-
1 αθανάτους
ἀθάνατοςundying: masc acc pl (epic)ἀθάνατοςundying: masc /fem acc plἀ̱θανάτους, ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 2nd sg (doric aeolic)ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) -
2 ἀθανάτους
ἀθάνατοςundying: masc acc pl (epic)ἀθάνατοςundying: masc /fem acc plἀ̱θανάτους, ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 2nd sg (doric aeolic)ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) -
3 ἀλιταίνω
ἀλιταίνω, praes. act. nur VLL., med. nur Hes. O. 328; acr. I. ἀλίτησεν Orph. Arg. 642 und, VLL.; Hom. nur perf. ἀλιτήμενος u. aor. 2 ἤλιτεν, ἀλίτοντο, ἀλίτωμαι, ἀλίτηται, ἀλιτέσϑαι; irren ( ἄλη), sündigen, τινά, sich gegen Jemand versündigen; Hom. Iliad. 9, 375 ἐκ γὰρ δή μ' ἀπάτησε καὶ ἤλιτεν, med. in derselben Bed., Od. 5, 108 Ἀϑηναίην ἀλίτοντο, Iliad. 19, 265 ὅ τίς σφ' ἀλίτηται ὀμόσσας, Od. 4, 378 ἀϑανάτους ἀλιτέσϑαι; Iliad. 24, 570. 586 Διὸς δ' ἀλίτωμαι (ἀλίτηται) ἐφετμάς; c. dat. Od. 4, 807 οὐ μὲν γάρ τι ϑεοῖς ἀλιτήμενός ἐστιν; – Hes. Sc. 80 μέγ' ἀϑανάτους μάκαρας, denn diese Verbesserung Dorville's ist gewiß richtig für μετά; Aesch. aor. II. act. Eum. 259 Prom. 551; μηδ' ἀλίτοιμι λόγοις Theogn. 1124; sp. D. In der eigentl. Bdtg σκολιῆς ἀλίτησεν ἀταρποῦ, er irrte ab vom Pfade, Orph. a. a. O.; vgl. Call. Dian. 255.
-
4 καί
καί, und, auch.
A. als Conjunction, und, – 1) Etwas so hinzufügend, daß es mit dem Vorigen als eng verbunden, zusammengehörig erscheint; u. zwar verbindet es so einzelne Wörter, Satzglieder u. ganze Sätze; von Hom. an bei allen Schriftstellern. Häufig begnügt sich der Grieche mit dieser allgengemeinsten Bezeichnung des Zusammenhanges, wo wir in der Uebersetzung das Verhältniß der zu verbindenden Satzglieder durch andere Conjunctionen bestimmter andeuten. So verbindet es – a) Entgegengesetztes, κατ' ἦμαρ καὶ κατ' εὐφρόνην Soph. El. 251, wo wir gew. aber setzen; κεῖνος τὰ κείνου στεργέτω, κἀγὼ τάδε Ai. 1018; ἃ δαίμων κοὐδεὶς ἀνδρῶν ἐδίδαξεν 239; ἵνα δὴ μὴ κακὸς καὶ ἵνα ἀγαϑὸς δοκῇ εἶναι, und sogar, sondern vielmehr, Plat. Theaet. 176 b; καὶ σὲ μὲν ἤδη ἐάσω, τὸν δὲ λόγον, doch dich will ich nun lassen, Conv. 201 b; bes. mit der Negation, nachdrücklich, und nicht, aber nicht, ϑῆλυς οὖσα κοὐκ ἀνδρὸς φύσιν Soph. Tr. 1051; αἰσχρῶς κοὐ δίκῃ Phil. 1218; τούτοισι κοὐκ ἄλλοισιν ἁρμοσϑήσεται O. C. 912; διὰ σὲ κοὐκ ἄλλον βροτῶν 1131; ἄλλῳ καὶ οὐχ αὑτῷ Plat. Gorg. 452 e; auch für οὐδέ, bei vorangegangener Negation, ὡς οὐ γνωριοῖμι κοὐκ ἀλεξοίμην μαϑών Soph. O. R. 539. – In ἀνὰ πέντε μνᾶς καὶ ἕξ, Dem. 27, 9, wo v. l. ἢ καί, ist es oder auch, wie Pol. 1, 39, 12 u. oft. Aehnlich ἐφ' ἡμῖν ἔσται τὸ ἐπιεικέσι καὶ φαύλοις εἶναι Arist. Eth. 3, 7. – b) auch für die Satzverbindung ist es bes. in der altepischen u. in der Sprache des Herodot die gewöhnlichste Verbindungspartikel, auch wo an eine innere Verbindung der Satzglieder zu denken u. später die periodische Vrbdg vom Vorder- u. Nachsatz vorgezogen wird; bei anderen Partikeln zur näheren Verknüpfung der correspondirenden Sätze, ἦμ ος δ' ἠριγένεια φάνη ῥοδοδάκτυλος ἠώς, καὶ τότ' ἀνάγοντο, Il. 1, 478 u. öfter, das Erscheinen der Morgenröthe fällt mit dem ἀνάγεσϑαι zusammen; ὡς δέ οἱ ταῦτα ἔδοξε καὶ ἐποίεε κατὰ τάχος, wo es durch auch übersetzt werden kann, Her. 1, 79; allein, oder mit τέ (τέ – καί) die Satzglieder verknüpfend, ἠώς τε δὴ διέφαινε καὶ ἐγένοντο ἐπὶ τῷ οὔρεϊ, es wurde Morgen u. sie kamen auf den Berg, d. i. als es Morgen wurde, kamen sie, Her. 7, 217, öfter so bei Zeitbestimmungen; νύξ τε ἐγένετο καὶ Δαρεῖος ἐχρᾶτο τῇ γνώμῃ ταύτῃ 4, 135; παρέρχονταί τε μέσαι νύκτες καὶ ψύχεται τὸ ὕδωρ 4, 181; ἤδη δὲ ἦν ὀψὲ καὶ οἱ Κορίνϑιοι ἐξαπίνης πρύμναν ἐκρούοντο Thuc. 1, 50; ἐκ τούτου ἡμέραι οὐ πολλαὶ διετρίβοντο καὶ οἱ Θρᾷκες διεπράττοντο, nachdem wenige Tage vergangen waren, Xen. An. 7, 4, 12; vgl. ἦν δ' ἦμαρ ἤδη δεύτερον πλέοντί μοι κἀγὼ πικρὸν Σίγειον κατηγόμην Soph. Phil. 355; Ant. 1171; mit ἅμα, καὶ ταῦϑ' ἅμ' ἠγόρευε καὶ πρὸς οὐ ρανὸν καὶ γαῖαν ἐστήριξε φῶς Eur. Bacch. 1074, wie ἅμα δὲ ταῦτα ἔλεγε καὶ ἐπεδείκνυε Her. 1, 112, was freilich, wie Isocr. 4, 157 ἅμα διαλλάττονται καὶ τῆς ἔχϑρας ἐπιλανϑάνονται, dem einfachen und nahe steht. – Solche einfache Vrbdgn, wie καὶ ἥκομεν καὶ ἡμῖν ἐξελϑὼν ὁ ϑυρωρὸς εἶπε Plat. Phaed. 59 e u. ἐνταῠϑα ἔμειναν ἡμέρας ἑπτὰ καὶ ἧκε Μένων Xen. An. 1, 2, 6, lassen sich zwar leicht periodischer umgestalten, sind aber auch bei Xen. noch sehr gew., vgl. z. B. γείτων οἰκῶ τῇ Ἑλλάδι καὶ ἐπεὶ ὑμᾶς εἶδον εἰς πολλὰ κακὰ ἐμπεπτωκότας, εὕρημα ἐποιησάμην, u. meinte deshalb, An. 2, 3, 18. Zuweilen ergeben sich auch andere Uebersetzungen aus dem Zusammenhange von selbst, ἐγὼ διδάξω, καὶ σὺ τῷ μάντει πιϑοῦ, du aber folge dem Seher, Soph. Ant. 979; κἀπεμπόμην πρὸς ταῠτα καὶ τὸ πᾶν φράσω El. 680, wie ich dazu geschickt wurde, will ich es auch sagen; αὐτός τ' ἔδησα καὶ παρὼν ἐκλύσομαι, wie ich sie binden ließ, so will ich auch selbst sie befreien, Ant. 1112; οἶδ' ὅτι νοσεῖτε πάντες καὶ νοσοῠντες ὡς ἐγὼ οὐκ ἔστιν ὑμῶν ὅςτις ἐξ ἴσου νοσεῖ, und doch ist unter euch keiner, O. R. 60; vgl. Ar. Eccl. 977. – Dem καίτοι entspricht es, das Frühere einschränkend, Dem. 20, 21, δέκα ϑήσω, καὶ μὰ τοὺς ϑεοὺς, οὐκ οἴομαι πέντε εἶναι, parenthetisch, u. doch glaube ich nicht, daß es fünf sind; vgl. §. 102 ἐμοὶ δοκεῖ Λεπτίνης (καί μοι πρὸς Διὸς μηδὲν ὀργισϑῇς), öfter. – Hom. vrbdt anakoluthisch so auch partic. u. verb. finit., ἃς φαμένη καὶ κερδοσύνῃ ἡγήσατ' Ἀϑήνη, eigtl., so wie sie sagte, ging sie auch voran, Il. 22, 247; anders ἐρητύοντο μενοντες ἀλλήλοισί τε κεκλόμενοι καὶ πᾶσι ϑεοῖσιν χεῖρας ἀνίσχοντες μεγάλ' εὐχετόωντο ἕκαστος 8, 345; vgl. Thuc. 4, 100 ἄλλῳ τε τρόπῳ πειράζοντες καὶ μηχανὴν προςήγαγον, was anakoluthisch zu fassen. – c) wie in vielen der angeführten Beispiele, so ist die Vrbdg τέ – καί sehr geläufig, wenn Aehnliches oder nothwendig Zusammengehöriges an einander gereiht wird; Stallbaum zu Plat. Phileb. 4 macht bes. auf Verbindungen wie δοκεῖ τε καὶ δόξει, πράττουσί τε καὶ ἔπραττον aufmerksam; καὶ – καί steht, wenn Verschiedenartiges verbunden wird, sowohl – als auch. Wenn einzelne Wörter verbunden werden, steht τέ καί neben einander, Ἀτρεῖδαί τε καὶ ἄλλοι ἐϋκνήμιδες Ἀχαιοί Il. 1, 17; ἔρχεταί τε καὶ φυλάξεται Soph. Phil. 48; ἠχϑέσϑη τε καὶ ἔδεισε Xen. An. 7, 5, 6; wenn längere Satzglieder verbunden werden, wird τέ von καί getrennt, αὐτός τε ἔσπενδε καὶ τοῖς νεανίσκοις ἐγχεῖν ἐκέλευσε Xen. An. 4, 3, 13, u. so oft, bes. in dieser Vrbdg mit αὐτός; auffallend πῇ διαφέρει ὁ τυραννικός τε καὶ ὁ ἰδιωτικὸς βίος Hier. 1, 2, wo die zu vergleichende Lebensweise des Tyrannen u. des Privatmannes eng zusammengestellt werden; vgl. Plat. Legg. VIII, 831 d διὰ τὴν τοῦ χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου (Gold und Silber als ein Begriff) ἀπληστίαν πᾶσαν μὲν τέχνην καὶ μηχανὴν καλλίω τε καὶ ἀσχημονεστέραν ἐϑέλειν ὑπομένειν, gute oder schlechte Mittel gelten dabei ganz gleich. In καὶ ἀγαϑοὶ καὶ κακοί wird der Unterschied hervorgehoben, sowohl gute als schlechte, nicht als Eines gedacht; κἂν τύχω κἂν μὴ τύχω Eur. Hec. 734; ὡς καὶ τὸν ἐχϑρὸν ἀνταμύνωνται καὶ τὸν φίλον τιμῶσιν Soph. Ant. 639; ἡμῖν μὲν εἰκάζουσι καὶ τὰ τοῠδ' ἔπη ὀργῇ λελέχϑαι καὶ τὰ σ', Οἰδίπου, δοκεῖ O. R. 404, sowohl deine als seine Worte; Hom. vrbdt noch nicht καὶ – καί, sondern nur τέ – τέ; Il. 21, 262, φϑάνει δέ τε καὶ τὸν ἄγοντα, ist καί auch zu übersetzen, wie auch in der Vrbdg ἠδὲ καί, und auch, 7, 274 Od. 1, 240; vgl. ἠμέν – ἠδὲ καί, 5, 128, u. s. hierüber u. über καί τε unten τέ. Bei den Attikern wird καί auch öfter gesetzt, wodurch gewöhnlich die Vrbdg nachdrücklich hervorgehoben wird, rhetorische Figur des Polysyndeton, καὶ φημὶ κἀπόφημι κοὐκ ἔχω, τί φῶ Soph. O. C. 317; κλύειν καὶ σμικρὰ καὶ δίκαια καὶ τἀναντία Ant. 663; so viermal O. R. 1091, fünfmal Ant. 352 O. R. 458; ἰταμὸν γὰρ ἡ πονηρία καὶ τολμηρὸν καὶ πλεονεκτικὸν καὶ τοὐναντίον ἡ καλοκἀγαϑία ἡσύχιον καὶ ὀκνηρὸν καὶ βραδὺ καὶ δεινὸν ἐλαττωϑῆναι Dem. 25, 24; – ἄλλως τε καί s. unter ἄλλως. – d) wie in Beispielen der Art, οὐχ ὁμοίοις ἀνδράσι μαχοῦνται νῦν τε καὶ ὅτε τοῖς ἀτάκτοις ἐμάχοντο, Xen. An. 5, 4, 21, ähnliche Fälle zusammengestellt u. verglichen werden, so wird bei ὁ αὐτός, ἴσος, ὅμοιος, τέ καί u. häufiger allein καί hinzugesetzt, wo wir wie oder als übersetzen, οὐ τὴν αὐτὴν τυγχάνω γνώμην ἔχων ἔν τε τῷ παρόντι καὶ περὶ τὰς ἀρχὰς τοῦ λόγου, ich habe nicht dieselbe Ansicht jetzt wie im Anfang der Rede, Isocr. 4, 187; τὴν αὐτὴν ἐσκευασμένοι καὶ ὁ πεζὸς αὐτέων Her. 7, 84; 4, 109 u. öfter; ταὐτὰ σὺ καὶ ἐγώ Plat. Gorg. 491 b; ταὐτὸν καὶ ἀγαϑόν, es ist einerlei mit dem Guten, Phil. 22 c, ἀξίους ὄντας ταῖς αὐταῖς τιμαῖς καὶ τοὺς ἀϑανάτους τιμᾶσϑαι Lys. 2, 80; – ὡς ὑμᾶς ἴσα καὶ τὸ μηδὲν ζώσας ἐναριϑμῶ, eigtl. »euch u. die nicht Lebenden rechne ich gleich«, ich rechne euch gleich wie die Todten, Soph. O. R. 612. 1187 O. C. 814; ἐν ἴσῳ, ἴσα καί, Thuc. 2, 60. 3, 14; ἔστι δὲ παραπλησίη ἡ κάϑαρσις τοῖσι Λυδοῖσι καὶ τοῖ. σι 'Ἕλλησι Her. 1, 35, ist bei den Lydern ähnlich wie bei den Griechen; τουτέων ἕκαστον ὁμοίως καὶ τὸν πρότερον κατέλεξα 7, 115; auch ὡς tritt hinzu, ἐπειρωτῶν ἑκάστας ὁμοίως ὡς καὶ τὸν πεζόν 7, 100, wenn nicht ὡς zu tilgen ist; οὐχ ὁμοίως πεποιήκασι καὶ Ὅμηρος Plat. Ion. 531 d; αἱ δαπάναι οὐχ ὁμοίως καὶ πρὶν ἀλλὰ μείζους Thuc. 7, 28; ἐν τῷ ὁμοίῳ καί 6, 11; οὐχ ὅμοιά γε σοὶ καὶ ἐκείνοις ὑπῆρχε Lys. 13, 27; auch bei ἕτερος, Arist. polit 1, 5. Hiermit lassen sich vergleichen: εἰ μὲν καὶ σὺ εἶ τῶν ἀνϑρώπων, ὧνπερ καὶ ἐγώ, wo man es mit auch übersetzt, Plat. Gorg. 457 e; ἐὰν ἄρα καὶ σοὶ ξυνδοκῇ ἅπερ καὶ ἐμοί Phaed. 64 c; ὥςπερ καὶ ὀνομάζεται οὕτω καὶ εἶναι Rep. V, 470 b, vgl. B. 1. – 21 in der so geläufigen Vrbdg πολλὰ καὶ καλά wird eigentlich, wie das bes. bei Her. vorkommende πολλά τε καὶ καλά, πολλά τε καὶ κακὰ πάσχειν 4, 167 zeigt (vgl. πολύς), das Prädikat der Menge mit dem andern dabeistehenden engverbunden gedacht, wobei das hinzutretende Wort also eine nähere Bestimmung des πολύς angiebt, »Vieles und zwar Schönes«; u. so bedeutet καί öfter eine nähere Bestimmung, auch Berichtigung u. Einschränkung des Früheren, und zwar; βῆ πρὸς δῶμα Διὸς καὶ μακρὸν Ὄλυμπον Il. 5, 398; αὗταί σ' ὁδηγήσουσι καὶ μάλ' ἀσμένως, und zwar sehr gern, Aesch. Prom. 730; λέγων ἔοικα πολλὰ καὶ μάτην ἐρεῖν 1009; πάρεστι δῆτα καὶ μάλ' ἄζηλος ϑέα Soph. El. 1447; παρῆσάν τινες καὶ πολλοί γε, u. zwar viele, Plat. Phaed. 58 d; Gorg. 455 c; ὡς δὲ ἐχϑροὶ καὶ ἔχϑιστοί εἰσι, πάντες ἴστε Thuc. 7, 68; πολλοὺς καὶ τοὺς πλείους 7, 48, wo man es, wie Plat. Apol. 23 a, σοφία ὀλίγου τινὸς ἀξία ἐστὶ καὶ οὐδενός, odervielmehr übersetzen kann; vgl. Gorg. 504 e. So bes. auch in Verbindung mit οὗτος, z. B. ἢ εἶναι ἐλευϑέροισι ἢ δούλοισι καὶ τούτοισι ὡς δραπέτῃσι Her. 6, 11; ἀπόρων ἐστὶ καὶ ἀνάγκῃ ἐχομένων καὶ τούτων πονηρῶν, und zwar solcher, die schlecht sind, und zwar wenn diese schlecht sind, Xen. An. 2, 5, 21; vgl. ἔχοντες τοσούτους πόρους καὶ τούτων μηδένα ἐπικίνδυνον 2, 5, 20; häufiger, in Beziehung auf den ganzen voranstehenden Satz, καὶ ταῦτα, zuweilen mit eigenem Verbum, ὁ δ' ἐξαλύξας οἴχεται, καὶ ταῦτα κούφως ἐκ μέσων ἀρκυσμάτων ὤρουσεν Aesch. Eum. 111; ἄνδρα γενναῖον ϑανεῖν, καὶ ταῦτα πρὸς γυναικός ib. 595, wo wir »und zwar«, » und das«, » und noch dazu« sagen; so die anderen Tragg. u. in Prosa, φανήσεται ἡμᾶς εὖ ποιῶν, καὶ ταῦϑ' ὧν μάλισϑ' ἡμῶν ἡ πόλις δεῖται Dem. 20, 30, vgl. οὗτος. Es steht auch ein Participium dabei, ὅτι ἤδη ἔπη φϑέγγομαι καὶ ταῦτα ψέγων, eigtl. und dies thue, während ich tadle, da ich doch tadle, Plat. Phaedr. 241 e; καὶ ταῠτα σοφὸς ὤν Gorg. 508 a; eigenthümlich nachgestellt νῦν γε, ἔφη, ἐπεχείρησας οὐδὲν ὢν καὶ ταῠτα Rep. I, 341 c. – Dem lat. denique, kurz, entspricht es oft vor πᾶς am Schlusse des Satzes, Dem. 23, 85 οὐκοῦν καὶ τῷ μὴ προςϑεῖναι – καὶ τῷ εἰπεῖν –, καὶ πᾶσιν οὕτως φανερῶς καὶ παρὰ τοῦτον εἴρηκε τὸν νόμον.
B. Mehr adverbial, auch, und zwar – 1) quoque, gleichfalls, gleichstellend u. hinzufügend, wo man sich das erste Glied ergänzen kann, vgl. die Beispiele unt. A 1 d; δότε δὴ καὶ τόνδε γενέσϑαι παῖδ' ἐμὸν ὡς καὶ ἐγώ περ ἀριπρεπέα Τρώεσσιν Il. 6, 406, daß auch dieser mein Sohn sich auszeichne, gleich wie ich; ἐπιβουλεύει Κύρῳ καὶ πρόσϑεν πολεμήσας, wie er schon früher mit ihm Krieg geführt hatte, Xen. An. 1, 6, 1; ibd. 2, 1, 22 ὅτι καὶ ἡμῖν ταὐτὰ δοκεῖ ἅπερ καὶ βασιλεῖ; woran sich Sätze reihen wie ἐμοῦ ἰόντος ὅποι καὶ ὑμεῖς 1, 3, 6, wohin auch ihr geht; καὶ ἀεὶ καὶ νῦν, jetzt wie immer, Plat. Gorg. 523 a; καὶ τότε καὶ νῦν, jetzt wie damals, Phil. 60 c; so auch ἀεὶ εἰώϑειμεν φοιτᾶν παρὰ τὸν Σωκράτη καὶ δὴ καὶ τότε, und so auch damals, wir gingen auch damals, wie wir immer zu thun pflegten, Phaed. 59 c; ähnlich εἴπερ κἀγώ τι φρονῶ Soph. Phil. 192; καὶ σοὶ ταῦτα παρῄνεσα O. C. 1419; εἴπερ τις καὶ ἄλλος Plat. Phaed. 58 e u. oft, wie ὥς τις καὶ ἄλλος; ἵνα καὶ εἰδῶ ὅτι λέγεις Gorg. 467 c; ἔφυγεν ἔχων καὶ τὸ στράτευμα Xen. An. 1, 9, 31, er selber und auch das Heer. – Man bemerke bes. καὶ αὐτός, ebenfalls, ὡς ἐνόησαν αὐτῶν τὴν πορείαν ἐπὶ τὸ ἄκρον, εὐϑὺς καὶ αὐτοὶ ὥρμησαν ἁμιλλᾶσϑαι ἐπὶ τὸ ἄκρον Xen. An. 3, 4, 44; vgl. 7, 8, 17; ἐν τῷ χειμῶνι καὶ αὐτός ποτε κατέμαϑον, ich habe auch selbst erfahren, 5, 8, 14. Eben so Ἀγίας καὶ Σωκράτης καὶ τούτω ἀπεϑανέτην, starben ebenfalls, Xen. An. 2, 6, 30; ταῦτα δὲ ποιῶν καὶ οὗτος ἀποϑνήσκει Hell. 6, 4, 34; öfter nimmt so καὶ οὗτος das Frühere wieder auf, auch dieser, z. B. Ἀριαῖος δέ, ὃν ἡμεῖς ἠϑέλομεν βασιλέα καϑιστάναι, καὶ ἐδώκαμεν πιστά, καὶ οὗτος πειρᾶται An. 3, 2, 5; ib. 35 εἰ οἱ πολέμιοι, ὥςπερ οἱ δειλοὶ κύνες –, εἰ καὶ οὗτοι ἡμῖν ἐπακολουϑοῖεν. – 21 das Hinzukommende hervorhebend, etiam, sogar, auch, selbst; Τυδείδης, ὃς νῦν γε καὶ ἂν Διῒ πατρὶ μάχοιτο, er möchte wohl selbst mit Zeus kämpfen, sc. wie mit diesen anderen, Il. 5, 362; ἔπειτά με καὶ λίποι αἰών, dann weiche sogar das Leben von mir, wobei man hinzudenken kann, nicht nur alle übrigen Güter des Menschen, sondern auch sein theuerstes, das Leben, 5, 685; τάχα κεν καὶ ἀναίτιον αἰτιόῳτο, sogar einen Unschuldigen, 11, 654; κέλεταί ἑ ϑυμὸς καὶ ἐς πυκινὸν δόμον ἐλϑεῖν, sogar in die feste Behausung einzudringen, 12, 301; καὶ ὀψέ, auch, selbst spät noch, 4, 181; κἀξάγγελλ' ἰὼν καὶ πᾶσι Καδμείοισι Soph. O. C. 1396; ἐν πᾶσι καὶ τοῖς ἐλαχίστοις παρανομήμασι ϑάνατον εἶναι τὴν ζημίαν, auch bei den kleinsten Vergehen, Lycurg. 65. Beim comparat., ϑεὸς καὶ ἀμείνονας ἶππους δωρήσαιτο, er könnte wohl Pferde, und zwar schönere, noch schönere Pferde schenken, Il. 10, 556; δόμεναι καὶ μεῖζον ἄεϑλον, noch einen größeren Kampfpreis, 23, 551, vgl. 19, 200. 23, 386; ἄξιος φέρειν τῆςδε καὶ μείζω χάριν Soph. O. C. 764; Ai. 1350; so tritt es auch verstärkend zu λίαν, καὶ λίαν, oft bei Hom.; καὶ μάλα, Xen. An. 1, 5, 8 u. oft; καὶ μᾶλλον, 6, 4, 35; καὶ μάλιστα, gar sehr, Cyr. 2, 1, 5; οἵ τε ἄλλοι καὶ μάλιστα Her. 6, 136; καὶ μάλιστα ἀγανακτῶ Lycurg. 139; καὶ μάλα πολλοῖς Plat. Prot. 315 d; ὡμολόγησε καὶ μάλ' ἀκόντως 333 b; καὶ πάνυ, Phaed. 64 b; καὶ πολλάκις, Pol. 9, 16, 2; καὶ δικαίως γε, Xen. Cyr. 2, 2, 14; καὶ ῥᾳδίως, 1, 4, 11, vgl. oben A. 2. – Beschränkend, ἱέμενος καὶ καπνὸν ἀποϑρώσκοντα νοῆσαι, auch nur, Od. 1, 58; ἄξιόν τι καὶ τριχός Ar. Ran. 614; εἴ τις μέλλει καὶ σμικρὸν ἀρετῆς μεϑέξειν Plat. Legg. VII, 816 e; βλάπτειν καὶ ὁντινοῦν ἄνϑρωπον Rep. I, 335 b; μεταβολὴν καὶ ἡντινοῦν ἐνδέχεται, auch nur eine gewisse, sei es welche es wolle, Phaed. 78 d; ähnlich ἀλλ' ἀρκεῖ καὶ τοῦτο, auch das schon reicht hin, Gorg. 498 a; ἀλλ' ἱκανὰ καὶ ταῦτα Apol. 28 a; καὶ μικρῷ ὄψῳ ἀνακτήσασϑαι φίλους Xen. Cyr. 2, 2, 10. – Am bestimmtesten ist dieser Gebrauch in der Vrbdg οὐ μόνον, ἀλλὰ καί ausgeprägt. – So ist es 31 meist auch beim Participium zu fassen, Ἕκτορα καὶ μεμαῶτα μάχης σχήσεσϑαι ὀΐω, sogar wenn er eifrig darnach verlangt, auch den Anstürmenden, Il. 5, 651; πὰρ δύναμιν δ' οὐκ ἔστι καὶ ἐσσύμενον πολεμίζειν, auch der Eifrige, Kampfbegierige, kann nicht über Vermögen kämpfen, 13, 787; τί σὺ ταῦτα καὶ ἐσϑλὸς ἐὼν ἀγορεύεις, wie kannst du, auch ein Tapferer seiend, das sagen, 16, 627, vgl. 15, 276 Od. 2, 343; ϑέαμα οἷον καὶ στυγοῦντ' ἐποικτίσαι, das auch der Hassende bemitleidet, Soph. O. R. 1296. In allen diesen Fällen könnte auch καίπερ stehen. Und so tritt auch ὅμως wirklich dazu, ὑφ' ὧν ἐγὼ ταχϑεὶς τάδ' ἔρδω καὶ τύραννος ὢν ὅμως Soph. O. C. 855, καὶ μάλα βουλόμενος ἀπάγειν τὸ στράτευμα ὅμως ἐκεῖ κατέμεινε Xen. Hell. 6, 5, 20, vgl. ὃς καὶ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ τεϑνηκότος ἤδη ἀποτεμὼν τὴν κεφαλήν, der auch seinem Bruder, der sogar schon todt war, den Kopf abschneiden ließ, An. 3, 1, 17; beim gen. absol., ὁ ἕτερος οὐκ ἔφη καὶ μάλα πολλῶν φόβων προςαγομένων 4, 1, 23. – 4) Im Anfange einer Rede bezieht es sich als Erwiederung auf etwas Vorangegangenes, nimmt dies auf und führt es fort, wie sich dies bes. in den Wechselreden bei den Tragg. zeigt, vgl. z. B. Soph. O. R. 771. 963. 1132. Die homerischen Fälle, wo ein Satz beginnt mit καὶ τότε, καὶ τότε δή, καὶ τότ' ἔπειτα, Il. 1, 92. 478. 9, 475. 15, 220 u. sonst, gehören mehr zu den unter A 1 b aufgeführten. – Besonders merke man den Gebrauch das καί – a) vor Imperativen, καί μοι ἀπόκριναι, u. nun antworte mir, Plat. Gorg. 562 b, καί μοι λέγε Euthyphr. 3 a, u. häufig bei den Rednern in den Aufforderungen an den Schreiber, Documente vorzulesen, καί μοι ἀνάγνωϑι. – b) in Fragen, ἦ καί μοι νεμεσήσεαι; Od. 1, 389, wirst du mir auch zürnen? gew. mit Lebhaftigkeit und Nachdruck, καὶ νῦν τί μ' ἄγετε Soph. Phil. 1018, öfter, wie Aesch. Prom. 253 Pers. 233; ποῖον ἄνδρα καὶ λέγεις; welchen Mann meinst du nur? O. R. 1129; τοῦ καί ποτ' εἶ; Ar. Pax 1288; ἄμφω γὰρ αὐτὰ καὶ κατακτεῖναι νοεῖς; denkst du denn gar beide zu tödten? Soph. Ant. 766; πῶς δὲ καὶ στρατὸς τοσοῦτος πεζὸς ἤνυσεν περᾶν Aesch. Pers. 707; τίνα δὲ καὶ πενϑήσομεν 288; ἴδωμεν τί ποτε καὶ λέγομεν, was denn wohl, Plat. Gorg. 451 a; τί γὰρ ἄν τις καὶ ποιοῖ ἄλλο; Phaed. 61 e; τίνος δὲ καὶ ἔστι τῶν πολιτῶν; Theaet. 144 b; καὶ τί δή; Xen. Cyr. 1, 3, 10; ποίαν καὶ ἧτταν λέγεις; 3, 1, 19; ἤροντο, τί καὶ βουλόμενος ταῠτα πράττοι Hell. 3, 3, 11; τί ποτε καὶ καλέσαι χρή; 2, 3, 47; so auch richtig An. 1, 8, 16 ἤρετο, ὅτι καὶ εἴη τὸ σύνϑημα, u. sonst. – c) auch in Antworten, καὶ κάρτα Soph. O. C. 65. 302 u. sonst, wie bei Plat. u. A.; καὶ μάλα, ἔφη, ja wohl, Xen. Mem. 2, 2, 1.
Ueber die Stellung des καί ist zu merken, daß es zuweilen nicht bei dem Worte steht, wo man es erwarten sollte, ἐκεῖϑι κἦλϑον, für καὶ ἐκεῖϑι ἦλϑον, Aesch. Spt. 792; ἔγνωκα τοῖςδε κοὐδὲν ἀντειπεῖν ἔχω Prom. 51, u. öfter bei Tragg. Auch tritt es der Präposition nach, ἐν καὶ ϑαλάσσᾳ Pind. Ol. 2, 51; μὴ μετὰ καὶ τοῦ ψεύδεσϑαι Luc. Fugit. 19.
Die Verbindungen des καί mit anderen Partikeln folgen in der alphabetischen Ordnung an ihrer Stelle.
Hier mögen die bei diesem Worte bes. häufigen Krafen bemerkt werden, die sich am meisten bei Soph. finden: καὶ ἀ- = κἀ-, z. B. κἀγαϑός, κἀδάκρυτος, κἀϑέως, κἀκροϑίνια, Tr. 748, κἄλλος, κἀποδύρομαι, κἀσαφῆ, καὖϑις, χἀρπάσαι = καὶ ἁρπάσαι, Phil. 640, κἄν, s. unten bes.; καὶ ἐ- = κἀ-, z. B. κἀγώ, κἄδρων, κἄϑηκας, κἀμάνϑανον, κἀμός, κἀξ, κἀστίν, χαὐτοῦ = καὶ ἑαυτοῦ, O. R. 234; κεἰ = καὶ εἰ, wie auch κεἰςήκουσας Ant. 9; aber κἆτα = καὶ εἶτα, nach Apoll. de adv. 497, 19 ohne ι subscr. zu schreiben; κεὐσταλής = καὶ εὐσταλής; χἠ = καὶ ἡ, Soph. El. 1031, wie χἠμεῖς, χὠπόσοι = καὶ ὁπόσοι, χὤτι = καὶ ὅτι, χοἱ = καὶ οἱ, κοὐκ = καὶ οὐκ.
-
5 θεραπεύω
θεραπεύω, ein Diener, dienstbar, dienstwillig sein; Hom. einmal, Od. 13, 265 οὕνεκ' ἄρ' οὐχ ᾡ πατρὶ χαριζόμενος ϑεράπευον, vgl. ϑεράπων; so im tut. med. H. h. Apoll. 390. – Bes. als Untergebener einem Mächtigeren dienen, ihn verehren, ihm seine Verehrung durch Dienstleistungen beweisen; die Götter verehren, ἀϑανάτους Hes. O. 137; Διόνυσον Eur. Bacch. 82, vgl. I. T. 1105; ϑεούς, τὸ ϑεῖον, Plat. Legg. VI, 776 b Tim. 90 c; ϑεραπεύοντες καὶ ἁγνεύοντες ϑύομεν Lys. 6, 51; τοὺς ναούς Eur. Ion 111; Plat. ὡς δαιμόνων οὕτω ϑεραπεύσομέν τε καὶ προςκυνήσομεν αὐτῶν τὰς ϑήκας Rep. V, 469 a; die Aeltern, τοὺς γονέας, πατέρας τε καὶ μητέρας ibd. 467 a; Men. 91 a; ϑεραπεύεσϑαι ὑπὸ τῶν παίδων Lys. 19, 37; Eur. τοὺς βόσκοντας Ion 183; den Herrn, δοῦλοι τοὺς δεσπότας ϑεραπεύουσιν Plat. Euthyphr. 13 d. – Allgemein, pflegen, warten, Sorge tragen für Einen, bes. für einen Kranken, ὁ ἰατρὸς τὰ νοσήματα ϑεραπεύει καὶ ἐπισκοπεῖ Plat. Legg. IV, 720 d; ἰᾶσϑαι τὰ ϑεραπευόμενα σώματα III, 684 c; ἔϑνησκον οἱ μὲν ἀμελείᾳ, οἱ δὲ καὶ πάνυ ϑεραπευόμενοι, sorgfältig von Aerzten behandelt, Thuc. 2, 51; τοὺς ὀφϑαλμούς, heilen, Arist. Eth. 1, 13; Folgde, wie Ath. XII, 522 b. Auch übertr. auf Sachen, ausbessern, ἕνεκα τοῦ ϑεραπεύειν ἀεὶ τὰ πονοῦντα μέρη τῆς νεώς D. Sic. 4, 41; ὑποψίαν, den Argwohn zu beseitigen suchen, Plut. Lucull. 22; – σῶμα καὶ ψυχήν Plat. Gorg. 513 d; τοὺς ἵππους 516 e; τὴν γῆν, das Land bestellen, Xen. Oec. 5, 12 u. Sp.; μήτε σίτου γεύσασϑαι μήτε τινὰ ἄλλην ϑεραπείαν ϑεραπεῦσαι τὸ σῶμα Arr. An. 7, 14, u. ä. öfter bei Sp.; μύροις ἀγαϑοῖς χαίτην Archestr. bei Ath. III, 101 c; geistig, μέλλεις τὴν ψυχὴν τὴν σαυτοῦ παρέχειν ϑεραπεῦσαι άνδρὶ σοφιστῇ Plat. Prot. 312 c; τὴν διάνοιαν Rep. III, 403 d; μὴ μαϑοῦσι μηδὲ ϑεραπευϑεῖσιν εἰς ἀρετήν, die nicht zur Tugend erzogen worden, Prot. 325 c. – Durch Dienstleistungen Jemand zu gewinnen suchen, τὸ πλῆϑος τῶν Μυκηναίων τεϑεραπευκότα, er hat für das Volk Sorge getragen, Thuc. 1, 9; οἱ μὲν ἡμᾶς ἐν τῷ πολέμῳ δεδιότες ἐϑεράπευον 3, 12; γυναῖκα Xen. Cyr. 5, 1, 17, ihr die Aufwartung, den Hof machen; schmeicheln, Thuc. 3, 39; ϑερ. τὰς ϑύρας τῶν ἀρχόντων Xen. Cyr. 8, 1, 6. 3, 47, an der Thür erscheinen u. seine Aufwartung machen, wie αὐλὰς βασιλικάς D. L. 9, 63. Häufig auf Sachen übertr., ἱερά, dafür Sorge tragen, Thuc. u. A.; ἡδονήν Plat. Phaedr. 233 c Xen. Cyr. 5, 5, 41, der Luft nachgehen, auf das Vergnügen bedacht sein, ihm fröhnen; τὸ ξυμφέρον, seinen Vortheil wahrnehmen, Thuc. 3, 56; ϑεραπεύειν τὴν ἄνοιξιν τῶν πυλῶν, dafür Sorge tragen, 4, 67; Soph. πειρῶ τὸ παρὸν ϑεραπεύειν Phil. 149, versuche zu dienen, wie es der Augenblick erheischt; καιρόν, die rechte Zeit wahrnehmen, Pol. 11, 5, 2; vgl. Dem. 18, 307 τοὺς ὑπὲρ τῶν ἐχϑρῶν καιροὺς ἀντὶ τῶν τῆς πατρίδος ϑεραπεύειν; – auch c. inf., ϑεραπεύοντες τὸ μὴ ϑορυβεῖν, dafür Sorge tragend, daß sie nicht lärmten, Thuc. 6, 61; Sp.; ϑεραπεύουσι κόμην φαίνεσϑαι λιπαράν Plut. Lyc. 22; Luc. de merc. cond. 26.
-
6 ἀ-γήρως
ἀ-γήρως, ων (γῆρας), nicht alternd, ewig jung, Hom. neunmal, ἀγήρων ἀϑανάτην τε Iliad. 2, 447, ἀγήρω τ' ἀϑανάτω τε Iliad. 12, 323. 17, 444, ἀϑάνατος καὶ ἀγήρως Iliad. 8, 539 Od. 5, 218, ἀϑάνατον καὶ ἀγή-ρων Od. 5, 136. 7, 257. 23, 336, ἀϑανάτους ὄντας καὶ ἀγήρως Od. 7, 94. Vgl. ἀγήραος. – Acc. sing. h. Cer. 242 ἀγήρων, wofür Hes. Th. 949 ἀγήρω steht; acc. pl. ἀγήρως H. in Apoll. 151, wie Ep. ad. 183 ( App. 169 τιμὰς ἀγ.); Soph. ἀγήρως χρόνος Ant. 604 ch. In Prosa ἤπαινος Thuc. 2, 43; εὔκλειαν ἀγήρω κατα-λιπεῖν Dem. 60, 32; τιμάς ibd. 36; Plat. ἀϑάνατον καὶ ἀγ. λόγων πάϑος Phil. 15 d; ebenso Polit. 273 e; ἄνοσος καὶ ἀγ. Tim. 33 a; von Steinen Legg. XII, 947 d; von Pflanzen, παραμένει ἀγήρω καὶ χλοερά Plut. Symp. 3, 2 g. E.
-
7 κλέπτω
a cheat ἀθανάτους (- ων v. l.)ὅτι κλέψαις ἁλίκεσσι συμπόταις νέκταρ ἀμβροσίαν τε δῶκεν O. 1.61
κλέπτει τέ μιν οὐ θεὸς οὐ βροτὸς P. 3.29
σοφία δὲ κλέπτει παράγοισα μύθοις N. 7.23
b concealοὐδ' ἔλαθ Αἴπυτον κλέπτοισα θεοῖο γόνον O. 6.36
κλέπτων δὲ θυμῷ δεῖμα P. 4.96
αἰδὼς γὰρ ὑπὸ κρύφα κέρδει κλέπτεται, ἃ φέρει δόξαν N. 9.33
ἀκτὶς ἀελίου, ἄστρον ὑπέρτατον ἐν ἁμέρᾳ κλεπτόμενον referring to a solar eclipse Πα.. 3. γλυκύ τι κλεπτόμενον μέλημα Κύπριδος (Arethas: βλεπτόμενον codd. Clem. Alex.) fr. 217.c carry off secretly κλέψεν τε Μήδειαν (sc. Jason) P. 4.250 cf. O. 1.61 -
8 νέκταρ
1 nectar ἀθανατους ὅτι κλέψαις ἁλίκεσσι συμπόταις νέκταρ ἀμβροσίαν τε δῶκεν (sc. Τάνταλος) O. 1.62 “ νέκταρ ἐν χείλεσσι καὶ ἀμβροσίαν στάξοισι” P. 9.63 met. of song,καὶ ἐγὼ νέκταρ χυτόν, Μοισᾶν δόσιν, ἀεθλοφόροις ἀνδράσιν πέμπων O. 7.7
μὴ νῦν νέκτα[ρ ]νας ἐμᾶς διψῶντ' α[ Παρθ. 2. 76. v. test. ad fr. 194,4—6. -
9 ὅτι
a causal conj., because c. ind.ἔχει δ' ἀπάλαμον βίον, ἀθάνατους ὅτι κλέψαις ἁλίκεσσι συμπόταις νέκταρ ἀμβροσίαν τε δῶκεν O. 1.60
κῦδος εὐίππων διδόντων Τυνδαριδᾶν, ὅτι πλείσταισι αὐτοὺς ἐποίχονται τραπέζαις O. 3.40
καλέσαντο συνεργὸν τείχεος, ἦν ὅτι νιν πεπρωμένον O. 8.33
δάμασε καὶ κείνους, ὅτι πρόσθε ποτὲ Τιρύνθιον ἔπερσαν αὐτῷ στρατόν O. 10.31
αἱ δύο δ' ἀμπλακίαι φερέπονοι τελέθοντι· τὸ μὲν ἥρως ὅτι ἐπέμειξε, ὅτι τε ἐπειρᾶτο ( ὅτι Hermann: ὅτι τ codd.) P. 2.31ὁ δὲ Ῥαδάμανθυς εὖ πέπραγεν, ὅτι φρενῶν ἔλαχε καρπὸν ἀμώμητον P. 2.73
τὸ μέν, ὅτι βασιλεὺς ἐσσὶ μάκαρ δὲ καὶ νῦν, ὅτι εὖχος ἑλὼν δέδεξαι τόνδε κῶμον ἀνέρων P. 5.15
—20. ῥαίνω δὲ καὶ ὕμνῳ, γείτων ὅτι μοι καὶ κτεάνων φύλαξ ἐμῶν ὑπάντασεν P. 8.58ἀδελφεοῖσί τ' ἐπαινήσομεν ἐσλοῖς, ὅτι ὑψοῦ φέροντι νόμον Θεσσαλῶν αὔξοντες P. 10.69
χαίρω δ' ὅτι ἐσλοῖσι μάρναται πέρι πᾶσα πόλις N. 5.46
μή νυν, ὅτι φθονεραὶ θνατῶν φρένας ἀμφικρέμανται ἐλπίδες, μήτ' ἀρετάν ποτε σιγάτω πατρῴαν I. 2.43
ὁ δ' ἀθανάτων μὴ θρασσέτω φθόνος, ὅτι τερπνὸν ἐφάμερον διώκων ἕκαλος ἔπειμι γῆρας ἔς τε τὸν μόρσιμον αἰῶνα I. 7.40
καὶ Νεμέᾳ ἀέθλων ὅτι κράτος ἐξεῦρε I. 8.5
ἀλλὰ παρθένοι γάρ, ἴσθ' ὅτ[ι], Μοῖσαι, πάντα, τοῦτον ἔσχετε τεθμόν, κλῦτε νῦν (supp. Jurenka) Πα... γέ[ρον]θ' ὅ[τι] Πρίαμον πρὸς ἑρκεῖον ἤναρε βωμὸν ἐπενθορόντα (supp. Turyn)Πα.. 113. ἔκρυψαν τὸ πάντων ἔργων ἱερώτ[ατον], γλυκείας ὀπὸς ἀγασθέντες ὅτι ξένοι ἔφθινον Pae. 8.76
b introducing indir. statement, that c. ind.ἔννεπε κρυφᾷ τις ὕδατος ὅτι τε πυρὶ ζέοισαν εἰς ἀκμὰν μαχαίρᾳ τάμον κατὰ μέλη τραπέζαισι τ' διεδάσαντο καὶ φάγον O. 1.48
εἰ δέ τις οἶδεν τὸ μέλλον, ὅτι θανόντων μὲν ἐνθάδ' αὐτίκ ἀπάλαμνοι φρένες ποινὰς ἔτεισαν τὰ δ ἐν τᾷδε Διὸς ἀρχᾷ ἀλιτρὰ κατὰ γᾶς δικάζει τις O. 2.57
ὄφρ' υἱὸν εἴπῃς ὅτιοἱ νέαν ἐστεφάνωσε κυδίμων ἀέθλων πτεροῖσι χαίταν O. 14.22
εὖ οἶδ' ὅτι Χρόνος ἕρπων πεπρωμέναν τελέσει N. 4.43
στεῖχ' ἀπ Αἰγίνασδιαγγέλλοισ ὅτι Λάμπωνος υἱὸς Πυθέας εὐρυσθενὴς νίκη Νεμείοις παγκρατίου στέφανον N. 5.3
μνάσθηθ' ὅτι τοι ἕσσατο ἄνακτι βωμὸν fr. 140. 62 (36).c frag., dub. ]ἔμαθον δ' ὅτι μοῖραν[ Πα. 13. c. 5. [ ὅτι πεδαθέντα (codd.: ὅτι del. Hermann) Θρ. 3. 10.] -
10 δάμνημι
δάμνημι (v. also foreg.),A = δαμάζω, τὴν μὲν.. δάμνημ' ἐπέεσσι Il.5.893; δάμνησι στίχας ἀνδρῶν ib. 746, etc.;ἄνδρ' ἀγαθὸν πενίη δάμνησι Thgn.173
;πενία.. δ. λαόν Alc.92
:—[voice] Med.,ἵμερον, ᾧ τε σὺ πάντας δαμνᾷ ἀθανάτους Il.14.199
;ἀλλά με χεῖμα δάμναται Od.14.488
;Ἔρος δ. νόον Hes.Th. 122
, cf. Archil.85, A.Pr. 165, Q.S.11.25:—[voice] Pass.,πυκνὰ καρήαθ' ὑφ' Ἕκτορι δάμνατο Il.11.309
; ; ; (lyr.); imper.μηκέτι δάμναο θυμόν Maiist.51
: [tense] pf. part. forced, seduced,Leg.Gort.
2.13.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δάμνημι
-
11 δεισιδαίμων
A fearing the gods,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δεισιδαίμων
-
12 θεραπεύω
A- εύσω Th.2.51
, etc.:—[voice] Med., [tense] fut. : [tense] aor.ἐθεραπευσάμην Nicostr.
ap. Stob.4.23.65 codd., Gal.11.295:—[voice] Pass., [tense] fut.- ευθήσομαι Id.10.617
: [tense] fut. [voice] Med. in pass. sense, Antipho4.2.4, Pl.Alc.1.135e: [tense] aor.ἐθεραπεύθην Id.Chrm. 157b
, etc.:—to be an attendant, do service, once in Hom., Od. 13.265:—[voice] Med., h.Ap. 390.II do service to the gods, ἀθανάτους, θεοὺς θ., Hes.Op. 135, Hdt.2.37, X.Mem.1.4.13, etc.;δαίμονα Pi.P.3.109
; Διόνυσον, Μούσας, E.Ba.82 (lyr.), IT 1105(lyr.); θ. Φοίβου ναούς serve them, Id. Ion 111 (anap.): abs., worship, Lys.6.51; do service or honour to one's parents, E. Ion 183 (lyr.), Pl.R. 467a, Men. 91a; serve, wait upon a master, Id.Euthphr. 13d, cf. Ar.Eq.59, 1261, etc.; θ. τὰς θήκας reverence men's graves, Pl.R. 469a.2 in Prose, pay court to, [ τινα] Hdt.3.80, etc.; in bad sense, flatter, wheedle, Th.3.12; θ. τὸ πλῆθος, τοὺς πολλούς, Id.1.9, Plu.Per.34; conciliate,τινὰ χρημάτων δόσει Th.1.137
, cf. Hdn.2.2.8; τὸ θεραπεῦον,= οἱ θεραπεύοντες, Th.3.39; θ. γυναῖκα pay her attention, X.Cyr.5.1.18; also τὰς θύρας τινὸς θ. wait at a man's door, ib.8.1.6;αὐλὰς θ. καὶ σατράπας Men.897
; αὐλὰς βασιλικὰς θ. D.L.9.63.3 of things, consult, attend to,τὸ ξυμφέρον Th.3.56
; ἡδονὴν θ. indulge one's love of pleasure, X.Cyr.5.5.41; θ. τὸ παρόν look to, provide for the present, S.Ph. 149(anap.);τὸ ναυτικόν Th.2.65
;τὴν ἄνοιξιν τῶν πυλῶν Id.4.67
;θ. τοὺς καιρούς D.18.307
: c. inf., take care that.., θ. τὸ μὴ θορυβεῖν, μὴ λείπεσθαι, Th.6.61,7.70;θ. ὅπως πολιτεύσουσι Id.1.19
; θ. ὡς .. Longus 4.1.4 θ. τὸ σῶμα take care of one's person, Pl.Grg. 513d;θ. αὑτούς Plu.Eum.9
;θ. τὰς τρίχας Longus4.4
; μύροις χαίτην θ. Archestr. Fr.62.3;θ. τοὺς πόδας LXX 2 Ki.19.24
: c. acc. et inf.,θ. κόμην φαίνεσθαι λιπαράν Plu.Lyc.22
.6 θ. ἡμέρην observe a day, keep it as a feast, Hdt.3.79;ἱερὰ -όμενα Th.4.98
.7 treat medically, Hp.VM9, Th.2.47,51;τοὺς τετρωμένους X.Cyr.3.2.12
;τραύματα Phld.Piet.89
;μὴ θεραπεύειν βέλτιον· θεραπευόμενοι γὰρ ἀπόλλυνται ταχέως Hp.Aph.6.38
; ;θ. νόσημα Isoc.19.28
;σώματα -όμενα Pl.Lg. 684c
; : abs.,οἱ θεραπεύοντες Phld.Ir.p.29
W.: metaph.,ὁ κοινὸς ἰατρός σε θεραπεύσει χρόνος Philippid.32
;λύπην.. οἶδε θεραπεύειν λόγος Men.591
;τὰ πονοῦντα μέρη τῆς νεώς D.S.4.41
; τὰς ὑποψίας allayed, Plu.Luc.22;ὑπόνοιαν Phlp.
in de An.408.3; δυστυχίαν assuage it, Luc.Ind.6.10 prepare, dress, food or drugs, Archestr.Fr.13.4, al., Dsc.2.76 ([voice] Pass.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > θεραπεύω
-
13 κραίνω
Aκρᾰνέω Emp.111.2
; [dialect] Att. [var] contr. , E. Supp. 375 [ κρᾱνῶ in compd. codd., nisi leg. - κράνῃ vel - κραίνει]: [tense] aor. ἔκρᾱνα ib. 369; [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ἔκρηνα, inf. κρῆναι, Od.5.170, Herod.7.69 (dub.):—[voice] Med., [tense] fut. inf. in pass. senseκρᾰνέεσθαι Il.9.626
: [tense] aor.ἐπ-εκρήναντο Q.S.14.297
:—[voice] Pass., [tense] fut.κρανθήσομαι A.Pr. 911
: [tense] aor.ἐκράνθην Pi.P.4.175
, E.Hec. 219: κέκρανται [ per.] 3sg. [tense] pf. [voice] Pass., A.Supp. 943, also [ per.] 3pl., E.Hipp. 1255 (sed leg. συμφορά).—Hom. (v. infr.) mostly uses the [dialect] Ep. [tense] pres. κραιαίνω, [tense] impf. ἐκραίαινεν, [tense] aor. imper. κρήηνον, κρηήνατε, inf. κρηῆναι: [ per.] 3sg. [tense] pf. [voice] Pass.ἐπι-κεκράανται Od.4.616
: [tense] plpf. ἐπι-κεκράαντο ib. 132: [tense] aor.ἐκρᾱάνθην Theoc.25.196
. (Orig. κρᾱαίνω ( ἐκράαινεν has Ms. authority in Il.5.508, ἐπεκράαινε in 2.419, ἐπεκράανε in 3.302; cf.κράανον· τέλεσον Hsch.
, ἐπικραᾶναι· τῇ κεφαλῇ ἐπινεῦσαι, τελέσαι Id.), [var] contr. κραίνω, κρῆναι, etc. and by distraction κραιαίνω, κρηῆναι, etc.: κρᾱαίνω from κρᾱς - ṇ-yω ([etym.] κάρα, κράατα) = κεφαλαιόω 'achieve'.):—poet. Verb, accomplish, fulfil,τόδε μοι κρήηνον ἐέλδωρ Il.1.41
, 504, cf. Od.17.242; οἵ μευ φέρτεροί εἰσι νοῆσαί τε κρῆναί τε better than I both to conceive and accomplish, 5.170;κρῆνον νῦν καὶ ἐμοὶ.. ἔπος ὅττι κεν εἴπω 20.115
; καί τε κραίνουσιν ἕκαστα, of the Thriae, h.Merc. 559; l. c.; μαντεύματα κ. give true oracles, E. Ion 464 (lyr.);δίκας θνατοῖσι κραίνων B.12.45
;τοῦ δ' ἐκραίαινεν ἐφετμάς Il.5.508
, cf. Pi.O.3.11; οἵ ῥ' ἔτυμα κραίνουσι those dreams come true, Od.19.567; freq. in A., esp. of Fate, as Pr. 512, al., cf. S.OC 914, Tr. 127 (lyr.), etc.:—[voice] Pass., with [tense] fut. [voice] Med., to be accomplished, brought to pass,οὐ γάρ μοι δοκέει μύθοιο τελευτὴ τῇδέ γ' ὁδῷ κρανέεσθαι Il. 9.626
;πατρὸς δ' ἀρὰ.. τότ' ἤδη παντελῶς κρανθήσεται A.Pr. 911
, cf. 213; κέκρανται ψῆφος the vote hath been cast, Id.Supp. 943;ψῆφος ἡ κρανθεῖσα E.Hec. 219
; (lyr.):— for the phrase ἐπὶ χείλεα κεκράαντο, v. ἐπικραίνω; of a person, ἐκράνθην I was perfected (Sch. ἐπετελέσθην), Pi.Pae.9.34.II = τιμᾶν, Hsch.; so perh. in h.Merc. 427 κραίνων ἀθανάτους τε θεοὺς καὶ γαῖαν ἐρεμνήν, ὡς ἐγένοντο (less prob. finishing [ the tale of] the gods and earth, how they were made).III abs., exercise sway, reign,δώδεκα γὰρ κατὰ δῆμον.. ἀρχοὶ κραίνουσι Od.8.391
: c. acc. cogn., κ. σκῆπτρα sway the staff of rule, S.OC 449; .2 after Hom., c. gen., reign over, govern, στρατοῦ, τῆς χώρας, τῆσδε γῆς, χθονός, S. Aj. 1050, OC 296, 862, 926: in later [dialect] Ep. c. dat., Orph. A. 475: c. acc.,κ. Διὸς οἴκους IG14.433
([place name] Tauromenium); ἐπὶ σπλῆνα κ., of a vein, dominate, Aret.CA2.2, cf. CD1.2.IV intr., come to an end, result in a thing, ποῖ δῆτα κρανεῖ; A.Ch. 1075 (anap.); of disease, culminate, be at its worst, Aret.SD2.8, CA1.1.2 Medic., of bones, etc., terminate,ὅπῃ κραίνουσι Hp.Art.45
, cf. Aret.SD1.7, 8; extend,ἀπὸ ἥπατος ἐς νεφρούς Id.CA2.6
. -
14 μέλλω
Aμέλλον Il.17.278
, Od.1.232, 9.378, B.12.164; [dialect] Ep., [dialect] Ion.μέλλεσκον Theoc.25.240
, Mosch.2.109: [tense] fut.μελλήσω D.6.15
, Ev.Matt.24.6: [tense] aor.ἐμέλλησα Th.3.55
, X.HG5.4.65, etc., and ἠμ- (v. infr.):—[voice] Pass. and [voice] Med., v. infr. v.—Only [tense] pres. and [tense] impf. in Hom., Hes., Lyr., and Trag.: [tense] aor. only in Prose (exc. Thgn., v. infr.): the [tense] impf. ἤμελλον with long augm. is established by the metre in Hes.Th. 898, Thgn.906, Ar.Ec. 597, Ra. 1038 (both anap.), A.R.1.1309 (cf. Sch. ad loc.), Call.Del. 58: [tense] aor. 1ἠμέλλησα Thgn.259
; ἤμελλον is not found in earlier [dialect] Att. Inscrr., but occurs in Pap., as PPetr.2p.146 (iii B. C.), Phld.Rh.1.145 S. (butἔμελλον Hyp.Ath.7
, Arist.Ath.25.3).I to be destined or likely to, indicating an estimated certainty or strong probability in the present, past, or future (cf. Aristonic. ap. Sch.Il.10.326, 11.817, 16.46,al.): a. c. [tense] pres. inf. (or its equivalent), of a probability in the present, ὅθι που μέλλουσιν ἄριστοι βουλὰς βουλεύειν where belike the best are holding counsel, Il.10.326; ᾧ μέλλεις εὔχεσθαι to whom thou doubtless prayest, 11.364; μέλλεις δὲ σὺ ἴδμεναι doubtless thou knowest, Od.4.200; τὰ δὲ μέλλετ' ἀκουέμεν belike you have heard it, Il.14.125, cf. Od.4.94; ; ὄλβον δὲ θεοὶ μέλλουσιν ὀπάζειν methinks it is the gods who give wealth, Od.18.19; εἰ δ' οὕτω τοῦτ' ἐστίν, ἐμοὶ μέλλει φίλον εἶναι you may be sure it is my good pleasure, Il.1.564. b. c. [tense] aor. inf., of a probability in the past, μέλλω που ἀπεχθέσθαι Διὶ πατρί I must have become hateful to father Zeus, 21.83; κελευσέμεναι δέ σ' ἔμελλε δαίμων a god must surely have bidden thee, Od.4.274; πολλάκι που μέλλεις ἀρήμεναι you must often have prayed, 22.322; μέλλω ἀθανάτους ἀλιτέσθαι I must have sinned against the immortals, 4.377; ἄλλοτε δή ποτε μᾶλλον ἐρωῆσαι πολέμοιο μέλλω at any other time rather than this I may have drawn back.., Il.13.777; μέλλει μέν πού τις καὶ φίλτερον ἄλλον ὀλέσσαι before now, no doubt, a man has lost.., 24.46, cf. 18.362;τοῦ δ' ἤδη μέλλουσι κύνες ταχέες τ' οἰωνοὶ ῥινὸν ἀπ' ὀστεόφιν ἐρύσαι Od.14.133
; of a destiny in the past, ἔμελλεν οἷ αὐτῷ θάνατον.. λιτέσθαι he was fated to have been praying for his own death, Il.16.46; ἐπεὶ οὐκ ἄρ' ἔμελλον ἑταίρῳ κτεινομένῳ ἐπαμῦναι since I was (i.e. am) not destined to have succoured my comrade when they were slaying him, 18.98: c. [tense] pres. inf., οὐκ ἄρ' ἔμελλες ἀνάλκιδος ἀνδρὸς ἑταίρους ἔδμεναι he was to turn out no helpless man whose comrades you ate, Od.9.475. c. c. [tense] fut. inf., of a destin y or probability in the future, ἅ οὐ τελέεσθαι ἔμελλον which were not to be accomplished, Il.2.36; τάχα δ' ἀνστήσεσθαι ἔμελλεν ib. 694;ἐπεὶ οὐκ ἄρ' ἔμελλον ἔγωγε νοστήσας οἶκόνδε.. εὐφρανέειν ἄλοχον 5.686
, cf. 12.113, 22.356, Od.13.293, 384; ; περὶ τρίποδος γὰρ ἔμελλον θεύσεσθαι they were to have run.., Il.11.700, cf. E.HF 463;χρόνῳ ἔμελλέ σ' Ἕκτωρ.. ἀποφθίσειν S.Aj. 1027
; ;φεύγεις; ἔμελλόν σ' ἆρα κινήσειν ἐγώ Id.Nu. 1301
, cf. V. 460, Pl. 103, Ach. 347: c. [tense] pres. inf., καὶ γὰρ ἐγώ ποτ' ἔμελλον ἐν ἀνδράσιν ὄλβιος εἶναι I had a chance of being, might have been.., Od.18.138;μέλλεν ποτὲ οἶκος ὅδ' ἀφνειὸς καὶ ἀμύμων ἔμμεναι, ὄφρ' ἔτι κεῖνος ἀνὴρ ἐπιδήμιος ἦεν 1.232
: c. [tense] aor. inf. (cf. infr. 11), : with inf. understood, [τὰ μὲν] πάσχουσι, τὰ δὲ μέλλουσι [πάσχειν] A.Pers. 814; ἀλλ' οὐχ οὑμὸς τοῦτο πέπονθεν βίος οὐ μὰ Δί' οὐδέ γε μέλλει no, not likely! Ar.Pl. 551;οὐδὲν.. οὔτε ἐπάθετε οὔτε ἐμελλήσατε Th.3.55
; .d in εἰ clauses, εἰ μέλλει πόλις εἶναι if it is to be a city, Pl.Prt. 324e: c. [tense] fut. inf., εἰ ἐμέλλομεν.. ἀνοίσειν if we were to refer.., Id.Phd. 75b: c. [tense] aor. inf.,εἰ μέλλομεν.. δηλῶσαι Id.Lg. 713a
, cf. Smp. 184d, Plt. 268d, al.: so in part.,τὴν μέλλουσαν οἰκήσεσθαι πόλιν καλῶς Arist. Pol. 1261a3
, etc.e in final clauses, ξυνεπιμέλεσθαι ᾗ μέλλει ἄριστα ἕξειν, = ᾗ ἄριστα ἕξει, Th.8.39;εἴχομεν ἂν.. ἐπιστάτην λαβεῖν.. ὃς ἔμελλεν.. ποιήσειν Pl.Ap. 20b
, cf. App.Syr.46, etc.f in questions, the inf. being understood, τί οὐ μέλλω ( μέλλεις, etc.); why shouldn't I? why is it not likely that I should?, i. e. yes, of course, τὸν υἱὸν ἑόρακας αὐτοῦ; Answ. τί δ' οὐ μέλλω (sc. ἑορακέναι); of course I have, X. HG4.1.6; τί δ' οὐ μέλλει, εἴπερ γε δρᾷ αὐτό; Pl.R. 605c; πῶς γὰρ οὐ μέλλει; Id.Phd. 78b, etc.; ἀλλὰ τί μέλλει; what (else) would you expect? i. e. yes, of course, Id.R. 349d, Hp.Mi. 373d.II to be about to, in purely temporal sense, c. [tense] fut. inf.,Ἕκτορα δῖον ἔτετμεν ἀδελφεόν, εὖτ' ἄρ' ἔμελλε στρέψεσθ' ἐκ χώρης Il.6.515
; ὁ μέν μιν ἔμελλε γενείου.. ἁψάμενος λίσσεσθαι (perh. [tense] pres. inf.),ὁ δ' αὐχένα μέσσον ἔλασσε 10.454
;ἄλεισον ἀναιρήσεσθαι ἔμελλε Od.22.9
, cf. Il.23.544, 2.39, 6.52, 393; δειπνήσειν μέλλομεν, ἢ τί; Ar.Av. 464, cf. Eq. 931 (lyr.), Th.2.8, etc.: c. [tense] pres. inf., τί μέλλεις δρᾶν; Ar.V. 1379,Th. 215, cf. Ec. 760, Ach. 493, Av. 498, al.;μέλλω μαίνεσθαι Lyr.Alex.Adesp.1.23
: more rarely c. [tense] aor. inf., ; (nisi leg. κτενεῖν) ; ἀναλαβεῖν, λιπεῖν, θανεῖν, E.Or. 292, Heracl. 709, Med. 393; ἀπολέσαι, λαβεῖν, Ar.Av. 366, Ach. 1159 (lyr.);προσθεῖναι Th.3.92
; : Phryn.316 wrongly condemns this constr.—The inf. is sts. omitted, τὸ μέλλειν ἀγαθά (sc. πράσσειν or πράξειν ) the expectation of good things, E.Or. 1182, cf. IA 1118.III to be always going to do without ever doing: hence, delay, put off, freq. in Trag. (also in [voice] Med. μέλλομαι, v. infr. IV fin.): in this signf. usu. folld. by [tense] pres. inf., S.OT 678 (lyr.), OC 1627, etc.; τοὺς ξυμμάχους.. οὐ μελλήσομεν τιμωρεῖν· οἱ δ' οὐκέτι μέλλουσι κακῶς πάσχειν we shall not delay to succour our allies, for their sufferings are not being delayed, Th.1.86: freq. with μὴ οὐ, A.Pr. 627, S.Aj. 540: with μή, τί μέλλομεν.. μὴ πράσσειν κακά; E.Med. 1242: rarely folld. by [tense] aor. inf., Id.Ph. 299 (lyr.), Rh. 673: inf. is freq. omitted, τί μέλλεις; why delayest thou? A.Pr.36, cf. Pers. 407, Ag. 908, 1353, S.Fr. 917, Th.8.78, etc.;μακρὰ μ. S.OC 219
(lyr.);Ἄρης στυγεῖ μέλλοντας E. Heracl. 723
;ἴωμεν καὶ μὴ μέλλωμεν ἔτι Pl.Lg. 712b
; μέλλον τι.. ἔπος a hesitating word, which one hesitates to speak, E. Ion 1002; μέλλων σφυγμός a hesitating pulse, Gal.8.653.IV part. μέλλων is used quasi-adjectivally, ὁ μ. χρόνος the future time, Pi.O.10(11).7, A.Pr. 839, Arist.Top. 111b28: Gramm., ὁ μέλλων the future tense, D.T.638.23, A.D.Synt.69.28, etc.; ἡ μ. αὐτοῦ δύναμις his future power, Pl.R. 494c;μ. φυλάξασθαι χρέος Pi.O.7.40
; τὸν μ. βλαστόν ( καρπόν codd.) Thphr.HP4.15.1: esp. in neut., τὸ μέλλον, τὰ μέλλοντα things to come, the future, Pi.O.2.56, A.Pr. 102, Th.1.138, 4.71, Pl.Tht. 178e, etc.; opp. to what is simply future ([etym.] τὸ ἐσόμενον), Arist.Div.Somn. 463b29, cf. GC 337b4; εἰς τὸ μέλλον (sc. ἔτος) Ev.Luc.13.9, cf. PLond.3.1231.4 (ii A. D.), Plu.Caes.14:—also in [voice] Med., τὰ ἰσχυρότατα ἐλπιζόμενα μέλλεται your strongest pleas are hopes in futurity, Th.5.111:— butV [voice] Pass. μέλλομαι, ὡς μὴ μέλλοιτο τὰ δέοντα that the necessary steps might not be delayed, X.An.3.1.47; ἐν ὅσῳ ταῦτα μέλλεται while these delays are going on, D.4.37: [tense] fut. μελλήσομαι dub. l. in Procop. Goth.2.30: [tense] pf. part. μεμελλημένος, = μέλλων, σφυγμός Gal.9.308. -
15 τίς
B Interrog. Pron. τίς, Elean and [dialect] Lacon. τίρ (q.v.), τί:—gen. [dialect] Ep. and [dialect] Ion.τέο Il.2.225
, Herod.8.1, etc., orτεῦ Od.15.509
, Hdt.5.106, etc.; Trag. and [dialect] Att. , Ar.Nu. 1223, etc.; [dialect] Ion., Trag., and [dialect] Att.τίνος Simon.154
, Hdt.6.80, A.Pr. 563 (anap.), S.Aj. 892, Ar Ach. 588, etc.; dat. [dialect] Ion.τέῳ Hdt.1.11
, al. (as fem., 4.155); no dat. in Hom. or Hes.; Trag. and [dialect] Att.τῷ S.Ant. 401
, D.19.60, etc.; [dialect] Aeol.τίῳ Sapph.104
; τίνι first in Pi.N.7.57, A.Pers. 715 (troch.), S.OT10, Ar. Ach. 919, Hdt.3.38, Th.1.80, D.20.115, etc.; acc.τίνα Il.5.703
, etc.; neut.τί 1.362
, etc.: dual τίνε (elided) Ar.Av. 107: pl.. nom.τίνες Od. 1.172
, etc.; neut. , Aeschin.2.81, Hipparch.1.1.4, Gem.17.12, Ep.Hebr.5.12; gen. [dialect] Ep.τέων Il.24.387
, Od.20.192, and as monosyll. 6.119, 13.200; Trag. and [dialect] Att. , OC 2, Ar.Nu. 1089, etc.; dat. τίσι first in S.OT 1126, Ar.Ra. 1455, Pl.R. 332d, etc. (no dat. in Hom. or Hes.); also (anap.); [dialect] Ion.τέοισι Hdt.1.37
, cf. 2.82 (v.l. ὁτέοισι); [dialect] Aeol.τίοισι Sapph.168
; acc. , Ar.Av. 370 (troch.); neut.τίνα Arr.Epict.1.30.3
; [dialect] Boeot. τά Pi.O.1.82 (Adv.); Megar.σά Ar.Ach. 757
, 784 (Adv.): of the pl. Hom. uses only nom. τίνες with gen. τέων; ποῖος (what? which?) is sts. preferred (esp. in neut. pl.) to the Adj. τίς, e.g. τὰ ποῖα ταῦτα χρήματα; Ar.Nu. 1270, cf. 1337, Th. 621, Pl.Cra. 391e, 395d, 406d; v. ποῖος 1.3 and IV:I in direct questions, who? which? neut. what? which? ὦ ξεῖνοι, τίνες ἐστέ; Od.9.252; τί νύ μοι μήκιστα γένηται; 5.299; τίς δαίμων τόδε πῆμα προσήγαγε; 17.446; τίς ἀχώ, τίς ὀδμὰ προσέπτα μ' ἀφεγγής; A.Pr. 115 (lyr.), cf. 561 (anap.), etc.; properly at the beginning of the sentence; but this position may be varied,a for grammatical reasons, as between the Art. and part. or noun, τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσιν; X.Mem.2.2.1, cf. Pl.Smp. 206b; τῆς περὶ τί πειθοῦς ἡ ῥητορική ἐστιν τέχνη; Id.Grg. 454a; ὁ σοφιστὴς τῶν τί σοφῶν ἐστιν; Id.Prt. 312d.b for emphasis, ἃ δ' ἐννέπεις, κλύουσα τοῦ λέγεις; S.OC 412, cf. El. 1191; πόλις τε ἀφισταμένη τίς πω.. τούτῳ ἐπεχείρησε; Th.3.45; esp. when the Verb begins the sentence, δράσεις δὲ δὴ τί; E.HF 1246; ἦλθες δὲ κατὰ τί; Ar.Nu. 239; διαφέρει δὲ τί; D.18.205.--The person freq. follows in gen. pl., as τίς θεῶν; Il.18.182, etc.; and of things or conditions, τί is freq. with the genit. sg., of all genders, πρὸς τί χρείας; S.OT 1174; ἐλπίδων ἐς τί; Id.OC 1749 codd. (lyr.); , etc.2 sts. as the predicate, τίς ὀνομάζεται; what is he named? E.Ph. 123; so also may be expld. the union of τίς with a demonstr. or possess. Pron., or with a Noun preceded by the Art., τί τοῦτ' ἔλεξας; S.Ph. 1173 (lyr.); τί ἐστι τουτί; τίς ὁ τρόπος τοῦ τάγματος; Id.Ichn.114; also with Pron. in pl., τί ταῦτα; E.Ph. 382, Andr. 548, etc.; τί γὰρ τάδ' ἐστίν; Ar.Nu. 200; τί ποτ' ἐστίν, ἂ διανοούμεθα; Pl.Tht. 154e; τί ποτ' ἐστὶ ταῦτα; ib. 155c;σκεπτέον τί τὰ συμβαίνοντα Id.Grg. 508b
; so τί is used as predicate of a masc. or fem. subject, τί νιν προσείπω; A.Ch. 983(997); τί σοι φαίνεται ὁ νεανίσκος; Pl.Chrm. 154d:—also τίς δ' ὅδε Ναυσικάᾳ ἕπεται; who is this that follows N.? Od.6.276; τίς δ' οὗτος ἔρχεαι; Il.10.82, cf. Alc.84.1, S.El. 328, 388, Ant.7, 218, E.Hec. 501, Pl.Cri. 43c; and in the reverse order, τήνδε τίνα λεύσσω.. ; who is this I see? E.IA 821; τίνι οὖν τοιούτῳ φίλους ἂν θηρῴην; with what means of such kind.. ? X.Mem.3.11.9; τί τοσοῦτον νομίζοντες ἠδικῆσθαι; Id.Smp.4.53; τί με τὸ δεινὸν ἐργάσῃ; what is the dreadful thing which.. ? E.Ba. 492, cf. S.OC 598, 1488, etc.; τίν' ὄψιν σὴν προσδέρκομαι; what face is this I see of thine? E.Hel. 557; παρὰ τίνας τοὺς ὑμᾶς; who are 'you' to whom [I am to come]? Pl.Ly. 203b:—the Art. is exceptionally added to τίς, when it leads up to a word which requires the Art., ληφθήσει.. Πανήμου εἰκάδι· καὶ Λῴου τῇ--τίνι; τῇ δεκάτῃ on the twentieth of the month Panemus and of Loüs on the -- what day? the tenth, Call.Epigr.46:—in Com.also τὸ τί; what is that? Ar.Nu. 775, Pax 696, Av. 1039, Pl. 902, etc.; τοῦ τίνος χάριν; UPZ6.29 (ii B.C.); and with pl. Art., τὰ τί; Ar. Pax 693.3 with prop. names treated as appellatives (v. τις indef. 11.6b), τίς ἆρα Κύπρις ἢ τίς Ἵμερος; S.Fr. 874; τίς σε Θηρικλῆς ποτε ἔτευξε; Eub.43; τίς.. Χίμαιρα πύρπνοος; Anaxil.22.3.5 a question with τίς often amounts to a strong negation, τῶν δ' ἄλλων τίς κεν οὐνόματ' εἴποι; Il.17.260; τίς ἂν ἐξεύροι ποτ' ἄμεινον; Ar.Pl. 498; τίνες ἂν δικαιότερον.. μισοῖντο; Th.3.64, etc.6 sts. two questions are asked in one clause by different cases of τίς; ἡ τίσιν τί ἀποδιδοῦσα τέχνη δικαιοσύνη ἂν καλοῖτο; Pl.R. 332d;τί λαβόντα τί δεῖ ποιεῖν D.4.36
:—a like doubling of the question lies in the union of τίς with other interrog. words, τίς πόθεν εἰς ( εἶς codd.) ἀνδρῶν; Od.1.170, cf. S.Tr. 421.7 τίς with Particles:— τίς γάρ; why who? who possibly? τίς γάρ σε θεῶν.. ἧκεν; Il.18.182; v. infr. 8 f.b τίς δέ; ὦ κοῦραι, τίς δ' ὔμμιν.. πωλεῖται; h.Ap. 169.d τίς ποτε; who in the world? who ever? τίς ποτ' ὢν γενεὰν καὶ ποίαν τινὰ φύσιν ἔχων; X.Cyr.1.1.6, cf. S.El. 975; τίς δήποτε; Id.Fr. 106 (but τίς ἄν ποτε is prob. cj.).8 the usages of the neut. τί; are very various:a τί; alone, as a simple question, what? τί γάρ; A.Th. 336 (lyr.):—on ὅτι τί; ὅτι τί δή; ὅτι δὴ τί; v. ὅτι B. 1b; on ὡς τί; v. ὡς F.1.b τί τοῦτο; τί ταῦτα; v. supr. 2.c τί μοι; τί σοι; what is it to me? to thee? S.Ph.753, etc.; c. gen., τί μοι ἔριδος καὶ ἀρωγῆς; what have I to do with.. ? Il.21.360; τί δέ σοι ταῦτα; Ar.Lys.514, cf. Ec.521 (where the answerer repeats the question in indirect form, ὅ τί μοι τοῦτ' ἔστιν;) ; ἀλλὰ δὴ τί τοῦτ' ἐμοί; Diph.32.18; τί ἐμοὶ καὶ σοί; what have I to do with thee? LXX Jd.11.12, Arr.Epict.2.19.19, Ev.Jo.2.4; τί σοὶ καὶ εἰρήνῃ; LXX 4 Ki.9.18, cf. Ho.14.9; τί πρὸσσέ; M.Ant.8.44, cf.Ev.Matt.27.4; σοὶ δὲ καὶ τούτοισι τοῖσι πρήγμασι τί ἐστι; what have you to do with these matters? Hdt.5.33; τί τῷ νόμῳ καὶ τῇ βασάνῳ; D.29.36:—folld. by a clause, τί δὲ τίν, εἰ κωτίλαι εἰμές; Theoc.15.89; or with inf., τί γάρ μοι τοὺς ἔξω κρίνειν; 1 Ep.Cor.5.12:—v. εἰμί c.111.2.e τί; also often stands abs. as Adv. how? why? wherefore? Il.1.362, etc.; so too in [dialect] Att., Pl.Cri. 43c, etc.; δόμων γὰρ ζῶσι τῶνδε δεσπόται. Answ. τί ζῶσιν; how do you mean forsooth!E.
Alc. 806; Κιθαιρὼν--Answ. τί Κιθαιρών; what aboutK.? Id.Ba. 1177 codd., cf. 1182 (both lyr.); cf. τίη.f τί with Particles: - τί γάρ; why not? how else? and so it came to mean of course, no doubt, A.Ag. 1239, Ch. 880, Eu. 678, etc.; used in affirmative answers, Pl.Phdr. 258d, Tht. 209b, al.; to introduce an argument, Arist.Pol. 1281a14; v. γάρ 1.4:— τί δαί; v. δαί:— τί δέ; serving to pass on quickly to a fresh point, Pl.Hp.Ma. 288c, al.; τί δέ, εἰ.. ; but what, if.. ? E.Hel. 1043; τί δ' ἄν, εἰ.. ; Ar.Th. 773; τί δ' ἢν.. ; Id.Nu. 1444; τί δέ, εἰ μὴ.. ; what else but.. ? X.Oec.9.1, cf. S.OT 941, Ph. 421; so τί δὲ δή; τί δή; τί δή ποτε; why ever? why in the world? what do you mean? Pl.R. 470e, Grg. 469a, Sph. 241d, S.El. 1184:—so also τί δῆτα; how, pray? τί δῆτ' ἄν, εἰ.. ; Ar.Nu. 154:— ( τί μή; f.l. in S.Aj. 668):— τί μήν; i.e. yes certainly, much like τί γάρ; Pl.Tht. 162e, etc., prob. in S.Aj. 668:— τί μὴν οὔ; in reply to a question, Id.El. 1280 (lyr.):— τί νυ; why now? Il.1.414, etc.:— τί δ' οὔ; parenthetic, why not? as an affirmative answer, S.Ant. 460; τί οὐ καλοῦμεν; i.e. let us call, Ar.Lys. 1103; τί οὐ βαδίζομεν; etc., Pl.Prt. 310e, etc.:— τί οὖν; how so? making an objection, A.Th. 208; but τί οὖν ἔτ' ἂν σαίνοιμεν.. μόρον; ib. 704; τί οὖν οὐκ ἐρωτᾷς; Pl.Ly. 211d:— τί ποτε; v. τίπτε;g with Conjunctions following:—τί ὅτι.. ; why is it that.. ? Stratt.62 (f.l.), LXX Ge. 3.1, Ev.Luc.2.49, etc.:—with Conjunctions preceding, ἵνα τί; v. ἵνα B. 11.3 c.h with Preps.:— διὰ τί; wherefore? Ar.Pl. 1111, etc.:— ἐκ τίνος; from what cause? X.An.5.8.4:— ἐς τί; to what point? how long? Il.5.465; but also, to what end? S.Tr. 403, cf. OC 524 (lyr.):— κατὰ τί; for what purpose? Ar.Nu. 239:— πρὸς τί; wherefore? S.OT 766, 1027, etc.II τίς is sts. used for ὅστις in indirect questions,εἰρώτα δὴ ἔπειτα τίς εἴη καὶ πόθεν ἔλθοι Od.15.423
, cf. 17.368; ; οὐδ' ἔχω τίς ἂν γενοίμαν ib. 905 (lyr.);οὐκ ἔχω τί φῶ Id.Ch.91
, cf. S.OC48, etc.;ἐπισκεψώμεθα τίνες πέπανται σφενδόνας X.An.3.3.18
; εἰπὲ τίνα γνώμην ἔχεις ib.2.2.10; freq. in later Gr., where ὅστις is very rare,εἰς τὸ λογιστήριον γράφων.. τί ὀφείλεται PHib.1.29.42
(iii B.C.), cf. PCair.Zen. 21.40, al. (iii B.C.); οὐθεὶς ἐσήμηνεν παρὰ τί ἂν τοῖς προστεταγμένοις.. οὐ κατηκολούθησαν nobody indicated why they should not have obeyed orders, PTeb.72.160, cf. 61 (b). 227 (ii B.C.); ὅστις and τίς are sts. combined, , cf. A.Pr. 489 sq., 617, 623:—later with inf., τί πράττειν οὐκ ἔχω I do not know what to do, Aesop.67, cf. Ps.-Luc.Philopatr.29.b sts. not in indirect questions, whoever, whatever,αἰτοῦ τί χρῄζεις ἕν E.Fr.773.2
; ταῦτα οὐκ ἀπέστελλον πάντα, ἀλλ' ἐκλεγόμενοι τίνων αἱ τιμαὶ ἐπετέταντο whatever things had risen in price, D.56.24; τίνα δ' ἁ Κύπρις οὐκ ἐφίλησεν whomsoever K. has not loved, AP5.169 (Noss.); τίνι ἡ τύχη δίδωσι, λαβέτω Antiochusap.Ptol.Euerg.3 J.;λαμβανέτω τί θέλει AP12.219
(Strat.);τὰν ὀνάλαν κίς κε γινύειτει IG 9(2).517.22
(Larissa, iii B.C.); καὶ τί ἂν εἶ ( = ᾖ) λοιπόν ib.5(1).1390.50 (Andania, i B.C., nisi leg. καἴ τι ἂν, v. supr.A. 111.2e);τίς ἂν δὲ χεῖρα προσαγάγῃ Epigr.Gr.376a
([place name] Aezani);τίς σοφός, αὐτῷ προσκολλήθητι LXXSi.6.34
;οὐ τί ἐγὼ θίλω, ἀλλὰ τί σύ Ev.Marc.14.36
; τίς σοφίῃ πάντων πρῶτος, τούτου τρίποδ' αὐδῶ Orac. ap. D.S.9.3 et ap.D.L. 1.28 codd. (ὃς Cobet from Sch.Ar.Pl.9);χαῖρε καὶ σύ, τίς ποτ' εἶ IG9
(2).953 ([place name] Larissa), cf. CIG 1982 ([place name] Thessalonica); in other places, as S.El. 1176, Tr. 339, OT 1144, E. Ion 324, this constr. cannot be admitted.c τίς = ὅστις after a neg., μή τίς ἐστιν ἐν ὑμῖν ἀνὴρ ἢ γυνὴ.., τίνος ἡ διάνοια ἐξέκλινεν κτλ.; LXX De.29.18.d = ὅς orὅσπερ, τέων.. Ζεὺς ἐπὶ σαλπίγγων ἱρὰ βοῇ δέχεται Κᾶρες ὁμοῦ Λελέγεσσι Call.Aet.3.1.60
, cf. Del. 185, Epigr.30.2, Nic.Al.2;Δωροθέαν, τίς τὸν ἐμὸν ἄνδρα εἶχε Tab.Defix.Aud.10.4
(Cnidus, ii/i B.C.), cf. 5.2,8; , cf. 56 (Senatus consultum, Delph., ii B.C.);τίνα με ὑπονοεῖτε εἶναι, οὐκ εἰμὶ ἐγώ Act.Ap. 13.25
; τίς ἔζησεν ἔτη β who lived.., IG14.1560 ([place name] Rome), cf. 1391 (ibid.);εὗρον γεωργόν, τίς αὐτὰ ἑλκύσῃ BGU822.5
(ii/iii A.D.).2 τίς; τί; in direct or indirect questions may be construed with a part., σὺ δὲ τίς ὢν ταῦτα λέγεις; being who, i.e. who are you that.. ? Pl.Grg. 452a;ἐπειρέσθαι.. τίνες ἐόντες ἄνθρωποι.. ταῦτα προαγορεύουσι Hdt.1.153
; καταμεμάθηκας.. τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσι; X.Mem.2.2.1; or in a subordinate clause, ἀλλ' ὅταν τί ποιήσωσι, νομιεῖς αὐτοὺς σοῦ φροντίζειν; ib.1.4.14; νῦν δ' ἐπειδὴ τίνος τέχνης ἐπιστήμων ἐστί, τίνα ἂν καλοῦντες αὐτὸν ὀρθῶς καλοῖμεν; Pl. Grg. 448c.IV τί as exclamatory Adv., how.. ! , cf. 4.10; τί θέλω how I wish! Ev.Luc.12.49; τί στενή v.l. in Ev.Matt.7.14.C Prosody: τις and τίς keep [pron. full] ῐ in all cases (digamma operates in Il.6.462, etc.).II τί was never elided; but hiatus is allowed after τί in [dialect] Ep. τί ἢ (v. τίη), also in Com., as τί οὐ; Ar.Av. 149; τί οὖν; Id.Pl.94; τί ἔστι; Id.Nu.82, Av. 1036; τί, ὦ πάτερ; Id.Nu. 80:—a licence which is rarer in Trag., τί ἔστιν; S.Ph. 733; τί οὖν; A.Th. 208, 704, Eu. 902, S.Aj. 873 (lyr.), Ph. 100, etc.; τί εἶπας; Id.Tr. 1203, Ph. 917. -
16 ἀλιταίνω
ἀλῐταίνω [pron. full] [ᾰλ], [dialect] Ep. Verb, used by A. in lyr., chiefly in [tense] aor. 2 [voice] Act. and [voice] Med.:—Aet., [tense] aor. 2Aἤλῐτον Il.9.375
, Thgn.1170, A.Eu. 269: subj.ἀλίτῃ Ps.-Phoc.208
; opt. ; part. (cj. Auratus): later [dialect] Ep. [tense] aor. 1 :—[voice] Med., ἀλιταίνεται Hes.Op. 330: [tense] aor.ἀλίτοντο, ἀλίτωμαι, ἀλίτωμαι, ἀλιτέσθαι Hom.
, v. infr.: participial form ἀλιτήμενος:— sin or offend against, c. acc. pers.,ἐκ γὰρ δή μ' ἀπάτησε καὶ ἤλιτεν Il.9.375
;ὅτις σφ' ἀλίτηται ὀμόσσας 19.265
;Αθηναίην ἀλίτοντο Od.5.108
;ἀθανάτους ἀλιτέσθαι 4.378
, cf. Hes.Sc.80, Thgn.l.c.;ἀλιταίνητ' ὀρφανὰ τέκνα Hes. Op. 330
, cf. A. Eu. 269, Ps.-Phoc.l.c.2 c.acc. rei, transgress,Διὸς δ' ἀλίτωμαι ἐφετμάς Il.24.570
; ὅρκον, σπονδάς, A.R.4.388, Opp.H.5.563.3 c. gen., stray from,ἀλίτησεν ἀταρποῦ Orph.
l.c., cf. Call.Dian. 255.4 ἀλιτήμενος as Adj., = a)litro/s, qeoi=s a). sinful in the eyes of gods, Od.4.807.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀλιταίνω
-
17 ἀποβαίνω
A- εβήσετο Il.2.35
: [tense] aor. 2 ἀπέβην: [tense] pf. ἀποβέβηκα—in these tenses intr. ([tense] pres. not in Hom.):— step off from a place, νηὸς ἀ. alight, disembark from a ship, Od.13.281; ἀπὸ τῶν νεῶν, ἀπὸ τῶν πλοίων, Hdt.5.86,4.110;ἐκ τῶν νεῶν X.HG5.1.12
:abs., disembark, Hdt.2.29, Th.1.111, etc.;ἀ. ἐς χώρην Hdt.7.8
.β, cf. E.Fr. 705, Th.4.9, Lys.2.21;ἐς τὴν γῆν Th.1.100
; ἐξ ἵππων ἀ. ἐπὶ χθόνα dismount from a chariot, Il.3.265, cf. 11.619;ἵππων 17.480
; but in D.61.23 τὸ ἀποβαίνειν seems to be the art of leaping from horse to horse (cf. ἀποβάτης)τῇ συνωρίδι τοῦ ἀποβάντος IG9(2).527.10
([place name] Larissa): generally, ἀβάτων ἀποβάς having stepped off ground on which none should step, S.OC 167.2 go away, depart, Il.1.428, 5.133, etc.;ἀπέβη πρὸς μακρὸν Ολυμπον 24.468
; πρὸς δώματα, κατὰ δῶμα, Od.4.657, 715;μετ' ἀθανάτους Il.21.298
: c. gen.,ἀ. πεδίων E. Hec. 140
;ἀπὸ τῆς φάτνης X.Eq.Mag.1.16
; of death,ἀπὸ δὲ φθίμενοι βεβᾶσι E.Andr. 1022
; of hopes, vanish, come to nought, Id.Ba. 909 (lyr.).II of events, issue, result from,τὰ ἔμελλε ἀποβήσεσθαι ἀπὸ τῆς μάχης Hdt.9.66
; resulted,Pl.
Phlb. 39a, cf. Lg. 782e;ὅ τι ἀποβήσεται Id.Prt. 318a
, etc.; τὸ ἀποβαῖνον, [var] contr. τὠποβαῖνον, the issue, event, Hdt.2.82, etc.; τὰ ἀποβαίνοντα, τὸ ἀποβάν, the results, Th.1.83, 2.87; the probable results,Id.
3.38, cf. S.E.M.5.103.2 freq. with an Adv. or other qualifying phrase, σκοπέειν.. τὴν τελευτὴν κῇ ἀποβήσεται how it will turn out, issue, Hdt.1.32; ἀ. τῇ περ εἶπε ib.86; ἀ. κατὰ τὸ ἐόν ib.97; ἀ. παρὰ δόξαν, ἀ. τοιοῦτον, Id.8.4,7.23;τοιόνδ' ἀπέβη τόδε πρᾶγμα E. Med. 1419
, cf. X.Cyr.1.5.13;πολέμου τοιοῦτον ἀπέβη τὸ τέλος Plb.26.6.15
;οὐδὲν αὐτῷ.. ὡς προσεδέχετο ἀπέβαινεν Th.4.104
, cf. 3.26;παρὰ γνώμην ἀ. 5.14
; opp.κατὰ γνώμαν ἀ. Theoc.15.38
;πῶς ἡ φήμη δοκεῖ ὑμῖν ἀποβῆναι; And.1.131
.3 abs., turn out well, succeed,ἡ ὑπόσχεσις ἀπέβη Th.4.39
, cf. 5.14; of dreams, turn out true, Arist.Div. Somn.463b10.4 of persons, with an Adj., turn out, prove to be so and so, ἀ. οὐ κοινοί prove partial, Th.3.53;ἀ. χείρους Pl.Lg. 952b
;φρενιτικοὶ ἀ. Hp.Coac. 405
;τύραννος ἐκ βασιλέως ἀ. Plb.7.13.7
; also of a wound,ἰάσιμον ἀ. Pl.Lg. 878c
.b with εἰς.., ἀ. εἰς τὰ πολιτικὰ οἱ τοιοῦτοι prove fit for public affairs, Id.Smp. 192a;ἐς ἀλαθινὸν ἄνδρ' ἀ. Theoc.13.15
.c of conditions, etc., ἀπέβη ἐς μουναρχίην things ended in a monarchy, Hdt.3.82; ;ἀποβήσεται εἰς μαρτυρίαν Ev.Luc.21.13
.5 of space, μέγεθος μὲν ἦν πρὸς τὸν Ἠριδανὸν ἀποβεβηκῦα reaching, extending to.., Pl.Criti. 112a.6 τῷ ἀποβεβηκότι ποδί with the hind foot, opp. τῷ προβεβηκότι, Arist.IA 706a9.B causal, in [tense] aor. 1 ἀπέβησα, cause to dismount, disembark, land (in which sense ἀποβιβάζω serves as [tense] pres.),ἀ. στρατιήν Hdt.5.63
, 6.107;ἐς τὴν Ψυττάλειαν Id.8.95
.II hence, in [voice] Pass., τὸ ἀποβαινόμενον σκέλος a leg put out so as not to bear the weight of the body, Hp.Art.52:—[voice] Act., Id.Mochl.20.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποβαίνω
-
18 ἅζομαι
A :—stand in awe of, esp. gods and one's parents,ἁζόμενοι.. Απόλλωνα Il.1.21
;μήτ' οὖν μητέρ' ἐμὴν ἅζευ Od.17.401
; followed by inf.,χερσὶ δ' ἀνίπτοισιν Διἴ λείβειν.. ἅζομαι Il.6.267
;ξείνους οὐχ ἅζεο.. ἐσθέμεναι Od.9.478
;ἅ. μή Il.14.261
;τίς δή κεν.. ἅζοιτ' ἀθανάτους; Thgn.748
,cf.Alcm.54: used by A. in lyr.,τίς οὖν τάδ' οὐχ ἅζεται; Eu. 389
; Παλλάδος δ' ὑπὸ πτεροῖς ὄντας ἅζεται πατήρ (sc. Ζεύς) respects.., ib. 1002;ἅζονται γὰρ ὁμαίμους Id.Supp. 652
; πλόκαμον οὐδάμ' ἅζεται ib. 884 (all lyr.); θανεῖν οὐχ ἅζομαι I fear not to die.., E.Or. 1116.2 abs. in part., reverently, in holy fear, Od.9.200; ἀμφί σοι ἁζόμενος S.OT 155. -
19 δεισιδαίμων
δεισιδαίμων, ον, gen. ονος can, like δεισιδαιμονία, be used in a denigrating sense ‘superstitious’ (cp. Maximus Tyr. 14, 6f in critique of the δ. as a κόλαξ ‘flatterer’ of the gods μακάριος εὐσεβὴς φίλος θεοῦ, δυστηχὴς δὲ ὁ δεισιδαίμων [s. H. app. and T.’s rdg.]; Philo, Cher. 42; s. Field, Notes 125–27), but in the laudatory introduction of Paul’s speech before the Areopagus Ac 17:22 it must mean devout, religious (so X., Cyr. 3, 3, 58, Ages. 11, 8; Aristot., Pol. 5, 11 p. 1315a, 1; Kaibel 607, 3 πᾶσι φίλος θνητοῖς εἴς τʼ ἀθανάτους δεισιδαίμων) comp. for superl. (as Diog. L. 2, 132): δεισιδαιμονεστέρους ὑμᾶς θεωρῶ I perceive that you are very devout people Ac 17:22 (the Athenians as the εὐσεβέστατοι τ. Ἑλλήνων: Jos., C. Ap. 2, 130. Cp. Paus. Attic. 24, 3 Ἀθηναίοις περισσότερόν τι ἢ τοῖς ἄλλοις ἐς τὰ θεῖά ἐστι σπουδῆς).—DELG s.v. δαίμων. TW. Spicq. -
20 μετασχηματίζω
μετασχηματίζω fut. μετασχηματίσω; 1 aor. μετεσχημάτισα.① to change the form of someth., transform, change (Pla., Leg. 10 p. 903e; 906c; Aristot., De Caelo 3, 1 p. 298b, 31; Plut., Ages. 603 [14, 2], Mor. 426e; 680a; Sext. Emp., Math. 10, 335; LXX; TestSol 20:13; TestJob; TestReub 5:6; Philo, Aet. M. 79; Jos., Ant. 7, 257; Chaeremon, Fgm. 20 D p. 34 H.; Theoph. Ant. 2, 6 [p. 108, 16]) μ. τὸ σῶμα τ. ταπεινώσεως ἡμῶν change our lowly body to be like the glorious body Phil 3:21 (cp. Philo, Leg. ad Gai. 80).—DHall, NTS, 40, ’94, 143–47, argues for this ‘normal’ use 1 Cor 4:6 and against the view in 3 below.② to feign to be what one is not, change/disguise oneself, mid. (Jos., Ant. 8, 267) abs. 2 Cor 11:15. W. εἴς τι into or as someth. (Diod S 3, 57, 5 εἰς ἀθανάτους φύσεις; 4 Macc 9:22; TestJob 17:2 εἰς βασιλέα τῶν Περσῶν) ὁ σατανᾶς εἰς ἄγγελον φωτός Satan disguises himself as an angel (fr. the realm) of light vs. 14 (cp. TestReub 5:6 the guardian angels μετεσχηματίζοντο εἰς ἄνδρα). Of the false apostles μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀποστόλους Χριστοῦ who masquerade as apostles vs. 13 (JColson, JTS 17, 1916, 379ff; cp. Hippol., Ref. 10, 32, 5 οἱ αἱρεσιάρχοι ὁμοίοις λόγοις τὰ ὑπʼ ἐκείνων προειρημένα μετασχηματίσαντε).③ to show a connection or bearing of one thing on another, apply to. 1 Cor 4:6 is unique (for sim. usage s. σχηματίζειν and σχῆμα in Philostrat., Vi. Soph. 2, 17, 1; 2, 25, 1. In Ps.-Demetr., Eloc. 287; 292–94 σχηματίζειν means ‘say someth. with the aid of a figure of speech’; on the rhetorical features s. BFiore, Covert Illusion in 1 Cor 1–4: CBQ 47, ’85, 85–102; CClassen, WienerStud 107/8, ’94/95, 326f): ταῦτα μετεσχημάτισα εἰς ἐμαυτὸν κ. Ἀπόλλων I have applied this to Apollos and myself=I have given this teaching of mine the form of an exposition concerning Apollos and myself (s. Hall, 1 above).—New Docs 3, 76. DELG s.v. ἔχω. M-M. TW. Sv.Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία > μετασχηματίζω
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἀθανάτους — ἀθάνατος undying masc acc pl (epic) ἀθάνατος undying masc/fem acc pl ἀ̱θανάτους , ἀθανατόω make immortal imperf ind act 2nd sg (doric aeolic) ἀθανατόω make immortal imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Φιλίας ἀθανάτους. — φιλίας ἀθανάτους. См. Дружба … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
безсъмьртьныи — (158) пр. Бессмертный, не подверженный смерти: не помысли д҃ши оумирати бесъмрьтьна бо ѥсть. Изб 1076, 90; д҃шю... ||...бесъмьртьноу. (ἀϑάνατον) КЕ XII, 250 251; адама оубо не смьртьна створи б҃ъ. ни бесмертьна же... ˫акоже камо хоще||ть… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
Αφροδίτη — I Η θεά του έρωτα στην αρχαία ελληνική μυθολογία. Συμβόλιζε το ένστικτο και τη ζωική δύναμη της αναπαραγωγής και της γονιμότητας. Ο Ησίοδος, στη Θεογονία, την παρουσιάζει να γεννιέται από τους αφρούς των κυμάτων, ύστερα από τη γονιμοποίηση του… … Dictionary of Greek
Υδάρνης — Όνομα Περσών στρατηγών και μεγιστάνων. 1. Πέρσης στρατηγός, γιος του Υδάρνη, που ηγήθηκε 10.000 επίλεκτων Περσών που τους ονόμαζαν «αθάνατους», γιατί όταν κάποιος απ’ αυτούς πέθαινε ή σκοτωνόταν τον αντικαθιστούσαν αμέσως με άλλον. Όταν ο Ξέρξης… … Dictionary of Greek
дружба(дружество) — Больше той любви не бывает, как друг за друга умирают. Ср. Скатившись с горной высоты, Лежал на прахе дуб, перунами разбитый, А с ним и гибкий плющ, кругом его обвитый... О дружба, это ты!... Жуковский. Дружба. Ср. Giurammo insiem di vivere E di… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона
дружество — дружба (дружество) Больше той любви не бывает, как друг за друга умирают. Ср. Скатившись с горной высоты, Лежал на прахе дуб, перунами разбитый, А с ним и гибкий плющ, кругом его обвитый... О дружба, это ты!... Жуковский. Дружба. Ср. Giurammo… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона
Дружба — Дружба. Дружество. Больше той любви не бываетъ, Какъ другъ за друга умираютъ. Ср. Скатившись съ горной высоты, Лежалъ на прахѣ дубъ, перунами разбитый, А съ нимъ и гибкій плющъ, кругомъ его обвитый... О дружба, это ты!... Жуковскій. Дружба. Ср.… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
TERAPHIM — memorati Genes. c. 31. v. 19. Furata est Rachel Teraphim Patris sui: et alibi; ut videbitur; vox est Hebr. a singul. Taraph, quod in genere significat perfectam viri imaginem, ut 1. Sam. c. 19. v. 13. Michal vero assumptam quandam imaginem (Hebr … Hofmann J. Lexicon universale
Ξάνθος — I Πόλη της αρχαίας Λυκίας. Σύμφωνα με επιγραφές της Λυκίας, η παλαιότερη ονομασία της ήταν Άρινα ή Άρνα. Τον 6o αι. π.Χ., η Ξ. ήταν η κυριότερη πόλη της Λυκίας, όταν ο στρατηγός του Κύρου, Αρπαγος, ανέλαβε να κατακτήσει τη δυτική Μικρά Ασία, μετά … Dictionary of Greek
βροτός — βροτός, όν (AM) ως ουσ. θνητός, άνθρωπος (σε αντίθεση με τους αθανάτους ή τον θεό) αρχ. ως επίθ. «βροτός ανήρ» άνθρωπος θνητός και όχι θεός. [ΕΤΥΜΟΛ. Η λ. απαντά ήδη στον Όμηρο (πρβλ. και άμβροτος). Πρόκειται για αιολικό τ. αντί του *βρατός <… … Dictionary of Greek