-
21 ενδιδωμι
(fut. ἐνδώσω, aor. ἐνέδωκα, pf. ἐνδέδωκα)1) передавать, вручать(πράγματα τῷ δήμῳ Thuc.; τέν φιάλην τινί Xen.)
χερὸς στηρίγματα ἐνδοῦναί τινι Eur. — дать кому-л. опереться на свою руку2) сдавать, отдавать(πόλιν и πράγματά τινι Thuc.)
3) выдавать(τινὰ τοῖς πολεμίοις Plat.)
4) предавать5) давать, предоставлятьοὐκ ἐ. πρόφασιν οὐδενὴ κακῷ γενέσθαι Thuc. — никому не давать повода к малодушию;
ὅσον ἐνέδωκαν αἱ μοῖραι Her. — насколько позволила судьба;λαβέν ἐνδέδωκας Arph. — ты дал (мне) за что ухватиться, т.е. я ловлю тебя на слове;ἂν ἐνδῷ καιρόν Dem. — если он подаст удобный повод;ἐπὴ αἵρεσίν τινα ἐνδοῦναι αὑτόν Polyb. — отважиться на какое-л. предприятие6) (тж. ἐ. μέλος Arst.) задавать тонοἱ ἐνδιδόντες (τῶν χορῶν) Luc. — запевалы или дирижеры хоров;
ἐνδοῦναι καὴ συνάψαι Arst. ( об ораторе) — сделать вступление и связать (с дальнейшим), т.е. перейти к существу дела7) вызывать, причинять(μηδὲν πικρόν τινι Eur.; λὺγξ σπασμὸν ἐνδιδοῦσα Thuc.)
8) проявлять, обнаруживать, выказывать(δικαιοσύνην καὴ πιστότητα Her.; μαλθακόν τι Eur.)
9) вызывать, внушать(ὑποψίαν Plat.; ἐλπίδας и μαλακίαν τινί Plut.)
10) прикладыватьἅρμασιν ἐ. κέντρον Eur. — стегать лошадей
11) поддаваться, уступать(τοῖς λόγοις τινός Arst.; τινί Plut.)
ἐνδοῦναί τι Thuc. — проявить некоторую уступчивость;οἴκτῳ ἐνδοῦναι Thuc. — разжалобиться;τὰ ἐνδιδόντα τῶν μέ ἐνδιδόντων ἀκοπώτερα ἐγκατακλιθῆναι Arst. — мягкие ложа менее утомительны для лежания, чем жесткие12) поддаваться, обрушиватьсяτῶν ἐρεισμάτων οὐ δυναμένων ὑποφέρειν τὸ βάρος, ἀλλ΄ ἐνδόντων Polyb. — когда подпоры не выдержали тяжести и подломились
13) отступать(οὐκ ἐνέδοσαν οἱ ξύμμαχοι Thuc.)
14) обнаруживать склонность, склоняться(τῇ τῶν πλειόνων γνώμῃ Dem.; πρὸς τέν εἰρήνην Plut.)
15) проваливаться, становиться впалым16) предаваться(τῇ ἡδονῇ и πρὸς ἡδονήν Arst.)
ἐνδοῦναι πρὸς ὕπνον Plut. — заснуть17) слабеть, ослабевать(ἥ δύναμις ἐνδίδωσι Plut.)
τὸ ἐνδιδοῦν ἐν τοῖς πόνοις Luc. — усталость от трудов;οὐδέν τι πρὸς τέν συμφορὰν ἐνδούς Plut. — нисколько не будучи сломлен поражением18) вливатьсяἐνδιδόντος μὲν τοῦ ποταμοῦ, ἔχοντος δὲ οὐδαμῇ ἐξήλυσιν Her. — так как река разливается (по равнине), но выхода не имеет
19) открывать, отворять(μικρὸν τέν θύραν Plut.)
-
22 ομοσε
1) в одно место, навстречу или вплотнуюὁ. ἦλθε μάχη Hom. — бой сосредоточился в одном месте, т.е. стал ожесточеннее;ὁ. ἰέναι Thuc., Xen., Arph., χωρεῖν Arph., Plut., φέρεσθαι или θεῖν Xen. — сходиться для боя, вступать в битву;χωρεῖν ὁ. τοῖς λόγοις Eur. — вести словесную борьбу;ὁ. ἰέναι τοῖς ἐρωτήμασι Plat. — смело идти навстречу вопросам, т.е. не уклоняться от них;ὁ. πορεύεσθαι Dem. — идти на сближение, быть склонным к примирению2) (= ἅμα См. αμα) вместе (совместно) с(τοῖς Αἰτωλοῖς Polyb.)
-
23 καταθαρσέω
A to be confident, in [tense] pf. part., Plb. 1.40.3; κ. τοῖς ὅλοις looking forward confidently to a complete victory, Id.3.86.8;κατεθάρσησεν ὁ λαὸς ἐπὶ τοῖς λόγοις LXX 2 Ch.32.8
: c. inf., make bold to.., ;τοῖς ὕδασι παραδοῦναι σφᾶς αὐτούς Agath.3.20
.2 c. gen., behave boldly against,τῆς τῶν Σπαρτιατῶν δυνάμεως D.S.15.34
;Χώρας Str. 12.8.6
.3 [voice] Pass., to be confirmed, Cod.Just.9.4.6.5.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταθαρσέω
-
24 κρούω
Aἔκρουσα X.An.4.5.18
, Hyp.Fr. 201: [tense] pf.κέκρουκα Diogenian.3.38
, (ἐκ-) Pl.Phdr. 228e, ( προς-) D.21.206:—[voice] Med., [tense] aor.ἐκρουσάμην Th.7.40
:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐκρούσθην Eratosth. Cat.32
: [tense] pf. κέκρουμαι ( ἀπο-) X.HG7.4.26, or - ουσμαι ( ἀπο-) Ar.Ach. 459:—strike, smite,ῥυτῆρι κ. γλουτόν S.Fr. 501
; κρούσας δὲ πλευρὰ [τῶν ἵππων] E.Fr.779.6;τὸν λυχνοῦχον Lys.Fr.83
;τοῖς ποσὶ τὴν γῆν Arr.An.7.1.5
; also εἰς τὴν χεῖρα τοῖς δακτύλοις κ. with the fingers, D.C.40.16: metaph., κνῖσα κ. ῥινὸς ὑπεροχάς tickles, Ephipp. 3.3.2 strike one against another, strike together, κ. χεῖρας clap the hands, E.Supp. 720;τὰ ὅπλα κρουόμενα πρὸς ἄλληλα Th.3.22
; l.c.: metaph., ἀλλήλων τοὺς λόγους τοῖς λόγοις ἐκρούομεν ἄν would have knocked their heads together, Pl.Tht. 154e.3 κ. πόδα (i.e. κ. τὴν γῆν τῷ ποδί), in dancing, E.El. l.c. (lyr.);ἴχνος ἐν γᾷ κ. Id.IA 1043
(lyr.).4 metaph. from tapping an earthen vessel, to try whether it rings sound (cf.κροῦσις 2
): examine, try, prove,κρούετε ἀπολαμβάνοντες τὸ καλόν Pl.Hp.Ma. 301b
; κἂν διαπειρώμενος κρούσῃς [τὸν κόλακα] Plu.2.64d.5 strike a stringed instrument with a plectron, Simon.183, Pl.Ly. 209b: generally, play any instrument (v. κροῦμα, κρουματικός), αὐλεῖ.. κρούων ἰαστί Com.Adesp.415
: c. dat., κ. κρεμβάλοις, = κρεμβαλίζειν, Ath.14.636d.6 κ. τὴν θύραν knock at the door on the outside, Ar.Ec. 317, 990 (with play on signf. 8), X.Smp.1.11, Pl.Prt. 310b, 314d, etc.; κόπτειν is better [dialect] Att.acc.to Phryn.154; laterκ. ἐπὶ τὴν θύραν LXX Jd.19.22
.7 κ. σταθμὸν ἑτερόζυγον, = κρουσιμετρέω, Ps.-Phoc.15; ;κρούων γε μὴν αὐτὰς ἐωνούμην Eup.184
.9 [voice] Med., κρούεσθαι πρύμναν back water, Th.1.51, 54, 3.78;αἱ πρύμναν κρουόμεναι νῆες Arr.An.5.17.7
(also in [voice] Act., Plb.16.3.8);κ. ἐπὶ π. τὴν ναῦν App.BC5.119
: hence κρούεσθαι τὸ πτερόν fly backwards, Ael.NA3.13:—also in [voice] Act., Plot.2.9.18.10 κρούειν ἀκράτῳ, v. πατάσσω 11.2. (Cf. Lith. krùšti 'bruise', 'pound', Lett. krausēt 'thresh'.) -
25 παρατυγχάνω
A happen to be near, be among,παρετύγχανε μαρναμένοισιν Il. 11.74
; π. τῷ λόγῳ, τῷ πάθεϊ, to be present at.., Hdt.7.236, 9.107;εἰς καιρόν γε παρατετύχηκεν ἡμῖν ἐν τοῖς λόγοις Πρόδικος Pl.Prt. 340e
;τῇ μάχῃ Plb.3.70.7
;οἱ -τετυχηκότες τοῖς κινδύνοις Id.12.28A.
5; but ὁ πλείστοις κινδύνοις-τετευχώς who had met with.., Id.12.27.8 : with Preps., visit,εἰς κώμην POxy.76.11
(ii A. D.); ἐπὶ διάγνωσιν put in an appearance at.., Mitteis Chr.89.18 (ii A. D.).2 abs., happen to be present, Hdt. 1.59, 6.108 ; of things, offer, present itself, Hp.Art.38;παρατυχούσης τινὸς σωτηρίας Th.4.19
;ἕως ἄν τις παρατύχῃ διαφυγή Id.8.11
; .3 freq. in part. παρατυχών, whoever chanced to be by, i. e. the first comer, any chance person, ;σὺν τοῖς π. ἱππόταις X. Cyr.1.4.18
; also τὸ παρατυγχάνον or παρατυχόν whatever turns up or chances, ποιεῖν τὸ παρατυγχάνον αὐτῷ to do whatever circumstances required, Id.Eq.Mag.9.1 ; πρὸς τὸ παρατυγχάνον as circumstances required, Th.1.122;ἐν τῷ παρατυχόντι Id.5.38
; ἀποκρίνασθαι ἐκ τοῦ παρατυχόντος answer offhand, Plu.2.154a: παρατυχόν, abs., it being in one's power, since it was in one's power to do, c. inf., Th.1.76;ἐν καλῷ π. σφίσι ξυμβαλεῖν Id.5.60
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παρατυγχάνω
-
26 προσκλίνω
A cause to lean against, place against,βέλος προσέκλινε κορώνῃ Od.21.138
, 165:—[voice] Pass., πατρὸς ἐμοῖο θρόνος ποτικέκλῐται ([dialect] Ep. and [dialect] Dor. [tense] pf. [voice] Pass.) αὐτῇ stands by her, i.e. hers, or the pillar, 6.308; νῶτον ποτικεκλιμένον his back thereon reclined, Pi.P.1.28; ὁ ἱερεὺς -κλείνεται (sic) πρὸς με[.. ] IG42(1).742.11 (Epid., ii/iii A.D.); προσκλιθείς τινι turning towards him, Philostr. VA3.30.2 π. τὴν θύραν close the door, J.AJ5.4.2.II turn or incline towards, τὴν ψυχὴν τοῖς λόγοις v.l. in Plu.2.36d;τὸν νοῦν τῶν θεῶν τοῖς ἀνθρώποις Iamb.Myst.1.12
.III seemingly intr. (sc. ἑαυτόν), incline towards, be attached to one, join his party,τοῖς Ῥοδίοις Plb.4.51.5
, cf. 5.86.10 (Reiske for προσκιν ([etym.] - κυν-) οῦσι); ταῖς Μιθραδάτου ἐλπίσιν Agatharch.Fr.Hist.16
J.:—[voice] Pass.,προσκλιθῆναί τινι LXX 2 Ma.14.24
, Act.Ap.5.36, S.E.M.7.324.IV Gramm., inflect,ἔξωθεν -κλιθῆναι A.D.Synt.324.18
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προσκλίνω
-
27 ἀμύνω
Aἄμῡνον Il.15.731
: [tense] fut. ἀμῠνῶ, [dialect] Ion.- ῠνέω Hdt. 9.60
, [ per.] 3pl. - εῦσι ib.6: [tense] aor. 1 ἤμῡνα, [dialect] Ep. ἄμυνα [pron. full] [ᾰμ] Il.17.615: [tense] aor. 2, v. ἀμυνάθω:—[voice] Med., [dialect] Ep. [tense] impf. ἀμυνόμην ib.13.514: [tense] fut. ἀμυνοῦμαι: [tense] aor. 1 ἠμυνάμην: [tense] aor. 2, v. ἀμυνάθω:—[voice] Pass. rare (v. infr. c):—keep off, ward off, Hom., mostly in Il.—Construction:1 c.acc. of the person or thing to be kept off, c. dat. pers. for or from whom danger averted, Δαναοῖσιν λοιγὸν ἄμυνον ward off ruin from the Danai, Il. 1.456, cf. 341, Od.8.525:—dat. freq. omitted,ὃς λοιγὸν ἀμύνει Il.5.603
;ἄ. τὸν βάρβαρον Pl.Lg. 692e
, cf.AB79. b. c. dat. only, defend, aid, succour, ἀ. ὤρεσσι, σοῖσιν ἔτῃσι, Il.5.486, 6.262, cf. Od.11.500, Hdt.8.87, 9.6, etc.; τοιαῦτ' ἀμύνεθ' Ἡρακλεῖ such aid ye give to H., E.HF 219; ἀ. τῇ πόλει, τῷ δήμῳ, Ar.Eq. 577, 790; , Th.3.67:—with inf. added, τοῖς μὲν οὐκ ἠμύνατε σωθῆναι so that they might be saved, Th.6.80.2 c. acc. et gen., Τρῶας ἄμυνε νεῶν he kept the Trojans off from the ships, Il.15.731, cf.4.11, 12.402. b. c. gen. only, ἀ. νηῶν defend the ships, ib.13.109.3 abs., succour, χεῖρες ἀμύνειν hands to aid, ib. 814; ἀμύνειν εἰσὶ καὶ ἄλλοι ib. 312;ὦ ξυνδικασταί.. ἀμύνατε
help!Ar.
V. 197; means of defence,Hdt.
3.155: c. dat. modi, δθένει ἀ. defend with might, Il.13.678.4 with Preps., once in Hom. with περί, ἀμυνέμεναι περὶ Πατρόκλοιο (cf. B.1.3) ib.17.182; in Prose,ἀ. ὑπὲρ τῆς Ἑλλάδος Pl.Lg. 692d
;ἀ. πρὸ πάντων Plb.6.6.8
.II less freq. like B. 11, requite, repay,ἔργ' ἀμύνουσιν κακά S.Ph. 602
;ἀμύνειν.. τοῖσδε τοῖς λόγοις τάδε Id.OC 1128
.B [voice] Med., keep or ward off from oneself, guard or defend oneself against, freq. with collat. notion of requital, revenge:1 c. acc. rei,ἀμύνετο νηλεὲς ἦμαρ Il.13.514
;ἀμύνεσθαι μόρον A.Ag. 1381
;τὸ δυστυχὲς γὰρ ηὑγένει' ἀμύνεται E.Heracl. 303
, cf. S.Fr. 1004. b. c.acc. pers.,ἀ. τὴν Δαρείου στρατιήν Hdt.3.158
;ἐκεῖνον ἠμύναντο S.Fr. 589
.2 that from which danger is warded off in gen., as in [voice] Act.1.2,ἀμυνόμενοι σφῶν αὐτῶν Il.12.155
; νηῶν ἠμύνοντο ib. 179.3 with Preps., ἀμύνεσθαι περὶ πάτρης ib. 243;περὶ τῶν οἰκείων Th.2.39
;ὑπέρ τινος X.Cyn.9.9
.4 abs., defend oneself, act in self-defence,ἀμύνεσθαι φίλον ἔστω Il.16.556
;ἢν συλλαμβανόμενος ἀμύνηται Hdt.1.80
, cf. 4.174,al.;ἀλλ' ἀμύνου Ar.Eq. 244
; ;οὐδ' ἀμυνόμενος ἀλλ' ὑπάρχων Isoc.16.44
, cf. Pl.Grg. 456e;κακῶς πάσχοντα ἀ. ἀντιδρῶντα κακῶς Pl.Cri. 49d
;ἂν ᾖ χαρίεις, ἀ. εὖ δρῶν Arist.EN 1162b10
.II after Hom., ἀ. τινά avenge oneself on an enemy: hence, requite, repay, Ar.Nu. 1428, etc.: freq. c. dat. instr., ;ἀ. τινὰ σιδήρῳ Antipho 4.2.2
; τοῖς ὁμοίοις, ἀρετῇ, Th.1.42, 4.63;ὠμότητα ὠμότητι D.S.14.53
; ἀ. τινὰς ὑπέρ τινος to punish for a thing, Th.5.69; good sense, Simon.229;ἀ. ὁμοίως εὖ παθόντα, ὥσπερ κακῶς Socr.
ap. Arist.Rh. 1398a25: abs., retaliate, c. dat. instr.,ταῖς ναυσίν Th.1.142
;ἀ. ὧν ἔπαθον 1.96
. -
28 ἐφίημι
Aἐφίητι Pi.I.2.9
, [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἐπιεῖσι Hdt.4.30
: [tense] fut.ἐφήσω Od. 13.376
: [tense] aor. 1 ind. ἐφῆκα, [dialect] Ep.ἐφέηκα 9.38
, lon.ἐπῆκα Hdt.5.63
; in other moods [tense] aor. 2 forms were used, imper.ἔφες Il.5.174
; [dialect] Ep. subj.ἐφείω 1.567
, [ per.] 2sg. , opt.ἐφείην Il.18.124
; [dialect] Ion. inf.ἐπειναι Hdt.2.100
; part. (v.l.), etc.:—[voice] Med., [tense] pres. inf. ; part.ἐφιέμενος Od.13.7
: [tense] fut.ἐφήσομαι Il.23.82
: [tense] aor. 2 :—[voice] Pass., [tense] pf. ἐφέωται andἐφεῖται Hsch.
: [ ἐφῐημι [dialect] Ep., ἐφῑημι [dialect] Att.; yet Hom. always uses ἐφιείς, ἐφίει, ἐφῑέμενος with [pron. full] [ῑ], exc.ἐφῐει Od.24.180
]:— send to one,Πριάμῳ.. Ἶριν ἐφήσω Il.24.117
; μ' ἐφέηκε.. καλέειν sent me to call, A.R.1.712.2 in Hom., c. inf., set on, incite to do,ἠλεός, ὅς τ' ἐφέηκε πολύφρονά περ μάλ' ἀεῖσαι Od.14.464
; so ἐ. τινὰ ἐχθοδοπῆσαι, χαλεπῆναι, στοναχῆσαι, Il.1.518, 18.108, 124.3 of things, throw or launch at one,ὅς τοι πρῶτος ἐφῆκε βέλος 16.812
;ἄλλοις ἐφίει βέλεα Od.24.180
, etc.; [ἔγχος], μελίην, Il.20.346, 21.170;οἰστὸν ἐπί τινι E.Med. 632
(lyr.); ἐ. χεῖράς τινι to lay hands on him,μνηστῆρσιν ἀναιδέσι χεῖρας ἐφήσω Od.20.39
, cf.Il.1.567, etc.4 of events, destinies, etc., send upon one, , etc.; , cf. 21.524;μνηστήρεσσιν ἄεθλον τοῦτον ἐφήσω Od. 19.576
; νόστον.., ὅν μοι Ζεὺς ἐφέηκε which he hath laid upon me, 9.38; soπάντ' ἐφήσω μόρον A.Eu. 502
(lyr.);τέκνοις ἀρὰς ἐ. Id.Th. 786
(lyr.).5 send against, in hostile sense,τῷ στρατοπέδῳ τὴν ἵππον Hdt.5.63
;τὴν ἵππον ἐπὶ τοὺς Ἕλληνας Id.9.49
;ἡνίοχοι ἐφίεσαν ὠκέας ἵππους Hes.Sc. 307
;στρατὸν ἐς πεδία E.Heracl. 393
.6 let in, freq. of water,ἐπεῖναι τὸν ποταμὸν ἐπὶ τὴν χώρην Hdt.7.130
, cf. 2.100;τὸ ὕδωρ ἐπὶ τὴν ἔσοδον Id.7.176
; alsoἐ. ἀκτῖνα Θήβαισι E.Ph.5
;ἀγέλας ἐπὶ τὰ χωρία X.Cyr.1.1.2
; ἄγαν ἐφῆκας γλώσσαν did'st let loose, E. Andr. 954;ὀργήν τινι ἐ. Pl.Lg. 731d
.II let go, loosen, esp. the rein,ἐ. καὶ χαλάσαι τὰς ἡνίας τοῖς λόγοις Pl.Prt. 338a
; οὐρία ἐφέντα (abs.) ibid.; πᾶσαν ἐφεὶς ὀθόνην [τῷ ἀνέμῳ] AP10.1 (Leon.), cf.A.R.2.934.b give up, yield,τινὶ τὴν ἡγεμονίαν Th.1.95
;πάντ' ἐφέντες ἡδονήν E.Fr. 564
; allow,τἆλλα τοῖς δούλοις Arist.Pol. 1264a21
.c c. inf., permit, allow,τινὶ ὀνειδίσαι Hdt.1.90
, cf.3.113;σοί γ' ἐφῆκα πᾶν λέγειν S.El. 631
; ἢν ἐφῇς μοι (sc. λέγειν) ib. 554, cf. 556, 649: c. acc. et inf.,τοὺς νεωτέρους ἐ. διώκειν X.Cyr.4.2.24
(v.l. for ἀφ-):—[voice] Pass., ἐφεθήσεταί τινι c. inf., Luc.Pr.Im.24.2 give up, leave as a prey, , cf. 495 (v.l.);τὴν ἀποσκευὴν ἐ. τοῖς στρατιώταις διαρπάσαι D.S.14.75
; intr. (sc. ἑαυτόν), give oneself up to,ἰσχυρῷ γέλωτι Pl.R. 388e
; [ παιδιᾷ] Id.Ti. 59c.IV as law-term, leave to another to decide, refer,δίκας ἐ. εἴς τινας D.40.31
; εἰς δικαστήριον ibid.; ἐ. τινὰ εἰς τὸ δικαστήριον refer him to.., Id.34.21; (sc. ἑαυτόν) appeal,εἰς τοὺς δικαστάς Id.29.59
;ἐπί τινα Luc.
Bis Acc.4;εἰς ἕτερον δικαστήριον Id.Herm.30
;ἀπό τινος D.C.64.2
: abs., Id.37.27.B [voice] Med., lay one's command or behest upon, , cf. Il.23.82, 24.300; ; πρός τι τοῦτ' ἐφίεσαι; S.OT 766: c. inf.,ἐ. τινὶ ἀγγεῖλαι Id.El. 1111
, cf. Ar.V. 242; χαίρειν τἀλλ' ἐγώ σ' ἐ. I bid thec have thy will, S.Aj. 112, cf. A.Ch. 1039: abs.,ὡς ἐφίεσαι Id.Pers. 228
(troch.), cf.E.IT 1483; ἐ. ἐς Λακεδαίμονα send or ders to.., Th.4.108.II c. gen., aim at, καλῶν lsoc.2.25;ἀγαθοῦ τινος Arist.EN 1094a2
, etc.; in fighting, τῶν προσώπων, τῶν ὅψεων, Plu.Pomp.71, Caes.45.2 long for, desire, τί μοι τῶν δυσφόρων ἐφίῃ; S.El. 143 (lyr.); τί.. ἐφίεσαι φιλοτιμίας; E.Ph. 531;τῶν ἀλλοτρίων Antipho 5.79
; τῶν κερδῶν, ἀρχῆς, Th.1.8, 128;τῶν ἐν Σικελίᾳ ἀγαθῶν Id.4.61
; : c. gen. pers., X.Mem.4.1.2: c. inf.,ὧν.. σου τυχεῖν ἐφίεμαι ἄκουσον S.Ph. 1315
;ἐ. ἄρξειν Th.6.6
codd. (leg. ἄρξαι): c. acc. et inf., S.OT 1055. -
29 ὁμολογέω
A- ήσω Hdt.8.144
, etc.: [tense] aor.ὡμολόγησα Id.9.88
, etc.: [tense] perf.ὡμολόγηκα And.1.29
, etc.:—[voice] Med., [tense] pres. and [tense] aor., Pl. (v. infr.):— [voice] Pass., [tense] fut. (v.l.), Pl.Tht. 171b : [tense] aor.ὡμολογήθην Th.8.29
, etc.: [tense] pf.ὡμολόγημαι Pl.
(v. infr.), etc.:— to be ὁμόλογος : hence,I agree with, say the same thing as, c. dat.,λέγουσι Κορίνθιοι, ὁμολογέουσι δέ σφι Λέσβιοι Hdt.1.23
, cf. 171, 2.4 ; Κυρηναῖοι τὰ περὶ Bάττον οὐδαμῶς -έουσι Θηραίοισι Id.4.154
.II correspond, agree with, whether of persons or things, c. dat.,[τὸ ἓν] ἑωυτῷ ὁ. Heraclit.51
;ὁμολογέουσι ταῦτα τοῖσι Ὀρφικοῖσι Hdt.2.81
;αὗται αἱ πόλιες τῇσι πρότερον λεχθείσῃσι ὁμολογέουσι κατὰ γλῶσσαν οὐδέν Id.1.142
, cf. 2.18 ; have to do with, ; ; ; ὥστε μηδὲν ὁμολογεῖν τὼ τρόπω τὼ ἀλλήλων are utterly unlike, Lys.20.12.b to be coordinated,πρὸς ἓν ἔργον Gal.UP1.8
: metaph., of a vowel, agree, i. e. form a diphthong, Plu.2.737f.2 agree to a thing, grant, concede, ὁμολογῶ τάδε S.l.c.: abs., Hdt.8.94 ; ; ; ὁμολογοῖεν ἂν ἡμῖν οἱ ἄνθρωποι, ἢ οὔ; Id.Prt. 357a ; ὅπως.. τῇ τύχῃ σου χάριτας ὁμολογεῖν δυνηθῶ that I may avow my gratitude.., PRyl.114.32 (iii A. D.) ; ὁ. χάριν θεοῖς acknowledge gratitude, Luc.Laps.15 (ὁ. ἔν τινι Ev.Matt.10.32
appears to be an Aramaism ;ὁ. ἐφ' ἁμαρτίαις LXX Si.4.26
): without acc. rei, ὁμολογῶ σοι I grant you, i.e. 1 admit it, Ar.Pl.94 ; parenthetically, ἀφειλόμην, ὁμολογῶ I allow it, X.An.6.6.17 : c. inf., ὁ. Νικίαν ἑορακέναι allows, confesses that he has seen.., Eup. 181.3 ; ὁ. σε ἀδικεῖν I confess that I am wronging thee, E.Fr. 265 ;ὁ. κλέπτειν Ar.Eq. 296
, cf. Antipho 2.4.8 ;ὁ. καπηλεύειν Isoc.2.1
; ὁ. οὐκ εἰδέναι confess ignorance, Arist.SE 183b8 ;ὁ. πατάξαι Ar.V. 1422
;ὁμολογοῦσι νοσεῖν μᾶλλον ἢ σωφρονεῖν Pl.Phdr. 231d
;ὁ. ἓν πάντα εἶναι Heraclit.50
;ὁ. Μειδίαν ἁπάντων λαμπρότατον γεγενῆσθαι D.21.153
, cf. 197 ; esp. in receipts, ὁ. ἀπέχειν, ἐσχηκέναι, etc., PHib.1.97.5 (iii B. C.), CPR229.3 (iii A. D.), etc. ; in contracts,ὁ. διαλελύσθαι πρὸς ἀλλήλους PHib.1.96.5
(iii B. C.), cf. BGU1160.3 (i B. C.), etc. ;τοῦθ' ὁ. ὡς.. Pl.Chrm. 163a
, cf. Lg. 896c : also c. Partic.,ὁ. τινὰ δίκαια ὄντα Id.Cri. 49e
, 50a ; v. infr. c.3 agree or promise to do, c. [tense] fut. inf., Antipho 6.23, And.1.62, Pl.Smp. 174a,Phdr. 254b, etc.: c. [tense] aor. inf., D.42.12 : c. [tense] pres. inf.,ὡμολόγησαν ἑκατὸν τάλαντα ἐκτείσαντες ἀζήμιοι εἶναι Hdt.6.92
: also freq. abs., promise, μισθῷ ὁμολογήσαντες (sc. ἀπαλλάξεσθαι) Id.2.86 ; ὁ ὁμολογῶν the person who gives an undertaking, BGU297.22 (i A. D.), etc. ; make an agreement, come to terms, τινι with another, Hdt.6.33,7.172, al. ; ἐπὶ τούτοισι on these terms, Id.1.60, cf. 8.140.β', Th.4.69.b c. acc., promise, τῆς ἐπαγγελίας ἧς (for ἣν)ὡμολόγησεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ Act.Ap.7.17
;θεῷ ὑψίστῳ εὐχὴν Αὐρήλιος Ἀσκλάπων, ἣν ὡμολόγησεν ἐν Ῥώμῃ IGRom.4.542
([place name] Phrygia).B [voice] Med., in sense of [voice] Act.,ὑπεναντίος ὁ τρόπος.. ὁμολογεόμενος Hp.Vict.1.11
; ;νόμοι σφίσιν αὐτοῖς ὁ. Isoc.2.17
, cf. 6.14 ;τὸ ταὐτὸν καὶ ὁ. Pl.Lg. 741a
; ;- ούμενος καὶ σύμφωνος κατὰ τὸν βίον Plb.31.25.8
;τοῦτο -ήσασθαι ὅτι.. Pl.Cra. 439b
, etc.C [voice] Pass., to be agreed upon, allowed or granted by common consent, X.An.6.3.9, etc. ; : c. inf., with predicate added, to be allowed or confessed to be so and so, ; , cf. X. An.1.9.20, etc.2 without inf., ἡ τοῦ οἰκείου.. ἕξις.. δικαιοσύνη ἂν ὁμολογοῖτο should be allowed [to be] justice, Pl.R. 434a ;- ούμενοι δοῦλοι And.4.17
; τοὺς -ουμένους θεούς those who are admitted [to be] gods, Timocl.1.2, cf. Th.6.89.3 abs., it is granted, agreed,Pl.
Phd. 72a, al. ; τὰ ὡμολογημένα the things granted, ibid. ; ἐξ ὁμολογουμένου, = ὁμολογουμένως, Plb.3.111.7.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὁμολογέω
-
30 ὑπακούω
I hearken, give ear,θεοὶ δ' ὑπὸ πάντες ἄκουον Il.8.4
;ὁ δ' ἄρ' ἐμμαπέως ὑπάκουσε Od.14.485
, cf. h.Ven. 180: c. gen.,ὄττις.. πλάσιον ἆδυ φωνείσας ὐπακούει Sapph.2.4
; (lyr.);τῆς κρίσεως Aeschin.3.56
(s.v.l.).2 answer (by voice or act) when called, ἢ ἐξελθέμεναιἢ ἔνδοθεν αἶψ' ὑπακοῦσαι Od.4.283
, cf. 10.83, E.Alc. 400 (lyr.), Ar.V. 273 (lyr.), Theoc.13.59: in Prose,ὁ κῆρυξ ἐκήρυττε τίς τὴν ἱκετηρίαν καταθείη, καὶ οὐδεὶς ὑπήκουεν And.1.112
; , cf. Nu. 360 (anap.), X.Ages.3.4, Aeschin.1.49, D.19.266.b in a dialogue, answer when questioned, σοι Pl.Sph. 217d;τοῖς λόγοις Id.Lg. 898c
.3 listen to, heed, regard, c. gen. rei, Id.Tht. 162d, X. Cyr.8.1.20;ὑ. νόμων Pl.Lg. 708d
; ὑ. διαίτῃ submit to a regimen, Id.R. 459c; ; ὑ. τῷ ξυμφόρῳ τινός comply with his interest, Th.5.98; δείπνῳ ὑ. accept an invitation to dinner, Ath. 6.247d: abs., give way, submit, comply, Hdt.3.148, 4.119, Pl.Prt. 325a, PCair.Zen.367.15 (iii B.C.): with a neut. Pron., μάλα γε τοῦτο ὑπήκουσεν in this matter he obeyed, X.Cyr.2.2.3;οὐδὲν τούτων ὑπήκουον Th.1.29
, cf. 139, 140, etc.; ὑ. τινός τι or τινί τι, obey one in a thing, ib.26, Pl.Lg. 774b.II Special senses:1 of porters, answer a knock at the door,ὑ. τινί Id.Cri. 43a
: abs., Id.Phd. 59e, Act.Ap.12.13;< παρὰ> τὴν θύραν Thphr.Char.4.9
, 28.3; ὁ ὑπακούσας the porter, X.Smp.1.11, cf. D.47.35.2 of a judge, listen to a complainant, τινι X.Cyr.8.1.18; also of the parties in legal proceedings, appear before the court, Is.4.28, D.19.257,290;ὑ. εἰς τὸ δικαστήριον Hyp.Eux.2
, cf. PSI10.1100.10 (ii A.D.), Sammelb.7369.10 (ii/iii A.D.).3 of dependants, subjects, etc., obey, submit to,Δαρείου οὐδαμὰ ὑ. Hdt. 3.101
;Ἀθηναίων Th.4.56
, cf. 6.82;τοῖς πέλας Id.2.61
.b Astrol., to aspect from South to North, of the southernmost of two zodiacal signs equidistant from an equinoctial point, opp. προστάσσειν, Ptol. Tetr.35; = ἀκούω v, Paul.Al.E.2.4 answer one's expectations, succeed,ὑπήκουέ μοι τὸ πρᾶγμα Luc.Icar.10
;τῆς μεταλλείας ἀσθενῶς ὑπακουούσης Str.9.1.23
.5 ὑ. αὐγαῖς ἁλίου to be subject to the sun's rays, Pi.O.3.24;ταῖς ὥραις Thphr.CP1.15.1
; τοῦ ψύχους ib. 5.4.2; ὑπακούουσι τῶν τῆς ἀρχῆς παθημάτων οἱ κατὰ τοὺς ὀφθαλμοὺς μύες feel the effects of.., Gal.18(2).68.6 of ailments, yield, give way to a remedy, τινι Hp.Epid.3.8, Gal.6.354: abs., Hp.Prorrh. 2.39, Sor.1.122, Gal.6.439: metaph.,τὸ μυθῶδες ὑ. λόγῳ Plu.Thes. 1
;τοῖς ἰσχυρῶς φερομένοις ὑ. ὁ ἀήρ Archyt.1
; πληγαῖς ὑ., of metal, Plu.2.802b; yielding to pressure,Hp.
Epid.4.45; , cf. 86.8 correspond, πᾶσα παραγωγὴ ἐπιρρηματικὴ.. μιᾷ ὑπακούει πτώσει κατὰ τὴν διάλυσιν every adverbial derivative corresponds to a case, e.g. οἴκοθι to ἐν οἴκῳ, A.D.Adv.206.21; conform to a theory, Id.Synt.236.14.III κοινὸν ὑ. understand under the term κοινόν .., Pl.Phlb. 31c, cf. Plu.2.23c:—[voice] Pass., κοινῶς ὑ. to be understood in a general sense, Phld.Po. 5.35.2 in Gramm., understand a word omitted, A.D.Synt.22.21 ([voice] Pass.): τὸ -όμενον what one has in mind, the subject, Id.Pron. 68.15, al.3 understand, c. acc. et inf., Phld.Mus.p.72 K., Po. 5.9.IV [tense] fut. ὑπακούσεται in Th.6.69, if correct, must be [voice] Pass., if their service shall be lighter; but Sch. gives ὑπακούσονται, whence ξυγκαταστρεψάμενοι (for - οις) is conjectured.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπακούω
-
31 ὑστερίζω
A- ιῶ D.4.32
, Arist.Ph. 262b17: [tense] aor. ὑστέρισα (v. ὑστερέω, which is a freq. v. l.):— like ὑστερέω, come after, come later or too late, Th.6.69, X.An.6.1.18, Men.364.5, Sam. 325; of attacks of fever, Gal.7.353;ὑ. ἐν [τοῖς καιροῖς] X.Cyr.8.5.7
, cf. 7.5.46, Arist.Ph. l.c., GA 770a22; αἱ ὧραι ὑ. the seasons are late, Plu.Luc.31; of the mind, Arist.SE 174a19; c. gen.,ὑ. τῶν καιρῶν
to be behind, come too late for,D.
4.35, 18.102;τῶν ἔργων Id.4.38
, cf. ib.32;τῶν πραγμάτων Isoc.3.19
;τῶν βαρβάρων Id.4.164
; ὑ. τῶν συλλογισμῶν to be behind-hand in apprehending them, Arist. Rh. 1400b32, cf. 1410b25;τὸ ναυτικὸν πρὸς ἅπασαν ὑστερίζον βοήθειαν Plu.Ant.63
; κραυγῇ οὐδὲν ὑστεριζούσῃ τοῦ λαγῶ lagging behind it, X.Cyr.1.6.40.II metaph., lag behind, be or become inferior to, c. gen.,ἀθληταί τινες.. ὑ. τῶν ἀντιπάλων Id.Mem.3.5.13
; τοὶς λόγοις ὑ., opp. τοῖς ἔργοις πρωτεύω, Arist.Rh.Al. 1420a18.III ὑ. τῆς ἀκμῆς τῆς ἐμαυτοῦ I am later than, i.e. past, my prime, Isoc.9.73; ἂν ὑστερίζῃ τῆς τεταγμένης ἀκμῆς if the guest is later than the appointed time, Alex.149.10.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑστερίζω
-
32 πρᾱΰς
πρᾱΰς, ion. πρηΰς, πρᾱεῖα, πρᾱΰ, auch πρᾶος, neutr. πρᾶον, im sing. des masc. u. neutr. bei den Attikern die gew. Form; das fem. aber lautet immer πραεῖα, u. der plur. wird gew. von πραΰς genommen, doch z. B. πράους Plat. Rep. II, 375 c, – sanft, mild; σέλας, H. h. 7, 10; τινί, freundlich, πραϋς ἀστοῖς, Pind. P. 3, 71; πραϋν ὄαρον, 4, 136; auch φάρμακον, lindernd, Ol. 13, 85; Apollo heißt so, Hymn. (IX, 525, 17); von Thieren, zahm, πλήρη ἰχϑύων μεγάλων καὶ πραέων, Xen. An. 1, 4, 9; πρὸς τοὺς ἀνϑρώπους, Oec. 15, 4, er vrbdt auch πράως λέγειν τὸ πάϑος, gelinde davon sprechen, es gering anschlagen, An. 1, 5, 14, vgl. Krüger; πρᾶος τὸ ἦϑος, Plat. Phaedr. 243 c; τινί, Rep. I, 354 a, wie πᾶσιν ἵλεώς τε καὶ πρᾶος εἶναι προςποιεῖται, VIII, 566 e; τόδε ἕτερον δημοτικόν τε καὶ πρᾶον ἐν τοῖς λόγοις, Euthyd. 803, d; Ggstz von βίαιος, Legg. I, 645 a, neben εὐμενές, Legg. VII, 792 e; ἐν πραέσι λόγοις, Legg. X, 888 a; Ggstz χαλεπούς – πράους, Rep. II, 375 c, πρᾶος περὶ τοῦτον ἦν, Dem. 47, 81; u. Folgde; μετρίους καὶ πραεῖς καὶ φιλανϑρώπους vrbdt Pol. 18, 20, 7; καὶ ἄκακος τῇ φύσει, 3, 98, 5, u. öfter, wie Plut. u. a. Sp. – Adv. πράως, wie πείϑωμεν αὐτὸν πράως, Plat. Rep. IX, 589 c, ὡς ῥᾳδίως αὐτὴν καὶ πράως φέρεις, sanft, ohne Zorn u. Groll ertragen, Crit. 43 b (wie Xen. Cyr. 2, 2, 8 u. Sp., Pol. 4, 8, 2); πράως ἔγειν πρός τι, gleichgültig sein gegen Etwas, Lys. 211 e. πράως ἐᾶν, Xen. Cyr. 2, 2, 22. ἐξέτασον πράως καὶ μὴ πικρῶς, Dem. 18, 265; Folgde, πράως καὶ φιλανϑρώπως τῷ πλήϑει χρώμενος, Pol. 1, 72, 3, mild u. freundlich umgehend, vgl. 15, 17, 4. 21, 13, 7. Es findet sich auch πραέως, s. Lob. Phryn. 403. – Compar. πραότερος, Plat. Tim. 85 a u. öfter, u. superl., πραότατον ἄνδρα Phaed. 116 c, ὁπότε χαλεπώτατον ἢ πραότατον γίγνεται Rep. VI, 493 b; u. im adv., πραότερον ἐπιμεληϑῆναι Isocr. 4, 107, u. A. – Bei Pol. 32, 10, 4 auch πραΰτερος τοῠ καϑήκοντος; u. so auch bei Her. 2, 181 in ion. Form πρηΰτερος, u. Sp., aber nicht πράων, s. Lob. Phryn. 403. – Arist. H. A. 1, 1 hat auch πρᾶα neben πραέα. – Ueber die Schreibart πρᾷος s. oben πρᾶος.
-
33 πείθω
πείθω, fut. πείσω, aor. ἔπεισα (wovon Hom. nur optat. πείσειε, Od. 14, 123 hat) u. poet. ἔπιϑον, bei Hom. immer mit der Reduplication, πεπίϑω, πεπιϑών, πεπιϑεῖν, πεπίϑοιμεν, πέπιϑε; Pind. πεπιϑών, I. 3, 90, πιϑών P. 3, 28; πιϑών auch Ar. Ran. 1168; πεπιϑήσω = πείσω, Il. 22, 223, eigentl. ich werde machen, daß er Vertrauen hat; perf. πέπεικα u. πέποιϑα (s. unten); med. fut. πείσομαι, aor. II. bei den Ep. ἐπιϑόμην, ἐπίϑοντο, πιϑέσϑαι, u. mit der Reduplication πεπίϑοιτο, Il. 10, 204. Die Nebenformen des fut. u. aor. πιϑήσω u. πιϑήσας bei Hom. sind intrans., wie πιϑήσας Pind. P. 4, 109 u. πιϑήσασα δώροισι Μίνω Aesch. Ch. 609; – 1) Activ., durch gütliche Mittel, bes. Worte od. Zureden, bewegen oder gewinnen, überreden; πείϑεις δή μευ ϑυμόν, Od. 23, 230, u. oft so φρένας, ϑυμόν, ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν. Bes. erbitten, durch Bitten bewegen, Il. 24, 219 Od. 14, 363; besänftigen, begütigen, zufriedenstellen, Il. 1, 100. 9, 112. 181. 386; Hes. Sc. 450; Ζηνὸς ἦτορ λιταῖς ἔπεισεν, Pind. Ol. 2, 88; bes. durch die Rede bewegen, Etwas zu thun, τόνδε – πεπιϑήσω ἐναντίβιον μαχέσασϑαι, Il. 22, 222; δᾶμον πείσας λόγῳ, Pind. Ol. 3, 17; γνώμᾳ πεπιϑών, I. 3, 90; πείσαισ' ἀκοίταν βουλεύμασιν, N. 5, 28; νὶν πίϑον παρασχεῖν, P. 3, 65; π. τινὰ ὥςτε δοῦναι, Her. 6, 5; πιϑεῖν Τιτᾶνας οὐκ ἠδυνήϑην, Aesch. Prom. 204; πείϑω νιν λόγῳ, Ag. 1022; ἔπειϑον οὐδέν' οὐδέν, 1185; πρὸς τοῦ δ' ἐπεί. σϑης καὶ τίνος βουλεύμασιν, Eum. 563; ταῖς ἐμαῖς γνώμαις πεισϑείς, überredet, Soph. O. R. 570; ἐκ τοῦ φίλων πεισϑεῖσα, El. 401; ἐννύχοις πεπεισμένη ὀνείροις, Eur. Hel. 1206; πείϑει Ὀρέστην μητέρα κτεῖναι, Or. 29; u. mit doppeltem accus., τίνα δοκεῖς πείσειν τάδε, wen meinst du davon zu überreden? Hec. 1205; vgl. Her. 1, 163; Xen. Hier. 1, 16; Plat. Apol. 37 a; κεναῖσιν ἐλπίσιν πεπεισμένος, Aesch. Pers. 790; τί δ' ἐν δόλῳ δεῖ μᾶλλον ἢ πείσαντ' ἄγειν, Ar. Plut. 102; ἢ λόγῳ πείσαντες ἄξειν ἢ πρὸς ἰσχύος κράτος, 590, u. in Prosa überall, τὸ πείϑειν οἷόν τ' εἶναι τοῖς λόγοις δικαστάς, Plat. Gorg. 452 e; καταδέσμοις τοὺς ϑεοὺς πείϑοντές σφισιν ὑπηρετεῖν, Rep. II, 364 c, u. A.; auch τοὺς πολλοὺς εἰς τὴν ὁμολογίαν, dazu bewegen, Thuc. 5, 76; im schlechten Sinne, τοὺς δικαστὰς ἀργυρίῳ πείϑειν, die Richter durch Geld bewegen, bestechen; ξεῖνόν τινα χρήμασι πείσας, Her. 8, 134; μισϑῷ, 9, 33, für Sold wozu dingen, wie Thuc. 1, 31; δώροις, 4, 65, χρήμασι, 1, 137 u. öfter; vgl. δῶρα ϑεοὺς πείϑει, Hes. frg. bei Plat. Rep. III, 390 e; u. Lys. 7, 21; auch bereden, beschwatzen, durch List, milderer Ausdruck für betrügen, täuschen, Il. 1, 132. 6, 360 Od. 2, 106. 14, 123. – Auch von leblosen Dingen, ϑυέλλας, erregen, Il. 15, 26. – Πείϑω ἐμαυτόν, ich überrede mich, d. i. ich bin überzeugt, glaube, Plat. Gorg. 453 a u. öfter; ὥς γε ἐμαυτὸν πείϑω, Dem. 24, 6, u. A. – Das part. πείσας heißt oft durch gütliches Zureden, durch Unterhandlungen, auf dem Wege der Güte, πείσας ἄγει τὸ στράτευμα, er führt das Heer mit dessen Einwilligung; οὐ πείσας τὸν δῆμον, ohne das Volk beredet zu haben, ohne Beistimmung des Volks, Aeschin. u. A., bes. Plut.; vgl. τὰς πόλεις ἑκούσας ἔπεισε ποιεῖν τὰς ὁδούς Xen. An. 5, 1, 14, u. Hell. 6, 1, 14. – Das impf. kann auch durch zureden übersetzt werden, ἕκαστός τις ἔπειϑεν αὐτὸν ὑποστῆναι τἡν ἀρχήν, Xen. An. 5, 9, 19, vgl. Hell. 6, 5, 23; Pol. 4, 64, 2. 5, 63, 3. – 2) Im pass., fut. πείσομαι, auch πιϑήσω, Od. 21, 369, aor. ἐπείσϑην, bei Hom. ἐπιϑόμην u. πιϑήσας, Il. 9, 119, sich durch gütliche Mittel, bes. durch Worte gewinnen lassen, sich überreden, überzeugen lassen, überredet, überzeugt sein, gehorchen (vgl. S. Emp. pyrrh. 1, 2301; Hom. u. Folgde überall; mit folgdm accus. c. inf., εἰ μὴ πέπεισϑε ἀδικίαν δικαιοσύνης ἄμεινον εἶναι, Plat. Rep. II, 368 a; mit folgdm ὡς, Legg. VII, 801 b; – c. inf., ὑπὸ χρυσοῦ πεισϑῆναι πλούσιον ἄνδρα ἰάσασϑαι, Plat. Rep. III, 408 c; – gew. τινί, gehorchen, folgen, μηδὲ ἄρξειν μηδὲ ἄρχοντι πείσεσϑαι, Critia 120 a; καὶ παρεικαϑεῖν, Soph. O. C. 1336; mit folgdm inf., πείϑεσϑέ μοι ῥαβδοῠχον ἑλέσϑαι, Plat. Prot. 338 a, folget mir und wählet, u. A. – Die Sache, wozu Einer überredet wird, oder in der er einem Andern folgt, steht auch im accus., wie das act. mit doppeltem accus. vrbdn oben erwähnt ist. πάντα πιϑέσϑαι, in allen Dingen folgen, Alles befolgen, Od. 17, 21; σημαίνειν, ἅ τιν' οὐ πείσεσϑαι ὀΐω, worin Niemand, wie ich meine, gehorchen wird, Il. 1, 289; u. so ist auch 20, 466 Od. 3, 146, οὐδὲ τὸ ᾔδη, ὃ οὐ πείσεσϑαι ἔμελλεν, zu erklären, worin Jener ihm nicht nachgeben werde, wo man gew. πείσεσϑαι als pass. für πεισϑήσεσϑαι erklärt; πείϑεσϑε τούτῳ ταῠτα, Ar. Th. 595; τί σοι πιϑώμεσϑα, Av. 164; auch σοῖς ταῠτα πείσομαι λόγοις, Aesch. Ch. 770; 'Αϑηναῖοι ταῠτα Αἰσχίνῃ πείϑονται, Her. 6, 100; – εἰς ἀγαϑόν, Il. 11, 799; Hom. vrbdt es auch mit dem doppelten dat., τινὶ ἔπεσι, μ ύϑοις, Il. 1, 150. 23, 157; γήραϊ πείϑεσϑαι, dem Alter gehorchen, sich in die Nothwendigkeit des Alters geduldig fügen, Il. 24, 345; στυγερῇ δαιτὶ πείϑεσϑαι, sich in den Gebrauch des traurigen Mahles fügen, 23, 48; πείϑεσϑαι νυκτί, der Einladung der Nacht zum Schlafe folgen, 8, 502. 9, 65. – Seltener ist dabei der gen., πείϑεσϑαί τινος, Her. 1, 126. 5, 29. 33. 6, 12; als v. l. auch Il. 10, 57; Thuc. 7, 73, u. öfter bei sp. D., wie An. Rh. 3, 308. – Πείϑεσϑαί τινι, Jemandem glauben, trauen, woran glauben, μύϑῳ, oft Hom; ταῠτ' ἐγώ σοι οὐ πείϑομαι, darin traue ich dir nicht, das glaube ich dir nicht, Plat. oft. – 3) Das perf. πέποιϑα, πεποιϑέναι, plusquampf. πεποίϑεα, Od. 4, 434. 8, 181, hat die Bdtg sich haben überzeugen lassen, vertrauen, seine Zuversicht worauf setzen, mit dem dat. der Person oder der Sache, auf die man vertraut, Hom. u. Hes., auch wird noch ein inf. hinzugesetzt, ὔμμιν ἔγωγε μαρναμένοισι πέπ οιϑα σαωσέμεναι νέας ἁμάς, Il. 13, 95, ich vertraue euch, daß ihr die Schiffe retten werdet, vgl. 16, 171 Od. 16, 71. 21, 132; auch absol., ὄφρα πεποίϑῃς, auf daß du Zutrauen fassest, Il. 1, 524 Od. 13, 344; τῇ σῇ πέποιϑα χειρὶ δεξιᾷ, Eur. Alc. 1118; χρησμοῖς, τύχῃ, Aesch. Ch. 295 Ag. 654; Ζηνί, 790; πεποιϑοίη, Ar. Ach. 904; auch c. acc. c. inf., ἔπεμψα τοὺς πέποιϑα μὴ ματᾶν ὁδοῠ, Aesch. Spt. 37, vgl. 426. 503; u. c. inf., καὶ δίχα κείνων πέποιϑα ταῠτ' ἐπισπάσειν κλέος, Soph. Ai. 756, ich hege die Zuversicht, diesen Ruhm zu erringen; vgl. χρήμασιν ἐπεποίϑεσαν διωϑέεσϑαι, Her. 9, 88; διὰ τὸ αὑτῷ πεποιϑέναι, Plat. Menex. 248 a; einen imperat. πέπεισϑι hat Aesch. Eum. 599, Hom. die syncop. Form ἐπέπιϑμεν, Il. 14, 55; so ist auch πιϑήσας gebraucht, Il. 22, 107; vgl. auch πεπίϑοιτο, Il. 10, 204; γνώμᾳ πεπιϑὼν πολυβούλῳ, Pind. I. 3, 90. – Sp, wie N. T., verbinden auch πεποιϑέναι ἐπὶ τὸν ϑεόν. – Adi. verb. πειστέον, man muß gehorchen, Plat. Phil. 28 b u. A.
-
34 μάρτυς
μάρτυς, υρος, ὁ, dat. plur. μάρτυσι, acc. sing. μάρτυρα, doch wird μάρτυν aus Men. bei Phot. angeführt, Sp. haben auch den nom. μάρτυρ, Zeuge, Zeuginn, Hes. O. 373; H. h. Merc. 372, μάρτυς ἔστω Ζεύς, Pind. P. 4, 167, öfter; ἔϑηκε ναυτιλίας ἐσχάτας μάρτυρας, von den Säulen des Herakles, N. 3, 22; Tragg., ὡς ἂν παρῇ μοι μάρτυς ἐν δίκῃ ποτέ, Aesch. Ch. 981; μάρτυς ἐν λόγοις, Soph. Phil. 319; πολλῶν παρόντων μαρτύρων, Trach. 351; τούτων μάρτυρας καλῶ ϑεούς, Eur. Troad. 1238; μαρτύρων ἐναντίον, Ar. Eccl. 448, vor Zeugen; sehr gew. in Prosa, τί δεῖται μάρτυρος; Plat. Rep. I, 340 a; ἐν μάρτυσι, vor Zeugen, Conv. 175 e; μάρτυρας παρέξομαι, ich werde Zeugen stellen, 215 b, u. so häufig bei den Rednern; auch τούτοις τοῖς λόγοις μάρτυρας τοὺς ποιητὰς ἐπάγονται, Plat. Rep. II, 364 c, wie μάρτυρα παραγόμενος τὴν τῶν ϑηρίων φύσιν, Legg. VIII, 836 c; αὐτὸν σὲ μάρτυρα ποιοῦμαι, Xen. An. 7, 7, 39 u. sonst, auch bei Folgdn.
-
35 ἔν-ειμι
ἔν-ειμι (s. εἰμί, u. vgl. über den Accent von ἔνεσαν Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 298), darin, dabei sein; absolut, wo der Zusammenhang die nähere Bestimmung angiebt, πολλοὶ δ' ἔνεσαν ὀιστοί Il. 21, 12, im Köcher; Od. 9, 164, im Schiffe; bes. = zu Hause sein; – mit dem dat., ἄργυρος ἀσκῷ ἔνεστιν Od. 10, 45; vgl. ὑμῖν οἴκοι ἔνεστι γόος Il. 24, 240; ἔνεστι τῇ τυραννίδι νόσημα Aesch. Prom. 224; τοῖς λόγοις ἔνεστι κέρδος Soph. El. 362; νοῠς ὑμῖν 1320; οἷς μὴ ἔνεστι ἔρως Plat. Conv. 186 d; ἐπιστήμη Prot. 352 b; πόλλ' ἔνεστι τῷ γήρᾳ κακά Ar. Vesp. 441; ἔν τινι, ἄλφιτ' οὐκ ἔν. ἐν τῷ ϑυλάκῳ, Plut. 763; Aesch. ἐν τῷ τολμᾶν τίν' ὁρᾷς ἐνοῠσαν ζημίαν Prom. 382; κἂν γυναιξὶν ὡς Ἄρης ἔνεστιν Soph. El. 1236; ἐν οἷς πολλαὶ νουϑετήσεις ἔνεισι Plat. Prot. 326 a; vgl. ὅπου γὰρ ἂν ἐνῆτον Phil. 24 c; αὐτόϑι Thuc. 1, 104; – ἐνῆν γάρ, es stand in dem Vertrage, sequ. acc. c. inf., Thuc. 2, 20, wie Ar. Av. 974 ἔνεστι καὶ τὰ πέδιλα, sie stehen im Orakel, sind darin erwähnt; vgl. Equ. 122. – Ἐνέσται χρόνος, wird dazwischen vergehen, Thuc. 1, 80, vgl. 5, 38. Uebh. = vorhanden sein; τὰ ἐνόντα, das Vermögen, Plat. Rep. VI, 488 c; λόγοις ἐκ τῶν ἐνόντων ὡς ἂν δύνωμαι μετριώτατα χρήσομαι Dem. 18, 256, so mäßig, wie es die Umstände zulassen; vgl. Luc. Phalar. 1, 5. – Imperf. ἔνεστι, es liegt in der Sache, geht an, ist möglich, wobei man von Verbindungen ausgehen muß wie ἔνεστιν τοῖσιν εὖ σκοπουμένοις ταρβεῖν τὸν εὖ πράσσοντα Soph. Tr. 295, die wohlüberlegenden haben Furcht, können fürchten; ἐνούσης οὐδεμιᾶς ἔτι ἀποστροφῆς Dem. 24, 9, war nicht mehr vorhanden, nicht mehr möglich; οὐκ ἔνεστιν ἐν τῇ ἐμῇ ἐπιστήμῃ τὸ ποιεῖν, es liegt nicht in meiner Kenntniß, sie reicht nicht so weit, Xen. Mem. 2, 6, 31; νόμῳ χρῆσϑαι ἔνεστί σοι Soph. Ant. 213; οὔκουν ἔνεστι καὶ μεταγνῶναι πάλιν Phil. 1254; bes. bei den Rednern, πῶς ἔνεστι ἢ πῶς δυνατὸν τούτους κατεσκευάσϑαι Dem. 57, 24; auch Sp., wie Pol. 12, 11, 5; ὡς ἐνῆν ἄριστα, so gut, als es nur anging, Luc. Tyrann. 17; als partic. absolut, wie ἐξόν, ὡς οὐκ ἐνὸν ἀπραγμόνως εὐπορῆσαι Luc. gymn. 9; vgl. Peregr. 25; ἐνὸν αὐτοῖς σώζεσϑαι Hdn. 8, 3, 5; πέρας οὐδὲν ἐνὸν ἡδονῶν ἐν αὐτοῖς, da in ihnen kein Ziel stattfindet, Plat. Phil. 26 b; aber auch πολλῶν ἐνόντων καὶ ἄλλων λέγειν, obwohl man noch viel Anderes sagen kann, Dion. Hal. 7, 41; κατὰ τὸν ἐνόντα τρόπον, nach Möglichkeit, Synes. Vgl. ἔνι.
-
36 πειθώ
πειθώ, οῦς, ἡ the gift or art of persuasion, persuasiveness (cp. πειθός; Aeschyl., Thu. et al.; Ps.-Phoc. 78; Philo; Jos., Bell. 2, 8, C. Ap. 2, 186; 223; Just., A I, 53, 12, D. 53, 6; Jos.) ἐν πειθοῖ ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις (others λογῶν,-γοῦ, which is somet. lacking; s. JWeiss ad loc.) with the persuasiveness of wisdom 1 Cor 2:4 v.l. (s. πειθός. On the ‘persuasive power’ of words cp. Περὶ ὕψους 17, 1 πειθὼ τῶν λόγων; Philo, Virt. 217 τοῖς λόγοις πειθώ; Jos., Ant. 2, 272).—DELG s.v. πείθομαι B. M-M. s.v. πειθός. TW. -
37 κακο υργέω
κακο υργέω, ein κακοῦργος sein, schlecht, boshaft handeln, feindlich behandeln, verletzen, verwüsten, Ggstz von εὐεργετεῖν, Aesch. frg. 244; καὶ ἀδικεῖν Ar. Nub. 1175; τὴν Εὔβοιαν Thuc. 2, 32; τὰ ἐγγὺς τῆς πόλεως 3, 1; τοὺς ἐπιχειροῦντας ὁτιοῦν τὴν χώραν καὶ τὰ κτήματα κακουργεῖν Plat. Legg. VI, 760 e; neben ἐξαμαρτάνω Hipp. min. 375 d; ὅπως οἱ νέοι μηδὲν κακουργῶσι, nichts Schlechtes thun, Prot. 326 a; τινί, Rep. III, 416 a; περὶ τοὺς πολίτας ibid.; τὴν πόλιν Euthyphr. 3 a; ἐν τοῖς λόγοις, mit verfänglichen Kunstgriffen streiten, chikaniren, Gorg. 489 b; ᾑ ἂν μάλιστα κακουργήσαις τὸν λόγον Rep. I, 338 d; neben συκοφαντεῖν 341 b; vgl. Wolf Lept. p. 334; τοὺς νόμους Dem. 24, 65, u. sonst bei Rednern u. Folgdn; τοῖς προβάτοις Plat. Rep. III, 416 a.
-
38 μάχομαι
μάχομαι, ion. μαχέομαι, u. ep. auch μαχείομαι, im part., s. oben, μαχέσκετο, Il. 7, 140; fut. μαχέσομαι, Her. 7, 209 u. Sp., wie D. Hal. 3, 58 S. Emp. adv. math. 7, 422, u. ep., wo es der Vers fordert, μαχέσσομαι oder μαχήσομαι, att. μαχοῦμαι, auch μαχεῖται, Il. 20, 26, wo es falsch als ion. praes. genommen wird; vgl. μαχέονται, 2, 366; aor. ἐμαχεσάμην, ep. des Verses wegen auch μαχέσσασϑαι oder μαχήσασϑαι, letztere Form hat Wolf überall im Hom. vorgezogen, wie im fut. μαχήσομαι; perf. μεμάχημαι, Thuc. 7, 43, Isocr. 6, 54, Lys. 7, 41; μεμάχεσμαι, zw., Xen. Cyr. 7, 1, 14; bei Apolld. u. Sp. auch der aor. ἐμαχέσϑην, vgl. Lob. zu Phryn. 732; adj. verb. μαχετέον u. μαχητέον, wie z. B. die Lesart schwankt bei Plat. Soph. 249 c; – streiten, kämpfen, bes. im Kriege, in der Schlacht, gegen Einen, mit einem Gegner, Hom. und Folgde überall, gew. τινί, z. B. ἀνδράσι παυροτέροισι, Il. 2, 121; οὔτ' ἄρα Τρωσίν, ἀλλὰ σοὶ μαχούμεϑα, Soph. Phil. 1237; El. 1363; Her. u. sonsi in Prosa; μυρίοι ἑκάστοτέ σοι μάχονται, Plat. Theaet. 170 d; ὃς ἂν μάχηται τοῖς πολεμίοις, Lach. 191 a; οἴει γὰρ σοὶ μαχεῖσϑαι τὸν ἀδελφόν, Xen. An. 1, 7, 9. – Auch ἀντία, ἐναντίον τινός, gegen Einen, Il. 20, 88. 97; – ἐπί τινι, Il. 5, 124. 244. 20, 26; – πρός τινα, Il. 17, 98. 471, vgl. βιάζῃ καὶ πρὸς ἡνίας μάχῃ Aesch. Prom. 1012; Plat. Legg. XI, 919 b; πρὸς ἐπι ϑυμίας, Lach. 191 d; – μετ' ἀλλήλων, Plat. Conv. 178 e; – περί τινος, um Etwas kämpfen, Aesch. Suppl. 721; Her. u. sonst in Prosa, wie Plat. Rep. III, 407 a; auch ἐπεχείρει περὶ αὐτὰ μάχεσϑαι, ib. I, 342 d; und περί τινι, Il. 16, 568 Od. 2, 245, wie ἀμφί τινι, Il. 3, 70. 16, 565; – εἵνεκά τινος, Il. 2, 377; – π ρό τινος, eigtl. wie πρόσϑε vom Orte, vor Jem. kämpfen, aber auch für ihn, zu seinem Schutze, Il. 4, 156. 8, 57; ὑπέρ τινος, zu Jem. Besten, Plat. Menex. 239 b; – σύν τινι, unter Jemandes Beistand, bes. σὺν ϑεοῖς, unter der Götter Schutz kämpfen, Od. 13, 390, u. in Prosa; – μετὰ πρώτοισι u. ἐν πρώτοισι μάχεσϑαι, unter den Vordersten kämpfen, Il. 5, 575; μετὰ Βοιωτῶν, mit den Böotern verbündet, 13, 700. – Die Waffe, womit man kämpft, steht oft im dat. dabei, τόξοις, πελέκεσσι, u. ä., auch χείρεσσι. – Hom. sagt es auch von Thieren, von Hunden, Od. 20, 15, von Löwen, Il. 20, 171. Auch vom Zweikampfe zwischen einzelnen Streitern, Il. 3, 91. 435. 19, 153, zwischen einem Menschen u. einem Thiere, 15, 633, zwischen zwei Thieren, 16, 824; vom Wettkampfe, πὺξ μ., 23, 621, wie παγκράτιον μ., Ar. Vesp. 1191; sich mit Einem messen, es mit ihm aufnehmen, Il. 1, 272 Od. 17, 31; wetteifern, c. inf., Arist. H. A. 5, 19. – Allgemeiner, zanken, streiten, Il. 1, 8. 6, 329, ἐπέεσσι, mit Worten streiten, 1, 304. 2, 377. Daher auch = Einem widerstreiten, widersprechen, als Feind, τινί, Il. 5, 875. 9, 32; τρία ὁμολογήματα μάχεται αὐτὰ αὑτοῖς ἐν τῇ ψυχῇ, Plat. Theaet. 155 b; ἐν τοῖς λόγοις, Crat. 430 b; Einem Vorwürfe machen, Il. 13, 118.
-
39 ὁμόσε
ὁμόσε, nach einem u. demselben Orte hin; τῶν πάντων ὁμόσε στόματ' ἔτραπε Φοῖβος, Il. 12, 24; τῶν ὁμόσ' ἦλϑε μάχη, die Schlacht kam zusammen, die Kämpfenden wurden handgemein, 13, 337; ὁμόσε χωρεῖν τοῖς λόγοις, Eur. Or. 919; χωρεῖν, ἰέναι, Ar. Lys. 451 Eccl. 863; Thuc. 4, 29 u. öfter; ὁμόσε ἰόντες νενικήκατε, Xen. An. 6, 3, 23; auch ὁμόσε τοῖς πολεμίοις συμμιγνύναι, Cyr. 7, 1, 26; γίγνεσϑαι, 1, 2, 10; ὁμόσε χωρήσεται, er wird entgegentreten, Plat. Theaet. 165 e; ἐάν τις ὁμόσε τῷ λόγῳ τολμᾷ ἰέναι, Rep. X, 610 c, vgl. Euthyd. 294 d; Folgde, wie Plut. Thes. 10 u. Luc. – Bei Dem. 56, 14 entspricht ὁμόσε πορεύεσϑαι dem vorangehenden συγχωρεῖν, eigtl. die Hand bieten, oder sich Einem nähern. – Pol. vrbdt es in der Bdtg von σύν mit dem dat., zugleich mit, 4, 16, 10. 6, 7, 5, 10, 12, 1.
-
40 ἡνία
ἡνία, ἡ, bei Hom. immer, wie Hes. ge. 95 u. sp. Ep., auch Pind. P. 4, 18 I. 1, 15, im plur. τὰ ἡνία, Zügel; sowohl bei Reit-, als bei Wagenpferden; ἡνία λάζετο χερσί Od. 3, 483; Νέστορα δ' ἐκ χειρῶν φύγον ἡνία Il. 8, 137; τεῖναν ἡνία σιγαλόεντα 5, 266; vom Zaum oder Gebiß, χαλινός, unterschieden, 19, 394; περιλαβὼν ταῖς ἡνίαις τὸν χαλινόν Plut. Alex. 6; ἀκηράτοις ἁνίαις Pind. P. 5, 45; ἐν ἡνίαισιν εἶχεν εὔαρκτον στόμα Aesch. Pers. 189; πρὸς ἡνίας μάχῃ, gegen den Zügel kämpfen, in den Zügel beißen, Prom. 1012; ἐπίσχων χρυσόνωτον ἡνίαν Soph. Ai. 834; ἡνίας χεροῖν ἔσεισαν El. 702; λύων ἡνίαν ἀριστεράν 733; μάρπτει χερσὶν ἡνίας Eur. Hipp. 1188; übertr., δυοῖν γυναικοῖν ἄνδρ' ἕν' ἔχειν ἡνίας Androm. 178; Ar. sagt auch ἡνίαι πόλεως, τῆς Πυκνός, Eccl. 466 Equ. 1 105; Plat. öfter im plur., ἡνίας εἰς τοὐπίσω ἑλκύσαι Phaedr. 254 c, ἐφεῖ. ναι καὶ χαλάσαι τὰς ἡνίας τοῖς λόγοις, die Zügel anlegen, anziehen u. nachlassen, Prot. 338 a, καὶ χαλινός Rep. X, 601 c; Folgde oft übertr. für Lenkung, Regierung, Gewalt, τῷ δήμῳ τὰς ἡνίας ἀνείς Plut. Pericl. 11, ihm den Zügel schießen lassend; ἐνεδίδου τοῖς βουλήμασι τὰς ἡνίας D. Hal. 7, 35; παρ' ἡνίαν ποιεῖν, ungehorsam, unfolgsam sein, Philostr. Imagg. 2, 18; – ἀφ' ἡνίας u. ἐφ' ἡνίαν, von der Rechten nach der Linken, Polyaen. 4, 3, 21; vgl. Plut. Harc. 6. – Allgemeiner, lederner Riemen, Schuhriemen, χάλα συνάπτους ἡνίας Λακωνικάς Ar. Eccl. 508, Schol. τὰς συναπτούσας καὶ δε-σμούσας τὰ ὑποδήματα.
См. также в других словарях:
Δυοῖν λεγόντοιν, θατέρου θμουμένου, Μὴ ἀντιτείγων τοῖς λόγοις σοφώτερος. — См. Умный уступает … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
επάγω — (AM ἐπάγω) [άγω] 1. άγω, οδηγώ εναντίον κάποιου 2. επιφέρω, προκαλώ 3. οδηγώ, παρασύρω («μᾱλλον πρὸς σκληρότητα ἐπάγεις τὴν ψυχήν μου») 4. καταφέρω χτύπημα μσν. επιβάλλω όρκο ή πρόστιμο αρχ. 1. οδηγώ στρατεύματα εναντίον τού εχθρού 2. προχωρώ,… … Dictionary of Greek
κρούω — (AM κρούω) 1. χτυπώ, πλήττω (α. «κρούσας δέ πλευρά», Ευρ. β. «κρούειν δὲ τοῑς ποσὶ τὴν γῆν ἐφ ἧς βεβηκότες ἧσαν», Αρρ.) 2. πλήττω τις χορδές έγχορδου μουσικού οργάνου ή, γενικά, παίζω μουσικό όργανο («ψῆλαι καὶ κρούειν τῷ πλήκτρῳ», Πλάτ.) νεοελλ … Dictionary of Greek
πηγάζω — ΝΜΑ [πηγή] 1. (για νερό και άλλα ρευστά) αναβρύζω, αναβλύζω, ξεπηδώ 2. μτφ. εκπηγάζω, προέρχομαι, απορρέω (α. «όλες οι εξουσίες πηγάζουν από τον λαό» β. «διὰ γυναικὸς πηγάζει τὰ κρείττονα», Κασσ. γ. «ζωὴ μὲν ἐκ Θεοῡ πηγάζουσα, διὰ δὲ τοῡ Υἱοῡ… … Dictionary of Greek
TELCHINES — popul. Rhodi insulae, eo ex Creta profecti (unde Rhodus Telchinia dicta) Ialysum urbem incolentes. Ovid. Met. l. 7. v. 365. Ialysios Telchinas, Quorum oculos ipso mutantes omnia visu Iuppiter exosus fraternis subdidit undis. Malefici siquidem… … Hofmann J. Lexicon universale
ραδιούργος — α, ο / ῥᾳδιουργός, όν, ΝΜΑ (ως επίθ. και ως ουσ.) αυτός που ραδιουργεί, δολοπλόκος, μηχανορράφος νεοελλ. (για ηθοποιό) αυτός που έχει ειδικευθεί στην απόδοση ρόλων μοχθηρών και ύπουλων προσώπων αρχ. 1. αυτός που κάνει κάτι με ευκολία, χωρίς να… … Dictionary of Greek
σύμφωνος — η, ο / σύμφωνος, ον, ΝΜΑ, και αττ. τ. ξύμφωνος Α 1. μουσ. (για φωνή ή ήχο) αρμονικός 2. αυτός που βρίσκεται σε συμφωνία, σε ακολουθία με κάποιον ή με κάτι («ὁ βίος σύμφωνος τοῑς λόγοις πρὸς τὰ ἔργα», Πλάτ.) 3. αυτός που έχει την ίδια γνώμη με… … Dictionary of Greek
умный уступает — Ср. Der Klügere giebt nach. Ср. Le plus sage se tait. Ср. Qui vincitur, vincit. Petron. 59. Ср. Cede repugnanti: cedendo victor abibis. Ovid. Ars am. 2, 197. Ср. Δυοιν λεγόντοιν, θατέρου θυμουμένου, Μη αντιτείγων τοις λόγοις σοφώτερος. Когда двое … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона
Умный уступает — Умный уступаетъ. Ср. Der Klügere giebt nach. Ср. Le plus sage se tait. Ср. Qui vincitur, vincit. Petron. 59. Ср. Cede repugnanti: cedendo victor abibis. Ovid. Ars am. 2, 197. Ср. Δυοῖν λεγόντοιν, θατέρου θμουμένου, Μὴ ἀντιτείγων τοῖς λόγοις… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
обо˫ачьскы — (1*) нар. Двояко, двояким образом: [злочестивый царь] обо˫ачьскы творѧше. и мужьственое любоч(с)тье. иже въ словесѣхъ обратѣ испытань˫а [ἐν τοῖς λόγοις στροφὰς καὶ πλοκος] на нравъ добръ преведъ. (ἀμφίβολον) ГБ XIV, 190а … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
обратъ — ОБРАТ|Ъ (3*), А с. Поворот: ѡбратомь. перстьнымь ѡгигисъ аще нѣ(с) баснь ѿ него... мч҃тль бы(с) людемъ. (τῇ στροφῇ) ГБ XIV, 151б; | образн.: самъ въ сво˫а влѣзъ похвалень˫а... но на ѡбратъ. да сѧ възвратить пакы на(м) слово ГБ XIV, 151г; || перен … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)