-
61 συνέρχομαι
συνέρχομαι (since Il. 10, 224 [in tmesis]; ins, pap, LXX, pseudepigr., Philo, Joseph., Just.; Ath., R. 23, p. 77, 8) impf. συνηρχόμην; fut. συνελεύσομαι; 2 aor. συνῆλθον (συνῆλθα B-D-F §81, 3; W-S. §13, 13; Mlt-H. 208); pf. ptc. συνεληλυθώς; plpf. 3 pl. συνεληλύθεισαν, ptc. fem. pl. συνεληλυθεῖαι.① to come together w. others as a group, assemble, gather συνέρχεται ὁ ὄχλος Mk 3:20. συνέρχονται πάντες οἱ ἀρχιερεῖς 14:53.—Ac 1:6 (s. B-D-F §251; Rob. 695); 2:6, 37 D; 5:16; 10:27; 16:13; 19:32; 21:22 v.l.; 22:30; 28:17; 1 Cor 14:26. W. the addition of εἰς w. acc. of place (Pla., Leg. 6, 13, 767c; Diod S 13, 100, 7 συνῆλθον εἰς Ἔφεσον; Zech 8:21) Ac 5:16 v.l.; ἐν w. dat. of place (POxy 1187, 6) ἐν ἐκκλησίᾳ 1 Cor 11:18; αὐτοῦ Mk 6:33 v.l.; ὅπου J 18:20; ἐπὶ τὸ αὐτό (s. αὐτός 3b; ς. ἐπὶ τὸ αὐτό Josh 9:2; Syntipas p. 75, 16) 1 Cor 11:20; 14:23; B 4:10. Foll. by a dat. come together with someone, assemble at someone’s house (PTebt 34, 4 [I B.C.] συνελθεῖν Ὥρῳ; Jos., Bell. 2, 411) Mk 14:53 v.l.; D 14:2. πρός τινα come together to (meet) someone (Ex 32:26) Mk 6:33 v.l. Foll. by an inf. of purpose Lk 5:15; by εἰς denoting purpose 1 Cor 11:33; IEph 13:1. εἰς can also introduce a result that was not intended οὐκ εἰς τὸ κρεῖσσον ἀλλὰ εἰς τὸ ἧσσον συνέρχεσθε you hold your meetings in such a way that they turn out not to your advantage, but to your disadvantage 1 Cor 11:17. εἰς κρίμα vs. 34 (on the solemnity of a celebration cp. the schol. on Aristoph., Pax 967f: to the question ‘τίς τῇδε;’ [=“who is here?”] the group answers ‘πολλοὶ κἀγαθοί’. τοῦτο δὲ ἐποίουν οἱ σπένδοντες, ἵνα οἱ συνειδότες τι ἑαυτοῖς ἄτοπον ἐκχωροῖεν τ. σπονδῶν=“many good men.” Now, those who pour the libations were accustomed to do this [ask the question], so that those who were aware of anything inappropriate about themselves might absent themselves from the libation). W. indication of the nature and manner of the meeting συνέρχεσθε ἐν μιᾷ πίστει IEph 20:2.② to come/go with one or more pers., travel together with someone (BGU 380, 13; 596, 4 [84 A.D.]) τινί (EpArist 35; Jos., Ant. 9, 33) τοὺς συνελθόντας αὐτῇ Ἰουδαίους J 11:33. ἦσαν συνεληλυθυῖαι ἐκ τῆς Γαλιλαίας αὐτῷ Lk 23:55. Cp. Ac 1:21; 9:39; 10:23, 45; 11:12. ς. τινι εἰς τὸ ἔργον 15:38. σύν τινι instead of the dat. alone 21:16. συνελθόντων ἐνθάδε prob. means (because of συνκαταβάντες 25:5) they came back here with (me) 25:17.③ to unite in an intimate relationship, come together in a sexual context (X., Mem. 2, 2, 4; Diod S 3, 58, 4; Ps.-Apollod. 1, 3, 3; Philo, Virt. 40; 111; Jos., Ant. 7, 168; 213) ἐπὶ τὸ αὐτό ς. 1 Cor 7:5 v.l. In πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτούς Mt 1:18 domestic and marital relations are combined. (In marriage contracts in pap πρὸς γάμον τινὶ συνελθεῖν means ‘marry’. Also without πρὸς γάμον: BGU 970, 13 [II A.D.] συνηρχόμην τῷ προγεγραμμένῳ μου ἀνδρί).—M-M. TW. -
62 πάρ-εργον
πάρ-εργον, τό, Nebenwerk, alles nicht zur Hauptsache Gehörige, Zugabe, Anhang; τὴν ἀϑλίαν ἐμὲ ῥῦσαι, πάρεργον δοῠσα τοῠτο τῆς τύχης, Eur. Hel. 925, vgl. Herc. Fur. 1340, was nicht zum Geschicke gehört; οὐ δεύτερον, οὐδὲ πάρεργον δεῖ τὴν παίδων τροφὴν τὸν νομοϑέτην ἐᾶν γίγνεσϑαι, Plat. Legg. VI, 766 a, vgl. Euthyd. 275 d, καλὸν ἄν που τὸ ἔργον ὑμῶν εἴη, εἰ τηλικαῠτα πράγματα πάρεργα ὑμῖν τυγχάνει ὄντα; Arist. polit. 7, 2 u. Folgde; πάρεργον ποιεῖσϑαί τι, Etwas zur Nebensache machen, es als Nebensache behandeln, πάρεργ' Ὀρέστην κἀμὲ ποιεῖται δόμων, Eur. El. 63, d. i. = νόϑοι; καλὸν πάρεργον δ' αὐτὸ ϑήσομαι πόνων, Or. 610; μὴ πάρ. ποιούμενος, μηδὲ μετὰ ῥᾳϑυμίας, ἀλλὰ μετὰ λογισμοῦ, Isocr. 5, 29; so auch ἐν παρέργῳ ϑοῠ με, Soph. Phil. 473; τὸ ναυτικὸν τέχνης ἐστὶ καὶ οὐκ ἐνδέχεται ἐκ παρέργου μελετᾶσϑαι, Thuc. 1, 142, es läßt sich nicht so nebenbei üben; οὐκ ἐν παρέργῳ τὸν πόλεμον ἐποιεῖτο, 7, 27; ἐκ παρέργου τοῠτο πεποιηκότες, beiläufig, Pol. 4, 51, 2; οὐ διεῤῥιμμένην, οὐδ' ἐν παρέργῳ ποιήσασϑαι τὴν μνήμην, 3, 57, 5, vgl. 58, 3; Sp.; auch ἐν παρέργου μέρει, Plat. Rep. II, 374 c. – In der Malerei = Nebenfigur, Beiwerk, Staffage. – Πάρεργον ὁδοῠ, beiläufig, nebenher, z. B. ἥκω σοι εὐδαίμων γενόμενος, Luc. Nigr. 1; vgl. Jacobs zu Philostr. Imagg. p. 606. – Eigentlich neutr. von
-
63 φέρω
φέρω, nur im praes. u. impf. act. u. pass. vorkommend, wozu noch der syncopirte Imperativ φέρτε Il. 9, 171 gehört; conj. φέρῃσι Od. 19, 111, wo früher φέρησι als von φέρημι angenommen wurde; Iterativform φέρεσκε, φέρεσκον, Od. 9, 429. 10, 108; adj. verb. φερτός, s. oben; dazu werden tempora gebildet – a) von ΟΙΩ, fut. οἴσω, med. οἴσομαι, imperat. οἶσε, Od. 22, 106. 480, auch Ar. Ach. 1064 Ran. 483, der die Endg des aor. II. mit dem charakteristischen σ des aor. I. verbindet, wie auch der inf. οἰσέμεν, Od. 3, 429, οἰσέμεναι, Il. 3, 120, οἴσειν, Pind. P. 4, 102, Präsensbedeutung hat oder aoristisch zu nehmen ist; Spätere bilden darnach fut. pass. οἰσϑήσομαι (οἴσομαι ist passivisch Eur. Or. 440 Xen. Oec. 18, 6); perf. pass. προοῖσται, Luc. parasit. 2; adj. verb. οἰστός, οἰστέος; Her. hat auch ἀνῷσαι, für ἀνοῖσαι, u. ἀνῳστός, 1, 157. 6, 66. – b) von ΕΓΚΩ od. ΕΝΕΓΚΩ u. ΕΝΕΚΩ aor. I. ἤνεγκα, bes. im Indicativ u. in den Personen des Imperativs, welche α daben, u. aor. II. ἤνεγκον, bes. inf. u. partic.; ion. u. ep. lautet der aor. I. ἤνεικα u. ohne Augment ἔνεικα, von dem Hom. auch conj. ἐνείκω u. int. ἐνεῖκαι hat, u. der aor. II. ἤνεικον, von dem sich bei Hom. der inf. ἐνεικέμεν, Il. 19, 194, u. der opt. ἐνείκοι, 18, 147 findet, wie auch aor. I. med. ἠνείκαντο, Il. 9, 127; perf. ἐνήνοχα, perf. pass. ἐνήνεγμαι, fut. pass. ἐνεχϑήσομαι, aor. pass. ἠνέχϑην, ion. ἠνείχϑην; Hes. Sc. 440 hat sogar ein praes. med. συνενείκεται, wenn die Lesart richtig ist; – tragen, fero ( bahren, fahren); zunächst – 1) eine Last tragen, heben, auf sich nehmen, von leblosen Dingen, ἦγον μὲν μῆλα, φέρον δ' εὐήνορα οἶνον Od. 4, 622, vgl. Il. 5, 484 (s. unter b); πῇ δὴ καμπύλα τόξα φέρεις; wo trägst du den Bogen hin, Od. 21, 363; ἰϑὺς σανίδων φέρε λᾶαν ἀείρας Il. 12, 453; οὐ δύο γ' ἄνδρες φέροιεν τὸν λίϑον 5, 303; τίς τοι ἔπειτα μετοιχομένη φάος οἴσει, wer wird dir das Licht tragen, Od. 19, 24; ἐν ταλάροισι φέρον μελιηδέα καρπόν Il. 18, 568; ἄν τις ἀναιρούμενος οἴκαδε φέρῃ Plat. Legg. XI, 914 b; φορτίον Xen. Mem. 3, 13, 6; ἐπὶ κεφαλῆς τι An. 4, 3,6; mit den Händen tragen, χερσὶν εὐϑὺς φέρει διψίαν κόνιν Soph. Ant. 425, vgl. El. 319 Trach. 520; φέρων ἐπ' ὤμοις 561. – Als Zeichen auf dem Schilde tragen, Aesch. Spt. 525. 541 u. öfter; ἁγνὰς χεῖρας αἵματος φέρεις Eur. Hipp. 316, d. i. haben; vgl. ἀλαὸν ὄμμα φέρων Phoen. 1528; γλῶσσαν κακήν Suppl. 972; σάρκα ἡβῶσαν Aesch. Spt. 604. – Der Zusammenhang giebt oft sowohl die Bdtg herbei-, als die Bdtg wegtragen, -bringen; – a) herbeibringen, darbringen, überbringen; ἀπερείσι' ἄποινα Il. 24, 512; πῇ δὴ χρήματα πολλὰ φέρω τάδε; Od. 13, 303; δῶρα, τά οἱ Φαίηκες ἔνεικαν, 8, 428; οἴσετε ἄρνε, κήρυκες φέρον ἄρνε, Il. 3, 103. 245; τεύχεα συλήσας οἴσω προτὶ Ἴλιον 7, 82; – im med. mit sich tragen, bringen, zu eigenem Gebrauch herbeibringen, Her. 4, 67. 7, 50. – Χάριν τινὶ φέρειν, Einem eine Gunst gewähren, einen Gefallen thun, ihm zu Willen sein, Il. 5, 211. 21, 458; χάριν ἄνδρεσσι φέροντες Il. 5, 874, u. öfter; vgl. Eur. I. T. 14 Med. 508 Ion 1183; Plat. Tim. 21 c; eben so ἦρα, ἐπίηρα φέρειν τινί, Il. 1, 572. 578. 14, 132 Od. 3, 164; λαοὶ δ' οὐκέτι ἐφ' ἡμῖν ἦρα φέρουσιν 16, 375, vgl. 18, 56, u. sonst; τοῖς ἥσσοσιν γὰρ πᾶς τις εὐνοίας φέρει Aesch. Suppl. 484; ἐπίηρα φέροντα τοῖς ἐμοῖς τυράννοις Soph. O. R. 1094; ἥκω φέρων ὄνησιν ἀστοῖς O. C. 287; δῶρα El. 352. – Auch veranlassen, verursachen, bewirken, wo wir auch bringen sagen können, Σείριος φέρει πολλὸν πυρετὸν δειλοῖσι βροτοῖσιν Il. 22, 31, wie es auch Aesch. Ag. 5 von den Gestirnen heißt τοὺς φέροντας χεῖμα καὶ ϑέρος βροτοῖς, u. öfters ἵνα φόως φέροι, Il. 11, 2; woran sich Verbindungen reihen, wie ( ὄσσα) μάλιστα φέρει κλέος ἀνϑρώποις, Od. 1, 283. 3, 204, ἡμέρη ἥδε κακὸν φέρει Ἀργείοισιν, Il. 8, 541. 13, 828 u. sonst; δεῖμα φέρων Δαναοῖσιν 5, 682; δηιοτῆτα, einen Krieg bringen, verursachen, Od. 6, 203, wie πόλεμον φέρειν τινί Hes. Sc. 750; πολέμους ἀνεπαγγέλτους φέροντες πολλοῖς Pol. 4, 16, 4; κίρκος φόνον φέρει ὀρνίϑεσσι Il. 17, 757; Τρώεσσι φόνον καὶ Κῆρα φέρει 2, 352. 3, 6 u. öfter; πῆμα, ἄλγεα, κακότητα φέρειν τινί, Einem Unglück bringen, bereiten, Il. 2, 304. 12, 332 Od. 4, 273; so Pind. u. Tragg.: φέρει δόξαν Pind. P. 1, 36 N. 3, 18; νίκαν I. 6, 21; κέρδος P. 8, 14; πράγματι τιμάν 4, 278; νίκην Soph. El. 84; βλάβην 1031; τί γὰρ ἂν ϑνήσκειν ὁ μέλλων τοῠ χρόνου κέρδος φέροι 1486; αἰσχύνην Trach. 66; γυναιξὶ κόσμον ἡ σιγὴ φέρει Ai. 286; αἰσχύνην φέρει Eur. Hec. 1241; σωτηρίαν Troad. 748; χάρμα Heracl. 637; u. in Prosa: τῇ ψυχῇ φέρει ὄλεϑρον Plat. Phaed. 88 b; αἰσχύνην Conv. 184 e; κέρδος καὶ ῥᾳστώνην Legg. IV, 721 d; Folgde; auch πληγὴν ἐπὶ πληγῇ φέροντες, Pol. 2, 33, 6. – So auch von der Erde und von fruchttragenden Bäumen und Gewächsen, hervorbringen, tragen; φέρει ἄρουρα φάρμακα Od. 4, 229; ἄμπελοι, οἵτε φέρουσιν οἶνον 9, 110, vgl. 131; Hes. O. 121. 565; ἄνϑος Pind. N. 11, 41; εἰ γῆ κακὴ εὖ στάχυν φέρει Eur. Hec. 593; ἡ γῆ καρπὸν φέρει Her. 6, 139; ὅσα γῆ φέρει Plat. Critia. 118 e; ὅσα γεωργία δίδωσι καὶ φέρει Legg. V, 743 d; auch ὅτι φρονιμωτάτους ἄνδρας οἴσοι, Tim. 24 c. – Aehnlich von Menschen u. Thieren, μήτηρ κοῦρον φέρει γαστέρι, Il. 6, 58. Anders sagt Aesch. τέκνων ἤνεγχ' ὑπὸ ζωνὴν βάρος Ch. 186. – Absol., tragen, Frucht bringen, fruchtbar sein, ἡ γῆ φέρει Her. 5, 82; αἱ ἄμπελοι φέρουσιν, wie auch wir »die Weinstöcke tragen«, Xen. Oec. 20, 4. – Dah. eintragen, einbringen, Vortheil bringen; ἀγὼν ὁ τὸ πᾶν φέρων, der Alles leistende oder entscheidende Kampf, Her. 8, 100; τὸ πᾶν ἡμῖν τοῦ πολέμου φέρουσιν αἱ νῆες, die Schiffe bringen uns den Hauptvortheil für den Krieg, 8, 62; εἰ τὸ σωϑῆναί γε τὸ ψεῦδος φέρει Soph. Phil. 109. – Μῠϑον od. ἀγγελίην φέρειν τινί, Einem eine Rede, Nachricht, Botschaft überbringen, melden, Il. 10, 288. 15, 175. 202; ἀγγελίην πατρός, vom Vater, Od. 1, 408; λόγον Pind. P. 8, 38; μῠϑον Soph. O. C. 359, u. öfter, wie Eur.; anch bestimmter, τοιούςδε λόγους εἰς ὦτα φέρει πᾶσιν Ὀδυσσεύς Soph. Ai. 149; ὡς λόγων ἐπιστολὰς φέρῃς Trach. 493; ἐπιστολάς τινι Ant. 768, wie Xen. Agesil. 8, 3; auch ohne weitern Zusatz für ἀγγέλλω, melden, ἤκω σαφῆ τἀκεῖϑεν ἐκ στρατοῠ φέρων Aesch. Spt. 40, vgl. Ag. 998. 1388; ἀνάριϑμα γὰρ φέρω πήματα Soph. O. R. 168; τοὺς ἐνεγκόντας τὰς ὑποσχέσεις, die sie euch überbrachten, Dem. 6, 28; auch φέρειν τινὶ τοὺς ἀπολογισμούς, die Gründe auseinandersetzen, Pol. 1, 32, 4; τὰ παραδείγματα 17, 13, 7. – Etwas Schuldiges darbringen, eine Schuld abtragen, bezahlen, entrichten; ἄποινα Il. 1, 13. 24, u. öfter; bes. φόρον φέρειν, Abgaben, Tribut entrichten: προςτάττοντες ἀναλώματα φέρειν παρ' ἑαυτοὺς οἷον φόρους Plat. Polit. 298 a; μισϑὸν φέρειν, Sold, Lohn bezahlen, Xen. Cyr. 1, 6,12; Thuc. 3, 17. 6, 24; φόρον 4, 57; τιμὴν φέρειν, eine Strafe zahlen, abbüßen. – Ψῆφον φέρειν, sein Stimmsteinchen, seine Stimme abgeben, Aesch. Eum. 644. 650; ψῆφος καϑ' ἡμῶν οἴσεται Eur. Or. 440; τὴν ψῆφον κρύβδην, φανερὰν φέρειν Plat. Legg. VI, 766 b 767 d; bes. bei der Wahl zu einem Staatsamte seine Stimme geben, dah. zu einem Staatsamte vorschlagen, erwählen, ernennen, τινά, ἡ φυλὴ ἤνεγκέ τινα χορηγόν, u. nachher ὁ ἐνεχϑείς, der Vorgeschlagene, Dem. Lpt. 130, wie οἴσουσί με, ἂν χορηγὸν ἢ γυμνασίαρχον ἢ ἑστιάτορα, ἢ ἐάν τι τῶν ἄλλων φέρωσιν, 39, 7; vgl. τὴν δὲ πόλιν ὡςαύτως ἐκ τούτων φέρειν πάλιν, ὃν ἂν ἕκαστος βούληται Plat. Legg. VI, 753 d, u. öfter, wie Folgde. – b) davon-, wegtragen, wegschaffen; oft bei Hom.; ἔκ τινος, Il. 14, 429. 17, 718 u. sonst; ἔπος φέροιεν ἀναρπάξασαι ἄελλαι, die Winde mögen das Wort aufraffend von hinnen tragen, Od. 8, 409, vgl. 565. – Bes. als Beute, Raub davontragen, wegreißen, wegraffen, οὓς μὴ Κῆρες ἔβαν ϑανάτοιο φέρουσαι Il. 2, 302, vgl. 13, 199; φέρει δέ τε κρατὶ ἑκάστῳ φῶτα Od. 12, 99, vgl. 14, 207; τοὺς δ' οὐκ ἐϑέλοντας ἄελλαι πόντον ἐπ' ἰχϑυόεντα φίλων ἀπάνευϑε φέρουσιν Il. 19, 378; dah. ἄγειν καὶ φέρειν, alles Besitzthum wegtragen u. wegführen, von vollständiger Plünderung, wo. φέρειν auf das Leblose, ἄγειν auf Menschen u. Vieh geht, Her. 1, 189; auch ἄγειν καὶ φέρειν τινά, Einen völlig ansplündern, 1, 88. 166. 3, 39. 6, 42. 90. 9, 31; φέρειν καὶ ἄγειν τὰ τῶν πολεμίων, u. vgl. öfter, Xen. Cyr. 3, 2,12; φέρειν καὶ ἄγειν τὴν Βιϑυνί δα Hell. 3, 2,2; ἡμᾶς Dem. 24, 128; φέρειν τινά, ohne ἄγειν, berauben, Thuc. 1, 6; ἄγομαι, φέρομαι ὑπὸ χρήστων Ar. Nub. 241. – Doch bedeutet φέρειν καὶ ἄγειν auch herbeitragen und -führen, in diesem Falle nie umgestellt ἄγειν καὶ φέρειν, welche Stellung in der ersten Bedeutung die gewöhnliche ist, χρυσοῦ πλῆϑος Plat. Phaedr. 279 c (vgl. ἄγω). – Auch durch Mühe u. Anstrengung erlangen, erwerben, als Siegespreis davontragen, οὐδ' ἂν ἄτερ ὅρκου οἴσῃ ἄεϑλον Il. 23, 441; ἤ κε φέρῃσι μέγα κράτος ἤ κε φεροίμην 18, 308; so ἔναρα, τεύχεα, 6, 480. 17, 70; holen, 18, 191 Od. 2, 329. – Empfangen, was ein Anderer Einem schuldig ist, was man zu fordern hat; so μισϑὸν φέρειν, Sold, Lohn empfangen, Xen. Oec. 1, 6; vgl. Mein. Men. p. 126 Reisig enarr. Soph. O. C. 6; ἄξιος γὰρ φέρειν ἦν τῆςδε καὶ μείζω χάριν O. R. 764; κέρδος Ant. 460; πᾶσαν εὔκλειαν Ai. 431; auch in Prosa, τὰ ἀριστεῖα, νικητήρια φέρειν, Plat. Rep. V, 468 c Legg. II, 657 e. – Im med. für sich davontragen, von Allem, was Einer für sich, zu seinem Gebrauch oder Nutzen holt, sich zueignet, bes. in sein Haus trägt; τοῦ κεν δὴ πάμπρωτα παρ' ἀγλαὰ δῶρα φέροιο Il. 4, 97. 23, 275; δεῦτε, φίλοι, ἤϊα φερώμεϑα Od. 2, 410; οἰσομένη ποδάνιπτρα 19, 504, u. sonst. Daher sich erwerben, erringen, ἰχϑῦς δ' ἃς πείροντες ἀτερπέα δαῖτα φέροντο Od. 10, 124, sie trugen für sich zum Mahle davon; κράτος φέρεσϑαι, den Sieg davontragen, Il. 13, 486. 14, 308; κῦδος φέρεσϑαι 22, 217; ἔναρα 22, 245; ὅσσα μοι ἠνείκαντο ἀέϑλια μώνυχες ἵπποι 9, 127, vgl. 23, 413. 441. 809; eben so τὰ πρῶτα φέρεσϑαι, sc. ἄεϑλα, den ersten Preis für sich davontragen, 23, 538. 663. 667. 858; dah. τὰ πρῶτα, τὰ δεύτερα φέρεσϑαι = den ersten, den zweiten Rang behaupten, Her. 8, 104; seltener τὰ πρῶτα φέρειν, Jac. A. P. 431. 906; vgl. τὰ ἄκρα φέρεσϑαι Crinag. 41 (V, 108); ὅπη μέλλει τις οἴσεσϑαι δάκρυ πρὸς τῶν κλυόντων Aesch. Prom. 641; εὐσέβειαν ἐκ πατρὸς κάτω ϑανόντος οἴσει Soph. El. 957, u. öfter; ἄξιον μισϑὸν φέρεσϑαι Eur. Rhes. 162; κέρδεα παρά τινος οἴσεσϑαι Her. 6, 100; u. übh. παρά τινος, von Einem Etwas heimtragen, erlangen, 5, 47, wie τὰ ἆϑλα παρὰ τῶν ἀνϑρώπων Plat.Rep. X, 613 c; ταῦτα ἐπὶ σμικρόν τι ἐφέροντο τοῦ πολέμου, dieses empfingen sie als ein kleines Förderungsmittel zum Kriege, Her. 4, 129; ἆϑλον φέρονται Plat. Phaedr. 256 d; τῶν εὐεργεσιῶν τιμὰς φέρονται Phaed. 113 d; ὀνείδη φερέσϑωσαν ἐν πάσῃ τῇ πόλει Legg. VI, 762 a; πλέον φέρεσϑαι, mehr, einen größern Theil für sich davontragen, mehr bekommen, d. i. im Vortheil sein vor Einem, τινός, Her. 7, 211; so πλέον φέρεσϑαι τῶν ἄλλων Andoc. 4, 4, wie Eur. ὅταν τις ἐσϑλὸς μηδὲν φέρηται τῶν κακιόνων πλέον, Hec. 308; – φέρεσϑαι, mit sich nehmen, im Gegensatz von καταλείπειν Xen. Cyr. 3, 1,32. – c) in der ausführlichen epischen Darstellung wird der inf. φέρειν, φέρεσϑαι zu δοῦναι oft für uns pleonastisch hinzugefügt: τεύχεα καλὰ δότω πόλεμόνδε φέρεσϑαι Il. 11, 798; αὖτις ἀνερχομένῳ δόμεναι οἶκόνδε φέρεσϑαι Od. 1, 317, vgl. 16, 165. 17, 131. 23, 513 Od. 15, 83. 21, 349. – Eben so steht das Particip φέρων bei andern Verbis zur umständlichern Beschreibung der Handlung, was wir theils durch ein eignes Verbum wiedergeben, ἔγχος ἔστησε φέρων, er brachte den Speer und stellte ihn hin, wo das Particip die dem ἔστησε vorangehende Thätigkeit anschaulich ausdrückt, so oft bei Hom. σῖτον παρέϑηκε φέρουσα, sie brachte Speise und setzte sie vor, δὸς τῷ ξείνῳ τοῦτο φέρων, trage es dem Fremden hin und gieb es ihm, theils durch die Präposition mit ausdrücken, ἦλϑον τὰ ὅπλα φέροντες, sie kamen mit ihren Waffen, od. auch durch ein Adverbium übersetzen, wie bei den Zeitwörtern gehen, kommen u. vgl. φερόμενος, = mit Leichtigkeit, Hast, auch die Unbesonnenheit der Handlung oder ihr Freiwilliges u. Absichtliches bezeichnet, s. Hemsth. Luc. D. Mort. 6, 3 Jac. Ach. Tat. p. 431; vgl. ἢ εἰς τὴν ψυχὴν φέρων ἐνϑῶ τὸν λόγον Plat. Rep. I, 345 b u. das Folgde. – 2) tragen, mit dem Nebenbegriffe einer Bewegung, durch eine Kraftanstrengung von der Stelle bringen, fortbringen; so bei Hom. von Allem, was Ursache einer Bewegung ist; von den Füßen, die Einen, wie auch wir uns ausdrücken, wohin tragen, πόδες φέρον, Il. 6, 514 und öfter, wie auch von den Sohlen, welche die Götter über das Land und das Meer hintragen, πέδιλα, τά μιν φέρον ἠμὲν ἐφ' ὑγρήν, ἠδ' ἐπ' ἀπείρονα γαῖαν, Il. 24, 341, u. wiederholt in der Od. – Von den Pferden, die den Wagen fortschaffen, -ziehen, sowohl ἅρμα φέρειν, Il. 5, 232. 11, 533. 16, 602, als auch den, der auf dem Wagen ist, ὃν φέρον ἵπποι 2, 838, ἵππους, οἵσε πόλινδ' οἴσουσι 13, 820; ἡμίονοι φέρον ἐσϑῆτα καὶ αὐτήν Od. 6, 83; von Schiffen, νῦν δ' ἐνϑάδε νῆες ἔνεικαν, Il. 13, 453. 15, 705; auch von Winden, welche das Schiff bewegen, treiben, verschlagen. – Μένος, μένος χειρῶν ἰϑύς τινος φέρειν, seine Kraft gerade darauf lostragen, mit voller Kraft gerade darauf losgehen, Il. 5, 506. 16, 602. – Auch Menschen, Thiere führen, treiben, Hom. u. A.; übh. von jeder Bewegung, die nicht durch die eigne Kraft, oft auch gegen den freien Willen des bewegten Gegenstandes bewirkt wird; auch von Gemüthsbewegungen, fortreißen, μήτι σε ϑυμοπληϑὴς ἄτα φερέτω Aesch. Spt. 669, vgl. Ch. 1019; Soph. vrbdt auch ἄψοφον φέρει βάσιν, Trach. 963; πῶλοι βίᾳ φέρουσιν, sie gehen durch, El. 715. – Bes. im pass. getragen, von der Stelle bewegt werden, vorzugsweise von unfreiwilliger, unwillkürlicher Bewegung; so von den Wellen, Winden fortgetrieben, hingerissen werden, ϑυέλλῃ, ἀνέμοις u. vgl.; oft auch durch Einwirkung einer gewaltsam mit sich fortreißenden Kraft von außen, hinstürzen, eilen, in Schuß gerathen, wie das lat. ferri, so daß gew. der Nebenbegriff reißender Schnelligkeit darin liegt, πᾶν δ' ἦμαρ φερόμην, von dem auf die Erde geschleuderten Hephästus, ich stürzte, fiel, Il. 1, 592; ἧκε φέρεσϑαι, er warf od. schleuderte ihn, daß er hinflog, 21, 120; ἰϑὺς φέρεσϑαι, gerade darauf losfahren, -stürzen, 20, 172, vgl. 15, 743; ἧκα πόδας καὶ χεῖρε φέρεσϑαι, ich ließ Hände und Füße fahren, ließ sie sich im Schwunge od. Sprunge bewegen, Od. 12, 442; πόδα προέηκε φέρεσϑαι 19, 468; ἔξω δὲ δρόμου φέρομαι, Aesch. Prom. 885; ποῖ γᾶς φέρομαι τλάμων Soph. O. R. 1309; vgl. οὐκ οἶσϑ' ὅποι γῆς οὐδ' ὅποι γνώμης φέρει El. 910; νῦν δ' ἤδη 'γὼ καὐτὸς ϑεσμῶν ἔξω φέρομαι Ant. 796; πᾶ φέρομαι Eur. Hec. 1075; μύϑοις ἄλλως φερόμεσϑα Hipp. 197; εἰς τὸ λοιδορεῖν φέρῃ Andr. 730; ἐπίσχες ὀργάς, αἷσιν οὐκ ὀρϑῶς φέρῃ Mel. 1658, u. öfter; u. in Prosa: βίᾳ φέρεται Plat. Phaedr. 254 b; οἷον ἐν χειμῶνι κονιορτοῦ καὶ ζάλης ὑπὸ πνεύματος φερομένου Rep. VI, 496 d; πάλιν εἰς τὸν αὐτὸν φερόμεϑα λόγον Phil. 13 e, vgl. Theaet. 144 a Parm. 138 c, u. sonst; φερόμενοι ἐν ϑαλάττῃ Luc. Nigr. 7. – Auch von jedem Körper, der sich durch eignen Antrieb oder ihm einwohnende Kraft fortbewegt, eilen, rennen, stürzen, fahren, schweben u. vgl.; ρεῖν καὶ φέρεσϑαι Plat. Crat. 411 c; κατὰ τῶν πετρῶν φερόμενοι, sich herabstürzend, Xen. An. 4, 7,14; ὁμόσε τινὶ φέρεσϑαι, Einem entgegenlaufen, ihn anfallen, Xen. u. A.; εἰς τὴν ἑαυτοῦ φύσιν φέρεσϑαι, in seine eigne Natur zurückfallen, Aeschin.; φέρεσϑαι μετὰ τοῦ πλήϑους Isocr. 3, 16; Sp., φέρεσϑαι ἐπὶ τὰ σώματα Plut. Them. 8; ποταμὸς φερόμενος ἐξ ὑπερδεξίων τόπων Pol. 4, 70, 7. – So wird bes. das partic. zu andern Verbis der Bewegung gesetzt, um die Heftigkeit, Schnelligkeit der Bewegung auszudrücken, φερόμενοι ἐςέπεσον ἐς τοὺς Πέρσας Her. 9, 62, vgl. 8, 91; selten so auch partic. act., φέρουσα ἐνέβαλε νηῒ φιλίῃ, mit Gewalt warf er sich auf ein befreundetes Schiff, 8, 87; häufiger bei Sp., vgl. Wessel. D. Sic. 20, 16 u. Hemsterh. Luc. D. D. 6. – Uebertr., εὖ oder κακῶς φέρεσϑαι von Unternehmungen, gut oder schlimm von Statten gehen, gerathen, gelingen od. mißlingen, τὰ πράγματα κακῶς φέρεται Xen. Hell. 3, 4,25; εὖ φέρεται ἡ γεωργία Oec. 5, 17; vgl. Soph. Ai. 1053. Allgemeiner, ὀλιγώρως ἔχειν καὶ ἐᾶν ταῦτα φέρεσϑαι, Etwas vernachlässigen, gehen lassen, wie es will, Dem. 8, 67; seltener von Personen, καλῶς φερόμενος ἀνήρ Thuc. 2, 60, vgl. 5, 15. 16; so auch πατρὸς κατ' εὐχὰς δυςπότμους φορούμενοι, es geht ihnen nach des Vaters unheilvollen Verwünschungen, sie befinden sich (im Unglück), wie es der Vater ihnen angewünscht hat, Aesch. Spt. 821. – Daran reiht sich – 3) die Bdtg zu einem Ziele füh ren, vom Wege gesagt, ἁπλοῦς οἶμος εἰς Ἅιδου φέρει Aesch. frg. 217; ἡ ὁδὸς φέρει εἰς od. ἐπί τι, der Weg führt, bringt wohin, Her. 2, 122. 138. 7, 31; τὴν ἐς Θήβας φέρουσαν ὁδόν Thuc. 3, 24; Plat. ταύτῃ ἰτέον, ὡς ἴχνη τῶν λόγων φέρει Rep. II, 365 d; ἐξ ἧς φέρετον τὼ ὁδώ, ἡ μὲν εἰς μακάρων νήσους, ἡ δ' εἰς Τάρταρον Gorg. 524 a; ἴχνη τῆς ὑποψίας φέρει εἴς τινα, die Spuren des Verdachtes führen auf eine gewisse Person, Antiph. 2 γ 10; ἡ ϑύρα ἡ εἰς τὸν κῆπον φέρουσα, die in den Garten führende Thür, Dem. 47, 53, wie τῶν ἐς τὴν πόλιν φερουσῶν πυλῶν Xen. Hell. 7, 2,7; Pol. 8, 36, 4; u. Sp., ἡ ἀγυιὰ φέρει ἐπὶ τὰς πύλας Plut. Thes. 27; auch leiten, lenken, τὴν πόλιν Lucull. 6. – Dah. intransit., sich in einer Richtung, auf ein Ziel hinerstrecken, φέρειν ἐπί, ἐς, πρὸς ϑάλασσαν, sich gegen das Meer hin erstrecken, gegen das Meer zu gelegen sein, Her. 4, 99. 100; χωρία πρὸς νότον φέροντα, gegen den Notus gelegen, 7, 201; u. übertr., τῆς ἐπὶ τὸ πλῆϑος φερούσης παιδείας Plat. Legg. II, 670 e. – Uebertr. = zu einem Zwecke führen, wozu gereichen, dienen, ἐς αἰσχύνην φέρει, es führt zur Schande, gereicht dazu, Her. 1, 10. 3, 133; τὰ εἰς ἄκεσιν φέροντα 4, 90; φέρει σοι ἐπ' ἀμφότερα ταῠτα ποιεῖν, dies zu thun gereicht dir zu Beidem, Her. 3, 134; τὰ μὲν καλὰ ἐπιτηδεύματα εἰς ἀρετῆς κτῆσιν φέρει Plat. Rep. IV, 444 e; ὅτι πρὸς τοῠτο φέρει μάϑημα Legg. VIII, 831 c; πόνοι φέροντες εἰς ὠφέλειαν Alc. II, 142 b; πάντα τὰ πρὸς εὐδαιμονίαν φέροντα Menex. 247 e, wie τὰ πρὸς τὸ ὑγιαίνειν φέροντα, das zur Gesundheit Führende, sie Bewirkende, Xen. Mem. 4, 2,31; Sp., ἐς τιμὴν αὐτῷ φέρει, es gereicht ihm zur Ehre, Hdn.; ταῠτα ἔφερεν αὐτῷ, das war ihm zuträglich, bekam ihm, als eine gewöhnliche Redeweise angeführt M. Anton. 5, 8. – Abzielen auf Etwas, sich worauf beziehen, auf Etwas gehen, bes. von Orakeln und andern Vorzeichen, εἰς τί ὑμῖν ταῠτα φαίνεται φέρειν; worauf scheint euch das zu gehen, Her. 1, 120, ἐς ἀρηΐους ἀγῶνας φέρον τὸ μαντήϊον 9, 33, τὸ χρηστήριον ἐς τοὺς Αργείους φέρον, auf sie gehend, 6, 19; ἡ τοῠ δήμου φέρει γνώμη, ὡς –, die Meinung des Volkes geht dahin, daß –, 4, 11; τῶν ἡ γνώμη φέρει συμβάλλειν, ihre Meinung geht dahin, die Schlacht zu liefern, 5, 118. 6, 110; τῶν πλειόνων ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἱ γνῶμαι ἔφερον, die Meinungen der Meisten liefen auf dasselbe hinaus, Thuc. 1, 79; so auch τοῦ στρατηγοῠ ταύτῃ ὁ νόος ἔφερε, des Feldherrn Meinung ging dahin, Her. 9, 120; πλέον ἔφερέ οἱ ἡ γνώμη, mit folgendem inf., ihm ging die Meinung mehr dahin, 8, 100, vgl. 3, 77; δήλου μόνον, ἐφ' ὅ τι φέροις τοὔνομα, ὅ τι ἂν λέγῃς, worauf du ihn beziehst, Plat. Charm. 163 d; ἐφ' ὅ τι δή ποτε δεῖ φέρειν Soph. 250 d. – Uebertragen, z. B. τὰ πράγματα ἐπί τινι Pol. 2, 85, 6; φέρειν τὴν αἰτίαν ἐπί τινα, auf Einen die Schuld schieben, 35, 5,2; φέρειν τὴν ὀργὴν ἐπὶ τοὺς Αἰτωλούς, den Zorn gegen die Aetoler richten, 22, 14, 6. – 4) tragen, ertragen, erdulden, einen Schmerz, ein Unglück u. vgl.; λυγρά Od. 18, 135; vgl. Hes. O. 217; ἄτην Her. 1, 32; ἐσϑίουσι πλείω ἢ δύνανται φέρειν, als sie vertragen können, Xen. Cyr. 8, 2,21; bes. mit einem adv., βαρέως, χαλεπῶς, δεινῶς, πικρῶς φέρειν, eine Sache schwer, mit Ungeduld, Unmuth oder Unwillen ertragen, übel aufnehmen, Her. 3, 155. 5, 19; u. im Ggstz κούφως, φαύλως, ἁπλῶς, πρᾴως, ῥᾳδίως, προϑύμως φέρειν τι, leicht, mit Geduld, mit Gleichmuth ertragen, leicht aufnehmen, 1, 35. 9, 18. 40; πήματα, ἄϑλους, Pind. P. 3, 82 Aesch. Prom. 754; φέρειν γῆρας εὔϑυμον Pind. Ol. 5, 22; φέρειν ἐλαφρῶς ζυγόν P. 2, 93; φέρειν γὰρ χρὴ τὸ δούλιον ζυγόν Aesch. Ag. 1199; χαλινὸν δ' οὐκ ἐπίσταται φέρειν 1036; ὅμως δ' ἀνάγκη πημονὰς φέρειν βροτοῖς Pers. 285; μὴ βαρυστόνως φέρειν Eum. 761; τὰς μὲν ἐκ ϑεῶν τύχας δοϑείσας ἔστ' ἀναγκαῖον φέρειν Soph. Phil. 1301; ῥᾷστα τὸν βίον φέρει O. R. 983, u. öfter; φέρω σιγῇ κακά Eur. Hec. 738; φέρεις ὑπέρφευ τὰς τύχας Herc. fur. 1321; Or. 1024; οἴκτῳ Andr. 144, u. öfter; und in Prosa: καλῶς φέρειν τὴν συμφοράν Isocr. 4, 148; βαρέως φέρειν τὸ φρόνημα Xen. Hell. 7, 1,44, wie Ar. Th. 385 Eccl. 174; ῥᾳδίως, χαλεπῶς Plat. Phaed. 63 a Tim. 91 c; πειρῶ ὡς ῥᾷστα φέρειν τἀναγκαῖα Phaed. 116 c; τὰ παρόντα φέρειν ἀδυνατοῦντες Critia. 121 b; ἀνδρείως τὰς συμφοράς Menex. 247 d; μὴ δυνατοὶ φέρειν τὴν ὑμετέραν ἀρχήν Thuc. 3, 39; ὀργῇ φέροντες τὸν πόλεμον 1, 31; τὰ ἄλλα ϑυμῷ ἔφερον 5, 80, u. öfter; φέρειν ὅ τι ἂν ὁ ϑεὸς διδῷ γενναίως Dem. 18, 97. – Aber auch βαρέως, κούφως φέρειν ἐπί τινι, über Etwas zufrieden od. unzufrieden sein, dabei unwillig sein od. gleichmüthig bleiben, Xen. Hell. 7, 4,21. 3, 4,8, wie Dem. πρᾴως ἐπὶ τοῖς γιγνομένοις φέρειν 58, 55; vgl. Wessel. D. Sic. 3, 69; selten mit dem bloßen dat., τοῖς παροῠσι Xen. An. 1, 3,3, τῷ πολέμῳ Hell. 5, 1,29; bei Sp. auch διά τι. – 5) bes. ist noch zu merken die Bdtg im Munde tragen, führen, vielfach besprechen, gew. mit dem Nebenbegriffe des Lobens, Rühmens, πολὺν τὸν Φίλιππον ἐν ταῖς διαβολαῖς φέρων, ihn sehr rühmend, Aesch. 3, 223; bes. im pass., εὖ, καλῶς, πολὺ φέρεσϑαι, gelobt werden, Lob und Beifall verdienen, Xen. Hell. 2, 1,6; auch μέγα τοι φέρεται πὰρ σέϑεν, Pind. P. 1, 87; u. κακῶς, πονηρῶς, χαλεπῶς φέρεσϑαι, getadelt, gehaßt werden, Xen. Hell. 1, 5,17; ἣν φιλοσοφίαν ἀτίμως φῂς ὑπὸ τῶν λοιπῶν ἀνϑρώπων φέρεσϑαι Plat. Ep. VII, 328 e. – Absolut φέρεται, wie das lat. fertur, die Sage, die Nachricht wird herumgetragen, man sagt, es heißt, τοιόνδε φέρεται πρῆγμα γίγνεσϑαι Her. 8, 104; τὰ φερόμενα = τὰ λεγόμενα, Sp. – 6) der imperat. φέρε hat bei Hom. nur seine ursprüngliche Bedeutung, trage, bringe her. Er wird aber dann wie ἄγε als ein adv. gebraucht, in Fragen und Aufforderungen, laß sehen, wohlan, τοῖσι φέρε δῶ, laß sehen, wem ich sie gebe, d. i. nun, wem soll ich sie geben? Ar. Pax 934; φέρ' ἴδω Ach. 4 u. öfter; φέρε ἀκούσω Her. 1, 11; u. bei einem andern imperat., φέρε εἰπὲ δή μοι Soph. Ant. 530, u. öfter; der sing. φέρε steht sogar bei einem Verbum im plur., so daß es reine Interjection geworden zu sein scheint, Valck. Callim. p. 279. – Auch φέρε δή, Her. 2, 14 Ar. Pax 357. 924; φέρε δὴ νῠν Th. 788; φέρε δὴ σκεψώμεϑα Plat. Prot. 330 b; φέρε δὴ ἴδωμεν Gorg. 455 a u. öfter; – φέρε γάρ, denn sieh, laß zum Beispiel einmal sehen, fängt einen Satz an, der eine Widerlegung durch ein angeführtes Beispiel enthält; so auch φέρε allein, Ar. Ach. 541, οἷον φέρε, φέρε εἰπεῖν. – Mit folgdm int., gesetzt daß, angenommen, wie fac, finge. – 7) das part. neutr. τὸ φέρον, substantivisch, das Leitende, Führende, das Schicksal (vgl. fors u. fero). τὸ φέρον ἐκ ϑεοῠ Soph. O. C. 1691; τὸ φερόμενον, das Loos, Sp.
-
64 ἀπο-κρίνω
ἀπο-κρίνω (s. κρίνω), 1) absondern, trennen, Hom. Il. 5, 12 ἀποκρινϑέντε; ἀπεκρίϑη τοῦ βαρβαρικοῦ τὸ Ἑλληνικόν Her. 1, 60; vgl. 194; ἀποκέκριται δίαιτα τοῖς ἀνϑρώποις χωρὶς ϑηρίων 4, 24; ἐκ τοῦ πλήϑους Plat. Rep. VIII, 564 e; χωρὶς ἀποκρίνων Tim. 73 b; ἀποκριτέον, im Ggstz von ἐγκριτέον, Rep. III, 413 d; einzeln bei Sp., αὐτοῖς αἷμα ἀποκρίνεσϑαι Theophr. bei Ath. I, 18 c; – auswählen, ἓν δυοῖν κακοῖν Soph. O. R. 640; ἕνα ὑμῶν ἐξαίρετον Her. 6, 130; vgl. 3, 25; weihen, Ἡλίῳ Ael. H, A. 5, 39; von den Excrementen, aussondern, 2, 37. – 2) pass., εἴς τι, sich wohin absondern, hinneigen, πάντα ἐς τοῦτο ἀπεκρίϑη Thuc. 2, 49, alle Krankheiten wurden zur Pest; εἰς ἄνεμον βορέην Luc. dea Syr. 28; ἀποκρίνεται εἴς τινα, es fällt auf ihn; Thuc. εἰς ἓν ὄνομα ἀποκεκρίσϑαι 1, 3; – auseinandergehen, von streitenden Parteien, 4, 72. – 3) aburtheilen, verwerfen, κρίνειν καὶ ἀποκρίνειν τοὺς ἀξίους Plat. Legg. VI, 751 d; τινὰ τῆς νίκης, Einem den Sieg absprechen, Arist. Polit. 5, 12; ἀποκριϑήσομαι Plat. Legg. VII, 820 d. – 4) sich verantworten, Ar. Ach. 607; gew. antworten; Her. nur 5, 49 u. 8, 101, sonst ὑποκρίνασϑαι; aber bei den Attikern häufig, τινί τι; πρὸς αὐτὸ τὸ ἐρωτώμενον Plat. Prot. 338 d; πρὸς ἅπαντα ἀποκρινεῖσϑαι Gorg. 447 c. Das perf. ist pass., καί μοι τοῦτο ἀποκεκρίσϑω. Plat. Theaet. 187 b; vgl. Men. 75 c Gorg. 453 d; aber act. 468 c; ταῦτα τοῖς πολλοῖς ἀποκεκριμένοι ἂν ἦμεν Prot. 358 a; Xen. An. 2, 1, 15; ἀποκριτέον Plat. Prot. 351 c. Der aor. ἀποκριϑῆναι mit akt. Bdtg als v. l. Xen. An. 2, 1. 22, von den Atticisten verworfen, sicher bei Sp.; Plat. Alc. II, 149 b; N. T. z. B. Matth. 3, 15. 8, 3; vgl. Lob. zu Phryn. 108; ἀποκριϑήσομαι LXX.
-
65 ἐπί
ἐπί, bei, als adv. ohne Casus bei den Epikern oft, daran, dabei, wo es in der Regel als tmesis gefaßt werden kann; ἐν δ' ἄλοχοι πολιαί τ' ἐπὶ μάτερες Soph. O. R. 182; so bes. ἐπὶ δέ in Aufzählungen, Her. 7, 65. 75. 8, 67; von den Sp. bes. Arr. 5, 5, 1 u. öfter. – Gew. Präposition mit dem gen., dat. u. acc., auf, bei (vgl. ὀπίσω u. ä.).
I. Mit dem gen. – 1) vom Orte, u. zwar – a) eine Ruhe, ein Verweilen ausdrückend, auf, von Hom. an überall; ἐπὶ νηῶν Il. 8, 528; ἐπὶ νεώς Soph. Phil. 512; καϑέζετ' ἐπὶ ϑρόνου Il. 1, 536; λέξασϑαι ἐπὶ πύργων 8, 519; ἐπ' ἀγροῦ Od. 1, 185; στῆναι ἐπὶ πύργου, ἀκτάων u. ä., Il. 16, 700. 20, 15; κεῖσϑαι ἐπὶ χϑονός 20, 345; ἐφ' ἵππων χάζεσϑαι, φεύγειν u. ä., auf dem Wagen, 3, 255. 24, 356, wie ἐπ' ὀχέων 8, 455; so Folgde; ἔβαν οἱ μὲν ἐφ' ἵππων, οἱ δ' ἐπὶ νεῶν Aesch. Pers. 18; ἐπὶ πώλου βεβῶσα, ἐπ' ἀπήνης ἐμβεβῶσα, Soph. O. C. 313 O. R. 802; ἐφ' ἵππων παρῆσαν, zu Roß, Her. 3, 86. 9, 44, Thuc. u. Folgde; βαδίζειν ἐπὶ δυοῖν σκελοῖν, πορεύεσϑαι ἐφ' ἑνὸς σκέλους, Plat. Conv. 190 d; διαβαίνειν ἐπὶ γεφύρας Xen. An. 2, 4, 13; ἐφ' ἧς νήσου ναίει, ἐπ'. ὀρέων, Soph. Phil. 609 O. R. 1106; oft ἐπὶ ξένης (s. z. B. ἀλάομαι), auch Sp., ἐπὶ τῆς γῆς Pol. 1, 37, 8; ἐπὶ τοῦ προαστείου, in der Vorstadt, Thuc. 2, 34, wie ἐπ' ἀλλοτρίας πόλεως Eur. Andr. 137; ἐπὶ τῆς πατρίδος Luc. enc. patr. 9; a. Sp. oft; aber nicht so bei geographischen Eigennamen, vgl. d; ἐπ' ὤμων φέρειν Od, 10, 170, wie λαβεῖν Anacr. 12, 8; λαβὼν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς φέρε Ar. Plut. 1198; vgl. Her. 2, 35; σῆμ' ἐπ' ἀσπίδος ἔχει Aesch. Spt. 369, u. oft in diesem Stücke, wie Pind. P. 8, 46; ὀπτᾶσϑαι ἐπὶ τῶν ἀνϑράκων Ar. Ath. III, 86 f; ἐπὶ ξυροῦ ἀκμῆς, ἐπ' ἄκρων, s. ἀκμή, ἄκρος, wie ἐπὶ τῆς γῆς βεβηκότες unter βαίνω, ἐπ' ἀγκύρας ἀποσαλεύω unter ἄγκυρα, vgl. ἐπ' ἀγκυρέων ὥρμεον Her. 7, 88; ἐπὶ κλίνης φερόμενος Andoc. 1, 61; ἐπὶ προςπόλου μιᾶς χωρεῖν, darauf gestützt, Soph. O. C. 780. Aus στὰς ἐπὶ τομίων κάπρου ὄμνυσιν, Dem. 23. 68 (vgl. D. Hal. 5. 1). erklärt sich ἐπὶ τῶν σφαγίων ὅρκους διδόναι Pol. 4, 77, 1; oft bei D. Hal.; auch ἐφ' ἱερῶν τελείων ἑστιᾶσϑαι, Luc. Philops. 21. – An ἐπὶ τοῦ στρατοπέδου εἶναι, im Lager sein, Plut. Rom. 16, u. ä. reihen sich : ἐπ' οἰκήματος καϑῆσϑαι, Hure in einem Bordell sein, Plat. Charm. 163 b; Aesch. 1, 74; ἐπ' ἰατρείου ib. 40; ἐπὶ τῶν ἐργαστηρίων καϑίζειν Isocr. 7, 15. – b) dabei, inder Nähe; ἐπὶ τῶν πηγῶν πλυνοὶ ἔασι Il. 22, 152, oft bei Thuc. ἐπὶ Θρᾴκης, an der thracischen Gränze, z. B. 5, 34, nicht ἐν Θρᾴκῃ, wie auch Her. 7, 6 αἱ ἐπὶ Λήμνου ἐπικείμεναι νῆσοι u. Soph. Ant. 1128 ch. ἐπὶ νόσου πόλις ἔχεται erklärt werden kann; aber für τὴν πόλιν οἰκοῦντες ἐπὶ τοῦ Ἰσϑμοῠ Thuc. 1, 13 steht ἐπὶ τῷ Ἰ 1, 56; μένειν ἐπὶ Θρᾴκης Xen. An. 7, 6, 25; vgl. 2, 5, 18; ἑστεῶτες ἐπὶ τῶν ϑυρέων Her. 5, 92, 3; οἱ ἐπὶ τῶν οἰκημάτων καϑήμενοι Aesch. 1, 74; ἡ ἐπὶ τοῦ ποταμοῦ μάχη Dem. 18, 216; oft Pol. αἱ ἐφ' Ἑλλησπόντου πόλεις, am H., 18, 27, 8; στρατοπεδεύεσϑαι ἐπί τινος 1, 73, 6; μένειν ἐπὶ τούτων τῶν τόπων 21, 8, 13; ἐπὶ τῆς οἰκίας, zu Hause, 14, 7, 1; während αἱ ἐπὶ τῆς Ἀσίας πόλεις oft = ἐν τῇ Ἀσίᾳ, vgl. οἱ ἐπὶ τῆς Ἀσίας κατοικοῠντες Isocr. 12, 103; übtr., ἔμενεν ἐπὶ τῆς ὀργῆς, ὑπάρχειν ἐπὶ τῆς γνώμης, dabei bleiben, Pol. 3, 9, 7. 5, 76, 6, wie Dem. 4, 6 ἐπὶ γνώμης γίγνεσϑαι u. μένειν ἐπὶ τούτων, ἃ κατέστραπται 4, 9; ἐπὶ τῆς ἀρχῆς μένειν, im Amte bleiben, Xen. Ag. 1, 37. – c) in Gegenwart, vor, bes. ἐπὶ μαρτύρων, vor Zeugen, Antiph. II γ 10; Is. 7, 29; Xen. Hell. 6, 5, 38 u. Folgende, oft N.T., ἐπ' ἐγγυητῶν Xen. Vectig. 3, 14; ἐπωμόσαντο ἐπὶ τῶν στρατηγῶν Dem. 18, 173; ἐπὶ δυοῖν κλητήρων καλεῖσϑαι Plat. Legg. VIII, 846 b; ähnlich γράψομαί σε παρανόμων ἐπὶ Ῥαδαμάνϑυος Luc. Catapl. 18; κατηγορεῖν ἐπὶ τοῦ βασιλέως D. S. 16, 93. Daher ἐπ' ἐκκλησίας, in einer Versammlung, Thuc. 8, 81, wie Po lyaen. 5, 3, 2. Hierher kann man rechnen: ἐπ' ὀμμάτων εἰςορᾶν τινα, vor Augen, Eur. Suppl. 1154; – ἐφ' ἑαυτῶν, für sich allein, von Her. an nicht selten, wie schon Hom. σιγῇ ἐφ' ὑμείων Il. 7, 195; ἐν στέγῃ ἐρήμῃ ἐφ' ἑωυτῶν κεῖσϑαι Her. 2, 2; αὐτοὶ ἐφ' ἑαυτῶν ἐχώρουν Xen. An. 2, 4, 10; ἐφ' ἑαυτῶν πλεῖν Thuc. 8, 8; σκοπεῖν 6, 40; αὐτὴ ἐφ' ἑαυτῆς, an und für sich. Plat. Conv. 180 e; αὐτὸν ἐφ' ἑαυτοῠ διεξιέναι Soph. 217 c; Ggstz ist κατὰ τωὐτό, Her. 1, 142; vgl. übrigens unten 21 b). Auch οὐδεὶς ἐπ' ἀνϑρώπων, keiner unter den Menschen, Soph. Ant. 784, gehört wohl hierher; vgl. οἱ δ' ἐπ' ᾐϑέων λεκτοί O. R. 18. – d) Bewegung wohin, das Streben andeutend, dort zur Ruhe zu kommen; τὴν μὲν καϑεῖσεν ἐπὶ ϑρόνου Il. 18, 389; κατέϑηκεν ἐπὶ χϑονός 3, 293; vgl. λέπαδν' ἐπ' αὐχένων τίϑησι Aesch. Pers. 187; ἐπὶ τῆς γῆς καταπίπτειν Xen. Cyr. 4, 5, 54; ἐφ' ἵππων βάντες Il. 18, 551, ἀναβάντες Xen. Cyr. 3, 3, 27; περάαν νήσων ἐπὶ τηλεδαπάων Il. 21, 454; κύματ' ἐπ' ήϊόνος κλύζεσκον 23, 61; προτρέποντο μελαινάων ἐπὶ νηῶν 5, 700; γεγωνεῖν ἐπὶ Αἴαντος κλισίης, bis zu dem Zelt hin, 8, 224. Von Her. an bei den Geschichtsschreibern bes. ἀποπλεῖν ἐπὶ Αἰγύπτου, ἐτράποντο ἐπ' Ἀϑηναίων, 1, 1. 5, 73. 5, 57; Xen. Hell. 1, 2, 11 Cyr. 6, 1, 25 An. 3, 1, 3; Aesch. Prom. 661 ἐπὶ Δωδώνης ϑεοπρόπους ἴαλλεν; Eur. El. 1343 στεῖχ' ἐπ' Ἀϑηνῶν; ἐπ' οἴκου ἀπελαύνειν, ἀποκομισϑῆναι, Her. 2, 121, 4; Thuc. 4, 99 u. oft Pol. – So ὁδὸς ἡ ἐπὶ Καρίας φέρουσα Her. 7, 31; ἡ ἐπὶ Βαβυλῶνος ὁδός Xen. Cyr. 5, 2, 37; προῆγε τὴν ἐφ' Ἡραίας Pol. 2, 54, 12; στέλλεσϑαι τὴν ἐπὶ Ἑλλάδος Luc. Nigr. 3. Dah. τείχεα τὰ ἐπὶ Θρᾴκης, die dorthin liegen, Her. 6, 33, wie κόλπος ἐπὶ Παγασέων φέρων 4, 193. Vgl. noch Thuc. 2, 90 ἔπλεον ἐπὶ τὴν ἑαυτῶν γῆν ἔσω ἐπὶ τοῦ κόλπου. – 2) übertr., begleitende u. veranlassende Umstände ausdrückend; – a) sagen, ἐπὶ τοῦ καλοῦ παιδός, d. i. bei dem Knaben, in Ansehung desselben, Plat. Charm. 155 d, vgl. Legg. VII, 793 e Rep. V, 475 a, wo ἐπ' ἐμοῦ λέγειν = an meinem Beispiel; bes. bei grammatischen Ausdrücken, z. B. τὸ τακερὸν ἔταξεν ἐπὶ τοῦ τρυφεροῦ, Ath. IX, 366 b; vgl. Plut. aud. poet. 4. Hieran reihen sich Wendungen des Her., nach Jemandem benannt werden, καλεῖται Γυγάδας, ἐπὶ τοῦ ἀναϑέντος, ἐπωνυμίην, 1, 14. 4, 45; ὄνομα γίγνεταί μοι ἐπί τινος 4, 148; ἐπώνυμος γίγνομαι ἐπί τινος 4, 184; δοκέουσι κληϑῆναι ἐπὶ τοῦδε, διότι 2, 57 u. öfter (anders ἐπ' ὀνόματος τούτου ἦν, ich war darauf eingeschrieben, ich führte ihn, Dem. 39, 211; εἰπεῖν ἐπ' ὅρκου Her. 9, 11. – Aehnlich ἐπί τινος ἐπαίνους ποιεῖσϑαι Dem. 60, 12; ἐπὶ πάντων ὀργίζεσϑαι, bei Allem, über Alles, 21, 183. Bei Veranlassung, bei Gelegenheit, ἐπὶ τῶν ἄλλων ἐτεϑέαντο ϑρασὺν ὄντα Dem. 21, 2, wie ἐπὶ πολλῶν ἰδεῖν 2, 1, dem ἐν τοῖς παροῠσι πράγμασι entspricht; ἐφ' ἑνὸς παριδεῖν, in einem Stücke, Lycurg. 64; öfter σκοπεῖν, ϑεωρεῖν ἐπί τινος, vgl. Xen. Mem. 3, 9, 3; Plat. Theaet. 157 a Rep. III, 406 c; τὰς ἐναντιώσεις ἐπὶ μὲν τῶν λόγων τηροῦντες, ἐπὶ δὲ τῶν ἔργων μὴ καϑορῶντες Isocr. 13, 7; ἀγνοεῖν ἐπί τινος Xen. Mem. 2, 3, 2; ἐπὶ τοῦ βοηϑεῖν τὴν χάριν ἀποδιδόναι Dem. 21, 70; οἱ ἐφ' ἑκάστης μαντείας προφαινόμενοι ϑεοί 21, 54. Stärker ἡ ἐπ' Ἀνταλκίδου εἰρήνη, auf seine Veranlassung, durch seine Vermittelung abgeschlossen, Xen. Hell. 5, 1, 35; vgl. Wolf zu Dem. Lept. 42 u. 83; ἐπ' ἀνϑρώπου 105; αἱ ἐπ' Ἀσδρούβου γενόμεναι ὁμολογίαι Pol. 3, 15, 5; λόγον ἐπέχειν ἐπὶ Ῥωμαίων 18, 35, 3, an 1) c) erinnernd; σωζοίμεϑα ἐπί τινος ἀλογίας Plat. Phil. 14 a. – b) ἐφ' ἑαυτοῦ κεῖσϑαι, οἰκῆσαι, selbstständig, unabhängig, neben αὐτόνομος Thuc. 2, 63; ἐπὶ προστάτου οἰκεῖν Lys. 31, 9, unter dem Schutze; – τὸ ἐφ' ἑαυτῶν προορώμενοι, was sie angeht, ihr Privatinteresse, Thuc. 1, 17. – c) über Etwas gesetzt werden, zur Bezeichnung des Amtes u. Geschäftes, ἐφ' οὗ ἐτάχϑημεν Her. 5, 109; ἐπὶ τοῠ νέκταρος τετάξῃ Luc. D. D. 4, 4; αἱ ἐπὶ τούτων ἐφεστηκυῖαι ἀρχαί Plat. Rep. V, 460 b; ἐπὶ τοῦ ϑεωρικοῦ κατασταϑείς, darüber gesetzt, Dem. 18, 118, im Psephisma; ἐφ' ἧς ἀρχῆς ᾕρησαι Xen. Mem. 3, 3, 2; öfter bei den Rednern u. Sp. οἱ ἐπὶ τῶν πραγμάτων, die mit Staatsgeschäften Beauftragten, Dem. 18, 147; οἱ ἐπὶ τοῦ δανείζειν ὄντες 56, 48; ähnlich ἐπὶ τῆς ἐργασίας ὤν, ἐπὶ τῆς κατηγορίας, ἀπολογίας εἶναι, 33, 4. 59, 115; vgl. πράττειν ταῠτα, ἐφ' ὧν ἐστι νῠν, wobei er jetzt ist, 6, 3; ὁ ἐπὶ τοῦ ὀρύγματος, der Henker, Lycurg. 121 (ἐπὶ τῳ ὀρύγματι Din. 1, 62), wie ὁ ἐπὶ τῶν δεσμῶν Luc. Toz. 29 u. ὁ ἐπὶ τοῦ βασάνου, = βασανιστής, Phryn. 474; ὁ ἐπὶ τῆς φρουρᾶς Plut. Arat. 34; οἱ ἐπὶ τῶν ἔργων D. Sic. 13, 47; ὁ ἐπὶ τῶν ὅπλων (στρατηγός). Oberbefehlshaber der Schwerbewaffneten, Dem. 18, 38. 115; ὁ ἐπὶ τῶν ὁπλιτῶν 116, immer in Dokumenten. Oft Pol. οἱ ἐπὶ τῶν ϑηρίων, Führer der Elephanten, 1, 34, 1; ἐπὶ πάντων καταστήσας 5, 72, 8; ἡγεμόνα ἐπὶ πάσης τῆς γῆς κατέλιπεν αὐτόν 3, 35, 4, vgl. 5, 71, 11; ὁ ἐπὶ τοῦ οἴνου, der Kellermeister, Plut. Pyrrh. 5; ὁ ἐπὶ τοῦ νομίσματος, der Münzmeister, Aem. P. 23; so bei Späteren eine gewöhnliche Umschreibung, ὁ ἐπὶ τῆς σκηνῆς, Schauspieler; οἱ ἐπ' ἀξίας, die in Amt u. Würden, Luc. Nigr. 24. Vgl. II. 3. – d) ἐπὶ καιροῦ νόμους τιϑέναι, nach Erforderniß der jedesmaligen Umstände, Dem. 20, 90, vgl. 23, 105 u. unter 3; ähnl. ἐπ' ἀληϑείας οὐδεμιᾶς εἰρημένα, gegen alle Wahrheit, 18, 17; ἐπὶ τῶν παλαιῶν νόμων, gemäß, Plat. Legg. III, 700 a. – 3) Von der Zeit, die als begleitender Nebenumstand zu betrachten, unter, während; ἐπ' εἰρήνης, im Frieden, Il. 2, 797; ἐπὶ προτέρων ἀνϑρώπων 3, 637; ἐπὶ Κρόνου Hes. O. 111, wie τὰ ἐπὶ Κρόνου καὶ 'Ρέας Plat. Crat. 402 a; ἐπὶ τῶν ἡμετέρων προγόνων Xen. Cyr. 1, 6, 31; bes. bei Geschichtsschreibern Bezeichnung der Regierungszeit, ἐπὶ τούτου τυραννεύοντος, ἐπὶ Δευκαλίωνος βασιλῆος, ἐπὶ Μήδων ἀρχόντων, Her. 1, 15. 56. 134; ἐπὶ Κέκροπος 8, 44; ἐπὶ ἐφόρο υ μὲν ὄντος – ἄρχοντος δέ Xen. Hell. 1, 2, 1, u. so gew. bei Anführung der Archonten; ἐπὶ τῶν τριάκοντα Lys. 13, 2; ἐπ' ἐμεῦ, zu meiner Zeit, im Ggstz von πρότερον, Her. 2, 46, wie ἐπ' ἐμοῠ γάρ, οὐχὶ πάλαι Dem. 3, 2; οἱ ἐφ' ἡμῶν Xen. An. 1, 9, 12 Hell. 3, 4, 16; ἐπὶ τῆς ἐμῆς ζοῆς Her. 1, 38, wie οἱ ἐπὶ τοῠ σοῠ βίου γεγονότες Plat. Phaedr. 242 a; ἐπ' ἐμῆς νεότητος, in meiner Jugend, Ar. Ach. 211; ἐπὶ γήρως Isocr. 5, 12; Pol. 18, 38, 8; ἐπὶ τελευτῆς, im Ggstz von τὴν μὲν ἀρχήν, Isocr. 4, 122; ἐπὶ τοῦ λοιποῦ χρόνου Din. 2, 22; ἐπὶ τῶν καιρῶν, zur rechten Zeit, Aesch. 3, 220; ἐπὶ τοιαύτης ἀκαιρίας, zu solcher Unzeit, 211; ἐπὶ τῶν πράξεων, bei, Xen. Cyr. 1, 6, 25; ἐπ' αὐτοῠ τοῦ κινδύνου Pol. 5, 65, 6; ἐπὶ τῶν δείπνων D. Sic. 4, 3; ἐπ ὶ τῆς τραπέζης, bei Tische, Plut. Alex. 23; ἐπὶ τοῦ ποτηρίου 53, wie ἐπὶ τῆς κύλικος Luc. pisc. 34; Paus. sagt sogar oft ἐπ' Ὀλυμπιάδος, u. Luc. D. Mort. 11, 2 ἐπὶ μιᾶς ἡμέρας; aber ἐφ' ἡμέρης ἑκάστης Her. 5, 117 ist distributiv. – Allgemeiner ἐπὶ πολλῆς ἡσυχίας καὶ ἠρεμίας ὑμῶν, während ihr ganz unthätig waret, Dem. 13, 8; ἐπὶ σχολῆς, in Mußestunden, Aesch. 3, 100; ἐπ' ἀδείας, in Sicherheit, Plut. Sol. 22. – 4) Bei Zahlen distributiv, je, zu, eigtl. das räumliche Nebeneinander andeutend, ἐπὶ τεσσάρων ταξάμενοι τὰς ναῠς Thuc. 2, 90; vgl. Xen. Hell. 1, 6, 29; bes. von der Aufstellung der Soldaten, ἐπὶ τριῶν u. ä., drei Mann hoch, An. 1, 2, 15 u. öfter; ἐπὶ πεντήκοντα ἀσπίδων συνεστραμμένοι Hell. 6, 4, 12; vgl. στρατιὰ παρατεταγμένη οὐκ ἐπ' ὀλίγων ἀσπίδων Thuc. 7, 79, d. i. in ziemlicher Tiefe; τὸ μέτωπον ἐπὶ τριακοσίων, die Fronte betrug 300 Mann, Cyr. 2, 4, 2; ἐφ' ἑνὸς ἦν ἡ κατάβασις An. 5, 2, 6, es konnte nur ein Mann nach dem andern herabsteigen; ähnlich wird ἐπὶ κέρως, ἐπὶ φάλαγγος γενέσϑαι, καϑίστασϑαι, προάγειν gesagt, Cyr. 6, 3, 21. 4, 34 An. 4, 3, 26. 6, 6; auch ὁ τοῖχος ἦν ἐπὶ ὀκτὼ πλίνϑων, acht Ziegel breit, 7, 8, 14. – 5) Meist an 21 sich anschließend, werden ganz adverbial: ἐπ' ἴσας, Soph. El. 1051; οὐδ' ἐπὶ σμικρῶν λόγων, Ai. 1247, auch nicht im Geringsten; ἐπὶ σπουδῆς, = σπουδαίως, Plat. Conv. 192 c; ἀσϑενεῖς τε καὶ ἐπὶ μιᾶς ῥοπῆς, Thuc. 5, 103; ἐπὶ τῆς ἀληϑείας, Dem. 18, 22; Pel. oft; καὶ τοῠ πράγματος, Dem. 21, 72; ἐπί κεφαλαίων εἰπεῖν, 60, 6, D. Hal.; ἐπὶ παραδείγματος ἔσται ὁ λόγος, Aesch. 1, 177; ἐπ' ἐξουσίας, Dem. 9, 61 u. Folgende; ἐπ' ἀδείας, Luc. u. A.
II. Mit dem dat., – 1) vom Orte, wie mit dem gen., – a) die Ruhe ausdrückend, auf; bei Hom. seltener als der gen.; ἕζετ' ἐπὶ ξεστοῖσι λίϑοισι Od. 3, 406; Il. 6, 354; καίειν ἐπὶ βωμῳ 8, 240; vgl. Thuc. 6, 3; ναίουσ' ἐπ' ὄχοις Aesch. Prom. 712; ἐμεῦ ζῶντος καὶ ἐπὶ χϑονὶ δεκρομένοιο Il. 1, 88; Hes. O. 90; ἄριστον ἄνδρα τῶν ἐπὶ χϑονί Soph. Tr. 808; τἀπὶ Τροίᾳ Πέργαμα Phil. 353. 607; δεῖπν' ἐπ' ἐσχάρᾳ πυρὸς ἔϑυον Aesch. Eum. 108; ἐπ' ἀλλήλαισιν ἀμφικείμεναι Soph. O. C. 1616; κείμενος ἐπὶ τῇ πυρᾷ Plat. Rep. X, 614 b; ἔκειντο ἐπ' αὐτῷ Xen. An. 1, 8, 27; ἐπὶ ταῖς οἰκίαις τύρσεις ἐπῆσαν 4, 4, 2; aber δικάζειν δίκας ἐπὶ ταῖς οἰκίαις = im Hause, Ar. Vesp. 801; vgl. ἐπὶ τοῖσι κουρείοισι τῶν καϑημένων Plut. 338 u. ἐπὶ δώμασιν ἕλκειν ζωάν Eur. Phoen. 1534; κληρούχους ἐπὶ τῇ χώρῃ λείπουσι, im Lande, Her. 5, 77; μένειν ἐπὶ τοῖς ὅπλοις, bei den Waffen, im Lager, Xen. Cyr. 7, 2, 8; – ἐπὶ τῇ κεφαλῇ ἔχειν ἄγγος Her. 5, 12; ἐπὶ ταῖς κεφαλαῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀλωπεκίδας φορεῖν, über Kopf u. Ohren, Xen. An. 7, 4, 4; ἐπ' ὤμοις φέρειν Eur. Phoen. 1139; ἐφ' ἵππῳ, zu Pferde, Xen. Cyr. 5, 2, 1, mit der v. l. ἐφ' ἵππου, s. oben. – Bei, an, ἐπ' ὠκυρόῳ Κελάδοντι μάχοντο Il. 7, 133; ἐπὶ φάτνῃ 5, 271; πάϊς δέ οἱ ἦν ἐπὶ μαζῷ Od. 11, 448; ἐπ' Ἀλφεῷ ἄλσος Pind. Ol. 8, 9; oft in Prosa, bes. bei den Geschichtsschreibern, z. B. ἐπὶ τῷ ποταμῷ Her. 4, 86; ἡ ἐπὶ Λοκροῖς νῆσος Thuc. 2, 32; vgl. Her. 7, 235; ἐπὶ ϑαλάττῃ οἰκεῖν Xen. Cyr. 7, 4, 9; ἐπὶ τοῖς ὅπλοις μένειν Cyr. 7, 2, 8; oft ἐπὶ ταῖς πύλαις, am Hofe, wie an den Pforten, Soph. Ai. 49; ἐπὶ ϑύραις κοιμώμενος, an der Thür, Plat. Conv. 203 d; vgl. ἐπ' αὐτῷ νῦν ἐσμὲν ἤδη Polit. 274 b; ἐπὶ τῷ δεξιῷ κέρᾳ, auf dem rechten Flügel, Thuc. 1, 50; Xen. An. 1, 8, 20, oft; ἐπὶ τοῖς ὁρίοις, an, auf der Grenze, 5, 4, 1; ἥλιός ἐστιν ἐπὶ δυσμαῖς, dem Untergang nahe, 7, 3, 34; ἐπὶ τελευτῇ τοῠ βίου γίγνεσϑαι, dem Tode nahe sein, Mem. 1, 5, 2; – ἐπὶ τοῖς δικασταῖς λέγειν, bei, vor den Richtern, Dem. 19, 243, vgl. oben gen. – b) Auch bei Verbis der Bewegung, so daß der Ort, wo man zur Ruhe kommt, angezeigt wird, auf; ἐκ δὲ καὶ αὐτοὶ βαῖνον ἐπὶ ῥηγμῖνι ϑαλάσσης Od. 15, 498; vgl. bes. νῆα ἐπ' ἠπείροιο ἔρυσσαν ὑψοῠ ἐπὶ ψαμάϑοις Il. 1, 486; κατέδησαν ἐπὶ κάπῃσιν, banden an Krippen, 8, 434; πρήνης ἐπὶ γαίῃ κάππεσε 16, 310; πῖπτον ἐπ' ἀλλήλοις Aesch. Pers. 498; εἰ γὰρ ϑανόντι νὺξ ἐπ' ὀφϑαλμοῖς πέσοι Sept. 385; ἐπὶ γᾷ πέσε Soph. Ant. 134; χωρεῖ ἐφ' ἡμῖν El. 1425; ἥκει ἐπὶ ἀνδρὶ τῷδε τελευτή O. C. 1479; δρᾶ νῦν τάδε μηδ' ἐπ' ἄλλοισιν τρέπε Ant. 1094; βλέπειν ἐπί τινι Ai. 338; übertr., ἐπὶ φρεσὶ ϑῆκε, Hom. oft; ἐπὶ οἷ καλέσας, zu sich, Od. 17, 330; – oft auch in feindlicher Beziehung, auf, gegen, ἧκε δ' ἐπ' Ἀργείοισι κακὸν βέλος Il. 1, 382; ἐπὶ Τυδείδῃ ἐτιταίνετο τόξα 5, 97; ἐπ' ἀλλήλοισι φέρον ἄρηα 3, 132; ἰϑύνειν, ἔχειν ἵππους ἐπί τινι, 8, 110. 5, 240. 829; ἐφ' Ἕκτορι ἀκοντίσσαι 16, 358. So ἀνὴρ ἐπ' αὐτῷ τέτακται Aesch. Spt. 429; Ἀτρέως παῖδας ἐπ' Ἀλεξάνδρῳ πέμπει Ag. 61; ἐπ' ἀνδρὶ τοῦτ' ἐμήσατο στύγος Ch. 983; ἐπ' ἐχϑροῖς χεῖρα φονίαν τρέπειν Soph. Ai. 759; vgl. Eur. Rhes. 577. 580; seltener in Prosa, wie συνιστάναι τινὰ ἐπί τινι, gegen Jem. aufwiegeln, Her. 6, 74; συνομνύναι ἐπί τινι 7, 235; ἐπὶ τοῖς πλήϑεσιν ἰδίᾳ δυνάμει κεκτῆσϑαι Dem. 23, 124, wie ἐφ' ἡμῖν ὄντα 137; bes. von feindlicher Gesinnung (s. unten 5). – c) Das räumliche Nebeneinander drückt auch eine Fülle aus, ὄγχνη ἐπ' ὄγχνῃ γηράσκει, μῆλον δ' ἐπὶ μήλῳ Od. 7, 120, Birne an Birne, wie μεῖζον δ' ἐπὶ κέρδεϊ κέρδος ἔσσεται Hes. O. 642; ἐσλὰ ἐπ' ἐσλοῖς δόμεν Pind. Ol. 9, 84; ἄτην ἑτέραν ἐπάγειν ἐπ' ἄτῃ Aesch. Ch. 398; πήματ' ἐπὶ πήι μασι πίπτοντα Soph. Ant. 950; φόνος ἐπὶ φόνῳ, Mord auf Mord, Eur. I. T. 197; μυρία ἐπὶ μυρίοις ἔϑνη Plat. Legg. I, 638 e; woran sich das äußere Hinzukommen reiht, ἄλλα τε πόλλ' ἐπὶ τῇσι, zu, außer diesen, Il. 9, 639, vgl. οὐ γάρ τι στυγερῇ ἐπὶ γαστέρι κύντερον ἄλλο Od. 7, 216, wie ἄλλοισι δ' ἐπ' ἄλλοι μεγάλοι Pind. Ol. 1, 113; ἐπὶ τῷδε ἀνέστη, zu, nach ihm, Il. 7, 163; τἀπὶ τούτοις Aesch. Ag. 246; κἀπὶ τοῖςδε τὴν χάριν πρόςϑες Soph. Tr. 1242; ἐπὶ Μόσχῳ Δεξίϑεος εἰςῆλϑε Ar. Ach. 13; in Prosa, ὑποσχόμενος ἀδελφὴν ἑαυτοῦ δώσειν καὶ χρήματα ἐπ' αὐτῇ Thuc. 2, 101; öfter bei Xen., z. B. Hell. 6, 5, 38, Sp., wie Arr. An. 1, 14, 2, bes. bei Aufzählungen; ἐπὶ τούτῳ, außerdem, Her. u. A.; τἀπὶ τούτοις, das Weitere, Her. 9, 78; ἐπὶ πᾶσι, zuletzt, endlich, Sp.; – ἐπί τινι εἶναι, hinter Einem, bei Aufstellungen, Xen. Cyr. 6, 3, 24, oft; οἱ ἐπὶ πᾶσιν, das letzte Glied, ib. 25; – ἐπὶ τῷδε ἠγόρευε, nach diesem, Eur. Or. 898; Xen. An. 3, 2, 4. – Auch in Zahlenverbindungen, πέμπτος ἐπὶ εἴκοσι Pind. N. 6, 60; τρίτος ἐπὶ δέκα Aesch. Ag. 1587; bes. bei Sp., wie Plut., auch bei Cardinalzahlen, τριακόσι οι ἐπὶ χιλίοις Popl. 9. – Aehnlich ist γαμεῖν ἄλλην γυναῖκα ἐπὶ ϑυγατρὶ ἀμήτορι Her. 4, 154 u. das in späterer Prosa häufige ζῆν ἐπὶ παισίν u. τελευτᾶν, bei Kindern, d. i. Kinder habend, mit Hinterlassung von Kindern; vgl. Hdn. 4, 2, 1. 3, 15, 7; Alciphr. 1, 3; vgl. παλλακὴν ἐπ' ἐλευϑέροις παισὶν ἔχειν Dem. 23, 53. – d) übh. begleitende Umstände; εἰ δὴ καὶ ταχὺς ἔσκε ϑέειν ἐπὶ εἴδεϊ τῷδε, bei dieser Gestalt, Od. 17, 308, wie οὐκ ἄρα σοίγ' ἐπὶ εἴδεϊ καὶ φρένες ἦσαν 17, 454; vgl. Il. 13, 485; dem ἐν entsprechend, ἐνὶ πτολέμῳ ἠδ' ἀλλοίῳ ἐπὶ ἔργῳ 4, 258; καιρὸς ἐπὶ πᾶσιν ἄριστος, bei Allem, Hes. O. 692. In anderen Nebenbeziehungen, βοῦς ἐπὶ Πατρόκλῳ πέφνεν, ihm zu Ehren, Il. 23, 776, wie ἀεϑλεύειν, ἄεϑλα κατατιϑέναι ἐπί τινι, ib. 274 Od. 24, 91; vgl. Soph. Ai. 1319; ὁ λίϑινος λέων ἕστηκεν ἐπὶ Λεωνίδῃ, zu Ehren des L., auf seinem Grabe, Her. 7, 225; dah. (ἔπαινον) λέγειν ἐπί τινι, bei einem (Todten) sprechen, ihm eine Lobrede halten, Thuc. 2, 34; Plat. Menex. 234 b; ἐρῶν ἐπὶ τοῖς τετελευτηκόσι Dem. 18, 285. 20, 141; Lys. 2, 1; μονομαχίας ἐπὶ τῷ πατρὶ ποιεῖν, dem Vater zu Ehren, Pol. 32, 14, 5; κείρεσϑαι χαίτας ἐπ' Ἀδώνιδι, um den Adonis, Bion 1, 81, s. unten 4). – Vgl. ἐπὶ τῷ τεϑυμένῳ τόδε μέλος Aesch. Eum. 325; πάρεστι δ' εἰπεῖν ἐπ' ἀϑλίοισιν geht in die Bedeutung von περί über, Sept. 905; λέξωμεν ἐπ' Ἀργείοις εὐχὰς ἀγαϑάς, Wünsche für die Arg., Suppl. 625, wie ταῦτ' ἐφ' ἡμῖν Φοῖβος εἰρηκὼς κυρεῖ Soph. O. C. 415, in Beziehung auf uns; vgl. κἀπὶ τῷ λέγει τάδε Ai. 784; τἀπὶ σοὶ κακά, dein Unglück, Phil. 795; vgl. noch ϑερμὴν ἐπὶ ψυχροῖσι καρδίαν ἔχεις, für, Ant. 88; ἐπὶ τοῖς φϑίμένοις ἀμελεῖν, in Beziehung auf die Todten, an den Todten, El. 237; – ἐπὶ τῇ κύλικι ᾄδειν, beim Becher singen, Plat. Conv. 214 b (wofür Luc. Philops. 34 ἐπὶ τῆς κύλικος φιλοσοφεῖν sagt, s. oben); ἐπ' οἴνοις, Phereer. Ath. VIII, 364 c. – So ἐπὶ τῷ παρόντι, bei der gegenwärtigen Gelegenheit, Thuc. 2, 36; ἐπὶ πᾶσι παρεῖναι, bei jeder Gel., Xen. Cyr. 4, 5, 44; – nur p. ἐπὶ δακρύοις, unter Thränen, Eur. I. A. 1184 u. öfter; ἐπ' ἀσφάκτοις μήλοις, ohne geopfert zu haben, Ion 235. – 2) Von der Zeit; ἐπὶ νυκτί, ἐπ' ἤματι, bei Nacht, an dem Tage, Il. 8, 529. 10, 48, wie Od. 2, 284, an einem Tage; ἐφ' ἡμέρῃ ἠδ' ἐπὶ νυκτί Hes. O. 102; αἰὲν ἐπ' ἤματι, Tag für Tag, Soph. O. C. 694 ch., wofür Her. ἐπ' ἡμέρῃ ἑκάστῃ sagt; ἐπὶ τῷ δείπνῳ, beim Mahle, Xen. Cyr. 1, 3, 12; ähnl. ἐπὶ τῷ σίτῳ πίνειν 6, 2, 7 (vgl. Mem. 3, 14, 2 ἐσϑίειν ἐπὶ τῷ σίτῳ ὄψον, zum Brote); oft bei Sp., wie Plut. ἐπὶ χρόνῳ, ἐπὶ ὥρᾳ. – Auch nach, an 1 c erinnernd, ἐπ' ἐξειργασμένοις, nach der That, Aesch. Pers. 517, wie ἥκειν ἐπ' ἐξ. Her. 4, 164. – 31 In ὅς μ' ἐπὶ βουσὶν εἷσε Od. 20, 209, βουσὶν ἐπ' ἀλλοτρίῃσι καϑήμενος ib. 221 ist die ursprüngliche örtliche Bdtg, bei den Ochsen, verbunden mit dem dieselben Hüten; vgl. οὖρον κατέλειπον ἐπὶ κτεάτεσσιν ἐμοῖσιν 15, 89; ποιμαίνειν ἐπ' ὄεσσι Il. 6, 25. 4, 106; u. so wird – a) ἐπί c. dat. wie I. 2 c von Amt und Geschäft gebraucht; ἐπὶ σκηπτουχίᾳ ταχϑείς Aesch. Pers. 289; ἐπὶ δμωῇσι σημαίνειν, den Befehl über die Mägde haben, Od. 22, 427; ὁ ἐπὶ ταῖς μηχαναῖς, ἐπὶ ταῖς ἄρκυσι, Xen. Cyr. 6, 3, 28. 2, 4, 25; ἄρχων ἐπὶ τούτοις ἦν 5, 3, 56; ναύαρχος ἐπὶ ταῖς ναυσίν An. 1, 4, 2; καταλιπὼν ἐπὶ ταῖς ναυσὶν Ἀντίοχον Hell. 1, 5, 11; οἱ ἐπὶ τούτοις ὄντες, die dazu beordert waren, An. 4, 1, 13; οἱ ἐπὶ τοῖς καμήλοις ἄνδρες Cyr. 6, 3, 33; ἐπὶ τῷ ϑεωρικῳ τεταγμένος Dem. 18, 55 im Gesetz; οἱ ἐπὶ τοῖς μακροῖς πλοίοις 58, 55; οἱ ἐπὶ τοῖς πράγμασιν ὄντες, die Staatsmänner, 9, 2; Sp. sagen μάντεις ἐπ' ὄρνισι. – b) ἐπί τινι εἶναι, in Jemandes Gewalt stehen; ἄρχει τις αὐτῶν ἢ 'πὶ τῷ πλήϑει λόγος; hat das Volk zu sprechen? Soph. O. C. 66; τὰ δ' οὐκ ἐπ' ἀνδράσι κεῖται, steht nicht in ihrer Macht, Pind. P. 8, 76; so ἐπί τινι εἶναι, γίγνεσϑαι, Her. 7, 52; εἰμὶ ἐπὶ τῷ βουλομένῳ Plat. Gorg. 508 c; Xen. Cyr. 4, 2, 13. 4, 5, 15; τὰ μὲν ἐπ' ἐμοί 5, 4, 11; ἐπὶ μάντεσιν ἦν, es stand bei den Sehern, 1, 6, 2; τό γε ἐπ' ἐκείνῳ εἶναι An. 6, 4, 23; Hell. 3, 5, 9; ἐπὶ Τημένῳ ἐσώϑη ποτ' ἄν, wenn es auf den T. angekommen wäre, Plat. Legg. III, 692 b; μὴ ἐπὶ τούτοις ἐξερημῶσαι τὸν οἶκον Is. 7, 33; ἐφ' ὑμῖν ποιήσαντες, die es in eure Gewalt gaben, Dem. 18, 215; ἐπὶ τῇ τῶν λεγόντων δυνάμει τὸ πρᾶγμα κατ αστῆσαι, es solle nicht die ganze Verhandlung der Macht der Redner anheimgestellt sein, 22, 11; ἐπί τινι ποιεῖσϑαι Plut. Sert. 6; τίϑεσϑαι Aristid. 24; τὰ μὲν τότ' ἦν ἐπὶ τοῖς τότ' ἤϑεσι, hing davon ab, Dem. 20, 114; – auch ἐπὶ τοῖς ϑεοῖς ἐστιν – ὥστε καὶ διδόναι Plat. Alc. II, 148 c. – Dah. δίαιται ἐγένοντο ἐπὶ τοῖς νόμοις, unter Herrschaft der Gesetze, den Gesetzen gemäß, Dem. 24, 56; ἐπὶ πᾶσι δικαίοις, ganz dem Rechte gemäß, 20, 88; Aesch. 3, 170. – 4) Der Grund, die Veranlassung, wegen, um, aus; γελᾶν ἐπί τινι, über Einen lachen (wo man dabei steht u. das Lachen als ein äußeres Zusammentreffen erscheint), Il. 2, 170 Od. 20, 358; μογεῖν ἐπί τινι, sich um Etwas abmühen, Il. 1, 162; ἐπὶ σοὶ μάλα πόλλ' ἔπαϑον, um deinetwillen erduldet' ich viel, 9, 492; αἰκίζει τοιοῖςδ' ἐπ' αἰτιάμασιν, um solcher Beschuldigungen willen, Aesch. Prom. 255; δυςφορεῖν, κομπάζειν, Sept. 762 Ag. 1373; γελᾶν Eum. 130; ἐπ' εὐνοίᾳ, um des Wohlwollens willen, Sept. 998, wie öfter bei Sp.; Lys. 22, 11; Dem. 18, 273; γέ λωτα γενέσϑαι ἐπὶ τῇ παῤῥησίᾳ αὐτοῦ Plat. Conv. 222 c; ἐπαινεῖν ἐπί τινι Isocr. 15, 121; ἐπὶ συμφοραῖς οὐδεμίαν ἡμέραν ἀδακρυτὶ διάγομεν 14, 47; ἐφ' αἵματι φεύγειν, um einer Blutschuld, eines Mordes willen in die Verbannung gehen, Dem. Md. 105; δεϑεὶς ἐπὶ χρήμασιν 24, 168; vgl. 132; ζημιοῦσϑαι ἐπὶ τῇ ὠνῇ 24, 122; δόξαν ἔχειν ἐπ' ἀνδρίᾳ Dem. 11, 10, wie ἡ ἐπὶ τοῖς ἔργοις δόξα 3, 24; ἀδοξία ἡ ἐπὶ τοῖς πεπραγμένοις 1, 11; ἀγανακτεῖν, δακρύειν, σεμνύνεσϑαι, φιλοτιμεῖσϑαι, στεφανοῦσϑαι, Lycurg. 25. 41. 98. 139; ἐφ' ᾗ (ἀπολογίᾳ) δικαίως ἂν ἀποϑάνοιεν 63; ϑαυμάζειν, φιλεῖσϑαι u. ä.; πρᾴως, χαλεπῶς φέρειν, s. die einzelnen Verba; ἐπὶ τοῖς ἠγγελμένοις οἱ Ἀϑηναῖοι ναῦς ἐπλήρουν, auf diese Nachricht, Thuc. 8, 97; ἔγνωσαν οὐκ ἐπὶ τῷ βελτίονι λόγῳ ἀποπεμπόμενοι, daß sie nicht aus dem bessern Grunde weggeschickt worden, 1, 102; – ἐπὶ γογγυλίσι διαβιῶναι, von Rüben leben, Ath. X, 419 a. – Diesem zunächst steht – 5) die Angabe des Zweckes; ἐπ' ἀρωγῇ, um Hülfe zu leisten, Il. 23, 574, vgl. 4, 470 Od. 16, 19. 18, 414; ἐφ' οἷς ἐλήλυϑας Soph. Phil. 50, vgl. O. C. 146; ἐπὶ τῷ λέγει τάδε; Ai. 784; ἐπὶ ϑανάτῳ, ἐπὶ φίλτροις φάρμακα δοῦναι, um Jem. zu tödten, oder ihm Liebe einzuflößen, Antiph. 1, 9; ἐπ' ὠφελείᾳ ἐψεύδετο 5, 37; ἐπὶ τῇ δήμου καταλύσει, um die Volksherrschaft zu stützen, 1, 36; ἐπ' ἀγαϑῷ Κύρου, zum Vortheil des Kyrus, Xen. Cyr. 7, 4, 3, wie ἐπὶ τῷ ἐκείνου κακῷ 4, 6, 6; ἡ γενομένη ἐπὶ τῷ Μήδῳ συμμαχία, um den Krieg gegen die Meder zu führen, Thuc. 1, 102; ἐπί σφισιν ἔχοντες, indem sie es auf sie anlegten, Her. 6, 49; vgl. Soph. Ant. 974; νῆες ἐφ' ἡμῖν τετάχαται, gegen uns, um uns zu unterwerfen, Thuc. 3, 13, wie οἱ στρατηγοὶ οἱ ἐπὶ σφίσι τεταγμένοι 2, 70; νόμους ἐπὶ τοῖς ἀδικοῦσι ἀνεγράψατε, um der Unrechtthuenden willen, um sie zu strafen, Dem. 24, 5; ähnlich ἐπ' ἀνδρὶ νόμον ϑεῖναι, ἐπὶ πᾶσιν Ἀϑηναίοις Andoc. 1, 87; vgl. Plat. Gorg. 488 d; πάντες γίγνονται ἐπὶ τῷ εὖ καὶ κακῶς πράττειν, das ist ihre Bestimmung, Andoc. 2, 5; ἐπὶ τῷ ὑβρίζεσϑαι, um gemißhandelt zu werden, Thuc. 1, 38; auch ἐπὶ τούτῳ ὅπως, Xen. An. 7, 6, 16; ἐπὶ πορείᾳ ϑύεσϑαι Cyr. 2, 4, 18; οὐκ ἐπὶ τέχνῃ ἔμαϑες ὡς δημιουργὸς ἐσόμενος, ἀλλ' ἐπὶ παιδείᾳ, zur Bildung, Plat. Prot. 312 b, u. nachher ἐπὶ τέχνῃ μανϑάνει ὡς σοφιστὴς ἐσόμενος, um ein Gewerbe davon zu machen, 315 a; ἐπ' ὠφελείᾳ τῶν φίλων καὶ ἐπὶ βλάβῃ τῶν ἐχϑρῶν, zu Nutz und Frommen der Freunde, zum Schaden der Feinde, Rep. I, 334 b; ἐπὶ διαβολῇ τῇ ἐμῇ λέγει, um mich zu verleumden, Apol. 20 e; ἐπὶ σωτηρίᾳ Thuc. 2, 13; Ἐριφύλη ἐπὶ τῇ τοῦ ἀνδρὸς ψυχῇ τὸν ὅρμον δεξαμένη, um das Leben ihres Mannes zu verrathen, od. unter der Bedingung, daß sie verriethe, Plat. Rep. IX, 590 a; δωροδοκεῖν ἐπὶ πράξει Xen. An. 7, 6, 17; auch bei Sp. nicht selten, z. B. ἐπὶ πολέμῳ διαβαίνειν Ἴβηρα Pol. 2, 13, 7; ἐπ' ἐξανδραποδισμῷ πόλεμον ἐκφέρειν τινί 6, 49, 1; ἐφ' ἑτέρᾳ ἀποδημῶν ἐμπορίᾳ Dem. 52, 3. – Bes. vom Preise, vom Lohne, nach dem man strebt, um den man sich bemüht, ἐπί τινι ἁϑλεύειν Il. 23, 274; ἐπὶ ἀέϑλῳ, ἐπὶ μισϑῷ, ἐπὶ δώρῳ, um den Kampfpreis, um Lohn, um ein Geschenk, 9, 602. 10, 304. 21, 445 Od. 11, 548; ἐπ' ἀργύρῳ τὴν ψυχὴν προδούς Soph. Ant. 322; ἐπὶ κέρδεσι λέγων 1048; ἐπὶ κέρδει ποιεῖν τι Xen. Mem. 1, 2, 56; ähnlich ἐπὶ δέκα ταλάντοις γαμεῖν Andoc. 4, 13 (vgl. ἐπὶ τῇ ἀδελφῇ δέκα μνᾶς λαβεῖν προῖκα Is. 2, 5); οὐκ ἂν ἐπὶ τῷ βίῳ παντὶ βούλοιτο ἀκοῦσαι, nicht ums Leben, Xen. Mem. 2, 2, 8; ἐπ' οὐδενί, um keinen Preis, Her. 3, 38; ἐπὶ πόσῳ ἄν τις δέξαιτο, wie viel möchte Einer dafür geben, Plat. apol. 41 b. Man vgl. noch ἄγειν τὴν ἐπὶ ϑανάτῳ Polyaen. 5, 2, 12 (auch Xen. An. 1, 6, 10 lesen die besseren mss. ὅτι ἐπὶ ϑανάτῳ ἄγοιτο für den accus., vgl. auch ἐλάβοντο τῆς ζώνης τὸν Ὀρόντην ἐπὶ ϑανάτῳ ibid. u. 5, 7, 34 Mem. 4, 4, 31; ἐπὶ ϑανάτῳ συλλαβεῖν Isocr. 4, 154, wie D. Sic. 16, 6 u. Luc. D. mort. 12, 3; – ἦσϑα ἐπὶ ϑητείᾳ πλάνης, = ϑητεύων, Soph. O. R. 1029. Uebh. den Erfolg bezeichnend, μεγάλοι ϑόρυβοι κατέχουσιν ἡμᾶς ἐπὶ δυςκλείᾳ, so daß ein übler Ruf entsteht, Soph. Ai. 143; vgl. noch ἀναλκίδες, οὐδ' ἐπὶ χάρμῃ Il. 13, 104; μελέους ϑανάτους εὕροντο δόμων ἐπὶ λύμῃ Aesch. Sept. 861; εἴη δ' ἐπὶ νίκῃ Ch. 855; vgl. Ag. 995; ἐπὶ δορὶ καὶ φόνῳ καὶ ἐμῶν μελάϑρων λώβᾳ, daß Mord u. Verwüstung daraus entstehen, Eur. Hec. 649; ἐπ' εὐπραξίᾳ μέμνησϑέ μου ϑανόντος Soph. O. C. 1540. – Dah. auch bei Angabe der Zinsen, τοκοφορεῖν ἐπ' ἐννέ' ὀβολοῖς Dem. 59, 52; δανείζομαι ἐπὶ μεγάλοις τόκοις, auf hohe Zinsen, 1, 15. Dah. ἐπὶ δραχμῇ, das ist zu 1% monatlich, nach unserer Weise zu 12% ἐπὶ πέντ' ὀβολοῖς, zu 10%, u. ä. Dem. Anders aber ἐπὶ τοῖς σώμασι μηδένα δανείζειν, auf den Körper, unter Verpfändung des Leibes, Plut. Sol. 15; vgl. Dem. 21, 45. – 6) die Bedingung; von jeder näheren Bestimmung, un ter der Etwas geschieht; αἱ σπονδαὶ ἐγένοντο ἐπὶ τούτοις, unter den Bedingungen, Her. u. folgde Geschichtsschreiber oft; bes. in der Vbdg ἐφ' ῷτε mit dem inf., unter der Bedingung, daß, Ar. Ach. 722; Plat. Apol. 29 c u. oft; auch ἐπ' ᾧτε ἄρξομαι, Her. 3, 83; ἐφ' ᾧ τηρήσονται. Thuc. 4, 30; vollständig: ἐπὶ λόγῳ τοιῷδε ἐφ' ᾡ Her. 7, 158; ἐπὶ τοῖςδε ἐπ' ᾡτε 5, 82. 7, 154; ἐπὶ τούτῳ ἐφ' ᾡτε, überall; ἐπ' ἴσοις, unter billigen Bedingungen; ἐφ' ᾧ μόνον ὑμᾶς κακῶς ποιεῖν Pol. 9, 28, 7. – 7) Allgemeiner ist die Beziehung in τὸ δὲ ἔργον ἐφ' ᾡ καλοῦμεν τὸ ὄνομα, die Sache, der wir den Namen beilegen (bei der wir den Namen aussprechen), Plat. Soph. 218 c u. öfter; ἕκαστον τῶν ὀνομάτων οὐκ ἐπί τινι καλεῖς Parm. 174 d; ἐπὶ μὲν τῇ τοῦ οἰκείου ἔχϑρᾳ στάσις κέκληται, ἐπὶ δὲ τῇ τοῦ ἀλλοτρίου πόλεμος, man braucht dabei den Ausdruck Krieg, Rep. V, 470 b; vgl. Xen. Cyr. 2, 2, 12. Bei Sp. auch wie oben, I, 2 a; καλεῖν τινα ἐπί τινι, nach Jem. benennen, Plut. Demetr. 2 Rom. 19; Luc. Tim. 52.
III. Mit dem accusat., die Bewegung od. Richiung auf ein Ziel ausdrückend, – 1) örtlich, – a) darauf zu, hin, zu, zunächst bei Verbis der Bewegung; ἐπὶ νῆας ἔρχεσϑαι u. ä., Hom. u. Folgde; bes. nach einem höheren Punkte, auf, ἐπὶ πύργον βαίνειν, ἐπ' ἐπάλξεις, Il. 6, 386. 12, 375; ἀναβαίνειν ἐπὶ τὸ ὄρος u. ä., Her. 1, 131; Xen. An. 4, 1, 7; ἁναβιβάζειν ἐπὶ τὸν ἵππον 3, 4, 35, ἐπὶ τοὺς ἵππους ἀναβιβαστέον Plat. Rep. V, 467 e; προελϑεῖν ἐπὶ τὸ βῆμα Thuc. 2, 34; ἐπὶ πόλιν διώκων, zur Stadt hin, Aesch. Sept. 89; ἐς Μακεδόνων χώραν ἁφικόμεσϑ' ἐπ' Ἀξίου ποταμόν Pers. 485; κέλσας ἐπ' ἀκτάς Eum. 10; εἶμ' ἐπὶ ναῦν Soph. Phil. 622; ἐπὶ σεμνὸν ἑζόμην βάϑρον O. C. 100; ἐξῆλϑον ἐπὶ τὴν Χαλκιδικήν Thuc. 2, 70; ὅταν πρὸς δαῖτά τε καὶ ἐπὶ ϑοίνην ἴωσι Plat. Phaedr. 238 b; κληϑεὶς δεῦρ' ἐπὶ δεῖπνον Conv. 174 e; ὁδὸς ἐπὶ Σοῦσα φέρει Xen. An. 3, 2, 15. Seltener so von Menschen, auf Einen zu, 4, 7, 23; ἐπὶ πόδα ἀναχωρεῖν, s. dieses Verbum. Auch bei Verbis der Ruhe (vgl. εἰς), z. B. καταστὰς ἐπὶ τὸ πλῆϑος Thuc. 4, 84, d. i. in die Volksversammlung geführt; καταστὰς ἐπὶ τοὺς Ἀϑηναίους ib. 97; ἐπιστῆναι ἐπὶ ζυγόν Arr. An. 2, 3; παρεῖναι ἐπὶ τὰς ϑύρας Xen. Cyr. 3, 3, 12. 6, 1, 1, u. oft in dieser Vrbdg; vgl. Plat. Conv. 212 d; ἐπὶ τὸν τάφον Thuc. 2, 24; ἐπὶ τὰς εἰςόδους στῆναι Xen. Cyr. 3, 3, 68; τὰ δόρατα ἐπὶ τὸν δεξιὸν ὦμον ἔχειν, sc. λαβόντες, An. 1, 3, 25; ἦσαν ἐπὶ χαράδραν 4, 2, 3; εἴκαζεν ἐπὶ τὸ ἄκρον ἔσεσϑαί σε Luc. Hermot. 2. Bei Sp. geradezu wie ἐπί τινος, z. B. Long. 4, 34. In ἐπὶ δεξιά, ἐπ' ἀριστερά, zur Rechten u. Linken, ist immer an die Bewegung dahin zu denken, Il. 7, 238. 12, 240 u. A. Bes. in Vrbdgn, wie τὰ ἐπ' ἀριστερὰ ἐςπλέοντι τοῦ Ἑλληςπόντου αἵρεε πάντα, Her. 6, 33; vgl. Xen. An. 6, 2, 1; so ἐπ' ἐκεῖνα, was auch ἐπέκεινα geschrieben wird; ἐπὶ ϑάτερα, Thuc. 7, 37; Xen. An. 5, 4, 10 Hell. 6, 2, 7. Aehnlich ἐπὶ δόρυ ἀναστρέφειν, d. i. rechtsumkehrt machen, Xen. An. 4, 3, 29; – ἐπὶ τάδε, oft Pol., diesseits; – λέγειν ἐπί τινα, zu Jem. sprechen, Her. – Bes. im feindlichen Sinne, gegen, wider, von Hom. an überall, bes. von Menschen, ἐπ' ἄλλην ἄλλος ἴϑυνεν δόρυ Aesch. Pers. 403; ἐπιϑρώσκειν, ὁρμᾶσϑαι, Soph. O. R. 469, vgl. 215 Ai. 47. 157; ὥσπερ ϑηρίον ἧκεν ἐφ' ἡμᾶς ὡς διαρπασόμενος Plat. Rep. I, 336 b. – b) über od. durch Etwas hin, draufhin, die Ausdehnung u. Verbreitung im Raume bezeichnend, ἐπ' ἐννέα κεῖτο πέλεϑρα, er lag da über neun Morgen Landes hingestreckt, Od. 11, 577; so oft πλεῖν ἐπὶ οἴνοπα πόντον, περᾶν, ὁρᾶν, λεύσσειν, über das Meer hin; ἐπὶ πολλὰ ἀλήϑην, über viele Lande hin, Od. 14, 120; κλέος πάντας ἐπ' ἀνϑρώπους, unter allen Menschen verbreitet, Il. 10, 213, vgl. 24, 202; Hes. O. 11 Th. 95; ἐπὶ πᾶσαν χϑόνα ϑεῖον ἐλαύνει Aesch. Pers. 74; ἐπὶ τὸ πᾶν πέλαγος Plat. Critia. 108 e; ἐπὶ πᾶσαν Εὐρώπην ἐλλόγιμοι ἦσαν, durch ganz Europa hin, ing. E., 112 e; τὸ κάλλιστον γένος ἐπ' ἀνϑρώπους γεγονός Tim. 23 a. Auch bei Angabe des Maaßes, παρετέτατο ἡ τάφρος ἐπὶ δώδεκα παρασάγγας Xen. An. 1, 7, 15; πλάτος ἔχων πλεῖον ἢ ἐπὶ δύο στάδια Cyr. 7, 5, 8, öfter, s. unter 3. – 2) von der Zeit, Ausdehnung bis zu einem gewissen Punkte; ἐπὶ χρόνον, auf eine Zeit, eine Zeit lang, Il. 2, 299; Her. 9, 22; ἐπ' ἠῶ, bis, um Morgen, Od. 7, 288; ἐπὶ γῆρας 8, 226; ἐπὶ πολλὸν χρόνον 12, 407, wie ἐπὶ δηρόν, auf lange, Il. 9, 415; ὁ ἐπ' ἡμέραν ἔχων, der für den Tag zu leben hat, Her. 1, 32 u. oft; vgl. Soph. Tr. 1118. ἐπὶ χρόνον τινά, ἐπὶ πολὺν χρόνον, Plat. Prot. 344 b Phaed. 84 c; ἐπ' ἀνϑρώπων γενεάς Xen. Cyr. 5, 2, 4; ἐφ' ἡμέραν ἀρκεῖν 6, 2, 34 u. A. Aehnlich – 3) bei Zahl- u. Maaßbestimmungen, bis zu, bis auf; ἐπὶ διηκόσια, bis zu zweihundert, Her. u. A.; ἐφ' ὅσον, soweit, Il. 3, 12. 15, 358; ἐπὶ τόσον, bis zu dieser Größe, Od. 5, 251; ὅσσον τ' ἐπὶ ἥμισυ πάσης, bis zur Hälfte des ganzen Schiffes, 13, 114; ἐπὶ μακρόν, weithin, 6, 117; διασπειρόμενοι ἐφ' ὅσον καλῶς εἶχε, über einen so weiten Raum hin, als es gut war, Xen. An. 6, 1, 19, vgl. Cyr. 5, 4, 84; ἐπ' ὅσον ἔποψις τοῦ ἱροῠ εἶχεν Her. 1, 64; ἐπὶ πολύ, weithin, Thuc. 2, 79; Xen. An. 1, 8, 8; ἐπὶ πάμπολυ τῆς ϑαλάττης 7, 5, 12 (aber ὡς ἐπὶ τὸ πολύ, meistentheils, 3, 1, 42 Arist. sehr oft); ἐπὶ πολλοὺς τεταγμένοι, viel Mann hoch, 4, 8, 11; vgl. Thuc. 4, 93. 94 u. oben I, 4; ἐπὶ τρεῖς ἀσπίδας Arr.; ἐπὶ μίαν ναῦν Pol. 1, 26, 13. – 4) Uebertr., zu, Zweck u. Absicht auszudrücken; ἐπὶ ἔργα τράποντο, sie wandten sich zur Arbeit, Il. 3, 422; ἐπ' ἰϑύν, zur Unternehmung, Od. 4, 434, ἐφ' ἁρπαγὴν τραπέσϑαι Xen. An. 7, 1, 18; ἰέναι ἐπὶ τὸν ἀγῶνα 3, 1, 22; ἰέναι ἐπὶ ϑήραν Her. 1, 37; ἐπὶ ϑεωρίαν Plat. Crit. 52 b, ἐπὶ ἐμπορίαν ἀποδημεῖν Lycurg. 57, zum Handel verreisen; ἐπ' αὐτό γε τοῠτο πάρεσμεν, eben deswegen sind wir hierher gekommen, Plat. Gorg. 447 b, οὐκ ἐπὶ τοῦτο ἤλϑομεν, wir haben dies nicht unternommen, Xen. An. 2, 5, 22; ἐπὶ πᾶν ἐλϑεῖν, Alles unternehmen, Alles aufbieten, 3, 1, 18; εἰς πάντ' ἀφῖγμαι κοὐδὲν εἴργασμαι πλέον Eur. Hipp. 286; ἐπὶ πάντ' ἀφίξομαι Soph. O. R. 265, vgl. ἐπ' ἔσχατα βαίνειν, zum Aeußersten, O. C. 217; bes. um Etwas zu erreichen, bei den Verbis der Bewegung, στέλλειν ἐπ' ἀγγελίην, auf, nach Botschaft ausschicken, Il. 4, 384; ἐπὶ βοῦν ἴτω, er gehe, um den Stier zu holen, 3, 421; seltener auch von Personen, ἐπ' Ὀδυσῆα ἤϊε 5, 149; ποτὲ μὲν κακὸν ἄλλοτ' ἐπ' ἐσϑλὸν ἕρπει Soph. Ant. 364, vgl. Phil. 43; πέμπειν ἀρωγὴν ἐπὶ νίκην Aesch. Ch. 471; Sept. 843; ἐφ' ὃ ἕκαστος πέφυκεν, ὡς ἐπὶ τὸ μὴ πονεῖν γεγονότας Plat. Rep. VII, 537 a, Legg. VI, 779 a; λέγεται Ἡρακλῆς ἐπὶ τὸν Κέρβερον καταβῆναι, nach dem Cerberus, um ihn herauszuholen, Xen. An. 5, 10, 2; ἐπὶ ξύλα παρέπεμψε Thuc. 4, 13; οἱ ἐπὶ τὰ χρήματα παρόντες Pol. 29, 3, 7; 10, 34, 8; φρύγανα συλλέγειν ὡς ἐπὶ πῦρ Xen. An. 4, 3, 11. – 5) Allgemeine Beziehungen: ἐπὶ στάϑμην, nach der Richtschnur, Od. 5, 245; – ἐπ' ἴσα, adverbial, gleich, unentschieden, vom Treffen, Il. 12, 436; ἐπὶ πλέον οὐκ ἀκήκοα, mehr, Plat. Phaedr. 261 b; ἐπ' ἔλαττον 93 b; ἐπὶ τὸ βέλτιστον λέγων Gorg. 503 e; vgl. ἐπὶ τὰ γελοιότερα ἐπαινέσαι, so daß es lächerlich wird, Conv. 214 e; Phil. 40 b, ἐπὶ τὸ μεῖζον κοσμεῖν, übertreibend, Thuc. 1, 10; καϑ' ἕκαστα – ἐπὶ πάντα, im Allgemeinen, Soph. 235 c.
In Zusammensetzungen ist es 1) örtlich, auf, bei, in, an, sowohl mit dem Begriffe der Ruhe, ἐπίγειος, ἐπιπολάζω, als der Bewegung, ἐπιβαίνω, ἐπιτίϑημι; auch der Richtung nach, u. feindlich, gegen, ἔπειμι, ἐπιστρατεύω, übertr. ἐπιϑυμέω, dabei, ἐπιϑρηνέω. – 2) zeitlich, darauf, darnach, ἐπιγίγνομαι, ἐπιβιόω; u. übh. Hinzukommen, ἐπιδίδωμι. – 3) Veranlassung, ἐπιγελάω. – 4) Wiederholung, ἐπέρομαι. – 5) Abhängigkeit, Unterwerfung, ἐπαίτιος, ἐπικίνδυνος. Dah. Gemäßheit, ἐπίκαιρος. – Ueber die Zahlenverbindungen und andere s. die Composita selbst.
In der Anastrophe ἔπι, oft bei Dichtern, bes. Epikern.
-
66 ὑπ-άρχω
ὑπ-άρχω, 1) anfangen, beginnen, ὅςτις ὑπάρξῃ Od. 24, 286; gew. τινός, den Anfang womit machen, den Anlaß wozu geben, ἀδίκων ἔργων, ἀδικίης, Her. 1, 5. 4, 1. 7, 9; κακῶν, Eur. Phoen. 1576 Andr. 273 Herc. fur. 1169; ὑπῆρξαν τῆς ἐλευϑερίας τῇ Ἑλλάδι Andoc. 142; τῆς ἔχϑρας Dem. 59, 1; βίας Plut. Thes. 33; c. accus., εὐεργεσίας τινί Aesch. 2, 26; εἴς τινα, Dem. 19, 280; auch ohne Zusatz, Streit, Händel anfangen, οὐδέν μοι ὑπῆρκτο εἰς αὐτόν Antiph. 5, 58; οὐκ ὑπάρχων, ἀλλὰ τιμωρούμενος Dem. 59, 1; ἀμύνεσϑαι καὶ μὴ προτέρους ὑπάρχειν Isocr. 9, 28; – c. partic., ἐμὲ ὑπῆρξαν ἄδικα ποιεῠντες, sie thaten mir zuerst Unrecht, Her. 7, 8, 2; ὑπάρχει ἀτάσϑαλα ποιέων ἐς τοὺς Ἕλληνας 9, 78; ὑπάρχει εὖ od. κακῶς ποιῶν τινα, er thut Einem zuerst Gutes, fügt Einem zuerst Schaden zu, Xen. An. 2, 3, 23. 5, 5, 9; μήτε ὑπάρχων, μήτε ἀμυνόμενος Plat. Legg. IX, 879 d; eben so Gorg. 456 e; – auch umgekehrt, ὑπάρχων ἠδίκεις αὐτόν, Isocr. 16, 44 u. A. – Bei Sp. auch med., ὑπαρχομένου τοῦ ἦρος, im Beginne des Frühlings, Ael., wie auch Plat. σπείρας καὶ ὑπαρξάμενος ἐγὼ παραδώσω vrbdt, Tim. 41 c. – Pass., τὰ ἔκ τινος ὑπαργμένα (ion. = ὑπηργμένα), das von Einem Angefangene, Her. 7, 11; ἀμνηστία τῶν ὑπηργμένων Strab. 2, 7, 1; s. auch 2 a. – 2) intrans., vorhanden, dasein, zu Jemandes Dienst oder Gebrauch bereit sein; Pind. ἀγέλα ὑπᾶρχεν P. 4, 205; πημονῆς δ' ἅλις γ' ὑπάρχει Aesch. Ag. 1641; Ch. 1064; Soph. Phil. 697; τοῖσιν ἄγουσιν κλαύμαϑ' ὑπάρξει Ant. 923; ϑησαυρὸς ἄν σοι παῖς ὑπῆρχ' οὑμὸς μέγας Eur. Hec. 1229; u. in Prosa: τὸ πλέον τοῦ χωρίου αὐτὸ καρτερὸν ὑπῆρχε καὶ οὐδὲν ἔδει τείχους Thuc. 4, 4; ὑπῆρχε ἄρχουσι ϑεραπεύεσϑαι ὑπὸ τῶν ἀρχομένων Xen. Cyr. 3, 1, 20; ἅτε καὶ τῆς φύσεως ὑπαρχούσης 6, 44, 4; δεσμὸς ὑπαρχέτω πᾶσι Plat. Legg. X, 908 a, u. öfter; οἱ ὑπάρχοντες im Gegensatz von οἱ προγενόμενοι Pol. 10, 17, 12; Dem. 3, 15 setzt gegenüber τοῦτ' οὖν δεῖ προςεῖναι, τὰ δ' ἄλλα ὑπάρχει. – Bes. al Einem günstig, gewogen sein, ihm wohlwollen; Xen. An. 1, 1, 4, vgl. Hell. 7, 5, 5; Dem. 18, 174. 19, 118; auch von Sachen, Einem zu Gute kommen, zu Theil werden, ἡ σωτηρία τοῖς Ἕλλησιν ἐκ ϑαλάττης ὑπῆρξε Plut. Them. 4; Dem. 1, 10 braucht so auch das pass., τὰ παρὰ τῶν ϑεῶν ὑπηργμένα, wie sonst τὰ ὑπάρχοντα = καιρός, 2, 2; vgl. Ar. Lys. 1159. – b) Einem zu Gebote stehen, erlaubt, möglich sein; ὑπάρχει τόδ' ἐν τῇ σῇ χϑονὶ εἰπεῖν Eur. Heracl. 182; ὑπάρχον εἶναι Her. 5, 124; ὑπάρχον absolut, wie ἐξόν, da die Möglichkeit od. Gelegenheit da war, ὡς ὑπάρχον μοι χαρισαμένῳ Σωκράτει πάντ' ἀκοῦσαι Plat. Conv. 217 a; vgl. τοὺς νεκροὺς διὰ τάχους ἔϑαπτον, ὥςπερ ὑπῆρχε, wie es anging, Thuc. 3, 109. – c) zu Grunde liegen, die Grundlage bilden; τοῦτο ὑπαρκτέον, dieses muß zu Grunde gelegt werden, Plat. Rep. V, 467 c; τοῦτο ὑπάρχειν δεῖν Conv. 198 d; τούτων ὑπαρχόντων, wenn dieses so ist, Tim. 29 a u. öfter. – d) impers., ὑπάρχει μοι, mir steht zu Gebote, wird zu Theil, ich besitze, habe; oft bei Plat., ᾡ πρῶτον μὲν ὑπάρχει ἰατρῷ εἶναι, ἔπειτα ἀγαϑῷ ἰατρῷ Prot. 345 a; οἷ ἀφικομένῃ αὐτῇ ὑπάρχει αὐτῇ εὐδαίμονι εἶναι Phaed. 81 a; τὰ ὑπάρχοντα, der Besitz, die Habe, das Vermögen, Xen. u. sonst oft; auch geistig, die natürlichen Anlagen des Menschen, Plat. u. A.; die Eigenschaften, M. Ant. – 3) = ὕπαρχός εἰμι, Unterfeldherr oder Statthalter sein, gebieten, befehligen, τινός, aber auch τινί, wie τῷ χωρίῳ Thuc. 6, 87.
-
67 εννοεω
(тж. med.; aor. med.-pass. ἐνενοήθην)1) принимать во внимание, соображать, замечать(τὸ δὲ ὀλίγοι ἐννενώκασι Her.)
ἐννενόηκα σοῦ λέγοντος Plat. — я обратил внимание на твои слова;ἀλλ΄ ἐ. χρέ τοῦτο μέν … Soph. — но нужно же иметь в виду …2) (тж. ἐ. πρὸς ἑαυτόν Plut.) размышлять, обдумывать(τὰ λεγόμενα Her.; περί τινος Plat.)
3) думать, полагать(ὅτι … и ὥς … Her., Xen., Plat.)
ἐννοήσας μή … Xen. — боясь, что (как бы не) …4) замышлять, задумывать, намереваться(τι и ποιεῖν τι Soph., Her.)
5) придумывать(ὁδὸν κρείττω Xen.; μηχανήν τινα Plat.)
6) замечать, распознаватьἄνωθεν ἢ κάτωθεν ; Οὐ γὰρ ἐννοῶ Soph. — вверху или внизу? - Я не вижу (ср. 7)
7) понимать, постигатьδέδρακε ποῖον ἔργον ; Οὐ γὰρ ἐννοῶ Soph. — что именно он сделал? - Я не понимаю (ср. 6);
νῦν δ΄ ἐννοοῦμαι φαῦλος οὖσα Eur. — теперь я понимаю, что (была) безрассудна8) med. приходить к выводу, умозаключать(ἔκ τινος Plat.)
9) вспоминатьοἶσθ΄ ἐπὴ τῷ τοιούτῳ τὸν λόγον …;
- Οὐκ ἐννοῶ νῦν γ΄ οὕτως Plat. — знаешь ли ты поговорку об этом? В данную минуту не припоминаю10) подразумевать, значить, означатьτί σοι ἐννοεῖ (v. l. νοεῖ) τοῦτο τὸ ῥῆμα ; Plat. — что же означают твои слова?
11) стремиться мыслью, желатьοὐκ ἔσθ΄ ὁμονοεῖν τὸ αὑτῷ - v. l. αὐτό - ἑκάτερον ἐ. Arst. — это не единомыслие, когда каждый из обоих желает одного и того же
-
68 ινα
I1) тамἵ. σφιν ἐπέφραδον ἠγερέεσθαι Hom. — там велел я им собраться
2) (относит.) гдеλιμέν εὔορμος, ἵν΄ οὐ χρεὼ πείσματός ἐστιν Hom. — удобная бухта, где нет надобности в причале;
ἐνταῦθ΄ ἐμέν (= ἐσμέν), ἵν΄ οὐκ ἔτ΄ ὀκνεῖν καιρός Soph. — мы в таком положении, в котором (= что) медлить нельзя;ἐν ἀγορᾷ, ἵ. ὑμῶν πολλοὴ ἀκηκόασι Plat. — на площади, где многие из вас слышали (меня);ἵ. αὐτὸς ἔφρασε τῆς χώρης Her. — (там), где он сам указал;οὐχ ὁρᾷς ἵν΄ εἶ κακοῦ ; Soph. — разве ты не видишь, в какой ты беде?3) (относит.) кудаἐνὴ δήμῳ, ἵν΄ οἴχεται Hom. — среди народа (= страны), куда он ушел;
ἵν΄ οὐ πυρὸς ἵξετ΄ ἀϋτμή Hom. — куда не проникнет копоть от огня;ὁρᾷς, ἵν΄ ἥκεις ; Soph. — видишь, до чего ты дошел?4) (относит.) когдаγάμος σχεδόν ἐστιν, ἵ. χρέ καλὰ (sc. εἵματα) ἕννυσθαι Hom. — близка свадьба, когда нужно красиво нарядиться
IIconj.1) чтобы, (для того) чтобы, с целью:(1) (с impf. и aor. ind. для выраж. нереальности) σὲ ἐχρῆν ἡμῖν συγχωρεῖν, ἵ. συνουσία ἐγίγνετο Plat. тебе следовало нам уступить, чтобы получилась беседа(2) (с conjct. - при главном времени в главном предложении) imper., conjct., impf., aor. (= pf.) или opt. с ἄν См. ανἐς πεδίον καταβῆναι, ἵν΄ ὅρκια πιστὰ τάμητε Hom. — выйти в поле, чтобы вам заключить (с данайцами) твердый договор;
(τὰ πλοῖα) Ἀβροκόμας κατέκαυσεν, ἵ. μέ Κῦρος διαβῇ Xen. — Аброком сжег суда, чтобы Кир не переправился (через реку);εἴπω τι κἄλλ΄ (= καί τι ἄλλο), ἵν΄ ὀργίζῃ πλέον Soph. — сказать мне еще что-л., чтобы ты (еще) больше разгневался?;οὔτε χρημάτων ἕνεκα ἔπραξα ταῦτα, ἵ. πλούσιος ἐκ πένητος γένωμαι Lys. — я сделал это не из-за денег, чтобы из бедняка стать богачем;ἐπίτηδές σε οὔκ ἤγειρον, ἵ. ὡς ἥδιστα διάγῃς Plat. — я умышленно не будил тебя, чтобы ты провел время как можно приятнее;οὐκ ἂν δή μοι ἄμαξαν ἐφοπλίσσαιτε τάχιστα, ἵ. πρήσσωμεν ὁδοῖο ; Hom. — так вы и не поспешите приготовить мне повозку, чтобы (мог я свой) путь совершить?;ἀρκετὸν τῷ μαθητῇ ἵ. γένηται ὡς ὅ διδάσκαλος αὐτοῦ NT. — с ученика довольно, если он станет таким, как его учитель;μέ κρίνετε ἵ. μέ κριθῆτε NT. — не судите, да не судимы будете(3) (с opt. - при impf., aor., praes. hist. и opt. с ἄν, реже при главном времени в главном предложении)Μένων δῆλος ἦν ἐπιθυμῶν τιμᾶσθαι, ἵ. πλείω κερδαίνοι Xen. — Менон явно стремился к почестям, чтобы больше наживать;
ἢ οὐκ ἐπιστάμεθα ὅτι βασιλεὺς ἡμᾶς ἀπολέσαι ἂν περὴ παντὸς ποιήσαιτο, ἵ. καὴ τοῖς ἄλλοις Ἕλλησι φόβος εἴη στρατεύειν Xen. — разве мы не знаем, что (персидский) царь дорого бы дал за нашу гибель, чтобы другие треки побоялись воевать (против него)?ἵ. καθ΄ ὑπόθεσιν καὴ συγώρήσῃ Sext. — если бы это было допущено хотя бы в виде предположения
3) (с fut. ind.)ἵ. μέ εἶς ὑπὲρ τοῦ ἑνὸς φυσιοῦσθε κατὰ τοῦ ἑτέρου NT. — чтобы вам не превозноситься друг перед другом
4) так что, вследствие чегоἦν παρακεκαλλυμένον ἀπ΄ αὐτῶν, ἵ. μέ αἴσθωνται αὐτό NT. — (это слово) было сокрыто от них, а потому они не поняли его
5) чтоκαὴ πόθεν μοι τοῦτο, ἵ. ἔλθῃ πρὸς ἐμή ; NT. — как случилось, что она пришла ко мне?
ἵ. (δέ) τί ; Arph., Plat.; — к чему?, для чего?, зачем?;
ἵ. τί τοῦτο λέγεις ; Plat. — зачем ты это говоришь?;ἵν΄ εἰδῇς Soph. — (так и) знай, имей в виду;οὐδ΄ ἄλλαις πολλαῖς, - ἵ. μέ εἴπω ὅτι οὐδεμιᾷ Plut. — (этого) нет (и) во многих других случаях, - чтобы не сказать ни в одном -
69 ουν
I.II.ион.-дор. ὦν ( всегда на втором месте)(обычно с частицами: ἀλλ΄ οὖν, γὰρ οὖν, δ΄ οὖν, εἴτε οὖν, καὴ οὖν, μὲν οὖν, οὔτε οὐν, ὥσπερ οὖν)
1) конечно, действительно, именно (так)ἆρ΄ οὐ τόδε ἦν τὸ δένδρον ; - Τοῦτο μὲν οὖν αὐτό Plat. — не то ли это дерево? - Да, именно оно самое;
ἐγὼ ὥσπερ οὖν οὐκ οἶδα, οὐδὲ οἴομαι Plat. — я как в действительности не знаю, так и не думаю, (что знаю);εἴτ΄ οὖν, εἴτε μέ γενήσεται Eur. — будет это действительно или нет2) ну, жеτί οὖν ἦν τοῦτο ; Plat. — что же такое произошло?;
εἴτ΄ οὖν ἀληθές, εἴτ΄ οὖν ψεῦδος Plat. — будь то правда, будь то ложь3) и вот, так вотτῇ δ΄ οὖν στρατιᾷ τότε ἀπέδωκε Κῦρος μισδόν Xen. — как бы то ни было, но Кир выплатил войску жалование;
τῇ τε οὖν αὐτονόμῳ οἰκήσει μετεῖχον οἱ Ἀθηναῖοι Thuc. — так вот афиняне жили по собственным законам4) все жеεἰ δὲ μηδέν ἐστι, ἀλλ΄ οὖν … Plat. — если же это и окажется не так, то все же …
5) итак, следовательно, поэтомуτίς οὖν ὅ λύσων σ΄ ἐστίν ; Aesch. — так кто же будет твоим освободителем?6) (после pron. relat.) бы ни (было), -либо (см. ὁστισοῦν, ὁποσοσοῦν, ὁποτερωσοῦν и т.п.) -
70 παρειμι
I[εἰμί] (impf. παρῆν - атт. παρῆ, эп. παρέην; fut. παρέσομαι - эп. παρέσσομαι; inf. παρεῖναι - эп. παρέμμεναι, дор. παρεῖμεν; part. praes. παρών - эп.-ион. παρεών)1) присутствовать, находиться(μάχῃ Hom.; ἐν ταῖς συνουσίαις Plat.; ἐπὴ πᾶσι Xen.; παρ΄ ἡμῖν Soph.)
π. τῷ στρατεύματι Dem. — находиться при войске2) быть в наличии, быть под рукойεἴ μοι δύναμίς γε παρείη Hom. — если бы у меня была возможность;
παρὼν νῦν χρόνος Soph. — настоящий момент;ἥ νῦν παροῦσα ἡμέρα Plat. — нынешний день;τὸ παρόν Plat., τὸ παρεόν Her. — текущий момент;πρὸς τὰ παρέοντα Her. τῷ παρόντι или ἐν τῷ τότε παρόντι Thuc., ἐν τῷ νῦν παρόντι Plat. — в данных условиях;ἐκ τῶν παρόντων Thuc., Xen. и ἐκ τοῦ παρόντος Plut. — в силу сложившихся обстоятельств;ἀρκούμενοι τοῖς παροῦσιν NT. — довольствуясь тем, что есть;τὰ παρόντα Hom. — поданные на стол яства3) быть в помощь, помогать(τινι Hom., Aesch., Dem.)
4) ( брахилогически) досл. прийдя находиться, т.е. явиться, прийти, прибыть(τινι ἐπὴ δεῖπνον Her.)
ἐπ΄ αὐτό γέ τοι τοῦτο πάρεσμεν Plat. — для этого-то мы и пришли;πάρεστι πρὸς τοῦτο καιροῦ τὰ πράγματα Dem. — вот до чего дошло дело;ὅ καιρὸς οὔπω πάρεστι NT. — время еще не настало5) impers. быть во власти, быть возможнымτἄλλα πάρεστί σοι πατρῷ΄ ἑλέσθαι Soph. — остальное тебе можно взять из отцовских вещей;
II1) проходить мимо(παρὰ τέν φάλαγγα Xen.)
οἱ ἀεὴ παριόντες Plat. — все, кто ни проходил мимо;ὃ παριὼν τῷ λόγῳ ἔτυχον εἰπών Plat. — то, что я сказал мимоходом2) проходить, переходить(τὸν χῶρον Her.)
σύνθημα παρῄει Xen. — (по войскам) передавался пароль3) входить, вступать, проникать(εἰς οἰκίαν Xen.)
4) подходить, приближаться(ταύτῃ Xen.)
; продвигаться(ἐς τὸ πρόσθεν Arph.)
5) всходить(ἐπὴ τὸ βῆμα Isocr.)
οἱ παριόντες Dem. — выступающие с речами, ораторы6) опережать, обгонять, превосходить(τινά Xen.)
-
71 εἰ
εἰ ( κεἴ fr. 4; repeated P. 9.93; followed by different moods P. 4.264f.; by different tenses N. 11.13f.; for εἴ τις also v. τις.) A conditional.1 c. pres. ind.a impv. in apodosis.εἰ δ' ἄεθλα γαρύεν ἔλδεαι, φίλον ἧτορ, μηκέτ ἀελίου σκόπει ἄλλο θαλπνότερον O. 1.3
“φίλια δῶρα Κυπρίας ἄγ' εἴ τι, Ποσείδαον, ἐς χάριν τέλλεται, πέδασον ἔγχος Οἰνομάου” O. 1.75ὑγίεντα δ' εἴ τις ὄλβον ἄρδει, μὴ ματεύσῃ θεὸς γενέσθαι O. 5.23
εἰ δέ τοι μάτρῳ μἔτι Καλλικλεῖ κελεύεις στάλαν θέμεν, ἐμὰν γλῶσσαν εὑρέτω κελαδῆτιν N. 4.79
εἰ δὲ Θεμίστιον ἵκεις ὥστ' ἀείδειν, μηκέτι ῥίγει N. 5.50
b pres. ind. in apodosis. (cf. A. 1. h. infra.)εἰ δὲ θεὸν ἀνήρ τις ἔλπεται λτ;τιγτ; λαθέμεν ἔρδων, ἁμαρτάνει O. 1.64
εἰ δ' ἀριστεύει μὲν ὕδωρ, κτεάνων δὲ χρυσὸς αἰδοιέστατος, νῦν δὲ Θήρων ἅπτεται Ἥρακλέος σταλᾶν ( νῦν γε v. l.: εἰ has comparative force, just as) O. 3.42εἴ τι καὶ φλαῦρον παραιθύσσει, μέγα τοι φέρεται πὰρ σέθεν P. 1.87
εἰ δέ τις ἤδη λέγει, παλαιμονεῖ κενεά P. 2.58
εἰ δὲ ἐπίστᾳ, μανθάνων οἶσθα προτέρων P. 3.80
εἰ δὲ νόῳ τις ἔχει θνατῶν ἀλαθείας ὁδόν, χρὴ P. 3.103
“Μοῖραι δ' ἀφίσταντ, εἴ τις ἔχθρα πέλει” with temporal force P. 4.145 διδοῖ (sc. ἡ δρῦς) ψᾶφον περ' αὐτᾶς, εἴ ποτε χειμέριον πῦρ ἐξίκηται λοίσθιον ἢ μόχθον ἀμφέπει ( ἀμφέπῃ coni. Heyne: εἰ has temporal force) P. 4.266 “εἰ μὲν αὐτὸς Οὔλυμπον θέλεις λτ;ναίεινγτ;, ἔστι σοι τούτων λάχος” N. 10.83εἰ δ' ἀρετᾷ κατάκειται, χρή νιν εὑρόντεσσιν ἀγάνορα κόμπον μὴ φθονεραῖσι φέρειν γνώμαις I. 1.41
εἰ δέ τις ἔνδον νέμει πλοῦτον κρυφαῖον, ἄλλοισι δ' ἐμπίπτων γελᾷ, ψυχὰν Ἀίδα τελέων οὐ φράζεται δόξας ἄνευθεν I. 1.67
εἰ δέ τις ἀρκέων φίλοις ἐχθροισι τραχὺς ὑπαντιάζει, μόχθος ἡσυχίαν φέρει Pae. 2.31
c fut. ind. in apodosis, where εἰ has causal force.ἀγγελίαν πέμψω ταύταν, εἰ Χαρίτων νέμομαι κᾶπον O. 9.26
“εἰ δὲ χρὴ καὶ πὰρ σοφὸν ἀντιφερίξαι, ἐρέω” P. 9.50d opt. c. κε in apodosis, i. e. potential.εἰ δὲ γεύεται ἀνδρὸς ἀνήρ τι, φαῖμέν κε N. 7.86
εἰ δὲ κασιγνήτου πέρι μάρνασαι, ἥμισυ μέν κε πνέοις γαίας ὑπένερθεν ἐών N. 10.85
e impf. ind. in apodosis.εἰ γάρ τις ἀνθρώπων πράσσει θεοδμάτους ἀρετὰς, ἐσχατιαῖς ἤδη πρὸς ὄλβου βάλλετ' ἄγκυραν I. 6.10
f pres. ind. understood in apodosis.εἴ τις ἀνδρῶν κατέχει φρασὶν αἰανῆ κόρον, ἄξιος εὐλογίαις ἀστῶν μεμίχθαι I. 3.1
τὰ μακρὰ δ' εἴ τις παπταίνει, βραχὺς ἐξικέσθαι χαλκόπεδον θεῶν ἕδραν I. 7.43
g apodosis omitted.εἰ δὲ τις οἶδεν τὸ μέλλον, ὅτι O. 2.56
h pres. ind. understood in protasis.a ind. pres. in apodosis.ἄνεται πάντα βροτοῖς, εἴ σοφός, εἰ καλός, εἴ τις ἀγλαὸς ἀνήρ O. 14.7
εἰ δέ τις ὄλβος ἐν ἀνθρώποισιν, ἄνευ καμάτου οὐ φαίνεται P. 12.28
εἰ δυνατόν, Κρονίων, πεῖραν μὲν ἀγάνορα ἀναβάλλομαι N. 9.28
II impf. ind. c. κε in apodosis. ἤθελον Χίρωνά κε Φιλλυρίδαν, εἰ χρεὼν τοῦθ' κοινὸν εὔξασθαι ἔπος, ζώειν where the subordinate clause is parenthetic P. 3.2III impv. in apodosis. οὕνεκεν, εἰ φίλος ἀστῶν, εἴ τις ἀντάεις, τό γ' ἐν ξυνῷ πεποναμένον εὖ μὴ λόγον βλάπτων ἁλίοιο γέροντος κρυπτέτω i. e. whether — or P. 9.932 c. fut. ind., imperative in apodosis.εἰ δέ τις ὄλβον ἔχων μορφᾷ παραμεύσεται ἄλλους, ἔν τ' ἀέθλοισιν ἀριστεύων ἐπέδειξεν βίαν, θνατὰ μεμνάσθω περιστέλλων μέλη N. 11.13
cf. E infra O. 7.13 c. impf. ind.a pres. ind. in apodosis.εἰ πόνος ἦν, τὸ τερπνὸν πλέον πεδέρχεται N. 7.74
b κεν c. aor. ind. in apodosis.εἰ δὲ σώφρων ἄντρον ἔναἰ ἔτι Χίρων καί τί οἱ φίλτρον ἐν θυμῷ μελιγάρυες ὕμνοι ἁμέτεροι τίθεν, ἰατῆρά τοί κέν μιν πίθον παρασχεῖν P. 3.63
εἰ δ' ἔτι ζαμενεῖ Τιμόκριτος ἁλίῳ σὸς πατὴρ ἐθάλπετο, ποικίλον κιθαρίζων θαμά κε, τῷδε μέλει κλιθείς, ὕμνον κελάδησε καλλίνικον N. 4.13
εἰ γὰρ ἦν ἓ τὰν ἀλάθειαν ἰδέμεν, οὔ κεν ὅπλων χολωθεὶς ὁ καρτερὸς Αἴας ἔπαξε N. 7.24
πρὸ πόνων δέ κε μεγάλων Δαρδανίαν ἔπραθεν, εἰ μὴ φύλασσεν Ἀπόλλων Pae. 6.91
4 c. aor. ind.a impv. in apodosis. φόρμιγγα λάμβαν, εἴ τί τοι Πίσας τε καὶ Φερενίκου χάρις νόον ὑπὸ γλυκυτάταις ἔθηκε φροντίσιν (with causal force) O. 1.18 εἰ δ' ἐγὼ ἀνέδραμον ὕμνῳ, μὴ βαλέτω με φθόνος concessive Schr. O. 8.54 v. also A. 2 supra, N. 11.13b pres. ind., expressed or understood, in apodosis. εἰ δ' ἐτύμως μάτρωες ἄνδρες ἐδώρησαν Ἑρμᾶν εὐσεβέως, κεῖνος κραίνει σέθεν εὐτυχίαν (with causal force) O. 6.77 Μοῖσα, τὸ δὲ τεόν, εἰ μισθοῖο συνέθευ παρέχειν φωνὰν ὑπάργυρον, ἄλλοτ' ἄλλᾳ ταρασσέμεν with causal force P. 11.41 εἰ δ' ἀνορέαις ὑπερτάταις ἐπέβα παῖς Ἀριστοφανέος, οὐκέτι πρόσω ἀβάταν ἅλα κιόνων ὕπερ Ἡρακλέος περᾶν εὐμαρές ( concessive Schr.) N. 3.19 νικῶντί γε χάριν, εἴ τι πέραν ἀερθεὶς ἀνέκραγον, οὐ τραχύς εἰμι καταθέμεν (concessive, cf. O. 8.54) N. 7.75 “εἴ ποτ' ἐμᾶν, ὦ Ζεῦ πάτερ, θυμῷ θέλων ἀρᾶν ἄκουσας, νῦν σε, νῦν εὐχαῖς ὑπὸ θεσπεσίαις λίσσομαι” (cf. O. 1.75) I. 6.42c impf. ind. in apodosis.εἰ τιν' ἄνδρα ἐτίμασαν, ἦν Τάνταλος οὗτος O. 1.54
d aor. ind. c. ἄν, κε in apodosis.τεά κεν ἀκλεὴς τιμὰ κατεφυλλορόησεν ποδῶν, εἰ μὴ στάσις σ' ἄμερσε πάτρας O. 12.16
εἰ κατέβαν, ἐξικόμαν κε P. 3.73
“εἰ γὰρ οἴκοι νιν βάλε, τετράτων παίδων κ' ἐπιγεινομένων αἷμά οἱ κείναν λάβε ἄπειρον” P. 4.43e apodosis dub. εἴ τις (codd.: τίς Homan, εἰ expungens) — αἰνὰν ὕβριν ἀπέφυγεν, μέλανος ἂν ἐσχατιὰν καλλίονα θανάτου λτ;στείχοι> (coni. Wil.: μέλανος δ' ἂν ἐσχατιὰν καλλίονα θάνατον ἐν codd.: θάνατόν γἔσχε Boeckh: locus conclamatus, v. van Groningen, Mnem., 1947, 233) P. 11.555 c. pres. subj., pres. ind. in apodosis. [ αἰσχύνῃ (codd.: αἰσχύνοι Mosch. v. A. 10 infra) P. 4.264] [ ἀμφέπει (codd.: ἀμφέπῃ Heyne v. A. 1. b supra) P. 4.266] δύο δέ τοι ζωᾶς ἄωτον μοῦνα ποιμαίνοντι τὸν ἄλπνιστον, εὐανθεῖ σὺν ὄλβῳ εἴ τις εὖ πάσχων λόγον ἐσλὸν ἀκούῃ (v. 1. ἀκούσῃ: sic distinxit Hartung, post ὄλβῳ, edd. vulgo. The condition is strictly illogical, and εἰ ἀκούῃ stands in explanatory apposition to δύο μοῦνα) I. 5.136 c. aor. subj.a pres. or pf.-pres. in apodosis.πολλοὶ δὲ μέμνανται, καλὸν εἴ τι ποναθῇ O. 6.11
[ ἐξερείψῃ ( κεν) (coni. Boeckh, Bergk: ἐξερείψαι κε codd.: ἐξερείψειεν Thiersch) P. 4.264] διδοῖ ψᾶφον περ' αὐτᾶς, εἴ ποτε χειμέριον πῦρ ἐξίκηται λοίσθιον ἢ μόχθον ἀμφέπει (codd.: ἀμφέπῃ Heyne) P. 4.266δυσπαλὲς δὴ γίνεται, ἐξαπίνας εἰ μὴ θεὸς ἁγεμόνεσσι κυβερνατὴρ γένηται P. 4.274
ἔργοις δὲ καλοῖς ἔσοπτρον ἴσαμεν ἑνὶ σὺν τρόπῳ, εἰ Μναμοσύνας ἕκατι λιπαράμπυκος εὕρηται ἄποινα μόχθων κλυταῖς ἐπέων ἀοιδαῖς ( εἰ ἀοιδαῖς stands in explanatory apposition to ἑνὶ σὺν τρόπῳ) N. 7.15 εἰ γὰρ ἅμα κτεάνοις πολλοῖς ἐπίδοξον ἄρηται κῦδος, οὐκ ἔστι πρόσω-θεν N. 9.46
τοῦτο γὰρ ἀθάνατον φωνᾶεν ἕρπει, εἴ τις εὖ εἴπῃ τι ( εἰ τι stand in explanatory apposition to τοῦτο) I. 4.41 [ ἀκούσῃ (v. 1. ἀκούῃ. cf. A. 5 supra) I. 5.13] εἰ δέ τις ἀνθρώποισι θεόσδοτος ἀτληκηκοτας προστύχῃ, ταύταν σκότει κρύπτειν ἔοικεν fr. 42. 5.b aor. ind. in apodosis.εἰ δὲ τύχῃ τις ἔρδων, μελίφρον' αἰτίαν ῥοαῖσι Μοισᾶν ἐνέβαλε N. 7.11
7 c. pres. opt. a. pres. ind. expressed or understood in apodosis.εἰ δὲ σὺν πόνῳ τις εὖ πράσσοι, μελιγάρυες ὕμνοι ὑστέρων ἀρχὰ λόγων τέλλεται O. 11.4
εἰ γάρ τις ἐξερείψειεν (Thiersch: ἐξερείψαι κε codd.) —, αἰσχύνοι δὲ (Mosch.: αἰσχύνῃ codd.) —, —διδοῖ ψᾶφον περ' αὐτᾶς, εἴ ποτε χειμέριον πῦρ ἐξίκηται P. 4.263
κέρδος δὲ φίλτατον, ἑκόντος εἴ τις ἐκ δόμων φέροι P. 8.14
οὐ γάρ πάγος οὐδὲ προσάντης ἁ κέλευθος γίνεται, εἴ τις εὐδόξων ἐς ἀνδρῶν ἄγοι τιμὰς Ἑλικωνιάδων I. 2.34
b κεν c. opt. in apododis.εἰ δ' εἴη μὲν Ὀλυμπιονίκας, τίνα κεν φύγοι ὕμνον κεῖνος ἀνήρ O. 6.4
εἰ δ' αὐτὸ καὶ θεὸς ἀνέχοι, ἐν τίν κ ἐθέλοι N. 7.89
c fut. ind. in apodosis.εἰ δὲ δαίμων γενέθλιος ἕρποι, Δὶ τοῦτ' ἐκδώσομεν πράσσειν O. 13.105
8 c. aor. opt., pres. ind. in apodosis.εἰ δὲ μὴ ταχὺ λίποι, ἔτι γλυκυτέραν κεν ἔλπομαι κλείζειν O. 1.108
καιρὸν εἰ φθέγξαιο, μείων ἕπεται μῶμος ἀνθρώπων P. 1.81
εἰ δέ μοι πλοῦτον θεὸς ἁβρὸν ὀρέξαι, ἐλπίδ' ἔχω κλέος εὑρέσθαι κεν ὑψηλὸν πρόσω P. 3.110
ἐξερείψειεν (Thiersch: ἐξερείψαι κε codd. v. A. 10. infra) P. 4.263πάντ' ἔχεις, εἴ σε τούτων μοῖῤ ἐφίκοιτο καλῶν I. 5.15
9 c. pf. ind.a pres. ind. in apodosis.εἰ γάρ τις ἐσλὰ πέπαται μὴ σὺν μακρῷ πόνῳ, πολλοῖς σοφὸς δοκεῖ P. 8.73
b pres. opt. in apodosis.εἰ δ' ὄλβον ἢ χειρῶν βίαν ἢ σιδαρίταν ἐπαινῆσαι πόλεμον δεδόκηται, μακρά μοι αὐτόθεν ἅλμαθ ὑποσκάπτοι τις N. 5.19
c impv. in apodosis.εἰ δὲ τέτραπται, μὴ φθόνει κόμπον I. 5.22
[10 dub. c. κε and opt., ind. in apodosis. εἰ γάρ τις ὄζους ὀξυτόμῳ πελέκει ἐξερείψαι κεν (codd.: ἐξερείψειεν Thiersch: ἐξερείψῃ μὲν Hermann) —, αἰσχύνοι δὲ (Mosch.: αἰσχύνῃ codd.) —, — διδοῖ ψᾶφον περ' αὐτᾶς (κε is held to be highly improbable) P. 4.264]11 frag. κεἴ μοί τιν' ἄνδρα τῶν θανόντων fr. 4.12 εἴ τις, with following verb suppressed. λάγεταν γάρ τοι τύραννον δέρκεται, εἴ τιν' ἀνθρώπων, ὁ μέγας πότμος above all men P. 3.86 cf. O. 1.54 B εἰ καί, concessive. εἰ καί τι Διωνύσου ἄρουρα φέρει βιόδωρον ἀμαχανίας ἄκος, ἄνιππός εἰμι Πα. 4. 25, cf. εἰ concessive O. 8.54, N. 3.20, N. 7.75 C introducing indirect question, c. ind.γνῶναί τ' ἔπειτ, ἀρχαῖον ὄνειδος εἰ φεύγομεν, Βοιωτίαν ὗν O. 6.90
παραπειρῶνται Διὸς ἀργικεραύνου, εἴ τιν' ἔχει λόγον O. 8.4
“μεμάντευμαι δ' ἐπὶ Κασταλίᾳ, εἰ μετάλλατόν τι” P. 4.164μαθὼν δέ τις ἀνερεῖ, εἰ πὰρ μέλος ἔρχομαι N. 7.69
D εἰ γάρ, introducing a wish, c. opt.; cf. conditionalεἰ γάρ P. 4.43
εἰ γὰρ ὁ πᾶς χρόνος ὄλβον μὲν οὕτω καὶ κτεάνων δόσιν εὐθύνοι P. 1.46
εἰ γάρ σφισιν ἐμπεδοσθενέα βίοτον ἁρμόσαις ἥβᾳ λιπαρῷ τε γήραι διαπλέκοις εὐδαίμον' ἐόντα παίδων δὲ παῖδες ἔχοιεν αἰεὶ γέρας τό περ νῦν N. 7.98
E ὡς εἰ, in temporal comparisons; v. alsoὡσείτε. φιάλαν ὡς εἴ τις δωρήσεται νεανίᾳ γαμβρῷ, καὶ ἐγὼ νέκταρ χυτὸν πέμπων ἱλάσκομαι O. 7.1
F frag. ] εἰ δέ μοι[ fr. 60. a. 3. ὡς εἴ τε v. ὡσείτε. εἴ περ v. εἴπερ. -
72 δέω
Aδεόντων Od.12.54
codd. (v. δίδημι): [tense] fut. δήσω: [tense] aor. ἔδησα, [dialect] Ep.δῆσα Il.21.30
: [tense] pf.δέδεκα D.24.207
, v.l. δεδηκότας in Aeschin.2.134: [tense] plpf.ἐδεδήκει And.4.17
(prob.):—[voice] Med., [dialect] Ep. [tense] impf.δέοντο Il.18.553
: [tense] aor.ἐδησάμην 24.340
, al.; [dialect] Ep.[ per.] 3sg. δησάσκετο ib.15: —[voice] Pass., [tense] fut.δεθήσομαι D.24.126
,131, etc., , X.Cyr.4.3.18; δεδέσομαι f.l. in Aristid.Or.41(4).7: [tense] aor.ἐδέθην D.24.132
, etc.: [tense] pf. δέδεμαι (v. infr.): [tense] plpf.ἐδεδέμην And.1.48
; [dialect] Ep.δέδετο Il.5.387
; [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἐδεδέατο Hdt.1.66
, etc.—In this Verb, though a disyll., εο and εω are occas. [var] contr. τὸ δοῦν, τῷ δοῦντι, Pl.Cra. 419b, 421c;δοῦσα Din.Fr.89.15
:—bind, tie, fetter,δεσμῷ τινα δῆσαι Il.10.443
, etc.;ἐνὶ δεσμῷ 5.386
, etc.; ἐν πέδαις (v.l. ἐς πέδας) Hdt.5.77;δῆσε δ' ὀπίσσω χεῖρας.. ἱμᾶσιν Il.21.30
;δ. τινὰ χεῖράς τε πόδας τε Od. 12.50
; δ. ἔκ τινος to bind from (i.e. to) a thing,ἐξ ἐπιδιφριάδος ἱμᾶσι δέδεντο Il.10.475
, cf. Hdt.4.72; δῆσαί τινα ξύλῳ or ἐν ξύλῳ (cf.ξύλον 11.2
);ἐν κλίμακι Ar.Ra. 619
; δ. κύνα κλοιῷ tie a clog to a dog, Lex Solonisap.Plu.Sol.24, cf. E.Cyc. 234;δ. τινὰ πρὸς φάραγγι A.Pr.15
; πρὸς κίονα, κίονι, S.Aj. 108, 240(lyr.);δεδεμένοι πρὸς ἀλλήλους Th.4.47
; δεδέσθαι ἐν τῆ ποδοκάκκῃ Lex Solonisap.D.24.105.2 alone, bind, keep in bonds, πῶς ἂν ἐγώ σε δέοιμι; says Hephaistos, pointing to the nets in which he had caught Ares, Od.8.352;αὐτὸς δ' ἔδησε πατέρα A.Eu. 641
;δήσαντες ἔχειν τινάς Th.1.30
; δησάντων αὐτὸν οἱ ἕνδεκα Lex ap.D.24.105, etc.3 metaph., bind, enchain,γλῶσσα δέ οἱ δέδεται Thgn.178
;κέρδει καὶ σοφία δέδεται Pi.P.3.54
;ψυχὰ δ. λύπῃ E.Hipp. 160
(lyr.); later, bind by spells,τὸ στόμα AP11.138
(Lucill.), cf. Tab.Defix.96,108.4 c. gen., hinder from a thing,ἔδησε κελεύθου Od. 4.380
, 469.5 Medic., harden, brace up, Hp.Off.17, etc.II [voice] Med., bind, tie, put on oneself, ποσσὶ δ' ὑπὸ λιπαροῖσιν ἐδήσατο καλὰ πέδιλα tied them on his feet, Il.2.44, etc.:—[voice] Pass., περὶ δὲ κνήμῃσι βοείας κνημῖδας.. δέδετο he had greaves bound round his legs, Od. 24.228. (Cf. Skt. ditá 'bound', dā´ma 'bond'.)------------------------------------A : [tense] aor.ἐδέησα Lys. 30.8
, [dialect] Ep. δῆσα only Il.18.100: [tense] pf. :—[voice] Med., [tense] fut.δεήσομαι Th.1.32
, etc., [dialect] Dor.δεοῦμαι Epich.120
; later , Plu.2.213c, etc.: [tense] aor.ἐδεήθην Hdt.4.84
, Ar.Pl. 986, etc.: [tense] pf.δεδέημαι X.An.7.7.14
, Is.8.22 (the forms δεήσω, etc., compared with the [dialect] Ep. ἐδεύησα, δεύομαι, point to root δεϝ):—lack, miss, stand in need of, c. gen.,ἐμεῖο δὲ δῆσε.. ἀλκτῆρα γενέσθαι Il.
l.c. (elsewh. Hom. uses δεύω, q.v.); , cf. X.Mem.4.2.10.2 freq. in [dialect] Att., πολλοῦ δέω I want much, i.e. am far from, mostly c. inf. [tense] pres., πολλοῦ δ. ἀπολογεῖσθαι I am far from defending myself, Pl.Ap. 30d;πολλοῦ δεῖς εἰπεῖν Id.Men. 79b
;π. δ. ἀγνοεῖν Id.Ly. 204e
;π. γε δέουσι μαίνεσθαι Id.Men. 92a
; alsoμικροῦ ἔδεον ἐν χερσὶν εἶναι X.HG4.6.11
, cf. Men. Georg.25;τοσούτου δέω ἱκανὸς εἶναι λέγειν ὥστε.. Lys.17.1
;τοσούτου δέουσι μιμεῖσθαι Isoc.14.17
(alsoτοσοῦτον δέω εἰδέναι Pl.Men. 71a
); παρὰ μικρὸν ἐδέησα ἀποθανεῖν v.l. in Isoc.17.42; simplyἐδέησα κινδύνῳ περιπεσεῖν Alciphr.3.5
: abs., πολλοῦ γε δέω I am far from it, Pl.Phdr. 228a;τοῦ παντὸς δέω A.Pr. 1006
;παντὸς δεῖ τοιοῦτος εἶναι Pl.Sph. 221d
(impers. πολλοῦ δεῖ, etc., v. δεῖ 11.1. b): in part.,παλαστῆς δεόντων τεττάρων ποδῶν IG12.373.8
;μικροῦ δέοντα τέτταρα τάλαντα D.27.35
; the part. is freq. used to express numerals compounded with 8 or 9,ἀνδράσιν ἑνὸς δέουσι τριάκοντα IG12.374.413
; δυοῖν δέοντα τεσσεράκοντα forty lacking two, thirty-eight, Hdt.1.14;πεντήκοντα δυοῖν δέοντα ἔτη Th.2.2
; ἑνὸς δέον εἰκοστὸν ἔτος the 20t h year save one, the 19th, Id.8.6;δυοῖν δεούσαις εἴκοσι ναυσίν X.HG1.1.5
: later, the inf. stands abs., περὶ τὰ ἑνὸς δεῖν πεντήκοντα fifty save one, Arist.Rh. 1390b11: part. in gen., ;πόλεων δυοῖν δεούσαιν ἑξήκοντα D.L.5.27
;ἑξήκοντα ἑνὸς δέοντος ἔτη Plu.Pomp.79
.3 part. δέων, δέουσα, as Adj., fit, proper,ὁ καιρὸς οὐκ ἔστι χρόνος δέων Arist. APr. 48b36
;τοῖς δέουσι χρόνοις IG12(3).247.11
([place name] Anaphe); ἡ δέουσα ἑκάστων χρῆσις Hierocl.p.61 A., etc.: esp.freq.in neut., v. δέον.4 δεῖ impers., v. h. v.II Dep. [full] δέομαι: [var] contr.δῆσθε Sophr.46
, part.δεύμενος Id.36
: [tense] fut. : [tense] aor. ἐδεήθην: always personal, and used by Hom. only in form δεύομαι (v. δεύω B):1 abs., to be in want or need, require, mostly in part.,κάρτα δεόμενος Hdt.8.59
; οἱ δεόμενοι the needy, opp. οἱ κεκτημένοι τὰς οὐσίας, Isoc. 6.67.b stand in need of, want, c. gen., Hdt.1.36, etc.;τὰ σὰ δεῖται κολαστοῦ.. ἔπη S.OT 1148
; ῥώμης τινὸς δ. ib. 1293; οὐδὲν δεῖσθαι τροφῆς have no need of.., Th.8.43; ἤν τι δέωνται βασιλέως if they have any need of him, ib.37: c. inf.,τοῦτο ἔτι δέομαι μαθεῖν Pl.R. 392d
, cf. Euthd. 275d, etc.; τὰ πράττεσθαι δεόμενα things needing to be done, X.Cyr.2.3.3; necessaries,IG
2.573.4; ἐπισκευάσαι τὰ δεόμενα parts needing repair, ib.22.1176.15; the point threatened,Plb.
15.15.7; δεῖται impers., v. δεῖ.2 beg a thing from a person, c. dupl. gen. rei et pers.,τῶν ἐδέετο σφέων Hdt. 3.157
, cf. Th.1.32, etc.;μή μου δεηθῇς. ΘΗ. πράγματος ποίου; S.OC 1170
: freq. with neut. Pron. in acc.,τοῦτο ὑμῶν δέομαι Pl.Ap. 17c
, cf. Smp. 173e, etc.: c. acc. cogn., δέημα, or oftener δέησιν, δεῖσθαί τινος, Ar.Ach. 1059, Aeschin.2.43, etc.: also c. acc. rei only, ξύμφοραδ. Th.1.32
;δυνατά τινος Pl.Prt. 335e
;δίκαια καὶ μέτρια ὑμῶν D.38.2
;διαπράξωμαι ἃ δέομαι X.An.2.3.29
: with gen. pers. only, δεηθεὶς ὑμῶν having begged a favour of you, D.21.108: c.gen.pers. et inf., , cf. Pl.Prt. 336a, etc.;δ. τινὸς ὥστε.. Th.1.119
;ὅπως.. Plu.Ant.84
: rarely c. acc. pers., : parenthetic, I pray, Ge.44.18.------------------------------------δέω (C),A = δήω (A), Alc.102. -
73 λέγω
λέγω =⟩ λέχω (A),λέγω (A),------------------------------------λέγω (B),A pick up, etc.: tenses for signf. 1 and 11, [tense] fut.λέξω Od.24.224
: [tense] aor. :—[voice] Med., [tense] fut. in pass. sense : [tense] aor.ἐλεξάμην Il.21.27
(trans.); [dialect] Ep.ἐλέγμην Od.9.335
;λέκτο 4.451
:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐλέχθην Il.3.188
: also post-Hom. in these senses, but only in compos., esp. with ἀπο-, ἐκ-, κατα-, συν-; post-Hom. [tense] pf. εἴλοχα (κατ-, συν-), [voice] Pass. εἴλεγμαι, in these senses rarely λέλεγμαι (v. the compds.); also [tense] fut. λεγήσομαι ( συλ-): [tense] aor. 2 ἐλέγην (κατ-, συν-):—gather, pick up,ὀστέα.. λέγωμεν Il.23.239
, cf. Od.24. 72, Pi.P.8.53; αἱμασιάς τε λέγων picking out stones for building walls, Od.18.359 (ubi v. Sch., cf.λογάς 2
), cf. 24.224:—[voice] Med., gather for oneself,ἐπὶ δὲ ξύλα πολλὰ λέγεσθε Il.8.507
;ὀστέα λευκὰ λέγοντο 24.793
;φάρμακα λέξασθαι A.R.3.807
.2 [voice] Med., choose for oneself, pick out,λέξαιτο.. ἄνδρας ἀρίστους Od.24.108
;κούρους Il.21.27
:—[voice] Pass., to be chosen,εἰ.. λεγοίμεθα πάντες ἄριστοι 13.276
.II count, tell, ἐν δ' ἡμέας λέγε κήτεσιν he counted us among the seals, Od.4.452; and in [tense] aor. [voice] Med., Il.2.125; ἐγὼ πέμπτος μετὰ τοῖσιν ἐλέγμην I reckoned myself.., Od.9.335; λέκτο δ' ἀριθμόν he told him over the number, 4.451:—[voice] Pass., μετὰ τοῖσιν ἐλέχθην I was counted among these, Il.3.188.b so, but not freq., after Hom.,λ. ποντιᾶν ψάφων ἀριθμόν Pi.O.13.46
, cf. A.Ag. 570;καθ' ἓν ἕκαστον λ. Isoc.2.45
; also καὶ σὲ δ' ἐν τούτοις λέγω count you among.., A.Pr. 973; λ. τινὰ οὐδαμοῦ count him as naught, S.Ant. 183; κέρδος λ., εἰ .. count it gain, that.., ib. 462:—[voice] Med., λέξατο πάντας [ναύτας] Pi.P.4.189:—[voice] Pass.,λέγεσθαι ἐν τοῖς ἱππικωτάτοις X.Oec.11.20
;ἐνὶ πρώτῃσι λέγεσθαι Call.Del.16
: [tense] fut. [voice] Med. in pass. sense, l.c.2 recount, tell over,οὔ τι διαπρήξαιμι λέγων ἐμὰ κήδεα Od.14.197
;σὺ δέ μοι λέγε θέσκελα ἔργα 11.374
;τὰ ἕκαστα λέγων 12.165
; ὅσα τ' αὐτὸς.. ἐμόγησε, πάντ' ἔλεγ' 23.308: so in Trag., λ. τύχας, πάθη, μόχθους, etc., A.Pr. 633, Pers. 292, Ag. 555, etc.; also Ἀγαμέμνονι.. λέγ' ὀνείδεα repeated reproaches against him, Il.2.222; so perh.ψεύδεα πολλὰ λ. Hes.Th.27
(but v. infr. 111):—[voice] Med., τί σε χρὴ ταῦτα λέγεσθαι; why need'st thou tell the tale thereof? Il.13.275; and so, μηκέτι ταῦτα λεγώμεθα νηπύτιοι ὥς ib. 292, cf. Od.3.240, 13.296;μηκέτι νῦν δήθ' αὖθι λεγώμεθα Il.2.435
.III say, speak, first in Hes.Th.27 (v. supr.11.2): [tense] fut.λέξω Emp.38.1
, A.Ag. 859, Hdt.4.14, Th.2.48, Antipho 6.33, etc.: [tense] aor.ἔλεξα Anacr.45
, Pl.Sph. 217e, Antipho 1.15 (rare in Pl. and the Orators, common in some dialects, as Boeotian, IG7.504.2 ([place name] Tanagra), Thessalian, ib.9(2).461.21, Ionic, v.l. in Hp.Aër. 12): [tense] pf.λέλεχα Gal.16.249
, λέλεγα andλέλογας Hsch.
( εἴρηκα in correct writers):—[voice] Pass., [tense] fut.λεχθήσομαι Th.5.86
, Pl.Ti. 67c, etc.: also [tense] fut. [voice] Med. in pass. sense, S.OC 1186, E.Hec. 906 (lyr.), etc.; andλελέξομαι Th.3.53
(v.l. λέξεται), Pl.R. 457b: [tense] aor. ἐλέχθην (never ἐλέγην in this sense) S.OT 1442, Th.6.32, etc.: [tense] pf.λέλεγμαι Pi.N.8.20
, Hdt.2.21, S.Ph. 389, etc. ( εἴλεγμαι in this sense only in compd. δι-): rare in compds. (only ἀντιλέγω, ἐπιλέγω, καταλέγω, προλέγω), the [tense] pres. in most compds. being supplied by ἀγορεύω, the [tense] fut. by ἐρῶ, the [tense] aor. by εἶπον, the [tense] pf. by εἴρηκα:1 say, speak, never in Hom., first in Hes. l.c., freq. from Hdt. and Trag. downwds.; of all kinds of oral communications,ἐκέλευε λέγειν εἴ τι θέλοι Hdt.8.58
; so λέγοις ἄν speak, say on, Pl.Plt. 268e, etc.;λ. μῦθον A.Pers. 698
(troch.);ψευδῆ λ. Id.Ag. 625
;ἀληθῆ λ. Pl.Phlb. 12b
(so in [voice] Pass.,λόγος λέλεκται πᾶς S.Ph. 389
); of oracles, say, declare, Hdt.8.136; ὥσπερ τοὔνομα λέγει indicates, Pl. Prt. 312c: with Preps.,λ. ἀμφί τινος A.Th. 1017
, E.Hec. 580;περί τινος Xenoph.34.2
, Democr.165, S.Aj. 151 (anap.), Th.2.48; ὑπέρ τινος in his defence, S.El. 555, X.HG1.7.16; κατά τινος against him, Thgn.1240a, X.HG1.5.2; λ. ἐπί τισι εὐχὰς ἀγαθάς express good wishes for them, A.Supp. 625 (anap.); λ. τά τινος take his part, D.8.64; λ. πρός τι in reference or in answer to.., S.Ant. 753, etc.;εἴς τι X.Mem. 1.5.1
.2 c. acc. et inf., say that.., Pi.P.2.59, etc.: with neg. οὐ, Pl.R. 348c, etc., but μή ib. 346e, X.Smp.4.5 ([voice] Pass.), and usu. in later Gr., LXX Ge.38.22;λ. μὴ εἶναι ἀνάστασιν Ev.Matt.22.23
: freq. also folld. by ὡς, ὅτι (generally so in the [voice] Act. voice) when the subject of the relative clause may become the object of the principal Verb, γυναῖκα λέγουσιν, ὡς κάθηται .. X.Cyr.7.3.5, etc.: rarely c. part., λ. Οἰδίπουν ὀλωλότα speak of him as dead, S.OC 1580;λέγουσιν ἡμᾶς ὡς ὀλωλότας A.Ag. 672
;λέξασ' ἀδελφῷ σ' ἐνθάδ' ὄντα E.Hel. 888
:—[voice] Pass.,λέξεται ἔχων Id.IT 1047
, cf. A.Ag. 170 (cj.).3 λέγειν τινά τι say something of another, esp. κακὰ λ. τινά speak ill of him, revile him, Hdt.8.61;ἀγαθὰ λ. τινάς Ar.Ec. 435
; τὰ ἔσχατα, τὰ ἀπόρρητα λ. ἀλλήλους, X.Mem.2.2.9, D.18.123; also εὖ or κακῶς λ. τινά, A.Ag. 445 (lyr.), S.El. 524, cf. 1028;εὖ λ. τὸν εὖ λέγοντα X.Mem.2.3.8
.4 call by name,ἃς τρέμομεν λ. S.OC 128
(lyr.): c. dupl. acc., call so and so, , cf. S.OC 939 codd., Hdt.1.32, etc.5 λ. τινὰ ποιεῖν τι tell, command one to do, A.Ch. 553, S.Ph. 101, X.Cyr.4.1.22, etc.: so with τινι, S.OC 840, D.19.150 (no obj. expressed in A.Ag. 925, S.OC 856); λέγε τὸν ἐρωτῶντα ἵνα.. εἴπῃ σοι .. Astramps.Orac.p.1 H.;ὡς ὁ νόμος λέγει D.22.20
;ὁ λέγων μὴ μοιχεύειν Ep.Rom.2.22
.6 λ. τι say something, i.e. speak to the point or purpose, βούλῃ λέγειν τι, καὶ λέγων μηδὲν κλύειν; S.Ant. 757; λέγω τι; am I right? the answer being λέγεις, Id.OT 1475;κινδυνεύεις τι λέγειν Pl.Cra. 404a
;ἴσως ἄν τι λέγοις X.Mem.2.1.12
, cf. Cyr.1.4.20; opp. οὐδὲν λέγει has no meaning, no authority,οὐδὲν λ. τὸ σωφρόνως τραφῆναι Ar.Eq. 334
, cf. V.75; οὐδὲν λέγεις nonsense! Id.Th. 625; but οὐδὲν λέγειν, also, say what is not, lie, Id.Av.66, Pl. Ap. 30b; also εὖ γε λέγεις, εὖ λέγεις, εὖ ἂν λέγοις, good news!, that is well!, ib. 24e, Grg. 447b, Prt. 310b; καλῶς, ὀρθῶς λ., you are right, X. Mem.3.3.4, 3.6.8; κοὔπω λέγω and what is more, Herod.7.44; τί λέγεις; τὸν ἔποπα παῖ καλεῖς; Ar.Av.57, cf. Ec. 298 (lyr.).7 pleon.,ἔφη λέγων Hdt.3.156
, 5.36;ἔλεγε φάς Id.1.122
;ἔφασκε λέγων Ar.Av. 472
;ἦ δ' ὃς λέγων Id.V. 795
;ὡς ἔφη λέγων S.Aj. 757
;καὶ λέγων εἶπεν οὕτω πως D.8.74
, etc.8 at the beginning of letters or documents, Ἄμασις Πολυκράτεϊ ὧδε λέγει.., Μαρδόνιος τάδε λέγει .., etc., Hdt.3.40, 8.140. ά, etc.;τὰ γράμματα ἔλεγε τάδε Id.1.124
, etc.; γράμμασι λέγον τάδε, of an inscription, Th.6.54: in roman edicts,Μάρκος Μέττιος Ῥοῦφος.. λέγει POxy. 237 viii 28
(i A.D.).9 wish to say, mean, ; τί τοῦτο λέγει, πρὸ Πύλοιο; what does mean?Ar.
Eq. 1059, cf. 1021, 1375, Ec. 989, Pl. Phd. 60e: freq. in Platonic dialogue, πῶς λέγεις; how do you mean? in what sense do you say this? Ap. 24e, al.; ἢ πῶς λέγομεν; or what do we mean to say? Grg. 480b; πῶς δὴ οὖν αὐτὸ λέγεις; Phdr. 265c; ποῖόν τί ποτε ἄρα λέγοντ ές φασι .. what they can possibly mean by saying.., Tht. 181c, al.: c. dupl. acc., , al.: freq. (esp. in Trag.) to explain more fully, εἴσω κομίζου καὶ σύ, Κασάνδραν λέγω you, I mean Cassandra, A.Ag. 1035;ὁ μάντις, υἱὸν Οἰκλέους λ. Id.Th. 609
, cf. 658 (v.l.), Pr. 946;ποταμός, Ἀχελῷον λέγω S.Tr.9
, cf. 1220, Ph. 1261, E.Ph. 987; ἐμὲ λέγων meaning me, Isoc.12.215;τὸ δ' ὑμεῖς ὅταν λέγω, τὴν πόλιν λ. D.18.88
: sts., however, the word after λέγω is put in appos. with the word to be expld.,Ἀντικλείας.., τῆς σῆς λέγω τοι μητρός A.Fr. 175
, cf. Th. 658 cod. M;περὶ τῶνδε.., λέγω δὲ Φωκέων D.19.152
;παρ' ὧν.., τούτων τῶν τὴν Ἀσίαν οἰκούντων λέγω Id.8.24
, cf. Pl.Smp. 202b: abs.,μηδενὸς ὄντος ἐν [τῇ χώρᾳ] λέγω D.1.27
.b περὶ ἃς (sc. ἀπολαύσεις) λέγομεν τὸν σώφρονα in regard to which we use the term 'temperate', Arist.EN 1148a5, cf. Pl.Grg. 494b.10 ὡς λέγουσι as they say, S.Ant.23, etc.;ὡς λ. μοι Id.OC 1161
:—[voice] Pass., λέγεται it is said, c.acc.et inf., X.Mem.1.2.30, al.; but also πατρὸς λέγεται γενέσθαι .. Id.Cyr.1.2.1; θανεῖν ἐλέχθη he was said to have been killed, S.OT 292; soλεγόμενον ἐρέω Pi.P.5.108
: τὸ λεγόμενον abs., as the saying goes, Th.7.68, cf. Pl.Grg. 447a, Smp. 217e, etc.;τὸ λ. δὴ τοῦτο Id.Grg. 514e
: ὁ λεγόμενος γραῶν ὕθλος the so-called.., Id.Tht. 176b;οἱ λ. αὐτόνομοι εἶναι X.HG6.3.8
; οἱ λ. ὅτι .. of whom it is said that.., Id.Cyr.8.6.16.11 of orators, speak (emphatically),λέγειν δεινός S.OT 545
, X.Cyr.1.5.9, etc.;λέγειν ἠσκηκότες S.Fr. 963
, cf. Eup.95 (v. λαλέω); λ. τε καὶ πράσσειν δυνατώτατος Th.1.139
;οἱ ἐν τῷ πλήθει λέγειν δυνάμενοι Isoc.3.8
, cf. D.19.286; plead one's cause in a court of law, Id.23.78; δίκας λέγειν ὑπέρ τινος speak as an advocate for.., Din.1.111.12 boast of, tell of,τὴν ἑαυτοῦ ῥώμην X.Cyr.1.3.10
; in Poets, sing of,θέλω λ. Ἀτρείδας Anacreont.23.1
.13 recite what is written,λαβὲ τὸ βιβλίον καὶ λέγε Pl.Tht. 143c
; and freq. in Oratt., asλέγε τὸν νόμον D.21.8
and 10, etc.; of lectures,ἀκούσατέ μου σχόλια λέγοντος Arr.Epict.3.21.6
, cf. 15.8 (the sense of Lat. lego, read, occurs only in the compds. ἀναλέγομαι, ἐπιλέγομαι).16 nominate, Lat. dicere [dictatorem], D.C.Fr.36.26 ([voice] Pass.). (Cf. Lat. lègo, legio, legulus ('olivegatherer').) -
74 λέχω
λέγω =⟩ λέχω (A),λέγω (A),------------------------------------λέγω (B),A pick up, etc.: tenses for signf. 1 and 11, [tense] fut.λέξω Od.24.224
: [tense] aor. :—[voice] Med., [tense] fut. in pass. sense : [tense] aor.ἐλεξάμην Il.21.27
(trans.); [dialect] Ep.ἐλέγμην Od.9.335
;λέκτο 4.451
:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐλέχθην Il.3.188
: also post-Hom. in these senses, but only in compos., esp. with ἀπο-, ἐκ-, κατα-, συν-; post-Hom. [tense] pf. εἴλοχα (κατ-, συν-), [voice] Pass. εἴλεγμαι, in these senses rarely λέλεγμαι (v. the compds.); also [tense] fut. λεγήσομαι ( συλ-): [tense] aor. 2 ἐλέγην (κατ-, συν-):—gather, pick up,ὀστέα.. λέγωμεν Il.23.239
, cf. Od.24. 72, Pi.P.8.53; αἱμασιάς τε λέγων picking out stones for building walls, Od.18.359 (ubi v. Sch., cf.λογάς 2
), cf. 24.224:—[voice] Med., gather for oneself,ἐπὶ δὲ ξύλα πολλὰ λέγεσθε Il.8.507
;ὀστέα λευκὰ λέγοντο 24.793
;φάρμακα λέξασθαι A.R.3.807
.2 [voice] Med., choose for oneself, pick out,λέξαιτο.. ἄνδρας ἀρίστους Od.24.108
;κούρους Il.21.27
:—[voice] Pass., to be chosen,εἰ.. λεγοίμεθα πάντες ἄριστοι 13.276
.II count, tell, ἐν δ' ἡμέας λέγε κήτεσιν he counted us among the seals, Od.4.452; and in [tense] aor. [voice] Med., Il.2.125; ἐγὼ πέμπτος μετὰ τοῖσιν ἐλέγμην I reckoned myself.., Od.9.335; λέκτο δ' ἀριθμόν he told him over the number, 4.451:—[voice] Pass., μετὰ τοῖσιν ἐλέχθην I was counted among these, Il.3.188.b so, but not freq., after Hom.,λ. ποντιᾶν ψάφων ἀριθμόν Pi.O.13.46
, cf. A.Ag. 570;καθ' ἓν ἕκαστον λ. Isoc.2.45
; also καὶ σὲ δ' ἐν τούτοις λέγω count you among.., A.Pr. 973; λ. τινὰ οὐδαμοῦ count him as naught, S.Ant. 183; κέρδος λ., εἰ .. count it gain, that.., ib. 462:—[voice] Med., λέξατο πάντας [ναύτας] Pi.P.4.189:—[voice] Pass.,λέγεσθαι ἐν τοῖς ἱππικωτάτοις X.Oec.11.20
;ἐνὶ πρώτῃσι λέγεσθαι Call.Del.16
: [tense] fut. [voice] Med. in pass. sense, l.c.2 recount, tell over,οὔ τι διαπρήξαιμι λέγων ἐμὰ κήδεα Od.14.197
;σὺ δέ μοι λέγε θέσκελα ἔργα 11.374
;τὰ ἕκαστα λέγων 12.165
; ὅσα τ' αὐτὸς.. ἐμόγησε, πάντ' ἔλεγ' 23.308: so in Trag., λ. τύχας, πάθη, μόχθους, etc., A.Pr. 633, Pers. 292, Ag. 555, etc.; also Ἀγαμέμνονι.. λέγ' ὀνείδεα repeated reproaches against him, Il.2.222; so perh.ψεύδεα πολλὰ λ. Hes.Th.27
(but v. infr. 111):—[voice] Med., τί σε χρὴ ταῦτα λέγεσθαι; why need'st thou tell the tale thereof? Il.13.275; and so, μηκέτι ταῦτα λεγώμεθα νηπύτιοι ὥς ib. 292, cf. Od.3.240, 13.296;μηκέτι νῦν δήθ' αὖθι λεγώμεθα Il.2.435
.III say, speak, first in Hes.Th.27 (v. supr.11.2): [tense] fut.λέξω Emp.38.1
, A.Ag. 859, Hdt.4.14, Th.2.48, Antipho 6.33, etc.: [tense] aor.ἔλεξα Anacr.45
, Pl.Sph. 217e, Antipho 1.15 (rare in Pl. and the Orators, common in some dialects, as Boeotian, IG7.504.2 ([place name] Tanagra), Thessalian, ib.9(2).461.21, Ionic, v.l. in Hp.Aër. 12): [tense] pf.λέλεχα Gal.16.249
, λέλεγα andλέλογας Hsch.
( εἴρηκα in correct writers):—[voice] Pass., [tense] fut.λεχθήσομαι Th.5.86
, Pl.Ti. 67c, etc.: also [tense] fut. [voice] Med. in pass. sense, S.OC 1186, E.Hec. 906 (lyr.), etc.; andλελέξομαι Th.3.53
(v.l. λέξεται), Pl.R. 457b: [tense] aor. ἐλέχθην (never ἐλέγην in this sense) S.OT 1442, Th.6.32, etc.: [tense] pf.λέλεγμαι Pi.N.8.20
, Hdt.2.21, S.Ph. 389, etc. ( εἴλεγμαι in this sense only in compd. δι-): rare in compds. (only ἀντιλέγω, ἐπιλέγω, καταλέγω, προλέγω), the [tense] pres. in most compds. being supplied by ἀγορεύω, the [tense] fut. by ἐρῶ, the [tense] aor. by εἶπον, the [tense] pf. by εἴρηκα:1 say, speak, never in Hom., first in Hes. l.c., freq. from Hdt. and Trag. downwds.; of all kinds of oral communications,ἐκέλευε λέγειν εἴ τι θέλοι Hdt.8.58
; so λέγοις ἄν speak, say on, Pl.Plt. 268e, etc.;λ. μῦθον A.Pers. 698
(troch.);ψευδῆ λ. Id.Ag. 625
;ἀληθῆ λ. Pl.Phlb. 12b
(so in [voice] Pass.,λόγος λέλεκται πᾶς S.Ph. 389
); of oracles, say, declare, Hdt.8.136; ὥσπερ τοὔνομα λέγει indicates, Pl. Prt. 312c: with Preps.,λ. ἀμφί τινος A.Th. 1017
, E.Hec. 580;περί τινος Xenoph.34.2
, Democr.165, S.Aj. 151 (anap.), Th.2.48; ὑπέρ τινος in his defence, S.El. 555, X.HG1.7.16; κατά τινος against him, Thgn.1240a, X.HG1.5.2; λ. ἐπί τισι εὐχὰς ἀγαθάς express good wishes for them, A.Supp. 625 (anap.); λ. τά τινος take his part, D.8.64; λ. πρός τι in reference or in answer to.., S.Ant. 753, etc.;εἴς τι X.Mem. 1.5.1
.2 c. acc. et inf., say that.., Pi.P.2.59, etc.: with neg. οὐ, Pl.R. 348c, etc., but μή ib. 346e, X.Smp.4.5 ([voice] Pass.), and usu. in later Gr., LXX Ge.38.22;λ. μὴ εἶναι ἀνάστασιν Ev.Matt.22.23
: freq. also folld. by ὡς, ὅτι (generally so in the [voice] Act. voice) when the subject of the relative clause may become the object of the principal Verb, γυναῖκα λέγουσιν, ὡς κάθηται .. X.Cyr.7.3.5, etc.: rarely c. part., λ. Οἰδίπουν ὀλωλότα speak of him as dead, S.OC 1580;λέγουσιν ἡμᾶς ὡς ὀλωλότας A.Ag. 672
;λέξασ' ἀδελφῷ σ' ἐνθάδ' ὄντα E.Hel. 888
:—[voice] Pass.,λέξεται ἔχων Id.IT 1047
, cf. A.Ag. 170 (cj.).3 λέγειν τινά τι say something of another, esp. κακὰ λ. τινά speak ill of him, revile him, Hdt.8.61;ἀγαθὰ λ. τινάς Ar.Ec. 435
; τὰ ἔσχατα, τὰ ἀπόρρητα λ. ἀλλήλους, X.Mem.2.2.9, D.18.123; also εὖ or κακῶς λ. τινά, A.Ag. 445 (lyr.), S.El. 524, cf. 1028;εὖ λ. τὸν εὖ λέγοντα X.Mem.2.3.8
.4 call by name,ἃς τρέμομεν λ. S.OC 128
(lyr.): c. dupl. acc., call so and so, , cf. S.OC 939 codd., Hdt.1.32, etc.5 λ. τινὰ ποιεῖν τι tell, command one to do, A.Ch. 553, S.Ph. 101, X.Cyr.4.1.22, etc.: so with τινι, S.OC 840, D.19.150 (no obj. expressed in A.Ag. 925, S.OC 856); λέγε τὸν ἐρωτῶντα ἵνα.. εἴπῃ σοι .. Astramps.Orac.p.1 H.;ὡς ὁ νόμος λέγει D.22.20
;ὁ λέγων μὴ μοιχεύειν Ep.Rom.2.22
.6 λ. τι say something, i.e. speak to the point or purpose, βούλῃ λέγειν τι, καὶ λέγων μηδὲν κλύειν; S.Ant. 757; λέγω τι; am I right? the answer being λέγεις, Id.OT 1475;κινδυνεύεις τι λέγειν Pl.Cra. 404a
;ἴσως ἄν τι λέγοις X.Mem.2.1.12
, cf. Cyr.1.4.20; opp. οὐδὲν λέγει has no meaning, no authority,οὐδὲν λ. τὸ σωφρόνως τραφῆναι Ar.Eq. 334
, cf. V.75; οὐδὲν λέγεις nonsense! Id.Th. 625; but οὐδὲν λέγειν, also, say what is not, lie, Id.Av.66, Pl. Ap. 30b; also εὖ γε λέγεις, εὖ λέγεις, εὖ ἂν λέγοις, good news!, that is well!, ib. 24e, Grg. 447b, Prt. 310b; καλῶς, ὀρθῶς λ., you are right, X. Mem.3.3.4, 3.6.8; κοὔπω λέγω and what is more, Herod.7.44; τί λέγεις; τὸν ἔποπα παῖ καλεῖς; Ar.Av.57, cf. Ec. 298 (lyr.).7 pleon.,ἔφη λέγων Hdt.3.156
, 5.36;ἔλεγε φάς Id.1.122
;ἔφασκε λέγων Ar.Av. 472
;ἦ δ' ὃς λέγων Id.V. 795
;ὡς ἔφη λέγων S.Aj. 757
;καὶ λέγων εἶπεν οὕτω πως D.8.74
, etc.8 at the beginning of letters or documents, Ἄμασις Πολυκράτεϊ ὧδε λέγει.., Μαρδόνιος τάδε λέγει .., etc., Hdt.3.40, 8.140. ά, etc.;τὰ γράμματα ἔλεγε τάδε Id.1.124
, etc.; γράμμασι λέγον τάδε, of an inscription, Th.6.54: in roman edicts,Μάρκος Μέττιος Ῥοῦφος.. λέγει POxy. 237 viii 28
(i A.D.).9 wish to say, mean, ; τί τοῦτο λέγει, πρὸ Πύλοιο; what does mean?Ar.
Eq. 1059, cf. 1021, 1375, Ec. 989, Pl. Phd. 60e: freq. in Platonic dialogue, πῶς λέγεις; how do you mean? in what sense do you say this? Ap. 24e, al.; ἢ πῶς λέγομεν; or what do we mean to say? Grg. 480b; πῶς δὴ οὖν αὐτὸ λέγεις; Phdr. 265c; ποῖόν τί ποτε ἄρα λέγοντ ές φασι .. what they can possibly mean by saying.., Tht. 181c, al.: c. dupl. acc., , al.: freq. (esp. in Trag.) to explain more fully, εἴσω κομίζου καὶ σύ, Κασάνδραν λέγω you, I mean Cassandra, A.Ag. 1035;ὁ μάντις, υἱὸν Οἰκλέους λ. Id.Th. 609
, cf. 658 (v.l.), Pr. 946;ποταμός, Ἀχελῷον λέγω S.Tr.9
, cf. 1220, Ph. 1261, E.Ph. 987; ἐμὲ λέγων meaning me, Isoc.12.215;τὸ δ' ὑμεῖς ὅταν λέγω, τὴν πόλιν λ. D.18.88
: sts., however, the word after λέγω is put in appos. with the word to be expld.,Ἀντικλείας.., τῆς σῆς λέγω τοι μητρός A.Fr. 175
, cf. Th. 658 cod. M;περὶ τῶνδε.., λέγω δὲ Φωκέων D.19.152
;παρ' ὧν.., τούτων τῶν τὴν Ἀσίαν οἰκούντων λέγω Id.8.24
, cf. Pl.Smp. 202b: abs.,μηδενὸς ὄντος ἐν [τῇ χώρᾳ] λέγω D.1.27
.b περὶ ἃς (sc. ἀπολαύσεις) λέγομεν τὸν σώφρονα in regard to which we use the term 'temperate', Arist.EN 1148a5, cf. Pl.Grg. 494b.10 ὡς λέγουσι as they say, S.Ant.23, etc.;ὡς λ. μοι Id.OC 1161
:—[voice] Pass., λέγεται it is said, c.acc.et inf., X.Mem.1.2.30, al.; but also πατρὸς λέγεται γενέσθαι .. Id.Cyr.1.2.1; θανεῖν ἐλέχθη he was said to have been killed, S.OT 292; soλεγόμενον ἐρέω Pi.P.5.108
: τὸ λεγόμενον abs., as the saying goes, Th.7.68, cf. Pl.Grg. 447a, Smp. 217e, etc.;τὸ λ. δὴ τοῦτο Id.Grg. 514e
: ὁ λεγόμενος γραῶν ὕθλος the so-called.., Id.Tht. 176b;οἱ λ. αὐτόνομοι εἶναι X.HG6.3.8
; οἱ λ. ὅτι .. of whom it is said that.., Id.Cyr.8.6.16.11 of orators, speak (emphatically),λέγειν δεινός S.OT 545
, X.Cyr.1.5.9, etc.;λέγειν ἠσκηκότες S.Fr. 963
, cf. Eup.95 (v. λαλέω); λ. τε καὶ πράσσειν δυνατώτατος Th.1.139
;οἱ ἐν τῷ πλήθει λέγειν δυνάμενοι Isoc.3.8
, cf. D.19.286; plead one's cause in a court of law, Id.23.78; δίκας λέγειν ὑπέρ τινος speak as an advocate for.., Din.1.111.12 boast of, tell of,τὴν ἑαυτοῦ ῥώμην X.Cyr.1.3.10
; in Poets, sing of,θέλω λ. Ἀτρείδας Anacreont.23.1
.13 recite what is written,λαβὲ τὸ βιβλίον καὶ λέγε Pl.Tht. 143c
; and freq. in Oratt., asλέγε τὸν νόμον D.21.8
and 10, etc.; of lectures,ἀκούσατέ μου σχόλια λέγοντος Arr.Epict.3.21.6
, cf. 15.8 (the sense of Lat. lego, read, occurs only in the compds. ἀναλέγομαι, ἐπιλέγομαι).16 nominate, Lat. dicere [dictatorem], D.C.Fr.36.26 ([voice] Pass.). (Cf. Lat. lègo, legio, legulus ('olivegatherer').) -
75 μὴ οὐ
μὴ οὐ is used of an apprehended neg.:I with finite forms of the Verb, after Verbs expressing fear or apprehension (cf.μή B. 8
):a mostly with subj., , cf. Hdt.6.9, Th.3.53,57, Pl.Men. 89d, etc.: after hist. tenses, with opt.,ἠθύμησάν τινες ἐννοούμενοι μὴ οὐκ ἔχοιεν ὁπόθεν λαμβάνοιεν X.An. 3.5.3
, etc.: with [tense] fut. opt. representing [tense] fut. ind. in orat. obliq.,μὴ οὐκ ὀρθῶς αὐτὸ ποιήσοις Pl.Euthphr. 15d
.b with ind., , cf. Pl.La. 196c, Alc.2.139d.2 without introductory Verb, with subj.,μή νύ τοι οὐ χραίσμῃ Il.1.28
, cf. 566, E.Tr. 982; also to suggest hesitation, perhaps (cf.μή B. 9
),μὴ οὐ τοῦτο ᾖ τὸ χρηστήριον Hdt.5.79
, cf. Pl.Phd. 67b, Smp. 194c, 214c, etc.: also with ind., μὴ τοῦτο οὐ καλῶς ὡμολογήσαμεν Id.Men. 89c.3 μή is sts. doubled, irregularly, forμὴ οὐ, ἐθαύμαζε δ' εἴτις.. φοβοῖτο, μὴ ὁ γενόμενος καλὸς κἀγαθὸς.. μὴ τὴν μεγίστην χάριν ἔχοι X.Mem.1.2.7
, cf. Th.2.13.II after a neg. expressed or implied:1 c. inf.,a after Verbs of hindering, denying, avoiding, needing, when these Verbs are themselves negatived or questioned, οὐκέτι ἀνεβάλλοντο μὴ οὐ τὸ πᾶν μηχανήσασθαι they no longer hesitated to try every expedient, Hdt.6.88, cf. 8.100, 119; τί δῆτα μέλλεις μὴ οὐ γεγωνίσκειν; A.Pr. 627, cf. S.Aj. 540, Ar.Ach. 320, X.Cyr.1.4.2, 4.3.8, Pl.Euthd. 304c, D.24.24;οὐκ ἀνατίθεμαι μὴ οὐ καλῶς λέγεσθαι Pl. Men. 89d
, cf. Phd. 87a;πολλοῦ δέω μὴ οὐ δύο γε φεύγειν Id.Euthd. 297b
; τίνος ἐνδέομεν μὴ οὐ πανσυδίᾳ χωρεῖν; E.Tr. 797 (anap.); after ὥστε, Hdt.8.57: with the Art., , cf. 918, S.OT 283, E.Ph. 1176;αὐτὴν οὐ μισοῦντ' ἐκείνην τὴν πόλιν τὸ μὴ οὐ μεγάλην εἶναι Ar.Av.37
; τοῖς θεοῖς οὐδὲν ἂν ἔχοιμεν μέμψασθαι τὸ μὴ οὐχί .. X.Cyr.7.5.42, cf. Pl.Phlb. 13a, etc.; cf.μή B. 5b
.b after Verbs and phrases signifying impossibility, impropriety, reluctance, when not negatived,ἄνδρα δ' οὐκ ἔστι μὴ οὐ κακὸν ἔμμεναι Simon.5.10
;δεινὸν ἐδόκεε εἶναι μὴ οὐ λαβεῖν Hdt.1.187
; , cf. 3.51, 7.5; , cf. Th.8.60;αἰσχύνη ἦν μὴ οὐ συσπουδάζειν X.An.2.3.11
;αἰσχρόν ἐστι μὴ οὐκ ἄλλας πληγὰς ἐμβάλλειν τῷ υἱεῖ Id.Lac.6.2
; οὐδεὶς οἷός τ' ἐστὶν ἄλλως λέγων μὴ οὐ ( nemo potest non)καταγέλαστος εἶναι Pl.Grg. 509a
: after an implied neg.,μὴ οὐχὶ παντὶ τρόπῳ ἐλέγχειν μαλθακοῦ εἶναι ἀνδρός Id.Phd. 85c
;μόνῃ τῇ μορφῇ μὴ οὐχὶ πρόβατα εἶναι διαφερόντων Luc.Alex.15
; after ὥστε, E.Fr. 1068, X.Ath.3.8; μή and μὴ οὐκ in consecutive clauses, Id.Ap.34: with the Art.,οὐκ ἀνέξομαι τὸ μὴ οὐ.. τιμᾶν A.Eu. 914
; οὐδείς γέ μ' ἂν πείσειεν.. τὸ μὴ οὐ .. Ar.Ra.68, cf. X.HG5.2.36.2 less freq. c. part. after a neg. expressed or implied,οὔκων δίκαιον [ἀνδριάντα] ἱστάναι.. μὴ οὐκ ὑπερβαλλόμενον τοῖσι ἔργοισι Hdt.2.110
, cf. 6.9, 106;δυσάλγητος γὰρ ἂν εἴην τοιάνδε μὴ οὐ κατοικτείρων ἕδραν S.OT13
, cf. 221, OC 360, Isoc.10.47 (dub. l.), Pl.Ly. 212d, Philem. 213.5: hence3 = εἰ μή, except,πόλεις.. χαλεπαὶ λαβεῖν, μὴ οὐ χρόνῳ καὶ πολιορκίᾳ D.19.123
. -
76 περιίστημι
A. in the trans. tenses (with [tense] pf.περιέστᾰκα Pl. Ax. 370d
), place round,π. τοὺς ἑαυτοῦ Th.8.108
, etc.;π. στήλην τινί Hdt.3.24
;π. κύτος τῷ ζῴῳ Pl.Ti. 78c
;στράτευμα περὶ πόλιν X.Cyr.7.5.1
: metaph.,π. τινὶ ἔτι πλείω κακά D.21.123
;κινδύνους τοῖς Καρχηδονίοις Plb.12.15.7
;π. ἀγῶνάς τισι Plu.Comp.Ag.Gracch.5
.2 bring round,ὁ δῆμος εἰς ἑαυτὸν περιέστησε τὴν πολιτείαν Arist.Pol. 1304a33
;εἰς τοὐναντίον π. τινὰ τῷ λόγῳ Pl.Ax.
l.c. ; εἰς τοσοῦτον π. τινά, ὥστε .. Heraclid.Pont. ap. Ath.12.537c ; esp. into a worse state, εἰς τοῦθ' ἡ τύχη τὰ πράγματα αὐτῶν περιέστησεν ὥστε .. Isoc.6.47, cf. Aeschin.3.82 ;π. εἰς μοναρχίαν τὴν πολιτείαν Plb.3.8.2
; οἴκους εἰς πενίαν π. Hdn.7.3.5 ; convert, εἰς τὸ περιφερὲς [τὸν ἀέρα] Epicur.Ep.2p.51U.; transfer,π. τὰς ἑαυτοῦ συμφορὰς εἴς τινα D.40.20
;π. τὴν αἰτίαν εἴς τινα D.H.3.3
.II in [tense] aor. 1 [voice] Med., place round oneself,ξυστοφόρων κύκλον X.Cyr.7.5.41
;φρουρὰν περὶ τὸ σῶμα App.BC3.4
.B [voice] Pass. and [voice] Med., with [tense] aor. 2 ([tense] aor. 1, v.infr. 2), [tense] pf., and [tense] plpf. [voice] Act. :— stand round about,περίστησαν γὰρ ἑταῖροι Il.4.532
; κῦμα περιστάθη a wave rose around ([dialect] Ep. [tense] aor. [voice] Pass.), Od.11.243 ;περιστῆναι περί τι Pl.Ti. 84e
; τοῦ περιεστῶτος ἔξωθεν πνεύματος ib. 76b ; οἱ περιεστῶτες the bystanders, Antipho6.14 ;ὄχλου πολλοῦ περιστάντος IG42(1).123.25
(Epid.).2 c. acc. objecti, encircle, surround,χορὸν περιίσταθ' ὅμιλος Il.18.603
; βοῦν δὲ περιστήσαντο (fort. περίστησάν τε) 2.410, cf. Od.12.356 ; μή πώς με περιστήωσ' ἕνα πολλοί ([dialect] Ep. [ per.] 3pl. subj. [tense] aor. 2 for - στῶσι ) that their numbers surround me not, Il. 17.95, cf. Od.20.50 ; soπεριστάντες [τὸ θηρίον] κύκλῳ Hdt.1.43
, cf. 9.5, A.Fr. 379, Pl.R. 432b;π. τὸν λόφον τῷ στρατεύματι X.Cyr.3.1.5
: metaph.,τὸ περιεστὸς ἡμᾶς δεινόν Th.4.10
, cf.7.70 ;τοσούτου πολέμου τὴν Ἀσίαν περιστάντος Isoc.4.162
; ;διὰ τὸν φόβον τὸν περιστάντα αὐτούς Aeschin.3.137
;φόβος π. τινά Th.3.54
, cf. D.18.195.3 c. dat.,περιισταμένους τῇ κλίνῃ Pl.Lg. 947b
: mostly metaph., come round to one,ἡμῖν.. ἀδοξία τὸ πλέον ἢ ἔπαινος περιέστη Th.1.76
;τῇ [Ἑλλάδι] δουλεία περιέστηκε Lys.2.60
; ;πηλίκα τῇ πόλει περιέστηκε πράγματα Id.19.340
; ἀνάγκη π. τινί, c. inf., ib.212: abs., of circumstances, mostly bad,τὰ περιεστηκότα πράγματα Lys. 2.32
, cf. Epicur.Sent.38 ;οἱ περιεστῶτες καιροί Plb.3.86.7
.II come round, revolve, ; of winds,ἐκ τῶν ἀπαρκτίων εἰς θρασκίας Id.Mete. 365a6
; of Time,περιισταμένης τῆς ὥρας Thphr.CP2.11.2
, cf. Hp.Nat.Hom.7.2 come round to, devolve upon, ;νομίσαντες τὸ παρανόμημα ἐς τοὺς Αθηναίους τὸ αὐτὸ περιεστάναι Id.7.18
; εἰς ὀλίγους ἡμᾶς περιέστη [ἡ στατίων] IG14.830.8 (Puteoli, ii A. D.).3 of events, come round, turn out, esp. for the worse,ἐξ ἀρρωστίης π. τινὶ ἐς ὕδερον Hp.Coac. 471
(but also of persons, ἐς ὕδρωπα περιίσταντο became dropsical, Id.Epid.3.13); ἐς τοῦτο περιέστη ἡ τύχη fortune was so completely reversed, Th.4.12 ; τοὐναντίον περιέστη αὐτῷ it turned out quite contrary for him, Id.6.24, cf. Lys.12.64, Pl.Men. 70c ; ; φιλεῖ ἐς τύχας τὰ πολλὰ περιίστασθαι come to be dependent on chances, Th.1.78 ; , cf. 3.9 ;τὸ πρᾶγμ' εἰς ὑπέρδεινόν μοι περιέστη Id.21.111
, cf. 37.10 ; ἐνταῦθα τὰ πράγματα π. ὥστε .. Isoc.8.59, cf. 5.55 ; περιέστηκεν εἰς τοῦτο ὥστε .. Lycurg.3 : c. inf.,περιειστήκει τοῖς βοηθείας δεήσεσθαι δοκοῦσιν αὐτοὺς βοηθεῖν ἑτέροις D.18.218
, cf. Pl.Mx. 244d : c. part.,περιέστηκεν ἡ πρότερον σωφροσύνη νῦν ἀβουλία φαινομένη Th.1.32
.III later, go round so as to avoid, shun,τὰς ἁμαρτίας Phld.Rh.1.384
S.;τὴν ὁμιλίαν J.AJ 1.1.4
;κύνας Luc.Herm.86
(though he censures this usage, Sol.5), cf. Gal.UP10.14, Porph.Abst.4.7, etc.;τὸν κίνδυνον Iamb.VP33.239
; τὸ μοναρχικόν ib.31.189 ;τὴν ἀφροσύνην S.E.M.11.93
;κενοφωνίας 2 Ep.Ti.2.16
;τὸ εἰκῇ καὶ μάτην M.Ant.3.4
;τοὺς ἡγουμένους Artem.4.59
; π. μὴ .. to be afraid lest.., J.AJ4.6.12; sneak round, Phld.Rh.1.99 S.; circumvent, τοὺς λογιστάς Mitteis Chr. 88iv 11 (ii A.D.):—so in [voice] Pass., (ii A. D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > περιίστημι
-
77 στέλλω
A , [dialect] Ep.στελέω Od.2.287
: [tense] aor.ἔστειλα Th.7.20
, [dialect] Ep.στεῖλα Od.14.248
: [tense] pf.ἔσταλκα Arr.An.2.11.9
, ([etym.] ἀπ-, ἐπ-) Isoc.1.2, E.Ph. 863: [tense] plpf.ἐστάλκει Arr.An.3.16.6
, ([etym.] ἐπ-) Th.5.37:—[voice] Med., Il.23.285, etc.: [tense] fut.στελοῦμαι Lyc.604
: [tense] aor. ἐστειλάμην, [dialect] Ep. στειλ-, Il.1.433, S.OT 434, etc.:—[voice] Pass., [tense] fut. στᾰλήσομαι ([etym.] ἀπο-) Aeschin.3.114 (v.l.), D.24.93; simpleσταλήσομαι J.AJ2.4.2
: [tense] aor. ἐστάλθην (in compd. ἀποσταλθέντες) GDI5186.4 ([place name] Crete), cf.Sch. Od.8.21; more freq. ἐστάλην [ᾰ], Pi.O.13.49, Hdt.4.159, ([etym.] ἐπ-) Th.1.91, etc.: [tense] pf.ἔσταλμαι Hdt.7.62
, Pl.Lg. 833d, etc.: [tense] plpf.ἐστάλμην Philostr. VA3.25
, [ per.] 3pl. ; ἐσταλάδατο and ἐστελάδατο dub.ll.in Hdt.7.89 (leg. ἐστάλατο):— make ready, ; ; νῆα ς. rig or fit her out, Od.2.287, cf. 14.247;πλοῖον Hdt.3.52
;ναῦς τριάκοντα Th.7.20
;τὰ ἐκ νεώς S.Ph. 1077
: also στρατιήν, στόλον, στρατόν, fit out an armament, get it ready, Hdt.3.141, 5.64, A.Pers. 177, etc.; : also στέλλειν τινὰ ἐσθῆτι furnish with, array in, a garment, Hdt.3.14; : c. dupl. acc.,στολὴν σ. τινά E.Ba. 827
sq.;σ. τινὰς ὡς δεσποίνας X.HG5.4.5
; σ. ἕλκος dress it, Hp.VC14; bury, ἐνὶ γαίῃ ς. A.R.3.205:—[voice] Med., στεῖλαί νυν ἀμφὶ χρωτὶ.. πέπλους put on robes, E.Ba. 821: c. dat., ἐσθῆτι στειλάμενοι having dressed themselves in.., Luc.Philops.32: metaph.,σ. κιθάρην Hermesian.7.2
:—[voice] Pass., fit oneself out, get ready, ἄλλοι δὲ στέλλεσθε do you others prepare (to compete in the games), Il.23.285;στρατὸν κάλλιστα ἐσταλμένον Hdt.7.26
, cf. 3.14, 7.93: c. acc. cogn., τὴν αὐτὴν ταύτην ἐστ. ib.62: c. dat., πρεπούσῃ στολῇ ἐστ. Pl.Lg. 833d: folld. by a Prep.,ἐσταλμένος ἐπὶ πόλεμον X.An.3.2.7
; ἐς ἄγραν, ἐπ' ἄγρην, Lyc.604, AP 7.535 (Mel.);περὶ ὄργια E.Ba. 1000
(lyr.): c. inf., ἐστέλλετο ἀπιέναι he prepared to go, Hdt.3.124;κινεῖν κώπας E.Tr. 181
(lyr.).II dispatch, send,ἐς οἶκον πάλιν A.Pr. 389
, cf. E.IA 119 (lyr.), etc.;ἐξ ἑνὸς στείλαντος S.OC 737
:—[voice] Med. and [voice] Pass., set out, or (esp. in [tense] aor. 2 [voice] Pass.) journey, Hdt.1.165, 3.53, 4.159, 5.92.β: c. acc. cogn.,ὁδὸν στέλλεσθαι S.Ph. 1416
(anap.), cf. A.R.4.296;πρὸς θάλασσαν E.Hel. 1527
;ἐπὶ τὸν χρυσόν Hdt.3.102
;ἐπὶ πλοῖα X.An.5.1.5
;τούτων γὰρ οὕνεκ' ἐστάλην S.Aj. 328
;ἴδιος ἐν κοινῷ σταλείς Pi.O.13.49
;οἷπερ ἐστάλην ὁδοῦ S.El. 404
;οἴκαδε Τροίας ἄπο E.Tr. 1264
; κατὰ γῆν (v.l. γῆς) X.An.5.6.5: abs.,στέλλου, κομίζου
begone!A.
Pr. 394: c. acc. loci, ὀμφαλὸν γῆς ς. E.Med. 668; (lyr.); of things, to be sent, S.Tr. 776: metaph. of speech,ἀέρα ἐκπέμπειν στελλόμενον ὑφ' ἑκάστων τῶν παθῶν Epicur.Ep.1p.27U.
2 [voice] Act. intr. in sense of the [voice] Pass. (in Hdt. and Trag.), prepare to go, start, set forth,ἔστελλε ἐς ἀποικίην Hdt.4.147
, cf. 148, 5.125, S.Ph. 571, 640: c. acc. cogn.,κέλευθον τήνδε.. ἔστειλα A.Pers. 609
.3 [voice] Med., set out upon a task,στέλλεσθαι πρός τι Pl.Phlb. 50e
; ; ἐπ' αὐτὸ δὴ τοῦτο στελλώμεθα; Id.Lg. 892e;ἐπὶ θήρας πόθον ἐστέλλου E.Hipp. 234
(anap.);ἐπὶ τυραννίδ' ἐστάλης Ar.V. 487
.III summon, fetch, bring a person to a place, S.OT 860, cf. OC 298, Ph. 623, 983;ὑμᾶς ἔστειλ' ἱκέσθαι Id.Ant. 165
, cf. Ph.60, 495; [ ἐμπορίαν] Pl.Ep. 313e:—[voice] Med., σ' ἂν οἴκους τοὺς ἐμοὺς ἐστειλάμην I would have sent for thee.., S.OT 434:—[voice] Pass., Id.OC 550 (cj.).b ἡ ὁδὸς εἰς Κόρινθον στέλλει leads to Corinth, Luc.Herm.27.IV gather up, make compact, esp. as a nautical term, furl, take in,ἱστία.. στεῖλαν Od.3.11
, 16.353;στείλασα λαῖφος A.Supp. 723
:—[voice] Med.,ἱστία μὲν στείλαντο Il.1.433
, cf. Call.Del. 320, Arist.Mech. 851b8: abs., στέλλεσθαι (sc. ἱστία) Teles p.10 H., Plb.6.44.6; so ἐπιστολάδην δὲ χιτῶνας ἐστάλατο they girded up, tucked up their clothes to work, Hes.Sc. 288, cf. A.R.4.45: abs.,στειλάμενος σιγᾷς AP11.149
.2 check, Epicur.Ep.1p.7U.; repress, Ph.2.274, etc.:—[voice] Med., Plb.8.20.4; λόγον στειλώμεθα draw in, shorten our words, i.e. not speak out the whole truth, E.Ba. 669; σ. τὸ συμβεβηκός hush it up, Plb.3.85.7; πρόσωπον στέλλεσθαι draw up one's face, look rueful, Phryn.PS p.107 B.3 Medic., bind, make costive, τὰ στέλλοντα astringents, opp. τὰ καθαίροντα, Gal.1.221, cf. Alex.Aphr.Pr.Praef.:—[voice] Pass., φλέβες στέλλονται shrink up, Nic.Al. 193.4 [voice] Med., restrict one's diet, οὔτ' ἂν ἀπόσχοιντο ὧν ἐπιθυμέουσιν, οὔτε στείλαιντο (v.l. ὑποστ-) Hp.VM5; στελλόμενοι τοῦτο avoiding this, 2 Ep.Cor.8.20;στέλλεο Περσεφόνας ζᾶλον Supp.Epigr.2.615
([place name] Teos). (Cf. εὔσπολον, κασπολέω, σπολάς, σπόλος, σπελλάμεναι; prob. I.-E. sq[uglide]el-. but not found in cogn. languages; I.-E. st(h)el- is prob. found in OSlav. st[icaron]lati 'spread out', Lat. lātus (fr. *stlātus) 'broad', with which στέλλω may be cogn.) -
78 φθάνω
Aἔφθανον X.HG6.2.30
, AP9.272 ([place name] Bianor): [tense] fut.φθήσομαι Il.23.444
, Th.5.10, Pl.R. 375c, etc.; but φθάσω [ᾰ] Hp. Morb.3.13 (s. v. l.), X.Cyr.5.4.38: [tense] aor.ἔφθᾰσα Hdt.7.161
, A.Pers. 752 (troch.), Th.3.49, X.Cyr.7.1.19, etc.; imper.φθάσον J.AJ6.11.7
; opt. [ per.] 3sg.φθάσειε Isoc.8.120
, pl.φθάσειαν X.HG7.2.14
(this tense prevails in later Gk., Plb.3.66.1, etc.); [dialect] Dor.ἔφθασσα Theoc.2.115
: but the only [dialect] Ep. [tense] aor. is ἔφθην, not found in A. or S., but the more usual form in E. and Ar., less freq. in Th., X., D.; pl. ἔφθημεν, -ητε, -ησαν, E.Ph. 1468, Isoc.5.7, Antipho 2.2.5, [dialect] Ep.pl.3φθάν Il.11.51
; subj. φθῶ, [dialect] Ep. [ per.] 3sg. φθήῃ, φθῇσιν, 16.861, 23.805; [dialect] Ep. [ per.] 1pl.φθέωμεν Od.16.383
; [ per.] 3pl.φθέωσι 24.437
; opt. φθαίην, [dialect] Ep. [ per.] 3sg. φθαίησι ([etym.] παρα-) Il.10.346; inf.φθῆναι Hdt.6.115
, Th.4.4; part.φθάς Hdt.3.71
; [dialect] Ep. part. [voice] Med.φθάμενος Il.5.119
, al., Hes.Op. 554: [tense] pf. ἔφθᾰκα Philipp. ap. D.18.39, LXX 2 Ch.28.9, IG12 9).906.26 (Chalcis, iii A. D.);πέφθακα Ps.-Callisth. 2.10
(v. l): [tense] plpf.ἐφθάκει Plu.Galb. 17
, Luc.Philops.6:—[voice] Pass., Arist.Mu. 395a18: [tense] impf.ἐφθάνετο AP9.278
([place name] Bianor);ἐφθάνοντο J.BJ5.2.4
(v.l. ἐφονεύοντο): [tense] aor.ἐφθάσθην D.H. 6.25
, Epigr.Gr. 315 ([place name] Smyrna), IPE2.197 (Panticapaeum, ii A. D.), J.AJ8.12.4. Gal.4.560. [[pron. full] φθᾰνω always in [dialect] Att. (so also in AP9.272 ([place name] Bianor), APl.4.382, 384); φθᾱνω in Il.9.506, 21.262 (where Zenod. read φθανέει for φθάνει) ]:— come or do first or before others:I c. acc. pers., to be beforehand with, overtake, outstrip, in running or otherwise,φθάνει δέ τε καὶ τὸν ἄγοντα Il.21.262
;φθῆ σε τελος θανάτοιο 11.451
, cf. Hes.Op. 554, 570, Hdt.7.161, E.Heracl. 120, IT 669, Isoc.9.42, etc.;οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμηθέντας 1 Ep.Thess.4.15
; so ἔφθησαν τὸν χειμῶνα they anticipated the storm, Hdt.7.188;φθάσας τὸν λογισμόν D.21.38
:—[voice] Pass., to be overtaken, , AP9.278 ([place name] Bianor); ἐφθάσθην (v. supr.).II abs., come or act first, opp. ὑστερέω or ὑστερίζω, E.Ph. 975, X.An.6.1.18, cf. Th.4.121; τοῦ φθάσαντος ἁρπαγή the prey of the first comer, A.Pers. 752 (troch.), cf. Fr.23 (lyr.); ; , 100;φθάσαι πρὶν ἀδικηθῆναι Arist.Pol. 1302b23
, cf. Rh. 1373a23; in later writers, τὰ φθάσαντα the things before mentioned, Ael.VH 1.34, Arg.D.46; part. φθάνων, φθάσας previous,τῶν φθασάντων δυεῖν βιβλίων Porph.Abst.3.1
; ἐν τοῖς φθάνουσιν ἔργοις Dex.Hist.Fr. 26 J.;τοῖς φθάνουσι κατορθώμασι Id.Fr.6
J.;οἱ φθάσαντες πόνοι Agath.5.16
; previous time,Ael.
VH14.6; τὸ φθάσαν, τὰ φθάσαντα, the past, Agath.3.2, al., Procop.Gaz.Ep.32;ὁ φθάσας χρόνος Men.
Prot.p.127 D.2 with Preps., come or arrive first,ἕως τῶν οὐρανῶν LXX 2 Ch.28.9
;ἔφθασεν ἐφ' ὑμᾶς Ev.Matt.12.28
, Ev.Luc.11.20, cf. 1 Ep.Thess.2.16: φ. εἰς .., simply, arriveat, attain to, Ep.Rom.9.31, Ep.Phil.3.16, Plu.2.338a;φθάσομεν εἰς Πηλούσι<ον> PPar.18.14
(ii A. D.): abs., of Time, arrive, καιρὸς τῆς τομῆς ἔφθακε (v.l. ἔφθασεν) LXXCa. 2.12; ἔφθασεν ὁ μὴν ὁ ἕβδομος ib.2 Es.3.1.d Gramm., to be applied or applicable,ἐπ' ἀμφοτέρας τὰς διαθέσεις A.D.Synt.211.22
, cf. 217.23, al.III the action in which one is beforehand is expressed by the part. agreeing with the subject, [Ἄτη] πολλὸν ὑπεκπροθέει, φθάνει δέ τε πᾶσαν ἐπ' αἶαν βλάπτουσ' ἀνθρώπους and is beforehand in doing men mischief, Il.9.506; ἀλλ' ἄρα μιν φθῆ Τηλέμαχος κατόπισθε βαλών Telemachus was beforehand with him in striking, i.e. struck first, Od.22.91, cf. 16.383, Il.10.368;ἔφθασέν με προαπελθὼν Χάρμος PCair.Zen.16.3
(iii B. C.); ἔφθησαν ἀπικόμενοι arrived first, Hdt.4.136, cf. 6.115; so φ. εὐεργετῶν to be the first to show a kindness, X.Mem.2.3.14;ὅπως φθάσειαν βοηθήσαντες Id.HG7.2.14
;ἔφθασαν προκαταλαβόντες Th.3.112
;φθάνουσιν αὐτοὺς προκαταφυγοῦσαι Id.2.91
; ;φ. γόνασι προσπεσὼν πατρός E.HF 986
, etc: part. [voice] Pass. is also used, ἦ κε πολὺ φθαίη πόλις ἁλοῦσα, i.e. it would be taken first, Il.13.815; εἴ κε φθήῃ τυπείς shall be wounded first, 16.861; φθαίητε γὰρ ἂν.. ἐξανδραποδισθέντες ἣ .. Hdt.6.108;μὴ φθάσωσι προεπιβουλευόμενοι Th.3.83
;ἔφθη κατακωλυθείς X.HG1.6.17
; φθάνειν δεῖ πεφραγμένους τοὶς πόρους they must first be blocked up, Id.Cyr.2.4.25: these clauses, being compar. in sense, are folld. by a gen., φθὰν δὲ μέγ' ἱππήων.. κοσμηθέντες were drawn up before the drivers, Il.11.51; more freq. by πρὶν .. orἢ.., ἔφθη ὀρεξάμενος, πρὶν οὐτάσαι 16.322
, cf. Antipho1.29, X. Cyr.3.2.4; ;ἔφθης πεζὸς ἰὼν ἢ ἐγὼ σὺν νηΐ Od.11.58
; ἔφθησαν ἀναβάντες πρὶν ἢ .. Hdt.9.70; ἔφθησαν ἐκπεσόντες πρότερον ἢ .. Id.6.91.b in later Gr., c. part. to express previous action or happening, φθάνω ὑμῖν πρότερον γεγραφηκώς I have already written to you, POxy.1666.3 (iii A. D.), cf. 237 vi30 (ii A. D.), etc.;ἔφθασα εἰρηκώς Luc.Pisc.29
;ὡς ἔφθην εἰπών Id.Par.3
; cf. 111.2b.2 in the same sense, part. φθάς or φθάσας, [dialect] Ep. φθάμενος, is used like an Adv. with a principal Verb, ὅς μ' ἔβαλε φθάμενος, for ὅς μ' ἔφθη βαλών, Il.5.119, cf. 13.387, Od. 19.449; οὐκ ἄλλος φθὰς ἐμεῦ κατήγορος ἔσται no other shall be an accuser before me, Hdt.3.71; ἀνέῳξάς με φθάσας you opened the door before me, Ar.Pl. 1102;φθάσας προσπεσοῦμαι Th.5.9
, cf. 2.91, X.Cyr. 1.5.3, etc.; even with a part.,φθάσας.. ἁρπάσας Hdt.6.65
; rarely part. [tense] pres.,φθάνοντες δῃοῦμεν X.Cyr.3.3.18
.b in signf. 111.1b, φθάσαντες ἐπληρώσαμεν αὐτούς we had already paid them, POxy.1103.6 (iv A. D.); but ὡσεὶ καὶ ὁμογενῆ φθάσας εἶπον as if I had said (not had already said) ὁ., Gal.16.502.3 rarely c. inf., ὁ φθάσας θαρσῆσαι he that first gains confidence, Th.3.82; σπεύδειν ὅπως.. φθαίης ἔτ' εἰς ἐκκλησίαν ἐλθεῖν (v.l. ἐλθών ) hurry to be in time to get to.., Ar.Eq. 935 (lyr.), cf. Nu. 1384 (v. infr. IV. 1); μόλις φθάνει θρόνοισιν ἐμπεσοῦσα μὴ χαμαὶ πεσεῖν hardly manages by falling first on the seat not to fall on the ground, E.Med. 1169; more freq. in later writers, of actions which one manages to do, does before or has done first or already, A.R.1.1189, D.H.4.59,61, Sor.1.111, Gal.15.2,93, Luc. DMort.13.2, Harm.2;ἐὰν φθάσω πρὸ τῆς τρύγης ἀνελθεῖν PSI8.971.10
(iii/iv A. D.);ἐὰν ὁ ἰατρὸς αὐτὸ φθάσῃ κενῶσαι Gal.16.499
; φθάνοντος ἤδη πυρέττειν ἐκ τεττάρων ἡμερῶν τοῦ νοσοῦντος having already begun, ib.498; μὴ φθάνων προσηκόντως τρέφεσθαι if he is not first suitably nourished, Id.18(2).36, cf. 84,103; συμβαίνει φθάνειν ἀποθνῄσκειν τοὺς νεωτέρους the young die first, ib.222; εἰ φθάσαιμεν παλαιοὺς πίθους ἔχειν μεγάλους if we already have.., Gp.6.3.11, cf. 10.22.2, al., A.D.Pron.90.1;ἔφθακεν οὖν ταῦτα ἐψηφίσθαι καὶ τῇ βουλῇ IG12(9).906.26
(Chalcis, iii A. D.).IV with negatives,1 with οὐ and part. (inf. is v. l. in Ar.Nu. 1384), folld. by καί or καὶ εὐθύς, of two actions following close on each other, οὐ φθάνειν χρὴ συσκιάζοντας γένυν καὶ.. ὁρμᾶν you must no sooner get your beard than you march, E.Supp. 1219; οὐ φθάνει ἐξαγόμενος καὶ εὐθὺς ὅμοιός ἐστι τοῖς ἀκαθάρτοις no sooner is he brought out than he becomes unclean, X.Eq.5.10, cf. Ar.Nu. 1384; οὐκ ἔφθημεν εἰς Τροιζῆν' ἐλθόντες καὶ τοιαύταις νόσοις ἐλήφθημεν ἐξ ὧν .. no sooner had we come to Troezen than.., Isoc.19.22, cf. 5.53, 8.98, 9.53; οὐκ ἔφθη μοι συμβᾶσα ἡ ἀτυχία καὶ εὐθὺς ἐπεχείρησαν διαφορῆσαι τἄνδοθεν scarcely or no sooner had misfortune befallen me when.., D.57.65, cf. 43.69, Isoc.4.86.2 οὐκ ἂν φθάνοις, οὐκ ἂν φθάνοιτε, with part. [tense] pres., express a strong exhortation or urgent command, οὐκ ἂν φθάνοιτε τὴν ταχίστην ὀπίσω ἀπαλλασσόμενοι you could not be too quick in departing, i.e. make haste and be off, Hdt.7.162; οὐ φθάνοιτ' ἔτ' ἄν θνῄσκοντες make haste and die, E.Or. 936, cf. 941, Alc. 662, Heracl. 721, Tr. 456 (troch.), IT 245; ; ἀποτρέχων οὐκ ἂν φθάνοις ib. 1133; εἰς ἀγορὰν ἰὼν ταχέως οὐκ ἂν φθάνοις ib. 874, cf. Ec. 118;οὐκ ἂν φθάνοις λέγων Pl. Smp. 185e
, X.Mem.2.3.11; these phrases are not to be treated as questions, cf. οὐκ ἂν φθάνοιμι (sc. λέγων) Pl.Smp. 214e, cf. Phd. 100c, D.25.40, Luc.Fug.26, Symp.2, Anach.14: c. part. [tense] aor., once in Luc., Vit.Auct.26.b in 1, 2, or 3 pers., to express immediate futurity, οὐκ ἂν φθάνοις ἀκούων you shall hear in a moment, Pl.Euthd. 272d; οὐκ ἂν φθάνοι τὸ πλῆθος τούτοις τοῖς θηρίοις δουλεῦον will soon (or inevitably) be enslaved to.., D.24.143; also to express what is logically inevitable, οὐκ ἂν φθάνοιεν αὐτοὺς προσκυνοῦντες they will soon be (or cannot logically help) worshipping them, Aristeas 137;τοῦτο μὲν οὐκ ἂν φθάνοις καὶ Ἐμπεδοκλεῖ πρὸ αὐτοῦ ἐγκαλῶν Luc.Fug.2
;οὐκ ἂν φθάνοι κἀμὲ μάντιν λέγων Id.Hes.8
;οὐκ ἂν φθάνοι τις ἁπάσας ἀναιρῶν τὰς τοιαύτας προστασίας Id.Apol.11
: c. part. [tense] aor., Id.Tox.2. -
79 ἄν
ἄν (A), [pron. full] [ᾰ], [dialect] Ep., Lyr., [dialect] Ion., Arc., [dialect] Att.; also κεν) [dialect] Ep., [dialect] Aeol., Thess., κᾱ [dialect] Dor., [dialect] Boeot., El.; the two combined in [dialect] Ep. (infr. D. 11.2) and Arc.,Aεἰκ ἄν IG5(2).6.2
, 15 (iv B. C.):—modal Particle used with Verbs to indicate that the action is limited by circumstances or defined by conditions. In Hom. κε is four times as common as ἄν, in Lyr. about equally common. No clear distinction can be traced, but κε as an enclitic is somewhat less emphatic; ἄν is preferred by Hom. in negative clauses, κε ([etym.] ν) with the relative.A In Simple Sentences, and in the Apodosis of Compound Sentences; here ἄν belongs to the Verb, and denotes that the assertion made by the Verb is dependent on a condition, expressed or implied: thus ἦλθεν he came, ἦλθεν ἄν he would have come (under conditions, which may or may not be defined), and so he might have come; ἔλθοι may he come, ἔλθοι ἄν he would come (under certain conditions), and so he might come.I WITH INDICATIVE:1 with historical tenses, generally [tense] impf. and [tense] aor., less freq. [tense] plpf., never [tense] pf., v. infr.,a most freq. in apodosis of conditional sentences, with protasis implying nonfulfilment of a past or present condition, and apod. expressing what would be or would have been the case if the condition were or had been fulfilled. The [tense] impf. with ἄν refers to continued action, in Hom. always in past time, exc. perh. . 178; later also in [tense] pres. time, first in Thgn.905; πολὺ ἂν θαυμαστότερον ἦν, εἰ ἐτιμῶντο it would be far more strange if they were honoured, Pl.R. 489a; οὐκ ἂν νήσων ἐκράτει, εἰ μή τι καὶ ναυτικὸν εἶχεν he would not have been master of islands if he had not had also some naval power, Th.1.9. The [tense] aor. strictly refers only to past time, Pi.N.11.24, etc.; εἰ τότε ταύτην ἔσχε τὴν γνώμην, οὐδὲν ἂν ὧν νυνὶ πεποίηκεν ἔπραξεν if he had then come to this opinion, he would have accomplished nothing of what he has now done, D.4.5, al., but is used idiomatically with Verbs of saying, answering, etc., as we say I should have said,εἰ μὴ πατὴρ ἦσθ', εἶπον ἄν σ' οὐκ εὖ φρονεῖν S.Ant. 755
, cf. Pl.Smp. 199d, Euthphr. 12d, etc.: the [tense] plpf. refers to completed actions, as ὃ εἰ ἀπεκρίνω, ἱκανῶς ἂν ἤδη παρὰ σοῦ τὴν ὁσιότητα ἐμεμαθήκη I should have already learnt.., ib. 14c;εἰ ὁ ἀνὴρ ἀπέθανεν, δικαίως ἂν ἐτεθνήκει Antipho 4.2.3
.b the protasis is freq. understood: ὑπό κεν ταλασίφρονά περ δέος εἷλεν fear would have seized even the stout-hearted (had he heard the sound), Il.4.421; τὸ γὰρ ἔρυμα τῷ στρατοπέδῳ οὐκ ἂν ἐτειχίσαντο they would not have built the wall (if they had not won a battle), Th.1.11; πολλοῦ γὰρ ἂν ἦν ἄξια for (if that were so) they would be worth much, Pl.R. 374d; οὐ γὰρ ἦν ὅ τι ἂν ἐποιεῖτε for there was nothing which you could have done, i. e. would have done (if you had tried), D.18.43.c with no definite protasis understood, to express what would have been likely to happen, or might have happened in past time: ἢ γάρ μιν ζωόν γε κιχήσεαι, ἤ κεν Ὀρέστης κτεῖνεν ὑποφθάμενος for either you will find him alive, or else Orestes may already have killed him before you, Od.4.546; ὃ θεασάμενος πᾶς ἄν τις ἀνὴρ ἠράσθη δάϊος εἶναι every man who saw this (the 'Seven against Thebes') would have longed to be a warrior, Ar. Ra. 1022; esp. with τάχα, q. v., ἀλλ' ἦλθε μὲν δὴ τοῦτο τοὔνειδος τάχ' ἂν ὀργῇ βιασθὲν μᾶλλον ἢ γνώμῃ φρενῶν, i. e. it might perhaps have come, S.OT 523; τάχα ἂν δὲ καὶ ἄλλως πως ἐσπλεύσαντες (sc. διέβησαν ) and they might also perhaps have crossed by sea (to Sicily) in some other way, Th.6.2, cf. Pl.Phdr. 265b.d ἄν is freq. omitted in apodosi with Verbs expressing obligation, propriety, or possibility, as ἔδει, ἐχρῆν, εἰκὸς ἦν, etc., and sts. for rhetorical effect, εἰ μὴ.. ᾖσμεν, φόβον παρέσχεν it had caused (for it would have caused) fear, E.Hec. 1113. This use becomes more common in later Gk.2 with [tense] fut. ind.:a frequently in [dialect] Ep., usu. with κεν, rarely ἄν, Il.9.167, 22.66, indicating a limitation or condition, ὁ δέ κεν κεχολώσεται ὅν κεν ἵκωμαι and he will likely be angry to whom- soever I shall come, ib.1.139; καί κέ τις ὧδ' ἐρέει and in that case men will say, 4.176;ἐγὼ δέ κέ τοι καταλέξω Od.3.80
; so in Lyr.,μαθὼν δέ τις ἂν ἐρεῖ Pi.N.7.68
, cf. I.6(5).59.b rarely in codd. of [dialect] Att. Prose writers,σαφὲς ἂν καταστήσετε Th.1.140
;οὐχ ἥκει, οὐδ' ἂν ἥξει δεῦρο Pl.R. 615d
, cf. Ap. 29c, X.An.2.5.13; dub. in Hp.Mul.2.174: in later Prose, Philostr. V A2.21, S E.M.9.225: also in Poetry, E.El. 484, Ar.Av. 1313;οὐκ ἂν προδώσω Herod.6.36
(corr. - δοίην):— for ἄν with [tense] fut. inf. and part. v. infr.II WITH SUBJUNCTIVE, only in [dialect] Ep., the meaning being the same as with the [tense] fut. ind. (1.2a), freq. with [ per.] 1st pers., as εἰ δέ κε μὴ δώῃσιν, ἐγὼ δέ κεν αὐτὸς ἕλωμαι in that case I will take her myself, Il.1.324; πείθευ, ἐγὼ δέ κέ τοι εἰδέω χάριν obey and if so I will be grateful, 14.235 (the subj. is always introduced by δέ in this usage); also with other persons, giving emphasis to the future, , al.III WITH OPTATIVE (never [tense] fut., rarely [tense] pf. πῶς ἂν λελήθοι [με]; X.Smp.3.6):a in apodosis of conditional sentences, after protasis in opt. with εἰ or some other conditional or relative word, expressing a [tense] fut. condition:ἀλλ' εἴ μοί τι πίθοιο, τό κεν πολὺ κέρδιον εἴη Il.7.28
;οὐ πολλὴ ἂν ἀλογία εἴη, εἰ φοβοῖτο τὸν θάνατον; Pl.Phd. 68b
:—in Hom. [tense] pres. and [tense] aor. opt. with κε or ἄν are sts. used like [tense] impf. and [tense] aor. ind. with ἄν in Attic, with either regular ind. or another opt. in the protasis: καί νύ κεν ἔνθ' ἀπόλοιτο.. εἰ μὴ.. νόησε κτλ., i. e. he would have perished, had she not perceived, etc., Il.5.311, cf. 5.388, 17.70; εἰ νῦν ἐπὶ ἄλλῳ ἀεθλεύοιμεν, ἦ τ' ἂν ἐγὼ.. κλισίηνδε φεροίμην if we were now contending in another's honour, I should now carry.., ib.23.274: so rarely in Trag., οὐδ' ἂν σὺ φαίης, εἴ σε μὴ κνίζοι λέχος (for εἰ μὴ ἔκνιζε) E.Med. 568.b with protasis in [tense] pres. or [tense] fut., the opt. with ἄν in apodosi takes a simply future sense: φρούριον δ' εἰ ποιήσονται, τῆς μὲν γῆς βλάπτοιεν ἄν τι μέρος they might perhaps damage, Th.1.142, cf. 2.60, Pl.Ap. 25b, R. 333e;ἢν οὖν μάθῃς.. οὐκ ἂν ἀποδοίην Ar.Nu. 116
, cf. D.1.26, al.c with protasis understood:φεύγωμεν· ἔτι γάρ κεν ἀλύξαιμεν κακὸν ἦμαρ Od.10.269
; οὔτε ἐσθίουσι πλείω ἢ δύνανται φέρειν· διαρραγεῖεν γὰρ ἄν for (if they should do so) they would burst, X. Cyr.8.2.21; τὸν δ' οὔ κε δύ' ἀνέρε.. ἀπ' οὔδεος ὀχλίσσειαν two men could not heave the stone from the ground, i. e. would not, if they should try, Il.12.447; , cf. D.2.8: in Hom. sts. with ref. to past time, .d with no definite protasis implied, in potential sense: ἡδέως δ' ἂν ἐροίμην Λεπτίνην but I would gladly ask Leptines, D.20.129; βουλοίμην ἄν I should like , Lat. velim (but ἐβουλόμην ἄν I should wish, if it were of any avail, vellem); ποῖ οὖν τραποίμεθ' ἄν; which way then can we turn? Pl.Euthd. 290a; οὐκ ἂν μεθείμην τοῦ θρόνου I will not give up the throne, Ar.Ra. 830; idiomatically, referring to the past, αὗται δὲ οὐκ ἂν πολλαὶ εἶεν but these would not (on investigation) prove to be many, Th.1.9; εἴησαν δ' ἂν οὗτοι Κρῆτες these would be (i. e. would have been) Cretans, Hdt.1.2: used in order to soften assertions by giving them a less positive form, as οὐκ ἂν οὖν πάνυ γέ τι σπουδαῖον εἴη ἡ δικαιοσύνη, i.e. it would not prove to be, etc. (for, it is not, etc.), Pl.R. 333e.e in questions, expressing a wish:τίς ἂν θεῶν.. δοίη; S.OC 1100
, cf.A.Ag. 1448;πῶς ἂν θάνοιμι; S.Aj. 389
: hence (with no question) as a mild command, exhortation, or entreaty, ; σὺ μὲν κομίζοις ἂν σεαυτὸν ᾗ θέλεις you may take yourself off (milder than κόμιζε σεαυτόν), S.Ant. 444; χωροῖς ἂν εἴσω you may go in, El. 1491; κλύοις ἂν ἤδη, Φοῖβε hear me now, Phoebus, ib. 637; φράζοις ἄν, λέγοις ἄν, Pl.Phlb. 23c, 48b.f in a protasis which is also an apodosis: εἴπερ ἄλλῳ τῳ ἀνθρώπων πειθοίμην ἄν, καὶ σοὶ πείθομαι if I would trust any (other) man (if he gave me his word), I trust you, Id.Prt. 329b; εἰ μὴ ποιήσαιτ' ἂν τοῦτο if you would not do this (if you could), D.4.18, cf. X.Mem.1.5.3, Plot.6.4.16.g rarely omitted with opt. in apodosis: , cf. 14.123, Il.5.303; also in Trag.,θᾶσσον ἢ λέγοι τις E.Hipp. 1186
;τεὰν δύνασιν τίς.. κατάσχοι; S.Ant. 605
.h ἄν c. [tense] fut. opt. is prob. always corrupt (cf. 1.2b), as τὸν αὐτὸν ἂν ἐπαινέσοι ( ἐπαινέσαι Bekk.) Pl.Lg. 719e; εἰδὼς ὅτι οὐδέν' ἂν καταλήψοιτο ( οὐδένα Bekk.) Lys.1.22.IV WITH INF. and PART. (sts. ADJ. equivalent to part.,τῶν δυνατῶν ἂν κρῖναι Pl.R. 577b
) representing ind. or opt.:1 [tense] pres. inf. or part.:a representing [tense] impf. ind., οἴεσθε τὸν πατέρα.. οὐκ ἂν φυλάττειν; do you think he would not have kept them safe? ([etym.] οὐκ ἂν ἐφύλαττεν), D.49.35; ἀδυνάτων ἂν ὄντων [ὑμῶν] ἐπιβοηθεῖν when you would have been unable, Th.1.73, cf. 4.40.b representing [tense] pres. opt., πόλλ' ἂν ἔχων (representing ἔχοιμ' ἄν)ἕτερ' εἰπεῖν παραλείπω D. 18.258
, cf. X.An.2.3.18: with Art., .2 [tense] aor. inf. or part.:a representing [tense] aor. ind., οὐκ ἂν ἡγεῖσθ' αὐτὸν κἂν ἐπιδραμεῖν; do you not think he would even have run thither? ([etym.] καὶ ἐπέδραμεν ἄν), D.27.56; ἴσμεν ὑμᾶς ἀναγκασθέντας ἄν we know you would have been compelled, Th.1.76, cf. 3.89; ῥᾳδίως ἂν ἀφεθείς when he might easily have been acquitted, X.Mem.4.4.4.b representing [tense] aor. opt., οὐδ' ἂν κρατῆσαι αὐτοὺς τῆς γῆς ἡγοῦμαι I think they would not even be masters of the land ([etym.] οὐδ' ἂν κρατήσειαν), Th.6.37, cf. 2.20; ὁρῶν ῥᾳδίως ἂν αὐτὸ ληφθέν ([etym.] ληφθείη ἄν) Id.7.42; οὔτε ὄντα οὔτε ἂν γενόμενα, i.e. things which are not and never could happen ([etym.] ἃ οὔτε ἂν γένοιτο), Id.6.38.3 [tense] pf. inf. or part. representing:a [tense] plpf. ind., πάντα ταῦθ' ὑπὸ τῶν βαρβάρων ἂν ἑαλωκέναι ([etym.] φήσειεν ἄν ) he would say that all these would have been destroyed by the barbarians ([etym.] ἑαλώκη ἄν), D.19.312.b [tense] pf. opt., οὐκ ἂν ἡγοῦμαι αὐτοὺς δίκην ἀξίαν δεδωκέναι, εἰ.. καταψηφίσαισθε I do not believe they would (then) have suffered ([etym.] δεδωκότες ἂν εἶεν) punishment enough, etc., Lys.27.9.4 [tense] fut. inf.or part., never in [dialect] Ep., and prob. always corrupt in [dialect] Att., νομίζων μέγιστον ἂν σφᾶς ὠφελήσειν (leg. - ῆσαι) Th.5.82, cf. 6.66, 8.25,71; part. is still more exceptional, (codd.), cf. D.19.342 (v. l.); both are found in later Gk.,νομίσαντες ἂν οἰκήσειν οὕτως ἄριστα Plb.8.30.8
, cf. Plu.Marc.15, Arr.An.2.2.3; with part., Epicur. Nat.14.1, Luc.Asin.26, Lib.Or.62.21, dub. l. in Arr.An.6.6.5.I In the protasis of conditional sentences with εἰ, regularly with the subjunctive. In Attic εἰ ἄν is contracted into ἐάν, ἤν, or ἄν ([etym.] ᾱ) (q. v.): Hom. has generally εἴ κε (or αἴ κε), sts. ἤν, onceεἰ δ' ἄν Il.3.288
, twiceεἴπερ ἄν 5.224
, 232. The protasis expresses either future condition (with apod. of [tense] fut. time) or general condition (with apod. of repeated action): εἰ δέ κεν ὣς ἔρξῃς καί τοι πείθωνται Ἀχαιοί, γνώσῃ ἔπειθ' ὅς .. if thus thou shalt do.., ib.2.364; ἢν ἐγγὺς ἔλθῃ θάνατος, οὐδεὶς βούλεται θνῄσκειν if death (ever) come near.., E.Alc. 671.2 in relative or temporal clauses with a conditional force; here ἄν coalesces with ὅτε, ὁπότε, ἐπεί, ἐπειδή, cf. ὅταν, ὁπόταν, ἐπήν or ἐπάν ([dialect] Ion. ἐπεάν) , ἐπειδάν: Hom. has ὅτε κε (sts. ὅτ' ἄν) , ὁππότε κε (sts. ὁπότ' ἄν or ὁππότ' ἄν) , ἐπεί κε (ἐπεὶ ἄν Il.6.412
), ἐπήν, εὖτ' ἄν; v. also εἰσόκε ([etym.] εἰς ὅ κε):—τάων ἥν κ' ἐθέλωμι φίλην ποιήσομ' ἄκοιτιν whomsoever of these I may wish.., Il.9.397; ὅταν δὴ μὴ σθένω, πεπαύσομαι when I shall have no strength.., S.Ant.91; ἐχθρὸς γάρ μοι κεῖνος.. ὅς χ' ἕτερον μὲν κεύθῃ ἐνὶ φρεσίν, ἄλλο δὲ εἴπῃ who ever conceals one thing in his mind and speaks another, Il.9.312, cf. D.4.6, Th.1.21. —Hom. uses subj. in both the above constructions (1 and 2 ) without ἄν; also Trag. and Com., S.Aj. 496, Ar.Eq. 805; μέχρι and πρίν occasionally take subj. without ἄν in prose, e.g. Th.1.137,4.16 ([etym.] μέχρι οὗ), Pl.Phd. 62c, Aeschin.3.60.3 in final clauses introduced by relative Advbs., as ὡς, ὅπως (of Manner), ἵνα (of Place), ὄφρα, ἕως, etc. (of Time), freq. in [dialect] Ep.,σαώτερος ὥς κε νέηαι Il.1.32
;ὄφρα κεν εὕδῃ Od.3.359
;ὅπως ἂν εἰδῇ.. φράσω A.Pr. 824
;ὅπως ἂν φαίνηται κάλλιστος Pl.Smp. 198e
; (where ὅπως with [tense] fut. ind. is the regular constr.); also after ὡς in Hdt., Trag., X.An.2.5.16, al., once in Th.6.91 (but [tense] fut. ind. is regular in [dialect] Att.); ἵνα final does not take ἄν or κε exc.ἵνα εἰδότες ἤ κε θάνωμεν ἤ κεν.. φύγοιμεν Od.12.156
( ἵνα = where in S.OC 405). μή, = lest, takes ἄν only with opt. in apodosis, as S.Tr. 631, Th.2.93.II in [dialect] Ep. sts. with OPTATIVE as with subj. (always κε ([etym.] ν), exc.εἴ περ ἂν αὐταὶ Μοῦσαι ἀείδοιεν Il.2.597
),εἴ κεν Ἄρης οἴχοιτο Od.8.353
; ὥς κε.. δοίη ᾧ κ' ἐθέλοι that he might give her to whomsoever he might please, ib.2.54: so in Hdt. in final clauses, 1.75,99:—in Od.23.135 ὥς κέν τις φαίη, κέν belongs to Verb in apod., as inὡς δ' ἂν ἥδιστα ταῦτα φαίνοιτο X.Cyr.7.5.81
.2 rarely in oratio obliqua, where a relat. or temp. word retains an ἄν which it would have with subj. in direct form, S.Tr. 687, X.Mem.1.2.6, Isoc.17.15;ἐπειδὰν δοκιμασθείην D.30.6
:—similarly after a preceding opt.,οὐκ ἀποκρίναιο ἕως ἂν.. σκέψαιο Pl.Phd. 101d
.III rarely with εἰ and INDICATIVE in protasis, only in [dialect] Ep.:1 with [tense] fut. ind. as with subj.:αἴ κεν Ἰλίου πεφιδήσεται Il.15.213
:—so with relat.,οἵ κέ με τιμήσουσι 1.175
.2 with εἰ and a past tense of ind., once in Hom.,εἰ δέ κ' ἔτι προτέρω γένετο δρόμος Il.23.526
; so Ζεὺς γάρ κ' ἔθηκε νῆσον εἴ κ' ἐβούλετο Orac. ap. Hdt.1.174, cf. Ar.Lys. 1099 (cod. R), A.R.1.197.IV in later Greek, ἄν with relative words is used with INDICATIVE in all tenses, asὅπου ἂν εἰσεπορεύετο Ev.Marc.6.56
;ὅσ' ἂν πάσχετε PFay. 136
(iv A. D.);ἔνθ' ἂν πέφυκεν ἡ ὁλότης εἶναι Phlp. in Ph.436.19
; cf. ἐάν, ὅταν.C with [tense] impf. and more rarely [tense] aor. ind. in ITERATIVE construction, to express elliptically a condilion fulfilled whenever an opportumty offered; freq. in Hdt. (not in Pi. or A.), κλαίεσκε ἂν καὶ ὀδυρέσκετο she would (i. e. used to) weep and lament, 3.119;εἶτα πῦρ ἂν οὐ παρῆν S.Ph. 295
; εἴ τινες ἴδοιεν.., ἀνεθάρσησαν ἄν whenever they saw it, on each occasion, Th.7.71;διηρώτων ἂν αὐτοὺς τί λέγοιεν Pl.Ap. 22b
: inf. representing [tense] impf. of this constr., ἀκούω Λακεδαιμονίους τότε ἐμβαλόντας ἂν.. ἀναχωρεῖν, i. e. I hear they used to retire ([etym.] ἀνεχώρουν ἄν), D.9.48.D GENERAL REMARKS:I POSITION OF ἄν.1 in A, when ἄν does not coalesce with the relat. word (as in ἐάν, ὅταν), it follows directly or is separated only by other particles, as μέν, δέ, τε, ga/r, kai/, νυ, περ, etc.; asεἰ μέν κεν.. εἰ δέ κε Il.3.281
-4; rarely by τις, asὅποι τις ἄν, οἶμαι, προσθῇ D.2.14
:—in Hom. and Hes. two such Particles may precede κε, asεἴ περ γάρ κεν Od.8.355
, cf. Il.2.123; εἰ γάρ τίς κε, ὃς μὲν γάρ κε, Hes.Op. 280, 357; rarely in Prose,ὅποι μὲν γὰρ ἄν D.4.45
;ὁπότερος οὖν ἄν Ar.Ra. 1420
: alsoὁπόσῳ πλέον ἄν Pl.Lg. 647e
, cf. 850a; .2 in apodosis, ἄν may stand either next to its Verb (before or after it), or after some other emphatic word, esp. an interrog., a negative (e. g. οὐδ' ἂν εἷς, οὐκ ἂν ἔτι, etc.), or an important Adjective or Adverb; also after a participle which represents the protasis, λέγοντος ἄν τινος πιστεῦσαι οἴεσθε; do you think they would have believed it if any one had told them? ([etym.] εἴ τις ἔλεγεν, ἐπίστευσαν ἄν), D.6.20.3 ἄν is freq. separated from its inf. by such Verbs as οἴομαι, δοκέω, φημί, οἶδα, etc., οὐκ ἂν οἴει .. ; freq. in Pl., Grg. 486d, al.; καὶ νῦν ἡδέως ἄν μοι δοκῶ κοινωνῆσαι I think that I should, X.Cyr.8.7.25;οὕτω γὰρ ἄν μοι δοκεῖ ἥ τε πόλις ἄριστα διοικεῖσθαι Aeschin.3.2
; ἃ μήτε προῄδει μηδεὶς μήτ' ἂν ᾠήθη τήμερον ῥηθῆναι (where ἄν belongs to ῥηθῆναι) D. 18.225:—in the phrase οὐκ οἶδ' ἂν εἰ, or οὐκ ἂν οἶδ' εἰ, ἄν belongs not to οἶδα, but to the Verb which follows, οὐκ οἶδ' ἂν εἰ πείσαιμι, for οὐκ οἶδα εἰ πείσαιμι ἄν, E.Med. 941, cf. Alc.48;οὐκ ἂν οἶδ' εἰ δυναίμην Pl. Ti. 26b
;οὐκ οἶδ' ἂν εἰ ἐκτησάμην X.Cyr.5.4.12
.4 ἄν never begins a sentence, or even a clause after a comma, but may stand first after a parenthetic clause,ἀλλ', ὦ μέλ', ἄν μοι σιτίων διπλῶν ἔδει Ar. Pax
<*>37.II REPETITION OF ἄν:—in apodosis ἄν may be used twice or even three times with the same Verb, either to make the condition felt throughout a long sentence, or to emphasize certain words,ὥστ' ἄν, εἰ σθένος λάβοιμι, δηλώσαιμ' ἄν S.El. 333
, cf. Ant.69, A.Ag. 340, Th.1.76 (fin.), 2.41, Pl.Ap. 31a, Lys.20.15; , cf. S.Fr. 739; attached to a parenthetical phrase, ἔδρασ' ἄν, εὖ τοῦτ' ἴσθ' ἄν, εἰ .. Id.OT 1438.2 ἄν is coupled with κε ([etym.] ν ) a few times in Hom., as Il.11.187, 202, Od.5.361, al.; cf. ἤν περ γάρ κ' ἐθέλωσιν v.l. ib.18.318.III ELLIPSIS OF VERB:—sts. the Verb to which ἄν belongs must be supplied, in Hom. only εἰμί, as τάτ' ἔλδεται ὅς κ' ἐπιδευής (sc. ᾖ) Il.5.481; ἀλλ' οὐκ ἂν πρὸ τοῦ (sc. ἔρρεγκον) Ar.Nu.5; τί δ' ἂν δοκεῖ σοι Πρίαμος (sc. πρᾶξαι), εἰ τάδ' ἤνυσεν; A.Ag. 935
:—so in phrases like πῶς γὰρ ἄν; and πῶς οὐκ ἄν (sc. εἴη); also in ὥσπερ ἂν εἰ (or ὡσπερανεί), as φοβούμενος ὥσπερ ἂν εἰ παῖς (i. e. ὥσπερ ἂν ἐφοβήθη εἰ παῖς ἦν) Pl.Grg. 479a; so τοσοῦτον ἐφρόνησαν, ὅσον περ ἂν (sc. ἐφρόνησαν)εἰ.. Isoc.10.48
:—so also when κἂν εἰ ( = καὶ ἂν εἰ) has either no Verb in the apod. or one to which ἄν cannot belong, Pl.R. 477a, Men. 72c; cf. κἄν:—so the Verb of a protasis containing ἄν may be understood, ὅποι τις ἂν προσθῇ, κἂν μικρὰν δύναμιν (i. e. καὶ ἐὰν προσθῇ) D.2.14; ὡς ἐμοῦ οὖν ἰόντος ὅπῃ ἂν καὶ ὑμεῖς (sc. ἴητε) X.An.1.3.6.IV ELLIPSIS OF ἄν:—when an apodosis consists of several co-ordinate clauses, ἄν is generally used only in the first and understood in the others:πείθοι' ἂν εἰ πείθοι'· ἀπειθοίης δ' ἴσως A.Ag. 1049
: even when the construction is continued in a new sentence, Pl.R. 352e, cf. 439b codd.: but ἄν is repeated for the sake of clearness or emphasis, ib. 398a, cf. D.19.156 (where an opt. is implied with the third ὡς): rarely expressed with the second of two co-ordinate Verbs and understood with the first, τοῦτον ἂν.. θαρσοίην ἐγὼ καλῶς μὲν ἄρχειν, εὖ δ' ἂν ἄρχεσθαι θέλειν (i. e. καλῶς μὲν ἂν ἄρχοι, εὖ δ' ἂν θέλοι ἄρχεσθαι) S.Ant. 669.------------------------------------ἄν (B), [pron. full] [ᾱ], [dialect] Att.,A = ἐάν, ἤν, Th.4.46 codd., al.; freq. in Pl.,ἂν σωφρονῇ Phd. 61b
; ἂν θεὸς θέλῃ ib. 80d, cf. D.4.50;ἄν τ'.. ἄν τε Arist. Ath.48.4
: not common in earlier [dialect] Att. Inscrr., IG1.2a5, 2.179b49, al.: but freq. later, SIG1044.27 (iv/iii B. C.), PPetr.2p.47 (iii B. C.), PPar.32.19 (ii B. C.), PTeb.110.8 (i B. C.), Ev.Jo.20.23, etc.------------------------------------ἄν (C) or [full] ἀν, Epic form of ἀνά, q. v.------------------------------------ -
80 ῥέπω
Aῥέψω Hdt.7.139
, Paus.9.37.8: [tense] aor.ἔρρεψα Hp. Art.38
,48, Pl.Phlb. 46e; poet.ἔρεψα Cerc.4.32
:—turn the scale, sink, ἐτίταινε τάλαντα, ἕλκε δὲ μέσσα λαβών, ῥέπε δ' αἴσιμον ἦμαρ Ἀχαιῶν, implying defeat and death, Il.8.72;ῥέπε δ' Ἕκτορος αἴσιμον ἦμαρ 22.212
;τὸ τοῦδέ γ' αὖ ῥέπει Ar.Ra. 1393
;τοῦ ταλάντου τὸ ῥέπον κάτω βαδίζει τὸ δὲ κενὸν πρὸς τὸν Δία Id.Fr.488.4
, cf. Cerc. l.c.;τὸ μὲν κάτω ῥέπον.., βαρύ· τὸ δὲ ἄνω, κοῦφον Pl.Just. 373e
; ἀεὶ τοὐναντίον ῥ. Id.R. 550e, cf. Archim.Aequil.1 Praef.2 more generally, of things, incline one way or the other, ὅ τι πολλᾷ ῥέποι what is always shifling, never steady, Pi.O.8.23; βλεμμάτων ῥέπει βολή inclines downward, falls, of a young girl's eye, A.Fr. 242; ὕπνος ἐπὶ γλεφάροις ῥέπων sleep falling upon the eyes, Pi.P.9.25; ἐς τὸ λορδόν, κυφόν, Hp.Art.48;ῥ. πρὸς τὴν γῆν Arist.PA 686a32
, etc.3 of one of two contending parties, preponderate, prevail,ἐπὶ ὁκότερα [οἱ Ἀθηναῖοι] ἐτράποντο, ταῦτα ῥέψειν ἔμελλε Hdt.7.139
; μοι σκοπουμένῳ ἔρρεψε δεῖν on consideration [the opinion] that it was necessary prevailed, Pl.Ep. 328b;ἠθῶν.., ἃ ἂν ὥσπερ ῥέψαντα τἄλλα ἐφελκύσηται Id.R. 544e
.4 of persons, εὖ ῥέπει θεός is favourably inclined, A.Th.21; ἐπὶ τὸ πρηνές the doctor should incline towards ( prefer) pronation, Hp.Fract.1 (unless in signf. 2, the subject being τὴν χεῖρα); ῥ. ἐπὶ τὸ πείθεσθαι Isoc.15.4
;ἐπὶ τὸ λῆμμα D.18.298
;πρὸς τὴν ἀνδρείαν Pl.Plt. 308a
, cf. Lg. 802e; alsoῥ. ταῖς γνώμαις ἐπὶ τοὺς Ῥοδίους Plb.33.16.2
;εἴς τινα Luc.
Bis Acc.6; but νομίζων τούτους πλεῖστον ῥέπειν ἐπὶ τὸ ἀγαθὸν τῇ πόλει avail most, have the greatest influence, X.Lac.4.1, cf. Isyll.24; so also , cf. Phlb. 46e; ῥ. πρὸς [τὴν ἡδονήν] Arist.EN 1172a31;ῥ. πρὸς τὴν ὀλιγαρχίαν Id.Pol. 1293b20
.5 ῥ. εἴς τινα fall to, be directed towards, ; τοὔργον εἰς ἐμὲ ῥέπον that this deed points to me, S.OT 847.6 of events, fall, happen, in a certain way,φιλεῖ τοῦτο μὴ ταύτῃ ῥέπειν Id.Ant. 722
; τῇδε or ἐκείνῃ ῥ. Pl.Lg. 862c, Ti. 79e; ῥ. εἴς τι turn or come to something,συμφορὰν.. κακῶν ῥέπουσαν ἐς τὰ μάσσονα A.Pers. 440
; τὸ μηδὲν εἰς οὐδὲν ῥ. naught comes to naught, E.Fr. 532; ὁ χρησμὸς ἐς τοῦτο ῥ. Ar.Pl.51; ὁ γρῖφος ἐνταῦθα ῥ. Antiph.124.11.II trans., cause the scale to incline one way or the other, only in compds. ἐπιρρέπω, καταρρέπω, exc. that A. uses the [voice] Pass., τῶνδ' ἐξ ἴσου ῥεπομένων being equally balanced, Supp.405 (lyr.):—in B.16.25, ὅ τι μὲν ἐκ θεῶν μοῖρα παγκρατὴς ἄμμι κατένευσε καὶ Δίκας ῥέπει τάλαντον, ῥ. is prob. intrans. (sc. ἐπ' αὐτό). (Perh. cogn. with Lith. virpti 'quiver'.)
См. также в других словарях:
τουτί — Α (αντων.) (αττ. τ.) αυτό, τούτο ακριβώς. [ΕΤΥΜΟΛ. < τοῦτο, ουδ. τής αντων. οὗτος + επιτατ. ί*] … Dictionary of Greek
ЕПИФАНИЙ КИПРСКИЙ — [греч. ᾿Επιφάνιος ὁ τῆς Κύπρου; лат. Epiphanius Constantiensis in Cypro], свт. (пам. 12 мая) (ок. 315, сел. Бесандука, Палестина 12 мая 403), еп. г. Констанции (древний Саламин, ныне пригород Фамагусты, Кипр), отец и учитель Церкви, богослов… … Православная энциклопедия
αγαθοειδής — ἀγαθοειδής, ές (AM) αυτός που φαίνεται αγαθός, που έχει τη μορφή τού αγαθού εκκλ. οἱ ἀγαθοειδεῖς οι άγγελοι, σε αντίθεση προς τον Θεό, που είναι αυτό τούτο το αγαθό. [ΕΤΥΜΟΛ. < ἀγαθὸς + εἰδὴς < εἶδος] … Dictionary of Greek
εξεργάζομαι — (AM ἐξεργάζομαι) [εργάζομαι] κατεργάζομαι, δουλεύω καλά αρχ. 1. φέρω σε πέρας, ολοκληρώνω («καὶ τὶς βλέποντα σώματ ἐξεργάζεται;», Ευρ.) 2. (για αγρό) καλλιεργώ 3. (για φυτά) περιποιούμαι 4. (για συγγραφέα) επεξεργάζομαι 5. απόλ. πραγματεύομαι… … Dictionary of Greek
καταδέχομαι — (AM καταδέχομαι, Α αρκαδ. τ. κατυδέχομαι) νεοελλ. μσν. δέχομαι κάποιον ή κάτι με καλή διάθεση, με ευγένεια και συγκατάβαση, είμαι καταδεκτικός («δεν καταδέχεται να μιλάει μαζί μας») μσν. επιτρέπω μσν. αρχ. 1. δέχομαι, παίρνω («καταδεχόμενος εἰς… … Dictionary of Greek
ԴՈՅՆ — I. (դորին, դմին. դովին, վիմբ. դոքին, դոցին, ցունց, ցուն, դովիմբք կամ դոքիմբք.) NBH 1 0638 Chronological Sequence: Early classical, 5c, 6c, 8c (դերան. ցուց. ա.գ.) Երրորդ դէմ որպէս յանդիմանակաց եւ միջին՝ ընդ հեռաւոր եւ ընդ մերձաւոր. Այդ. նոյն այս,… … հայերեն բառարան (Armenian dictionary)
ούτος — αύτη, τούτο (ΑΜ οὗτος, αὕτη, τοῡτο, γεν. τούτου, ταύτης, τούτου) (δεικτ. αντων. με την οποία δηλώνεται πρόσωπο ή πράγμα το οποίο βρίσκεται τοπικώς ή χρονικώς κοντά ή είναι παρόν ή για το οποίο γίνεται λόγος) 1. αυτός, τούτος 2. φρ. (με επιρρμ.… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Φιλοσοφία και Σκέψη — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑ Η φιλοσοφία ως κατανοητικός λόγος Όταν κανείς δοκιμάζει να προσεγγίσει την αρχαία ελληνική φιλοσοφία, πρωτίστως έρχεται αντιμέτωπος με το ερώτημα για τη γένεσή της. Πράγματι, η νέα ποιότητα των φιλοσοφικών θεωρήσεων της… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Θέατρο — ΑΡΧΑΙΑ ΤΡΑΓΩΔΙΑ Ένας λαός που έχει έξι πτώσεις και κλίνει τα ρήματά του με χίλιους τρόπους, έχει μια πλήρη, συλλογική και υπερχειλίζουσα ψυχή. Αυτός ο λαός, που δημιούργησε μια τέτοια γλώσσα, χάρισε τον πλούτο της ψυχής του σε όλο το… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Κοινωνία και Οικονομία (Αρχαιότητα) — ΟΙΚΟΝΟΜΙΑ ΚΑΙ ΚΟΙΝΩΝΙΑ ΣΤΗΝ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ ΑΡΧΑΪΚΗ ΠΕΡΙΟΔΟΣ Η οικονομία στην Aρχαϊκή περίοδο Στον τομέα της οικονομίας, στην Aρχαϊκή περίοδο, σημειώθηκε μια σημαντική πρόοδος σε σχέση με τη Γεωμετρική περίοδο. Κατά τη διάρκεια της Γεωμετρικής… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Τέχνη (Αρχαιότητα) — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΤΕΧΝΗ Η απαρχή της αρχαίας ελληνικής τέχνης τοποθετείται συνήθως περί το 1100 π.Χ., μετά την κάθοδο των Δωριέων. Μετά την αποκρυπτογράφηση της Γραμμικής Β’ και την ανάγνωση των πινακίδων των ανακτόρων της Πύλου, των Μυκηνών, των… … Dictionary of Greek