-
81 εὐ-χέρεια
εὐ-χέρεια, ἡ, Leichtigkeit in der Handhabung, in der Behandlung einer Person od. Sache, Arist. H. A. 7, 10; ἡ ἐν τῷ ποιεῖν εὐχ. Plut. Pericl. 13, mit ταχυτής verbunden; τοῦ Πραξιτέλους, kunstgeübte Hand, Luc. amor. 11; Beweglichkeit des Körpers, καὶ εὐκολία Plat. Legg. XII, 942 b, u. in derselben Vrbdg = Umgänglichkeit Alc. I, 122 c. – Geneigtheit, Bereitwilligkeit, Plat. Rep. IV, 426 d; im schlimmen Sinne, τῆς πονηρίας, Hang zur Schlechtigkeit, III, 391 e; πρὸς ὀργήν Luc. Prom. 9; dah. neben βωμολοχία, Plut. Nic. 3; Leichtsinn, Nachlässigkeit, περὶ τοὺς ὅρκους Lyc. 8; περὶ τὰς γυναῖκας, zu große Nachgiebigkeit, 15; εὐχέρεια πρὸς τὸν δῆμον Demetr. 11, von einem Geschichtschreiber, der unzuverlässige u. falsche Berichte giebt, Pol. 16, 18, 3; a. Sp.; Muthwille, Frevel, Aesch. Eum. 471; – die Leichtigkeit, mit der sich Etwas behandeln läßt, τῆς πράξεως Aesch. 1, 124; καὶ κουφότης Plut. Alex. 71.
-
82 εἰς-αγγελία
εἰς-αγγελία, ἡ, 1) Ankündigung, Pol. 9, 9, 7. – 2) in Athen eine Art öffentlicher Klagen, Plat. Rep. VIII, 565 c; neben γραφή u. δίκη, Lys. 16, 12; neben γραφαί u. εὐϑῠναι, Dem. 18, 249; die Klageschrift selbst, Lycurg. 34, 137; nach Harpocr. dreierlei Art: – a) ἐπὶ δημοσίοις ἀδικήμασι μεγίστοις ( Dem. 49, 67 ἐάν τις τὸν δῆμον ὑποσχόμενος ἐξαπατήσῃ, εἰςαγγελίαν εἶναι περὶ αὐτοῠ) καὶ ἀναβολὴν μὴ ἐπιδεχομένοις, καὶ ἐφ' οἷς μήτε ἀρχὴ καϑέστηκε μήτε νόμοι κεῖνται (wobei also ein außerordentliches Verfahren beim Senat oder Volk eingeleitet wird, vgl. Dem. 21, 121 εἰςαγ. ἐδόϑη εἰς τὴν βουλὴν ὑπέρ τινος; auch εἰσαγγελίαν εἰςαγγέλλειν, 47, 421; der Kläger ward, im Fall er den Proceß verlor, nicht bestraft. – b) ἐπὶ κακώσεσιν, beim Archon Polemarchos; der Kläger bleibt straflos, selbst wenn er nicht den 5. Theil der Stimmen erhält, – c) κατὰ τῶν διαιτητῶν, gegen öffentliche Schiedsrichter, womit B. A. 244 zu vgl. Ausführlich Meier u. Schömann att. Proceß p. 260 ff Heffter p. 213.
-
83 μιαρός
μιαρός ( μιαίνω), gefärbt, verunreinigt, besudelt; περὶ δ' αἷμα νένιπται, οὐδέ ποϑι μιαρός, Il. 24, 419; übertr., mit Blutschuld befleckt, übh. verbrecherisch, ὦ μιαρὸν ἦϑος, Soph. Ant. 742, ἡ δ' αὖ μιαρὰ βρύκει, von der Krankheit gesagt, die abscheuliche, Tr. 983; ὁ ξένος ὁ μιαρός, Eur. Cycl. 673; so auch μιαρὰ κεφαλή, Ar. Ach. 273, öfter; auch μιαρώτατος περὶ τὸν δῆμον, Equ. 828; τὸ ϑειότατον ὑπὸ τῷ ἀϑεωτάτῳ καὶ μιαρωτάτῳ δουλοῦται, Plat. Rep. IX, 589 e; ὡς Σωκράτης τίς ἐστι μιαρώτατος καὶ διαφϑείρει τοὺς νέους, Apol. 23 b; leichter, ὦ μιαρέ, du Schelm, Phaedr. 236 e u. sonst; ἄνϑρωπος, Din. 1, 18; Xen. u. Folgde.
-
84 δι-άγω
δι-άγω (s. ἄγω), 1) hindurch-, hinüberführen; Od. 20, 187 πορϑμῆες δ' ἄρα τούς γε διήγαγον; τὴν στρατιάν Thuc. 4, 78; Xen. An. 2, 4, 20 u. ösrr; διὰ τῶν ἐξόδων Plat. Tim. 79 a; dah. αἰῶνα H. h. 19, 7, wie Plat. Legg. III, 701 c, hinbringen, verleben; βίον, Ar. Nubb. 462; Plat. Phaedr. 256 b; Menex. 248 b u. öfter; Dem. 59, 30 u. Sp.; τὰ ἔτη, Xen. Cyr. 1, 2, 13; oft auch absolut, sein Leben hinbringen, leben; mit adv., πρεπόντως, Plat. Legg. II, 657 d; ὡς ἤδιστα, Crit. 43 b; ἀϑυμοτέρως, Isocr. 4, 116; σωφρόνως, Xen. Cyr. 1, 2, 8; σιωπῇ, 1, 4, 14; ἄριστα, Mem. 4, 4, 15; dah. εὖ διάγειν, als Gruß, wie χαίρειν, Epicur.; ἐν τῇ φιλοσοφίᾳ, im Studium der Philosophie, Plat. Phaedr. 259 d; ἐν τοῖς σκευοφόροις, als Packträger, Xen. Cyr. 7, 149; sich aufhalten, ἐν προαστείῳ Hdn. 1, 12; zögern, Thuc. 1, 90, wie τὸν χρόνον διάγειν, Plut. Timol. 10; am häufigsten mit partic., wo es = διατελέω einen fortwährenden Zustand bezeichnet, ἐξετάζοντα δ., Plat. Apol. 41 b; οἷς λέγω παίζων διάξει Phaedr. 276 d; μαχόμενος διάγειν τὸν βίον, Rep. IX, 579 d; ἐλπίδας λέγων διῆγε, er machte ihnen fortwährend Hoffnungen, Xen. An. 1, 2, 11; vgl. Cyr. 5, 4, 35, u. öfter. – 2) durchführen, vollenden, κάλλιστα πάντα Plat. Polit. 273 c; dah. regieren, verwalten, πόλεις, Isocr. 3, 41; τὰ κατὰ τὴν ἀρχήν, Pol. 5, 34, 3; a. Sp.; auch ἑορτήν, = ἄγειν, Ath. VIII, 353 f. – 3) durchbringen, erhalten, τραγήμασι καὶ λαχάνοις τὸν στρατόν Philostr.; auch = die Zeit vertreiben, ergötzen, Luc. Phalar. pr. 3 u. a. Sp.; hinhalten, τέτταρσιν όβολοῖς ὥσπερ ἀσϑενοῦντα τὸν δῆμον διάγουσιν Dem. prooem. 53 extr.; so erkl. man auch Dem. 18, 89, ἐν πᾶσι τοῖς κατὰ τὸν βίον ἀφϑονωτέροις καὶ εὐωνοτέροις διήγαγεν ἡμᾶς; vgl. Arr. An. 4, 18, 8. – 4) Sp. auch = auseinanderführen.
-
85 δι-ίστημι
δι-ίστημι (s. ἵστημι), auseinanderstellen, gesondert aufstellen; τοὺς λόχους Thuc. 4, 74; trennen, unterscheiden, κατ' εἴδη, ἐν τάξει, Plat. Phil. 23 d Rep. X, 617 d; εἰς μέρη, Dem. 18, 61, u. Sp; neben διακόπτω, Plut. Pomp. 19; τὶ ἀπό τινος, dem χωρίζειν entsprechend, Symp. 4, 1, 3, vgl. D. Hal. 9, 17; ἡμᾶς ἀλλήλων, Anton. 84; τίτινος, davon unterscheiden, Ath. VII, 803 d. Auch im med. praes. u. aor., γένη Plat. Tim. 63 c; τόν τε δικαιότατον καὶ τὸν ἀδικώτατον Rep. II, 360 e. – Dah. τὸν δῆμον, veruneinigen, Ar. Vesp. 41; vgl. τὴν Ἑλλάδα Her. 9, 2; Xen. Hell. 2, 2, 35; Thuc. 6, 77, τινά τινος; Luc. D. Mort. 14, 2. – Häufiger im med. u. perf. nebst aor. II. act., sich auseinanderstellen, trennen, Ggstz von συνάγεσϑαι, Plat. Tim. Locr. 101 a; ϑάλασσα διίστατο Il. 13, 29; vgl. 17, 391. 24, 718; διαστὰν γᾶς βάϑρον, auseinander klaffend, Soph. O. C. 1653; τὰ διεστεῶτα ὑπὸ σεισμοῠ Her. 7, 129; – bes. feindlich, διαστήτην ἐρίσαντε Il. 1, 6; τίη δὴ νῶι διέσταμεν Iliad. 21, 436; – διέστησαν χωρίς Her. 8, 16, sie trennten sich; nach dem Kampfe auseinander gehen, 1, 76; vgl. Isocr. 5, 38; πλούτου ἀρετὴ διέστηκεν Plat. Rep. VIII, 550 e; κατὰ πόλεις διέσταμεν, sind getrennt, Thuc. 4, 61; διέστησαν κατὰ διακοσίους, sie stellten sich abgesondert in Haufen von zweihundert Mann auf, 4, 32; vgl. Xen. An. 1, 5, 2; πολὺ διεστώσας τάς τε – καὶ τὰς – γνώμας εὑρήσομεν Isocr. 1, 1; ἡ Πελοπόννησος διειστήκει Dem. 18, 18, hatte sich in Parteien getrennt, wie εἰς δύο 10, 4; ἐς συμμαχίαν ἑκατέρων Thnc. 1, 15; πόλεως διεστώσης Plut. Num. 17; πρὸς ἄλληλα Arist. Pol. 1, 8, u. Sp.
-
86 μῡελός
μῡελός, ὁ, Mark; μυελὸς αὖτε σφονδυλίων ἔκπαλτο, Il. 20, 482; μυελὸν οἱον ἔδεσκε καὶ οἰῶν πίονα δημόν, 22, 501; auch übertr. ἄλφιτα u. ἀλείατα μυελὸς ἀνδρῶν, Mark der Männer, die nahrhafte, stärkende Speise, Od. 2, 290. 20, 108; νεαρὸς μυελὸς στέρνων ἐντὸς ἀνᾴσσων, Aesch. Ag. 76; das Gehirn, κόμης δὲ λευκὸν μυελὸν ἐκραίνει, Soph. Tr. 778; übertr. sagt Eur. πρὸς ἄκρον μ υελὸν ψυχῆς, Hipp. 255; ὀστέα μυελῶν περιφράγματα, Tim. Locr. 100 b; διαυχένιος καὶ νωτιαῖος, Plat. Tim. 54 a, öfter, u. Folgde. – Bei Alexis in Ath. III, 117 d, εἶτ' εἰς λοπάδιον ὑποπάσας ἡδύσματα, ἐνϑεὶς τὸ τέμαχος, λευκὸν οἶνον ἐπιχέας, ἐπεσκέδασα τοὔλαιον· εἶϑ' ἕψων ποιῶ μυελόν, scheint eine Art Gallerte gemeint; vgl. Mein. zu Philox. coen. (Ath. XIV, 643) III p. 638 u. μυελόεις. – Uebh. das Innere, Sp. – Uebtr. nennt Theocr. 28, 18 Syrakus νάσω Τρινακρίας μυελόν. – [Υ, bei Hom. stets lang, ist bei den Attikern gewöhnlich kurz, wie in den angeführten Stellen der Tragg.; auch zuweilen bei sp. Ep., vgl. Iac. A. P. p. XCIV; so auch in den Ableitungen.]
-
87 ἀριστεύω
ἀριστεύω, ein ἀριστεύς sein, sich auszeichnen, bes. durch Tapferkeit; Hom. Iliad. 6, 208. 11, 784 αἰὲν ἀριστεύειν καὶ ὑπείροχον ἔμμεναι ἄλλων; 7, 90 ὅν ποτ' ἀριστεύοντα κατέκτανε Ἕκτωρ; 11, 506 παῦσεν ἀριστεύοντα Μαχάονα; Od. 4, 652 κοῦροι δ' οἳ κατὰ δῆμον ἀριστεύουσι μεϑ' ἡμέας; Iliad. 11, 409 ὃς δέ κ' ἀριστεύῃσι μάχῃ ἔνι; 16, 292 ἀριστεύεσκε μάχεσϑαι; 6, 460 ἀριστεύεσκε μάχεσϑαι Τρώων; 11, 627 βουλῇ ἀριστεύεσκεν ἁπάντων; 10, 306 v. l. ἵππους, οἵ κεν ἀριστεύωσι, Aristarch ἄριστοι ἔωσι, Zenodot αὐτοὺς οἳ φορέουσιν ἀμύμονα Πηλείωνα, Aristoph. καλοὺς οἳ φορέουσιν ἀ. Π., s. Scholl. Didym. – Her. 9, 74; Xen. Mem. 3, 5, 10; ἀριστεύειν χϑονός, der Erste, der Fürst des Landes sein, Pind. N. 1, 14; N. 10, 10; Soph. Ant. 195 Tr. 488; ἐρετμοῖς Theocr. 12, 27; ἐν ἀέϑλοις Pind. N. 11, 14; πάντα πάντῃ ἐν ἔργοις τε καὶ ἐπιστήμαις Plat. Rep. VII, 540 a; mit dem acc., σταδίου πόνον Pind. Ol. 11, 67; vgl. 13, 42; τὰ πρῶτα καλλιστεῖα Soph. Ai. 435; vgl. 1279; Theocr. 15, 98; γνώμη ἀριστεύει, sie ist die beste, sie siegt, Her. 7, 144; vgl. Aesch. Prom. 892; Pind. Ol. 3, 44.
-
88 ἀρέσκω
ἀρέσκω ( ἄρω), fut. ἀρέσω, aor. ἤρεσα, med. ἀρέσομαι, ἠρεσάμην, ep. ἀρέσσασϑαι, perf. p. ἤρεσμαι; Sext. Emp. adv. Gr. führtauch ἀρήρεκα an; befriedigen; Hom. nicht oft: ἂψ ἐϑέλω ἀρέσαι, ich will wieder gut machen, Iliad. 9, 120. 19, 138; ταῠτα ὄπισϑεν ἀρεσσόμεϑα 4, 362; τὰ ὄπισϑεν ἀρεσσόμεϑα 6, 526; τὸν ξεῖνον ἀρέσσομαι, versöhnen, Od. 8, 402; ἄμμες ὄπισϑεν ἀρεσσάμενοι κατὰ δῆμον 22, 55; ὥς κέν μιν ἀρεσσάμενοι πεπίϑωμεν δώροισίν τεἔπεσσί τε Iliad. 9, 112; ὃ δή μοι δῶκας ἀρεσσάμενος ἐπέεσσιν Od. 8, 415; Εὐρύαλος δέ ἑ αὐτὸν ἀρεσσάσϑω ἐπέεσσιν καὶ δώρῳ 8, 396; ἔπειτά σε δαιτὶ ἀρεσάσϑω Iliad. 19, 179. Oft bei den Att.: εἰ οὖν τί σε τούτων ἀρέσκει Thuc. 1, 128; ἐὰν ὁ λόγος αὐτοὺς ἀρέσῃ Plat. Theaet. 172 d, pass. zufriedengestellt werden, ἀρέσκομαι λόγοις Thuc. 1, 129; τῇ καταστάσει 2, 68; vgl. 5, 4. 8, 84; τῇ κρίσει, διαίτῃ, τοῖς πράγμασι Her. 3, 34. 4, 78. 9, 66; τῇ σῇ συνουσίᾳ, Gefallen finden daran, Plat. Theag. 127 b; Luc. ἀρέσκεσϑαι καὶ ἀγαπᾶν τινί D. Mort. 26, 2. Med., καϑαροῖς βωμοῖς ϑεούς Aesch. Suppl. 642; ἱεροῖς ϑεούς Xen. Mem. 4, 3, 16; wohlgefällig machen, σπονδὰς ϑεοῖς ἀρεσσάμενοι Theogn. 762; φρένας ἀρέσαντο αἴματος ἀνδρομέοιο, sie sättigten ihr Gelüst an Blut, Hes. Sc. 255; Pass., wohlgefällig werden, gefallen, Her. 6, 128. 9, 79; Thuc. 1, 35; so auch Soph. Ant. 496 ὡς ἐμοὶ τῶν σῶν λόγων ἀρεστὸν οὐδὲν μηδ' ἀρεσϑείη ποτέ, wo Herm. ἀρεσϑείην ändert. Am häufigsten in att. Prosa gefallen, meist τινί, obwohl die Atticisten τινά vorziehen; Plat. Theaet. 157 c Crit. 35 a; Xen. Mem. 2, 2, 12 u. oft; ἀρέσκει μοι, es beliebt mir; ἀρέσκον λέγειν Thuc. 3, 34; τὰ ἀρέσκοντα, bes. Lehrsätze der Philosophen, Plut. plac. ph.
-
89 ὄχλος
ὄχλος, ὁ, ein Hause Menschen, bes. eine verworrene, dicht zusammengedrängte Masse; πλήϑοντος ὄχλου, Pind. P. 4, 85; δυςμενέων δ' ὄχλον πύργος ἀποστέγει, Aesch. Sept. 216; Pers. 53 u. öfter; auch übertr., ὄχλον μὲν οὖν τὸν πλεῖστον ἐκλείψω λόγων, Prom. 829; πολύς σου ταῦτά γ' εἰςήκουσ' ὄχλος, Soph. Trach. 423; ὄχλος πᾶς Αχαϊκοῦ στρατοῦ, Eur. Hec. 521, öfter; γυναικῶν, Phoen. 204, wie ϑηλυγενής Bacch. 117; auch ἵππων, I. A. 191; die Menge, bes. das Volk, der große Hause, λαῶν, ἀνϑρώπων, Ar. Ran. 219 Eccl. 383; ὥςπερ ϑυρωρὸς ὑπ' ὄχλου τινὸς ὠϑούμενος καὶ βιαζόμενος, Plat. Phil. 62 c; ὅτι μέλλει χαριεῖσϑαι τῷ ὄχλῳ τῶν ϑεατῶν, Gorg. 502 a; οὐκοῠν πρὸς πολὺν ὄχλον καὶ δῆμον οὗτοι λέγονται οἱ λόγοι, 502 c, öfter; bei Xen. An. 2, 5, 9 steht die ἐρημία entgegen; ἐν τοῖς ὄχλοις μᾶλλον ἢ ἐν ταῖς ἰδίαις ὁμιλίαις, in Volksversammlungen, Mem. 3, 7, 5. Sprichwörtlich δι' ὄχλου ἤδη τοῦτό γε, das ist schon unter dem großen Haufen, dem Pöbel bekannt; Hdn. 6, 7, 2 ὄχλος μᾶλλον ἢ στρατός, ein ungeordneter Hause, u. so öfter im Ggstze zum geregelten Heere; vgl. Thuc. 4, 126; ὁ ὄχλος τῶν στρατιωτῶν, die gemeinen Soldaten im Ggstze zu den Anführern, Xen. Cyr. 6, 1, 25; bes. der Troß, der dem Heere folgte, An. 3, 4, 26. 4, 3, 26, u. Sp., auch im plur., D. Hal. 11, 71. – Auch von Sachen, πραγμά των, Sp., παραδειγμάτων, Plut. de aud. poet. 9; vgl. Valcken. Eur. Phoen. 204. – Dah. Lärm, Unruhe, die eine große, ungeordnete Menschenmenge macht, u. übh. Beunruhigung, Belästigung, ὄχλον παρέχειν τινί, Eur. Or. 282 u. öfter, wie Her. 1, 86; Plat. Phaed. 84 d Rep. V, 450 b; Isocr. 12, 211; Xen. An. 3, 2, 27 u. Folgde oft; auch δι' ὄχλου εἶναί τινι, Einem beschwerlich fallen, Ar. Eccl. 888; vgl. Thuc. 1, 73. – Bei den Kretern lautete das Wort πόλχος, äol. ὄλχος, davon das lat. volgus.
-
90 ἐκ-κλίνω
ἐκ-κλίνω (s. κλίνω), ausbeugen; ὄνομα, ein Wort abändern, Plat. Crat. 404 d. – Gew. intr., ausweichen, sich zurückziehen; καὶ φεύγειν Xen. Cyr. 1, 4, 23; öfter, bes. Pol.; ἀπό τινος, Thuc. 5, 73; τὴν ἔφοδον, vor dem Angriff, Pol. 1, 34, 4; οὐ σέ, τὸν λέοντα δ' ἐκκλίνω Babr. 91, 5; τὶ καὶ μὴ πράττειν, vermeiden, Plat. Legg. V, 746 c; Ggstz περιπίπτειν Epict. enchir. 2; – sich hinneigen, εἰς δῆμον Arist. pol. 2, 11.
-
91 ὑπο-τρέχω
ὑπο-τρέχω (s. τρέχω), 1) herab-, hinunterlaufen, darunterlaufen, entgegenlaufen; ὑπέδραμε καὶ λάβε γούνων, er lief an ihn heran, warf sich an ihm nieder und umfaßte seine Kniee, Il. 21, 68; Od. 10, 323; ὑποδραμεῖν ὑπὸ φορὰν ἀκοντίου Antiph. 3 β 4; – darunter hinlaufen, sich darunter hinerstrecken, ὑποδέδρομε βῆσσα H. h. Apoll. 284; – unterlaufen, zuvorlaufen u. einfangen, τινά, Xen. Cyr. 1, 2,12. – 2) sich heimlich bei Einem einschleichen, τινί; dah. auch Einem in den Sinn kommen, beifallen, einfallen, ὑπέδραμέ τις ἔννοια καὶ πιϑανότης τοῖς ἀνϑρώποις ὡς ἀπολωλότος τοῦ Ἀττάλου Pol. 16, 6,10, vgl. 8, 33, 12; auch ἔλεος ὑποτρέχει μοι, Mitleid überkommt, beschleicht mich, 9, 10, 7; ἀπελπισμὸς ὑπέδραμε τοὺς ἀνϑρώπους 31, 8,11, vgl. 14, 12, 5. Dah. wie ὑπέρχομαι, sich bei Einem einschmeicheln, ihn zu gewinnen suchen, ὑποτρέχων σε ϑωπείᾳ Eur. Or. 669; ὃς ἂν χαρίζηται ὑποτρέχων Plat. Rep. IV, 426 c; ϑωπείαις ὑποδραμών Legg. XI, 923 c; Aesch. 3, 162; τὸν δῆμον Plut. Aem. Paull. 2.
-
92 ἔν-ορκος
ἔν-ορκος, im Eide, durch einen Eid gebunden; ἔνορκος οὐδενί Soph. Phil. 72; ἔνορκόν τινα ϑέσϑαι, durch einen Eid verpflichten, 800; ἔνορκον λαβεῖν τὸν δῆμον βοηϑήσειν Aesch. 3, 90, der auch ib. 65 sagt ὅπως Κερσοβλέπτης μὴ ἔσται ἔνορκος, μηδὲ μετέσται τῆς συμμαχίας καὶ τῆς εἰρήνης αὐτῷ, damit er nicht in dem durch einen Eid besiegelten Bündniß sei; vgl. Thuc. 2, 72 u. Xen. Hell. 6, 5, 18, τῷ μὴ βουλομένῳ μὴ εἶναι ἔνορκον συμμαχεῖν, sie sollten nicht verpflichtet sein. – Von Sachen, durch einen Eid geheiligt, bestätigt, ϑεῶν δίκη Soph. Ant. 366; φιλίαν τε καὶ ἔχϑραν ἔνορκον παρὰ ϑεῶν Plat. Legg. VIII, 843 a; Plut. ἔνορκοι φιλίαν ἐποιήσαντο, Thes. 30; παρακαταϑήκην ἔνορκον εἰληφώς Dem. 25, 11, unter eidlicher Zusicherung der Zurücklieferung; ἔνορκον ποιεῖσϑαι μὴ πρότερον κομήσειν, schwören, Plat. Phaedr. 89 c; Aesch. 2, 176 τὸ μὴ μνησικακεῖν ἔνορκον ἡμῖν καταστησάντων αὐτῶν, sie ließen uns schwören; Sp., ἔνορκος ἔμενε ἡ συμμαχία Pol. 4, 9, 4; ἔνορκον ἐποίσει τὴν ψῆφον, iuratus sententiam teret, D. Hal. 7, 45. – Adv. ἐνόρκως, z. B. νόμον τηρεῖν Ath. VI, 274 e.
-
93 ἜΔΩ
ἜΔΩ, sedere, vgl. ἕδος, ἕδρα; dav. act. aor. εἷσα, imper. εἷσον Od. 7, 163, partic. ἕσας 10, 361. 14, 280, vgl. ἀνέσαιμι, ἀνέσαντες, sp. D. auch εἵσας, inf. auch ἐφέσσαι, wie ἐπὶ χώρας ἕσσαι Pind. P. 4, 273; ich setzte, hieß sitzen; τινὰ ἐν κλισμοῖσι, κατὰ κλισμούς, ἐς ϑρόνον, ἐπὶ ϑρόνου; Hom. εἷσέ μ' ἐπὶ βουσί, er setzte mich über die Rinder, Od. 20, 210; σκοπὸν εἷσε, er stellte einen Späher an, Il. 23, 359; λόχον εἷσαν, sie legten einen Hinterhalt, 4, 392; δῆμον εἷσεν ἐν Σχερίῃ, er ließ das Volk sich ansiedeln, Od. 6, 8; κὰδ δ' ἐν Ἀϑήνῃς εἷσεν Il. 2, 549. So Her. εἷσε ἄγων εἰς ϑρόνον, 3, 61. Seltener bei Att.; σὺ γάρ νιν εἰς τόδ' εἷσας αὔχημα Soph. O. C. 717, ch., du hast die Stadt zu diesem Glanz erhoben. – Med. ἕζομαι, sich setzen, sitzen, praes. u. imperf. Hom. oft, gew. ἐν λέκτρῳ, κλισμῷ u. ä.; ἑξείης ἕζοντο κατὰ κλισμούς τε ϑρόνους τε Od. 3, 389; ἕζεο τῷδ' ἐπὶ δίφρῳ Il. 6, 354; ἐπὶ χϑονὶ ἑζέσϑην, sie senkten sich dem Boden zu, von der schweren Wagschaale, 8, 74; εἴς τινα τόπον, Mimn. fr. 12; ἀμφὶ κλάδους ἑζομένα Eur. Phoen. 1516; ἐπὶ σεμνὸν βάϑρον Soph. O. C. 100; ἐπὶ βάρβαρον ἑζομένη πέταλον Ar. Ran. 682; c. accus., ἡ δὴ τὸ μητρὸς δευτέρα τόδ' ἕζετο μαντεῖον Aesch. Eum. 3; ϑοὸν εἰρεσίας ζυγὸν ἑζόμενος Soph. Al. 244; vgl. Eur. Hel. 1573; δελφἶνι, auf dem Delphin, Nonn. D. 1, 73. Vgl. das in Prosa allein übliche καϑέζομαι. – Aor. εἱσάμην, fut. εἵσομαι, Hom. nur ἐφέσσομαι, wohin man auch ἐπὶ νηὸς ἐέσσατο Od. 14, 295 rechnet; ich gründete, bau'te (für mich); ἱρόν Her. 1, 66, wie Plut. Them. 22; τῶν ἑσσαμένων (v. l. εἱσαμένων u. ἑσαμένων, sc. ἱερα) καὶ κτισάντων Thuc. δ, 58, wo der Schol. ἷδρυσαμένων erkl.; ἕσσαντο τέμενος Pind. P. 4, 204; Ἄρτεμι, ἣν Ἀγαμέμνων εἵσατο Theogn. 12; εἵσομαι ἱερόν Ap. Rh. 2, 807; βωμὸν εἵσατο 4, 119; λαόν, wie das act., 3, 1186. 4, 550; εἵσεται, er wird sich setzen, καὶ κατακλιϑήσεται vrbdt Phylarch. Ath. IV, 142 c. – Perf. ἧμαι, s. unten bes.
-
94 δαμόομαι
1 make public met. γλυκύ τι δαμωσόμεθα καὶ μετὰ πόνον (παίξωμεν καὶ εἰς τὸν δῆμον ἀγάγωμεν. Σ. i. e. subj. aor. ?) I. 8.8 -
95 γαῖα
γαῖα, ἡ, gen.Aγαίης Hom.
(and Antiph., v. infr.), Trag. γαίας, dat. , S.Aj. 659, E.Med. 736, etc., acc. γαῖαν: nom. γαίη only in late Poets, IG14.1935, etc.; [dialect] Dor. γαίᾱ ib.803 ([place name] Naples): pl.γαῖαι Od.
(v. infr.), LXX 4 Ki.18.35, al.:—poet. for γῆ, land, country, φίλην ἐς πατρίδα γαῖαν to one's dear father land, Il.2.140, al.;γαῖάν τε τεὴν δῆμόν τε Od.8.555
: pl.,οὐδέ τις ἄλλη φαίνετο γαιάων 12.404
, D.P.882.2 earth, χυτὴ γ. earth thrown up to form a cairn, Il.23.256; ὦ γ. κεραμί, of potters' earth, Eub.43, cf. Sannyr.4;κύτος πλαστὸν ἐκ γαίης Antiph.52.3
; the forms γαιῶν, γαίαις, γαίας in codd. of LXX are written for γεῶν, etc.3 earth, as an element,ὑμεῖς.. ὕδωρ καὶ γ. γένοισθε Il.7.99
;ἐμοῦ θανόντος γ. μειχθήτω πυρί Trag.Adesp.513
;γαίης καὶ ὕδατος ἐκγενόμεσθα Xenoph.33
, cf. Emp.17.18, 109.1, etc. -
96 εἰς
εἰς or [full] ἐς, PREP. WITH ACC. ONLY:—both forms are found in Hom., [dialect] Ion. poets, and early metrical Inscrr.; ἐς is best attested in Hdt. and Hp., and is found in nearly all early [dialect] Ion. Inscrr. (exc. IG12(8).262.16 (Thasos, v B. C.), ib.7.235.1 (Oropus, iv B. C.)); εἰς in [dialect] Att. Inscrr. from iv B. C., IG2.115, etc.; and usu. in [dialect] Att. Prose (exc. Th.) and Com. (exc. in parody): Trag. apptly. prefer εἰς, but ἐς is used before vowels metri gr.; ἐς was retained in the phrases ἐς κόρακας (whence the Verb σκορακίζω) , ἐς μακαρίαν. [dialect] Aeol. poets have εἰς before vowels, ἐς before consonants, and this is given as the rule in Hom. by An.Ox. 1.172, cf. Hellad. ap. Phot.Bibl.p.533B. (Orig. ἐνς, as in IG4.554.7 ([place name] Argos), GDI4986.11 ([place name] Crete); cf. ἐν, ἰν. The diphthong is genuine in [dialect] Aeol. εἰς, but spurious in [dialect] Att.-[dialect] Ion.) Radical senseA into, and then more loosely, to:I OF PLACE, the oldest and commonest usage, εἰς ἅλα into or to the sea, Il.1.141, al.;εἰς ἅλαδε Od.10.351
;ἔς ῥ' ἀσαμίνθους 4.48
; ἐς οἶνον βάλε φάρμακον ib. 220; freq. of places, to,εἰς Εὔβοιαν 3.174
; ἐς Αἴγυπτον, etc., Hdt.1.5, etc.; ἐς Μίλητον into the territory of Miletus, ib.14;εἰς Ἑλλήσποντον εἰσέπλει X.HG1.1.2
;ἀφίκετο εἰς Μήδους πρὸς Κυαξάρην Id.Cyr.2.1.2
; εἰς ἅρματα βαίνειν to step into.., Il.8.115;εἰς ἐλάτην ἀναβῆναι 14.287
; opp. ἐκ, in such phrases as ἐς σφυρὸν ἐκ πτέρνης, ἐς πόδας ἐκ κεφαλῆς, from heel to ankle-joint, from head to foot, 22.397, 23.169;ἐκ πάτου ἐς σκοπιήν 20.137
;ἐς μυχὸν ἐξ οὐδοῦ Od.7.87
; κἠς ἔτος ἐξ ἔτεος from year to year, Theoc. 18.15: with Verbs implying motion or direction, as of looking,ἰδεῖν εἰς οὐρανόν Il.3.364
; εἰς ὦπα ἰδέσθαι to look in the face, 9.373, etc.; εἰς ὦπα ἔοικεν he is like in face (sc. ἰδόντι), 3.158, etc.; ἐς ὀφθαλμούς τινος ἐλθεῖν to come before another's eyes, 24.204;ἐς ὄψιν ἀπικνέεσθαί τινος Hdt.1.136
;καλέσαι τινὰ ἐς ὄψιν Id.5.106
, etc.; ἐς ταὐτὸν ἥκειν come to the same point, E.Hipp. 273: less freq. after a Subst.,ὁδὸς ἐς λαύρην Od.22.128
; τὸ ἐς Παλλήνην τεῖχος facing Pallene, Th.1.56;ξύνοδος ἐς τὴν Δῆλον Id.3.104
, cf.Pl.Tht. 173d.b [dialect] Ep. and [dialect] Ion., also c. acc. pers. ([dialect] Att. ὡς, πρός, παρά), Il.7.312, 15.402, Od.14.127, Hdt.4.147; also in [dialect] Att. with collective Nouns,ἐς τὸν δῆμον παρελθόντες Th. 5.45
, or plurals,εἰς ὑμᾶς εἰσῆλθον D.18.103
; esp. of consulting an oracle,ἐς θεὸν ἐλθεῖν Pi.O.7.31
;εἰς Ἄμμων' ἐλθόντες Ar.Av. 619
.2 with Verbs expressing restin a place, when a previous motion into or to it is implied, ἐς μέγαρον κατέθηκεν ἐπὶ θρόνου he put it in the house (i.e. he brought it into the house, and put it there), Od.20.96; ἐς θρόνους ἕζοντο they sat them down upon the seats, 4.51, cf. 1.130; ἐφάνη λὶς εἰς ὁδόν the lion appeared in the path, Il.15.276;ἀπόστολος ἐς τὴν Μίλητον ἦν Hdt.1.21
(s. v.l.); ;ἐς κώμην παραγίνονται Id.1.185
;παρῆν ἐς Σάρδις Id.6.1
;ἐς δόμους μένειν S.Aj.80
(cod. Laur.);ἐς τὴν νῆσον κατέκλῃσε Th.1.109
, cf. Hdt.3.13; ἀπόβασιν ποιήσασθαι ἐς .. Th.2.33, etc.; later used like ἐν, τὴν γῆν εἰς ἣν ὑμεῖς κατοικεῖτε LXX Nu.35.34;τὸ χρυσίον ὃ εἰλήφεσαν εἰς Ῥώμην D.S.14.117
;οἰκεῖν εἰς τὰ Ὕπατα Luc.Asin.1
;εἰς Ἐκβάτανα ἀποθανεῖν Ael.VH7.8
;εἰς ἅπασαν τὴν γῆν Suid.
s.v. Καλλίμαχος: generally,τοὔνομα εἰς τὴν Ἑλλάδα, φασίν, Ἱππομιγὴς δύναται Ael.VH9.16
.3 with Verbs of saying or speaking, εἰς relates to the persons to or before whom one speaks, εἰπεῖν ἐς πάντας, ἐς πάντας αὔδα, Hdt.8.26, S.OT93;λέγειν εἰς τὸ μέσον τῶν ταξιάρχων X.Cyr. 3.3.7
; : with other Verbs, ; ; ἐπαχθὴς ἦν ἐς τοὺς πολλούς Id.6.54; ;διαβεβλῆσθαι εἴς τινα Pl.R. 539c
.4 elliptical usages,a after Verbs which have no sense of motion to or into a place, τὴν πόλιν ἐξέλιπον εἰς χωρίον ὀχυρόν they quitted the city for a strong position, i.e. to seek a strong position, X.An.1.2.24; γράμματα ἑάλωσαν εἰς Ἀθήνας letters were captured [and sent] to Athens, Id.HG1.1.23, cf. Pl.R. 468a;ἀνίστασθαι ἐς Ἄργος E.Heracl.59
, cf. Pl.Phd. 116a.b participles signifying motion are freq. omitted with εἰς, τοῖς στρατηγοῖς τοῖς εἰς Σικελίαν (sc. ἀποδειχθεῖσιν) And.1.11, etc.c c. gen., mostly of proper names, as εἰς Ἀΐδαο, [dialect] Att. εἰς Ἅιδου [δόμους], Il.21.48; ἐς Ἀθηναίης [ἱερόν] to the temple of Athena, 6.379; ἐς Πριάμοιο [οἶκον] 24.160, cf. 309; εἰς Αἰγύπτοιο [ῥόον] Od.4.581;ἐς τοῦ Κλεομένεος Hdt.5.51
;εἰς Ἀσκληπιοῦ Ar.Pl. 411
;ἐπὶ δεῖπνον [ἰέναι] εἰς Ἀγάθωνος Pl.Smp. 174a
: with Appellatives, ἀνδρὸς ἐς ἀφνειοῦ to a rich man's house, Il.24.482;ἐς πατρός Od.2.195
; πέμπειν εἰς διδασκάλων send to school, X.Lac.2.1;εἰς δ. φοιτᾶν Pl.Prt. 326c
; ἐς σεωυτοῦ, ἑωυτοῦ, Hdt.1.108, 9.108, etc.II OF TIME,1 to denote a certain point or limit of time, up to, until,ἐς ἠῶ Od.11.375
; ἐς ἠέλιον καταδύντα till sunset, 9.161 (but also, towards or near sunset, 3.138);ἐκ νεότητος ἐς γῆρας Il.14.86
;ἐκ παιδὸς ἐς γῆρας Aeschin.1.180
; ἐς ἐμέ up to my time, Hdt.1.92, al.: with Advbs., εἰς ὅτε (cf. ἔς τε) against the time when.., Od.2.99; εἰς πότε; until when ? how long ? S.Aj. 1185 (lyr., cf.εἰσόκἐ; εἰς ὁπότε Aeschin.3.99
; ἐς τί; = εἰς πότε; Il.5.465; ἐς ὅ until, Hdt.1.93, etc.;ἐς οὗ Id.1.67
, 3.31, etc.;ἐς τόδε Id.7.29
, etc.2 to determine a period, εἰς ἐνιαυτόν for a year, i.e. a whole year, Il.19.32, Od.4.526; within the year, ib.86 (cf.ἐς ἐνίαυτον Alc.Supp.8.12
);εἰς ὥρας Od.9.135
; ἐς θέρος ἢ ἐς ὀπώρην for the summer, i.e. throughout it, 14.384; ἡ εἰς ἐνιαυτὸν κειμένη δαπάνη εἰς τὸν μῆνα δαπανᾶται the expenditure for a year is expended in the month, X.Oec.7.36;μισθοδοτεῖν τινὰς εἰς ἓξ μῆνας D.S.19.15
;χοίνικα κριθῶν εἰς τέσσαρας ἡμέρας διεμέτρει Posidon. 36J.
; εἰς ἑσπέραν ἥκειν to come at even, Ar.Pl. 998; εἰς τρίτην ἡμέραν or εἰς τρίτην alone, on the third day, in two days, Pl.Hp.Ma. 286b, X.Cyr.5.3.27;ἥκειν ἐς τὴν ὑστεραίαν Id.An.2.3.25
;ἥκειν εἰς τὸ ἔαρ Hell.Oxy.17.4
; ἐς τέλος at last, Hdt.3.40; ἐς καιρόν in season, Id.4.139; οὐκ ἐς ἀναβολάς, ἀμβολάς, with no delay, Id.8.21, E.Heracl. 270, etc.; ἐς τότε at this time, v.l. in Od.7.317 (but εἰς τότε at that time (in the [tense] fut.), D.14.24, Pl.Lg. 830b); ἐς ὕστερον or τὸ ὕστερον, Od.12.126, Th.2.20: with Advbs.,ἐς αὔριον Il.8.538
, Pl. Lg. 858b;ἔς περ ὀπίσσω Od.20.199
;ἐς αὖθις Th.4.63
(v. εἰσαῦθις (; ἐς αὐτίκα μάλ' Ar. Pax 367; εἰς ἔπειτα (v. εἰσέπειτα (; ἐς τὸ ἔ., Th.2.64;ἐς ὀψέ Id.8.23
; εἰς ἅπαξ, v. εἰσάπαξ; εἰς ἔτι, v. εἰσέτι.III to express MEASURE OR LIMIT, without reference to Time, ἐς δίσκουρα λέλειπτο was left behind as far as a quoit's throw, Il.23.523; ἐς δραχμὴν διέδωκε paid them as much as a drachma, Th.8.29;ἱματισμὸν ζητῆσαι εἰς δύο τάλαντα Thphr.Char.23.8
; so ἐς τὰ μάλιστα to the greatest degree, Hdt.1.20, etc.;ἐς τοσοῦτο τύχης ἀπίκευ Id.1.124
;εἰς τοσοῦτο ἥκειν Lys.27.10
; ; ἐς ὅ ἐμέμνηντο so far as they remembered, Th.5.66;ἐς τὸ ἔσχατον Hdt.7.229
, etc.;εἰς ἅλις Theoc.25.17
.2 freq. with Numerals,ἐς τριακάδας δέκα ναῶν A.Pers. 339
; ναῦς ἐς τὰς τετρακοσίας, διακοσίας, to the number of 400, etc., Th.1.74, 100, etc.; εἰς ἕνα, εἰς δύο, εἰς τέσσαρας, one, two, four deep, X.Cyr.2.3.21; but εἰς τέσσαρας four abreast, Aen.Tact.40.6: with Advbs., ἐς τρίς or ἐστρίς thrice, Pi.O.2.68, Hdt.1.86; of round numbers, about, X.An.1.1.10.4IV to express RELATION, towards, in regard to,ἐξαμαρτεῖν εἰς θεούς A.Pr. 945
, etc.; ἁμάρτημα εἴς τινα, αἰτίαι ἐς ἀλλήλους, Isoc.8.96, Th.1.66; ;ἔχθρη ἔστινα Hdt.6.65
;φιλία ἐς ἀμφοτέρους Th.2.9
; λέγειν ἐς .. Hdt.1.86;γνώμη ἀποδεχθεῖσα ἐς τὴν γέφυραν Id.4.98
;ἡ ἐς γῆν καὶ θάλασσαν ἀρχή Th.8.46
.b of the subject of a work, esp. in titles, e.g.τὰ ἐς Ἀπολλώνιον Philostr. VA
; of the object of a dedication, as in titles of hymns, ἐπινίκια, etc.2 in regard to,πρῶτος εἰς εὐψυχίαν A.Pers. 326
; , cf. Eq.90;διαβάλλειν τινὰ ἔς τι Th.8.88
;αἰτία ἐπιφερομένη ἐς μαλακίαν Id.5.75
;μέμφεσθαι εἰς φιλίαν X.An.2.6.30
;εἰς τὰ πολεμικὰ καταφρονεῖσθαι Id.HG7.4.30
; ; in respect of,εὐτυχεῖν ἐς τέκνα E.Or. 542
, cf. Pl.Ap. 35b, etc.;εἰς χρήματα ζημιοῦσθαι Id.Lg. 774b
, cf. D.22.55; ἐς τὰ ἄλλα Th.I.I;εἰς ἄπαντα S.Tr. 489
;ἐς τὰ πάνθ' ὁμῶς A.Pr. 736
;εἰς μὲν ταῦτα Pl.Ly. 210a
; τό γ' εἰς ἑαυτόν, τὸ εἰς ἐμέ, S.OT 706, E. IT 691, cf. S.Ichn.346; ;ἐς πλείονας οἰκεῖν Id.2.37
; for τελεῖν ἐς Ἕλληνας, Βοιωτούς, ἄνδρας, etc., v. τελέω.3 of Manner,ἐς τὸν νῦν τρόπον Id.1.6
;τίθεμεν τἆλλα εἰς τὸν αὐτὸν λόγον; Pl.R. 353d
;ἐς ἓν μέλος Theoc.18.7
: freq. periphr. for Advbs., ἐς κοινὸν φράζειν, λέγειν, A.Pr. 844, Eu. 408; ἐς τὸ πᾶν, = πάντως, Id.Ag. 682(lyr.); ἐς τάχος, = ταχέως, Ar.Ach. 686; ἐς εὐτέλειαν, = εὐτελῶς, Id.Av. 805;ἐς τἀρχαῖον Id.Nu. 593
;εἰς καλόν S. OT78
, cf. Pl.Phd. 76e;ἐς δέον γεγονέναι Hdt.1.119
, cf. S.OT 1416, and v. δέον.V ofan end or limit, ἔρχεσθαι, τελευτᾶν, λήγειν ἐς.., to end in.., Hdt.1.120,3.125,4.39, etc.;ἐς ἑβδομήκοντα ἔτεα ου,ρον ἀνθρώπῳ προτίθημι Id.1.32
; καταξαίνειν ἐς φοινικίδα to cut into red rags, Ar.Ach. 320 (troch.);στρέφειν τι εἰς αἷμα Apoc.11.6
; εἰς ἄνδρας ἐκ μειρακίων τελευτᾶν, εἰς ἄνδρα γενειᾶν, Pl.Tht. 173b, Theoc.14.28;ἐκτρέφειν τὸ σπέρμα εἰς καρπόν X.Oec.17.10
: so with εἶναι or γίγνομαι to form a predicate,ἔσται εἰς ἔθνη LXXGe.17.16
; ἐγενήθη εἰς γυναῖκα ib.20.12; πιστὸς (sc.ἦν) εἰς προφήτην ib.IKi.3.20;ἐγένετο εἰς δένδρον Ev.Luc.13.19
,al.2 of Purpose or Object, εἰπεῖν εἰς ἀγαθόν, πείσεται εἰς ἀγαθόν, for good, for his good, Il.9.102,11.789;εἰς ἀγαθὰ μυθεῖσθαι 23.305
;ἐς πόλεμον θωρήξομαι 8.376
, cf. Hdt.7.29, etc.; ἐς φόβον to cause fear, Il.15.310;ἐς ὑποδήματα δεδόσθαι Hdt.2.98
;κόσμος ὁ εἰς ἑορτάς X.Oec.9.6
;ἐπιτηδεότατος, εὐπρεπής, ἔς τι Hdt.1.115
,2.116; εἰς κάλλος ζῆν to live for show, X.Cyr.8.1.33, cf. Ages. 9.1;ἐς δαίτην ἐκάλεσσε Call.Aet.1.1.5
;εἰς κέρδος τι δρᾶν S.Ph.
III; ; ; εἰς τὸ πρᾶγμα εἶναι to be pertinent, to the purpose, D.36.54; freq. of expenditure on an object, IG22.102.11, 116.41, al.;ἐς τὸ δέον Ar.Nu. 859
, etc.; ἐς δᾷδα ib. 612.B POSITION: εἰς is sts. parted from its acc. by several words,εἰς ἀμφοτέρω Διομήδεος ἅρματα βήτην Il.8.115
; : seldom (only in Poets) put after its case, Il.15.59, Od.3.137,15.541, S.OC 126(lyr.): after an Adv.,αὔριον ἔς· τῆμος δὲ.. Od.7.318
. -
97 εὐεργετέω
Aεὐηργέτουν X.Ap. 26
: [tense] aor.εὐηργέτησα Ar.Pl. 835
, v.l. in Din.1.16, butηὐεργέτησα Lys. 9.14
: [tense] pf. εὐηργέτηκα v.l. in Lycurg.140: [tense] pf. [voice] Pass.εὐηργέτημαι X. Mem.2.2.3
, SIG798.5 (Cyzicus, i A. D.), but Inscrr. and Pap. haveεὐεργέτηκα IG22.573
(iv B. C.),εὐεργέτημαι PLond.2.169.26
(i A. D.),εὐεργετήθην IG7.2808
(Hyettus, iii A. D.),ηὐεργετημένοι PTeb.326.16
(iii A. D.):— to be a benefactor, S.Ph. 670, IG22.786, etc.; [Ἰησοῦς] διῆλθεν -τῶν Act.Ap.10.38
.II c. acc. pers., do good services or show kindness to one,τοὺς θανόντας εἰ θέλεις εὐεργετεῖν A.Fr.266.1
, cf. Eu. 725, E. Ion 1540, Lys. l.c., etc.;ὁ νόμος βούλεται -τεῖν βίον ἀνθρώπων Democr.248
;εὐ. τὸν δῆμον IG22.791.25
, etc.;τὸν θεὸν εὐεργετηκότες SIG417.13
(Delph., iii B. C.): c. acc. cogn.,εὐ. τινὰ τὴν μεγίστην εὐεργεσίαν Pl.Ap. 36c
, cf. R. 615b; ὅ τι ἂν ἡμᾶς εὐεργετήσῃς ib. 345a; μεγάλως or μεγάλα εὐ., X.Cyr.8.2.10, 12: c. dat. rei, χρήμασιν εὐ. ib. 2:—[voice] Pass., have a kindness done one,εὐεργεσίαν εὐεργετηθείς Pl.Grg. 520c
;μείζω εὐηργετημένοι X.Mem.2.2.3
;καί τι εὐεργέτηται ὑπ' ἐμοῦ Pl.Cri. 43a
;ἀντὶ πολλῶν καὶ μεγάλων ὧν εὐεργετήθη παρὰ τοῦ θεοῦ IG7.2808
(Hyettus, iii A. D.);εὐεργετούμενος εἰς χρήματα Pl.Smp. 184b
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐεργετέω
-
98 εὐρύς
εὐρύς, εὐρεῖα, εὐρύ, [dialect] Ion. fem. εὐρέᾰ (not εὐρέη) Hdt.1.178, cf. Theoc. 7.78; [dialect] Aeol. fem.Aεὔρηα Alc.Supp.12.5
: gen. εὐρέος, είας, έος: acc. sg. εὐρύν, (in Hom.) sts. εὐρέᾰ (v. infr.): gen. εὐρέος as fem., Asius 13, Opp.C.3.323: so nom. pl.εὐρέες AP9.413
(Antiphil.):—wide, broad,οὐρανὸν εὐρύν Il.3.364
, al.;εὐρεῖα χθών 4.182
, al.;εὐρέα πόντον 6.291
;εὐρέα κόλπον 18.140
, al.;εὐ. σχεδίη Od.5.163
;ὦμοι Il.3.210
, Od.18.68,al. ([comp] Comp. );μετάφρενον 10.29
;σάκος 11.527
;τεῖχος 12.5
;ὁδὸς εὐρυτέρη 23.427
; εὐρὺν ἀγῶνα (v. ἀγών) ; κατά, ἀνά, μετὰ στρατὸν εὐρὺν Ἀχαιῶν, 1.229, 384, 478: freq. in [dialect] Ep. and Lyr., rare in Trag. (exc. in lyr.); in iambic trimeters, E.Fr. 921;ποιεῖν τὸν δῆμον εὐρὺν καὶ στενόν Ar. Eq. 720
; not common in Prose (never in Papyri),εὐ. τάφρος Hdt.1.178
; κόθορνοι εὐρύτατοι loose boots, Id.6.125;οἰκίαι X.An.4.5.25
; ; φλέβες εὐρύτεραι, opp. λεπτότεραι, Diog.Apoll.6, cf. Pl.Ti. 66d;πόροι Thphr.CP3.11.2
;κατὰ στενότερα καὶ εὐρύτερα Pl.Phd. 111d
. -
99 εὐφροσύνη
A mirth, merriment, , cf. 10.465, etc.; esp. of a banquet, good cheer, festivily, οὐ.. τί φημι χαριέστερον εἶναι ἢ ὅτ' ἐϋφροσύνη μὲν ἔχῃ κατὰ δῆμον ἅπαντα κτλ. 9.6, cf. h.Merc. 449, 482, etc.;κρατὴρ μεστὸς ἐϋφροσύνης Xenoph.1.4
: pl., σφισι θυμὸς αἰὲν ἐϋφροσυνῃσιν ἰαίνεται is cheered with glad thoughts, Od.6.156; festivities, A.Pr. 539, E.Ba. 377 (both lyr.), etc.: chiefly poet., used by X.Cyr.8.1.32, Ages.9.4 (pl.): in sg., Id.Cyr.3.3.7, Pl.Ti. 80b; ἡ χαρὰ καὶ ἡ εὐ. Epicur. Fr.2: also in later Prose, LXX Ge.31.27, al., Act.Ap.2.28, Diogenian. Epicur.4.50, PLips. 119 ii 1 (iii A. D.), etc.;εὐ. ψυχῆς οἶνος πινόμενος LXX Si.34.28
(31.36).II pr. n., Euphrosyne, one of the Graces, Hes.Th. 909, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐφροσύνη
-
100 καταλύω
A- λύσω Od.4.28
: [ per.] 3pl. [tense] plpf.- λελύκεσαν Hdn.8.4.2
:—[voice] Pass., [tense] fut. , D. 38.22 ([tense] fut. [voice] Med. in pass. sense, v. infr. 1.2a): [tense] pf.- λέλῠμαι Th.6.36
:— put down, destroy,πολλάων πολίων κατέλυσε κάρηνα Il.2.117
, 9.24; τείχη, [ πτόλιν], E.Tr. 819, 1080 (both lyr.); γέφυραν break it up, Hdn. l. c.2 of political or other systems, dissolve, break up, put down, κ. ἀρχήν, βασιληΐην, ἰσοκρατίας, Hdt.1.53,54, 5.92.ά; τοῦ Διὸς τὴν δύναμιν Ar.Pl. 142
;τὸ κράτος τῆς βουλῆς Plu.Per.7
; (Milet., ii B. C.): freq. in [dialect] Att.,κ. τὸν δῆμον Ar.Ec. 453
, Th.3.81;τὴν δημοκρατίαν Ar.Pl. 948
; τὰς πολιτείας Decr. ap. D. 18.182:—[voice] Pass., καταλελυμένης τῆς δημοκρατίας Lex ap.And.1.96, cf. 95, Lys.13.4, Arist.Pol. 1292a29: [tense] fut. [voice] Med. as [voice] Pass., καταλύσεται.. ἡ ἀρχή (Cobet καταλελύσεται) X.Cyr.1.6.9.b c. acc. pers., put down, depose,κ. τύραννον Th.1.18
, etc.;κ. τινὰ τῆς ἀρχῆς X.Cyr.8.5.24
:— [voice] Pass., τῶν ἄλλων καταλελυμένων στρατηγῶν having been dismissed, Hdt.6.43;καταλυθῆναι τῆς ἀρχῆς Id.1.104
, cf. 6.9.c dissolve, dismiss, disband a body, καταλύειν τὴν βουλήν, τὸν στόλον, Id.5.72, 7.16.β; τῶν πόλεων τά τε βουλευτήρια καὶ τὰς ἀρχάς Th.2.15
;τὸ ναυτικόν D.18.102
([voice] Pass.).d abolish or annul laws, customs, etc.,δίκην Gorg.Pal.17
;νόμους Isoc.6.66
([voice] Pass.), Plb.3.8.2, cf.Ev.Matt.5.17; (ii B.C.); also κ. τὸν ἱππέα render him useless, X.Eq.12.5.e τὴν φυλακὴν κ. neglect the watch, Ar.V.2, cf. Arist.Pol. 1308a29;τὴν φρουράν Pl.Lg. 762c
;τὴν κοινὴν φυλακὴν καταλυθῆναι βούλεται Din.1.112
.f κ. τὴν τριηραρχίαν lay it down, Isoc.18.59; τὴν ἄσκησιν, v. infr. 3a.3 bring to an end,τὸν βίον X. Ap.7
; (lyr.);μώμου ἀδικίαν καὶ δόξης ἀμαθίαν Gorg.Hel.21
;ἐλπίδα Th.2.89
;δόξα, ἣν αἰσχρόν ἐστιν ἐν σοὶ -λῦσαι D.10.73
; κ. τὸ πλεῖν, τὴν ἄροσιν, Id.33.4, Ael.NA13.1;κ. τὰς θυσίας Lys.30.17
, Isoc.6.68;τὰ γυμνάσια And.4.39
;τὸν λόγον Aeschin.2.126
, Isoc.12.176; τοὺς λόγους περὶ τὰ μέγιστα κ. ib.199: abs., make an end, ὥρᾳ κ. die in good time, Diocl.Com.14, cf.Philostr.VA8.28; πύκτης ὢν κατέλυσε retired from the ring, AP11.79 (Lucill.), cf. 161 (Id.) (in full- λῦσαι τὴν ἄσκησιν Gal.Protr.14
); καθάπερ ἐν τοῖς Χοροῖς ἐν τῷ καταλύειν in the ending, Arist.Pr. 921a20: also [tense] pf. part. [voice] Pass. καταλελυμένος disused, obsolete, Phld.Mus.p.68 K.b κ. τὴν ὑπάρχουσαν εἰρήνην break the peace, Aeschin.3.55; but,c more commonly, κ. τὸν πόλεμον end the war, make peace, Ar.Lys. 112, Th.7.31, X.An.5.7.27, etc.; δίκας settle disputes, IG5(2).357.15 (Stymphalus, iii B.C.): abs. (sc. τὸν πόλεμον), Foed. ap. Th.5.23; πρός τινα Foed.ib.8.58:—more freq. in [voice] Med., καταλύσασθαι τὰς ἔχθρας, componere inimicitias, Hdt.7.146;τὸν πόλεμον And.3.17
, Th.6.36; : abs., make peace, Hdt. 8.140.ά, Th.1.81, X.HG6.8.6, etc.; καταλύεσθαί τινι come to terms with one, Hdt.9.11, etc.4 [voice] Pass., ἤδη καταλελυμένης τῆς ἡλικίας in the decay of life, Arist.Pol. 1335a34.II unloose, unyoke,καταλύσομεν ἵππους Od.4.28
; τὸ σῶμα τοῦ ἀδελφεοῦ κ. take it down from the wall where it was hung up, Hdt.2.121.γ:—[voice] Pass., to be taken down from hanging, Hp.Aph.2.43.2 intr., take up one's quarters, lodge, παρ' ἐμοὶ καταλύει he is my guest, Pl.Grg. 447b, cf. Prt. 311a, D.18.82: abs., Pl.Prt. 315d: c. acc., κ. παρά τινα turn off the road to a person's house, go and lodge with him, Th.1.136;κ. εἰς πανδοκεῖον Aeschin.2.97
; ;ἐν τῷ ἱαρῷ SIG978.8
(Cnidos, iii B.C.):—[voice] Med., θανάτῳ καταλυσαίμαν may I take my rest in the grave, E.Med. 146 (anap.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταλύω
См. также в других словарях:
δεξιούμαι — και δεξιώνομαι (AM δεξιοῦμαι, όομαι) χαιρετώ κάποιον σφίγγοντας το δεξί του χέρι του, καλωσορίζω νεοελλ. καλωσορίζω επίσημους προσκεκλημένους II (αρχ. φρ. 1 «δεξιοῦμαι θεοῑς» υψώνω το δεξί μου χέρι για να τιμήσω τους θεούς 2. «πυκνὴν ἄμυστιν… … Dictionary of Greek
δήμος — (5ος αι. π.Χ.). Αθηναίος, γιος του Πυριλάμπη που φημιζόταν για το κάλλος του. Για την ομορφιά του γίνεται λόγος στον Γοργία του Πλάτωνα και στον Αριστοφάνη. Το σπίτι του Πυριλάμπη και του Δ. ήταν γνωστό σε όλη την Ελλάδα για τα πτηνοτροφεία του,… … Dictionary of Greek
έφεση — Ένδικο μέσο που αποβλέπει στην επίτευξη νέας εξέτασης μιας υπόθεσης και συνεπώς νέας απόφασης, από μέρους ενός δικαστή, ιεραρχικά ανώτερου από εκείνον που είχε εκδώσει την πρώτη απόφαση. Ο όρος έ. ανάγεται στο αρχαίο αττικό δίκαιο και συνδέεται… … Dictionary of Greek
ANTIPHON — quidam scripsit librum περὶ τῶ εν ἀρετῇ πρωτευσάντων, e quo Laertius Diogenes, l. 8. Pythagorae vitam illustrat. Citat eundem, sed περὶ τȏυ βίου τῶ εν ἀρετῇ πρωτευσάντων, Porphyrius, in Vita Pythagorae, et ex illo Cyrillus, l. 10. contra Iulianum … Hofmann J. Lexicon universale
προσάγω — ΝΜΑ 1. φέρνω κάποιον ή κάτι κάπου, προσκομίζω («τίς δαίμων τόδε πῆμα προσήγαγε;», Ομ. Οδ.) 2. οδηγώ κάποιον ή κάτι ενώπιον κάποιου και, ιδίως, ενώπιον δικαστηρίου (α. «να προσαχθεί ο κατηγορούμενος» β. «τῷ Κύρῳ προσάγειν τοὺς αἰχμαλώτους», Ξεν. γ … Dictionary of Greek
CAEDIM lustrandi et expiandi ritus — apud Athenienses, olini sollennis memoratur Lege illâ apud Demosthenem comra Macart. Τοὺς δ᾿ ἀπογινομένους εν τοῖς δήμοις οὓς ἄν μηδεὶς ἀναιρῆται, ἐπατγελλέτρα ὁ Δήμαρχος τοῖς προσήκουσιν ἀναιρεῖν καὶ θάπτειν καὶ καθαίρειν τὸν δῆμον τῇ ἡμέρα?, ᾗ… … Hofmann J. Lexicon universale
στέφανος — I Όνομα αγίων της Αν. Ορθόδοξης Εκκλησίας. 1. Ο πρώτος και πιο γνωστός από τους επτά διακόνους, που είχαν εκλεχτεί για να υπηρετούν τις Αγάπες της πρώτης Εκκλησίας, στην Ιερουσαλήμ. Διακρινόταν για τη μεγάλη του χριστιανική δράση, αλλά… … Dictionary of Greek
Heraclitus — Heraklit in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura (Vatikan) Heraklit von Ephesos (griechisch … Deutsch Wikipedia
Herakleitos — Heraklit in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura (Vatikan) Heraklit von Ephesos (griechisch … Deutsch Wikipedia
Heraklit — in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura, Vatikan Heraklit von Ephesos (griechisch Ἡράκλειτος ὁ Ἐφέσιος Herákleitos ho … Deutsch Wikipedia
Heraklit von Ephesos — Heraklit in der Gestalt Michelangelos, Detailansicht aus Raphaels Die Schule von Athen (1510–1511), Fresko in der Stanza della Segnatura (Vatikan) Heraklit von Ephesos (griechisch … Deutsch Wikipedia