-
41 πένθος
πένθος, τό (eigtl. = πάϑος, vgl. Her. 3, 14), Trauer, Kummer; Hom. u. Hes. oft; Τρῶας δὲ κατάκρηϑεν λάβε πένϑος ἄσχετον, Il. 16, 548; ἔνὶ φρεσὶ πένϑος ἔχειν, Od. 7, 218 u. öfter; τινός, um Einen, 24, 423; Leid, ἔτλαν πένϑος οὐ φατόν, Pind. I. 6, 37; ἐκ μεγάλων πενϑέων λυϑέντες, 7, 5, öfter; ἄστυ πένϑει δνοφερῷ κατέκρυψας, Aesch. Pers. 528; πολυδάκρυτα πένϑη, Ch. 330; ὅσον δ' ἀρεῖσϑε πένϑος, Soph. O. R. 1225; ἐν πένϑ ει εὶναι, trauern, El. 282. 836; auch von Menschen, wie vom Ajas gesagt wird νῠν φίλοις μέγα πένϑος εὕρηται, Ai. 608; πένϑος ἡμῖν ἐστι, Eur. Alc. 821, u. öfter; u. in Prosa: πένϑος μέγα προεϑήκαντο, Her. 6, 21; ποιεῖσϑαι, 2, 1; ἐν πένϑει ὄντα, Plat. Rep. X, 605 D; ἐν ξυμφοραῖς τε καὶ πἑνϑεσι, Rep. III, 395 d; Folgde; πένϑος ὀλιγοχρόνιον πεπενϑηκώς, Luc. Tyrannic.
-
42 ΛΉΓω
ΛΉΓω (vgl. λέγω, legen), aufhören lassen, besänftigen, beruhigen; μένος, den Zorn stillen, Il. 13, 424; οὐδὲ Σκάμανδρος ἔληγε τὸ ὃν μένος, ἀλλ' ἔτι μᾶλλον χώετο, 21, 305; auch τινά τινος, οὐδέ κεν ἃς ἔτι χεῖρας ἐμὰς λήξαιμι φόνοιο, die Hände vom Morden aufhören lassen, Od. 22, 63. – Gew. intr., aufhören, Ggstz von ἄρχομαι, Il. 9, 97; ἀρχομένου δὲ πίϑου καὶ λήγοντος κορέσασϑαι, Hes. O. 366, wie Theocr. 17, 1 u. in Prosa, ἕωϑεν ἀρξάμενοι ἀκούειν τῶν προςιόντων οὐκ ἐλήξαμεν πρόσϑεν ἑσπέρας, Xen. Cyr. 7, 5, 42; sich legen, nachlassen, abstehen von Etwas, oft absolut, Il. 21, 248, λήξαντος οὔρου Pind. P. 4, 292, ψεκὰς δὲ λήγει Aesch. Ag. 1516, ὀξὺς νότος ἃς λήγει Soph. Ai. 251, πόνου λήξαντος Phil. 634, öfter, ἅμα τῷ τοῠ σώματος ἄνϑει λήγοντι Plat. Conv. 183 e; ἡ ἡμέρα οὕτως ἔληξε Xen. An. 7, 6, 6, u. sonst; εἴς τι, Her. 4, 39. – Häufiger c. gen., οὐδ' Ἀγαμέμνων λῆγ' ἔριδος, Il. 1, 319, er ließ nicht ab vom Streite, hörte nicht auf zu streiten, öfter χόλοιο, φόνοιο u. ä.; κλαυμάτων λήξασα τῶνδε, Aesch. Pers. 691; ἐξ ὅτου νέας τροφῆς ἔληξε, Soph. O. C. 340; ὕπνου, μόχϑου, Eur. Rhes. 71 El. 340; in Prosa sehr geläufig, τῆς ὀδύνης, ἔρωτος, Plat. Phaedr. 240 e 255 d; τῶν πόνων, Isocr. 1, 14; Sp., wie Pol. τῆς ἐπιβολῆς, 4, 82, 2. – Auch c. partic., Τρῶας δ' οὐ πρὶν λήξω ὑπερφιάλους ἐναρίζων, Il. 21, 224, ich werde nicht eher aufhören zu tödten, vgl. 9, 191 Od. 8, 87; εὖτ' ἂν φλέγων ἀκτῖσιν ἥλιος χϑόνα λήξῃ, Aesch. Pers. 357; οὐ λήξω τοὺς βόσκοντας ϑεραπεύων, Eur. Ion 182; οὔποτε λήγει κινο ύμενον, Plat. Phaedr. 245 c; Xen. Ages. 11, 2 u. Sp.
-
43 κλίνω
κλίνω, fut. κλινῶ, perf. κέκλικα, aor. pass. ἐκλίϑην, ep. u. ion. ἐκλίνϑην, in Zusammensetzungen auch ἐκλίνην, denn Her. 9, 16 ist κλινῆναι zweifelhaft, perf. κέκλιμαι, κέκλινται, plur., Xen. equ. 5, 5, – 1) biegen, beugen; feindliche Truppen zum Weichen bringen, Iliad. 5, 37 Τρῶας δ' ἔκλιναν Δαναοί, Odyss. 9, 59 Κίκονες κλῖναν δαμάσαντες Ἀχαιούς, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 151 u. Friedlaender zu Scholl. Aristonic. Iliad. 5, 37, auch Schol. Odyss. 9, 59, welches wohl ebenfalls aus Aristonicus Bammt; ähnlich Iliad. 14, 510 ἔκλινε μάχην ἐννοσίγαιος; Theogn. 711 ἐκλίνϑη μάχη; Euripid. Suppl. 704 ἔκλινε γὰρ (ὁ λόχος) κέρας τὸ λαιὸν ἡμῶν; – ἡμέρα κλίνει τε κἀνάγει πάλιν ἅπαντα τἀνϑρώπεια Soph. Ai. 131, der Tag beugt nieder u. hebt empor; τάλαντα κλίνειν, die gleich schwebenden Schalen der Wage in eine schräge Richtung bringen, so daß die eine steigt, die andere sinkt, Il. 19, 223, womit Plat. zu vgl. ἰσόῤῥοπον πρᾶγμα ἐν μέσῳ οὐχ ἕξει μᾶλλον οὐδ' ἧττον οὐδαμόσε κλιϑῆναι, Phaed. 109 a; ὄσσε πάλιν κλίνειν, die Augen zurückwenden, Il. 3, 427; τὰς δ' ἐκ τῶν ἀριστερῶν ἐπὶ τὰ δεξιὰ κλίναντες, Plat. Tim. 77 e; – ἐκ δὲ πυϑμένων ἔκλινε κοῖλα κλῇϑρα, er riß die Schlösser auf u. warf die Thüren zurück, Soph. O. R. 1262. – 2) anlehnen; κλῖνε δ' ἄρα μάστιγα ποτὶ ζυγόν Il. 23, 509; ἔκλιναν ἅρματα πρὸς ἐνώπια Il. 8, 435; ἔστησαν σάκε' ὤμοισι κλίναντες, indem sie die Schilder an die Schultern lehnten, Il. 11, 591; κλῖνόν μ' εἰς εὐνὴν αὖϑις Eur. Or. 227; κλίνατέ μ', οὐ σϑένω ποσί, leget mich hin, Alc. 268; ἷζε δ' ἐπὶ οὐδοῦ κλινάμενος σταϑμῷ, indem er sich an den Pfosten lehnte, med. Homerisch = passiv., Od. 17, 340; pass., κλινϑῆναι ἐυξέστῳ ἐνὶ δίφρῳ Il. 23, 335; στήλῃ κεκλιμένος 11, 371; κεκλιμένα καλῇσιν ἐπάλξεσιν 22, 3; ἀσπίσι κεκλιμένοι, auf die Schilde gelehnt, gestützt, 3, 135; κλισμῷ κεκλιμένη, in den Sessel gelehnt, Od. 17, 97; Ἀσία δὲ χϑὼν ἐπὶ γόνυ κέκλιται, Asien beugt sich u. fällt aufs Knie, Aesch. Pers. 894; ὑπτία δὲ κλίνομαι δείσασα πρὸς δμωαῖσι, ich lehne mich zurückgebeugt auf die Mägde, Soph. Ant. 1173; τοῖς ἐμοῖς πλευροῖς ὁμοῦ κλιϑεῖσαν Trach. 1216; Eur. κλίϑητί νύν μοι πλευρὰ ϑεὶς ἐπὶ χϑονός, Cycl. 544. Auch = sich auf die Seite lehnen, fallen, Od. 19, 470; sich niederlegen, Il. 10, 350. 23, 232; παραὶ λεχέεσσι κλιϑῆναι, sich neben der Braut im Bette lagern, Beilager halten, Od. 18, 213. – Dah. im perf. = liegen, ἔντεα δέ σφιν καλὰ παρ' αὐτοῖσι χϑονὶ κέκλιτο, die Waffen lagen auf der Erde, Il. 10, 471; Od. 11, 194; ἠέρι δ' ἔγχος ἐκέκλιτο καὶ ταχέ' ἵππω Il. 5, 356, eigtl. Schild u. Pferde waren an den Nebel gelehnt, in Nebel gehüllt, verborgen; auch von Orten, gelegen sein, liegen, (νῆσοι) αἵϑ' ἁλὶ κεκλίαται, die im Meere gelegen sind, Od. 4, 608; λίμνῃ, gegen den See gelegen, 13, 235, vgl. 11, 234, wobei an eine Abdachung nach dem Orte hin, der im dat. steht, anzunehmen ist; auch von Menschen, Ὀρέσβιος λίμνῃ κεκλιμένος Κηφισίδι, dessen Wohnsitz am kephisischen See gelegen ist, Il. 5, 709; ῥηγμῖνι ϑαλάσσης κεκλίαται, sie lehnen sich an den Strand, sind am Strande, 16, 68; sp. D., πόλις κεκλιμένη ἐπὶ Εὐρύτου ῥεέϑροις Coluth. 223; von den Himmelsgegenden, τὴν πρὸς ἀνατολὰς κεκλιμένην πλευρὰν τῆς Ἰταλίας Pol. 2, 14, 4; τὸ εἰς τὰς ἄρκτους κεκλιμένον 1, 42, 5, u. öfter, wie D. Sic. 1, 17. 2, 53 u. a. Sp. Bes. auch = b egraben sein, Ἀλφεοῦ πόρῳ κλιϑείς, am Alpheus, Pind. Ol. 1, 92; οὐ νόσῳ οὐδ' ὑπὸ δυςμενέων δούρατι κεκλίμεϑα, nicht durch Krankheit noch durch der Feinde Speer sind wir hingestreckt, Antp. Sid. 84 (VII, 493), u. öfter in der Anth. – Einen Platz zum Liegen anweisen, sich niederlegen oder niedersetzen lassen, z. B. zur Mahlzeit, Her. 9, 16. – Auch intrans., sich hinneigen, ἡ πόλις ὅπως ποτ' ἐπὶ τὸ χεῖρον ἔκλινεν Xen. Hem. 3, 5, 13; τῶν πραγμάτων ὁλοσχερῶν ἐπὶ Ῥωμαίους κεκλικότων Pol. 30, 10, 12; κλίνοντος ἡλίου, als sich die Sonne zum Untergang neigte, Ap. Rh. 1, 452; ἅμα τῷ κλῖναι τὸ τρίτον μέρος τῆς νυκτός Pol. 3, 93, 7; N. T.; vgl. Poll. 4, 158; – κλινεῖν ἐπ' ἀσπίδα Pol. 3, 115, 9, ποτὲ μὲν παρ' ἀσπίδα κλίναντες ποτὲ δ' ἐπὶ δόρυ, linksum, rechtsum kehrt machen, 6, 40, 12. – Bei den Gramm. = biegen, abwandeln, sowohl decliniren als conjugiren, Apoll. Dysc. synt. 319, 24.
-
44 μετα-κιάθω
(μετα-κιάθω), nur verlängerte Aoristform μετεκίαϑον, nachgehen, sowohl im feindlichen Sinne, verfolgen, Il. 11, 52. 18, 532, Τρῶας καὶ Λυκίους μετεκίαϑε 16, 685, als auch nach Etwas gehen, um es zu holen, zurückzubringen, ταῦρον, nach dem vom Löwen geraubten Stier, 18, 581; auch = zu Einem gehen, um ihn zu besuchen, Αἰϑίοπας μετεκίαϑε, Od. 1, 22; πᾶν πεδίον, das ganze Gefilde durchstreifen, Il. 11, 714; sp. D., wie Callim.
-
45 ἕκαστος
ἕκαστος, jeder, bes. jeder Einzelne, im Gegensatz einer Vielheit oder Gesammtheit; jeder Einzelne in seiner besonderen Beziehung, in welchem Falle auch der plur. steht, wie ῥᾳδίως ἕκαστοι τὴν ἑαυτῶν ἀπολείποντες Thuc. 1, 2. Bei Hom. steht es gew. als Apposition in gleichem Casus mit dem allgemeinen Begriff, Τρῶας ἕκαστον ὑπήλυϑε τρόμος, jeden Troer, Il. 7, 215: ὐμμι κακὸν πέμπει ἑκάστῳ, euch u. zwar einem Jeden, 15, 109; γυναῖκες ἐϑαύμαζον ἑκάστη 18, 496; αὐτὰ ἕκαστα ἔλεγον Her. 5, 13; Thuc. 6, 93 u. A.; sonst steht im Attischen in diesem Fall der Genitiv, ἑκάστη τῶν ἐπιστημῶν, τῶν τεχνῶν, Plat. Parm. 134 a Rep. I, 341 d. Doch Hdn. 4, 13, 16 καὶ οἱ μὲν ἕκαστος εἰς τὰς στέγας ἐπανῄεσαν. – Das Verbum steht oft im plur. dabei; τῶν πάντων οἱ ἕκαστος ὄϊν δώσουσι μέλαιναν Il. 10, 215; ἔμενον ἐν τῇ ἑωυτοῦ τάξι ἕκαστος Her. 3, 158; 7, 144; καϑ' ὅσον ἐδύναντο ἕκαστος Plat. Prot. 327 e; οἱ ἄλλοι πάντες δημιουργοὶ βλέποντες πρὸς τὸ ἑαυτῶν ἔργον ἕκαστος Gorg. 503 e; ὅ, τι ἕκαστος ἐπίστασϑε Xen. Conv. 3, 3; ὅπη ἐδύναντο ἕκαστος An. 4, 2, 12; auch so, daß auf ein ἕκαστος sich κατὰ τὴν αὐτῶν οὐσίαν bezieht, Plat. Phileb. 48 e. – Gew. steht das subst. dabei ohne Artikel; hat das subst. den Artikel, so steht ἕκαστος entweder nach, oft in der Bdtg. jedesmalig, τὸν δήμαρχον ἕκαστον Her. 3, 6; τῆς ἡμέρας ἑκάστης Thuc. 5, 47; εἰς τὸ ἔργον ἕκαστον Plat. Crat. 389 c; Rep. I, 339 c; oder vor, wo sich der Artikel auf eine folgende Bestimmung bezieht, ἐξ ἑκάστων τῶν πόλεων, δι' ὧν ἐξέρχεται Prot. 315 a; oder wo das Einzelne hervorgehoben wird, ἑκάστη ἡ ἐπιστήμη Parm. 134 a; ἕκαστον τὸ ἔϑνος Xen. An. 1, 8, 9. – Ὅστις ἕκαστος, jeder welcher, Hes. Th. 459; vgl. Plat. Legg. VII, 799 a; – εἷς ἕκαστος, s. εἷς; – αὐτὸς ἕκαστος, selbst jeder, Her. u. a., bes. αὐτὰ ἕκαστα, alles u. jedes, φράζειν, λέγειν, Aesch. Prom. 952 Her. 5, 13, vgl. αὐϑέκαστος; – ἕκαστός τις, ein jeder, Pind. N. 4, 92; Soph. Ant. 262; Thuc. 9, 31; – καϑ' ἕκαστον, einzeln für sich, wie ὡς ἕκαστος, jeder für sich, Thuc. 5, 4 u. oft bei Attikern. – Erst bei Sp. für ἑκάτερος, Dion. Hal. 3, 2. 6, 42.
-
46 αἰδέομαι
Aαἰδεῖο Il.24.503
, Od.9.269; part.αἰδόμενος Hom.
and Trag. (lyr.); imper.αἴδεο Il.21.74
: [tense] impf. , etc.,αἰδέοντο Pi.P.9.41
, poet.αἴδετο Il.21.468
, APl.4.106: [tense] fut.αἰδέσομαι Il.22.124
, [dialect] Att., [dialect] Ep.αἰδέσσομαι Od.14.388
;αἰδεσθήσομαι D.C.45.44
, Gal.1.62, ([etym.] ἐπ-) E.IA 900: [tense] aor. [voice] Med. ᾐδεσάμην, [dialect] Ep.αἰδ- Od.21.28
, [dialect] Att. (v. sub fin.), [dialect] Ep. imper.αἴδεσσαι Il.9.640
; [tense] aor. [voice] Pass.ᾐδέσθην Hom.
, etc., and in Prose, [dialect] Ep.[ per.] 3pl.αἴδεσθεν Il.7.93
: [tense] pf. ᾔδεσμαι (v. sub fin.): [voice] Act. only in καταἰδέω, q.v.:— to be ashamed, c. inf., ; ;αἰ. γὰρ γυμνοῦσθαι Od.6.221
: less freq. c. part., , cf. Plu.Aem.35: c. dat.,μὴ αἰδοῦ τῷ εὐκόλῳ Philostr.Ep. 19
: abs., αἰδεσθείς from a sense of shame, Il.17.95.2 mostly c. acc., stand in awe of, fear, esp. in moral sense,αἰδεῖο θεούς Il.24.503
, Od.9.269;Τρῶας Il.6.442
, cf. Od.2.65, etc.; ἀλλήλους αἰδεῖσθε show a sense of regard one for another, Il.5.530;οὐδὲ θεῶν ὄπιν αἰδέσατο Od.21.28
; αἴδεσσαι μέλαθρον respect the house, Il.9.640; freq. of respect for suppliants, Il.22.124, cf. Hdt.7.141; ;S.
Aj. 1356;τόνδ' ὅρκον αἰδεσθείς Id.OT 647
, cf. 1426:—in Pi. P.4.173 αἰδεσθέντες ἀλκάν regarding their reputation for valour, i.e. from self-respect, cf.ἑωυτὸν μάλιστα αἰδεῖσθαι Democr.264
: abs., τὸ αἰδεῖσθαι self-respect, Id.179; in Prose,,Δία αἰδεσθέντες Hdt.9.7
. ά; φοβοῦμαί γε.. τοὺς μοχθηρούς ([etym.] οὐ γὰρ δήποτε εἴποιμ' ἂν ὥς γε αἰδοῦμαι) Pl.Lg. 886a, cf. Euthphr. 12b,Phdr. 254e; laterαἰ. ἐπί τινι D.H.6.92
; ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως have compassion upon, show mercy, Plu. Cim.2.II respect another's misfortune, feel regard for him,μηδέ τί μ' αἰδόμενος.. μηδ' ἐλεαίρων Od.3.96
(cf. 1.2);αἰ. τὴν τῶν μηδὲν ἀδικούντων εὐσέβειαν Antipho 2.4.11
; esp.2 as [dialect] Att. law-term, to be reconciled to a person, of kinsmen who allow a homicide to return from exile, Lex ap.D.43.57;ἐὰν ἑλών τις ἀκουσίου φόνου.. αἰδέσηται καὶ ἀφῇ D.37.59
, cf.38.22;αἰδούμενος Pl.Lg. 877a
;ᾐδεσμένος D.23.77
.3 of the homicide, obtain forgiveness, D.23.72 codd. [suff] αἰδ-έσιμος, ον, exciting shame or respect, venerable, M.Ant.1.9 ([comp] Sup.), Aristid.2.99J. ([comp] Sup.), Hierocl. in CA13p.448M. ([comp] Comp.): c. dat., Aristid.Or.37(2).6; as honorary title, PFlor.15.6 (vi A. D.); τοῦ προσώπου τὸ αἰ. Luc.Nigr.26; holy, Paus.3.5.6. Adv. - μως reverently, Ael.NA2.25.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > αἰδέομαι
-
47 κάμνω
Aκαμεῖται Il.2.389
, Pl.Lg. 921e; [dialect] Ep. inf.- έεσθαι A.R.3.580
: [tense] aor. 2 ἔκᾰμον, [dialect] Ep.κάμον Il.4.187
,al.; inf. καμεῖν, [dialect] Ep. subj. redupl. κεκάμω, κεκάμῃσι, κεκάμωσιν, Il.1.168, 17.658, 7.5 (but Aristarch. read κε κάμω, etc., prob. rightly): [tense] pf.κέκμηκα Il.6.262
, etc.: [tense] plpf.ἐκεκμήκεσαν Th.3.98
; [dialect] Ep. part. κεκμηώς, κεκμηῶτι, κεκμηῶτα, Il.23.232, 6.261, Od.10.31;κεκμηότας Il.11.802
; κεκμηῶτας is v.l. for κεκμηκότας in Th.3.59:— [voice] Med., [tense] aor. 2ἐκᾰμόμην Od.9.130
, [dialect] Ep.καμ- Il.18.341
.I trans., work, μίτρη, τὴν Χαλκῆες κάμον ἄνδρες wrought it, 4.187, 216;ἐπεὶ πάνθ' ὅπλα κάμε 18.614
;σκῆπτρον.., τὸ μὲν Ἥφαιστος κάμε τεύχων 2.101
, cf. 8.195;κ. νῆας Od.9.126
;πέπλον Il.5.338
, cf. Od.15.105;ἵππον 11.523
;λέχος 23.189
; ἄστυ build, A.R.1.1322: also in [tense] aor. [voice] Med.,ἱρόν Id.2.718
.2 [tense] aor.[voice] Med., win by toil, τὰς (sc. γυναῖκας)αὐτοὶ καμόμεσθα βίηφί τε δουρί τε μακρῷ Il.18.341
.3 [tense] aor.[voice] Med., labour, till,οἵ κέ σφιν καὶ νῆσον.. ἐκάμοντο Od.9.130
;οἴκους Philet.8
.II intr., toil, labour, τινι for one, Od.14.65;ὑπὲρ τῆς πόλεως Th.2.41
: then, from the effect of continued work, to be weary, , cf. 11.802: with acc. of the part, οὐδέ τι γυῖα.. κάμνει nor is he weary in limb, 19.170, etc.; ;ὁ δ' ἀριστερὸν ὦμον ἔκαμνεν 16.106
: freq. c. part., κ. πολεμίζων, ἐλαύνοντες, ἐρεθίζων, is weary of fighting, rowing, etc., 1.168, 7.5, 17.658, etc.;οὐ μέν θην κάμετον.. ὀλλῦσαι Τρῶας 8.448
;ἔκαμον δέ μοι ὄσσε πάντῃ παπταίνοντι Od.12.232
; but οὐδέ τι τόξον δὴν ἔκαμον τανύων I did not long strain over stringing the bow, i.e. did it without effort, 21.426, cf. Il.8.22: later freq. with neg., οὔτοι καμοῦμαι.. λέγουσα I shall never be tired of saying, A.Eu. 881;μὴ κάμῃς λέγων E.IA 1143
; ;οὔποτε κάμοιμ' ἂν ὀρχουμένη Ar.Lys. 541
(lyr.); κ. εὐεργετῶν, ἐπαινῶν, Pl.Grg. 470c,Lg. 921e: c. dat., κ. δαπάναις to grow tired in spending, spare expense, Pi.P.1.90.3 to be sick or suffering, τί πάσχεις; τί κάμνεις; Ar.Nu. 708; οἱ κάμνοντες the sick, Hdt.1.197, cf. S.Ph. 282, And.1.64, Pl.R. 407c, Ep.Jac.5.15, etc.; of a doctor's patients, Hp.Acut.1, D.18.243, SIG943.10 ([place name] Cos); καμοῦσα ἀπέθανε having fallen sick, And.1.120: c. acc. cogn.,κάμνειν νόσον E.Heracl. 990
, Pl.R. 408e; [ τὴν ποδάγραν] v.l. in Arist.HA 604a23;τοὺς ὀφθαλμούς Hdt.2.111
; τὰ σώματα to be ill or distempered in body, Pl.Grg. 478a;ὠσίν τε κὤμμασιν Herod.3.32
;πάθᾳ Pi.P.8.48
; ;ἀπὸ τοῦ τραύματος Luc.Tox.60
;ὑπὸ νόσου Hdn.3.14.2
.4 generally, to be distressed, meet with disaster,στρατοῦ καμόντος A.Ag. 670
;τῷ πεποιημένῳ κ. μεγάλως Hdt.1.118
, cf. A.Ag. 482 (lyr.), E.Med. 1138, HF 293; οὐ καμῇ τοὐμὸν μέρος wilt not have to complain.., S.Tr. 1215;κ. ἔν τινι E.Hec. 306
, IA 966; of a ship, : c. acc. cogn., οὐκ ἴσον καμὼν ἐμοὶ λύπης not having borne an equal share of grief, S.El. 532.5 in [tense] aor. part., of the dead, i. e. either outworn, or those whose work is done, or those who have met with disaster, , cf.Theoc.17.49;βροτῶν εἴδωλα καμόντων Od.11.476
; εἴδωλα κ. 24.14, Il.23.72, cf. A.Supp. 231, etc.: also in [tense] pf. part. in Trag. and Prose,κεκμηκότες S.Fr. 284
, E.Supp. 756, Th.3.59, Pl.Lg. 718a, 927b, Arist.EN 1101a35; ἱερὰ τῶν κ. E.Tr.96; also in the finite Verb,ὅπη ἄνθρωπος ἔκαμε Berl.Sitzb. 1927.158
([place name] Cyrene).--The [tense] pf. is always intr. (Cf. Skt. śamnīte 'work hard', 'serve zealously', śamitár- 'sacrificing priest', Gr. εἰρο-κόμος, κομέω, κομίζω.) -
48 κεραΐζω
Aκεράϊζον Hom.
(v. infr.): [tense] fut. inf.κεραϊξέμεν Il. 16.830
: [tense] aor.ἐκεράϊσα Hdt.2.115
, - ϊξα Nonn. D.23.21: ([etym.] κείρω):— ravage, plunder,σταθμοὺς ἀνθρώπων κεραΐζετον Il.5.557
, cf. 16.752; πόλιν κεραϊξέμεν ἁμήν ib. 830, cf. Od.8.516, Parth.21.1, etc.;τὸ τῶν Λυδῶν ἄστυ Hdt.1.88
;τὰ οἰκία τοῦ ξείνου Id.2.115
;οἰκίας J.BJ6.8.5
;τοὺς σωροὺς τῶν δραγμάτων Ael.NA6.41
:—[voice] Pass.,θαλάμους κεραϊζομένους Il.22.63
;εὐνὰς θανάτοις κεραϊζομένας E.Alc. 886
(anap.).2 of ships, sink, disable, Hdt.8.91, cf. 86 ([voice] Pass.).3 of living beings, slaughter,Τρῶας κεράϊζε καὶ ἄλλους Il.2.861
, cf. 21.129;θῆρας Pi.P. 9.21
;οἱ [λέοντες] τὰς καμήλους ἐκεράϊζον Hdt.7.125
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κεραΐζω
-
49 μετακιάθω
A follow after,ἱππῆες δ' ὀλίγον μ. Il.11.52
, cf. 18.532: c.acc., chase,Τρῶας καὶ Λυκίους μετεκίαθε 16.685
;τὸν δὲ κύνες μ. 18.581
.II visit,ἀλλ' ὁ μὲν Αἰθίοπας μ. Od.1.22
, cf. Call.Dian.46; go to seek, A.R.3.802; simply, come to,κρήνην Id.1.1221
.III ἀλλ' ὅτε πᾶν πεδίον μετεκίαθον had passed through it, Il.11.714.IV intr., come next, A.R. 1.139.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μετακιάθω
-
50 πένθος
A grief, sorrow, Il.11.658, etc.; τινος for one, Od. 18.324, etc.;π. ἄλαστον ἔχουσα Il.24.105
;π. λαγχάνειν S.Fr. 659
; Τρῶας λάβε π. Il.16.548, etc. ;μέγα π. Ἀχαιίδα γαῖαν ἱκάνει 1.254
, etc.; ;θυμὸς ἐτείρετο π. λυγρῷ 22.242
, etc.2 esp. of grief for the dead, mourning,τοκεῦσι γόον καὶ π. ἔθηκας 17.37
;παιδὸς γάρ οἱ ἄλαστον ἐνὶ φρεσὶ π. ἔκειτο Od.24.423
;Σάρδεσι π. παρασχών A.Pers. 322
;δμῳαῖς προθήσειν π. οἰκεῖον στένειν S.Ant. 1249
; π. ποιήσασθαι make a public mourning, Hdt.2.1 ; soπ. προεθήκαντο Id.6.21
;π. τίθεται Id.2.46
;π. τινὸς κοινοῦσθαι E.Alc. 426
; ἐν πένθει [εἶναι] S.El. 290, 847(lyr.) ;πολὺ π. ἦν κατὰ τὸ στράτευμα X. HG4.5.10
;π. λιπεῖν IG3.1311
; π. λύεσθαι, ἀποθέσθαι, Plu.Fab. 18, Alex.75 : in pl., Pi.I.8(7).6, Fr. 154, A.Ch. 333(lyr.), Pl.R. 395e, Arist. Rh. 1370b25, etc. -
51 πημαίνω
A , OC 837; [dialect] Ion. - ανέω Il. 24.781: [tense] aor.ἐπήμηνα 3.299
, S.Tr. 715, Pl.R. 364c; [dialect] Dor. part. πημάνας [ᾱ] IG12.1085.8:—[voice] Med., [tense] fut.πημᾰνοῦμαι Ar.Ach. 842
(s. v.l.), also πημανούμενος in pass. sense, S.Aj. 1155 : [dialect] Ep. [tense] aor.πημήναντο Q.S.13.379
:—[voice] Pass., [tense] aor. ἐπημάνθην (v. infr.):—plunge into ruin, undo, and in milder sense, grieve, distress,π. Τρῶάς τε καὶ Ἕκτορα Il.15.42
; [Ὅρκος] ἀνθρώπους π. Hes.Th. 232, cf. Thgn.689; π. τὴν γῆν damage it, Hdt.9.13; ἄτρακτος θεὸν π. S.Tr. 715;π. τινὰ φαρμάκοις Pl.Lg. 932e
;ὑγρότης π. τὰ ὄμματα Arist.Pr. 957b24
: abs., do harm, Il.24.781, Democr.258; ὑπὲρ ὅρκια πημήνειαν might work harm in transgression of oaths, Il.3.299:—[voice] Med., ὅρκια πημήναντο violated their oaths, Q.S.l.c.:—[voice] Pass., suffer hurt or harm,οὺδέ τις οὖν μοι νηῶν πημάνθη Od.14.255
, cf. 8.563, A.Pr. 336, etc.;ἴσθι πημανούμενος S.Aj. 1155
.—Poet. word, used also IG12.18.7 and by Hdt. l.c., Pl.R. l. c., Lg. 862a, 932e, 933e ([voice] Pass.), and in later Prose, as Corn.ND32 ([voice] Pass.), Porph.Abst.2.12, Agath.5.23.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πημαίνω
-
52 ἅδην
A to one's fill,ἔδμεναι ἄ. Il.5.203
,al.;ἐμπιμπλάμενοι σίτων ἅ. Pl.Plt. 272c
;πιοῦσ' ἄ. χορεύω Anacreont.14.30
.2 c. gen., οἵ μιν ἄ. ἐλόωσι.. πολέμοιο will drive him to satiety of war, Il.13.315;Τρῶας ἄ. ἐλάσαι πολέμοιο 19.423
;ἔτι μίν φημι ἄ. ἐλάαν κακότητος Od.5.290
; ἅ. ἔλειξεν αἵματος licked his fill of blood, A.Ag. 828;καὶ τούτων μὲν ἅ. Pl.Euthphr. 11e
, cf. R. 341c, etc.; ἅ. ἔχειν τινός to have enough of a thing, be weary of it, Id.Chrm. 153d, cf. E. Ion 975;τοῦ φαγεῖν Arist.Pr. 950a15
;ἅ. ἔχουσιν οἱ λόγοι Pl.R. 541b
: c. part.,ἄ. εἶχον κτείνοντες Hdt.9.39
. -
53 ἔμπεδος
2 mostly of qualities, etc., steadfast, μένος, ἴς, Il.5.254, Od.11.393; φρένες, ἦτορ, νόος, Il.6.352, 10.94, 11.813; χρὼς ἔ. 19.33; of a person, ἔ. οὐδ' ἀεσίφρων (of Priam) 20.183; λίσσεται ἔμπεδον εἶναι [τὴν πομπήν] prays that it may be sure and certain, Od.8.30, cf. Pi.N.7.57;δίκη δέ τοι ἔ. ἔστω καὶ θέμις A.R.4.372
, etc.; once in A., ἔ. σίνος a cleaving or clinging mischief, Ag. 561;ἔ. φρονήματα S.Ant. 169
; συντρόφοις ὀργαῖς ἔ. continuing steadfast in.., Id.Aj. 640 (lyr.);ἔμπεδα φωνεῖν Nic.Th.4
: [comp] Comp.-ώτερος, νόος Luc.Salt. 85
.3 of Time, lasting, continual,φυλακή Il.8.521
;κομιδή Od.8.453
;αἰών Emp.17.11
;δουλοσύνα Pi.P.12.14
;χρῆμα Simon.85.1
(s.v.l.); (lyr.).II neut. ἔμπεδον as Adv. (freq. in Hom.), στήλη μένει ἔ. stands fast, Il.17.434; Δαναοὶ Τρῶας μένον ἔ. firmly, 5.527; θέειν ἔ. run on and on, run without resting, 13.141;ἔ. βρύουσα B.12.178
; strengthd.,ἔ. αἰέν Il.16.107
;ἔ. ἀσφαλὲς αἰεί 15.683
; μάλ' ἀσφαλέως θέεν ἔ. Od.13.86: pl., τίκτῃ δ' ἔμπεδα μῆλα the flocks bring forth without fail, 19.113; firmly,AP
9.291 (Crin.): in Trag., ἴσθι τόδ' ἔμπεδον of a surety, S. Ph. 1197 (anap.); more freq. regul. Adv. ἐμπέδως continually, Semon. 7.20 (nisi leg. - πεδῶς, cf. ἐμπεδής): so in Trag., constantly, firmly, A.Ag. 854, 975, Eu. 335 (lyr.), S.Tr. 487; also in later Prose, ἐ. οἶδα of a surety, Pl.Ax. 372a; ἔτη τριάκοντα μείναντες ἐ. Plb.2.19.1, Porph. Abst.2.41.------------------------------------Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔμπεδος
-
54 ἔρδω
Aἔρδον Il.11.707
, [dialect] Ion.ἔρδεσκον 9.540
, Hdt.7.33 : [tense] fut.ἔρξω Od.11.80
, Hes.Op. 327, A.Pers. 1059(lyr.), S.Ph. 1406 (troch.): [tense] aor.ἔρξα Od.8.490
, Hdt.5.65 ; and so in A.Th. 923 (but codd.): [tense] pf.ἔοργα Il.5.175
, etc. ; [ per.] 3pl.ἔοργαν Batr.179
: [tense] plpf. ἐώργειν, [ per.] 3sg.ἐώργει Od.4.693
, 14.289,ἐόργεε Hdt.1.127
: [tense] pf. part. [voice] Pass.ἐργμένος B.12.207
: [tense] aor. 1 part. [voice] Pass. ἐρχθείς ib.65. (Aspirated acc. to Sch.Ar.Ach. 329, and so freq. in codd. of Hom., cf. Thgn.690, Epic. ap.Pl.Euthphr. 12a : fr. ϝέργ-ψω (through ϝέρζδω), cf. ἔργον : [tense] impf.ἔερδον Sol.
ap. Arist.Ath.12.3 : [tense] aor. 1ἔϝερξα Inscr.Cypr.146
H. ; written βέρδηι in Schwyzer183 (Crete, iii/ii B. C.), cf. ϝηρόντων (imper.) GDI5013ii10, ϝήροντι ib.4987a2):—poet. and [dialect] Ion. Verb, do,ὅσσ' ἔρξαν τ' ἔπαθόν τε Od.8.490
;ἔρξον ὅπως ἐθέλεις Il.4.37
;ἔρξον ὅπῃ.. νόος ἔπλετο 22.185
;εἰ δέ κεν ὣς ἔρξῃς 2.364
;εὖ ἔρξαντα 5.650
, cf. Inscr.Cypr.l.c. ;οὔτε εὖ ἔρδων οὔτε κακῶς Thgn.368
;αἴ τις τούτων τι ϝέρκσαι Leg.Gort.10.30
; opp.πάσχω, ἔρξαι τε καὶ παθεῖν Pi.P.8.6
; παθεῖν ἔρξαντες prob. in A.Ag. 1658 (troch.): freq. c. acc., ἔ. ἔργα βίαια, μέγα ἔργον, Od.2.236, 19.92 ; ἔ. φίλα, ἐσθλά, πολλά, etc., 15.360, Il.2.272, 9.320, etc.: sts. c. dat. pers.,ὃς δὴ πολλὰ κάκ' ἀνθρώποισιν ἐώργει Od.14.289
;μὴ Νυκτὶ..ἀποθύμια ἔρδοι Il.14.261
, cf. Mosch.4.93 codd.: more freq. c. dupl. acc,ὅ με πρότερος κάκ' ἔοργε Il.3.351
;κακὰ πολλὰ ἔοργε Τρῶας 5.175
, cf. 9.540, A.Pers. 236 (troch.), etc. ;ἀνήκεστον πάθος ἔ. τινά Hdt.1.137
; alsoεὖ ἔ. τινά Thgn.105
, 955, Semon.7.80, etc. ;κακῶς Hdt.6.88
, E.Med. 1302 : without an Adv., ἔ. τινά to do one harm, S.Ph. 683(lyr.): less freq. with Subst. alone as object,ἔ. πήματα A.Pers. 786
;προσωφέλησιν S.Ph. 1406
(troch.) ; ἔρδοι τις ἣν ἕκαστος εἰδείη τέχνην let him practise.., Ar. V. 1431 ; also :—[voice] Pass.,τὸ καλῶς ἐργμένον B.12.207
; εὖ ἐρχθέντος ib.65.2 offer a sacrifice (cf. ῥέζω), not in [tense] pf. and [tense] plpf. ; ;ἔ. ἱερὰ καλά Hes.Th. 417
;σφάγια θεοῖσιν ἔρδειν A.Th. 231
;Διὶ θυσίας Hdt.1.131
:—[voice] Pass.,θυσίη ἐρδομένη ὧδε Id.4.60
;θανόντεσσιν ἐρδόμενον μέρος Pi.O.8.78
: abs., offer sacrifice,ἔρδειν..ἱεροῖς ἐπὶ βωμοῖς Hes.Op. 136
, cf. Porph.Abst.2.59.—Found in late [dialect] Ion. Prose, Aret.CA2.3. ( ῥέζω is another form of this verb.) -
55 ὀρίνω
Aὄρ- Il.24.760
, al.:—[voice] Med., [tense] aor.ὠρίνατο B. 12.112
:—[voice] Pass., [tense] impf.ὠρίνετο Od.18.75
: [tense] aor. ὠρίνθην, [dialect] Ep.ὀρ- Il.5.29
,al.: (cf. ὄρνυμι):—[dialect] Ep. Verb (used by Epicr.11.36, Arist.Pr. 947b32), stir, raise, ;[ἀέλλη] πόντον ὀρίνει 11.298
, cf. Od.7.273 ;πάντα δ' ὄρινε ῥέεθρα Il.21.235
: mostly metaph., stir, move, excite,θυμὸν ὀρίνειν Od.4.366
;θυμὸν ἐνὶ στήθεσσιν ὀ. Il.2.142
; μνηστῆρας ὀρίνων driving them wild with fear, Od.24.448 ;ἦτορ ἐν στήθεσσιν ὄρινε 17.47
; ὄρινε δὲ κῆρ Ὀδυσῆος ib. 216 ; alsoγόον Il.24.760
;ὀρυμαγδόν 21.313
;Κύπριν Ps.-Phoc.3
;φρένας οἶνος ὀρίνει AP15.9
([place name] Cyrus):—[voice] Pass., to be stirred, roused, Ἴρῳ δὲ κακῶς ὠρίνετο θυμός his heart was troubled within him, Od.18.75 ;ὀρίνθη θυμός Il.18.223
; driven in flight,11.521
, cf. 525 ; affrighted,Od.
22.23 ;ὀρινόμενοι Pi.Fr. 208
;οὐδὲν ὀρινθείς Epicr.11.36
; ([place name] Athens). -
56 πρός
πρός, προτί, ποτί: I. adv., thereto, in addition; πρὸς δ' ἄρα πηδάλιον ποιήσατο, ‘to it,’ ‘for it,’ Od. 5.255 ; ποτὶ δ' αὖ καὶ ἐγείρομεν ἄλλους, besides, Il. 10.108; with a specifying case of a subst. in the same clause, ποτὶ δὲ σκῆπτρον βάλε γαίῃ (local gen.), threw it to (‘down,’ we should say) on the ground, Il. 1.245.—II. prep., (1) w. gen., with reference to motion either toward or from some direction, ( ἵκετο) ἠὲ πρὸς ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνθρώπων, ‘from,’ Od. 8.29 ; προτὶ πτόλιος πέτετ' ἆεί, ‘toward,’ Il. 22.198; as of origin, source, ἀκούειν τι πρός τινος, Il. 6.525; hence to denote mastery, authority, διδάσκεσθαι πρός τινος, Il. 11.831; πρὸς ἄλλης ὑφαίνειν, ‘at the command of,’ Il. 6.456 ; πρὸς Διός εἰσι ξεῖνοι, ‘under the protection of,’ Od. 6.207; ‘in the eyes of,’ ‘before,’ ‘by,’ in oaths and entreaties, Il. 1.399, Il. 19.188, Od. 13.324.— (2) w. dat., to, at, on, besides, Od. 10.68.— (3) w. acc., to, toward, at, upon, with verbs of motion, and very freq. w. verbs of saying, so ὀμνύναι πρός τινα, Od. 14.331; of hostile action, μάχεσθαι πρὸς Τρῶας, with, against, Il. 17.471 ; πρὸς ῥόον, up stream, Il. 21.303; fig., πρὸς δαίμονα, Il. 17.98, 104.—Of time, ποτὶ ἕσπερα, ‘towards evening,’ Od. 17.191.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > πρός
-
57 Έλλάς
Έλλάς, -άδοςGrammatical information: f.Meaning: Έλλάς, - άδος`Hellas', land of the Ε῝λληνες, name of a territory in southern Thessaly (Il.), also Anatolian Ionia (Hdt.); - also adj. f. `hellenic' ( γλῶσσα, πόλις; Hdt., A.).Other forms: Further Ε῝λληνες, Dor. -ᾱνες pl. `Hellenes', name of a Thessalian tribe (Β 684), name of all Greeks (since Hdt.), `Heathen' (LXX), sg. also adj. `hellenic' (Pi., A.). As 1. member in Έλλανο-δίκαι pl. " judges of the Hellenes", name of the arbiters at the Olympic Games (Pi.), also name of a martial court in Sparta (X.); Έλληνο-ταμίαι pl. name of the treasurers of the Delic-Attic Confederacy (Att.). As 2. member in Πανέλληνες `Panhellenes' (Β 530 beside Άχαιοί, Hes. Op. 528, Archil. 52,); cf. below; φιλ-έλλην `friend of the Hellenes' (Ion.-Att.), μισ-έλλην `enemy of the Hellenes' (X.).Compounds: As 1. member in Έλλαδ-άρχης (with ἑλλαδαρχέω) `Leader of the H.', President of the Achaeic Confederacy, the Delphic Amphiktyonie and other communities (imper. times).Derivatives: Έλλαδικός `belonging to H.' (Xenoph., Str.). - Έλλήνιος, -ά̄νιος `hellenic' (Hdt., Pi.), f. - ηνίς, -ᾱνίς (Pi., Att.), Έλληνικός `id.' (Hdt.; s. Chantr. Ét. sur le vocab. grec, s. index); denomin. verb ἑλληνίζω `speak Greek', also trans. `hellenise' (late), with ἑλληνισμός `Greek way of expression', also opposed to ἀττικισμός `Attic expression' (hell.), ἑλληνιστής `who speaks Greek', name of a Jew speaking Greek ( Act. Ap. 6, 1; oppos. Έβραῖος) etc.; - ιστί adv. `in Greek' (Pl., X.).Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]Etymology: Like most names of lands and peoples Έλλάς and Ε῝λληνες have no etymology. - As formation in - άς (cf. Τρωάς, Φθιάς, Λευκάς etc.; Schwyzer 507f., Chantr. Form. 356) Έλλάς supposes a noun (Sommer Münch. Stud. z. Sprachwiss. 4, 1ff.). Also for Ε῝λληνες a noun will have been the basis; the deviant intonation (cf. Άθαμᾶνες, Άκαρνᾶνες, Δυμᾶνες etc., which is also found in Ἴωνες (s. v.), is mostly explained from Παν-έλληνες (like πάν-δεινος, παν-άγαθος a. o.; but Παν-αχαιοί Β 404 etc.!). The ending -ᾱν- is of course Pre-Greek. - Beside Ε῝λληνες we find Ἔλλοπες (like Δρύοπες a. o.) in Έλλοπία name of the region of Dodona (Hes. Fr. 134, 1) and of northern Euboea (Hdt. 8, 23; note the suffix - οπ-); since Arist. ( Mete. 352a 34) the area of Dodona and the basin of the Acheloos was seen as the land of origin of the Hellenes, the ἀρχαία Έλλάς. The basis of Έλλάς and Ε῝λληνες prob. is Έλλοί (Pi. Fr. 59), after H. = Ε῝λληνες οἱ ἐν Δωδώνῃ, καὶ οἱ ἱερεῖς; but perh. it is juist the consequence of the reading σ' Έλλοί for Σελλοί in Π 234, s. Leumann Hom. Wörter 40. It is obvious, to connect the Ε῝λληνες also with the Σελλοι, who live also around Dodona; Ε῝λληνες and Έλλάς would have lost the σ- through Greek development. - Further unknown, s. Wilamowitz on Eur. Her. 1 n. 1, Güntert WuS 9, 132 (cf. Kretschmer Glotta 17, 250), Chatzis ( PhilWoch 58, 497), further Chantraine Form. 168 n. 1. Details in Schwyzer 77f.Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > Έλλάς
См. также в других словарях:
Τρωάς — Αρχαία χώρα, ΒΔ της Μικράς Ασίας, στην περιοχή της Τροίας. Με το όνομα Τ. αναφέρονται και δύο ιστορικά πρόσωπα: η κόρη του βασιλιά των Μολοσσών Νεοπτόλεμου, αδελφή της Ολυμπιάδας, μητέρας του Μεγάλου Αλέξανδρου, και η κόρη του βασιλιά των… … Dictionary of Greek
Τρώας — Αρχαία χώρα, ΒΔ της Μικράς Ασίας, στην περιοχή της Τροίας. Με το όνομα Τ. αναφέρονται και δύο ιστορικά πρόσωπα: η κόρη του βασιλιά των Μολοσσών Νεοπτόλεμου, αδελφή της Ολυμπιάδας, μητέρας του Μεγάλου Αλέξανδρου, και η κόρη του βασιλιά των… … Dictionary of Greek
Έλληνας — και Έλλην, ο (θηλ. Ελληνίδα, η) (AM Ἕλλην θηλ. ἑλληνίς, η και Α ἑλλανίς) αυτός που κατάγεται από την Ελλάδα ή κατοικεί μόνιμα σε αυτήν νεοελλ. εκείνος που έχει ελληνική ιθαγένεια ή υπηκοότητα αρχ. μσν. 1. «ὁ ἐξ ἐθνῶν», ο Εθνικός, σε αντίθεση προς … Dictionary of Greek
όθι — και όθε (Α ὅθι) (ποιητ. τ.) (επίρρ) νεοελλ. 1. οπουδήποτε, όπου («όθι βρεθώ κι όθι σταθώ τον πόνο μου θα λέω») 2. από όπου («όθε βγήκε ο λόγος») αρχ. όπου («ἐν ποταμῷ, ὅθι περ Τρῶας κεράϊζε καὶ ἄλλους», Ομ. Ιλ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < αναφ. αντων. ὅς, ἥ … Dictionary of Greek
Τροία — Αρχαία πόλη της Τρωάδας, περιοχής της βορειοδυτικής Μικράς Ασίας, την οποία οι Έλληνες την ονόμαζαν και Ίλιον. Η μυθική παράδοση, που μεταβιβάστηκε κυρίως με τα ομηρικά ποιήματα και τους Έλληνες τραγικούς ποιητές, ανήγαγε την αρχή της πόλης στον… … Dictionary of Greek
τροιά — Αρχαία πόλη της Τρωάδας, περιοχής της βορειοδυτικής Μικράς Ασίας, την οποία οι Έλληνες την ονόμαζαν και Ίλιον. Η μυθική παράδοση, που μεταβιβάστηκε κυρίως με τα ομηρικά ποιήματα και τους Έλληνες τραγικούς ποιητές, ανήγαγε την αρχή της πόλης στον… … Dictionary of Greek
Αλκάθους — Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Γιος του Πορθάονα και της Ευρύτης. Σύμφωνα με τον Παυσανία ήταν ένας από τους 13 μνηστήρες της Ιπποδάμειας, την οποία σκότωσε στην Ολυμπία o πατέρας της Οινόμαος. Από τους Απολλόδωρο και Διόδωρο αναφέρεται ότι ο Α.… … Dictionary of Greek
POLYDAMAS — I. POLYDAMAS Pancratiastes, aemulatus Herculem, leonem, in Olympo monte, inermis superavit, taurum ingentem apprehensis extremis pedibus retro tenebut, currum agitatum sese opponendo alterâ manu comprehensum ex cursu retrahebat, in equosque… … Hofmann J. Lexicon universale
μετά — (ΑM μετά, Α και μέτα, ποιητ. τ. μεταί) (πρόθεση) 1. όταν συντάσσεται με γεν. δηλώνει: α) συνοδεία, ομού, μαζί με (α. «μετά τών συγγενών του» β. «ὁ μὴ ὢν μετ ἐμοῡ, κατ ἐμοῡ ἐστιν», ΚΔ) β) τον τρόπο με τον οποίο γίνεται ή υπάρχει κάτι (α. «μίλησε… … Dictionary of Greek
προς — πρός ΝΜΑ, επικ. τ. προτί, κρητ. τ. πορτί, αργείος τ. προτ(ί), παμφυλιακός τ. περτ(ί), αιολ. τ. πρές Α (πρόθεση, κύρια, μονοσύλλαβη, η οποία, γενικά, συντάσσεται με γενική, δοτική και αιτιατική και δηλώνει την από τόπου κίνηση, τη στάση σε τόπο… … Dictionary of Greek
Δάρδανος — I Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Γιος του Ιλλυριού και εγγονός του Κύκλωπα Πολύφημου και της Γαλάτειας. Από τον Δ. είχε αποκληθεί Δαρδανία η Ιλλυρία,που βρισκόταν στη θέση της σημερινής Αλβανίας.Αργότερα, η χώρα ονομάστηκε πάλι Ιλλυρία. 2. Γιος… … Dictionary of Greek