-
21 ἔρις
Aἔριν Od.3.136
, etc.; also ἔριδα, usu. in [dialect] Ep.: pl.ἔριδες, laterἔρεις Ep.Tit.3.9
, etc.:—strife, quarrel, contention:I in Il., mostly of battle-strife,αἰεὶ γάρ τοι ἔ. τε φίλη πόλεμοί τε μάχαι τε 1.177
;μεμαυῖ' ἔριδος καὶ ἀϋτῆς 5.732
, cf. 13.358 ;κακὴ ἔ. 3.7
;ἔ. πτολέμοιο 14.389
, al.; reversely,ἔριδος νεῖκος 17.384
; ἔριδα ξυνάγοντεςἌρηος 5.861
; ἔριδι or ἐξ ἔριδος μάχεσθαι, 1.8, 7.111 ;ἔριδι ξυνιέναι 20.66
, 21.390 ; later,τὰν Ἀδράστου τάν τε Καδμείων ἔριν Pi.N.8.51
;ἔρις ἐνόπλιος Gorg.Fr.6
D.II generally, quarrel, strife,ἔρις θυμοβόρος Il.20.253
, etc.: less freq. in pl., ἔριδας καὶ νείκεα ib. 251 : freq. of political or domestic discord,φόνοι, στάσεις, ἔρις, μάχαι S.OC 1234
(lyr.);ἔριδες, νείκη, στάσις,..πόλεμος Ar.Th. 788
;ἔριδος ἀγών S.Aj. 1163
(anap.); ;ἔριν περί τινος ἐκφυγεῖν Pl.Lg. 736c
; λύειν, κατασβέσαι, E.Ph.81, S.OC 422 ;γενέσθαι ἔριν πρὸς σφᾶς αὐτούς Th.6.31
: with Preps.,ἐς ἔριν ἐλθεῖν τινι Hdt.9.33
, cf. Ar.Ra. 877 (hex.); ἀφῖχθαι, ἐμπεσεῖν, E.IA 319 (troch.), 377 ;ἐν πολλῇ ἔριδι εἶναι Th.2.21
;ἐν ἔριδι εἶναι πρὸς ἀλλήλους Id.6.35
;ὑπὲρ τοῦ μέλλοντος δι' ἐρίδων ἦν Plu.Caes.33
: c. inf.,εἰσῆλθε τοῖν τρὶς ἀθλίοιν ἔρις..ἀρχῆς λαβέσθαι S.OC 372
.2 wordy wrangling, disputation,ἐκ τῆς ἔριδος..ἐμάχοντο Hdt.1.82
; ;ἐγένετο ἔρις τοῖς ἀνθρώποις μὴ λοιμὸν ὠνομάσθαι ἀλλὰ λιμόν Th.2.54
;ἦν ἔρις καὶ ἄγνοια εἴτε.. Id.3.111
;μεστὸς ἐρίδων καὶ δοξοσοφίας Pl.Phlb. 49a
, cf.Ti. 88a ;ἡ περὶ τὰς ἔριδας φιλοσοφία Isoc.10.6
;ἔριδος ἕνεκα Pl.Sph. 237b
; cf. ἐριστικός.III Personified, Eris, a goddess who excites to war,Ἔ. κρατερή Il.20.48
;ἐν δ' Ἔ. ἐν δὲ Κυδοιμὸς ὁμίλεον, ἐν δ' ὀλοὴ Κήρ 18.535
;Νὺξ..Ἔριν τέκε καρτερόθυμον Hes.Th. 225
: hence, as goddess of Discord, at the marriage of Peleus and Thetis, Coluth.39, al.2 as a principle of nature,πάντα κατ' ἔριν γίνεσθαι Heraclit.8
: pl., Emp.124.2.IV contention, rivalry, freq. in Od., ἔργοιο in work, 18.366 ; ὅς τις ἔριδα προφέρηται ἀέθλων for prizes, 8.210 ;ἔρις χερσὶ γένηται 18.13
; ἔριδα προφέρουσαι in eager rivalry, 6.92 ;ἔριν στήσαντες ἐν ὑμῖν 16.292
: in later Poets, contest, καλλονᾶς, μελῳδίας, E.IA 1308, Rh. 923 ;ὅπλων ἔριν ἔθηκε συμμάχοις Id.Hel. 100
;ἔριν ἔχειν ἀμφὶ μουσικῇ Hdt.6.129
; ;ἔριν ἐμβάλλειν τισὶ πρὸς ἀλλήλους ὅπως.. X.Cyr.6.2.4
; εἰς ἔριν ὁρμᾶσθαι ταύτης τῆς μάχης πρὸς τοὺς πεπαιδευμένους ib.2.3.15 ;εἰς ἔριν συμβάλλειν τινὰς περὶ ἀρετῆς Id.Lac.4.2
; κατ' ἔριν τὴν Ἀθηναίων out of rivalry with.., Hdt.5.88, cf. Pl.Criti. 109b ; ἔβα Πινδάροιο (leg. - οι)ποτ' ἔριν Corinn. 21
; Διὸς βρονταῖσιν εἰς ἔριν κτυπῶν in rivalry with.., E.Cyc. 328 ; in good sense,ἔρις ἀγαθῶν A.Eu. 975
(lyr.), cf. Hes.Op.24.------------------------------------ἔρις (B),A = ἶρις, [dialect] Att., acc. to Hsch. s.v. ἔριδας. -
22 μετοχή
μετοχή, ῆς, ἡ (s. μετέχω and next entry; Hdt.+; pap; Ps 121:3; PsSol 14:6; Philo, Leg. All. 1, 22) sharing, participation (BGU 1123, 11 [I B.C.]; PLond III, 941, 8 p. 119 [A.D. 227] al.) τίς μ. δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; what have righteousness and lawlessness in common? 2 Cor 6:14 (there is a purely formal parallel to 2 Cor 6:14–16 in Himerius, Or. [Ecl.] 3, 6 ποῦ δὲ συμβαίνει κ. μίγνυται ἡδονὴ πόνοις, καρτηρία τρυφῇ, ἀκαδημία καὶ πόρναι, φιλοσοφία καὶ πότος, σωφρονούντων βίος καὶ ἀκόλαστα μειράκια;=Is there really anything in common between pleasure and toil, perseverance and luxury, school and prostitutes, study and partying, the prudent life and undisciplined puerility?).—DELG s.v. 1 ἔχω. M-M. TW. Spicq. Sv. -
23 διατρίβω
A- τέτρῐφα Plb.4.57.3
:—[voice] Pass., [tense] aor. 2 διετρίβην [ῐ] (v. infr.):—rub hard,χερσὶ διατρίψας Il.11.847
: more freq., wear away, consume,πάντα διατρίβουσιν Ἁχαιοί Od.2.265
;χρήματα Thgn. 921
;τὰ τῶν Πελοποννησίων Th.8.87
; εἰς αἰτίας ἀλόγους δ. τὸ θεῖον to fritter away Providence into unreasoning causes, Plu.Nic.23:— [voice] Pass., κάκιστα διατριβῆναι perish utterly, Hdt.7.120 (v.l. ἐκ-), cf. Th. 8.78.II spend, of Time,θερείην Hdt.1.189
; freq.χρόνον δ. Lys. 3.11
;παρά τινι Hdt.1.24
, etc.;δ. τινὰς ἡμέρας X.HG6.5.49
;ἓξ ἔτη Isoc.4.141
(later c. gen.,ἐτῶν οὐκ ὀλίγων ἐν Ῥώμῃ δ. Hdn.3.10.2
):— [voice] Pass.,ἐνιαυτὸς διετρίβη Th.1.125
.2 abs. (without χρόνον), waste time, οὐ μὴ διατρίψεις..; make no more delay, Ar.Ra. 462; δ. ἐν γυμνασίοις pass all one's time there, Id.Nu. 1002; ;ἐν ἀγρῷ Philem.71.6
; αὐτοῦ, ἔνδον, Pl.Prt. 311a;δ. μετ' ἀλλήλων
go on talking,Id.
Phd. 59d, etc.: hence, busy, employ oneself,ἐν ζητήσει Id.Ap. 29c
;ἐν φιλοσοφίᾳ Id.Tht. 173c
; , Isoc.3.19, D.2.16;ἀμφί τι X.Eq.2.1
; , Isoc.1.4;πρὸς ἱππικῇ Pl.Prm. 126c
;πρὸς τοῖς ἔργοις Arist.Pol. 1309a8
; πρὸς φιλοσοφίᾳ (prob. l. for - ίαν) Pl.R. 540b: c. part.,δ. μελετῶσαι X.Cyr.1.2.12
.b abs., lose time, delay, Il.19.150, Hp.VC19, Ar.Eq. 515, etc.;λέγε καὶ μὴ διάτ ριβε Pl.R. 472b
; διατέτρῐφα I have let the time slip by.., Id.Tht. 143a: c. part., καθ' ἕκαστα λέγων δ. to waste time in speaking, Isoc.3.35, cf. D.1.9.3 reside, PHal.1.182 (iii B.C.), PStrassb. 22.6 (ii A.D.), etc.III put off by delay, thwart, hinder,μή τι διατρίβειν ἐμὸν χόλον Il.4.42
;οὔ τι διατρίβω μητρὸς γάμον Od.20.341
; : c. dupl. acc. pers. et rei, ὄφρα κεν ἥ γε διατρίβῃσιν Ἀχαιοὺς ὃν γάμον put them off in the matter of her wedding, Od. 2.204: c. gen. rei, μὴ δηθὰ διατ ρίβωμεν ὁδοῖο let us not lose time on the way, ib. 404:—[voice] Med.,μή τι διατριβώμεθα πείρης A.R.2.883
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διατρίβω
-
24 ἥκιστος
ἥκιστος, superl. zu ἣσσων (zu ἦκα gehörig? vgl. das Vorige; im Gebrauche dem Positiv κακός u. μικρός entsprechend), der schlechteste, geringste, kleinste, schwächste, erst bei Sp.; Ael. V. H. 4, 31 ἥκιστος ϑηρᾶν u. 9, 1 ἥκιστος κρυμὸν φέρειν, nach einer homerischen Stelle, s. ἤκιστος. – Gew. adv. ἥκιστα, am wenigsten, gar nicht, οἷν ἐγὼ ἥκιστ' ἂν ἠϑέλησ' ὀλωλότων κλύειν Soph. Phil. 425; oft in der Antwort, bestimmt verneinend, O. R. 623 Tr. 318 u. öfter; vgl. Eur. Suppl. 554; Ar. Nubb. 316; Plat. Gorg. 469 u. öfter; ἥκιστα · φεύγειν σκαιὸν ἄνδρ' ἐχϑρὸν χρεών Eur. Herc. Für. 299; οὐχ ἥκιστα, ἀλλὰ μάλιστα Her. 4, 170; κελεύων ὡς ἥκιστα ἐπιφανῶς κατασχεῖν so wenig wie möglich, Thuc. 1, 91; ἥκιστα φιλοσοφίᾳ πρέποντα ποιεῖν, was sich gar nicht, am 500 b; c. gen., τὸ τεϑνάναι ἣκιστ' αὐτοῖς ἀνϑρώπων φοβερόν, ist ihnen am wenigsten unter den Menschen furchtbar, Phaed. 67 e, öfter; vgl. οὐχ ἥκιστα Ἀϑηναίων σέ, ἀλλ' ἐν τοῖς μάλιστα Crit. 52 a; ἥκιστα πάντων Ar. Plut. 440. – Häufig οὐχ ἥκιστα als Litotes, gar sehr, ganz besonders, οἵτε ἄλλοι ἄνϑρωποι καὶ οὐχ ἥκιστα Ἀϑηναῖοι, sowohl die übrigen Menschen, als ganz besonders die Athener, Plat. Prot. 314 c; Theaet. 177 c; πολλαχῇ μὲν καὶ ἄλλῃ, οὐχ ἥκιστα δὲ κατὰ τὴν γένεσιν Conv. 178 a; μέγιστον δὲ καὶ οὐχ ἥκιστα ἔβλαψεν Thuc. 7, 44, öfter; Xen. Mem. 1, 2, 23 u. Sp.
-
25 διαφορά
II difference, Th.3.10 (pl.), etc.; [full] περί τι D.H. Comp.15;θεοῦ πρὸς ἄνθρωπον Plu.2.1075c
; διαφορὰν ἔχειν to differ, Men.426.2 in Logic, the differentia of a species,ἐκ τοῦ γένους καὶ τῶν διαφορῶν τὰ εἴδη Arist.Metaph. 1057b7
, cf. Top. 139a29: hence in pl. of species or kinds, Id.Pol. 1285a1, 1289a20, Thphr. HP6.4.5;εἴδη καὶ δ. Plu.2.719e
; alsoκατὰ διαφορὰν ποιός Stoic.2.128
,al.III variance, disagreement, Hdt.1.1;δ. ἔχειν τινί E. Med.75
: pl., τὰς διαφορὰς διαιρέειν, καταλαμβάνειν, settle the differences, Hdt.4.23,7.9.β; δ. θέσθαι καλῶς And.1.140
;διαφοραὶ πρός τινας Pl.Phdr. 231b
;δ. πρὸς ἀλλήλους περί τινος Lys.25.10
;ἐν δ. καταστῆναί τινι Antipho 1.1
;δ. φιλοσοφίᾳ καὶ ποιητικῇ Pl.R. 607b
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαφορά
-
26 παιδικός
A of a child,θρίξ IG12(5).173
iii 4 ([place name] Paros); (ii B. C.);ἡλικία Demetr.
Lac.Herc.1055.10; for or like a child, whether boy or girl, but more commonly the former, boyish, , cf. S.Fr. 841; ; π. χορός the chorus of boys, Lys.21.4; π. δῶρον a present for a child, Arist.EN 1123a15; π. ἁμαρτίαι, φιλίαι, ib. 1119a34, 1165b26; π. μαθήματα the elementary sciences, chiefly geometry, Plb.9.26a.4;π. μέτρησις Str.2.4.2
; (Milet., iii/ii B. C.); τὸ π. νικᾶν to win in the boys' games, IG5(1).275, al. (Sparta, also written [full] παιδιχόν, ib.260, al.); π. αὐλός, opp. παρθένιος, Arist.HA 581b11.2 playful, sportive,λόγοι X.Ages.8.2
; opp. σπουδαῖος, Pl.Cra. 406c. Adv. - κῶς, opp. σπουδαίως, ibid., Id.Ly. 211a, etc.II of or for a beloved youth, ὕμνοι π. love-songs, B.Fr.3.12; π. λόγος a love-tale, X.Cyr.1.4.27; παιδικά (sc. μέλη), such as the twenty-ninth Idyll of Theoc.III as Subst. [full] παιδικόν, τό, boys' gymnasium, AJA18.329(i B. C.): but mostly,2 darling, favourite, minion,μηδὲ παλλακὴν μηδὲ π. ἔχειν PTeb.104.20
(i B. C.):—elsewh. in pl. (of a single person) [full] παιδικά, ῶν, τά, mostly of a boy, S.Fr. 153, Pl.Prt. 315e, etc.; [Ζήνων] π. τοῦ Παρμενίδου his darling pupil, Id.Prm. 127b;π. ὢν καὶ πιστότατος Th.1.132
, cf. Pl. Phdr. 239a: seldom as a real pl.,ἐρασταὶ καὶ π. Id.Smp. 178e
, Onos. 24; rarely of a girl, Cratin.258, Eup.327: generally, Philostr.Her. 2.7.b metaph., darling pursuit,φιλοσοφία τὰ ἐμὰ π. Pl.Grg. 482a
, cf. Max. Tyr.35.1, Lib.Or.59.133.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παιδικός
-
27 χωρέω
χωρέω fut. χωρήσω; 1 aor. ἐχώρησα; pf. κεχώρηκα (Just., Tat., Ath.) (Hom.+)① to make movement from one place or position to another, go, go out/away, reach (Trag. et al.; pap)ⓐ lit. (Just., A I, 19, 5 εἰς ἐκεῖνο χωρεῖν ἕκαστον ἐξ οὗπερ ἐγένετο) of food εἰς τὴν κοιλίαν χωρεῖ Mt 15:17 (=εἰσπορεύεται Mk 7:19.—Aristot., Probl. 1, 55 the drink εἰς τὰς σάρκας χωρεῖ). τοιαύτη διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς ἔκρυσις ἐχώρησεν so strong was the discharge from his (Judas’s) body that it affected an entire region Papias (3:3). Of pers. εἰς τὸν ἴδιον τόπον μέλλει χωρεῖν IMg 5:1; cp. IEph 16:2. οὗ μέλλουσι χωρήσειν, τοῦτο that, to which they are destined to go Dg 8:2. εἴς τινα to someone (Appian, Bell. Civ. 3, 95 §395 χ. ἐς τὸν ἀδελφόν; 5, 29 §114) of Christ, who has gone to the Father IMg 7:2. ἔτι κάτω χώρει go down still farther Mt 20:28 D. Of the head of a tall figure χωροῦσα μέχρι τοῦ οὐρανοῦ it reached up to the sky GPt 10:40 (like Eris: Il. 4, 443).ⓑ fig., of a report (Pla., Ep. 7, 333a; 338b λόγος ἐχώρει) εἰς ἡμᾶς ἐχώρησεν it has reached us 1 Cl 47:7. εἰς μετάνοιαν χωρεῖν come to repentance 2 Pt 3:9 (cp. Appian, Bell. Civ. 5, 30 §115 ἐς ἀπόστασιν χ.=turned to revolt). εἴς τι ἀγαθὸν χωρεῖν lead to some good B 21:7 (Soph., El. 615 εἰς ἔργον; Aristoph., Ran. 641 ἐς τὸ δίκαιον).② to make an advance in movement, be in motion, go forward, make progress (Pla., Cratyl. 19, 402a the saying of Heraclitus πάντα χωρεῖ καὶ οὐδὲν μένει; Hdt. 3, 42; 5, 89; 7, 10; 8, 68; Aristoph., Pax 472; 509, Nub. 907; Polyb. 10, 35, 4; 28, 15, 12; Dionys. Hal. 1, 64, 4; Plut., Galba 1057 [10, 1]; TestIss 1:11 v.l.; Jos., Ant. 12, 242; PTebt 27, 81 ἕκαστα χωρῆσαι κατὰ τὴν ἡμετέραν πρόθεσιν) ὁ λόγος ὁ ἐμὸς οὐ χωρεῖ ἐν ὑμῖν my word makes no headway among you J 8:37 (Moffatt; cp. Weymouth. Eunap., Vi. Soph. p. 103 χωρεῖ λόγος). Or perh. (as in 1b above) there is no place in you for my word (NRSV; cp. Goodsp. and 20th Cent.; Field, Notes 94f, w. ref. to Alciphron, Ep. 3, 7; Bultmann; DTabachovitz, Till betydelsen av χωρεῖν Joh. 8:37: Eranos 31, ’33, 71f.—Perh. also=χώραν ἔχειν Appian, Bell. Civ. 2, 70 §289 ὀλίγην ἐν αὐτοῖς χώραν ἔχειν; Alex. Aphr., Fat. 6 p. 169, 31 Br. χώραν ἐν αὐτοῖς ἔχει τὸ παρὰ φύσιν ‘even that which is contrary to nature has room [to be practiced] among them’; Ath., R. 20 p. 73, 18 οὐδʼ οὕτως ἕξει χώραν ἡ κατʼ αὐτῆς κρίσις not even so would any judgment of [the soul] take place).③ to have room for, hold, containⓐ lit., of vessels that hold a certain quantity (Hdt. et al.; Diod S 13, 83, 3 of stone πίθοι: χ. ἀμφορεῖς χιλίους; 3 Km 7:24; 2 Ch 4:5 χ. μετρητάς; EpArist 76 χωροῦντες ὑπὲρ δύο μετρητάς; TestNapht 2:2) J 2:6; cp. Hs 9, 2, 1. In a hyperbolic expr. οὐδʼ αὐτὸν τὸν κόσμον χωρῆσαι (v.l. χωρήσειν) τὰ γραφόμενα βιβλία J 21:25 (Philo, Ebr. 32 οὐδὲ τῶν δωρεῶν ἱκανὸς οὐδεὶς χωρῆσαι τὸ ἄφθονον πλῆθος, ἴσως δὲ οὐδʼ ὁ κόσμος ‘no one, probably not even the world, is capable of containing the inexhaustible multitude of their gifts’. On this subj. cp. Pind., O. 2, 98–100, N. 4, 71f; s. also ELucius, Die Anfänge des Heiligenkults 1904, 200, 1; OWeinreich, Antike Heilungswunder 1909, 199–201). Of a space that holds people (Thu. 2, 17, 3; Diod S 13, 61, 6 μὴ δυναμένων χωρῆσαι τῶν τριήρων τὸν ὄχλον=be able to hold the crowd; Plut., Mor. 804b; of theater capacity PSI 186, 4 χωρήσει τὸ θέαδρον [sic]; Gen 13:6; Jos., Bell, 6, 131) without an obj. (cp. οὐ χάρτης χωρεῖ in late pap = the sheet of paper is not large enough) ὥστε μηκέτι χωρεῖν μηδὲ τὰ πρὸς τὴν θύραν so that there was no longer any room, even around the door Mk 2:2. Cp. Hm 5, 2, 5. Of God πάντα χωρῶν, μόνος δὲ ἀχώρητος ὤν containing everything, but the only one uncontained Hm 1:1; quite sim. PtK 2 p. 13, 24 (Mel., P. 5, 38 Χριστός, ὸ̔ς κεχώρηκεν τὰ πάντα).ⓑ fig.α. of open-heartedness, having a ‘big heart’ χωρήσατε ἡμᾶς make room for us in your hearts 2 Cor 7:2 (cp. 6:12; Field, Notes 184; PDuff, Apostolic Suffering and the Language of Procession in 2 Cor 4:7–10: BTB 21, ’91, 158–65).β. grasp in the mental sense, accept, comprehend, understand (Περὶ ὕψους 9, 9 τὴν τοῦ θεοῦ δύναμιν; Plut., Cato Min. 791 [64, 5] τὸ Κάτωνος φρόνημα χωρεῖν; Synes., Kingship 29 p. 31d φιλοσοφία has her abode παρὰ τῷ θεῷ … καὶ ὅταν αὐτὴν μὴ χωρῇ κατιοῦσαν ὁ χθόνιος χῶρος, μένει παρὰ τῷ πατρί=and if she comes down and the region of the earth cannot contain her, she remains with the Father; SIG 814, 11 [67 A.D.]; Mitt-Wilck. I/2, 238, 8; PGM 4, 729; Ps.-Phocyl. 89; Philo; Jos., C. Ap. 1, 225) τὸν λόγον Mt 19:11. Pass. Dg 12:7. W. acc. to be supplied Mt 19:12ab=ISm 6:1; cp. ITr 5:1.γ. of a native condition permit, allow for ἃ οὐ χωρεῖ ἡ φύσις αὐτῆς=(Mary has had a child) something that her present native (virginal) condition does not allow for GJs 19:3 (s. φύσις 2). DELG s.v. χώρα. M-M. Sv. -
28 σύν-τροφος
σύν-τροφος, mit, zugleich, zusammen gefüttert, ernährt; dah. mit Einem durch Erziehung, Umgang verbunden, vertrau't, wie Ajar die Athene nennt, τὸ σύντροφον γένος, Soph. Ai. 848; El. 1181; u. übertr., οὐκέτι συντρόφοις ὀργαῖς ἔμπεδος, ἀλλ' ἐκτὸς ὁμιλεῖ, vom Wahnsinn des Ajax, Ai. 625; τῇ Ἑλλάδι πενίη ἀεὶ σύντροφος, Her. 7, 102; gewöhnlich, von Krankheiten, die im Lande vorkommen, Thuc. 2, 50; von Hausthieren, Xen. Mem. 2, 3, 4; αἰσχύνῃ, Ep. ad. 9 (XII, 99); σύντροφον ἔχειν τινά, Antiphil. 7 (VI, 257); öfter in späterer Prosa: τῇ φιλοσοφίᾳ καὶ πενίᾳ σύντροφος, Luc. Nigr. 12; κολακείᾳ, Merc. cond. 20; Pseudol. 28 u. öfter. – Selten c. gen., μέϑας σ., Antp. Sid. 89 (VII, 423), wie auch Plat. τὸ τῆς πάλαι ποτὲ φύσεως ξύντροφον, Polit. 273 b, vgl. 267 e Legg. XII, 949 c; active Bdtg, mit ernährend, scheint es ibd. VIII, 845 d zu haben, τοῖς ὕδασι ξύντροφα πνεύματα τῶν ἐκ γῆς ἀναβλαστανόντων; vgl. Xen. Mem. 4, 3, 8, wo die Luft πρόμαχος καὶ σύντροφος ζωῆς heißt. – Pol. vrbdt auch τὴν μουσικὴν σύντροφον ποιεῖν τοῖς παισίν, 4, 20, 7, die Kinder mit der Musik aufwachsen lassen.
-
29 σύν-ειμι
σύν-ειμι, mit, zugleich, zusammen sein, ἔμελλον ἔτι ξυνέσεσϑαι ὀϊζυῖ, Od. 7, 270, noch Unglück erleben; umgehen, πολλοῖς μὲν ἀεὶ νυκτέροις ὀνείρασιν ξύνειμι, Aesch. Pers. 173; Soph. Phil. 481 El. 256 u. öfter; von ehelicher Gemeinschaft, 268. 350, wie Eur. Hel. 304 u. öfter; u. in Prosa, ποίαν χρὴ ποίῳ ἀνδρὶ συνοῠσαν ὡς ἀρίστους παῖδας τίκτειν Plat. Theaet. 149 d; Xen. Cyn. 3, 1, 39; oft von Zuständen, in denen man sich befindet, οἵᾳ νόσῳ ξύνεστιν (πόλις), Soph. O. R. 303; u. umgekehrt, ὅτῳ γάμοι ξυνόντες εὑρέϑησαν ἀνόσιοι, O. C. 950; τοῖς πάλαι νοσήμασι ξυνοῦσι λυπεῖσϑαι, Ai. 331; ἐμοὶ οὐδὲ ξύνεστιν ἐλπίς, Eur. Troad. 677; ξυνεῖναι τῷ κόπῳ, Ar. Plut. 521; γνώμαις καὶ μερίμναις, Nubb. 1386; ἡδοναῖς, Plat. Rep. IX, 586 b; δείμασι, Legg. VII, 791 b; ξυνῆν ἐμαυτῷ, Xen. Hier. 6, 2; τοὺς τῇ γεωργίᾳ συνόντας, die sich mit dem Ackerbau beschäftigen, Oec. 15, 12; ταῖς πόλεσιν, Hier. 2, 14; Sp., ἀπορίᾳ σύνεσμεν Luc. Cronos. 11, εὐδαιμονίᾳ bis accus. 3. – Bes. es mit Jemandem halten, ihm beistehen, Δίκη ξυνοῠσα φωτὶ παντόλμῳ φρένας, Aesch. Spt. 653; ὑμῖν Δίκη χοἰ πάντες εὖ ξυνεῖεν εἰςαεὶ ϑεοί, Soph. O. R. 275; τίς σοι ξυνέσται χείρ; Eur. Hec. 879; ταῖς γνώμαις ἑτέρων, Ar. Vesp. 1460; und als Schüler, um Jemandes Unterricht zu genießen, mit ihm umgehen, Plat. Theaet. 151 a Alc. I, 118 c; τὸ συνεῖναι ἀλλήπολλοῖς τῶν νέων αὐτόϑι καὶ διαλεξόμεϑα, Rep. I, 328 a; adj. verb., ὡς πάντως συνεστέον Πρωταγόρᾳ, Prot. 313 b; οἱ συνόντες, die Versammelten, auch die Gäste, Xen. Conv. 1, 15. 6, 2; Schüler, Mem. 1, 4, 1; Vertrau'te, Pol. 4, 24, 2; Luc. Iov. trag. 27 verbindet σύνεστιν ἐπὶ φιλοσοφίᾳ πολλοῖς τῶν νέων; vgl. auch rhet. praec. 23.
-
30 τίς
τίς; τί; – gen. τίνος; bei Hom. τέο u. zsgz. τεῦ, att. τοῦ, – dat. τίνι; att. auch τῷ; – accus. τίνα; τί; – plur. τίνες; τίνα; – gen. τίνων; Hom. stets τέων; – dat. τίσι; – acc. τίνας; τίνα; – wer? welcher? (die Stelle des alten verloren gegangenen ΠΟ'Σ vertretendj was für einer? u. neutr. was? was für eines? von Hom. an überall; – a) in directer Frage; substantivisch, allein stehend: τίς τ' ἂρ τῶν ὄχ' ἄριστος ἔην; Il. 2, 761; τίς δὲ σύ ἐσσι; 6, 123; auch τίς δ' οὗτος ἔρχεαι; wer bist du, der da kommt? 10, 82; τίς πόϑεν εἶς ἀνδρῶν, oft; Pind. u. Tragg.: τίς φήσειεν ἄν; Aesch. Prom. 500; τίνα φῶ λεύσσειν τόνδε, wen soll ich sagen, daß ich da sehe, 560; vgl. Ch. 108. 116 Spt. 279 Pers. 876; τίς οὖν ταῦτα πίϑοιτο; wer möchte dies nun glauben? Spt. 1057; Soph. τίς γὰρ οὐκ ἂν ὀργίζοιτο, O. R. 339; O. C. 392; τίς ἀνδρῶν κατάσχοι; Ant. 600; τί πάϑω; τί φῶ; O. C. 216. 311; in Prosa: τίν' αὐτὸν φήσομεν εἶναι, Plat. Phaedr. 278 e; τίνα ἦν τὰ λεχϑέντα, Phaed. 58 c; auch τί οὖν δή ἐστιν ἅττα εἶπεν; 57 a; – wenn sich τί auf etwas Vorhergehendes bezieht, dessen genauere Bestimmung durch die Frage veranlaßt werden soll, tritt besonders bei den Komikern der Artikel dazu, τὸ τί; Ar. Pax 696 Nubb. 776 Av. 1039; auch τὰ τί; Pax 693; – adjectivisch, mit einem subst. verbunden: τίς δαίς, τίς δὲ ὅμιλος ὅδ' ἔπλετο; Od. 1, 225; τίς γῆ, τίς δῆμος, τίνες ἀνέρες ἐγγεγάασιν; 13, 233; τίς δαίμων; 17, 446; τέων αὖτε βροτῶν ἐς γαῖαν ἱκάνω; in welcher Menschen Land? 6, 119; τίς τρόπος; ποινὰ τίς; Pind. Ol. 8, 63 P. 4, 63, vgl. Ol. 2, 2, u. sonst; τίς ἀχώ, τίς ὀδμὰ προςέπτα μ' ἀφεγγής; Aesch. Prom. 115; τίς γῆ; 560; τίνος πρὸς ἀνδρὸς τοῦτ' ἄχος πορσύνεται; Ag. 1224, u. oft; τίς προςήγαγεν χρεία; τίς ὁρμή; τίς ἀνέμων ὁ φίλτατος; Soph. Phil. 236; τίνων ἀνδρῶν πόλιν; O. C. 2, u. oft; τίν' εἶπας τόνδε μοι λόγον; was sprachst du mir da für eine Rede? fr. 184; u. in Prosa, τῷ τρόπῳ γίγνεται; Plat. Phaedr. 276 a u. sonst. – Es finden sich auch zwei τίς in einem Fragesatze vereinigt, ἐκ τίνος τίς ἐγένετο; d. i. wer ist er, und von wem stammt er? u. ähnlich πῶς τί; vgl. Heind. Plat. Hipp. mai. 297 e; ἡ τίσι τί ἀποδιδοῦσα τέχνη δικαιοσύνη ἂν καλοῖτο, Rep. I, 332 d; so auch das oben erwähnte τίς πόϑεν εἶς ἀνδρῶν. – b) in indirecter Frage; sowohl mit dem tempus und modus, die in directer Frage stehen würden, als mit dem optat. der indirecten Rede; ἠρώτα δὴ ἔπειτα, τίς εἴη καὶ πόϑεν ἔλϑοι, Il. 15, 423. 17, 368; τέρμα τῆς ἐμῆς πλάνης δεῖξον τίς ἔσται τῇ ταλαιπώρῳ χρόνος; Aesch. Prom. 626; ὡς μάϑῃ, τί χρὴ δρῶντ' ἢ λέγοντα δαίμοσιν πράττειν φίλα, 662; οὐκ ἔχω τί φῶ, Ch. 89, wie Soph. O. C. 318; ὅταν σ' ἐρωτᾷ, τίς τε καὶ πόϑεν πάρει, Phil. 56; ὅπως είδῶ, τίς εἶ, 238; ὅςτις Λάϊον κάτοιδεν, ἀνδρὸς ἐκ τίνος διώλετο, O. R. 225; u. in Prosa: σκεπτέον, τί τὰ συμβαίνοντα, Plat. Gorg. 508 b; ἠρώτων αὐτούς, τίνες εἶεν, Xen. An. 4, 5, 10, vgl. 4, 7, 4, u. oft; μάϑε αὐτῶν, τίνες εἰσίν, 4, 8, 5; εἰπέ, τίνα γνώμην ἔχεις, 2, 2, 10; οἱ ἱππεῖς ἤλαυνον ἐπὶ λόφον τινά, ὡς προΐδοιεν, τί τἄμπροσϑεν εἴη, Hell. 2, 4, 13; vgl. An. 1, 10, 14 und die oben aus Plat. Phaed. 57 a angeführte Stelle, wie Gorg. 508 b, wo Heindorf mehrere Beispiele eines solchen auf einen Plural bezogenen τί beibringt; τί ποτ' ἐστὶν ἃ διανοούμεϑα; τί ποτ' ἐστὶ ταῦτα; Theaet. 154 e 155 c. – Zur Verstärkung der Frage werden γάρ, οὖν, ποτέ u. ähnliche Wörter hinzugesetzt, die unter den betreffenden Artikeln nachzusehen sind. – Ἐς τί; bis wann? wie lange? Il. 5, 465; ἦλϑες δὲ κατὰ τί; weshalb? zu welchem Zweck? Ar. Nubb. 240 Pax 192; ἐκ τίνος ἐπλήγης, weshalb? Xen. An. 5, 8, 4. – Zuweilen drückt es Staunen und Unwillen aus, bes. τί τοῦτο; τί χρῆμα; ἔα τί τοῦτο; u. dgl., Valck. Eur. Hipp. 905. – Τί; steht oft absol., wie? wozu? warum? Il. 1, 362. 414. 3, 399. 4, 371; oft bei den Tragg., z. B. τί ταῦτα πενϑεῖν δεῖ; Aesch. Ag. 553; τί δ' οὔκ; warum nicht? Pers. 976; τί μή; Ag. 658; τί δ' ἐς δόμους ἄγεις με; Soph. El. 1485; u. in Prosa: τί δή; warum denn? Plat. Gorg. 469 a; νῦν τί ἥκεις; Conv. 213 c; τί γὰρ ἄν τις τούς γε φαύλως διατρίβοντας ἐν φιλοσοφίᾳ λέγοι, Theaet. 173 c; Xen. An. 2, 4, 3. 3, 4, 39 u. sonst; so macht besonders τί δέ; τί δὲ δή; einen lebhaften Uebergang von einem Gegenstande auf einen andern, wie nun? quid vero? vgl. Soph. O. R. 941 Phil. 419; oft bei Plat. τί γάρ; warum nicht? Phaedr. 258 d Theaet. 209 b u. sonst; auch τί οὐκ, wie quidni, quin, als Aufforderung gebraucht, τί οὖν οὐ διηγήσω ἡμῖν τὴν ξυνουσίαν; d. i. so erzähle uns doch, Prot. 310 a Phaed. 86 d Conv. 173 b; vgl. Ar. Lys. 1103; – τί μήν; warum denn nicht? wie sollte es nicht? wie anders? Plat. u. A. häufig; τί τοῦτο; was soll das? was heißt das? – Besonders merke man noch das bei Plat. eingeschaltete τί; in welcher Beziehung? τῶν τί σοφῶν εἰσὶν οἱ ζωγράφοι ἐπιστήμονες; Prot. 312 d (vgl. das enklitische τις). Die Griechen erreichen bes. durch τί mit einem partic. so eine Kürze, die wir nicht gut wiedergeben können, τί ἂν ποιοῦντες εὐτυχοῖεν; was thuend, möchten sie wohl glücklich sein? d. i. was müssen sie thun, um glücklich zu werden? καταμεμάϑηκας οὖν τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσιν; hast du bemerkt, was die Leute thun, welche man mit diesem Namen nennt? Xen. Mem. 2, 2, 1; über τί μαϑών, τί παϑών s. diese Verba. – Τίς, τί steht im Griechischen nicht immer am Anfange des Fragesatzes, δειμαίνει δὲ τί; Eur. Hipp. 524, wie Troad. 74 I. A. 671 u. oft. – Uebrigens wird τί nie elidirt, nach Schäfer melet. p. 135 in Prosa auch τίνα nicht; den Komikern ist nach τί der Hiatus gestattet, in gewissen Verbindungen wenigstens, wie τί οὖν; τί εἶπας; auch die Tragg., vgl. Buttm. Soph. Phil. 733, Pors. Eur. Phoen. 892, Monk. Eur. Hipp. 975. – Die Formen τίς und τί nehmen niemals den Gravis an. – Auf die Construction des Satzes hat das Wort niemals auch nur den geringsten Einfluß; sondern für jedes beliebige Nomen tritt die entsprechende Form von τίς ein, ohne die mindeste Aenderung der Construction. Diese Regel gilt aber nicht bloß für τίς, sondern für alle Griechischen Fragewörter, mutatis mutandis; die fragenden Adverbien, mit denen Ergänzungsfragen gebildet werden, wie πῶς, ποῦ, treten für Adverbien oder ihnen syntactisch gleichwerthige Ausdrücke, z. B. Präpositionen mit Casus ein, ohne Aenderung der Construction; die fragenden Adverbien, mit denen Entscheidungsfragen gebildet werden, wie ἆρα, ἦ, εἰ, πότερον, treten ohne Aenderung der Construction ein, verdrängen aber kein Wort, weil keines da ist, welches sie verdrängen könnten. Man mag die Regel ganz allgemein so ausdrücken: Im Griechischen darf für jedes Wort ein fragendes Correlativum eintreten, ohne Aenderung der Construction; ἆρα ἐνίκησε z. B. ist fragendes Correlativum zu dem nicht fragenden ἐνίκησε. Dasselbe läßt sich auch so ausdrücken: Im Griechischen werden alle Fragen genau so construirt wie die zugehörigen Antworten. In diesem Sachverhalte liegt auch der Grund, weshalb ein Satz, wie oben bemerkt, mehrere Fragen enthalten kann; man faßt das gewöhnlich sehr verkehrt als »Verschränkung« von Sätzen auf; der Sprechende macht aber ganz einfach von seinem Rechte Gebrauch, für jedes Wort ein fragendes Correlativum eintreten zu lassen. Τίς τί πότε πῶς ἐποίει ist gutes Griechisch, und ein einziger, auch ursprünglich nur ein einziger Satz, keine Mischung von Sätzen.
-
31 δια-φορά
δια-φορά, ἡ, 1) Verschiedenheit; ἀ τύχημα κἀδίκημα διαφορὰν ἔχει, = διαφέρει, Men. bei Stob. ecl. phys. 2 p. 341; παρά τι, in Beziehung auf, Dion. Hal. C. V.; dah. Art, Abtheilung, Theophr.; γένη καὶ διαφοραί Plut.; vgl. Arist. top. 1, 8, 3. – 2) Vorzüglichkeit, Auszeichnung, Plat. Tim. 23 a. – Gewöhnl. – 3) Uneinigkeit, Zwist; Her. 7, 9, 2 im plur.; Thuc. 1, 81; Plat. Euthyphr. 7; αἱ πρὸς τοὺς προςήκοντας διαφοραί Phaedr. 231 b; Lycurg. 6 u. A.; διαφορὰ φιλοσοφίᾳ τε καὶ ποιη τικ ῇ Plat. Rep. X, 607 b; διαφορὰν ἔχειν τινί, einen Streit mit Jem. haben, Eur. Med. 75; ἐν διαφορᾷ καταστῆναί τινι, in Streit sein mit, Antiph. 1, 1, von Processen.
-
32 δι-άγω
δι-άγω (s. ἄγω), 1) hindurch-, hinüberführen; Od. 20, 187 πορϑμῆες δ' ἄρα τούς γε διήγαγον; τὴν στρατιάν Thuc. 4, 78; Xen. An. 2, 4, 20 u. ösrr; διὰ τῶν ἐξόδων Plat. Tim. 79 a; dah. αἰῶνα H. h. 19, 7, wie Plat. Legg. III, 701 c, hinbringen, verleben; βίον, Ar. Nubb. 462; Plat. Phaedr. 256 b; Menex. 248 b u. öfter; Dem. 59, 30 u. Sp.; τὰ ἔτη, Xen. Cyr. 1, 2, 13; oft auch absolut, sein Leben hinbringen, leben; mit adv., πρεπόντως, Plat. Legg. II, 657 d; ὡς ἤδιστα, Crit. 43 b; ἀϑυμοτέρως, Isocr. 4, 116; σωφρόνως, Xen. Cyr. 1, 2, 8; σιωπῇ, 1, 4, 14; ἄριστα, Mem. 4, 4, 15; dah. εὖ διάγειν, als Gruß, wie χαίρειν, Epicur.; ἐν τῇ φιλοσοφίᾳ, im Studium der Philosophie, Plat. Phaedr. 259 d; ἐν τοῖς σκευοφόροις, als Packträger, Xen. Cyr. 7, 149; sich aufhalten, ἐν προαστείῳ Hdn. 1, 12; zögern, Thuc. 1, 90, wie τὸν χρόνον διάγειν, Plut. Timol. 10; am häufigsten mit partic., wo es = διατελέω einen fortwährenden Zustand bezeichnet, ἐξετάζοντα δ., Plat. Apol. 41 b; οἷς λέγω παίζων διάξει Phaedr. 276 d; μαχόμενος διάγειν τὸν βίον, Rep. IX, 579 d; ἐλπίδας λέγων διῆγε, er machte ihnen fortwährend Hoffnungen, Xen. An. 1, 2, 11; vgl. Cyr. 5, 4, 35, u. öfter. – 2) durchführen, vollenden, κάλλιστα πάντα Plat. Polit. 273 c; dah. regieren, verwalten, πόλεις, Isocr. 3, 41; τὰ κατὰ τὴν ἀρχήν, Pol. 5, 34, 3; a. Sp.; auch ἑορτήν, = ἄγειν, Ath. VIII, 353 f. – 3) durchbringen, erhalten, τραγήμασι καὶ λαχάνοις τὸν στρατόν Philostr.; auch = die Zeit vertreiben, ergötzen, Luc. Phalar. pr. 3 u. a. Sp.; hinhalten, τέτταρσιν όβολοῖς ὥσπερ ἀσϑενοῦντα τὸν δῆμον διάγουσιν Dem. prooem. 53 extr.; so erkl. man auch Dem. 18, 89, ἐν πᾶσι τοῖς κατὰ τὸν βίον ἀφϑονωτέροις καὶ εὐωνοτέροις διήγαγεν ἡμᾶς; vgl. Arr. An. 4, 18, 8. – 4) Sp. auch = auseinanderführen.
-
33 δάκνω
δάκνω, beißen, fut. δήξομαι, aor. ἔδακον, perf. δέδηχα, z. B. Babr. 77, 1; δέδακε Strat. 14 (XII, 15); δέδηγμαι. – Homer dreimal, im aorist. 2. activ.: Iliad. 18, 585 von Hunden, οἱ δ' ἥτοι δακέειν μὲν ἀπετρωπῶντο λεόντων; Iliad. 17, 572, von einer μυῖα, ἥ τε καὶ ἐργομένη μάλα περ χροὸς ἀνδρομέοιο ἰσχανάᾳ δακέειν, λαρόν τέ οἱ αἷμ' ἀνϑρώπου, = stechen; Iliad. 5, 493, übertr., ἃς φάτο Σαρπηδών, δάκε δὲ φρένας Ἕκτορι. μῠϑος. Mit Unrecht hat man Gewicht darauf gelegt, daß alle drei Stellen der Ilias angehören, keine der Odyssee; Odyss. 8, 185 ϑυμοδακὴς γὰρ μῠϑος, ἐπώτρυνας δέ με εἰπών; also reiner Zufall, daß δάκνω selber in der Odyssee nicht erscheint. – Folgende; Tragg. u. in Prosa; στόμιον, in den Zügel beißen, Aesch. Prom. 1008; Plat Gorg. 516 a u. öfter; vom Rauche ἔδακε τὰ βλέφαρα Ar. Pl. 822; vgl. Lys. 298; oft übertr., ἄλγος δάκνει Soph. Phil. 1342; ὄνειδος Tr. 253; von der Liebe, Eur. Hipp. 696, reizen, wie Plat. Rep. V, 474 d; πληγεὶς καὶ δηχϑεὶς ὑπὸ τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ λόγων Conv. 218 a; δάκνω ἐμαυτόν Ar. Ran. 43; δάκνειν τὴν καρδίαν Vesp. 374, seinen Grimm verbeißen; vgl. Nubb. 1358; οὐ δάκνει σε τοῠτο, das kümmert dich nicht, Vesp. 253. Im pass. gereizt, erbittert sein, von Aerger u. Gram, δέδηγμαι τὴν καρδίαν Ar. Ach. 1; δάκνεσϑαι ὑπὸ τῆς δαπάνης Nubb. 12; ἐπί τινι Xen. Cyr. 4, 3, 3; Plut. Alc. 9; ἀκούσας ταῠτα ἐδήχϑη Xen. Cyr. 1, 4, 13; vom Weine gesagt im Ggstz von ἱλαροὺς ποιεῖν Alex. Ath. II, 36 f; ὁ λιμὸς τοῠτον δακών Men. ib. XII, 552 e.
-
34 διαλεκτικός
2 δ. ὄργανα organs of articulate speech, opp. φωνητικά, Gal.16.204.II skilled in dialectic, ;ἦ καὶ δ. καλεῖς τὸν λόγον ἑκάστου λαμβάνοντα τῆς οὐσίας; Id.R. 534b
; dialectical, Arist. Metaph. 995b23;δ. συλλογισμός Id.Top. 100a22
; πρὸς τοὺς δ., title of work by Metrodorus, D.L.10.24, cf. Phld.Rh.1.279 S., al.III ἡ διαλεκτική (sc. τέχνη) dialectic, discussion by question and answer, invented by Zeno of Elea, Arist.Fr.65; philosophical method,ὥσπερ θριγκὸς τοῖς μαθήμασιν ἡ δ. ἐπάνω κεῖται Pl.R. 534e
: ; περὶ -κῆς, title of work by Cleanthes, D.L.7.174.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαλεκτικός
-
35 καθαίρω
Aκᾰθᾰρῶ X.Oec.18.6
, prob. in Pl.Lg. 735b, etc.: [tense] aor. 1ἐκάθηρα Od.20.152
, Th.3.104, Hp.Mul.1.47, IG22.1672.47 ([etym.] ἀνα-), Theoc.5.119, etc.; ἐκάθᾱρα is found in codd. of Antipho6.37, X.An. 5.7.35, Hp.Acut. (Sp.) 11, and commonly in later Gr., Thphr.Char. 16.7, BCH6.23 (Delos, ii B.C.), ([etym.] ἀνα-) PPetr.3p.141 (iii B.C.), ([etym.] συνανα-) IG11(2).163A56 (Delos, iii B.C.), cf. διακαθαίρω, ἐκκαθαίρω, etc., and Phryn.16; v. infr. [voice] Med.: [tense] pf. κεκάθαρκα ([etym.] ἐκ-) Sch.Ar. Pax 752:— [voice] Med., [tense] fut.καθαροῦμαι Pl.Cra. 396e
, Hp.Morb.2.38 (in pass. sense, ib. 2.13, Nat.Mul.13, Mul.2.160): [tense] aor.ἐκαθηράμην A.Fr. 354
, Hp.Epid. 5.43, Pl.Lg. 868a, IG11(2).146A78 (Delos, iv B.C.), 153.9, 154A37 (ibid., iii B.C.); later ἐκαθᾱράμην ib.146A80 (iv B.C.), Inscr.Délos290.79, al. (iii B.C.), etc., ([etym.] ἀνα-) IG22.1668.8(iv B.C.): [voice] Pass., [tense] fut.καθαρθήσομαι Ruf.
ap. Orib.7.26.64, Gal.7.222: [tense] aor.ἐκαθάρθην Hdt.1.43
, Th. 3.104, Hp.Epid.5.2, etc. ([tense] aor. 2 ἀποκαθαρῇ is f.l. in Arr.Cyn.27.1): [tense] pf.κεκάθαρμαι Hp.Nat.Mul.8
, Pl.Phd. 69c, etc.: ([etym.] καθαρός):I cleanse, of things,καθήρατε δὲ κρητῆρας Od.20.152
;τραπέζας ὕδατ ι.. καθαίρειν 22.439
; ;κ. οἰκίαν Antipho
l.c., Thphr. l.c.; of wounds, Hp. Ulc.6, al. (cf.καθαιρέω 11.6
): c. gen.,ἵππον αὐχμηρᾶς τριχός S.Fr. 475
;κ. σῖτον X.Oec.18.6
; γῆν clear of weeds, ib.20.11, cf. PLille5.24 (iii B.C.), etc.; χρυσόν purify, refine, Pl.Plt. 303d: metaph., purge, clear a land of monsters and robbers, S.Tr. 1012 (hex.), 1061, Plu.Thes.7;κ.λῃστηρίων τὴν ἐπαρχίαν Id.Mar.6
: c.acc. cogn.,καθαρμὸν κ. Pl.Lg. 735b
:—[voice] Pass., .2 in religious sense, purify, [δέπας] ἐκάθηρε θεείῳ by fumigating with sulphur, Il.16.228; κ. τινὰ φόνου purify him from blood, Hdt.1.44, cf. Berl.Sitzb.1927.160 ([place name] Cyrene); Δῆλον κ. Hdt.1.64, cf. Th.1.8; στόλον κ., Lat. classem lustrare, App.BC5.96: abs., IG5(1).1390.68 (Andania, i B.C.):— [voice] Med., purify oneself, get purified, Hdt.4.73;οἱ φιλοσοφίᾳ καθηράμενοι Pl.Phd. 114c
, cf. Phdr. 243a, Cra. 396e;καθαίρεσθαι καθαρμούς Id.Lg. 868e
; καθήρασθαι στόμα keep one's tongue pure, A.Fr. 354:—[voice] Pass.,κεκαθαρμένος καὶ τετελεσμένος Pl.Phd. 69c
.3 Medic., purge, evacuate, either by purgatives or emetics,κ. κάτω ἢ ἄνω Hp.Mul.1.64
([voice] Pass.), cf. Thphr.HP9.11.11, etc.:—[voice] Med.,κατὰ κύστιν ἐκαθήρατο Hp.Epid. 1.15
:—[voice] Pass., ib.5.2, etc.; also of menstruation, Id.Superf.33; of the after-birth, τὰ λοχεῖα κ. Id.Mul.1.78; καθαίρων, ὁ, name for ἶρις, Ps.-Dsc.1.1.5 sift, winnow grain, PTeb.373.10(ii A.D.).6 metaph., = μαστιγόω, Theoc.5.119.II of the thing removed by purification, purge away, wash off,λύματα πάντα κάθηρεν Il.14.171
; ; clear away,τὰ λῃστικά D.C.37.52
: metaph., φόνον κ. A.Ch.74 (lyr.); also perh., clear up, explain an action,τὴν σύστασιν Epicur.Nat.66G.
, cf. 73G.III c. dupl. acc., αἷμα κάθηρον.. Σαρπηδόνα cleanse him of blood, wash the blood off him, Il.16.667:—[voice] Pass., καθαίρομαι γῆρας I am purged of old age, A. Fr.45;ὁ καθαρθεὶς τὸν φόνον Hdt.1.43
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καθαίρω
-
36 μαθηματικός
A = μαθητικός, fond of learning, Pl.Ti. 88c.II scientific,τὸ μ. εἶδος Id.Sph. 219c
; esp. mathematical, μαθηματικός, ὁ, mathematician, Arist.Ph. 193b31, EN 1142a17, Phld.Acad.Ind.p.16 M., Ceb.34: ἡ-κή (sc. ἐπιστήμη) mathematics, Archyt.1 tit., Arist.Metaph. 1026a14; αἱ -καί ib.26; φιλοσοφία μ. ib.19; τὰ μ. mathematics, Id.EN 1151 a17; also, mathematical entities, Id.Metaph. 1076a17; γραμμὴ μ. a mathematicalline, opp. γ. φυσική, Id.Ph. 194a11;κύκλοι μ. Id.Metaph. 1036a4
;ἁρμονικὴ ἥ τε μ. καὶ ἡ κατὰ τὴν ἀκοήν Id.APo. 79a1
: [comp] Comp. - κωτέρα ὕλη too mathematical, Id.Metaph. 992b2. Adv. - κῶς ib. 995a6, Str.2.5.1, etc.b astrological,ἡ μ. τέχνη Sallust.9
, cf. Gal. 19.529; ὁ μ. astrologer, M.Ant.4.48, S.E.M.5.2, Porph. ap. Eus.PE 6.1, etc.3 among the Pythagoreans, οἱ μ. (opp. οἱ ἀκουσματικοί) advanced students, Porph.VP37, Iamb.VP18.81.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μαθηματικός
-
37 σύντροφος
σύντροφ-ος, ον,A brought up together with, τινι Hdt.1.99;ὦ Κύπριδι.. καὶ Χάρισι.. ξύντροφε Διαλλαγή Ar.Ach. 989
(lyr.); also c. gen., foster-brother,οἱ μόθακες σ. Λακεδαιμονίων Phylarch.43
J.; σ. τοῦ βασιλέως Σελεύκου, etc., OGI247.2 (Delos, ii B.C.), al., Plb.5.9.4, 32.15.10; and in Com. phrase,τηγάνων σ. μειρακύλλια Eub.75.2
; freq. of domestic animals,σ. τοῖσι ἀνθρώποισι Hdt.2.65
; τοῖς θηρίοις πόθος τῶν ς. X.Mem.2.3.4;ἔστι [λέων] πρὸς τὰ σ. καὶ συνήθη σφόδρα φιλοπαίγμων Arist.HA 629b11
; κυνίδιον ς. Plu.Aem.10;ὄρνις Luc.Lex.6
: abs., τὸ σ. γένος bred up with me, says Ajax of the Athenians, S.Aj. 861; of like habits with oneself, Pl.Lg. 949c:—freq. in Inscrr. and Pap., SIG798.6(Cyzicus, i A.D.), etc.; Ζωτίκῳ συντρόφῳ his foster-brother, CIG 3109 ([place name] Teos), cf. 3142.3 ([place name] Smyrna), 3268 (ibid.), BGU1058.50 (i B.C.); cf. συντρόφη:—τὸ σ., = συντροφία 1.1, Arist.EN 1161b34.2 generally, living with,τοῖς φονεῦσι S.El. 1190
; ξ. ὄμμα the eye or presence of a companion, Id.Ph. 171 (lyr.); used to a thing, σ. ὤν (sc. ἀνάγκαις) E.IT 1119 (lyr.);γυμνασίῳ Plu.2.130c
; φιλοσοφίᾳ, πενίᾳ, κολακείᾳ, Luc.Nigr.12,15: c. gen.,σ. τῆς τόλμης Plb.1.74.9
; ἁρμονίης, μέθας, AP7.26,423 (both Antip. Sid.).3 of things, habitual,νόσημα Hp.
Aër.7; ἢν μὴ ἐκ παιδίου σύντροφος ᾖ [ἡ νοῦσος] Id.Morb.Sacr.10; (lyr.); τὰ ξ. everyday evils, Th.2.50; τὸ τῆς πάλαι ποτὲ φύσεως ς. the congenital property of nature, Pl.Plt. 273b; πῦρ τὸ ς. innate heat, Hp. de Arte12; σ. τινί natural to,χυμῷ Id.Off.11
;φάρμακον σ. ἐπιτέγξει Id.Fract.29
;ἡ σ. τισὶ φιλοπρωτία Phld.Rh.2.158
S.; τὸ ἐναντιώτατον [πρόσωπον] οὐδὲ σ. ἡμῖν ὑπάρχον the opposite face (that of the dying patient) not being familiar to us, Gal.18(2).25; τῇ Ἑλλάδι πενίη αἰεὶ ς. Hdt.7.102: c. gen., κτύπος φωτὸς σύντροφος his habitual cry, S.Ph. 203 (lyr.), cf. σύντροπος. Adv., - φως ἔχειν c. dat., to be suitable, Hp.Fract.32.II [voice] Act., joint-herd, fellow-herdsman,τῆς ἀγέλης Pl.Plt. 267e
.2 τοῖς ὕδασι σ. τῶν ἀναβλαστανόντων assisting in nourishing.., Pl.Lg. 845d.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σύντροφος
-
38 σχολάζω
A to have leisure or spare time, to be at leisure, have nothing to do,σὺ δ' ἢν σχολάσῃς Ar. Lys. 412
, cf. Th.4.4, etc.; διὰ τὸ μὴ σχολάζειν ὑπὸ πολέμων because they have no leisure left by the wars, Pl.Lg. 694e;ἀσχολούμεθα ἵνα σχολάζωμεν Arist.EN 1177b5
; σ. καλῶς spend one's leisure well, Id.Pol. 1337b31; σ. ἐλευθερίως καὶ σωφρόνως ib. 1326b31: c. inf., have leisure or time to do a thing, X.Cyr.2.1.9, 8.1.18, Pl.Lg. 763d, etc.II σ. ἀπό τινος have rest or respite from a thing, cease from doing, X.Cyr. 7.5.52; ἀπὸ τοῦ Κρώμνου were set free from the operations at K., Id.HG7.4.28; alsoσ. ἔργων Plu.Nic.28
.III c. dat., have leisure, time, or opportunity for a thing, devote one's time to a thing,πάντα τὸν βίον ἐσχόλακεν [ἐν] τούτῳ D.22.4
; σ. φιλοσοφίᾳ, μουσικῇ, etc., Luc.Macr.4, VH2.15;μόνῃ σ. ὑγιείᾳ Gal.6.168
; τῇ γῇ, i.e. agriculture, Sammelb. 4284.15 (iii A.D.); soπρὸς ταῦτα X.Mem.3.6.6
;πρὸς τοῖς ἰδίοις Arist. Pol. 1308b36
; ;περὶ λόγους Plu.Brut.22
;πρὸς ἐννοίᾳ.. πρὸς αὑτόν Id.Num.14
.2 c. dat. pers., devote oneself to..,τοῖς φίλοις X.Cyr.7.5.39
;ἑαυτοῖς Gal.6.810
; ὁ στρατηγὸς.. τοῖς διαφέρουσιν ἐσχόλασεν Wilcken Chr. 41 i8 (iii A.D.); esp. of students, study, attend lectures,ἐπὶ Παλλαδίῳ Phld.Acad.Ind.p.88
M.; σ. τινί devote oneself to a master, attend his lectures, σ. Καρνεάδῃ, Ἰσοκράτει, ib.p.89 M., Plu.2.844b;τοῖς φιλοσόφοις IG22.1028.34
(ii/i B.C.);μετ' Ἐπικούρου Phylarch.24J.
;παρά τισι Alciphr.1.34
.3 abs., devote oneself to learning: hence, give lectures (cf.σχολή 11
), Apollon.Perg. Con. 1 Praef.;σ. Ἀθήνησιν Phld.Rh.1.95
S.;ἐν Λυκείῳ D.H.Amm.1.5
, cf. Plu.Dem.5:c.acc.neut.,ἅπερ ἐσχολάσαμεν Demetr.Lac.Herc.1013.18
; τὰ περὶ τοῦ τέλους σχολασθέντα lectures upon.., S.E.M.11.167; of a gladiator, to be master of a school ( ludus),εἰς Ἔφεσον Rev.Arch.30
(1929).24 ([place name] Gortyn).IV of a place, to be vacant, unoccupied, Plu.CG 12, Jul.Caes. 316c: c. dat., to be reserved for,τὸ ἀπ' οὐρανοῦ κορυφῆς μέχρι σελήνης θεοῖς καὶ ἄστροις.. σχολάζει Herm.
ap. Stob.1.49.68.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σχολάζω
-
39 ψελλίζω
A falter in speech, speak inarticulately, like a child,ψ. καὶ τραυλίζουσι Arist.HA 536b8
:—so in [voice] Med., Pl.Grg. 485b, 485c; ψελλίζονται καὶ τραυλίζουσι (- ονται Bonitz), ;ψελλιζόμενος τὴν Ἑλλάδα φωνήν Hld.8.15
: metaph., of Empedocles and the early philosophers, speak indistinctly,ἃ ψελλίζεται λέγων Ἐμπεδοκλῆς Arist.Metaph. 985a5
; ψελλιζομένῃ ἔοικεν ἡ πρώτη φιλοσοφία περὶ πάντων ib. 993a15; of metals, hesitate to alloy, Id.GC 328b9:—[voice] Act. is later in this sense, used of Aristotle, Phld.Rh.2.51S.2 metaph., ψελλιζόμενος ἐς τὰ πολεμικά, of a boy soldier, Philostr.Her.19.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ψελλίζω
-
40 ἐμμένω
A , etc.: [tense] pf.ἐμμεμένηκα Th.1.5
:— abide in a place,πολὺν χρόνον μελάθροις ἐμμένειν E.Fr.362.12
; ἐν τῇ κεφαλῇ Ar.Ec. 1120;ἐν τῇ Ἀττικῇ Th.2.23
, cf. X.An.4.7.17, Epist.Phil. ap. D.12.22: abs., Th.8.31.2 abide by, stand by, cleave to, be true to, c. dat.,τοῖς ὁρκίοις Hdt.9.106
; , etc.;τῷ κηρύγματι S.OT 351
; ;ἐ. ταῖς συνθήκαις καὶ ταῖς σπονδαῖς Th.5.18
, cf. Isoc.7.81;τοῖς νόμοις X.Mem.4.4.16
;τῷ τιμήματι Pl.Ap. 39b
;τῇ δμολογίᾳ Id.Tht. 145c
, etc.; ἐ. τοῖς Καρχηδονίοις remain constant to them, App.Hisp.24; ἐ. ἐν ταῖς σπονδαῖς τὸν ἐνιαυτόν Indut. ap. Th.4.118;ἐν τῇ τάξει Pl.Lg. 844c
;ἐν τῇ φιλοσοφίᾳ Isoc.9.89
: abs., stand fast be faithful, E.Ph. 1241, PTeb.382.22 (i B.C.).3 of things, remain fixed, stand fast, hold good, ; μάλα μοι τοῦτ' ἐμμένοι may it remain fixed in my mind, A. Pr. 534 (lyr.); εἴ σφι ἔτι ἐμμένει [ἡ φιλίη] Hdt.7.151; ;ἐ. ὁ νόμος Pl.Lg. 839c
;ἐὰν.. [ὁ λόγος] ἐμμένῃ Id.Phdr. 258b
; τὸ σιδηροφορεῖσθαι τοῖς ἠπειρώταις ἐμμεμένηκεν continued as a custom, Th.1.5.
См. также в других словарях:
φιλοσοφία — Ο όρος, που σημαίνει αγάπη της σοφίας, αναφέρεται για πρώτη φορά στον Πυθαγόρα. Πολλοί αρχαίοι συγγραφείς, και μεταξύ αυτών ο Κικέρων και ο Διογένης Λαέρτιος, αφηγούνται ότι ο Πυθαγόρας, διατρέχοντας την Ελλάδα, έφτασε στον Φλιούντα, όπου ο Λέων … Dictionary of Greek
φιλοσοφία — η 1. η αγάπη ή η επιδίωξη της σοφίας (βλ. λ.), η επιθυμία για γνώση, η φιλομάθεια. 2. η αναζήτηση της αλήθειας, η έρευνα της φύσης των πραγμάτων, η επιστήμη που εξετάζει τις πρώτες αρχές και αιτίες των όντων: Η φιλοσοφία είναι η μητέρα των… … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
Ελλάδα - Φιλοσοφία και Σκέψη — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑ Η φιλοσοφία ως κατανοητικός λόγος Όταν κανείς δοκιμάζει να προσεγγίσει την αρχαία ελληνική φιλοσοφία, πρωτίστως έρχεται αντιμέτωπος με το ερώτημα για τη γένεσή της. Πράγματι, η νέα ποιότητα των φιλοσοφικών θεωρήσεων της… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Γραμματεία και Λογοτεχνία — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΙΣΤΟΡΙΟΓΡΑΦΙΑ H λέξη ιστορία συνδέεται ετυμολογικά με τη ρίζα Fιδ , η οποία σημαίνει «βλέπω», και υπό αυτή την έννοια ιστορία είναι η αφήγηση που προκύπτει από έρευνα βασισμένη στην προσωπική παρατήρηση. Τα κείμενα των αρχαίων… … Dictionary of Greek
ινδική φιλοσοφία — Η φιλοσοφία που αναπτύχθηκε στην Ινδία. Κεντρικό πρόβλημα της ι.φ. είναι η απελευθέρωση του ανθρώπου από τον κύκλο της ζωής και των αναγεννήσεων –σαμσάρα– που συνδέεται με το κάρμα, δηλαδή τον καρπό των πράξεων που συντελέστηκαν σε προηγούμενες… … Dictionary of Greek
Εγκυκλοπαίδεια ή Συστηματικό λεξικό των επιστημών, των τεχνών και των επαγγελμάτων — (Encyclopédie). Εκλαϊκευτικό έργο της επιστήμης και της φιλοσοφίας που εκδόθηκε στο Παρίσι από το 1751 έως το 1772. Περιλάμβανε 17 τόμους, επιπλέον 11 τόμους με πίνακες, ένα πεντάτομο συμπλήρωμα και ένα δίτομο ευρετήριο. Η Ε., πρώτη πρακτική… … Dictionary of Greek
Κύριλλος και Μεθόδιος — (9ος αι. μ.Χ.). Αδελφοί κληρικοί, λόγιοι και ιεραπόστολοι από τη Θεσσαλονίκη, άγιοι της Ανατ. Ορθόδοξης Εκκλησίας, «απόστολοι των Σλάβων». Ήταν γιοι του βυζαντινού στρατιωτικού Λέοντα. Ο μεγαλύτερος αδελφός, ο Mεθόδιος (Θεσσαλονίκη 827 – Ρώμη… … Dictionary of Greek
αξιών, φιλοσοφία των- — Γερμανικό φιλοσοφικό ρεύμα που γνώρισε ανάπτυξη στο τέλος του 19ου αι. και στις πρώτες δεκαετίες του 20ού και στο οποίο δεσπόζουν δύο φυσιογνωμίες: ο Βίλχελμ Βίντελμπαντ και ο Χάινριχ Ρίκερτ. Οι δύο αυτοί φιλόσοφοι, ξεκινώντας από τις αρχές της… … Dictionary of Greek
Χέγγελ, Γκεόργκ Βίλχελμ Φρίντριχ — (Georg Hegel, Στουτγάρδη 1770 – Βερολίνο 1831). Γερμανός φιλόσοφος. Είναι ο σημαντικότερος εκπρόσωπος του γερμανικού ιδεαλισμού και ο φιλόσοφος με τον οποίο αποκορυφώνεται και τερματίζεται η καθεαυτό κλασική φιλοσοφία. Η ζωή του. Μπήκε στη… … Dictionary of Greek
Ευρώπη — I Μία από τις πέντε ηπείρους. Είναι το μικρότερο τμήμα του κόσμου μετά την Αυστραλία και την Ωκεανία. Από μία άποψη θα μπορούσε να θεωρηθεί το ακραίο δυτικό τμήμα της Ασίας, της οποίας αποτελεί τη φυσική προέκταση. Πράγματι, δεν υπάρχουν φυσικά… … Dictionary of Greek
ισλαμισμός — Μονοθεϊστική θρησκεία την οποία ίδρυσε ο Μωάμεθ (570 632) κατά το πρώτο μισό του 7ου αι. μ.Χ. Από την ίδια ρίζα παράγεται και η λέξη μουσουλμάνος (μούσλιμ = αυτός που παραδίνεται στο θέλημα του Θεού και κατ’ επέκταση ο οπαδός του ι.). Ο ι.… … Dictionary of Greek