-
101 ἶδρύω
ἶδρύω, aor. pass. ἱδρύνϑην, Hom.; Her. u. Attik. ἱδρύϑην, vgl. Lob. Phryn. 37; sich setzen lassen, niedersetzen; αὐτός τε κάϑησο καὶ ἄλλους ἵδρυε λαούς Il. 2, 191; ἵδρυσε ϑρόνῳ ἐνὶ ϑοῦρον Ἄρηα 15, 142; ἵδρυσεν παρὰ δαιτί Od. 3, 37; τὸν παῖδα εἰς ϑρόνους τυραννικοὺς ἵδρυσον, setze ihn auf den Thron, Eur. Ion 1573; ἐλατίνων ὄζων ἔπι Bacch. 1068; übertr., μηδ' ἐν τοῖς ἐμοῖς ἀστοῖσιν ἱδρύσῃς Ἄρη, laß ihn nicht sich niederlassen, errege keinen Bürgerkrieg, Aesch. Eum. 824; δεῖ γάρ με εἰς τόνδ' αὖϑις ἱδρῦσαι δόμον Ἄλκηστιν, sie wieder in das Haus einführen, Eur. Alc. 844; – Herodot. 4, 124 τὴν στρατιὴν ἐπὶ ποταμῷ, halten oder lagern lassen, wie Plut. Timol. 35 u. a. Sp.; στρατόπεδον Hdn. 4, 3, 13; βωμούς 5, 5, 15 (vgl. ἵδρυμα). – Pass. gesetzt werden, gegründet werden; da sitzen, sich ruhig verhalten, τοὶ δ' ἱδρύνϑησαν ἅπαντες, Il. 3, 78. 7, 56; ἐν ϑεῶν ἕδραισιν ὧδ' ἱδρυμένας, die gesetzt worden sind, die sitzen, Aesch. Suppl. 408; ποῦ κλύεις νιν ἱδρῦσϑαι χϑονός, wo er sich aufhalte, Soph. Tr. 68; οὐχ ἱδρυτέον, nicht müßig dasitzen darf man, Ai. 796; οὕτως ἀγείτων οἶκος ἵδρυται Eur. El. 1130; vgl. Hel. 826; ἐξ οὗ σφιν πὸ ἱρὸν ἵδρυται, seit der Tempel gegründet worden, Her. 7, 44; so öfter von Tempeln u. Statuen, sie aufrichten u. weihen, bes. im med., ἐνταῦϑα ἵδρυσαι βρέτας Eur. I. T. 1453; ναῶν ἕδρας ἱδρυσάμεσϑα Cycl. 290; ὅσοι Διὸς Θηβαιέος ἵδρυνται ἱρόν Her. 2, 42, vgl. 6, 105; ἐπεχείρει βωμούς τε ἱδρύεσϑαι καὶ ἀγάλματα ϑεῶν Plat. Prot. 322 a; ἱερὰ καὶ βωμοὺς ἐν ἰδίαις οἰκίαις ἱδρυόμενοι Legg. X, 910 a; Sp., wie D. Hal. 8, 55; ἥρωες οἱ κατὰ τὴν πόλιν καὶ τὴν χώραν ἱδρυμένοι, die Stammheroen in Athen, denen Bildsäulen u. Altäre geweiht waren, Lycurg. 1. Auch = einsetzen, ὃς Σπαρτοὺς ἄνακτας τῆςδε γῆς ἱδρύσατο Eur. Phoen. 1015; τόνδ' ἐς οἶκον Hel. 46; παρὰ τὴν ϑύραν Ar. Plut. 1 153. – Von Städten, gründen, πόλεις ἱδρύσατο Arist. mund. 6. – Perf. pass. gegründet sein, liegen, ποῠ τὰς Ἀϑήνας φασὶν ἱδρῦσϑαι χϑονός Aesch. Pers. 227; ἵδρυται ἡ πόλις αὕτη ἐν μέσῳ τῷ Δέλτα Her. 2, 59; τὴν πόλιν ἱδρῠσϑαι δεῖ τῆς χώρας ἐν μέσῳ Plat. Legg. V, 745 b; Sp. Auch ὃ μεταξὺ φρενῶν ὀμφαλοῦ τε ἱδρῦσϑαι λόγος, Plat. Tim. 77 b; πόῤῥω γὰρ ἡδονῆς ἵδρυται καὶ λύπης τὸ ϑεῖον, liegt, ist weit davon entfernt, Ep. III, 315 c; – befestigt sein, fest sein, ὡς ἡ στρατιὰ τῶν Ἀϑηναίων βεβαίως ἔδοξε μετὰ τείχους ἱδρῦσϑαι Thuc. 8, 40; ἀρχὴ σαλεύουσα καὶ παρὰ μηδενὶ βεβαίως ἱδρυμένη Hdn. 2, 8, 6; – τὸ ἐν τῇ κεφαλῇ πρῶτον ἱδρυϑὲν κακόν, das im Kopfe zuerst seinen Sitz hatte, haftete, Thuc. 2, 49. [Υ ist im Präsens kurz, doch lang bei Eur. Heracl. 786, wo ἱδρύεται der Schluß des Trimeters ist, in den übrigen tempp. lang, kurz bei sp. D., wie ἵδρῠσε, Nonn. D. 4, 22; Man. 3, 80; vgl. Jacob zu Anth. Pal. III, p. 242. Die Accentuation des perf. pass. ἱδρύσϑαι, die sich noch in Bekker's Plat. findet, ist falsch; denn die beiden Stellen des Eur. Hipp. 639 u. Hell. 1130, wo ἵδρυται γυνή u. ἵδρυται φίλων der Schluß des Trimeters ist, entscheiden Nichts neben Heracl. 19, wo der Trimeter mit ἱδρυμένους, u. Hel. 826, wo er mit ἱδρυμένη schließt; eben so Aesch. Suppl. 408; Ar. Plut. 1192; auch ἱδρῡτέον, Pax 889.]
-
102 ὥς-τε
ὥς-τε, adv., das sich zu ὡς verhält, wie ὅστε zu ὅς, das Folgende mit dem Vorhergehenden enger verbindend (vgl. τέ), – 1) wie ὡς und ὥςπερ, wie, sowie, gleichwie, so wie auch, eine Vergleichung einleitend, oft bei Hom. u. Her.; auch ὥςτε περ, Il. 18, 518; wie ὥςπερ immer zu Anfange des Vergleichungssatzes; häufig wie ὡς dem demonstr. adv. ὥς entsprechend. So auch Pind. P. 4, 64 (vgl. ὧτε); Tragg.; κατώρυχες δ' ἔναιον ὥςτ' ἀήσυροι μύρμηκες Aesch. Prom. 450; Spt. 13 Ch. 415 u. oft; πάντες ὥςτε τοξόται σκοποῦ τοξεύετ' ἀνδρὸς τοῦδε Soph. Ant. 1020; κατ' οἶκον οἰκουροῦσιν ὥςτε παρϑένοι O. C. 344; Eur.; einzeln auch bei den andern Attikern, s. Schäf. zu Long. p. 333. 460 u. Schol. An. Rh. 1, 296, wie Lob. zu Phryn. 427. – In Gemäßheit einer Eigenschaft, als, wie ἅτε, τὸν δ' ἐξήρπαξ' Ἀφροδίτη ῥεῖα μάλ' ὥςτε ϑεός, als Göttinn rettete sie ihn leicht, Il. 3, 381; auch Her. 5, 83. 101. 6, 94. – 2) als conj. beim Folgesatz, so daß; u. zwar – a) den Folgesatz äußerlich nur anreihend, wie itaque, und so, daher, weshalb; c. indic., βέβηκεν, ὥςτε πᾶν ἐν ἡσύχῳ ἔξεστι φωνεῖν Soph. O. C. 82, er ging, u. so steht es frei, ruhig zu sprechen; τοσόνδ' ἔχεις τόλμης πρόςωπον, ὥςτε τὰς ἐμὰς στέγας ἵκου O. R. 533; ὥςτε καταληψόμεϑα αὐτὸν ἔνδον Plat. Prot. 311 a, vgl. Gorg. 464 d, u. öfter; καὶ εἰς μὲν τὴν ὑστεραίαν οὐχ ἧκεν, ὥςϑ' οἱ Ἕλληνες ἐφρόντιζον Xen. An. 2, 3,25, u. oft; Mem. 2, 2,3 Cyr. 1, 4,1; bes. wenn es sich auf den ganzen vorigen Satz, nicht auf ein einzelnes Wort desselben bezieht, dah. An. 3, 4,37 auffällt; vgl. aber auch Plat. οὕτως ἀγαπῶσι τοὺς ἐπαινέτας, ὥςτε προςπαραγράφουσι πρώτους Phaedr. 257 e; Gorg. 478 e; γίγνεται τοσοῦτον μεταξὺ τῶν στρατευμάτων, ὥςτε τῇ ὑστεραίᾳ οὐκ ἐφάνησαν οἱ πολέμιοι Xen. An. 3, 4,37, wo Krüger behauptet, der Satz sei so fortgeführt, als wenn πολύ voranstände, nicht τοσοῦτον. – Auch c. opt. pot., Soph. El. 325 O. C. 45 O. R. 857 Her. 2, 16 Ar. Ach. 908; ὥςϑ' ὁ βίος ἀβίωτος γίγνοιτ' ἂν τὸ παράπαν Plat. Polit. 299 e; Prot. 335 d u. sonst, wie Xen. An. 5, 6,20. – Sogar der imperat. steht dabei, ϑνητὸς δ' Ὀρέστης, ὥςτε μὴ λίαν στένε Soph. El. 1163, darum klage nicht so sehr; ὥςτε ϑάῤῥει Xen. Cyr. 1, 3, 18. – Vgl. noch Pors. praef. Eur. Hec. p. LIII, – b) einen innern Zusammenhang zwischen dem Folgesatze und dem Hauptsatze ausdrückend, bes. wenn es sich auf ein bestimmt ausgesprochenes Demonstrativ bezieht; mit acc. c. inf.; bei Hom. nur zweimal: εἰ δὲ σοὶ ϑυμὸς ἐπέσσυται, ὥςτε νέεσϑαι, ἔρχεο Il. 9, 42, wenn dir das Herz strebt, so daß du heimkehren möchtest, so gehe; οὐ τηλίκος εἰμί, ὥςτε σημάντορι πάντα πιϑέσϑαι, ich bin nicht in dem Alter, daß ich gehorchen könnte, um in Allem zu gehorchen, Od. 17, 21; ῥηϊδίως κεν ἐργάσσαιο, ὥςτε σέ κ' εἰς ἐνιαυτὸν ἔχειν, so daß du auf ein Jahr genug hast, Hes. O. 44; Pind. Ol. 9, 80 N. 5, 1. 35. 50; Tragg.: αὐχῶ τήνδε δωρεάν μοι δώσειν Λί', ὥςτε τῶνδέ σ' ἐκλῦσαι πόνων Aesch. Prom. 339; οἶμαι μὲν ἀρκεῖν σοί γε καὶ τὰ σὰ ἀλγήματα, ὥςτε μὴ τὰ τῶν πέλας στένειν Soph. Phil. 340, vgl. Ant. 1235 Tr. 1116; Eur.; Ar.; u. in Prosa: ἤδη γὰρ ὑπέφαινέ τι ἡμέρας, ὥςτε καταφανῆ αὐτὸν γενέσϑαι Plat. Prot. 312 a; Gorg. 458 c u. sonst; natürlich, wenn dasselbe subj. wie im Hauptsatz ist, der nom. beim inf., Polit. 295 a. – Steht ἄν dabei, so ist der inf. als aus dem optat. pot. entstanden zu denken, μιᾶς τρέφει πρὸς νυκτός, ὥςτε μήτ' ἐμέ, μήτ' ἄλλον βλάψαι ποτ' ἄν Soph. O. R. 374; El. 1308; οἱ ϑεοὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς ἐσήμηναν, ὥςτε καὶ ἰδιώτην ἂν γνῶναι (auch ein Unkundiger könnte es merken) Xen. An. 5, 10, 31. – Bes. ist ὥςτε c. inf. nach einem compar. mit ἤ zu merken, μέζω κακὰ ἢ ὥςτε ἀνακλαίειν, größeres Elend, als daß man es beweinen könnte, d. i. zu groß, als daß Thränen dafür hinreichten, Her. 3, 14; νεώτεροί εἰσιν ἢ ὥςτε εἰδέναι, sie sind zu jung, als daß sie wüßten, u. ä.; auch beim bloßen Positiv, ψυχρόν, ὥςτε λούσασϑαι, zu kalt, um sich zu baden, Xen. Mem. 3, 13, 3. – In einzelnen Fällen ist es angemessener, es durch » unter der Bedingung daß« auszudrücken, ἐκήρυξάν τε, εἰ βούλοιντο τὰ ὅπλα παραδοῦναι καὶ σφᾶς αὐτοὺς Ἀϑηναίοις, ὥςτε βουλεῦσαι, ὅτι ἂν ἐκείνοις δοκῇ Thuc. 4, 37; vgl. 1, 28; Xen. An. 5, 6,26 εἰδώς, ἃ Τιμασίωνι οἱ Ἡρακλεῶται ἐπαγγέλλοιντο, ὥςτε ἐκπλεῖν, unter der Bedingung nämlich, so nämlich hatten sie es ihm versprochen, daß sie fortschifften; ähnl. βούλεται πονεῖν, ὥστε πολεμεῖν 2, 6,6, wenn er nur Krieg führen könnte. – Beim partic. steht es auch für ὡς, z. B. ὥςτε φυλασσομένων τῶν ὁδῶν, da die Wege bewacht waren, Her. 5, 35; vgl. ὥςτε περὶ ψυχῆς, da es um das Leben galt, Od. 9, 423.
-
103 στελλω
(fut. στελῶ - эп. στελέω, aor. ἔστειλα - эп. στεῖλα; pass., aor. ἐστάλην с ᾰ, pf. ἔσταλμαι, ppf. ἐστάλμην)1) строить (к бою), выстраивать(ἑτάρους Hom.)
2) снаряжать, готовить, приготовлять(ναῦς Thuc.; στρατιήν Her.; στέλλεσθαι πρός τι Plat.)
ἐπὴ θήρας πόθον στείλασθαι Eur. — иметь желание поохотиться3) одевать, наряжать(τινὰ ἐσθῆτι Her.; τινὰς ὡς θεραπαίνας Xen.)
στολέν θῆλύν τινα σ. Eur. — одевать кого-л. в женскую одежду;στείλασθαι βυσσίνους πέπλους Eur. — надеть на себя полотняные одежды;κατά περ Ἕλληνες ἐσταλμένοι Her. — вооруженные по-эллински;ἐσταλμένος ἐπὴ πόλεμον Xen. — одетый по-военному4) отправлять, посылать(τινὰ ἐς μάχην Hom.; τούτων γὰρ εἵνεκ΄ ἐστάλην Soph.)
ἐπί τι στέλλεσθαι Her. — отправляться за чем-л.;κατὰ γῆν στέλλεσθαι Xen. — следовать сухим путем;μ΄ ἐς οἷκον σὸς λόγος στέλλει πάλιν Aesch. — твоя речь отсылает меня обратно домой, т.е. ты хочешь, чтобы я ушел;στέλλου! Aesch. — уходи!;ὀμφαλὸν γῆς στέλλεσθαι Eur. — отправиться в центр земли, т.е. в Дельфы5) отправляться, идти(ἐς ἀποικίην Her.)
τέν κέλευθον στεῖλαι Aesch. — совершить путь;ἥ ὁδὸς εἰς Ἰνδοὺς ἄγουσα εἰς Κόρινθον στέλλει Luc. — дорога, ведущая в Индию, лежит через Коринф6) преимущ. med. предпринимать, приступать(πρός и ἐπί τι Plat.)
7) тж. med. призывать, приглашатьτοὺς οἴκους στείλασθαί (sc. τινα) Soph. — пригласить кого-л. к себе домой;
τὸν ἐργάτην πέμφον τινὰ στελοῦντα Soph. — пошли кого-л. позвать работника8) приводить(τινὰ βίᾳ Soph.)
9) уводить, увозить(τινὰ σκάφει Eur.)
10) тж. med. мор. стягивать, убирать(ἱστία Hom.; λαῖφος Aesch.)
στέλλεσθαι παρακελευόμενος (sc. ἱστία) Polyb. — приказывающий убирать паруса11) med. сдерживать(ся), подавлять (в себе)σ. τι Polyb. — удерживаться от чего-л.;
λόγον στείλασθαι Eur. — сократить свою речь;σ. τὸ συμβεβηκός Polyb. — замалчивать случившееся;σ. ἀπό τινος NT. — воздерживаться от общения с кем-л. -
104 κατασκευαζω
тж. med.1) снаряжать, оснащать(τὸ πλοῖον πᾶσι Dem.; τριήρεις ἐπὴ τὸν πόλεμον Plut.)
2) снабжать, украшать(σκηνέ χρυσῷ τε καὴ ἀργύρῳ κατεσκευασμένη Her.; ἵππους χαλκοῖς προβλήμασι Xen.)
ἱρὸν ἀναθήμασι κατεσκευασμένον Her. — храм, богатый подношениями3) снабжать средствами защиты, укреплять(τέν Ἄντανδρον Thuc.)
4) снаряжать, собирать (в дорогу), готовить(τινὰ ἐπὴ στρατιάν Xen.; κατασκευάζεσθαι ναυμαχίαν Thuc.)
5) (тж. κ. τοῖς σκεύεσιν Diog.L.) оборудовать, обставлять(οἶκον πρεπόντως Arst.; οἰκίαν Diog.L.)
6) готовить, седлать или навьючивать(τοὺς ὄνους Her.)
7) воздвигать, сооружать, строить(γέφυραν Her.; ἱερὰ καὴ βωμούς Plat.)
8) перен. строить, создавать(ἕτερόν τι γένος ἀριθμῶν, ἰδέας Arst.)
τὸ ἀνασκευάζειν ἐστὴ τοῦ κ. ῥᾷον Arst. — легче отвергнуть (доказательство), чем построить9) приводить в порядок, благоустраивать(χώραν Xen.; πόλιν, γυμνάσια Plat.; τέν ὁδόν τινος NT.)
10) устанавливать, учреждать, вводить(δημοκρατίαν Xen., Arst., Plut.; ἰσότητα τῆς οὐσίας Plat.; τὸ ἀρχεῖον ἐν ταῖς ὁλιγαρχίαις Arst.)
11) назначать, ставить(τύραννον, ἡγεμόνα ἐν ἑκάστῃ ποίμνῃ Arst.)
12) устраивать(συμπόσιον, συνέδριον Plat.)
κατασκευάσασθαι πρόσοδον οὐ μικράν Dem. — обеспечить себе немалый доход13) воспитывать, обучать, готовить(τοὺς ἵππους εἰς ἱππέας Xen.; λαὸς κατεσκευασμένος NT.)
ἀριστερὰ δεξιῶν ἀσθενέστερα κ. Plat. — развивать левые руки слабее, чем правые14) делать (кого-л. кем-л. или что-л. чем-л.)(Γοργίαν Νέστορά τινα κ. Plat.)
κ. τι ἐπισφαλέστερον Dem. — ослаблять что-л.;κατασκευάσαι πρὸς ἑαυτὸν εὖ τὸν ἀκροατήν Arst. — располагать слушателя в свою пользу15) придумывать, выдумывать(πρόφασιν Xen.; χρέα ψευδῆ, γραφήν Dem.)
16) подговаривать или подкупать(κατασκευαστοὴ ἄνδρες Arst.)
-
105 τις
1 anyone, anythinga εἰ δὲ θεὸν ἀνήρ τις ἔλπεταί τι λαθέμεν (τι supp. byz., om. codd.: κε Turyn.: λελαθέμεν Mommsen) O. 1.64 τά κέ τις ἀνώνυμον γῆρας ἕψοι; O. 1.82 τί δέ τις; τί δ' οὔ τις; P. 8.95συγγενεῖ δέ τις εὐδοξίᾳ μέγα βρίθει N. 3.40
ἐν δὲ πείρᾳ τέλος διαφαίνεται ὧν τις ἐξοχώτερος γένηται N. 3.71
ἐπεὶ ῥέζοντά τι καὶ παθεῖν ἔοικεν N. 4.32
μαθὼν δέ τις ἀνερεῖ N. 7.68
ἵσταμαι δὴ ποσσὶ κούφοις, ἀμπνέων τε πρίν τι φάμεν N. 8.19
ἐμπείρων δέ τις ταρβεῖ fr. 110.b c. neg.σύμβολον δ' οὔ πώ τις ἐπιχθονίων πιστὸν εὗρεν O. 12.7
πόθον ἔνδαιεν Ἥρα ναὸς Ἀργοῦς μή τινα λειπόμενον μένειν P. 4.185
μήτ' ὦν τινι πῆμα πορών P. 4.297
πόνων δ' οὔ τις ἀπόκλαρός ἐστιν P. 5.54
οὔτε τι μεμπτὸν οὔτ' ὦν μεταλλακτόν (sc. τῶν ἐπὶ ταῖς τραπέζαις) fr. 220. 1.c c. gen.ἐμοὶ δ' ἄπορα γαστρίμαργον μακάρων τιν εἰπεῖν O. 1.52
add. neg., O. 12.7, P. 1.49, P. 3.103, fr. 109.2 someone, somethingaτὰ δ' ἀλιτρὰ κατὰ γᾶς δικάζει τις O. 2.59
ἄπονον δ' ἔλαβον χάρμα παῦροί τινες O. 10.22
ἔπορε μόχθῳ βραχύ τι τερπνόν O. 10.93
σὺν δ' ἀνάγκᾳ μιν φίλον καί τις ἐὼν μεγαλάνωρ ἔσανεν P. 1.52
ἄγει δὲ χάρις φίλων ποί τινος ἀντὶ ἔργων ὀπιζομένα (codd.: ποίνιμος coni. Spiegel) P. 2.17 [ τινες ἑλκόμενοι (coni. Sheppard: τινος codd.) P. 2.90]ἤ τινα Λατοίδα κεκλημένον ἢ πατέρος P. 3.67
ὁ δὲ καλόν τι νέον λαχὼν P. 8.88
τοῖσι τέλειον ἐπ' εὐχᾷ κωμάσομαί τι παθὼν ἐσλόν P. 9.89
ἐμὲ δ' οὖν τις ἀοιδᾶν δίψαν ἀκειόμενον πράσσει χρέος P. 9.103
ἀλλ' ἔσται χρόνος οὗτος, ὃ καί τιν ἀελπτίᾳ βαλὼν ἔμπαλιν γνώμας τὸ μὲν δώσει τὸ δ οὔπω P. 12.31
ποτίφορον δὲ κόσμον ἔλαχες γλυκύ τι γαρυέμεν N. 3.32
ἐπεὶ ψεύδεσί οἱ ποτανᾷ τε μαχανᾷ σεμνὸν ἔπεστί τι N. 7.23
τοῦτο γὰρ ἀθάνατον φωνᾶεν ἕρπει, εἴ τις εὖ εἴπῃ τι I. 4.41
γλυκύ τι δαμωσόμεθα καὶ μετὰ πόνον I. 8.8
ὁ δὲ καλόν τι πονήσαις Pae. 2.66
ἐλαύνεις τι νεώτερον ἢ πάρος; Pae. 9.6
μνάσει δὲ καί τινα ναίο[ν]θ' ἑκὰς ἡρωίδος θεαρίας (may refer to a particular person or generally to absentees, Lobel) Πα. 1. 3. γλυκύ τι κλεπτόμενον μέλημα Κύπριδος fr. 217. c. impv.,μακρά μοι αὐτόθεν ἅλμαθ' ὑποσκάπτοι τις N. 5.20
ἐγκιρνάτω τίς μιν N. 9.50
μαρνάσθω τις I. 5.54
Κλεάνδρῳ τις ἁλικίᾳ τε λύτρον εὔδοξον, ὦ νέοι, καμάτων ἀνεγειρέτω κῶμον I. 8.1
cf. fr. 109, I. 8.66, Pae. 1.2b c. gen.ἔννεπε κρυφᾷ τις αὐτίκα φθονερῶν γειτόνων O. 1.47
εἰ δέ τις ἤδη λέγει ἕτερόν τιν' ἀν Ἑλλάδα τῶν πάροιθε γενέσθαι ὑπέρτερον P. 2.60
ὀπιζομένων δ' ἔμπας τις εἶπεν καὶ τόδε P. 4.86
καί τινα σὺν πλαγίῳ ἀνδρῳν κόρῳ στείχοντα τὸν ἐχθρότατον φᾶσέ νιν δώσειν μόρῳ (v. Radt, Mnem., 1966, 169) N. 1.64ποντίαν χρυσαλακάτων τινὰ Νηρείδων πράξειν ἄκοιτιν N. 5.36
ἐχρῆν δέ τιν' ἔνδον ἄλσει παλαιτάτῳ Αἰακιδᾶν κρεόντων τὸ λοιπὸν ἔμμεναι N. 7.44
ἁλίκων τῶ τις ἁβρὸν ἀμφὶ παγκρατίου Κλεάνδρῳ πλεκέτω μυρσίνας στέφανον I. 8.66
πλέον τι λαχών (sc. Ζεύς) fr. 35a. τῶ[ν.. Λο]κρῶν τις fr. 140b. 4.3a εἴ τις, cf. B. c, C. a.εἰ δέ μιν ἔχων τις οἶδεν τὸ μέλλον O. 2.56
ὑγίεντα δ' εἴ τις ὄλβον ἄρδει O. 5.23
πολλοὶ δὲ μέμνανται, καλὸν εἴ τι ποναθῇ O. 6.11
φιάλαν ὡς εἴ τις δωρήσεται O. 7.1
παραπειρῶνται Διὸς ἀργικεραύνου, εἴ τιν' ἔχει λόγον ἀνθρώπων πέρι O. 8.4
εἰ δὲ σὺν πόνῳ τις εὖ πράσσοι O. 11.4
ἄνεται πάντα βροτοῖς, εἰ σοφός, εἰ καλός, εἴ τις ἀγλαὸς ἀνήρ O. 14.7
εἴ τι καὶ φλαῦρον παραιθύσσει, μέγα τοι φέρεται πὰρ σέθεν P. 1.87
εἰ δέ τις ἤδη λέγει P. 2.58
“μεμάντευμαι δ' ἐπὶ Κασταλίᾳ, εἰ μετάλλατόν τι” P. 4.164εἰ γάρ τις ὄζους ἐξερείψειεν P. 4.263
κέρδος δὲ φίλτατον, ἑκόντος εἴ τις ἐκ δόμων φέροι P. 8.14
εἰ γάρ τις ἐσλὰ πέπαται P. 8.73
εἰ φίλος ἀστῶν, εἴ τις ἀντάεις P. 9.93
εἴ τις ἄκρον ἑλὼν ὕβριν ἀπέφυγεν ( εἴ τις codd.: τίς Homan) P. 11.55εἰ δὲ τύχῃ τις ἔρδων N. 7.11
εἰ δέ τις ὄλβον ἔχων μορφᾷ παραμεύσεται ἄλλους N. 11.13
εἰ δέ τις ἔνδον νέμει πλοῦτον κρυφαῖον I. 1.67
εἴ τις ἄγοι τιμὰς Ἑλικωνιάδων I. 2.34
τοῦτο γὰρ ἀθάνατον φωνᾶεν ἕρπει, εἴ τις εὖ εἴπῃ τι I. 4.41
τὰ μακρὰ δ' εἴ τις παπταίνει I. 7.43
εἰ δέ τις ἀρκέων φίλοις, ἐχθροῖσι τραχὺς ὑπαντιάζει Pae. 2.31
c. gen.,λαγέταν γάρ τοι τύραννον δέρκεται, εἴ τιν' ἀνθρώπων, ὁ μέγας πότμος P. 3.86
εἰ δὲ νόῳ τις ἔχει θνατῳν ἀλαθείας ὁδόν P. 3.103
εἴ τις ἀνδρῶν κατέχει φρασὶν αἰανῆ κόρον I. 3.1
εἰ γάρ τις ἀνθρώπων πράσσει θεοδμάτους ἀρετὰς I. 6.10
bὁπόταν τις τὺ δ' ὁπόταν τις ἀμείλιχον καρδίᾳ κότον ἐνελάσῃ P. 8.8
4aπᾶς τις γαστρὶ δὲ πᾶς τις ἀμύνων λιμὸν αἰανῆ τέταται I. 1.49
b τις, many a oneἦ τιν' ἄγλωσσον μέν, ἦτορ δ ἄλκιμον, λάθα κατέχει ἐν λυγρῷ νείκει N. 8.24
c. gen.,καὶ ὑψιφρόνων τιν' ἔκαμψε βροτῶν P. 2.51
[cf. N. 1.64] ἀελλοπόδων μέν τιν' εὐφραίνοισιν ἵππων τιμαὶ καὶ στέφανοι, τοὺς δὲ πολυχρύσοις θαλάμοις βιοτά, τέρπεται δὲ καί τις ἐπ οἶδμ ἅλιον ναὶ θοᾷ διαστείβων (bis) fr. 221.c a man i. e. men “ ὄφρα τις τᾶν ἐν δυνατῷ φιλοτάτων ἐπιψαύειν ἔραται” P. 4.92d eachσὺν δ' ἀέθλοις ἐκέλευσεν διακρῖναι ποδῶν ἅντινα σχήσοι τις ἡρώων, ὅσοι γαμβροί σφιν ἦλθον P. 9.116
τὸ κοινόν τις ἀστῶν ἐν εὐδίᾳ τιθεὶς ἐρευνασάτω φάος fr. 109. 1. τὰ δ' αὐτὸς ἀντιτύχῃ, ἔλπεταί τις ἕκαστος ἐξοχώτατα φάσθαι (Mingarelli: ἄν τις τύχῃ codd.) N. 4.91—2. B adj.,a a, anyὅταν τις βροτήσιος ἀνὴρ αὐτὸν ἀνάγῃ P. 5.2
ὦναξ, ἑκόντι δ' εὔχομαι νόῳ κατά τιν ἁρμονίαν βλέπειν ἀμφ ἕκαστον ὅσα νέομαι P. 8.68
κωφὸς ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ περιβάλλει P. 9.87
ἐπαοιδαῖς δ' ἀνὴρ νώδυνον καί τις κάματον θῆκεν N. 8.50
add. neg.,πέποιθα δὲ ξένον μή τιν' δαιδαλωσέμεν O. 1.104
πεῖρας οὔ τι θανάτου O. 2.31
τεκεῖν μή τιν' πόλιν ἄνδρα μᾶλλον εὐεργέταν O. 2.93
ἀντεβόλησεν τῶν ἀνὴρ θνατὸς οὔπω τις πρότερον O. 13.31
ἕτερον οὔ τινα οἶκον ἀπεφάνατο πυγμαχία λτ;πλεόνωνγτ; ταμίαν N. 6.25
ἀσκὸς δ' οὔτε τις ἀμφορεὺς ἐλίνυεν δόμοις *fr. 104b. 4.*b some, some sort ofΜοῖρ' ἐπί τι καὶ πῆμ ἄγει O. 2.37
αἰτέων λαοτρόφον τιμάν τιν' ἑᾷ κεφαλᾷ O. 6.60
δόξαν ἔχω τιν' ἐπὶ γλώσσᾳ λιγυρᾶς ἀκόνας O. 6.82
ἐπὶ μὰν βαίνει τι καὶ λάθας ἀτέκμαρτα νέφος O. 7.45
εἶπέ τιν' αὐτὸς ὁρᾶν γαῖαν O. 7.62
τεθμὸς δέ τις ἀθανάτων O. 8.25
ἔστιν δὲ καί τι θανόντεσσιν μέρος O. 8.77
σύν τινι μοιριδίῳ παλάμᾳ O. 9.25
στάθμας δέ τινος ἑλκόμενοι περισσᾶς ( τινες coni. Sheppard) P. 2.90 “ μή τι νεώτερον ἐξ αὐτῶν ἀναστάῃ κακόν” P. 4.155καί τινα οἶμον ἴσαμι βραχύν P. 4.247
οὐ θεῶν ἄτερ ἀλλὰ Μοῖρά τις ἄγεν P. 5.76
ἤ μέ τις ἄνεμος ἔξω πλόου ἔβαλεν P. 11.39
σπεῖρέ νυν ἀγλαίαν τινὰ νάσῳ (= ἀγλαίας τι, Radt) N. 1.13ἔστι δέ τις λόγος ἀνθρώπων, τετελεσμένον ἐσλὸν μὴ χαμαὶ σιγᾷ καλύψαι N. 9.6
παθόντες πού τι φιλόξενον ἔργον (cf. C. b.) I. 2.24ἐπειδὴ τὸν ὑπὲρ κεφαλᾶς γε Ταντάλου λίθον παρά τις ἔτρεψεν ἄμμι θεός I. 8.10
ἀπήμονα εἰς ὄλβον τινὰ τράποιο Θήβαις, ὦ πότνια, πάγκοινον τέρας Pae. 9.9
πολέμοιο δὲ σᾶμα φέρεις τινός; Pae. 9.13
ἐκράνθην ὑπὸ δαιμονίῳ τινὶ ( δείματι e. g. supp. Wil.) Πα.. 3. ἄνδρες θήν τινες ἀκκιζόμενοι νεκρὸν ἵππον στυγέοισι fr. 203. 1.εἶπεν ἐν Θήβαισι τοιοῦτόν τι ἔπος O. 6.16
ἄλλοις δέ τις ἐτέλεσσεν ἄλλος ἀνὴρ εὐαχέα βασιλεῦσιν ὕμνον P. 2.13
[ τις = quidam, cannot be shown to be a valid meaning in Pindar: it is a possibility in the following places, O. 6.82, O. 7.45, O. 9.25, P. 2.90, P. 4.247, N. 9.6, fr. 203. 1, v. supra.]cεἴ τις εἰ δὲ δή τιν' ἄνδρα ἐτίμασαν O. 1.54
εἰ δὲ θεὸν ἀνήρ τις ἔλπεται λαθέμεν O. 1.64
“Μοῖραι δ' ἀφίσταντ, εἴ τις ἔχθρα πέλει” P. 4.145εἰ δὲ τί οἱ φίλτρον ἐν θυμῷ μελιγάρυες ὕμνοι ἁμέτεροι τίθεν P. 3.63
εἰ δέ τις ὄλβος ἐν ἀνθρώποισιν, ἄνευ καμάτου οὐ φαίνεται P. 12.28
εἰ δέ τις ἀνθρώποισι θεόσδοτος ατληκηκοτας προστύχῃ fr. 42. 5.εἰ καί τι Διωνύσου ἄρουρα φέρει βιόδωρον ἀμαχανίας ἄκος Pae. 4.25
c. gen., κεἴ μοί τιν' ἄνδρα τῶν θανόντων fr. 4, cf. C. a. C adv., τιa c. εἰ, εἴπερ, in any wayεἴ τί τοι Πίσας τε καὶ Φερενίκου χάρις νόον ὑπὸ γλυκυτάταις ἔθηκε φροντίσιν O. 1.18
“φίλια δῶρα Κυπρίας ἄγ' εἴ τι, Ποσείδαον, ἐς χάριν τέλλεται” O. 1.75εἴπερ τι φιλεῖς ἀκοὰν ἁδεῖαν αἰεὶ κλύειν P. 1.90
εἴ τι πέραν ἀερθεὶς ἀνέκραγον N. 7.75
εἰ δὲ γεύεται ἀνδρὸς ἀνήρ τι N. 7.87
b c. που, somehow or otherκαί πού τι καὶ βροτῶν φάτις O. 1.28
“ οὔ τί που οὗτος Ἀπόλλων” P. 4.87, cf. I. 2.24c qualifying vb., somehowἀλλά τι προσφέρομεν ἔμπαν ἢ μέγαν νόον ἤτοι φύσιν ἀθανάτοις N. 6.4
νέᾳ δ' εὐπραγίᾳ χαίρω τι· τὸ δ ἄχνυμαι to some degree P. 7.18 [ τί οἱ (codd. contra metr.: τῷ Mingarelli.) N. 10.15] D fragg. ]ει τις ἄτερθεν[ Πα. 13. b. 13. ]ιν τοία τις εμ[ Πα. 13. c. 1. τί κέ τις εσχ[ Δ. 4. b. 11. ]και τι πατ[ Θρ. 5. b. 5. ἦν γὰρ τι παλαίφατον[ fr. 140a. 69 (43). -
106 εὐσεβέω
εὐσεβέω fut. 3 pl. εὐσεβήσουσι Sus 64 LXX; aor. 3 pl. εὐσέβησαν 4 Macc 9:6 (s. prec. entry; Theognis, Trag. et al.; ins, pap, LXX, Just., Orig.) ‘be reverent, respectful, devout’ (w. εἰς, πρός, περί τινα) in our lit. only w. acc. to show uncommon reverence or respect, show profound respect for someone (Trag. et al.; ins, LXX). εὐ. refers to a sense of awesome obligation arising within a system of reciprocity in which special respect is showed to those who have the greatest investment in one’s well-being, such as deities and parental figures.ⓐ Of divine beings show exceptional devotion to, worship (Aeschyl., Ag. 338 τοὺς θεούς; SIG 814, 36 εὐσεβῶν τ. θεούς; Sb 6828, 7; 4 Macc 11:5; Philo, Spec. Leg. 1, 312, Praem. 40; Jos., Ant. 10, 45, C. Ap. 2, 125 τὸν θεόν) ὸ̔ οὖν ἀγνοοῦντες εὐσεβεῖτε Ac 17:23. There is here no ref. to a formal cult but to a desire to ensure that transcendent power is appropriately recognized, as attested by the word δεισιδαιμονέστερος vs. 22; the Athenians manifest a kind of ‘wild-card’ theology through erection of a special altar.ⓑ Of humans, esp. toward parents or ancestors τὸν ἴδιον οἶκον εὐ. show special respect for the members of one’s own household 1 Ti 5:4.—M-M. TW. -
107 πατρῲος
πατρῲος, attisch auch 2 Endg., poet. und ion. πατρώϊος, väterlich, vom Vater herrührend, vom Vater ererbt, überkommen (Ammon. unterscheidet πατρῲα τὰ ἐκ πατέρων εἰς υἱοὺς χωροῠντα, πατρικοὶ δὲ ἢ φίλοι ἢ ξένοι, πάτρια δὲ τὰ τῆς πόλεως ἔϑη; vgl. B. A. 297 u. Herm. ad Eur. Med. p. 362), bes. von Gütern u. Besitzthum, σκῆπ τρον, τέμενος, ἔγχος, Il. 2, 46. 19, 387. 90, 391, ὅ τοι γενεῇ πατρώϊόν ἐστιν, Od. 1, 387, öfter, immer in der gedehnten Form, auch im fem, εὕδων ἐν γαίῃ πατρωίῃ, Od. 13, 188; πατρώϊον οἶκον, Hes. O. 374, ἀέϑ λων πατρωΐων, Pind. P. 4, 220, γαῖαν πατρωΐαν, Ol. 7, 75, u. öfter, auch πατρῴων οἴκων, N. 9, 14, πατρῴας γᾰς, P. 4, 290, u. so öfter, bes. im fem. Auch die Tragg. haben beide Formen, obwohl die kürzere vorherrscht, πατρωΐους δύας, πατρόϊον μόρον, Aesch. Ch 437; τὸν πατρῷον ἐς ϑρόνον καϑέζετο, Prom. 228, u. öfter in ähnlichen Verbindungen, aber auch μιαίνων παρϑενοσφάγοισιν ῥεέϑροις πατρῴους χέρας, Ag. 203. seine väterlichen Hände; Soph. κτῆσις, El. 1282, ϑρόνοι, 260, δόμος u. ä., auch οὐ πατρῴαν τὴν τέχνην ὲκόμπ ασας, 1492; πατρῴων ὁρκίων μεανημένος, des vom Vater abgenom menen Eides, Trach. 1213, γνώμης πατρῴας πάντ ' ὄπισϑεν ἑστάναι, Ant. 640, aber φόνοι πατρῷοι ist der am Vater verübte Mord, O. C. 994 El. 769, πατρῷ' ὁρῶσα πήματα, das Leid des Vaters, 250. In καϑ ηρέϑη παρῷος Οἰχαλία, Soph. Trach. 478, ist das vom Vater besessene, regierte Oech. bezeichnet, vgl. πατρῷον ἄστυ γῆς ἔχει O. R. 1450; Ant. 928; u. so ὦ πατρῴα γῆ ϑεοί τ' ἐγχώριοι, El. 67, u. öfter; vgl. ποῦ γῆς; πατρῴας εἴτε βαρβάρου, Trach. 235; auch Zeus heißt in Beziehung auf Herakles πατρῷος, 287. 750; allgemeiner ὦ ϑεοὶ πατρῷοι, El. 403 Phil. 921, die von den Vätern überkommen sind, die alten Götter des Geschlechtes; vgl. Ar. Vesp. 388; ἔστι σοι Ζεὺς πατρῷος; Plat. Euthyd. 302 b; Xen. Hell. 2, 4, 21 Cyr. 1, 6, 1 u. Sp., wie Plut. Alc. 2; εἴ τι κήδει τῶν πατρῴων ἀλφίτων, Ar. Nubb. 106; in Prosa: οἰκία, Plat. Charm. 157 e; κλῆρος, Legg. XI, 923 d; aber auch ἤϑη, IX, 855 a; ἀρχή, οἰκία, χώρα, Xen. An. 1, 7, 6. 3, 1, 11. 7, 2, 34; στρατηγήματα, Mem. 3, 5, 22; πατρῴα δόξα, Hell. 7, 5, 16; τὰ πατρῷα, das väterliche Erbe, oft bei den Rednern, Arist. pol. 5, 4 u. Sp. – 'Ημῖν πατρώϊόν ἐστι, Her. 9, 27, vgl. πάτριος u. πατρικός. – [Die mittlere Sylbe findet sich bei att. Dichtern zuweilen kurz gebraucht, vgl. Eur. Hec. 78 Troad. 164 Bacch. 1367 El. 1315, in Anapästen, und Alc. 259, im Choriambus.]
-
108 πάρος
πάρος, adv. a) der Zeit, vormals, vorher; Hom., der auch τὸ πάρος (wie πρίν u. τὸ πρίν) braucht; ὤτρυνε πάρος μεμαυῖαν 'Αϑήνην, Il. 4, 73; Gegensatz von νῦν, 1, 553 Od. 6, 325 u. sonst; mit folgendem πρίν, 2, 127; πάρος δ' οὐκ ἔσσεται ἄλλως, πρίν γε, Il. 5, 218; gew. mit einem temp. der Vergangenheit, πάρος εἶδεν, 11, 111, οἵη πά-#ρος ἔσκεν, 669, u. oft c. imperf.; aber auch c. praes., schon lange, sonst, τίπτε ἱκάνεις ἡμέτερον δῶ; πάρος γε μὲν οὔτι ϑαμίζεις, 18, 386, vgl. 1, 553. 4, 264 Od. 8, 36; u. fut., πάρος τοι δαίμονα δώσω, Il. 8, 166, d. i. eher, lieber, vgl. 16, 629, πάρος τινὰ γαῖα καϑέξει; ὡς τὸ πάρος περ, Od. 2, 305 u. sonst; – c. infin., πάρος ποσὶν οὖδας ἱκέσϑαι, Od. 8, 376, bevor, wie πρίν, vgl. Il. 6, 348. 11, 573. 23, 764 Od. 1, 21. 17, 218 u. sonst; aber selten c. inf. praes., wie πάρος δόρποιο μέδεσϑαι, Il. 18, 245; – vor der Zeit, zu früh, Il. 23, 474; – οἱ πάρος, die Früheren, Pind. I. 6, 1, wie ϑεοῖς τοῖς πάρος, Aesch. Prom. 404; τοῦ πάρος λελεγμένου μείζων, Spt. 406, vgl. 537; τὸν πάρος μῦϑ ον, Soph. Trach. 339; τὰ πάρος, dem τὰ εἰς ἔπειτα entgeggstzt, Ai. 34 u. öfter; Eur. oft, wie τὰ πάρος εὐτυχήματα Phoen. 1723. – b) des Ortes, vor, c. gen.; Τυδείδου πάρος σχέμεν ὠκέας ἵππους, Il. 8, 254; στεῖχε δωμάτων πάρος, Eur. Hec. 1049; Soph. Ai. 73 El. 1494; u. übtr., πάρος τοὐμοῦ πόϑου προὔϑεντο τὴν τυραννίδα, O. C. 419, wie τὴν δ' ἐλπίδα οὐ χρὴ τῆς τύχης κρίνειν πάρος, = προκρίνειν, Trach. 721; τῶν σῶν πάρος πίτνουσα γονάτων, Eur. Andr. 573; τίνα γὰρ ἔτι πάρος οἶκον ἄλλον σέβεσϑαί με χρή, Or. 344. – In Prosa kommt das Wort nicht vor.
-
109 ΜΈΝω
ΜΈΝω, fut. μενῶ, ep. μενέω, aor. ἔμεινα, perf. μεμένηκα, μένεσκον, Her. 4, 42 (vgl. auch μάμνω), maneo, – 1) bleiben; – a) Stand halten, in der Schlacht, im Kampf, im Ggstz von fliehen; οὐδ' ἴφϑιμοι Λύκιοι μένον, ἀλλ' ἐφόβηϑεν πάντες, Il. 16, 659, vgl. 8, 79. 19, 310; im Ggstz von φεύγειν, Xen. Cyr. 2, 1, 9; ὄφρα τέως αὐτός τε μένω καὶ λαὸν ἐρύκω, Il. 24, 658; oft mit τλῆναι verbunden, δύντα δ' ἐς ἠέλιον μενέω καὶ τλήσομαι ἔμπης, 19, 308; δέδοκταί σοι μένοντι καρτερεῖν, Soph. Phil. 1256. – b) übh. bleiben, an der Stelle, wo man ist; αὖϑι μένω μετὰ τοῖσι – ἠὲ ϑέω μετὰ σ' αὖτις, Il. 10, 62; ἐν δήμῳ, 9, 634; οἴκοι u. ä. oft; ἔντοσϑε, Hes. Th. 598; παρὰ ματρί, Pind. P. 5, 186; ἐν δόμοις, N. 3, 41; σὸν δ' αὖ τὸ σιγᾶν καὶ μένειν εἴσω δόμων, Aesch. Spt. 214; übertr., μένει τὸ ϑεῖον δουλίᾳ περ ἐν φρενί, Ag. 1054; vgl. Soph. οὐ γάρ ποτε μένει νοῦς τοῖς κακῶς πράσσουσιν ἀλλ' ἐξίσταται, Ant. 559; μενῶν δόμοις, O. R. 1291; auch ἐμοὶ μὲν ἀρκεῖ τοῦτον εἰς δόμους μένειν, Ai. 80; μένε ἐπὶ στρωτοῦ λέχους, Eur. Or. 313; κατ' οἶκον, I. A. 656; αὐτοῦ, Her. 8, 62; u. sonst in Prosa, ἐν τῷ αὐτῷ τιμήματι, Plat. Legg. V, 744 c, κατὰ χώραν, Tim. 83 a (vgl. unter d), ἐν ταὐτῷ, Euthyd. 288 a; mit Hervorhebung des Gegensatzes der Bewegung, μὴ μένοντες, ἀλλὰ βαδίζοντες, Euthyphr. 15 b; μένοντες ἢ ἀναστρέφοντες, Lach. 191 e; μένοντά τε καὶ φερόμενα, Phaedr. 261 d; auch ἐν τῷ ἐπιτηδεύματι, ἐπὶ τούτῳ τῷ βίῳ, Rep. VI, 494 a V, 466 c; – οἱ μένοντες, die Zurückbleibenden, im Ggstz der Vorrückenden, Xen. An. 4, 4, 19. – Dagegen μένειν ἀπό τινος, von Etwas fern-, wegbleiben, Il. 2, 292. 18, 64. – c) auch mit dem Nebenbegriff der Unthätigkeit, verweilen; Ἀχιλλεὺς νηυσὶν ἔπι γλαφυρῇσι μένει, Il. 14, 367, vgl. 9, 318. 11, 666; π οῖ γὰρ μενεῖς ῥᾴϑυμος, Soph. El. 946; μένειν ἐπὶ τούτων, dabei sich ruhig verhalten, sich beruhigen, im Ggstz von προςπεριβάλλεσϑαι, Dem. 4, 9. – d) von leblosen Dingen, feststehen; ὥςτε στήλη μένει ἔμπεδον, Il. 17, 434; ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός, Pind. N. 6, 4; ὁ νόμος μένει, Eur. I. T. 959; κατὰ χώρην, vom Eide, unverändert bleiben, seine volle Kraft behalten, Her. 4, 201; vgl. Eur. Andr. 1001; Plat. εἴπερ τὰ πρότερον μένει ἡμῖν ὁμολογήματα, Gorg. 480 h; μεινάσης τῆς πολιτείας, Legg. VI, 753 b; αἱ σπονδαὶ μενόντων, Xen. An. 2, 3, 24. – 2) warten, harren; mit folgdm acc. c. inf., ἦ μένετε Τρῶας σχεδὸν ἐλϑέμεν; wartet ihr, daß die Troer herankommen? Il. 4, 247; μένον δ' ἐπὶ ἕσπερον ἐλϑεῖν, sie warteten, bis der Abend herankomme, Od. 1, 422; μένον εἵματα τερσήμεναι, 6, 98; οὐδ' ἔμειν' ἐλϑεῖν τράπεζαν, bis die Speisen kämen, Pind. P. 3, 16; ähnl. μένω δ' ἀκοῦσαι, zu hören harre ich, Aesch. Eum. 647; δίκης γενέσϑαι τῆςδ' ἐπήκοος μένω, 702. – 3) c. acc., – a) den Feind im Kampfe abwarten, den Angriff aushalten, ohne zu weichen, den Feind bestehen, aushalten; ἃς Δαναοὶ Τρῶας μένον ἔμπεδον, οὐδ' ἐφέβοντο, Il. 5, 527; Ἀργεῖοι οὐκ ἐλάϑοντο ἀλκῆς, ἀλλ' ἔμενον Τρώων ἐπιόντας ἀρίστους, 13, 836; οὐκ ἂν δὴ μείνειας αὐτόν; könntest du nicht Stand halten gegen ihn? 3, 52; auch σῦς, ὅςτε μένει κολοσυρτὸν ἀνδρῶν, 13, 471, u. ὡς δὲ δράκων ἄνδρα μένῃσι, 22, 93; τίς ἄνδρα κομπάζοντα μὴ τρέσας μενεῖ, Aesch. Spt. 418, vgl. Pers. 239; – b) abwarten, erwarten; von Pferden, ὄφρ' ἔμπεδον αὖϑι μένοιεν νοστήσαντα ἄνακτα, Il. 13, 37; μεῖναί τέ με κεῖνον ἄνωγας, Od. 15, 346; ὅςτις βοὴν σάλπιγγος ὁρμαίνει μένων, Aesch. Spt. 376; auf Einen warten, ihm bevorstehen, τὸ μόρσιμον γὰρ τόν τ' ἐλεύϑερον μένει, Ch. 101, vgl. Eum. 515; οἵαν σε μένει πυϑέσϑαι παιδὸς δύςφορον ἄταν, Soph. Ai. 628; ἀλλά τοι ϑεῶν ἀρὰ μενεῖ σ' ἀπιστήσαντα, Tr. 1230; οὐκ οἶδα οἷά νιν μένει παϑεῖν, Eur. Troad. 431; ἡμέρας μεῖναι φάος, das Tageslicht abwarten, Rhes. 66; ξίφος μενεῖ σε μᾶλλον ἢ τοὐμὸν λέχος, Mel. 809; τρεῖς ἡμέρας ἐπέσχον τοὺς Ἰλλυρίους μένοντες, Thuc. 4, 124; τοὺς ὁπλίτας, auf die Schwerbewaffneten warten, Xen. An. 4, 4, 20; μενοῦμεν τούτους, ἕως ἂν ἔλϑωσιν, Plat. Legg. VIII, 833 c; – Sp. – Adj. verb. μενετέον; Plat. Rep. I, 328 b; Xen. Hell. 3, 2, 9; auch μενητέον, vgl. Lob. zu Phryn. 446.
-
110 δόμος
δόμος, ὁ (δέμω), Gebäude, Haus, Wohnung; Sanskrit damas, Latein. domus, Kirchenslav. domŭ, Curtius Grundz. d. Griech. Etymol. 1, 200, Griech. Nebenform δῶμα. Bei Homer erscheint δόμος oft im sing. und im plural., im dual. nicht; den plural. gebraucht Homer auch statt des sing. Er bezeichnet durch δόμος das ganze Haus und die einzelnen Zimmer, z. B. Odyss. 22, 204 den Männersaal, οἱ μὲν ἐπ' οὐδοῦ τέσσαρες, οἱ δ' ἔντοσϑε δόμων πολέες τε καὶ ἐσϑλοί, plural. δόμων statt des sing. An manchen Stellen ist es zweifelhaft, ob mit δόμοι die einzelnen Zimmer oder das ganze Haus gemeint sei, plural. statt des sing., z. B. Odyss. 8, 57 βάν ῥ' ἴμεν Ἀλκινόοιο δαΐφρονος ἐς μέγα δῶμα. πλῆντο δ' ἄρ' αἴϑουσαί τε καὶ ἕρκεα καὶ δόμοι ἀνδρῶν. Iliad. 24, 673 heißt das Zelt des Achill δόμος, οἱ μὲν ἄρ' ἐν προδόμῳ δόμου αὐτόϑι κοιμήσαντο, was Aristarch für eine Katachrese ansah, Scholl. Aristonic. Iliad. 24, 572 καταχρηστικῶς τὴν κλισίαν δῶμα, οἶκον, δόμον εἶπεν. Iliad. 2, 701 ist δόμος die Familie, das Hauswesen, τοῠ δὲ καϊ ἀμφιδρυφὴς ἄλοχος φυλάκῃ ἐλέλειπτο καὶ δόμος ἡμιτελής. Iliad. 12, 301 bezeichnet πυκινὸς δόμος den Stall ( ἔπαυλις) von μήλοις, s. Scholl. Aristonic.; Iliad. 12, 169 heißt die Wohnung von Wespen oder Bienen κοῖλος δόμος. Von den Tempeln der Götter wird δόμος ebenfalls gebraucht, Iliad. 6, 89 ϑύρας ἱεροῖο δόμοιο, Tempel der Athene in Troja, Odyss. 7, 81 ἀπέβη Ἀϑήνη, ἵκετο δ' ἐς Μαραϑῶνα καὶ εὐρυάγυιαν Ἀϑήνην, δῠνε δ' Ἐρεχϑῆος πυκινὸν δόμον. Auch von den eigentlichen Wohnungen der Götter, vom Hause des Zeus auf dem Olymp Iliad. 8, 375 Διὸς δόμον, vom Hause des Hephästos Odyss. 8, 268 ἐν Ἡφαίστοιο δόμοισιν. So Iliad. 3, 322 δόμον Ἄιδος, Odyss. 10, 175 εἰς Ἀίδαο δόμους u. Aehnl. = die Unterwelt, das Todtenreich. – Folgende: δόμος Δίκας Aesch. Eum. 516; Ἀρτέμιδος Ar. Ran. 1283; Σταγιος Soph. O. C. 1560; δόμος Φερσεφόνας Pind. Ol. 14, 20; – Zimmer, Theocr. 17, 17 χρύσεος δόμος ἐν Διὸς οἴκῳ δέδμηται. – Vom Schlupfwinkel der Schlange Ael. H. A. 2, 9; von einer Kleiderkiste Eur. Alc. 161. – Familie, Hauswesen, gew. im plur.; Tragg. oft, ὦ Παλλάς, ὦ σώσασα τοὺς ἐμοὺς δόμους Aesch. Eum. 750; τὸν σὸν ἄϑλιον δόμον Soph. O. C. 371; νοσοῦντας δόμους Eur. I. T. 930. Auch = die Heimath, Aesch. Prom. 660; vgl. Soph. Phil. 496. – Alles Aufgebaute, Zusammengefügte, wie δόμοι πλίνϑου, Reihen od. Lagen von Ziegeln, Her. 1, 179; vgl. 2, 127; D. Sic. 1, 64; Pol. 10, 22, 7. Nur in dieser Bdtg in Prosa üblich.
-
111 επαιρω
и эп.-ион.-поэт. ἐπ-αείρω (fut. ἐπᾰρῶ, aor. ἐπῆρα, aor. pass. ἐπήρθην - part. ἐπαρθείς)1) поднимать(κεφαλήν Hom.; βλέφαρα Soph.; ὀφρύν Plut.; med. λόγχην Eur.; χεῖρα Arst.; ἱστούς Polyb.; ἱστίον Plut.)
ἔπαιρε σαυτόν Arph. — встань;ἐ. τέν φωνήν Dem. — возвышать голос;ἐπαρθέντος τοῦ ἡλίου Arst. — когда солнце высоко;στάσιν γλώσσης ἐπάρασθαι Soph. — вступить в пререкания;θρασεῖς λόγους ἐπάρασθαί τινι Dem. — выступить против кого-л. с дерзкими речами;ἐ. πόλεμόν τινι Plut. — начинать войну против кого-л.2) превозносить, возвеличивать, прославлять(τὸν πατρῷον οἶκον Xen.; τινὰ πέρα τοῦ καιροῦ Dem.)
3) (подняв) взваливать, класть(ἀμαξάων, sc. τινά Hom.)
4) (sc. ἑαυτόν) (при)подниматься Her.5) побуждать, поощрять(τινὰ ποιεῖν τι Isocr., Aeschin. и εἴς τι Eur.)
τίς σ΄ ἐπῆρε δαιμόνων ; Soph. — какое божество подвигло тебя (на это)?;ἐ. ψυχήν τινι Eur. — придавать духу кому-л., поддерживать бодрость в ком-л.6) возбуждать, pass. быть возбуждаемым, подстрекаемым, движимым(ὑπὸ μισθοῦ Thuc. и μισθῷ Aeschin.; ἐλπίδι τινί Lys.)
ἥ Ἑλλὰς πᾶσα τῇ ὁρμῇ ἐπῆρται Thuc. — вся Эллада была в напряженном ожидании7) внушать гордость, pass. гордиться, кичиться(τινί Her., πρός τι Thuc., ὑπό τινος Lys., ἐπί τινι Xen. и ἔκ τινος Polyb.)
ἐπηρμένος Thuc. — надменный, высокомерный -
112 κατανύω
κατ-ᾰνύω, [dialect] Att. [pref] καθ- (q.v.) ([suff] κατ-ύτω [pron. full] [ῠ] X.Cyr.8.6.17):—[voice] Pass. (v. infr. 11):—A bring to an end; esp.1 accomplish, cover a certain distance,τὸν προκείμενον δρόμον Hdt.8.98
; ;δυοῖν ἡμέραιν ὁδὸν ἐν μιᾷ X.HG5.4.49
, etc.; then,2 intr., arrive at a place,νηῒ κατανύσας ἐς Αῆμνον Hdt.6.140
, cf. X.HG5.4.20: c. gen., φίλης γὰρ προξένου (sc. ἐς οἶκον) κατήνυσαν they have come to a kind hostess's, S.El. 1451: metaph., πρὶν σᾶν.. κατανύσαι φρενῶν before thou arrivest at thy purpose, E. Hipp. 365 (s. v.l., lyr.).II accomplish, perpetrate, (lyr.); αἷμα γενέθλιον κ. Id.Or.89:—[voice] Med., πολλὰ τῇ πατρίδι κ. IPE 12.40.10 (Olbia, ii/iii A.D.):—[voice] Pass., to be fulfilled,τὸ τέρας αὐτῷ εἰς τὴν ὑπατικὴν ἀρχὴν κατηνύσθη Dam.Isid.64
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατανύω
-
113 μένω
Aμενέμεν Il.5.486
; Arc. [tense] pres. part. (Tegea, iv B.C.); [dialect] Ep., [dialect] Ion. [tense] impf.μένεσκον Il.19.42
, Hdt.4.42: [dialect] Ep., [dialect] Ion. [tense] fut.μενέω Il.19.308
, Hdt.4.119; [dialect] Att. , etc.: [tense] aor.ἔμεινα Il.15.656
, etc.: [tense] pf.μεμένηκα D.18.321
; cf. [full] μίμνω:—stay, wait:I stand fast, in battle,οὐδ' ἴφθιμοι Λύκιοι μένον, ἀλλὰ φόβηθεν Il.16.659
;μενέω καὶ τλήσομαι 11.317
; φεύγειν μηδὲ μένειν Orac. ap.Hdt.1.55, cf. X.Cyr.3.3.45, S.OT 295;ἐμπέδως μ. A.Ag. 854
; ; μ. κατὰ χώραν, of soldiers, Th.4.26.2 stay at home, stay where one is, Il.16.838;ἔντοσθε μένοντες Hes.Th. 598
;μ. αὐτοῦ Hdt.8.62
; ;εἴσω δόμων Id.Th. 232
;κατ' οἶκον E.IA 656
;ἐν δόμοις Pi.N.3.43
, S.Aj.80; .b lodge, stay,παρὰ ματρί Pi.P.4.186
;πρὸς τοὺς γονέας Hp. Ep.13
;ἐκεῖ Plb.30.4.10
codd. (fort. οἴκοι), cf. Alciphr.3.5.c μ. ἀπὸ ἧς ἀλόχοιο stay away, be absent from.., Il.2.292;ἀπὸ πτολέμοιο 18.64
: and so abs., to be a shirker, .d οἱ μένοντες, opp. οἱ φεύγοντες (exiles), IG12.10.27.3 stay, tarry,ἐς ἠέλιον καταδύντα Od.17.570
;μενέουσι, εἰς ὅ κέ περ Τροίην διαπέρσομεν Il.9.45
; loiter, be idle, 11.666, A.Pers. 796;οἱ μένοντες X.An.4.4.19
, etc.4 of things, to be lasting, remain, stand,στήλη μένει ἔμπεδον Il.17.434
;ἀσφαλὲς αἰὲν.. μένει οὐρανός Pi.N.6.4
;τάδ' αἰανῶς μένοι A.Eu. 672
;αἰῶνα δ' ἐς τρίτον μένει Id.Th. 744
(lyr.); opp. φέρεσθαι, Pl.Phdr. 261d; εἰ μηδὲν μένει if nothing is fixed, Id.Cra. 440a;τὴν μεμενηκυῖαν κρίσιν Phld.Sto.339.15
; οἱ μένοντες (sc. ἀστέρες) having no proper motion, opp. οἱ πλάνητες, Arist.Cael. 290a21;μένων κύκλος Autol.12
, al., Ptol.Hyp.1.3; μένουσιν ἀριστοκρατίαι are stable, permanent, Arist.Pol. 1308a3.5 of condition, remain as one was, of a maiden, Il.19.263; τῶν βεβαίως μοι φίλων μενόντων Ps.-Philipp. ap. D.12.11;τὸ νόμισμα βούλεται μένειν Arist.EN 1133b14
: generally, stand, hold good,ἢν μείνωσιν ὅρκοι E.Andr. 1000
;μένειν τὸ ὅρκιον κατὰ χώρην Hdt.4.201
; ; μ. τὰ βουλήματα καὶ οὐ μεταρρεῖ Arist.EN 1167b7; of circumstances,οὐ μενεῖν κατὰ χώραν τὰ πράγματα Th.4.76
; οὐδαμὰ ἐν τὠυτῷ μ., of prosperity, Hdt.1.5;μένειν ἐμπέδοις φρονήμασι S.Ant. 169
; μ. ἐπὶ τούτων [ἃ κατέστραπται] remain contented with.., D.4.9;μ. ἐπὶ τούτοις Isoc.8.7
; ἐπὶ τούτῳ τῷ βίῳ μ. be content with.., Pl.R. 466c, cf. 496b;μ. ἐλεύθερον Men. 145
; of wine, keep good, Plb.12.2.8.6 abide by an opinion, conviction, etc.,ἐπὶ τῷ ἀληθεῖ Pl.Prt. 356e
; μενέτωσαν ἐν τοῖς διαγνωσθεῖσι Lex ap.D.21.94; ὁ μένων the party which observes an engagement, PTeb.391.24 (i A.D.).7 impers. c. inf., it remains for one to do,μένει.. ἐκτίνειν θέμιν A.Supp. 435
(lyr.); .II trans., of persons, await, expect (cf. μίμνω), ἡμέρας μεῖναι φάος Id.Rh.66
;τοὺς Ἰλλυριούς Th.4.124
, cf. 8.78; esp. await an attack without blenching,Δαναοὶ Τρῶας μένον ἔμπεδον, οὐδὲ φέβοντο Il.5.527
, cf. A.Th. 436; of a rock, bide the storm, Il.15.620;ἀπορίαν γὰρ οὐ μενῶ E.Ph. 740
: reversely of things, τὸ μόρσιμον γὰρ τόν τ' ἐλεύθερον μένει awaits him, A.Ch. 103; ἐπίξηνον μένει (sc. με) Id.Ag. 1277; ;δεσμά με καὶ θλίψεις μένουσιν Act.Ap.20.23
.2 c. acc. et inf., wait for, ἦ μένετε Τρῶας σχεδὸν ἐλθέμεν; wait ye for the Trojans to come nigh? Il.4.247;οὐ μενῶ πόσιν μολεῖν E.Andr. 255
; μένον δ' ἐπὶ ἕσπερον ἐλθεῖν they waited for evening's coming on, Od.1.422, etc.;οὐκ ἔμειν' ἐλθεῖν τράπεζαν νυμφίαν Pi.P.3.16
; τί μένεις.. ἰέναι; why wait to go? Thgn.351; μένω δ' ἀκοῦσαι I wait, i.e. long, to hear, A.Eu. 677, cf. Ag. 459 (lyr.). (Cf. OPers. man- 'wait', Lat. maneo.) -
114 στέλλω
A , [dialect] Ep.στελέω Od.2.287
: [tense] aor.ἔστειλα Th.7.20
, [dialect] Ep.στεῖλα Od.14.248
: [tense] pf.ἔσταλκα Arr.An.2.11.9
, ([etym.] ἀπ-, ἐπ-) Isoc.1.2, E.Ph. 863: [tense] plpf.ἐστάλκει Arr.An.3.16.6
, ([etym.] ἐπ-) Th.5.37:—[voice] Med., Il.23.285, etc.: [tense] fut.στελοῦμαι Lyc.604
: [tense] aor. ἐστειλάμην, [dialect] Ep. στειλ-, Il.1.433, S.OT 434, etc.:—[voice] Pass., [tense] fut. στᾰλήσομαι ([etym.] ἀπο-) Aeschin.3.114 (v.l.), D.24.93; simpleσταλήσομαι J.AJ2.4.2
: [tense] aor. ἐστάλθην (in compd. ἀποσταλθέντες) GDI5186.4 ([place name] Crete), cf.Sch. Od.8.21; more freq. ἐστάλην [ᾰ], Pi.O.13.49, Hdt.4.159, ([etym.] ἐπ-) Th.1.91, etc.: [tense] pf.ἔσταλμαι Hdt.7.62
, Pl.Lg. 833d, etc.: [tense] plpf.ἐστάλμην Philostr. VA3.25
, [ per.] 3pl. ; ἐσταλάδατο and ἐστελάδατο dub.ll.in Hdt.7.89 (leg. ἐστάλατο):— make ready, ; ; νῆα ς. rig or fit her out, Od.2.287, cf. 14.247;πλοῖον Hdt.3.52
;ναῦς τριάκοντα Th.7.20
;τὰ ἐκ νεώς S.Ph. 1077
: also στρατιήν, στόλον, στρατόν, fit out an armament, get it ready, Hdt.3.141, 5.64, A.Pers. 177, etc.; : also στέλλειν τινὰ ἐσθῆτι furnish with, array in, a garment, Hdt.3.14; : c. dupl. acc.,στολὴν σ. τινά E.Ba. 827
sq.;σ. τινὰς ὡς δεσποίνας X.HG5.4.5
; σ. ἕλκος dress it, Hp.VC14; bury, ἐνὶ γαίῃ ς. A.R.3.205:—[voice] Med., στεῖλαί νυν ἀμφὶ χρωτὶ.. πέπλους put on robes, E.Ba. 821: c. dat., ἐσθῆτι στειλάμενοι having dressed themselves in.., Luc.Philops.32: metaph.,σ. κιθάρην Hermesian.7.2
:—[voice] Pass., fit oneself out, get ready, ἄλλοι δὲ στέλλεσθε do you others prepare (to compete in the games), Il.23.285;στρατὸν κάλλιστα ἐσταλμένον Hdt.7.26
, cf. 3.14, 7.93: c. acc. cogn., τὴν αὐτὴν ταύτην ἐστ. ib.62: c. dat., πρεπούσῃ στολῇ ἐστ. Pl.Lg. 833d: folld. by a Prep.,ἐσταλμένος ἐπὶ πόλεμον X.An.3.2.7
; ἐς ἄγραν, ἐπ' ἄγρην, Lyc.604, AP 7.535 (Mel.);περὶ ὄργια E.Ba. 1000
(lyr.): c. inf., ἐστέλλετο ἀπιέναι he prepared to go, Hdt.3.124;κινεῖν κώπας E.Tr. 181
(lyr.).II dispatch, send,ἐς οἶκον πάλιν A.Pr. 389
, cf. E.IA 119 (lyr.), etc.;ἐξ ἑνὸς στείλαντος S.OC 737
:—[voice] Med. and [voice] Pass., set out, or (esp. in [tense] aor. 2 [voice] Pass.) journey, Hdt.1.165, 3.53, 4.159, 5.92.β: c. acc. cogn.,ὁδὸν στέλλεσθαι S.Ph. 1416
(anap.), cf. A.R.4.296;πρὸς θάλασσαν E.Hel. 1527
;ἐπὶ τὸν χρυσόν Hdt.3.102
;ἐπὶ πλοῖα X.An.5.1.5
;τούτων γὰρ οὕνεκ' ἐστάλην S.Aj. 328
;ἴδιος ἐν κοινῷ σταλείς Pi.O.13.49
;οἷπερ ἐστάλην ὁδοῦ S.El. 404
;οἴκαδε Τροίας ἄπο E.Tr. 1264
; κατὰ γῆν (v.l. γῆς) X.An.5.6.5: abs.,στέλλου, κομίζου
begone!A.
Pr. 394: c. acc. loci, ὀμφαλὸν γῆς ς. E.Med. 668; (lyr.); of things, to be sent, S.Tr. 776: metaph. of speech,ἀέρα ἐκπέμπειν στελλόμενον ὑφ' ἑκάστων τῶν παθῶν Epicur.Ep.1p.27U.
2 [voice] Act. intr. in sense of the [voice] Pass. (in Hdt. and Trag.), prepare to go, start, set forth,ἔστελλε ἐς ἀποικίην Hdt.4.147
, cf. 148, 5.125, S.Ph. 571, 640: c. acc. cogn.,κέλευθον τήνδε.. ἔστειλα A.Pers. 609
.3 [voice] Med., set out upon a task,στέλλεσθαι πρός τι Pl.Phlb. 50e
; ; ἐπ' αὐτὸ δὴ τοῦτο στελλώμεθα; Id.Lg. 892e;ἐπὶ θήρας πόθον ἐστέλλου E.Hipp. 234
(anap.);ἐπὶ τυραννίδ' ἐστάλης Ar.V. 487
.III summon, fetch, bring a person to a place, S.OT 860, cf. OC 298, Ph. 623, 983;ὑμᾶς ἔστειλ' ἱκέσθαι Id.Ant. 165
, cf. Ph.60, 495; [ ἐμπορίαν] Pl.Ep. 313e:—[voice] Med., σ' ἂν οἴκους τοὺς ἐμοὺς ἐστειλάμην I would have sent for thee.., S.OT 434:—[voice] Pass., Id.OC 550 (cj.).b ἡ ὁδὸς εἰς Κόρινθον στέλλει leads to Corinth, Luc.Herm.27.IV gather up, make compact, esp. as a nautical term, furl, take in,ἱστία.. στεῖλαν Od.3.11
, 16.353;στείλασα λαῖφος A.Supp. 723
:—[voice] Med.,ἱστία μὲν στείλαντο Il.1.433
, cf. Call.Del. 320, Arist.Mech. 851b8: abs., στέλλεσθαι (sc. ἱστία) Teles p.10 H., Plb.6.44.6; so ἐπιστολάδην δὲ χιτῶνας ἐστάλατο they girded up, tucked up their clothes to work, Hes.Sc. 288, cf. A.R.4.45: abs.,στειλάμενος σιγᾷς AP11.149
.2 check, Epicur.Ep.1p.7U.; repress, Ph.2.274, etc.:—[voice] Med., Plb.8.20.4; λόγον στειλώμεθα draw in, shorten our words, i.e. not speak out the whole truth, E.Ba. 669; σ. τὸ συμβεβηκός hush it up, Plb.3.85.7; πρόσωπον στέλλεσθαι draw up one's face, look rueful, Phryn.PS p.107 B.3 Medic., bind, make costive, τὰ στέλλοντα astringents, opp. τὰ καθαίροντα, Gal.1.221, cf. Alex.Aphr.Pr.Praef.:—[voice] Pass., φλέβες στέλλονται shrink up, Nic.Al. 193.4 [voice] Med., restrict one's diet, οὔτ' ἂν ἀπόσχοιντο ὧν ἐπιθυμέουσιν, οὔτε στείλαιντο (v.l. ὑποστ-) Hp.VM5; στελλόμενοι τοῦτο avoiding this, 2 Ep.Cor.8.20;στέλλεο Περσεφόνας ζᾶλον Supp.Epigr.2.615
([place name] Teos). (Cf. εὔσπολον, κασπολέω, σπολάς, σπόλος, σπελλάμεναι; prob. I.-E. sq[uglide]el-. but not found in cogn. languages; I.-E. st(h)el- is prob. found in OSlav. st[icaron]lati 'spread out', Lat. lātus (fr. *stlātus) 'broad', with which στέλλω may be cogn.) -
115 ἀνακαινίζω
A renew,τὸν πόλεμον Plu.Marc.6
, cf. App.Mith.37:οἶκον Hsch.Mil.4.33
; revive legend, Str.2.1.9: metaph.,ἀ. εἰς μετάνοιαν Ep.Hebr.6.6
:—[voice] Pass.,τῆς ἔχθρας ἀνακεκαινισμένης Isoc.7.8
;ὑποθέσεις Just.Nov.111.1
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀνακαινίζω
-
116 ὀχετεύω
A conduct water by a conduit or canal,τὸν ποταμὸν ὀχετεῦσαι Hdt.2.99
, cf. PPetr.1p.78 (iii B. C.): metaph., ;πῦρ ἐπὶ πῦρ ὀ. εἰς τὸ σῶμα Pl.Lg. 666a
;ἡ φύσις τὸ αἷμα διὰ παντὸς ὠχέτευκε τοῦ σώματος Arist.PA 668a20
:—[voice] Med.,ῥοῦν ὀχετευσάμενος AP9.162
:—[voice] Pass., to be conducted, conveyed,ὕδωρ ὀχετευόμενον διὰ σωλήνων Hdt.3.60
; ; ὀχετεύσομαι in pass. sense, Pherecr.130.8.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὀχετεύω
-
117 ἀνήρ
ἀνήρ, ἀνδρός, ὁ (Hom.+, common in all the mngs. known to our lit.) a male person① an adult human male, man, husbandⓐ in contrast to woman man (Pla., Gorg. 514e; X., Hell. 4, 5, 5 et al.) Mt 14:21; 15:38; Mk 6:44; Lk 9:14; J 1:13; Ac 4:4; 8:3, 12; 1 Cor 11:3, 7ff; Hm 5, 2, 2; 6, 2, 7; 12, 2, 1 al. Hence ἄνδρα γινώσκειν (יָדְעָה אִישׁ Gen 19:8; Judg 11:39) of a woman have sexual intercourse w. a man Lk 1:34 (cp. Just., D. 78, 3 ἀπὸ συνουσίας ἀνδρός). Esp. husband (Hom. et al.; Diod S 2, 8, 6; Sir 4:10; Jos., Ant. 18, 149; Ar. 12, 2; Fgm. Milne p. 74 ln. 3; Just., A II, 2, 5ff; for this shift from the general to the specific cp. our ‘that’s her man’, ‘my man’) Mt 1:16, 19; Mk 10:2, 12; Lk 2:36; J 4:16ff; Ac 5:9f; Ro 7:2f (Sb 8010, 21 [pap I A.D.] μέχρι οὗ ἐὰν συνέρχωμαι ἑτέρῳ ἀνδρί; PLond V, 1731, 16 [VI A.D.] κολλᾶσθαι ἑτέρῳ ἀνδρί); 1 Cor 7:2ff, 10ff; 14:35; Gal 4:27; Eph 5:22ff; Col 3:18f; 1 Ti 3:2, 12; 5:9; Tit 1:6 (on the four last ref. εἷς 2b, the comm. and JFischer, Weidenauer Studien 1, 1906, 177–226; comparison w. non-Christian sources in J-BFrey, Signification des termes μονάνδρα et Univira: RSR 20, 1930, 48–60; GDelling, Pls’ Stellung z. Frau u. Ehe ’31, 136ff; BEaston, Past. Epistles, ’47, 216ff; WSchulze, Kerygma und Dogma [Göttingen] 4, ’58, 287–300) 2:5; 1 Pt 3:1, 5, 7; Hm 4, 1, 4ff; 1 Cl 6:3; Pol 4:2; AcPl Ha 4, 5.—1 Ti 2:12 (cp. Ocellus Luc. c. 49: the wife wishes ἄρχειν τοῦ ἀνδρὸς παρὰ τὸν τῆς φύσεως νόμον). Even a bridegroom can be so called (cp. אִישׁ Dt 22:23) ὡς νύμφην κεκοσμημένην τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς Rv 21:2. Freq. in address, esp. in formal assemblies: ἄνδρες men, gentlemen (X., An. 1, 4, 14; 1 Esdr 3:18; 4:14, 34) Ac 14:15; 19:25; 27:10, 21, 25. ἄνδρες ἀδελφοί (my esteemed) brothers (4 Macc 8:19; cp. X., An. 1, 6, 6 ἄ. φίλοι) Ac 15:7, 13; 23:1, 6; 28:17; 1 Cl 14:1; 37:1; 43:4; 62:1. AcPl Ha 6, 18; 7, 13; 8:9. ἀ. ἀδελφοὶ καὶ πατέρες Ac 7:2. Of soldiers (1 Macc 5:17; 16:15) οἱ ἄ. οἱ συνέχοντες αὐτόν the men who were holding him Lk 22:63.—In Ac 17:34 ἀνήρ appears to = ἄνθρωπος, but the term was probably chosen in anticipation of the contrasting γυνή (is Damaris the wife of one of the men?).ⓑ in contrast to boy (Tob 1:9; but ἀ. of a child IK VII/2, 14) ὅτε γέγονα ἀ. when I became a man 1 Cor 13:11. ἀ. τέλειος a full-grown man (X., Cyr. 1, 2, 4) Eph 4:13; in sense of maturity w. ethical component perfect Js 3:2 (s. 1dα).ⓒ used w. a word indicating national or local origin, calling attention to a single individual, or even individualizing the pl.; hence in address (X., An. 1, 7, 3 ὦ ἄ. Ἕλληνες; Jdth 4:9; 15:13; 1 Macc 2:23); the sg. is omitted in transl., the pl. rendered men, gentlemen (in direct address = esteemed people) of a certain place: ἀνὴρ Αἰθίοψ Ac 8:27 (X., An. 1, 8, 1 ἀ. Πέρσης; Palaeph. 5; Maximus Tyr. 5, 1a ἄ. Φρύξ; Tat. 6, 1 Βηρωσσὸς ἀ. Βαβυλώνιος); ἄ. Ἀθηναῖοι (Lysias 6, 8) 17:22; ἄ. Γαλιλαῖοι 1:11; ἄ. Ἐφέσιοι 19:35; AcPl Ha 1, 24; ἀ. Ἰουδαῖος Ac 10:28; ἄ. Ἰουδαῖοι (Jos., Ant. 11, 169) 2:14; ἄ. Ἰσραηλῖται (Jos., Ant. 3, 189) 2:22 (cp. vs. 22b of Jesus, in an adroit rhetorical ploy); 5:35; 13:16; 21:28; ἄ. Κορίνθιοι AcPlCor 2:26; ἄ. Κύπριοι καὶ Κυρηναῖοι Ac 11:20; ἀ. Μακεδών 16:9. (Cp. B-D-F §242.)ⓓ with focus on personal characteristics, either pos. or neg.α. used w. adj.: ἀ. ἀγαθός Ac 11:24; ἀ. ἀγαθὸς καὶ δίκαιος Lk 23:50 (cp. ἀνδραγαθία Aeschin., C. Ctesiph. 42 al.; δεδοκιμασμένοι ἄ. 1 Cl 44:2; cp. Tat. 38, 1 ἄ. δοκιμώτατος; δίκαιος Hm 4, 1, 3; 11, 9, 13f; δίκαιος καὶ ἅγιος Mk 6:20; ἀ. δίψυχος, ἀκατάστατος Js 1:8; ἀ. ἐλλόγιμος 1 Cl 44:3; ἀ. ἔνδοξος Hv 5:1; ἀ. εὐλαβής Ac 8:2; 22:12; ἀ. λόγιος 18:24; ἀ. μεμαρτυρημένος IPhld 11:1; ἀ. πιστὸς καὶ ἐλλογιμώτατος 1 Cl 62:3; ξένος AcPl Ox 6, 11 (= Aa I 241, 14); ἀ. πονηρός Ac 17:5 (PsSol 12:1f); ἀ. πραΰς D 15:1; ἀ. συνετός Ac 13:7 (Just., D. 2, 6); ἀ. φρόνιμος Mt 7:24; ἀ. μωρός vs. 26. ἀ. χρυσοδακτύλιος someone with gold rings on the fingers (satirical=‘Mr. Gold Rings’) Js 2:2. τέλειος ἀ. 3:2 (s. 1b).—Oft. in circumlocutions for nouns, somet. pleonastic (like Heb. אִישׁ) οἱ ἄ. τοῦ τόπου (Gen 26:7) the local residents Mt 14:35. ἀ. πλήρης λέπρας= a leper (in serious condition) Lk 5:12; ἀ. πλήρης πίστεως Ac 6:5, 11:24. ἀ. ἁμαρτωλός (Sir 12:14; 27:30 al.) a sinner Lk 5:8; 19:7.—In noun combinations (Ps.-Pla., Axioch. 12 p. 371a ἀ. μάγος; Chion, Ep. 14, 4 ἀ. δεσπότης; Maximus Tyr. 19, 2a ποιμὴν ἀ.) ἀ. προφήτης (Judg 6:8) a prophet 24:19. ἀ. πρεσβύτης (s. πρεσβύτης) MPol 7:2.β. w. special emphasis on courage or endurance, an aspect w. strong Homeric color (Hom. et al.; Philostrat., Vi. Apoll. 1, 16 p. 17, 2 [opp. ἄνθρωποι real ‘men’ in contrast to mere ‘people’]) of the apostles 1 Cl 6:1.—AcPl Ha 1, 25; 28.② equiv. to τὶς someone, a person (Theognis 1, 199 Diehl2; X., Cyr. 2, 2, 22; Sir 27:7) Lk 9:38; 19:2; J 1:30; Ro 4:8 (Ps 32:2). Pl. some people (1 Macc 12:1; 13:34; Just., D. 108, 2 al.) Lk 5:18; Ac 6:11. ἀνήρ τις Lk 8:27; Ac 10:1. ἀνὴρ ὅς Lat. is qui (like אִישׁ אֲשֶׁר; cp. 1 Macc 7:7; PsSol 6:1; 10:1 and as early as Pind., P. 9, 87 ἀνήρ τις, ὸ̔ς …); Js 1:12. οἱ κατʼ ἄνδρα (Dio Chrys. 15 [32], 6; cp. κατʼ ἄνδρα καὶ οἶκον PsSol 9:5) man for man, individually IEph 4:2 (of presbyters, but s. JKleist, note ad loc., rank and file); 20:2; ITr 13:2; ISm 5:1; 12:2; IPol 1:3.ⓐ a figure of a man of heavenly beings who resemble men (SibOr 3, 137 the Titans are so called; Just., D.56, 5 [s. Gen. 18:2], 10 ἐν ἰδέᾳ ἀνδρός) GPt 9:36; 10:39.ⓑ of Jesus as the judge of the world, appointed by God: ὁ θεὸς … μέλλει κρίνειν τὴν οἰκουμένην ἐν ἀνδρὶ ᾧ ὥρισεν Ac 17:31 (cp. Oenomaus in Eus., PE 5, 19, 3 Minos is the ἀνήρ, ὸ̔ν ἀποδεικνύναι ἐμέλλετε κοινὸν ἀνθρώπων δικαστήν=whom you [Gods] intended to make the common judge of humanity).—On Jesus as θεῖος ἀνήρ figure, s. EKoskenniemi, Apollonius von Tyana in der neutestamentlichen Exegese ’94 (lit.).—MVock, Bedeutung u. Verwendung von ΑΝΗΡ u. ΑΝΘΡΩΠΟΣ etc., diss. Freiburg 1928; HSeiler, Glotta 32, ’53, 225–36.—B. 81; 96. DELG. M-M. TW. Sv.
См. также в других словарях:
Differences between codices Sinaiticus and Vaticanus — Codex Sinaiticus and Codex Vaticanus, two of great uncial codices, representatives of the Alexandrian text type, are considered excellent manuscript witnesses of the text of the New Testament. Most critical editions of the Greek New Testament… … Wikipedia
οίκος — ο (ΑΜ οἶκος) 1. οικία, σπίτι (α. «έγινε κατ οίκον έρευνα» έγινε στο σπίτι κάποιου έρευνα από αστυνομικές αρχές β. «ἐγερθεὶς ἆρόν σου τὴν κλίνην καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου», ΚΔ) 2. γένος, γενιά, οικογένεια (α. «ο οίκος τών Κομνηνών» β.… … Dictionary of Greek
Ефремов кодекс — Ефремов кодекс. Фрагмент Мф 20:16 23. Национальная библиотека Франции, Париж. Ефремов кодекс (лат. Codex Ephraemi Rescriptus) … Википедия
Codex Nanianus — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 030 Mark 5:18 (Tregelles facsimile edition) … Wikipedia
ανάθεμα — το (Α ἀνάθεμα) 1. οτιδήποτε είναι αποχωρισμένο από το καλό και εγκαταλελειμμένο στο κακό, αφορισμένο, καταραμένο πρόσωπο ή πράγμα (στά Νεοελληνικά συνήθως σε συνεκφορά με την αναφορική αντωνυμία που) «π ανάθεμα να γίνει» (κατάρα για πρόσωπα ή… … Dictionary of Greek
Codex Sinaiticus — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 01 Book of Esther … Wikipedia
Codex Koridethi — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 038 … Wikipedia
Codex Basilensis A. N. III. 12 — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 07 Mark 1:5 6 (facsimile edition) … Wikipedia
Синайский кодекс — Библейские рукописи: Папирусы • Унциалы • Минускулы • Лекционарии Унциал 01 … Википедия
Codex Climaci Rescriptus — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 0250 Name Codex Climaci Rescriptus Text Gospels and Old Testament Date 6th 8th century … Wikipedia
Codex Ephraemi Rescriptus — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Uncial 04 Codex Ephraemi Rescriptus, at the Bibliothè … Wikipedia