-
41 ναίω
ναίω (ΝΑΏ), 1) nach B. A. 1096 sicilisch = οἰκέω, wohnen, von Göttern u. Menschen, gew. mit Präpositionen; ναίουσι κατὰ πτόλιν, Il. 2, 130; ἐν πόλει, 5, 543 u. öfter; ἀμφὶ δὲ Σελλοὶ σοὶ ναίουσι, 16, 235; ὑπὸ Πλάκῳ, 6, 396; πὰρ Πριάμῳ, 13, 176; περὶ ὄρος, 2, 758; παρὰ ποταμόν, 2, 522; πέρην Εὐβοίης, 535; auch mit dem bloßen dat., Φρυγίῃ ναίεσκε, Il. 16, 719; Ζεὺς αἰϑέρι ναίων, 4, 166; Hes. O. 18. So auch die folgdn Dichter, ὄχϑαις ὕπο Ταϋγέτου ναίοντες, Pind. P. 1, 64; πρὸς ἡλίου ναίουσι πηγαῖς, Aesch. Prom. 811, öfter, nur im praes. u. impf., wie die anderen Tragg.; τῇδ' ὁμοῦ ναίειν πόλει, Soph. O. C. 953, ἐπ' ἄκρων ὀρέων, O. R. 1105, vgl. Phil. 1105; ἐπὶ ξένῳ χϑονί, Eur. Med. 436, κατ' οὐρανόν, Hipp. 68, öfter; sp. D. – Auch von Ländern, Inseln, Städten, gelegen sein, bewohnt werden, wie ναιετάω; νήσων, αἳ ναίουσι πέρην ἁλός, Il. 2, 626; Soph. ὦ Σαλαμίς· σὺ μέν που ναίεις ἁλίπλακτος εὐδαίμων, Ai. 594; bei sp. D. nachgeahmt, wie bei Ap. Rh. – 2) trans.; – a) bewohnen, c. accus., οἳ δ' Ἀσπληδόνα ναῖον, Il. 2, 511, ναίοιτε Τροίην, 3, 74, öfter; Ὕλῃ ἔνι οἰκία ναίων, 7, 221; Σάμῃ δ' ἐνὶ οἰκία ναῖεν, Od. 20, 288; danach richtig (für δώμασι) ϑεὰ δ' ἐν δώματα ναίει, 1, 51; ὅϑι κλυτὰ δώματα ναίω, 24, 304; ὀρέων ναίουσι κάρηνα, 9, 113; Hes. u. folgde Dichter; ὄχϑαις ἔπι ναίεις Ἀκράγαντος κο λώναν, Pind. P. 12, 3; ναίετε ἕδραν, Ol. 14, 2; πόλιν, I. 5, 62 P. 7, 6; oft bei Tragg., auch nur im praes. und impf., πλεκτὰς στέγας, Aesch. Prom. 712, χϑόνα, Spt. 713, πάτραν, Pers. 182, δώματα, Suppl. 949, τόπους, Soph. O. C. 84, ὦ Βακχεῦ Θήβαν ναίων, Ant. 1110; allgemeiner, sich aufhalten, O. C. 118. 136; ξένην πόλιν, Eur. Phoen. 373 u. öfter. – Pass., εὖ ναιόμενα πτολίεϑρα u. ä., von Einigen zusammengeschrieben εὐναιόμενα; über das von den Alten hierhergerechnete νέαται s. νέατος; τὰν ἀγχιστεύουσαν γᾶν Ἰονίῳ ναίεσϑαι πόντῳ, Eur. Troad. 225. – b) wohnen lassen, ansiedeln, ἐν Ἄργει τε καὶ ζαϑέᾳ Πύλῳ ἔνασσεν ἀλκᾶντας Ἡρακλέος ἐκγόνους, Pind. P. 5, 64; u. so pass., πατὴρ ἐμὸς Ἄργεϊ νάσϑη, Il. 14, 119, wurde in Argos angesiedelt, ließ sich dort nieder, wie ἐννάσϑη, Ap. Rh. 3, 1151, u. νενασμένοι, D. Per. 264. 1032. Schwieriger ist Od. 4, 174, καί κέ οἱ Ἄργεϊ νάσσα πόλιν καὶ δώματ' ἔτευξα, was nicht heißen kann »ich hätte ihm eine Stadt in Argos gebau't«, weil 176 folgt μίαν πόλιν ἐξαλαπάξας, sondern heißen müßte »ich hätte ihm eine Stadt mit seinen Leuten zu bevölkern gegeben«, wogegen Nitzsch in der Anm. zu der Stelle Zweifel erhebt. Das med. hat Hes. O. 641, νάσσατο ἄγχ' Ἐλικῶνος ὀϊζτρῇ ἐνὶ κώμῃ, er siedelte sich an; s. auch ἀποναίω; ὅτε νάσσεσϑαι ἔμελλον γῆν, Ap. Rh. 2, 747, bewohnen. – 3) fließen (vgl. νάω, νέω); ναῖον δ' ὀρῷ ἄγγεα Od. 9, 222 (Andere lesen νᾶον), die Gefäße flossen über (waren voll, Schol. περιῤῥέοντο, ἐπεπλήρωντο, die Erkl. des Apoll. L. H. ἀντὶ τοῦ νεανικῶς, verbessert Mein. gut ἀντὶ τοῦ νέον ἰακῶς); ὃς ἔναιεν ἐν ἅλμῃ, er schwamm darin, Archestr. bei Ath. IV, 136 b. Auch An. Rh. 1, 1186 ist ναῖον v. l. für νᾶον, vgl. Schol. u. Callim. Dian. 224.
-
42 εἶδος
A that which is seen: form, shape, freq. in Hom., of the human form or figure, esp. abs. in acc. with Adjs., εἶδος ἄριστος, ἀγητός, κακός, Il.3.39,5.787, 10.316;ἀλίγκιος ἀθανάτοισιν Od.8.174
; opp. φρένες, 17.454; opp. βίη, Il.21.316; δευτέρα πεδ' Ἀγιδὼν τὸ εἶ. Alcm.23.58; , etc.; appearance, of a dog, Od.17.308;ὄφιες ποικίλοι τὰ εἴδεα Hdt.3.107
;εἴδεα [τῶν θεῶν] σημήναντες Id.2.53
;γυνὴ τό γ' εἶδος Ar.Th. 267
: hence, periphr. for person, S.El. 1177;τὸ ἐπ' εἴδει καλόν Pl.Smp. 210b
.b esp. of beauty of person, comeliness,εἴδεος ἐπαμμένος Hdt.1.199
;πλούτῳ καὶ εἴδει προφέρων Id.6.127
.c Medic., physique, habit of body, constitution, Hp.Nat.Hom.9, Hum.1: more freq. in pl., Id.Aër.3, al.; εἴδεα εὔχροά τε καὶ ἀνθηρά ib.5.2 generally, shape,σχῆμα καὶ εἶδος Id.Off.3
, cf. Mochl.6, etc.; pattern, of 'figurate' numbers, Arist. Ph. 203a15;ἡ μονὰς εἶδος εἰδῶν τυγχάνει Theol.Ar.4
, cf. 17; decorative pattern or figure, Plu. Them.29 (pl.); of a musical scale,τοῦ διὰ τεσσάρων τρία εἰδη Aristox.Harm.p.74
M. (identified with σχῆμα, ibid.): in pl., shapes, i.e. various kinds of atoms (cf. ἰδέα), Democr. ap. Thphr. Sens.51.b Geom., δύο εἴδη τῷ εἴδει δεδομένα two figures given in species, Euc.Dat.53, etc.; esp. in central conics, rectangle formed by a transverse diameter and the corresponding parameter, Apollon.Perg. Con.1.14,21, al.; also, species of numbers, of the terms in an algebraical expression involving different powers of the unknown quantity, Dioph.Def.11.II form, kind, or nature,τῶν ἀλλέων παιγνιέων τὰ εἴδεα Hdt.1.94
;τὸ εἶ. τῆς νόσου Th.2.50
, etc.; ἐν ἁρμονίας εἴδει εἶναι, γενέσθαι, to be or become like.., Pl.Phd. 91d, cf. Cra. 394d; ὡς ἐν φαρμάκου εἴδει by way of medicine, Id.R. 389b; νόμων ἔχει εἶδος is in the province of law, Arist.Pol. 1286a3; situation, state of things,σκέψασθε ἐν οἵῳ εἴδει.. τοῦτο ἔπραξαν Th.3.62
; plan of action, policy,ἐπὶ εἶδος τρέπεσθαι Id.6.77
, 8.56; ἐπ' ἄλλ' εἶδος τρέπεσθαι take up another line, Ar.Pl. 317; specific notion, meaning, idea,ἂν παρέχῃ τὸ ἓν εἶ. δύο ὀνόματα.., περὶ ἑνὸς εἴδεος δύο ὀνόματα οὐ τὰ αὐτά Aen.Tact.24.1
; department, Hp.VM12 (but also, elementary nature or quality, ib. 15); type, sort,πυρετῶν Id.Epid.3.12
;αὐγῆς Id.Off.3
, etc.: Rhet., style of writing,τὰ εἴδη τῶν λόγων Isoc.13.17
, cf. Arist.Rh.Al. 1441b9 (pl.); later, definite literary form, Men.Rh.init., Procl.Chrest. p.243 W., EM295.52; also, example of a style,ὅλοις εἴδεσι Isoc.15.74
; later, single poem, applied to Pindar's odes by Sch.; also, written statement,ἀναγνωσθέντος εἴδους PAmh.2.65.11
(ii A.D.), cf. PTeb.287.12 (ii A.D.).III class, kind,πᾶν τὸ τῶν πίστεων εἶδος Isoc.15.280
, cf. D.24.192: freq. in Pl., περὶ παντὸς τοῦ εἴδους.. ἐν ᾧ .. Tht. 178a; ἑνὶ εἴδει περιλαβεῖν ib. 148d; εἰς ταὐτὸν ἐμπέπτωκεν εἶδος ib. 205d, etc.; logical species, Sph. 235d;ἓν εἶδος ἀποχωρίζειν Plt. 262e
; τὰς διαφορὰς ὁπόσαιπερ ἐν εἴδεσι κεῖνται, ib. 285b, al., cf. Arist.Metaph. 1057b7, al., Cat. 2b7; as a subdivision of γένος, Id.Rh. 1393a27; ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ γένους πεύκη, εἴδει διαφέρουσα, Dsc.1.69.3 form, opp. matter ([etym.] ὕλη), Id.Ph. 187a18, al., Metaph. 1029a29: hence, formal cause, essence, ib. 1032b1, etc.IV in later Gr., wares of different kinds, goods, POxy.109.1 (iii/iv A.D.), PFay.34.7 (ii A.D.): hence, payments in kind, opp. χρυσίον, Just.Nov.17.8, cf. Cod.Just.1.4.18, al.; spices, Lyd.Mag.3.61; groceries, Anon.post Max.p.120 L.; εἶ. ἰατρικόν drug, Hsch. s.v. νίτρον, cf. Hippiatr.129.54 and v. ἑξάειδος, τετράειδος, τρίειδος; of a chemical reagent, Zos.Alch.p.205 B. -
43 ξηρός
A dry, opp. ὑγρός, of a dried-up river, Hdt.5.45 ;χειμάρρους ξηροὺς ὕδατος Arr.An.4.3.2
;ἠὴρ ξ. Hdt.2.26
;ξ. ἄνεμος Ar. Nu. 404
;ξηροῖς ἀκλαύτοις ὄμμασιν A.Th. 696
;ὀμμάτων ξ. κόραι E.Or. 389
; μέτρα ξ. τε καὶ ὑγρά dry and liquid measures, Pl.Lg. 746d ; ὕλη αὔη καὶ ξ. ib. 761d ; ξ. γάλα, i.e. ripe cheese, Eust.1001.51 (cf. περίξηρος) ; so τυρὸς ξ., opp. τυρὸς χλωρός, Antiph.133.7, cf. Philox.3.8; ἐν ξηροῖσιν ἐκτρέφειν on solid food, i.e. cereals, E.Ba. 277 ; καρπὸς ξ., i.e. cereal, opp. κ. ξύλινος, produce of trees, i. e. fruit, wine, or oil, Pl. Criti. 115b ;ξ. χόρτος
hay,PPetr.
3p.181 (iii B.C.) ; φοῖνιξ ξ. dried dates, PSI1.33.14 (ii A.D.); ξ. καρποί, opp. οἶνος, ἔλαιον, Arr.Epict.2.23.5 ; ξ. πυρίαι applications of dry heat, Hp.Acut.21, Archig. ap. Gal. 12.621 ; cf. ξηροπυρία. Adv. by the use of dry powder,Hp.
Epid. 6.3.13 (s.v.l.).2 of bodily condition, withered, lean, ;ξηρὸς ὑπαὶ δείους Theoc.24.61
;ξ. κοιλίη
costive,Hp.
Aph.2.20.3 of the voice, cf. ξηρόφωνος.II fasting: hence, generally, austere, (lyr.); of persons, Antiph.16 ; harsh, opp. ἡδύς, E.Andr. 784 (lyr.).2 metaph., of style,πραγματεία ἀτερπὴς καὶ ξ. Epicur.Fr. 505
(p.358 U.);τὸ ξ.
aridity,Demetr.
Eloc. 238 ; of critics,ξηροὶ Καλλιμάχου πρόκυνες AP11.322
(Antiphan.).III as Subst. ἡ ξηρά (sc. γῆ), dry land, opp. ὑγρά, X.Oec.19.7 (also [comp] Comp. ξηροτέρα γῆ ib.6), cf. Ev.Matt.23.15, etc. ;τὸ ξηρόν Hdt.2.68
; ναῦς ἐπὶ τοῦ ξηροῦ ποιεῖν to leave the ships aground, Th.1.109 ;ναῦς ἐς τὸ ξ. ἐξωθεῖν Id.8.105
; τὸ ξ. τοῦ ποταμοῦ the part of its bed left dry, X.Cyr. 7.5.18: for Theoc.1.51 v. ἀκράτιστος.2 ξηρά, ἡ, in a bath-house, room for dry heat, POxy.2145.12 (ii A.D.). -
44 συλλαμβάνω
συλλαμβάνω, [tense] fut. - λήψομαι: [tense] pf. - είληφα, [voice] Pass. - είλημμαι: [tense] aor. συνέλᾰβον, inf. συλλᾰβεῖν:—[voice] Med., [tense] pres. in Philem.53.4: [tense] aor.Aσυνελαβόμην Hdt.3.49
, etc.:—[voice] Pass. (v. infr.; in X.An.7.2.14 συλληφθήσεται has been restored for συλλήψεται):—collect, gather together, esp. rally scattered troops,τῆς στρατιῆς τοὺς περιγενομένους Hdt.5.46
;τὸ στράτευμα X.Cyr.3.3.1
;τὰς δυνάμεις Pl.Grg. 456a
; .2 take with one, carry off, S.Tr. 1153; , cf. AP5.52 (tm., Diosc.); συλλαβὼν θεσπίσματα κεῖται παρ' Ἅιδῃ with all his prophecies, S.OT 971;ἔρρε, τάσδε συλλαβὼν ἀράς Id.OC 1384
; ἔκπλει σεαυτὸν συλλαβὼν ἐκ τῆσδε γῆς pack yourself off, Id.Ph. 577.3 put together, close, τὸ στόμα καὶ τοὺς ὀφθαλμούς (of a corpse) Pl.Phd. 118a; ξ. αὐτοῦ τὸ στόμα shut his mouth, Ar.Ach. 926, cf. Arist.HA 623b2; enclose, ;ξ. καὶ τοὺς τένοντας τοῖσι ἐρίοισι Aret.CA1.6
.b combine in pronunciation, λέγε δὴ μόλωμεν ξυνεχὲς ὡδὶ ξυλλαβών say αὐτὸ μόλωμεν as one word, Ar.Eq.21.4 in speaking, comprehend, comprise,ἑνὶ ἔπεϊ πάντα συλλαβόντα εἰπεῖν Hdt.3.82
;πᾶν.. συλλαβὼν εἴρηκας Id.7.16
.γ; εἰς ἓν πάντα ς. Pl.Sph. 234b, cf. Tht. 147d;τὰ ἄλλα εἰς ταὐτό Id.Plt. 263d
:—[voice] Pass., to be comprehended (logically),μετὰ τοῦ γένους αἱ συλλαμβανόμεναι διαφοραί Arist.Metaph. 1037b31
, cf. 998b28; σὺν τῇ ὕλῃ συνειλημμένος, i.e. concrete, opp. abstract, ib. 1039b21, cf. 1035a25, al.II lay hands on, seize,ὁλκάδας Hdt.6.26
; ;τέττιγα τοῦ πτεροῦ Archil. 143
(loosely paraphrased, cf. Hermes 23.279);τὰ ποτήμενα συλλαβῆν Theoc.29.30
; ξ. τῶν σχοινίων lay hold of them, help to pull, Ar. Pax 437:—[voice] Med., τίς ξυλλάβοιτ' ἂν τοῦ ξύλου; Id.Lys. 313, cf. Pax 465 (lyr.).2 seize the person of.., apprehend, arrest, IG12.39.7, Hdt.2.121.έ, Ar.Ach. 206, Antipho 5.29, And.1.45, PCair.Zen. 15v.44, 202.2 (iii B.C.); συνέλαβον αὐτὸν καὶ ἀπήχθη εἰς τὸ δεσμωτήριον ib.484.21 (iii B.C.); σ. ζῶντα, ὅμηρον, E.Rh. 513, Or. 1189;τινὰ ἐπὶ θανάτῳ Isoc.4.154
; συλλαβόντας αὐτὸν ἴσχειν seize and hold him, IG42(1).122.40 (Epid., iv B.C.):— [voice] Pass., πρὶν ξυλληφθῆναι before they were arrested, Th.1.20, cf. Hdt. 1.80, al., And.1.101, PCair.Zen. 15v.7 (iii B.C.).3 of the mind, grasp the meaning of, comprehend, τὸ χρηστήριον, τὸ ῥηθέν, τὸν λόγον, τὴν φωνήν, Hdt.1.63,91, 2.49, 4.114;παρκείμενον συλλαβὼν τέρας Pi.O.13.73
, cf. Pl.Sph. 218c, etc.IV of females, conceive, Arist.HA 582a19, GA 727b8, Sor.1.28, etc.;ἐν γαστρί Hp.Aph.5.46
;ξυλλαβοῦσα τὴν γονήν Id.Steril.220
; of the womb,σ. τὸ σπέρμα Arist.HA 583b29
, al., cf. Luc.VH1.22: but συνειληφυῖα τοῦ τεκεῖν near to be delivered, LXX 1 Ki.4.19.V take with or besides, take as an assistant, τὴν δίκην ς. E.Fr. 584;ἄτεγκτον σ. καρδίαν Id.HF 833
.VI c. dat. pers., take pert with another, assist him, οὐ τοῖς ἀθύμοις ἡ τύχη ξ. S.Fr. 927, cf. E.Med. 813, Hdt.6.125, etc.; τὰ δυνατὰ τῇ πόλει ξ. Ar.Ec. 861; σ. τισί τι take part with or assist them in a thing, Id.Lys. 540 (lyr.), X.Cyr.7.5.49, etc.;σ. τινί τινος E.Med. 946
, Ar.V. 734 (lyr.);σ. τινί τινι D.18.20
: with a Prep., συνέλαβε γὰρ ἄλλα.. ἐς τὸ πείθεσθαι contributed towards persuading, Hdt.7.6, cf. X.Mem.2.6.28: abs., assist, A.Ch. 812 (lyr.), S.Tr. 1019 (lyr.), Ar.Eq. 229, Th.1.118; δεῖ δὲ ξυλλαμβάνοντα τοὺς θεοὺς ἐπικαλέεσθαι while invoking the gods one must help oneself, Hp.Insomn.87.2 [voice] Med., c.gen.rei, take part in,συνελάβοντο τοῦ στρατεύματος Hdt.3.49
; ; ξυνελάβοντο τοῦ τοιούτου οὐχ ἥκιστα, ὥστε.. especially contributed to this, Th.4.47: c. dat., καιρῷ χειμῶνος συλλαβέσθαι κυβερνητικήν intervene in a storm together with circumstance, Pl.Lg. 709c: sts. in tmesi,ξύμ μοι λάβεσθε τοῦ μύθου Id.Phdr. 237a
, cf. AP9.559 (Crin.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συλλαμβάνω
-
45 ἐνέργεια
ἐνέργ-εια, ἡ,A activity, operation, opp. ἕξις (disposition), Arist.EN 1098b33, al.;ζῴου Plb.1.4.7
;ἡ χαρὰ καὶ ἡ εὐφροσύνη κατὰ κίνησιν ἐνεργείᾳ βλέπονται Epicur.Fr.2
; opp. ἀογία, Hierocl. in CA19p.461M.: pl., παντοδαπαὶ ἐ. Polystr.p.30 W.;ἐ. καὶ σπουδή PTeb. 616
(ii A.D.); physiological function, Gal.6.21; performance,τῶν καθηκόντων Ph.1.91
; activity, of drugs, Gal.6.467; force, of an engine, D.S.20.95 (but, mechanism, 'action', Hero Aut.1.7).b workmanship, Aristeas 59.2 esp. of divine or supernatural action, Ep.Eph.1.19, al., Aristeas 266;ἐ. θεοῦ Διὸς Βαιτοκαίκης OGI262.4
(Syria, iii A.D.); magical operation,ἱερὰ ἐ. PMag.Par.1.159
.3 pl., cosmic forces,Herm.
ap. Stob.1.41.6.4 Gramm., active force, opp. πάθος, D.T.637.29, A.D.Synt.9.9 (pl.), al.; ἐνέργειαι καὶ πάθη active and passive forms, Alex.Fig.2.14.5 Rhet., vigour of style, Arist. Rh. 1411b28.II in the philos. of Arist., opp. δύναμις, actuality, Metaph.1048a26, al.; opp. ὕλη, ib.1043a20; ἡ ὡς ἐ. οὐσία, substance in the sense of actuality, ib.1042b10; opp. ἐντελέχεια, as actuality to full reality, ib.1050a22, 1047a30; ἐνεργείᾳ actually, opp. δυνάμει, ib.1045b19, al., etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐνέργεια
-
46 φθαρτός
φθαρτός, ή, όν (φθείρω) subject to decay/destruction, perishable (Aristot., Anal. 2, 22; Diod S 1, 6, 3 [γεννητὸς καὶ φθαρτός in contrast to ἀγέννητος and ἄφθαρτος; so also Just. D. 5, 4]; Plut., Mor. 106d; 717e; Sext. Emp., Math. 9, 141; TestAbr A 4 p. 81, 18 [Stone p. 10]; Philo, Leg. All. 2, 3, Cher. 5; 48 χρυσὸς καὶ ἄργυρος, οὐσίαι φθαρταί; 2 Macc 7:16; apolog. exc. Tat.) of pers. mortal ἄνθρωπος (Ps.-Callisth. 2, 22, 12; Philo, Somn. 1, 172) Ro 1:23; Hs 9, 23, 4. Of things στέφανος 1 Cor 9:25. σπορά 1 Pt 1:23. τὰ ἐνθάδε 2 Cl 6:6. ἀγῶνες perishable contests, i.e. contests for a perishable prize 7:1, 4. τὸ κατοικητήριον τῆς καρδίας φθαρτὸν καὶ ἀσθενές B 16:7. ὕλη (Wsd 9:15 σῶμα) Dg 2:3. σάρξ Hs 5, 7, 2 (Philo, Congr. Erud. Grat. 112).—Subst. οἱ φ. the perishable of humanity Dg 9:2. τὸ φ. (Wsd 14:8; Philo, Op. M. 82) τὸ φθαρτὸν τοῦτο this perishable (nature) 1 Cor 15:53f. τὰ φθ. perishable things (Test Benj 6:2; Philo, Ebr. 209 [opp. τὰ ἄφθαρτα]; Just., A II, 7, 9; Ath. 15, 3) 1 Pt 1:18; B 19:8; Dg 6:8.—DELG s.v. φθείρω. TW. -
47 πᾶν [2]
πᾶν, gen. παντός, πάσης, παντός, gen. pl. masc. u. neutr. πάντων, dat. pl. masc. u. neutr. πᾶσι, homerisch u. hesiodisch πάντεσσι, gen. pl. fem. πᾱσῶν, ep. πασέων, zweisylbig zu sprechen, u. einmal auch πασάων, Od. 6, 107, wie Ap. Rh. 1, 113. 1122; – all, mit dem Begriffe der Einheit, ganz, wie ὅλος, der Mehrheit, jeder, wie ἕκαστος, u. im plur. alle. Schon bei Hom. herrscht der Begriff ganz u. der plur. vor; κέκλυτέ μευ πάντες τε ϑεοὶ πᾶσαί τε ϑέαιναι Il. 8, 5, u. sonst; πᾶσα ἀληϑείη, ganze, volle, lautere Wahrheit, Il. 24, 407 Od. 11, 507; πᾶσα ὕλη, Hes. O. 510, vgl. Th. 695. 847. 973; πᾶν δεῖμα, ganz Schreckniß, ἡ πᾶσα βλάβη, ganz Unheil, Soph. Phil. 623. 927 El. 301; auch im plur., πᾶσαι πύλαι, das ganze Thor, Il. 2, 809; πάντες ὅσοι, alle welche, Hom. u. Folgde überall; auch sing., πᾶν ὅσον νοεῖς, Soph. Trach. 348; seltener ἀσπάζεται πάντας, ᾧ ἂν περιτυγχάνῃ, Jeden, dem er begegnet, Plat. Rep. VIII, 566 d; ἅμα πάντες, allesammt, Il. 24, 253 Od. 21, 230, in Prosa üblicher ἅπαντες, vgl. aber Schaef. zu D. Hal. de C. V. p. 124; πάντες ὁμῶς, Il. 15, 98; μάλα πάντες, 22, 115 Od. 5, 216. 22, 283; πάντες ἄριστοι, alle besten, lauter solche, die zu den besten gehören, Il. 9, 3 Od. 4, 272 u. sonst; mit Zahlwörtern, ἐννέα πάντες, alle neun, ohne daß einer daran fehlt, wie wir sagen »ganzer neun«, Od. 8, 258. 24, 60; ἐννέα πάντ' ἔτεα, Hes. Th. 803; δέκα π., Il. 19, 247. 24, 232; δυώδεκα π., Od. 9, 204. 12, 89; δυοκαίδεκα πάντες ἄριστοι, 16, 251; εἴκοσι πάντες, Il. 18, 373. 470 Od. 5, 244; Her. 1, 50. 163. 214. 9, 81, der πᾶς immer vor das Zahlwort setzt, während dies bei Hom. voransteht; auch mit dem Artikel, τὰ πάντα δέκα, in Allem zehn, alle zusammengerechnet zehn; τὰ πάντα μ ύρια, in Allem zehntausend, Her. 3, 74; Thuc. 3, 85; τρεῖς οἱ πάντες, Ath. VI, 273 b. – Im sing. jeder, οἱ δ' ἄλκιμον ἦτορ ἔχοντες πρόσσω πᾶς πέτεται, Il. 16, 264; Od. 13, 313; πᾶς ἀνήρ, Theogn. 177; Aesch. Pers. 378; Soph. Ai. 1366; νῦν με πᾶς ἀσπάζεται, O. R. 596; σιώπα πᾶς ἀνήρ, Ar. Ran. 1125, wie Ach. 237; u. in Prosa, ἔνϑα πᾶς παντὶ ϑυμοῦται, Plat. Prot. 327 a; ψυχὴ πᾶσα ἀϑάνατος, Phaedr. 245 c; πᾶσα ὁδός, jeder Weg, Xen. An. 2, 5, 9,; auch mit dem Artikel, πᾶσα ἡ ὁδός, ibid., auf jedem der Wege, die ins Vaterland führen; u. so in dieser Stellung πᾶς ὁ κλύων, jeder, der hört, Soph. Ai. 151; πᾶν τὸ καλῶς ἔχον, Plat. Rep. II, 381 a; u. so auch im plur., πάντα προὐξεπίσταμαι σκεϑρῶς τὰ μέλλοντα, Aesch. Prom. 101; od. πάντες steht nach, οἱ ἄλλοι πάντες ᾄδοντες ἐπορεύοντο ἐν ῥ υϑμῷ, Xen. An. 5, 4, 14, die übrigen alle; οἱ πάντες, die sämmtlichen, ὑμεῖς οἱ πάντες οὐκ ἔσεσϑε κύριοι, 5, 7, 27; οὐδ' ἂν οἱ πάντες ἄνϑρωποι δύναιντο διελϑεῖν, 5, 6, 7; vgl. Soph. τοὺς πάντας Ἀργείους, Phil. 47; und mit Wiederholung des Artikels, τὰς νέας τὰς πάσας ἐκόμισαν εἰς Ἄβδηρα, Her. 6, 47. – In einigen Vrbdgn steht das adj. πᾶς für das adv. πάντως, wie man erklären kann πόλις γάρ ἐστι πᾶσα τῶν ἡγουμένων, Soph. Phil. 386; πᾶσα ἀνάγκη, es ist durchaus nothwendig, Plat. Phaedr. 240 a u. öfter; πᾶν τοὐναντίον, ganz das Gegentheil, Prot. 332 a u. öfter; – τὸ πᾶν, das Ganze, Aesch. Prom. 456 u. A.; ἡ τοῦ παντὸς ἀρχή, Xen. An. 5, 10, 12; τοῦ παντὸς ἁμαρτάνειν, Plat. Phaedr. 235 e u. sonst; bes. das Weltall, Universum, τὴν τοῠ παντὸς φοράν, Plat. Polit. 270 b; Crat. 436 e u. öfter; Luc. Nigr. 2 u. öfter; übh. die Hauptsache, worauf Alles ankommt, τὸ πᾶν φράσω, Soph. El. 670; Trach. 368; ὁ Λυσίας τοῦ παντὸς ἡμάρτηκε, Plat. Phaedr. 235 e; τὸ ὅλον von τὸ πᾶν unterschieden Theaet. 204 b; ἐς πᾶν κακοῦ, in das ganze, größte Unglück, Her. 7, 118. 9, 118; vgl. ἔτι ἂν μᾶλλον ἐν παντὶ κακοῦ εἴης, Plat. Rep. IX, 579 b; u. so auch ohne κακόν, κἀγὼ ἐν παντὶ ἐγενόμην ὑπ' ἀπ ορίας, Euthyd. 301 a; ἐν παντὶ εἴης ἄν, Conv. 194 a, in der größten Gefahr sein; auch εἰς πᾶν ἀφικνεῖ-σϑαι, sich in die größte Gefahr begeben, Alles wagen, Xen. Hell. 6, 1, 12; vgl. ἐν παντὶ ἀϑυμίας ἦσαν, Thuc. 7, 55; oft bei Flgdn.; Xen. vrbdt diese Wendung sogar mit μή, ἐν παντὶ ἦσαν, μὴ λελοιδορημένος εἴη ὑπ' Ἀγησιλάου, Hell. 5, 4, 29, sie waren in Besorgniß. – Andere ähnl. Vrbdgn sind: ἐπὶ πᾶν τὸ τῆς ἐλευϑερίας ἰέναι, Plat. Rep. VIII, 562 e; πράττειν τὸ πᾶν εἰς δύναμιν, Phaedr. 273 e, Alles nach Kräften thun; εἰς πᾶν ϑυμοῦ προαχϑῆναι, in den äußersten Zorn gerathen; παντὸς μᾶλλον, mehr als Alles, durchaus, gewiß, Prot. 344 b Phaed. 67 b u. öfter, u. Sp., wie Luc. Halc. 2; πρὸ πάντων, Aesch. Spt. 996; u. beim superl. zur Verstärkung, πάντων δὲ ῥᾷστα μαϑήσει, Plat. Rep. I, 344 a; πάντων μάλιστα, Prot. 330 a; Tragg. u. A. – Διὰ παντός, durchgängig, durchaus, von der Zeit immer: Soph. Ai. 705; Plat. Phaedr. 240 e; τὸ διὰ παντὸς γιγνόμενον ἁπλοῦν, Polit. 294 c; τὰ εἴσω διὰ παντὸς νενοσηκότα σώματα, Rep. III, 407 d; τὸ λοιπὸν διὰ παντὸς πολέμου ἰέναι αὐτοῖς, Xen. An. 3, 2, 8, wo wahrscheinlich mit Krüger διὰ πολ. zu lesen ist; vgl. 7, 8, 11 u. A.; es findet sich auch als ein Wort geschrieben, διαπαντός, Schaef. Schol. Par. Ap. Rh. 4, 57; selten im plur., διὰ πάντων, Plat. Soph. 254 b; auch κατὰ πάντων, Tim. 60 b; vgl. B. A. 91, διὰ πάντων ἀγὼν ὁ ἔσχατος. – Ueber ἡ διὰ πασῶν s. διαπασῶν. – Ἐπὶ πᾶν, im Allgemeinen, Plat. Euthyd. 279 e; κατὰ πάντα, in Allem, durchaus, Tim. 30 d, wie Thuc. 4, 81. – Das neutr. πάντα, alles Mögliche, allerlei, Hom. oft, bes. in der Vrbdg δαίδαλα πάντα, auch πάντα γίγνεσϑαι, Alles werden, jede Gestalt annehmen, sich in jede Gestalt verwandeln, Od. 4, 417; auch sich zu Allem entschließen, alle Mittel versuchen, vgl. παντοῖος u. Schaef. mel. p. 98; sehr gewöhnl. πάντα ποιεῖν, Xen. Hell. 5, 4, 58 Dem. u. A.; auch im sing., Plat. Apol. 39 a. – Πάντα εἶναί τινι, Einem Alles sein, Her. 1, 122, wie Thuc. 8, 95 u. Dem. 18, 43; vgl. ἐβοηϑεῖτε δ' αὐτῷ καὶ πάντ' ἦν 'Αλέξανδρος, 23, 120, Sp., wie Luc. Tyrannic. 4; Pol. τὸ δὲ ὅλον αὐτοῖς ἦν καὶ τὸ πᾶν Ἀπελλῆς, 5, 26, 5; auch πάντα εἶναι ἔν τινι, Alles in Allem sein, Alles gelten bei Einem, Her. 3, 157. 7, 156; als adv. πάντα, ganz und gar, gänzlich, in jeder Hinsicht, auch τὰ πάντα, 1, 122. 4, 97, τὰ πολλὰ πάντα, meistens, meistentheils, 1, 203. 2, 35. 5, 67, τὰ πάντα νικᾶν, Xen. An. 2, 1, 1, vgl. 1, 9, 2. 3, 10; auch εἰς πάντα, in Allem, gänzlich, s. Valck. Phoen. 622 u. Jac. Ach. Tat. p. 648; ὁ πάντ' ἄριστος, Ath. VIII, 361 f; u. im posit., οὐκ ἄρα πάντα νοήμονες οὐδὲ δίκαιοι ἦσαν, Od. 13, 209 u. öfter; ἀνδρὶ τῷ πάντ' ἀγαϑῷ, Soph. Ai. 1415, vgl. El. 301, öfter; πάντα σοφός, Plat. Theaet. 194 e; u. mit dem Artikel, τὰ πάντα ἀγαϑός, Her. 5, 97; u. eben so τὸ πᾶν, Aesch. Prom. 215 Suppl. 781; Soph. El. 1009; Xen. Cyr. 1, 6, 13 u. sonst. – Πᾶσιν, bei, vor Allen, nach dem Urtheil Aller, Il. 2, 285; vgl. Soph. O. C. 1448 Trach. 338; u. vom neutr. in Allem, in allen Dingen, Her. 1, 61, wie auch ἐπὶ πᾶσιν, Hes. O. 696. – Oft tritt auch τίς hinzu, πᾶς τις, ein jeder, Aesch. Ag. 1205 Soph. O. C. 25 Ai. 28 Thuc. 7, 84; πάντα τινὰ τῶν μάγων, Her. 3, 79. – [Α ist in der Stammsylbe in allen drei Geschlechtern lang; in den Zusammensetzungen wird es im neutr. kurz, ἅπᾰν, σύμπᾰν, doch bleibt bei den Attikern auch diese Sylbe zuweilen lang, B. A. 416; vgl. Mein. Men. 51; erst späte schlechte Dichter haben auch in πάσης u. πᾶσιν das α verkürzt; s. Jac. A. P. p. 429. 431.]
-
48 φόρτος
φόρτος, ὁ, die Last, Fracht, Bürde, so Viel ein Mensch, ein Thier, ein Schiff tragen kann; die Schiffsladung, Od. 8, 163. 14, 296; Hes. O. 629; φόρτον ὥςτε ναυτίλος Soph. Trach. 534; φόρτον χρείας ἔχειν Eur. Suppl. 20; διατίϑεσϑαι φόρτον Her. 1, 1; Folgde; aber erst Sp. auch im plur., wie Strab. – Uebertr., die Menge, καινῶν φόρτον ἀγγέλλων κακῶν Eur. I. T. 1306. – Bei den Attikern das Gemeine, Rohe, Plumpe, Pöbelhafte, τοιαῦτ' ἀφελὼν καὶ φόρτον καὶ βωμολοχεύματ' ἀγεννῆ Ar. Pax 748, vgl. Plut. 796, wo es der Schol. μέμψις, κατηγορία erkl. – Später = ὕλη, rohe Masse, Stoff, Materie, Aret.
-
49 δασύς
δασύς, εῖα, ὑ, dicht, rauch; verwandt das Latein. densus. Bei Homer δασὐς zweimal, in einer und derselben Stelle, Odyss. 14, 49. 51 εἷσεν δ' εἰσαγαγών, ῥῶπας δ' ὑπέχευε δασείας, ἐστόρεσεν δ' ἐπὶ δέρμα ἰονϑάδος ἀγρίου αἲγός, αὐτοῠ ἐνεύναιον, μέγα καί δασύ. Vgl. das Compositum δασὐμαλλος Odyss. 9, 435. – Bei den Folgenden heißt δασὐς: – 1) dichtbehaart; μασχάλαι λόχμης δασὐτεραι Ar. Eccl. 61; γέῥῥα δασειῶν βοῶν u. βοῶν δασέα, von rauchen, d. i. rohen Fellen, Xen. An. 4, 7, 22. 5, 4, 12; χειρῐδες Cyr. 8, 8, 17; τὰ σώματα δασεῖς Arr. Ind. 24; bärtig, Strat. 12 (XII, 26); δασεῖς καὶ προβεβηκότες entgeggstzt den νεώτεροι Buto Stob. flor. 6, 29; Ggstz λεῐος, Eubul. Ath. X, 449 e (v. 2). – Auch ἱμάτιον, Philem. bei D. L. 6, 87. – 2) mit Bäumen dicht bewachsen, γῆ δασέη ὕλῃ παντοίῃ Her. 4, 21; vgl. 191; χωρίον δασύ Thuc. 4, 29, = ὑλῶδες; öfter Xen., χωρίον δασὺ πίτυσι, ποταμὸς δασὺς δέν, δρεσι, An. 4, 7, 6. 8, 2; παράδεισος δασὺς παντοίων δένδρων 2, 4, 14; Folgde; τὰ δασέα, dichtes Gebüsch, 4, 7, 7 u. öfter. Aehnl. στέφανος Plat. Conv. 212 e. Von Wolken Diod. 3, 44. – 3) πνεῦμα δασύ, spiritus asper, Gramm.; auch δασεῖα προσῳδία, vgl. Ath. IX, 398 a; τὰ δασέα, aspiratae: φ, χ, ϑ. – Adv., δασέως ἔχειν Arist. physiogn. 6, 39.
-
50 ξηρός
ξηρός (vgl. ξερός, σχερός, χέρσος), trocken, dürr; γαῖα, Eur. Phoen. 1159, u. so oft vom Lande; ξηροῖς ἀκλαύστοις ὄμμασι, Aesch. Spt. 678; κομίζων ξηρὸν ἐκ πόντου πόδα, Eur. Andr. 1260; ἄνεμος, Ar. Nubb. 403 (vgl. Her. 2, 26); übertr., τρόποι, Vesp. 1452; von einem ausgetrockneten Flusse, Her. 5, 45; τὸ ξηρὸν τοῦ ποταμοῠ, eine trockne Stelle im Flusse, Xen. Cyr. 7, 5, 18; ἐξέωσαν εἰς τὸ ξηρὸν τὰς ναῦς, Thuc. 8, 105; Ggstz ὑγρός, Plat. Phaed. 86 b u. öfter; ὕλη αὔη καὶ ξηρά, Legg. VI, 761 c; ξηρότερον, Phil. 25 c; Folgde; ἡ ξηρά, sc. γῆ, das trockne, feste Land, Xen. Oec. 19, 7; N. T. u. a. Sp. – Von der Stimme, rauh, heiser, Sp. – Uebh. leer, nichtig, trocken; πικροὶ καὶ ξηροὶ πρόκυνες heißen die Grammatiker Antiphan. 5 (XI, 322); ἐπὶ ξηροῖς καϑίζειν τινά, aufs Trockne setzen, ihn um alles das Seinige bringen, Theocr. 1, 51; erschöpft, 24, 60.
-
51 ἀθρόος
ἀθρόος, α, ον, fam. ἀϑρόος Heraclid. Tar. bei Ath. III, p. 120 d, zusammengezogen ἀϑροῠς, attisch ἁϑρόος (α copul.); auch im Hom. las Aristarch mit spir. asper nach Scholl. Iliad. 14, 38, vgl. Scholl. Od. 1, 27. 3, 34; – zusammengedrängt, versammelt; Ariston. Scholl. Iliad. 14, 38 ἡ διπλῆ, ὅτι ἁϑρόοι ἐπὶ τῶν τριῶν· ἀρχὴ γάρ ἐστι πληϑυντικοῠ ἀριϑμοῠ τὰ τρία; gew. im plur., der sing. meist nur bei Sammelwörtern, zuerst bei Pind. P. 2, 35 κακότης. Hom. z. B. ἁϑρόα πάντα, Alles insgesammt, Alles zusammen, Alles auf einmal, Iliad. 22, 271 Od. 1, 43. 2, 356; – ἁϑρόοι ἦλϑον Od. 3, 34, ἠγερέϑοντο 2, 392, κίον Il. 14, 38, ἔμειναν 15, 657, ὁρμηϑέντες 19, 236, ἔσαν (ἦσαν) Il. 18, 497 Od. 1, 27; – von Soldaten, dicht gedrängt, Her. 6, 112; ἁϑρόα πόλις, dem ἕκαστοι entgegengesetzt, Thuc. 2, 60, δύναμις 2, 39; πᾶσα ὕλη ἁϑρόα Plat. Legg. VIII, 849 d, Ggstz κατὰ μέρη Theaet. 182 a, καϑ' ἕνα Alc. I, 114 d, κατ' ἄνδρα Dem. Lept. 138, κατ' όλίγους καὶ σποράδην Plut. Arist. 17. Auch reichlich, groß, Din. 1, 15, entgegenstehend dem κατὰ μικρόν; τὸ ἁϑρόον, die Menge, Gesammtheit, Dem. 27, 35; ῥοῠς ἀϑροῦς καὶ πολύς Pol. 10, 14, 8; vgl. ἀϑροῠς ἐξεχύϑη γέλως Athen. X, 420 d; ἀϑρόος ὤφϑη, er wurde mit ganzer Heeresmacht gesehen, Plut. Them. 12; ebenso ἀϑρόος ἐπέστη Svll. 12. – Compar. ἁϑροώτερος 'Thuc. 6, 34; Xen. Hell. 6, 4, 9; ἀϑρουστέρῳ χρῆσϑαι τῷ πόματι Athen. III, 80 a; ἀϑρούστατος Plut. Caes. 20. – Adv. ἀϑρόως, haufenweis, in Menge, πίνειν Ael. V. H. 1, 2; vgl. Plut. Symp. 3, 3; λέγειν, im Allgem. sagen, bei den Rhetoren, das Ganze statt seines Theiles nennen, συγκρίνειν, im Ggstz von ἀνὰ μέρος, Rhett. gr. IX, 286, 15; auch von der Zeit, plötzlich.
-
52 ῥευστός
ῥευστός, geflossen, flüssig, übh. nicht fest, dah. übtr. = in steter Bewegung, schwankend, unbeständig, fluxus; ὀλισϑηρὰν καὶ ῥευστὴν εἰς ἅπαντα τὴν πολυπραγμοσύνην ποιεῖν, Plut. de curios. 13; καὶ μεταβλητά, Adv. Colot. 16, öfter; ὕλη, S. Emp. pyrrh. 1, 217.
-
53 κακία
A badness in quality, opp. ἀρετή (excellence), Thgn. 322, S.OT 512 (lyr.), Pl.Smp. 181e, R. 348c, etc.; κακίᾳ ἡνιόχων by their incapacity, Id.Phdr. 248b: pl., κακίαι defects, Luc.Hist.Conscr. 6.3 moral badness, vice,μετ' ἀρετῆς ἀλλ' οὐ μετὰ κακίας And. 1.56
; ἡ ἀρετή, ὡσαύτως δὲ.. καὶ ἡ κ. Pl.Men. 72a, etc.; personified in the Fable of Prodicus, X.Mem.2.1.26: pl., περὶ κακιῶν, title of treatise by Philodemus.4 Philos., Evil,ὕλη κακίας αἰτία Plot. 1.8.14
.II ill-repute, dishonour,κ. ἀντιλαβεῖν Th.3.58
. -
54 λάσκω
A (lyr.): [tense] fut. , 384: [tense] aor. 1 ἐλάκησα [ᾰ] ib. 382 (δια-λᾱκήσας Id.Nu. 410
is prob. from διαλᾱκέω, [dialect] Dor. for - ληκέω): [tense] aor. 2 ἔλᾰκον, [dialect] Ep.λάκον Il.14.25
, al.: [tense] aor. 1ἔληξα Herod.8.65
: [tense] pf.λέληκα Il.22.141
, Arist.HA 618b31, (lyr.), Ar.Ach. 410 (paratrag.); part. fem.λελᾰκυῖα Od.12.85
:—[voice] Med., v. infr. 11:—ring, rattle, crash:I of things, ring when struck, ;λάκε δ' ἀσπίς 20.277
; also λάκε δ' ὀστέα the bones cracked, broke with a crash, 13.616; λάκε δ' ἀμφὶ πυρὶ ὕλη crackled, Hes. Th. 694; ἔλακον ἀξόνων βριθομένων χνόαι creaked under the weight, A.Th. 153 (lyr.):—this sense occurs only in [tense] aor. 2 [voice] Act.II of animals, scream, of the falcon,ὀξὺ λεληκώς Il.22.141
; of the nightingale in the falcon's talons, τί λέληκας; Hes.Op. 207; also, of dogs, howl, bay, Σκύλλη.. δεινὸν λελακυῖα Od.l.c.; rare in Prose, οὐ μινυρίζει οὐδὲ λέληκεν, of the black eagle, Arist.l.c.:—this sense occurs only in [tense] pf., exc. in [dialect] Ep. [tense] aor. [voice] Med.,κύνες λελάκοντο h.Merc. 145
.III of human beings, shout, scream, cry aloud,λέληκεν ἢν καὶ μηδέν' ἀνθρώπων ὁρᾷ Semon.7.15
;φόβος μυχόθεν ἔλακε A.Ch.35
(lyr.), cf. S.Ant. 1094, etc.; τί λέλακας; Ar.Ach. l. c.;μή νυν λακήσῃς Id. Pax 382
: hence of Oracles, utter, A.Ag. 1426 (lyr.), S.Tr. 824 (lyr.), Ar.Pl. 39; also, sing,πρὸς αὐλόν E.Alc. 346
.2 c. acc. cogn., shriek forth, utter aloud, ; στονόεν λέλακε χώρα Id. Pr.l.c.;λ. βοάν E.El.
l.c., cf. Ion 776 (anap.); (anap.); ;ῥῆμα γενναῖον Ar.Ra.97
: c. dupl. acc., τοιαῦτα λάσκεις τοὺς.. φίλους; E.Andr. 671:—in this sense only in Trag. and (rarely) Com. -
55 μαθηματικός
A = μαθητικός, fond of learning, Pl.Ti. 88c.II scientific,τὸ μ. εἶδος Id.Sph. 219c
; esp. mathematical, μαθηματικός, ὁ, mathematician, Arist.Ph. 193b31, EN 1142a17, Phld.Acad.Ind.p.16 M., Ceb.34: ἡ-κή (sc. ἐπιστήμη) mathematics, Archyt.1 tit., Arist.Metaph. 1026a14; αἱ -καί ib.26; φιλοσοφία μ. ib.19; τὰ μ. mathematics, Id.EN 1151 a17; also, mathematical entities, Id.Metaph. 1076a17; γραμμὴ μ. a mathematicalline, opp. γ. φυσική, Id.Ph. 194a11;κύκλοι μ. Id.Metaph. 1036a4
;ἁρμονικὴ ἥ τε μ. καὶ ἡ κατὰ τὴν ἀκοήν Id.APo. 79a1
: [comp] Comp. - κωτέρα ὕλη too mathematical, Id.Metaph. 992b2. Adv. - κῶς ib. 995a6, Str.2.5.1, etc.b astrological,ἡ μ. τέχνη Sallust.9
, cf. Gal. 19.529; ὁ μ. astrologer, M.Ant.4.48, S.E.M.5.2, Porph. ap. Eus.PE 6.1, etc.3 among the Pythagoreans, οἱ μ. (opp. οἱ ἀκουσματικοί) advanced students, Porph.VP37, Iamb.VP18.81.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μαθηματικός
-
56 ἀκαλλής
ἀκαλλ-ής, ές,A without charms,γυνή Hp.Ep.15
;σῶμα Luc.Hist. Conscr.48
; γῆ αὐχμηρὰ καὶ ἀ. (v.l. ἀκαμής) Id.Prom.14; [ὕλη] ἀ. καὶ αἰσχρά Procl. in Alc.p.326
C.: [comp] Comp., Olymp. in Grg. p.243J.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀκαλλής
-
57 ἄγριος
ἄγριος, α, ον, Od.9.119; also ος, ον (not in Trag. or com). Il.19.88, Phoc.3.6, Pl.Lg. 824a, Theoc.22.36: [comp] Comp.I of animals, opp. τιθασός ἥμερος, wild,βάλλειν ἄγρια πάντα Il.5.52
; αἶξ, σῦς, 3.24, 9.539; even of flies,ἄ. φῦλα, μυίας 19.30
; ἵπποι, ὄνοι, etc., Hdt.7.86, etc.; ἄ. τέρας, of a bull, E.Hipp. 1214;ἄ. θηρία X.An. 1.2.7
; of men, living in a wild state, Hdt.4.191.2 of trees, opp. ἥμερος, wild, Pi.Fr.46, Hdt.4.21, etc.; μητρὸς ἀγρίας ἄπο ποτόν of the wild vine, A.Pers. 614, cf. Arist.Pr. 896a8;ἄ. ἔλαιον S.Tr. 1197
; , etc.;μέλι Ev.Matt.3.4
.II mostly of men, beasts, etc.:1 in moral sense, savage, fierce, Il.8.96, Od.1.199, etc., cf. Ar.Nu. 567; ;ἄ. καὶ ἀπαίδευτος Id.Grg. 510b
;ἄγριε παῖ καὶ στυγνέ Theoc.23.19
, cf. 2.54; ἄ. κυβευτής a passionate gambler, Men.965; esp. of παιδερασταί, Ar.Nu. 349 (cf. Sch. ad loc.), Aeschin.1.52, Aen. Gaz.Thphr. p.14 B.2 of temper, wild, fierce, θυμός, χόλος, Il.9.629, 4.23;λέων δ' ὥς, ἄγρια οἶδεν 24.41
; ἄ. πτόλεμος, μῶλος, 17.737, 398;ἄγριος ἄτη 19.88
; ἄ. ὁδοί cruel ways or counsels, S.Ant. 1274; ([comp] Sup.);ἀγριώτατα ἤθεα Hdt.4.106
; ; , cf. R. 572b, etc.; τὸ ἄ. savageness, Id.Cra. 394e; ἐς τὸ -ώτερον to harsher measures, Th. l.c.3 of things, circumstances, etc., cruel, harsh, ; νὺξ -ωτέρη wild, stormy, Hdt.8.13; ; σύντασις ἀ. a violent strain, Id.Phlb. 46d; ἄ. βάρος, of strong, hot wine, Ar.Fr. 351. -
58 ὑπόβαθρα
ὑπόβαθ-ρα, ἡ,A plinth, pedestal, Supp.Epigr.6.319 (Laodicea Combusta).II metaph.,ὑ. τῶν συλλογισμῶν S.E.P.2.166
, cf. Procl.Inst.71;αἱ τῶν ἄλλων τεχνῶν ὑ. τε καὶ ἀρχαί Aristid.Quint.3.10
;ἡ ὕλη ὑ. καὶ ἕδρα δοκεῖ τῷ εἴδει εἶναι Plot.6.3.4
, cf. Ruf.Anat.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπόβαθρα
-
59 σεύω
σεύω, nach dem Augment bei Hom. mit verdoppeltem σ, impf. ἔσσευον, aor. ἔσσευα (σεῠα Il. 20, 189, σεῦαν Od. 6, 89, σεύας Il. 15, 681), u. med. ἐσσευάμην; perf. pass., oft mit Präsensbdtg, ἔσσυμαι, ἐσσύμενος (Accent zu bemerken); plusqpf. ἐσσύμην, auch syncop. aor., 2. Pers. ἔσσυο, Il. 16, 585 Od. 9, 447, 3. Pers. ἔσσυτο, σύτο, part. σύμενος, aor. pass. ἐσσύϑην; vom praes. pass. findet sich auch die syncopirte Form σεῠται, Soph. Trach. 645; und σοῠμαι, σοῦται, Aesch. (s. unten); – scheuchen, treiben, in schnelle Bewegung setzen; – a) jagen, verfolgen, bes. das Wild auf der Jagd, bei Hom. immer im aor. med., κύνες κάπριον σεύωνται, κύνες ἐσσεύαντο αἶγα, ὁππότε μιν σεύαιτο ἀπ' ἠϊόνος πεδίονδε, Il. 11, 415. 549. 15, 272. 20, 148; εἴπερ ἂν αὐτὸν σεύωνται κύνες, 3, 26; – anhetzen. ὅτε πού τις ϑηρητὴρ κύνας σεύῃ ἐπ' ἀγροτέρῳ συΐ, Il. 11, 293. – b) verscheuchen, verjagen, σεῠεν κύνας, Od. 14, 33, auch schnell wegführen, Αἰνείαν ἔσσευεν ἀπ ὸ χϑονὸς ὑψόσ' ἀείρας, Il. 20, 325. – c) auch von unbelebten Dingen, werfen, schleudern, Il. 11, 147. 14, 413; αἷμα ἔσσευα, ich trieb das Blut hervor, machte, daß es mit Gewalt hervorsprudelte, 5, 208; pass., αἷμα σύτο, das Blut sprudelte mit Gewalt hervor. 21. 167. – Med. u. perf. pass. in heftiger Bewegung sein, sich schnell bewegen, laufen, anstürmen; ἐπὶ τεύχεα δ' ἐσσεύοντο, Il. 2, 808. 11, 167. 419; ποσσὶν ἔσσυμαι, 13, 79; σεύατ' ἔπειτ' ἀνὰ ἄστυ, 6, 505; ὃς ἐσσύμενον κατερύκει, Od. 15, 73; öfter c. inf., ὅτε σεύαιτο διώκειν, wenn er zu verfolgen eilte, Il. 17, 463; auch von leblosen Dingen, ὄφρα ὕλη σεύαιτο καήμεναι, damit das Holz zu verbrennen eile, d. i. schnell verbrenne, 23, 198; ἔσσυται Μοισαῖον ἅρμα Νικοκλέος μνᾶμα κελαδῆσαι, Pind. I. 7, 61; ἐσσύμενοι εἴσω κατέσταν, P. 4, 135; παρ' ᾿Αλφεῷ σύτο, Ol. 1, 20; κατὰ γῆς σύμεναι, Aesch. Eum. 961; σύϑην δ' ἀπέδιλος ὸχῳ πτερωτῷ, Prom. 135; Spt. 424; π οῠ κυρεῖ ἐκτόπιος συϑείς; Soph. O. C. 119; πάλιν, φίλα, συϑῶμεν, 1721, laß uns zurückeilen; ὅτε σύτο πατρίδος ἄπο, Eur. Hel. 1145; φροῠδος ἐκ ναοῠ συϑείς, I. T. 1294; einzeln bei sp. D., wie σεύατ' ἴμεν λαιψηρὰ δι' ὕδατα Ap. Rh. 4, 849. – Uebtr., vom bewegten Gemüth, sich heftig auf Etwas zu bewegen, heftig streben, trachten wonach, theils absolut, ϑυμὸς δέ μοι ἔσσυται ἤδη, Od. 10, 484, theils c. gen., bes. im part. perf., ἐσσύμενος ὁδοῖο, πολέμου, 4, 733 Il. 24, 404, u. c. inf., μεμαῶτα καὶ ἐσσύμενόν περ ἀλύξαι, Od. 4, 416 Il. 11, 717; dah. ἐσσύμενος übh. eilig, hastig, begierig.
-
60 χλωρός
χλωρός, poet. auch χλοερός u. χλοηρός, – 1) eigtl. von der Farbe der jungen Saat, od. der ersten Keime, blaßgrün, grüngelb; χλωραὶ ῥῶπες Od. 16, 47; χλωρὸν ὄρος h. Apoll. 223; χλοερὸς ὄζος Hes. Sc. 393; auch von der gelben Farbe des Honigs, μέλι χλωρόν Il. 11, 631 Od. 10, 234; – λίβανος, ἐλάται, Pind. frg. 148; χλωραῖς ὑπὸ βάσσαις Soph. O. C. 679; χλωρά τ' ἀκτὰ πολυστάφυλος Ant. 1120; τὸν δόνακι χλωρὸν Εὐρώταν Eur. Hel. 349; ὕλη Hipp. 17; auch χλωρὸς οἶνος, Eur. Cycl. 67, wahrscheinlich derselbe, der bei Ath. I, 26 c κιῤῥός heißt; σίτου ἔτι χλωροῦ ὄντος, als Zeitbestimmung, Thuc. 4, 6. – Uebh. blaß, bleich, farblos, falb; von der Farbe des Stahls, χλωρὸς ἀδάμας Hes. Sc. 231, wie πολιός; bes. χλωρὸν δέος, blasse Furcht, Il. 7, 479 u. öfter, da Furcht bleich macht, Il. 10, 376 ἔστη χλωρὸς ὑπαὶ δείους, wie χλωροὶ ὑπαὶ δείους 15, 4; χλωρῷ δείματι ϑυμὸν πάλλοντο Aesch. Suppl.; ἀχλὺς χλωρή, farblose Finsterniß, Hes. Sc. 265; ὕδωρ Jac. A. P. p. 615; vgl. Sappho 5, 14 in B. A.; χεῦμα Ἀχέροντος Anyte 19 (VII, 486); auch der Sand hat diese Farbe, Soph. Ai. 1043; σῶμα Thuc. 2, 49, in der Krankheit. – 2) ohne Rücksicht auf Farbe, grün, d. i. frisch, im Ggstz zum Trocknen, Dürren, bes. vom Holze, μοχλὸς χλωρός, ῥόπαλον χλωρόν, Od. 9, 320. 379; Ggstz αὖος Hes. O. 745; ἐέρσαι Pind. N. 8, 40; sp. D.; von Früchten, dem ξηρός entgegengesetzt, Ath. II, 53; τυρός, frischer Käse, Ar. Ran. 559 Lys. 23, 6; vgl. Phryn. in B. A. 73; eben so vom frischen eingepökelten Fleisch u. von frischen Fischen, Sp., wie Ath. VI, 309. – Die Uebertr. des Gorgias χλωρὰ καὶ ἔναιμα πράγματα tadelt Arist. rhet. 3. – 3) übrtr., frisch, jugendlich, blühend, kräftig; χλοερὰ μέλεα Theocr. 27, 66; γόνυ 14, 70; so χλωρὸν αἷμα, jugendliches, frisches Blut, Soph. Trach. 1044; Eur. Hec. 124; auch = zart, weich, δάκρυα Eur. Med. 906. 922 Mel. 1205, zarte Thränen, wenn es nicht wie das homerische ϑαλερὸν δάκρυ »vollschwellend«, »reichlich« ist; χλωρὰ δάκρυα auch Anyte 18 (VII, 646); χλωρὰν τέγγει δακρύων ἄχναν Soph. Trach. 844.
См. также в других словарях:
ύλη — Στην ευρεία έννοια, ύ. είναι καθετί που γίνεται αντιληπτό από τις αισθήσεις μας ή, πιο γενικά, καθετί που μπορεί να μετρηθεί με οποιοδήποτε όργανο μέτρησης. Στη στενή έννοια, ύ. και μάζα ταυτίζονται: ακριβέστερα, ύ. είναι καθετί που… … Dictionary of Greek
ύλη — η 1. κάθε ουσία με διαστάσεις και βάρος που υπάρχει στο χώρο, που είναι διαιρετή, μπορεί να πάρει κάθε σχήμα και αποτελεί το αντικείμενο των αισθήσεών μας. 2. το υλικό με το οποίο είναι κατασκευασμένο ή από το οποίο αποτελείται κάτι, το… … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
εκφυλισμένη ύλη — Ύλη σε πολύ πυκνή κατάσταση που μπορεί να εξασκήσει πίεση εξαιτίας κβαντομηχανικών φαινομένων. Η ε.ύ. βρίσκεται στους λευκούς νάνους και στους αστέρες νετρονίων των οποίων η απομένουσα μάζα, μετά την έκρηξη, έχει πυκνότητα της τάξης των… … Dictionary of Greek
διαστρική ύλη — Η διάχυτη ύλη που βρίσκεται μεταξύ των διαφόρων αστέρων. Από την εποχή του Γαλιλαίου, όταν οι αστρονόμοι απέκτησαν τη δυνατότητα να παρατηρούν και να ερευνούν τον ουρανό με τηλεσκόπια, κατόρθωσαν να διακρίνουν διάφορα λευκά φωτεινά νέφη σε πολλά… … Dictionary of Greek
μεσοαστρική ύλη — (Αστρον.). Ύλη που βρίσκεται στο μεσοαστρικό διάστημα και που συγκεντρώνεται σε σύννεφα ακανόνιστου σχήματος και κατανομής. Αποτελείται από αέριο ή σκόνη και είναι πολύ αραιότερη από την ύλη των νεφελωμάτων. Η μεσοαστρική σκόνη αποτελείται από… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Φιλοσοφία και Σκέψη — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑ Η φιλοσοφία ως κατανοητικός λόγος Όταν κανείς δοκιμάζει να προσεγγίσει την αρχαία ελληνική φιλοσοφία, πρωτίστως έρχεται αντιμέτωπος με το ερώτημα για τη γένεσή της. Πράγματι, η νέα ποιότητα των φιλοσοφικών θεωρήσεων της… … Dictionary of Greek
πρώτη ύλη — Aπό τεχνικοοικονομική έννοια πρώτες ύλες είναι τα καταναλωτικά αγαθά, που καταναλώνονται από μια επιχείρηση για παραγωγικούς σκοπούς, δηλαδή εκείνα που βρίσκονται στη βάση των διαδικασιών μεταποίησης (στάρι, βαμβάκι, μεταλλεύματα) και εκείνα που… … Dictionary of Greek
μεσογαλαξιακή ύλη — (Αστρον.). Η ύλη που υπάρχει στον χώρο μεταξύ των γαλαξιών. Αυτή χωρίζεται στις εξής μορφές: 1. Σμήνη και αστέρες που διέφυγαν από τους γαλαξίες ή δημιουργήθηκαν έξω από αυτούς, όπως ορισμένα σφαιροειδή σμήνη κοντά στον Γαλαξία μας, οι γέφυρες… … Dictionary of Greek
Σκαπτή Ύλη — Αρχαία πόλη της Θράκης, κοντά στη θάλασσα και απέναντι από τη Θάσο. Είχε πλούσια ορυχεία χρυσού και άργυρου, τα οποία αρχικά εκμεταλλεύονταν οι θάσιοι και αργότερα οι Αθηναίοι. Στην πόλη αυτή είχε ένα κτήμα ο ιστορικός Θουκυδίδης, στο οποίο έζησε … Dictionary of Greek
εφημερίδα — Έντυπο που κυκλοφορεί κάθε μέρα ή σε αραιότερα χρονικά διαστήματα και περιέχει ειδήσεις, σχόλια και άλλο υλικό της επικαιρότητας. Στην ευρύτερη σημασία του ο όρος ε. χαρακτηρίζει κάθε τυπωμένο κείμενο, στο οποίο καταχωρούνται ειδήσεις που… … Dictionary of Greek
Γερμανία — Επίσημη ονομασία: Ομοσπονδιακή Δημοκρατία της Γερμανίας Προηγούμενη ονομασία (1948 90): Γερμανική Ομοσπονδιακή Δημοκρατία (ή Δυτική Γερμανία) & Γερμανική Λαϊκή Δημοκρατία) Έκταση: 357.021 τ.χλμ Πληθυσμός: 82.440.309 κάτ. (2000) Πρωτεύουσα:… … Dictionary of Greek