-
1 ἀπό-κοιτος
ἀπό-κοιτος ( κοίτη), außerhalb des Hauses, entfernt schlafend, τῶν συσσίτων Aesch. 2, 127; Luc. Abdic. 21; παρά τινος Deor. D. 10. 2.
-
2 ἀπόκοιτος
ἀπό-κοιτος, ον,A sleeping away from,τῶν συσσίτων Aeschin.2.127
;οὐκ ἀ. παρὰ Ῥέας Luc.DDeor.10.2
;μήτε ἀ. μηδ' ἀφήμερος ἀπὸ τῆς οἰκίας BGU1098.34
(i B.C.): abs., Men.Inc. 2.10.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπόκοιτος
-
3 ἀπόκοιτος
ἀπό-κοιτος, außerhalb des Hauses, entfernt schlafend -
4 αποκοιτος
-
5 κεῖμαι
Grammatical information: v.Meaning: `lie, be somewhere, happen etc.' (Il.).Other forms: 3. sg. κεῖται, 3. pl. κέαται, Att. κεῖνται, inf. κεῖσθαι etc. (further forms in Schwyzer 679; sehr unsicher myk. ke-ke-me-na)Dialectal forms: Myc. ke-ke-me-na uncertain.Compounds: very often with prefix in diff. meanings, ἀνά-, κατά-, παρά-, ἔγ-, ἔκ-, ἐπί-, σύγ-κειμαι etc.Derivatives: 1. κοῖτος m. `layer, bed, sleep' (Od.), κοίτη f. `id., matrim. bed, nest, parcel, lot' (Od.); often in compp., e. g. ἀπό-, σύγ-, ἡμερό-κοιτος, ἀ-, παρα-κοίτης (cf. on ἀκοίτης). From κοῖτος, κοίτη: κοιτίς f. `box' (Men., J.; cf. Schwyzer 127) with κοιτίδιον `id.' (sch.); κοιτάριον `bed' (sch.); κοιτών m. `sleeping room' (Ar. Fr. 6, hell.) with κοιτώνιον, - ωνίσκος, - ωνίτης, ωνικός ; κοιτατήριον `id.' (Cyrene; cf. ἑστιατήριον s. ἑστία); κοιταῖος `lying on the layer' (Decr. ap. D. 18, 37, Plb.), κοιτάριος `belonging to the bed' ( Edict. Diocl.). Denomin. verb κοιτάζομαι `lay down, nest' (Pi., hell.), - άζω `bring to rest, lay down', also `partition the land' (from κοίτη `parcel'), hell. From here κοιτασία `living together' (LXX), κοιτασμός `folding the cattle' (pap.). - 2. *κοίμη or *κοῖμος with denomin. κοιμάω `lay to rest, put to bed', κοιμάομαι `go to bed' (Il.); from there κοίμησις `lay down, sleep (of death)' (Pl., LXX, NT), κοίμημα `sleep, sleeping with' (S.), κοιμη-τήριον `sleeping room, restplace, burying-place' (inscr.); also κοιμίζω = κοιμάω with κοίμισις, - ισμός, - ιστής, - ιστικός; rater reshaped from κοιμάω. - 3. κειμήλιον n. `valuables, precious thing' (Il.), secondary - ιοι Pl. m. (f.) (Pl. Lg. 931a; apposition of πατέρες η μητέρες); ηλ-derivation of a neuter *κεῖμα (Frisk Eranos 38, 42 a. 41, 52). In the same meaning κεμήλιον (Alc. G 1, 8)? Specht KZ 68, 145 (after *θεμήλιον, θέμηλα); but s. on κεμάς. - Cf. also κῶμα and κώμη. - Verbal derivv.: iterative ( παρε)- κέσκετο (ξ 521, φ 41); desiderative or future forms κείω, κειέμεν, κείοντες etc.; late lengthening κατεκείαθεν κατεκοιμήθη H. (after Hom. μετεκίαθεν); further details in Schwyzer 679, Chantraine Gramm. hom. 1, 322 und 453.Etymology: An exact agreement of the athematic present κεῖται gives Indo-Iranian in Skt. śéte, Av. saēte `lies'; further Hitt. kitta, -ri; uncertain Lyc. sijęni `id.' (Pedersen Lykisch und Hittitisch 17f.). The nominalen t- and m-formations are also found outside Greek: Bret. argud `light sleep' \< *are-ḱoi-to-; Germ., e. g. Goth. haims `village, Heim', Latv. sàime `family', Lith. šeimýna `id.', OCS sěmьja `id.', prob. also Celt., e. g. OIr. cōim `dear'. Other derivv. of the verb in Lat. cīvis, Germ., e. g. Goth. heiwa-frauja `lord of the house', Skt. śéva- `trusty, friendly, dear' as in Arm. sēr `love' with sirem `love'. - Further Pok. 539f., W.-Hofmann s. cīvis. - The verb has full grade in the middle with static inflection: Skt. śay-e, pl. śe-re, without -t-.Page in Frisk: 1,809-810Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > κεῖμαι
-
6 βίος
βίος, ὁ, das Leben; eigentlich Nebenform von βία, die Lebenskraft, die Stärke; vgl. ζάλος ζάλη, κύμβος κύμβη, πέτρος πέτρα, πλάνος πλάνη, πύλος πύλη, ὕδρος ὕδρα, χλόος χλόα, χνόος χνόη, χρόος χρόα, χύτρος χύτρα; αἶϑρος αἴϑρα, κοῖτος κοίτη, οἶμος οἴμη; χῶρος χώρα; σφαῖρος σφαῖρα; δραγμός δραγμή, δεσμός δεσμή oder δέσμη; ἄνδραχνος ἀνδράχνη, ἕσπερος ἑσπέρα, ϑάλαμος ϑαλάμη, κάλαμος καλάμη, στέφανος στεφάνη, χάραδρος χαράδρα. Bei Hom. βίος dreimal: Odyss. 15, 491 ἀνδρὸς δώματ' ἀφίκεο ἠπίου, ὃς δή τοι παρέχει βρῶσίν τε πόσιν τε ἐνδυκέως, ζώεις δ' ἀγαϑὸν βίον; 18, 254. 19, 127 εἰ κεῖνός γ' ἐλϑὼν τὸν ἐμὸν βίον ἀμφιπολεύοι, μεῖζόν κε κλέος εἴη ἐμὸν καὶ κάλλιον οὕτως. Bei den Folgenden: 1) das Leben, von Pind. an, bei Tragg., u. in Prosa überall. Nach den Gramm. von ζωή, dem bloßen Existiren eines Geschöpfes, so unterschieden, daß es nur das Leben vernünftiger Wesen bezeichnet; doch sagt Xen. Mem. 3, 11, 6 βίος φαλάγγων; Nicarch. 17 (XI, 397) ἡμιόνων; – Lebenszeit, Lebensdauer, im Ggstz von ϑάνατος; sehr gew. βίον ζῆν, διάγειν, διατελεῖν, διατρίβειν, διεξάγειν, διέρχεσϑαι; Ggstz τελευτᾶν; s. auch ἀποῤῥηγνύναι, ἀποψύχειν, ἐκλείπειν, ἐκπλῆσαι, καταστρέφειν, μεταλλάττειν; – ἐπὶ τοῠ σοῠ βίου, bei deinen Lebzeiten, Plat. Phaedr. 242 a; pleon. ζωῆς βίος Epinom. 982 a; Plut. Consol. Apoll. p. 350. – 2) das Leben u. Wirken, Lebensart, Lebenswandel, VLL. ἐπιτήδευμα; vgl. B. A. 30, der β. ϑαλάττιος, ῥητορικός aufführt; Arist Eth. Nic. 1, 5 βίος ἀπολαυστικός, πολιτικός, ϑεωρητικός; vgl. Plat. Legg. V, 733 d u. sonst; Gewerbe, D. Hal. 2, 28. – 3) Lebensunterhalt, ἐπηετανός Hes. O. 31; βίον ἔχειν 42; βίον καὶ πλοῠτον κτᾶσϑαι Eur. Suppl. 450; ἀπ' ἔργων ἀνοσίων Her. 8, 106; ἑτέρωϑεν Aeschin. 1, 195; βίον πορίζειν τινί Ar. Vesp. 706; ὁπόϑεν βίον ἕξει Plut. 534; βίον ποιεῖσϑαι ἐντεῦϑεν Thuc. 1, 5, davon leben; ἀπὸ γεωργίας Xen. Oec. 6, 11; ἀπὸ ϑαλάσσης ἔχειν Plut. Symp. 8, 8, 2; βίον συλλέγεσϑαι ἀπό τινος Plat. Legg. XI, 936 b; ἀγείρειν Theocr. 14, 40; ὁ βίος αὐτοῖς ἀπὸ τῆς ϑαλάττης Xen. Hell. 7, 1, 2; von Thieren, Mem. 3, 11, 6. – 4) bei Arist. u. bes. Sp., wie Luc. Tim. 4, 25 Hel. 1, 6, die Lebenden, die Welt; Gramm. ἐν u. παρὰ τῷ βίῳ, im gewöhnlichen Leben, vgl. B. A. 113, 25 καϑ' οὗ ὁ βίος τάσσει, der gew. Sprachgebrauch. – 5) Wohnort, βίους ἱδρύσαντο Dion. Hal. 1, 68. – 6) Lebensbeschreibung, Plut.
-
7 ΑἹΡέω
ΑἹΡέω, fut. αἱρήσω, ἑλῶ Ar, Lys. 542, Antiphil. 15 ( Plan. 334) καϑελεῖ; aor. εἷλον, ἑλεῖν, ep. ἕλεσκον, Hom. Od. 14, 220, ἕλεσκε(ν) Iliad. 24, 752 Od. 8, 88; aor. I. ᾕρησα, ᾑρησάμην nur Sp. u. an wenigen Stellen sicher, s. Lob. zu Phryn. 716 vgl. ἐξαιρέω; perf. ᾕρηκα, ᾕρημαι, ion. ἀραίρηκα, ἀραίρημαι Her. 4, 66; aor. ᾑρέϑην; fut. med. αἱρήσομαι, ἀφελοῦμαι = ἀφαιρήσομαι Timostrat. com. bei B. A. 80; εἱλόμην, ἑλοίατο Od. 20, 117; εἱλἀμην nur Sp., wie Ep. ad. (App. 257) u. D. Sic.; ᾑρήσεται fut. exact. pass. Plat. Gorg. 338 b. – 1) Act., nehmen, fassen, χεῖρ' ἕλε δεξιτερήν Od. 1, 191, ἀμφοτέρων ἕλε χεῖρα 3, 37, χειρὸς ἑλόντ' ἀγέμεν Βρισηίδα Il. 1, 323, κόμης ἕλε Πηλείωνα 1, 197, κύσα γούναϑ' ἑλών Od. 14, 279, τῇ ἑτέρῃ μὲν ἑλὼν ἐλλίσσετο γούνων Il. 21, 71, δεξιτερὴν ἐπὶ καρπῷ ἑλὼν ἐμὲ χεῖρα προσηύδα Od. 18, 258, ἀλλά με κεῖνος ἑλὼν ἐπὶ μάστακα χερσὶν οὐκ ἔα εἰπέμεναι 23, 76, μέσσου δουρὸς ἑλών Il. 7, 56, ἕλκε δὲ δουρὸς ἑλών 16, 406; ἔνϑεν ἑλών, von dort beginnend, Od. 8, 500; τὴν δὲ προτὶ οἷ εἷλε Il. 21, 508 vgl. Od. 24, 348; ἀγκὰς ἑλεῖν Od. 7, 252 Il. 24, 227, ἑλεῖν ohne Zusatz = umarmen, Od. 11, 205; ὀδὰξ ἑλεῖν οὖδας Il. 11, 749, γαῖαν ἀγοστῷ 11, 425, ἔπαλξιν χερσί 12, 397, χαλκὸν ὀδοῠσιν 5, 75, χερσὶ δόρυ 15, 474; παρϑένον χερὶ χερὸς ἑλών Pind. P. 9, 216; ἐν χερσὶν ἑλεῖν Od. 12, 229 Theocr. 3, 41, μετὰ χερσὶν ἕλοντο Od. 8, 372; – καϑαρὰ χροῒ εἵμαϑ' ἑλοῠσα Od. 4, 750. – Häufig = fangen, in seine Gewalt bringen, von der Jagd sowohl, λέοντα ἐν βρόχοις Eur. Herc. Fur. 150, ἰχϑύν Theocr. 21, 49, als Menschen im Kampfe, ζωοὺς ἕλον πολλούς Il. 21, 102, ζῶντας Xen. An. 1, 6, 2. u. zwar in doppelter Beziehung, entweder das Einholen bezeichnend, neben παρελϑεῖν Il. 23, 345; Od. 8, 330, τοὺς φεύγοντας Lys. 2, 4, vgl. Il. 21, 555, Xen. Cyr. 4, 3, 17, od. mit dem Speere treffen, ἔγχεσιν ἑλεῖν Il. 17, 276, χαλκῷ 7, 77; ohne Zusatz = tödten Il. 15, 515. 16, 306, = gefangen nehmen 21, 77, Pferde erbeuten 17, 488; vgl. Soph. Phil. 435, wo der Schol. erklärt ἀναιρεῖν φαρμάκοις; Eur. Med. 389 Hec. 869; ähnlich πατρῷον αἷμα ταῖς ἐμαῖς χερσὶν ἑλεῖν Soph. O. C. 996; vgl. auch Xen. Cyr. 3, 4, 36. Daran reihen sich die beiden Bdign a) Einen über etwas ertappen, ἐπ' αὐτοφώρῳ, auf der That, Eur. Ion 1214; ἐπὶ κλοπῇ Plat. Legg. IX, 874 b; pass., ᾑρῆσϑαι κλοπεύς, als Betrüger erfunden worden sein, Soph. Ant. 493; mit dem partic., τήνδ' εἵλομεν ϑάπτουσαν 385; τινὰ κλέπτοντα Ar. Equ. 835, woran sich die gerichtlichen Ausdrücke reihen (vgl. διώκειν u. φεύγειν), τινά τινος, z. B. παρανοίας Aesch. 3, 156, Einen des Wahnsinnes überführen; Xen. Mem. 1, 2, 49; δώρων, der Bestechung, Ar. Nub. 582; οἱ δίκῃ καὶ ψήφῳ ἑλόντες Dem. 21, 11; δίκην, γραφὴν αἱρ εῖν, mit einer Klage durchdringen, 18, 3. 21, 181; Antiph. 2 α 5; Plut. Arat. 25; μή σε ψῆφος Ἀργείων ἕλῃ Eur. Or. 797; ἀγὼν ᾑρέϑη, der Kampf wurde gewonnen, Soph. O. C. 1148; auch von Sachen, τοῠτο ἐμὲ αἱρήσει, dies wird mich verurtheilen, Plat. Apol. 28 b; – b) mit Gründen überzeugen, für sich gewinnen, zunächst δελεάσμασί τινα ἑλεῖν Ar. Equ. 786; τὸν ἐρώμενον Plat. Lys. 205 e 206 a; ἄνϑρωπον Xen. Mem. 2, 3, 16; ὑπὸ χρημάτων αἱρεϑῆναι, bestochen werden, Plut. Cat. min. 18 u. öfter; οἱ λέγοντες αἱροὖσιν, sie überreden, Ael. H. A. 14, 13 V. H. 1, 25; ohne acc. oft bei Her., ὁ λόγος αἱρεῖ, die gesunde Vernunft kehrt, 2, 53; γνώμη 2, 43; ὅ τι ἂν ὁ λογισμὸς αἱρῇ, was die Rechnung ergiebt, erweif't, Aesch. 3, 59. Ebenso Plat. ὁ λόγος αἱρεῖ Phileb. 35 d Crit. 48 c, αἱροῠντος λόγου Rep. IV, 440 b, u. mit hinzugefügtem ἡμᾶς X, 607 b, u. ohne λόγος, χαλεπώτερον ἑλεῖν, ὡς, es ist schwerer zu erweisen, daß, Theaet. 179 c; auch öfter Plut., z. B. Sympos. 3, 4 τρίτον τοῠτο τὸ περὶ τὰς ταφὰς αἱρεῖ, ϑερμότερα τὰ ϑήλεα εἶναι. – Sehr gewöhnlich von Hom. an: im Kriegeerobern, einnehmen, πόλιν Iliad. 2, 37, νῆας 13, 42, πόλιν Aesch. Pers. 861; Her. 1, 162; Thuc. 2, 25 u. die Folgenden; νήσους Her. 3, 39; τὰ τόξα αἱρεῖ Τροίαν Soph. Phil. 113, χώραν Tr. 240; τοὺς Ἐρετριέας Plat. Legg. III, 698 d; τὸν βασιλέα, besiegen, Xen. Hell. 3, 5, 1; von Plut. Pomp. 65 verbunden mit καταπολεμῆσαι τὰς δυνάμεις. – Auch von Affectionen des Körpers und der Seele wird sehr häufig gesagt, daß sie die Menschen ergreifen, so ἵμερος αἱρεῖ τινα Iliad. 3, 446, πόϑος Od. 4, 596, τὴν δ' ἅμα χάρμα καὶ ἄλγος ἕλε φρένα Od. 19, 471, ἄχος Il. 13, 581, χόλος 4, 23, μένος 5, 136, ἄτη 16. 805, δέος 17, 67, τρόμος 19, 14, ϑάμβος Od. 3, 372, τάφος 21, 122, οἶκτος 2, 81, λήϑη Il. 2, 34, σκότος 16, 607, ὕπνος 10, 192, κοῖτος Od. 19, 515; ὕπνος Soph. Ant. 605; umgekehrt Thuc. ὕπνον αἱρεῖν, sich schlafen legen; ϑάμβος Ar. Av. 782; ἔρως Eur. Rhes. 856, οἶκτος El. 972, φϑόνος Or. 972; νόσημα Plat. Theaet. 142 b, wo der Schol. καταπονεῖ erkl., überwältigen. – Umgekehrt κῠδος, Ruhm erlangen, Il. 17, 321; στεφάνους Pind. P. 3, 133; τὰ Ἴσϑμια, den Sieg in den isthmischen Spielen, Simonid. – 2) Med., für sich nehmen, Od. 2, 357, Ὠρίων' ἕλετο ῥοδοδάκτυλος ἠώς Od. 5, 121 vgl. κακά νιν μοῖρα ἕλοιτο Soph. O. R. 885, εἰ γάρ πως εἴη αὐτάγρετα πάντα βροτοῖσιν, πρῶτόν κεν τοῠ πατρὸς ἑλοίμεϑα νόστιμον ἦμαρ Od. 16, 149, ὦ φίλοι, ἀνέρες ἔστε καὶ ἄλκιμον ἦτορ ἕλεσϑε Il. 5, 529; – σφαῖραν καλὴν μετὰ χερσὶν ἕλοντο Od. 8, 372, εἵλετο δ' ἄλκιμον ἔγχος Il. 3, 338; in vielen Verbindungen gebraucht Hom. act. u. med. ohne Unterschied, so daß also in ihnen geradezu das med. für das act. steht; lehrreich z. B. Iliad. 15, 125, wo Athene dem Ares den Helm abnimmt, τοῦ' δ' ἀπὸ μὲν κεραλῆς κόρυϑ' εἵλ ε τ ο καὶ σάκος ὤμων, ἔγχος δ' ἔστησε στιβαρῆς ἀπὸ χειρὸς ἑλοῠσα; – δαῖτα ἑλέσϑαι Od. 20, 117, δεῖπνον Iliad. 2, 399, δόρπον 18. 298, πιέειν δ' οὐκ εἶχεν ἑλέσϑαι Od. 11, 584; vgl. οἶνον ἑλεῖν Od. 21, 294; ἑλέσϑαι ἄριστον Her. 3, 26; σῖτον Thuc. 2, 75, u. öfter; δεῖπνον Xen. Cyr. 8, 1, 13; ὕπνου δῶρον Il. 7, 482, ὕπνον Thuc. 2, 75; – erlangen, erreichen, empfangen, ἄσπετον ὦνον ἕλοιτο Od. 14, 297, μυρί' ἕλοντο 15, 367, vgl. λέβηϑ' ἕλε Il. 23, 613; – ἐπὶ ἴστορι πεῖραρ ἑλέσϑαι Il. 18, 501; – ἐμεῠ δ' ἕλετο μέγαν ὅρκον Od. 4. 746, er nahm mir einen Eid ab, Τρωσὶν γερούσιον ὅρκον ἕλωμαι = παρὰ τῶν Τρώων Iliad. 22, 119. – Sich für etwas entscheiden, wählen, Iliad. 16, 282 Πηλείωνα μηνιϑμὸν μὲν ἀπορρῖψαι, φιλότητα δ' ἑλέσϑαι; sich etwas auswählen, aussuchen, Illad. 9, 578 τέμενος ἑλέσϑαι, 139 γυναῖκας, 10, 235. 242 ἕταρον; – πόλεμον πρὸ εἰρήνης, den Krieg dem Frieden vorziehen, Her. 1, 87; πρὸ δέκα μνῶν Xen. Mem. 2, 5, 3; vgl. Plat. Rep. II, 366 b Crit. 52 b; bes. ἀντί τινος, z. B. ἀντὶ πάντων, es Allem vorziehen, Arist. Eth. Nic. 9, 8; Xen. An. 1, 7, 3; ἀντὶ τοῠ πολεμεῖν ἑλέσϑαι δουλεύειν Mem. 2, 1, 13; auch mit dem gen., noch häufiger μᾶλλον ἤ, Plat. Apol. 38 e Gorg. 469 c; Xen. Apol. 9, so daß μᾶλλον αἱρεῖσϑαι geradezu lieber wollen heißt, und ohne μᾶλλον Xen. Ages. 4, 5. Vgl. περὶ πλείονος τῆς πίστεως Dinarch. 3, 10; πῦρ ἱερὸν οὐκ ἄμεινον αἱρούμενοι ἑτέρου Plut. Symp. 7, 4, 3. – Daher geradezu wollen, σὺ οὖν πότερον αἱρεῖ Plat. Rep. I, 347 e; u. bes. wählen, στρατηγόν Her. 6, 67; Thuc. 8, 82; ἄρχοντα Xen. Cyr. 1, 5, 5, δικαστήν 2, 4, 8; ἐπὶ τὴν ἀρχήν, zu dem Amte, Plat. Men. 90 b Legg. VII, 809 a 709; εἱλόμην ῥᾳϑυμεῖν Isocr. 4, 3; mit folgdm inf. Ar. Eccl. 2. 17; ἐκ τριῶν ἕν Soph. Tr. 747; τὰ τῶν Ἀϑηναίων, die Partei der Athener ergreifen, Thuc. 3, 63; Ἀϑηναίους 3, 56; ἄλλους Her. 1, 108; Κῠρον Xen. Hell. 3, 1, 3, u. Sp.; bes. einer philosophischen Sekte beitreten, τὰ Πλάτωνος Luc. Hermot. 85; αἱρεῖσϑαι γνώμην, eine Meinung billigen, annehmen, Her. 4, 137. 139; ᾐρηνται, sie haben gewählt, Xen. An. 5, 6, 12, ᾑρημένοι στρατηγόν Hell. 1, 4, 12; aber pass. ῂρημένος στρατηγός ib. 21 u. οἱ προστατεῖν αἱρούμενοι Men. bei Stob. flor. 45, 5.
-
8 ἡδύς
ἡδύς, ἡδεῖα, ἡδύ, ἡδὺς ἀϋτμή (as fem.) once in Hom., Od.12.369: [dialect] Dor. [full] ἁδύς [pron. full] [ᾱ], [dialect] Boeot. neut. [full] ϝαδού (written γάδου) cj. in Corinn.17 (cf. pr. n.Aϝαδιούλογος IG7.2788.3
), Elean [full] βᾱδύς (q.v.): irreg. acc. ἁδέα forἡδύν Theoc.20.44
, for ἡδεῖαν ib.[8], Mosch.3.82: [dialect] Ion. fem. ἡδέᾰ, [dialect] Dor. ἁδέα: [comp] Comp. ἡδίων [ῑ], [comp] Sup.ἥδιστος Od.13.80
, etc.; alsoἡδύτερος Thphr.HP3.2.1
, Ps.-Phoc.195, AP9.247 (Phil.); ἡδύτατος ib.11.298.7, Plu.2.98e.I pleasant to the taste,δεῖπνον Od.20.391
; of wine, 3.51, 9.197, etc.; to the smell,ἀμβροσίην.. ἡδὺ μάλα πνείουσαν 4.446
; ; to the hearing, ;αὐδή Hes.Th.40
; feelings or states,ἡ. ὕπνος Il.4.131
, Od.1.364, al.;κοῖτος 19.510
;ἡδὺ μάλα κνώσσουσα 4.809
; ἡδὺς μῦθος, opp. ἀλγεινός, S.Ant.12: c. inf.,φέγγος ἥδιον δρακεῖν A.Ag. 602
; ἡδὺς ἀκοῦσαι [λόγος] Pl.Men. 81d, cf. Ar.V. 503; laterἡ. ἀκουσθῆναι D.H.Comp.9
;εἰ.. τόδε πᾶσι φίλον καὶ ἡδὺ γένοιτο Il.4.17
, cf. 7.387: c. inf., ; , etc.; so οὔ μοι ἥδιόν ἐστι λέγειν I had rather not.., Hdt.2.46: neut. as Subst.,τὸ δι' ἀκοῆς τε καὶ δι' ὄψεως ἡδύ Pl.Hp.Ma. 298a
; μεμιγμένον τῷ σεμνῷ τὸ ἡ. D.H.Comp.1; τὰ ἡ. pleasures, Th.5.105, Pl.Grg. 495a, etc.: neut. as Adv., ἐπ' αὐτῷ ἡδὺ γέλασσαν merrily, Il.2.270, etc.; ἁδὺ δὲ καὶ τὺ συρίσδες sweetly, Theoc.1.2.II after Hom., of persons, welcome, S.OT82, Ph. 530 ([comp] Sup.), El. 929; ironically,ἥδιστος.. δεσμώτης ἔσω θακεῖ Id.Aj. 105
; like εὐήθης, innocent, simple,ὡς ἡ. εἶ Pl.Grg. 491e
, Plu.Art.17, etc.: [comp] Sup., ὦ ἥδιστε my good friend (iron.), Pl.R. 348c, al.2 well-pleased, glad,ἡδίους ἔσεσθ' ἀκούσαντες D.23.64
;ἡδίους ταῖς ἐλπίσιν Plu.Cam.32
; τὴν γνώμην ἡδίω πρὸς τὸ μέλλον ποιεῖν to open a pleasanter view of the future, Id.Fab.5.III Adv. ἡδέως pleasantly, with pleasure, ; ;δρᾶν Id.Ant.70
; ;βίοτον ἄγειν Id.Cyc. 453
; λαβεῖν, δέχεσθαι, Ar.Eq. 440, X.Mem.1.2.4; ἡ. ἂν ἐροίμην I would gladly ask, should like to ask, D.18.64; ἡ. ἔχειν τι to be pleased or content with, E. Ion 647 (but ἵν' ἡ δόκησις Ξοῦθον ἡ. ἔχῃ ib. 1602); οὐδὲ πότων ἡ. εἶχον had no inclination to drink, Hp.Epid.3.13; τινος, of a person, Macho ap.Ath.13.577e; ἡ. ἔχειν πρὸς ἅπαντας to be suave, courteous towards.., Isoc.1.20; τινι D.5.15; ἡ. ἔχειν, of things, to be pleasant, E.IA 483;ἡ. ἔμοιγε κἀλγεινῶς ἅμα S.Ant. 436
; iron., ἡ. γε ' prettily said', Pl.Hp.Ma. 300c: [comp] Comp.ἥδιον Lys.7.40
, Pherecr.67, etc.: [comp] Sup.,ἥδιστα μεντἂν ἤκουσα Pl.Tht. 183d
, etc. -
9 ὑποδέχομαι
ὑποδέχομαι, in [dialect] Ion. and [dialect] Dor. Prose [suff] ὑπο-δέκομαι Hdt. (v. infr.), IG42 (1).121.46 (Epid., iv B. C.): [tense] fut.Aδέξομαι Od.16.70
, [dialect] Dor. (Ithaca, iii B. C.): [tense] aor.- εδεξάμην Il.6.136
, rarely (lyr.; used in pass. sense by Poll.1.74, D.C.48.15, PLond. 5.1659.6 (iv A. D.), Sch.Il.14.323; - δεχόμενος in pass. sense, D.C. 55.10, POxy.1894.14 (vi A. D.)): [ per.] 3sg. [dialect] Ep. [tense] aor. 2 or [tense] impf.ὑπέδεκτο Od.14.52
, 275, Hes.Th. 513, Pi.P.9.9; [ per.] 2pl. imper. ὑπόδεχθε cj. Bentl. in Call.Epigr.42; inf.ὑποδέχθαι Il.7.93
; part.ὑποδέγμενος Od.13.310
:—receive into one's house, welcome, ὁ δέ με (sc. Φοίνικα)πρόφρων ὑπέδεκτο Il.9.480
; ;τὸν δ' οὐχ ὑποδέξομαι αὖτις Il.18.59
, Od.19.257;ξεῖνον.. ὑποδέξομαι οἴκῳ 16.70
;Θέτις δ' ὑπεδέξατο κόλπῳ Il.6.136
, cf. 18.398; l. c.;οἰκίοισι ὑ. τινά Hdt.1.41
; ὑπέδεκτο ξεῖνον ὀχέων received the stranger [as he lighted] from his chariot, Pi. l. c.; ὁ ὑποδεξάμενος the man who had received him, Isoc.9.20;ἱκέτας ὑ. E.Heracl. 757
(lyr.), cf. Berl.Sitzb.1927.167 ([place name] Cyrene), Ep.Jac.2.25;φυγάδας Th.5.83
, cf. PRev.Laws44.14 (iii B. C.); harbour a runaway slave, POxy.1643.12 (iii A. D.); [ξένον] ἀγοραῖς καὶ λιμέσι καὶ δημοσίοις οἰκοδομήμασιν ἔξω τῆς πόλεως Pl.Lg. 952e
, cf. 953b, 953d, OGI49.5 (Ptolemais, iii B. C.); ὑ. φρουράν admit an enemy's garrison, D.58.38, cf. 67, IG12.87.10, Arist.Pol. 1303a36; λῃστάς, πειρατάς, harbour brigands, pirates, SIG38B21 (Teos, v B. C.), Supp.Epigr.3.378B11 (Delph., ii/i B. C.), cf. POxy.1408.23 (iii A. D.); ; αἱ Θίβρωνα ὑποδεξάμεναι πόλεις those who admitted him as a friend, X.HG4.8.21, cf. Th.3.111, 6.34: with a thing as subject, γαῖα.. ὑπέδεκτο μάντιν Οἰκλείδαν the earth opened up to receive the seer O., Pi.N.10.8; αἰθὴρ μὲν ψυχὰς ὑπεδέξατο σώμ [ατα δὲ χθών] IG12.945.6; τῆς τεκούσης καὶ θρεψάσης καὶ ὑποδεξαμένης [χώρας] Pl.Mx. 237c.2 entertain to a meal, , cf. IG4.679.15 (Hermione, iii/ii B. C.); ἵνα ἔχῃ ἡ στρατιὰ τὰ ἐπιτήδεια ([etym.] πολλὴ γὰρ οὖσα οὐ πάσης ἔσται πόλεως ὑποδέξασθαι) Th.6.22; ὁ ὑποδεχόμενος the host (at a dinner party), Epict.Fr.17;τὸ πλῆθος λαμπρῶς ὑπεδέξατο D.S. 17.115
, cf. Plu.Alex.23.3 give ear to, hearken to, ;τοὺς λόγους Hdt.8.106
; ὑ. διαβολάς give ear to accusations, Lys.25.11 codd. (leg. ἀπο-).4 admit, allow a thing with which one is taxed, Hdt.4.167;οὐκ ὑ.
refuse to admit, deny,Id.
3.130, 6.69.II take up a burden,ἡ γυνὴ ὑποδεξαμένη φέρει τὸ φορτίον τοῦτο X.Mem.2.2.5
; of ships, take on board,τὰ εἴδη POxy.1412.10
(iii A. D.); of dolphins, Luc.DMar.8.1.2 bear patiently,βίας ὑποδέγμενος ἀνδρῶν Od.13.310
, 16.189; submit to,τὰς κατὰ νόμους παραγγελίας POxy.67.11
(iv A. D.); μέτρον, i. e. accept it as correct, ib. 157.5 (vi A. D.); .III undertake, promise,αἴδεσθεν μὲν ἀνήνασθαι, δεῖσαν δ' ὑποδέχθαι Il.7.93
, cf. Hdt.9.21, 22; ὁ δέ οἱ πρόφρων ὑπέδεκτο (sc. δώσειν) Od.2.387; ὑποδέκομαι (sc. ἐνιαυτοῦ ἀποθυσεῖν τὰ ἴατρα) IG42(1).121.46 (Epid., iv B. C.); c. inf. [tense] fut., h.Cer. 443, Hdt.3.69, 4.119, 133, 6.11, 7.158, 8.29, 102, Th.2.29 (inf. [tense] aor. is v.l. for [tense] fut. in Hdt.1.24, 6.2); c. inf. [tense] pres., Antipho 3.3.6 (s. v. l.); ὑ. τινὶ ἦ μὴν .. c. inf. [tense] fut., Th.8.81; Κορίνθιοι ὑπεδέξαντο τὴν τιμωρίαν undertook to champion their cause, Id.1.25; ὥσπερ ὑπεδέξασθε, βοηθήσατε ib.71; ὑ. μεγάλα τινί make him great promises, Hdt.2.121.ζ; τὴν ἀτραπὸν ἐθελονταὶ Φωκέες ὑποδεξάμενοι Λεωνίδῃ ἐφύλασσον Id.7.217
;ἃ ὑπεδέξατο οὐκ ἐπετέλει Th.2.95
; undertake to contribute,ὅσον ἂν ἕκαστος θέλῃ AJP56.362
(Colophon, iv B. C.); abs., ibid.; ὑπεδέξαντο εἰς τὰ τείχη ib.363; also τὰ ἐκφόρια ἅπερ ὑπεδέξω the rents which you undertook to collect, POxy.1134.7 (v A. D.).2 accept as a responsibility, take in charge, as a nurse, h.Cer. 226; of officials, shippers, farm bailiffs, etc., take over, receive as agent (cf. ὑποδέκτης) , τοὺς νεολέκτους.. ὑποδεξάμενοι κατὰ διαδοχὴν.. παραπέμψατε Wilcken Chr. 469.5 (iv A. D.);καταπιστεῦσαι Αὐρηλίῳ Πέτρῳ.. σιτομέτρῃ.. ὑποδέξασθαι τὸν δημόσιον σῖτον Sammelb.5273.4
(v A. D.), cf. Wilcken Chr.434.12 (iv A. D.), PLips. 34v.7, 58.9, al. (iv A. D.), POxy.1899.16, 1982.17 (v A. D.), Cod.Just.1.5.18.11;τὴν ὑποδοχὴν πᾶσαν τοῦ μακαρίου Ἰούστου αὐτὸς ὑπόδεξαι POxy.1838.1
(vi A. D.); accept (as a liability) a dowry or donatio ante nuptias, Cod.Just.5.17.12, Just.Nov.22.19.IV receive in succession, take up, (lyr.);περαιωθέντας.. λειμὼν ὑποδέχεται Luc.Luct.5
, cf. VH2.44;τὴν εἰς τὸ στόμα φορὰν τῶν περιττωμάτων ὑποδέχεται στόμαχος Gal.6.421
, cf. 432, 18(2).163,176,218; ὁ ὑποδεξάμενος the receiver of stolen goods, Cat.Cod.Astr.1.96.2 intr., of a place, come next, ; of rank, come next in order, ὅταν πλείονες συνδειπνῶσι,.. μέσος ὁ κράτιστος (sc. κάθηται), ὁ δ' ὑποδεχόμενος παρ' αὐτόν Posidon. 15J.
3 intercept,ὁ μὲν.. ἐπόρουσεν, ὁ δ' ἐμμαπέως ὑπέδεκτο Hes. Sc. 442
;ἐν δυσχωρίᾳ [τοὺς πολεμίους] X.Cyr.1.6.35
; of hunters, intercept beaten-up game, ib.2.4.20; catch,τὸ πήδημα τῆς σφαίρας Poll. 9.105
;ὑπτίαις ταῖς χερσὶ [τὸ μῆλον] Philostr.Im.1.6
;τὸ ἐνθεῦτέν μιν οἱ ἐχθροὶ ὑποδεξάμενοι καὶ ὑπὸ δικαστήριον ἀγαγόντες Hdt.6.104
; catch as in a trap, στυγερὸς δ' ὑπεδέξατο κοῖτος a hateful resting-place receives (entraps) them, Od.22.470; ἔτιγάρ νύ με πῆμ' ὑπέδεκτο still more sorrow was in store for me, 14.275; will be her lot,E.
Heracl. 624 (lyr.); ὑποδεξαμένης αὐτοὺς πολλῆς ῥύσεως ὕδατος when a rush of water takes them by surprise, Pl.Lg. 944b.4 catch, collect a liquid,παιδίον θεασάμενος, ἐπειδὴ κατέαξε τὸ σκεῦος, τῷ κοίλῳ τοῦ ψωμίου τὴν φακῆν ὑποδεχόμενον D.L.6.37
; of channels, receive, Aër.31;τὴν ἐσομένην τῶν ὑδάτων εἴσροιαν POxy.1409.19
(iii A. D.);κατεφίλει καὶ ὑπεδέχετο τὰ δάκρυα X.Eph.1.9
;ποταμὸς πάσας ὑποδεχόμενος τὰς ἀνθρωπείας λύμας Plb.5.59.11
, cf. Gp.12.2.4, al.; ἀγγεῖον τὸ μέλλον ὑποδέξεσθαι τὸ ὕδωρ v. l. in Hero Spir.1.24, cf. 30.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑποδέχομαι
См. также в других словарях:
κατάκοιτος — η, ο (AM κατάκοιτος, ον) νεοελλ. μσν. αυτός που μένει ξαπλωμένος στο κρεβάτι από κάποια αρρώστια, κρεβατωμένος αρχ. αυτός που αναπαύεται στο κρεβάτι. [ΕΤΥΜΟΛ. < κατ(α) * + κοιτος (< κοίτη ή κοῖτος), πρβλ. από κοιτος, πρό κοιτος] … Dictionary of Greek
απόκοιτος — ἀπόκοιτος, ον (Α) 1. αυτός που δεν κοιμάται πλέον στο σπίτι του 2. όποιος έχει απομακρυνθεί ή αποξενωθεί από κάτι. [ΕΤΥΜΟΛ. < απο * + κοιτος < κοίτος «κλίνη, κρεβάτι» (πρβλ. κατάκοιτος, οψίκοιτος κ.ά.)] … Dictionary of Greek
κείμαι — (ΑΜ κεῑμαι) 1. είμαι τοποθετημένος κάπου, βρίσκομαι κάπου, έχω θέση, εδρεύω, απαντώ 2. είμαι ξαπλωμένος στο έδαφος 3. κατάκειμαι, απόκειμαι, είμαι θαμμένος, βρίσκομαι νεκρός, κείτομαι («ενθάδε κείται») 4. (για νόμους) ισχύω, έχω κύρος, έχω τεθεί … Dictionary of Greek
ημερόκοιτος — ἡμερόκοιτος, δωρ. τ. ἁμερόκοιτος, ον (Α) (για κλέφτες ή για νυχτερίδες) αυτός που κοιμάται την ημέρα για να μπορεί να κλέβει κατά τη νύχτα («μή ποτε σ ἡμερόκοιτος ἀνήρ ἀπὸ χρήμαθ ἕληται», Ησίοδ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < ημερ(ο) * + κοιτος (< κοίτη),… … Dictionary of Greek
όρος — Το υγρό μέρος του αίματος, κίτρινου χρώματος, ρευστό σχεδόν σαν το νερό, που αποχωρίζεται μετά την εκτός του σώματος πήξη και συστολή του θρόμβου του αίματος. Διαφέρει από το πλάσμα, γιατί δεν περιέχει ινωδογόνο και προθρομβίνη, ουσίες που μένουν … Dictionary of Greek
τέλος — το, ΝΜΑ 1. η ολοκλήρωση, η τελείωση ενός πράγματος, το έσχατο όριο του στον χώρο και στον χρόνο, αποπεράτωση, πέρας (α. «το τέλος τού δρόμου» β. «το τέλος τής προσπάθειας» γ. «τέλος τής εβδομάδας» δ. «μὴ πρότερόν τι πάθῇς, πρὶν τέλος ἐπιθεῑναι… … Dictionary of Greek
φοιτώ — φοιτῶ, άω και ιων. τ. έω, ΝΜΑ 1. συχνάζω 2. πηγαίνω σε σχολείο, παρακολουθώ μαθήματα (α. «φοίτησε σε μια από τις καλύτερες σχολές χορού» β. «φοιτᾶν... παρὰ τὸν Σωκράτην», Πλάτ.) νεοελλ. (ειδικά) είμαι φοιτητής, σπουδάζω σε ανώτατο ή ανώτερο… … Dictionary of Greek
πρόκοιτος — ον, Α 1. φρουρός που φυλάει μπροστά από μια θέση και κυρίως αυτός που ανήκει στην προφυλακή 2. θαλαμηπόλος. [ΕΤΥΜΟΛ. < προ * + κοιτος (< κοίτη «κρεβάτι, φωλιά»), πρβλ. κατά κοιτος] … Dictionary of Greek
υπερκοιτώ — έω, Μ (για ποταμό) χύνομαι πάνω από την κοίτη, πλημμυρίζω. [ΕΤΥΜΟΛ. < ὑπερ * + κοιτῶ (< κοιτος < κοίτη), πρβλ. προ κοιτῶ] … Dictionary of Greek