always spoken by Jesus).—On the last passage s. AFridrichsen, SymbOsl 14, ’35, 46–49; EMcDowell, RevExp 32, ’35, 422–41; Goodsp., Probs. 116–18; JScott, ClW 39, ’45–’46, 71f; 40, ’46–’47, 60f; M-EBoismard, RB 54, ’47, 486f.—ἀ. and φιλέω may be used interchangeably here (cp. the freq. interchange of synonyms elsewh. in the same chapter [βόσκειν–ποιμαίνειν, ἀρνία–προβάτια, ἑλκύειν–σύρειν], but s. KMcKay, NovT 27, ’85, 319–33; also φιλέω).—To God (Dio Chrys. 11 [12], 61; Sextus 442; 444; ParJer 6:6; LXX; Philo, Post. Caini 69; Jos., Ant. 7, 269; TestBenj 3:1; 4:5) Mt 22:37; Mk 12:30, 33; Lk 10:27 (all Dt 6:5); Ro 8:28; 1 Cor 2:9; 8:3. Of affection for the Creator B 19:2.ⓑ of the affection of transcendent beingsα. for ordinary human beings (Dio Chrys. 3, 60 ἀγαπώμενος ὑπὸ θεῶν; 79 [28], 13; CIG 5159 Βρουτταρᾶτος, ὸ̔ν ἀγαπᾷ ἡ Φαρία ῏Ισις; Norden, Agn. Th. 225 ὸ̔ν Ἄμμων ἀγαπᾷ; 226 [= OGI 90, 4]; s. β below; LXX; Jos., Ant. 8, 173; 314; TestNapht 8:4, 10) Ro 8:37; 9:13 (Mal 1:2); 2 Th 2:16; Hb 12:6 (Pr 3:12); J 14:21 (τηρηθήσεται P75); 1J 4:10, 19; 1 Cl 56:4 (Pr 3:12). ἱλαρὸν δότην 2 Cor 9:7.—Jesus’ affection for people Ἰ. ἠγάπησεν αὐτον J. liked him or was fond of him Mk 10:21 (displayed affection, caressed him has also been suggested; cp. X., Cyr. 7, 5, 50; Plut., Pericl. 152 [1, 1] al.).—Gal 2:20; Eph 5:2; J 11:5; 15:9; B 1:1. Of the beloved disciple J 13:23; 19:26; 21:7, 20; s. Hdb.3 on J 13:23, also JMaynard, JSOR 13, 1929, 155–59; Bultmann ad loc. et al.; AKragerud, Der Lieblingsjünger im Johannesevangelium, ’59; LJohnson, ET 77, ’66, 157f; see also μαθητής 2bα.—W. pf. pass. ptc. (cp. β) ἀδελφοὶ ἠ. ὑπὸ τ. θεοῦ (cp. Sir 45:1; 46:13) 1 Th 1:4; 2 Th 2:13; ἅγιοι καὶ ἠ. Col 3:12; τοῖς ἐν θεῷ πατρὶ ἠγαπημένοις Jd 1; ἐκκλησία ἠ. ITr ins; IRo ins.—Ro 9:25 (Hos 2:25 v.l.).β. for other transcendent beings: God’s love for Jesus J 3:35; 10:17; 17:26, from before creation 17:24. Here belongs also the pf. pass. ptc. the one loved by God (cp. Dt 32:15; 33:5, 26; Is 44:2) as designation of Jesus (cp. ParJer 3:11; AscIs 3:4; TestAbr A 1 p. 78, 6 [Stone p. 4] Ἀβραὰμ τὸν ἠ. μου φίλον; OGI 90, 4 [II B.C.] an Egyptian king is ἠγαπημένος ὑπό τοῦ Φθᾶ; Mitt-Wilck. I/2, 109, 12 [III B.C.] a king ἠγαπημένος ὑπὸ τ. Ἴσιδος) Eph 1:6; B 3:6; 4:3, 8. ἠγαπημένος παῖς αὐτοῦ 1 Cl 59:2f; υἱὸς ἠ. Hs 9, 12, 5. Of Jerusalem τὴν πόλιν τὴν ἠ. (Sir 24:11) Rv 20:9.—S. the lit. on φιλέω 1a.—Jesus’ love for God J 14:31.② to have high esteem for or satisfaction with someth., take pleasure in (Aesop, Fab. 156 P.)—Appian, Mithrid. 57 §230 τὰ προτεινόμενα=the proffered terms. PsSol 14:6 ἡμέραν ἐν μετοχῇ ἁμαρτίας αὐτῶν day of partnership in their sin. Also striving after someth. (Theopomp. [IV B.C.]: 115 Fgm. 124 Jac. τιμήν; Diod. S 11, 46, 2 τ. πλοῦτον; Appian, Bell. Civ. 1, 49 §215 citizenship; SIG 1268 I, 9 [III B.C.] φιλίαν ἀγάπα=‘value friendship’; pap of early Ptolemaic times in WCrönert, NGG 1922, 31; Ps 39:17; Sir 3:26) τὴν πρωτοκαθεδρίαν καὶ τοὺς ἀσπασμούς Lk 11:43. μισθὸν ἀδικίας 2 Pt 2:15. τὸν κόσμον 1J 2:15. τὸν νῦν αἰῶνα 2 Ti 4:10; Pol 9:2. δικαιοσύνην (Wsd 1:1; Orig., C. Cels. 6, 79, 22) Hb 1:9 (Ps 44:8). σεμνότητα Hm 5, 2, 8. τὴν ἀλήθειαν (Jos., C. Ap. 2, 296; TestReub 3:9) 1 Cl 18:6 (Ps 50:8); Hm 3:1. Opp. ἀ. ψεύδη B 20:2. ὅρκον ψευδῆ 2:8 (Zech 8:17). μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς J 3:19 (on ἀγ. μᾶλλον w. acc. cp. Jos., Ant. 5, 350 and see μᾶλλον 3c); ἀ. τὴν δόξαν τ. ἀνθρώπων μᾶλλον ἤπερ τ. δ. τοῦ θεοῦ value the approval of human beings more highly than that of God 12:43 (cp. Pla. Phdr. 257e). ζωήν enjoy life (Sir 4:12) 1 Pt 3:10; also τὴν ψυχήν (Sir 30:23 v.l.) Rv 12:11.—Hence long for τὶ someth. (Ps 39:17) τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ his appearing 2 Ti 4:8. W. inf. fol. wish (Anton. Lib. 40, 1 ἠγάπησεν ἀεὶ παρθένος εἶναι) ἀ. ἡμέρας ἱδεῖν ἀγαθάς to see good days 1 Cl 22:2 (Ps 33:13). τὸ παθεῖν wish for martyrdom ITr 4:2.—ἀγάπην ἀ. (2 Km 13:15) show love J 17:26; Eph 2:4; show one’s admiration τὰ δεσμά for my bonds i.e. they were not embarrassed by them IPol 2:3 (not kiss; there is so far no evidence for that mng. of ἀ.).—ISm 7:1 the context seems to require for ἀ. the sense ἀγάπην ποιεῖν (8:2)=hold a love-feast, but so far this mng. cannot be confirmed lexically. But since the noun ἀγάπη is used absolutely in 6:2 in the sense ‘concern for’ someone, it may be that ἀγαπᾶν in 7:1 refers to acts of kindness.③ to practice/express love, prove one’s love J 13:1, 34 (perh. an allusion to the agape or love-feast, s. ἀγάπη 2). Abs. w. indication of the means μὴ ἀγαπῶμεν λόγῳ μηδὲ τῇ γλώσσῃ ἀλλὰ ἐν ἔργῳ let us show our love with deeds as well as w. word or tongue (TestGad 6:1 ἀγαπήσατε ἀλλήλους ἐν ἔργῳ) 1J 3:18; cp. ἀ. τῷ στόματι love w. the mouth 1 Cl 15:4 (Ps 77:36 Swete; ed. Rahlfs ’31 v.l.).—RJoly, Le vocabulaire chretien de l’amour est-il original? ’68.—B. 1110. DELG. M-M. TW. Spicq. Sv. -
63 φεύγω
φεύγω, fut. φευξοῦμαι, seltner φεύξομαι, Hom. u. Folgde; bei Plat. z. B. φευξεῖται, φευξεῖσϑαι, Legg. I, 635 bc, φεύξεται, φευξόμεϑα, Rep. IX, 592 a Theaet. 181 a; bei sehr späten Schriftstellern sogar fut. φυγῶ; aor. ἔφυγον, perf. πέφευγα und in derselben Bedeutung auch perf. pass. πέφυγμαι, und wie von φύζω (vgl. φύζα) gebildet πεφυζότες, Il. 21, 6. 528. 532. 22, 1; – 1) fliehen, die Flucht ergreifen; häufig bei Hom.; ποῖ φεύγεις, μετὰ νῶτα βαλών, κακὸς ἃς ἐν ὁμίλῳ Il. 8, 94; βῆ φεύγων ἐπὶ πόντον 2, 665, dem διώκειν entgegengesetzt; φόβῳ φυγών Soph. O. R. 118; ποῖ φύγω; O. C. 832; εἰς τοὺς ἀφώνους μάρτυρας φεύγεις; Eur. Hec. 1076; Ar. u. in Prosa; φεύγει ἀπ' αὐτοῦ Plat. Phaed. 65 d; ἐνϑένδε ἐκεῖσε Theaet. 176 a, u. oft, wie Folgde. – Häufig liegt darin nur der Begriff der Absicht, des Willens, zu fliehen suchen, fliehen wollen, während die compos. ἀποφεύγω, ἐκφεύγω, προφεύγω das wirklich ausgeführte Fliehen bezeichnen, βέλτερον ὃς φεύγων προφύγῃ κακὸν ἠὲ ἁλώῃ, besser ist daran, wer, wenn er zu entfliehen trachtet, wirklich entflieht, als wer gefangen wird, Il. 14, 81; δεῖ γάρ με φεύγοντ' ἐκφυγεῖν Ἀχαρνέας Ar. Ach. 177; u. etwas anders mit der unter 3 aufgeführten Bdtg ἦ ῥᾳδίως φεύγων ἂν ἀποφύγοι δίκην Nubb. 168; vgl. Pors. Eur. Phoen. 1234. – Das perf. aber hat immer, der aorist. oft die Bdtg entgehen, entkommen, ἔνϑ' ἄλλοι μὲν πάντες, ὅσοι φύγον αἰπὺν ὄλεϑρον, οἴκοι ἔσαν, πόλεμόν τε πεφευγότες ἠδὲ ϑάλατταν, nachdem sie dem Kriege und dem Meere entronnen waren, Od. 1, 11; so öfter c. accus., Einem entfliehen, vor Einem fliehen, eine Sache meiden, oft ϑάνατον, ὄλεϑρον, πόλεμον, κακόν, Hom. oft, auch πεφυγμένος μοῖραν, ὄλεϑρον, Il. 6, 488. 22, 219 Od. 9, 455 (welches perf. pass. aber auch c. gen. verbunden ist, πεφυγμένος ἦεν ἀέϑλων Od. 1, 18, befrei't, erlös't aus den Mühen, wie sich bei befreien u. ähnl. Verbis ein gen. findet); οὐδεμίη πόλις πέφευγε δουλοσύνην πρὸς Ἱπποκράτεος Her. 7, 154. – Φεύγειν αἰτίαν τινά, sich einer Beschuldigung durch die Flucht entziehen, 7, 214; Pind. ὄνειδος, ἀμαχανίαν u. vgl., Ol. 6, 90 P. 9, 95; Νέμεσιν 10, 43; Tragg.: τὰν Διὸς γὰρ οὐχ ὁρῶμῆτιν ὅπα φύγοιμ' ἄν Aesch. Prom. 908; λευστῆρα δήμου δ' οὔτι μὴ φύγῃ μόρον Spt. 181; εἰ μόρον φευξοίαϑ' Ἕλληνες κακόν, u. öfter; φύγοι τἂν χὠ κακὸς τὸν κρείσσονα Soph. Ai. 451; O. C. 1028 u. sonst; u. in Prosa: τὴν λύπην φεύγετε ὡς κακόν Plat. Prot. 354 c; τὰς τῶν κακῶν ξυνουσίας φεῦγε ἀμεταστρεπτί Legg. IX, 854 c; auch φεύγων φυγῇ τὸ γῆρας Conv. 195 b; ο ὐκ ἔσϑ' ὅπως ἄν τις φύγοι τὸ καταγέλαστος γενέσϑαι Lach. 184 c; Ggstz ἑλεῖν – φυγεῖν Tim. 86 c, u. öfter. – Ein doppelter accus. steht in der häufigen Verbindung ποῖόν σε ἔπος φύγεν ἕρκος ὀδόντων, Il. 4, 350. 14, 83, Od. häufiger. – Auch φυγὴν φεύγειν wird verbunden, Plat. Legg. IV, 706 c; ein anderer accus. ist φεύγειν τὴν παρὰ ϑάλασσαν, sc. ὁδόν, den Seeweg fliehen, Her. 4, 12. – Andere Verbindungen sind: ὑπό τινος φεύγειν, vor Einem fliehen, Il. 21, 23. 554, Her. 4, 125. 5, 30; – ἐκ κακῶν πεφευγέναι, Soph. Ant. 434; ἐκ κακῶν μεγάλων πεφευγότας, Her. 1, 65, der es auch mit dem infin. verbindet, Bedenken tragen, sich scheuen, verschmähen, ξεινικοῖσι νομαίοισι χρᾶσϑαι αἰνῶς φεύγουσι 4, 76; ὡς εἰκότως σοι ἔφυγον κοινωνεῖν περὶ τὰ τῆς πόλεως πράγματα Plat. Ep. III, 316 b; διδάξαι ἔφυγες καὶ οὐκ ἠϑέλησας Apol. 26 a; – ἀπό τινος, Xen. Mem. 2, 6,31. – Ein bloßer genit., wie oben bei πεφυγμένος bemerkt ist, findet sich selten, s. Schäf. Schol. Par. Ap. Rh. 4, 86; Soph. vrbdt δοκοῖμ' ἂν τῆς νόσου πεφευγέναι, Phil. 1033. – Auch mit folgdm μή, ὀσμὴν ἀπ' αὐτοῦ, μὴ βάλῃ, πεφευγότες Ant. 408. – Selten von leblosen Dingen, ἡνίοχον φύγον ἡνία, dem Wagenlenker entflohen, entfielen die Zügel, Il. 23, 465, vgl. Od. 10, 131. – 2) laudflüchtig werden, aus dem Vaterlande einer Schuld wegen entweichen, Il. 9, 478 Od. 13, 259. 15, 276. 23, 120; so auch Tragg., wie Aesch. Ag. 1653 Ch. 134; ϑνήσκειν, οὐ φυγεῖν σε βούλομαι Soph. O. R. 623, vgl. 823; ὑπό τινος, vor Einem od. auf seinen Betrieb flüchtig werden, ὁρέοντες τοὺς ὁμούρους φεύγοντας ὑπὸ Σκυϑέων Her. 4, 126. – In die Verbannung gehen, in der Verbannung leben, auch φεύγειν πατρίδα, statt des gew. ἐκ πατρίδος, sein Vaterland als Landflüchtiger verlassen; Od. 15, 228; Xen. Cyr. 3, 1,24; δύο ἔτη φευγέτω Plat. Legg. IX, 867 c; τοὺς ἀδίκως φεύγοντας δικαίως κατήγαγον Menex. 242 b; ἀειφυγίαν φεύγειν, auf immer aus dem Vaterlande fliehen, in ewige Verbannung gehen, Legg. IX, 871 d 877 c e 881 b; φεύγειν ὑπὸ δήμου, vom Volke verbannt worden sein, Xen. Hell. 1, 1,27; Sp. – 3) in der att. Gerichtssprache angeklagt od. gerichtlich verfolgt werden, weil der Angeklagte in jedem peinlichen Proceß das Recht hatte, sich dem Endurtheile durch freiwillige Verbannung zu entziehen, od. weil er übh. vom Kläger, ὁ διώκων, verfolgt wurde; ὁ φεύγων, der Verklagte; φεύγων τε καὶ διώκων Plat. Rep. III, 405 b; ὁ πολλάκις μὲν φυγών, μηδεπώποτε δ' ἐξελεγχϑεὶς ἀδικῶν, der zwar oft angeklagt, aber noch nie als Uebelthäter überführt ist, Dem. 18, 251; φεύγειν δίκην, vor Gericht belangt werden; οὗ ἕνεκα τὴν γραφὴν φεύγω Plat. Euthyphr. 6 a; τινός, wegen einer Sache, ἀσεβείας φεύγοντα ὑπὸ Μελίτου Apol. 35 d; φεύγων ξενίας, δειλίας φευξούμενος, Ar. Vesp. 718 Ach. 1094; φεύγειν φόνου, sc. δίκην, des Todtschlages od. Mordes angeklagt sein, Antiph. 5, 9; Lys. 11, 12 u. sonst; auch φεύγειν ἐφ' αἵματι, Valck. Eur. Hipp. 35; φεύγει δίκην ὑπ' ἐμοῦ, er ist von mir angeklagt, Dem. – Auch = einer Anklage zu entrinnen suchen, sich vor Gericht vertheidigen.
-
64 ὁ
ὁ, ὅ, ὅς, The uses are relative, demonstrative, articular: where ὁ is not followed by a particle, it is often impossible to decide whether the u<*>e is relative or demonstrative, cf. Des Places 35ff. A relative, cf. ὅς τε. (ὅ, ὅς, τοῦ, οὗ, τῷ, ᾧ, τόν, ὅν, τοί, οἵ, τῶν, ὧν, τοῖς(ι), οἷς, οἶσι(ν), τούς; ἅ, ἇς, τᾶς, ᾆ, τᾷ, ἅν, τάν, αἵ, ταί, τᾶν, αἷς(ι), ταῖσι; τοῦ, οὕνεκεν, ᾧ, τῷ, τό, τά, τῶν, ὧν, οἷσιν, τά.)1 c. ind.a preceded by an antecedent.Ἱέρωνος θεμιστεῖον ὃς ἀμφέπει σκᾶπτον O. 1.12
Πέλοπος τοῦ μεγασθενὴς ἐράσσατο Γαιάοχος O. 1.25
ἕλεν ἄταν ὑπέροπλον ἅν τοι πατὴρ ὕπερ κρέμασε καρτερὸν αὐτῷ λίθον, τὸν αἰεὶ μενοινῶν κεφαλᾶς βαλεῖν εὐφροσύνας ἀλᾶται (Fennel: τάν οἱ codd.: ἅν οἱ Hermann, v. d. Mühll) O. 1.57—8. νέκταρ ἀμβροσίαν τε δῶκεν, οἷσιν ἄφθιτον θέν νιν ( οἷς νιν coni. Bergk) O. 1.63 [ ἃ τέκε (codd.: ἔτεκε Boehmer: τέκε τε byz.) O. 1.89]πατέρων · καμόντες οἳ πολλὰ θυμῷ ἱερὸν ἔσχον οἴκημα O. 2.8
κούραις, ἔπαθον αἳ μεγάλα O. 2.23
ὕδωρ δ' ἄλλα (sc. ἄνθεμα)φέρβει, ὅρμοισι τῶν χέρας ἀναπλέκοντι O. 2.74
Ῥαδαμάνθυος ὃν πατὴρ ἔχει μέγας ἑτοῖμον αὐτῷ πάρεδρον O. 2.76
Ἀχιλλέα ὃς Ἕκτορα σφᾶλε O. 2.81
κόσμον ἐλαίας, τάν ποτε Ἴστρου ἀπὸ σκιαρᾶν παγᾶν ἔνεικεν O. 3.13
Πίσα τᾶς ἄπο θεόμοροι νίσοντ' ἐπ ἀνθρώπους ἀοιδαί O. 3.9
ἔλαφον ἅν ποτε Ταυγέτα ἀντιθεῖσ' Ὀρθωσίας ἔγραψεν ἱεράν O. 3.29
δένδρεα · τῶν νιν γλυκὺς ἵμερος ἔσχεν O. 3.33
ἀλλὰ Κρόνου παῖ, ὃς Αἴτναν ἔχεις O. 4.6
Ψαύμιος ὃς ἐλαίᾳ στεφανωθεὶς Πισάτιδι κῦδος ὄρσαι σπεύδει Καμαρίνᾳ O. 4.11
Ψαύμιος · ὃς τὰν σὰν πόλιν αὔξων ἐγέραρεν O. 5.4
ὀχετούς, Ἵππαρις οἷσιν ἄρδει στρατὸν O. 5.12
αἶνος ὃν ἐν δίκᾳ φθέγξατ O. 6.12
Πιτάναν ἅ τοι Ποσειδάωνι μιχθεῖσα Κρονίῳ λέγεται O. 6.29
ἥρωι ὃς ἀνδρῶν Ἀρκάδων ἄνασσε O. 6.34
Ἑρμᾶν ὃς ἀγῶνας ἔχει O. 6.79
ἀκόνας, ἅ μ' ἐθέλοντα προσέρπει (but more prob. articular: cf. C. 2. d infra) O. 6.83 Μετώπα, πλάξιππον ἃ Θήβαν ἔτικτεν, τᾶς ἐρατεινὸν ὕδωρ πίομαι (bis) O. 6.85Ὀρτυγίας, τὰν Ἱέρων καθαρῷ σκάπτῳ διέπων ἀμφέπει Δάματρα O. 6.93
[ὁ δ' ὄλβιος, ὃν φᾶμαι κατέχοντ ἀγαθαί (v. l. κατέχωντ) O. 7.10]παῖδας, ὧν εἷς μὲν Κάμιρον πρεσβύτατόν τε Ἰάλυσον ἔτεκεν O. 7.73
Ζηνὶ ὃς σὲ μὲν Νεμέᾳ πρόφατον θῆκεν O. 8.16
Αἰακοῦ· τὸν καλέσαντο σύνεργον O. 8.31
Ἀλκιμέδων ὃς ἐν τέτρασιν παίδων ἀπεθήκατο γυίοις νόστον O. 8.67
Βλεψιάδαις ἕκτος οἷς ἤδη στέφανος περίκειται O. 8.76
κόσμον Ὀλυμπίᾳ, ὅν σφι Ζεὺς γένει ὤπασεν O. 8.83
ἀκρωτήριον Ἄλιδος τὸ δή ποτε Λυδὸς ἥρως Πέλοψ ἐξάρατο O. 9.10
υἱόν, ἃν Θέμις θυγάτηρ τέ οἱ σώτειρα λέλογχεν O. 9.15
ῥάβδον, βρότεα σώμαθ' ᾇ κατάγει O. 9.34
Μενοίτιον· τοῦ παῖς ἔστα σὺν Ἀχιλλεῖ O. 9.70
ἀγῶνα ὃν ἀρχαίῳ σάματι πὰρ Πέλοπος ἐκτίσσατο O. 10.24
μελέων, τὰ παρ' εὐκλέι Δίρκᾳ χρόνῳ μὲν φάνεν O. 10.85
Ἀρχεστράτου τὸν εἶδον κρατέοντα O. 10.100
ὥρᾳ τε κεκραμένον, ἅ ποτε ἀναιδέα Γανυμήδει θάνατον ἆλκε σὺν Κυπρογένει O. 10.104
ἐγκώμιον τεθμόν, τὸν ἄγει πεδίων ἐκ Πίσας O. 13.29
πατρὸς ὃς ἔπαθεν O. 13.63
φόρμιγξ τᾶς ἀκούει μὲν βάσις P. 1.2
Τυφὼς · τόν ποτε Κιλίκιον θρέψεν πολυώνυμον ἄντρον P. 1.16
Αἴτνα · τᾶς ἐρεύγονται μὲν ἀπλάτου πυρὸς ἁγνόταται ἐκ μυχῶν παγαί P. 1.21
Ζεῦ, ὃς τοῦτ' ἐφέπεις ὄρος, γαίας μέτωπον, τοῦ μὲν ἐπωνυμίαν κλεινὸς οἰκιστὴρ ἐκύδανεν πόλιν (bis) P. 1.30Ποίαντος υἱὸν ὃς Πριάμοιο πόλιν πέρσεν P. 1.54
Αἴτνας βασιλεῖ·· τῷ πόλιν Ἱέρων ἔκτισσε P. 1.61
Τυνδαριδᾶν βαθύδοξοι γείτονες, ὧν κλέος ἄνθησεν αἰχμᾶς P. 1.66
Συρακοσίων ἀρχῷ ὠκυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ σφιν ἐν πόντῳ βάλεθ' ἁλικίαν P. 1.74
μαχᾶν, ταῖσι Μήδειοι κάμον P. 1.78
τετραορίας εὐάρματος Ἱέρων ἐν ᾇκρατέων ἀνέδησεν Ὀρτυγίαν P. 2.5
ὕμνον τὸν ἐδέξαντ' ἀμφ ἀρετᾷ P. 1.80
Ἀρτέμιδος, ἇς οὐκ ἄτερ ἐδάμασσε πώλους (Hermann: τᾶς codd.) P. 2.7Κινύραν τὸν ὁ χρυσοχαῖτα προφρόνως ἐφίλησ' Ἀπόλλων P. 2.16
Ἥρας τὰν Διὸς εὐναὶ λάχον πολυγαθέες P. 2.27
γόνον τὸν ὀνύμαζε τράφοισα Κένταυρον, ὃς ἵπποισι Μαγνητίδεσσιν ἐμείγνυτ (bis) P. 2.44θεός, ὃ καὶ πτερόεντ' αἰετὸν κίχε P. 2.50
θεός, ὃς ἀνέχει τότε μὲν τὰ κείνων P. 2.89
ξένον, ὃς Συρακόσσαισι νέμει βασιλεύς P. 3.70
στεφάνοις, τοὺς ἀριστεύων Φερένικος ἕλεν Κίρρᾳ ποτέ P. 3.74
Ματρί, τᾶν κοῦραι παρ' ἐμὸν πρόθυρον σὺν Πανὶ μέλπονται P. 3.78
( Πηλεύς τε καὶ Κάδμος)λέγονται μὰν βροτῶν ὄλβον ὑπέρτατον οἳ σχεῖν P. 3.89
[ὅς (codd. contra metr.: σάος Schr.) P. 3.106]τὸ Μηδείας ἔπος Αἰήτα τό ποτε ζαμενὴς παῖς ἀπέπνευσ P. 4.10
“ κεῖνος ὄρνις τόν ποτε δέξατ” P. 4.20 “Εὔφαμος, τόν ποτ' Εὐρώπα τίκτε” P. 4.46μελίσσας Δελφίδος ἅ σε χαίρειν ἐστρὶς αὐδάσαισα ἄμφανεν P. 4.61
“τοκέων, τοί μ' κρύβδα πέμπον” P. 4.111 “ ἀγρούς τοὺς ἀπούρας ἁμετέρων τοκέων νέμεαι” P. 4.149 “θρόνος, ᾧ ποτε Κρηθείδας ἐγκαθίζων εὔθυνε” P. 4.152 “ δέρμα τε κριοῦ τῷ ποτ' ἐκ πόντου σαώθη” P. 4.161βόας, οἳ φλόγ' ἀπὸ ξανθᾶν γενύων πνέον P. 4.225
δράκοντος ὃς πάχει μάκει τε πεντηκόντερον ναῦν κράτει, τέλεσεν ἃν πλαγαὶ σιδάρου (bis) P. 4.245Κάστορος· εὐδίαν ὃς μετὰ χειμέριον ὄμβρον τεὰν καταιθύσσει μάκαιραν ἑστίαν P. 5.10
Κάρρωτον ὃς Βαττιδᾶν ἀφίκετο δόμους P. 5.27
ἀνδριάντι Κρῆτες ὃν τοξοφόροι τέγει Παρνασσίῳ καθέσσαντο P. 5.41
Ἀπόλλων ὃ καὶ βαρειᾶν νόσων ἀκέσματ' νέμει P. 5.63
μυχόν τ' ἀμφέπει μαντήιον. τῷ Λακεδαίμονι ἐν Ἄργει τε καὶ ζαθέᾳ Πύλῳ ἔνασσεν ἀλκάεντας Ἡρακλέος ἐκγόνους (ᾧ, τῷ χρησμῷ Σ.) P. 5.69πόλιν. ἔχοντι τὰν χαλκοχάρμαι ξένοι Τρῶες P. 5.82
ἄνδρες τοὺςἈριστοτέλης ἄγαγε P. 5.87
Ἀρκεσίλᾳ· τὸν ἐν ἀοιδᾷ νέων πρέπει χρυσάορα Φοῖβον ἀπύειν P. 5.103
ὕμνων θησαυρὸς. τὸν οὔτε χειμέριος ὄμβρος οὔτ' ἄνεμος ἐς μυχοὺς ἁλὸς ἄξοισι P. 6.10
Ἀντίλοχος ὃς ὑπερέφθιτο πατρός P. 6.30
Ἐλέλιχθον, ἄρχεις ὃς ἱππιᾶν ἐσόδων P. 6.50
ἀστῶν οἳ τεὸν δόμον Πυθῶνι δίᾳ θαητὸν ἔτευξαν P. 7.10
τὺ (= Ἡσυχία) —τὰν οὐδὲ Πορφυρίων μάθεν παρ' αἶσαν ἐξερεθίζων P. 8.12
Ἀπόλλωνος· ὃς εὐμενεῖ νόῳ λτ;γτ;ενάρκειον ἔδεκτο υἱὸν P. 8.18
σωμάτεσσι τοῖς οὔτε νόστος ὁμῶς ἔπαλπνος ἐν Πυθιάδι κρίθη P. 8.83
Κυράνας, τὰν Λατοίδας ἅρπασ P. 9.5
Ὑψέος ὃς Λαπιθᾶν ὑπερόπλων τουτάκις ἦν βασιλεύς P. 9.14
ὅν ποτε Κρέοισ' ἔτικτεν P. 9.15
σέ, τὸν οὐ θεμιτὸν ψεύδει θιγεῖν P. 9.42
“ὦ ἄνα, κύριον ὃς πάντων τέλος οἶσθα” P. 9.44 “ παῖδα ὃν κλυτὸς Ἑρμᾶς οἴσει” P. 9.59Κυράναν, ἅ νιν εὔφρων δέξεται P. 9.73
Ἰόλαον. τόν κρύψαν ἔνερθ' ὑπὸ γᾶν P. 9.80
κῶφος ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ περιβάλλει, μηδὲ Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται, τά νιν θρέψαντο καὶ Ἰφικλέα, τοῖσι τέλειον ἐπ' εὐχᾷ κωμάσομαί τι παθὼν ἐσλόν (ter) P. 9.87—9.κούραν, τὰν μάλα πολλοὶ ἀριστῆες ἀνδρῶν αἴτεον P. 9.107
Ὑπερβορέων. παρ' οἶς ποτε Περσεὺς ἐδαίσατο λαγέτας P. 10.31
ὧν θαλίαις ἔμπεδον εὐφαμίαις τε μάλιστ' Ἀπόλλων χαίρει P. 10.34
θησαυρόν, ὃν περίαλλ' ἐτίμασε Λοξίας P. 11.5
ἀγῶνι ἐν τῷ Θρασυδᾷος ἔμνασεν ἑστίαν P. 11.13
Ὀρέστα· τὸν δὴ ἐκ δόλου τροφὸς ἄνελε δυσπενθέος P. 11.17
Πυθονίκῳ ἢ Θρασυδᾴῳ, τῶν εὐφροσύνα τε καὶ δόξ' ἐπιφλέγει P. 11.45
τέχνᾳ, τάν ποτε Παλλὰς ἐφεῦρε P. 12.6
θρῆνον. τὸν ἄιε λειβόμενον P. 12.9
υἱὸς Δανάας· τὸν ἀπὸ χρυσοῦ φαμὲν αὐτορύτου ἔμμεναι P. 12.17
δονάκων, τοὶ παρὰ καλλιχόρῳ ναίοισι πόλι Χαρίτων P. 12.26
ἀλλ' ἔσται χρόνος οὖτος, ὃ καὶ τὸ μὲν δώσει P. 12.31
νάσω, τὰν Ζεὺς ἔδωκενΦερσεφόνᾳ N. 1.13
ἀοιδὰν. τᾶς ἀφθονίαν ὄπαζε μήτιος ἁμᾶς ἄπο N. 3.9
Μυρμιδόνες ὧν παλαίφατον ἀγορὰν οὐκ ἐλεγχέεσσιν ἐμίανε N. 3.14
κιόνων ὕπερ Ἡρακλέος ἥρως θεὸς ἃς ἔθηκε ναυτιλίας ἐσχάτας μάρτυρας κλυτούς N. 3.22
Πηλεὺς ὃς καὶ Ἰαολκὸν εἶλε N. 3.34
Ἀσκλαπιόν, τὸν φαρμάκων δίδαξε μαλακόχειρα νόμον N. 3.55
σέο δ' ἀγών, τὸν ὕμνος ἔβαλεν ὄπι νέων ἐπιχώριον χάρμα κελαδέων N. 3.65
Ἀριστοκλείδᾳ ὃς τάνδε νᾶσον εὐκλέι προσέθηκε λόγῳ N. 3.68
αἰετὸς ὃς ἔλαβεν αἶψα N. 3.81
Ἡρακλέος. σὺν ᾧ ποτε Τροίαν κραταιὸς Τελαμὼν πόρθησε N. 4.25
ἕδραν, τὰν οὐρανοῦ βασιλῆες πόντου τ' ἐφεζόμενοι δῶρα καὶ κράτος ἐξέφαναν (Herwerden: τᾶς codd.) N. 4.67 ( κεῖνος) τὸν Εὐφάνης ἐθέλων γεραιὸς προπάτωρ σὸς ἄεισέν ποτε, παῖ (Σ assume Kallikles to be antecedent, others refer to ἀγῶνι or Ὀρσοτριαίνα, cf. N. 2.24) N. 4.89ἄρουραν· τάν ποτ' εὔανδρόν τε καὶ ναυσικλυτὰν θέσσαντο N. 5.9
Ποσειδάωνα ὃς Αἰγᾶθεν ποτὶ κλειτὰν θαμὰ νίσεται Ἰσθμὸν Δωρίαν N. 5.37
μείς τ' ἐπιχώριος, ὃν φίλησ Ἀπόλλων N. 5.44
παῖς ἐναγώνιος, ὃς ταύταν μεθέπων Διόθεν αἶσαν νῦν πέφανται οὐκ ἄμμορος N. 6.13
Σαοκλείδἀ, ὃς ὑπέρτατος Ἁγησιμάχοἰ ὑέων γένετο N. 3.21
ἀγώνων ἄπο, τοὺς ἐνέποισιν ἱερούς N. 6.59
Αἴας, ὃν πόρευσαν N. 7.27
[ βοαθοῶν τοι. v.τοι N. 7.33
]πόλιν. τᾷ καὶ Δαναοὶ πόνησαν N. 7.35
γλῶσσαν, ὃς ἐξέπεμψεν παλαισμάτων αὐχένα καὶ σθένος ἀδίαντον N. 7.72
τίν Γίγαντας ὃς ἐδάμασας N. 7.90
[ γέρας τό περ νῦν. v. ὁ, C. N. 7.101]ἡρώων ἄωτοι οἵ τε κρανααῖς ἐν Ἀθάναισιν ἅρμοζον στρατόν, οἵ τ' ἀνὰ Σπάρταν Πελοπηιάδαι N. 8.11
πάρφασις ἃ τὸ μὲν λαμπρὸν βιᾶται, τῶν δ' ἀφάντων κῦδος ἀντείνει σαθρόν N. 8.34
ῥεέθροις, ὧν ἐγὼ μνασθεὶς ἐπασκήσω κλυταῖς ἥρωα τιμαῖς· ὅς τότε ἄμφαινε κυδαίνων πόλιν N. 9.9
—11.αἰδὼς ἃ φέρει δόξαν N. 9.34
φιάλαι-σι ἅς ποθ' ἵπποι κτησάμεναι Χρομίῳ πέμψαν N. 9.52
Ἡρακλέος οὗ κατ' Ὄλυμπον ἄλοχος Ἥβα ἔστι N. 10.17
ἑταίρους οἵ σε γεραίροντες ὀρθὰν φυλάσσοισιν Τένεδον N. 11.5
Δᾶλος, ἐν ᾇ κέχυμαι I. 1.4
πατρίδι ἐν ᾇ καὶ τὸν ἀδείμαντον Ἀλκμήνα τέκεν παῖδα, θρασεῖαι τόν ποτε Γηρυόνα φρίξαν κύνες (bis) I. 1.12—3.ἄρουραν, ἅ νιν ἐν κρυοέσσᾳ δέξατο συντυχίᾳ I. 1.36
φῶτες, οἳ χρυσαμπύκων ἐς δίφρον Μοισᾶν ἔβαινον ( οἳ Σ: ὅσοι codd.) I. 2.1 τὠργείου χρήματα χρήματ' ἀνήρ ὃς φᾶ (others view ὅς as dem.) I. 2.11νίκαν, τὰν λτ;γτ;ενοκράτει Ποσειδάων ὀπάσαις στεφάνωμα κόμᾳ πέμπεν I. 2.14
χεῖρα τὰν Νικόμαχος κατὰ καιρὸν νεῖμ I. 2.22
γαῖαν τὰν δὴ καλέοισιν Ὀλυμπίου Διὸς ἄλσος I. 2.27
ἀρετὰς. αἷσι Κλεωνυμίδαι θάλλοντες αἰεὶ διέρχονται I. 4.4
Ἄἴαντος ἀλκάν, φοίνιον τὰν ὀψίᾳ ἐν νυκτὶ ταμὼν μομφὰν ἔχει I. 4.35
Ὅμηρος ὃς αὐτοῦ πᾶσαν ὀρθώσαις ἀρετὰν κατὰ ῥάβδον ἔφρασεν I. 4.37
υἱὸς Ἀλκμήνας· ὃς Οὔλυμπόνδ' ἔβα I. 4.55
θανόντων· τοὺς Μεγάρα τέκε οἱ Κρεοντὶς υἱούς· τοῖσιν ἐν δυθμαῖσιν αὐγᾶν φλὸξ παννυχίζει I. 4.64
—5.Αἰακοῦ παίδων τε. τοὶ καὶ σὺν μάχαις δὶς πόλιν Τρώων ἔπραθον I. 5.35
πατρός. τὸν χαλκοχάρμαν ἐς πόλεμον ἆγε I. 6.27
“θηρός, ὃν πάμπρωτον ἀέθλων κτεῖνά ποτ' ἐν Νεμέᾳ” I. 6.48 “ἔσσεταί τοι παῖς, ὃν αἰτεῖς” I. 6.52ὕδωρ, τὸ ἀνέτειλαν I. 6.74
θάλος, χάλος, χάλκασπις ᾧ πότμον μὲν Ἄρης ἔμειξεν I. 7.25
Ζηνί ὃ τὰν μὲν ᾤκισσεν ἁγεμόνα I. 8.19
Αἰακὸν. ὃ καὶ δαιμόνεσσι δίκας ἐπείραινε I. 8.23
Ἀχιλέος. ὃ καὶ Μύσιον ἀμπελόεν αἵμαξε I. 8.49
θεόν, ὃς κεραυνοῦ τε κρέσσον ἄλλο βέλος διώξει χερί I. 8.34
ἶνας ἐκταμὼν δορί, ταί μιν ῥύοντό ποτε I. 8.52
ἀριστέας οἶς δῶμα Φερσεφόνας μανύων Ἀχιλεύς πρόφαινεν I. 8.55
μιν ὃς ἔλαχεν σελίνων I. 8.63
( Ζεύς), ὃς καὶ τυπεὶς ἁγνῷ πελέκει τέκετο ξανθὰν Ἀθάναν fr. 34. Εὐξαντίου [Κρητ]ῶν μαιομένωνὃς ἀνα[ίνετο] αὐταρχεῖν Pae. 4.36
Διὸς Ἐννοσίδαν τε. χθόνα τοί ποτε καὶ στρατὸν ἀθρόον πέμψαν κεραυνῷ τριόδοντί τε ἐς τὸν βαθὺν Τάρταρον Pae. 4.42
]ὃν ἔμβα[λ Pae. 6.78
Νεοπτόλεμον. ὃς διέπερσεν Ἰλίου πόλιν Pae. 6.104
χρηστήριον[ ]ἐν ᾧ Τήνερον ἔτεκ[εν Pae. 9.41
τί ἔλπεαι σοφίαν ἔμμεν, ἃν ὀλίγον τοι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἴσχει; (cod. unus Stobaei in marg., ᾇ cett.: om. Clem. Alex.: ᾆ τ Boeckh) fr. 61. 1. θεοί, πολύβατον οἵ τ' ἄστεος ὀμφαλὸν θυόεντ οἰχνεῖτε πανδαίδαλόν τ εὐκλἔ ἀγοράν fr. 75. 3. ἐπὶ τὸν κισσοδαῆ θεόν, τὸν Βρόμιον τὸν Ἐριβόαν τε βροτοὶ καλέομεν ( ὃν ὃν v. l.: τε om. codd. nonnulli: docti unum vel alterum τὸν del.) fr. 75. 10. Ἀλαλά, ᾆ θύεται ἄνδρες fr. 78. 2. ἀνδρὸς δ' οὔτε γυναικός, ὧν θάλεσσιν ἔγκειμαι Παρθ. 2. 3. νίκαις, αἷς ἐν ἀιόνεσσιν Ὀγχη[στοῦ κλυ]τᾶς, ταῖς δὲ ναὸν Ἰτωνίας χαίταν στεφάνοις ἐκόσμηθεν Παρθ. 2.. θυγάτηρ, Ἀνδαισιστρότᾰ ἃν ἐπάσκησε Παρθ. 2.. Ὑμέναιον, ὃν λάβεν (ὃν supp. Hermann: om. cod.) Θρ. 3.. ψυχὰς ἐκ τᾶν βασιλῆες ἀγαυοὶ αὔξοντ fr. 133. 3. ἑορτὰ ἐν ᾇ πρῶτον εὐνάσθην fr. 193. Ἐλπίς, ἃ μάλιστα κυβερνᾷ fr. 214. 3.b where the antecedent follows the rel. cl. [ ταί τε ναίετε (Bergk: αἵ τε codd.) O. 14.2]ὅσσα δὲ μὴ πεφίληκε Ζεύς, ἀτύζονται βοὰν Πιερίδων ἀίοντα ὅς τ' ἐν αἰνᾷ Ταρτάρῳ κεῖται, θεῶν πολέμιος, Τυφώς P. 1.15
ὃς δὲ διδάκτ' ἔχει, ψεφεννὸς ἀνὴρ N. 3.41
οἶσι δὲ Φερσεφόνα ποινὰν παλαιοῦ πένθεος δέξεται, ἐς τὸν ὕπερθεν ἅλιον κείνων ἐνάτῳ ἔτει ἀνδιδοῖ ψυχὰς πάλιν fr. 133. 1. ὁ χοροιτύπος, ὃν Μαλέας ὄρος ἔθρεψε, Ναίδος ἀκοίτας Σιληνός fr. 156.c with interior antecedent. “ἀρχαίαν κομίζων πατρὸς ἐμοῦτάν ποτε Ζεὺς ὤπασεν λαγέτᾳ Αἰόλῳ καὶ παισὶ τιμάν ( ἀρχὰν ἀγκομίζων Chaeris) P. 4.107μακάριος, ὃς ἔχεις καὶ πεδὰ μέγαν κάματον λόγων φέρτατων μναμήἰ P. 5.46
dI ἐξ οὗ, from then onἐξ οὗ πολύκλειτον καθ' Ἕλλανας γένος Ἰαμιδᾶν O. 6.71
ἐξ οὗ Θέτιος γόνος οὐλίῳ μιν ἐν Ἄρει παραγορεῖτο μή ποτε σφετέρας ἄτερθε ταξιοῦσθαι αἰχμᾶς O. 9.76
II v. οὕνεκεν.I being demonstrative in same case as rel. ἀντεβόλησεν τῶν ἀνὴρ θνατὸς οὔπω τις πρότερον ( τοιούτων ὧν) O. 13.31 ὧν ἔραται, καιρὸν διδούς ( τούτων ὧν) P. 1.57 τῶν δ' ἕκαστος ὀρούει, τυχών κεν ἁρπαλέαν σχέθοι φροντίδα τὰν πὰρ ποδός ( τούτων ὧν) P. 10.61 πράσσει γὰρ ἔργῳ μὲν σθένος, βουλαῖσι δὲ φρήν, ἐσσόμενον προιδεῖν συγγενὲς οἷς ἕπεται ( τούτοις οἷς) N. 1.28 σύνες ὅ τοι λέγω ( τοῦτο ὅ) fr. 105. 1. ἀλᾶται στρατῶν, ὃς ἀμαξοφόρητον οἶκον οὐ πέπαται ( ἐκεῖνος ὅστις) fr. 105b. 2. τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας πρὸς ὄσσων μαρμαρυζοίσας δρακεὶς ὃς μὴ πόθῳ κυμαίνεται fr. 123. 4. ὃς μὲν ἀχρήμων, ἀφνεὸς τότε fr. 124. 8.II being assimilated to the case of the rel. τιμὰ δὲ γίνεται, ὧν θεὸς ἁβρὸν αὔξει λόγον τεθνακότων (τούτοις, ὧν) N. 7.32 Ζεῦ πάτερ, τῶν μὰν ἔραται φρενί, σιγᾷ οἱ στόμα ( ταῦτα ὧν) N. 10.29 ὀρνιχολόχῳ τε καὶ ὃν πόντος τράφει ( ἐκείνῳ ὃν) I. 1.48f where antecedent does not correspond to rel. in gender or number. ὀρθὰν ἄγεις ἐφημοσύναν, τά ποτ' ἐν οὔρεσι φαντὶ μεγαλοσθενεῖ Φιλύρας υἱὸν ὀρφανιζομένῳ Πηλείδᾳ παραινεῖν (Er. Schmid: τὰν codd.) P. 6.212 c. subj.a preceded by definite antecedent.I μῶμος ἐξ ἄλλων κρέμαται φθονεόντων τοῖς, οἷς ποτε πρώτοις αἰδοία ποτιστάξῃ Χάρις εὐκλέα μορφάν (v. l. ποτιστάξει, -άζει) O. 6.75 ὁ δ' ὄλβιος ὃν φᾶμαι κατέχωντ ἀγαθαί ( κατέχοντ v. l.) O. 7.10ἐκ πόνων δ, οἳ σὺν νεότατι γένωνται σύν τε δίκᾳ N. 9.44
II add. κε/ἄν. ἀμφοτέροισι δ' ἀνήρ, ὃς ἂν ἐγκύρσῃ καὶ ἕλῃ, στέφανον ὕψιστον δέδεκται P. 1.100
“γένος, οἵ κεν τάνδε νᾶσον ἐλθόντες τέκωνται φῶτα” P. 4.51ὑμνητὸς οὗτος ἀνὴρ γίνεται σοφοῖς, ὃς ἂν τὰ μέγιστ' ἀέθλων ἕλῃ P. 10.23
, cf. P. 5.65 infra.I being demonstrative in same case as rel.δίδωσί τε Μοῖσαν οἷς ἂν ἐθέλῃ P. 5.65
ὃς δ' ἀμφ ἀέθλοις ἄρηται κῦδος ἁβρόν, εὐαγορηθείς κέρδος ὕψιστον δέκεται I. 1.50
II where the rel. is assimilated to the case of the antecedent. ἐν δὲ πείρᾳ τέλος διαφαίνεται ὧν τις ἐξοχώτερος γένηται ( τούτων ἅ) N. 3.71 τὰ δ' αὐτὸς ἀντιτύχῃ, ἔλπεταί τις ἕκαστος ἐξοχώτατα φάσθαι ( ταῦτα ὧν: ἄν τις τύχῃ codd., corr. Mingarelli) N. 4.91c where the antecedent does not correspond with the rel. in gender or number, v. P. 4.51 supraaII3 c. opt.a with definite antecedent. ἅπαντας ἐν οἴκῳ εἴρετο παῖδα, τὸν Εὐάδνα τέκοι (v. Goodwin, M & T, § 700) O. 6.49b add. κε/ἄν, v. P. 9.119 infra c.c antecedent omitted, being demonstrative assimilated to the case of the rel. θανεῖν δ' οἷσιν ἀνάγκα, τά κέ τις ἀνώνυμον γῆρας ἕψοι μάταν; (byz.: οἷς codd.) O. 1.82 εἶπε δ' ἐν μέσσοις ἀπάγεσθαι, ὃς ἂν πρῶτος θορὼν ἀμφί οἱ ψαύσειε πέπλοις (The oratio recta would be ὃς ἂν ψαύσῃ,” Gildersleeve) P. 9.1194 f. s. dat. pro adv., =ὡς. ζεῦξον ἤδη μοι σθένος ἡμιόνων ᾇ τάχος O. 6.23
ἐνυπνίῳ δ' ᾇ τάχιστα πιθέσθαι κελήσατο μιν (Kayser: δ' ἇ, δαί, δέ codd.) O. 13.795 exx. where rel. conj. is postponed within rel cl. as second word, O. 1.12, O. 1.82, O. 2.8, O. 2.23, O. 2.74, O. 6.85, O. 8.76, P. 4.10, P. 4.246, P. 5.10, P. 5.41, P. 5.82, P. 6.50, P. 9.44, I. 1.13, I. 7.25, fr. 12, Πα.., Παρθ. 2. 71: as third word, O. 5.12, O. 9.34, P. 2.5, N. 3.22,Κρητ]ῶν μαιομένων ὃς ἀνα[ίνετο] αὐταρχεῖν Pae. 4.36
as fourth word, or more,ὠκυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ σφιν ἐν πόντῳ βάλεθ' ἁλικίαν P. 1.74
λέγονται μὰν βροτῶν ὄλβονὑπέρτατον οἳ σχεῖν P. 3.89
ἐσσόμενον προιδεῖν συγγενὲς οἷς ἕπεται N. 1.28
τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας πρὸς ὄσσων μαρμαρυζοίσας δρακεὶς ὃς μὴ πόθῳ κυμαίνεται fr. 123. 4.6 in crasis, v. οὕνεκεν.7 fragg. ]νοιον ἃ σοὶ σε[ Πα.. 1 ]οῦν οἳ Ζην[ Pae. 6.154
]υἱὸν ἔτι τέξει· τὸν απ[ Pae. 10.21
ἐγχώριαι, [ἀγ]λαὸς ἃς ἐν' ἑρκε[ (ἆς = ἕως Wil.)Πα. 12. 2. τόν ποτε[ Pae. 22.9
]τοὶ πρόιδ[ο]ν αἶσαν α[ (καί]τοι Schr.) fr. 140a. 49 (23) ]αδις, οὕς οἱ[ (οἱ encl. post vocalem P. ponere solet, nott. Snell) fr. 169, 51. ὃς Δολόπων ἄγαγε θρασὺν ὅμιλον fr. 183. B demonstrative (ὁ, τοῦ, [τοῖο coni.], τῷ, τόν, τοί, οἱ, τῶν, τοῖς, τοῖσι(ν), τούς; ἁ, τᾶς coni., τᾷ, τάν, ταί, αἱ, ταῖς, τάς; τό, τοῦ, τό, τά, τῶν, τά: ὅς, I. 2.11, v. A. 1. a. supra.)aμέν... δέ. ἀλλὁ μὲν Πυθῶνάδ' ᾤχετ ἰὼν. ἁ δὲ τίκτε θεόφρονα κοῦρον O. 6.37
—9. [ τὸ μὲν τὸ δὲ, v. infra 5a, O. 7.23]ἐδόκησαν τάμνειν τέλος, τοὶ μὲν γένει φίλῳ σὺν Ἀτρέος Ἑλέναν κομίζοντες, οἱ δ' ἀπὸ πάμπαν εἴργοντες O. 13.58
—9. [ τὰ μὲν τὰ δὲ. v. infra 5b, P. 2.65]Ἀσκλαπιόν. τὸν μὲν εὐίππου Φλεγύα θυγάτηρ πρὶν τελέσαι, κατέβα. ἁ δ' ἄλλον αἴνησεν γάμον P. 3.8
—12.τοὺς μὲν ὦν λύσαις ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων ἔξαγεν τοὺς δὲ τομαῖς ἔστασεν ὀρθούς P. 3.47
—53.τοὺς μὲν μαλακαῖς ἐπαοιδαῖς ἀμφέπων, τοὺς δὲ προσανέα πίνοντας P. 3.51
—2.ἐν δ' αὖτε χρόνῳ τὸν μὲν ὀξείαισι θύγατρες ἐρήμωσαν πάθαις εὐφροσύνας μέρος αἱ τρεῖς τοῦ δὲ παῖς P. 3.97
—100. [διδύμους υἱοὺς τὸν μὲν Ἐχίονα, κεχλάδοντας ἥβᾳ, τὸν δ' Ἔρυτον (v. C. 1. a infra) P. 4.179] [ τὸ μὲν τὸ δ. v. 5. a infra P. 11.63—4.]τὸ μὲν δώσει, τὸ δ' οὔπω P. 12.32
δράκοντας. τοὶ μὲν ἐς θαλάμου μυχὸν εὐρὺν ἔβαν. ὁ δ' ὀρθὸν μὲν ἄντεινεν κάρα N. 1.41
—3. φυᾷ δ' ἕκαστος διαφέρομεν βιο-τὰν λαχόντες, ὁ μὲν τά, τὰ δ' ἄλλοι N. 7.55
μεταμειβόμενοι δ' ἐναλλὰξ ἁμέραν τὰν μὲν παρὰ πατρὶ φίλῳ Δὶ νέμονται, τὰν δ ὑπὸ κεύθεσι γαίας ἐν γυάλοις Θεράπνας N. 10.55
—6.ἀλλὰ βροτῶν τὸν μὲν κενεόφρονες αὖχαι ἐξ ἀγαθῶν ἔβαλον· τὸν δ' αὖ καταμεμφθέντ ἄγαν ἰσχὺν οἰκείων παρέσφαλεν καλῶν θυμός N. 11.29
—30. ]ναόν· τὸν μὲν Ὑπερβορ[έοις] ἄνεμος ζαμενὴς ἔμειξ[ ], ὦ Μοῖσαι· τοῦ δὲ παντέχ[νοις] Ἁφαίστου παλάμαις καὶ Ἀθά[νας] τίς ὁ ῥυθμὸς ἐφαίνετο; ( τοῦ coni. Hunt: τον Π.) Πα... ἁ μὲν ἀχέταν Λίνον αἴλινον ὕμνει, ἁ δὲ Ὑμέναιον. ἁ δ' Ἰάλεμον Θρ. 3.. καὶ τοὶ μὲν ἵπποις γυμνασίοισι λτ;τεγτ;, τοὶ δὲ πεσσοῖς, τοὶ δὲ φορμίγγεσσι τέρπονται Θρ. 7. 6.b with μέν onlyI in μέν... δέ construction.ἄνθεμα δὲ χρυσοῦ φλέγει, τὰ μὲν χερσόθεν ἀπ' ἀγλαῶν δενδρέων, ὕδωρ δ ἄλλα φέρβει O. 2.73
τὰ μὲν ἁμετέρα γλῶσσα ποιμαίνειν ἐθέλει, ἐκ θεοῦ δ' ἀνὴρ σοφαῖς ἀνθεῖ πραπίδεσσιν ὁμοίως O. 11.8
τῷ μὲν Ἀπόλλων ἅ τε Πυθὼ κῦδος ἐξ ἀμφικτιόνων ἔπορεν ἱπποδρομίας. ἀπὸ δ' αὐτὸν ἐγώ P. 4.66
τὸν μὲν οὐ γίνωσκον· ὀπιζομένων δ' ἔμπας τις εἶπεν καὶ τόδε P. 4.86
τοὶ μὲν ἀλλάλοισι ἀμειβόμενοι γάρυον τοιαῦτ. ἀνὰ δ P. 4.93
[ τὸ μὲν ὅτι μάκαρ δὲ καὶ νῦν ὅτι v. 5. a. infra. P. 5.15]τὰ μὲν παρίκει· τῶν νῦν δὲ P. 6.44
[ὡς τὸ μὲν οὐδέν, ὁ δὲ χάλκεος ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός v. 5. a infra N. 6.3]τὸν μὲν ἡμέροις ἀνάγκας χερσὶ βαστάζεις ἕτερον δ' ἑτέραις N. 8.3
τοὶ μὲν ὦν Θήβαισι τιμάεντες ἀρχᾶθεν λέγονται ὅσσα δ ( τοί refers to Kleonymidai, v. 4) I. 4.7 “παῖδα τὸν μὲν ἄρρηκτον φυάν, θυμὸς δ' ἑπέσθω” anacoluthon I. 6.47τὰν μὲν πόλιος ᾤκισσεν ἁγεμόνα. σὲ δ I. 8.19
“ἀλλὰ τὰ μὲν παύσατε. βροτέων δὲ λεχέων τύχοισα υἱὸν εἰσιδέτω θανόντ” I. 8.35καὶ τὸ μὲν διδότω θεός. [ὁ δ] ἐχθρὰ νοήσαις ἤδη φθόνος οἴχεται Pae. 2.53
b in μέν... τε construction. [ τὸ μὲν ὅτι ὅτι τε v. 5. a. infra P. 2.31] [dub. N. 11.46]ἕλκεα ῥῆξαν τὰ μὲν ἀμφ' Ἀχιλεῖ νεοκτόνῳ, ἄλλων τε μόχθων ἐν πολυφθόροις ἁμέραις N. 8.30
τὸ μὲν ἔλευσεν· ἴδον τ' ἄποπτα[ (τό = Medusa's head, Lobel: fort. adv.) *d. 4. 39.g in μέν... ἀτάρ construction.οἱ μὲν κρίθεν· ἀτὰρ Ἰάσων P. 4.168
c with δέ onlyI in μέν... δέ construction.παρὰ μὲν τιμίοις θεῶν οἵτινες ἔχαιρον εὐορκίαις ἄδακρυν νέμονται αἰῶνα, τοὶ δ' ἀπροσόρατον ὀκχέοντι πόνον O. 2.67
αἵ γε μὲν ἀνδρῶν πόλλ' ἄνω, τὰ δ αὖ κάτω κυλίνδοντ ἐλπίδες O. 12.6
πολλὰ δ' ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεσεν, ἔμπαλιν μὲν τέρψιος, οἱ δ ἀνιαραῖς ἀντικύρσαντες ζάλαις O. 12.11
πολλοῖσι μὲν γὰρ. τὰ δὲ καὶ ἀνδράσιν ἐμπρέπει P. 8.28
θάνεν μὲν αὐτὸς ἥρως Ἀτρείδας, ὁ δ' ἄρα γέροντα ξένον Στροφίον ἐξίκετο P. 11.34
πολλὰ μὲν γὰρ ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάσομαι N. 9.43
ὃς μὲν ἀχρήμων, ἀφνεὸς τότε, τοὶ δ' αὖ πλουτέοντες fr. 124. 8. ἄλλαν μὲν σκέλος, ἄλλαν δὲ πᾶχ[υν], τὰν δὲ αὐχένα φέροισαν fr. 169. 31. ἀελλοπόδων μέν τιν' εὐφραίνοισιν ἵππων τιμαὶ καὶ στέφανοι, τοὺς δ ἐν πολυχρύσοις θαλάμοις βιοτά fr. 221. 3.IIὁ δέ... ὁ δέ. ἀφίκοντο δέ οἱ ξένοι ἔκ τ Ἄργεος ἔκ τε Θηβᾶν, οἱ δ Ἄρκαδες, οἱ δὲ καὶ Πισᾶται O. 9.67
—8.IIIἄλλος δέ... ὁ δέ. ἄλλαι δὲ δὔἐν Κορίνθου πύλαις ἐγένοντ ἔπειτα χάρμαι, ταὶ δὲ καὶ Νεμέας Ἐφαρμόστῳ κατὰ κόλπον O. 9.87
IV where a μέν antithesis is suppressed.διασωπάσομαι οἱ μόρον ἐγώ· τὸν δ' ἐν Οὐλύμπῳ φάτναι Ζηνὸς ἀρχαῖαι δέκονται O. 13.92
ὁπόθ' Ἁρμονίαν γᾶμεν βοῶπιν, ὁ δὲ Νηρέος εὐβούλου Θέτιν παῖδα κλυτάν ( ὁ μὲν Κάδμος suppressed) P. 3.92Νεστόρειον γὰρ ἵππος ἅρμ' ἐπέδα. ὁ δ ἔφεπεν κραταιὸν ἔγχος P. 6.33
νέᾳ δ' εὐπραγίᾳ χαίρω τι· τὸ δ ἄχνυμαι, φθόνον ἀμειβόμενον τὰ καλὰ ἔργα P. 7.18
Ἀγρέα καὶ Νόμιον, τοῖς δ' Ἀρισταῖον καλεῖν P. 9.65
πολλὰ γάρ μιν παντὶ θυμῷ παρφαμένα λιτάνευεν. τοῖο δ' ὀργὰν κνίζον αἰπεινοὶ λόγοι (Hermann: τοῦ δὲ codd.: τοῖο refers to μιν) N. 5.32αὐτίκα γὰρ ἦλθε Λήδας παῖς διώκων. τοὶ δ' ἐναντίον στάθεν N. 10.66
ἄραντο γὰρ νίκας ἀπὸ παγκρατίου τρεῖς ἀπ' Ἰσθμοῦ, τὰς δ ἀπ εὐφύλλου Νεμέας I. 6.61
ἐλάφῳ· τὰν δ' ἐπ αὐχένι στρέφοισαν κάρα *fr. 107a. 6*. irregularly coordinated with rel., νίκαις, αἷς ἐν ἀιόνεσσιν Ὀγχη[στοῦ κλυ]τᾶς ταῖς δὲ ναὸν Ἰτωνίας α[ ]α χαίταν στεφάνοις ἐκόσμηθεν Παρθ. 2. 47. esp. after a speech, cf. Führer, Formproblem, 41—4,ὣς ἄρα μάνυε· τοὶ δ' οὔτ ὦν ἀκοῦσαι O. 6.52
τὸν δὲ θαρσήσαις ἀγανοῖσι λόγοις ὧδ' ἀμείφθη ( ὣς μὲν ἔφα suppressed) P. 4.101τὸν δὲ Κένταυρος ζαμενὴς εὐθὺς ἀμείβετο P. 9.38
τὸ δ' ἐναντίον ἔσκεν N. 5.31
ὣς φάτο· τοὶ δ' ἐπὶ γλεφάροις νεῦσαν ἀθανάτοισιν I. 8.45
d followed by progressive μέν, emphasising esp. subject of preceding sentence.τῷ μὲν ειλτ;γτ;πε O. 1.73
τὸν μὲν ἀγάλλων θεὸς ἔδωκεν O. 1.86
τᾷ μὲν ὁ Χρυσοκόμας πραύμητίν τ' Ἐλείθυιαν παρέστασ O. 6.41
τὸν μὲν κνιζομένα λεῖπε χαμαί O. 6.44
τῷ μὲν ὁ Χρυσοκόμας πλόον εἶπε O. 7.32
τοῖσι μὲν ἐξεύχετ O. 13.60
τῷ μὲν διδύμας χάριτας εἰ κατέβαν ἄγων P. 3.72
ἓν παρ' ἐσλὸν πήματα σύνδυο δαίονται βροτοῖς ἀθάνατοι. τὰ μὲν ὦν οὐ δύνανται νήπιοι κόσμῳ φέρειν (but perhaps τά refers to the general distribution of good and ill) P. 3.82 “φῶτα. τὸν μὲν Φοῖβος ἀμνάσει” P. 4.53ὣς φάτο· τὸν μὲν ἐσελθόντ' ἔγνον ὀφθαλμοὶ πατρός P. 4.120
“ἀλλὰ καὶ σκᾶπτον μόναρχον καὶ θρόνος, τὰ μὲν ἄνευ ξυνᾶς ἀνίας λῦσον” P. 4.154 τῶν μὲν κλέος ἐσλὸν Εὐφάμου τ' ἐκράνθη σόν τε, Περικλύμεν” P. 4.174Κυράναν. ἁ μὲν οὔθ' ἱστῶν παλιμβάμους ἐφίλησεν ὁδούς P. 9.18
ὁ μέν που τεοῖς τε μήδεσι τοῦτ' ἔπραξεν, τὸ δὲ συγγενὲς ἐμβέβακεν ἴχνεσιν πατρὸς (Tricl.: τεοῖσί τε codd.: τε del. Calliergus sec. Σ: ὁ refers to αὐτόν v. 8: perhaps ὁ μέν τὸ δέ is the correct antithesis) P. 10.11 τῷ μὲν Ἀλεκτρᾶν ὕπερθεν δαῖταπορσύνοντες αὔξομεν I. 4.61
τὸν μὲν κελήσατο νεκταρέαις σπονδαῖσιν ἄρξαι καρτεραίχμαν Ἀμφιτρυωνιάδαν I. 6.37
τοῦ μὲν ἀντίθεοι ἀρίστευον υἱέες I. 8.24
τὸν μὲν οὐδὲ θανόντ' ἀοιδαὶ ἔλιπον I. 8.56
τὸν μὲν οὐ κατελέγχει κριτοῦ γενεὰ πατραδελφεοῦ I. 8.65
adv. τὰ μέν, v. P. 11.46, N. 3.43, 5. b infra.e followed by progressive δέ, emphasising some previous word(s) not normally subject of the preceding sentence.Εὐρυτρίαιναν· ὁ δ' αὐτῷ πὰρ ποδὶ σχεδὸν φάνη O. 1.73
ἐπί οἱ νεφέλαν ἀγκύλῳ κρατὶ κατέχευας· ὁ δὲ κνώσσων ὑγρὸν νῶτον αἰωρεῖ P. 1.8
( θεραπόντεσσιν.) “ τῶν δ' ἐλάθοντο φρένες” P. 4.41 ( συγγενέσιν.)οἱ δ' ἐπέσποντ P. 4.133
τῶν δ' ἀκούσαις αὐτὸς ὑπαντίασεν (where τῶν refers to the subject of the preceding sentence) P. 4.135 τὰ δ' οὐκ ἐπ ἀνδράσι κεῖται (where τά refers to ἐσλά v. 73) P. 8.76ὁ δὲ τὰν εὐώλενον θρέψατο παῖδα Κυράναν P. 9.17
( ὥραισι καὶ Γαίᾳ.)ταὶ δ' νέκταρ ἐν χείλεσσιν καὶ ἀμβροσίαν στάξοισι P. 9.62
ἢ ἑτέρῳ λέχει δαμαζομέναν ἔννυχοι πάραγον κοῖται; τὸ δὲ νέαις ἀλόχοις ἔχθιστον ἀμπλάκιον (τὸ = τοῦτο, summing up the previous sentence) P. 11.25 ( Τειρεσίαν.)ὁ δέ οἱ φράζε καὶ παντὶ στρατῷ N. 1.61
( Μοισᾶν.)αἱ δὲ πρώτιστον μὲν ὕμνησαν N. 5.25
( Νεοπτόλεμος.)ὁ δ' ἀποπλέων Σκύρου μὲν ἅμαρτε N. 7.36
θρέψε δ' αἰχμὰν Ἀμφιτρύωνος. ὁ δ ὄλβῳ φέρτατος ἵκετ ἐς κείνου γενεάν (ὁ is referred variously to Zeus and Amphitryon) N. 10.13 ἄνδωκε δ' αὐτῷ Τελαμών, ὀ δ ἀνατείναις οὐρανῷ χεῖρας ἀμάχους αὔδασε (ὁ refers to αὐτῷ) I. 6.41 ( Θέμιν.) ἁ δὲ τίκτεν ἀλαθέας ὥρας (but perhaps δὲ balances μέν v. 1) fr. 30. 6. ὁ δὲ κηλεῖται Δ. 2. 21. ἁ δ' ἔργμασι[ Παρθ. 2.. ὁ δ ἄφ[αρ π]λεκτόν τε χαλκὸν ὑπερη[ (i. e. ?Herakles, who is the subject of the verb in v. 21) fr. 169. 26. τοὶ δ' αὐτ[ ?fr. 338. 9.f exx. with μέν... δέ, where the connection is obscured by lacuna. τοὶ δ' ἐπίμπλαν ἐσσύμενοι πίθους (? μέν suppressed) *fr. 104b. 3* δελφῖνος, τὸν μὲν ἀκύμονος ἐν πόντου πελάγει αὐλῶν ἐκίνησ' ἐρατὸν μέλος (?rel.) fr. 140b. 16. οἱ μὲν κατωκάρα δεσμοῖσι δέδενται fr. 161.g combined with γάρ. ( παισὶ Λήδας.)τοῖς γὰρ ἐπέτραπεν Οὔλυμπόνδ' ἰὼν θαητὸν ἀγῶνα νέμειν O. 3.36
( Κόρινθον.)ἐν τᾷ γὰρ Εὐνομία ναίει O. 13.6
( Κάστορος.)τὸν γὰρ Ἴδας ἔτρωσεν N. 10.60
αἰῶνος εἴδωλον (nom.). τὸ γάρ ἐστι ἐκ θεῶν fr. 131b. 2.h combined with καί. εὐναὶ δὲ παράτροποι ἐς κακότατ' ἀθρόαν ἔβαλον· ποτὶ καὶ τὸν ἵκοντ ( ποτὶ τὸν καὶ coni. Mommsen) P. 2.36 esp. with general reference to preceding, τὸ καὶ ἀνδρὶ κώμου δεσπότᾳ πάρεστι Συρακοσίῳ (i. e. τὸ ἐπὶ Ἀμφιαράου ῥηθέν Σ.) O. 6.17ἰατὰ δ' ἐστὶ βροτοῖς σύν γ ἐλευθερίᾳ καὶ τά I. 8.15
ἔδοξ' ἦρα καὶ ἀθανάτοις, ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν. τὸ καὶ νῦν φέρει λόγον I. 8.61
cf. O. 6.56i combined withκαί... γάρ. καὶ τοὶ γὰρ αἰθοίσας ἔχοντες σπέρμ' ἀνέβαν φλογὸς οὔ O. 7.48
j followed byγε. περὶ δὲ πάξαις Ἄλτιν μὲν ὅγ' ἐν καθαρῷ διέκρινε O. 10.45
τὸν δὲ τετράκναμον ἔπραξε δεσμὸν ἑὸν ὄλεθρον ὅγ P. 2.41
[ τό γ' ἐπαρκέσαι (codd.: ὅ, τέ, σέ coni. edd.) N. 6.60]k followed by ῥα. ( βάρβιτος). τόν ῥα Τέρπανδρός ποθ' ὁ Λέσβιος εὗρεν πρῶτος fr. 125. 1.2 without particle.Πηλεύς τε καὶ Κάδμος ἐν τοῖσιν ἀλέγονται O. 2.78
τὰν μεθέπων ἴδε καὶ κείναν χθόνα O. 3.31
ἐθελήσω τοῖσιν ἐξ ἀρχᾶς ἀπὸ Τλαπολέμου ξυνὸν ἀγγέλλων διορθῶσαι λόγον O. 7.20
ἀέθλοις. τῶν ἄνθεσι Διαγόρας ἐστεφανώσατο δίς O. 7.80
τοὺς ἀγαγὼν ζεύγλᾳ πέλασσεν μοῦνος P. 4.227
Διὸς ἀγῶνι. τόν, ὦ πολῖται, κωμάξατε Τιμοδήμῳ σὺν εὐκλέι νόστῳ N. 2.24
τὸν ἐθάμβεον Ἄρτεμίς τε καὶ θρασεἶ Ἀθάνα ( τόν = Jason, subj. of preceding sentence) N. 3.50 ( ῥῆμα.) τό μοι θέμεν —ὕμνου προκώμιον εἴη N. 4.9
ἐλᾷ δὲ καὶ τέσσαρας ἀρετὰς ὁ θνατὸς αἰών, φρονεῖν δ' ἐνέπει τὸ παρκείμενον. τῶν οὐκ ἄπεσσι ( τῶν is referred by Σ, edd. to ἀρετάς, but should be considered as neuter) N. 3.76 Τηλεβόας ἔναρεν· τῷ ὄψιν ἐειδόμενος ἀθανάτων βασιλεὺς αὐλὰν ἐσῆλθεν (Mingarelli: ἔνα(ι)ρε(ν)· τί οἱ codd.: τῷ = Amphitryon) N. 10.15οὐ γὰρ ἦν πενταέθλιον, ἀλλ' ἐφ ἑκάστῳ ἔργματι κεῖτο τέλος. τῶν ἀθρόοις ἀνδησάμενοι θαμάκις ἔρνεσιν χαίταις ῥεέθροισί τε Δίρκας ἔφανεν I. 1.28
λέγε, τίνες Κύκνον, τίνες Ἕκτορα πέφνον ; τοῖσιν Αἴγιναν προφέρει στόμα πάτραν I. 5.43
( νιν).τὸν αἰνεῖν ἀγαθῷ παρέχει I. 8.69
( τοκεῦσιν.)τοὶ σὺν πολέμῳ κτησάμενοι χθόνα πολύδωρον ὄλβον ἐγκατέθηκαν Pae. 2.59
πεφόρητο δ' ἐπ Αἰγαῖον θαμά (sc. Ἀστερία)· τᾶς ὁ κράτιστος ἐράσσατο. (ἇς = ἕως coni. G-H.) Πα. 7B. 50. ( Ἀφροδίτας.) ἀλλ' ἐγὼ τᾶς ἕκατι τάκομαι (Wil.: τᾶσδ Hermann: δεκατιτας codd.) fr. 123. 10. τοῖσι λάμπει μὲν μένος ἀελίου Θρ. 7. 1. with crasis, τοὔνεκα προῆκαν υἱὸν ἀθάνατοί οἱ πάλιν therefore O. 1.653 prospective, referring to a following rel. cl.μῶμος ἐξ ἄλλων κρέμαται φθονεόντων τοῖς, οἷς ποτε O. 6.75
ὁ δ' ὄλβιος, ὃν φᾶμαι κατέχωντ ἀγαθαί O. 7.10
τοὺς μὲν ὦν, ὅσσοι μόλον, λύσαις ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων ἔξαγεν P. 3.47
cf. P. 7.18 λόγον φέρεις, τὸν ὅνπερ ποτ' Ὀικλέος παῖς ἐν ἑπταπύλοις ἰδὼν υἱοὺς Θήβαις αἰνίξατο (cf. C. 6. infra) P. 8.394 τὰ καὶ τά, simm. ὁ μὰν πλοῦτος ἀρεταῖς δεδαιδαλμένος φέρει τῶν τε καὶ τῶν καιρὸν (τά τε ἀγαθὰ καὶ τὰ κακά Σ.) O. 2.53 ὁ Βάττου δ' ἕπεται παλαιὸς ὄλβος ἔμπαν τὰ καὶ τὰ νέμων ( τουτέστι τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ κακά Σ, but perhaps varied blessings is meant) P. 5.55 φαντί γε μὰν οὕτω κ' ἀνδρὶ παρμονίμαν θάλλοισαν εὐδαιμονίαν τὰ καὶ τὰ φέρεσθαι (ἀντὶ τοῦ ἀγαθὰ καὶ κακά Σ.) P. 7.22 σέο δ' ἀμφὶ τρόπῳ τῶν τε καὶ τῶν χρήσιες ( καὶ λόγων καὶ ἔργων Σ.) N. 1.30 ἔστιν δ' ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων, πρὶν τέλος ἄκρον ἱκέσθαι. τῶν τε γὰρ καὶ τῶν διδοῖ (ἄλλα γὰρ ἄλλοις ἡ τύχη δίδωσι Σ.) I. 4.33 Ζεὺς τά τε καὶ τὰ νέμει (καὶ τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ φαῦλα Σ.) I. 5.52ὁ πάντα τοι τά τε καὶ τὰ τεύχων σόν ἐγγυάλιξεν ὄλβον εὐρύοπα Κρόνου παῖς Pae. 6.132
5 adverbial usages.a τό. ἴων ἀκτῖσι βεβρεγμένος ἁβρὸν σῶμα· τὸ καὶ κατεφάμιξε καλεῖσθαί νιν χρόνῳ σύμπαντι μάτηρ τοῦτ' ὄνυμ ἀθάνατον wherefore O. 6.56 τὸ μὲν γὰρ πατρόθεν ἐκ Διὸς εὔχονται. τὸ δ' Ἀμυντορίδαι ματρόθεν Ἀστυδαμείας on the one side... on the other O. 7.23αἱ δύο δ' ἀμπλακίαι φερέπονοι τελέθοντι· τὸ μὲν ἥρως ὅτι, ὅτι τε P. 2.31
τὸ μὲν, ὅτι βασιλεὺς ἐσσί. μάκαρ δὲ καὶ νῦν, ὅτι in the first place P. 5.15 τό σφ' ἔχει κυπαρίσσινον μέλαθρον ἀμφ ἀνδριάντι σχεδόν ( wherefore: others interpret τό as rel.) P. 5.39 υἱοὶ θεῶν, τὸ μὲν παρ' ἆμαρ ἕδραισι Θεράπνας, τὸ δ οἰκέοντας ἔνδον Ὀλύμπου at one time... at another P. 11.63—4.ὡς τὸ μὲν οὐδέν, ὁ δὲ χάλκεος ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός N. 6.3
[ τὸ μὲν. v. B. 1. b. β, Δ.. 3.] τὸ δὲ κοι[ Θρ. 3. 4.b τά. τὰ δὲ Παρρασίῳ στρατῷ θαυμαστὸς ἐὼν φάνη then again O. 9.95 τὰ δὲ καί ποτ' ἐν ἀλκᾷ πρὸ Δαρδάνου τειχέων ἐδόκησαν then again O. 13.55 ὅθεν φαμὶ καὶ σὲ τὰν ἀπείρονα δόξαν εὑρεῖν τὰ μὲν ἐν ἱπποσόαισιν ἄνδρεσσι μαρνάμενον, τὰ δ' ἐν πεζομάχαισι sometimes... sometimes P. 2.65 τὰ δὲ καὶ ἀνδράσιν ἐμπρέπει then again P. 8.28 τὰ μὲν ἐν ἅρμασι καλλίνικοι πάλαι on the one hand i. e. as opp. to their exploits in athletics P. 11.46 Ἀχιλεὺς τὰ μὲν μένων Φιλύρας ἐν δόμοις at first N. 3.43 ἐν βάσσαισιν Ἰσθμοῦ δεξαμένῳ στεφάνους, τὰ δὲ κοίλᾳ λέοντος ἐν βαθυστέρνου νάπᾳ κάρυξε Θήβαν ἱπποδρομίᾳ κρατέων ( and further, μὲν being suppressed) I. 2.11c τῶ, v. τῶ.6 fragg.τοὶ τα[ Pae. 6.70
ὁ δ' ἀντίον ἀνὰ κάρα τ ἄειρ[ε Pae. 20.10
ὁ δ ἐπραυν[ε fr. 215b. 4. οἱ δ' ἄφνει πεποίθασιν ( ὁ δ' πέποιθεν v. l.) fr. 219. C articular. (ὁ, τοῦ, τόν, οἱ, τῶν; ἁ, τᾶς, τᾷ, τάν, αἱ, ταί, τᾶν, ταῖς, τάς; τό nom., acc.; τά, τῶν, τά: in crasis O. 1.45, O. 13.38, N. 7.104; O. 10.70, I. 2.10)1 c. subs. prop.aτᾶν Ὀλυμπιάδων O. 1.94
ἅ τε Πίσα O. 3.9
τᾶν κλεινᾶν Συρακοσσᾶν O. 6.6
ὁ Χρυσοκόμας O. 6.41
, O. 7.32ὅ τ' ἐξελέγχων μόνος ἀλάθειαν ἐτήτυμον Χρόνος O. 10.53
τὰν ὀλβίαν Κόρινθον O. 13.4
τὰν πατρὸς ἀντία Μήδειαν θεμέναν γάμον αὐτᾷ O. 13.53
τᾶς ὀφιώδεος υἱόν ποτε Γοργόνος O. 13.64
ὁ καρτερὸς Βελλεροφόντας O. 13.84
ἅ τ' Ἐλευσίς, ἅ τ Εὔβοια O. 13.110
ἁ Μινύεια O. 14.19
τᾶν λιπαρᾶν ἀπὸ Θηβᾶν P. 2.3
ὅ τ' ἐναγώνιος Ἑρμᾶς P. 2.10
ὁ χρυσοχαῖτα Ἀπόλλων P. 2.16
τὸ Καστόρειον P. 2.69
ὁ δὲ Ῥαδάμανθυς P. 2.73
ἅ τε Πυθώ P. 4.66
τὸν μὲν Ἐχίονα τὸν δ' Ἔρυτον (contra Des Places, 44) P. 4.179τᾶς εὐδαίμονος ἀμφὶ Κυράνας P. 4.276
αἱ μεγαλοπόλιες Ἀθᾶναι P. 7.1
ὁ χαιτάεις Λατοίδας P. 9.5
τὸ Πελινναῖον ἀπύει P. 10.4
τὸν Ἱπποκλέαν P. 10.57
τὸν Ἰφικλείδαν Ἰόλαον P. 11.59
ταῖς μεγάλαις Ἀθάναις N. 2.8
ἁ Σαλαμίς γε N. 2.13
τὸν μέγαν πολεμιστὰν Ἀλκυονῆ N. 4.27
ἁ Νεμέα μὲν ἄραρεν N. 5.44
διὰ τὸν ἁδυεπῆ γενέσθ' Ὅμηρον N. 7.21
ὁ καρτερὸς Αἴας N. 7.26
τὰν νεοκτίσταν ἐς Αἴτναν N. 9.2
ἐκ τᾶς ἱερᾶς Σικυῶνος N. 9.53
ὁ Τυνδαρίδας N. 10.73
τὸν ἀκερσεκόμαν Φοῖβον I. 1.7
ἁ Μοῖσα γὰρ I. 2.6
ταῖς λιπαραῖς ἐν Ἀθάναις I. 2.20
τὰν πυροφόρον Λιβύαν I. 4.54
τὰν κυανάμπυκα Θήβαν fr. 29. 3. ἁ Κοιογενὴς fr. 33d. 3.ὁ παντελὴς Ἐνιαυτὸς Pae. 1.5
ἀλλ' ὅ γε Μέλαμπος Pae. 6.28
ἐς τὸν βαθὺν Τάρταρον Pae. 4.44
ὁ πόντιος Ὀρσιτρίαινα Pae. 9.47
ἐν ταῖς ἱεραῖς Ἀθάναις fr. 75. 4. ὦ ταὶ λιπαραὶ καὶ ἰοστέφανοι καὶ ἀοίδιμοι, Ἑλλάδος ἔρεισμα, κλειναὶ Ἀθᾶναι fr. 76. 1. τὰν λιπαρὰν μὲν Αἴγυπτον ἀγχίκρημνον fr. 82. ὁ [Λοξ]ίας Παρθ. 2. 3. ὁ Μοισαγέτας με καλεῖ χορεῦσαι Ἀπόλλων fr. 94c. 1. ἀπὸ τᾶς ἀγλαοκάρπου Σικελίας ( τᾶς del. Schr.) fr. 106. 6. τῶ[ν..Λο]κρῶν τις (supp. Wil.) fr. 140b. 4.b c. subs., in apposition to subs. prop.Χρόνος, ὁ πάντων πατήρ O. 2.17
Μήδειαν τὰν Πελίαο φονόν P. 4.250
Ζεὺς ὁ θεῶν σκοπὸς Pae. 6.94
Νηρεὺς δ' ὁ γέρων Pae. 15.4
Νόμος ὁ πάντων βασιλεύς fr. 169. 1.c c. gen., sc.υἱός. τὸν Αἰνησιδάμου O. 2.46
Σᾶμος ὁ Ἁλιροθίου (Boeckh: om. codd.) O. 10.70βία Φώκου κρέοντος, ὁ τᾶς θεοῦ N. 5.13
d c. gen., in apposition.πόσις ὁ πάντων Ῥέας ὑπέρτατον ἐχοίσας θρόνον O. 2.77
παῖς ὁ Λατοῦς O. 8.31
παῖς ὁ Λικυμνίου Οἰωνός O. 10.65
παῖς ὁ Θεαρίωνος Σωγένης N. 7.7
2 c. subs.aὁ δὲ χρυσὸς O. 1.1
τὸ δὲ κλέος O. 1.93
ὁ μὰν πλοῦτος O. 2.53
τῶν δὲ μόχθων O. 8.7
ὁ δὲ λόγος P. 1.35
τὸν εὐεργέταν P. 2.24
ἁ δ' ἀρετὰ P. 3.114
ὁ γὰρ καιρὸς P. 4.286
ὁ πλοῦτος P. 5.1
τὸν εὐεργέταν P. 5.44
ὁ χρυσὸς N. 4.82
τᾶς θεοῦ N. 5.13
εἰ γὰρ ἦν ἓ τὰν ἀλάθειαν ἰδέμεν (Boeckh: ἑὰν, ἐὰν codd., Σ.) N. 7.25ὁ μάρτυς N. 7.49
ἁ κέλευθος I. 2.33
ὁ κινητὴρ δὲ γᾶς I. 4.19
τίς ὁ ῥυθμὸς ἐφαίνετο; Pae. 8.67
τὰν παῖδα δε[ Πα. 22.i. 2. ἕρπε τὸ σὰν κίβδηλον Δ. 2. 2. τὸ δ' ὄργανον (acc.) *fr. 107b. 2* Διὸς παῖς ὁ χρυσός fr. 222. 1. ἁ μὲν πόλις Αἰακιδᾶν fr. 242.b with intervening adj.ὁ πολύφατος ὕμνος O. 1.8
ὁ μέγας δὲ κίνδυνος O. 1.81
τὸν ἀλαθῆ λόγον O. 1.28
τὸν εὐνομώτατον ἐς ἔρανον O. 1.37
τὸ δ' αἰεὶ παράμερον ἐσλὸν O. 1.99
τὸν ὅλον ἀμφὶ χρόνον O. 2.30
τὸν εὔφρονα πότμον O. 2.36
τὰν σὰν πόλιν O. 5.4
τὰν νέοικον ἕδραν O. 5.8
τὰν ποντίαν ὑμνέων παῖδ' Ἀφροδίτας O. 7.13
ὁ δ' ἐπαντέλλων χρόνος O. 8.28
ὁ μέλλων χρόνος O. 10.7
τὸν ἐγκώμιον ἀμφὶ τρόπον O. 10.77
τὸ συγγενὲς ἦθος O. 13.13
τὰ πολλὰ βέλεα O. 13.95
τὸν αἰχματὰνκεραυνὸν P. 1.5
ὁ πᾶς χρόνος P. 1.46
τὸν προσέρποντα χρόνον P. 1.56
ὁ Φοίνιξ ὁ Τυρσανῶν τ' ἀλαλατὸς P. 1.72
τὰν εὔυδρον ἀκτὰν P. 1.79
αἱ δύο δ' ἀμπλακίαι P. 2.30
τὸν δὲ τετράκναμον δεσμὸν P. 2.40
τὰν πολύκοινον ἀγγελίαν P. 2.41
τὰν ἀπείρονα δόξαν P. 2.64
ὁ λάβρος στρατός P. 2.87
τὰν δ' ἔμπρακτον ἄντλει μαχανάν P. 3.62
ὁ μέγας πότμος P. 3.86
τὸ πάγχρυσον νάκος acc. P. 4.68τὸν δὲ παμπειθῆ γλυκὺν πόθον P. 4.184
τὰν ἀκίνδυνον αἰῶνα P. 4.186
τὸ κλεεννότατον μέγαρον (nom.) P. 4.280τὰν θεόσδοτον δύναμιν P. 5.13
αὐτοῦ μένων δ' ὁ θεῖος ἀνὴρ P. 6.38
τὰ καλὰ ἔργα P. 7.19
ὁ Παρνάσσιος μυχὸς P. 10.8
ὁ χάλκεος οὐρανὸς P. 10.27
τό τ' ἀναγκαῖον λέχος acc. P. 12.15 [ τὸν ἐχθρότατον μόρον codd. N. 1.65]τὸν ἅπαντα χρόνον N. 1.69
ὁ θνατὸς αἰών (ὁ om. codd.: supp. Tricl.) N. 3.75αἱ δὲ σοφαὶ Μοισᾶν θύγατρες N. 4.2
τῶν ἀγαθῶν ἐργμάτων N. 4.83
Μοισᾶν ὁ κάλλιστος χορός N. 5.23
τὰ καλά σφιν ἔργ' ἐκόμισαν N. 6.30
ταὶ μεγάλαι γὰρ ἀλκαὶ N. 7.12
τὰ τέρπν' ἄνθἐ Ἀφροδίσια acc. N. 7.53τῶν ἀρειόνων ἐρώτων N. 8.5
τὸ κρατήσιππον γὰρ ἐς ἅρμ' ἀναβαίνων N. 9.4
τὰν βαθύστερνον χθόνα N. 9.25
Ἥρας τὸν εὐάνορα λαὸν N. 10.36
τὸ θαητὸν δέμας acc. N. 11.12τὸν μόρσιμον αἰῶνα I. 7.41
τὸ πάντολμον σθένος acc. fr. 29. 4.τὸν εὐρυφαρέτραν ἑκαβόλον Pae. 6.111
τὰν θεμίξενον ἀρετάν Pae. 6.131
ὁ παγκρατὴς κεραυνὸς Δ. 2. 1. τᾶν τ' ἐαριδρόπων ἀοιδᾶν fr. 75. 6. ἐπὶ τὸν κισσοδαῆ θεόν ( τὸν om. unus cod., fort. recte) fr. 75. 9. τὸν ἱρόθυτον θάνατον (verba secl. Sternbach) fr. 78. 3. τὸ σὸν αὐτοῦ μέλι γλάζεις (Wil.: τὸ σαυτου, τὸ σαυτα μέλος codd.) fr. 97. τὸ φαιδρὸν φάος acc. fr. 109. 2. τᾶς χλωρᾶς λιβάνου (Tittmann: τὰν, τὰς codd.) fr. 122. 3. τὸν λοιπὸν χρόνον fr. 133. 5. ταῖς ἱεραῖσι μελίσσαις fr. 158. τὸν ἀχρεῖον λόγον fr. 180. 1. ὁ κρατιστεύων λόγος fr. 180. 3.c with intervening phrase, e. g. gen.μετὰ τὸ ταχύποτμον ἀνέρων ἔθνος O. 1.66
μνᾶμα τῶν Οὐλυμπίᾳ κάλλιστον ἀέθλων O. 3.15
“ παρὰ τὸν ἁλικίας ἐοικότα χρόνον” O. 4.27αἱ δὲ φρενῶν ταραχαὶ O. 7.30
ὀξειᾶν ὁ γενέθλιος ἀκτίνων πατὴρ O. 7.70
ὅ τ' ἐν Ἄργει χαλκὸς ἔγνω μιν O. 7.83
[ τὰν δ' ἔπειτ ἀνδρῶν μάχαν (codd.: μάχας Schr.) O. 8.58]τὸ μὲν Ἀρχιλόχου μέλος O. 9.1
τὸν Ὀλυμπιονίκαν Ἀρχεστράτου παῖδα O. 10.1
ὁ δ' ἄῤ ἐν Πίσᾳ ἔλσαις ὅλον τε στρατὸν λᾴαν τε πᾶσαν Διὸς ἄλκιμος υἱὸς O. 10.43
τὸ δὲ κύκλῳ πέδον O. 10.46
τὰν πολέμοιο δόσιν O. 10.56
τὰν παρ' ὅρκον καὶ παρὰ ἐλπίδα κτίσιν O. 13.83
ταί θ' ὑπ Αἴτνας ὑψιλόφου καλλίπλουτοι πόλιες O. 13.111
ταί θ' ὑπὲρ Κύμας ἁλιερκέες ὄχθαι P. 1.18
τὰν Φιλοκτήταο δίκαν P. 1.50
ὁ Φοίνιξ ὁ Τυρσανῶν τ' ἀλαλατὸς P. 1.72
τᾶν πρὸ Κιθαιρῶνος μαχᾶν (Wil.: τὰν μάχαν codd.) P. 1.77τὸν δὲ ταύρῳ χαλκέῳ καυτῆρα νηλέα νόον Φάλαριν P. 1.95
τὸν δ' ἀμφέποντ αἰεὶ δαίμον P. 3.108
τὸ Μηδείας ἔπος P. 4.9
“ τᾶν ἐν δυνατῷ φιλοτάτων” P. 4.92τὰν Οἰδιπόδα σοφίαν P. 4.263
οὐ τὰν Ἐπιμηθέος ἄγων ὀψινόου θυγατέρα Πρόφασιν P. 5.27
τὸ καλλίνικον λυτήριον δαπανᾶν μέλος χαρίεν P. 5.106
ἁ δικαιόπολις ἀρεταῖς κλειναῖσιν Αἰακιδᾶν θιγοῖσα νᾶσος P. 8.22
τὸν δὲ σύγκοιτον γλυκὺν παῦρον ἐπὶ γλεφάροις ὕπνον ἀναλίσκοισα P. 9.23
τᾷ Δαιδάλου δὲ μαχαίρᾳ N. 4.59
ὁ δὲ λοιπὸς εὔφρων ποτὶ χρόνος ἕρποι N. 7.67
τὸ δ' ἐμὸν οὔ ποτε φάσει κέαρ N. 7.102
οἵ τ' ἀνὰ Σπάρταν Πελοπηιάδαι N. 8.12
ταῖς Ἐπάφου παλάμαις N. 10.5
καὶ τὸν Ἰσθμοῖ καὶ Νεμέᾳ στέφανον N. 10.25
τὸ δὲ Πεισάνδρου πάλαι αἷμ acc. N. 9.33 τὸ τεόν, χρύσασπι Θήβα, πρᾶγμα acc. I. 1.1τὰν ἁλιερκέα Ἰσθμοῦ δειράδ I. 1.9
τεύχων τὸ μὲν ἅρματι τεθρίππῳ γέρας. τὰν Ἀσωποδώρου πατρὸς αἶσαν I. 1.34
τὸν Μινύα τε μυχόν I. 1.56
τὸ Δάματρος κλυτὸν ἄλσος Ἐλευσῖνα acc. I. 1.57Πρωτεσίλα, τὸ τεὸν δ' ἀνδρῶν Ἀχαιῶν ἐν Φυλάκᾳ τέμενος συμβάλλομαι I. 1.58
οἱ μὲν πάλαι, ὦ Θρασύβουλε, φῶτες I. 2.1
νῦν δ' ἐφίητι λτ;τὸγτ; τὠργείου φυλάξαι ῥῆμ (supp. Heyne: om. codd.) I. 2.9τὸ δ' ἐμὸν οὐκ ἄτερ Αἰακιδᾶν κέαρ ὕμνων γεύεται I. 5.19
ὁ Κλεονίκου παῖς I. 6.16
καὶ τὸν βουβόταν οὔρει ἴσον Φλέγραισιν εὑρὼν Ἀλκυονῆ I. 6.32
τὸν Ἀργείων τρόπον I. 6.58
τὰν Ψαλυχιδᾶν τε πάτραν I. 6.63
τόν δὲ Θεμιστίου ὀρθώσαντες οἶκον I. 6.65
τίνι τῶν πάρος, ὦ μάκαιρα Θήβα, καλῶν ἐπιχωρίων I. 7.1
ὅ τοι πτερόεις ἔρριψε Πάγασος I. 7.44
τὸν ὑπὲρ κεφαλᾶς γε Ταντάλου λίθον I. 8.9
τὰν Ἀγαμήδει Τρεφωνίῳ θ' ἑκαταβόλου συμβουλίαν λαβών fr. 2. 2. τὰν Διωνύσου πολυγαθέα τιμὰν fr. 29. 5. ἄνακτα τὸν πάντων ὑπερβάλλοντα Χρόνον μακάρων fr. 33. τὸ μηδὲν ἄγαν ἔπος acc. fr. 35b. τὸν τρικάρανον Πτωίου κευθμῶνα κατέσχεθε fr. 51b.τὰν δὲ λαῶν γενεὰν Pae. 1.9
[ὁ δ] ἐχθρὰ νοήσαις ἤδη φθόνος Pae. 2.54
τὸ δὲ οἴκοθεν ἄστυ nom. Πα.. 32. τὰ θεῶν βουλεύματ acc. fr. 61. 3. τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας fr. 123. 2. τὰν ἐνθάδε νύκτα Θρ.. 2. τὸν ἄπειρον ἐρεύγονται σκότον fr. 130 ad Θρ.. τὸν ὕπερθεν ἅλιον fr. 133. 2. τὸν Ἰάσονος εὔδοξον πλόον fr. 172. 6. ταὶ δὲ Χίρωνος ἐντολαί (Hermann: αἱ codd.) fr. 177c. ὁ γὰρ ἐξ οἴκου ποτὶ μῶμον ἔπαινος κίρναται *fr. 181* ἁ Μειδύλου δ' αὐτῷ γενεά fr. 190.d where a sentence or major part thereof intervenes between article and noun, so that the usage is almost demonstrative.τῶν γὰρ πεπραγμένων ἔργων τέλος O. 2.15
ἅ μ' ἐθέλοντα προσέρπει ματρομάτωρ ἐμὰ (but v. A. 1. a supra) O. 6.83τὸ γὰρ ἐμφυὲς ἦθος O. 11.19
αἵ γε μὲν ἀνδρῶν ἐλπίδες O. 12.5
ταὶ Διωνύσου χάριτες O. 13.18
ὁ δ' ἦρα χρόνῳ ἵκετ ἀνὴρ ἔκπαγλος P. 4.78
[ τάν ποτε Καλλίσταν ἀπῴκησαν χρόνῳ νᾶσον (Boeckh: ἂν codd.: ἔν Chaeris) P. 4.258]ὁ Βάττου δ' ἕπεται παλαιὸς ὄλβος P. 5.55
τὸ δ' ἐμὸν γαρύει ἀπὸ Σπάρτας ἐπήρατον κλέος (v. γαρύω) P. 5.72τὸ δ' ἐν ποσί μοι τράχον ἴτω τεὸν χρέος P. 8.32
“ φυᾷ τὸ γενναῖον ἐπιπρέπει ἐκ πατέρων παισὶ λῆμα” P. 8.44 “ ὁ δὲ καμὼν προτέρᾳ πάθᾳἌδραστος ἥρως” P. 8.48ὁ δὲ τὰν εὐώλενον θρέψατο παῖδα Κυράναν P. 9.17
ἤτοι τό τε θεσπέσιον Φόρκοἰ ἀμαύρωσεν γένος P. 12.13
ὄφρα τὸν Εὐρυάλας γόον P. 12.20
τὰν πολυξέναν νᾶσον Αἴγιναν N. 3.2
ὁ δ' εὖ φράσθη Ζεὺς N. 5.34
ὁ δὲ χάλκεος οὐρανός N. 6.3
ὁ δ' Ζεὺς N. 9.24
ἐν ᾇ καὶ τὸν ἀδείμαντον Ἀλκμήνα τέκεν παῖδα I. 1.12
[cf.τὸν μὲν κτἑ I. 6.37
]ὁ δ' ἀθανάτων μὴ θρασσέτω φθόνος I. 7.39
τὸ δὲ πρὸ ποδὸς ἄρειον ἀεὶ βλέπειν χρῆμα πάν I. 8.12
ἁ δὲ τὰς τίκτεν ἀλαθέας ὥρας fr. 30. 6.ὁ πάντα τοι τά τε καὶ τὰ τεύχων σὸν ἐγγυάλιξεν ὄλβον εὐρύοπα Κρόνου παῖς Pae. 6.132
τὸν ἀοιδότατον τρέφον κάλαμον fr. 70. 1. ὁ δὲ Καινεὺς Θρ. 6. 7. repeated, ὁ ζαμενὴς δ' ὁ χοροιτύπος ὃν Μαλέας ὄρος ἔθρεψε, Ναίδος ἀκοίτας Σιληνός fr. 156. cf.πρὶν γενέσθαι τὰν Ἀδράστου τάν τε Καδμείων ἔριν N. 8.51
e in apposition, with phrase following.στέφανων ἄωτον γλυκὺν τῶν Οὐλυμπίᾳ O. 5.2
ἐρέω ταύταν χάριν, τὰν δ' ἔπειτ ἀνδρῶν μάχας ἐκ παγκρατίου (Schr.: μάχαν codd.) O. 8.58ὕβριν ἰδὼν τὰν πρὸ Κύμας P. 1.72
τῶν δ' Ὁμήρου καὶ τόδε συνθέμενος ῥῆμα πόρσυν P. 4.277
φροντίδα τὰν πὰρ ποδός P. 10.62
βοτάνα τέ νίν ποθ' ἁ λέοντος νικάσαντ ἤρεφε N. 6.42
παίδων τε παῖδες ἔχοιεν αἰεὶ γέρας τό περ νῦν καὶ ἄρειον ὄπιθεν (fort. rel.?) N. 7.101κρέσσων δὲ καππαύει δίκαν τὰν πρόσθεν ἀνήρ N. 9.15
† ἱπποτρόφον ἄστυ τὸ Προίτοιο θάλησεν† N. 10.413 c. adj., part.a adj.ἅπαντα τὰ μείλιχα O. 1.30
τὸ δ' ἔσχατον O. 1.113
τὰ δ' ἐν τᾷδε Διὸς ἀρχᾷ ἀλιτρὰ O. 2.58
ἐς δὲ τὸ πὰν ἑρμανέων χατίζει O. 2.85
οἱ δύο O. 8.38
τὰ τέρπν O. 9.28
τὰ τοιαῦτ O. 9.40
τὸ δὲ σαφανὲς O. 10.55
τά τε τερπνὰ καὶ τὰ γλυκέα O. 14.5
οἱ σοφοὶ P. 2.88
τοῖς ἀγαθοῖς P. 2.96
τὰ καλὰ τρέψαντες ἔξω P. 3.83
τὸν μονοκρήπιδα P. 4.75
τοῖς ἀγαθοῖς P. 4.285
ὁ δ' ἀρχαγέτας ἔδωκ Ἀπόλλων P. 5.60
[ τὸ δ' ἐμὸν (v. γαρύω) P. 5.72] τὸ λοιπὸν (adv.) P. 5.118 τὸ μαλθακὸν acc. P. 8.6τὸ μὲν μέγιστον τόθι χαρμάτων ὤπασας P. 8.64
τὸ τερπνὸν nom. P. 8.93τὸν ἐχθρὸν P. 9.95
τὸ δὲ συγγενὲς nom. P. 10.12τῶν δ' ἐν Ἑλλάδι τερπνῶν P. 10.19
τὰ μέγιστ acc. P. 10.24 Μοῖσα, τὸ δὲ τεόν nom. P. 11.41τὰ μέσα P. 11.52
τὸ δὲ μόρσιμον οὐ παρφυκτὸν P. 12.30
τὸ γὰρ οἰκεῖον πιέζει N. 1.53
τὸ καλλίνικον N. 3.18
τὰ μακρὰ N. 4.33
τὸ μόρσιμον N. 4.61
, N. 7.44τὸ συγγενὲς N. 6.8
τὸ τερπνὸν N. 7.74
τὸ μὲν λαμπρὸν τῶν δ' ἀφάντων N. 8.34
τὸ τὠργείου φυλάξαι ῥῆμ I. 2.9
τὸν ἐσλόν I. 2.7
τῶν ἀπειράτων I. 4.30
τὸν ἐχθρόν I. 4.48
τὸν φέρτατον θεῶν I. 7.5
τὰ μακρὰ I. 7.43
τὸ δὲ πὰρ δίκαν γλυκὺ I. 7.47
τὸ μὲν ἐμόν I. 8.38
ὁ κράτιστος Πα. 7B. 50.τὸ πάντων ἔργων ἱερώτ[ατον] Pae. 8.74
τὸ δὲ μὴ Δὶ φίλτερον fr. 81 ad Δ. 2. τὸ κοινόν fr. 109. τὸ πάν fr. 140d. τὸ βιαιότατον fr. 169. 3.b in apposition.παῖς ὁ κισσοφόρος O. 2.27
ἄλσος ἁγνὸν τὸ τεὸν O. 5.12
θεῶν βασιλεὺς ὁ μέγας O. 7.34
καλλίνικος ὁ τριπλόος κεχλαδὼς O. 9.2
πλοῦτος ὁ λαχὼν ποιμένα O. 10.88
Χίρωνα τὸν ἀποιχόμενον P. 3.3
θύγατρες αἱ τρεῖς P. 3.97
“ Ζεὺς ὁ γενέθλιος ἀμφοτέροις” P. 4.167 καί τινα σὺν πλαγίῳ ἀνδρῶν κόρῳ στείχοντα τὸν ἐχθρότατον φᾶσέ νιν δώσειν μόρῳ (Boeckh: μόρον codd.: τῷ ἐχθροτάτῳ μόρῳ Beck: alii alia) N. 1.65ὁ Τελαμωνιάδας N. 4.47
λόγον Αἰακοῦ παίδων τὸν ἅπαντα N. 4.72
[ προπάτωρ ὁ σὸς (codd.: ὁ del. Boeckh) N. 4.89] ὅμιλος ἀνδρῶν ὁ πλεῖστος N.7.24.ὡς παισὶ κλέος μὴ τὸ δύσφαμον προσάψω N. 8.37
ζωᾶς ἄωτον τὸν ἄλπνιστον I. 5.12
κόμπον τὸν ἐοικότ I. 5.24
Ζεὺς ὁ πάντων κύριος I. 5.53
λόγον τὸν ἐθέλοντα γενέσθαι Pae. 2.79
Ἀπόλλων ὁ χρυσοκόμας Pae. 5.41
Τέρπανδρός ποθ' ὁ Λέσβιος fr. 125. 1. θεὸς ὁ πάντα τεύχων βροτοῖς fr. 141. ἐσθὰς δ' ἀμφοτέρα μιν ἔχεν, ἅ τε Μαγνήτων ἐπιχώριος ἁρμόζοισα θαητοῖσι γυίοις, ἀμφὶ δὲ (where the τε δέ connection is irregular) P. 4.80c c. part.ὁ νικῶν O. 1.97
τὸ μέλλον O. 2.56
σοφὸς ὁ πολλὰ εἰδὼς φυᾷ O. 2.86
ὁ δὲ πάλᾳ κυδαίνων Ἔχεμος Τεγέαν O. 10.66
τῶν δὲ μελλόντων O. 12.9
τά τ' ἐσσόμενα O. 13.103
τῶν ἀπεόντων P. 3.20
τὰ ἐοικότα P. 3.59
ὁ δὲ καλόν τι νέον λαχών P. 8.88
τό γ' ἐν ξυνῷ πεποναμένον εὖ P. 9.93
ὁ δὲ χαμηλὰ πνέων P. 11.30
τὸ παρκείμενον N. 3.75
λόγον ὁ μὴ συνιείς N. 4.31
τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλισσόμενον αἰεὶ κυμάτων N. 6.55
ὁ πονήσαις δὲ νόῳ I. 1.40
τὸ σεσωπαμένον I. 1.63
τῶν τότ' ἐόντων I. 4.27
ὁ δ' ἐθέλων τε καὶ δυνάμενος ἁβρὰ πάσχειν fr. 2. 1. τιν' ἄνδρα τῶν θανόντων fr. 4. τῷ παρέοντι fr. 43. 4.τῶν γὰρ ἀντομένων Pae. 2.42
τὸ δ' εὐβουλίᾳ τε καὶ αἰδοῖ ἐγκείμενον Pae. 2.52
ὁ δὲ καλόν τι πονήσαις Pae. 2.66
τά τ ἐόντα τε κα[ὶ ] πρόσθεν γεγενημένα Pae. 8.83
ὁ δὲ μηδὲν ἔχων Παρθ. 1.. τὸ πεπρωμένον fr. 232.4 c. inf., pro subs.τὸ δὲ τυχεῖν O. 2.51
τὸ λαλαγῆσαι O. 2.97
τὸ διδάξασθαι O. 8.59
τὸ μὴ προμαθεῖν O. 8.60
τό γε λοιδορῆσαι O. 9.37
τὸ καυχᾶσθαι O. 9.38
τὸ δὲ παθεῖν P. 1.99
τὸ πλουτεῖν δὲ P. 2.56
καὶ τὸ σιγᾶν N. 5.18
ὦ Μέγα, τὸ δ' αὖτις τεὰν ψυχὰν κομίξαι οὔ μοι δυνατόν N. 8.44
τὸ δὲ φυγεῖν Δ... τὸ γὰρ πρὶν γενέ[σθαι (G-H, sed alia possis) Παρθ. 1. 20.5 c. adv.a pro subs.τῶν γε νῦν O. 1.105
τὸ πόρσω δ' ἐστὶ σοφοῖς ἄβατον κἀσόφοις O. 3.44
νεότατος τὸ πάλιν ἤδη O. 10.87
τῶν πάροιθε P. 2.60
τὰ πόρσω P. 3.22
τῶν πάλαι P. 6.40
τῶν νῦν δὲ P. 6.43
ὁ δ' ἐχθρὰ νοήσαις ἤδη φθόνος οἴχεται τῶν πάλαι προθανόντων ( τῶν προθανόντων?) P. 2.56b pro adv.τὸ πολλάκις O. 1.32
ἀμφοτέροις ὁμοῖοι τοκεῦσι, τὰ ματρόθεν μὲν κάτω τὰ δ' ὕπερθε πατρός P. 2.48
εἶδον γὰρ τὰ πόλλ' ἐν ἀμαχανίᾳ ψογερὸν Ἀρχίλοχον P. 2.54
τὸ νῦν τε καὶ τὸ λοιπὸν P. 5.117
“ τὸ δὲ οἴκοθεν ἀντία πράξει” P. 8.51 “ τὸ πρῶτον” P. 9.41τὸ πρίν P. 11.39
τό γέ νυν P. 11.44
τὰ πόλλ N. 2.2
τὸ πρῶτον N. 3.49
τὸ λοιπὸν N. 7.45
τὸ πάροιθε fr. 33d. 1. τίμαθεν γὰρ τὰ πάλαι τὰ νῦν τ' Παρθ. 2. 42.6 c. subs. phrase.τὸ δὲ φυᾷ κράτιστον ἅπαν O. 9.100
Ἰσθμοῖ τά τ' ἐν Νεμέᾳ O. 13.98
τὰ δ' Ὀλυμπίᾳ O. 13.101
τὰ δ' ὑπ ὀφρύι Παρνασσίᾳ O. 13.106
ἀνέχει τότε μὲν τὰ κείνων P. 2.89
τὸ πὰρ ποδός P. 3.60
τὰ δ' εἰς ἐνιαυτὸν P. 10.63
τῶν γὰρ ἀνὰ πόλιν εὑρίσκων τὰ μέσα μακροτέρῳ ὄλβῳ τεθαλότα P. 11.52
τὰ δ' οἴκοι μάσσον ἀριθμοῦ N. 2.23
Γαδείρων τὸ πρὸς ζόφον οὐ περατόν N. 4.69
τὰ μὲν ἀμφὶ πόνοις ὑπερώτατα N. 8.42
τὰ δ' ἄλλαις ἁμέραις πολλὰ μὲν ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάσομαι N. 9.42
μακρὰ μὲν τὰ Περσέος ἀμφὶ Μεδοίσας Γοργόνος N. 10.4
τὸ δ' ἐκ Διὸς ἀνθρώποις σαφὲς οὐχ ἕπεται τέκμαρ as for what comes from Zeus N. 11.43 but cf. 2d supra.7 ὁ αὐτός, the sameτωὔτ' ἐπὶ χρέος O. 1.45
μηνός τε τωὐτοῦ O. 13.38
ταὐτὰ δὲ τρὶς τετράκι τ' ἀμφιπολεῖν ἀπορία τελέθει (Σ: ταῦτα codd.) N. 7.1048 fragg. ]ογοι τῶν γε δε[ Pae. 6.176
ὁ μέγιστ[ος Πα. 7. a. 3.τῷ δ[ Pae. 10.22
πολ]λὰ μὲν τὰ πάροιθ' τὰ δ α[ Παρθ. 2. 31. τὸ δ ἀλαθε[ ] κατέστα φάος[ ?fr. 337. 9. -
65 ὅ
ὁ, ὅ, ὅς, The uses are relative, demonstrative, articular: where ὁ is not followed by a particle, it is often impossible to decide whether the u<*>e is relative or demonstrative, cf. Des Places 35ff. A relative, cf. ὅς τε. (ὅ, ὅς, τοῦ, οὗ, τῷ, ᾧ, τόν, ὅν, τοί, οἵ, τῶν, ὧν, τοῖς(ι), οἷς, οἶσι(ν), τούς; ἅ, ἇς, τᾶς, ᾆ, τᾷ, ἅν, τάν, αἵ, ταί, τᾶν, αἷς(ι), ταῖσι; τοῦ, οὕνεκεν, ᾧ, τῷ, τό, τά, τῶν, ὧν, οἷσιν, τά.)1 c. ind.a preceded by an antecedent.Ἱέρωνος θεμιστεῖον ὃς ἀμφέπει σκᾶπτον O. 1.12
Πέλοπος τοῦ μεγασθενὴς ἐράσσατο Γαιάοχος O. 1.25
ἕλεν ἄταν ὑπέροπλον ἅν τοι πατὴρ ὕπερ κρέμασε καρτερὸν αὐτῷ λίθον, τὸν αἰεὶ μενοινῶν κεφαλᾶς βαλεῖν εὐφροσύνας ἀλᾶται (Fennel: τάν οἱ codd.: ἅν οἱ Hermann, v. d. Mühll) O. 1.57—8. νέκταρ ἀμβροσίαν τε δῶκεν, οἷσιν ἄφθιτον θέν νιν ( οἷς νιν coni. Bergk) O. 1.63 [ ἃ τέκε (codd.: ἔτεκε Boehmer: τέκε τε byz.) O. 1.89]πατέρων · καμόντες οἳ πολλὰ θυμῷ ἱερὸν ἔσχον οἴκημα O. 2.8
κούραις, ἔπαθον αἳ μεγάλα O. 2.23
ὕδωρ δ' ἄλλα (sc. ἄνθεμα)φέρβει, ὅρμοισι τῶν χέρας ἀναπλέκοντι O. 2.74
Ῥαδαμάνθυος ὃν πατὴρ ἔχει μέγας ἑτοῖμον αὐτῷ πάρεδρον O. 2.76
Ἀχιλλέα ὃς Ἕκτορα σφᾶλε O. 2.81
κόσμον ἐλαίας, τάν ποτε Ἴστρου ἀπὸ σκιαρᾶν παγᾶν ἔνεικεν O. 3.13
Πίσα τᾶς ἄπο θεόμοροι νίσοντ' ἐπ ἀνθρώπους ἀοιδαί O. 3.9
ἔλαφον ἅν ποτε Ταυγέτα ἀντιθεῖσ' Ὀρθωσίας ἔγραψεν ἱεράν O. 3.29
δένδρεα · τῶν νιν γλυκὺς ἵμερος ἔσχεν O. 3.33
ἀλλὰ Κρόνου παῖ, ὃς Αἴτναν ἔχεις O. 4.6
Ψαύμιος ὃς ἐλαίᾳ στεφανωθεὶς Πισάτιδι κῦδος ὄρσαι σπεύδει Καμαρίνᾳ O. 4.11
Ψαύμιος · ὃς τὰν σὰν πόλιν αὔξων ἐγέραρεν O. 5.4
ὀχετούς, Ἵππαρις οἷσιν ἄρδει στρατὸν O. 5.12
αἶνος ὃν ἐν δίκᾳ φθέγξατ O. 6.12
Πιτάναν ἅ τοι Ποσειδάωνι μιχθεῖσα Κρονίῳ λέγεται O. 6.29
ἥρωι ὃς ἀνδρῶν Ἀρκάδων ἄνασσε O. 6.34
Ἑρμᾶν ὃς ἀγῶνας ἔχει O. 6.79
ἀκόνας, ἅ μ' ἐθέλοντα προσέρπει (but more prob. articular: cf. C. 2. d infra) O. 6.83 Μετώπα, πλάξιππον ἃ Θήβαν ἔτικτεν, τᾶς ἐρατεινὸν ὕδωρ πίομαι (bis) O. 6.85Ὀρτυγίας, τὰν Ἱέρων καθαρῷ σκάπτῳ διέπων ἀμφέπει Δάματρα O. 6.93
[ὁ δ' ὄλβιος, ὃν φᾶμαι κατέχοντ ἀγαθαί (v. l. κατέχωντ) O. 7.10]παῖδας, ὧν εἷς μὲν Κάμιρον πρεσβύτατόν τε Ἰάλυσον ἔτεκεν O. 7.73
Ζηνὶ ὃς σὲ μὲν Νεμέᾳ πρόφατον θῆκεν O. 8.16
Αἰακοῦ· τὸν καλέσαντο σύνεργον O. 8.31
Ἀλκιμέδων ὃς ἐν τέτρασιν παίδων ἀπεθήκατο γυίοις νόστον O. 8.67
Βλεψιάδαις ἕκτος οἷς ἤδη στέφανος περίκειται O. 8.76
κόσμον Ὀλυμπίᾳ, ὅν σφι Ζεὺς γένει ὤπασεν O. 8.83
ἀκρωτήριον Ἄλιδος τὸ δή ποτε Λυδὸς ἥρως Πέλοψ ἐξάρατο O. 9.10
υἱόν, ἃν Θέμις θυγάτηρ τέ οἱ σώτειρα λέλογχεν O. 9.15
ῥάβδον, βρότεα σώμαθ' ᾇ κατάγει O. 9.34
Μενοίτιον· τοῦ παῖς ἔστα σὺν Ἀχιλλεῖ O. 9.70
ἀγῶνα ὃν ἀρχαίῳ σάματι πὰρ Πέλοπος ἐκτίσσατο O. 10.24
μελέων, τὰ παρ' εὐκλέι Δίρκᾳ χρόνῳ μὲν φάνεν O. 10.85
Ἀρχεστράτου τὸν εἶδον κρατέοντα O. 10.100
ὥρᾳ τε κεκραμένον, ἅ ποτε ἀναιδέα Γανυμήδει θάνατον ἆλκε σὺν Κυπρογένει O. 10.104
ἐγκώμιον τεθμόν, τὸν ἄγει πεδίων ἐκ Πίσας O. 13.29
πατρὸς ὃς ἔπαθεν O. 13.63
φόρμιγξ τᾶς ἀκούει μὲν βάσις P. 1.2
Τυφὼς · τόν ποτε Κιλίκιον θρέψεν πολυώνυμον ἄντρον P. 1.16
Αἴτνα · τᾶς ἐρεύγονται μὲν ἀπλάτου πυρὸς ἁγνόταται ἐκ μυχῶν παγαί P. 1.21
Ζεῦ, ὃς τοῦτ' ἐφέπεις ὄρος, γαίας μέτωπον, τοῦ μὲν ἐπωνυμίαν κλεινὸς οἰκιστὴρ ἐκύδανεν πόλιν (bis) P. 1.30Ποίαντος υἱὸν ὃς Πριάμοιο πόλιν πέρσεν P. 1.54
Αἴτνας βασιλεῖ·· τῷ πόλιν Ἱέρων ἔκτισσε P. 1.61
Τυνδαριδᾶν βαθύδοξοι γείτονες, ὧν κλέος ἄνθησεν αἰχμᾶς P. 1.66
Συρακοσίων ἀρχῷ ὠκυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ σφιν ἐν πόντῳ βάλεθ' ἁλικίαν P. 1.74
μαχᾶν, ταῖσι Μήδειοι κάμον P. 1.78
τετραορίας εὐάρματος Ἱέρων ἐν ᾇκρατέων ἀνέδησεν Ὀρτυγίαν P. 2.5
ὕμνον τὸν ἐδέξαντ' ἀμφ ἀρετᾷ P. 1.80
Ἀρτέμιδος, ἇς οὐκ ἄτερ ἐδάμασσε πώλους (Hermann: τᾶς codd.) P. 2.7Κινύραν τὸν ὁ χρυσοχαῖτα προφρόνως ἐφίλησ' Ἀπόλλων P. 2.16
Ἥρας τὰν Διὸς εὐναὶ λάχον πολυγαθέες P. 2.27
γόνον τὸν ὀνύμαζε τράφοισα Κένταυρον, ὃς ἵπποισι Μαγνητίδεσσιν ἐμείγνυτ (bis) P. 2.44θεός, ὃ καὶ πτερόεντ' αἰετὸν κίχε P. 2.50
θεός, ὃς ἀνέχει τότε μὲν τὰ κείνων P. 2.89
ξένον, ὃς Συρακόσσαισι νέμει βασιλεύς P. 3.70
στεφάνοις, τοὺς ἀριστεύων Φερένικος ἕλεν Κίρρᾳ ποτέ P. 3.74
Ματρί, τᾶν κοῦραι παρ' ἐμὸν πρόθυρον σὺν Πανὶ μέλπονται P. 3.78
( Πηλεύς τε καὶ Κάδμος)λέγονται μὰν βροτῶν ὄλβον ὑπέρτατον οἳ σχεῖν P. 3.89
[ὅς (codd. contra metr.: σάος Schr.) P. 3.106]τὸ Μηδείας ἔπος Αἰήτα τό ποτε ζαμενὴς παῖς ἀπέπνευσ P. 4.10
“ κεῖνος ὄρνις τόν ποτε δέξατ” P. 4.20 “Εὔφαμος, τόν ποτ' Εὐρώπα τίκτε” P. 4.46μελίσσας Δελφίδος ἅ σε χαίρειν ἐστρὶς αὐδάσαισα ἄμφανεν P. 4.61
“τοκέων, τοί μ' κρύβδα πέμπον” P. 4.111 “ ἀγρούς τοὺς ἀπούρας ἁμετέρων τοκέων νέμεαι” P. 4.149 “θρόνος, ᾧ ποτε Κρηθείδας ἐγκαθίζων εὔθυνε” P. 4.152 “ δέρμα τε κριοῦ τῷ ποτ' ἐκ πόντου σαώθη” P. 4.161βόας, οἳ φλόγ' ἀπὸ ξανθᾶν γενύων πνέον P. 4.225
δράκοντος ὃς πάχει μάκει τε πεντηκόντερον ναῦν κράτει, τέλεσεν ἃν πλαγαὶ σιδάρου (bis) P. 4.245Κάστορος· εὐδίαν ὃς μετὰ χειμέριον ὄμβρον τεὰν καταιθύσσει μάκαιραν ἑστίαν P. 5.10
Κάρρωτον ὃς Βαττιδᾶν ἀφίκετο δόμους P. 5.27
ἀνδριάντι Κρῆτες ὃν τοξοφόροι τέγει Παρνασσίῳ καθέσσαντο P. 5.41
Ἀπόλλων ὃ καὶ βαρειᾶν νόσων ἀκέσματ' νέμει P. 5.63
μυχόν τ' ἀμφέπει μαντήιον. τῷ Λακεδαίμονι ἐν Ἄργει τε καὶ ζαθέᾳ Πύλῳ ἔνασσεν ἀλκάεντας Ἡρακλέος ἐκγόνους (ᾧ, τῷ χρησμῷ Σ.) P. 5.69πόλιν. ἔχοντι τὰν χαλκοχάρμαι ξένοι Τρῶες P. 5.82
ἄνδρες τοὺςἈριστοτέλης ἄγαγε P. 5.87
Ἀρκεσίλᾳ· τὸν ἐν ἀοιδᾷ νέων πρέπει χρυσάορα Φοῖβον ἀπύειν P. 5.103
ὕμνων θησαυρὸς. τὸν οὔτε χειμέριος ὄμβρος οὔτ' ἄνεμος ἐς μυχοὺς ἁλὸς ἄξοισι P. 6.10
Ἀντίλοχος ὃς ὑπερέφθιτο πατρός P. 6.30
Ἐλέλιχθον, ἄρχεις ὃς ἱππιᾶν ἐσόδων P. 6.50
ἀστῶν οἳ τεὸν δόμον Πυθῶνι δίᾳ θαητὸν ἔτευξαν P. 7.10
τὺ (= Ἡσυχία) —τὰν οὐδὲ Πορφυρίων μάθεν παρ' αἶσαν ἐξερεθίζων P. 8.12
Ἀπόλλωνος· ὃς εὐμενεῖ νόῳ λτ;γτ;ενάρκειον ἔδεκτο υἱὸν P. 8.18
σωμάτεσσι τοῖς οὔτε νόστος ὁμῶς ἔπαλπνος ἐν Πυθιάδι κρίθη P. 8.83
Κυράνας, τὰν Λατοίδας ἅρπασ P. 9.5
Ὑψέος ὃς Λαπιθᾶν ὑπερόπλων τουτάκις ἦν βασιλεύς P. 9.14
ὅν ποτε Κρέοισ' ἔτικτεν P. 9.15
σέ, τὸν οὐ θεμιτὸν ψεύδει θιγεῖν P. 9.42
“ὦ ἄνα, κύριον ὃς πάντων τέλος οἶσθα” P. 9.44 “ παῖδα ὃν κλυτὸς Ἑρμᾶς οἴσει” P. 9.59Κυράναν, ἅ νιν εὔφρων δέξεται P. 9.73
Ἰόλαον. τόν κρύψαν ἔνερθ' ὑπὸ γᾶν P. 9.80
κῶφος ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ περιβάλλει, μηδὲ Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται, τά νιν θρέψαντο καὶ Ἰφικλέα, τοῖσι τέλειον ἐπ' εὐχᾷ κωμάσομαί τι παθὼν ἐσλόν (ter) P. 9.87—9.κούραν, τὰν μάλα πολλοὶ ἀριστῆες ἀνδρῶν αἴτεον P. 9.107
Ὑπερβορέων. παρ' οἶς ποτε Περσεὺς ἐδαίσατο λαγέτας P. 10.31
ὧν θαλίαις ἔμπεδον εὐφαμίαις τε μάλιστ' Ἀπόλλων χαίρει P. 10.34
θησαυρόν, ὃν περίαλλ' ἐτίμασε Λοξίας P. 11.5
ἀγῶνι ἐν τῷ Θρασυδᾷος ἔμνασεν ἑστίαν P. 11.13
Ὀρέστα· τὸν δὴ ἐκ δόλου τροφὸς ἄνελε δυσπενθέος P. 11.17
Πυθονίκῳ ἢ Θρασυδᾴῳ, τῶν εὐφροσύνα τε καὶ δόξ' ἐπιφλέγει P. 11.45
τέχνᾳ, τάν ποτε Παλλὰς ἐφεῦρε P. 12.6
θρῆνον. τὸν ἄιε λειβόμενον P. 12.9
υἱὸς Δανάας· τὸν ἀπὸ χρυσοῦ φαμὲν αὐτορύτου ἔμμεναι P. 12.17
δονάκων, τοὶ παρὰ καλλιχόρῳ ναίοισι πόλι Χαρίτων P. 12.26
ἀλλ' ἔσται χρόνος οὖτος, ὃ καὶ τὸ μὲν δώσει P. 12.31
νάσω, τὰν Ζεὺς ἔδωκενΦερσεφόνᾳ N. 1.13
ἀοιδὰν. τᾶς ἀφθονίαν ὄπαζε μήτιος ἁμᾶς ἄπο N. 3.9
Μυρμιδόνες ὧν παλαίφατον ἀγορὰν οὐκ ἐλεγχέεσσιν ἐμίανε N. 3.14
κιόνων ὕπερ Ἡρακλέος ἥρως θεὸς ἃς ἔθηκε ναυτιλίας ἐσχάτας μάρτυρας κλυτούς N. 3.22
Πηλεὺς ὃς καὶ Ἰαολκὸν εἶλε N. 3.34
Ἀσκλαπιόν, τὸν φαρμάκων δίδαξε μαλακόχειρα νόμον N. 3.55
σέο δ' ἀγών, τὸν ὕμνος ἔβαλεν ὄπι νέων ἐπιχώριον χάρμα κελαδέων N. 3.65
Ἀριστοκλείδᾳ ὃς τάνδε νᾶσον εὐκλέι προσέθηκε λόγῳ N. 3.68
αἰετὸς ὃς ἔλαβεν αἶψα N. 3.81
Ἡρακλέος. σὺν ᾧ ποτε Τροίαν κραταιὸς Τελαμὼν πόρθησε N. 4.25
ἕδραν, τὰν οὐρανοῦ βασιλῆες πόντου τ' ἐφεζόμενοι δῶρα καὶ κράτος ἐξέφαναν (Herwerden: τᾶς codd.) N. 4.67 ( κεῖνος) τὸν Εὐφάνης ἐθέλων γεραιὸς προπάτωρ σὸς ἄεισέν ποτε, παῖ (Σ assume Kallikles to be antecedent, others refer to ἀγῶνι or Ὀρσοτριαίνα, cf. N. 2.24) N. 4.89ἄρουραν· τάν ποτ' εὔανδρόν τε καὶ ναυσικλυτὰν θέσσαντο N. 5.9
Ποσειδάωνα ὃς Αἰγᾶθεν ποτὶ κλειτὰν θαμὰ νίσεται Ἰσθμὸν Δωρίαν N. 5.37
μείς τ' ἐπιχώριος, ὃν φίλησ Ἀπόλλων N. 5.44
παῖς ἐναγώνιος, ὃς ταύταν μεθέπων Διόθεν αἶσαν νῦν πέφανται οὐκ ἄμμορος N. 6.13
Σαοκλείδἀ, ὃς ὑπέρτατος Ἁγησιμάχοἰ ὑέων γένετο N. 3.21
ἀγώνων ἄπο, τοὺς ἐνέποισιν ἱερούς N. 6.59
Αἴας, ὃν πόρευσαν N. 7.27
[ βοαθοῶν τοι. v.τοι N. 7.33
]πόλιν. τᾷ καὶ Δαναοὶ πόνησαν N. 7.35
γλῶσσαν, ὃς ἐξέπεμψεν παλαισμάτων αὐχένα καὶ σθένος ἀδίαντον N. 7.72
τίν Γίγαντας ὃς ἐδάμασας N. 7.90
[ γέρας τό περ νῦν. v. ὁ, C. N. 7.101]ἡρώων ἄωτοι οἵ τε κρανααῖς ἐν Ἀθάναισιν ἅρμοζον στρατόν, οἵ τ' ἀνὰ Σπάρταν Πελοπηιάδαι N. 8.11
πάρφασις ἃ τὸ μὲν λαμπρὸν βιᾶται, τῶν δ' ἀφάντων κῦδος ἀντείνει σαθρόν N. 8.34
ῥεέθροις, ὧν ἐγὼ μνασθεὶς ἐπασκήσω κλυταῖς ἥρωα τιμαῖς· ὅς τότε ἄμφαινε κυδαίνων πόλιν N. 9.9
—11.αἰδὼς ἃ φέρει δόξαν N. 9.34
φιάλαι-σι ἅς ποθ' ἵπποι κτησάμεναι Χρομίῳ πέμψαν N. 9.52
Ἡρακλέος οὗ κατ' Ὄλυμπον ἄλοχος Ἥβα ἔστι N. 10.17
ἑταίρους οἵ σε γεραίροντες ὀρθὰν φυλάσσοισιν Τένεδον N. 11.5
Δᾶλος, ἐν ᾇ κέχυμαι I. 1.4
πατρίδι ἐν ᾇ καὶ τὸν ἀδείμαντον Ἀλκμήνα τέκεν παῖδα, θρασεῖαι τόν ποτε Γηρυόνα φρίξαν κύνες (bis) I. 1.12—3.ἄρουραν, ἅ νιν ἐν κρυοέσσᾳ δέξατο συντυχίᾳ I. 1.36
φῶτες, οἳ χρυσαμπύκων ἐς δίφρον Μοισᾶν ἔβαινον ( οἳ Σ: ὅσοι codd.) I. 2.1 τὠργείου χρήματα χρήματ' ἀνήρ ὃς φᾶ (others view ὅς as dem.) I. 2.11νίκαν, τὰν λτ;γτ;ενοκράτει Ποσειδάων ὀπάσαις στεφάνωμα κόμᾳ πέμπεν I. 2.14
χεῖρα τὰν Νικόμαχος κατὰ καιρὸν νεῖμ I. 2.22
γαῖαν τὰν δὴ καλέοισιν Ὀλυμπίου Διὸς ἄλσος I. 2.27
ἀρετὰς. αἷσι Κλεωνυμίδαι θάλλοντες αἰεὶ διέρχονται I. 4.4
Ἄἴαντος ἀλκάν, φοίνιον τὰν ὀψίᾳ ἐν νυκτὶ ταμὼν μομφὰν ἔχει I. 4.35
Ὅμηρος ὃς αὐτοῦ πᾶσαν ὀρθώσαις ἀρετὰν κατὰ ῥάβδον ἔφρασεν I. 4.37
υἱὸς Ἀλκμήνας· ὃς Οὔλυμπόνδ' ἔβα I. 4.55
θανόντων· τοὺς Μεγάρα τέκε οἱ Κρεοντὶς υἱούς· τοῖσιν ἐν δυθμαῖσιν αὐγᾶν φλὸξ παννυχίζει I. 4.64
—5.Αἰακοῦ παίδων τε. τοὶ καὶ σὺν μάχαις δὶς πόλιν Τρώων ἔπραθον I. 5.35
πατρός. τὸν χαλκοχάρμαν ἐς πόλεμον ἆγε I. 6.27
“θηρός, ὃν πάμπρωτον ἀέθλων κτεῖνά ποτ' ἐν Νεμέᾳ” I. 6.48 “ἔσσεταί τοι παῖς, ὃν αἰτεῖς” I. 6.52ὕδωρ, τὸ ἀνέτειλαν I. 6.74
θάλος, χάλος, χάλκασπις ᾧ πότμον μὲν Ἄρης ἔμειξεν I. 7.25
Ζηνί ὃ τὰν μὲν ᾤκισσεν ἁγεμόνα I. 8.19
Αἰακὸν. ὃ καὶ δαιμόνεσσι δίκας ἐπείραινε I. 8.23
Ἀχιλέος. ὃ καὶ Μύσιον ἀμπελόεν αἵμαξε I. 8.49
θεόν, ὃς κεραυνοῦ τε κρέσσον ἄλλο βέλος διώξει χερί I. 8.34
ἶνας ἐκταμὼν δορί, ταί μιν ῥύοντό ποτε I. 8.52
ἀριστέας οἶς δῶμα Φερσεφόνας μανύων Ἀχιλεύς πρόφαινεν I. 8.55
μιν ὃς ἔλαχεν σελίνων I. 8.63
( Ζεύς), ὃς καὶ τυπεὶς ἁγνῷ πελέκει τέκετο ξανθὰν Ἀθάναν fr. 34. Εὐξαντίου [Κρητ]ῶν μαιομένωνὃς ἀνα[ίνετο] αὐταρχεῖν Pae. 4.36
Διὸς Ἐννοσίδαν τε. χθόνα τοί ποτε καὶ στρατὸν ἀθρόον πέμψαν κεραυνῷ τριόδοντί τε ἐς τὸν βαθὺν Τάρταρον Pae. 4.42
]ὃν ἔμβα[λ Pae. 6.78
Νεοπτόλεμον. ὃς διέπερσεν Ἰλίου πόλιν Pae. 6.104
χρηστήριον[ ]ἐν ᾧ Τήνερον ἔτεκ[εν Pae. 9.41
τί ἔλπεαι σοφίαν ἔμμεν, ἃν ὀλίγον τοι ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἴσχει; (cod. unus Stobaei in marg., ᾇ cett.: om. Clem. Alex.: ᾆ τ Boeckh) fr. 61. 1. θεοί, πολύβατον οἵ τ' ἄστεος ὀμφαλὸν θυόεντ οἰχνεῖτε πανδαίδαλόν τ εὐκλἔ ἀγοράν fr. 75. 3. ἐπὶ τὸν κισσοδαῆ θεόν, τὸν Βρόμιον τὸν Ἐριβόαν τε βροτοὶ καλέομεν ( ὃν ὃν v. l.: τε om. codd. nonnulli: docti unum vel alterum τὸν del.) fr. 75. 10. Ἀλαλά, ᾆ θύεται ἄνδρες fr. 78. 2. ἀνδρὸς δ' οὔτε γυναικός, ὧν θάλεσσιν ἔγκειμαι Παρθ. 2. 3. νίκαις, αἷς ἐν ἀιόνεσσιν Ὀγχη[στοῦ κλυ]τᾶς, ταῖς δὲ ναὸν Ἰτωνίας χαίταν στεφάνοις ἐκόσμηθεν Παρθ. 2.. θυγάτηρ, Ἀνδαισιστρότᾰ ἃν ἐπάσκησε Παρθ. 2.. Ὑμέναιον, ὃν λάβεν (ὃν supp. Hermann: om. cod.) Θρ. 3.. ψυχὰς ἐκ τᾶν βασιλῆες ἀγαυοὶ αὔξοντ fr. 133. 3. ἑορτὰ ἐν ᾇ πρῶτον εὐνάσθην fr. 193. Ἐλπίς, ἃ μάλιστα κυβερνᾷ fr. 214. 3.b where the antecedent follows the rel. cl. [ ταί τε ναίετε (Bergk: αἵ τε codd.) O. 14.2]ὅσσα δὲ μὴ πεφίληκε Ζεύς, ἀτύζονται βοὰν Πιερίδων ἀίοντα ὅς τ' ἐν αἰνᾷ Ταρτάρῳ κεῖται, θεῶν πολέμιος, Τυφώς P. 1.15
ὃς δὲ διδάκτ' ἔχει, ψεφεννὸς ἀνὴρ N. 3.41
οἶσι δὲ Φερσεφόνα ποινὰν παλαιοῦ πένθεος δέξεται, ἐς τὸν ὕπερθεν ἅλιον κείνων ἐνάτῳ ἔτει ἀνδιδοῖ ψυχὰς πάλιν fr. 133. 1. ὁ χοροιτύπος, ὃν Μαλέας ὄρος ἔθρεψε, Ναίδος ἀκοίτας Σιληνός fr. 156.c with interior antecedent. “ἀρχαίαν κομίζων πατρὸς ἐμοῦτάν ποτε Ζεὺς ὤπασεν λαγέτᾳ Αἰόλῳ καὶ παισὶ τιμάν ( ἀρχὰν ἀγκομίζων Chaeris) P. 4.107μακάριος, ὃς ἔχεις καὶ πεδὰ μέγαν κάματον λόγων φέρτατων μναμήἰ P. 5.46
dI ἐξ οὗ, from then onἐξ οὗ πολύκλειτον καθ' Ἕλλανας γένος Ἰαμιδᾶν O. 6.71
ἐξ οὗ Θέτιος γόνος οὐλίῳ μιν ἐν Ἄρει παραγορεῖτο μή ποτε σφετέρας ἄτερθε ταξιοῦσθαι αἰχμᾶς O. 9.76
II v. οὕνεκεν.I being demonstrative in same case as rel. ἀντεβόλησεν τῶν ἀνὴρ θνατὸς οὔπω τις πρότερον ( τοιούτων ὧν) O. 13.31 ὧν ἔραται, καιρὸν διδούς ( τούτων ὧν) P. 1.57 τῶν δ' ἕκαστος ὀρούει, τυχών κεν ἁρπαλέαν σχέθοι φροντίδα τὰν πὰρ ποδός ( τούτων ὧν) P. 10.61 πράσσει γὰρ ἔργῳ μὲν σθένος, βουλαῖσι δὲ φρήν, ἐσσόμενον προιδεῖν συγγενὲς οἷς ἕπεται ( τούτοις οἷς) N. 1.28 σύνες ὅ τοι λέγω ( τοῦτο ὅ) fr. 105. 1. ἀλᾶται στρατῶν, ὃς ἀμαξοφόρητον οἶκον οὐ πέπαται ( ἐκεῖνος ὅστις) fr. 105b. 2. τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας πρὸς ὄσσων μαρμαρυζοίσας δρακεὶς ὃς μὴ πόθῳ κυμαίνεται fr. 123. 4. ὃς μὲν ἀχρήμων, ἀφνεὸς τότε fr. 124. 8.II being assimilated to the case of the rel. τιμὰ δὲ γίνεται, ὧν θεὸς ἁβρὸν αὔξει λόγον τεθνακότων (τούτοις, ὧν) N. 7.32 Ζεῦ πάτερ, τῶν μὰν ἔραται φρενί, σιγᾷ οἱ στόμα ( ταῦτα ὧν) N. 10.29 ὀρνιχολόχῳ τε καὶ ὃν πόντος τράφει ( ἐκείνῳ ὃν) I. 1.48f where antecedent does not correspond to rel. in gender or number. ὀρθὰν ἄγεις ἐφημοσύναν, τά ποτ' ἐν οὔρεσι φαντὶ μεγαλοσθενεῖ Φιλύρας υἱὸν ὀρφανιζομένῳ Πηλείδᾳ παραινεῖν (Er. Schmid: τὰν codd.) P. 6.212 c. subj.a preceded by definite antecedent.I μῶμος ἐξ ἄλλων κρέμαται φθονεόντων τοῖς, οἷς ποτε πρώτοις αἰδοία ποτιστάξῃ Χάρις εὐκλέα μορφάν (v. l. ποτιστάξει, -άζει) O. 6.75 ὁ δ' ὄλβιος ὃν φᾶμαι κατέχωντ ἀγαθαί ( κατέχοντ v. l.) O. 7.10ἐκ πόνων δ, οἳ σὺν νεότατι γένωνται σύν τε δίκᾳ N. 9.44
II add. κε/ἄν. ἀμφοτέροισι δ' ἀνήρ, ὃς ἂν ἐγκύρσῃ καὶ ἕλῃ, στέφανον ὕψιστον δέδεκται P. 1.100
“γένος, οἵ κεν τάνδε νᾶσον ἐλθόντες τέκωνται φῶτα” P. 4.51ὑμνητὸς οὗτος ἀνὴρ γίνεται σοφοῖς, ὃς ἂν τὰ μέγιστ' ἀέθλων ἕλῃ P. 10.23
, cf. P. 5.65 infra.I being demonstrative in same case as rel.δίδωσί τε Μοῖσαν οἷς ἂν ἐθέλῃ P. 5.65
ὃς δ' ἀμφ ἀέθλοις ἄρηται κῦδος ἁβρόν, εὐαγορηθείς κέρδος ὕψιστον δέκεται I. 1.50
II where the rel. is assimilated to the case of the antecedent. ἐν δὲ πείρᾳ τέλος διαφαίνεται ὧν τις ἐξοχώτερος γένηται ( τούτων ἅ) N. 3.71 τὰ δ' αὐτὸς ἀντιτύχῃ, ἔλπεταί τις ἕκαστος ἐξοχώτατα φάσθαι ( ταῦτα ὧν: ἄν τις τύχῃ codd., corr. Mingarelli) N. 4.91c where the antecedent does not correspond with the rel. in gender or number, v. P. 4.51 supraaII3 c. opt.a with definite antecedent. ἅπαντας ἐν οἴκῳ εἴρετο παῖδα, τὸν Εὐάδνα τέκοι (v. Goodwin, M & T, § 700) O. 6.49b add. κε/ἄν, v. P. 9.119 infra c.c antecedent omitted, being demonstrative assimilated to the case of the rel. θανεῖν δ' οἷσιν ἀνάγκα, τά κέ τις ἀνώνυμον γῆρας ἕψοι μάταν; (byz.: οἷς codd.) O. 1.82 εἶπε δ' ἐν μέσσοις ἀπάγεσθαι, ὃς ἂν πρῶτος θορὼν ἀμφί οἱ ψαύσειε πέπλοις (The oratio recta would be ὃς ἂν ψαύσῃ,” Gildersleeve) P. 9.1194 f. s. dat. pro adv., =ὡς. ζεῦξον ἤδη μοι σθένος ἡμιόνων ᾇ τάχος O. 6.23
ἐνυπνίῳ δ' ᾇ τάχιστα πιθέσθαι κελήσατο μιν (Kayser: δ' ἇ, δαί, δέ codd.) O. 13.795 exx. where rel. conj. is postponed within rel cl. as second word, O. 1.12, O. 1.82, O. 2.8, O. 2.23, O. 2.74, O. 6.85, O. 8.76, P. 4.10, P. 4.246, P. 5.10, P. 5.41, P. 5.82, P. 6.50, P. 9.44, I. 1.13, I. 7.25, fr. 12, Πα.., Παρθ. 2. 71: as third word, O. 5.12, O. 9.34, P. 2.5, N. 3.22,Κρητ]ῶν μαιομένων ὃς ἀνα[ίνετο] αὐταρχεῖν Pae. 4.36
as fourth word, or more,ὠκυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ σφιν ἐν πόντῳ βάλεθ' ἁλικίαν P. 1.74
λέγονται μὰν βροτῶν ὄλβονὑπέρτατον οἳ σχεῖν P. 3.89
ἐσσόμενον προιδεῖν συγγενὲς οἷς ἕπεται N. 1.28
τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας πρὸς ὄσσων μαρμαρυζοίσας δρακεὶς ὃς μὴ πόθῳ κυμαίνεται fr. 123. 4.6 in crasis, v. οὕνεκεν.7 fragg. ]νοιον ἃ σοὶ σε[ Πα.. 1 ]οῦν οἳ Ζην[ Pae. 6.154
]υἱὸν ἔτι τέξει· τὸν απ[ Pae. 10.21
ἐγχώριαι, [ἀγ]λαὸς ἃς ἐν' ἑρκε[ (ἆς = ἕως Wil.)Πα. 12. 2. τόν ποτε[ Pae. 22.9
]τοὶ πρόιδ[ο]ν αἶσαν α[ (καί]τοι Schr.) fr. 140a. 49 (23) ]αδις, οὕς οἱ[ (οἱ encl. post vocalem P. ponere solet, nott. Snell) fr. 169, 51. ὃς Δολόπων ἄγαγε θρασὺν ὅμιλον fr. 183. B demonstrative (ὁ, τοῦ, [τοῖο coni.], τῷ, τόν, τοί, οἱ, τῶν, τοῖς, τοῖσι(ν), τούς; ἁ, τᾶς coni., τᾷ, τάν, ταί, αἱ, ταῖς, τάς; τό, τοῦ, τό, τά, τῶν, τά: ὅς, I. 2.11, v. A. 1. a. supra.)aμέν... δέ. ἀλλὁ μὲν Πυθῶνάδ' ᾤχετ ἰὼν. ἁ δὲ τίκτε θεόφρονα κοῦρον O. 6.37
—9. [ τὸ μὲν τὸ δὲ, v. infra 5a, O. 7.23]ἐδόκησαν τάμνειν τέλος, τοὶ μὲν γένει φίλῳ σὺν Ἀτρέος Ἑλέναν κομίζοντες, οἱ δ' ἀπὸ πάμπαν εἴργοντες O. 13.58
—9. [ τὰ μὲν τὰ δὲ. v. infra 5b, P. 2.65]Ἀσκλαπιόν. τὸν μὲν εὐίππου Φλεγύα θυγάτηρ πρὶν τελέσαι, κατέβα. ἁ δ' ἄλλον αἴνησεν γάμον P. 3.8
—12.τοὺς μὲν ὦν λύσαις ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων ἔξαγεν τοὺς δὲ τομαῖς ἔστασεν ὀρθούς P. 3.47
—53.τοὺς μὲν μαλακαῖς ἐπαοιδαῖς ἀμφέπων, τοὺς δὲ προσανέα πίνοντας P. 3.51
—2.ἐν δ' αὖτε χρόνῳ τὸν μὲν ὀξείαισι θύγατρες ἐρήμωσαν πάθαις εὐφροσύνας μέρος αἱ τρεῖς τοῦ δὲ παῖς P. 3.97
—100. [διδύμους υἱοὺς τὸν μὲν Ἐχίονα, κεχλάδοντας ἥβᾳ, τὸν δ' Ἔρυτον (v. C. 1. a infra) P. 4.179] [ τὸ μὲν τὸ δ. v. 5. a infra P. 11.63—4.]τὸ μὲν δώσει, τὸ δ' οὔπω P. 12.32
δράκοντας. τοὶ μὲν ἐς θαλάμου μυχὸν εὐρὺν ἔβαν. ὁ δ' ὀρθὸν μὲν ἄντεινεν κάρα N. 1.41
—3. φυᾷ δ' ἕκαστος διαφέρομεν βιο-τὰν λαχόντες, ὁ μὲν τά, τὰ δ' ἄλλοι N. 7.55
μεταμειβόμενοι δ' ἐναλλὰξ ἁμέραν τὰν μὲν παρὰ πατρὶ φίλῳ Δὶ νέμονται, τὰν δ ὑπὸ κεύθεσι γαίας ἐν γυάλοις Θεράπνας N. 10.55
—6.ἀλλὰ βροτῶν τὸν μὲν κενεόφρονες αὖχαι ἐξ ἀγαθῶν ἔβαλον· τὸν δ' αὖ καταμεμφθέντ ἄγαν ἰσχὺν οἰκείων παρέσφαλεν καλῶν θυμός N. 11.29
—30. ]ναόν· τὸν μὲν Ὑπερβορ[έοις] ἄνεμος ζαμενὴς ἔμειξ[ ], ὦ Μοῖσαι· τοῦ δὲ παντέχ[νοις] Ἁφαίστου παλάμαις καὶ Ἀθά[νας] τίς ὁ ῥυθμὸς ἐφαίνετο; ( τοῦ coni. Hunt: τον Π.) Πα... ἁ μὲν ἀχέταν Λίνον αἴλινον ὕμνει, ἁ δὲ Ὑμέναιον. ἁ δ' Ἰάλεμον Θρ. 3.. καὶ τοὶ μὲν ἵπποις γυμνασίοισι λτ;τεγτ;, τοὶ δὲ πεσσοῖς, τοὶ δὲ φορμίγγεσσι τέρπονται Θρ. 7. 6.b with μέν onlyI in μέν... δέ construction.ἄνθεμα δὲ χρυσοῦ φλέγει, τὰ μὲν χερσόθεν ἀπ' ἀγλαῶν δενδρέων, ὕδωρ δ ἄλλα φέρβει O. 2.73
τὰ μὲν ἁμετέρα γλῶσσα ποιμαίνειν ἐθέλει, ἐκ θεοῦ δ' ἀνὴρ σοφαῖς ἀνθεῖ πραπίδεσσιν ὁμοίως O. 11.8
τῷ μὲν Ἀπόλλων ἅ τε Πυθὼ κῦδος ἐξ ἀμφικτιόνων ἔπορεν ἱπποδρομίας. ἀπὸ δ' αὐτὸν ἐγώ P. 4.66
τὸν μὲν οὐ γίνωσκον· ὀπιζομένων δ' ἔμπας τις εἶπεν καὶ τόδε P. 4.86
τοὶ μὲν ἀλλάλοισι ἀμειβόμενοι γάρυον τοιαῦτ. ἀνὰ δ P. 4.93
[ τὸ μὲν ὅτι μάκαρ δὲ καὶ νῦν ὅτι v. 5. a. infra. P. 5.15]τὰ μὲν παρίκει· τῶν νῦν δὲ P. 6.44
[ὡς τὸ μὲν οὐδέν, ὁ δὲ χάλκεος ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός v. 5. a infra N. 6.3]τὸν μὲν ἡμέροις ἀνάγκας χερσὶ βαστάζεις ἕτερον δ' ἑτέραις N. 8.3
τοὶ μὲν ὦν Θήβαισι τιμάεντες ἀρχᾶθεν λέγονται ὅσσα δ ( τοί refers to Kleonymidai, v. 4) I. 4.7 “παῖδα τὸν μὲν ἄρρηκτον φυάν, θυμὸς δ' ἑπέσθω” anacoluthon I. 6.47τὰν μὲν πόλιος ᾤκισσεν ἁγεμόνα. σὲ δ I. 8.19
“ἀλλὰ τὰ μὲν παύσατε. βροτέων δὲ λεχέων τύχοισα υἱὸν εἰσιδέτω θανόντ” I. 8.35καὶ τὸ μὲν διδότω θεός. [ὁ δ] ἐχθρὰ νοήσαις ἤδη φθόνος οἴχεται Pae. 2.53
b in μέν... τε construction. [ τὸ μὲν ὅτι ὅτι τε v. 5. a. infra P. 2.31] [dub. N. 11.46]ἕλκεα ῥῆξαν τὰ μὲν ἀμφ' Ἀχιλεῖ νεοκτόνῳ, ἄλλων τε μόχθων ἐν πολυφθόροις ἁμέραις N. 8.30
τὸ μὲν ἔλευσεν· ἴδον τ' ἄποπτα[ (τό = Medusa's head, Lobel: fort. adv.) *d. 4. 39.g in μέν... ἀτάρ construction.οἱ μὲν κρίθεν· ἀτὰρ Ἰάσων P. 4.168
c with δέ onlyI in μέν... δέ construction.παρὰ μὲν τιμίοις θεῶν οἵτινες ἔχαιρον εὐορκίαις ἄδακρυν νέμονται αἰῶνα, τοὶ δ' ἀπροσόρατον ὀκχέοντι πόνον O. 2.67
αἵ γε μὲν ἀνδρῶν πόλλ' ἄνω, τὰ δ αὖ κάτω κυλίνδοντ ἐλπίδες O. 12.6
πολλὰ δ' ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεσεν, ἔμπαλιν μὲν τέρψιος, οἱ δ ἀνιαραῖς ἀντικύρσαντες ζάλαις O. 12.11
πολλοῖσι μὲν γὰρ. τὰ δὲ καὶ ἀνδράσιν ἐμπρέπει P. 8.28
θάνεν μὲν αὐτὸς ἥρως Ἀτρείδας, ὁ δ' ἄρα γέροντα ξένον Στροφίον ἐξίκετο P. 11.34
πολλὰ μὲν γὰρ ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάσομαι N. 9.43
ὃς μὲν ἀχρήμων, ἀφνεὸς τότε, τοὶ δ' αὖ πλουτέοντες fr. 124. 8. ἄλλαν μὲν σκέλος, ἄλλαν δὲ πᾶχ[υν], τὰν δὲ αὐχένα φέροισαν fr. 169. 31. ἀελλοπόδων μέν τιν' εὐφραίνοισιν ἵππων τιμαὶ καὶ στέφανοι, τοὺς δ ἐν πολυχρύσοις θαλάμοις βιοτά fr. 221. 3.IIὁ δέ... ὁ δέ. ἀφίκοντο δέ οἱ ξένοι ἔκ τ Ἄργεος ἔκ τε Θηβᾶν, οἱ δ Ἄρκαδες, οἱ δὲ καὶ Πισᾶται O. 9.67
—8.IIIἄλλος δέ... ὁ δέ. ἄλλαι δὲ δὔἐν Κορίνθου πύλαις ἐγένοντ ἔπειτα χάρμαι, ταὶ δὲ καὶ Νεμέας Ἐφαρμόστῳ κατὰ κόλπον O. 9.87
IV where a μέν antithesis is suppressed.διασωπάσομαι οἱ μόρον ἐγώ· τὸν δ' ἐν Οὐλύμπῳ φάτναι Ζηνὸς ἀρχαῖαι δέκονται O. 13.92
ὁπόθ' Ἁρμονίαν γᾶμεν βοῶπιν, ὁ δὲ Νηρέος εὐβούλου Θέτιν παῖδα κλυτάν ( ὁ μὲν Κάδμος suppressed) P. 3.92Νεστόρειον γὰρ ἵππος ἅρμ' ἐπέδα. ὁ δ ἔφεπεν κραταιὸν ἔγχος P. 6.33
νέᾳ δ' εὐπραγίᾳ χαίρω τι· τὸ δ ἄχνυμαι, φθόνον ἀμειβόμενον τὰ καλὰ ἔργα P. 7.18
Ἀγρέα καὶ Νόμιον, τοῖς δ' Ἀρισταῖον καλεῖν P. 9.65
πολλὰ γάρ μιν παντὶ θυμῷ παρφαμένα λιτάνευεν. τοῖο δ' ὀργὰν κνίζον αἰπεινοὶ λόγοι (Hermann: τοῦ δὲ codd.: τοῖο refers to μιν) N. 5.32αὐτίκα γὰρ ἦλθε Λήδας παῖς διώκων. τοὶ δ' ἐναντίον στάθεν N. 10.66
ἄραντο γὰρ νίκας ἀπὸ παγκρατίου τρεῖς ἀπ' Ἰσθμοῦ, τὰς δ ἀπ εὐφύλλου Νεμέας I. 6.61
ἐλάφῳ· τὰν δ' ἐπ αὐχένι στρέφοισαν κάρα *fr. 107a. 6*. irregularly coordinated with rel., νίκαις, αἷς ἐν ἀιόνεσσιν Ὀγχη[στοῦ κλυ]τᾶς ταῖς δὲ ναὸν Ἰτωνίας α[ ]α χαίταν στεφάνοις ἐκόσμηθεν Παρθ. 2. 47. esp. after a speech, cf. Führer, Formproblem, 41—4,ὣς ἄρα μάνυε· τοὶ δ' οὔτ ὦν ἀκοῦσαι O. 6.52
τὸν δὲ θαρσήσαις ἀγανοῖσι λόγοις ὧδ' ἀμείφθη ( ὣς μὲν ἔφα suppressed) P. 4.101τὸν δὲ Κένταυρος ζαμενὴς εὐθὺς ἀμείβετο P. 9.38
τὸ δ' ἐναντίον ἔσκεν N. 5.31
ὣς φάτο· τοὶ δ' ἐπὶ γλεφάροις νεῦσαν ἀθανάτοισιν I. 8.45
d followed by progressive μέν, emphasising esp. subject of preceding sentence.τῷ μὲν ειλτ;γτ;πε O. 1.73
τὸν μὲν ἀγάλλων θεὸς ἔδωκεν O. 1.86
τᾷ μὲν ὁ Χρυσοκόμας πραύμητίν τ' Ἐλείθυιαν παρέστασ O. 6.41
τὸν μὲν κνιζομένα λεῖπε χαμαί O. 6.44
τῷ μὲν ὁ Χρυσοκόμας πλόον εἶπε O. 7.32
τοῖσι μὲν ἐξεύχετ O. 13.60
τῷ μὲν διδύμας χάριτας εἰ κατέβαν ἄγων P. 3.72
ἓν παρ' ἐσλὸν πήματα σύνδυο δαίονται βροτοῖς ἀθάνατοι. τὰ μὲν ὦν οὐ δύνανται νήπιοι κόσμῳ φέρειν (but perhaps τά refers to the general distribution of good and ill) P. 3.82 “φῶτα. τὸν μὲν Φοῖβος ἀμνάσει” P. 4.53ὣς φάτο· τὸν μὲν ἐσελθόντ' ἔγνον ὀφθαλμοὶ πατρός P. 4.120
“ἀλλὰ καὶ σκᾶπτον μόναρχον καὶ θρόνος, τὰ μὲν ἄνευ ξυνᾶς ἀνίας λῦσον” P. 4.154 τῶν μὲν κλέος ἐσλὸν Εὐφάμου τ' ἐκράνθη σόν τε, Περικλύμεν” P. 4.174Κυράναν. ἁ μὲν οὔθ' ἱστῶν παλιμβάμους ἐφίλησεν ὁδούς P. 9.18
ὁ μέν που τεοῖς τε μήδεσι τοῦτ' ἔπραξεν, τὸ δὲ συγγενὲς ἐμβέβακεν ἴχνεσιν πατρὸς (Tricl.: τεοῖσί τε codd.: τε del. Calliergus sec. Σ: ὁ refers to αὐτόν v. 8: perhaps ὁ μέν τὸ δέ is the correct antithesis) P. 10.11 τῷ μὲν Ἀλεκτρᾶν ὕπερθεν δαῖταπορσύνοντες αὔξομεν I. 4.61
τὸν μὲν κελήσατο νεκταρέαις σπονδαῖσιν ἄρξαι καρτεραίχμαν Ἀμφιτρυωνιάδαν I. 6.37
τοῦ μὲν ἀντίθεοι ἀρίστευον υἱέες I. 8.24
τὸν μὲν οὐδὲ θανόντ' ἀοιδαὶ ἔλιπον I. 8.56
τὸν μὲν οὐ κατελέγχει κριτοῦ γενεὰ πατραδελφεοῦ I. 8.65
adv. τὰ μέν, v. P. 11.46, N. 3.43, 5. b infra.e followed by progressive δέ, emphasising some previous word(s) not normally subject of the preceding sentence.Εὐρυτρίαιναν· ὁ δ' αὐτῷ πὰρ ποδὶ σχεδὸν φάνη O. 1.73
ἐπί οἱ νεφέλαν ἀγκύλῳ κρατὶ κατέχευας· ὁ δὲ κνώσσων ὑγρὸν νῶτον αἰωρεῖ P. 1.8
( θεραπόντεσσιν.) “ τῶν δ' ἐλάθοντο φρένες” P. 4.41 ( συγγενέσιν.)οἱ δ' ἐπέσποντ P. 4.133
τῶν δ' ἀκούσαις αὐτὸς ὑπαντίασεν (where τῶν refers to the subject of the preceding sentence) P. 4.135 τὰ δ' οὐκ ἐπ ἀνδράσι κεῖται (where τά refers to ἐσλά v. 73) P. 8.76ὁ δὲ τὰν εὐώλενον θρέψατο παῖδα Κυράναν P. 9.17
( ὥραισι καὶ Γαίᾳ.)ταὶ δ' νέκταρ ἐν χείλεσσιν καὶ ἀμβροσίαν στάξοισι P. 9.62
ἢ ἑτέρῳ λέχει δαμαζομέναν ἔννυχοι πάραγον κοῖται; τὸ δὲ νέαις ἀλόχοις ἔχθιστον ἀμπλάκιον (τὸ = τοῦτο, summing up the previous sentence) P. 11.25 ( Τειρεσίαν.)ὁ δέ οἱ φράζε καὶ παντὶ στρατῷ N. 1.61
( Μοισᾶν.)αἱ δὲ πρώτιστον μὲν ὕμνησαν N. 5.25
( Νεοπτόλεμος.)ὁ δ' ἀποπλέων Σκύρου μὲν ἅμαρτε N. 7.36
θρέψε δ' αἰχμὰν Ἀμφιτρύωνος. ὁ δ ὄλβῳ φέρτατος ἵκετ ἐς κείνου γενεάν (ὁ is referred variously to Zeus and Amphitryon) N. 10.13 ἄνδωκε δ' αὐτῷ Τελαμών, ὀ δ ἀνατείναις οὐρανῷ χεῖρας ἀμάχους αὔδασε (ὁ refers to αὐτῷ) I. 6.41 ( Θέμιν.) ἁ δὲ τίκτεν ἀλαθέας ὥρας (but perhaps δὲ balances μέν v. 1) fr. 30. 6. ὁ δὲ κηλεῖται Δ. 2. 21. ἁ δ' ἔργμασι[ Παρθ. 2.. ὁ δ ἄφ[αρ π]λεκτόν τε χαλκὸν ὑπερη[ (i. e. ?Herakles, who is the subject of the verb in v. 21) fr. 169. 26. τοὶ δ' αὐτ[ ?fr. 338. 9.f exx. with μέν... δέ, where the connection is obscured by lacuna. τοὶ δ' ἐπίμπλαν ἐσσύμενοι πίθους (? μέν suppressed) *fr. 104b. 3* δελφῖνος, τὸν μὲν ἀκύμονος ἐν πόντου πελάγει αὐλῶν ἐκίνησ' ἐρατὸν μέλος (?rel.) fr. 140b. 16. οἱ μὲν κατωκάρα δεσμοῖσι δέδενται fr. 161.g combined with γάρ. ( παισὶ Λήδας.)τοῖς γὰρ ἐπέτραπεν Οὔλυμπόνδ' ἰὼν θαητὸν ἀγῶνα νέμειν O. 3.36
( Κόρινθον.)ἐν τᾷ γὰρ Εὐνομία ναίει O. 13.6
( Κάστορος.)τὸν γὰρ Ἴδας ἔτρωσεν N. 10.60
αἰῶνος εἴδωλον (nom.). τὸ γάρ ἐστι ἐκ θεῶν fr. 131b. 2.h combined with καί. εὐναὶ δὲ παράτροποι ἐς κακότατ' ἀθρόαν ἔβαλον· ποτὶ καὶ τὸν ἵκοντ ( ποτὶ τὸν καὶ coni. Mommsen) P. 2.36 esp. with general reference to preceding, τὸ καὶ ἀνδρὶ κώμου δεσπότᾳ πάρεστι Συρακοσίῳ (i. e. τὸ ἐπὶ Ἀμφιαράου ῥηθέν Σ.) O. 6.17ἰατὰ δ' ἐστὶ βροτοῖς σύν γ ἐλευθερίᾳ καὶ τά I. 8.15
ἔδοξ' ἦρα καὶ ἀθανάτοις, ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν. τὸ καὶ νῦν φέρει λόγον I. 8.61
cf. O. 6.56i combined withκαί... γάρ. καὶ τοὶ γὰρ αἰθοίσας ἔχοντες σπέρμ' ἀνέβαν φλογὸς οὔ O. 7.48
j followed byγε. περὶ δὲ πάξαις Ἄλτιν μὲν ὅγ' ἐν καθαρῷ διέκρινε O. 10.45
τὸν δὲ τετράκναμον ἔπραξε δεσμὸν ἑὸν ὄλεθρον ὅγ P. 2.41
[ τό γ' ἐπαρκέσαι (codd.: ὅ, τέ, σέ coni. edd.) N. 6.60]k followed by ῥα. ( βάρβιτος). τόν ῥα Τέρπανδρός ποθ' ὁ Λέσβιος εὗρεν πρῶτος fr. 125. 1.2 without particle.Πηλεύς τε καὶ Κάδμος ἐν τοῖσιν ἀλέγονται O. 2.78
τὰν μεθέπων ἴδε καὶ κείναν χθόνα O. 3.31
ἐθελήσω τοῖσιν ἐξ ἀρχᾶς ἀπὸ Τλαπολέμου ξυνὸν ἀγγέλλων διορθῶσαι λόγον O. 7.20
ἀέθλοις. τῶν ἄνθεσι Διαγόρας ἐστεφανώσατο δίς O. 7.80
τοὺς ἀγαγὼν ζεύγλᾳ πέλασσεν μοῦνος P. 4.227
Διὸς ἀγῶνι. τόν, ὦ πολῖται, κωμάξατε Τιμοδήμῳ σὺν εὐκλέι νόστῳ N. 2.24
τὸν ἐθάμβεον Ἄρτεμίς τε καὶ θρασεἶ Ἀθάνα ( τόν = Jason, subj. of preceding sentence) N. 3.50 ( ῥῆμα.) τό μοι θέμεν —ὕμνου προκώμιον εἴη N. 4.9
ἐλᾷ δὲ καὶ τέσσαρας ἀρετὰς ὁ θνατὸς αἰών, φρονεῖν δ' ἐνέπει τὸ παρκείμενον. τῶν οὐκ ἄπεσσι ( τῶν is referred by Σ, edd. to ἀρετάς, but should be considered as neuter) N. 3.76 Τηλεβόας ἔναρεν· τῷ ὄψιν ἐειδόμενος ἀθανάτων βασιλεὺς αὐλὰν ἐσῆλθεν (Mingarelli: ἔνα(ι)ρε(ν)· τί οἱ codd.: τῷ = Amphitryon) N. 10.15οὐ γὰρ ἦν πενταέθλιον, ἀλλ' ἐφ ἑκάστῳ ἔργματι κεῖτο τέλος. τῶν ἀθρόοις ἀνδησάμενοι θαμάκις ἔρνεσιν χαίταις ῥεέθροισί τε Δίρκας ἔφανεν I. 1.28
λέγε, τίνες Κύκνον, τίνες Ἕκτορα πέφνον ; τοῖσιν Αἴγιναν προφέρει στόμα πάτραν I. 5.43
( νιν).τὸν αἰνεῖν ἀγαθῷ παρέχει I. 8.69
( τοκεῦσιν.)τοὶ σὺν πολέμῳ κτησάμενοι χθόνα πολύδωρον ὄλβον ἐγκατέθηκαν Pae. 2.59
πεφόρητο δ' ἐπ Αἰγαῖον θαμά (sc. Ἀστερία)· τᾶς ὁ κράτιστος ἐράσσατο. (ἇς = ἕως coni. G-H.) Πα. 7B. 50. ( Ἀφροδίτας.) ἀλλ' ἐγὼ τᾶς ἕκατι τάκομαι (Wil.: τᾶσδ Hermann: δεκατιτας codd.) fr. 123. 10. τοῖσι λάμπει μὲν μένος ἀελίου Θρ. 7. 1. with crasis, τοὔνεκα προῆκαν υἱὸν ἀθάνατοί οἱ πάλιν therefore O. 1.653 prospective, referring to a following rel. cl.μῶμος ἐξ ἄλλων κρέμαται φθονεόντων τοῖς, οἷς ποτε O. 6.75
ὁ δ' ὄλβιος, ὃν φᾶμαι κατέχωντ ἀγαθαί O. 7.10
τοὺς μὲν ὦν, ὅσσοι μόλον, λύσαις ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων ἔξαγεν P. 3.47
cf. P. 7.18 λόγον φέρεις, τὸν ὅνπερ ποτ' Ὀικλέος παῖς ἐν ἑπταπύλοις ἰδὼν υἱοὺς Θήβαις αἰνίξατο (cf. C. 6. infra) P. 8.394 τὰ καὶ τά, simm. ὁ μὰν πλοῦτος ἀρεταῖς δεδαιδαλμένος φέρει τῶν τε καὶ τῶν καιρὸν (τά τε ἀγαθὰ καὶ τὰ κακά Σ.) O. 2.53 ὁ Βάττου δ' ἕπεται παλαιὸς ὄλβος ἔμπαν τὰ καὶ τὰ νέμων ( τουτέστι τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ κακά Σ, but perhaps varied blessings is meant) P. 5.55 φαντί γε μὰν οὕτω κ' ἀνδρὶ παρμονίμαν θάλλοισαν εὐδαιμονίαν τὰ καὶ τὰ φέρεσθαι (ἀντὶ τοῦ ἀγαθὰ καὶ κακά Σ.) P. 7.22 σέο δ' ἀμφὶ τρόπῳ τῶν τε καὶ τῶν χρήσιες ( καὶ λόγων καὶ ἔργων Σ.) N. 1.30 ἔστιν δ' ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων, πρὶν τέλος ἄκρον ἱκέσθαι. τῶν τε γὰρ καὶ τῶν διδοῖ (ἄλλα γὰρ ἄλλοις ἡ τύχη δίδωσι Σ.) I. 4.33 Ζεὺς τά τε καὶ τὰ νέμει (καὶ τὰ ἀγαθὰ καὶ τὰ φαῦλα Σ.) I. 5.52ὁ πάντα τοι τά τε καὶ τὰ τεύχων σόν ἐγγυάλιξεν ὄλβον εὐρύοπα Κρόνου παῖς Pae. 6.132
5 adverbial usages.a τό. ἴων ἀκτῖσι βεβρεγμένος ἁβρὸν σῶμα· τὸ καὶ κατεφάμιξε καλεῖσθαί νιν χρόνῳ σύμπαντι μάτηρ τοῦτ' ὄνυμ ἀθάνατον wherefore O. 6.56 τὸ μὲν γὰρ πατρόθεν ἐκ Διὸς εὔχονται. τὸ δ' Ἀμυντορίδαι ματρόθεν Ἀστυδαμείας on the one side... on the other O. 7.23αἱ δύο δ' ἀμπλακίαι φερέπονοι τελέθοντι· τὸ μὲν ἥρως ὅτι, ὅτι τε P. 2.31
τὸ μὲν, ὅτι βασιλεὺς ἐσσί. μάκαρ δὲ καὶ νῦν, ὅτι in the first place P. 5.15 τό σφ' ἔχει κυπαρίσσινον μέλαθρον ἀμφ ἀνδριάντι σχεδόν ( wherefore: others interpret τό as rel.) P. 5.39 υἱοὶ θεῶν, τὸ μὲν παρ' ἆμαρ ἕδραισι Θεράπνας, τὸ δ οἰκέοντας ἔνδον Ὀλύμπου at one time... at another P. 11.63—4.ὡς τὸ μὲν οὐδέν, ὁ δὲ χάλκεος ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός N. 6.3
[ τὸ μὲν. v. B. 1. b. β, Δ.. 3.] τὸ δὲ κοι[ Θρ. 3. 4.b τά. τὰ δὲ Παρρασίῳ στρατῷ θαυμαστὸς ἐὼν φάνη then again O. 9.95 τὰ δὲ καί ποτ' ἐν ἀλκᾷ πρὸ Δαρδάνου τειχέων ἐδόκησαν then again O. 13.55 ὅθεν φαμὶ καὶ σὲ τὰν ἀπείρονα δόξαν εὑρεῖν τὰ μὲν ἐν ἱπποσόαισιν ἄνδρεσσι μαρνάμενον, τὰ δ' ἐν πεζομάχαισι sometimes... sometimes P. 2.65 τὰ δὲ καὶ ἀνδράσιν ἐμπρέπει then again P. 8.28 τὰ μὲν ἐν ἅρμασι καλλίνικοι πάλαι on the one hand i. e. as opp. to their exploits in athletics P. 11.46 Ἀχιλεὺς τὰ μὲν μένων Φιλύρας ἐν δόμοις at first N. 3.43 ἐν βάσσαισιν Ἰσθμοῦ δεξαμένῳ στεφάνους, τὰ δὲ κοίλᾳ λέοντος ἐν βαθυστέρνου νάπᾳ κάρυξε Θήβαν ἱπποδρομίᾳ κρατέων ( and further, μὲν being suppressed) I. 2.11c τῶ, v. τῶ.6 fragg.τοὶ τα[ Pae. 6.70
ὁ δ' ἀντίον ἀνὰ κάρα τ ἄειρ[ε Pae. 20.10
ὁ δ ἐπραυν[ε fr. 215b. 4. οἱ δ' ἄφνει πεποίθασιν ( ὁ δ' πέποιθεν v. l.) fr. 219. C articular. (ὁ, τοῦ, τόν, οἱ, τῶν; ἁ, τᾶς, τᾷ, τάν, αἱ, ταί, τᾶν, ταῖς, τάς; τό nom., acc.; τά, τῶν, τά: in crasis O. 1.45, O. 13.38, N. 7.104; O. 10.70, I. 2.10)1 c. subs. prop.aτᾶν Ὀλυμπιάδων O. 1.94
ἅ τε Πίσα O. 3.9
τᾶν κλεινᾶν Συρακοσσᾶν O. 6.6
ὁ Χρυσοκόμας O. 6.41
, O. 7.32ὅ τ' ἐξελέγχων μόνος ἀλάθειαν ἐτήτυμον Χρόνος O. 10.53
τὰν ὀλβίαν Κόρινθον O. 13.4
τὰν πατρὸς ἀντία Μήδειαν θεμέναν γάμον αὐτᾷ O. 13.53
τᾶς ὀφιώδεος υἱόν ποτε Γοργόνος O. 13.64
ὁ καρτερὸς Βελλεροφόντας O. 13.84
ἅ τ' Ἐλευσίς, ἅ τ Εὔβοια O. 13.110
ἁ Μινύεια O. 14.19
τᾶν λιπαρᾶν ἀπὸ Θηβᾶν P. 2.3
ὅ τ' ἐναγώνιος Ἑρμᾶς P. 2.10
ὁ χρυσοχαῖτα Ἀπόλλων P. 2.16
τὸ Καστόρειον P. 2.69
ὁ δὲ Ῥαδάμανθυς P. 2.73
ἅ τε Πυθώ P. 4.66
τὸν μὲν Ἐχίονα τὸν δ' Ἔρυτον (contra Des Places, 44) P. 4.179τᾶς εὐδαίμονος ἀμφὶ Κυράνας P. 4.276
αἱ μεγαλοπόλιες Ἀθᾶναι P. 7.1
ὁ χαιτάεις Λατοίδας P. 9.5
τὸ Πελινναῖον ἀπύει P. 10.4
τὸν Ἱπποκλέαν P. 10.57
τὸν Ἰφικλείδαν Ἰόλαον P. 11.59
ταῖς μεγάλαις Ἀθάναις N. 2.8
ἁ Σαλαμίς γε N. 2.13
τὸν μέγαν πολεμιστὰν Ἀλκυονῆ N. 4.27
ἁ Νεμέα μὲν ἄραρεν N. 5.44
διὰ τὸν ἁδυεπῆ γενέσθ' Ὅμηρον N. 7.21
ὁ καρτερὸς Αἴας N. 7.26
τὰν νεοκτίσταν ἐς Αἴτναν N. 9.2
ἐκ τᾶς ἱερᾶς Σικυῶνος N. 9.53
ὁ Τυνδαρίδας N. 10.73
τὸν ἀκερσεκόμαν Φοῖβον I. 1.7
ἁ Μοῖσα γὰρ I. 2.6
ταῖς λιπαραῖς ἐν Ἀθάναις I. 2.20
τὰν πυροφόρον Λιβύαν I. 4.54
τὰν κυανάμπυκα Θήβαν fr. 29. 3. ἁ Κοιογενὴς fr. 33d. 3.ὁ παντελὴς Ἐνιαυτὸς Pae. 1.5
ἀλλ' ὅ γε Μέλαμπος Pae. 6.28
ἐς τὸν βαθὺν Τάρταρον Pae. 4.44
ὁ πόντιος Ὀρσιτρίαινα Pae. 9.47
ἐν ταῖς ἱεραῖς Ἀθάναις fr. 75. 4. ὦ ταὶ λιπαραὶ καὶ ἰοστέφανοι καὶ ἀοίδιμοι, Ἑλλάδος ἔρεισμα, κλειναὶ Ἀθᾶναι fr. 76. 1. τὰν λιπαρὰν μὲν Αἴγυπτον ἀγχίκρημνον fr. 82. ὁ [Λοξ]ίας Παρθ. 2. 3. ὁ Μοισαγέτας με καλεῖ χορεῦσαι Ἀπόλλων fr. 94c. 1. ἀπὸ τᾶς ἀγλαοκάρπου Σικελίας ( τᾶς del. Schr.) fr. 106. 6. τῶ[ν..Λο]κρῶν τις (supp. Wil.) fr. 140b. 4.b c. subs., in apposition to subs. prop.Χρόνος, ὁ πάντων πατήρ O. 2.17
Μήδειαν τὰν Πελίαο φονόν P. 4.250
Ζεὺς ὁ θεῶν σκοπὸς Pae. 6.94
Νηρεὺς δ' ὁ γέρων Pae. 15.4
Νόμος ὁ πάντων βασιλεύς fr. 169. 1.c c. gen., sc.υἱός. τὸν Αἰνησιδάμου O. 2.46
Σᾶμος ὁ Ἁλιροθίου (Boeckh: om. codd.) O. 10.70βία Φώκου κρέοντος, ὁ τᾶς θεοῦ N. 5.13
d c. gen., in apposition.πόσις ὁ πάντων Ῥέας ὑπέρτατον ἐχοίσας θρόνον O. 2.77
παῖς ὁ Λατοῦς O. 8.31
παῖς ὁ Λικυμνίου Οἰωνός O. 10.65
παῖς ὁ Θεαρίωνος Σωγένης N. 7.7
2 c. subs.aὁ δὲ χρυσὸς O. 1.1
τὸ δὲ κλέος O. 1.93
ὁ μὰν πλοῦτος O. 2.53
τῶν δὲ μόχθων O. 8.7
ὁ δὲ λόγος P. 1.35
τὸν εὐεργέταν P. 2.24
ἁ δ' ἀρετὰ P. 3.114
ὁ γὰρ καιρὸς P. 4.286
ὁ πλοῦτος P. 5.1
τὸν εὐεργέταν P. 5.44
ὁ χρυσὸς N. 4.82
τᾶς θεοῦ N. 5.13
εἰ γὰρ ἦν ἓ τὰν ἀλάθειαν ἰδέμεν (Boeckh: ἑὰν, ἐὰν codd., Σ.) N. 7.25ὁ μάρτυς N. 7.49
ἁ κέλευθος I. 2.33
ὁ κινητὴρ δὲ γᾶς I. 4.19
τίς ὁ ῥυθμὸς ἐφαίνετο; Pae. 8.67
τὰν παῖδα δε[ Πα. 22.i. 2. ἕρπε τὸ σὰν κίβδηλον Δ. 2. 2. τὸ δ' ὄργανον (acc.) *fr. 107b. 2* Διὸς παῖς ὁ χρυσός fr. 222. 1. ἁ μὲν πόλις Αἰακιδᾶν fr. 242.b with intervening adj.ὁ πολύφατος ὕμνος O. 1.8
ὁ μέγας δὲ κίνδυνος O. 1.81
τὸν ἀλαθῆ λόγον O. 1.28
τὸν εὐνομώτατον ἐς ἔρανον O. 1.37
τὸ δ' αἰεὶ παράμερον ἐσλὸν O. 1.99
τὸν ὅλον ἀμφὶ χρόνον O. 2.30
τὸν εὔφρονα πότμον O. 2.36
τὰν σὰν πόλιν O. 5.4
τὰν νέοικον ἕδραν O. 5.8
τὰν ποντίαν ὑμνέων παῖδ' Ἀφροδίτας O. 7.13
ὁ δ' ἐπαντέλλων χρόνος O. 8.28
ὁ μέλλων χρόνος O. 10.7
τὸν ἐγκώμιον ἀμφὶ τρόπον O. 10.77
τὸ συγγενὲς ἦθος O. 13.13
τὰ πολλὰ βέλεα O. 13.95
τὸν αἰχματὰνκεραυνὸν P. 1.5
ὁ πᾶς χρόνος P. 1.46
τὸν προσέρποντα χρόνον P. 1.56
ὁ Φοίνιξ ὁ Τυρσανῶν τ' ἀλαλατὸς P. 1.72
τὰν εὔυδρον ἀκτὰν P. 1.79
αἱ δύο δ' ἀμπλακίαι P. 2.30
τὸν δὲ τετράκναμον δεσμὸν P. 2.40
τὰν πολύκοινον ἀγγελίαν P. 2.41
τὰν ἀπείρονα δόξαν P. 2.64
ὁ λάβρος στρατός P. 2.87
τὰν δ' ἔμπρακτον ἄντλει μαχανάν P. 3.62
ὁ μέγας πότμος P. 3.86
τὸ πάγχρυσον νάκος acc. P. 4.68τὸν δὲ παμπειθῆ γλυκὺν πόθον P. 4.184
τὰν ἀκίνδυνον αἰῶνα P. 4.186
τὸ κλεεννότατον μέγαρον (nom.) P. 4.280τὰν θεόσδοτον δύναμιν P. 5.13
αὐτοῦ μένων δ' ὁ θεῖος ἀνὴρ P. 6.38
τὰ καλὰ ἔργα P. 7.19
ὁ Παρνάσσιος μυχὸς P. 10.8
ὁ χάλκεος οὐρανὸς P. 10.27
τό τ' ἀναγκαῖον λέχος acc. P. 12.15 [ τὸν ἐχθρότατον μόρον codd. N. 1.65]τὸν ἅπαντα χρόνον N. 1.69
ὁ θνατὸς αἰών (ὁ om. codd.: supp. Tricl.) N. 3.75αἱ δὲ σοφαὶ Μοισᾶν θύγατρες N. 4.2
τῶν ἀγαθῶν ἐργμάτων N. 4.83
Μοισᾶν ὁ κάλλιστος χορός N. 5.23
τὰ καλά σφιν ἔργ' ἐκόμισαν N. 6.30
ταὶ μεγάλαι γὰρ ἀλκαὶ N. 7.12
τὰ τέρπν' ἄνθἐ Ἀφροδίσια acc. N. 7.53τῶν ἀρειόνων ἐρώτων N. 8.5
τὸ κρατήσιππον γὰρ ἐς ἅρμ' ἀναβαίνων N. 9.4
τὰν βαθύστερνον χθόνα N. 9.25
Ἥρας τὸν εὐάνορα λαὸν N. 10.36
τὸ θαητὸν δέμας acc. N. 11.12τὸν μόρσιμον αἰῶνα I. 7.41
τὸ πάντολμον σθένος acc. fr. 29. 4.τὸν εὐρυφαρέτραν ἑκαβόλον Pae. 6.111
τὰν θεμίξενον ἀρετάν Pae. 6.131
ὁ παγκρατὴς κεραυνὸς Δ. 2. 1. τᾶν τ' ἐαριδρόπων ἀοιδᾶν fr. 75. 6. ἐπὶ τὸν κισσοδαῆ θεόν ( τὸν om. unus cod., fort. recte) fr. 75. 9. τὸν ἱρόθυτον θάνατον (verba secl. Sternbach) fr. 78. 3. τὸ σὸν αὐτοῦ μέλι γλάζεις (Wil.: τὸ σαυτου, τὸ σαυτα μέλος codd.) fr. 97. τὸ φαιδρὸν φάος acc. fr. 109. 2. τᾶς χλωρᾶς λιβάνου (Tittmann: τὰν, τὰς codd.) fr. 122. 3. τὸν λοιπὸν χρόνον fr. 133. 5. ταῖς ἱεραῖσι μελίσσαις fr. 158. τὸν ἀχρεῖον λόγον fr. 180. 1. ὁ κρατιστεύων λόγος fr. 180. 3.c with intervening phrase, e. g. gen.μετὰ τὸ ταχύποτμον ἀνέρων ἔθνος O. 1.66
μνᾶμα τῶν Οὐλυμπίᾳ κάλλιστον ἀέθλων O. 3.15
“ παρὰ τὸν ἁλικίας ἐοικότα χρόνον” O. 4.27αἱ δὲ φρενῶν ταραχαὶ O. 7.30
ὀξειᾶν ὁ γενέθλιος ἀκτίνων πατὴρ O. 7.70
ὅ τ' ἐν Ἄργει χαλκὸς ἔγνω μιν O. 7.83
[ τὰν δ' ἔπειτ ἀνδρῶν μάχαν (codd.: μάχας Schr.) O. 8.58]τὸ μὲν Ἀρχιλόχου μέλος O. 9.1
τὸν Ὀλυμπιονίκαν Ἀρχεστράτου παῖδα O. 10.1
ὁ δ' ἄῤ ἐν Πίσᾳ ἔλσαις ὅλον τε στρατὸν λᾴαν τε πᾶσαν Διὸς ἄλκιμος υἱὸς O. 10.43
τὸ δὲ κύκλῳ πέδον O. 10.46
τὰν πολέμοιο δόσιν O. 10.56
τὰν παρ' ὅρκον καὶ παρὰ ἐλπίδα κτίσιν O. 13.83
ταί θ' ὑπ Αἴτνας ὑψιλόφου καλλίπλουτοι πόλιες O. 13.111
ταί θ' ὑπὲρ Κύμας ἁλιερκέες ὄχθαι P. 1.18
τὰν Φιλοκτήταο δίκαν P. 1.50
ὁ Φοίνιξ ὁ Τυρσανῶν τ' ἀλαλατὸς P. 1.72
τᾶν πρὸ Κιθαιρῶνος μαχᾶν (Wil.: τὰν μάχαν codd.) P. 1.77τὸν δὲ ταύρῳ χαλκέῳ καυτῆρα νηλέα νόον Φάλαριν P. 1.95
τὸν δ' ἀμφέποντ αἰεὶ δαίμον P. 3.108
τὸ Μηδείας ἔπος P. 4.9
“ τᾶν ἐν δυνατῷ φιλοτάτων” P. 4.92τὰν Οἰδιπόδα σοφίαν P. 4.263
οὐ τὰν Ἐπιμηθέος ἄγων ὀψινόου θυγατέρα Πρόφασιν P. 5.27
τὸ καλλίνικον λυτήριον δαπανᾶν μέλος χαρίεν P. 5.106
ἁ δικαιόπολις ἀρεταῖς κλειναῖσιν Αἰακιδᾶν θιγοῖσα νᾶσος P. 8.22
τὸν δὲ σύγκοιτον γλυκὺν παῦρον ἐπὶ γλεφάροις ὕπνον ἀναλίσκοισα P. 9.23
τᾷ Δαιδάλου δὲ μαχαίρᾳ N. 4.59
ὁ δὲ λοιπὸς εὔφρων ποτὶ χρόνος ἕρποι N. 7.67
τὸ δ' ἐμὸν οὔ ποτε φάσει κέαρ N. 7.102
οἵ τ' ἀνὰ Σπάρταν Πελοπηιάδαι N. 8.12
ταῖς Ἐπάφου παλάμαις N. 10.5
καὶ τὸν Ἰσθμοῖ καὶ Νεμέᾳ στέφανον N. 10.25
τὸ δὲ Πεισάνδρου πάλαι αἷμ acc. N. 9.33 τὸ τεόν, χρύσασπι Θήβα, πρᾶγμα acc. I. 1.1τὰν ἁλιερκέα Ἰσθμοῦ δειράδ I. 1.9
τεύχων τὸ μὲν ἅρματι τεθρίππῳ γέρας. τὰν Ἀσωποδώρου πατρὸς αἶσαν I. 1.34
τὸν Μινύα τε μυχόν I. 1.56
τὸ Δάματρος κλυτὸν ἄλσος Ἐλευσῖνα acc. I. 1.57Πρωτεσίλα, τὸ τεὸν δ' ἀνδρῶν Ἀχαιῶν ἐν Φυλάκᾳ τέμενος συμβάλλομαι I. 1.58
οἱ μὲν πάλαι, ὦ Θρασύβουλε, φῶτες I. 2.1
νῦν δ' ἐφίητι λτ;τὸγτ; τὠργείου φυλάξαι ῥῆμ (supp. Heyne: om. codd.) I. 2.9τὸ δ' ἐμὸν οὐκ ἄτερ Αἰακιδᾶν κέαρ ὕμνων γεύεται I. 5.19
ὁ Κλεονίκου παῖς I. 6.16
καὶ τὸν βουβόταν οὔρει ἴσον Φλέγραισιν εὑρὼν Ἀλκυονῆ I. 6.32
τὸν Ἀργείων τρόπον I. 6.58
τὰν Ψαλυχιδᾶν τε πάτραν I. 6.63
τόν δὲ Θεμιστίου ὀρθώσαντες οἶκον I. 6.65
τίνι τῶν πάρος, ὦ μάκαιρα Θήβα, καλῶν ἐπιχωρίων I. 7.1
ὅ τοι πτερόεις ἔρριψε Πάγασος I. 7.44
τὸν ὑπὲρ κεφαλᾶς γε Ταντάλου λίθον I. 8.9
τὰν Ἀγαμήδει Τρεφωνίῳ θ' ἑκαταβόλου συμβουλίαν λαβών fr. 2. 2. τὰν Διωνύσου πολυγαθέα τιμὰν fr. 29. 5. ἄνακτα τὸν πάντων ὑπερβάλλοντα Χρόνον μακάρων fr. 33. τὸ μηδὲν ἄγαν ἔπος acc. fr. 35b. τὸν τρικάρανον Πτωίου κευθμῶνα κατέσχεθε fr. 51b.τὰν δὲ λαῶν γενεὰν Pae. 1.9
[ὁ δ] ἐχθρὰ νοήσαις ἤδη φθόνος Pae. 2.54
τὸ δὲ οἴκοθεν ἄστυ nom. Πα.. 32. τὰ θεῶν βουλεύματ acc. fr. 61. 3. τὰς δὲ Θεοξένου ἀκτῖνας fr. 123. 2. τὰν ἐνθάδε νύκτα Θρ.. 2. τὸν ἄπειρον ἐρεύγονται σκότον fr. 130 ad Θρ.. τὸν ὕπερθεν ἅλιον fr. 133. 2. τὸν Ἰάσονος εὔδοξον πλόον fr. 172. 6. ταὶ δὲ Χίρωνος ἐντολαί (Hermann: αἱ codd.) fr. 177c. ὁ γὰρ ἐξ οἴκου ποτὶ μῶμον ἔπαινος κίρναται *fr. 181* ἁ Μειδύλου δ' αὐτῷ γενεά fr. 190.d where a sentence or major part thereof intervenes between article and noun, so that the usage is almost demonstrative.τῶν γὰρ πεπραγμένων ἔργων τέλος O. 2.15
ἅ μ' ἐθέλοντα προσέρπει ματρομάτωρ ἐμὰ (but v. A. 1. a supra) O. 6.83τὸ γὰρ ἐμφυὲς ἦθος O. 11.19
αἵ γε μὲν ἀνδρῶν ἐλπίδες O. 12.5
ταὶ Διωνύσου χάριτες O. 13.18
ὁ δ' ἦρα χρόνῳ ἵκετ ἀνὴρ ἔκπαγλος P. 4.78
[ τάν ποτε Καλλίσταν ἀπῴκησαν χρόνῳ νᾶσον (Boeckh: ἂν codd.: ἔν Chaeris) P. 4.258]ὁ Βάττου δ' ἕπεται παλαιὸς ὄλβος P. 5.55
τὸ δ' ἐμὸν γαρύει ἀπὸ Σπάρτας ἐπήρατον κλέος (v. γαρύω) P. 5.72τὸ δ' ἐν ποσί μοι τράχον ἴτω τεὸν χρέος P. 8.32
“ φυᾷ τὸ γενναῖον ἐπιπρέπει ἐκ πατέρων παισὶ λῆμα” P. 8.44 “ ὁ δὲ καμὼν προτέρᾳ πάθᾳἌδραστος ἥρως” P. 8.48ὁ δὲ τὰν εὐώλενον θρέψατο παῖδα Κυράναν P. 9.17
ἤτοι τό τε θεσπέσιον Φόρκοἰ ἀμαύρωσεν γένος P. 12.13
ὄφρα τὸν Εὐρυάλας γόον P. 12.20
τὰν πολυξέναν νᾶσον Αἴγιναν N. 3.2
ὁ δ' εὖ φράσθη Ζεὺς N. 5.34
ὁ δὲ χάλκεος οὐρανός N. 6.3
ὁ δ' Ζεὺς N. 9.24
ἐν ᾇ καὶ τὸν ἀδείμαντον Ἀλκμήνα τέκεν παῖδα I. 1.12
[cf.τὸν μὲν κτἑ I. 6.37
]ὁ δ' ἀθανάτων μὴ θρασσέτω φθόνος I. 7.39
τὸ δὲ πρὸ ποδὸς ἄρειον ἀεὶ βλέπειν χρῆμα πάν I. 8.12
ἁ δὲ τὰς τίκτεν ἀλαθέας ὥρας fr. 30. 6.ὁ πάντα τοι τά τε καὶ τὰ τεύχων σὸν ἐγγυάλιξεν ὄλβον εὐρύοπα Κρόνου παῖς Pae. 6.132
τὸν ἀοιδότατον τρέφον κάλαμον fr. 70. 1. ὁ δὲ Καινεὺς Θρ. 6. 7. repeated, ὁ ζαμενὴς δ' ὁ χοροιτύπος ὃν Μαλέας ὄρος ἔθρεψε, Ναίδος ἀκοίτας Σιληνός fr. 156. cf.πρὶν γενέσθαι τὰν Ἀδράστου τάν τε Καδμείων ἔριν N. 8.51
e in apposition, with phrase following.στέφανων ἄωτον γλυκὺν τῶν Οὐλυμπίᾳ O. 5.2
ἐρέω ταύταν χάριν, τὰν δ' ἔπειτ ἀνδρῶν μάχας ἐκ παγκρατίου (Schr.: μάχαν codd.) O. 8.58ὕβριν ἰδὼν τὰν πρὸ Κύμας P. 1.72
τῶν δ' Ὁμήρου καὶ τόδε συνθέμενος ῥῆμα πόρσυν P. 4.277
φροντίδα τὰν πὰρ ποδός P. 10.62
βοτάνα τέ νίν ποθ' ἁ λέοντος νικάσαντ ἤρεφε N. 6.42
παίδων τε παῖδες ἔχοιεν αἰεὶ γέρας τό περ νῦν καὶ ἄρειον ὄπιθεν (fort. rel.?) N. 7.101κρέσσων δὲ καππαύει δίκαν τὰν πρόσθεν ἀνήρ N. 9.15
† ἱπποτρόφον ἄστυ τὸ Προίτοιο θάλησεν† N. 10.413 c. adj., part.a adj.ἅπαντα τὰ μείλιχα O. 1.30
τὸ δ' ἔσχατον O. 1.113
τὰ δ' ἐν τᾷδε Διὸς ἀρχᾷ ἀλιτρὰ O. 2.58
ἐς δὲ τὸ πὰν ἑρμανέων χατίζει O. 2.85
οἱ δύο O. 8.38
τὰ τέρπν O. 9.28
τὰ τοιαῦτ O. 9.40
τὸ δὲ σαφανὲς O. 10.55
τά τε τερπνὰ καὶ τὰ γλυκέα O. 14.5
οἱ σοφοὶ P. 2.88
τοῖς ἀγαθοῖς P. 2.96
τὰ καλὰ τρέψαντες ἔξω P. 3.83
τὸν μονοκρήπιδα P. 4.75
τοῖς ἀγαθοῖς P. 4.285
ὁ δ' ἀρχαγέτας ἔδωκ Ἀπόλλων P. 5.60
[ τὸ δ' ἐμὸν (v. γαρύω) P. 5.72] τὸ λοιπὸν (adv.) P. 5.118 τὸ μαλθακὸν acc. P. 8.6τὸ μὲν μέγιστον τόθι χαρμάτων ὤπασας P. 8.64
τὸ τερπνὸν nom. P. 8.93τὸν ἐχθρὸν P. 9.95
τὸ δὲ συγγενὲς nom. P. 10.12τῶν δ' ἐν Ἑλλάδι τερπνῶν P. 10.19
τὰ μέγιστ acc. P. 10.24 Μοῖσα, τὸ δὲ τεόν nom. P. 11.41τὰ μέσα P. 11.52
τὸ δὲ μόρσιμον οὐ παρφυκτὸν P. 12.30
τὸ γὰρ οἰκεῖον πιέζει N. 1.53
τὸ καλλίνικον N. 3.18
τὰ μακρὰ N. 4.33
τὸ μόρσιμον N. 4.61
, N. 7.44τὸ συγγενὲς N. 6.8
τὸ τερπνὸν N. 7.74
τὸ μὲν λαμπρὸν τῶν δ' ἀφάντων N. 8.34
τὸ τὠργείου φυλάξαι ῥῆμ I. 2.9
τὸν ἐσλόν I. 2.7
τῶν ἀπειράτων I. 4.30
τὸν ἐχθρόν I. 4.48
τὸν φέρτατον θεῶν I. 7.5
τὰ μακρὰ I. 7.43
τὸ δὲ πὰρ δίκαν γλυκὺ I. 7.47
τὸ μὲν ἐμόν I. 8.38
ὁ κράτιστος Πα. 7B. 50.τὸ πάντων ἔργων ἱερώτ[ατον] Pae. 8.74
τὸ δὲ μὴ Δὶ φίλτερον fr. 81 ad Δ. 2. τὸ κοινόν fr. 109. τὸ πάν fr. 140d. τὸ βιαιότατον fr. 169. 3.b in apposition.παῖς ὁ κισσοφόρος O. 2.27
ἄλσος ἁγνὸν τὸ τεὸν O. 5.12
θεῶν βασιλεὺς ὁ μέγας O. 7.34
καλλίνικος ὁ τριπλόος κεχλαδὼς O. 9.2
πλοῦτος ὁ λαχὼν ποιμένα O. 10.88
Χίρωνα τὸν ἀποιχόμενον P. 3.3
θύγατρες αἱ τρεῖς P. 3.97
“ Ζεὺς ὁ γενέθλιος ἀμφοτέροις” P. 4.167 καί τινα σὺν πλαγίῳ ἀνδρῶν κόρῳ στείχοντα τὸν ἐχθρότατον φᾶσέ νιν δώσειν μόρῳ (Boeckh: μόρον codd.: τῷ ἐχθροτάτῳ μόρῳ Beck: alii alia) N. 1.65ὁ Τελαμωνιάδας N. 4.47
λόγον Αἰακοῦ παίδων τὸν ἅπαντα N. 4.72
[ προπάτωρ ὁ σὸς (codd.: ὁ del. Boeckh) N. 4.89] ὅμιλος ἀνδρῶν ὁ πλεῖστος N.7.24.ὡς παισὶ κλέος μὴ τὸ δύσφαμον προσάψω N. 8.37
ζωᾶς ἄωτον τὸν ἄλπνιστον I. 5.12
κόμπον τὸν ἐοικότ I. 5.24
Ζεὺς ὁ πάντων κύριος I. 5.53
λόγον τὸν ἐθέλοντα γενέσθαι Pae. 2.79
Ἀπόλλων ὁ χρυσοκόμας Pae. 5.41
Τέρπανδρός ποθ' ὁ Λέσβιος fr. 125. 1. θεὸς ὁ πάντα τεύχων βροτοῖς fr. 141. ἐσθὰς δ' ἀμφοτέρα μιν ἔχεν, ἅ τε Μαγνήτων ἐπιχώριος ἁρμόζοισα θαητοῖσι γυίοις, ἀμφὶ δὲ (where the τε δέ connection is irregular) P. 4.80c c. part.ὁ νικῶν O. 1.97
τὸ μέλλον O. 2.56
σοφὸς ὁ πολλὰ εἰδὼς φυᾷ O. 2.86
ὁ δὲ πάλᾳ κυδαίνων Ἔχεμος Τεγέαν O. 10.66
τῶν δὲ μελλόντων O. 12.9
τά τ' ἐσσόμενα O. 13.103
τῶν ἀπεόντων P. 3.20
τὰ ἐοικότα P. 3.59
ὁ δὲ καλόν τι νέον λαχών P. 8.88
τό γ' ἐν ξυνῷ πεποναμένον εὖ P. 9.93
ὁ δὲ χαμηλὰ πνέων P. 11.30
τὸ παρκείμενον N. 3.75
λόγον ὁ μὴ συνιείς N. 4.31
τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλισσόμενον αἰεὶ κυμάτων N. 6.55
ὁ πονήσαις δὲ νόῳ I. 1.40
τὸ σεσωπαμένον I. 1.63
τῶν τότ' ἐόντων I. 4.27
ὁ δ' ἐθέλων τε καὶ δυνάμενος ἁβρὰ πάσχειν fr. 2. 1. τιν' ἄνδρα τῶν θανόντων fr. 4. τῷ παρέοντι fr. 43. 4.τῶν γὰρ ἀντομένων Pae. 2.42
τὸ δ' εὐβουλίᾳ τε καὶ αἰδοῖ ἐγκείμενον Pae. 2.52
ὁ δὲ καλόν τι πονήσαις Pae. 2.66
τά τ ἐόντα τε κα[ὶ ] πρόσθεν γεγενημένα Pae. 8.83
ὁ δὲ μηδὲν ἔχων Παρθ. 1.. τὸ πεπρωμένον fr. 232.4 c. inf., pro subs.τὸ δὲ τυχεῖν O. 2.51
τὸ λαλαγῆσαι O. 2.97
τὸ διδάξασθαι O. 8.59
τὸ μὴ προμαθεῖν O. 8.60
τό γε λοιδορῆσαι O. 9.37
τὸ καυχᾶσθαι O. 9.38
τὸ δὲ παθεῖν P. 1.99
τὸ πλουτεῖν δὲ P. 2.56
καὶ τὸ σιγᾶν N. 5.18
ὦ Μέγα, τὸ δ' αὖτις τεὰν ψυχὰν κομίξαι οὔ μοι δυνατόν N. 8.44
τὸ δὲ φυγεῖν Δ... τὸ γὰρ πρὶν γενέ[σθαι (G-H, sed alia possis) Παρθ. 1. 20.5 c. adv.a pro subs.τῶν γε νῦν O. 1.105
τὸ πόρσω δ' ἐστὶ σοφοῖς ἄβατον κἀσόφοις O. 3.44
νεότατος τὸ πάλιν ἤδη O. 10.87
τῶν πάροιθε P. 2.60
τὰ πόρσω P. 3.22
τῶν πάλαι P. 6.40
τῶν νῦν δὲ P. 6.43
ὁ δ' ἐχθρὰ νοήσαις ἤδη φθόνος οἴχεται τῶν πάλαι προθανόντων ( τῶν προθανόντων?) P. 2.56b pro adv.τὸ πολλάκις O. 1.32
ἀμφοτέροις ὁμοῖοι τοκεῦσι, τὰ ματρόθεν μὲν κάτω τὰ δ' ὕπερθε πατρός P. 2.48
εἶδον γὰρ τὰ πόλλ' ἐν ἀμαχανίᾳ ψογερὸν Ἀρχίλοχον P. 2.54
τὸ νῦν τε καὶ τὸ λοιπὸν P. 5.117
“ τὸ δὲ οἴκοθεν ἀντία πράξει” P. 8.51 “ τὸ πρῶτον” P. 9.41τὸ πρίν P. 11.39
τό γέ νυν P. 11.44
τὰ πόλλ N. 2.2
τὸ πρῶτον N. 3.49
τὸ λοιπὸν N. 7.45
τὸ πάροιθε fr. 33d. 1. τίμαθεν γὰρ τὰ πάλαι τὰ νῦν τ' Παρθ. 2. 42.6 c. subs. phrase.τὸ δὲ φυᾷ κράτιστον ἅπαν O. 9.100
Ἰσθμοῖ τά τ' ἐν Νεμέᾳ O. 13.98
τὰ δ' Ὀλυμπίᾳ O. 13.101
τὰ δ' ὑπ ὀφρύι Παρνασσίᾳ O. 13.106
ἀνέχει τότε μὲν τὰ κείνων P. 2.89
τὸ πὰρ ποδός P. 3.60
τὰ δ' εἰς ἐνιαυτὸν P. 10.63
τῶν γὰρ ἀνὰ πόλιν εὑρίσκων τὰ μέσα μακροτέρῳ ὄλβῳ τεθαλότα P. 11.52
τὰ δ' οἴκοι μάσσον ἀριθμοῦ N. 2.23
Γαδείρων τὸ πρὸς ζόφον οὐ περατόν N. 4.69
τὰ μὲν ἀμφὶ πόνοις ὑπερώτατα N. 8.42
τὰ δ' ἄλλαις ἁμέραις πολλὰ μὲν ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάσομαι N. 9.42
μακρὰ μὲν τὰ Περσέος ἀμφὶ Μεδοίσας Γοργόνος N. 10.4
τὸ δ' ἐκ Διὸς ἀνθρώποις σαφὲς οὐχ ἕπεται τέκμαρ as for what comes from Zeus N. 11.43 but cf. 2d supra.7 ὁ αὐτός, the sameτωὔτ' ἐπὶ χρέος O. 1.45
μηνός τε τωὐτοῦ O. 13.38
ταὐτὰ δὲ τρὶς τετράκι τ' ἀμφιπολεῖν ἀπορία τελέθει (Σ: ταῦτα codd.) N. 7.1048 fragg. ]ογοι τῶν γε δε[ Pae. 6.176
ὁ μέγιστ[ος Πα. 7. a. 3.τῷ δ[ Pae. 10.22
πολ]λὰ μὲν τὰ πάροιθ' τὰ δ α[ Παρθ. 2. 31. τὸ δ ἀλαθε[ ] κατέστα φάος[ ?fr. 337. 9. -
66 πάσχω
Aἔπασχον 17.375
, etc.: [tense] fut.πείσομαι Od.2.134
, etc. ; [dialect] Dor. [ per.] 3sg.παισεῖται Abh.Berl.Akad.1925(5).21
(Cyrene, iii B.C.): [tense] aor.ἔπᾰθον Il.9.492
, etc.: [tense] pf.πέπονθα Od.13.6
, etc.: [tense] plpf. ἐπεπόνθειν ib.92, etc.; [dialect] Att. (all the above tenses in Hom., [tense] pres. and [tense] aor. only in Hes.). —Rarer forms, [ per.] 2pl. [tense] pf. πέπασθε (so Aristarch.) Il.3.99,πέποσθε Od. 23.53
; fem. [tense] pf. part.πεπᾰθυῖα 17.555
; [dialect] Dor. [tense] pf.πέποσχα Stesich. 89
, Epich.11, PCair.Zen. 482.18 (iii B.C.) :— have something done to one, suffer, opp. do,ὅσσ' ἔρξαν τ' ἔπαθόν τε Od.8.490
;ῥέζοντά τι καὶ παθεῖν ἔοικεν Pi.N.4.32
; δρᾶν καὶ πάσχειν, v. δράω ; πολλὰ μὲν.. πείσεσθαι, πολλὰ δὲ ποιήσειν Hdt.5.89, etc.: hence used as [voice] Pass. of ποιέω (cf. Arist. Cat. 2a4, Metaph. 1017a26, Plot.3.6.8, etc.), π. τι ὑπό τινος to be treated so and so by another, suffer it at his hands,ἃ πάσχοντες ὑφ' ἑτέρων ὀργίζεσθε, ταῦτα τοὺς ἄλλους μὴ ποιεῖτε Isoc.3.61
, cf. Hdt.1.44, 124,al. ;ἐξ ἐμοῦ μὲν ἔπαθες οἷα φῂς παθεῖν, δρᾷς δ' οὐδὲν ἡμᾶς εὖ E.Hec. 252
;οἷα πρὸς θεῶν πάσχω θεός A.Pr.92
, cf. Hdt.1.36.II to have something happen to one, to be or come to be in a state or case,καί τι ἔφη γελοῖον παθεῖν Pl.Smp. 174e
; , cf. V. 946 ; ὁρᾶτε μὴ ταὐτὸ πάθητε τῷ ἵππῳ see that it be not with you as with the horse in the fable, Arist. Rh. 1393b20, cf. Pl.R. 488a ; παραπλ ήσιον π. ὥσπερ ἂν εἰ .. Isoc.1.27 ; ὁμοιότατον πεπονθέναι ὥσπερ ἂν εἴ τις .. Pl.Phd. 98c.2 of the influence of passion or feeling, to be affected in a certain way, be (or come to be) in a certain state of mind, , cf. 1.80, D.20.56 ;ὅ τι μὲν ὑμεῖς πεπόνθατε ὑπὸ τῶν ἐμῶν κατηγόρων οὐκ οἶδα Pl.Ap. 17a
, cf. 21c, 22c, Alc.1.118b, Smp.198c ;π. τι πρός τινας Isoc.2.42
, Pl.Grg. 485b, cf. X.Smp.4.11, 8.15, etc. ;τι ἔς τινας Th.6.11
: sts. with Adj., ὑϊκὸν πάσχει he is swinishly disposed, X.Mem.1.2.30 : abs., ὁ πάσχων the man of feeling or impulse, ὁ μὴ πάσχων the un impassioned man, Arist.MM 1203b21.3 of things, πεπόνθασι.. αἱ Ἰώνων ὁρταὶ τοῦτο this is the case with.., Hdt.1.148 ; πάσχει δὲ ταὐτὸ τοῦτο καὶ τὰ κάρδαμα this is just the way with.., Ar.Nu. 234 ; ; ὁμοίως π. τῷ Νείλῳ to be in the same case with.., Hdt.2.20.4 Gramm., of words, to be subject to certain changes, EM 200.11, 491.2, etc. ; τὸ πεπονθός a modified form, A.D.Adv.137.16.III freq. with Advbs., κακῶς πάσχειν or παθεῖν to be in evil plight, unlucky, Od.16.275, Hdt.3.146, etc. ; κακῶς π. ὑπό τινος to be ill used, ill treated by.., A.Pr. 1041 (anap.) ; ἐκ Διὸς π. κακῶς ib. 759 (but also κακὸν π. ὑ. τ. Th.8.48): freq. with an Adj., κακά, αἰνά, λυγρὰ π ., Il.3.99, 22.431, Hdt.9.37 ;ἀνάρσια πρός τινος Id.5.89
: freq. in Trag., π. δύσοιστα, τάλανα, ἀμήχανα, οἰκτρά, σχέτλια, ἀνάξια, A.Eu. 789 (lyr.), Th. 988 (dub.), E.Hipp. 598, Hec. 321, Andr. 1180 (dub.), IA 852 : also in Prose, δεινά, βίαια π., D.51.19, 21.1, etc. ; πρέποντα πάσχειν Anti-pho 3.3.9 : in Hom. also with Subst., ἄλγεα, κήδεα, πήματα, ἀεκήλια ἔργα, Il.20.297, Od.17.555, Il.5.886, 18.77 : rarely in [dialect] Att.,πράγματ' αἴσχιστ' ἂν ἐπάθομεν D.21.17
.b εὖ πάσχειν to be well off, in good case, c. gen., τῶν αὑτοῦ (leg. ὧν αὐτοῦ, cf. ὅς Possess.) κτεάνων εὖ πασχέμεν to have the good of, enjoy one's own, like ἀπολαύω, γεύομαι, etc., Thgn. 1009, cf. Pi.N.1.32 ; εὖ πάσχειν receive benefits, opp. εὖ δρᾶν, A.Eu. 868, Th.2.40, etc. ;ἀνθ' ὧν ἔπασχον εὖ.. χάριν δοῦναι S.OC 1489
;τιμᾶσθαι.. ἐν τῇ μνήμῃ τῶν εὖ πεπονθότων Aeschin.3.182
;εὖ παθεῖν ὑπό τινων Pl.Grg. 519d
, etc.: also with an Adj.,π. ἀγαθά Hdt.2.37
;τι ἐσλόν Pi.P.9.89
, cf. Alc.Supp.22.5 ;τερπνόν τι S. Aj. 521
, cf. Theoc.7.83 ; χαρτά, ὅσια, E.Ph. 618, Hec. 788 ; γλυκέα, χαρίεντα π., Ar. Pax 591, Ec. 794 ;δίκαια Din.1.10
;φιλικὰ ὑπό τινος X.Cyr.4.6.6
.2 without Adv., with reference to evil, used for κακῶς orκακὰπ., μάλα πόλλ' ἔπαθον καὶ πόλλ' ἐμόγησα Od.5.223
, cf. Il. 23.607 ;εἴ κεν μάλα πολλὰ πάθοι 22.220
; ὁτιοῦν π. suffer anything whatever, Isoc.12.133, etc.: abs., παθὼν δέ τε νήπιος ἔγνω by hard experience, Hes. Op. 218, cf. S.OT 403 ; ὁ παθών the injured parly, Pl. Lg. 730a, 878c :—Phrases: μή τι πάθῃς or πάθοι, lest thou, lest he suffer any ill, Od.17.596, Il.5.567, cf. 11.470, etc. ;μή τι πάθωμεν 13.52
: hence εἴ τι πάθοιμι or ἤν τι πάθω, as euphemism, if aught were to happen to me, i.e. if I were to die, Callin.1.17, Hdt.8.102, Ar.Ec. 1105, V. 385, Lys.19.51, Theoc.8.10 ;ἂν οὗτός τι πάθῃ D.4.11
;ἐάν τινα ἀνθρώπινα πάσχῃ IG3.74.13
; soεἴ τι πείσεται.. ἅδε γᾶ E.Ph. 244
(lyr.) ;ἤν τι ναῦς πάθῃ Id.IT 755
, cf. Syngr. ap. D.35.13.b in Law, suffer punishment, pay the penalty, Lys.20.30 ;π. ὡς ἱερόσυλος SIG 1016.7
(Iasos, iv B. C.), cf. 1 Ep.Pet.4.15 ; ὡς προδότης καὶ ἐπιβουλεύων τῷ δήμῳ πασχέτω τι Aen. Tact.11.9 ;τιμᾶν ὅ τι χρὴ παθεῖν.. ἢ ἀποτεῖσαι Pl.Plt. 299a
(- τίνειν codd.), cf. Ap. 36b, X.Mem.2.9.5, IG12.65.50, etc.3 τί πάθω ; what is to become of me? ὤμοι ἐγώ, τί π. ; Il.11.404, Od.5.465, S.OC 216 (lyr.), Theoc.3.24 ; sts. what (else) am I to do? Ar.Nu. 798 ; so esp. τί γὰρ π. ; E.Hec. 614, Supp. 257, Ar.Av. 1432, etc. ; ὡμολόγηκα· τί γὰρ π. ; I allow it—how can I help it? Pl.Euthd. 302d, cf. Hdt.4.118.4 in [ per.] 2sg., τί πάσχεις ; what's the matter with you? Ar.Nu. 708, Av. 1044 ; τί χρῆμα πάσχεις ; Id.Nu. 816 : so in [tense] aor. part., τί παθών ; τί παθόντε λελάσμεθα θούριδος ἀλκῆς ; what possesses us that we have forgotten.. ? Il.11.313 ; but τί παθόντες γαῖαν ἔδυτε ; what befell you that you died ? Od.24.106 ; also οὐδὲν θαυμαστὸν ἔπαθεν.. πεισθείς no wonder that he was induced, Antipho 2.4.7.5 to be ill, suffer, c. acc. of the part affected, π. τοὺς πόδας, τὴν πλευράν, PSI4.293.23 (iii A. D.), PGen.56.27 (iv A. D.) : abs. in part., ὁ πάσχων, almost = ὁ κάμνων, the patient, PMag. Par.1.3017 ;μεταβαίνει ἀπὸ τῶν παθῶν ἐπὶ τοὺς πάσχοντας ἀνθρώπους Gal.16.583
, cf. 15.501, Sor.Fasc. 45, al.IV in later Stoic Philos., πάσχειν is to be acted upon by outward objects, take impressions from, them, opp. ἀποπάσχω, mostly folld. by ὅτι, to be led to suppose that.., Arr.Epict.1.2.3, 1.18.1, etc.: also c. acc., have experience of, ἀρετήν, λόγον, Ph.2.449, 1.121. (Πṇ θσκω, [tense] fut. Πένθ-σομαι, cf. πένθος.) -
67 τίθημι
τίθημι (ΘΕ), 2. Pers. praes. bei Hom. immer τίϑησϑα, auch impf., Od. 9, 404, inf. τιϑήμεναι für τιϑέναι, Il. 23, 83. 247, τιϑέμεν Hes. O. 746; imperf. ἐτίϑην, τίϑεσαν, Od. 22, 456, in der Iterativform τίϑεσκον, und (von τιϑέω) ἐτίϑουν, ἐτίϑει u. τίϑει, Hom. u. Folgde im gew. Gebrauch, Pind. hat auch praes. τιϑεῖς, P. 8, 11, wie τιϑεῖ Minnerm. 1, 6. 3, 7; fut. ϑήσω, aor. ἔϑηκα u. ἔϑην, conj. ϑῶ, ϑέωμεν, Od. 24, 285, zweisylbig auszusprechen, auch ϑείω, Il. 16, 83. 437 Od. 1, 89, ϑείομεν für ϑείωμεν = ϑῶμεν, Il. 23, 244. 486 Od. 13, 364, sing. ϑήῃς, Il. 16, 96, in der Od. aber schreibt Wolf ϑείῃς, ϑείῃ, int. ϑέμεναι, selten ϑέμεν, wie Hes. O. 61. 67 u. öfter bei Pind.; perf. τέϑεικα; – med. τίϑεμαι, part. auch τιϑήμενος, Il. 10, 34, impf. ἐτιϑέμην, Hom. Il. u. Folgde; fut. ϑήσομαι, aor. I. ·ἐϑηκάμην, ϑήκατο, Il. 10, 31, Hes. Sc. 128, ϑηκάμενος Pind. P. 4, 29. 113; att. nur aor. II. ἐϑέμην, opt. ϑεῖτο, Od. 17, 225, imper. ϑέο, 10, 333, – pass. aor. ἐτέϑην, fut. τεϑήσομαι, perf τέϑειμαι, kommen bei Hom. noch nicht vor, – setzen, stellen, legen, zunächst – 1) im örtlichen Sinne, an einen bestimmten Ort hinsetzen, hinlegen, hinbringen, φύσας μέν ῥ' ἀπάνευϑε τίϑειπυρός, Il. 18, 412; πυρὸς ἐγγὺς εὐνήν, Od. 14, 518; ἅρματα δ' ἂμ βωμοῖσι τίϑει, Il. 8, 441, wie κλάδους βωμοὺς ἐπ' ἄλλους ϑές Aesch. Suppl. 478; u. so zu erklären οὐχ ἱκετηρίαν οὐδεὶς τριήραρχος ἔϑηκε, sc. ἐπὶ τῷ βωμῷ, eigtl. den Zweig, das Zeichen der Hülfeflehenden auf den Altar legen, Dem. 18, 107; κλῶνας ἐξ ἀμφοῖν χεροῖν τιϑεὶς ἐλάας, Soph. O. C. 485. – Von den Präpositionen, die damit verbunden werden, ist zu merken, daß sehr gewöhnlich ἐν dabeisteht, so daß ähnlich, wie beim lat. ponere, collocare in aliquo loco, mit dem Stellen u. Legen zugleich das darauf folgende Sein od. sich Befinden am Orte ausgedrückt wird, ἐν κίστῃ ἐτίϑει ἐδωδήν, Od. 6, 76; ἱστία ϑέσαν ἐν νηΐ, Il. 1, 433; πρώτας ἐν γαίῃ ϑέσαν, 12, 260; ἐν πυρῇ νεκρόν, 23, 165; ἐν τείχει ϑέσαν, Pind. P. 3, 38; ταῠτ' ἐν μέσῳ τίϑημι, Aesch. Ch. 143; πόδα ἐν χέρσῳ, Suppl. 32; ἐν μέσῳ σκάφει ϑέντες σφε, Soph. Trach. 801; ἐν τάφῳ τιϑεῖσα, Ant. 500; auch εἰς ταφὰς ἐγὼ ϑήσω, Ai. 1089; bes. ἐν χερσὶ τίϑει, Il. 1, 585; ἐν χείρεσσ' Οδυσῆϊ τίϑει, 10, 529, u. öfter, was so geläufig war, daß es den allgemeinen Begriff des Einhändigens, Darreichens, Gebens erhielt, u. auch ἵππον ἐν χείρεσσι τίϑει Μενελάου gesagt wurde, Il. 23, 597; vgl. noch σπείσας δ' αἴϑ οπα οἶνον Ὀδυσσῆϊ ἐν χείρεσσιν ἔϑηκεν, Od. 14, 448. – Daran reihen sich ursprünglich auch örtlich zu nehmende, auf das Geistige gehende Vrbdgn: ἄλλῳ δ' ἐν στήϑεσσι τιϑεῖ νόον εὐρύοπα Ζεύς, Il. 13, 732; νόον, ὅν τινά οἱ νῠν ἐν στήϑεσσι τιϑεῖσι ϑεοί, Od. 2, 124; ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσι ϑεοὶ ϑέσαν, Il. 9, 637, u. ä., Einem einen Gedanken, einen Rath. Muth in die Seele legen, eingeben. Auch med., ἐν, στήϑεσσι ϑέτο ϑυμόν, Il. 9. 629, αἰδῶ καὶ νέμεσιν, ἔν φρεσὶ ϑέσϑαι, 13, 121, vgl. 15, 561. 660; ähnlich κότον ϑέσϑαι τινί, gegen Einen Groll bei sich festsetzen, ihm fortwährend grollen, 8, 449; ϑέσϑαι ϑυμὸν ἄγριον ἐν στήϑεσσιν, Zorn in der Brust festsetzen, ἐν ϑυμῷ τίϑεν, Pind. P. 3, 65; u. ohne acc., ἐν φρεσὶ ϑέσϑαι, bei sich festsetzen, im Herzen beschließen, worauf bedacht sein, c. int., Od. 4, 729. – Selten εἰς, Il. 23, 704. 24, 795. 297; τίϑεμαι εἰς καρδίην, M. Arg. 2 (V, 32); Soph. vrbdt ὡς ἐς πυράν με ϑῇς, Trach. 1254; εἰς χεῖρα Τεύκρου δεξιὰν φιλοφρόνως ϑείς, Ai. 739; εἴ τις ϑεῶν ἄνδρα ἕνα ϑείη εἰς ἐρημίαν, Plat. Rep. IX, 578 e; ψυχἡν είς τὸ μέσον α ύτοῠ ϑείς, Tim. 34 b, vgl. Legg. IV, 719 a; auch λόγους ψιλοὺς εἰς μέτρα τι ϑέν τες, II, 669, d, Prosa in Verse bringen. – Ἐπί τινος, Od. 6, 202; Aesch. Pers. 188; Plat. Conv. 222 c; auch ἐπί τινα und ἐπί τινι; übertr., ἐπὶ φρένα ϑῆχ' ἱεροῖσιν, er richtete seinen Geist, seine Aufmerksamkeit auf die Opfer, Il. 10, 46; σίδαρον ἔπὶ κάρα τιϑεῖσα κούριμον, Eur. Or. 964; τὰ ἱμάτια ϑήσει ἐπὶ τὸν ϑρόνον, Her. 1, 9; u. med., κρέα ϑέμενος ἐπὶ τὰ γόνατα, er legte sich das Fleisch auf die Kniee, Xen. An. 7, 3, 23. – Ἀνά τινι, Il. 8, 441. – Ὑπό τινι, Il. 24, 644; δέμνι' ὑπ' αἰϑούσῃ ϑέμεναι, Od. 4, 297, auch ὑπό c. accus., Od. 4, 445. – Ἀμφ' ὤμοισι τιϑήμενον ἔντεα, Il. 10. 34, wie Eur. Med. 1160. – Auch mit dem bloßen, dat., κολεῷ μὲν ἄορ ϑέο, Od. 10, 333. 13, 364 u. sonst. – Ποῦ σφε ϑήσομεν χϑονός, Aesch. Spt. 993; μὴ χαμαὶ τιϑεὶς τὸν σὸν πόδα, den Fuß auf die Erde setzen, Ag. 880; übh. τιϑέναι πόδα für gehen, Ar. Thesm. 1100; vgl. πόϑι γεραιὸν ἴχνος τίϑημι; Eur. Phoen. 1710; Andr. 547 I. T. 32; ϑὲς εἰς χορὸν ἴχνος El. 859, u. öfter. – 2) einsetzen, errichten, aufstellen, gründen, βωμόν, Pind. Ol. 13, 82, στάλαν, N. 4, 81, wie Pol. 25, 1, 72 im med., στήλην τίϑεσϑαι, für sich aufrichten. ϑεμείλια, Il. 12. 29. auch von Pflanzen, φυτά, einsetzen, Xen. Oec. 19, 7; – ἀγάλματα, Weihgeschenke im Tempel aufstellen, Od. 12, 347, vgl. Il. 6, 92; Eur. ὑψηλῶν ἐπὶ νηῶν τέϑεικε σκῠλα πλεῖστα βαρβάρων, El. 7; V alck. Phoen. 577; Wolf Dem. Lept. p. 307. – Vom Künstler, arbeiten, darstellen, ἐν δ' ἐτίϑει νειὸν μαλακήν, Il. 18, 541. 550 u. öfter, vom Hephästus, der den Schild arbeitet; παράδειγμα ϑέσϑαι αὐτό, als Beispiel aufstellen, Plat. Soph. 218, d. – Bes. al τέρματα, ein Ziel stecken, aufstellen, festsetzen, Il. 23, 333 Od. 8, 193 u. sonst; auch τιμήν τινι, Einem eine Ehre bestimmen, zuerkennen, Il. 24, 87. – b) ἀγῶνα, einen Wettkampf ansetzen, festsetzen, κοινοὺς ἀγῶνας ϑέντες, Aesch. Ag. 819; Plat. Menex. 249 b; ἀγῶνα ἔϑηκε, Xen. An. 1, 7, 10; Ἡρακλέα τὸν Ὀλύμ πιον ἀγῶνα ϑεῖναι, Pol. 12, 26, 2. Aehnlich ἀέϑλων κρίσιν καὶ πενταετηρίδα ϑῆκε, Pind. Ol. 3, 22; u. im med., ϑυσίαν ϑέμενοι, Ol. 7, 42; τὰ Πύϑια δι' ἑαυτοῦ ϑεῖναι, sie anstellen u. feiern, so daß er der Ordner ist, Dem. 5, 22, vgl. 9, 32; Bast ep. crit. p. 72. Häufiger noch von den Kampfpreisen, sie aussetzen, ἄεϑλα, Il. 23, 263. 653. 700; ἀέϑλιον, 748; γυναῖκα, βοῦν, δέπας, σόλον, τεύχεα, τόξον, Il. 23, 263. 656. 826 Od. 11, 546. 21, 74; τὰ ἆϑλα τίϑεται, Thuc. 1, 6. So auch ϑεῖναι εἰς μέσσον, Il. 23, 704 (vgl. oben); τιϑέναι εἰς τὸ κοινόν, zum Gemeingut machen, zum Genuß für Alle preisgeben. – c) übh. anordnen, festsetzen, bestimmen; ϑεσμόν, Aesch Eum. 462; πάντα παγκάλως ἔϑεσαν, Pers. 775; τὰ δ' ἄλλα φροντὶς ϑήσει δικαίως, Ag. 881; πρὶν ἄν τις οὕτω λόγον τιϑῇ καὶ διακοσμῇ, Plat. Phaedr. 277 c; – νόμον τιϑέναι, ein Gesetz geben, von dem, der nach eigenem Gutdünken Gesetze giebt, oder dem Gesetzgeber, der vom Volke dazu erwählt ist und für das Volk die Gesetze schreibt; so von Solon, Plat. Rep. I, 339 c; Dem. 24, 102. 22, 30 u. A.; u. pass., τοῖς τεϑήσεσϑαι μέλλουσι νόμοις, Plat. Legg. V, 730 b. Dagegen im med. sich ein Gesetz machen, geben, vom Volke bei demokratischer Verfassung, der gewöhnlichste Ausdruck, wo von griechischer Gesetzgebung die Rede ist, τίϑεται τοὺς νόμους ἑκάστη ἡ ἀρχὴ πρὸς τὸ αὑτῇ συμφέρον, Plat. Rep. I, 338 e. – Auch absolut, verfügen, verordnen, οὕτω νῦν Ζεὺς ϑείη, so verfüge, gebe es jetzt Zeus, Od. 8, 465. 15, 180; auch med., καλῶς ἔϑεντο ταῠτα πατέρες, Eur. Or. 511; c. inf., befehlen, τήν οἱ Θέτις ϑῆκ' ἐπὶ νηὸς ἄγεσϑαι, Il. 16, 223; vgl. Pors. Eur. Or. 1662 u. Seidl. Troad. 1066. So von Lykurg oft bei Xen. Lac. 1, 5 ff. ἔϑηκε mit folgdm acc. c. inf. – Auch als Strafe festsetzen, χαλεπώτερα ϑεῖναι, Dem. 22, 30. – Τέλος ϑέμεν, ein Ende machen, Pind. Ol. 2, 17; τέλος δ' ἔϑηκε Ζεὺς ἀγώνιος καλῶς, Soph. Trach. 26; κήρυγμα ϑεῖναι, Ant. 8, eine Bekanntmachung durch den Herold erlassen; und med., ὅρον ἄλλον ϑέμενος, Plat. Legg. V, 739 d; ἐκ τούτων τὰ δίκαια τίϑενται καὶ ταύτῃ τὴν εἰρήνην ὁρίζονται, Dem. 8, 8. – Aehnlich ἐν ἀπόρῳ εἴχοντο ϑέσϑαι τὸ παρόν, Thuc. 1, 25, Anordnungen zu treffen (s. unter 5). – d) ὄνομα ϑεῖναί τινι, einen Namen für Einen festsetzen, ihm einen Namen beilegen, geben, Od. 19, 403; gewöhnlich im med. (eigtl. seinem Kinde), ὄνομα ϑέσϑαι, 19, 406. 18, 5; τί δῆτα αὐτοῖς ὄνομα ϑήσονται βροτοί; Aesch. frg. 6; Plat. Crat. oft u. sonst; auch ohne ὄνομα, Theaet. 157 b. – e) beisetzen, von Todten, τὰ ὀστᾶ φασι τεϑῆναι ἐν τῇ Ἀττικῇ, Thuc. 1, 138; ἐν τῷδε τῷ μνήματι ἐτέϑησαν, Plat. Menex. 242 c; Xen. Cyr. 8, 7, 6. – f) Geld niederlegen bei Einem, bes. als Pfand, Plat. Legg. VII, 820 e; φιάλην λαβόντες καὶ ϑέντες ἐνέχυρα μετὰ χρυσίων, Dem. 41, 11, vgl. 52, 4; das med. wird vom Gläubiger gebraucht, als Pfand nehmen, also ὁ ϑείς, der ein Pfand niederlegt, ὁ ϑέμενος, der, bei dem er es niederlegt, Plat. Legg. VII, 820 e; vgl. Lob. Phryn. 468; χρήματα ϑέσϑαι παρά τινι, Geld bei Einem niederlegen, es ihm anvertrauen, Her. 6, 86, 1. Auch Geld erlegen, bezahlen, εἰςφοράς, Dem. 22, 42. 44; τὸν μὴ δυνάμενον τὰ ἑαυτοῠ ϑεῖναι οἴκοϑεν εἰς τὸ δεσμωτήριον ἕλκεσϑαι, 56; κἀκεῖ τὸ μετοίκιον τέϑεικε, 29, 3; τόκον τιϑέναι, Zinsen entrichten, 41, 9 u. öfter. – 3) τὴν ψῆφον τιϑέναι ist eigentlich das Rechensteinchen aufs Brett setzen, damit rechnen, zählen, vgl. Plat. Legg. II, 674 e. Dah. ψῆφον τίϑεσϑαι, sein Stimmtäfelchen abgeben, bes. bei Wahlen und gerichtlichen Abstimmungen; ψῆφον ἐπὶ φόνῳ ϑέσϑαι, Eur. Or. 754; ψῆφον δ' εὔφρον' ἔϑεντο, Aesch. Suppl. 631. 634; Xen. An. 1, 3, 17, übh. seine Meinung, sein Urtheil abgeben; eben so τίϑεσϑαι τὴν γνώμην περί τινος, seine Meinung worüber sagen, Her. 7, 82 u. sonst; daher τίϑεσϑαί τινι, sc. ψῆφον, Einem sein Stimmtäfelchen, seine Stimme geben, beistimmen, κἀγὼ ταύτῃ τῇ γνώμῃ τίϑεμαι, auch ich stimme dieser Meinung bei, Soph. Phil. 1434. – Dah. übertr., meinen, wofür ansehen, es setzen als, τοῠτ' ἐκείνης τίϑημι ἀντίστροφον ἅπαν, Plat. Phil. 51 e; οὐ τίϑημ' ἐγὼ ζῆν τοῠτον, Soph. Ant. 1151, ich erachte das nicht, daß der lebt, das nenne ich nicht ein Leben; δαιμόνιον αὐτὸ τίϑημ' ἐγώ, El. 1262. – Auch annehmen, voraussetzen, für ausgemacht annehmen; ϑῶμεν δύο εἴδη τῶν ὄντων, Plat. Phaed. 79 a; ϑήσω δὲ ἀδικοῠντα, Dem. 23, 76, vgl. 22, 44; mit folgdm acc. c. inf., τίϑημι στασιάζειν αὐτούς, Isocr. 4, 145; ϑήσω τοίνυν ἐγὼ μὴ τοιοῦτον εἶναι τοῦτο, ich will nun annehmen, dies sei nicht so, Dem. 20, 20; τιϑῶμεν γὰρ ταῦτα, Din. 1, 68; vgl. Schäf. D. Hal. C. V. 287; καὶ ἐμὲ κοινωνὸν τῆς ψήφου ταύτης τίϑετε, Plat. Rep. V, 450 a, betrachtet mich als beistimmend; ὡς λέγοντά με τίϑετε, IX, 560 c, vgl. Prot. 343 e; τὰς βλάβας πάσας ἀδικίας τιϑείς, Legg. IX, 861 e. – So auch im med., τὴν τοιαύτην δύναμιν ἀνδρείαν ἔγωγε καλῶ καὶ τίϑεμαι, Plat. Rep. IV, 430 b; ϑέμενος ἡδονὴν εἶναι τἀγαϑόν, Phil. 13 b; τιϑέμενος ψυχὴν εἶναι γένεσιν ἁπάντων πρώτην, Legg. X, 899 c, vgl. Theaet. 158 a Phil. 66 d, Φιλοκράτην μόνον τοιοῦτον εἶναι τίϑεμαι, Dem. 25, 44. – 4) Etwas an einen Platz stellen, oder in eine Klasse setzen, wozu rechnen, auch im med., τίϑεσϑαί τινα ἐν τιμῇ, Einen in Ehren halten, Her. 3, 3; ἐν δόξᾳ ϑέμενος, es als Ruhm erachtend, Pind. Ol. 11, 63; τίϑεσϑαί τι ἐν αἰσχρῷ, Etwas unter die schändlichen Dinge zählen, es für schändlich halten; τίϑεσϑαί τινα ἐν φιλοσόφοις, unter die Philosophen rechnen, vgl. Valck. Diatr. p. 8 f; bes. ἐν μέρει τινός, übh. wofür halten, ansehen, εἰ ἐν ἀρετῆς καὶ σοφίας τίϑης μέρει τὴν ἀδικίαν, Plat. Rep. I, 348 e, vgl. Phil. 31 c; ἐν τοῖς μεγίστοις ὠφελήμασι καὶ τόδε ἐγὼ τίϑημι, Xen. Ages. 7, 2; Thuc. 1, 35; εἰς ἄλλην ἢ τὴν τοῦ ἀγαϑοῦ μοῖραν αὐτὴν τιϑέντες, Plat. Phil. 54 d; εἰς δύο αὐτὰ τίϑεμεν ἐναντία ἀλλήλοιν εἴδη, Polit. 306 c, wir rechnen es zu zwei einander entgegengesetzten Arten; ἐὰν εἰς ταὐτὸν ἀριστοκρατικὸν καὶ βασιλικὸν ϑῶμεν, Rep. IX, 587 d; εἰς ἀνϑρώπων ἤϑη, VI, 580 d; εἰς ταύτην τίϑεμαι τὴν τάξιν αὐτόν, Dem. 23, 24; τοὺς τυράννους εἰς τὸν δῆμον ϑήσομεν, τοὺς δὲ ὀλίγα κεκτημένους εἰς τοὺς πλο υσίους, Xen. Mem. 4, 2, 39; auch c. gen., καὶ ἐμὲ ϑὲς τῶν πεπεισμένων, rechne auch mich zu den Ueberzeugten, Plat. Rep. IV, 424 c; ἀριϑμὸν τῶν ὄντων τίϑεμεν, Soph. 238 a; ἆρ' οὐ τοῦ σώματος ἕκαστα τίϑης, beziehst du es nicht auf den Körper? Theaet. 184 e; τῆς ἡμετέρας ἀμελείας ἂν ϑείη, Dem. 1, 10. Auch μνήμην καὶ ἐπιστήμην τῆς αὐτῆς ἰδέας τιϑέμενος, Plat. Phil. 60 d. – Dah. übh. wofür halten, ansehen, gew. im med., zur Bezeichnung der bloßen Subjectivität des Urtheils, τί δ' ἐλέγχεα ταῦτα τίϑεσϑε; warum haltet ihr das für Schimpf? Od. 21, 333; ἀσχολίας ὑπέρτερον ϑήσομαι, höher halten, vorziehen, Pind. I. 1, 3; μὴ 'πίπροσϑε τῶν ἐμῶν τοὺς σοὺς λόγους ϑῇς, Eur. Suppl. 515; in Prosa oft; εὐεργέτημ' ἂν ἔγωγε ϑείην, Dem. 1, 10; μηδὲ τοῠτ' ὡς ἀδίκημα ἐμὸν ϑῇς, sieh es nicht als ein Unrecht an, das ich gethan habe, 18, 193; περὶ ἐλάττονος ϑέσϑαι, geringer achten, Lys. 6, 45; τὴν Σκῦρον οὐδαμοῦ τίϑης, Eur. Andr. 209, d. i. du achtest Skyros gar nicht, wie μὴ ϑῆται παρ' οὐδὲν τὰς ἐμὰς ἐπιστολάς, für Nichts achten, I. T. 732, und παρ' οὐδὲν τίϑεσϑαι τὰ ἡμέτερα πράγματα, Luc. Vit. auct. 13, vgl. sacrif. 3; ἐν οὐδενὶ λόγῳ, Plut. Brut. 45; oft bei Pol., ἐν μεγάλῳ τίϑεσϑαί τι 3, 97, 4, οὐκ ἐν μικρῷ τίϑεσϑαί τι 9, 13, 8, ἐν πλείστῳ 40, 4, 6, ταῦτα ἐν ἐλάττονι τούτου 4, 6, 12; ἡγεμόνα ϑετέον ἄριστον Ἀμίλκαν τῶν τότε γεγονέναι, 1, 64, 6, man muß erachten, daß er der beste Feldherr gewesen ist; εἰς ἀνανδρίαν τιϑέασι τὰ τοιαῠτα τῶν ἐγκλημάτων, 6, 37, 10, wofür annehmen; εἰς τὴν τύχην, dem Schicksal zuschreiben, auf Rechnung des Schicksals schreiben; bei Dem. 27, 34, τὰ ἀναλώματα πλείω τιϑείς, höher anschlagend; vgl. Lys. 32, 28. – 5) an die unter 2 aufgeführten Beispiele reiht sich die Bdtg einsetzen, machen, verursachen, stiften; φιλότητα μετ' ἀμφοτέροισι τίϑησι Ζεύς, Il. 4, 83, woraus sich, im med. bes. bei Pind. u. den Tragg., ein umschreibender Gebrauch erklärt, σκέδασιν ϑεῖναι, Zerstreuung anrichten, = σκεδάσαι, zerstreuen, Od. 1, 116. 20, 225; κρύφον = κρύπτειν, σπουδὴν ἀμφί τινος = σπουδάζειν, Pind. Ol. 2, 97 P. 4, 276; αἶνον = αἰνεῖν, N. 1, 5; ἐπιστροφὴν ϑέσϑαι = ἐπιστρέφεσϑαι, Soph. O. R. 134; τάφον ϑοῦ = ϑάψον, O. R. 1448; συγγνωμοσύνην, Trach. 1255, vgl. Ai. 13; φροντίδα κεδνὴν ϑώμεϑα, Aesch. Pers. 139, u. sonst bei Tragg. Aehnl. bes. bei Pol. u. Sp. συνϑήκας, εἰρήνην πρός τινα τίϑεσϑαι, Pol. 1, 11, 7. 5, 4, 7; ὅρκον, πίστεις, 5, 60, 10. 7, 7, 1; ἀρὰς κατά τινος, Plut. Thes. 35. – Aber πόλεμον ϑέσϑαι ist = den Krieg ruhen lassen, beilegen, Plat. Menex. 245 e; u. ähnl. τίϑεσϑαι τὰ πρός τινα, den Streit mit Einem beilegen, Pol. 5, 60, 9, vgl. 8, 23, 5. – Und wie es in diesen Vrbdgn dem ποιεῖσϑαι entspricht, so heißt es übh. Etwas in eine Lage setzen, wozu machen, einrichten; – a) von Personen; in ein Amt einsetzen, ϑεῖναί τινα μάντιν, ἱέρειαν, ἀρχέπολιν, Od. 15, 253 Il. 6, 300, Pind. P. 9, 54; βασιλῆα, δέσποιναν, Ol. 13, 21 P. 9, 7; μὶν αἰχμητὴν ἔϑεσαν ϑεοί, Il. 1, 290; ἀλλά μ' ἔφασκες Ἀχιλλῆος ϑείοιο κουριδίην ἄλοχον ϑήσειν, Iliad. 19, 298, mich zur Frau des Achilles zu machen, die Heirath zu vermitteln, während ϑέσϑαι τινὰ ἄκοιτιν oder γυναῖκα ist sich ein Mädchen zur Gemahlinn, zur Frau machen, nehmen, Od. 21, 72. 316; auch παῖδα τὸν αὑτᾶς πόσιν αὑτᾷ ϑεμένα, Aesch. Spt. 912, zu ihrem Gemahl machend; σῦς ἔϑηκας ἑταίρους, du verwandeltest die Gefährten in Schweine, Od. 10, 338, wie βοῦν τὴν γυναῖκα ἔϑηκε Aesch. Suppl. 295; ähnl. ναῦν λᾶαν ϑεῖναι, ein Schiff zu Stein machen, in Stein verwandeln, Od. 13, 163; ϑεούς τε καὶ γῆν ϑεμένη μάρτυρας, zu Zeugen nehmend, Eur. Suppl. 261; vgl. Pind. N. 3, 22; auch ϑέσϑαι τινὰ γέλωτα, Einen zum Gelächter, lächerlich machen, Her. 3, 29. 7, 209. – Eben so mit Adjectiven, ἥτε με τοῖον ἔϑηκεν, ὅπως ἐϑέλει, die mich dazu macht, wozu sie will, Od. 16, 208; sehr gewöhnl. ϑεῖναί τινα ἀϑάνατον καὶ ἀγήραον, Einen unsterblich und nicht alternd machen; ἀτιμότερον, Einen minder geachtet machen; Il. 2, 318. 482. 6, 139. 9, 483. 16, 90 Od. 5, 136. 6, 229 u. sonst oft; ἀκήριον αἶψα τίϑησιν, Il. 11, 392; παναφήλικα παῖδα τίϑησιν, Il. 22, 490; ἀΰπνους ἄμμε τίϑησϑα, Od. 9, 404, ϑῆκέ μιν ζαλωτόν, Pind. Ol. 7, 6; νώδυνον, N. 8, 50; ϑαητὸν ϑησέμεν, P. 10, 58; ἐνταῦϑα δή σε Ζεὺς τίϑησιν ἔμφρονα, Aesch. Prom. 850; ὡς σφᾶς νηπίους ὄντας τὸ πρὶν ἔννους ἔϑηκα, 442; Ἄρης ἀρὰν πατρὸς τιϑεὶς ἀληϑῆ, macht die Verwünschung wahr, läßt den Fluch in Erfüllung gehen, Spt. 927, u. öfter, u. andere Tragg., vgl. z. B. Eur. I. T. 1445 Andr. 93; seltner in Prosa, οὐ γὰρ ἂν τὸ πραχϑὲν ἀγένητον ϑείη Plat. Prot. 324 b, τίϑεσϑαι πιστόν τινα ἑαυτῷ Xen. Cyr. 8, 7, 13. – Auch mit folgdm inf., ϑῆκε νικῆσαι, er machte, daß er siegte, ließ ihn siegen, Pind. N. 10, 48; ἐπεί σ' ἔϑηκε Ζεὺς ἀμηνίτως δόμοις κοινωνὸν εἶναι χερνίβων, Aesch. Ag. 1006, vgl. 1147; κάμνειν με τήνδ' ἔϑηκε τὴν νόσον, Eur. Heracl. 990. – Bes. merke man noch b) παῖδά τινα τίϑεσϑαι oder υἱόν, Einen zu seinem Kinde machen, d. i. ihn an Kindes Statt annehmen, adoptiren, Plat. Legg. XI, 929 c u. oft bei den Oratt.; ungewöhnlich von Frauen; ϑέσϑαι παῖδα ὑπὸ ζώνῃ, sich einen Knaben unter den Gürtel legen, d. i. schwanger werden, H. h. Ven. 256. 283. – c) eben so auch von Sachen u. Zuständen, machen, bereiten, bewirken, veranlassen; δόρπον, ein Mahl bereiten, Od. 20, 394; γυῖα ἐλαφρά, Einem die Glieder leicht machen, Il. 5, 122; φόως ἑτάροισιν, den Gefährten Licht od. Rettung schaffen, 6, 6; ἔργα ϑεῖναι, Handlungen zu Stande bringen, verrichten, 3, 321; κέλαδον καὶ ἀϋτήν, 9, 547; ὀρυμαγδόν, Od. 9, 235; auch ϑεῖναί τινι ἄλγεα, γόον, πένϑος, κήδεα, Einem Schmerzen, Trauer, Kummer bereiten, Il. 1, 2. 17, 37, h. Cer. 249; πῆμα ϑεοὶ ϑέσαν Ἀργείοισιν, Od. 11, 555; u. eben so im med. mit der Beziehung auf das Subject, für sich bereiten; δαῖτα, δόρπον, sich ein Mahl bereiten, Il. 7, 475. 9, 88 Od. 17, 269; δῶμα, οἰκία, αὖλιν, Il. 2, 750. 9, 232 Od. 15, 241; κέλευϑον, sich den Weg bereiten, sich Bahn machen, Il. 12, 418; μάχην, sich Kampf bereiten, d. i. den Kampf anfangen, 24, 402; μεγάλην ἐπιγουνίδα ϑέσϑαι, sich einen feisten Schenkel machen, fleischige Lenden ansetzen, Od. 17, 225. – So auch act. u. med. bei Pind. u. Tragg.; χάρματ' ἄλλοις ἔϑηκεν, Pind. Ol. 2, 99; δόλον αὐτῷ ϑέσαν Ζηνὸς παλάμαι, P. 2, 39; u. ϑήκασϑαι ἀνδρὸς αἰδοίου πρόςοψιν, sich eines ehrwürdigen Mannes Ansehen geben, P. 4, 29; βλάβην, Aesch. Spt. 187; φοινίαν ἄτην, Ch. 823; μέλλουσι ϑήσειν Ἀγαμεμνονίων οἴκων ὄλεϑρον, Ch. 848; πόλει κατασκαφάς, Sept. 47; ἔϑηκε πᾶσιν εἰρήνην φίλοις, Pers. 755; μεγάλα πάϑεα ταῖς Δαναΐδαις, Eur. I. A. 1335; μάχας ἀνδρῶν τιϑεῖσα καὶ φόνους, I. A. 1419; ὑμῖν πολλὴν ἔϑηκε σωτηρίαν, Med. 915; ϑήσω τοῖς ἐμοῖς ἐχϑροῖς γέλων, Med. 383, u. öfter; μαρτύρια ϑέσϑαι, sich Zeugnisse verschaffen, Her. 8, 55; χάριν τίϑεσϑαί τινι, sich bei Einem Dank oder Gunst erwerben, ihm einen Gefallen erzeigen, 9, 60. 170; Dem. 51, 17 u. A.; – εὖ, καλῶς ϑέσϑαι τι, Etwas für sich gut einrichten, anwenden, in Bereitschaft halten, Her. 7, 236; vgl. Valck. Eur. Hipp. 708. – d) εὖ ϑέσϑαι τὰ ὅπλα, die Waffen wohlgerüstet, in Bereitschaft halten, wie εὖ ἀσπίδα ϑέσϑω, Il. 2, 382; allein ist ϑέσϑαι τὰ ὅπλα (s. ὅπλον) sowohl die Waffen anlegen, sich kampffertig machen, u. daher auch kämpfen, z. B. εἰς δῆριν ἕνεκα πάτρας Epigr. bei Dem. 18, 289, καὶ αὐτὸς ὑπὲρ τοῦ δήμου ϑέμενος τὰ ὅπλα Dem. 21, 145, οὔτε ἐν τῷ Πειραιεῖ, οὔτε ἐν τῷ ἄστει ἔϑετο τὰ ὅπλα Lys. 31, 14, οἱ τὴν ἀσπίδα ϑέμενοι, = ὁπλῖται, Plat. Legg. VI, 756 a, – als auch die Waffen, bes. die großen Schilde u. Spieße der Schwerbewaffneten zusammenstellen, was die Soldaten immer thun, wenn sie dem Feinde gegenüber, oder die Waffenübungen nur auf kurze Zeit unterbrechend, sich ausruhen, also bewaffnet Halt machen; auch τίϑεσϑαι τὰ ὅπλα εἰς τάξιν od. τάξει; u. so περὶ τεῖχος od. πρὸς πόλιν, bewaffnet die Mauern umgeben, die Stadt belagern; τίϑεσϑαι τὰ ὅπλα ἀντία, die Waffen gegen den Feind kehren, sich mit den Waffen entgegenstellen, Xen. An. 4, 3, 26 u. sonst; – auch = ein Lager aufschlagen, sich mit den Waffen lagern, Her. 9, 52, oft bei Xen.
-
68 λόγος
λόγος, ὁ, verbal noun of λέγω (B), with senses corresponding to λέγω (B) II and III (on the various senses of the word v. Theo Sm.pp.72,73 H., An.Ox.4.327): common in all periods in Prose and Verse, exc. Epic, in which it is found in signf. derived from λέγω (B) 111, cf.infr. VI. 1 a:1 account of money handled,σανίδες εἰς ἃς τὸν λ. ἀναγράφομεν IG12.374.191
; ἐδίδοσαν τὸν λ. ib.232.2;λ. δώσεις τῶν μετεχείρισας χρημάτων Hdt.3.142
, cf. 143;οὔτε χρήματα διαχειρίσας τῆς πόλεως δίδωμι λ. αὐτῶν οὔτε ἀρχὴν ἄρξας οὐδεμίαν εὐθύνας ὑπέχω νῦν αὐτῆς Lys.24.26
;λ. ἀπενεγκεῖν Arist.Ath.54.1
;ἐν ταῖς εὐθύναις τοῦ τοιούτου λ. ὑπεχέτω Pl.Lg. 774b
;τὸν τῶν χρημάτων λ. παρὰ τούτων λαμβάνειν D.8.47
;ἀδικήματα εἰς ἀργυρίου λ. ἀνήκοντα Din.1.60
; συνᾶραι λόγον μετά τινος settle accounts with, Ev.Matt.18.23, etc.; δεύτεροι λ. a second audit, Cod.Just.1.4.26.1; ὁ τραπεζιτικὸς λ. banking account, Theo Sm.p.73 H.: metaph.,οὐκ ἂν πριαίμην οὐδενὸς λ. βροτόν S.Aj. 477
.b public accounts, i. e. branch of treasury, ἴδιος λ., in Egypt, OGI188.2, 189.3, 669.38; also as title of treasurer, ib.408.4, Str.17.1.12;ὁ ἐπὶ τῶν λ. IPE2.29
A ([place name] Panticapaeum); δημόσιος λ., = Lat. fiscus, OGI669.21 (Egypt, i A.D.), etc. (but later, = aerarium, Cod.Just.1.5.15); alsoΚαίσαρος λ. OGI669.30
; κυριακὸς λ. ib.18.2 generally, account, reckoning, μὴ φῦναι τὸν ἅπαντα νικᾷ λ. excels the whole account, i.e. is best of all, S.OC 1225 (lyr.); δόντας λ. τῶν ἐποίησαν accounting for, i.e. paying the penalty for their doings, Hdt.8.100;λ. αἰτεῖν Pl.Plt. 285e
;λ. δοῦναι καὶ δέξασθαι Id.Prt. 336c
, al.;λαμβάνειν λ. καὶ ἐλέγχειν Id.Men. 75d
;παρασχεῖν τῶν εἰρημένων λ. Id.R. 344d
;λ. ἀπαιτεῖν D.30.15
, cf. Arist. EN 1104a3; λ. ὑπέχειν, δοῦναι, D.19.95;λ. ἐγγράψαι Id.24.199
, al.;λ. ἀποφέρειν τῇ πόλει Aeschin.3.22
, cf. Eu. Luc.16.2, Ep.Hebr.13.17;τὸ παράδοξον τῶν συμβεβηκότων ὑπὸ λόγον ἄγειν Plb.15.34.2
; λ. ἡ ἐπιστήμη, πολλὰ δὲ ὁ λ. the account is manifold, Plot.6.9.4; ἔχων λόγον τοῦ διὰ τί an account of the cause, Arist.APo. 74b27; ἐς λ. τινός on account of,ἐς χρημάτων λ. Th.3.46
, cf. Plb.5.89.6, LXX 2 Ma1.14, JRS 18.152 ([place name] Jerash); λόγῳ c. gen., by way of, Cod.Just.3.2.5. al.; κατὰ λόγον τοῦ μεγέθους if we take into account his size, Arist.HA 517b27;πρὸς ὃν ἡμῖν ὁ λ. Ep.Hebr.4.13
, cf. D.Chr.31.123.3 measure, tale (cf. infr. 11.1),θάλασσα.. μετρέεται ἐς τὸν αὐτὸν λ. ὁκοῖος πρόσθεν Heraclit.31
;ψυχῆς ἐστι λ. ἑαυτὸν αὔξων Id.115
; ἐς τούτου (sc. γήραος) λ. οὐ πολλοί τινες ἀπικνέονται to the point of old age, Hdt.3.99, cf.7.9.β; ὁ ξύμπας λ. the full tale, Th.7.56, cf. Ep.Phil.4.15; κοινῷ λ. νομίσαντα common measure, Pl.Lg. 746e; sum, total of expenditure, IG42(1).103.151 (Epid., iv B.C.); ὁ τῆς οὐσίας λ., = Lat. patrimonii modus, Cod.Just.1.5.12.20.4 esteem, consideration, value put on a person or thing (cf. infr. VI. 2 d), οὗ πλείων λ. ἢ τῶν ἄλλων who is of more worth than all the rest, Heraclit.39; βροτῶν λ. οὐκ ἔσχεν οὐδέν' A.Pr. 233;οὐ σμικροῦ λ. S.OC 1163
: freq. in Hdt.,Μαρδονίου λ. οὐδεὶς γίνεται 8.102
;τῶν ἦν ἐλάχιστος ἀπολλυμένων λ. 4.135
, cf. E.Fr.94;περὶ ἐμοῦ οὐδεὶς λ. Ar.Ra.87
; λόγου οὐδενὸς γίνεσθαι πρός τινος to be of no account, repute with.., Hdt.1.120, cf.4.138; λόγου ποιήσασθαί τινα make one of account, Id.1.33; ἐλαχίστου, πλείστου λ. εἶναι, to be highly, lowly esteemed, Id.1.143, 3.146; but also λόγον τινὸς ποιεῖσθαι, like Lat. rationem habere alicujus, make account of, set a value on, Democr.187, etc.: usu. in neg. statements,οὐδένα λ. ποιήσασθαί τινος Hdt.1.4
, cf. 13, Plb.21.14.9, etc.;λ. ἔχειν Hdt.1.62
, 115;λ. ἴσχειν περί τινος Pl.Ti. 87c
;λ. ἔχειν περὶ τοὺς ποιητάς Lycurg.107
;λ. ἔχειν τινός D.18.199
, Arist.EN 1102b32, Plu.Phil.18 (but also, have the reputation of.., v. infr. VI. 2 e);ἐν οὐδενὶ λ. ποιήσασθαί τι Hdt.3.50
; ἐν οὐδενὶ λ. ἀπώλοντο without regard, Id.9.70;ἐν σμικρῷ λ. εἶναι Pl.R. 550a
; ὑμεῖς οὔτ' ἐν λ. οὔτ' ἐν ἀριθμῷ Orac. ap. Sch.Theoc.14.48; ἐν ἀνδρῶν λ. [εἶναι] to be reckoned, count as a man, Hdt.3.120; ἐν ἰδιώτεω λόγῳ καὶ ἀτίμου reckoned as.., Eus.Mynd.Fr. 59;σεμνὸς εἰς ἀρετῆς λ. καὶ δόξης D.19.142
.II relation, correspondence, proportion,1 generally, ὑπερτερίης λ. relation (of gold to lead), Thgn.418 = 1164;πρὸς λόγον τοῦ σήματος A.Th. 519
; κατὰ λόγον προβαίνοντες τιμῶσι in inverse ratio, Hdt.1.134, cf. 7.36;κατὰ λ. τῆς ἀποφορῆς Id.2.109
; τἄλλα κατὰ λ. in like fashion, Hp.VM16, Prog.17: c. gen., κατὰ λ. τῶν πρόσθεν ib. 24;κατὰ λ. τῶν ἡμερῶν Ar. Nu. 619
;κατὰ λ. τῆς δυνάμεως X. Cyr.8.6.11
;ἐλάττω ἢ κατὰ λ. Arist. HA 508a2
, cf. PA 671a18;ἐκ ταύτης ἐγένετο ἐκείνη κατὰ λ. Id.Pol. 1257a31
; cf. εὔλογος: sts. with ὁ αὐτός added, κατὰ τὸν αὐτὸν λ. τῷ τείχεϊ in fashion like to.., Hdt.1.186; περὶ τῶν νόσων ὁ αὐτὸς λ. analogously, Pl.Tht. 158d, cf. Prm. 136b, al.; εἰς τὸν αὐτὸν λ. similarly, Id.R. 353d; κατὰ τὸν αὐτὸν λ. in the same ratio, IG12.76.8; by parity of reasoning, Pl.Cra. 393c, R. 610a, al.; ἀνὰ λόγον τινός, τινί, Id.Ti. 29c, Alc.2.145d; τοῦτον ἔχει τὸν λ. πρὸς.. ὃν ἡ παιδεία πρὸς τὴν ἀρετήν is related to.. as.., Procl.in Euc.p.20 F., al.2 Math., ratio, proportion (ὁ κατ' ἀνάλογον λ., λ. τῆς ἀναλογίας, Theo Sm.p.73 H.), Pythag. 2;ἰσότης λόγων Arist.EN 113a31
;λ. ἐστὶ δύο μεγεθῶν ἡ κατὰ πηλικότητα ποιὰ σχέσις Euc.5
Def.3;τῶν ἁρμονιῶν τοὺς λ. Arist.Metaph. 985b32
, cf. 1092b14; λόγοι ἀριθμῶν numerical ratios, Aristox.Harm.p.32 M.; τοὺς φθόγγους ἀναγκαῖον ἐν ἀριθμοῦ λ. λέγεσθαι πρὸς ἀλλήλους to be expressed in numerical ratios, Euc.Sect.Can. Proëm.: in Metre, ratio between arsis and thesis, by which the rhythm is defined, Aristox.Harm.p.34 M.;ἐὰν ᾖ ἰσχυροτέρα τοῦ αἰσθητηρίου ἡ κίνησις, λύεται ὁ λ. Arist.de An. 424a31
; ἀνὰ λόγον analogically, Archyt.2; ἀνὰ λ. μερισθεῖσα [ἡ ψυχή] proportionally, Pl. Ti. 37a; soκατὰ λ. Men.319.6
; πρὸς λόγον in proportion, Plb.6.30.3, 9.15.3 (but πρὸς λόγον ἐπὶ στενὸν συνάγεται narrows uniformly, Sor. 1.9, cf. Diocl.Fr.171);ἐπὶ λόγον IG5(1).1428
([place name] Messene).3 Gramm., analogy, rule, τῷ λ. τῶν μετοχικῶν, τῆς συγκοπῆς, by the rule of the participles, of syncope, Choerob. in Theod.1.75 Gaisf., 1.377 H.;εἰπέ μοι τὸν λ. τοῦ Αἴας Αἴαντος, τουτέστι τὸν κανόνα An.Ox. 4.328
.1 plea, pretext, ground, ἐκ τίνος λ.; A.Ch. 515;ἐξ οὐδενὸς λ. S.Ph. 731
;ἀπὸ παντὸς λ. Id.OC 762
;χὠ λ. καλὸς προσῆν Id.Ph. 352
;σὺν ἀφανεῖ λ. Id.OT 657
(lyr., v.l. λόγων); ἐν ἀφανεῖ λ. Antipho 5.59
;ἐπὶ τοιούτῳ λ. Hdt.6.124
; κατὰ τίνα λ.; on what ground? Pl.R. 366b; οὐδὲ πρὸς ἕνα λ. to no purpose, Id.Prt. 343d; ἐπὶ τίνι λ.; for what reason? X.HG2.2.19; τὸν λ. τοῦτον this ground of complaint, Aeschin.3.228; τίνι δικαίῳ λ.; what just cause is there? Pl.Grg. 512c; τίνι λ.; on what account? Act.Ap.10.29; κατὰ λόγον ἂν ἠνεσχόμην ὑμῶν reason would that.., ib.18.14; λ. ἔχειν, with personal subject, εἶχον ἄν τινα λ. I (i.e. my conduct) would have admitted of an explanation, Pl.Ap. 31b; τὸν ὀρθὸν λ. the true explanation, ib. 34b.b plea, case, in Law or argument (cf. VIII. I), τὸν ἥττω λ. κρείττω ποιεῖν to make the weaker case prevail, ib. 18b, al., Arist.Rh. 1402a24, cf. Ar.Nu. 1042 (pl.); personified, ib. 886, al.;ἀμύνεις τῷ τῆς ἡδονῆς λ. Pl.Phlb. 38a
;ἀνοίσεις τοὺς λ. αὐτῶν πρὸς τὸν θεόν LXXEx.18.19
; ἐχειν λ. πρός τινα to have a case, ground of action against.., Act.Ap.19.38.2 statement of a theory, argument, οὐκ ἐμεῦ ἀλλὰ τοῦ λ. ἀκούσαντας prob. in Heraclit.50; λόγον ἠδὲ νόημα ἀμφὶς ἀληθείης discourse and reflection on reality, Parm.8.50; δηλοῖ οὗτος ὁ λ. ὅτι .. Democr.7; οὐκ ἔχει λόγον it is not arguable, i.e. reasonable, S.El. 466, Pl.Phd. 62d, etc.;ἔχει λ. D.44.32
;οὐδεὶς αὐτὰ καταβαλεῖ λ. E.Ba. 202
;δίκασον.. τὸν λ. ἀκούσας Pl.Lg. 696b
; personified, φησὶ οὗτος ὁ λ. ib. 714d, cf. Sph. 238b, Phlb. 50a; ὡς ὁ λ. (sc. λέγει) Arist.EN 1115b12; ὡς ὁ λ. ὁ ὀρθὸς λέγει ib. 1138b20, cf. 29;ὁ λ. θέλει προσβιβάζειν Phld.Rh.1.41
, cf.1.19 S.; ;λ. καθαίρων Aristo Stoic.1.88
; λόγου τυγχάνειν to be explained, Phld.Mus.p.77 K.; ὁ τὸν λ. μου ἀκούων my teaching, Ev.Jo.5.24; ὁ προφητικὸς λ., collect., of VT prophecy, 2 Ep.Pet.1.19: pl.,ὁκόσων λόγους ἤκουσα Heraclit.108
;οὐκ ἐπίθετο τοῖς ἐμοῖς λ. Ar.Nu.73
; of arguments leading to a conclusion ([etym.] ὁ λ.), Pl. Cri. 46b;τὰ Ἀναξαγόρου βιβλία γέμει τούτων τῶν λ. Id.Ap. 26d
; λ. ἀπὸ τῶν ἀρχῶν, ἐπὶ τὰς ἀρχάς, Arist.EN 1095a31; συλλογισμός ἐστι λ. ἐν ᾧ τεθέντων τινῶν κτλ. Id.APr. 24b18; λ. ἀντίτυπός τε καὶ ἄπορος, of a self-contradictory theory, Plot.6.8.7.b ὁ περὶ θεῶν λ., title of a discourse by Protagoras, D.L.9.54; ὁ Ἀχιλλεὺς λ., name of an argument, ib.23;ὁ αὐξόμενος λ. Plu.2.559b
; καταβάλλοντες (sc. λόγοι), title of work by Protagoras, S.E.M.7.60;λ. σοφιστικοί Arist.SE 165a34
, al.;οἱ μαθηματικοὶ λ. Id.Rh. 1417a19
, etc.; οἱ ἐξωτερικοὶ λ., current outside the Lyceum, Id.Ph. 217b31, al.; Δισσοὶ λ., title of a philosophical treatise (= Dialex.); Λ. καὶ Λογίνα, name of play of Epicharmus, quibble, argument, personified, Ath.8.338d.c in Logic, proposition, whether as premiss or conclusion,πρότασίς ἐστι λ. καταφατικὸς ἢ ἀποφατικός τινος κατά τινος Arist.APr. 24a16
.d rule, principle, law, as embodying the result of λογισμός, Pi.O.2.22, P.1.35, N.4.31;πείθεσθαι τῷ λ. ὃς ἄν μοι λογιζομένῳ βέλτιστος φαίνηται Pl.Cri. 46b
, cf. c; ἡδονὰς τοῖς ὀρθοῖς λ. ἑπομένας obeying right principles, Id.Lg. 696c; προαιρέσεως [ἀρχὴ] ὄρεξις καὶ λ. ὁ ἕνεκά τινος principle directed to an end, Arist.EN 1139a32; of the final cause,ἀρχὴ ὁ λ. ἔν τε τοῖς κατὰ τέχνην καὶ ἐν τοῖς φύσει συνεστηκόσιν Id.PA 639b15
; ἀποδιδόασι τοὺς λ. καὶ τὰς αἰτίας οὗ ποιοῦσι ἑκάστου ib.18; [τέχνη] ἕξις μετὰ λ. ἀληθοῦς ποιητική Id.EN 1140a10
; ὀρθὸς λ. true principle, right rule, ib. 1144b27, 1147b3, al.; κατὰ λόγον by rule, consistently,ὁ κατὰ λ. ζῶν Pl.Lg. 689d
, cf. Ti. 89d; τὸ κατὰ λ. ζῆν, opp. κατὰ πάθος, Arist.EN 1169a5; κατὰ λ. προχωρεῖν according to plan, Plb.1.20.3.3 law, rule of conduct,ᾧ μάλιστα διηνεκῶς ὁμιλοῦσι λόγῳ Heraclit.72
;πολλοὶ λόγον μὴ μαθόντες ζῶσι κατὰ λόγον Democr.53
; δεῖ ὑπάρχειν τὸν λ. τὸν καθόλου τοῖς ἄρχουσιν universal principle, Arist.Pol. 1286a17;ὁ νόμος.. λ. ὢν ἀπό τινος φρονήσεως καὶ νοῦ Id.EN 1180a21
; ὁ νόμος.. ἔμψυχος ὢν ἑαυτῷ λ. conscience, Plu. 2.780c; τὸν λ. πρόχειρον ἔχειν precept, Phld.Piet.30, cf. 102;ὁ προστακτικὸς τῶν ποιητέων ἢ μὴ λ. κοινός M.Ant.4.4
.4 thesis, hypothesis, provisional ground, ὡς ἂν εἰ λέγοι λόγον maintain a thesis, Pl. Prt. 344b; ὑποθέμενος ἑκάστοτε λ. provisionally assuming a proposition, Id.Phd. 100a; τὸν τῆς ὁμοιότητος λ. hypothesis of equivalence, Arist.Cael. 296a20.5 reason, ground,πάντων γινομένων κατὰ τὸν λ. τόνδε Heraclit.1
;οὕτω βαθὺν λ. ἔχει Id.45
; ἐκ λόγου, opp. μάτην, Leucipp. 2;μέγιστον σημεῖον οὗτος ὁ λ. Meliss.8
; [ἐμπειρία] οὐκ ἔχει λ. οὐδένα ὧν προσφέρει has no grounds for.., Pl.Grg. 465a; μετὰ λόγουτε καὶ ἐπιστήμης θείας Id.Sph. 265c
; ἡ μετα λόγου ἀληθὴς δόξα ([etym.] ἐπιστήμη) Id.Tht. 201c; λόγον ζητοῦσιν ὧν οὐκ ἔστι λ. proof, Arist. Metaph. 1011a12;οἱ ἁπάντων ζητοῦντες λ. ἀναιροῦσι λ. Thphr.Metaph. 26
.6 formula (wider than definition, but freq. equivalent thereto), term expressing reason,λ. τῆς πολιτείας Pl.R. 497c
; ψυχῆς οὐσία τε καὶ λ. essential definition, Id.Phdr. 245e;ὁ τοῦ δικαίου λ. Id.R. 343a
; τὸν λ. τῆς οὐσίας ib. 534b, cf. Phd. 78d;τὰς πολλὰς ἐπιστήμας ἑνὶ λ. προσειπεῖν Id.Tht. 148d
;ὁ τῆς οἰκοδομήσεως λ. ἔχει τὸν τῆς οἰκίας Arist. PA 646b3
;τεθείη ἂν ἴδιον ὄνομα καθ' ἕκαστον τῶν λ. Id.Metaph. 1006b5
, cf. 1035b4;πᾶς ὁρισμὸς λ. τίς ἐστι Id.Top. 102a5
; ἐπὶ τῶν σχημάτων λ. κοινός generic definition, Id.de An. 414b23; ἀκριβέστατος λ. specific definition, Id.Pol. 1276b24;πηγῆς λ. ἔχον Ph.2.477
; τὸ ᾠὸν οὔτε ἀρχῆς ἔχει λ. fulfils the function of.., Plu.2.637d; λ. τῆς μίξεως formula, i. e. ratio (cf. supr. II) of combination, Arist.PA 642a22, cf. Metaph. 993a17.7 reason, law exhibited in the world-process, κατὰ λόγον by law,κόσμῳ πάντα καὶ κατὰ λ. ἔχοντα Pl.R. 500c
; κατ τὸν < αὐτὸν αὖ> λ. by the same law, Epich.170.18;ψυχῆς τὸ πᾶν τόδε διοικούσης κατὰ λ. Plot.2.3.13
; esp. in Stoic Philos., the divine order,τὸν τοῦ παντὸς λ. ὃν ἔνιοι εἱμαρμένην καλοῦσιν Zeno Stoic.1.24
; τὸ ποιοῦν τὸν ἐν [τῇ ὕλῃ] λ. τὸν θεόν ibid., cf. 42;ὁ τοῦ κόσμου λ. Chrysipp.Stoic.2.264
; λόγος, = φύσει νόμος, Stoic.2.169;κατὰ τὸν κοινὸν θεοῖς καὶ ἀνθρώποις λ. M.Ant.7.53
;ὁ ὀρθὸς λ. διὰ πάντων ἐρχόμενος Chrysipp.Stoic.3.4
: so in Plot.,τὴν φύσιν εἶναι λόγον, ὃς ποιεῖ λ. ἄλλον γέννημα αὑτοῦ 3.8.2
.b σπερματικὸς λ. generative principle in organisms,ὁ θεὸς σπ. λ. τοῦ κόσμου Zeno Stoic.1.28
: usu. in pl., Stoic. 2.205,314,al.;γίνεται τὰ ἐν τῷ παντὶ οὐ κατὰ σπερματικούς, ἀλλὰ κατὰ λ. περιληπτικούς Plot.3.1.7
, cf.4.4.39: so withoutσπερματικός, ὥσπερ τινὲς λ. τῶν μερῶν Cleanth.Stoic.1.111
;οἱ λ. τῶν ὅλων Ph.1.9
.c in Neo-Platonic Philos., of regulative and formative forces, derived from the intelligible and operative in the sensible universe,ὄντων μειζόνων λ. καὶ θεωρούντων αὑτοὺς ἐγὼ γεγέννημαι Plot.3.8.4
;οἱ ἐν σπέρματι λ. πλάττουσι.. τὰ ζῷα οἷον μικρούς τινας κόσμους Id.4.3.10
, cf.3.2.16,3.5.7; opp. ὅρος, Id.6.7.4;ἀφανεῖς λ. τῆς φύσεως Procl.
in R.1.18 K.; τεχνικοὶ λ. ib.142 K., al.IV inward debate of the soul (cf.λ. ὃν αὐτὴ πρὸς αὑτὴν ἡ ψυχὴ διεξέρχεται Pl.Tht. 189e
( διάλογος in Sph. 263e); ὁ ἐν τῇ ψυχῇ, ὁ ἔσω λ. (opp. ὁ ἔξω λ.), Arist.APo. 76b25, 27; ὁ ἐνδιάθετος, opp. ὁ προφορικὸς λ., Stoic.2.43, Ph.2.154),1 thinking, reasoning, τοῦ λ. ἐόντος ξυνοῦ, opp. ἰδία φρόνησις, Heraclit. 2; κρῖναι δὲ λόγῳ.. ἔλεγχον test by reflection, Parm.1.36; reflection, deliberation (cf. VI.3),ἐδίδου λόγον ἑωυτῷ περὶ τῆς ὄψιος Hdt.1.209
, cf. 34, S.OT 583, D.45.7; μὴ εἰδέναι.. μήτε λόγῳ μήτε ἔργῳ neither by reasoning nor by experience, Anaxag.7;ἃ δὴ λόγῳ μὲν καὶ διανοίᾳ ληπτά, ὄψει δ' οὔ Pl.R. 529d
, cf. Prm. 135e;ὁ λ. ἢ ἡ αἴσθησις Arist.EN 1149a35
,al.; αὐτῷ μόνον τῷ λ. πιστεύειν (opp. αἰσθήσεις), of Parmenides and his school, Aristocl. ap. Eus.PE14.17: hence λόγῳ or τῷ λ. in idea, in thought,τῷ λ. τέμνειν Pl.R. 525e
; τῷ λ. δύο ἐστίν, ἀχώριστα πεφυκότα two in idea, though indistinguishable in fact, Arist. EN 1102a30, cf. GC 320b14, al.; λόγῳ θεωρητά mentally conceived, opp. sensibly perceived, Placit.1.3.5, cf. Demetr.Lac.Herc.1055.20;τοὺς λ. θεωρητοὺς χρόνους Epicur.Ep.1p.19U.
; διὰ λόγου θ. χ. ib.p.10 U.;λόγῳ καταληπτός Phld.Po.5.20
, etc.; ὁ λ. οὕτω αἱρέει analogy proves, Hdt.2.33; ὁ λ. or λ. αἱρέει reasoning convinces, Id.3.45,6.124, cf. Pl.Cri. 48c (but, our argument shows, Lg. 663d): also c. acc. pers., χρᾶται ὅ τι μιν λ. αἱρέει as the whim took him, Hdt.1.132; ἢν μὴ ἡμέας λ. αἱρῇ unless we see fit, Id.4.127, cf. Pl.R. 607b; later ὁ αἱρῶν λ. ordaining reason, Zeno Stoic.1.50, M.Ant.2.5, cf. 4.24, Arr.Epict. 2.2.20, etc.: coupled or contrasted with other functions, καθ' ὕπνον ἐπειδὴ λόγου καὶ φρονήσεως οὐ μετεῖχε since reason and understanding are in abeyance, Pl.Ti. 71d; μετὰ λόγου τε καὶ ἐπιστήμης, opp. αἰτία αὐτομάτη, of Nature's processes of production, Id.Sph. 265c; τὸ μὲν δὴ νοήσει μετὰ λόγου περιληπτόν embraced by thought with reflection, opp. μετ' αἰσθήσεως ἀλόγου, Id.Ti. 28a; τὸ μὲν ἀεὶ μετ' ἀληθοῦς λ., opp. τὸ δὲ ἄλογον, ib. 51e, cf. 70d, al.;λ. ἔχων ἑπόμενον τῷ νοεῖν Id.Phlb. 62a
; ἐπιστήμη ἐνοῦσα καὶ ὀρθὸς λ. scientific knowledge and right process of thought, Id.Phd. 73a;πᾶς λ. καὶ πᾶσα ἐπιστήμη τῶν καθόλου Arist.Metaph. 1059b26
;τὸ λόγον ἔχον Id.EN 1102b15
, 1138b9, al.: in sg. and pl., contrasted by Pl. and Arist. as theory, abstract reasoning with outward experience, sts. with depreciatory emphasis on the former,εἰς τοὺς λ. καταφυγόντα Pl.Phd. 99e
; τὸν ἐν λόγοις σκοπούμενον τὰ ὄντα, opp. τὸν ἐν ἔργοις (realities), ib. 100a;τῇ αἰσθήσει μᾶλλον τῶν λ. πιστευτέον Arist.GA 760b31
; γνωριμώτερα κατὰ τὸν λ., opp. κατὰ τὴν αἴσθησιν, Id.Ph. 189a4; ἐκ τῶν λ. δῆλον, opp. ἐκ τῆς ἐπαγωγῆς, Id.Mete. 378b20; ἡ τῶν λ. πίστις, opp. ἐκ τῶν ἔργων φανερόν, Id.Pol. 1326a29;ἡ πίστις οὐ μόνον ἐπὶ τῆς αἰσθήσεως ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τοῦ λ. Id.Ph. 262a19
;μαρτυρεῖ τὰ γιγνόμενα τοῖς λ. Id.Pol. 1334a6
; ὁ μὲν λ. τοῦ καθόλου, ἡ δὲ αἴσθησις τοῦ κατὰ μέρος explanation, opp. perception, Id.Ph. 189a7; ἔσονται τοῖς λ. αἱ πράξεις ἀκόλουθοι theory, opp. practice, Epicur.Sent.25; in Logic, of discursive reasoning, opp. intuition, Arist.EN 1142a26, 1143b1; reasoning in general, ib. 1149a26; πᾶς λ. καὶ πᾶσα ἀπόδειξις all reasoning and demonstration, Id.Metaph. 1063b10;λ. καὶ φρόνησιν Phld.Mus.p.105
K.; ὁ λ. ἢ λογισμός ibid.; τὸ ἰδεῖν οὐκέτι λ., ἀλλὰ μεῖζον λόγου καὶ πρὸ λόγου, of mystical vision, opp. reasoning, Plot.6.9.10.—Phrases, κατὰ λ. τὸν εἰκότα by probable reasoning, Pl.Ti. 30b;οὔκουν τόν γ' εἰκότα λ. ἂν ἔχοι Id.Lg. 647d
; παρὰ λόγον, opp. κατὰ λ., Arist.Rh.Al. 1429a29, cf. EN 1167b19; cf. παράλογος (but παρὰ λ. unexpectedly, E.Ba. 940).2 reason as a faculty, ὁ λ. ἀνθρώπους κυβερνᾷ [Epich.] 256; [θυμοειδὲς] τοῦ λ. κατήκοον Pl.Ti. 70a
; [θυμὸς] ὑπὸ τοῦ λ. ἀνακληθείς Id.R. 440d
; σύμμαχον τῷ λ. τὸν θυμόν ib. b;πειθαρχεῖ τῷ λ. τὸ τοῦ ἐγκρατοῦς Arist. EN 1102b26
; ἄλλο τι παρὰ τὸν λ. πεφυκός, ὃ μάχεται τῷ λ. ib.17;ἐναντίωσις λόγου πρὸς ἐπιθυμίας Plot.4.7.13(8)
;οὐ θυμός, οὐκ ἐπιθυμία, οὐδὲ λ. οὐδέ τις νόησις Id.6.9.11
: freq. in Stoic. Philos. of human Reason, opp. φαντασία, Zeno Stoic.1.39; opp. φύσις, Stoic.2.206; οὐ σοφία οὐδὲ λ. ἐστὶν ἐν [τοῖς ζῴοις] ibid.;τοῖς ἀλόγοις ζῴοις ὡς λ. ἔχων λ. μὴ ἔχουσι χρῶ M.Ant.6.23
;ὁ λ. κοινὸν πρὸς τοὺς θεούς Arr.Epict. 1.3.3
;οἷον [εἰκὼν] λ. ὁ ἐν προφορᾷ λόγου τοῦ ἐν ψυχῇ, οὕτω καὶ αὐτὴ λ. νοῦ Plot.5.1.3
; τὸ τὸν λ. σχεῖν τὴν οἰκείαν ἀρετήν (sc. εὐδαιμονίαν) Procl.in Ti.3.334 D.; also of the reason which pervades the universe, θεῖος λ. [Epich.] 257;τὸν θεῖον λ. καθ' Ἡράκλειτον δι' ἀναπνοῆς σπάσαντες νοεροὶ γινόμεθα S.E.M.7.129
(cf. infr. x).b creative reason,ἀδύνατον ἦν λόγον μὴ οὐκ ἐπὶ πάντα ἐλθεῖν Plot.3.2.14
;ἀρχὴ οὖν λ. καὶ πάντα λ. καὶ τὰ γινόμενα κατ' αὐτόν Id.3.2.15
;οἱ λ. πάντες ψυχαί Id.3.2.18
.2 legend,ἱρὸς λ. Hdt.2.62
, cf. 47, Pi.P.3.80 (pl.);συνθέντες λ. E.Ba. 297
;λ. θεῖος Pl.Phd. 85d
; ἱεροὶ λ., of Orphic rhapsodies, Suid. S.V. Ὀρφεύς.3 tale, story,ἄλλον ἔπειμι λ. Xenoph. 7.1
, cf. Th.1.97, etc.;συνθέτους λ. A.Pr. 686
; σπουδὴν λόγου urgent tidings, E.Ba. 663; ἄλλος λ. 'another story', Pl.Ap. 34e; ὁμολογούμενος ὁ λ. ἐστίν the story is consistent, Isoc.3.27: pl., histories,ἐν τοῖσι Ἀσσυρίοισι λ. Hdt.1.184
, cf. 106, 2.99; so in sg., a historical work, Id.2.123, 6.19,7.152: also in sg., one section of such a work (like later βίβλος), Id.2.38,6.39, cf. VI.3d; so in pl.,ἐν τοῖσι Λιβυκοῖσι λ. Id.2.161
, cf. 1.75,5.22,7.93, 213;ἐν τῷ πρώτῳ τῶν λ. Id.5.36
; ὁ πρῶτος λ., of St. Luke's gospel, Act.Ap.1.1: in Pl., opp. μῦθος, as history to legend, Ti. 26e; , cf. Grg. 523a (but μῦθον λέγειν, opp. λόγῳ ( argument)διεξελθεῖν Prt. 320c
, cf. 324d);περὶ λόγων καὶ μύθων Arist.Pol. 1336a30
;ὁ λ... μῦθός ἐστι Ael.NA4.34
.4 speech, delivered in court, assembly, etc.,χρήσομαι τῇ τοῦ λ. τάξει ταύτῃ Aeschin.3.57
, cf. Arist.Rh. 1358a38;δικανικοὶ λ. Id.EN 1181a4
;τρία γένη τῶν λ. τῶν ῥητορικῶν, συμβουλευτικόν, δικανικόν, ἐπιδεικτικόν Id.Rh. 1358b7
;τῷ γράψαντι τὸν λ. Thphr. Char.17.8
, cf.λογογράφος 11
; ἐπιτάφιος λ. funeral oration, Pl.Mx. 236b; esp. of the body of a speech, opp. ἐπίλογος, Arist.Rh. 1420b3; opp. προοίμιον, ib. 1415a12; body of a law, opp. proem, Pl.Lg. 723b; spoken, opp. written word,τὸν τοῦ εἰδότος λ. ζῶντα καὶ ἔμψυχον οὗ ὁ γεγραμμένος εἴδωλόν τι Id.Phdr. 276a
; ὁ ἐκ τοῦ βιβλίου ῥηθεὶς [λ.] speech read from a roll, ib. 243c; published speech, D.C.40.54; rarely of the speeches in Tragedy ([etym.] ῥήσεις), Arist.Po. 1450b6,9.VI verbal expression or utterance (cf. λέγω (B) 111), rarely a single word, v. infr. b, never in Gramm. signf. of vocable ([etym.] ἔπος, λέξις, ὄνομα, ῥῆμα), usu. of a phrase, cf. IX. 3 (the only sense found in [dialect] Ep.).a pl., without Art., talk,τὸν ἔτερπε λόγοις Il.15.393
;αἱμύλιοι λ. Od.1.56
, h.Merc. 317, Hes.Th. 890, Op.78, 789, Thgn.704, A.R.3.1141; ψευδεῖς Λ., personified, Hes.Th. 229;ἀφροδίσιοι λ. Semon.7.91
;ἀγανοῖσι λ. Pi.P. 4.101
; ὄψον δὲ λ. φθονεροῖσιν tales, Id.N.8.21; σμικροὶ λ. brief words, S.Aj. 1268 (s.v.l.), El. 415; δόκησις ἀγνὼς λόγων bred of talk, Id.OT 681 (lyr.): also in sg., λέγ' εἴ σοι τῷ λ. τις ἡδονή speak if thou delightest in talking, Id.El. 891.b sg., expression, phrase,πρὶν εἰπεῖν ἐσθλὸν ἢ κακὸν λ. Id.Ant. 1245
, cf. E.Hipp. 514;μυρίας ὡς εἰπεῖν λόγῳ Hdt.2.37
; μακρὸς λ. rigmarole, Simon.189, Arist.Metaph. 1091a8; λ. ἠρέμα λεχθεὶς διέθηκε τὸ πόρρω a whispered message, Plot.4.9.3; ἑνὶ λόγῳ to sum up, in brief phrase, Pl.Phdr. 241e, Phd. 65d; concisely, Arist. EN 1103b21 (but also, = ἁπλῶς, περὶ πάντων ἑνὶ λ. Id.GC 325a1): pl., λ. θελκτήριοι magic words, E.Hipp. 478; rarely of single words,λ. εὐσύνθετος οἷον τὸ χρονοτριβεῖν Arist.Rh. 1406a36
; οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λ. answered her not a word, Ev.Matt.15.23.c coupled or contrasted with words expressed or understood signifying act, fact, truth, etc., mostly in a depreciatory sense,λ. ἔργου σκιή Democr. 145
;ὥσπερ μικρὸν παῖδα λόγοις μ' ἀπατᾷς Thgn.254
; λόγῳ, opp. ἔργῳ, Democr.82, etc.;νηπίοισι οὐ λ. ἀλλὰ ξυμφορὴ διδάσκαλος Id.76
;ἔργῳ κοὐ λόγῳ τεκμαίρομαι A.Pr. 338
, cf. S.El.59, OC 782;λόγῳ μὲν λέγουσι.. ἔργῳ δὲ οὐκ ἀποδεικνῦσι Hdt.4.8
;οὐ λόγων, φασίν, ἡ ἀγορὴ δεῖται, χαλκῶν δέ Herod.7.49
;οὔτε λ. οὔτε ἔργῳ Lys.9.14
; λόγοις, opp. ψήφῳ, Aeschin.2.33; opp. νόῳ, Hdt.2.100;οὐ λόγῳ μαθών E.Heracl.5
;ἐκ λόγων, κούφου πράγματος Pl.Lg. 935a
; λόγοισι εἰς τὸ πιθανὸν περιπεπεμμένα ib. 886e, cf. Luc.Anach.19;ἵνα μὴ λ. οἴησθε εἶναι, ἀλλ' εἰδῆτε τὴν ἀλήθειαν Lycurg.23
, cf. D.30.34; opp. πρᾶγμα, Arist.Top. 146a4; opp. βία, Id.EN 1179b29, cf. 1180a5; opp. ὄντα, Pl.Phd. 100a; opp. γνῶσις, 2 Ep.Cor.11.6; λόγῳ in pretence, Hdt.1.205, Pl.R. 361b, 376d, Ti. 27a, al.; λόγου ἕνεκα merely as a matter of words,ἄλλως ἕνεκα λ. ἐλέγετο Id.Cri. 46d
; λόγου χάριν, opp. ὡς ἀληθῶς, Arist.Pol. 1280b8; but also, let us say, for instance, Id.EN 1144a33, Plb.10.46.4, Phld. Sign.29, M.Ant.4.32; λόγου ἕνεκα let us suppose, Pl.Tht. 191c; ἕως λόγου, μέχρι λ., = Lat. verbo tenus, Plb.10.24.7, Epict.Ench.16: sts. without depreciatory force, the antithesis or parallelism being verbal (cf. 'word and deed'),λόγῳ τε καὶ σθένει S.OC68
;ἔν τε ἔργῳ καὶ λ. Pl.R. 382e
, cf. D.S.13.101, Ev.Luc.24.19, Act.Ap.7.22, Paus.2.16.2; ὅσα μὲν λόγῳ εἶπον, opp. τὰ ἔργα τῶν πραχθέντων, Th. 1.22.2 common talk, report, tradition,ὡς λ. ἐν θνητοῖσιν ἔην Batr. 8
;λ. ἐκ πατέρων Alc.71
;οὐκ ἔστ' ἔτυμος λ. οὗτος Stesich.32
;διξὸς λέγεται λ. Hdt.3.32
;λ. ὑπ' Αἰγυπτίων λεγόμενος Id.2.47
; νέον [λ.] tidings, S.Ant. 1289 (lyr.); τὰ μὲν αὐτοὶ ὡρῶμεν, τὰ δὲ λόγοισι ἐπυνθανόμεθα by hearsay, Hdt.2.148: also in pl., ἐν γράμμασιν λόγοι κείμενοι traditions, Pl.Lg. 886b.b rumour,ἐπὶ παντὶ λ. ἐπτοῆσθαι Heraclit. 87
; αὐδάεις λ. voice of rumour, B.14.44; περὶ θεῶν διῆλθεν ὁ λ. ὅτι .. Th.6.46; λ. παρεῖχεν ὡς .. Plb.3.89.3; ἐξῆλθεν ὁ λ. οὗτος εῖς τινας ὅτι .. Ev.Jo.21.23, cf. Act.Ap.11.22; fiction, Ev.Matt.28.15.c mention, notice, description, οὐκ ὕει λόγου ἄξιον οὐδέν worth mentioning, Hdt.4.28, cf. Plb.1.24.8, etc.; ἔργα λόγου μέζω beyond expression, Hdt.2.35; κρεῖσσον λόγου τὸ εἶδος τῆς νόσου beyond description, Th. 2.50;μείζω ἔργα ἢ ὡς τῷ λ. τις ἂν εἴποι D.6.11
.d the talk one occasions, repute, mostly in good sense, good report, praise, honour (cf. supr. 1.4),πολλὰ φέρειν εἴωθε λ... πταίσματα Thgn.1221
;λ. ἐσλὸν ἀκοῦσαι Pi.I.5(4).13
;πλέονα.. λ. Ὀδυσσέος ἢ πάθαν Id.N.7.21
;ἵνα λ. σε ἔχῃ πρὸς ἀνθρώπων ἀγαθός Hdt.7.5
, cf. 9.78; Τροίαν.. ἧς ἁπανταχοῦ λ. whose fame, story fills the world, E.IT 517;οὐκ ἂν ἦν λ. σέθεν Id.Med. 541
: less freq. in bad sense, evil report, λ. κακόθρους, κακός, S. Aj. 138 (anap.), E.Heracl. 165: pl., λόγους ψιθύρους πλάσσων slanders, S.Aj. 148 (anap.).e λ. ἐστί, ἔχει, κατέχει, the story goes, c. acc. et inf.,ἔστ τις λ. τὰν Ἀρετὰν ναίειν Simon.58.1
, cf. S.El. 417; λ. μὲν ἔστ' ἀρχαῖος ὡς .. Id.Tr.1; λ. alone, E.Heracl.35;ὡς λ. A.Supp. 230
, Pl. Phlb. 65c, etc.;λ. ἐστί Hdt.7.129
,9.26, al.;λ. αἰὲν ἔχει S.OC 1573
(lyr.); ὅσον ὁ λ. κατέχει tradition prevails, Th.1.10: also with a personal subject in the reverse construction. Κλεισθένης λ. ἔχει τὴν Πυθίην ἀναπεῖσαι has the credit of.., Hdt.5.66, cf. Pl.Epin. 987b, 988b;λ. ἔχοντα σοφίας Ep.Col.2.23
, v.supr.1.4.3 discussion, debate, deliberation,πολλὸς ἦν ἐν τοῖσι λ. Hdt.8.59
;συνελέχθησαν οἱ Μῆδοι ἐς τὠυτὸ καὶ ἐδίδοσαν σφίσι λόγον, λέγοντες περὶ τῶν κατηκόντων Id.1.97
;οἱ Πελασγοὶ ἑωυτοῖσι λόγους ἐδίδοσαν Id.6.138
; ;οἱ περὶ τῆς εἰρήνης λ. Aeschin.2.74
; τοῖς ἔξωθεν λ. πεπλήρωκε τὸν λ. [Plato] has filled his dialogue with extraneous discussions, Arist.Pol. 1264b39;τὸ μῆκος τῶν λ. D.Chr.7.131
; μεταβαίνων ὁ λ. εἰς ταὐτὸν ἀφῖκται our debate, Arist.EN 1097a24; ὁ παρὼν λ. ib. 1104a11; θεῶν ὧν νῦν ὁ λ. ἐστί discussion, Pl.Ap. 26b, cf. Tht. 184a, M.Ant.8.32; τῷ λ. διελθεῖν, διϊέναι, Pl.Prt. 329c, Grg. 506a, etc.; τὸν λ. διεξελθεῖν conduct the debate, Id.Lg. 893a; ξυνελθεῖν ἐς λόγον confer, Ar.Eq. 1300: freq. in pl., ἐς λόγους συνελθόντες parley, Hdt. 1.82; ἐς λ. ἐλθεῖν τινι have speech with, ib.86;ἐς λ. ἀπικέσθαι τινί Id.2.32
;διὰ λόγων ἰέναι E.Tr. 916
;ἐμαυτῇ διὰ λ. ἀφικόμην Id.Med. 872
;ἐς λ. ἄγειν τινά X.HG4.1.2
;κοινωνεῖν λόγων καὶ διανοίας Arist.EN 1170b12
.b right of discussion or speech, ἢ 'πὶ τῷ πλήθει λ.; S.OC 66; λ. αἰτήσασθαι ask leave to speak, Th.3.53;λ. διδόναι X.HG5.2.20
; οὐ προυτέθη σφίσιν λ. κατὰ τὸν νόμον ib.1.7.5;λόγου τυχεῖν D.18.13
, cf. Arist.EN 1095b21, Plb.18.52.1;οἱ λόγου τοὺς δούλους ἀποστεροῦντες Arist.Pol. 1260b5
;δοῦλος πέφυκας, οὐ μέτεστί σοι λόγου Trag.Adesp.304
;διδόντας λ. καὶ δεχομένους ἐν τῷ μέρει Luc.Pisc.8
: hence, time allowed for a speech,ἐν τῷ ἐμῷ λ. And.1.26
,al.;ἐν τῷ ἑαυτοῦ λ. Pl.Ap. 34a
;οὐκ ἐλάττω λ. ἀνήλωκε D.18.9
.c dialogue, as a form of philosophical debate,ἵνα μὴ μαχώμεθα ἐν τοῖς λ. ἐγώ τε καὶ σύ Pl. Cra. 430d
;πρὸς ἀλλήλους τοὺς λ. ποιεῖσθαι Id.Prt. 348a
: hence, dialogue as a form of literature,οἱ Σωκρατικοὶ λ. Arist.Po. 1447b11
, Rh. 1417a20; cf. διάλογος.d section, division of a dialogue or treatise (cf. v. 3),ὁ πρῶτος λ. Pl.Prm. 127d
; ὁ πρόσθεν, ὁ παρελθὼν λ., Id.Phlb. 18e, 19b;ἐν τοῖς πρώτοις λ. Arist.PA 682a3
; ἐν τοῖς περὶ κινήσεως λ. in the discussion of motion (i. e. Ph.bk.8), Id.GC 318a4;ἐν τῷ περὶ ἐπαίνου λ. Phld.Rh.1.219
; branch, department, division of a system of philosophy,τὴν φρόνησιν ἐκ τριῶν συνεστηκέναι λ., τῶν φυσικῶν καὶ τῶν ἠθικῶν καὶ τῶν λογικῶν Chrysipp.Stoic.2.258
.e in pl., literature, letters, Pl.Ax. 365b, Epin. 975d, D.H.Comp.1,21 (but, also in pl., treatises, Plu.2.16c);οἱ ἐπὶ λόγοις εὐδοκιμώτατοι Hdn.6.1.4
; Λόγοι, personified, AP9.171 (Pall.).VII a particular utterance, saying:1 divine utterance, oracle, Pi.P.4.59;λ. μαντικοί Pl. Phdr. 275b
;οὐ γὰρ ἐμὸν ἐρῶ τὸν λ. Pl.Ap. 20e
;ὁ λ. τοῦ θεοῦ Apoc.1.2
,9.2 proverb, maxim, saying, Pi.N.9.6, A.Th. 218; ὧδ' ἔχει λ. ib. 225; τόνδ' ἐκαίνισεν λ. ὡς .. Critias 21, cf. Pl.R. 330a, Ev.Jo.4.37;ὁ παλαιὸς λ. Pl.Phdr. 240c
, cf. Smp. 195b, Grg. 499c, Lg. 757a, 1 Ep.Ti.1.15, Plu.2.1082e, Luc.Alex.9, etc.;τὸ τοῦ λόγου δὴ τοῦτο Herod.2.45
, cf. D.Chr.66.24, Luc.JTr.3, Alciphr.3.56, etc.: pl., Arist.EN 1147a21.4 express resolution, κοινῷ λ. by common consent, Hdt.1.141,al.; ἐπὶ λ. τοιῷδε, ἐπ' ᾧ τε .. on the following terms, Id.7.158, cf. 9.26;ἐνδέξασθαι τὸν λ. Id.1.60
, cf. 9.5; λ. ἔχοντες πλεονέκτην a greedy proposal, Id.7.158: freq. in pl., terms, conditions, Id.9.33, etc.5 word of command, behest, A.Pr.17,40 (both pl.), Pers. 363;ἀνθρώπους πιθανωτέρους ποιεῖν λόγῳ X.Oec.13.9
;ἐξέβαλε τὰ πνεύματα λόγῳ Ev.Matt.8.16
; οἱ δέκα λ. the ten Commandments, LXX Ex.34.28, Ph.1.496.VIII thing spoken of, subject-matter (cf. 111.1 b and 2),λ. τοῦτον ἐάσομεν Thgn.1055
; προπεπυσμένος πάντα λ. the whole matter, Hdt.1.21, cf. 111; τὸν ἐόντα λ. the truth of the matter, ib.95, 116; μετασχεῖν τοῦ λ. to be in the secret, ib. 127;μηδενὶ ἄλλῳ τὸν λ. τοῦτον εῐπῃς Id.8.65
; τίς ἦν λ.; S.OT 684 ( = πρᾶγμα, 699); περί τινος λ. διελεγόμεθα subject, question, Pl.Prt. 314c; [τὸ προοίμιον] δεῖγμα τοῦ λ. case, Arist.Rh. 1415a12, cf. 111.1b; τέλος δὲ παντὸς τοῦ λ. ψηφίζονται the end of the matter was that.., Aeschin.3.124;οὐκ ἔστεξε τὸν λ. Plb.8.12.5
;οὐκ ἔστι σοι μερὶς οὐδὲ κλῆρος ἐν τῷ λ. τούτῳ Act.Ap.8.21
;ἱκανὸς αὐτῷ ὁ λ. Pl.Grg. 512c
; οὐχ ὑπολείπει [Γοργίαν] ὁ λ. matter for talk, Arist.Rh. 1418a35;μηδένα λ. ὑπολιπεῖν Isoc.4.146
; πρὸς λόγον to the point, apposite,οὐδὲν πρὸς λ. Pl.Phlb. 42e
, cf. Prt. 344a;ἐὰν πρὸς λ. τι ᾖ Id.Phlb. 33c
; alsoπρὸς λόγου Id.Grg. 459c
(s. v.l.).b in Art, subject of a painting,ζωγραφίας λόγοι Philostr.VA 6.10
;λ. τῆς γραφῆς Id.Im.1.25
.IX expression, utterance, speech regarded formally, τὸ ἀπὸ [ψυχῆς] ῥεῦμα διὰ τοῦ στόματος ἰὸν μετὰ φθόγγου λ., opp. διάνοια, Pl.Sph. 263e; intelligent utterance, opp. φωνή, Arist.Pol. 1253a14;λ. ἐστὶ φωνὴ σημαντικὴ κατὰ συνθήκην Id.Int. 16b26
, cf. Diog.Bab.Stoic.3.213; ὅθεν (from the heart)ὁ λ. ἀναπέμπεται Stoic.2.228
, cf. 244; Protagoras was nicknamed λόγος, Hsch. ap. Sch.Pl.R. 600c, Suid.;λόγου πειθοῖ Democr.181
: in pl., eloquence, Isoc.3.3,9.11;τὴν ἐν λόγοις εὐρυθμίαν Epicur.Sent.Pal.5p.69
v. d. M.; λ. ἀκριβής precise language, Ar.Nu. 130 (pl.), cf. Arist.Rh. 1418b1;τοῦ μὴ ᾀδομένου λ. Pl.R. 398d
; ἡδυσμένος λ., of rhythmical language set to music, Arist.Po. 1449b25; ἐν παντὶ λ. in all manner of utterance, 1 Ep.Cor.1.5; ἐν λόγοις in orations, Arist.Po. 1459a13; λ. γελοῖοι, ἀσχήμονες, ludicrous, improper speech, Id.SE 182b15, Pol. 1336b14.2 of various modes of expression, esp. artistic and literary, ;ἐν λόγῳ καὶ ἐν ᾠδαῖς X.Cyr.1.4.25
, cf. Pl.Lg. 835b; prose, opp. ποίησις, Id.R. 390a; opp. ψιλομετρία, Arist.Po. 1448a11; opp. ἔμμετρα, ib. 1450b15 (pl.); τῷ λ. τοῦτο τῶν μέτρων (sc. τὸ ἰαμβεῖον)ὁμοιότατον εἶναι Id.Rh. 1404a31
; in full, ψιλοὶ λ. prose, ib. b33 (but ψιλοὶ λ., = arguments without diagrams, Pl.Tht. 165a); λ. πεζοί, opp. ποιητική, D.H.Comp.6; opp. ποιήματα, ib.15;κοινὰ καὶ ποιημάτων καὶ λόγων Phld.Po.5.7
; πεζὸς λ. ib.27, al.b of the constituents of lyric or dramatic poetry, words,τὸ μέλος ἐκ τριῶν.. λόγου τε καὶ ἁρμονίας καὶ ῥυθμοῦ Pl.R. 398d
; opp. πρᾶξις, Arist.Po. 1454a18; dramatic dialogue, opp. τὰ τοῦ χοροῦ, ib. 1449a17.3 Gramm., phrase, complex term, opp. ὄνομα, Id.SE 165a13; λ. ὀνοματώδης noun- phrase, Id.APo. 93b30, cf. Rh. 1407b27; expression, D.H.Th.2, Demetr.Eloc.92.b sentence, complete statement, "ἄνθρωπος μανθάνει λόγον εἶναί φῃς.. ἐλάχιστόν τε καὶ πρῶτον Pl.Sph. 262c
;λ. αὐτοτελής A.D.Synt.3.6
, D.T.634.1; ῥηθῆναι λόγῳ to be expressed in a sentence, Pl.Tht. 202b; λ. ἔχειν to be capable of being so expressed, ib. 201e, cf. Arist.Rh. 1404b26.c language, τὰ τοῦ λ. μέρη parts of speech, Chrysipp.Stoic.2.31, S.E.M.9.350, etc.;τὰ μόρια τοῦ λ. D.H.Comp.6
;μέρος λ. D.T.633.26
, A.D.Pron.4.6, al. (but ἓν μέρος <τοῦ cod.> λόγου one word, Id.Synt.340.10, cf. 334.22); περὶ τῶν στοιχείων τοῦ λ., title of work by Chrysippus.X the Word or Wisdom of God, personified as his agent in creation and world-government,ὁ παντοδύναμός σου λ. LXX Wi.18.15
;ὁ ἐκ νοὸς φωτεινὸς λ. υἱὸς θεοῦ Corp.Herm.1.6
, cf. Plu.2.376c; λ. θεοῦ δι' οὗ κατεσκευάσθη [ὁ κόσμος] Ph.1.162; τῆς τοῦ θεοῦ σοφίας· ἡ δέ ἐστιν ὁ θεοῦ λ. ib.56; λ. θεῖος.. εἰκὼν θεοῦ ib. 561, cf. 501; τὸν τομέα τῶν συμπάντων [θεοῦ] λ. ib. 492; τὸν ἄγγελον ὅς ἐστι λ. ib. 122: in NT identified with the person of Christ,ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λ. Ev.Jo.1.1
, cf. 14, 1 Ep.Jo.2.7, Apoc.19.13;ὁ λ. τῆς ζωῆς 1 Ep.Jo.1.1
. -
69 χείρ
χείρ, ἡ (nicht χεῖρ, vgl. Arcad. 20, 18. 125, 11, B. A. III p. 1200), gen. χειρός, plur. χεῖρες, dat. dual. u. plur. χεροῖν, χερσίν, ion. u. poet. so durch alle Casus, χερός, χέρες u. s. w., aber nach Mein. com. III p. 56 nicht in den com., poet. auch χειροῖν u. χείρεσι u. χείρεσσιν, χέρεσσι, Hes. Th. 519. 747, äol. χέῤῥας, Theocr. 28, 9, – 1) die Hand, die Faust, auch der Arm ( ἀποταμὼν ἐν τῷ ὤμῳ τὴν χεῖρα Her. 2, 121, 5), Hom., Hes. u. Folgde; χειρὸς ἑλών, bei der Hand fassend, Il. 1, 323 u. öfter, wie χειρὸς ἔχων, 4, 154 u. sonst; γέροντα δὲ χειρὸς ἀνίστη 24, 515, er hob ihn an der Hand hoch, wie χειρὸς ἀναστήσας Od. 14, 319; χειρί τέ μιν κατέρεξεν, streichelte ihn mit der Hand, Il. 1, 361 u. öfter; ἐν δ' ἄρα οἱ φῦ χειρί 6, 253 u. öfter (s. φύω); Pind. χερὶ χειρὸς ἑλών P. 9, 26; χειρὸς ἕλκων N. 11, 32; οὐ χερός, οὐ ποδός, οὔ τινος ἄρχων Soph. Phil. 848; δέχου δὲ χειρὸς ἐξ ἐμῆς βέλη τάδε 1271, u. öfter, wie Eur.; ἀνέλκειν τινὰ τῆς χειρός Ar. Vesp. 569; πέτρον, τόν οἱ περὶ χεὶρ ἐκάλυψεν Il. 16, 735; βαρεῖα, στιβαρά, 13, 410. 505 u. öfter; auch παχεῖα, 3, 376 u. sonst; ἐκ δ' ἄρα χειρὸς φάσγανον ἧκε, er ließ den Degen aus der Faust fallen, Od. 22, 83. – Χεῖρα ὑπερέχειν, ὑπερσχεῖν τινι, die Hand über Einen halten, um ihn zu beschützen, Il. 9, 420 u. öfter; seltener τινός, wie τίς καὶ ἐμεῖο ϑεῶν ὑπερέσχεϑε χεῖρα 24, 374; χεῖρας ἐπιφέρειν τινί, Hand an Einen legen, im feindlichen Sinne, 1, 89 u. öfter; auch χεῖρας ἐφιέναι τινί, Od. öfter; χεῖρας ἀνασχεῖν ϑεοῖς, die Hände zu den Göttern flehend od. betend erheben, Hom. oft; auch χεῖρας ἀείρειν, ἀνατείνειν, ἀναφέρειν, immer als Ausdruck des Flehens, auch Od. 11, 423, wo es nicht mit Voß als Bewegung Eines, der sich vertheidigen will, zu nehmen ist, vgl. 425; bei Xen. aber ist χεῖρας ἀνατείνειν »die Hand emporheben«, als Zeichen der Genehmigung und Zustimmung, An. 5, 6,33. 7, 3,6; – χεῖρας ὀρέξαι, πετάσαι τινί, εἴς τινα, die Arme gegen Einen ausstrecken, ausbreiten, als Ausdruck des Flehens und der Liebe, Il. 4, 523. 13, 549. 15, 371; auch χεῖρα ὀρέγειν τινί = Einem die Hand reichen, sie hülfreich nach ihm ausstrecken, ihm unter die Arme greifen, Xen. Hell. 5, 2,17; χεῖρας ἀπέχειν τινός, die Hände von Etwas zurückhalten, es nicht antasten, sich nicht an ihm vergreifen, Hom. u. Folgde; auch χεῖρας παύειν τινός, Il. 21, 294; ἄγεσϑαί τι ἐς χεῖρας, Etwas unternehmen, angreifen, Her. 1, 126. 4, 79. 7, 8; ὤλετο πρὸς χειρὸς ἕϑεν Aesch. Suppl. 64; Ag. 1501; Soph. u. Eur.; Ar. περίβαλλε χέρας, Thesm. 918; und in Prosa: χεῖρας ἀνταιρόμενοι Thuc. 3, 32; προϊσχόμενοι 3, 66; περὶ χειρὶ χρυσοῦν δακτύλιον ἔχειν Plat. Rep. II, 359 e; ἁ χεὶρ τὰν χεῖρα νίζει, eine Hand wäscht die andere, Epicharm. bei Plat. Ax. 366 c. – Mit Präpositionen merke man folgende Vrbdgn: εἰς χεῖρας ἐλϑεῖν od. ἱκέσϑαι τινί, Einem in die Hände kommen, in die Hände od. in die Gewalt Imds gerathen, Hom., der auch χεῖρας ἱκέσϑαι sagt, u. Folgde; auch εἰς χεῖρας ἐλϑεῖν, συνιέναι τινί, mit Einem ins Handgemenge kommen, sich thätlich an einander vergreifen, Soph. O. C. 979, Thuc. 4, 33. 72. 126 u. öfter, Xen. Cyr. 8, 5,12 u. sonst, wie χεῖρας συμμιγνύναι; – ἐν χειρί, ἐν χερσίν, in der Hand, in der Gewalt, εἶναι, ἔχειν, Hom. u. Folgde; auch μετὰ χερσὶν ἔχειν, Her. 7, 16; ἐν χειρὶ τὴν δίκην ἔχων Plat. Theaet. 172 e; ὥςπερ οἱ ἐν χερσὶν ἔχοντες ζητοῦσιν ἐνίοτε ὃ ἔχουσιν Rep. IV, 432 d; ἐν χερσὶν εἶναι, γίγνεσϑαι = im Handgemenge sein, Thuc. 5, 72; ἐν χερσὶν ἀποτείνειν 3, 66; – auch ἐν χερσί, wie μετὰ χερσὶν ἔχειν = Etwas unter Händen haben, womit beschäftigt sein, Her. 1, 35, Soph. Phil. 1097; wie διὰ χειρῶν ἔχειν Thuc. 2, 13. 76; handhaben, lenken, regieren, Arist. polit. 5, 8; ἱκετηρίας σεμνῶς ἔχουσαι διὰ χερῶν Aesch. Suppl. 190, vgl. Spt. 415; Soph. μνῆμ' ἐπίσημον διὰ χειρὸς ἔχων Ant. 1243; διὰ χειρὸς πιπράσκειν, aus freier Hand verlaufen, Charit. 1, 12; μετὰ χεῖρας ἔχειν Thuc. 1, 138, Her. 7, 16, 2; – Pol. 15, 27, 9 ἐκ χειρός, aus der Hand, aus freier Hand, dah. aus dem Stegreif, auch vom Kampfe in der Nähe, ἡ ἐκ χειρὸς μάχη, das Handgemenge, Xen. Hell. 7, 2,14 An. 5, 4,25; aber ἡ ἐκ χειρὸς ϑεωρία ist das Betrachten in der Nähe, D. Hal., Isocr. iud. 2; oft bei Pol.; – πρὸ χειρῶν, vorhanden, in Bereitschaft, zunächst vorliegend, Eur. Troad. 1214; – ὑπὸ χειρός od. χειρῶν, unter den Händen, in der Gewalt, Botmäßigkeit, ὑπὸ χεῖρα ποιεῖσϑαι, unter seine Botmäßigkeit bringen; ὅσον νῦν ὑπὸ χέρα ναίεις Soph. El. 1081; ὁ ὑπὸ χεῖρα, der Diener, Diosc. u. a. Sp.; aber παρέργως καὶ ὑπὸ χεῖρας ist = aus dem Stegreife, Plut. Arat. 3; Dem. 6, 34 ὁρῶ γὰρ ἐνίους οὐκ εἰς τοὺς αἰτίους, ἀλλ' εἰς τοὺς ὑπὸ χεῖρα τὴν ὀργὴν ἀφιέντας; ὑπὸ τὰς τῶν πολεμίων χεῖρας πίπτειν Pol. 8, 20, 8; ὑπὸ χεῖρα γίγνεσϑαι D. Hal. 6, 19; – χεῖρας συμπλέκειν τινί, Freundschaft mit Einem schließen, Pol. 2, 45, 2. 47, 6; vgl. ἀνὰ χεῖρας ἔχειν τινά 21, 4,5. – Wie im Deutschen Bezeichnung der Seite durch die Hand; ἐπ' ἀριστερὰ χειρός, zur linken Hand, Od. 5, 277; ποτέρας τῆς χειρός; auf welcher von beiden Seiten? Eur. Cycl. 675; λαιᾶς δὲ χειρὸς οἰκοῦσι Χάλυβες Aesch. Prom. 716; κλῶνας ἐξ ἀμφοῖν χεροῖν τιϑεὶς ἐλάας Soph. O. C. 484. – 2) das Werk od. die That der Hände, Ggstz der Worte, gew. im plur.; ἔπεσιν καὶ χερσὶν ἀρήξειν Il. 1, 77; βούλευμα μὲν τὸ Δῖον, Ἡφαίστου δὲ χείρ Aesch. Prom. 622, vgl. Ag. 1031; εἰ δέ τις ὑπέροπ τα χερσὶν ἢ λόγῳ πορεύεται Soph. O. R. 883; übh. Thätigkeit, Kraftäußerung der Hände, τῇ χειρὶ χρῆσϑαι, im Ggstz von ἀργὸν ἐπεστάναι, seine Hand brauchen, thätig sein, Her. 3, 78. 9, 72; übh. Kraft, Stärke, Gewalt, weil sie ihren Hauptsitz in den Händen haben, 8, 140, 2. – Auch Gewaltthat, Schlägerei, Handgemenge; ἐς χειρῶν νόμον ἱκέσϑαι, ins Handgemenge kommen, Her. 9, 48; ἐν χειρῶν νόμῳ ἀπόλλυσϑαι, im Handgemenge umkommen, 8, 89; ἦν ἡ μάχη καρτερὰ καὶ ἐν χερσὶ πᾶσα, es wurde ganz und gar Mann gegen Mann gekämpft, Thuc. 4, 43; ἦρχε χειρῶν ἀδίκων Lys. 4, 11, er fing die thätliche Beleidigung an; ἀμυνόμενος ἄρχοντα χειρῶν πρότερον Plat. Legg. IX, 869 c; vgl. Xen. Cyr. 1, 5,13; Pol. 2, 45, 6. 56, 14 u. a. Sp.; ἐν χειρῶν νόμῳ τὰς πολιτείας διαλύειν, durch das Faustrecht, Aesch. 1, 5. – Tapferkeit od. Kraft, εἰς ἔλεγχον χειρὸς μολών Soph. O. C. 1299, u. öfter. – 3) wie das lat. manus, eine Hand voll Menschen, ein Hause, eine Schaar, bes. eine Kriegerschaar, Kriegsmacht; μεγάλη χείρ, ein großes Kriegsheer, auch pleonast. μεγάλη χεὶρ πλήϑεος, Her. 7, 20; οἰκεία χείρ = χεὶρ οἰκετῶν, ein Sklavenhause, Eur. El. 624; πλήϑει χερῶν Soph. O. R. 123; πολλῇ χειρὶ ἐπεβοήϑουν Thuc. 3, 96; αἱ ἄρισται χεῖρες Pol. 1, 26, 5; χειρῶν πλῆϑος 3, 89, 9. – 4) die Hand, die Einer schreibt, die Handschrift, Hyperid. bei Poll. 2, 152; übh. die Hand eines Künstlers, die eigenthümliche Behandlungsart, Kunstfertigkeit, Styl, Manier eines Künstlers, γλαφυρή, σοφή u. vgl., Theocr. 9, 7, Ep. ad. 315 ( Plan. 252); vgl. Poll. 2, 150; auch das Kunstwerk selbst, dann immer im plur., vgl. Jac. A. P. p. 871. – Pleonastisch steht der dat. χειρί, χερσίν bei allen Zeitwörtern, die ohnehin schon eine Thätigkeit der Hände in sich schließen, χειρὶ λαβεῖν, ἑλέσϑαι u. vgl., Hom. u. Folgde.
-
70 κατά
κατά (Hom.+) prep. (s. the lit. s.v. ἀνά beg., also LfgrE s.v. κατά 1346; with the gen. 74 times in NT; w. acc. 391 times in NT).A. w. the gen.ⓐ of location that is relatively lower, down from someth. (Hom. et al.; LXX; Ath. 1, 4 κ. κόρρης προπηλακίζειν=to smack on one side of the head) ὁρμᾶν κ. τοῦ κρημνοῦ rush down (from) the bank (cp. Polyb. 38, 16, 7 κ. τῶν κρημνῶν ῥίπτειν; Jos., Bell. 1, 313) Mt 8:32; Mk 5:13; Lk 8:33. κ. κεφαλῆς ἔχειν have someth. on one’s head (lit. hanging down fr. the head, as a veil. Cp. Plut., Mor. 200f ἐβάδιζε κ. τῆς κεφαλῆς ἔχων τὸ ἱμάτιον.; Mitt-Wilck. I/2, 499, 5 of a mummy ἔχων τάβλαν κ. τοῦ τραχήλου) 1 Cor 11:4.ⓑ of position relatively deep, into someth. (Od. 9, 330 κ. σπείους ‘into the depths of the cave’; Hdt. 7, 235; X., An. 7, 1, 30) ἡ κ. βάθους πτωχεία extreme (lit. ‘reaching down into the depths’; cp. Strabo 9, 3, 5 [419] ἄντρον κοῖλον κ. βάθους) or abysmal poverty 2 Cor 8:2. This may perh. be the mng. of πλήσσειν τινὰ κ. τῶν ὀφθαλμῶν strike someone deep into the eyes ApcPt 11:26 (cp. Demosth. 19, 197 ξαίνει κ. τοῦ νώτου; PPetr II, 18 [2b], 15 [246 B.C.] ἔτυπτεν αὐτὸν κ. τοῦ τραχήλου).—κ. γαστρός Just., D. 78, 3 for ἐν γαστρί Mt 1:18 (cp. Ath. 35, 2 τὸ κ. γαστρὸς ζῶον εἶναι).ⓒ extension in various directions within an area, throughout (so in Luke’s writings; Polyb. 3, 19, 7 κ. τῆς νήσου διεσπάρησαν; PGiss 48, 8 κ. κυριακῆς γῆς; Jos., Ant. 8, 297; SibOr 3, 222; 4, 24; 5, 305) γνωστὸν γενέσθαι καθʼ ὅλης Ἰόππης become known throughout all Joppa Ac 9:42. καθʼ ὅλης τῆς Ἰουδαίας 9:31; 10:37; Lk 23:5. φήμη ἐξῆλθεν καθʼ ὅλης τῆς περιχώρου 4:14.② down upon, toward, against someone or someth, fig. ext. of 1.ⓐ w. verbs of swearing, to denote what one swears by (Thu. 5, 47, 8; Lysias 32, 13; Isaeus 7, 28; Demosth. 21, 119; 29, 26; SIG 526, 4ff; 685, 25; UPZ 110, 39 [164 B.C.]; BGU 248, 13; Jdth 1:12; Is 45:23; 2 Ch 36:13) by ἐξορκίζειν (q.v.) Mt 26:63. ὀμνύναι (q.v.) Hb 6:13, 16. ὁρκίζειν (q.v.) Hs 9, 10, 5. Sim. ἐρωτᾶν κ. τινος request, entreat by someone Hv 3, 2, 3.ⓑ in a hostile sense, againstα. after verbs that express hostile action, etc. διχάζειν Mt 10:35. ἐπαίρεσθαι 2 Cor 10:5. ἰσχύειν Ac 19:16. κακοῦν 14:2. στρατεύεσθαι 1 Pt 2:11. φυσιοῦσθαι 1 Cor 4:6β. after words and expressions that designate hostile speech, esp. an accusation ἔχειν (τι) κ. τινος have or hold someth. against someone Rv 2:4, 14, 20. φέρειν J 18:29. ἐγκαλεῖν Ro 8:33. ἐντυγχάνειν τινὶ κ. τινος 11:2 (TestJob 17:5). κατηγορεῖν Lk 23:14. ποιεῖν κρίσιν Jd 15a. τὸ κ. ἡμῶν χειρόγραφον the bond that stands against us Col 2:14. ἐμφανίζειν Ac 24:1; 25:2. αἰτεῖσθαί τι 25:3, 15. αἱ κ. τινος αἰτίαι vs. 27. εἰπεῖν πονηρόν Mt 5:11 (cp. Soph., Phil. 65 κακὰ λέγειν κ. τινος. X., Hell. 1, 5, 2; Isocr., C. Nic. 13; Plut., Mor. 2a λέγειν κ.; SIG 1180, 1 λέγειν κ. τινος; Just., A I, 23, 3; 49, 6 κ. τῶν … ὁμολογούντων). λαλεῖν ῥήματα Ac 6:13; cp. Jd 15b (TestDan 4:3; JosAs 23:15). μαρτυρεῖν κ. τ. θεοῦ give testimony in contradiction to God 1 Cor 15:15. ζητεῖν μαρτυρίαν κ. τινος testimony against someone Mk 14:55. ψευδομαρτυρεῖν 14:56f. ψευδομαρτυρία Mt 26:59. γογγύζειν 20:11. στενάζειν Js 5:9. διδάσκειν Ac 21:28. συμβούλιον διδόναι (ποιεῖν v.l.) Mk 3:6; ς. λαβεῖν Mt 27:1. ψεύδεσθαι Js 3:14 (Lysias 22, 7; X., Ap. 13; Ath. 35, 1 καθʼ ἡμῶν … κατεψεύσατο).γ. after expressions that designate such a position or state of mind in a different way εἶναι κ. τινος be against someone (opp. ὑπέρ) Mk 9:40 (WNestle, ZNW 13, 1912, 84–87; AFridrichsen, ibid., 273–80); Ro 8:31; (opp. μετά) Mt 12:30; Lk 11:23. δύνασθαί τι κ. τινος be able to do someth. against someone 2 Cor 13:8. ἔχειν τι κ. τινος have someth. against someone (in one’s heart) Mt 5:23; Mk 11:25; Hs 9, 24, 2; cp. ibid. 23, 2, where the acc. is to be supplied. ἐξουσίαν ἔχειν J 19:11. ἐπιθυμεῖν Gal 5:17. μερίζεσθαι καθʼ ἑαυτῆς Mt 12:25. Cp. 1 Cl 39:4 (Job 4:18).—κατά prob. means against also in ἔβαλεν κατʼ αὐτῆς ἄνεμος Ac 27:14. ἐτελείωσαν κ. τ. κεφαλῆς αὐτῶν τὰ ἁμαρτήματα they completed the full measure of sins against their own head GPt 5:17.B. w. acc. (so in the NT 399 times [besides καθʼ εἷς and κατὰ εἷς])ⓐ of extension in space, along, over, through, in, upon (Hom. et al.; OGI 90, 7 ἐκ τῶν κ. τ. χώραν ἱερῶν; PHib 82, 19; PTebt 5, 188; LXX; Just.; Mel., HE 4, 26, 5) Ac 24:12. καθʼ ὅλην τ. πόλιν throughout the city Lk 8:39 (cp. Diod S 4, 10, 6 καθʼ ὅλην τὴν Ἐλλάδα). ἐγένετο λιμὸς κ. τὴν χώραν ἐκείνην 15:14. κ. τὰς κώμας 9:6. κ. πόλεις καὶ κώμας 13:22 (Appian., Maced. 9 §1 and 4 κ. πόλεις; Just., A I, 67, 3 κ. πόλεις ἢ ἀγρούς).—κ. τόπους in place after place Mt 24:7; Mk 13:8; Lk 21:11 (Theophr., περὶ σημ. 1, 4 p. 389 W.; Cat. Cod. Astr. III 28, 11 ἐν μέρει τ. ἀνατολῆς κ. τόπους, VIII/3, 186, 1 λιμὸς καὶ λοιμὸς καὶ σφαγαὶ κ. τόπους). οἱ ὄντες κ. τὴν Ἰουδαίαν those throughout Judea or living in Judea Ac 11:1. διασπαρῆναι κ. τὰς χώρας τῆς Ἰουδαίας be scattered over the regions of Judea 8:1. κ. τὴν οὖσαν ἐκκλησίαν in the congregation there 13:1. τοῖς κ. τὴν Ἀντιόχειαν καὶ Συρίαν καὶ Κιλικίαν ἀδελφοῖς 15:23. τοὺς κ. τὰ ἔθνη Ἰουδαίους the Judeans (dispersed) throughout the nations 21:21. τοῖς κ. τὸν νόμον γεγραμμένοις throughout the law = in the law 24:14b. κ. τὴν ὁδόν along or on the way (Lucian, Catapl. 4; Jos., Ant. 8, 404) Lk 10:4; Ac 25:3; 26:13. τὸ κ. Κιλικίαν καὶ Παμφυλίαν πέλαγος the sea along the coast of Cilicia and Pamphylia 27:5; but the geographical designation τὰ μέρη τ. Λιβύης τῆς κ. Κυρήνην 2:10 prob. belongs to b: the parts of Libya toward Cyrene.ⓑ of extension toward, toward, to, up to ἐλθεῖν (γίνεσθαι v.l.) κ. τὸν τόπον come up to the place (Jos., Vi. 283) Lk 10:32. ἐλθόντες κ. τὴν Μυσίαν to Mysia Ac 16:7; cp. 27:7. πορεύεσθαι κ. μεσημβρίαν (s. μεσημβρία 2) toward the south 8:26 (cp. Jos., Bell. 5, 505). κ. σκοπὸν διώκειν run (over the course) toward the goal Phil 3:14. λιμὴν βλέπων κ. λίβα καὶ κ. χῶρον a harbor open to the southwest and northwest Ac 27:12 (s. βλέπω 8).—κ. πρόσωπον to the face (cp. Jos., Ant. 5, 205) Gal 2:11. ἔχειν τινὰ κ. πρόσωπον meet someone face to face (Thieme 19 has reff. for the use of κατὰ πρόσωπον as a legal formula) Ac 25:16. κ. πρόσωπον ταπεινός humble when personally present 2 Cor 10:1. κ. πρόσωπόν τινος in the presence of someone Lk 2:31; Ac 3:13. τὰ κ. πρόσωπον what lies before one’s eyes, i.e. is obvious 2 Cor 10:7. κ. ὀφθαλμοὺς προγράφειν portray before one’s eyes Gal 3:1.ⓒ of isolation or separateness, by (Thu. 1, 138, 6 οἱ καθʼ ἑαυτοὺς Ἕλληνες ‘the Greeks by themselves’; Polyb. 1, 24, 4; 5, 78, 3; 11, 17, 6; Diod S 13, 72, 8; Gen 30:40; 43:32; 2 Macc 13:13; Philo, Migr. Abr. 87; 90; Just., D. 4, 5 αὐτὴ καθʼ ἑαυτήν γενομένη; Tat. 13, 1 ἡ ψυχὴ καθʼ ἑαυτήν; Ath. 15, 2 ὁ πηλὸς καθʼ ἑαυτόν) ἔχειν τι καθʼ ἑαυτόν keep someth. to oneself Ro 14:22 (cp. Jos., Ant. 2, 255; Heliod. 7, 16, 1). καθʼ ἑαυτὸν μένειν live by oneself of the private dwelling of Paul in Rome Ac 28:16. πίστις νεκρὰ καθʼ ἑαυτήν faith by itself is dead Js 2:17 (Simplicius in Epict. p. 3, 43 τὸ σῶμα καθʼ αὑτὸ νεκρόν ἐστιν). ἡ κατʼ οἶκον ἐκκλησία the congregation in the house Ro 16:5; 1 Cor 16:19. κατʼ ἰδίαν s. ἴδιος 5. κ. μόνας (Thu. 1, 32, 5; Menand., Epitr. 988 S. [658 Kö.], Fgm. 146 Kö. [158 Kock]; Polyb. 4, 15, 11; Diod S 4, 51, 16; BGU 813, 15 [s. APF 2, 1903, 97]; LXX) alone, by oneself Mk 4:10; Lk 9:18; Hm 11:8 (here, as well as BGU loc. cit. and LXX, written as one word καταμόνας).ⓓ of places viewed serially, distributive use w. acc., x by x (Arrian., Anab. 4, 21, 10 κ. σκηνήν=tent by tent) or from x to x: κατʼ οἶκον from house to house (PLond III, 904, 20 p. 125 [104 A.D.] ἡ κατʼ οἰκίαν ἀπογραφή) Ac 2:46b; 5:42 (both in ref. to various house assemblies or congregations; w. less probability NRSV ‘at home’); cp. 20:20. Likew. the pl. κ. τοὺς οἴκους εἰσπορευόμενος 8:3. κ. τὰς συναγωγάς 22:19. κ. πόλιν (Jos., Ant. 6, 73) from city to city IRo 9:3, but in every (single) city Ac 15:21; 20:23; Tit 1:5. Also κ. πόλιν πᾶσαν (cp. Herodian 1, 14, 9) Ac 15:36; κ. πᾶσαν πόλιν 20:23 D. κ. πόλιν καὶ κώμην Lk 8:1; cp. vs. 4.② marker of temporal aspect (Hdt. et al.; ins, pap, LXX, apolog.)ⓐ in definite indications of time: at, on, during (Hdt. 8, 17; Polemon Soph. B 43 Reader κατʼ ἐκείνην τὴν ἡμέραν ‘in the course of that day’) κατʼ ἀρχάς in the beginning (cp. ἀρχή 1b) Hb 1:10 (Ps 101:26). κ. τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ in the day of trial 3:8 (Ps 94:8.—Cp. Antig. Car. 173 κ. τὸν σπόρου καιρόν). νεκροῦ … ἀνάστασιν κατʼ αὐτὸν γεγονυῖαν ἱστορεῖ (Papias) reports that a resurrection from the dead occurred in his time Papias (2, 9; so, with personal names, Hdt.; Just., D. 23, 1 τοῦ θεοῦ … τοῦ κ. τὸν Ἐνώχ; Tat. 31, 2 Θεαγένης … κ. Καμβύσην γεγονώς). Of the future: κ. τὸν καιρὸν τοῦτον at that time, then Ro 9:9 (Gen 18:10). Of the past: κ. ἐκεῖνον τὸν καιρόν at that time, then (2 Macc 3:5; TestJos 12:1; Jos., Ant. 8, 266; cp. κατʼ ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ Konon: 26 Fgm. 3 p. 191, 25 Jac.; Just., A I, 17, 2; 26, 3 al.) Ac 12:1; 19:23. κ. καιρόν at that time, then Ro 5:6 (Just., D. 132, 1; cp. OGI 90, 28 καθʼ ὸ̔ν καιρόν), unless καιρός here means the right time (s. καιρός 1b end). κατʼ ὄναρ (as καθʼ ὕπνον Gen 20:6; Just., D 60, 5 κ. τοὺς ὕπνους) during a dream, in a dream Mt 1:20; 2:12 (s. s.v. ὄναρ for ins).ⓑ with indefinite indications of time: toward, about κ. τὸ μεσονύκτιον about midnight Ac 16:25; cp. 27:27.—8:26 (s. μεσημβρία 1).ⓒ distributively (cp. 1d): x period by x period: κατʼ ἔτος every year (s. ἔτος) Lk 2:41. Also κατʼ ἐνιαυτόν (s. ἐνιαυτός 1) Hb 9:25; 10:1, 3. καθʼ ἡμέραν daily, every day (s. ἡμέρα 2c) Mt 26:55; Mk 14:49; Lk 16:19; 22:53; Ac 2:46f; 3:2; 16:5; 17:11; 19:9; 1 Cor 15:31; Hb 7:27; 10:11. Also τὸ καθʼ ἡμέραν (s. ἡμέρα 2c) Lk 11:3; 19:47; Ac 17:11 v.l. ἡ ἐπίστασις ἡ καθʼ ἡμέραν (s. ἐπίστασις) 2 Cor 11:28. κ. πᾶσαν ἡμέραν every day (Jos., Ant. 6, 49) Ac 17:7. Also καθʼ ἑκάστην ἡμέραν (s. ἡμέρα 2c) Hb 3:13. κ. μίαν σαββάτου on the first day of every week 1 Cor 16:2. κ. πᾶν σάββατον every Sabbath Ac 13:27; 15:21b; 18:4. κ. μῆνα ἕκαστον each month Rv 22:2 (κ. μῆνα as SIG 153, 65; POxy 275, 18; 2 Macc 6:7). κ. ἑορτήν at each festival Mt 27:15; Mk 15:6.③ marker of division of a greater whole into individual parts, at a time, in detail, distributive use apart from indications of place (s. above 1d) and time (s. 2c)ⓐ w. numerals: κ. δύο ἢ τὸ πλεῖστον τρεῖς two or, at the most, three at a time (i.e. in any one meeting, cp. ἀνὰ μέρος) 1 Cor 14:27 (Dio Chrys. 80 [30], 42 κ. δύο καὶ τρεῖς; Jos., Ant. 3, 142 κ. ἕξ; 5, 172 κ. δύο καὶ τρεῖς). καθʼ ἕνα (on this and the foll. s. εἷς 5e) singly, one after the other vs. 31. κ. ἕνα λίθον each individual stone Hs 9, 3, 5; καθʼ ἕνα λίθον 9, 6, 3. κ. ἓν ἕκαστον one by one, in detail Ac 21:19; 1 Cl 32:1 (Ath. 28, 4 καθʼ ἕκαστον). εἷς καθʼ εἷς Mk 14:19; J 8:9; cp. Ro 12:5 (B-D-F §305; Rob. 460). κ. ἑκατὸν καὶ κ. πεντήκοντα in hundreds and in fifties Mk 6:40.ⓑ περί τινος λέγειν κ. μέρος speak of someth. in detail Hb 9:5 (s. μέρος 1c). κατʼ ὄνομα (each one) by name (ἀσπάζομαι … τοὺς ἐνοίκους πάντες κα[τʼ] ὄνομα PTebt [III A.D.] 422, 11–16; Jos., Vi. 86) J 10:3; 3J 15 (cp. BGU 27, 18); ISm 13:2.④ marker of intention or goal, for the purpose of, for, to (Thu. 6, 31, 1 κ. θέαν ἥκειν=to look at something; cp. Sb 7263, 6 [254 B.C.]; X., An. 3, 5, 2 καθʼ ἁρπαγὴν ἐσκεδασμένοι; Arrian, Anab. 1, 17, 12; 4, 5, 1; 21, 9; 6, 17, 6; 26, 2; Lucian, Ver. Hist. 2, 29; Anton. Lib., Fab. 24, 1 Δημήτηρ ἐπῄει γῆν ἅπασαν κ. ζήτησιν τῆς θυγατρός; 38; Jdth 11:19) κ. τὸν καθαρισμὸν τῶν Ἰουδαίων for the Jewish ceremonial purification J 2:6. κατὰ ἀτιμίαν λέγω to my shame 2 Cor 11:21 (cp. Jos., Ant. 3, 268 κ. τιμὴν τ. θεοῦ τοῦτο ποιῶν). ἀπόστολος … κ. πίστιν … καὶ ἐπίγνωσιν an apostle … for the faith … and the knowledge Tit 1:1 (but the mng. ‘in accordance with’ is also prob.).⑤ marker of norm of similarity or homogeneity, according to, in accordance with, in conformity with, according toⓐ to introduce the norm which governs someth.α. the norm of the law, etc. (OGI 56, 33; Mitt-Wilck., I/2, 352, 11 κ. τὰ κελευσθέντα [as Just., D. 78, 7]; POxy 37 II, 8) κ. τὸν νόμον (Jos., Ant. 14, 173; 15, 51; Just., D. 10, 1 al.; Ath. 31, 1; κ. τοὺς νόμους Ἀρεοπαγείτης, letter of MAurelius: ZPE 8, ’71, 169, ln. 27) Lk 2:22; J 18:31; 19:7; Hb 7:5. τὰ κ. τ. νόμον what is to be done according to the law Lk 2:39 (cp. EpArist 32). κ. τὸ ὡρισμένον in accordance w. what has been determined 22:22. Cp. 1:9; 2:24, 27, 42; Ac 17:2; 22:3. κ. τὸ εὐαγγέλιόν μου Ro 2:16; 16:25a; 2 Ti 2:8. κ. τὸ εἰρημένον Ro 4:18 (cp. Ath. 28, 1 κ. τὰ προειρημένα). κ. τὰς γραφάς (Just., D. 82, 4; cp. Paus. 6, 21, 10 κ. τὰ ἔπη=according to the epic poems; Just., A I, 32, 14 κ. τὸ λόγιον, D. 67, 1 κ. τὴν προφητείαν ταύτην) 1 Cor 15:3; cp. Js 2:8. κ. τὴν παράδοσιν Mk 7:5 (Tat. 39, 1 κ. τὴν Ἑλλήνων παράδοσιν).—κ. λόγον as one wishes (exx. in Dssm., B 209 [not in BS]; also PEleph 13, 1; 3 Macc 3:14) Ac 18:14 (though 5bβ below is also prob.).—It can also stand simply w. the acc. of the pers. according to whose will, pleasure, or manner someth. occurs κ. θεόν (cp. Socrat., Ep. 14, 5 κ. θεόν; 26, 2; Nicol. Dam.: 90 Fgm. 4 p. 332, 1 Jac. and Appian, Bell. Civ. 2, 84 §352 κ. δαίμονα; Jos., Ant. 4, 143 ὁ κ. τοῦτον[=θεόν] βίος; Just., D. 5, 1 κ. τινας … Πλατωνικούς; Tat. 1, 3 κ. … τὸν κωμικόν) Ro 8:27; 2 Cor 7:9–11; κ. Χριστὸν Ἰ. Ro 15:5. κ. κύριον 2 Cor 11:17. Cp. 1 Pt 1:15. κ. τ. Ἕλληνας in the manner of the Greeks, i.e. polytheists PtK 2, p. 14, 1; 7. κ. Ἰουδαίους ln. 25.β. the norm according to which a judgment is rendered, or rewards or punishments are given ἀποδοῦναι τινι κ. τ. πρᾶξιν or ἔργα αὐτοῦ (Ps 61:13; Pr 24:12; Just., A I, 12, 1; 17, 4 al.; κατʼ ἀξίαν τῶν πράξεων) Mt 16:27; Ro 2:6; 2 Ti 4:14; Rv 2:23. μισθὸν λήμψεται κ. τ. ἴδιον κόπον 1 Cor 3:8. κρίνειν κ. τι J 7:24; 8:15; 1 Pt 1:17; cp. Ro 2:2.γ. of a standard of any other kind κ. τ. χρόνον ὸ̔ν ἠκρίβωσεν in accordance w. the time which he had ascertained Mt 2:16. κ. τ. πίστιν ὑμῶν acc. to your faith 9:29. κ. τ. δύναμιν acc. to his capability 25:15 (Just., D. 139, 4; Tat. 12, 3; cp. Just., A II, 13, 6 κ. δύναμιν). Cp. Lk 1:38; 2:29; Ro 8:4; 10:2; Eph 4:7. ἀνὴρ κ. τ. καρδίαν μου Ac 13:22 (καρδία 1bε).δ. Oft. the norm is at the same time the reason, so that in accordance with and because of are merged: οἱ κ. πρόθεσιν κλητοί Ro 8:28. κατʼ ἐπιταγὴν θεοῦ 16:26; 1 Ti 1:1; Tit 1:3. κ. ἀποκάλυψιν Eph 3:3 (Just., D. 78, 2). οἱ καθʼ ὑπομονὴν ἔργου ἀγαθοῦ Ro 2:7. κατʼ ἐκλογήν 11:5 (Just., D. 49, 1). Cp. κ. τὴν βουλήν Eph 1:11 (Just., A I, 63, 16 al.); 2 Th 2:9; Hb 7:16. κ. τί γνώσομαι τοῦτο; by what shall I know this? (cp. Gen 15:8) Lk 1:18.—Instead of ‘in accordance w.’ κ. can mean simply because of, as a result of, on the basis of (Ael. Aristid. 46 p. 219 D.: κ. τοὺς νόμους; Jos., Ant. 1, 259; 278; Just., A I, 54, 1 κατʼ ἐνέργειαν τῶν φαύλων δαιμόνων; Ath. 7, 1 κ. συμπάθειαν τῆς παρὰ τοῦ θεοῦ πνοῆς; 32, 1 κ. χρησμόν). κ. πᾶσαν αἰτίαν for any and every reason (αἰτία 1) Mt 19:3. κ. ἀποκάλυψιν Gal 2:2. Cp. Ro 2:5; 1 Cor 12:8 (κ. τ. πνεῦμα = διὰ τοῦ πν.); Eph 1:5; 4:22b; Phil 4:11; 1 Ti 5:21; 2 Ti 1:9; Tit 3:5; κ. ἀνάγκην Phlm 14 (Ar. 1, 2; 4, 2 al.; Just., A I, 30, 1; 61, 10; Ath. 24, 2); IPol 1:3. ὁ κ. τὸ πολὺ αὐτοῦ ἔλεος ἀναγεννήσας ἡμᾶς 1 Pt 1:3.—καθʼ ὅσον (Thu. 4, 18, 4) in so far as, inasmuch as Hb 3:3. καθʼ ὅσον …, κ. τοσοῦτο in so far as …, just so far (Lysias 31, 8; Galen, De Dignosc. Puls. 3, 2, VIII 892 K.) 7:20, 22.ⓑ as a periphrasis to express equality, similarity, or example in accordance with, just as, similar(ly) to (TestJob 32:6 τίς γὰρ κ. σε ἐν μέσῳ τῶν τέκνων σου; Tat. 25, 1 κ. … τὸν Πρωτέα like Proteus; schol. on Nicander, Ther. 50: sheep are not burden-bearers κ. τοὺς ὄνους=as donkeys are).α. κ. τὰ ἔργα αὐτῶν μὴ ποιεῖτε do not do as they do Mt 23:3. κ. Ἰσαάκ just as Isaac Gal 4:28. κ. θεὸν κτισθείς Eph 4:24 (Synes., Prov. 2, 2 p. 118c κ. θεόν=just as a god). Cp. Col 3:10. κ. τὸν τύπον Hb 8:5 (Ex 25:40; Mel., P. 58, 424 [νόμον v.l.]). Cp. 5:6 (Ps 109:4); 8:9 (Jer 38: 32); Js 3:9.—κ. τὰ αὐτά in (just) the same way (OGI 56, 66; PEleph 2, 6; 1 Macc 8:27; 12:2; Just., D. 1, 2; 3, 5; 113, 3) Lk 6:23, 26; 17:30; Dg 3:1. On the other hand, the sing. κ. τὸ αὐτό Ac 14:1 means together (marriage contract PEleph 1, 5 [IV B.C.] εἶναι ἡμᾶς κ. ταὐτό; 1 Km 11:11). καθʼ ὸ̔ν τρόπον just as (2 Macc 6:20; 4 Macc 14:17) Ac 15:11; 27:25. καθʼ ὅσον …, οὕτως (just) as …, so Hb 9:27. κ. πάντα τρόπον in every way (PSI 520, 16 [250 B.C.]; PCairZen 631, 2; 3 Macc 3:24) Ro 3:2. κ. μηδένα τρόπον (PMagd 14, 9 [221 B.C.]; PRein 7, 31; 3 Macc 4:13; 4 Macc 4:24; Just., D. 35, 7; s. Reader, Polemo 262) 2 Th 2:3. Cp. Johannessohn, Kasus, 1910, 82. κατά w. acc. serves in generalβ. to indicate the nature, kind, peculiarity or characteristics of a thing (freq. as a periphrasis for the adv.; e.g. Antiochus of Syracuse [V B.C.]: 555 Fgm. 12 Jac. κ. μῖσος=out of hate, filled with hate) κατʼ ἐξουσίαν with authority or power Mk 1:27. κ. συγκυρίαν by chance Lk 10:31. κ. ἄγνοιαν without knowing Ac 3:17 (s. ἄγνοια 2a). κ. ἄνθρωπον 1 Cor 3:3 al. (s. Straub 15; Aeschyl., Th. 425; ἄνθρωπος 2b). κ. κράτος powerfully, Ac 19:20 (κράτος 1a). κ. λόγον reasonably, rightly (Pla.; Polyb. 1, 62, 4; 5; 5, 110, 10; Jos., Ant. 13, 195; PYale 42, 24 [12 Jan., 229 B.C.]) 18:14 (but s. above 5aα). λέγειν τι κ. συγγνώμην οὐ κατʼ ἐπιταγήν say someth. as a concession, not as a command 1 Cor 7:6; cp. 2 Cor 8:8. κ. τάξιν in (an) order(ly manner) 1 Cor 14:40 (τάξις 2). κατʼ ὀφθαλμοδουλίαν with eye-service Eph 6:6. μηδὲν κατʼ ἐριθείαν μηδὲ κ. κενοδοξίαν Phil 2:3. κ. ζῆλος zealously 3:6a, unless this pass. belongs under 6 below, in its entirety. κ. σάρκα on the physical plane Ro 8:12f; 2 Cor 1:17; also 5:16ab, if here κ. ς. belongs w. οἴδαμεν or ἐγνώκαμεν (as Bachmann, JWeiss, H-D Wendland, Sickenberger take it; s. 7a below). καθʼ ὑπερβολήν (PTebt 42, 5f [c. 114 B.C.] ἠδικημένος καθʼ ὑπερβολὴν ὑπὸ, Ἁρμιύσιος; 4 Macc 3:18) beyond measure, beyond comparison Ro 7:13; 1 Cor 12:31; 2 Cor 4:17. καθʼ ὁμοιότητα (Aristot.; Gen 1:12; Philo, Fug. 51; Tat. 12, 4 κ. τὸ ὅμοιον αὐτῇ) in a similar manner Hb 4:15b. κ. μικρόν in brief B 1:5 (μικρός 1eγ).⑥ denoting relationship to someth., with respect to, in relation to κ. σάρκα w. respect to the flesh, physically of human descent Ro 1:3; 4:1; 9:3, 5 (Ar. 15, 7 κ. σάρκα … κ. ψυχήν; Just., D. 43, 7 ἐν τῷ γένει τῷ κ. σάρκα τοῦ Ἀβραάμ al.). κ. τὸν ἔσω ἄνθρωπον 7:22 (cp. POxy 904, 6 πληγαῖς κατακοπτόμενον κ. τὸ σῶμα). Cp. Ro 1:4; 11:28; Phil 3:5, 6b (for vs. 6a s. 5bβ above); Hb 9:9b. τὰ κ. τινα (Hdt. 7, 148; Diod S 1, 10, 73; Aelian, VH 2, 20; PEleph 13, 3; POxy 120, 14; Tob 10:9; 1 Esdr 9:17; 2 Macc 3:40; 9:3 al.) someone’s case, circumstances Ac 24:22 (cp. PEleph 13, 3 τὰ κ. σε; Just., A I, 61, 13 τὰ κ. τὸν Ἰησοῦν πάντα, D. 102, 2 τὰ κ. αὐτόν; Ath. 24, 4 τὸ κ. τοὺς ἀγγέλους); 25:14; Eph 6:21; Phil 1:12; Col 4:7. κ. πάντα in all respects (since Thu. 4, 81, 3; Sb 4324, 3; 5761, 22; SIG 834, 7; Gen 24:1; Wsd 19:22; 2 Macc 1:17; 3 Macc 5:42; JosAs 1:7; Just., A II, 4, 4, D. 35, 8 al.); Ac 17:22; Col 3:20, 22a; Hb 2:17 (Artem. 1, 13 αὐτῷ ὅμοιον κ. π.); 4:15a.⑦ Somet. the κατά phrase, which would sound cumbersome in the rendering ‘such-and-such’, ‘in line with’, or ‘in accordance with’, is best rendered as an adj., a possessive pron., or with a genitival construction to express the perspective from which something is perceived or to be understood. In translation it thus functions asⓐ an adj. (Synes., Kingdom 4 p. 4d τὰ κατʼ ἀρετὴν ἔργα i.e. the deeds that are commensurate with that which is exceptional = virtuous deeds; PHib 27, 42 ταῖς κ. σελήνην ἡμέραις; 4 Macc 5:18 κ. ἀλήθειαν=ἀληθής; Just., A I, 2, 1 τοὺς κ. ἀλήθειαν εὐσεβεῖς; Tat. 26, 2 τῆς κ. ἀλήθειαν σοφίας) οἱ κ. φύσιν κλάδοι the natural branches Ro 11:21. ἡ κατʼ εὐσέβειαν διδασκαλία 1 Ti 6:3; cp. Tit 1:1b. οἱ κ. σάρκα κύριοι the earthly masters (in wordplay, anticipating the κύριος who is in the heavens, vs. 9) Eph 6:5. Cp. 2 Cor 5:16b, in case (s. 5bβ above) κ. ς. belongs w. Χριστόν (as the majority, incl. Ltzm., take it): a physical Christ, a Christ in the flesh, in his earthly relationships (σάρξ 5). Correspondingly in vs. 16a κ. ς. would be taken w. οὐδένα: no one simply as a physical being.—JMartyn, JKnox Festschr., ’67, 269–87.ⓑ a possessive pron., but with limiting force (Demosth. 2, 27 τὰ καθʼ ὑμᾶς ἐλλείμματα [i.e. in contrast to the activities of others: ‘your own’]; Aelian, VH 2, 42 ἡ κατʼ αὐτὸν ἀρετή; 3, 36; OGI 168, 17 παραγεγονότες εἰς τοὺς καθʼ ὑμᾶς τόπους; SIG 646, 6; 807, 15 al.; UPZ 20, 9 [II B.C.] ἐπὶ τῆς καθʼ ἡμᾶς λειτουργίας; PTebt 24, 64; 2 Macc 4:21; Tat. 42, 1 τίς ὁ θεὸς καὶ τίς ἡ κατʼ αὐτὸν ποίησις; Mel., HE 4, 26, 7 ἡ καθʼ ἡμᾶς φιλοσοφία) τῶν καθʼ ὑμᾶς ποιητῶν τινες some of your (own) poets Ac 17:28. ἡ καθʼ ὑμᾶς πίστις Eph 1:15. ὁ καθʼ ὑμᾶς νόμος Ac 18:15. τὸ κατʼ ἐμὲ πρόθυμον my eagerness Ro 1:15.ⓒ a gen. w. a noun (Polyb. 3, 113, 1 ἡ κ. τὸν ἥλιον ἀνατολή; 2, 48, 2; 3, 8, 1 al.; Diod S 14, 12 ἡ κ. τὸν τύραννον ὠμότης; Dionys. Hal. 2, 1; SIG 873, 5 τῆς κ. τ. μυστήρια τελετῆς; 569, 22; 783, 20; PTebt 5, 25; PLond III, 1164k, 20 p. 167 [212 A.D.] ὑπὸ τοῦ κ. πατέρα μου ἀνεψιοῦ) τὰ κ. Ἰουδαίους ἔθη the customs of the Judeans Ac 26:3 (Tat. 12, 5 τῇ κ. Βαβυλωνίους προγνωστικῇ; 34, 2 ἡ κ. τὸν Ἀριστόδημον πλαστική). Cp. 27:2. ἡ κ. πίστιν δικαιοσύνη the righteousness of faith Hb 11:7. ἡ κατʼ ἐκλογὴν πρόθεσις purpose of election Ro 9:11.—Here also belong the titles of the gospels εὐαγγέλιον κατὰ Ματθαῖον etc., where κατά is likew. periphrasis for a gen. (cp. JLydus, De Mag. 3, 46 p. 136, 10 Wünsch τῆς κ. Λουκανὸν συγγραφῆς; Herodian 2, 9, 4 of an autobiography ἐν τῷ καθʼ αὑτὸν βίῳ; Jos., C. Ap. 1, 18 τ. καθʼ αὐτὸν ἱστορίαν; 2 Macc 2:13. Cp. B-D-F §163; 224, 2; Zahn, Einleitung §49; BBacon, Why ‘According to Mt’? Exp., 8th ser., 16, 1920, 289–310).—On the periphrasis of the gen. by κατά s. Rudberg (ἀνά beg.) w. many exx. fr. Pla. on. But it occurs as early as Thu. 6, 16, 5 ἐν τῷ κατʼ αὐτοὺς βίῳ.—M-M. DELG. EDNT. TW. -
71 πράσσω
πράσσω, ep. u. ion. πρήσσω, att. πράττω, die Tragg. immer πράσσω, vgl. Herm. Soph. Phil. 1435, fut. πράξω, ion. πρήξω u. s. w., perf. πέπραχα, z. B. Ar. Equ. 683. Xen. Cyr. 5, 5, 14, und intrans. πέπραγα, welches bei den ältern Schriftstellern auch trans. ist (ὅτι Λακεδαιμόνιοι πάντων ὧν δέονται πεπραγότες εἶεν παρὰ βασιλέως, Xen. Hell. 1, 4, 2, sie hätten ausgerichtet), u. deshalb von den Atticisten für die eigentlich attische, πέπραχα für die hellenistische Form erklärt wird; – 1) thun, handeln, Geschäfte machen; οὐδέ τι ἔργον ἐνϑάδ' ἔτι πρήξει, er soll hier weiter Nichts zu schaffen haben, Od. 19, 324; gew. ausrichten, erlangen, οὔτι πρήσσει, er richtet Nichts aus, gewinnt Nichts, Il. 11, 552. 17, 661; ἔπρηξας καὶ ἔπειτα, du hast doch endlich deinen Zweck erreicht, 18, 357; πρῆξαι δ' ἔμπης οὔτι δυνήσεαι, du wirst doch Nichts ausrichten können, 1, 362; χρῆμα μὲν οὐ πρήξεις, Hes. O. 404; bes. κέλευϑον, einen Weg vollenden, zurücklegen, Il. 14, 282. 23, 501 Od. 13, 83, ὁδόν, h. Merc. 203, ἅλα, das Meer zurücklegen, es durchfahren, Od. 9, 491 (wo schon Rhianus πλήσσοντες lesen wollte), auch c. gen., ὁδοῖο, einen Weg vollenden. Il. 24, 264 cm. 3, 476. 15, 47. 219. Einige alte Erkl. nahmen in dieser Vrbdg, in der das Wort nur bei Epikern im praes. vorkommt, ein eigenes Wort πρήσσω an, welches sie von περάω, περάσω ableiten wollten, vgl. E. M. 688, 1 Schol. Il. 16, 282 Eust. zu Od. 15, 219. Doch ist der gen. auch ohne diese Annahme zu erklären und findet sich bei den Verbis, die eine Bewegung ausdrücken, auch sonst. Vgl. übrigens Buttm. Lexil. II p. 197, der, die Ableitung von περάω beibehaltend, die Bdtg »zu Ende, zu Stande bringen« als di, ursprüngliche anerkennt. – Pind. vrbdt πράσσει ἀρετἀς herrlich, Thaten ausführen, I. 5. 11; λεόντεσσιν ἔπρασσεν φόνον, N. 3, 46; auch κλέος ἔπραξεν, bewirkte, erlangte, I. 4, 8; ὕμνον πράσσετε, N. 9, 3; ἄκοιτιν, eine Gattinn erlangen, N. 5, 36; auch pass., τῶν πεπραγμένων ἐν δίκᾳ, Ol. 2, 15; ἄτερ γνώμης τὸ πᾶν ἔπρασ-σον, Aesch. Prom. 455; τί χρὴ δρῶντ' ἢ λέ-γοντα δαίμοσιν πράσσειν φίλα, 663; πρᾶσσε τἀπεσταλμένα, Ch. 768; κλύεις τὰ πραχϑέντα, Prom. 686, u. öfter; auch mit folgdm ὥςτε, σὺ τοῠτο πράξεις, ὥςτε με σϑένειν τόσον, Eum. 856 (auffallend mit dem accus. der Person, tödten, Aesch. Ch. 434; daher πεπραγμένοι, 130, es ist um sie geschehen, sie sind verloren); ἔφυν γὰρ οὐδὲν ἐκ τέχνης πράσσειν κακῆς, Soph. Phil. 88; ὧν ἐπαινεῖς εἰς δέον πάρεσϑ' ὅδε Κρέων τὸ πράσσειν, O. R. 1417; τὰ κηρυχϑέντα, Ant. 443, u. sonst; σὺ μὲν τὰ σαυτῆς πράσσε, El. 668, besorge deine Geschäfte, womit man vgl. τὸ γὰρ περισσὰ πράσσειν οὐκ ἔχει νοῠν οὐδένα, Ant. 68; öfter im Ggstz von λέγειν u. ä.; τὰ μὴ καλὰ πράσσειν, Eur. Hec. 1251, u. öfter; τὸ ἔργον τοῠτ' ἐμοὶ πεπράξεται, Heracl. 980; πράττειν πολλά, Ar. Pax 1023; u. in Prosa: τί πολλὰ πρήσσεις, Her. 5, 33; bes. betreiben, bewerkstelligen, ὅςπερ τὴν Κυπρίων ἀπόστασιν ἔπρηξε, 5, 114; κατάλυσιν τοῦ δήμου, Andoc. 3, 6, εἰ-ρήνην, φιλίαν, Dem. 3, 7. 18, 162; u. übh. von eigenen, bes. Handelsgeschäften, wie sie der Großhändler od. Seefahrer treibt, wie von Staatsgeschäften, τὰ Ἀϑηναίων πράττω, Plat. Conv. 216 a; κατὰ νόμους, gesetzmäßig verfahren, Polit. 301 b; ἐν ταῖς πόλεσι πράττειν δυνάμενοι, die Etwas durchsetzen können, Prot. 317 a, vgl. ὅσοι δι' ἀρετὴν ἔπραξαν ὧν ἐδέοντο, Phaedr. 232 d; τὰ πολιτικὰ πράττειν, Apol. 31 d; πράττων ἕκαστος τὸ αὑτοῠ, Phaedr. 247 a; u. oft im pass., οἱ τῷ ϑυμῷ πραχϑέντες φόνοι, die im Zorn verübten Morde, Legg. IX, 867 b; ἱκανὸς πράττειν, ein geschickter Staatsmann, Xen. Mem. 1, 2, 15. 4, 2, 1; aber auch ein geschickter Geschäftsführer, Anwalt, 2, 9, 4; vgl. ἀνὴρ τὰ μεγάλα πράττειν ἱκανός, An. 2, 6, 16; Folgde; τὰ πεπραγμένα λῠσαι, Dem. 24, 76. – Es wird auch mit dem dat. der Person vrbdn, πράττειν τινί τι, Etwas für Einen bewirken, thun, Soph. Ai. 441, der sonst sagt οὐδὲν εἰς χάριν πράσσων, O. R. 1351; dah. Thuc. οἱ τοῖς Λακεδαιμονίοις πράσσοντες, die für die Lacedämonier thätig sind, es mit ihnen halten, 5, 76 (vgl. Θηβαίοις τὰ πράγματα πράττει Dem. 19, 77, u. ganz kurz ἔπραττε Φιλίππῳ, 9, 59); auch πρὸς τοὺς βαρβάρους, 1, 131, womit man vgl. ἐς τοὺς Εἵλωτας πράσσειν τι αὐτόν, 1, 132, daß er mit den Heloten unterhandeln, od. für die Heloten Etwas thun wolle, wie etwa 1, 65 ἐς τὴν Πελοπόννησον ἔπρασσεν ὅπη ὠφελία τις γενήσεται gesagt ist, u. 4, 121 καί τι αὐτῷ καὶ ἐπράσσετο ἐς τὰς πόλεις ταύτας προδοσίας πέρι. Auch μεϑ' ἡμῶν ἔπραττεν, Isae. 5, 14; οὐδὲν πράττειν δυνάμενος, Nichts ausrichten könnend, Pol. 32, 25, 10, οὐ τὰ πρὸς διαλύσεις πράττειν, ἀλλὰ πρὸς τὸν πόλεμον, 5, 29, 4. Es nimmt bei ihm noch, wie πρᾶξις, die Nebenbdtg von listig verrathen an, z. B. πράττειν τινὶ τὴν πόλιν, 4, 16, 11. 13, 4, 6. – 2) intrans., sich befinden, in einem gewissen Zustande sein, so und so ablaufen, mit adv., εὖ πέπραγεν, Pind. P. 2, 73; τοὺς κακῶς πράσσοντας, eigtl. die schlechte Geschäfte machen. denen es schlecht geht, die Unglücklichen, Aesch. Prom. 625, u. öfter; εἰ πράσσοις καλῶς, ib. 981; πόλις εὖ πράσσουσα, Spt. 77, u. öfter; πῶς ἄρα πράσσει Ξέρξης; wir sagen: was macht Xerxes? Pers. 140, u. mit accus. neutr. eines adj., δυςτυχῆ πράσσειν, Spt. 321, ἄτιμα δ' οὐκ ἐπραξάτην, Ag. 1418, was wir durch »leiden« übersetzen müssen; ἔπραξεν οἷον ἤϑελεν, Soph. O. C. 1702, es ging ihm nach Wunsch; u. oft εὖ πράσσειν, auch εὐτυχῶς, Ant. 697, καλῶς Trach. 57, und im Ggstz κακῶς, wie auch Eur. oft; ἐμοῦ πράσσοντος ὡς πράσσω τανῦν, Or. 659; χρηστόν τι, glücklich sein, Ar. Plut. 341; μακαρίως, εὐδαιμόνως, ib. 629. 809; ἀϑλίως, Eccl. 1221; u. in Prosa: πρήσσειν ᾑ δύναιτο ἄριστα, Her. 5, 30; Μαρδόνιον φλαύρως πρήσσοντα τῷ στόλῳ, 6, 94; οὐδὲν ἄμεινον φάμενος πρήσσειν οἰκεῦντες Λιβύην, es gehe ihnen nicht besser, 4, 157; ὁ στόλος οὕτως ἔπρηξε, hatte solchen Erfolg, lief so ab, 3, 25; ὡς ἔπρηξε, wie es ihm erging, 7, 18; vgl. Thuc. 7, 24; ἐξαμαρτεῖν τι καὶ κακῶς πρᾶξαι vrbdt Antiph. 2, 6; vgl. Plat. ὅστις καλῶς πράττει οὐχὶ καὶ εὖ πράττει, Alc. I, 116 b, wer recht handelt, dem geht es gut; ὅτι ἐπιστημόνως ἂν πράττοντες εὖ ἂν πράττοιμεν καὶ εὐδαιμονοῖμεν, Charm. 173 d; er abdt auch ὅτι ἂν τύχωσι τοῠτο πράξουσι, sie werden in der Lage sein, die ihnen gerade zu Theil wird, Crit. 45 d. – Es werden auch nähere Bestimmungen hinzugesetzt, καλῶς τῇ τέχνῃ πράττειν, Plat. Rep. I, 346 d, οἱ τὰ γεωργικά, ἰατρικά, πολιτικὰ εὖ πράττοντες, Xen. Mem. 3, 9, 15, die als Landmann, Arzt, Staatsmann ihre Geschäfte gut betreiben, glücklich sind, vgl. 1, 6, 8, wo dem εὖ πράττειν das καλῶς προχωρεῖν αὐτοῖς τὴν γεωργίαν entspricht (s. auch εὐπραξία); 2, 4, 6 stehen den εὖ πράττοντες die σφαλλόμενοι entgegen. – Auch adj. werden so in Prosa gebraucht (dichterische Beisp. s. oben), χείρω πράσσειν, Thuc. 7, 71; μεγάλα πράττειν, Xen. Cyr. 8, 4, 6; ἄριστα, 1, 6, 13, wie Isocr. 4, 103, ἀγαϑόν, Xen. Cyr. 5, 1, 20; vgl. An. 6, 3, 8, ἀκούοντες καὶ τοὺς ἄλλους τοὺς παρὰ Κύρῳ πολλὰ καὶ ἀγαϑὰ πράττειν, eigtl. viele gute Geschäfte machen, viel erwerben, daß es ihnen sehr gut gehe; u. Sp., ταπεινά, D. Hal. 10, 14. Ueberall ist hier das Glück od. Unglück als in Vrbdg mit den Handlungen der Menschen stehend zu denken. und erscheint als selbstverschuldet, während εὐτυχεῖν u. δυςτυχεῖν vom Schicksale od. Ungefähr abhängt, vgl. z. B. Xen. Mem. 3, 9, 14. – 3) πράττειν τινά τι, Einem Etwas anthun, zufügen, wie ποιεῖν, doch viel seltner ( Isocr. 12, 92 lies't Bekk. ἃ περὶ Πλαταιᾶς ἔπραξαν) Gew. πράττειν τινὰ ἀργύριον, Geld von Einem eintreiben, einfordern, πράσσει με τόκον, er treibt Zinsen von mir ein, Batrach. 186, χρέος, Pind. Ol. 3, 7, vgl. P. 9, 104, Her. 3, 58, der aber auch φόρον ἔπρησσον παρ' ἑκάστων vrbdt, 1, 106; einzeln auch bei Folgdn. wie Plat. Legg. VI, 774, d Xen. An. 7, 6, 17. – Häufiger im med. für sich eintreiben, einfordern, Αὐγέαν μισϑόν, Pind. Ol. 11, 30; Her. 2, 126. 5, 84, τοὐφειλόμενον, Aesch. Ch. 309; ἀντίποινα, Pers. 468; auch τὸν πατρὸς φόνον, rächen, Eum. 594; Ar. Thesm. 843; häufig auch mit dem gehässigen Nebenbegriffe gewaltsamer, unrechtmäßiger Mittel: erpressen, Geld von Einem, in att. Prosa sehr häufig, Εὐρυμέδοντα χρήματα ἐπράξαντο, Thuc. 4, 65, der auch φόρους πράσσεσϑαι ἐκ τῶν πόλεων vrbdt, 8, 37, ἀπὸ τῶν πόλεων, 8, 5; u. pass., Τισσαφέρνης ἐτύγχανε πεπραγμένος τοὺς φόρους ὑπὸ βασιλέως, es wurde dem Tissaphernes gerade vom König der Tribut abgefordert, 8, 5; ἀξίως τοῠ μισϑοῠ ὃν πράττομαι, Plat. Prot. 328 b, u. öfter; auch von. der verwirkten Buße, τὴν διπλασίαν πραττέσϑω τὸν ὑποφεύγοντα, Legg. VI, 762 b; neben αἰτεῖν, Apol. 31 c; auch pass., ὃς ἂν μισϑοὺς μὴ ἀποδιδῷ, διπλοῠν πραττέσϑω, von dem soll das Doppelte eingezogen werden, Legg. XI, 921 c, πραχϑεὶς ὑπὸ τῶνδε, Lys. 9, 21; – πράττεται τοὺς ἐξάγοντας τριακοστήν, Dem. Lpt. 32; πράξασϑαι πλέον, sich mehr geben lassen, Andoc. 2, 9, auch παρ' αὐτῶν, ἃ ὤφειλον, πράξασϑαι, Lys. 17, 3, u. sonst bei den Rednern; μὴ πράττειν τοὺς ὀφειλέτας, Pol. 38, 3, 10; ἑκατὸν τάλαντα ἐπιτίμιον αὐτοὺς πραξάμενος τῆς ἀγνοίας, 5, 45. 11; τὰ πραττόμενα, das Eingeforderte, der Tribut, 1, 72, 2.
-
72 καλέω
καλέω impf. ἐκάλουν; fut. καλέσω (LXX; JosAs 17:5; 20:6; Jos., Ant. 11, 266.—W-S. §13, 5; B-D-F §74, 1; Mlt-H. 242); 1 aor. ἐκάλεσα; pf. κέκληκα. Mid.: fut. 3 sg. καλέσεται (Just., D. 43, 5). Pass. 1 fut. κληθῆσομαι (W-S. §15); 2 fut. 3 sg. κεκλήσεται Lev 13:45; Hos 12:1; 1 aor. ἐκλήθην; pf. κέκλημαι (Hom.+).① to identify by name or attribute, call, call by name, nameⓐ call (to someone) abs., with naming implied (opp. ὑπακούειν; cp. PHamb 29, 3 [89 A.D.] κληθέντων τινῶν καὶ μὴ ὑπακουσάντων; Just., D. 136, 2 οὔτε καλοῦντος αὐτοῦ ἀνέχεσθε οὔτε λαλοῦντος ἀκούετε) of God ἐκάλουν καὶ οὐχ ὑπηκούσατε 1 Cl 57:4 (Pr 1:24); w. obj. τὰ ἴδια πρόβατα καλεῖ κατʼ ὄνομα J 10:3 v.l.ⓑ call, address as, designate as w. double acc. (Just., D. 3, 5 θεὸν σὺ τί καλεῖς; Hippol., Ref. 6, 20, 1) αὐτὸν καλῶμεν κύριον 2 Cl 4:1; cp. Mt 22:43, 45; 23:9 (here the sense supplies the second acc.: you are to call no one your father); Lk 20:44; Ac 14:12; Ro 9:25; Hb 2:11; 1 Pt 1:17 P72; 3:6. A voc. can take the place of the second acc. τί με καλεῖτε κύριε, κύριε; Lk 6:46. Pass. καλεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ῥαββί Mt 23:7. ὑμεῖς μὴ κληθῆτε ῥαββί you are not to have people call you ‘rabbi’ vs. 8; vs. 10. Cp. Lk 22:25; Js 2:23. ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται Mt 21:13; Mk 11:17 (both Is 56:7). κληθήσονται υἱοὶ θεοῦ Ro 9:26 (Hos 2:1).ⓒ name, provide with a name w. double acc. (Iren. 1, 1, 1 [Harv. I 8, 3]) ἐκάλουν αὐτὸ … Ζαχαρίαν they were for naming him Z. Lk 1:59 (on ἐπὶ τῷ ὀνόματι τ. πατρός after his father[’s name] cp. 1 Esdr 5:38; Sir 36:11 and s. Hs 9, 17, 4).—Pass. be given a name, be named (Jos., Ant. 1, 34) κληθήσεται Ἰωάννης his name is to be John Lk 1:60; cp. vs. 62. σὺ κληθήσῃ Κηφᾶς J 1:42. Also of localities Mt 27:8; Ac 1:19; ApcPt Rainer (s. Ἀχερουσία).—Have as a name, be called (Lucian, Jud. Voc. 7 Λυσίμαχος ἐκαλεῖτο; Just., D. 1, 3 Τρύφων…καλοῦμαι; 63, 5 Χριστιανοὶ … καλούμεθα) ὸ̔ς καλεῖται τ. ὀνόματι τούτῳ who bears this name Lk 1:61. Also of localities (Appian, Bell. Civ. 3, 70 §289; 3, 91 §374; SIG 599, 5 τὸ φρούριον ὸ̔ καλεῖται Κάριον; Just., A I, 59, 6 τὸ καλούμενον Ἔρεβος) πόλις Δαυὶδ ἥτις καλεῖται Βηθλέεμ Lk 2:4. Cp. Ac 28:1; Rv 11:8.—Lk, Ac, Rv, GPt add to a pers. or thing the name or surname which he, she, or it bears, by means of the pres. pass. ptc. (cp. SIG 685, 39 νῆσον τὴν καλουμένην Λεύκην; 826e 22; 1063, 5; PPetr II, 45 II, 20; BGU 1000, 6; PCairGoodsp 9, 4; O. Wilck II, 1210, 4). The name: ἀδελφὴ καλουμένη Μαριάμ a sister named Mary Lk 10:39 (PCairMasp 23, 16 τ. ἀδελφὴν καλουμένην Πρόκλαν; TestJob 48:1 ἡ καλουμένη Ἡμέρα). Cp. 19:2; Ac 7:58; Rv 19:11, also 12:9. πόλις καλουμένη Ν. Lk 7:11; cp. 9:10; 19:29; 21:37; 23:33; Ac 1:12; 3:11; 8:10; 9:11; 10:1; 27:8, 14, 16; Rv 1:9; 16:16; GPt 6:24. The surname (2 Macc 10:12 Πτολεμαῖος ὁ καλούμενος Μάκρων; 1 Macc 3:1; Jos., Ant. 13, 367; TestJob 1:1 Ιωβ τοῦ καλουμένου Ιωβαβ): Σίμων ὁ κ. ζηλωτής Simon the Zealot Lk 6:15. Cp. 1:36; 8:2; 22:3 (s. ἐπικαλέω 2); Ac 1:23; 13:1; 15:22 (s. ἐπικαλέω), 37.—The example of the OT (Gen 17:19; 1 Km 1:20; Hos 1:9; 1 Macc 6:17) has influenced the expr. καλεῖν τὸ ὄνομά τινος, w. the name added in the acc. καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν Mt 1:21; GJs 11:3; 14:2. Cp. Mt 1:23 (Is 7:14), 25; Lk 1:13, 31. Pass. Lk 2:21; Rv 19:13.ⓓ Very oft. the emphasis is to be placed less on the fact that names are such and such, than on the fact that the bearers of the name actually are what the name says about them. The pass. be named thus approaches closely the mng. to be, and it must be left to the sensitivity of the interpreter whether this transl. is to be attempted in any individual case (Quint. Smyrn. 14, 434 οὔτʼ ἔτι σεῖο κεκλήσομαι=I do not wish any longer to be yours, i.e. your daughter). Among such pass. are these: Ναζωραῖος κληθήσεται he is to be a Nazarene Mt 2:23. υἱοὶ θεοῦ κληθήσονται 5:9; cp. vs. 19ab. υἱὸς ὑψίστου κληθήσεται (in parallelism w. ἔσται μέγας) Lk 1:32; so GJs 11:3, but without the ref. to greatness; cp. Lk 1:35, 76; 2:23. οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου 15:19, 21. οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς καλεῖσθαι ἀπόστολος 1 Cor 15:9. ἵνα τέκνα θεοῦ κληθῶμεν, καί ἐσμέν that we should be called children of God; and so we really are 1J 3:1 (sim. Eur., Ion 309 τ. θεοῦ καλοῦμαι δοῦλος εἰμί τε; cp. Just., D. 123, 9; καλεῖσθαι beside εἶναι as Plut., Demetr. 900 [25, 6]). οἱ κεκλημένοι ἐν ὀνόματι κυρίου those who are identified by the Lord’s name i.e. as Christians Hs 8, 1, 1. ἄχρις οὗ τὸ σήμερον καλεῖται as long as it is called ‘today’, as long as ‘today’ lasts Hb 3:13 (WLorimer, NTS 12, ’66, 390f, quoting Pla., Phd. 107c).—Here we may also class ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεταί σοι σπέρμα in (through) Isaac you are to have your descendants Ro 9:7 and Hb 11:18 (Gen 21:12).② to request the presence of someone at a social gathering, invite (Hom. et al.; pap; 2 Km 13:23; Esth 5:12; ISardRobert 1, ’64, p. 9, lines 1–4) τινά someone εἰς (τοὺς) γάμους to the wedding (Diod S 4, 70, 3; POxy 1487, 1 καλεῖ σε Θέων εἰς τοὺς γάμους) Mt 22:9; Lk 14:8, cp. vs. 10 (Syn. ἐρωτάω; s. three texts, invitations to the κλινή of Sarapis [ZPE 1, ’67, 121–26], two w. ἐ. and one w. καλέω New Docs 1, 5–9; on Luke’s compositional use of the meal context, s. XdeMeeûs, ETL 37, ’61, 847–70; cp. J 2:2; Rv 19:9. Abs. invite τινά someone 1 Cor 10:27 (Diog. L. 7, 184 of Chrysippus: ἐπὶ θυσίαν [sacrificial meal] ὑπὸ τῶν μαθητῶν κληθῆναι); priests to a child’s birthday GJs 6:2. Cp. Lk 7:39; 14:9, 12f, 16. οἱ κεκλημένοι the invited guests (Damox. Com. [IV/III B.C.] Fgm. 2, 26 K. in Athen. 3, 59, 102c τ. κεκλημένον; Jos., Ant. 6, 48; 52); Mt 22:3b (οἱ κεκλημένοι εἰς τ. γάμους as Diphilus Com. [IV/III B.C.] Fgm. 17, 1), 4, 8; Lk 14:7, 17; cp. vs. 24. ὁ κεκληκώς, the host 14:10 (s. above).—If αὐτοῦ Mk 2:15 refers to Jesus’ home, κ. in vs. 17 registers the double sense of an invitation to dinner and receipt of Messianic benefits, w. Jesus as host (s. AMcNeile, Mt ’57, 118); difft. Lk 5:27–32, s. 4 below. Of a follow-up invitation to guests upon completion of banquet preparations Mt 22:3a (cp. 3b below).③ to use authority to have a person or group appear, summonⓐ call together τινάς people: Workers to be paid Mt 20:8. Slaves to receive orders 25:14; Lk 19:13. Shepherds GJs 4:3. τὰς θυγατέρας τῶν Ἑβραίων for Mary’s diversion 6:1; 7:2. τὰς παρθένους Ox 404 recto, 21 (Hs 113, 5); GJs 10:1. Guests Mt 22:3a (s. 2 end).ⓑ summon τινά someone (Appian, Bell. Civ. 4, 82 §347; 4, 86 §362; 1 Macc 1:6) ἀπέστειλαν πρὸς αὐτὸν καλοῦντες αὐτόν they sent to him to summon him Mk 3:31. Cp. Mt 2:7; 22:3a. Of Joseph ἐκάλεσεν αὐτήν GJs 13:2 (for the context cp. Mt 1:18f). Of God: the Israelites fr. Egypt (as a type of Christ) Mt 2:15.— Call upon (Himerius, Or. 48 [=Or. 14], 10; 4 Macc 3:19) Hb 11:8.ⓒ a legal t.t. call in, summon before a court (oft. pap) τινά someone (Jos., Ant. 14, 169) Ac 4:18; 24:2.—The transition to mng. 4 is well illustrated by Mt 4:21; Mk 1:20; Papias (8), where the summons is also a call to discipleship.④ From the mngs. ‘summon’ and ‘invite’ there develops the extended sense choose for receipt of a special benefit or experience, call (Paus. 10, 32, 13 οὓς ἂν ἡ ῏Ισις καλέσῃ διʼ ἐνυπνίων; Ael. Aristid. 30, 9 K.=10 p. 116 D.: ὑπὸ τοῦ θεοῦ κληθείς) καλούμενος ὑπὸ τοῦ θεοῦ Hb 5:4. τινὰ εἴς τι someone to someth., in the usage of the NT, as well as that of the LXX, of the choice of pers. for salvation: God (much more rarely Christ) calls εἰς τὴν ἑαυτοῦ βασιλείαν καὶ δόξαν 1 Th 2:12; εἰς τὴν αἰώνιον αὐτοῦ δόξαν 1 Pt 5:10. εἰς ζωὴν αἰώνιον 1 Ti 6:12. εἰς κοινωνίαν τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ to fellowship with his son 1 Cor 1:9. ἐκ σκότους εἰς τὸ αὐτοῦ φῶς from darkness to his light 1 Pt 2:9. ἀπὸ σκότους εἰς φῶς 1 Cl 59:2. διὰ τ. χάριτος αὐτοῦ Gal 1:15. for this God called you through our proclamation, namely to obtain the glory 2 Th 2:14; cp. 1 Th 2:12. καλέσαντι … εἰς τὴν μερίδα τοῦ κλήρους τῶν ἁγίων Col 1:12 v.l. (for ἱκανώσαντι). Without further modification Ro 8:30; 9:24; 1 Cor 7:17f, 20–22, 24; Eph 1:11 v.l.; 2 Cl 9:5; 10:1.—κ. κλήσει ἁγίᾳ call with a holy calling 2 Ti 1:9. ἀξίως τῆς κλήσεως ἧς (attraction, instead of ἣν) ἐκλήθητε worthily of the calling by which you were called Eph 4:1 (on the constr. s. W-S. §24, 4b; Rob. 478). Of God: ὁ καλῶν τινά Gal 5:8; 1 Th 5:24. Abs. ὁ καλῶν Ro 9:12. ὁ καλέσας τινά Gal 1:6; 1 Pt 1:15; 2 Pt 1:3. Likew. of Christ ὁ καλέσας τινά 2 Cl 5:1 (Just., A I, 15, 7). Pass. οἱ κεκλημένοι those who are called Hb 9:15. κεκλημένοι ὑπὸ τοῦ θεοῦ διʼ αὐτοῦ (=Ἰ. Χρ.) 1 Cl 65:2. οἱ κεκλημένοι ὑπʼ αὐτοῦ (=υἱοῦ τ. θεοῦ) Hs 9, 14, 5. οἱ κληθέντες Hm 4, 3, 4. S. also 1d.—More closely defined: ἐν δικαιοσύνῃ B 14:7 (Is 42:6). ἐπʼ ἐλευθερίᾳ (s. ἐλευθερία) Gal 5:13. οὐκ ἐπὶ ἀκαθαρσίᾳ ἀλλʼ ἐν ἁγιασμῷ not for impurity, but in consecration 1 Th 4:7. ἐν εἰρήνῃ in peace 1 Cor 7:15. ἐκλήθητε ἐν μιᾷ ἐλπίδι τῆς κλήσεως ὑμῶν you were called in the one hope that you share in your call Eph 4:4. ἡμεῖς διὰ θελήματος αὐτου (=θεοῦ) ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ κληθέντες 1 Cl 32:4. εἰς εἰρήνην τοῦ Χριστοῦ ἐν ἐνὶ σώματι Col 3:15. ἐν τῇ σαρκί 2 Cl 9:4. ἐν Ἰσαάκ Hb 11:18 (=Ro 9:7). πόθεν ἐκλήθημεν καὶ ὑπὸ τίνος καὶ εἰς ὸ̔ν τόπον 2 Cl 1:2. εἰς τοῦτο ἵνα for this reason, that 1 Pt 3:9; cp. 2:21. Of Christ: οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς (+ εἰς μετάνοιαν v.l.) Mt 9:13; Mk 2:17 (on a prob. double sense in this pass. s. 2); 2 Cl 2:4; cp. vs. 7 (cp. Just., A I, 40, 7 εἰς μετάνοιαν καλεῖ πάντας ὁ θεός); Lk 5:32 (ἐλήλυθα … εἰς μετάνοιαν). Of God: ἐκάλεσεν ἡμᾶς οὐκ ὄντας he called us when we did not exist 2 Cl 1:8. ὁ καλῶν τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα the one who calls into being what does not exist Ro 4:17 (Philo, Spec. Leg. 4, 187 τὰ μὴ ὄντα ἐκάλεσεν εἰς τὸ εἶναι; cp. Is 41:4; 48:13).—Of the call to an office by God Hb 5:4.—JHempel, Berufung u. Bekehrung (also GBeer Festschr.) ’35; HWildberger, Jahwes Eigentumsvolk ’60.—B. 1276. DELG. EDNT. M-M. TW. -
73 παρά
παρά, ep. πάρ und παραί, Adverb., bei, daneben, ἔνϑα καϑεῦδ' ἀναβάς· παρὰ δὲ χρυσόϑρονος Ἥρη, Il. 1, 611; Od. 3, 400; u. so noch Eur. I. A. 201. – Gew. Praeposit., bei, neben, die unmittelbare Nähe, u. zwar c. dat. die Ruhe bei, c. gen. die Bewegung von der Seite her, c. acc. die Bewegung an die Seite hin bezeichnend. Also
I. c. genitivo, von Seiten, den Gegenstand bezeichnend, aus dessen unmittelbarer Nähe etwas herkommt, zunächst – 1) örtlich, bei Verbis der Bewegung, gew. – a) nur von Personen gebraucht (vgl. ἀπό), von Seiten Jemandes gehen, kommen; σῆμα φέρειν παρά τινος, Il. 6, 177; ἐλϑεῖν παρὰ Διός, von Zeus kommen, παρ' Αἰήταο πλέουσα, Od. 12, 70; φέρων ἥκω λόγους ἡδεῖς φίλου παρ' ἀνδρός, Soph. El. 657; in Prosa sehr gewöhnlich; auch παρ' ἄλλων χρὴ τόδ' ἔρχεσϑαι γέρας, Aesch. Ag. 891; bes. von Gesandten, Botschaften, ἥκει παρὰ βασιλῆος ἀγγελίη, Her. 8, 140, 1; παρά τινος ἐλϑεῖν, Xen. Cyr. 2, 4, 1; dah. παρὰ σοῦ ἐξαγγέλλειν, von deiner Seite melden, Cyr. 7, 5, 54, wie ἀπαγγέλλειν An. 2, 1, 20. Auch mit einer geläufigen Umstellung, ἕως ἂν οἱ παρὰ βασιλέως πρέσβεις ἔλϑωσιν, Hell. 1, 3, 9, bis die Gesandten vom Könige kämen; u. ohne Verbum, οἱ πρέσβεις οἱ παρὰ βασιλέως, Ar. Ach. 61; οἱ παρὰ τοῦ Νικίου, Thuc. 7, 10, die von Seiten des Nikias Abgesandten; οὔτε πρεσβευτὴς οὐδεὶς εἶπε τῶν παρ' ἐκείνου, Dem. 19, 68; ὁ παρ' ἐμοῦ, Xen. Cyr. 3, 2, 30; auch ὅςτις ἀφικνοῖτο τῶν παρὰ βασιλέως πρὸς αὐτόν, An. 1, 1, 5, wer von denen, die beim König waren, von diesem zu ihm kam; οἱ παρ' αὐτοῠ, seine Verwandten, Ev. Marc. 3, 21. – b) selten von Sachen: παρὰ νηῶν, Il. 12, 114, in den Schol. ausdrücklich als Abweichung bemerkt; φάσγανον ἐρύσσατο παρὰ μηροῦ, er zog das Schwert von der Seite, an der es hing, Il. 1, 190, öfter; πλευρὰ τά οἱ κόψαντι παρ' ἀσπίδος ἐξεφάανϑη, neben dem Schilde her zeigte sich die Seite, ward sichtbar, 4, 468; vgl. Aesch. Spt. 629; π. ποδός, Pind. P. 10, 67. – 2) übh. das Ausgehen von einer Person bezeichnend, Alles, was von ihr herrührt; – a) nehmen und empfangen von Einem; ἔχεις παρ' ἡμῶν οἴάπερ νομίζεται, Aesch. Ag. 1016; δέχεσϑαι δώρημα παρά τινος, Soph. Ai. 647; παρ' οὗπερ ἔλαβον τάδε τὰ τόξα, Phil. 1216; ὅτῳ τρόπῳ δίκας ἀροίμην τῶν φονευσάντων πάρα, El. 34; οὔτε τάφου ἀντιάσας, οὔτε γόων παρ' ἡμῶν, El. 858; u. so bei δέχεσϑαι, λαμβάνειν u. ä. überall in Prosa, z. B. παρὰ Μήδων τὴν ἀρχὴν ἐλάμβανον Πέρσαι, Xen. An. 3, 4, 8; ἃ ὑπάρχειν δεῖ παρ' ὑμῶν, was von eurer Seite geleistet werden, da sein muß, Dem. 4, 33; οὔκουν παρ' Ἁϑηναίων γε μεταϑρέξει ταχύ, es holen von den Athenern, Ar. Pax 261; dah. auch παρὰ τοῦ ἰατροῦ φάρμακον πιών, welches der Arzt gegeben hat, Plat. Rep. III, 406 d; – παρ' ἑωυτοῦ διδούς, aus eigenen Mitteln, Her. 8, 5, vgl. 2, 129. 7, 29; vgl. δαπανήσας τὰ παρ' ἑαυτῆς πάντα, Ev. Marc. 5, 26; dah. auch παρ' ἑαυτοῦ, von selbst, auf eigenen Antrieb. – b) hören, lernen, erfahren von Einem; ἀκούειν παρ' ἀγγέλων, Soph. O. R. 6, vgl. 95; μαϑὼν ἄλλου πάρα, O. R. 704, öfter; τάδ' εἴσεται ἄλλου παρ' ἀνδρός, Ant. 230, wie Aesch. Ch. 169; Xen. Cyr. 2, 2, 6 u. sonst; ταῦτ' ἴσϑι ϑεῶν πάρα, Empedocl. 92; εἰ προςδοκᾷς ἐμοῦ τι πευσεῖσϑαι πάρα, Aesch. Prom. 988, wie Xen. Cyr. 1, 6, 23; παρ' Αἰγυπτίων μεμαϑήκασι, Her. 2, 104, der auch πυνϑάνεσϑαι παρὰ πυρσῶν vrbdt, 7, 182; παρά γε ἐμαυτοῦ οὐδὲν ἐννενόηκα, Plat. Phaedr. 235 c; αὐτοὶ παρ' αὑτῶν πολλὰ καὶ καλὰ εὑρόντες, Theaet. 150 d. – c) seltener beim passiv., bes. in ähnlichen Vrbdgn, wie die angeführten Verba, so daß die Grundbedeutung von Seiten nicht verloren geht, und die Structur sich von ὑπό (s. dieses) wesentlich unterscheidet; σοῦ διδαχϑήτω πάρα, so viel wie μαϑέτω, Aesch. Prom. 637; τίς αὖ παρ' ὑμῶν κοινὸς ἠχεῖται κτύπος; was für ein Lärm geht aus von euch? Soph. O. C. 1496; παιδός, ὅςτις γένοιτ' ἐμοῦ τε κἀκείνου πάρα, O. R. 714; μνήμη καὶ κόσμος τοῖς πράξασι γίγνεται παρὰ τῶν ἀκουσάντων, wird ihnen von Seiten der Hörer zu Theil, Plat. Menex. 236 e; οἶμαι γάρ με παρὰ σοῦ σοφίας πληρωϑήσεσϑαι, Conv. 175 c, auch an Lernen erinnernd; ὀφείλεται παρὰ τοῦ ἐχϑροῦ τῷ ἐχϑρῷ κακόν τι, Rep. I, 332 b, er muß es ihm geben; παρὰ τῶν ϑεῶν σημαίνεσϑαι, die Zeichen gehen von den Göttern aus, Xen. Cyr. 1, 6, 2; aber auch παρὰ πάντων ὁμολογεῖται, An. 1, 9, 1, wie τὰ παρὰ σοῦ λεγόμενα, Cyr. 6, 1, 42, vgl. Mem. 1, 6, 14, wie wir auch sagen können: das deinerseits Gesagte; παρὰ τῆς τύχης δωρηϑέντα, Isocr. 4, 26, u. häufiger Sp.; κατηγορεῖται παρὰ τῶν Ἰουδαίων, Act. Ap. 22, 30. – d) oft bei Substantivis, ohne Verbum, das leicht zu ergänzen ist und wenigstens hinzugedacht werden muß, wenn man sich den Unterschied dieser Structur von der des bloßen Genitivs deutlich machen will; Vrbdgn, wie τῶν παρ' ἐκείνου λαμβάνειν, Xen. Cyr. 8, 2, 25, von dem von Einem Herrührenden Etwas nehmen, für das einfache παρ' ἐκείνου τι λαμβάνειν, zeigen den Uebergang; vgl. δωροῖο τὰ παρὰ σεαυτῆς, Mem. 3, 11, 13; λόγος παρὰ Ἀϑηναίων, Her. 8, 55, wie ἄνευ τῶν παρ' ἡμῶν λόγων Plat. Soph. 256 d; ὁ παρ' ἐμοῠ λόγος, Dem. Lpt. 75; τῆς παρὰ τῶν ἀνϑρώπων δόξης, Plat. Phaedr. 232 a, öfter; τῇ παρ' αὐτῆς ϑερμότητι, Tim. 85 e; τὸ παρὰ Κυαξάρους στράτευμα ist eigtl. das von Kyaxares abgeschickte Heer, Xen. Cyr. 2, 4, 21, u. ἡ παρ' ἐκείνου τιμωρία die von seiner Seite verhängte Strafe, An. 2, 6, 14; ἡ παρ' ἐκείνων εὔνοια, Dem. 1, 10, das von ihrer Seite bewiesene Wohlwollen, was freilich mit ἡ ἐκείνων εὔνοια zusammenfällt; so αἱ παρὰ τῶν ϑεῶν ἐπικουρίαι, Lycurg. 129, welcher Redner diese Vrbdg besonders liebt, vgl. Mätzner zu §. 15; u. so noch Sp., τὴν παρὰ τῶν πολλῶν δόξαν Plut. Agis 2; – τὰ παρὰ Κύρου, die Aufträge von Seiten des Kyrus, Xen. Cyr. 3, 2, 30. – In allen diesen Vrbdgn ist aber die Beziehung auf leblose Dinge äußerst selten. – 3) die Ruhe, neb en, bei, bezeichnet es selten, wie Soph. παρὰ κυανέων πελαγέων, Ant. 955, vgl. 1110; φροντίδα τὰν πὰρ ποδός, Pind. P. 10, 62; vgl. Schaef. zu D. Hal. de C. V. p. 119; Sp., wie D. Sic., sagen πολλῶν ἀνϑρώπων παρ' ἀμφοτέρων διαφϑαρέντων, 16, 7, u. öfter in ähnlichen Vrbdgn, auf beiden Seiten, wo immer noch die Grundbdtg der Entfernung von beiden Seiten weg zu erkennen ist.
II. c. dativo, den Gegenstand bezeichnend, in dessen Nähe, bei dem sich Etwas befindet, also zunächst – 1) vom Orte; gewöhnlich – a) bei Verbis der Ruhe; von Menschen; ἤειδε παρὰ μνηστῆρσιν ἀνάγκῃ, er sang bei den Freiern, Od. 1, 154; παῖδες κοιμῶντο Πριάμοιο παρὰ μνηστῇς ἀλόχοισιν, Il. 6, 246, u. öfter bei Hom.; παρ' εὐδείπνοις ἔσῃ ἄτιμος, Aesch. Ch. 477; μέγα δύναται παρ' ἀϑανάτοις, Eum. 911; πάρεστι μὲν Τεῠκρος παρ' ἡμῖν, Soph. Phil. 1046, wie Plat. παρὰ σοὶ μάλα πλησίον πάρεστιν, Phaedr. 243 e; παρ' ἐχϑροῖς ἄξιος ϑρήνων τυχεῖν., Soph. Ai. 924, bei den Feinden erlangen, wie τυχόντα με τῶν δικαίων παρ' ὑμῖν, wenn ich bei euch, ihr Richter, mein Recht erlangt habe, Dem. 28, 21, nicht παρ' ὑμῶν, denn das Recht geht nicht von den Richtern aus; τιμῆς τυγχάνειν παρά τινι, Xen. An. 1, 9, 29; vgl. κοὐ δυνήσομαι κακὸν κρύψαι παρ' ὑμῖν, Soph. Phil. 733; auch κεῖται παρ' Ἅιδῃ Πόλυβος, O. R. 972; παρὰ τούτῳ μέγα δυνήσεται, Plat. Gorg. 510 e; παρὰ σοὶ κατέλυον, Dem. 18, 82, sie kehrten bei dir ein; – von leblosen Dingen; βωμῷ, παρ' ᾧ ϑύων ἔκυρον, Soph. O. C. 1160; τηλαυγεϊ παρ' ὄχϑῳ ἧστο, Trach. 521; βοᾷ παρ' ὄχϑαις ποτα-μίαις, Aesch. Spt. 374; u. in Prosa, ὁρμίζεσϑαι παρὰ Χεῤῥονήσῳ, Xen. An. 5, 10, 2, u. oft bei einem Orte lagern, sich aufstellen u. dgl. – In Vrbdgn, wie παρ' οἴνῳ καλεῖ, Soph. O. R. 773, wie Ap. Rh. 1, 458, παρὰ δαιτὶ καὶ οἴνῳ, beim Wein, ist auch vorzugsweise an den Ort zu denken (vgl. III.). – Pind. P. 2, 87 sagt auch παρὰ τυραννίδι, während, in der Tyrannis, womit man παρὰ τοῖς ἐμφυλίοις πολέμοις ϑνήσκειν vgl., Plut. Oth. 14. – b) selten bei Verbis der Bewegung, und immer mit Rücksicht auf die Ruhe, die das Ergebniß der Bewegung ist, ἵδρυσεν παρὰ δαιτί, Od. 3, 37; bei Xen. An. 2, 5, 27 hat auch Krüger Schneider's Conj. ἰέναι παρὰ Τισσαφέρνην für die vulg. Τισσαφέρνει aufgenommen, weil daselbst nur von der Bewegung die Rede ist; aber φοιτᾶν παρά τινι, Plut. Them. 5; vgl. Luc. D. Mer. 10. – 2) Wie παρ' ὑμῖν, Deni. 27, 1, »vor euch Richtern« heißt. so sagt Her. παρ' ἔμοιγε κριτῇ, vor mir, als Richter, vor meinem Richterstuhle, 3, 160, u. so heißt παρ' ἐμοί nach meinem Urtheil, τὸ ὄνομα δίκαιός ἐστι φέρειν, 1, 33, was ursprünglich örtlich zu fassen ist, wie dies deutlich ist in τοὺς παρὰ σφίσι αὐτοῖσι δοκέοντας ὀλβίους, 1, 86, die bei ihnen glücklich scheinen, worin liegt »nach ihrem Urtheil«; vgl. Soph. παρ' ἡμῖν οὐ βεβουλεῠσϑαι κακῶς, Trach. 586, nach unserm Urtheil. Aehnlich παρά τινι νομίζεται, Ar. Vesp. 1085; παρά τινι ὑπείληπται, Lycurg. 3, wo Maetzner viele Beispiele aus den Rednern beibringt; ἀξιοῦσϑαι παρά τινι, Is. 7, 5, wo ebenfalls, wie unter 1) bemerkt ist, nicht die von einem Andern ausgehende Würdigung ausgedrückt wird, sondern die bei oder vor Einem stattfindende, die er also gestattet, die nach seinem Urtheile von Andern geleistet wird. – Sp. gehen auch hier weiter, wie Pol. 2, 36, 2, πόλεμος προςαγορευϑεὶς παρὰ τοῖς πλείστοις Ἀννιβιακός, wie auch wir sagen »er heißt bei den meisten der zweite hannibalische Krieg«; Soph. vrbdt παρ' ὅτῳ Διὸς σκῆπτρον ἀνάσσεται, Phil. 139, womit man O. R. 382 ὅσον παρ' ὑμῖν ὁ φϑόνος φυλάσσεται vergleichen kann. – 3) παρ' ἑαυτῷ, bei sich, daheim, wird nicht bloß dem πρόσωϑεν entggstzt, Xen. Cyr. 3, 1, 69, wie οἱ παρ' ἑαυτῷ, Cyr. 4, 5, 9, die unmittelbare Nähe bezeichnet; παρ' ἑωυτοῖσι, bei sich zu Hause, in ihrer Heimath, Her. 1, 105. 6, 86, 1; dah. übh. das Einem Zugehörige, τὸν παρ' αὑτῷ βίοτον φιλεῖ, Soph. O. R. 611; εἰ δ' οὖν ἐστι καὶ παρ' ἐμοί τις ἐμπειρία, wenn sie bei mir ist, wenn ich einige Erfahrung habe, Dem. 18, 277; – sondern es bedeutet auch – a) unterworfen sein, οἱ παρὰ βασιλεῖ ὄντες, Xen. An. 1, 5, 16. 4, 3, 29. – b) Her. 3, 74 setzt entgegen ἕξειν παρ' ἑωυτῷ καὶ μηδενὶ ἐξοίσειν τὴν ἀπάτην, bei sich behalten; ähnl. παρὰ σεαυτῷ κρίνας τι, Plat. Theaet. 170 d; ἃ διαιροῦμαι παρ' ἐμαυτῷ ἀγωγὰ εἶναι, Rep. VII, 523 a, wie γιγνώσκειν παρ' ἑαυτῷ, Dem. 10, 17, bei sich bestimmen; φύλακες τοῠ παρ' αὐτοῖς δόγματος, was sie bei sich beschlossen daben, Plat. Rep. III, 413 c. – c) παρ' ἑαυτῷ γενέσϑαι, zu sich gekommen, wieder zur Besinnung gekommen sein, sich erholt haben, Plut. Alex. 31 Brut. 15.
III. c. accusat.; – 1) örtlich; gew. bei Verbis der Bewegung; – a) nach der Seite hin zu Einem, das Ziel der Bewegung angebend, welches in der Nähe eines Gegenstandes, bes. einer Person ist; ἐλϑὲ παρὰ ξανϑὸν Μενέλαον, Od. 1, 285; ἴτην παρὰ νῆας, zu den Schiffen, Il. 1, 347; oft bei Her., ἀπικέσϑαι παρὰ Κροῖσον, ἤγαγον παρὰ Κῦρον, 1, 36. 86. 3, 15 u. öfter; ἔρχει παρὰ τὸν Πρωταγόραν, Plat. Prot. 311 e; ἠνέχϑη παρ' αὐτὸν τὰ παιδία, Phaed. 116 b;. δεῦρο παρ' ἐμὲ κατάκεισο, Conv. 175 c; παρ' ἐμὲ εἴςοδος, Xen. Cyr. 1, 3, 14; παρά τινα ἥκειν πάλιν, zu Einem zurückkehren, 4, 5, 25, öfter; auch Sp., παρὰ τοῦτο γέγονε, bis dahin ist's gekommen. – b) neben hin, längs; βῆ δ' ἀκέων παρὰ ϑῖνα ϑαλάσσης, längs des Meeresufers ging er hin, Il. 1, 34, u. oft, παρὰ ποταμόν u. ä.; Μηλίδα πὰρ λίμναν, Soph. Trach. 633; ἀκτὰν παρὰ βώμιον ἱκτῆρες ἐπιστενάχουσιν, O. R. 184; παρ' Ὠκεανοῖο πόρον, Aesch. Prom. 529; τούτου παρ' ὄχϑας ἕρπε, 812; παρὰ τὸν Ἀσωπόν, Her. 9, 15; παρὰ τὴν ϑάλατταν περιπατεῖν, Plat. Gorg. 511 e; πορεύεσϑαι, Xen. An. 5, 10, 18, wie auch τὴν ἀγορὰν τῶν πωλουμένων παρὰ τὴν ϑάλασσαν μεταστῆσαι Thuc. 7, 39 zu fassen ist; παρὰ πᾶσαν φιλίαν (sc. γῆν) ἄχρι τοῦ Πειραιῶς κομισϑήσεται, Dem. 18, 301. – c) dah. auch daneben vorbei, παρὰ τὴν Βαβυλῶνα παρίεναι, Xen. Cyr. 5, 2, 29, wie παρὰ πόλιν ἄγειν, 1, 6, 43; vgl. παρὰ τὸν νεὼν ποταμὸς παραῤῥεῖ, An. 5, 3, 8, wie schon Il. 22, 145 zu erklären ist, οἱ δὲ παρὰ σκοπιὴν ἐσσεύοντο, wie Od. 3, 172 von einem Seewege παρ' ἠνεμόεντα Μίμαντα u. 4, 802 εἰς ϑάλαμον δ' εἰςῆλϑε παρὰ κληῖδος ἱμάντα. – d) aber auch bei Verbis der Ruhe, wenn zugleich die vorangegangene Bewegung od. eine Ausdehnung über einen Raum hin neben od. längs eines in die Länge sich ausstreckenden Gegenstandes bezeichnet wird, οἱ μὲν κοιμήσαντο παρὰ πρυμνήσια νηός, Od. 12, 32, vgl. 14, 524, eigtl. sie legten sich neben – hin schlafen; παρὰ Σκαμάνδρου πόρον τέϑαψαι, Aesch. Ch. 361; ὁ παρὰ τὸν Ἀχέροντα ϑεὸς ἀνάσσων, Soph. El. 177; Ἀσία, ἣ παρ' ἁλμ υρὰν ἅλα κεῖται, Eur. Bacch. 17; παρὰ τὰς ναῦς ἀριστοποιεῖσϑαι, neben den Schiffen hin, Thuc. 7, 39; κῶμαι παρὰ τὸν ποταμὸν ἦσαν, Xen. An. 3, 5, 1, sie lagen längs des Flusses, wie ἐστρατοπεδεύσαντο παρὰ τὸν ποταμόν, 4, 3, 6; εἴςοδος μακρὰ παρ' ἅπαν τὸ σπήλαιον, Plat. Rep. VII, 514 a. – e) auch übh. den Begriff der unbestimmten Nähe ausdrückend, neben, bei, ϑεοῦ παρ' εὐτειχέα δόμον, Pind. N. 7, 46; ὀρϑὴν παρ' οἶμον, Eur. Alc. 835; ἐγγύτατα παρ' αὐτὴν τὴν ὁδόν, Ar. Ran. 162; παρὰ τὴν χύτραν ἐγγύς, Av. 390; παρ' ἡμᾶς οἰκεῖ, Alexis bei B. A. 111; κατελείφϑη παρὰ τὸν νηόν, Her. 4, 87; παρὰ τὴν ὁδὸν κρήνη ἦν, Xen. An. 1, 2, 13; οἱ παρ' ἔπαλξιν, Thuc. 2, 13; vgl. Ar. Ach. 72, womit man vergleichen kann ὅσον ἀργύριον παρὰ τοὺς κλινοποιοὺς κλέπτουσιν, Dem. 27, 29; καϑήμενοι παρ' αὐτόν, Isae. 8, 16. – Pol. 11, 14, 3 vrbdt geradezu παρ' αὐτὸν μεῖναι; u. Her. sagt τὴν νῦν παρ' ἐμὲ ἐοῦσαν δύναμιν, 8, 140; daher παρ' ἡμᾶς ἐστι, es steht bei uns; – πὰρ πόδα, Soph. Phil. 827, vor den Füßen, sogleich, wie Pol. 1, 7, 5, u. öfter παρὰ πόδας, wie Luc. Alex. 33. – 2) von der Zeit, ausgegangen von solchen ursprünglich örtlich zu fassenden Vrbdgn, wie ἀείσω παρά τε Βρόμιον παρά τε χέλυος μολπάν, Eur. Herc. Fur. 684; παρὰ τὴν πόσιν, Her. 2, 124, 4; παρὰ πότον, Xen. An. 2, 3, 15, eigtl. neben dem Trinken hin, d. i. während des Trinkens, beim Trinken; vgl. Pind. ϑαρσαλέα δὲ παρὰ κρητῆρα φωνὰ γίγνεται, N. 9, 49; oft in Prosa, von einer Zeitdauer, einer Handlung od. Begebenheit, die neben einer andern stattfindet, παρὰ τὴν ζόην πεπόνϑαμεν, Her. 7, 46, vgl. 1, 32; παρὰ πάντα μοι τὸν χρόνον προςῄει, während der ganzen Zeit, Plat. Phaed. 116 d; παρὰ πάντα τὸν βίον, Rep. III, 412 d; παρὰ τὴν ἐκείνου ἀρχήν, Xen. Mem. 2, 1, 2; παρὰ τὸν πόλεμον βασιλευομένους, im Ggstz von οἴκοι ὀλιγαρχουμένους, von den Lacedämoniern gesagt, Isocr. 3, 24; Sp., παρὰ τὴν συνουσίαν, Pol. 10, 35, 2; auch παρ' ὅλην τὴν πραγματείαν, 32, 8, 11, durch die ganze Geschichte (vgl. παραυτά). So auch παρ' ἕκαστον καὶ ἔργον καὶ λόγον διδάσκειν, gleich bei jeder That, Plat. Prot. 325 d; ταῖς ἐκ τῶν νόμων τιμωρίαις παρ' αὐτὰ τἀδικήματα χρῆσϑαι, gleich bei dem Verbrechen, im Augenblicke, da das Unrecht verübt wird, Dem. 18, 13, vgl. Lpt. 139; ἁπάντων δ' ἀνϑρώπων εἰωϑότων παρ' αὐτὰ τἀδικήματα μᾶλλον ἢ χρόνων ἐγγεγενημένων ἀγανακτεῖν, Dem. 37, 2; εὐϑὺς ἐν τῷ πλοίῳ παρὰ τἀδικήματα, 32, 7; παρὰ τοὺς κινδύνους ὑπὸ τῶν ἔργων ἐδιδάχϑησαν, Plut. Them. 8; a. Sp., τὰ παρὰ τὸν βίον τίμια, Luc. Nigr. 30 (vgl. auch 5). – 3) aus der Bdtg des nebenhin, vorbei, entwickelt sich der Begriff des Nichtzusammentreffens (vor dem Ziele vorbeischießen), des nicht Entsprechens, dah. wider, entgegen, παρὰ μοῖραν, neben dem Schicklichen vorbei, wider das Schickliche, gegen den Anstand, Od. 14, 509, im Ggstz von κατά; vgl. ὠμοί τε δούλοις πάντα καὶ παρὰ στάϑμην, Aesch. Ag. 1045; so ὅση δύναμίς γε πάρεστιν· πὰρ δύναμιν δ' οὐκ ἔστι πολεμίζειν, über die Kraft hinaus, Il. 13, 786; so bes. παρ' ἐλπίδα, wider Erwarten, Aesch. Ag. 870; Soph. Phil. 870; παρὰ νοῦν ϑροεῖν, 1180; ἡ γὰρ ἐκτὸς καὶ παρ' ἐλπίδας χαρά, Ant. 388; eben so παρὰ γνώμην, Aesch. Ag. 905; παρὰ νόμον ϑεῶν βρότεα μὲν τίων, Eum. 164; παρὰ ἃ προςεδέχετο, dem zuwider, was er erwartete, Thuc. 4, 19; παρὰ τὰ σοὶ δοκοῦντα, Plat. Prot. 335 b; παρὰ δόξαν, φύσιν, Polit. 295 c Rep. V, 466 d; παρὰ τὰς σπονδάς, Xen. An. 2, 4, 5; παρὰ ἱερὰ καὶ οἰωνούς, Cyr. 1, 6, 44; παρὰ τὸ δίκαιον, ib. 5, 1, 13 u. öfter, wie Folgde; παρὰ τὴν προςδοκίαν, Pol. 3, 68, 9, παρ' ἀξίαν, wider die Gebühr, παρὰ τὰ βέλτιστα, gegen sein Bestes, u. ä. – Daran reihet sich die Bdtg außer, ο ὐκ ἔστι παρὰ ταῦτ' ἄλλα, es giebt neben, außer diesem nichts Anderes, Ar. Nubb. 698 Eccl. 110; vgl. Plat. Phil. 62 e; ἕτερα παρὰ ταῦτα, Phaedr. 235 c Phaed. 24 a (s. auch ἄλλος u. ἕτερος, u. 5); παρὰ πάντα ταῦτα, dieses Alles ausgenommen, s. Wolf Dem. Lpt. p. 329. Aehnlich ist παρ' ἓν πάλαισμα ἔδραμε νικᾶν Ὀλυμπιάδα, Her. 9, 33, außer einem Wettkampfe erlangte er den olympischen Sieg, nur eine Kampfübung fehlte zum Siege; so auch Thuc. 8, 29 παρὰ πέντε ναῦς, ausgenommen fünf Schiffe, wenn man fünf Schiffe abzieht. – Bei den Rednern oft von Stimmen, παρὰ τέτταρας ψή-φους μετέσχε τῆς πόλεως, es fehlten nnr vier Stimmen daran, daß er Antheil an der Staatsverwaltung erlangte, Is. 3, 37; Κίμωνα παρὰ τρεῖς μὲν ἀφεῖ. σαν ψήφους τὸ μὴ ϑανάτῳ ζημιῶσαι, Dem. 23, 205, d. i. sie entließen ihn, weil ihm drei Stimmen zur Verurtheilung fehlten, sonst wäre er zum Tode verurtheilt worden; παρ' ὀλίγας ψήφους ἠτιμώσατε, 24, 138, es fehlten nur wenig Stimmen, daß ihr ihn mit der Atimie belegtet; Μάρκος ϑηρίον εἶ παρὰ γράμμα, du bist ein Thier (ἄρκος), bis auf einen Buchstaben, den du nämlich zu viel hast, Ammian. 9 (XI, 231). – 4) Eine ganz entgegengesetzte Bdtg erhält παρά, insofern dies Nebenhergehen auch eine Angemessenheit, Uebereinstimmung, Folge bedeuten kann, παρὰ τοῦτο, hiernach, besonders Sp.; παρὰ τὴν αὑτοῦ ἁμαρτίαν περισσοτέροις ἀτυχήμασι τῶν ἀτρεμιζόντων περιπεσών, in Folge seiner Schuld, durch eigene Schuld, weil er nicht, wie die Anderen, stillstand, Antiph. 3 δ 5; ἕκαστος οὐ παρὰ τὴν ἑαυτοῦ ἀμέλειαν οἴεται βλάψειν, Thuc. 1, 41, in Folge, wegen seiner Vernachlässigung; ὅπως μὴ τὰ τῆς πόλεως ἄπρακτα γίγνηται παρὰ τὴν ἐκείνου ἀργίαν, Xen. Mem. 2, 1, 2; παρὰ τοῦτον γενέσϑαι τὴν σωτηρίαν, Isocr. 6, 52, vgl. 3, 48; παρὰ τί οἴεσϑε τὰς πόλεις εὖ πράττειν; παρὰ τοὺς συμβούλους, Din. 1, 72; παρὰ τὸν λόγον δείξω, in Uebereinstimmung mit der Rechnung, Dem. 27, 34, öfter; οὐδὲ γὰρ οὗτος παρὰ τὴν αὑτοῦ ῥώμην τοσοῦτον ἐπηύξηται, ὅσον παρὰ τὴν ἡμετέραν ἀμέλειαν, 4, 11; Arist., z. B. de mund. 4, u. Sp., τὴν ἀπραγίαν μὴ παρὰ ἀποδειλίασιν, ἀλλὰ παρὰ εὐλάβειαν γεγονέναι, Pol. 3, 103, 2; παρὰ τοῠτο συνέβη, 3, 16, 6; παρὰ τί σφαλείησαν, wodurch, 1, 32, 4, öfter; οὐδὲν παρὰ τοῦτο, daraus ergiebt sich Nichts; παρ' αὐτὴν τὴν σύνϑεσιν, durch die Zusammenstellung, D. Hal. de C. V. 11 (p. 136, wo Schäfer zu vgl.). – Man kann hierher auch rechnen ὀνομάζειν τι παρά τι, nach Etwas benennen, Plat. Crat. 339 a; so oft bei Gramm. (vgl. Bast zu Greg. Cor. 830); diese sagen auch παρά τι, um die Abstammung u. Herleitung eines Wortes vom andern zu bezeichnen, Schäf. Schol. Par. Ap. Rh. 2, 624; so αὐϑέντης σύγκειται παρὰ τὸ εἶναι καὶ παρὰ τὸ αὐτός, B. A. 15, 9; ὡς παρὰ τὸ γραφὴ γραφίς, οὕτω καὶ παρὰ τὸ κάρη καρίς, Ath. III, 106 c; – τοῦτό φησι παρὰ τὸ.Σοφόκλειον, Schol. Ar. Av. 1240, bedeutet eine Nachahmung, vgl. Schäf. Schol. Par. Ap. Rh. 3, 158, Paus. 1, 2, 4, u. gehört also genauer zum Folgdn. – 5) weil Dinge neben einander gestellt werden, um verglichen zu werden, bedeutet παρά τι auch neben Etwas gehalten, im Vergleich womit, ὥςτε τὸν Δαρείου στόλον παρὰ τοῦτον μηδὲν φαίνεσϑαι, im Vergleich mit diesem, Her. 7, 20; γελοῖος ἔσομαι παρ' ἀγαϑὸν ποιητὴν ἰδιώτης αὐτοσχεδιάζων περὶ τῶν αὐτῶν, Plat. Phaedr. 236 d, ich werde im Vergleich mit einem guten Dichter lächerlich erscheinen, wenn ich –, vgl. Legg. VII, 806 b; παρὰ τὰ ἄλλα ζῷα ὥςπερ ϑεοὶ οἱ ἄνϑρωποι βιοτεύουσιν, Xen. Mem. 1, 4, 14; ὁρῶν τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτῶν ἐγγύϑεν παρὰ τὰ τῶν ἄλλων, sie mit den Andern vergleichend, eigtl. sie neben den Andern betrachtend, Plat. Rep. VIII, 550 a; vgl. Phaedr. 276 e, wie schon Pind. sagt πὰρ σοφὸν ἀντιφερίξαι, P. 9, 50. – So auch κατεφρόνησε τοῠ κινδύνου παρὰ τὸ αἰσχρόν τι ὑπομεῖναι, Plat. Apol. 28 c, er verachtete die Gefahr im Vergleich mit der Schande, neben der Schande, wie das lat. prae. Hierher gehören auch manche Vrbdgn von ἄλλος, ἕτερος παρά τινα, ein Anderer im Vergleich mit Einem (s. diese Wörter u. oben 3). – Daraus erkl. sich die Vrbdgn wie – a) ὡς παρ' οὐδὲν ἄγειν τὸ πρᾶγμα, Soph. Ant. 35, für Nichts achten; παρ' οὐδὲν ἄλγος, ibd. 462; El. 1319; ταῦϑ' ὅτῳ παρ' οὐδέν ἐστιν, O. R. 983; παρ' οὐδὲν αὐταῖς ἦν ἂν ὀλλύναι πόσεις, Eur. Or. 569; οὐ παρ' ὀλίγον ἔσεσϑαι, ἀλλὰ παρὰ πολύ, Plat. Apol. 36 a; παρ' ἔλαττον τοῦ δέοντος ἡγεῖσϑαί τι, Rep. VIII, 546 d, Etwas für gering achten, wie παρ' ὀλίγον ποιεῖσϑαι, Xen. An. 6, 4, 11 u. Sp. – b) παρὰ μικρόν, ὀλίγον, βραχύ u. ä., um ein Kleines, um ein Geringes, beinahe, fast, παρὰ πολύ, um Vieles, bei weitem, παρὰ τοσοῠτον, um so Viel, παρ' ὅσον, in sofern als, Luc. Peregr. 1 vit. auct. 19 u. A., welche Ausdrücke alle von dem Begriffe der Vergleichung ausgehen; παρ' ὀλίγον διέφυγον, Thuc. 7, 71; παρὰ τοσοῠτον γιγνώσκω, 6, 37, vgl. 3, 79; παρ' ἐλάχιστον ἦλϑε Σαμίων ἡ πόλις ἀφελέσϑαι τῆς ϑαλάττης τὸ κράτος Ἀϑηναίους, 8, 76, vgl. Plut. Pericl. 28, es fehlte sehr wenig daran; παρὰ τοσοῦτον μὲν ἡ Μιτυλήνη ἦλϑε κινδύνου, Thuc. 3, 49, eigtl. um so viel oder wenig kam Mitylene bei der Gefahr vorbei, so entging Mit. mit genauer Noth der Gefahr (vgl. auch 3 a. E). – c) wie in οὗτοι παρὰ τοὺς ἄλλους δεδυςτυχηκότες, Plat. Lach. 183 c, sie waren unglücklich im Vergleich mit den Andern, eine Auszeichnung liegt, sie waren vor den Uebrigen unglücklich, παρὰ τοὺς ἄλλους πονεῖν, sich vor den Andern mühen, mehr als die Andern, so steht auch beim compar. ἀμείνονες καὶ παρὰ τὴν ἑαυτῶν φύσιν, besser im Vergleich mit, besser als ihre Natur, Her. 7, 103; ἐκλείψεις πυκνότεραι παρὰ τὰ ἐκ τοῦ πρὶν χρόνου μνημονευόμενα ξυνέβησαν, Thuc. 1, 23; χειμὼν μείζων παρὰ τὴν καϑεστηκυῖαν ὥραν, 4, 6; παρὰ πολὺ ἀμείνων, Luc. Prom. 11. – d) häufig vrbdt sich mit dem Begriff der Vergleichung der des Wechsels, πληγὴν παρὰ πληγήν, Schlag um Schlag, Ar. Ran. 643; ἐκ τοῦ αὐτοῦ πηλοῦ δύναταί τις πλάττων ζῷα συγχεῖν καὶ πάλιν πλάττειν καὶ συγχεῖν καὶ τοῦτο ἓν παρ' ἕν, abwechselnd Zug um Zug, ποιεῖν ἀδιαλείπτως, Plut. consol. ad Apollon. p. 329. – Bes. von der Zeit, παρὰ μῆνα τρίτον, immer den dritten Monat, Arist. H. A. 7, 2; παρ' ἐνιαυτόν, abwechselnd, ein Jahr um das andere, D. Sic. 4, 65; Plut. Cleom. 15. – Aber παρ' ἦμαρ ist täglich, Tag um Tag, od. Tag für Tag, Soph. O. C. 1455, wie παρ' ἑκάστην ἡμέραν, Plat. Legg. IV, 705 a; Xen. Hell. 1, 4, 15. – Aber παρὰ μίαν ἡμέραν, Pol. 6, 40, 9 u. öfter, reiht sich an 5 b, z. B. παρὰ μίαν ἡμέραν Δημητρίου μὲν παρόντος, Ἀράτου δὲ καϑυστερήσαντος, um einen Tag Unterschied, 7, 13, 6, vgl. παρὰ τρίμηνον ἔχουσι τὸ διαφέρον, 12, 12, 1.
Allen drei Casus kann παρά nachgesetzt werden, erleidet aber dann die Anastrophe, πάρα; Beispiele sind oben schon angeführt; doch wird es ohne Accent geschrieben, wenn das letzte α apostrophirt ist, Il. 4, 97. 18, 400.
In der Zusammensetzung bedeutet es – 1) neben, bei, nebenher, παρίστημι, παράκειμαι, παρέζομαι. – 2) hin, hinzu, παραδίδωμι, παρέχω. – 3) daran vorbei, darüber hinaus, παρέρχομαι, παρατρέχω; – dah. auch ein Uebertreten, Verfehlen, παραβαίνω, παράγω, παροράω, bes. vom Irrigen, Falschen, dem deutschen ver-entsprechend, παρακούω, παραγιγνώσκω; – aber auch im guten Sinne, Uebertreffen, παραβάλ λω. – 4) wider, entgegen, παρανομέω, παραίσιος. – 5) eine Umänderung, Verwandlung, ein Andersmachen, παραπείϑω, παρατεκταίνω, wie unser um-, umbauen, umstimmen.
-
74 ἐκ
ἐκ, vor Vocalen ἐξ, doch zuweilen auch vor Consonanten, bes. σ in Inscr., wo vor β, δ, λ u. μ auch ἐγ geschrieben ist. Praeposit. c. genit. Im Allgemeinen das Ausgehen aus Etwas heraus bezeichnend: – 1) vom Orte, aus, von Etwas her, – a) zunächst bei Verbis der Bewegung, den Ausgangspunkt bezeichnend; ἐκ Πύλου ἐλϑὼν τηλόϑεν ἐξ ἀπίης γαίης Il. 1, 269, u. so bei allen Folgenden; ἐξ οἴκων μολεῖν Soph. Phil. 60; ἐξιέναι ἐκ γῆς εἰς φῶς Plat. Prot. 321 c; ἐκ τοῦ πεδίου ἀνέβησαν ἐπὶ γήλοφον Xen. An. 3, 4, 25; ἐκ νηῶν, ἐκ πόντοιο, von den Schiffen aus, Il. 8, 213 Od. 19, 375; auch übertr., μεταστρέψαι ἦτορ ἐκ χόλου, vom Zorn abwenden, Il. 10, 107. Auch hier stehen die Menschen oft für das Land, ἐκ τῶν πολεμίων ἐλϑεῖν Xen. Cyr. 6, 2, 9, vgl. An. 1, 7, 13; ἃ ἐκ τῶν Ταόχων ἔλαβον 4, 7, 17; ἐξ ἐμοῦ, aus meinem Hause, Ar. Par 1195; ἐκ τῶν γειτόνων, aus der Nachbarschaft, Lycurg. 21; Ar. Plut. 431. An σώζειν ἐκ τῆςδε γῆς, Soph. Phil. 524, schließt sich ἐκ πολλῶν ἔσωσας, El. 1348; ἐκ κακῶν πεφευγέναι, Ant. 833; παῦσον ἐκ κακῶν ἐμέ El. 975; κολώνης ἐξ ἄκρας νεόῤῥυτοι πηγαί 882; ἐκ φοινίας πληγῆς αἱμα Ai. 901; vgl. ἐξ ἀειρύτου χοὰς κρήνης ἔνεγκον O. C. 470; δύςνιπτον ἐκ δέλτου γραφήν Tr. 680; ἀμφίκλυστος ἐκ πόντου πέτρα Phil. 777, aus dem Meere hervorragend; ἐξ ἀγορᾶς ὠνεῖσϑαι Plat. com. Poll. 6, 103; ἐκ χρυσῶν φιαλῶν πίνειν, aus goldenen Schalen, Xen. Cyr. 5, 3, 3; ἐξ ὕπνου ἐγείρειν Il. 5, 413. – b) Eine eigenthümliche Kürze liegt in Ausdrücken wie ὁ ἐκ Βυζαντίου ἁρμοστὴς μέλλει ἥξειν Xen. An. 6, 2, 17, wie auch wir »der Harmost aus Byzanz wird kommen« sagen; ἁρπάζειν τὰ ἐκ τῶν οἰκιῶν, das, was im Hause ist, aus demselben rauben, plündern, Cyr. 7, 2, 5; τοὺς ἐκ τῶν πόλεων λαβεῖν An. 1, 2, 3; οἱ ἐκ τῆς ἀγορᾶς ἔϑεον u. ä.; einfacher ist τὰ ἐκ τοῦ ἀγροῦ ὡραῖα 5, 3, 9; ἅπαντα τἀκ τῆς οἰκίας ἀπώλεσεν Philem. Stob. fl. 105, 50; οἱ ἐκ τῶν νήσων κακοῦργοι ἀνέστησαν ὑπ' αὐτοῦ, die Räuber auf den Inseln wurden von diesem verjagt, Thuc. 1, 8, vgl. 1, 105. 2, 5. 13. – Mit δέχου δὲ χειρὸς ἐξ ἐμῆς βέλη Soph. Phil. 1271 u. μεϑιέναι O. C. 910 ist zu vgl. οἱ ἐκ χειρὸς βάλλοντες, das sind ἀκοντισταί, Xen. An. 3, 3, 15; ἐκ χειρὸς χρῆσϑαι Cyr. 1, 2, 9, u. oft μάχεσϑαι u. ä. – c) Sehr häufig sind bes. bei den Geschichtschreibern die Bezeichnungen ἐκ δεξιᾶς, ἐξ ἀριστερᾶς u. ä., von der rechten Seite, die oft auch mit Verdis der Ruhe verbunden sind: ἐκ τοῦ ἔμπροσϑεν στῆναι Xen. Cyr. 2, 2, 6; οἱ ἐξ ἐναντίας 7, 1, 20; ἐκ μὲν τοῦ ἐπὶ ϑάτερα Plat. Prot. 314 e; τόπος ἀπότομος ἐκ ϑαλάττης, von der Meeresseite, Crit. 118 a; ἐκ μὲν ϑαλάττης τὴν Εὕβοιαν προβαλέσϑαι πρὸ τῆς Ἀττικῆς, ἐκ δὲ μεσογαίας τὴν Βοιωτίαν Dem. 18, 301. Vgl. πολλὰ μὲν γὰρ ἐκ ϑαλάσσης, πολλὰ ἐκ χέρσου κακὰ γίγνεται ϑνητοῖς Aesch. Pers. 694; τοὺς ἱππέας ἐκ πλαγίου τάττειν τῶν Ἀϑηναίων, den Athenern in die Flanken stellen, Thuc. 7, 6; daher οἱ ἐκ τοῦ πλαγίου, die in der Flanke stehenden, Xen. Cyr. 7, 1, 20; – ἐξ ἀγχιμόλοιο ἰδεῖν, in der Nähe, Il. 24, 352; ἐκ πολλοῦ, πλείονος u. ä. φεύγειν, ἐκ τοσούτου διώκειν, von weitem, aus so weiter Entfernung, Thuc. 4, 129 Xen. An. 1, 10, 11 u. öfter; Hell. 4, 4, 10 An. 2, 21, 8; ἐκ τόξου ῥύματος καταλαβεῖν, von Bogenschußweite aus, An. 3, 3, 15; ἐξ ἀκοντίου βολῆς ᾕρουν Xen. Hell. 4, 5, 15; ἐξ ὄψεως μήκους Cyr. 4, 3, 16; ἐκ πολλοῠ προορᾶν 5, 4, 49; Sp., wie ἐξ εἴκοσι βημάτων, auf zwanzig Schritt, Plut. Demetr. 21. – d) die Bdtg außerhalb ist in ἐκ καπνοῠ κατέϑηκα Od. 19, 7 nur scheinbar, u. eine Kürze des Ausdruckes, aus dem Rauch wegtragen u. niederlegen; οὕτω τοι καὶ ἐγὼν ἐκ πατρίδος, sc. φεύγω, Od. 15, 222; von Streitern, ἄστεος ἐκ σφετέρου, fern von, Il. 18, 210; vgl. Her. 2, 142; ἐκ μέσου καϑῆσϑαι, sich aus der Mitte wegsetzen, 3, 83, wie ἐκ μέσου γίγνεσϑαι, Aesch. ep. 12, sich zurückziehen; bei Paus. 3, 14, 9 ist ἐκ τῆς πόλεως in ἐκτός von Sylburg geändert. – e) An kann es übersetzt werden in ἐκ πασσαλόφι κρέμασεν φόρμιγγα, er hing die Leier an den Pflock, nämlich so, daß sie von diesem herabhing, Od. 8, 67; ἀνάπτεσϑαι ἔκ τινος, an Etwas anknüpfen, so daß das Band davon auszugehen scheint, 12, 51; ἐξ ἄντυγος ἡνία τείνας Il. 5, 322; μαχαίρας εἶχον ἐκ τελαμώνων 18, 598; τῆς δ' (ἀσπίδος) ἐξ ἀργύρεος τελαμὼν ἦν, an demselben, 11, 38; προςφυὲς ἔκ τινος, daran sitzend, Od. 19, 58. Man vgl. ἐκ τῶν ζωστήρων φορεῖν φιάλας Her. 4, 40, am Gürtel hangend, wie 9, 74; τὰ δρέπανα ἐκ τῶν ἀξόνων Xen. An. 1, 8, 10. So auch ἐκ χειρὸς λαμβάνεσϑαι u. ä., ἐκ σκήπτρου ὁδοιπορεῖν, an einem Stabe, Soph. O. C. 848; vgl. τοῖς τυφλοῖσι κέλευϑος ἐκ προηγητοῠ πέλει, die Blinden wandern an der Hand des Führers, Ant. 989; – die Uebersetzung auf in Verbindungen wie ἕλκεν νευρὴν – αὐτόϑεν ἐκ δίφροιο καϑήμενος, ἧκε δ' ὀϊστόν Od. 21, 420 ist nicht genau, es ist auch hier = von dem Sitze aus, dasitzend, wie auch bei Soph. Ant. 407 καϑἠμεϑ' ἄκρων ἐκ πάγων an das Hinabschauen vom Berge zu denken, wie Il. 14, 154 Ἥρη εἰςεῖδε –. στᾶσ' ἐξ Οὐλύμποιο u. Thuc. 3, 22 ᾔσϑοντο οἱ ἐκ τῶν πύργων, die auf den Thürmen Befindlichen bemerkten es von da aus, vgl. b). – Das Ausgehen von Etwas ist auch ein Absondern, Trennen von, aus, ἐκ δεσμῶν λυϑείς Aesch. Prom. 507. 874; so bes. ἐκ πάντων, aus Allen heraus, vor Allen, Il. 4, 96, wie ἐκ μὲν ἀλλάων ἁλιάων ἀνδρὶ δάμασσεν 18, 432; τὰν ἐκ πασᾶν τιμᾷς ὑπερταταν πόλεων Soph. Ant. 1124; ἐκ δὲ τῶν μάλιστ' ἐγώ O. C. 746, wie ἐκ πάντων μάλιστα Thuc. 2, 49 u. sonst; fast die Stelle des genit. partitivus vertretend, ἐκ πολέων πίσυρες, vier aus, von vielen, Il. 15, 680; ὅν ποτ' ἐκ πολλῶν ἐγὼ μόνον προςεῦρον πιστόν Soph. El. 1343; vgl. O. C. 70 Ant. 652 Tr. 731; μοῠνος ἐξ ἁπάντων Her. 5, 87; οὗτοι ἐσώϑησαν ἐκ τῶν ἀμφὶ τοὺς μυρίους Xen. An. 5, 3, 3; ἐκ πάντων προτιμᾶσϑαι Thuc. 1, 120; ἐκ πάντων τιμᾶν, vor Allen ehren, Her. 1, 134. – 2) In mannichfaltigen Verbindungen bezeichnet es den Ursprung, wobei immer an einen stetigen Zusammenhang des Abgeleiteten u. des Ursprünglichen zu denken ist: – a) den leiblichen Ursprung, sowohl den Vater als die Mutter bezeichnend; bei Hom. gew. ἔκ τινος εἶναι u. γενέσϑαι, vollständiger ἐξ ἐμοῠ γένος ἐσσί, du stammst von mir dem Geschlechte nach, Il. 5, 896; ὦ παῖ, πατρὸς ἐξ Ἀχιλλέος Soph. Phil. 260; ἐκ κείνου γεγώς Ai. 467; ἐξ ἧς ἔφυ γυναικός O. R. 458; Ai. 1268; μητρὸς ἐξ ὀρεσκόου βλάστημα Aesch. Spt. 514; σέϑεν γὰρ ἐξ αἵματος γεγόναμεν Spt. 118; Plat. αὐτοί τε ἀγαϑοὶ καὶ ἐξ ἀγαϑῶν Phaedr. 246 a; αὐτὴ ϑνητὴ ἐκ ϑνητῶν Legg. X, 889 d; ἐκ γενναίων γαμεῖν Eur. Andr. 1280. – b) vom Vaterlande, ξένος μέν εἰμι Δαυλιεὺς ἐκ Φωκέων Aesch. Ch. 663; ὁ ἐξ Αἰτωλίας, = Αἰτωλός, Soph. El. 694; οἱ ἐκ τῆς Ἀσίας, die Perser, Isocr. 4, 82. Hieran reihen sich bes. bei Späteren Umschreibungen, οἱ ἐκ Μακεδονίας βασιλεῖς, die macedonischen Könige, Pol. 2, 40, 5; οἱ ἐκ τῆς συγκλήτου, die Senatoren 3, 97, 1; οἱ ἐκ τῆς πόλεως, die Bürger, 4, 71, 11. Geläufig war οἱ ἐξ Ἀρείου πάγου, Oratt. Man vgl. οἱ ἐκ τῆς διατριβῆς ταύτης Aesch. 1, 54; οἱ ἐκ τοῠ περιπάτου, die Peripatetiker, Luc. Hermot. 11; u. was sich weiter davon entfernt, ϑάπτειν τοὺς ἐκ τῶν πολέμων, die in den Kriegen Gefallenen, Thuc. 2, 34 (vgl. ἀνελόμενος τοὺς ἐκ τῆς ναυμαχίας Plat. apol. 32 b); οἱ ἐκ τῶν ὑποδεεστέρων, die Dürftigeren, 2, 89; οἱ ἐκ διπλασίων κτημάτων Plat. Legg. V, 743 b. – c) seltener zeigt es den Stoff an; ἐκ ξύλων ποιεῦντες τὰ πλοῖα Her. 1, 194; 3, 24; ἐκ πέτρας εἰργασμένος Aesch. Prom. 242; πίνοντας ἐκ κριϑῶν μέϑυ Suppl. 931; τὸ ἄγκιστρον εἶναι ἐξ ἀδάμαντος Plat. Rep. X, 616 c; στράτευμα ἐξ ἐραστῶν, aus Liebhabern bestehend, Xen. Conv. 8, 32. Man vgl. noch ἐκ ποταμοῦ νίζεσϑαι Od. 6, 224;. ἐκ χρημάτων τριήρεις παρασκευάζεσϑαι Plut. Them. 4; ἐκ τῶν ἰδίων (χρημάτων), aus eigenen Mitteln, Dem. 19, 229; ἐκ τῶν κοινῶν ταῖς ἰδίαις ἀπορίαις βοηϑεῖν Isocr. 12, 140; ζῆν ἔκ τινος, Xen. Hell. 3, 2, 11; τρέφειν τινὰ ἐκ τῶν ἰδίων, Isocr. 15, 152; vgl. unten f. – d) vom geistigen Ursprunge, innerem Antriebe, ἐκ ϑυμοῠ φιλεῖν, aus Herzensgrunde, Il. 9, 486, wie Bion. 4, 2; ἐξ ἔριδος μάχεσϑαι, in Folge des Streites, aus Haß, Il. 7, 111; Od. 4, 343; so Tragg., δακρυχέων ἐκ φρενός Aesch. Spt. 902; Ag. 532; ὁ ἐκ φρενὸς λόγος Ch. 105: ἐκ ποίου φρονήματος ἀτιμάζεις Suppl. 889; ἐξ εὐμενῶν στέρνων δέχεσϑαι τὸν ἱκέτην Soph. O. C. 487; οὐδὲν ἐκ σαυτῆς λέγεις El. 344, vgl. O. R. 528; ἐκ παντὸς τοῠ νοῦ Plat. Gorg. 510 b; ἐκ τῆς ψυχῆς φίλος Xen. An. 7, 7, 43; ἐκ τῆς ψυχῆς ἀσπάζεσϑαι Oec. 10, 4. – e) Ganz allgemein von der Veranlassung, von der Etwas ausgeht; μήνιος ἐξ ὀλοῆς, in Folge, wegen des Zorns, Od. 3, 135; ἐξ ἀρέων κεχολωμένος Il. 9, 566; ἀρϑεὶς νεικέων ἐξ ἀμφιλόγων Soph. Ant. 111; ἐκ τέχνης κακῆς πράσσειν Phil. 88; vgl. Plat. Tim. 33 d; ἐξ ἀβουλίας πεσεῖν Soph. El. 390; ἐκ φόβου γλῶσσαν ἐγκλῄσας ἔχω Ant. 180; παλαιῶν Ἄρεος ἐκ μηνιμάτων Eur. Phoen. 914. Dah. ἐκ τίνος ἐπλήγης; weshalb. Xen. An. 5, 8, 4; vgl. ἐκ διαβολῆς, ἐξ ὑποψίας, 2, 5, 5; ἀγαϑὸς ἐκ πολυμαϑίας γενόμενος Plat. Legg. VII, 811 a, wie ἐκ τέχνης ποιητὴς ἐσόμενος Phaedr. 245 a; ἔπαινον εἴληφεν ἔκ τινος Legg. I, 625 a; ἐκ τοιᾶςδε προφάσεως Critia. 120 d; ἄχϑεσϑαι ἔκ τινος Rep. VIII, 549 d; ἐξ ὑποβολῆς Xen. Cyr. 3, 3, 37; ἀρέσκειν ἔκ τινος Conv. 4, 57; μισεῖν ἐκ τῶν ἐγκλημάτων Dem. 1, 7; ἐκ τῆς βουλῆς 24, 63; μηδεὶς ἐκ τριηραρχίας ὑπάρξει ἀτελής 20, 20; ἐλπίδας ἔχειν ἔκ τινος Thuc. 1, 84; ἐξ εὐεργεσιῶν εὐμενῶς διατεϑείς Isocr. 4, 28. Vgl. noch τὰ ἐξ ἀδικίας κέρδη Plat. Rep. II, 366 a; οἱ ἐκ τοῠ ἀδίκου φιλοκερδοῠντες Xen. An. 1, 9, 16; Cyr. 8, 8, 18; ἐκ τοῦ δικαίου Hell. 6, 5, 16; κτᾶσϑαι Lys. 19, 9. Aehnlich πῶς ἔχει ἐκ τοῦ τραύματος, in Folge, d. i. nach den Wunden, s. unten Xen. Cyr. 5, 4, 10. Häufig so auch von Personen, ἐκ ϑεό φιν πολεμίζειν, auf Antrieb der Götter, Il. 17, 101; ἐξ ἀνδρῶν τλῆμεν, auf Anlaß der Männer, 5, 384; τιμὴ ἐκ Διός ἐστιν 2, 197; vgl. Hes. O. 30; ὄναρ ἐκ Διός, ein vom Zeus veranlaßter Traum, Il. 1, 63; ἐκ Διὸς πάσχω κακῶς Aesch. Prom. 761; πᾶσαι τέχναι βροτοῖσιν ἐκ Προμηϑέως 504; ἄτιμοι ἐκ ϑεῶν Ag. 997; vgl. ὕμνος ἐξ Ἐρινύων Eum. 327; τὰ ἐκ προτέρων ἀμπλακήματα 894; ἐξ ἐμοῠ κτήσει χάριν Soph. Phil. 1356; ἐπαίνου ἔκ τινος τυχεῖν Ant. 665; Tr. 449; τὰ ἐκ ϑεῶν τρέμοντες O. C. 257, den Götterspruch; ἡ ἐκ σοῦ δυσμένεια, dein Uebelwollen, El. 619; ἀπιστία ἔκ τινος Xen. An. 7, 7, 30; ὁ ἐκ τῶν Ἑλλήνων εἰς τοὺς βαρβάρους φόβος, von den Hellenen ausgehend, veranlaßt, 1, 2, 18; ψόφος ἔκ τινος Thuc. 3, 22; σωτηρία ἔκ τινος, durch Einen bewirkte Rettung, Plat. Rep. VIII, 494 a; τὰ ἐξ Ἑλλήνων τείχεα Her. 2, 148; ἡ ἐκ τῶν Ἑλλήνων εὔνοια Pol. 3, 6, 13; ἡ ἐκ τούτου πρᾶξις 9, 29, 7; ἡ ἐκ τῆς πονηρίας αἰσχύνη, ἡ ἐκ τοῠ δανείζεσϑαι ἀμηχανία, Plut. vit. aer. al. 6. Daher steht ἐκ sogar bei passivis für ὑπό, Hom. ἐφίληϑεν ἐκ Διός Il. 2, 669; τετίμηται ἐκ παίδων Od. 7, 70; Τρώεσσι δὲ κήδε' ἐφῆπται ἐκ Διός Il. 2, 69; ἐκ φίλων κρατηϑείς Aesch. Spt. 322; ἐκ ϑεῶν δοϑείς Eum. 470; ἐκ βασιλέως δεδομένος Her. 8, 114; Xen. An. 1, 1, 6; ἐκ ϑεῶν δωρηϑέν Plat. Tim. 47 b. So bei tödten, umkommen, δαμεὶς ἐκ χερος Φοίβου Aesch. Ag. 1501; Soph. Phil. 335; ϑανεῖν Tr. 1123; ἀνδρὸς ἐκ τίνος διώλετο O. R. 225; ὀλοίμην ἐκ ϑεῶν Ch. 1000; vgl. ὡς ἔρις ἔκ τε ϑεῶν ἔκ τ' ἀνϑρώπων ἀπόλοιτο Il. 18, 107; σφαγεὶς ἔκ τινος Eur. I. T. 552. Oft bei Her.; τὸ ποιηϑὲν ἐκ Ψαμμητίχου 2, 151; 3, 14; λεχϑέντα ἐξ Ἀλεξάνδρου 7, 175. Seltener bei den Attikern; τὰἐξ ἐμοῠ πραχϑέντα Antiph. II δ 1; ἐκ τῶν συνειδότων μεμηνῠσϑαι Thuc. 1, 20; ἐκ τῶν κινδυνεύειν ἐϑελόντων ὠφελεῖσϑε Lys. 16, 18; ἐξ ὑμῶν ἐλέγχονται Is. 6, 57; ἐξ ἁπάντων ἀμφιςβητήσεται Plat. Theaet. 171 b; ὁ μῠϑος ἐκ παλαιῶν ἰερέων εἴρηται Legg. IX, 872 e; ἐκ τῶν τυχόντων ἀνϑρώπων συνοικισϑεῖσα Lycurg. 62. Zu vergleichen sind aber ἐκ βασιλέως καϑεστηκώς Xen. Cyr. 8, 6, 9, φεύγειν ἐξ Ἀρείου πάγου, durch den Areopag verbannt werden, Din. 1, 44. Bei Tragg. findet sich noch ἄρχεσϑαι ἔκ τινος, Soph. Ant. 63; Eur. Hel. 1030; ἐχϑαρεῖ ἐξ ἐμοῠ, Soph. Ant. 93; ταῦτ' ἐξ Ἀλεξάνδρου ἔργα, Phil. 404; γελᾶσϑαι ἔκ τινος, Eur. Med. 797. Oft bei Aesch. u. A. δέχεσϑαι, ἑλεῖν, λαβεῖν ἐκ χερῶν, s. d. verba (πλουτεῖν ἔκ τινος Dem. 21, 189), wie κλύειν, ἀκούειν ἔκ τινος u. ä. – f) in manchen Verbindungen steht es dem dat. od. adverbialen Bestimmungen gleich; ὑψόσε δ' ἄχνη σκί. δναται ἐξ ἀνέμοιο ἰωῆς Il. 11, 307; so ἐκ βίας = βίᾳ, Soph. Phil. 559 u. öfter; ἐξ ἀνάγκης od. ἐξ ἀναγκαίας τύχης, 73 El. 48; Plat. Phileb. 22 b; vgl. ἐξ ἀνάγκης ἐστί μοι ποιεῖν τι, Antiphan. bei Ath. VI, 224 c; vgl. Plat. Soph. 256 d; ἐκ τῶν δυναμένων Gorg. 525 c; ἐκ τῶν λόγων καὶ ἔργων χαρίζεσϑαι, mit Wort u. That, Phaedr. 931 c; ἐκ δόλου, listig, Soph. El. 271; σίδηρος ὀπτὸς ἐκ πυρός Ant. 471; ἐκ τόξων ἀνύειν γαστρὶ φορβάν Phil. 702; ὑπερχλιδῶντες ἐκ γλώσσης κακῆς Tr. 208; βέβηκε ἐξ ἀκινήτου ποδός 872; u. wo das Ausgehen deutlicher hervortritt, ὀδύρομαι ὡς ἐκ στομάτων O. R. 1218; ἐκ τοῦ ἐμφανοῠς, ἐκ τοῠ φανεροῦ, = φανερῶς, Her. 3, 150; Xen. Cyr. 1, 6, 41; Isocr. 4, 147 u. A.; ἐξ ἀπροςδοκήτου, ἀέλπτου, Her. 7, 204. 1, 111; ἐξ ἴσου, 7, 135, τιμᾶν, ἀκούειν ἀμφοτέροιν, auf gleiche Weise, Aesch. Suppl. 400 Dem. 29, 4 Aesch. 1, 28, wie ἐκ τῶν ὁμοίων, Ag. 1397; οὐκ ἐξ ἴσου ἐσμέν, wir stehen nicht gleich, Xen. An. 3, 4, 47; ἐξ ἑτοίμου ἀκοντίζειν Cyr. 8, 5, 12; ἐξ ἑτοιμοτάτου, 5, 3, 57; vgl. ἐκ τῆς ἰϑείης, νέης, ὑστέρης, Her. 3, 127. 5, 116. 6, 85; ἐξ ἐπιβουλῆς Xen. An. 6, 2, 7. – 3) Hieran reiht sich die Bdtg gemäß, d. i. von Etwas ausgehend und durch Etwas veranlaßt; ἔκρινα ἐξ ὀνειράτων ἃ χρὴ ὕπαρ γενέσϑαι Aesch. Prom. 483; ἐκ τῶνδε, demgemäß; ἐξ ὧν σὺ λέγεις ἔοικε Plat. Prot. 313 c; ἀδύνατον ἐκ τῶν ὡμολογημένων, nach dem, 358 e; ἐξ ὧν ἀκούω κρίνω Xen. An. 1, 10, 28, wie ἐκ τῶν ἔργων Cyr. 2, 2, 21; ἐκ τῆς ὄψιος τοῠ ὀνεί. ρου Her. 2, 152; ἐξ ὧν ἐγὼ ἀκοῇ αἰσϑάνομαι Thuc. 6, 17; ἐξ ὦν ᾔσϑημαι Plat. Phaed. 61 c; ἐκ τῶν λόγων καὶ τῶν ἔργων χαρίζεσϑαι 231 c, vgl. 243 d; ἐκ τῆς νικώσης πάντα ἔπραττον, nach Stimmenmehrheit, Xen. An. 5, 9, 18, wie ἐκ τῶν λεγομένων καὶ μαρτυρουμένων ψηφίζεσϑαι Dem. 46, 4. Häufig bei Rednern αἱ ἐκ τῶν νόμων ζημίαι, τιμωρίαι, δίκη, ἐπιτίμια, die gesetzmäßigen, gesetzlichen, z. B. Dem. 58, 8. 18, 13. 19, 281; Lycurg. 4, 8; ἡ ἐκ τοῠ νόμου ἀρά Dem. 19, 70; vgl. τόδ' ἐκ νόμων σέβας Aesch. Eum. 92; ἐκ κελεύσματος Pers. 389; ἐκ τοῠ δικαίου Pol. 15, 22, 1; μηδέποτε ἐκ λόγου σκοπεῖσϑαι, vernunftgemäß, Dem. 25, 42; ἐκ τῶν παρόντων, der gegenwärtigen Lage, den Umständen gemäß, Thuc. 3, 29; Xen. An. 3, 2, 3 u. Folgende, wie Plat. Alc. 38; ὡς δυνατὸν ἐκ τοῠ τοιούτου τρόπου, bei einem solchen Charakter, Xen. An. 2, 6, 8; vgl. Ar. Th. 99; anders ἐκ τρόπου τοιοῠδε, auf folgende Weise, Lys. 13, 7, wie μαστεύουσι ζῆν ἐκ παντὸς τρόπου Xen. An. 3, 1, 43; Thuc. 6, 92. 8, 66; – ἐξ ὀνόματος προςαγορεύειν, mit Namen, Plut. Crass. 3. – 4) Eine Zeitfolge, bes. ἐξ οὗ, ἐκ τοῠ, ἐκ τούτου, seitdem, Il. 1, 493. 8, 295; bei allen Folgenden sehr gewöhnlich; ἃ 'κ τῶνδε δράσω Soph. O. R. 235. Bestimmter ἐκ γενετῆς, von Geburt an, Il. 24, 535; ἐκ νεότητος ἐς γῆρας 14, 86; bei Attikern bes. ἐκ τῶν παίδων, auch ἐκ νέων εὐϑύς, Plat. Legg. I, 642 h; ἐκ μικροῦ παιδαρίου αὐτὸν ἔϑρεψε Dem. 53, 19; ἐκ πολλοῠ χρόνου Plat. Men. 234 e; ἐκ τριῶν ἐτέων προετοιμάζετο Her. 7, 22; ἐξ ἦρος εἰς ἀρκτοῠρον Soph. O. R. 1137; ἐξ ἕω, vom Morgen an, Ar. Eccl. 85; ἐκ τοῦ ἀρίστου Xen. An. 4, 6, 21, gleich nach dem Frühstück; ἐξ ὀλίγων ἡμερῶν, auch ἐξ ὀλίγου λέγειν, nach Vorbereitung weniger Tage sprechen, Lys. 2, 1; ἐξ ἀρχῆς, von Anfang an, zuerst, Hom. u. alle Folgdn; ἐκ παλαιοῠ u. ἐκ παλαιτάτου, schon längst, ἐκ τοῠ λοιποῠ χρόνου, Dem. 59, 46. Uebh. drückt es die unmittelbare Zeitfolge aus, ἐκ πολλῆς ἡσυχίας, nach langer Ruhe, Her. 1, 86; ἐκ τῶν πρόσϑεν δακρύων γελᾶν Xen. Cyr. 1, 4, 28, gleich nach dem Weinen lachen; ἐπειδή μ' ἐκ τοῦ πόνου ὁ ὕπνος ἀνῆκεν Plat. Prot. 310 d; Phaedr. 251 a; vgl. ἔπειτα ἐκ τούτων τρίτον Phil. 27 b, nach diesem den dritten; womit sich wieder die Bdtg. in Folge verbindet in ἐκ τρωμάτων ϑνήσκειν Her. 2, 63; ἐξ ἧς μάχης ἐμοὶ τἀριστεῖα ἔδοσαν οἱ στρατηγοί, nach und in Folge welcher Schlacht, Plat. Conv. 220 d. Daran reiht sich – a) das Uebergehen aus einem Zustande in einen andern, κάλλιστον ἦμαρ εἰςιδεῖν ἐκ χείματος, nach dem Sturm, Aesch. Ag. 874; τυφλὸς γὰρ ἐκ δεδορκότος Soph. O. R. 454, blind aus einem sehenden, nachdem man sehend gewesen; λευκὴν ἐκ μελαίνης ἀμφιβάλλομαι τρίχα Ant. 1080; ἐκ τοιούτου ϑῆλυς εὕρημαι Tr. 1064; ἐκ σμικρῶν εἰς τυραννίδα ἀφικέσϑαι Eur. Hel. 1030; ὑπὸ στέγαισί τε οἵαισι ναίω, βασιλικῶν ἐκ δωμάτων, nachdem ich km Palast gewohnt, El. 306; τὰ καινὰ ἐκ τῶν ἠϑάδων ἡδίον' ἐστίν Cycl. 250: χρήσιμον ἐξ ἀχρήστου ποιεῖν Plat. Rep. VII, 530 c; λύκος ἐξ ἀνϑρώπου γενέσϑαι VIII, 566 a; ἐξ ἐλάττονος ὄντος πρότερον ἔπειτα μεῖζον γίγνεσϑαι Phaed. 70 e; ἐλεύϑερος ἐκ δούλου καὶ πλούσιος ἐκ πτωχοῠ γεγονώς Dem. 18, 131; Xen. An. 7, 7, 28 u. A., wo überall auch der Ausgangspunkt durch ἐκ bezeichnet ist. – b) das unmittelbare Aufeinanderfolgen, daher Ausdruck der Häufung; ἐξ ἡμέρης ἐς ἡμέρην ἀναβάλλειν, von Tag zu Tag, Her. 9, 8; ξενίζουσ' ἡμέραν ἐξ ἡμέρας Henioch. Stob. fl. 43, 27; δέχεται κακὸν ἐκ κακοῠ Il. 19, 290; πόλιν ἐκ πόλεως, Stadt vor Stadt, Plat. Soph. 224 b; χεὶρ ἐκ χειρός Aesch. Ag. 1109; ἀεί τιν' ἐκ φόβου φόβον τρέφω, eine Besorgniß nach der andern, Soph. Tr. 28; μόχϑος ἐκ μόχϑων Eur. I. T. 191; ἐλπίδες ἐξ ἐλπίδων Dem. 19, 18; ἄλλον ἐξ ἄλλου τύραννον μεταβάλλειν Plut. Timol. 1.
Adverbium : ἐκ δ' ἀργύρεον τελαμῶνα, daran, Il. 18, 480. Bei Soph. Tr. 1042 ἐκ μὲν ἐσχάτας βέβρωκε σάρκας – ἐκ δὲ χλωρὸν αίμά μου πέπωκεν u. ähnlichen Ausdrücken pflegt man eine Tmesis anzunehmen. – Man vgl. διέκ, παρέκ, ὑπέκ.
Bei Hom. u. andern Ep. wird ἐκ durch mehrere Wörter von seinem Genitiv getrennt, wie man wenigstens Fälle, wie ἐκ δ' ἔβαλ' ἵππων Il. 11, 109 erkl.; bei denselben wird es auch nicht selten dem casus nachgesetzt, z. B. τῆς δ' ἐξ ἀργύρεος τελαμὼν ἦν Il. 11, 38, in welchem Falle es am Ende des Verses, 14, 472 Od. 17, 518, oder wo noch ein genitiv folgt, wie Il. 5, 865 καύματος ἒξ ἀνέμοιο δυςαέος ὀρνυμένοιο, den Accent bekommt.
In der Zusammensetzung bedeutet es – 1) die Entfernung heraus, weg, z. B. ἐκβάλλω, ἔξειμι u. ä. – 2) den Ursprung, ἔκγονος. – 3) Vollendung, ein Herausarbeiten, ἐκβαρβαρόω, ἐξοπλίζω, ἐκπικρος.
-
75 διαλαμβάνω
διαλαμβάνω, [tense] fut. - λήψομαι: [tense] aor. διέλᾰβον: [tense] pf. διείληφα: [tense] pf. [voice] Pass. διείλημμαι, alsoAδιαλέλημμαι Ar.Ec. 1090
, [dialect] Ion.- λέλαμμαι Hdt.4.68
:— take or receive severally, i.e. each his own share,ἵνα διαλαμβάνοιεν ἕκαστοι τὰ ἄξια X.Cyr.7.3.1
, cf. An.5.3.4;δ. οἰκίας Lys.12.8
.II grasp or lay hold of separately,διαλαβόντες.. τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας Hdt.4.94
: hence, seize, arrest,τινά Id.1.114
, Pl.R. 615e;διαλελαμμένος ἄγεται Hdt.4.68
, cf. Ar.Ec. 1090 (v. Sch. ad loc.).2 in wrestling, grasp round the waist, seize by the middle, διαλαβὼν ἀγκυρίσας cj. Casaub. in Ar.Eq. 262;διαλαμβάνων τοὺς νεανίσκους ἐτραχήλιζεν Plu.Ant.33
; in full,μέσον δ. τινά Ach.Tat.3.13
; also, tie up,σπάρτῳ PHolm.12.13
: metaph. of the soul,διειλημμένη ὑπὸ τοῦ σωματοειδοῦς Pl.Phd. 81c
.4 metaph., embrace, ὡς ἐπὶ τὸ πᾶν δ. comprehend in a general statement, Thphr. HP8.1.6.III divide,τὸν ποταμὸν ἐς τριηκοσίας διώρυχας δ. Hdt.1.190
, cf. 202, 5.52;τριχῆ δώδεκα μέρη δ.
divide12
parts into 3 (i.e. of 4 each), Pl.Lg. 763c; ἵνα χωρὶς ἡμᾶς διαλάβῃ, of a person taking his seat between two others, Id.Smp. 222e; δ. εἰς δύο πάντας divide them into two parties, Arist.Pol. 1296a11; δ. τὸν δῆμον, τοὺς ἀπόρους, ib. 1272b11, 1320b8; :—[voice] Pass., ποταμὸς διαλελαμμένος πενταχοῦ divided into five channels, Hdt.3.117; of troops, Aen.Tact.10.25; θώρακες διειλημμένοι τὸ βάρος ὑπὸ τῶν ὤμων, στήθους κτλ. coat-armour having its weight distributed so as to be borne by.., X.Mem.3.10.13.2 mark at intervals, στήλαις δ. τοὺς ὅρους Decr. ap. D.18.154; τὰ τείχη δ. φυλακτηρίοις καὶ πύργοις provide them at intervals with.., Arist.Pol. 1331a20 ([voice] Pass.), cf. OGI701.13 ([place name] Egypt): of Time, .3 cut off, intercept,τὰ στενόπορα Th.7.73
codd.;ὁ πορθμὸς ὁ δ. τὴν Σικελίαν Arist.Mir. 840a2
;δ. τάφρῳ Plb. 5.99.9
;δ. φυλακαῖς διαστήματα Id.1.18.4
, etc.4 mark off, distinguish,αἱ πολιτεῖαι.. τοὺς πλείστους διειλήφασιν Isoc.4.16
.5 diversify, intersperse,ἐπεισοδίοις δ. τὴν ποίησιν Arist.Po. 1459a36
;λόγον περιόδοις D.H.Comp.2
; παραπληρώμασι ib.16; ποιήσεις μέτροις ib.26:—[voice] Pass., γῆ χρώμασι διειλημμένη marked with various colours, Pl.Phd. 110b;λειμῶνες παντοδαποῖς φυτοῖς διειλ. Luc.Patr.Enc. 10
.b in [tense] pf. part. [voice] Pass., distinct,Phld.
D.1.24; κατ' οὐ δ. δόξας ibid.; cf. διειλημμένως.6 divide or distinguish in thought,ταῦτα δ. τοῖς διανοήμασι Pl.Lg. 777a
; δ. δίχα [αὐτοὺς] τῷ παίζειν καὶ μή ib. 935d, cf. E.El. 373; διὰ τῶν ἔργων δ. τὴν πίστιν draw distinctive arguments from facts, dub. l. in Arist.Pol. 1323a40;περί τινος Id.PA 665a31
, PAmh.2.35.44 (ii B.C.):ὑπέρ τινος Plb. 2.42.7
;δ. τί δεῖ ποιεῖν Id.4.25.1
, cf. PRyl.68.23 (i B.C.): hence, determine, define,τὸν καιρόν Plb.15.5.2
: c. inf., Id.30.9.2; grasp, apprehend, Epicur.Ep.1p.5U., al.; perceive, ὅτι .. Phld.Sign.29; give a judicial decision, BGU195.36 (ii A.D.), 15 i 16 (ii A.D.): in later Prose, simply, think, believe, J.AJ2.16.5, Anon.Lond.24.32, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαλαμβάνω
-
76 ἀπό
ἀπό, [dialect] Aeol., Thess., Arc., Cypr. [full] ἀπύ Sapph.44, cf. 78, Alc.33, Theoc.28.16,IG12(2).6.45 (Mytil.), ἀπυδόμεναι ib.9(2).594 ([place name] Larissa), 5(2).6 ([place name] Tegea), etc.:—Prep. usually with Gen. but v. infr. B. (Cf. Skt.A ápa, Lat. ab, Umbr. ap-ehtre 'ab extra', Goth. af, OE. af, cef, of, etc.) Orig. sense, from. [ ᾰπο?ἀπόX: where ἀπο ¯ is found in [dialect] Ep. before v or liquids (asἀπὸ ἕθεν Il.6.62
,ἀπὸ νευρῆς 11.664
, Hes. Sc. 409) ἀπαί was sometimes written in later texts, cf. Eust. 625.11:— [pron. full] ᾱ metri gr. in [dialect] Ep. compds., such as ἀπονέεσθαι.]I OF PLACE, the earliest, and in Hom. the prevailing sense:1 of Motion, from, away from,ἐσσεύοντο νεῶν ἄπο καὶ κλισιάων Il.2.208
; pleonastic, ἀ. Τροίηθεν ib.24.492;ἀπ' οὐρανόθεν 8.365
(later with Advbs.,ἀπὸ ἔμπροσθεν LXX Ec.1.10
, etc.); strengthd.,ἐκτὸς ἀ. κλισιης Il.10.151
; also ἀπ' αἰῶνος νέος ὤλεο, implying departure from life, ib.24.725; opp. ἐξ, of relatively superficial motion,λαμβάνομεν οὔτε ἐκ τῆς γῆς οὐδέν, οὔτ' ἀπὸ τῶν οἰκιῶν X.Mem.2.7.2
; similarly of the cause or ground,ἐξ ὧν προηγώνισθε καὶ ἀφ' ὧν εἰκάζω Th.4.126
:— freq. of warriors fighting from chariots, etc.,οἱ μὲν ἀφ' ἵππων, οἱ δ' ἀ. νηῶν.. μάχοντο Il.15.386
;ἀφ' ἵππων μάρνασθαι Od.9.49
; soἡ μάχη ἦν ἀφ' ἵππων Hdt.1.79
; λαμπὰς ἔσται ἀφ' ἵππων on horseback, Pl.R. 328a;ἀφ' ἵππου θηρεύειν X.An.1.2.7
;ἀ. νεῶν πεζομαχεῖν Th. 7.62
;ἐν ταῖς ναυσὶν αἰρόμενος τοὺς ἱστοὺς ἀ. τούτων ἐσκοπεῖτο X.HG 6.2.29
; ὀμμάτων ἄπο.. κατέσταζον γένυν, of tears, E.Hec. 240: joined withἐκ, ἐκ Κορίνθου ἀ. τοῦ στρατοπέδου Pl.Tht. 142a
.2 of Position, away from, far from,μένων ἀ. ἧς ἀλόχοιο Il.2.292
(cf. ἀπ' ἀνδρὸς εἶναι to live apart from a man or husband, Plu.CG4);κεκρυμμένος ἀπ' ἄλλων Od.23.110
;μοῦνος ἀπ' ἄλλων h.Merc. 193
; ἀπ' ὀφθαλμῶν, ἀπ' οὔατος, far from sight or hearing, Il.23.53, 18.272, cf. 22.454;ἀ. θαλάσσης ᾠκίσθησαν Th.1.7
, cf. 46;αὐλίζεσθαι ἀ. τῶν ὅπλων Id.6.64
;ἀπ' οἴκου εἶναι Id.1.99
; σπεύδειν ἀ. ῥυτῆρος far from, i.e. without using the rein, S.OC 900; in Hom. freq. strengthd., τῆλε ἀ..., νόσφιν ἀ..., Il.23.880, 5.322; in measurement of distances,ὅσον ιέ στάδια ἀ. Φυλῆς X.HG2.4.4
, etc.; but later the numeral followsἀ., πηγὰς ἔχων ἀ. μ σταδίων τῆς θαλάσσης D.S.4.56
;ἀ. σταδίων κ τῆς πόλεως Plu.Phil.4
; κατεστρατοπέδευσεν ἀ. ν σταδίων fifty stades away, Id.Oth.11, cf. D.Chr.17.17.3 of the mind, ἀ. θυμοῦ away from, i. e. alien from, my heart, Il.1.562;ἀ. δόξης 10.324
;οὐ.. ἀ. σκοποῦ οὐδ' ἀ. δόξης Od.11.344
;ἀ. τοῦ ἀνθρωπείου τρόπου Th.1.76
; οὐδὲν ἀ. τρόπου not without reason, Pl.R. 470b; οὐκ ἀ. σκοποῦ, καιροῦ, Id.Tht. 179c, 187e;οὐκ ἀ. γνώμης S. Tr. 389
;οὐκ ἀ. τοῦ πράγματος D.24.6
;μάλα πολλὸν ἀπ' ἐλπίδος ἔπλετο A.R.2.863
.4 in pregnant sense, with Verbs of rest, previous motion being implied (cf. ἐκ), ἀνὰ δ' ἐβόασεν.. ἀ. πέτρας σταθείς E.Tr. 523
; ἀ.τῆς ἐμῆς κεφαλῆς τὴν [ἐκείνου] κεφαλὴν ἀναδήσω, i. e. taking the chaplet off my head, and placing it on his, Pl.Smp. 212e: with Verbs of hanging, where ἐκ is more common,ἁψαμένη βρόχον ἀ. μελάθρου Od.11.278
.5 with the Article, where the sense of motion often disappears, οἱ ἀ. τῶν οἰκιῶν φεύγουσιν, i.e. οἱ ἐν ταῖς οἰκίαις φεύγουσιν ἀπ' αὐτῶν, X.Cyr.7.5.23; οἱ ἀ. τῶν πύργων.. ἐπαρήξουσι ib.6.4.18;αἴρειν τὰ ἀ. τῆς γῆς Pl.Cra. 410b
; αἱ ἵπποι αἱ ἀ. τοῦ ἅρματος v.l. in Hdt.4.8;ὁ Ἀθηναῖος ὁ ἀ. τοῦ στρατεύματος X.An.7.2.19
;τὸν ἀ. γραμμᾶς κινεῖ λίθον Theoc.6.18
.6 partitive, λαχὼν ἀ. ληΐδος αἶσαν part taken from the booty, a share of it, Od.5.40;αἴρεσθαι ἀ. τῶν καλπίδων Ar. Lys. 539
;ἀ. ἑκατὸν καὶ εἴκοσι παίδων εἷς μοῦνος Hdt.6.27
;ὀλίγοι ἀ. πολλῶν Th.7.87
, cf. A.Pers. 1023.7 Math., of figures described upon a base,κῶνον ἀναγράφειν ἀ. κύκλου Archim.Sph.Cyl.1.19
, etc.; τὸ ἀ. τῆς AB τετράγωνον the square on AB, Euc.1.47, cf. 48; εἴδεα ἀ. .. Archim.Spir.10,11.9 from being, instead of,ἀθανάταν ἀ. θνατᾶς.. ἐποίησας Βερενίκαν Theoc.15.106
.10 privative, free from, without,ἀ. πάσης ἀκαθαρσίας PLips.16.19
(ii A. D.);ἀ. ζημίας PTeb420.4
(iii A. D.).II OF TIME, from, after, Hom. only in Il.8.54 ἀ. δείπνου θωρήσσοντο rising up from, i.e. after, cf. Hdt.1.133; ἀ. δείπνου εἶναι or γενέσθαι, Id.1.126, 2.78, 5.18, al.;ἀ. τοῦ σιτίου πίνειν Hp.Salubr.5
;ἀ. τῶν σίτων διαπονεῖσθαι X.Lac. 5.8
; in narrative, τὸ ἀ. τούτου or το̄δε, from this point onwards, Hdt.1.4,2.99;ἀ. τούτου τοῦ χρόνου Id.1.82
, X.An.7.5.8;τὸ ἀπ' ἐκείνου Luc.Tox.25
;ἡμέρῃ δεκάτῃ ἀφ' ἧς.. Hdt.3.14
, etc.;δευτέρῃ ἡμέρῃ ἀ. τῆς ἐμπρήσιος Id.8.55
, cf. X.An.1.7.18, etc.;ἀφ' οὗ χρόνου Id.Cyr. 1.2.13
; more often ἀπ' or ἀφ' οὗ, Hdt.2.44, Th.1.18, etc.; ;ἀφ' ἧς Plu.Pel.15
; εὐθὺς ἀ. παλαιοῦ, ἀ. τοῦ πάνυ ἀρχαίου, of olden time, Th.1.2,2.15;ἀπ' ἀρχᾶς Pi.P.8.25
, etc.;ἀ. γενεᾶς X. Cyr.1.2.8
; ἀφ' ἑσπέρας from the beginning of evening, i.e. at eventide, Th.7.29; ἀ. πρώτου ὕπνου ib.43;ἀ. μέσων νυκτῶν Ar.V. 218
; ἀπ' ἀγροῦ fresh from field-work, Ev.Marc.15.21, cf. 7.4;ἀ. νουμηνίας X.An.5.6.23
; χρονίζειν ἀ. τοῦ καιροῦ tarry beyond the time, LXX2 Ki. 20.5; ἀ. τέλους ἐννέα μηνῶν at the end of.., ib.24.8;γενόμενος ἀ. τῆς ἀρχῆς Plu.Caes.5
: hence ἀ. ἀγωνοθετῶν an εχ-ἀγωνοθέτης, IG3.398;ἀ. λογιστῶν POxy.1103.3
(iv A. D.); οἱ ἀ. ὑπατείας, = consulares, Hdn.7.1.9, etc.; but ἀ. τινος the freedman of.., IG5(2).50.59(Tegea, ii A. D.), cf.ib.5(1).1391 ([place name] Andania), 1473.III OF ORIGIN, CAUSE, etc.:1 of that from which one is born, οὐ γὰρ ἀ. δρυός ἐσσι οὐδ' ἀ. πέτρης not sprung from oak or rock, Od.19.163;γίγνονται δ' ἄρα ταί γ' ἔκ τε κρηνέων ἀ. τ' ἀλσέων 10.350
, cf. S.OT 415, OC 571, etc.: sts. ἀπό denotes remote, and ἐκ immediate, descent,τοὺς μὲν ἀ. θεῶν, τοὺς δ' ἐξ αὐτῶν τῶν θεῶν γεγονότας Isoc.12.81
, cf. Hdt.7.150;πέμπτη ἀπ' αὐτοῦ γέννα A.Pr. 853
; τρίτος ἀ. Διός third in descent from Zeus, Pl.R. 391c; οἱ ἀ. γένους τινός his descendants, Plu. Them.32;Περσέως ἀφ' αἵματος E.Alc. 509
: of the place one springs from,ἵπποι.. ποταμοῦ ἄπο Σελλήεντος Il.2.839
. cf. 849;Ἡρακλεῖδαι οἱ ἀ. Σπάρτης Hdt.8.114
, cf. Th.1.89, etc.;τοὺς ἀ. Φρυγίας X.Cyr.2.1.5
, etc.:hence,b metaph. of things,Χαρίτων ἄπο κάλλος ἔχουσαι Od.6.18
; θεῶν ἄπο μήδεα εἰδώς ib.12;γάλα ἀ. βοός A.Pers. 611
;μῆνις ἀφ' ἡμῶν Id.Eu. 314
;ἡ ἀφ' ὑμῶν τιμωρία Th.1.69
; ὁ ἀ. τῶν πολεμίων φόβος fear inspired by the enemy, X.Cyr.3.3.53.c of persons, οἱ ἀ. τῆς χώρας, τῆς πόλεως, country folk, townsfolk, Plb.2.6.8, 5.70.8; and so of connexion with the founder or leader of a sect,οἱ ἀ. Πυθαγόρου Luc.Herm.14
;οἱ ἀ. Πλάτωνος Plu.Brut.2
; οἱ ἀ. τοῦ περιπάτου, ἀ. τῆς Στοᾶς, etc., Luc.Cont. 6; generally οἱ ἀ. φιλοσοφίας καὶ λόγων philosophers and learned men, ibid.; οἱ ἀ. σκηνῆς καὶ θεάτρου stage players, Plu.Sull.2;οἱ ἀ. τῆς βουλῆς Id.Caes.10
, etc.; ὁ ἀφ' ἑστίας παῖς, v. ἑστία; ἀπ' ἐξωμίδος with only an ἐξωμίς, S.E.P.1.153.2 of the material from or of which a thing is made,εἵματα ἀ. ξύλου πεποιημένα Hdt.7.65
;ἀπ' ὄμφακος τεύχειν οἶνον A.Ag. 970
, cf. S.Tr. 704;ὅσσα ἀ. γλυκερῶ μέλιτος Theoc.15.117
;ἔνδυμα ἀ. τριχῶν καμήλου Ev.Matt.3.4
: hence στέφανος ἀ. ταλάντων ἑξήκοντα of or weighing 60 talents, Decr. ap. D. 18.92, cf. Plb.24.1.7, IG2.555.10, al.: hence of value,θύεν αἶγα ἀ. δραχμᾶν εἴκοσι GDI3707
([place name] Cos);κρᾶσις ἀ. τε τῆς ἡδονῆς συγκεκραμένη καὶ ἀ. τῆς λύπης Pl.Phd. 59a
; so, by an extension of this use, εἰδεχθής τις ἀ. τοῦ προσώπου ugly of countenance, Thphr.Char.28.4;θῆλυν ἀ. χροιῆς Theoc.16.49
;σεμνὸς ἀ. τοῦ σχήματος Luc.DMort.10.8
.3 of the instrument from or by which a thing is done, τοὺς.. πέφνεν ἀπ' ἀργυρέοιο βιοῖο by arrow shot from silver bow, Il.24.605; ;ἐμῆς ἀπὸ χειρός 10.371
, 11.675; soἀ. χειρὸς ἐργάζεσθαι μεγάλα Luc.Hist.Conscr.29
; γυμνάζεσθαι ἀ. σκελῶν, χειρῶν, τραχήλου, X.Lac.5.9;μάχεσθαι ἀ. ἄκοντος Str.17.3.7
;ἡ ἀ. τοῦ ξίφους μάχη D.S.5.29
;βάπτειν τὸν δάκτυλον ἀ. τοῦ αἵματος LXX Le.4.7
.4 of the person from whom an act comes, i.e. by whom it is done,οὐδὲν μέγα ἔργον ἀπ' αὐτοῦ ἐγένετο Hdt.1.14
;ζήτησιν ἀ. σφέων γενέσθαι Id.2.54
; , cf. 6.61;ἀ. τινος ὄνασθαι Pl.R. 528a
, etc.; so τἀπ' ἐμοῦ, τἀπὸ σοῦ, E.Tr.74, S.OC 1628;τὰ ἀ. τῶν Ἀθηναίων Th.1.127
; in later Greek freq. of the direct agent, Plb.1.34.8, Str.5.4.12, D.H.9.12, Ev.Luc.9.22, J.AJ20.8.10, etc.; in codd. this may sts. be due to confusion with ὑπό, but cf. PMag.Par.1.256, BGU 1185.26(Aug.), SIG820.8(Ephesus, i A. D.), etc.5 of the source from which life, power, etc., are sustained,ζῆν ἀπ' ὕλης ἀγρίης Hdt.1.203
; ἀ. κτήνεων καὶ ἰχθύων ib. 216;ἀ. πολέμου Id.5.6
;ἀπ' ἐλαχίστων χρημάτων X.Mem.1.2.14
;ἀ. τῆς ἀγορᾶς Id.An.6.1.1
;τρέφειν τὸ ναυτικὸν ἀ. τῶν νήσων Id.HG4.8.9
, cf. Th.1.99;ἀ. τῶν κοινῶν πλουτεῖν Ar.Pl. 569
, cf. D.24.124;ἀ. μικρῶν εὔνους.. γεγένησαι Ar.Eq. 788
, cf. D.18.102; quaestum corpore facere,Plu.
Tim.14.6 of the cause, means, or occasion from, by, or because of which a thing is done,ἀ. τούτου κριοπρόσωπον τὤγαλμα τοῦ Διὸς ποιεῦσι Hdt.2.42
; ἀ. τινος ἐπαινεῖσθαι, θαυμάζεσθαι, ὠφελεῖσθαι, Th.2.25,6.12, X.Cyr.1.1.2;ἀ. τῶν ξυμφορῶν διαβάλλεσθαι Th.5.17
;τὴν ἐπωνυμίαν ἔχειν ἀ. τινος Id.1.46
;ἀ. λῃστείας τὸν βίον ἔχειν X.An. 7.7.9
;ἀπ' αὐτῶν τῶν ἔργων κρίνειν D.2.27
; ἀ. τοῦ πάθους in consequence of.., Th.4.30;βλάπτειν τινὰ ἀ. τινος Id.7.29
;κατασκευάσαντα τὸ πλοῖον ἀφ' ὧν ὑπελάμβανε σωθήσεσθαι D.18.194
; τρόπαιον ἀ. τινος εἱστήκει on occasion of his defeat, Id.19.320; τλήμων οὖσ' ἀπ' εὐτόλμου , cf. 1643; ἀ. δικαιοσύνης by reason of it (v. l. for ὑπό), Hdt.7.164; ἀ. τῶν αὐτῶν λημμάτων on the same scale of profits, D.3.34, etc.; for ὅσον ἀ. βοῆς ἕνεκα, v. ἕνεκα: hence in half adverbial usages, ἀ. σπουδῆς in earnest, eagerly, Il.7.359; ἀ. τοῦἴσου, ἀ. τῆς ἴσης, or ἀπ' ἴσης, equally, Th.1.99,15, D.14.6, etc.;ἀπ' ὀρθῆς καὶ δικαίας τῆς ψυχῆς Id.18.298
;ἀ. ἀντιπάλου παρασκευῆς Th.1.91
; ἀ. τοῦ προφανοῦς openly, ib.35; ἀ. τοῦ εὐθέος straightforwardly, Id.3.43; ἀ. τοῦ αὐτομάτου of free-will, Pl.Prt. 323c; ἀ. γλώσσης by word of mouth, Hdt.1.123 (but also, from hearsay, A.Ag. 813);ἀ. στόματος Pl.Tht. 142d
; ἀπ' ὄψεως at sight, Lys.16.19; ἀ. χειρὸς λογίζεσθαι on your fingers, Ar.V. 656; ; ὀμμάτων ἄπο in the public gaze, E.Med. 216;ἀ. τοῦ κυάμου ἄρχοντας καθίστασθαι X.Mem.1.2.9
;ἡ βουλὴ ἡ ἀ. τοῦ κυάμου Th.8.66
, cf. IG1.9;τοὺς ἀ. τοῦ κυάμου δισχιλίους ἄνδρας Arist.Ath.24.3
; τριηράρχους αἱρεῖσθαι ἀ. τῆς οὐσίας Decr. ap. D.18.106; ἀφ' ἑαυτοῦ from oneself, on one's own account, Th.8.6, etc.;ἀφ' ἑαυτοῦ γνώμης Id.4.68
; ἀ. συνθήματος, ἀ. παραγγέλματος, by agreement, by word of command, Hdt.5.74, Th.8.99; ἀ. σάλπιγγος by sound of trumpet, X.Eq.Mag.3.12 (s.v.l.); ἐπίτροπος ἀ. τῶν λόγων, = Lat. procurator a rationibus, Ann.Epigr..1913.143a (Ephesus, ii A. D.).7 of the object spoken of, τὰ ἀ. τῆς νήσου οἰκότα ἐστί the things told from or of the island.., Hdt.4.195, cf. 54, 7.195;νόμος κείμενος ἀ. τῶν τεχνῶν Ar.Ra. 762
.B in Arc., Cypr., ἀπύ takes dat., ἀπὺ τᾷ [ἁμέρᾳ] IG5(2).6 ([place name] Tegea);ἀπὺ τᾷ ζᾷ Inscr.Cypr.135.8
H. ([place name] Idalion).2 in later Greek ἀπό is found c. acc., PLond.1.124.30 (iv/v A. D.).C in Hom. frequent with Verbs in tmesi, as Il.5.214, etc., and sts. in Prose, as Hdt.8.89.D IN COMPOS.:1 asunder, as ἀποκόπτω, ἀπολύω, ἀποτέμνω: and hence, away, off, as ἀποβάλλω, ἀποβαίνω; denoting, remoual of an accusation, as ἀπολογέομαι, ἀποψηφίζομαι.2 finishing off, completing, ἀπεργάζομαι, ἀπανδρόω, ἀπανθρωπίζω, ἀπογλαυκόω.3 ceasing from, leaving off, as ἀπαλγέω, ἀποκηδεύω, ἀπολοφύρομαι, ἀποζέω, ἀπανθίζω, ἀφυβρίζω.4 back again, as ἀποδίδωμι, ἀπολαμβάνω, ἀπόπλους: also, in full, or what is one's own, as ἀπέχω, ἀπολαμβάνω: freq. it only strengthens the sense of the simple.5 by way of abuse, as in ἀποκαλέω.6 almost = ἀ- priv.; sts. with Verbs, as ἀπαυδάω, ἀπαγορεύω; more freq. with Adjectives, as ἀποχρήματος, ἀπότιμος, ἀπόσιτος, ἀπόφονος.E ἄπο, by anastrophe for ἀπό, when it follows its Noun, asὀμμάτων ἄπο S.El. 1231
, etc.; never in Prose. -
77 γίγνομαι
γίγνομαι, [dialect] Ion. and after Arist. [full] γίνομαι [pron. full] [ῑ], ([dialect] Att. Inscrr. have γιγν- in fifth and fourth cent., cf. IG2.11.9, 1055.25, etc.); Thess. [full] γίνυμαι IG9(2).517.22; [dialect] Boeot. [full] γίνιουμαι ib.7.3303: [tense] fut. γενήσομαι: [tense] aor. ἐγενόμην (A , al. ([etym.] προ-) Decr.Byz. ap. D.18.90), [dialect] Ion. [ per.] 2sg.γένευ Il.5.897
, [ per.] 3sg.γενέσκετο Od.11.208
, , Sapph.16, Pi.P.3.87, Parm.8.20, IG4.492 ([place name] Mycenae), prob.in Scol. 19; [dialect] Ep. , Emp.98.5, Call.Jov.1.50, Theoc.14.27, etc. ([etym.] gṇ-το): [tense] pf.γέγονα Il.19.122
, etc.: [ per.] 3pl.γέγοναν Apoc.21.6
: [tense] plpf.ἐγεγόνει Lys.31.17
, etc.; [dialect] Ion.ἐγεγόνεε Hdt.2.2
; [dialect] Ep. forms (as if from [tense] pf. γέγᾰα), [ per.] 2pl.γεγάᾱτε Batr.143
;γεγάᾱσι Il.4.325
, freq. in Od.: [ per.] 3pl. γεγᾱκᾰσιν cj. in Emp.23.10: [ per.] 3 dual [tense] plpf. ἐκ-γεγάτην [ᾰ] Od.10.138; inf. γεγάμεν [ᾰ] Pi.O.9.110, ([etym.] ἐκ) Il.5.248, etc.; part. γεγᾰώς -ᾰυῖα, pl.-ᾰῶτες, -ᾰυῖαι Hom.
, etc., [var] contr.γεγώς, -ῶσα S.Aj. 472
, E.Med. 406; inf.γεγᾱκειν Pi.O.6.49
: [voice] Med. forms ἐκγεγάασθε Epigr.Hom.16, ἐκ-γεγάονται (in [tense] fut. sense) h.Ven. 197 (s.v.l.):—[voice] Pass. forms, [tense] fut. γενηθήσομαι (only in Pl.Prm. 141e, οὔτε γενήσεται, οὔτε γενηθήσεται, cf. Procl.in Prm.p.963 S.): [tense] aor.ἐγενήθην Epich.209
, Archyt.1, Hp.Epid.6.8.32,7.3, later [dialect] Att., Philem. 95.2 and 167, IG2.630b10 (i B. C.) and Hellenistic Gk., Plb.2.67.8, D.S.13.51: [tense] pf.γεγένημαι Simon.69
, freq. in [dialect] Att. Poets and Prose, in [dialect] Att. inscr. first in cent. iv, IG2.555: [ per.] 3pl.γεγενέανται Philet.
ap.Eust.1885.51: [tense] plpf.ἐγεγένητο Th.7.18
, al.; cf. γείνομαι:— come into a new state of being: hence,I abs., come into being opp. εἶναι, Emp.17.11, Pl.Phd. 102e, cf. Ti. 29a; and so,1 of persons, to be born, νέον γεγαώς new born, Od.19.400; ὑπὸ Τμώλῳ γεγαῶτας born (and so living) under Tmolus, Il.2.866;ἢ πρόσθε θανεῖν ἢ ἔπειτα γ. Hes.Op. 175
; γιγνομέναισι λάχη τάδ'.. ἐκράνθη at our birth, A.Eu. 347;γ. ἔκ τινος Il.5.548
, Hdt.7.11;πατρὸς ἐκ ταὐτοῦ E.IA 406
, cf. Isoc.5.136;σέθεν.. ἐξ αἵματος A.Th. 142
; less freq.ἀπό τινος Hdt.8.22
, etc.; , etc.; γεγονέναι κακῶς, καλῶς, Ar.Eq. 218, Isoc.7.37, etc.; κάλλιον, εὖ, Hdt. 1.146, 3.69; τὸ μὴ γενέσθαι not to have been born, A.Fr. 401: freq. with Numerals,ἔτεα τρία καὶ δέκα γεγονώς Hdt.1.119
;ἀμφὶ τὰ πέντε ἢ ἑκκαίδεκα ἔτη γενόμενος X.Cyr.1.4.16
;γεγονὼς ἔτη περὶ πεντήκοντα D. 21.154
; οἱ ὑπὲρ τὰ στρατεύσιμα ἔτη γεγονότες those of an age beyond.., X.Cyr.1.2.4: c. gen., , etc.: rarely with ordinals,ὀγδοηκοστὸν ἔτος γεγονώς Luc.Macr. 22
, cf. Plu.Phil.18.2 of things, to be produced,ὅσα φύλλα καὶ ἄνθεα γίγνεται ὥρῃ Od.9.51
; opp. ὄλλυσθαι, Parm.8.13,40; opp. ἀπόλλυσθαι, Anaxag.17, cf. Pl.R. 527b, etc.; opp. ἀπολείπειν, Diog. Apoll.7; opp. ἀπολήγειν, Emp.17.30;τὰ γιγνόμενα καὶ ἐξ ὧν γίγνεται Pl.Phlb. 27a
;ἁπλῇ διηγήσει ἢ διὰ μιμήσεως γ. Id.R. 392d
;ὁ ἐκ τῆς χώρας γιγνόμενος σῖτος X.Mem.3.6.13
; τὰ ἐν ἀγρῷ γιγνόμενα ib.2.9.4; of profits,καρποὶ οἱ ἐξ ἀγελῶν γ. Id.Cyr.1.1.2
, etc.; τὰ ἆθλα ἀπὸ τεττάρων ταλάντων ἐγένοντο were the produce of, i.e. were worth, 4 talents, Id.HG4.2.7; τὸ ἀπὸ τῶν αἰχμαλώτων γενόμενον ἀργύριον produced by [the ransom of].., Id.An.5.3.4; of sums, ὁ γεγονὼς ἀριθμὸς τῶν ψήφων the total of the votes, Pl.Ap. 36a; ἕκατον εἴκοσι στατήρων γίγνονται τρισχίλιαι τριακόσιαι ἑξήκοντα [δραχμαί] 120 staters amount to 3, 360 drachmae, D.34.24; so in Math., of products,ὁ ἐξ αὐτῶν γενόμενος ἀριθμός Euc.7.24
; ἀριθμὸς γενόμενος ἑκατοντάκις multiplied by 100, Papp.10.13; of times of day,ὡς ἡ ἡμέρα ἐγένετο Th.7.81
, etc.;ἕως ἂν φῶς γένηται Pl.Prt. 311a
;ἅμα ἕῳ γιγνομένῃ Th.4.32
; of Time in general, elapse, ;χρόνου γενομένου D.S.20.109
.b falldue,οἱ γιγνόμενοι δασμοί X.An.1.1.8
;τοὺς τόκους τοὺς γ. Isoc.17.37
; τὸ τίμημα τὸ γ., τὸ γ. ἀργύριον, D.24.82, Syngr. ap. eund.35.11;τὸ γ. μέρος X.HG7.4.33
;τὸ γ. τοῖ πλήθι τᾶς ζαμίαυ IG5(2).6
A20 (Tegea, iv B. C.): c. dat.,τὸ γ. τινὶ ἔλαιον UPZ 19.32
(ii B. C.);τοῖς γείτοσι τὸ γ. Thphr.Fr.97
;τὰ γ.
dues,PHib.
1.92 and 111 (iii B. C.): hence γιγνόμενος regular, normal, τίμημα, χάρις, D. 38.25; ἐν ταῖς γ. ἡμέραις in the usual number of days, X.Cyr.5.4.51; freq. in later Gk., as Luc.Tox.18, etc.3 of events, take place, come to pass, and in past tenses to be,καί σφιν ἄχος κατὰ θυμὸν ἐγίγνετο Il.13.86
, etc.;μάχη ἐγεγόνει Pl.Chrm. 153b
, etc.; ;ἡ νόσος ἤρξατο γίγνεσθαι Id.2.47
; πνεῦμα εἰώθει γ. ib.84; τὰ Ὀλύμπια γίγνεται, τραγῳδοὶ γίγνονται, are held, X.HG7.4.28, Aeschin.3.41, etc.; ψήφισμα γ. is passed, X.Cyr.2.2.21; πιστὰ γ., ὅρκοι γ., pledges are given, oaths taken, ib.7.4.3, D.19.158; γίγνεταί τι ὑπό τινος (masc.), X.An.7.1.30, (neut.) Pl.Tht. 200e;τὰ γιγνόμενα ὑπὸ τῶν Ἀθηναίων Th.6.88
;τὰ γενόμενα ἐξ ἀνθρώπων Hdt.Praef.
;ὕβρισμα ἐκ τῶν Σαμίων γενόμενον Id.3.48
;ἀπό τινος γ. X.An.5.6.30
;παρά τινος Pl.R. 614a
; ὃ μὴ γένοιτο which God forbid, D.10.27,28.21; but γένοιτο, = Amen, LXX Is.25.1; γένοιτο γένοιτο ib.Ps.71(72).19: Math., γεγονέτω suppose it done, Euc.6.23, etc.; it is done,Apoc.
16.17: c. dat. et part., γίγνεταί τί μοι βουλομένῳ, ἀσμένῳ (v. βούλομαι, ἄσμενος) ; οὐκ ἂν ἐμοί γε ἐλπομένῳ τὰ γένοιτο, i.e. I could not hope to see these things take place, Od.3.228;ἡδομένοισι ἡμῖν οἱ λόγοι γεγόνασι Hdt.9.46
, etc.; of sacrifices, omens, etc., οὐ γάρ σφι ἐγίνετο τὰ σφάγια χρηστά ib.61, cf.62;τὰ ἱερὰ καλὰ ἐγένετο X.An.6.4.9
: abs., τὰ διαβατήρια ἐγ. were favourable, Th.5.55;θυομένῳ οὐκ ἐγίγνετο τὰ ἱερά X.HG3.1.17
: in neut. part., τὸ γενόμενον the event, the fact, Th.6.54; τὰ γενόμενα the facts, X.Cyr.3.1.9, etc.;τὸ γιγνόμενον Pl.Tht. 161b
, etc.; τὰ γεγενημένα the past, X.An.6.2.14; τὸ γενησόμενον the future, Th.1.138; τὰ γεγονότα, opp. ὄντα, μέλλοντα, Pl.R. 392d, cf. Lg. 896a: of Time, ;ἕως ἄν τινες χρόνοι γένωνται Pl.Phd. 108c
; but in [tense] pf. and [tense] plpf., to have passed,ὡς διετὴς χρόνος ἐγεγόνεε Hdt.2.2
;πρὶν ἓξ μῆνας γεγονέναι Pl.Prt. 320a
: impers., ἐγένετο or γέγονεν ὥστε .. it happened, came to pass that.., X.HG5.3.10, Isoc. 6.40, etc.; ἐγένετο, ὡς ἤκουσεν.. καὶ ἐθυμώθη it came to pass, when he heard.. that.., LXX Ge.39.19;ἐγένετο ἐν τῷ πορεύεσθαι.. καὶ διήρχετο Ev.Luc.17.11
: c. inf., γίνεται εὑρεῖν it is possible to find, Thgn.639; ἐγένετο, c. acc. et inf., it came to pass that, Act.Ap.9.3, al., PAmh.2.135.10 (ii A. D.): c. dat. et inf.,ἐάν σοι γένηται στραφῆναι Epict.Ench. 23
.1 folld. by Nouns and Adjs.,δηΐοισι δὲ χάρμα γ. Il.6.82
, cf. 8.282;σωτὴρ γενοῦ μοι A.Ch.2
;κωλυτὴς γ. τινός Th.3.23
; [οὖροι] νηῶν πομπῆες γ. Od.4.362
, etc.; πάντα δὲ γιγνόμενος πειρήσεται turning every way, ib. 417; παντοῖος γ., folld. by μή, c. inf., Hdt.3.124;παντοῖος γ. δεόμενος Id.7.10
.γ; ἐκ πλουσίου πένης γ. X.An.7.7.28
;δημοτικὸς ἐξ ὀλιγαρχικοῦ γ. Pl.R. 572d
: rarely c. part., μὴ προδοὺς ἡμᾶς γένῃ, i.e. προδότης ἡμῶν, S.Aj. 588, cf. Ph. 773;μὴ ἀπαρνηθεὶς γένῃ Pl.Sph. 217c
;ἀποτετραμμένοι ἐγένοντο Th. 3.68
, etc.: with Pron., τί γένωμαι ; what am I to become, i.e. what is to become of me? A.Th. 297, cf. Theoc.15.51;οὐκ ἔχοντες ὅτι γένωνται Th.2.52
; less freq. with masc.,οὐδ' ἔχω τίς ἂν γενοίμαν A.Pr. 905
;γίγνονται πάνθ' ὅτι βούλονται Ar.Nu. 348
.b in past tenses, having ceased to be, ὁ γενόμενος στρατηγός the ex-strategus, POxy.38.11 (i A. D.); ἡ γ. γυνή τινος the former wife, PFlor.99.4 (i/ii A. D.).2 with Advbs.,κακῶς χρῆν Κανδαύλῃ γενέσθαι Hdt.1.8
; εὖ, καλῶς, ἡδέως γ., it goes well, etc., X.An.1.7.5, Arr.Epict.3.24.97, LXX To. 7.9; with personal construction,οἱ παρὰ Πλάτωνι δειπνήσαντες ἐς αὔριον ἡδέως γίγνονται Plu.2.127b
; δίχα γ. τοῦ σώματος to be parted from.., X.Cyr.8.7.20; τριχῇ γ. to be in three divisions, Id.An.6.2.16; γ. ἐμποδών, ἐκποδών, E.Hec. 372, X.HG6.5.38, etc.3 folld. by oblique cases of Nouns,a c. gen., γ. τῶν δικαστέων, τῶν γεραιτέρων, become one of.., Hdt.5.25, X.Cyr.1.2.15, cf. Ar.Nu. 107, etc.;βουλῆς γεγονώς D.C.36.28
(cf. supr.1.b); fall to, belong to,ἡ νίκη Ἀγησιλάου ἐγεγένητο X.HG4.3.20
; to be under control of,ὁ νοῦς ὅταν αὑτοῦ γένηται S. OC 660
, cf. Pl.Phdr. 250a (s. v.l.);ὑμῶν αὐτῶν γενέσθαι D.4.7
(alsoἐντὸς ἑωυτοῦ γ. Hdt.1.119
;ἐν ἑαυτῷ γ. X.An.1.5.17
;ἐν σαυτοῦ γενοῦ S.Ph. 950
);τὴν πόλιν ἐλπίδος μεγάλης γινομένην Plu.Phoc.23
: of things, to be at, i.e. cost, so much, , cf.X.Oec.20.23.c with Preps., γ. ἀπὸ δείπνου, ἐκ θυσίας, have done.., Hdt.2.78, 1.50; πολὺν χρόνον γ. ἀπό τινος to be separated from.., X.Mem.1.2.25; γ. εἴς τι turn into,τὸ κακὸν γ. εἰς ἀγαθόν Thgn.162
; freq. in LXX,ἐγενήθη μοι εἰς γυναῖκα Ge.20.12
; εἰς βρῶσιν ib.La.4.10; εἰς οὐδέν, εἰς κενόν, Act.Ap.5.36, 1 Ep.Thess. 3.5;ἐς Αακεδαίμονα Hdt.5.38
(in Hom. even without Prep.,ἐμὲ χρεὼ γ. Od.4.634
); γ. τι εἴς τινα comes to him, of a dowry, Is.3.36; of a ward, And.1.117; γ. ἐξ ὀφθαλμῶν τινι to be out of sight, Hdt.5.24; ἐξ ἀνθρώπων γ. disappear from.., Paus.4.26.6;γ. ἐν Χίῳ Hdt.5.33
, etc.; γ. ἐν .., to be engaged in.., οἱ ἐν ποιήσει γινόμενοι in poetry, Id.2.82; ἐν [πολέμῳ] Th.1.78;ἐν πείρᾳ γ. τινος X.An.1.9.1
; ἐν ὀργῇ, ἐν αἰτίᾳ πρός τινα γ., Plu.Flam.16, Rom.7; of things, ἐν καιρῷ γ. to be in season, X.HG4.3.2;ἐν τύχῃ γ. τινί τι Th.4.73
; γ. διὰ γηλόφων, of a road, X.An.3.4.24; but δι' ἔχθρας γ. τινί to be at enmity with, Ar.Ra. 1412; γ. ἐπὶ ποταμῷ arrive or be at.., Hdt.1.189, etc.; γ. ἐπί τινι fall into or be in one's power, X.An.3.1.13, etc.;ἐπὶ συμφοραῖς γ. D.21.58
codd. (- ᾶς Schaefer); γ. ἐπί τινι, also, to be set over.., X.Cyr.3.3.53; γ. ἐφ' ἡμῶν αὐτῶν to be alone, Aeschin.2. 36;γ. ἐπὶ τῆς διοικήσεως D.C.43.48
; γ. ἐπ' ἐλπίδος to be in hope, Plu.Sol.14: Math., γ. ἐπὶ ἀριθμόν to be multiplied into a number, Theol.Ar.3; γ. κατά τινα or τι to be near.. or opposite to.., in battle, X.Cyr.7.1.14, HG4.2.18; but κατὰ ξυστάσεις γ. to be formed into groups, Th.2.21;καθ' ἓν γ. Id.3.10
; καθ' αὑτοὺς γ. to be alone, D.10.52; γ. μετὰ τοῦ θείου to be with God, X.Cyr.8.7.27, etc.;ἡ νίκη γ. σύν τινι Id.Ages.2.13
; γ. παρ' ἀμφοτέροις τοῖς πράγμασι to be present on both sides, Th.5.26; γ. παρά τι to depend upon.., D.18.232; γ. περὶ τὸ συμβουλεύειν to be engaged in.., Isoc.3.12; γενοῦ πρός τινα go to So-and-so, PFay. 128, etc.; γ. πρὸς τῇ καρδίᾳ to be at or near.., Pl.Phd. 118, etc.; γ. πρός τινι to be engaged in.., Isoc. 12.270, D.18.176; αὐτὸς πρὸς αὑτῷ meditate, Plu.2.151c; soγ. πρὸς τὸ ἰᾶσθαι Pl.R. 604d
;πρὸς παρασκευήν Plb.1.22.2
: impers.,ἐπεὶ πρὸς ἡμέραν ἐγίγνετο X.HG2.4.6
; γενέσθαι πρός τινων to be inclined towards them, Hdt.7.22; γ. πρὸ ὁδοῦ to be forward on the way, Il.4.382; γ. ὑπό τινι to be subject to.., Hdt.7.11, Th.7.64; γ. ὑπὸ ταῖς μηχαναῖς to be under the protection of.., X.Cyr.7.1.34.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > γίγνομαι
-
78 ἈΠΌ
ἈΠΌ, ab, ab, drückt im Allgemeinen die Entfernung von einem Gegenstande aus.
I. Als Adverbium findet es sich fast nur bei Dichtern, u. auch da wohl immer so, daß besser eine Tmesis angenommen wird: Hom. Iliad. 5, 214 ἀπ' ἐμεῖο κάρη τάμοι; 16, 82 ἀπὸ νόστον ἕλωνται; 18, 92 ἀπὸ ϑυμὸν ὀλέσσῃ; 19, 266 ἀπὸ στόμαχον κάπρου τάμε; 22, 505 φίλου ἀπὸ πατρὸς ἁμαρτών; 1, 67 ἡμῖν ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦναι; Od. 8, 149 σκέδασον δ' ἀπὸ κήδεα ϑυμοῦ; vgl. Scholl. Herodian Iliad. 18, 92. 1, 67; – Her. 8, 89 ἀπὸ μὲν ἔϑανε ὁ στρατηγός, ἀπὸ δέ ἄλλοι.
II. Als Präposition stets mit dem gen. verbunden. Grundbedeutung: von, ab.
A. räumlich, die älteste bei Homer fast herrschende Bdtg; παρά bei Personen, ἀπό mit wenigen Ausnahmen bei Sachen, nach richtiger Unterscheidung der alten Grammatiker; vgl. z. B. Iliad. 11, 603 φϑεγξάμενος παρὰ νηός, wo das von Lehrs Quaestt. epp. p. 88 erwähnte Scholium so zu lesen ist: παρὰ νηός: οὐκ ἀντὶ τοῦ παρὰ νηί, ἀλλ' ἀντὶ τοῦ ἀπὸ τῆς νηός. – 1) von einem Orte weg, bei Verbis der Bewegung, φοβέοντο ἀπὸ νηῶν Il. 16, 304, sie flohen von den Schiffen fort; ἔῤῥιψ' ἐμαυτὴν τῆσδ' ἀπὸ πέτρας Aesch. Prom. 705; γᾶς ἀπ' Ἀσίδος ἦλϑε Pers. 262; μητρὸς ἁρπασϑεῖσ' ἄπο Eur. Hec. 513; πηδᾷ πῶλος ἃς ἀπὸ ζυγοῦ Or. 45; ἀπ' ἀλλήλων ἀπιέναι ποι Xen. Cyr. 1, 4, 28; διώκειν ἀπὸ τοῦ στρατεύματος, vom Heere fort, An. 3, 5, 9; Hom. vrbdt auch ἀπ' οὐρανόϑεν, ἀπὸ Τροίᾷϑεν: Iliad. 8, 365 ἀπ' οὐρανόϑεν προΐαλλεν; 21, 199 ὅτ' ἀπ' οὐρανόϑεν σμαραγήσῃ; Od. 11, 18 ἀπ' οὐρανόϑεν προτράπηται; 12, 381 ἀπ' οὐρανόϑεν προτραποίμην; Iliad. 24, 492 ἀπὸ Τροίηϑε μολόντα; Od. 9, 38 ἀπὸ Τροίηϑεν ἰόντι; doch kann man Tmesis annehmen, vgl. Od. 9, 259 Τροίηϑεν ἀποπλαγχϑέντες. Bes. von einem höheren Orte herab, Iliad. 5, 835 ἀφ' ἵππων ὦσε χαμᾶζε; 16, 733 ἀφ' ἵππων ἆλτο χαμᾶζε, vom Wagen herab; Il. 14, 153 εἰσεῖδε στᾶσ' ἐξ Οὐλύμποιο ἀπὸ ῥίου, schaute vom Vorgebirge herab; vgl. Eur. Troad. 523; ἀφ' ἵππων μάχεσϑαι, vom Pferde herab kämpfen, zu Pferde kämpfen; οἱ μὲν ἀφ' ἵππων, οἱ δ' ἀπὸ νηῶν ἐπιβάντες, von den Rossen, von den Schiffen herab, Il. 15, 386; Iliad. 5, 13 τὼ μὲν ἀφ' ἵπποιιν, ὁ δ' ἀπὸ χϑονὸς ὤρνυτο πεζός; μάχη ἀφ' ἵππων Her. 1, 79; ἀφ' ἵππου ϑηρεύειν Xen. An. 1, 2, 7; ἀπὸ τῶν ἵππων ἠκόντιζε Plat. Men. 93 d; λαμπὰς ἀφ' ἵππων ἔσται, ein Fackellauf zu Pferde, Rep. I, 328 a; ἀπὸ τῶν ἁρμάτων προμαχοῠντες Xen. Cyr. 3, 3, 60; ἀπὸ νεῶν πεζομαχεῖν Thuc. 4, 14; Luc. Ver. H. II, 38. Hiermit hängt zusammen: ταχὺ φεύγειν τοὺς ἀπὸ τῶν οἰκιῶν Xen. Cyr. 7, 5, 23; An. 5, 2, 24; οἱ ἀπὸ τῶν πύργων ἐπαρήξουσι Cyr. 6, 4, 18, die auf den Thürmen wer den von da herab beistehen; vgl. ἀπ' οὐδοῠ τοξάσσεται, von der Schwelle aus, indem er auf der Schwelle seinen Stand hat, Od. 22, 72. Aehnl. ἁψαμένη βρόχον ἀπὸ μελάϑρου, den Strick anknüpfen, daß er vom Gebälk herabhängt, am Gebälk befestigen, Od. 11, 278. Man vgl. noch ἀπ' αἰῶνος νέος ὤλεο, du starbst jung vom Leben hinweg, Il. 24, 725; – ἄρχομαι ἀπό τινος, von etwas anfangen, indem man davon ausgeht, Plat. Phaedr. 228 d; εἰ μέν τι ἀπ' αὐτῶν ἄλλο ἀποβήσεται, wenn etwas anderes davon ausgehen, die Folge sein wird, Prot. 351 c u. öfter; πειρατέον ἀπ' αὐτῆς τῆς ϑεοῦ Phil. 12 c; vgl. Her. 9, 66; – ἀπὸ ϑαλάσσης εἰς ϑάλασσαν Xen. Hell. 1, 3, 4, von einem Meere zum andern; ἀπὸ τραπεζῶν δειπνεῖν, von Tischen essen, Plat. Rep. II, 372 e. – 2) von einem Orte her, nur den Ursprung oder das Ausgehen von einem Orte bezeichnend, ohne daß die Entfernung dabei in Betracht kommt, ἵπποι – ποταμοῦ ἄπο Σελλήεντος Il. 2, 839, Pferde, die von dem Flusse S. her sind; wo sie gerade sind, ist gleichgültig; κωκυτοῦ δ' ἤκουσε καὶ οἰμωγῆς ἀπὸ πύργου 22, 447. So bes. oft οἱ ἀπὸ τῶν πόλεων πρέσβεις, στρατηγοί, στρατιῶται, auch οἱ ἀπὸ τῶν πόλεων allein, Xen. Hell. 7, 1, 27. Vgl. C. – 3) fern, entfernt, bei Verbis, die keine Bewegung bedeuten; Τεῦκρος πάρεστι Μυσίων ἀπὸ κρημνῶν Soph. Ai. 707 gehört zu 1). In der Bedeutung »fern« wurde und wird von Manchen anastrophirt, ἄπο, z. B. Od. 15, 517 ἀλλ' ἄπο τῶν ὑπερωίῳ ἱστὸν ὑφαίνει, s. Lehrs Quaestt. epp. p. 94 sqq. Iliad. 18. 64 ἀπὸ πτολέμοιο μένοντα; μένων ἀπὸ ἧς ἀλόχοιο, fern von seiner Gattin weilend, 2, 292; ἀπ' οὔατος ὧδε γένοιτο, fern vom Gehör, 18, 272; vgl. 20, 341; τὸν δ' ἐκίχανον ἐκτὸς ἀπὸ κλισίης Iliad. 10, 151; νούσων δ' ἑσμὸς ἀπ' ἀστῶν ἵζοι Aesch. Suppl. 667; κεῖται μοῦνος ἀπ' ἄλλων Soph. Phil. 183; ἀπὸ λέχεος Eur. Or. 185; αὐλίζεσϑαι ἀπὸ τῶν ὅπλων Thuc. 6, 64; ἀπὸ ϑαλάσσης 1, 7; ἀπὸ τοῠ Σωκράτους γεγονότε Xen. Mem. 1, 2, 25; διαλείποντες συχνὸν ἀπ' ἀλλήλων Cyr. 1, 8, 10; ἔσται οὐκ ἀπὸ τοῦ πράγματος, es wird nicht von der Sache abliegen, zur Sache gehören, Dem. 24, 6, wo die mss. ἄπο haben; gew. ist ἀπέχειν ἀπό τινος, s. das Wort; ἀπὸ οἴκου εἶναι, fern vom Hause sein, Thuc. 1, 99; ἀπ' ἀνδρὸς εἶναι, vom Manne getrennt leben, Plut. C. Graech. 4. – Man vgl. noch κεκρυμμένος ἀπ' ἄλλων, den Anderen verborgen, Od. 23, 110; ἀπὸ σκοποῦ, fern vom Ziele, das rechte Ziel verfehlend; ἀπὸ δόξης, fern von der richtigen Meinung, gegen die Erwartung: Od. 11, 344 οὐ μὰν ἧμιν ἀπὸ σκοποῦ οὐδ' ἀπὸ δόξης μυϑεῖται; Iliad. 10, 324 σοὶ δ' ἐγὼ οὐχ ἅλιος σκοπὸς ἔσσομαι, οὐδ' ἀπὸ δόξης; οὐκ ἀπὸ σκοποῦ εἴρηκεν Plat. Theaet. 179 c; ἀπ' ἐλπίδος, wider Erwarten, Aesch. Ag. 996; Soph. El. 1116; Ap. Rh. 2, 863; ἀπὸ ϑυμοῦ εἶναί τινι Il. 1, 562, dem Herzen entfremdet, verhaßt; οὐκ ἀπὸ γνώμης λέγεις Soph. Tr. 388, Herm. ἄπο; ἄπο τρόπου λέγεις Plat. Rep. V, 470 b; Theaet. 143 c; Soph. 225 a; – ἀπὸ ῥυτῆρος σπεύδειν, ohne Zügel, mit verhängtem Zügel, Soph. O. C. 904; ἀπ' ἀκάνϑης ῥόδον, Rose ohne Dornen, Mel. 2, 5 (XII, 256). Wird das Maaß der Entfernung hinzugesetzt, so steht bes. bei Sp. ἀπό vor diesem, wie schon Her. ἀπὸ σταδίων ἑκατὸν καὶ εἴκοσι τῆς Μέμφεως, wo auch der gen. des Maaßes auffällt, vgl. Plut. Philop. 4 Oth. 11.
B. Von der Zeit: von, an, seit, nach. So läßt sich auffassen Hom. Iliad. 8, 54 οἱ δ' ἄρα δεῖπνον ἕλοντο ῥίμφα, ἀπὸ δ' αὐτοῦ ϑωρήσσοντο, nach dem Mahle, so daß das Mahl der Ausgangspunkt ist; so sicht es Antiph. 1, 17 dem πρὸ δείπνου entgegen, u. nachher dafür μετὰ δεῖπνον; so ἀπὸ δείπνου γενέσϑαι Her. 6, 129 u. öfter; οἱ ἀπὸ δείπνου, die abgespeis't haben, Ar. Eccl. 726; Ath. XIII, 584 d; ἀπὸ τοῦ σιτίου πίνειν, gleich nach dem Essen trinken, Hippocr. Von den Tragg. an häufig bei Att., ἀπὸ στρατείας Aesch. Ag. 611; ἀπὸ πρώτων ἐπῶν Ar. Ran. 975; ἀπὸ ϑεάτρου, nach dem Theater, Luc. conscr. hist. 1; ἀπὸ τοῦ πάνυ ἀρχαίου, seit uralter Zeit, Thuc. 2, 15; ἀφ' οὗ γε ἄνϑρωποι γεγόναμεν Plat. Phaed. 76 c; u. bes. oft bei Xen. u. spät. Historikern; ἀπὸ γενεᾶς Xen. Cyr. 1, 2, 13; ἀπὸ παίδων 1, 2, 6; ἀφ' οὗ, seitdem, ἡμέρα πέμπτη, ἀφ' ἧς εἰσέβαλλε Hell. 4, 6, 6; ἀπὸ τοῦ κατορϑώματος τούτου Pol. 2, 31; ἀπὸ Περσῶν, seit den Zeiten der Perser, 5, 107. Dieser u. Sp., wie Plut., fügen noch oft γίγνεσϑαι hinzu, ἐπεὶ ἀπὸ τούτων ἐγένοντο Pol. 1, 24. 5, 77 u. öfter, = ἀπὸ τούτου; τὸ ἀπ' ἐκείνου, von jener Zeit an, Luc. Prom. 13, wie τὸ ἀπὸ τούτου Her. 1, 130. 3; Xen. Ages. 1, 34; τὸ ἀπὸ τοῦδε Her. 2, 99; Xen. Cyr. 4, 2, 22; τὸ ἀφ' ἑσπέρας Hell. 2, 4, 24. So ἀπὸ τῶν ἔργων τῶν στρατιωτικῶν γενόμενος, nach dem Kriegsdienst. Plut. ὁ ἀπὸ τῆς στρατηγίας, gewesener Feldherr. Ebenso bei Bezeichnungder eigtl. Tageszeiten, εὐϑὺς ἀφ' ἑσπέρας οἴχεσϑαι, mit Einbruch des Abends. Xen. An. 6, 1, 23; ἀπὸ μέσων νυκτῶν, gleich nach Mitternacht, Ar. Vesp. 218; ebenso ἀφ' ἡμέρας, ἀπὸ νυκτός, vom Anbruch des Tages an.
C. Uebh. zur Bezeichnung des Ursprungs u. Ausgangs von etwas u. ähnl. Beziehungen. 1) Abstammung, Herkunft dem Geschlechte nach; Od. 19, 163 οὐ γὰρ ἀπὸ δρυός ἐσσι παλαιφάτου, οὐδ' ἀπὸ πέτρης, du stammst nicht von der Eiche, auch nicht vom Felsen, d. h. du bist nicht von unbekannter Herkunft, womit zu vgl. der ähnl. Ausdruck οὐ μέν πως νῦν ἔστιν ἀπὸ δρυὸς οὐδ' ἀπὸ πέτρης τῷ ὀαριζέμεναι Iliad. 22. 126; γίγνονται δ' ἄρα ταί γ' ἔκ τε κρηνέων ἀπό τ' ἀλσέων ἔκ ϑ' ἱερῶν ποταμῶν Od. 10, 350; ἀπὸ δυστήνου πατρός Aesch. Sept. 1011; ἆρ' οἶσϑ' ἀφ' ὧν εἶ Soph. O. R. 415; ἀφ' ὧν αὐτὸς ἔφυν 1364, woran sich schließt τραφεὶς ἀπό τινος Ai. 1229; Eur. Ion. 262. 693. In Prosa, Her. 6, 125; οἱ ἀπ' ἐκείνων, die Nachkommen jener, Xen. Cyr. 7, 1, 45; οἱ ἀπὸ Δαμαράτου Hell. 3, 1, 4; An. 2, 1, 3; οἱ ἀφ' Ἁρμοδίου καὶ Ἀριστογείτονος Dem. Lept. 18; immer entferntere Verwandtschaft, vgl. Isocr. 12, 81 τοὺς μὲν ἀπὸ ϑεῶν τοὺς δ' ἐξ αὐτῶν τῶν ϑεῶν γεγονότας; Plat. Rep. III, 391 c τρίτος ἀπὸ Διός. Nachkomme des Zeus im dritten Gliede; ἀπὸ πατρός, ἀπὸ μητρός, von väterlicher, mütterlicher Seite; auch ε'ς ἀπὸ Σπάρτης, aus Sparta stammend, Soph. El. 691; vgl. Her. 8, 114; ἰατρός τις Σικελίας ἀπὸ γᾶς Epicrat. Ath. II, 59 c (V. 28); ἀφ' αἴματός τινος, aus dem Geblüte, Eur. Alc. 512; οἱ ἀπὸ γένους, Familienglieder, Plut. Them. 32 Dem. 30. – 2) Allgemeiner den Ursprung, den Urheber bezeichnend, wo es oft als bloße Umschreibung für den gen. erscheint, αἷμα ἀπὸ Τρώων. Troerblut, Il. 12, 431; λαχὼν ἀπὸ ληίδος αἶσαν Od. 5, 40; ὀλίγοι ἀπὸ πολλῶν Thuc. 7, 87, vgl. Her. 6, 27; – ἀπὸ ϑεοῦ εἶναι. von Gott herrühren, Od. 6. 12 ϑεῶν ἄπο μήδεα εἰδώς; 6, 18 χαρίτων ἄπο κάλλος ἔχουσαι; 8. 457 ϑεῶν ἄπο κάλλος ἔχουσα; τὰ ἀπὸ τύχης φέρειν com. Ath. 458 c; τίμοι νεώτερον βούλευμ' ἀπ' Ἀργείων ἔχεις Soph. Phil. 556. welch neueren Beschluß von den Argivern, d. i. der Argiver; οἱ ἀπ' Αἰγίσϑου φίλοι Eur. Or. 435; ἐχϑρᾶς ἀπὸ γυναικὸς κτερίσματα Soph. El. 433; βάλανος ἡ ἀπὸ τοῦ φοίνικος, Eichel von der Palme, d. i. Dattel, Xen. An. 1, 5, 10; ἡ ἀπ' αὐτῶν τιμωρία Lycurg. 79; ὄναρ ἀπὸ Διός, ein vom Zeus herrührender, gesandter Traum, Xen. An. 3, 1, 12; πρόσοδοι οἱ ἀπὸ τῶν ἐνδήμων 7, 1. 27; ὁ ἀπὸ τῶν πολεμίων φόβος, Furcht, die von den Feinden ausgcht, Furcht vor den Feinden, Cyr. 3, 3, 53; κίνδυνος ἀπό τινος Plut. Aem. P. 36; ἡ ἀπὸ τούτων χάρις Mem. 2. 7, 9; φϑόνος ἀπὸ τῶν πρώτων ἀνδρῶν Thuc. 4, 108; wohin auch die Vrbdg τρόπαιον ἀπό τινος εἱστήκει Dem. 19. 320 zu rechnen ist; vgl. noch δικαίωσις ἀπὸ τῶν ὁμοίων Thuc. 1, 141; νίκα ἀπὸ παγκρατίου Pind. I. 3, 57; δόξα ἀπό τινος Plut. Al. 4; auch τιμᾶν τινα ἀπό τινος, Einen wegen etwas ehren, C. Graech. 4. Ebenso wo der Begriff des Ausgehens noch mehr hervortritt, so daß einzelne Fälle zu A. 1) gerechnet werden können, οἱ ἀπὸ Πελοποννήσου, = οἱ Πελοποννήσιοι, Her. 8, 79; ἧκε ἡ ἀπ' Αἰγίνης τριήρης 8, 83. Oft bei Pol. οἱ ἀπὸ τῆςχώρας, οἱ ἀπὸ τῆς πόλεως, οἱ ἀπὸ τοῦ στόλου. 3, 76. Dah. τὰ ἀπό τινος. das von Jem. Ausgebende, Worte, Unternehmungen, oft gleich τά τινος. z. B. ἴστον γὰρ ἤδη τἀπ' ἐμοῠ, Ar. Plut. 100; τὰ ἀπ' ἐμοῦ. was ich zu thun habe, Soph. El. 1464; τὸ ἀπὸ σεῦ, deine Meinung, Her. 7, 101; ἐσκόπουν τὰ ἀπ' Ἀλκιβιάδου. 8, 48; προχωρεῖν τὰ ἀπὸ τῶν Ἀϑηναίων 1, 127. – 3) dah. a) beim pass., die Veranlassung, mittelbare Ursache angebend, vgl. Herm. zu Soph. El. 65, und erst bei späteren, nachlässigeren Schriftstellern geradezu = ὑπό, welches die unmittelbare Ursache bezeichnet, obwohl noch an vielen Stellen die Lesart schwankt u. ὑπό oft damit von den Abschreibern verwechselt ist; εἷς ἀπὸ πολλῶν ταχϑείς Soph. Phil. 1128, Einer von vielen abgesondert, vor vielen, nicht für gen. partitiv., vgl. 643; ἀρετὴ ἐπακτός ἐστι, ἀπό τε σοφίης κατεργασμένη καὶ νόμου ἰσχυροῠ, von Seiten der Weisheit gleichsam eingeführt, Her. 7. 102. 2, 54; πρόβουλοι. ἀραιρημένοι ἀπὸ τῶν πολίων, von den Städten gewählt u. hingesandt, 7, 192; öfter τὰ ἀπό τινος γενόμενα; vgl. ἐπράχϑη ἀπ' αὐτῶν οὐδὲν ἔργον ἀξιόλογον Thuc. 1, 17; vgl. 6, 61. 8. 48; ἀπὸ πολέμου τινὸς διεφϑάρησαν 1, 24; ἀφ' ὧν ἐκπίπτοντες 1, 12; ἀπὸ συμφορῶν διαβάλλεσϑαι, in Folge von Unglücksfällen, 5, 17; ἄλλαι γνῶμαι ἀφ' ἑκάστων ἐλέγοντο 3, 36, von Seiten, wie ἀφ' ἁπάντων ἤκουσαν γνώμην 1. 125; παρασκευὴ προεπανεσείσϑη ἀπὸ τῶν Λακεδαιμονίων 5, 17; δεδόσϑαι ἀπὸ πάντων τὴν ἡγεμονίαν ὑμῖν Aesch. 3, 98: vgl. Xen. Hell. 2, 3, 15. 7, 15; ὠφελεῖσϑαι ἀπό τινος Xen. Cyr. 1, 1, 2, wie 5, 4, 35; βλάπτεσϑαι Aeech. 3, 98; ἀπεστάλη ἀπ' ἐκείνου Plut. Sol. 4; bei Andoc. 4. 6 hat Bekk. ἀπό in ὑπό geändert. – b) die Abhängigkeit u. Anhänglichkeit ausdrückend, bei Bezeichnung von Schulen, bes. bei Sp., wo diese Schulen einen abgeschlossenen Charakter annahmen, u. dah. allgemein das Zugehören zu einer Corporation, οἱ ἀπὸ Πλάτωνος. die Anhänger des Plato, οἱ ἀπὸ Ἀκαδημίας, ἀπὸ' Στοᾶς, Akademiker, Stoiker, Luc.; Plut. οἱ ἀπὸ σκηνῆς, Schauspieler; οἱ ἀπὸ βήματος, Redner. Plut. an seni 4; οἱ ἀπὸ σφαίρας Alex. 39; οἱ ἀπὸ βουλῆς, Senatoren, Caes. 35; οἱ ἀπὸ λόγων, Gelehrte; οἱ ἀπ' Ἀριστάρχου σῆτες ἀκανϑολόγοι, spöttisch von den Grammatikern, Philipp. 44 (XI, 347). – 4) Werkzeug u. Mittel: durch, vermittelst, ἀπὸ βιοῖο πέφνεν, mit dem Bogen tödtete er, eigtl. (mit dem Pfeil) vom Bogen aus, Il. 24, 605; 12, 306 ἔβλητο ϑοῆς ἀπὸ χειρὸς ἄκοντι. vgl. 11. 675: 8, 279 τόξου ἄπο κρατεροῦ ὀλέκοντα φάλαγγας; 10, 371 οὐδέ σέ φημι δηρὸν ἐμῆς ἀπὸ χειρὸς ἀλύξειν ὄλεϑρον; σφενδόνας ἀπ' εὐμέτρου Aesch. Ag. 982: κυκλοτερὴς ὡς ἀπὸ τόρνου Her. 4, 36; τὸ ἀπὸ πρίονος καὶ πελέκεως γίγνεσϑαι τὰ ϑυρώματα Plut. de esu carn. 2, 1; ἀπὸ δυοῖν ὀνομάτοιν προσαγορεύεσϑαι, mit zwei Namen, Mar. 1. So bes. Tragg., πεύϑομαι δ' ἀπ' ὀμμάτων νόστον, mit den Augen; durch den Augenschein, Aesch. Ag. 961; ὡς ἀπ' ὀμμάτων Soph. O. C. 15 u. öfter; καλλίστων ἀπ' ὀμμάτων αἰσχρῶς τὰ κλεινὰ πεδί' ἀπώλεσας Eur. Tr. 768; ἀπὸ ληκυϑίου διαφϑερῶ Ar. Ran. 1200; λογίζεσϑαι ἀπὸ χειρός, an den Fingern abzählen, Vesp. 676; μηνύειν ἀπὸ τῶν βλεμμάτων καὶ τῶν λόγων ταῠτα Antiphan. Ath. II, 38 b; viele Verbindungen der Art werden adverbialisch, ἀπὸ γλώσσης Thuc. 7, 10; vgl. δίκαι οὐκ ἀπὸ γλώσσης Aesch. Ag. 813; ἀπὸ στόματος, mündlich, Plat. Theaet. 142 d; wie Philem. com. B. A. 436 durch ἀπὸ μνήμης erkl.; dafür sagt Cratin. ἀπὸ γλώσσης φράσω, μνημονεύω γὰρ καλῶς, Ib.; ἀφ' ἁγνοῠ στόματος Aesch. Eum. 283; ἀπὸχειρός Ar. Vesp. 676; ἀπὸ ψυχῆς κακῆς Aesch. Ag. 1643; ἀπὸ γνώμης, von Herzen, Eum. 671; ἀπὸ γνώμης σοφῆς Eur. Ion. 1313; ὅλας ἀπὸ κραδίας Theocr. 29, 4; ἀπ' οὐδενὸς δολερο ῦ νόου Her. 3, 135; ἀπ' εὐνοίας. mit gutem Herzen, Plut. Them. 12; ἀπὸ μιᾶς ὁρμῆς Thuc. 7, 71; ἀπὸ σπουδῆς. eifrig, Il. 7, 359; Ar. Equ. 541; ἀπὸ δικαιοσύνης Her. 7, 164. Aehnlich ὀξύτης σώματος ἡ ἀπὸ τῶν ποδῶν Plat. Legg. VIII, 832 e; ἀπὸ τῶν ὑμετέρων ὑμῖν πολεμεῖ συμμάχων Dem. 4, 34, von euren Bundesgenossen aus, d. i. vermittelst eurer Bundesgenossen; ἀπὸ τῶν αὐτῶν λόγων ἀποτρέπειν τινά Thuc. 6, 19; ἀπὸ ῥητορικῆς πεῖσαι Arist. rhet. 1, 1; vgl. ἡ ἀπὸ τῆς ῥητορικῆς πειϑώ Plat. Gorg. 453 b; ἡ ἀπὸ τοῦ στόματος δύναμις Conv. 215 c. Vgl. C. 2); – ζῆν ἀπό τινος, von etwas leben, Ar. Pax 825; ἀπὸ ϑήρης Her. 4, 22. 46. 103; ἀπὸ σμικρᾶς δαπάνης Thuc. 1, 91 u. öfter; ἀφ' ὧν ψυχὴ τρέφεται Plat. Prot. 313 e. Im N. T. ἐσϑίειν ἀπό τινος. So τρέφειν τὸ ναυτικὸν ἀπὸ προσόδων Thuc. 1, 187; στράτευμα συνέλεξε ἀπὸ τούτων τῶν χρημάτων, mit diesem Gelde warb er ein Heer, Xen. An. 1, 1, 9 u. öfter; βίος ἦν αὐτοῖς ἀπὸ σιδηρείας 5, 5, 1; βίον ἔχειν ἀπὸ ϑαλάττης Plut. Symp. 8, 8, 2; ähnl. ἀπὸ παντὸς κερδαίνειν Mem. 2, 9, 4; ἀφ' ὥρας ἐργάζεσϑαι, mit der Schönheit Erwerb treiben, Plut. Timol. 14; vgl. ὠφελεῖν, ὀνίνασϑαι u. ä.; oft ἀπὸ τῶν ὑπαρχόντων, z. B. ἀμύνασϑαί τινα Thuc. 6, 83; ἀπὸ τῶν παρόντων, ἀπὸ τῆς παρούσης δυνάμεως Xen. Oec. 9, 15, von dem Vorhandenen aus, nach Kräften, s. unten. – Ganz adverbial, ἀπὸ τοῦ προφανοῠς, = προφανῶς, Thuc.. 2, 93; ἀπὸ τοῦαὐτομάτου Plat. Prot. 323 c. Ebenso ἀπὸ τοῦ εὐϑέος, u. Sp. ἀπὸ κράτους, ἀπὸ σπουδῆς = σπουδαίως u. dgl. – 5) Seltener bezeichnet es den Stoff, ἀπὸ κέδρου, von Cedernholz, Theocr. ep. 7, 4; ἀπὸ γλυκερῶ μέλιτος Theocr. 15, 117; ἔνδυμα εἶχεν ἀπὸ τριχῶν καμήλου Matth. 3, 4; ähnl. ὀπώρα ἀπ' ἀμπέλου Soph. Trach. 703; βοὸς ἀφ' ἁγνῆς γάλα Aesch. Pers. 606, wo mehr das Herkommen davon hervortritt. Hierher sind Vrbdgn zu rechnen, wo es das Gewicht angiebt, στέφανος ἀπὸ πεντήκοντα ταλάντων Pol. 22, 13, u. öfter, s. στέφανος u. vgl. Dem. 18, 92, im Psephisma. – 6) wegen; auf Veranlassung; wohin manche Beispiele aus 3) u. 4) gezogen werden können, ϑαυμάζειν τινὰ ἀπό τινος, Jemand wegen etwas bewundern, ἀφ' ἑαυτοῦ, aus eigenem Antrieb, von selbst, Thuc. 8, 6; Plat. Rep. III, 409 a u. sonst; auch wird verstärkend ἕνεκα hinzugstzt, ἀπὸ βοῆς ἕνεκα von wegen des Geschreies, bloß um zu schreien, Thuc. 8, 92. Womit – 7) die Bdtg zufol ge, nach, gemäß zusammenhängt, ἀπ' ὀρνίϑων, nach dem Vogelfluge, Aesch. Ag. 160; ἀπὸ χρήσιος, nach dem Orakel, Pind. Ol. 13, 73; ϑῆλυς ἀπὸ χροιᾶς, der Farbe nach, Theocr. 16, 49; ἀπὸ τῆς ὄψεως Ἑλληνικός Antiphan. Ath. XII, 544 f; ἀπό τινος καλεῖσϑαι, wonach genannt werden, Her. 7, 74; τὴν ἐπωνυμίαν ἔχειν ἀπό τινος Thuc. 1, 46, s. καλεῖν; κρίνειν ἀπ' αὐτῶν τῶν ἔργων, nach den Handlungen (von diesen aus) urtheilen, Dem. 2, 27; εἰ ἀπὸ τῆς συνήϑους εὐηϑείας εἰσεληλυϑότες καϑεδεῖσϑε 25, 12; ἀπὸ σημείου ἑνός, auf ein Zeichen, Thuc. 2, 90; vgl. Xen. An 2, 5, 32 Pol. 5, 69; ἀπὸ κελεύσματος Thuc. 2, 92; ἀπὸ συμμαχίας αὐτόνομοι, nach dem Bündniß, 7, 57; ἀπὸ παραγγέλσεως Xen. An. 4, 1, 5; ἀπὸ τοῦ συγκειμένου Paus. 8, 10. Aehnl. οὐκ ἔμοιγε δοκεῖ ἀπὸ τούτων γε Plat. Gorg. 477 d; ὡς ἔστιν ὁρᾶν ἀπὸ τῶν στεφάνων, wie man aus den Kränzen sieht, Luc. bis acc. 23; καταμαϑεῖν ἀπό τινος, aus etwas abnehmen, Plut. Anton. 1; ἀφ' ὧν ἔγραψε, nach seiner Schrift zu urtheilen, ib. 5. – Bei ἀπὸ κυάμου καϑιστάναι ἄρχοντα Xen. Mem. 1, 2, 9, οἱ ἀπὸ τοῦ κυάμου βουλευταί Thuc. 8, 69, wie βουλὴ ἡ ἀπὸ τοῠ κυάμου, ist wohl mehr an: »vermittelst der Bohne«, durchs Loos gewählt zu denken; ἡ ἀπὸ τιμημάτων πολιτεία, die nach dem Census eingerichtete Verfassung, Plat. Rep. VIII, 550 c; vgl. ἀπὸ συμβόλων πίνειν Alexis Ath. IV, 134 c. – Unmittelbar an A 1) schleßen sich noch – 8) die Verbdgn λύειν ἀπό τινος, Hes. Th. 501; vgl. Plat. Rep. IX, 571 e; ἐλευϑεροῠν ἀπό τινος, Thuc. 2, 71; μουνωϑεῖσ' ἀπὸ πατρός, Eur. I. A. 673; – u. ἀπὸ τούτου λογιστέον, davon muß man abziehen, subtrahiren, Dem. 27, 36; wie ἀπαλείφειν ἀπὸ τοῦ, ἐγγεγραμμένου (ὀφλήματος)), 58. 50. Mit C. 4) hängt noch zusammen der bei Sp. vorkommende Ausdruck ἀπὸ γυμνῆς τῆς κεφαλῆς μάχεσϑαι, mit bloßem Haupte kämpfen; ebenso ἀπ' ὀρϑῆς τῆς κεφαλῆς, mit aufgerichtetem Haupte, ἀπὸ ψιλῆς τῆς κεραίας πλεῖν, mit nackten Spieren segeln, Lac. Tox. 19; ἀπὸ γυμνοῦ προσώπου προσλαλεῖν, Nigr. 11.
In der Zusammensetzung bedeutet ἀπό 1) weg, ab, fort, ἀποβαίνω, ἀπάγω, ἀπολύω. – 2) das Ab-, Nachlassen, Aufhören, ἀπαλγέω. ἀπεῖπον, und – 3) Fertigmachen, Vollenden, ἀπεργάζομαι. – 4) zurück, wenn die Handlung als eine Pflicht erscheint, deren man sich entledigt, ἀποδίδωμι. – 5) ein Verwandeln in etwas. Machen zu etwas, ἀπανδρόω, ἀπανϑρωπίζω. – 6) wie das α privativ. den Begriff des simplex aufhebend, ἀπόϑεος, ἀπάνϑρωπος. Zuweilen dient es nur zur Verstärkung des Verbalbegriffs. – Das ο wird von ältern Ep. vor den liquidis, vor δ u. digamma aeol., bei den Att. nur vor ρ in der Arsis lang gebraucht. Spätere brauchen lieber dann ἀπαί; – das α wird in langen Wörtern mit vielen Kürzen, wie ἀπονέεσϑαι, lang. – Ueber die Anastrophe s. Lehrs Quaestt. epp. p. 68 sqq.
-
79 ειμι
I.(fut. ἔσομαι, impf. ἦν и ἦ; imper. ἴσθι; conjct. ὦ; opt. εἴην; inf. εἶναι; недостающ. формы aor. и pf. восполняются соотв. формами глагола γίγνομαι)1) быть, существовать(οὐκ ἔσθ΄ οὗτος ἀνέρ οὐδ΄ ἔσσεται Hom.; οὐδ΄ ἔτ΄ ἔστι Τροία Eur.)
οἱ ὄντες Polyb. — те, которые (еще) существуют, живые;οἱ οὐκ ὄντες Thuc. — те, которых (уже) нет, умершие;ἐσσόμενοι (ἄνθρωποι) Hom. — потомки;ζώντων καὴ ὄντων Dem. — при их жизни, перен. у них на глазах;οὐ δέν ἦν Hom. — он недолго (про)жил;πνεύματος ἤδη μὲν ὄντος, οὔπω δὲ παρόντος Arst. — когда ветер уже поднялся, но еще не дошел (до нас);ἄκων ἔστιν οὓς ἐγὼ ἐπαινῶ Plat. — существуют (люди), которых я не могу не хвалить;ἐμοὴ οὐδέν ἐστι πρὸς τοὺς τοιούτους Isocr. — у меня нет ничего общего с ними;σοί τε καὴ τούτοισι πρήγμασι τί ἐστι ; Her. — что тебе до этого?2) (как глагол-связка; в praes. часто, но реже, чем по-русски, опускается)διαγνῶναι χαλεπῶς ἦν Hom. — трудно было узнать;
ἔστι γὰρ τοῦτο τὸ κεφάλαιον Plat. — ведь в этом суть;καλῶς ἔσται Xen. — (все) будет хорошо;ἔτι νέος ὤν Xen. — будучи еще молодым;φεύγων ἐστίν Eur. — он в изгнании3) быть, находиться, являться, оказыватьсяἰατρὸν φάσκουτιν αὐτὸν εἶναι Plat. — говорят, что он врач;
εἶναι ἐν ἀθυμίᾳ Thuc. — прийти в уныние;οἱ ἐν πάθει ὄντες Arst. — охваченные страстью;οἱ ἐν τέλει ὄντες Thuc. — носители власти, обладающие властью;πρὸς Διὸς εἶναι Hom. — находиться под защитой Зевса;ὀνομάζειν τινὰ σοφιστέν εἶναι Plat. — называть кого-л. софистом;εἰσὴ ἀλλήλοισι διάφοροι ἐόντες ἑωυτοῖσι Her. — они находятся в состоянии постоянных распрей;οὐ σιωπήσας ἔσει ; Soph. — не замолчишь ли ты?;ἐμοὴ δέ κεν ἀσμένῳ εἴη Hom. — мне было бы (это) приятно;ἦν αὐτῷ προσδεχομένῳ Thuc. — (это) не было для него неожиданностью;εἴ σοι ἡδομένῳ ἐστίν Plat. — если тебе это доставит удовольствие4) быть, значить, составлять, равнятьсяτοῦτ΄ ἐστι Xen., Plat., Arst.; — то-есть;
τὸ εἴρειν λέγειν ἐστίν Plat. — (слово) «εἴρειν» значит «говорить»;τὰ δὴς πέντε δέκα ἐστίν Xen. — дважды пять - десять5) бывать, происходить, случаться, тж. обстоятьτί ἔστι(ν) ; Soph., Arph. и τοῦτο τί ἦν ; Arph. — что такое?, в чем дело?;
τὰ ἐόντα τὰ τ΄ ἐσσόμενα πρό τ΄ ἐόντα Hom. — настоящее, будущее и прошлое;ἔστι δ΄ ὅπῃ νῦν ἔστι Aesch. — что есть, то есть, т.е. свершилось, ничего не поделаешь;τί οὖν ἦν τοῦτο ; Plat. — как это случилось?;πρὸς ἑσπέραν ἦν Xen. — дело было под вечер;τὸ ἔσται καὴ τὸ μέλλον Arst. — будущее и то, что (лишь) может произойти;βοέ ἦν Thuc. — раздался крикοἰκονομου ἀγαθοῦ ἐστιν εὖ οικεῖν τὸν ἑαυτοῦ οἶκον Xen. — хороший хозяин должен хорошо управлять своим домом:
παντός ἐστι Dem. — всякий в состоянии, каждый может;οὐκ ἦν πρὸς τοῦ Κύρου τρόπου Xen. — (это) было не в характере Кира7) быть сложенным, состоятьἡ κρηπίς ἐστι λίθων μεγάλων Her. — основание сложено из больших камней;
οἱ στέφανοι ῥόδων ἦσαν Dem. — венки были сплетены из роз8) действительно быть, быть подлинным или истиннымτὸ ὄν тж. pl. филос. Plat., Arst.; — истинно сущее, подлинное бытие;
τὸ μέ ὄν филос. Plat., Arst. — не сущее, небытие;οὐ δοκεῖν, ἀλλ΄ εἶναι Aesch. — не казаться, а (действительно) быть;τῷ ὄντι Plat. — в действительности, истинно, поистине;τὸν ἐόντα λέγειν λόγον и τῷ ἐόντι χρήσασθαι Her. — говорить правду;ἔστι ταῦτα Plat. — да, так оно и есть;τὰ ὄντα ἀπαγγέλλειν Thuc. — сообщить о действительном положении вещей;ἀφαιρεῖσθαί τινα τὰ ὄντα Plut. — отнять у кого-л. имущество9) относиться, касаться, быть причастным, принадлежатьἥ ἰατρικέ περὴ τὰ νοσήματα ἐστί Plat. — врачебное искусство занимается болезнями;εἶναιἀμφί и περί τι Xen., ἔν τινι Soph., Plat. или πρός τινι Arst. — быть занятым или озабоченным чем-л.;ὅσα ὕδατός ἐστι Arst. — то, что имеет природу воды;οἱ παρὰ βασιλεῖ ὄντες Xen. — приближенные царя;εἶ γὰρ τῶν φίλων Arph. — ведь ты - из числа (моих) друзей;Φιλίππου εἶναι Dem. — быть сторонником Филиппа;τέχνης ἐστίν Thuc. — это - дело искусства;τῆς αὐτῆς γνώμης εἶναι Thuc. — быть одного и того же мнения;τὸ κατὰ τοῦτον εἶναι Xen. — что касается его;τὸ σύμπαν εἶναι Her. — в целом, вообще;κατὰ Hom. и εἰς δύναμιν εἶναι Plat. — в меру возможности;τὸ νῦν εἶναι Plat. — в настоящий момент, пока10) происходить, вести свой род(πατρὸς ἐξ ἀγαθοῦ Hom.; ἀπό τινος Xen.)
ἐκ Παιονίης εἶναι Hom. — быть родом из Пеонии;ἐκ πατρός εἰμι Τελαμῶνος γεγώς Soph. — я - сын Теламона;αἵματος ἀγαθοῖο ἔμ(μ)εναι Hom. — быть знатного происхождения11) (часто с gen. ηεξεςισ) бытьἦν ἐτῶν ὡς τριάκοντα Xen. — было ему лет сорок;
ἐπὴ ὀνόματός τινος εἶναι Dem. — носить какое-л. имя12) преимущ. impers. (= ἔξεστι См. εξεστι) быть возможным, бывать (иногда), случатьсяἔστι μὲν εὕδειν, ἔστι δὲ τερπομένοισιν ἀκούειν Hom. — можно поспать, можно и поразвлечься беседой;
εἰ τί που ἔστι Hom. — если позволено;ἆρ΄ ἔστιν ὥστε …;Soph. — нельзя ли …?;οὐκ ἔστι τοὺς θανόντας εἰς φάος μολεῖν Eur. — мертвые не воскресают;ἔστιν ἔνθα ἰσχυρῶς ὠφελοῦσι Xen. — они могут тогда приносить большую пользу;οὐκ ἔστι ὅκως κοτὲ σοὺς δέξονται λόγους Her. — невозможно, чтобы они приняли твое предложение;οὐκ ἔστιν ὅπως οὐκ ἐπιθήσεται ἡμῖν Xen. — не может быть, чтобы (Артаксеркс) не напал на нас;οὐκ ἔστιν ὅπως ἐγὼ εἶπον Dem. — я решительно нигде не сказал;οὐκ ἐσθ΄ ὅπου Soph. — ни в коем случае;οὐκ ἔσθ΄ ὅπως οὐ Arph. — во всяком случае, при всех обстоятельствах;πόλεις ἔστιν ὅτε ὅλας σῴζει Plat. — бывает, что (изобретатель) спасает целые города13) быть подчиненным, подвластнымΤροία Ἀχαιῶν ἐστίν Aesch. — Троя - во власти ахейцев;ἐπί σοι ἔσται Xen. — (это) будет зависеть от тебя τὸ ἐπ΄ ἐμοὴ εἶναι Thuc. насколько это зависит от меняII.(Hom. - преимущ. в знач. praes., в ион. и атт. прозе - почти всегда в знач. fut. к ἔρχομαι; impf. = aor. ᾔειν и ᾖα - ион. ἤϊα, imper. ἴθι, conjct. ἴω, opt. ἰοίην, inf. ἰέναι, part. ἰών; med.: fut. εἴσομαι, 3 л. sing. aor. εἴσατο и ἐείσατο)
1) тж. med. идти, ходить(οἴκαδε Hom.)
; передвигаться, ехать(ἐπὴ νηός Hom.)
; ( о дороге или путешествии) совершать(ὁδόν Hom., Plat.; τέν ὀρεινήν, sc. ὁδόν Xen.): (ἄψ) πάλιν ἰέναι Hom. возвращаться
2) входить, вступать; проникать(οἴκους и κατὰ στέγας Soph.; перен. ἐς ξυμμαχίαν и ἐς τοὺς πολέμους Thuc.)
πέλεκυς εἶσιν διὰ δουρός Hom. — топор врезывается в дерево;διαπρὸ δὲ εἴσατο χαλκός Hom. — копье прошло насквозь;διὰ μάχης ἰέναι τινί Plut. — вступить в бой с кем-л.;ἐς λόγους ἰέναι τινί Thuc. — вступить в переговоры с кем-л.3) проходить(ἀγρούς, πεδίοιο Hom.)
διὰ δίκης τινὴ ἰέναι Soph. — обвинять кого-л.;διὰ φιλίας τινὴ ἰέναι Xen. — дружить с кем-л.;ἰέναι ἐς τὰ παραγγελλόμενα Thuc. — повиноваться приказаниям4) (про)летать, (про)носиться(αἰετὸς εἶσιν διὰ νεφέων Hom.; θόρυβος διὰ τῶν τάξεων ἰών Xen.)
5) идти, направляться(ἐπί τινα Hom., Arst.; εἰς ἄπειρον Arst.)
6) сходить, спускаться(εἰς Ἀΐδαο ὑπὸ γαῖαν Hom.)
7) уходить, уезжатьοἱ δέ τοι αὐτίκ΄ ἰόντι κακὰ φράσσονται ὀπίσσω Hom. — как только ты уедешь, они натворят тебе бед
8) идти, нападать(λέων εἶσ΄ ἐπὴ μῆλα Hom.)
ἥ μοῖρα, ὅποιπερ εἶσιν, ἴτω Soph. — какая бы судьба не надвигалась, пусть придет, т.е. будь что будет;ἰέναι ἐς χεῖρας Thuc. — схватиться врукопашную9) ( о событиях) приходить, наступать, происходитьἤδη τρίτον ἐστὴν ἔτος, τάχα δ΄ εἶσι τέτταρτον Hom. — вот уж третий год, скоро наступит и четвертый;
τοῦτο ἴτω ὅπῃ τῷ θεῷ φίλον Plat. — пусть это идет, как угодно божеству10) (как вспомогат. глагол намерения)(ср. франц. aller и англ. to go) собираться, намереваться
εἴ τις ἴοι κακουργήσων Plat. — если бы кто-л. намеревался совершить преступление;ὅπερ ᾖα ἐρῶν Plat. — как я уже сказал11) imper. ἴθι (иногда с conjct.) ну-ка, давайἴθι ἐξηγέο Her. — расскажи-ка;
ἴθι οὖν ἐπισκεψώμεθα Xen. — давай же рассмотрим;ἴτε δέ πρὸς ἀλλήλους οὕτως εἴπωμεν Plut. — так скажем же друг другу вот что -
80 εχω
(impf. εἶχον; fut. ἕξω и σχήσω; aor. 2 ἔσχον, imper. σχές, conjct. σχῶ, opt. σχοίην, inf. σχεῖν, part. σχών; pf. ἔσχηκα; ppf. ἐσχήκειν; pass.: praes. ἔχομαι, impf. εἰχόμην, fut. σχεθήσομαι, aor. ἐσχέθην, pf. ἔσήμαι)1) держать, нести(πεμπώβολα χερσίν, τόξον ἐν χειρί, στεροπέν μετὰ χερσίν Hom.; αἰχμήν Aesch.; διὰ χειρός τι и τινὰ ἐπ΄ ὤμων Soph.; μετὰ χεῖράς τι Thuc.)
οὐχ ὑπὸ ζυγῷ λόφον δικαίως ἔ. Soph. — не желать подчиниться ярму2) med. держатьсяἐπὴ ξυροῦ ἀκμῆς ἔ. Her. — держаться на острие бритвы, т.е. «на волоске»
3) med. держать или нести на себе(οὐρανόν Hes.)
ἀσπίδα πρόσθε σχόμενος Hom. — выставив вперед свой щит4) med. держаться, выдерживать5) брать, хватать, держать(τινὰ χειρός или ποδός Hom.; τινὰ μέσον Arph.)
Ζῆν΄ ἔχων ἐπώμοτον Soph. — беря Зевса в свидетели (моей клятвы);pass. — быть схваченным, захваченным или охваченным, перен. находиться во власти:ζῶντες ἐχόμενοι Thuc. — захваченные живьем;ἐχομένων τῶν Ἀφιδνῶν Plut. — так как Афидны были захвачены (противником);τὸ ὄρος ἐχόμενον Xen. — занятая (войсками) гора;ἔ. ἄλγεσι Hom. — страдать;λύπῃ σχεθείς Plut. — охваченный скорбью;ἔ. κωκυτῷ καὴ οἰμωγῆ Hom. — предаваться воплям и жалобам;ἔ. ἐν ξυμφοραῖς Plat. — быть в беде;ἔ. ὀργῇ — быть в гневе;ἔ. ὑπὸ ἐπιθυμίας Plat. — быть одержимым страстью6) med. держаться, хвататься, цепляться(πέτρης Hom.; ὅπως κισσὸς δρυός Eur.; πείσματος Plat.; χλαμύδος Luc.)
ταύτης ἐχόμενος τές προφάσιος Her. — ухватившись за этот предлог7) med. браться, приниматься, предпринимать(ἔργου Pind., Plut.; πολέμου Thuc., Plut.)
ἔ. τῶν ἀθίκτων Soph. — прикасаться к неприкосновенному;μαντικῆς τέχνης ἔ. Soph. — быть причастным к искусству прорицания8) тж. med. держаться, придерживаться(δόξης τινὸς περί τινος, med. ἀληθείας Plat.; med. γνώμης τινός и λόγου τινός Thuc.)
ἔχεσθαι ὅτι μάλιστα τῶν ἁρμάτων Xen. — держаться как можно ближе к повозкам9) med. ( непосредственно) соприкасаться, быть тесно связанным, примыкатьὄρος ἐχόμενον τῆς Ῥοδόπης Thuc. — гора, смежная с Родопой;ἥ ἐχομένη νῆσος Isocr. — соседний остров;οἱ ἐχόμενοι Her. — сопредельные народы, ближайшие соседи;τοῦ ἐχομένου ἔτους Thuc. — в следующем году;τὰ τῶν σιτίων ἐχόμενα Her. — то, что относится к продовольствию;ἐν τοῖς ἐχομένοις Arst. — в последующем изложении;οἱ τῶν εἰκότων ἐχόμενοι Plut. — те, чей рассказ более правдоподобен10) (об одежде, снаряжении и т.п.) иметь на себе, носить(κυνέην κεφαλῇ, παρδαλέην ὤμοισιν, σὰκος ὤμῳ, εἷμα ἀμφ΄ ὤμοισι, ἵπποι ζυγὸν ἀμφὴς ἔχοντες Hom.; στολέν ἀμφὴ σῶμα Eur.; τὰ ὅπλα Arst.; συκῆ ἔχουσα φύλλα NT.)
ἔχοντες τοὺς χιτῶνας Xen. — одетые в хитоны11) иметь, владеть, обладать(κραδίην καὴ θυμόν Hom.; τὰν βελέων ἀλκὰν χεροῖν Soph.; τέν γῆν Thuc.; ἐπιστήμην Xen., Plat.; τὰ ἐπιτήδεια Arst.; εἴ τις ἔχει ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω NT.)
Δία οὐκ ἔχε ὕπνος Hom. — Зевсом сон не владел, т.е. Зевс не спал;φόβος μ΄ ἔχει Aesch. — страх объемлет меня;οἶνος ἔχει φρένας Hom. — вино туманит рассудок;σῇσιν ἔχε φρεσί Hom. — сохрани в своей памяти;Βρόμιος ἔχει τὸν χῶρον Aesch. — это - владения Бромия;θῇρες, οὓς ὅδ΄ ἔχει χῶρος Soph. — животные, населяющие этот край;ἔχων τοὺς ἱππεῖς ἐπηκολούθει Xen. — (Крез) с конницей следовал позади;ὅ ἔχων Soph., Eur., Xen.; — имущий, богатый;οἱ οὐκ ἔχοντες Eur. — неимущие, бедные;τὸ μη ἔ. Eur. — бедность;κούρην Πριάμοιο ἔ. Hom. — быть женатым на дочери Приама;ἔχεθ΄ Ἕκτορι Hom. — она была замужем за Гектором;ἐν δεξιᾷ ἔ. Thuc. — иметь справа (от себя);τινὰ ὕστατον ἔ. Xen. — иметь, т.е. поставить кого-л. в арьергарде;γῆρας ἔχυιν или ὃν γῆρας ἔχει Hom. — старый;ἥβην ἔ. Plat. — быть юношей;ἐπεὴ ἔχοιεν τέν ἡλικίαν, ἣν σὺ ἔχεις Xen. — по достижении ими твоего возраста;ἔ. φθόνον παρά τινι Plut. — возбуждать в ком-л. зависть;ἔγκλημα ἔ. τινί Soph. — иметь жалобу на кого-л.;λόγον ἔ. Plat. — иметь (разумный) смысл;τιμην ἔ. παρὰ πᾶσιν Plut. — быть уважаемым всеми;φύσιν ἔχει Plat. — (это) естественно, в порядке вещей;ἀγνοία μ΄ ἔχει Soph. — я в неведении, не знаю;πόλιν κίνδυνος ἔσχε Eur. — над городом нависла опасность;λιμὸς ἔχει Aesch. — голод терзает;ἀγρυπνίῃσι ἔχεσθαι Her. — страдать бессонницей;ἐν νοσήμασιν ἐχόμενοι Plat. — больные;ὄφρα με βίος ἔχῃ Soph. — пока я жив(а);δι΄ αἰτίας Thuc. и ἐν αἰτίᾳ ἔ. τινά Her., Thuc.; — обвинять кого-л.;ἔπαινον ἔ. Arst. — быть хвалимым12) держать или нести на себе, поддерживать, подпирать(κίονες γαῖάν τε καὴ οὐρανὸν ἀμφὴς ἔχουσιν Hom.; τὰ ἐπικείμενα βάρη Arst.)
13) держать, поднимать(ὑψοῦ κάρη Hom.)
14) (тж. ἐν γαστρὴ ἔ. Her., NT.) носить во чреве, быть беременной(ἥ γυνέ ἔχουσα Her.)
ἥ ἔχουσα Arst. = ἥ μήτηρ15) ( о месте) занимать, находитьсяἔ. τὸ κέρας ἄκρον Thuc. — находиться на крайнем фланге;
οὖδας ἔχοντες Hom. — распростертые по полу (тела);ἔχεις χῶρον οὐχ ἁγνὸν πατεῖν Soph. — ты стоишь на земле, которую нельзя топтать (т.е. священной)16) обитать, населять(οὐρανόν Hom.; Ὀλύμπια δώματα Hes.; χῶρον Aesch.; τὰ ὄρη Xen.)
οἱ κατὰ τέν Ἀσίαν ἔχοντες Xen. — те, кто населяет Азию;ἔ. ὀρέων κάρηνα Hom. — обитать на вершинах гор17) (тж. ἐντὸς ἔ. Hom.) содержать в себе, заключать, окружать(φρένες ἧπαρ ἔχουσι Hom.; ὅ χαλκὸς ἔχει τὸ εἶδος τοῦ ἀνδριάντος Arst.)
τοὺς ἄκρατος ἔχει νύξ Aesch. — их окутывает непроглядная ночь;18) владеть, иметь в своем распоряжении, управлять(Θήβας Eur.)
19) заботиться, печься, охранятьἔ. πατρώϊα ἔργα Hom. — возделывать отцовские поля;
ἔ. κῆπον Hom. — ухаживать за садом;ἔ. ἀγέλας Xen. — смотреть за стадами;φυλακὰς ἔ. Hom. — нести стражу;σκοπιέν ἔ. Hom., Her.; — вести наблюдение;δίκας ἔ. Dem. — вершить суд20) охранять, защищать(ἀλόχους καὴ τέκνα Hom.)
ἔχε χρόα χάλκεα τεύχη Hom. — тело покрывали медные доспехи;πύλαι οὐρανοῦ, ἃς ἔχον Ὧραι Hom. — небесные врата, которые стерегли Горы21) med. зависетьἐν θεοῖσιν ἔ. Hom. — зависеть от воли богов;
σέο ἕξεται Hom. — это будет зависеть от тебя22) сдерживать, скреплять, связывать23) сдерживать, удерживать(ἵππους, μῦθον σιγῇ Hom.; στόμα σιγᾷ Eur.)
εἶχε σιγῇ καὴ ἔφραζε οὐδενί Her. — (Эвений) хранил молчание и никому (ничего) не говорил;πᾶς ἀσκὸς δύο ἄνδρας ἕξει τοῦ μέ καταδῦναι Xen. — каждый бурдюк удержит двух человек от погружения, т.е. на поверхности воды24) задерживать, останавливать(ἕξουσιν ἅπαντας Ἀχαιοί Hom.)
οὐδέ οἱ ἔσχεν ὀστέον Hom. — у него кость не сдержала (брошенного камня), т.е. была разбита;χεῖρας ἔχων Ἀχιλῆος Her. — держа (за) руки Ахилла;ἔ. δάκρυον Hom. — сдерживать слезы;ἔχε αὐτοῦ (πόδα σόν) Eur., Dem.; — остановись;ὄμμα ἔ. Soph. — прятать взоры, т.е. уединяться, скрываться25) унимать, успокаивать(κῦμα, ὀδύνας Hom.)
26) (sc. ἑαυτόν) униматься, утихать, останавливаться, оставаться на местеοὐδέ οἱ ἔγχος ἔχε ἀτρέμας Hom. — копье (в руках) его не оставалось спокойным;
σχὲς οὗπερ εἶ Soph. — остановись, где находишься, т.е. не продолжай;σχές, μή με προλίπῃς Eur. — остановись, не покидай меня;εἰ δὲ βούλει, ἔχε ἠρέμα Plat. — подожди, пожалуйста;στῆ σχομένη Hom. — она остановилась27) med. воздерживаться, отказываться, прекращать(μάχης Hom., Plut.; τιμωρίης Her.)
σχέσθαι χέρα τινός Eur. — удержаться от нанесения удара кому-л.28) ощущать, испытывать, переживать(ἄλγεα Hom.; φθόνον Aesch.; θαῦμα Soph.; αἰσχύνην Eur.)
ἔ. πένθος (μετὰ) φρεσί Hom. — скорбеть душой;ἐν ὀρρωδίᾳ τι ἔ. Thuc. — испытывать страх перед чем-л.;κότον ἔ. Hom. и ὀργὰς ἔ. Aesch. — гневаться;εὔνοιάν τινι ἔ. Eur. — благоволить к кому-л.;μεριμνήματα ἔχων βαρέα Soph. — удрученный тяжелыми заботами;σπάνιν σχεῖν τοῦ βίου Soph. — испытывать недостаток в средствах к жизни;χρείαν ἔ. τινός Hom. — нуждаться в чем-л., не иметь чего-л.29) вызывать, возбуждать, причинять(πικρὰς ὠδῖνας Hom.; ἀγανάκτησιν Thuc.; ἱδρῶτα οὐκ ὀλίγον Luc.; ἔλεον Plut.)
30) направлять, вести(ἵππους πεδίονδε Hom.; ἅρμα, δίφρον Hes.; τὰς νέας παρὰ τέν ἤπειρον Her.)
ἔ. πόδα ἔξω τινός Aesch., Eur. и ἔ. πόδα ἐκτός τινος Soph. — держаться в стороне от чего-л. или избавиться от чего-л.;31) (sc. ἑαυτόν, ἵππον и т.п.) направляться, отправляться(Πύλονδε Hom.; εἰς τέν Ἀργολίδα χώρην Her.)
κίονες ὑψόσε ἔχοντες Hom. — устремленные ввысь колонны;ἔκτοσθε ὀδόντες ὑὸς ἔχον Hom. — снаружи (шлема) вздымались клыки вепря;ἔγχος ἔσχε δι΄ ὤμου Hom. — копье впилось в плечо;αἱ ὁδοὴ αἱ ἐπὴ τὸν ποταμὸν ἔχουσαι Her. — улицы (Вавилона), ведущие к реке32) предпринимать, производить, совершать(ἔρευνάν τινος Soph.)
φόρμιγγες βοέν ἔχον Hom. — форминги зазвучали;θήραν ἔ. Soph. — охотиться, перен. совершать погоню;λιτὰς ἔ. Soph. — умолять;δι΄ ἡσυχίας ἔ. Thuc. — поддерживать спокойствие;γόους ἔ. Soph. — издавать вопли;παρουσίαν ἔ. Soph. — (по)являться;μνήμην ἔ. Soph. — хранить воспоминание, помнить;συγγνώμην ἔ. Soph. — оказывать снисхождение, прощать;ἀμφί τι ἔ. Xen. — быть занятым чем-л.33) придвигать, приближать34) иметь возможность, быть в состоянии, мочь(ταῦτα σ΄ ἔχω μόνον προσειπεῖν Soph.)
οὐ πόδεσσιν εἶχε στηρίξασθαι Hom. — он не смог удержаться на ногах;ἐξ οἵων ἔχω Soph. — всеми доступными мне средствами, как могу;οὐκ ἔχω τί φῶ Aesch., Soph.; — мне нечего сказать;ὅ τι ἄριστον ἔχετε Xen. — так хорошо, как только (с)можете;οὐκ ἂν ἄλλως ἔχοι Dem. — иначе было бы невозможно35) знать, видеть, понимать(οὐκ ἔχων ὅ τι χρέ λέγειν Xen.; τέχνην τινά Hes., Eur., Her., Plat.)
οἱ τὰς τέχνας ἔχοντες Xen. — мастера;ἵππων δμῆσιν ἐχέμεν Hom. — владеть искусством объездки лошадей;ἔ. σωτηρίαν τινά Eur. — знать какое-л. средство спасения;ἔχεις τι ; Soph. — тебе что-л. известно?36) получать, приобретать(γνώμην δίκαιαν, στέφανον εὐκλείας Soph.)
37) относиться, быть (так или иначе) расположенным(τινί Arst., Dem., πρός τι Plat. и πρός τινα Plut.)
ἕξω ὡς λίθος Hom. — я буду тверд(а) как камень;τὰ ἐς Ἡσίοδόν τε καὴ Ὅμηρον ἔχοντα Her. — (данные), относящиеся к Гесиоду и Гомеру;ἔχθρα ἔχουσα ἐς Ἀθηναίους Her. — вражда (эгинян) к афинянам;ἐπί τινι ἔ. Her. — действовать против кого-л.38) рассматривать, считать (чем-л.), признаватьὈρφέα ἄνακτα ἔ. Eur. — считать Орфея (своим) учителем;
ἐν αἰτίῃ ἔ. τινα Her. — считать кого-л. виновным;ἐν αἰσχύναις ἔ. τι Eur. — считать что-л. постыдным;ἐν ἡδονῇ ἔ. τι Thuc. — находить удовольствие в чем-л.εὖ ἔ. Hom. и χαλῶς ἔ. Soph., Plat.; — быть в порядке, прекрасно обстоять, процветать;
εὖ σώματος ἔ. Plat. — чувствовать себя хорошо, быть здоровым;οἰκείως ἔ. Dem. — благоприятствовать;ἀκινούνως ἔ. Dem. — находиться в безопасности;τὰ μέλλοντα καλῶς ἔχει Dem. — виды на будущее благоприятны;πάντα ἔχει ὡς δεῖ Dem. — все обстоит так, как следует;ἐναντίως ἔχει Dem. — происходит наоборот;εἰ οὖν οὕτως ἔχει Xen. — если дело обстоит так;ἔχει μὲν οὕτως Arph. — так оно и есть, это верно;ὡς ποδῶν εἶχε Her. — со всех ног, во всю прыть;ὡς τάχους εἶχε Her., Thuc.; — с величайшей скоростью;ὡς οὕτως ( или ὡς ὧδε) ἐχόντων Her. и οὕτω ἐχόντων Xen. (лат. quae cum ita sint или se habeant) — при таком положении вещей, ввиду этого;χαλεπῶς ἔ. ὑπὸ τραυμάτων Plut. — тяжело страдать от ран;κατεκλίθη, ὥσπερ εἶχε, χαμαί Xen. — (он) лег, как был (пышно одетый), на землю;ὥς τις μνήμης ἔχοι Thuc. — насколько кому позволяет память;μετρίως ἔ. πρός τι Xen. — быть умеренным в чем-л.;ἀκρατῶς ἔ. πρός τι Plat. — неумеренно предаваться чему-л.;ἀναγκαῖως ἡμῖν ἔχει Her. — нам необходимо, мы должны40) imper. ἔχε (= ἄγε См. αγε) ну!, ну-ка!ἔχε δή μοι τόδε εἰπέ Plat. — так скажи же мне;
ἔχ΄ ἀποκάθαιρε τὰς τραπέζας Arph. — давай, вычисти-ка столы41) с part. aor. (реже с part. pf. или praes.) другого глагола в описат. оборотах или для выражения длительностиἀμφοτέρων με τούτων ἀποκληΐσας ἔχεις Her. — ты запретил мне доступ к обеим (войне и охоте);
λέγεται ὅ Ζεὺς τῆς Ἥρας ἐρασθεὴς ἔ. Plat. — Зевс, говорят, влюблен в Геру;οἷά μοι βεβουλευκὼς ἔχει Soph. — (все), что (Креонт) замыслил против меня;ὃν εἶχον ἐκβεβληκότες Soph. — (тот), кого они покинули;ἤιε (= атт. ᾔει) ἔχων ταῦτα ἐς τὰς Σάρδις Her. — он отправился с этим в Сарды;ἵπποι, οὓς αὐτὸς ἔχων ἀτίταλλεν Hom. — кони, которых сам (Приам) вырастил;ληρεῖς ἔχων Arph. — ты шутишь;τί δῆτα ἔχων στρέφει ; Plat. — отчего же ты увертываешься (от прямого ответа)?;οὐ μέ φλυαρήσεις ἔχων Arph. — не дурачься;ὡς οὐδὲν εἴη ἀσφαλέως ἔχον Her. — (Кир подумал), что нет ничего прочного;ἐστὴν ἀναγκαίως ἔχον Aesch. — необходимо;τὸ νῦν ἔχον Luc. — теперь, ныне;τὸν θανόντα πατέρα καταστένουσ΄ ἔχεις Eur. — ты оплакиваешь умершего отца
См. также в других словарях:
υπό — ὑπὸ, ΝΜΑ και επικ. τ. ὑπαί και αιολ. τ. ὐπά και βοιωτ. τ. ὑπά και αιολ. τ. ὑπύ και αρκαδικός τ. ὁπύ και οἱπό, Α δισύλλαβη πρόθεση που συντάσσεται με γεν., αιτ. και, μόνον στην αρχαία με δοτ. ΣΥΝΤΑΞΗ ΣΗΜΑΣΙΑ: Ι. (με γεν.) δηλώνει: 1. την αιτία… … Dictionary of Greek
κίνα — Επίσημη ονομασία: Λαϊκή Δημοκρατία της Κίνας Έκταση: 9.596.960 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.284.303.705 κάτ. (2002) Πρωτεύουσα: Πεκίνο ή Μπεϊτζίνγκ (6.619.000 κάτ. το 2003)Κράτος της ανατολικής Ασίας. Συνορεύει στα Β με τη Μογγολία και τη Ρωσία, στα ΒΑ… … Dictionary of Greek
Ιράν — Επίσημη ονομασία: Ισλαμική Δημοκρατία του Ιράν Παραδοσιακή ονομασία: Περσία Έκταση: 1.648.000 τ. χλμ. Πληθυσμός: 65.540.226 (2002) Πρωτεύουσα: Τεχεράνη (6.758.845 κάτ. το 1996)Κράτος της νοτιοδυτικής Ασίας στη Μέση Ανατολή. Συνορεύει στα Β με το… … Dictionary of Greek
Αίγυπτος — I Κράτος της βορειοανατολικής Αφρικής και (σε μικρό μέρος) της δυτικής Ασίας.Συνορεύει στα Δ με τη Λιβύη, στα Ν με το Σουδάν και στα ΒΑ με το Ισραήλ, ενώ βρέχεται στα Β από τη Μεσόγειο θάλασσα και στα Α από την Ερυθρά θάλασσα.Η Α. (αλ… … Dictionary of Greek
Βιετνάμ — Κράτος της νοτιοανατολικής Ασίας.Συνορεύει Β με την Κίνα, Δ με την Καμπότζη και το Λάος, ενώ Α και Ν βρέχεται από τη Νότια Θάλασσα της Κίνας, και πιο συγκεκριμένα από τον Κόλπο του Τονκίν ΒΑ, τον Κόλπο της Ταϊλάνδης ΝΔ και στην υπόλοιπη… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Ιστορία (Νεότεροι χρόνοι) — Η ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΩΝ ΝΕΟΤΕΡΩΝ ΧΡΟΝΩΝ (1828 ΕΩΣ ΣΗΜΕΡΑ) Τα γεγονότα που σημάδεψαν τη νεότερη ιστορία της Ελλάδας ήταν πολλά και ιδιαίτερα σημαντικά, συνέτειναν δε, μέσα από αιματηρές εσωτερικές διενέξεις (με αποκορύφωμα τον εθνικό διχασμό) και… … Dictionary of Greek
Ηνωμένο Βασίλειο — Επίσημη ονομασία: Ηνωμένο Βασίλειο της Μεγάλης Βρετανίας και της Βορείου Ιρλανδίας Συντομευμένη ονομασία: Μεγάλη Βρετανία Έκταση: 244.820 τ. χλμ. Πληθυσμός: 59.647.790 (2001) Πρωτεύουσα: Λονδίνο (6.962.319 κάτ. το 2001)Κράτος της βορειοδυτικής… … Dictionary of Greek
κύπρος — I Νησιωτικό κράτος της ανατολικής Μεσογείου. Βρίσκεται Δ της Συρίας και Ν της Τουρκίας.Η Κ. είναι το τρίτο σε μέγεθος νησί της Μεσογείου και ανήκει γεωγραφικά μεν στη Μικρά Ασία, πολιτικά όμως στην Ευρώπη. Ο πληθυσμός της είναι 80% Ελληνοκύπριοι … Dictionary of Greek
τουρκιά — Χώρα της εγγύς Ανατολής. Το ευρωπαϊκό τμήμα της συνορεύει με την Ελλάδα και τη Βουλγαρία και βρέχεται από το Αιγαίο Πέλαγος, τον Εύξεινο Πόντο και την Προποντίδα. Το ασιατικό τμήμα της συνορεύει με την Αρμενία, το Αζερμπαϊτζάν, τη Γεωργία, το… … Dictionary of Greek
Αφγανιστάν — Κράτος της νοτιοκεντρικής Ασίας.Συνορεύει στα Β με το Τουρκμενιστάν (ΒΔ), το Ουζμπεκιστάν, το Τατζικιστάν (ΒΑ) και την Κίνα (ΒΑ), στα Α και Ν με το Πακιστάν και στα Δ με το Ιράν.Το Α. βρίσκεται στο κέντρο της αχανούς νότιας Ασίας, ανάμεσα σε μια… … Dictionary of Greek
Ιράκ — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία του Ιράκ Έκταση: 437.072 τ. χλμ. Πληθυσμός: 24.001.816 (2002) Πρωτεύουσα: Βαγδάτη (4.478.000 κάτ. το 1995)Κράτος της νοτιοδυτικής Ασίας στη Μέση Ανατολή. Συνορεύει στα Β με την Τουρκία, στα Δ με τη Συρία και την… … Dictionary of Greek