-
1 Χάριτες
Χάριςgrace: fem nom /voc pl -
2 χάριτες
χάριςgrace: fem nom /voc pl -
3 χάρις
1a splendour, honour, glory of the lustre given by achievement, esp. in games.Πίσας τε καὶ Φερενίκου χάρις O. 1.18
αἰὼν δ' ἔφεπε μόρσιμος πλοῦτον τε καὶ χάριν ἄγων γνησίαις ἐπ ἀρεταῖς O. 2.10
ὦ Ζεῦ, δίδοι τέ οἱ αἰδοίαν χάριν καὶ ποτ' ἀστῶν καὶ ποτὶ ξείνων O. 7.89
Ἐρατιδᾶν τοι σὺν χαρίτεσσιν ἔχει θαλίας καὶ πόλις O. 7.93
καὶ Νεμέᾳ γὰρ ὁμῶς ἐρέω ταύταν χάριν O. 8.57
κατακρύπτει δ' οὐ κόνις συγγόνων κεδνὰν χάριν O. 8.80
καί νυν ἐπωνυμίαν χάριν νίκας ἀγερώχου κελαδησόμεθα (v. ἐπωνύμιος) O. 10.78σφὸν ὄλβον υἱῷ τε κοινὰν χάριν ἔνδικόν τ' Ἀρκεσίλᾳ P. 5.102
νικῶντί γε χάριν, εἴ τι πέραν ἀερθεὶς ἀνέκραγον, οὐ τραχύς εἰμι καταθέμεν N. 7.75
κλειναῖς λτ;τγτ; Ἐρεχθειδᾶν χαρίτεσσιν ἀραρὼς ταῖςλιπαραῖς ἐν Ἀθάναις I. 2.19
ἀλλὰ παλαιὰ γὰρ εὕδει χάρις (i. e. ἔργων παλαιῶν) I. 7.17 acc. s. pro prep., for the glory of, for the sake of c. dat., gen.,συμποσίου τε χάριν κᾶδός τε τιμάσαις ἑόν O. 7.5
ὄφρα Θέμιν ἱερὰν Πυθῶνά τε καὶ ὀρθοδίκαν γᾶς ὀμφαλὸν κελαδήσετ' ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ ἑπταπύλοισι Θήβαις χάριν P. 11.12
bI lustre, glory given by poetryτὶν δ' ἁδυεπής τε λύρα γλυκύς τ αὐλὸς ἀναπάσσει χάριν O. 10.94
σὺν Ὀρσέᾳ δέ νιν κωμάξομαι τερπνὰν ἐπιστάζων χάριν I. 4.72
θεὸς ὁ πάντα τεύχων βροτοῖς καὶ χάριν ἀοιδᾷ φυτεύει fr. 141. acc. s. pro prep., c. gen.,τὸ Καστόρειον δ' ἐν Αἰολίδεσσι χορδαῖς θέλων ἄθρησον χάριν ἑπτακτύπου φόρμιγγος ἀντόμενος P. 2.70
σέθεν ἁδυεπὴς ὕμνος ὁρμᾶται θέμεν αἶνον ἀελλοπόδων μέγαν ἵππων, Ζηνὸς Αἰτναίου χάριν N. 1.6
and so, ἀγαυὸν καλάμῳ συνάγεν θρόον μήδεσί τε φρενὸς ὑμετέραν χάριν as a glory for you Pae. 9.37II pl., poems, songs ταὶ Διωνύσου πόθεν ἐξέφανεν σὺν βοηλάτᾳ χάριτες διθυράμβῳ; O. 13.19 ἀμφοτερᾶν τοι χαρίτων σὺν θεοῖς ζεύξω τέλος, καὶ τὸν ἀκερσεκόμαν Φοῖβον χορεύων καὶ τὰν ἁλιερκέα Ἰσθμοῦ δειράδ (i. e. songs for both Thebes and Delos) I. 1.6χρὴ δὲ κωμάζοντ' ἀγαναῖς χαρίτεσσιν βαστάσαι I. 3.8
cI favour, blessingναυσιφορήτοις δ' ἀνδράσι πρώτα χάρις πομπαῖον ἐλθεῖν οὖρον P. 1.33
τῷ μὲν διδύμας χάριτας εἰ κατέβαν ὑγίειαν ἄγων χρυσέαν κῶμόν τ P. 3.72
τὶν δὲ τούτων ἐξυφαίνονται χάριτες P. 4.275
γλυκυτάτᾳ γενεᾷ εὐώνυμον κτεάνων κρατίσταν χάριν πορών P. 11.58
οὐδ' ἀμόχθῳ καρδίᾳ παραιτεῖται χάριν (i. e. τὰ Ὀλύμπια νικῆσαι Σ.) N. 10.30 ἐπί τε κλυτὰν πέμπετε χάριν, θεοί benison fr. 75. 2. ὁ [Λοξ]ίας [πρό]φρων ἀθανάταν χάριν Θήβαις ἐπιμείξων Παρθ. 2.. χάριτάς τ' Ἀφροδισίων ἐρώτων fr. 128. 1.II goodwill, goodfeeling: gratitude, thanks “φίλια δῶρα Κυπρίας ἄγ' εἴ τι, Ποσείδαον, ἐς χάριν τέλλεται” O. 1.75 ἄνεται δὲ πρὸς χάριν εὐσεβίας ἀνδρῶν λιταῖς in gratitude for their piety O. 8.8ὁπᾷ τε κοινὸν λόγον φίλαν τείσομεν ἐς χάριν O. 10.12
νικῶν Ἴλᾳ φερέτω χάριν Ἁγησίδαμος O. 10.17
ἀρέομαι πὰρ μὲν Σαλαμῖνος Ἀθαναίων χάριν μισθόν P. 1.76
ἄγει δὲ χάρις φίλων ποί τινος ἀντὶ ἔργων ὀπιζομένα P. 2.17
οὐδὲ μολόντων πὰρ ματέρ' ἀμφὶ γέλως γλυκὺς ὦρσεν χάριν P. 8.86
Θώρακος, ὅσπερ ἐμὰν ποιπνύων χάριν τόδ' ἔζευξεν ἅρμα Πιερίδων (“dans son zèle pour ma cause,” Puech: cf. Πα. 9. 37) P. 10.64 ἁδεῖα δ' ἔνδον μιν ἔκνιξεν χάρις (ἡδονή Σ.) I. 6.50 acc. s. pro prep., Διὸς δὲ χάριν ἐκ προτέρων μεταμειψάμενοι καμάτων by the grace of Zeus P. 3.95d χάριν prep., v. l. a. fin., 1. b. α. fin., 1. c. β. fin.e fragg.ε]ὐκλέα χάριν Pae. 2.103
χάριν Πα. 12. a. 11. χ]άριν [ἀμ]φέπων (vix κίθαριν, Snell) fr. 215b. 7. Ποσειδᾶνος χά[ρι]ν ?fr. 345a. 9.2 pro pers.,a s., Charm, GraceΧάρις δ, ἅπερ ἅπαντα τεύχει τὰ μείλιχα θνατοῖς O. 1.30
οἷς αἰδοία ποτιστάξῃ Χάρις εὐκλέα μορφάν O. 6.76
ἄλλοτε δ' ἄλλον ἐποπτεύει Χάρις ζωθάλμιος O. 7.11
ἐν δ' ἄρα καὶ Τενέδῳ Πειθώ τ ἔναιεν καὶ Χάρις υἱὸν Ἁγησίλα ( χάρισ coni. van Groningen; varie tentabant locum docti, e. g. lacunam post υἱὸν ponentes) fr. 123. 14b pl., the Graces, Aglaia, Euphrosyne, Thalia, daughters of Zeus and ?Eurynome, worshipped chiefly at Orchomenos.κοιναὶ Χάριτες ἄνθεα τεθρίππων δυωδεκαδρόμων ἄγαγον O. 2.50
Οὐλυμπιονίκαν δέξαι Χαρίτων θ' ἕκατι τόνδε κῶμον O. 4.9
ἐξαίρετον Χαρίτων νέμομαι κᾶπον O. 9.27
ὦ λιπαρᾶς ἀοίδιμοι βασίλειαι Χάριτες Ἐρχομενοῦ O. 14.4
οὐδὲ γὰρ θεοὶ σεμνᾶν Χαρίτων ἄτερ κοιρανέοντι χοροὺς οὔτε δαῖτας O. 14.8
ἄνευ οἱ Χαρίτων τέκεν γόνον (i. e. ἄχαριν, graceless) P. 2.42σὲ δ' ἠύκομοι φλέγοντι Χάριτες P. 5.45
ἦ γὰρ ἑλικώπιδος Ἀφροδίτας ἄρουραν ἢ Χαρίτων ἀναπολίζομεν P. 6.2
ἔπεσε δ' οὐ Χαρίτων ἑκὰς ἁ δικαιόπολις νᾶσος P. 8.21
σὺν βαθυζώνοισιν ἀγγέλλων Τελεσικράτη Χαρίτεσσι γεγωνεῖν P. 9.3
Χαρίτων κελαδεννᾶν μή με λίποι καθαρὸν φέγγος P. 9.89
παρὰ καλλιχόρῳ πόλι Χαρίτων Καφισίδος ἐν τεμένει (at Orchomenos) P. 12.26ὅ τι κε σὺν Χαρίτων τύχᾳ γλῶσσα φρενὸς ἐξέλοι βαθείας N. 4.7
φέρε στεφανώματα σὺν ξανθαῖς Χάρισσιν N. 5.54
παρὰ Κασταλίαν τε Χαρίτων ἑσπέριος ὁμάδῳ φλέγεν N. 6.37
εὔχομαι ταύταν ἀρετὰν κελαδῆσαι σὺν Χαρίτεσσιν N. 9.54
Χάριτες, Ἄργος Ἥρας δῶμα θεοπρεπὲς ὑμνεῖτε N. 10.1
Χαρίτεσσί τε καὶ σὺν Τυνδαρίδαις θαμάκις N. 10.38
σὺν Χάρισιν δ' ἔμολον Λάμπωνος υἱοῖς I. 5.21
τὰν Ψαλυχιαδᾶν δὲ πάτραν Χαρίτων ἄρδοντι καλλίστᾳ δρόσῳ I. 6.63
χρὴ δ' ἐν ἑπταπύλοισι Θήβαις τραφέντα Αἰγίνᾳ Χαρίτων ἄωτον προνέμειν I. 8.16
Χάρισι πάσαι[ς fr. 6. e.χάριτε[ς Pae. 3.2
]Χάρισι Pae. 4.13
σε, χρυσέα κλυτόμαντι Πυθοῖ, λίσσομαι Χαρίτεσσίν τε καὶ σὺν Ἀφροδίτᾳ με δέξαι Pae. 6.3
Χαρίτεσσί μοι ἀγχιθ[ Pae. 7.10
μήλ]ων Χαρίτεσσι μίγδαν [Κύ]νθιον παρὰ κρημνόν Pae. 12.7
σεμνᾶν Χαρίτων μέλημα τερπνόν (sc. ὦ Πάν: on account of his skill in dancing and piping) fr. 95. 3. Εὐρυνόμα Χάριτ[ας] π[ ]ασσιας ἔτικτεν ( Εὐρυνόμα Blass: ευρυχμα Π: π[αραθαλ]ασσίας coni. Snell) ?fr. 333a. 10. σὺν Χαρίτ[εσσι P. Oxy. 841, fr. 112. -
4 χάρις
Aχάριτα Hdt.6.41
, 9.107, E.El.61, Hel. 1378, X.HG3.5.16, Phylarch. 24 J., PGen.47.17 (iv A.D.), etc. (un-Attic, acc. to Moer.p.414P.): χάριταν Gloss.: pl. χάριτες; dat. χάρισι, χαρίτεσσι, Od.6.237, Il. 17.51, Pi.O.7.93: ([etym.] χαίρω):— grace:I in objective sense, outward grace or fauour, beauty, prop. of persons or their portraits, , etc.;χάριν ἀμφιχέαι κεφαλῇ Hes.Op.65
;εὐμόρφων δὲ κολοσσῶν ἔχθεται χ. ἀνδρί A.Ag. 417
(lyr.): pl., graces,κάλλεϊ καὶ χάρισι στίλβων Od.6.237
; ; gracefully,Th.
2.41: less freq. of things, χ. δ' ἀπελάμπετο πολλή, of ear-rings, Il.14.183; of works,ἔργοισι χάριν καὶ κῦδος ὀπάζει Od.15.320
; of words,οὔ οἱ χ. ἀμφιπεριστέφεται ἐπέεσσιν 8.175
; πλείστη δὲ χ. κατὰ μέτρον ἰούσης [γλώσσης] Hes.Op. 720;ταὶ Διωνύσου σὺν βοηλάτα χάριτες διθυράμβῳ Pi.O.13.19
;ἡ τῶν λόγων χ. D.4.38
, cf. D.H. Comp.23;μῦθοι πληθόμενοι χαρίτων AP9.186
(Antip.Thess.).2 glory,Φερενίκου χ. Pi.O.1.18
, cf. 8.57,80.II in subjective sense, grace or favour felt, whether on the part of the doer or the receiver (both senses appear in such phrases asὅτ'.. ἡ χάρις χάριν φέροι S.OC 779
; , cf. E.Hel. 1234, Arist.Rh. 1385a16):1 on the part of the doer, grace, kindness, goodwill, τινος for or towards one, Hes.Op. 190;τῶν Μεσσηνίων χάριτι πεισθείς Th.3.95
; οὐ χάριτι τῇ ἐμῇ not for any kind feeling towards me, Antipho 5.41: abs.,εἰ δέ τις μείζων χ. A. Supp. 960
;τῆς παλαιᾶς χ. ἐκβεβλημένη S.Aj. 808
; ἦ μεγάλα χ. δώρῳσύν ὀλίγῳ Theoc.28.24
;χ. εὑρεῖν ἐναντίον τοῦ θεοῦ LXX Ge.6.8
, al.;χάριν ἔχειν πρὸς τὸν δῆμον Plu.Dem.7
; partiality, favour,μήτε ἔλεον μήτε συγγνώμην μήτε χ. μηδεμίαν περὶ πλείονος ποιήσασθαι τῶν νόμων Lys.14.40
;οὐ συμφωνοῦσιν ὀργαὶ καὶ χάριτες μακαριότητι Epicur. Ep.
ip.28 U., cf. Pl.Lg. 740c.2 more freq. on the part of the receiver, sense of favour received, thankfulness, gratitude,χάριν καὶ κῦδος ἄροιο Il.4.95
;ἀρέομαι πὰρ Σαλαμῖνος Ἀθαναίων χ. Pi.P.1.76
; τινος for a thing, , cf. 22.319;ἀντὶ πόνων χ. Th.4.86
: less freq. c. inf., οὐκ ἄρα τις χάρις ἦεν μάρνασθαι one has, it seems, no thanks for fighting, Il.9.316, 17.147;οἵ οἱ ἀπεμνήσαντο χ. εὐεργεσιάων Hes.Th. 503
, cf. Th.1.137;χάριν φέρειν τινί Pi.O.10(11).17
;χ. τροφεῦσιν ἀμείβων A.Ag. 728
(lyr.);φιλότητος ἀμειβόμεναι χ. S.El. 134
(lyr.); χάριν εἰδέναι τινί to acknowledge a sense of favour, feel grateful, once in Hom.,ἐγὼ δέ κέ τοι ἰδέω χ. ἤματα πάντα Il.14.235
; freq. in Prose, Hdt.3.21, Lys.2.23, Isoc.4.175, etc.; τούτων for a thing, X.Cyr.1.6.11, etc.;τοῖς διαπεπραγμένοις Plu.Alex.62
;μοι χ. οἶδεν ἐπὶ τούτοις Luc.
Bis Acc.17;χ. προσειδέναι Pl.Ap. 20a
;ἀποδιδόναι Id.R. 338a
;τινὰ ἀποστερῆσαι χάριτος Id.Hp.Mi. 372c
; laterχ. γνῶναι Philostr.VA2.17
;πολλὴν γνοῦσα χ. X.Eph.3.5
;χ. ἐπίσταμαι πᾶσι Charito 3.4
, cf. 8.5, Poll.5.142, Jul.Or.8.246c; alsoτῶν παροιχομένων ἔχειν σφι μεγάλην χ. Hdt.7.120
, cf. 1.71, E.Heracl. 767 (lyr.), IT 847 (lyr.), Lys.16.1, Hyp.Ath.5: c. part.,χ. ἔχειν σωθέντες X.An.2.5.14
; also χάριτας ἔχων πατρός owing him a debt of gratitude, E.Or. 244: but ἀσπασμάτων χάριν τίν' ἕξει; what thanks will she have for.. ? Id.Hec. 830;χ. ἂν ἐν τούτῳ μείζω ἔτι ἔσχεν Th.8.87
; χ. ὀφείλειν to owe gratitude, be beholden,τοῖς θεοῖς S.Ant. 331
, cf. X.Cyr.3.2.30;προσοφείλειν D.3.31
;χ. οὐδεμία ἐφαίνετο πρὸς Ἀθηναίων Hdt.5.90
; χάριν ἀθάνατον καταθέσθαι to lay up a store of undying gratitude, Id.7.178, cf. 6.41;τῇ πόλει χ. καταθέσθαι Antipho 5.61
, cf. Th.1.33; χάριν λαβεῖν τινος receive thanks from one, S.OT 1004, etc.;ἀπολαβεῖν παρά τινων Lys.20.31
; τινος for a thing, X.Mem.2.2.5, Aeschin.2.4; ;κἀπ' ἐμοῦ κτήσει χ. Id.Tr. 471
;κομίσασθαι χ. Th.3.58
;χάριτος τυχεῖν Lycurg. 135
;ἀπέχειν χάριτας Call.Epigr.51.4
, etc.; τοῖς θεοῖς χάρις (sc. ἐστί) ὅτι .., thank the gods that.., X.An.3.3.14, Cyr.7.5.72;χ. τινί τινος Luc.Tim.36
;τινὶ ὑπέρ τινος Plu.2.1122a
.3 favour, influence, opp. force,χάριτι τὸ πλέον ἢ φόβῳ Th.1.9
; χ. καὶ δεήσει, opp. ἀπειλῇ, Plu.Sull.38.4 love-charm, philtre, Luc. Alex.5, Merc.Cond.40.III in concrete sense, a favour done or returned, boon, χάριν φέρειν τινί confer a favour on one, do a thing to oblige him, Il.5.211, 874, 9.613, Od.5.307, E.IT14, Or. 239, And.2.24 (so in [voice] Med., of the recipient, ib.9);ἄλλοις χ. φέροντες Th.3.54
; χάριν θέσθαι or τίθεσθαί τινι, Hdt.9.60, 107, A. Pr. 782, E.Hec. 1211, etc.;προσθέσθαι S.OC 767
;χ. ὑπουργῆσαί τινι A.Pr. 635
; ; , 896 (lyr.);δράσας Th.2.40
; ἀνύσαι prob. in S.Tr. 995 (anap.); ;χ. δοῦναί τινι A.Pr. 821
, S.OC 1489 (but χ. δοῦναι, = χαρίζεσθαι (1.2), indulge, humour, ὀργῇ ib. 855;γαστρί Cratin.317
); χ. χαρίζεσθαι, v. χαρίζομαι 1.1: χ. ἀνθυπουργεῖν return a favour, S.Fr. 339; , Ag. 821;χάριτας πατρῴας ἐκτίνων E.Or. 453
, cf. Pl. Mx. 242c, etc.;χ. ἀποδιδόναι τινί Lys.12.60
, 28.17;ἀντί τινος X.Ages.2.29
;ὑπέρ τινος Isoc.4.56
;τῶν ἔργων τὰς χάριτας ἀποδ. τινί Lys.31.24
;χάριτας ἀντιδιδόναι Th.3.63
; opp. χάριν ἀπαιτεῖν to ask the repayment of a boon, E.Hec. 276, cf. Lys.18.23, D.20.156;χάριτας ἀπ. Lycurg.139
;χάριν ἐξαιτεῖσθαι S.OC 586
; χ. ἀποστερεῖν withhold a return for what one has received, Pl.Grg. 520c; τὰς αὑτοῦ εἰς τοὺς φίλους χ. the favours one has done them, Id.Lg. 729d; χ. ἄχαρις α thankless favour, one which receives, or deserves, no thanks, A.Pr. 545 (lyr.);χ. ἀχάριτος Id.Ch.42
(lyr.), E.Ph. 1757 (lyr.).b grant made in legal form, POxy.273.14 (i A.D.), PGrenf.2.70.5 (iii A.D.), etc.; αἱ τῶν Σεβαστῶν χ. imperial grants, OGI669.44 (Egypt, i A.D.).2 esp. in erotic sense, of favours granted (v.χαρίζομαι 1.3
),ἀλόχου χάριν ἰδεῖν Il.11.243
, cf. A.Ag. 1206: more freq. in pl., X.Hier.1.34, 7.6, etc.; βίᾳ δ' ἔπραξας χάριτας ἢ πείσας κόρην; Trag.Adesp.402; in full,χάριτες ἀφροδισίων ἐρώτων Pi.Fr. 128
, cf. Pl.Phdr. 254a, al.IV gratification, delight, τινος in or from a thing,συμποσίου Pi. O.7.5
;νίκας Id.O.10(11).78
;ὕπνου χ. E.Or. 159
(lyr.); evenχ. γόων Id.Supp.79
(lyr.); also concrete, of things, a delight, Pi.I.2.19 (pl.);τὰν βοτρυώδη Διονύσου χ. οἴνας E.Ba. 535
(lyr.), cf. Ar.Nu. 311 (lyr.), Jul.Or.3.125b;ἔνοπτρα, παρθένων χάριτας E.Tr. 1108
(lyr.): abs.,Ἔρως.. εἰσάγων γλυκεῖαν χ. Id.Hipp. 527
(lyr.); opp. λύπη, S.El. 821, E.Hel. 655 (lyr.); opp. πόνος, S.OC 232 (lyr.);θανεῖν πολλὴ χάρις A.Ag. 550
, cf. 1304;βίου χ. μεθεῖσα E.Med. 227
;οὐδεμίαν ἔχω τῷ βίῳ χάριν Ar.Lys. 865
; τοῖς δὲ σιτίοις χ. οὐδεμίαν οἶδ' ἐσθίων ib. 869; less freq. in Prose,χ. καὶ ἡδονή Pl.Grg. 462c
, cf. D.20.26;τοσαύτην ἔχει χ. Isoc.9.10
.V δαιμόνων χάρις homage due to them, their worship, majesty, A.Ag. 182 (lyr.); ἀθίκτων χ. ib. 371 (lyr.); (lyr.).2 thank-offering, εὐκταία χ. τινός, opp. a common gift, A.Ag. 1387, cf. X.Hier.8.4;ἔπεμψε χαίτην κουρίμην χ. πατρός A.Ch. 180
, cf. 517;τιμὴ καὶ γέρα καὶ χ. Pl.Euthphr. 15a
, cf. La. 187a.VI Special usages:1 acc. sg. as Adv., χ. τινός in any one's favour, for his pleasure, for his sake,χ. Ἕκτορος Il.15.744
; ψεύδεσθαι γλώσσης χ. for one's tongue's pleasure, i.e. for talking's sake, Hes.Op. 709, cf. A.Ch. 266; rarely with Art.,τὴν Ἀθηναίων χάριν ἐστρατεύοντο Hdt.5.99
.b as Prep., sts. before its case (once in Pi., P.2.70;χάριν πλησμονῆς Pl.Phdr. 241c
;χ. φιλίας Epicur.Sent.Vat.28
; χ. τίνος; LXX 2 Ch.7.21, cf. POxy.743.29 (i B. C.), etc.), but mostly after, for the sake of, on behalf of, on account of, (lyr.); τοῦ χάριν; for what reason? Ar.Pl.53;συγχωρῶ τοῦ λόγου χ. Pl.R. 475a
; so ἐμὴν χάριν, χάριν σήν, for my, thy pleasure or sake, A.Pers. 1046 (lyr.), E.HF 1238, etc.;κείνου τε καὶ σὴν ἐξ ἴσου κοινὴν χ. S.Tr. 485
: less freq. with the Art.,τὴν σὴν δ' ἥκω χ. Id.Ph. 1413
(anap.);σοῦ τε τήν τ' ἐμὴν χ. E.Ph. 762
:—pleon.,τίνος χάριν ἕνεκα; Pl.Lg. 701d
; also χάριν τινός as far as regards.., as to..,ἔπους σμικροῦ χ. S.OC 443
; δακρύων χάριν if tears would serve, Id.Fr.557.6;χ. θανάτου πόλιν ἀτείχιστον οἰκοῦμεν Epicur.Sent.Vat.31
; also, about, ἔπεμφεν ἐπὶ τὴν πενθεράν σου χ. τοῦ κτήματος about the farm, PFay.126.5 (ii/iii A. D.).—Orig. an acc. in apposition with the sentence, as in Il.15.744, etc., being a favour, since it is (was) a favour, as is evident in ;τινὸς νίκας ἀκάρπωτον χ. S.Aj. 176
(lyr.).2 with Preps.:a εἰς χάριν to do a pleasure,οὐδὲν ἐς χ. πράσσων Id.OT 1353
(lyr.);ἐς χ. τίθεσθαί τι Plu.Mar.46
;μηδὲ κρίσιν εἰς χ. ἕλκε Ps.-Phoc.9
(but ἐς τὴν τῶν ξυμμάχων χ. in such a way as to earn thanks.. Th.3.37); alsoκατὰ χάριν Pl.Lg. 740c
; χάριτος ἕνεκα ib. 771d.b (anap.); ; , cf. X.Mem.4.4.4, HG6.3.7, Isoc.2.18, D.8.1 (but πρὸς χ. βορᾶς for the sake of it, S.Ant.30); πρὸς χ., opp. κλαίων, Id.OT 1152:—but πρὸς χ. εὐσεβίας, just like χάριν, Pi.O.8.8;τίνος νόμου ταῦτα πρὸς χ. λέγω; S.Ant. 908
;πρὸς ἰσχύος χ. E.Med. 538
; πρὸς χ. alone, as a favour, freely,πρὸς χ. τε κοὐ βίᾳ S.Fr.28
; but κορέσαι στόμα πρὸς χ. to their heart's content, Id.Ph. 1156 (lyr.).c ἐν χάριτι κρίνειν τινά to decide from partiality to one, Theoc.5.69; but also, for one's gratification, pleasure, ἐν χάριτι διδόναι or ποιεῖν τινί τι, X.Oec.8.10, Pl.Phd. 115b: gratefully,Id.
Lg. 796b.d διὰ χαρίτων εἶναι or γίγνεσθαί [τινι] to be pleasing to one, X.Hier.9.1,2.VII metaph. of the cypress, Gp.11.4.1; of some kind of myrtle, Sch.Il.17.51; of salt, ὅτι τὸ ἀναγκαῖον ἡδὺ ποιοῦσιν (sc. ἅλες) Plu.2.685a.B [full] Χάρις, ἡ, as a mythological pr. n. declined like χάρις, save that the acc. is generally Χάριτα (exc. AP5.148 (Mel.), Luc.DDeor. 15.1, Paus.9.35.4): poet. dat. pl.Χαρίτεσσι Il.17.51
, Pi.N.9.54; Χάρισσιν ib.5.54:—Charis, wife of Hephaestus, Il.18.382; mostly in pl. Χάριτες, αἱ, the Graces, 14.267, 275, Od.6.18, Pi.O.2.50, etc.; three in number, Hes.Th. 907, etc. (τέσσαρες αἱ X.
, as a compliment, Call.Epigr.52.1); attendants of Aphrodite, Il.5.338, Hes. Op.73, h.Ven.61, Paus.6.24.7; coupled with Μοῦσαι, Hes.Th.64; κόμαι Χαρίτεσσιν ὁμοῖαι, i.e. like that of the Graces, Il.17.51; worshipped at Orchomenus in Boeotia,Ἐτεόκλειοι Χάριτες θεαί Theoc. 16.104
, cf. Sch. ad loc., Str.9.2.40, Paus.9.35.3, 9.38.1: but at Lacedaemon and Athens only two were orig. worshipped, Id.3.18.6, 9.35.2;Χαρίτων ἱερὸν ἐμποδὼν ποιοῦνται Arist.EN 1133a3
;θύειν ταῖς X.
Plu.2.141f; in adjurations,πρὸς τῶν Χαρίτων Pl.Tht. 152c
;νὴ τὰς X.
Luc.Hist.Conscr.26;ὦ φίλαι X.
Plu.2.710d.— Rarely in sg., X.ζωθάλμιος Pi.O.7.11
;Χάριτος ἡδίστης θεῶν Antiph. 228.4
. -
5 χαρις
1) прелесть, изящество, красота, привлекательность(κάλλος καὴ χ. Hom.; εὐμόρφων κολοσσῶν Aesch.; χάριτες Ἀφροδίτης Eur.; ἥ τῶν λόγων χ. Dem.)
μετὰ χαρίτων Thuc. — с изяществом2) слава(παλαιὰ χ., Ἐρεχθειδᾶν χάριτες Pind.)
3) благосклонность, любезность, благожелательность, благоволение, расположение, милостьχ. τινός Hes., Thuc. — симпатия к кому-л.;
μετὰ χάριτος Polyb. — благосклонно;ἐν χάριτί τινι ποιεῖν τι Plat. — сделать что-л. из расположения к кому-л.;οὐ πρὸς χάριν λέγειν Plat. — говорить не из желания угодить;εἰ δέ τις μείζων χ. Aesch. — если вы предпочитаете;πρὸς χάριν τινός Soph. — в пользу чего-л., ради чего-л.;ἐν χάριτι κρίνειν τινά Theocr. — судить в пользу кого-л., т.е. быть в своем суждении пристрастным к кому-л.;οὐκ ἀνάγκῃ, ἀλλὰ χάριτος ἕνεκα Xen. — не по принуждению, а по внутреннему влечению (добровольно)4) благодеяние, милость, услуга, одолжение(χάριν φέρειν τινί Hom. и εἴς τινα Eur., тж. χάριν τινὴ θέσθαι Aesch., Her., προσθέσθαι или παρασχεῖν Soph.)
χ. ἀντὴ χάριτος ἐλθέτω Eur. — услугой нужно платить за услугу;οὐδὲν εἰς χάριν πράσσειν Soph. — не оказать никакого благодеяния5) радость, наслаждение, блаженство(χάριτες ἀφροδισίων ἐρώτων Pind.)
οὐδεμίαν τινὴ χάριν ἔχειν Arph. — не находить никакого удовольствия в чем-л.;ὕπνου φέρειν χάριν Eur. — наслаждаться сном6) почитание, честь, уважение(τιμή τε καὴ χ. Plat.)
θανόντι χάριν πέμπειν Aesch. — воздавать почести усопшему;ἐν χάριτι καὴ δορεᾷ λαμβάνειν τι Polyb. — получить что-л. в виде почетного дара;ὅρκων χ. Eur. — уважение к (данным) клятвам7) благодарность, признательность(δοῦναι χάριν ἀντί τινος Hom.)
τοῖς οὖν θεοῖς χ. ὅτι … Xen. — благодарение богам, что …;ὀφεῖλαι πολλέν χάριν τινί Soph. — быть глубоко обязанным кому-л.;χάριν ἀμείβειν τινός Aesch. — отблагодарить за что-л.;8) награда, вознаграждение Aesch., Soph., Plat., Plut.9) благодать NT. - см. тж. χάριν См. χαριν -
6 χάρις
χάρις, ιτος, ἡ (Hom.+) acc. quite predom. χάριν, but χάριτα Ac 24:27; 25:9 v.l.; Jd 4 and pl. χάριτας Ac 24:27 v.l.; 1 Cl 23:1 (Eur., Hel. 1378; Hdt. 6, 41; X., Hell. 3, 5, 16; ins, pap; Zech 4:7; 6:14; EpArist 272, pl. 230.—B-D-F §47, 3; W-S. §9, 7; Mayser 271f; Thackeray 150; Helbing 40f; Mlt-H. 132.—It seems that χάρις is not always clearly differentiated in mng. fr. χαρά; Apollodorus [II B.C.]: 244 Fgm. 90 Jac. says in the second book περὶ θεῶν: κληθῆναι δὲ αὐτὰς ἀπὸ μὲν τ. χαρᾶς Χάριτας• καὶ γὰρ πολλάκις … οἱ ποιηταὶ τ. χάριν χαρὰν καλοῦσιν ‘the [deities] Charites are so called from χαρά [joy], for poets freq. equate χάρις with χαρά’. Cp. the wordplay AcPl Ha 8, 7 χαρᾶς καὶ χάριτος the house was filled with gaiety and gratitude.).① a winning quality or attractiveness that invites a favorable reaction, graciousness, attractiveness, charm, winsomeness (Hom.+; Jos., Ant. 2, 231) of human form and appearance παῖς λίαν εὐειδής ἐν χάριτι an exceptionally fine-looking and winsome youth AcPl Ha 3, 13. Of speech (Demosth. 51, 9; Ps.-Demetr. [I A.D.], Eloc. §127; 133; 135 al.; Eccl 10:12; Sir 21:16; Jos., Ant. 18, 208) οἱ λόγοι τῆς χάριτος (gen. of quality) the gracious words Lk 4:22. ὁ λόγος ὑμῶν πάντοτε ἐν χάριτι let your conversation always be winsome Col 4:6 (cp. Plut., Mor. 514f; s. also HAlmqvist, Plut. u. das NT ’46, 121f; Epict. 3, 22, 90). τὸ πρόσωπον αὐτοῦ χάριτος ἐπληροῦτο MPol 12:1 can also be placed here in case χάρις means nothing more than graciousness (s. 4 below); prob. also GJs 7:3 (s. 3b).② a beneficent disposition toward someone, favor, grace, gracious care/help, goodwill (almost a t.t. in the reciprocity-oriented world dominated by Hellenic influence [cp. e.g. OGI 669, 29] as well as by the Semitic sense of social obligation expressed in the term חֶסֶד [NGlueck, Das Wort ḥesed in alttestamentlichen Sprachgebrauche etc. 1927]. Of a different order and spirit is the subset of reciprocity known as Roman patronage, in which superiority of the donor over the client is clearly maintained)ⓐ act., that which one grants to another, the action of one who volunteers to do someth. not otherwise obligatory χάρις θεοῦ ἦν ἐπʼ αὐτό Lk 2:40. ἡ χάρις τοῦ θεοῦ (cp. τῇ τοῦ θεοῦ Κλαυδίου χάριτι OGI 669, 29) Ac 11:2 D; 14:26. τοῦ κυρίου 15:40.—Esp. of the beneficent intention of God (cp. χ. in reference to God: Apollon. Rhod. 3, 1005 σοὶ θεόθεν χάρις ἔσσεται; Dio Chrys. 80 [30], 40 χ. τῶν θεῶν; Ael. Aristid. 13 p. 320 D.; 53 p. 620; Sextus 436b; likew. in LXX, Philo, Joseph.; SibOr 4, 46=189; 5, 330; Ezk. Trag. 162 [Eus., PE 9, 29, 12].—χ. to denote beneficent dispensations of the emperor: OGI 669, 44 [I A.D.]; BGU 19 I, 21 [II A.D.] χάρ. τοῦ θεοῦ Αὐτοκράτορος; 1085 II, 4) and of Christ, who give (undeserved) gifts to people; God: δικαιούμενοι δωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι Ro 3:24. Cp. 5:15a, 20f; 6:1; 11:5 (ἐκλογή 1), 6abc; Gal 1:15 (διά A 3e); Eph 1:6f (KKuhn, NTS 7, ’61, 337 [reff. to Qumran lit.]); 2:5, 7, 8; cp. Pol 1:3; 2 Th 1:12; 2:16; 2 Ti 1:9; Tit 2:11 (ἡ χάρ. τοῦ θεοῦ σωτήριος; s. Dibelius, Hdb. exc. after Tit 2:14); 3:7; Hb 2:9 (χωρίς 2aα); 4:16a (DdeSilva, JBL 115, ’96, 100–103); 1 Cl 50:3; ISm 9:2; IPol 7:3. ἐν χάρ[ιτι θεοῦ] AcPl Ha 7, 23 (restoration uncertain). κατὰ χάριν as a favor, out of goodwill (cp. Pla., Leg. 740c; schol. on Soph., Oed. Col. 1751 p. 468 Papag.) Ro 4:4 (opp. κατὰ ὀφείλημα), 16.—The beneficence or favor of Christ: διὰ τῆς χάριτος τοῦ κυρίου Ἰησοῦ πιστεύομεν σωθῆναι Ac 15:11. Cp. Ro 5:15b; 2 Cor 8:9; 1 Ti 1:14; IPhld 8:1. On Ac 2:47 in this sense s. TAnderson, NTS 34, ’88, 604–10.ⓑ pass., that which one experiences fr. another (Arrian, Anab. Alex. 3, 26, 4) χάριν ἔχειν have favor 3J 4 v.l. πρός τινα with someone=win his respect Ac 2:47 (cp. 2a end; cp. Pind., O. 7, 89f χάριν καὶ ποτʼ ἀστῶν καὶ ποτὶ ξείνων grant him respect in the presence of his townfolk as well as strangers); παρά τινι (Appian, Bell. Civ. 2, 89 §376) Hm 10, 3, 1, cp. 5, 1, 5. εὑρεῖν χάριν παρά τινι (Philo, Leg. All. 3, 77, end) Lk 1:30; Hs 5, 2, 10; ἐνώπιόν τινος Ac 7:46; GJs 11:2 (JosAs 15:14). ἐν τοῖς μέλλουσι μετανοεῖν among those who are about to repent Hm 12, 3, 3. Ἰησοῦς προέκοπτεν χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις Lk 2:52 (an indication of exceptional ἀρετή, cp. Pind. above). Cp. Ac 4:33; 7:10 (ἐναντίον Φαραώ); Hb 4:16b.—ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν; what credit is that to you? Lk 6:32–34; s. D 1:3; 2 Cl 13:4. Cp. 1 Cor 9:16 v.l. In these passages the mng. comes close to reward (s. Wetter [5 below] 209ff w. reff.).—Also by metonymy that which brings someone (God’s) favor or wins a favorable response fr. God 1 Pt 2:19, 20.ⓒ In Christian epistolary lit. fr. the time of Paul χάρις is found w. the sense (divine) favor in fixed formulas at the beginning and end of letters (Zahn on Gal 1:3; vDobschütz on 1 Th 1:1; ELohmeyer, ZNW 26, 1927, 158ff; APujol, De Salutat. Apost. ‘Gratia vobis et pax’: Verb. Dom. 12, ’32, 38–40; 76–82; WFoerster, TW II ’34, 409ff; Goodsp., Probs. 141f. S. also the lit. s.v. χαίρω 2b). At the beginning of a letter χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη (sc. εἴη; New Docs 8, 127f) Ro 1:7; 1 Cor 1:3; 2 Cor 1:2; Gal 1:3; Eph 1:2; Phil 1:2; Col 1:2; 1 Th 1:1; 2 Th 1:2; Phlm 3; Rv 1:4; without ὑμῖν Tit 1:4. χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη πληθυνθείη 1 Pt 1:2; 2 Pt 1:2; 1 Cl ins. χάρις, ἔλεος, εἰρήνη 1 Ti 1:2; 2 Ti 1:2; 2J 3 (on the triplet cp. En 5:7 φῶς καὶ χάρις καὶ εἰρήνη).—At the end ἡ χάρις (τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ etc.) μεθʼ ὑμῶν (or μετὰ πάντων ὑμῶν etc.) Ro 16:20, 23 (24) v.l.; 1 Cor 16:23; 2 Cor 13:13; Gal 6:18; Eph 6:24; Phil 4:23; Col 4:18; 1 Th 5:28; 2 Th 3:18; 1 Ti 6:21; 2 Ti 4:22; Tit 3:15; Phlm 25; Hb 13:25; Rv 22:21; 1 Cl 65:2. ἔσται ἡ χάρις μετὰ πάντων τῶν φοβουμένων τὸν Κύριον GJs 25:2. ὁ κύριος τῆς δόξης καὶ πάσης χάριτος μετὰ τοῦ πνεύματος ὑμῶν B 21:9. χάρις ὑμῖν, ἔλεος, εἰρήνη, ὑπομονὴ διὰ παντός ISm 12:2. ἔρρωσθε ἐν χάριτι θεοῦ 13:2.③ practical application of goodwill, (a sign of) favor, gracious deed/gift, benefactionⓐ on the part of humans (X., Symp. 8, 36, Ages. 4, 3; Appian, Bell. Civ. 1, 49 §213; Dionys. Hal. 2, 15, 4) χάριν (-ιτα) καταθέσθαι τινί (κατατίθημι 2) Ac 24:27; 25:9. αἰτεῖσθαι χάριν 25:3 (in these passages from Ac χ. suggests [political] favor, someth. one does for another within a reciprocity system. Cp. Appian, Bell. Civ. 1, 108 §506 ἐς χάριν Σύλλα=as a favor to Sulla; ApcSed 8:1 οὐκ ἐποίησάς μοι χάριν=you did me no favor). ἵνα δευτέραν χάριν σχῆτε that you might have a second proof of my goodwill 2 Cor 1:15 (unless χάρις here means delight [so in poetry, Pind. et al., but also Pla., Isocr.; L-S-J-M s.v. χάρις IV; cp. also the quot. fr. Apollodorus at the beg. of the present entry, and the fact that χαρά is v.l. in 2 Cor 1:15]; in that case δευτέρα means double; but s. comm.). Of the collection for Jerusalem (cp. Appian, Bell. Civ. 3, 42 §173 χάριτας λαμβάνειν=receive gifts) 1 Cor 16:3; 2 Cor 8:4, 6f, 19 (DdeSilva, JBL 115, ’96, 101). Cp. B 21:7.—Eph 4:29 may suggest a demonstration of human favor (cp. Plut., Mor. 514e χάριν παρασκευάζοντες ἀλλήλοις), but a ref. to the means by which divine grace is mediated is not to be ruled out (s. b below).ⓑ on the part of God and Christ; the context will show whether the emphasis is upon the possession of divine favor as a source of blessings for the believer, or upon a store of favor that is dispensed, or a favored status (i.e. standing in God’s favor) that is brought about, or a gracious deed wrought by God in Christ, or a gracious work that grows fr. more to more (so in contrast to the old covenant Mel., P. 3, 16 al.). God is called ὁ θεὸς πάσης χάριτος 1 Pt 5:10, i.e. God, who is noted for any conceivable benefit or favor; cp. B 21:9.—χάριν διδόναι τινί show favor to someone (Anacr. 110 Diehl; Appian, Ital. 5 §10): τὸν δόντα αὐτῷ τὴν χάριν GJs 14:2. ταπεινοῖς δίδωσι χάριν (Pr 3:34) Js 4:6b; 1 Pt 5:5; 1 Cl 30:2; without a dat. Js 4:6a (Menand., Epitr. 231 S. [55 Kö.]). Perh. καὶ ἔβαλλε κύριος … χάριν ἐπʼ αὐτήν GJs 7:3 (but s. 1 above). The Logos is πλήρης χάριτος J 1:14. Those who belong to him receive of the fullness of his grace, χάριν ἀντὶ χάριτος vs. 16 (ἀντί 2). Cp. vs. 17. τὴν χάριν ταύτην ἐν ᾗ ἑστήκαμεν this favor (of God) we now enjoy Ro 5:2 (Goodsp.).—5:17; 1 Cor 1:4; 2 Cor 4:15 (divine beneficence in conversion); cp. Ac 11:23; 6:1; Gal 1:6 (by Christ’s gracious deed); 2:21; 5:4; Col 1:6; 2 Ti 2:1; Hb 12:15; 13:9; 1 Pt 1:10, 13; 3:7 (συνκληρονόμοι χάριτος ζωῆς fellow-heirs of the gift that spells life; s. ζωή 2bα); 5:12; 2 Pt 3:18; Jd 4; IPhld 11:1; ISm 6:2. Christians stand ὑπὸ χάριν under God’s gracious will as expressed in their release from legal constraint Ro 6:14f, or they come ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς χάριτος αὐτοῦ 1 Cl 16:17 (ζυγός 1). The proclamation of salvation is the message of divine beneficence τὸ εὐαγγέλιον τῆς χάριτος τοῦ θεοῦ Ac 20:24 or ὁ λόγος τῆς χάριτος αὐτοῦ (=τοῦ κυρίου) 14:3; 20:32. Even the gospel message can be called ἡ χάρις τοῦ θεοῦ 13:43; cp. 18:27; MPol 2:3. τὸ πνεῦμα τῆς χάριτος the Spirit from or through whom (God’s) favor is shown Hb 10:29 (AArgyle, Grace and the Covenant: ET 60, ’48/49, 26f).—Pl. benefits, favors (Diod S 3, 2, 4; 3, 73, 6; Sb 8139, 4 [ins of I B.C.] of Isis; Jos., C. Ap. 2, 190) 1 Cl 23:1.—Nelson Glueck, Das Wort ḥesed etc. 1927, but s. FAndersen, ‘Yahweh, the Kind and Sensitive God’: God Who is Rich in Mercy, ed. PO’Brien/DPeterson ’86.④ exceptional effect produced by generosity, favor. Of effects produced by divine beneficence which go beyond those associated with a specific Christian’s status (ins μεγάλαι χάριτες τοῦ θεου: FCumont, Syria 7, 1926, 347ff), in the congregations of Macedonia 2 Cor 8:1 and Corinth 9:14; cp. vs. 8; in Rome AcPl Ha 7, 8. The Christian confessor is in full possession of divine grace ISm 11:1. Paul knows that through the χάρις of God he has been called to be an apostle, and that he has been fitted out w. the powers and capabilities requisite for this office fr. the same source: Ro 1:5; 12:3; 15:15; 1 Cor 3:10; 15:10ab (for the subject matter cp. Polyb. 12, 12b, 3 αὐτὸν [Alex. the Great] ὑπὸ τοῦ δαιμονίου τετευχέναι τούτων ὧν ἔτυχεν=whatever he has received he has received from what is divine. [For this reason he does not deserve any divine honors.]); 2 Cor 12:9; Gal 2:9; Eph 3:2, 7f; Phil 1:7.—The χάρις of God manifests itself in various χαρίσματα: Ro 12:6; Eph 4:7; 1 Pt 4:10. This brings into view a number of passages in which χάρις is evidently to be understood in a very concrete sense. It is hardly to be differentiated fr. δύναμις (θεοῦ) or fr. γνῶσις or δόξα (q.v. 1b. On this subj. s. Wetter [5 below] p. 94ff; esp. 130ff; pap in the GLumbroso Festschr. 1925, 212ff: χάρις, δύναμις, πνεῦμα w. essentially the same mng.; PGM 4, 2438; 3165; Herm. Wr. 1, 32; Just., D. 87, 5 ἀπὸ χάριτος τῆς δυνάμεως τοῦ πνεύματος). οὐκ ἐν σοφίᾳ σαρκικῇ ἀλλʼ ἐν χάριτι θεοῦ 2 Cor 1:12. οὐκ ἐγὼ δὲ ἀλλὰ ἡ χάρις τοῦ θεοῦ σὺν ἐμοί 1 Cor 15:10c. αὐξάνετε ἐν χάριτι καὶ γνώσει τοῦ κυρίου 2 Pt 3:18; cp. 1 Cl 55:3; B 1:2 (τῆς δωρεᾶς πνευματικῆς χάρις). Stephen is said to be πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως Ac 6:8. Divine power fills the Christian confessor or martyr w. a radiant glow MPol 12:1 (but s. 1 above). As the typical quality of the age to come, contrasted w. the κόσμος D 10:6.⑤ response to generosity or beneficence, thanks, gratitude (a fundamental component in the Gr-Rom. reciprocity system; exx. fr. later times: Diod S 11, 71, 4 [χάριτες=proofs of gratitude]; Appian, Syr. 3, 12; 13. Cp. Wetter [below] p. 206f) χάριν ἔχειν τινί be grateful to someone (Eur., Hec. 767; X., An. 2, 5, 14; Pla., Phlb. 54d; Ath. 2, 1; PLips 104, 14 [I B.C.] χάριν σοι ἔχω) foll. by ὅτι (Epict. 3, 5, 10; Jos., C. Ap. 1, 270; 2, 49) Lk 17:9 (ERiggenbach, NKZ 34, 1923, 439–43); mostly of gratitude to God or Christ; χάρις in our lit. as a whole, in the sense gratitude, refers to appropriate respone to the Deity for benefits conferred (Hom., Pind., Thu. et al.; ins, pap, LXX; Jos., Ant. 7, 208) χάριν ἔχω τῷ θεῷ (POxy 113, 13 [II A.D.] χάριν ἔχω θεοῖς πᾶσιν.—Epict. 4, 7, 9) 2 Ti 1:3; foll. by ὅτι because 1 Ti 1:12 (Herm. Wr. 6, 4 κἀγὼ χάριν ἔχω τῷ θεῷ …, ὅτι; Jos., Ant. 4, 316); χάριν ἔχειν ἐπί τινι be grateful for someth. Phlm 7 v.l. (to humans). ἔχωμεν χάριν let us be thankful (to God) Hb 12:28 (the reason for it is given by the preceding ptc. παραλαμβάνοντες). Elliptically (B-D-F §128, 6; cp. Rob. 1201f) χάρις (ἔστω) τῷ θεῷ (X., Oec. 8, 16 πολλὴ χάρις τοῖς θεοῖς; Epict. 4, 4, 7 χάρις τῷ θεῳ; BGU 843, 6 [I/II A.D.] χάρις τοῖς θεοῖς al. in pap since III B.C..—Philo, Rer. Div. Her. 309) Ro 7:25; MPol 3:1. Foll. by ὅτι (X., An. 3, 3, 14 τοῖς θεοῖς χάρις ὅτι; PFay 124, 16 τοῖς θεοῖς ἐστιν χάρις ὅτι; Epict. 4, 5, 9) Ro 6:17. Foll. by ἐπί τινι for someth. (UPZ 108, 30 [99 B.C.]) 2 Cor 9:15. The reason for the thanks is given in the ptc. agreeing w. τῷ θεῷ 2:14; 8:16; 1 Cor 15:57 (cp. Jos., Ant. 6, 145; Philo, Somn. 2, 213). Thankfulness (Appian, Bell. Civ. 3, 15 §51 πρός τινα=toward someone) χάριτι in thankfulness 10:30. So prob. also ἐν τῇ χάριτι in a thankful spirit Col 3:16 (Dibelius, Hdb. ad loc.). πλησθῆναι χαρᾶς καὶ χάριτος AcPl Ha 8, 7. S. εὐχαριστέω, end. Also PSchubert, Form and Function of the Pauline Thanksgivings ’39.—OLoew, Χάρις, diss., Marburg 1908; GWetter, Charis 1913; AvHarnack, Sanftmut, Huld u. Demut in der alten Kirche: JKaftan Festschr. 1920, 113ff; NBonwetsch, Zur Geschichte des Begriffs Gnade in der alten Kirche: Harnack Festgabe 1921, 93–101; EBurton, Gal ICC 1921, 423f; WWhitley, The Doctrine of Grace ’32; JMoffatt, Grace in the NT ’31; RWinkler, D. Gnade im NT: ZST 10, ’33, 642–80; RHomann, D. Gnade in d. Syn. Ev.: ibid. 328–48; JWobbe, D. Charisgedanke b. Pls ’32; RBultmann, Theologie des NT ’48, 283–310 (Paul); HBoers, Ἀγάπη and Χάρις in Paul’s Thought: CBQ 59, ’97, 693–713; on 2 Cor 8: FDanker, Augsburg Comm. 2 Cor, 116–34; PRousselot, La Grâce d’après St. Jean et d’après St. Paul: SR 18, 1928, 87–108, Christent. u. Wissensch. 8, ’32, 402–30; JMontgomery, Hebrew Hesed and Gk. Charis: HTR 32, ’39, 97–102; Dodd 61f; TTorrance, The Doctrine of Grace in the Apost. Fathers, ’48; JRenié, Studia Anselmiana 27f, ’51, 340–50; CRSmith, The Bible Doctrine of Grace, ’56; EFlack, The Concept of Grace in Bibl. Thought: Bibl. Studies in Memory of HAlleman, ed. Myers, ’60, 137–54; DDoughty, NTS 19, ’73, 163–80.—B. 1166. DELG. M-M. EDNT. TW. Spicq. Sv. -
7 πειράω
πειράω, 1) im act., versuchen, sich bemühen, unternehmen, streben; πειρήσω, ὥς κ' ὔμμι κακὰς ἐπὶ Κῆρας ἰήλω, Od. 2, 316; so mit ὡς vrbdn Il. 4, 66. 71. 9, 181. 21, 459; τάχιστα πείρα, ὅπως κεν δὴ σὴν πατρίδα γαῖαν ἵκηαι, Od. 4, 545; – c. inf., τῷ μὲν ἐγὼ πειρήσω ἀλαλκεῖν μ υίας, Il. 19, 30, wie 8, 8; Soph. ὃν δὴ σὺ πειρᾷς ἐκβαλεῖν, O. R. 399, vgl. O. C. 1278; Ar. Equ. 515; Her. 6, 84; – c. gen., einen Versuch an Einem machen, ihn auf die Probe stellen, μή μευ πειράτω, Il. 9, 345, versuche mich nicht zu überreden, 24, 433; auch im feindlichen Sinne, es im Kampfe mit Einem aufnehmen, vom Löwen gesagt μήλων πειρήσοντα, Il. 12, 301 Od. 6, 134; ἐπείρα εὐνᾶς, Pind. N. 5, 30; eben so πόλιος πειρᾶν, sich an eine Stadt machen u. versuchen, ob man sie einnehmen kann, Her. 6, 82; χωρίου, einen Versuch, Angriff auf einen Platz machen, Thuc. 1, 61, vgl. 4, 70; τῶν τειχῶν πειρᾶν, 7, 12; auch ἐπὶ κώμην, einen Angriff machen auf, 4, 43; Eur. vrbdt auch εἰ Χάριτες πειρῶσί με, Cycl. 577. – Auch versuchen zu verführen, in Versuchung führen, setzen, κόρην, γυναῖκα πειρᾶν, zur Unzucht zu verführen suchen, Ar. Pax 747; vgl. Piers. Moeris p. 310; Ruhnk. zu Tim. p. 210; so τὴν παιδίσκην Lys. 1, 12; Xen. Cyr. 5, 2, 28; Pol. 10, 26, 3; auch pass., Ἁρμόδιος πειραϑεὶς ὑπὸ Ἱππάρκου Thuc. 6, 54; γέγραφε πειρώμνόν τινα τῶν καλῶν, Plat. Phaedr. 227 c; – πειρᾶν τὴν ϑάλατταν, das Meer auf Seeräuberei versuchen, Seeräuberei betreiben, dafür führt Schneider Lys. 6, 19 an, wo jetzt ναυκληρίᾳ ἐπιϑέμενος τὴν ϑάλατταν ἔπλει steht und man ἐπηλᾶτο vermuthet hat. – Sp. vrbdn es auch c. acc. der Sache, versuchen, πάντα πειρῶσι, Plut. adv. Col. 26. – 2) Häufiger im med., fut. πειράσομαι, dor. πειρασοῠμαι, Ar. Ach. 708, aor. ἐπειρασάμην, ion. u. ep. ἐπειρησάμην, u. bei Hom. häufig, in Prosa seltener, ἐπειράϑην, ep. ἐπειρήϑην, versuchen, einen Versuch, eine Probe machen, sich bemühen, sich versuchen; – a) absol., ἀλλ' ἄγ' ἐγὼν αὐτὸς πειρήσομαι ἠδὲ ἴδωμαι, Od. 6, 126, ich will selbst versuchen und sehen, nämlich ob Menschen in der Nähe sind, Il. 2, 193. 5, 129. 8, 18; τρὶς γὰρ τῇ γ' ἐλϑόντες ἐπειρήσανϑ' οἱ ἄριστοι, 6, 435; περί τινος, um Etwas sich bemühen, um einen Kampfpreis, περὶ αὐτῆς πειρηϑήτω, 23, 553; εὖ δ' ἔξοισϑα πειραϑεῖσά που, Soph. El. 1236; u. in Prosa, πειρασόμεϑα δὲ καὶ ἐροῦμεν, Plat. Phil. 13 c. – b) c. inf., ἐπειρᾶτο Κρονίδης ἐρεϑιζέμεν Ἥρην, Il. 4, 5; πειρασόμεσϑα πῆμ' ἀποστρέψαι νόσου, Aesch. Ag. 824. 1622; ἀντιδρᾶν πειράσομαι, Soph. O. C. 963, öfter; πειρῶ ἀνορϑοῠν σῶμ' ἐμόν, Eur. Bacch. 364, öfter; Her. 6, 138. 8, 100. 108. 9, 33; πειραϑέντες καταλαβεῖν, Thuc. 2, 5; πειρῶμαι καὶ τοὺς ἄλλους πείϑειν, Plat. Conv. 212 b; Phaedr. 272 c u, oft; πειράσομαι ἐπιδεῖξαι Lys. 25, 7, u. sonst; selten in dieser Vrbdg der aor. med., wie Thuc. 4, 60; – auch das partic. steht, νέοι ϑάλποντες ἐπειρῶντο, Od. 21, 184, vgl. 4, 417, wo das partic. nur die Art, das Mittel des Versuchs andeutet; ἐπειρᾶτο ἐπιών, Her. 1, 77, vgl. 84; ἵνα μὴ πειρῴατο βιώμενοι, damit sie nicht Gewalt versuchten, 4, 139; so auch Plat. Theaet. 190 e; πειρασόμεϑα ἐλέγχοντες, Antiph. 2 γ 1. – c) mit folgdm indirectem Fragesatz, ὡς ὅτε τις τροχὸν κεραμεὺς πειρήσεται, αἴ κε ϑέῃσιν, Il. 18, 601; πειράσομαι, ἐὰν δύνωμαι τῶνδε σ' ἐκλῠσαι πόνων, Aesch. Prom. 325; u. oft in Prosa, πειρώμεϑα, εἰ ἄρα τι λέγεις, Plat. Phaed. 95 b, Folgde; πειρᾷ μου, εἰ μέμηνα, Luc. D. D. 8, 1. – d) am häufigsten c. gen. (dann gew. aor. med.), Einen auf die Probe stellen, um zu sehen, was man von ihm zu halten hat, ihn ausforschen, ausfragen, um seine Zuverlässigkeit, Wahrhaftigkeit u. dgl. zu erproben; πειρᾷ ἐμεῖο, γεραιέ, Il. 24, 390. 433; πόσιος, Od. 23, 181; ἀλόχου, 13, 336; Τρώων, Il. 19, 70. 20, 352, im Kampfe; Φαίηκες ἐπειρήσαντ' Ὀδυσῆος, Od. 8, 23, u. sonst; Tragg.; πειρᾶσϑέ μου γυναικὸς ὡς ἀφράσμονος, Aesch. Ag. 1374; δαίμονος, 1648; Ch. 506; so auch Her. πειρώμεϑα τῆς Πελοποννήσο υ, wie im act., ἐπειρώατο κατὰ τὸ ἰσχυρὸν ἀλλήλων, 1, 76, wie πειρήσεσϑαι ἔμελλον ἀλλήλων, 2, 163; τί δεῖ ἡμᾶς πειρηϑῆναι ἀλλήλων; 4, 80 u. öfter, sich mit einander versuchen; πεπειραμένος Ἐράστου πλέονα ἢ σύ, da ich ihn besser kenne, als du, Plat. Ep. VI, 323 a, u. A.; oft bei sp. D., wie Ap. Rh. 3, 179. 185, ἀλλήλων ἀγανοῖς ἔπεσσι πείρηϑεν, 3, 1147; – aber auch c. gen. der Sache, seine Kraft versuchen, erproben, um zu erfahren, was man selbst vermag, σϑένεος, Il. 15, 359, χειρῶν καὶ σϑένεος, Od. 21, 282, ἥβης, Il. 23, 432; – ἔργου, sich an einer Arbeit veruchen, Od. 18, 369, ἀέϑλο υ, in einer Kampfübung sein Glück versuchen, Il. 23, 707. 753. 831 Od. 8, 100; παλαισμοσύνης, 8, 126; τόξου, νευρῆς, den Bogen, die Sehne versuchen, ob sie gut im ἔμελλον πειρήσεσϑαι, Geschosse, die sie bald versuchen sollten, d. i. deren tödtliche Gewalt sie bald aus eigener Erfahrung kennen lernen sollten; ähnl. Hes. πειρηϑῆναι ἔγχεος, Sc. 359, νηῶν, O. 662; πειρᾶτο μάχας, Pind. N. 1, 43, ἄϑλων, 9, 23, auch γνώμας, P. 4, 84; πειρωμένη τῶνδε τῶν ἔργων, Soph. El. 460; auch εἰ γῆς μὴ πεπείρασαι ξένης, frg. 516, von Einem, der noch nicht in der Fremde gewesen ist; κακῶν ἐλασσόνων πειρώμεναι πόλεις, Eur. Phoen. 1025; τῆς δίκης, 493; πειραϑέντες παντοίας Μούσης, Ar. Equ. 504; οὐ πεπειρημένοι πρότερον οἱ Αἰγύπτιοι Ἑλλήνων, Her. 4, 159; τῶν τειχῶν, Thuc. 2, 81, wie im act.; auch τῆς δουλείας πειρασάμενος, 5, 69; πείρασαι τοῠ ἐλέγχου οἷον ἐγὼ οἶμαι δεῖν εἶναι, Plat. Gorg. 474 a; πολλῶν κακῶν πεπειραμένοι, Lys. 5, 3; Folgende; πειραϑῆναι τοῦ πράγματος, Pol. 1, 20, 12, wie ὧν ἐπειράϑημεν Plat. Phaed. a. E.; ἁπάσης ὁδοῦ πεπειραμένος, Luc. Hermot. 46. – e) auch mit dem dat. der Sache, worin, womit man sich versucht, ἐγὼν ἔπεσιν πειρήσομαι, ich will einen Versuch machen mit Worten, Il. 2, 73, ἐγχείῃ, 5, 279, ποσί, sich mit den Füßen versuchen, d. i. an Schnelligkeit der Füße wetteifern, Od. 8, 120. 205; auch ἐν ἔντεσι, σὺν τεύχεσι πειρηϑῆναι, sich in der Waffenrüstung versuchen, in Waffen sein Glück versuchen, Il. 5, 220. 11, 386. 19, 384. 22, 381. – f) seltener c. acc., ἢ πρῶτ' ἐξερέοιτο ἕκαστά τε πειρήσαιτο, Od. 4, 119. 24, 238, ob er Jegliches ausforschte, wo einige alte Erklärer μυϑήσαιτο lesen wollten. – Ganz wie mit dem gen. vrbdt Pind. Διὸς ἄκοιτιν ἐπειρᾶτο, P. 2, 34. – Sp. πειρᾶσϑαί τι, Etwas versuchen, unternehmen, sich an Etwas machen.
-
8 συ-ζύγιος
συ-ζύγιος, poet. statt σύζυγος, 3 Endgn, verbunden; συζύγιαι Χάριτες, Eur. Hipp. 1147. Auch act., verbindend, Ἥρα, die Ehestifterinn, Stob. ecl. II p. 54.
-
9 σεμνός
σεμνός ( σέβομαι), ehrwürdig, verehrt, heilig; ursprünglich nur von Göttern u. ihnen angehörigen, geweihten Dingen; H. h. 12, 1. 28, 5. 30, 16; Θέτις, Pind. N. 5, 25; Χάριτες, Ol. 14, 8; σεμνὰ ϑεός, P. 3, 79, die Rhea. – In Athen heißen vorzugsweise σεμναὶ ϑεαί euphemistisch die Eumeniden, Aesch. Eum. 361. 993 Soph. El. 112 Ai. 824, vgl. O. C. 90. 459; Eur. Or. 410; Thuc. 1, 126; vgl. Br. Ar. Th. 224 Jac. A. P. p. 961; nicht Demeter u. Kora, Mein. Men. p. 346. – Ἄντρον, von der Höhle des Cheiron, Pind. P. 9, 30, wie Ol. 5, 18 die Höhle, in welcher Zeus erzogen wurde; δόμος, Tempel des Zeus, N. 1, 72; vgl. Θεάριον, N. 3, 69; ϑυσία, Ol. 7, 42, u. öfter; Tragg.: ὁ σεμνὸς ἑβδομαγέτας ἄναξ Ἀπόλλων, Aesch. Spt. 782; Ποσειδῶν, Soph. O. C. 55; Ἀϑάνα, 1092; ὄργια, Tr. 762, u. öfter; Ζεύς, Eur. I. T. 749, u. öfter μυστήρια, Hipp. 25; λόγοι, von Orakeln, Her. 7, 6. – Auch von Menschen und Sachen, ehrwürdig, παιᾶν' ἐφύμνουν σεμνόν, Aesch. Pers. 385; bes. von Herrschern, σεμνοὶ μὲν ἦσαν ἐν ϑρόνοις τόϑ' ἥμενοι, Ch. 969; σεμνὸς προςίκτωρ, Eum. 419; σεμνῷ τυράννῳ Καδμείων, Eur. Suppl. 384; ἱμάτια, Ar. Plut. 940 Ran. 1059; σεμνόν τι περιτιϑέναι τινί, schmücken, Xen. Cyr. 4, 5, 54; und adv., σεμνῶς κεκοσμημένος, prächtig, 6, 1, 6; auch σεμνῶς προεστάναι τινός, mit Würde, 8, 1, 43. – Auch tadelnd, vornehm thuend, prunkend, stolz, ὑπερήφανος, Phot.; τὰ σέμν' ἔπη κόλαζ' ἐκείνους, Soph. Ai. 1086; vgl. Eur. Hipp. 93 Med. 210; τί σεμνὸν καὶ πεφροντικὸς βλέπεις, Alc. 776; λόγοι, Ar. Vesp. 1174. – Plat. vrbdt σεμνὸν καὶ ἅγιον νοῠν, Soph. 249 a; ἡ σεμνὴ καὶ ϑαυμαστὴ ἡ τῆς τραγῳδίας ποίησις, Gorg. 502 a; οἱ μέγιστον δυνάμενοί τε καὶ σεμνότατοι ἐν ταῖς πόλεσιν, Phaedr. 257 d, u. sonst, gew. in gutem Sinne; u. adv., ἑαυτὸν δὴ λέγων μάλα σεμνῶς καὶ ἐγκωμιάζων, Phaedr. 258 a, vgl. Conv. 199 a; anständig, πορεύεσϑαι, neben ἐλευϑέρως, Rep. VIII, 563 c. Im Ggstz von ὁμιλητικός, Isocr. 1, 30, vgl. 2, 34; τὰ βασιλικώτατα καὶ σεμνότατα τῶν ἐκείνῳ πεπραγμένων, 4, 143; σεμνοτέραν τὴν πόλιν ποιεῖν ἀγάλμασι, Is. 5, 45; vgl. Dem. ἔνιοι τὰς ἰδίας οἰκίας τῶν δημοσίων οἰκοδομημάτων σεμνοτέρας εἰσὶ κατεσκευασμένοι, 3, 29, prachtvoller einrichten; tadelnd sagt er σὺ δὲ ὁ σεμνὸς ἀνὴρ καὶ διαπτύων τοὺς ἄλλους, 18, 258; σεμνῶς ὀνομάζειν, mit pomphaften Ausdrücken, ib. 35; Folgde; τὸ σεμνὸν καὶ ϑαυμάσιον τῆς προαιρέσεως, Pol. 16, 33, 4; σεμνοτάτην καὶ βελτίστην διάληψιν ἔχειν περί τινος, 2, 61, 8; κάλλιστα καὶ σεμνότατα προστῆναι τῆς βασιλείας, 15, 31, 2; ὅσα σεμνὰ καὶ ϑεῖα νομίζουσιν ἄνϑρωποι, Luc. patr. enc. 1. – Selbst von Fischen, prächtig, kostbar, Archestr. bei Ath. VII, 298 c, wie σεμνὸν τὸ βρῶμα Aristopho ib. 303 b. – Σεμνὴ νόσος, der Aussatz, auch die Pest, Schol. Ap. Rh. 1, 1019.
-
10 τρι-ζυγής
-
11 τοξο-βόλος
τοξο-βόλος, mit Bogen und Pfeilen schießend, Χάριτες Strat. 23 (XII, 181).
-
12 χαρο-ποιός
χαρο-ποιός, Freude machend, erfreuend, ϑυσίαι Eur. Hec. 917 u. Χάριτες Phoen. 800 f. L. statt χοροποιός, nach Pors.
-
13 χάρις
χάρις, ἡ, gen. χάριτος, acc. χάριν, bei sp. D. auch χάριτα, Mel. 85 u. Philp. Thess. 65. 73 (V, 149. IX, 254. 438), wie Her. 6, 41; vgl. χαίρω, eigtl. Alles, worüber man sich freu't, bes. – Anmuth, Liebreiz, Liebenswürdigkeit, liebliches, einnehmendes Wesen; zunächst – 1) von körperlicher Schönheit; Hom. ϑεσπεσίην δ' ἄρα τῷ γε χάριν κατέχευεν Ἀϑήνη, Od. 2, 12, u. sonst; κάλλεϊ καὶ χάρισι στίλβων Od. 6, 237; χάριν ἀμφιχέαι τινί Hes. O. 65; – auch von anmuthiger Redegabe, οὔ οἱ χάρις ἀμφιπεριστέφεται ἐπέεσσιν Od. 8, 175; und von schöner, kunstvoller Arbeit, χάρις δ' ἀπελάμπετο πολλή Il. 14, 183 Od. 18, 298; ἔργοισι χάριν καὶ κῦδος ὀπάζειν 15, 320; εὐμόρφων δὲ κολοσσῶν ἔχϑεται χάρις ἀνδρί Aesch. Ag. 406; einzeln auch bei Folgdn; μετὰ χαρίτων, mit Anmuth, Thuc. 2, 41. – Vgl. nom. pr. – 2) von der Gesinnung, Wohlwollen, Geneigtheit, Gunst, Huld; τινός, gegen Einen, Hes. O. 192; χάριν ἔχειν, in Gunst stehen, beliebt, angenehm sein; δι-πλῆν μὲν ἐξ ἐμοῦ κτήσει χάριν Soph. Phil. 1356; ἔγνωκα γὰρ τῆς παλαιᾶς χάριτος ἐκβεβλημένη Ai. 795; – bes. Erkenntlichkeit und Verpflichtung für genossenes Gutes, Dank; πᾶσι δέ κε Τρώεσσι χάριν καὶ κῦδος ἄροιο Il. 4, 95, Dank u. Ruhm von den Troern erndten; οὐδέ τίς ἐστι χάρις μετόπισϑ' εὐεργέων Od. 4, 695. 22, 319, Hes. Th. 503, Dank für Wohlthaten; seltner c. inf., οὐκ ἄρα τις χάρις ἦεν μάρνασϑαι δηΐοισιν ἐπ' ἀνδράσι Il. 9, 316. 17, 147, Dank dafür, daß Einer kämpft; ἄγει δὲ χάρις φίλων ποίνιμος ἀντὶ ἔργων ὀπιζομένα Pind. P. 2, 17; δοῦναι χάριν ἀντί τινος, seinen Dank wofür durch die That bezeigen, sich dankbar bezeigen, Il. 23, 650; u. so bei den Att. gew. χάριν ἀποδοῦναι, χάριτας ἀποδ., Is. 7, 10; ἀπονἔμειν, ἐκτίνειν, Aesch. Prom. 987 Ag. 795; ἄχαριν χάριν ἀντ' ἔργων μεγάλων ἀδίκως ἐπικρᾶναι Ag. 1524; ταῖς δ' ὑπουργῆσαι χάριν Prom. 638; ἡμῖν αὖ δὸς ἥντιν' αἰτούμεσϑα 823; χάριν ἀμεί. βειν τινός, Dank wofür abstatten, Ag. 711; χἠ χάρις προςκείσεται Soph. O. R. 232; χάριτας πα-τρῴας ἐκτίνων Eur. Or. 453; διπλῆ ἂν εἴη ἡ χάρις Plat. Prot. 310 a; χάριν διδόναι Legg. III, 702 a; ἀποδιδόναι Phaedr. 231 b, u. öfter, wie Xen. An. 1, 4,15 Cyr. 1, 2, 7 u. sonst. – Dagegen ἐγὼ δέ κέ τοι ἰδέω χάριν ἤματα πάντα, ich würde es dir Dank wissen immerdar, Il. 14, 235, wie χάριν ἀπομνήσασϑαί τινι Hes. Th. 503. In Prosa gew. χάριν εἰδέναι, γιγνώσκειν, ἐπίστασϑαί τινι, Einem Dank wissen, Plat. Prot. 310 a Apol. 20 a Xen. Cyr. 1, 3,14 u. öfter; χάριν προςείσομαι Ar. Vesp. 1420, wie Plat. Apol. 20 a; χάριν φέρειν τινί, Dank gegen Einen im Herzen tragen, Pind. OI. 11, 17; Eur. Or. 239 Med. 508; ἔχειν Plat. Prot. 328 d Gorg. 479 c; χάριν ὁμολογεῖν, seinen Dank bekennen, Dank sagen, χάριν ὀφεῖλαι, Dank schuldig sein, τοῖς ϑεοῖς Soph. Aut. 331; Plat. u. A.; χάριν καταϑέσϑαι τινί, sich bei Einem Dank verdienen, Her. 6, 41; vgl. Xen. Cyr. 8, 3,26; χάριν νικῶντι καταϑέμεν Pind. N. 7, 75; einfach ϑέσϑαι χάριν τινί Aesch. Prom. 784, wie Eur. Hec. 1211 Bacch. 770 El. 61; ἀνύσαι Soph. Trach. 991; παρέχειν O. C. 1494; χάριν ἀπαιτεῖν Eur. Hec. 276; χάριν λαμβάνειν, Dank empfangen, erndten, χάριν ἀπέχειν, auch κομίσασϑαι, seinen Dank weg haben, Dank geerndtet haben, Thuc. 3, 58; χάριτας ἀπολήψονται παρὰ τῶν δημοτῶν ἀξίας Inscr. 100; – χάρις τοῖς ϑεοῖς, ὅτι Xen. An. 3, 3,14. – 3) die Handlung der Gunst oder des Wohlwollens, Gunstbezeugung, Gefälligkeit, Wohlthat, übh. was Einem angenehm, erwünscht ist; χάριν φέρειν τινί, wie ἦρα u. ἐπίηρα φέρειν τινί, Einem etwas Angenehmes erzeigen, Il. 5, 211. 874. 9, 613. 21, 458; Ἀϑηναίων χάρις Pind. P. 1, 76; χάριν Διός, durch Zeus' Gnade und Gunst, 3, 95; προπράσσων χάριτος ὀργὰς λυπράς Aesch. Ch. 822; χάρις τιμήσεται Διὸς τόδ' ἐκπράξασα Ag. 567; u. so oft bei Her.; – χάριν δοῦναι, νέμειν, δρᾶσαι, eine Gnade, Gunst, Wohlthat erweisen, Soph. Ai. 1333 Ar. Av. 384 Thuc. 2, 40, Plut. Thes. 34; προςϑέσϑαι χάριν Soph. O. C 771; χάριν τίϑεσϑαί τινι = χαρίζεσϑαι, Lycurg. 148; τῶν Μεσσηνίων χάριτι πεισϑείς, aus Gefälligkeit gegen die Messenier, Thuc. 3, 95, wie χάριτι πείϑοντες ἢ μισϑῷ τοὺς κυρίους Plut. Lyc. 15; μὴ ἡμῶν τήν γε πρώτην αἰτησάντων χάριν ἀπαρνηϑεὶς γένῃ Plat. Soph. 217 c; ἐν χάριτι καὶ δωρεᾷ λαμβάνειν Pol. 1, 31, 6. – Bes. auch der Liebesgenuß, χάριν μνηστῆς ἰδεῖν, die Liebesgunst der Vermählten erfahren, kennen lernen, Il. 11, 243; u. so auch bei den Att., bes. im plur., z. B. Xen. Hier. 1, 34. 7, 6; χάριτας πράττειν, des Liebesgenusses pflegen, διὰ χαρίτων τῇ ὥρᾳ χρῆσϑαι, durch Liebesfreuden der Jugend genießen, Xen. Lac. 2, 12; auch χάριτες ἀφροδισίων ἐρώτων, Pind.; vgl. Plut. amat. p. 751, der aus Pind. P. 2, 43 anführt Κένταυρον ἄνευ χαρίτων ἐκ τῆς Ἥρας γενέσϑαι; so Plat. Phaedr. 254 a Legg. VIII, 840 d, χάριν ἔχειν τινί, sich Einem zum Liebesgenuß hingeben. – Uebh. 4) Genuß, Freude, Vergnügen, Wonne; so Pind. oft von der Siegesfreude; daher als Gegensatz von λύπη, Soph. El. 811; Eur. Hel. 661; οὐδεμίαν τῷ βίῳ χάριν ἔχω, ich habe keine Freude am Leben, Ar. Lys. 865; οὐδεμίαν σιτίοις χάριν οἶδ' ἐσϑίων Vesp. 869; u. in Prosa, χάριτός τινος καὶ ἡδονῆς ἀπεργασίας Plat. Gorg. 462 c, διὰ χάριτος καὶ παντάπασι δι' ἡδονῆς Soph. 222 e. – Verehrung, Huldigung, δαιμόνων δέ που χάρις, βιαίως σέλμα σεμνὸν ἡμένων Aesch. Ag. 175, vgl. 362. 761 Spt. 685; τιμή τε καὶ γέρα καὶ χάρις Plat. Euthyphr. 15 a. – 5) Absolut wird der acc. χάριν gebraucht, τινός, zu Jemandes Gunsten oder Vortheil, Einem zu Gefallen, χάριν Ἕκτορος, zu Hektors Gunsten, Il. 15, 744; ψεύδεσϑαι γλώσσης χάριν, lügen zu Gunsten der Zunge, ihr freien Spielraum gebend, Hes. O. 711; auch mit dem Artikel, τὴν Ἀϑηναίων χάριν, zu Gunsten der Athener, Her. 5, 99. – Bei den Att. nimmt es dann den Charakter einer Präposition mit dem gen. in der Bdtg um – willen, wegen, = ἕνεκα an u. steht dem gen. gewöhnlich nach, τοῦ χάριν, weswegen? Ar. Plut. 53; χάριν πλησμονῆς Plat. Phaedr. 241 c; οὗ χάριν εἴρηται Theaet. 208 d; συγχωρῶ τοῦ λόγου χάριν Rep. III, 475 a; Xen. u. Folgde; χάριν τῶν συγγεγραφότων Pol. 1, 64, 3; ἐμὴν χάριν, σὴν χάριν, wie mea, tua gratia, mir, dir zu Gefallen, meinetwegen, deinetwegen, Aesch. Pers. 1083; τὰν ἐμὰν χάριν Eum. 899; τὴν σὴν χάριν Soph. Ai. 1399, vgl. Ai. 176 Trach. 485; συγχωρητέον χάριν σήν Plat. Phaedr. 234 e; Soph. 242 b. – Pleonastisch steht τίνος χάριν ἕνεκα Legg. III, 701 d; vgl. Herm. de pleon. p. 202; Jac. Ach. Tat. p. 832. – Ἐν χάριτι, τινός u. τινί, zu Gunsten Jemandes, ἐν χάριτι κρίνειν τινά, aus Gunst, Vorliebe für Einen entscheiden, aus Parteilichkeit ihm den Sieg zuerkennen, Theocr. 5, 69; auch ποιῆσαί τινί τι ἐν χάριτι, Einem Etwas zu Gefallen od. zu Dank thun, ὅ τι ἄν σοι ποιοῦντες ἡμεῖς ἐν χάριτι μάλιστα ποιοῖμεν Plat. Phaedr. 115 b; – πρὸς χάριν, τινός, Jem. zu Gunst, zu Liebe, Pind. Ol. 8, 8, Soph. O. C. 1773; πρὸς χάριν διαλέγεσϑαι, oder ὁμιλεῖν τινι, Einem zu Gefallen, nach dem Munde reden, ihm Schmeicheleien sagen, ἢν τοῖσι πολλοῖς πρὸς χάριν λέγητέ τι Eur. Hec. 257; πρὸς χάριν λέγων Plat. Gorg. 521 d; πρὸς χάριν τινὸς πολιτεύεσϑαι Plut.; πρὸς χάριν ἀκούειν, Schmeicheleien hören, Pol. 2, 5; so οὐδὲν εἰς χάριν πράσσων Soph. O. R. 1353; ἐς σὴν χάριν Longin. subl. 1; – πρὸς χάριν μὲν οὐκ ἐρεῖς, κλάων δ' ἐρεῖς, mit Gutem, Soph. O. R. 1152, vgl. frg. 26; auch χάριτος ἕνεκα, Xen. Cyr. 4, 2,11; – auch πρὸς χάριν τινός = um Genuß od. Vergnügen wovon zu haben, πρὸς χάριν βορᾶς, πρὸς χάριν σαρκός, Soph. Ant. 30 Phil. 1141; u. fast ganz wie das einfache χάριν, um einer Sache willen, μὴ πρὸς ἰσχύος χάριν Eur. Med. 538; πρὸς χάριν ἢ ἀπέχϑειαν Luc. hist. conscr. 47; – διὰ χαρίτων εἶναι, γίγνεσϑαί τινι, mit Einem in wechselseitigem freundschaftlichem Verhältnisse stehen, wohlwollend od. liebreich gegen einander gesinnt sein, Xen. Hier. 9, 1. 2, der πρὸς ἔχϑραν ἄγειν u. δι' ἀπεχϑείας γίγνεσϑαι entggstzt; – μετὰ χάριτος, mit Gunst, καὶ ἐϑελοντὶ παραδόντες τὴν πόλιν Pol. 2, 22, 5 u. öfter. – Vgl. übrigens nom. pr. – [Hom. braucht im accus. χάριν die letzte Sylbe in der Vershebung zuweilen lang, wie Il. 5, 874. 11, 293.]
-
14 ΒΡΎω
ΒΡΎω (vgl. βλύω), nur praes. u. impf., 1) hervorsprossen, bes. vom üppigen Wachsen der Pflanzen; überströmen, von jeder Fülle (VLL. πηγάζειν, ἀνϑεῖν, αὔξεσϑαι), a) c. dat., von einem ἔρνος ἐριϑηλὲς ἐλαίης Iliad. 17, 56 καί τε βρύει ἄνϑεϊ λευκῷ (ἅπαξ εἰρημ.), strotzt von Blüthe; βίος βρύων μελίτταις καὶ προβάτοις καὶ στεμφύλοις Ar. Nubb. 46; übertr., ϑράσει Aesch. Ag. 167; vgl. Suppl. 996; Eur. Bacch. 107; Prosa, γῆ βρύουσα φυτοῖς Arist. u. Sp. – b) c. gen., δάφνης Soph. O. C. 16; νόσου Aesch. Ch. 59; p. bei Ath. II, 39 c; Alexis ib. IX, 367 f; Plat. Ax. 371 c; ὧραι παγκάρπου γονῆς βρύουσι Philostr. – c) erst bei K. S. mit acc., φωνὴ μυρία ἀγαϑὰ βρύουσα, von Heil überströmend, Chrys. Auch absolut, βρύων ϑάλλος Soph. El. 422; Xen. Cyn. 5, 12. – 2) in üppiger Fülle hervorsprossen lassen, Χάριτες ῥόδα βρύουσι Anacr. 44, 2; vgl. Theopomp. bei Ath. III, 77 e; Luc. Tragod. 117 u. a. Sp.
-
15 κελαδεννός
κελαδεννός, dor., dasselbe; ὕβρις Pind. I. 3, 26; ἔπεα P. 3, 113; Χάριτες P. 9, 92; also übh. tönend, klangreich.
-
16 ζεῦγος
ζεῦγος, τό, ein Joch od. Gespann Zugvieh, zwei zusammengejochte Rinder od. Maulthiere, Il. 18, 543; Ackergespann, βοεικόν Thuc. 4, 128; Plat. Lys. 208 b u. öfter, wie Sp.; auch Fuhrwerk, ζεύγεϊ κομίζεσϑαι Her. 1, 31; ἤλασε τὸ ζεῦγος 1, 59; μίσϑιον, Lohnkutsche, Plut. Ant. 6; ἐκπίπτειν ἐκ τῶν ζευγῶν Plat. Gorg. 516 e. Uebh. ein Paar, πεδέων χρυσέων δύο ζεύγεα Her. 3, 130; Ἀτρειδῶν Aesch. Ag. 44; ἐμβάδων Ar. Equ. 872; Ehepaar; ἐρωτικόν, Liebespaar, Luc. am. 11; κατὰ ζεῦγος, paarweis. Auch von mehr als zwei unter einander verbundenen od. zusammengehörenden Personen od. Dingen, τριπάρϑενον, drei jungfräuliche Schwestern, Soph. frg. 490, von den Chariten, die auch τριζυγέες Χάριτες heißen, Maced. ep. 33. So ist ein Drei- od. Viergespann gemeint bei Plat. Apol. 36 d, ἵππῳ ἢ ξυνωρίδι ἢ ζεύγει νικᾶν Ολυμπιάσιν, vgl. ζεῦγος τεϑρίππων Aesch. fr. 357.
-
17 καλλί-κομος
-
18 ξανθός
ξανθός (schwerlich von ξαίνω, verwandt mit ξουϑός), gelb, in mancherlei Abstufungen, gelblich, bräunlich, goldgelb, blond; nach Arist. de color. die Farbe des Feuers und der Sonne; nach Philox. prooem. gloss. χρυσοειδής, also goldgelb; Plat. sagt λαμπρόν τε ἐρυϑρῷ λευκῷ τε μιγνύμενον ξανϑὸν γέγονε, Tim. 68 b, u. vrbdt στίλβοντι καὶ ξανϑῷ χρώματι κοινωϑέν, 59 b. – Bei Hom. gewöhnliches Beiwort des Menelaos, der Blonde, von seinen Haaren; nach Anderen von der bräunlichen Leibesfarbe der Helden, deren Haut durch Sonnenbrand und durch die Einwirkung der Luft, da sie den ganzen Tag unter freiem Himmel zubrachten, gebräunt ist; es haben das Beiwort noch Meleager und Rhadamanthys. Da es aber Hom. auch von der Demeter und der Agamede, Il. 5, 500. 11, 740, Hes. u. A, auch von Frauen brauchen, so ist die erste Erkl. richtiger; es wird dem Achilleus auch ausdrücklich ξανϑὴ κόμη beigelegt, Il. 1, 197, 23, 141 (vgl, ξανϑὸς Ἀχιλεύς Pind. N. 3, 41), wie dem Odysseus ξανϑαὶ τρίχες, Od. 13, 391. 431. Daß blonde Haare als ein Schmuck idealer Jugendschönheit gegolten haben, sieht man daraus, daß der ewig jugendliche Apollo blond ist, u. daß auch auf der attischen Bühne blondes Haar das Kennzeichen der Heldenjünglinge blieb. – Ξανϑαὶ ἵπποι, salbe, isabellfarbene Stuten, Il. 9, 407. 11, 680 (vgl. auch nom. propr.). – Pind. nennt die Athene ξανϑά, N. 10, 7, wie die Χάριτες, 5, 54; auch den Löwen, frg. 261; βοῶν ξανϑὰς ἀγέλας, P. 4, 149; ἴων ξανϑαῖσι καὶ παμπορφύροις ἀκτῖσι, Ol. 6, 55; Aesch. ξανϑῆς ἐλαίας καρπός, Pers. 609; vom Wein, Soph. fr. 257; bei Eur. häufig vom Haare, auch Ἁρμονία ξανϑά, Med. 834; auch in Prosa überall; ξανϑοτέρα, Plat. Rep. X, 617 a; bei den Aerzten ξανϑὴ χολή; bei sp. D. auch, wie ξουϑός, Beiwort der Biene. – Bei Paul. Aeg. ist ξανϑή auch eine Salbe.
-
19 ἀγανός
ἀγανός, ή, όν (von ΓΑ, γάνος, mit Α-ΓΑμαι zusammenhängend), freundlich, mild, Hom. βασιλεύς Od. 2, 236. 5, 8, δῶρα Il. 9, 1 13, bes. βέλεα, die milden Geschosse des Apollo und der Artemis, welche schnellen, sanften Tod bringen; 9, 499 erkl. man εὐχωλαί besänftigende Bitten, doch vgl. εὐχωλῇς ἀγανῇσι χαίρετε Od. 13, 357; μύϑοις ἀγανοῖσι παραυδήσας 15, 53; ἀγανοῖς ἐπέεσσιν ἐρήτυε φῶτα ἕκαστον Il. 2, 180, cf 189 u. 24, 772; – ἀγανοῖσι παρεψύχοντ' ἐπέεσσι Theocr. 13, 54; ἀγαναὶ φωναί Mnesim. com.; ἐλπίς Aesch. Ag. 161; ἀγανᾷ ὀφρύϊ γελάσας, mit freundlicher Braue lachen, Pind. P. 9, 33; λόγοι 4, 151; χάριτες I. 3, 8, u. s. w.; Noss. 7 πρόσωπον (VI, 353); – Compar., ἀγανώτερον βλέπειν Arist. Lys. 885; ἀγανώτατος Hes. Th. 468; – Adv. ἀγανῶς, Noss. 10 (IX, 665).
-
20 ἀεί-ζωος
ἀεί-ζωος, stets lebendig, τιμή Plat. Ep. 8, 356 a; Χάριτες Alc. Mss. (Plan. 7); στέφανος, immer grün, Ant. Sid. 70 (VII, 14); τό, Hauslauch, φυτὸν ἀειϑαλές Theophr.
См. также в других словарях:
Χάριτες — Αρχαίες ελληνικές μυθικές προσωποιήσεις της χάρης και της ομορφιάς, τις οποίες θεωρούσαν κόρες του Δία και της Ευρυνόμης. Κανονικά ήταν 3: η Αγλαΐα (που παντρεύτηκε τον θεό Ήφαιστο), η Ευφροσύνη και η Θάλεια· αλλά σε πολλές παραδόσεις αναφέρονται … Dictionary of Greek
Χάριτες — Χάρις grace fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
χάριτες — χάρις grace fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Хариты — (Χάριτες) см. Грации … Энциклопедический словарь Ф.А. Брокгауза и И.А. Ефрона
Oi Treis Harites — The three stars of the series. From left to right: Mina Adamaki (Eirini) Anna Panayiotopoulou (Olga) Nena Menti (Maria) Genre Comedy Creat … Wikipedia
χάρη — Η με διάταγμα του Προέδρου της Δημοκρατίας μη εκτέλεση ή ελάττωση ποινής που επιβλήθηκε με αμετάκλητη καταδικαστική απόφαση. Θεωρείται ιδιότυπος θεσμός και είναι προνόμιο του αρχηγού του κράτους, ο οποίος επεμβαίνει με αυτό τον τρόπο στον τομέα… … Dictionary of Greek
GRATIAE — I. GRATIAE Portus, Haure de Grace, urbs permunita, cum valida arce, in Norm. Vide Portus Gratiae. II. GRATIAE vocatae sunt a Latinis, quae a Graecis Charites, aliorum parentum filiae ab aliis scriptoribus creditae sunt. Hesiod. in Theogonia illas … Hofmann J. Lexicon universale
αγλαΐα — Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Μία από τις τρεις Χάριτες, κόρη του Δία και της Ευρυνόμης, προσωποποίηση της ευθυμίας. Κατά τον Ησίοδο ήταν η νεότερη από τις τρεις Χάριτες και σύζυγος του Ηφαίστου. 2. Σύζυγος του Αμυθάονα, από τον οποίο γέννησε… … Dictionary of Greek
Хариты — или Грации (Χάριτες, Gratiae). Богини красоты, женской прелести и светлой радости. Они были дочери Зевса. Их считалось три: Аглая (блестящая), Эфрозина (веселая) и Фалин (цветущая). Хариты в дружбе с музами и сопровождают Афродиту, которая без… … Энциклопедия мифологии
ευφροσύνη — I Μυθολογικό πρόσωπο. Μία από τις τρεις Χάριτες, αδελφή της Αγλαΐας και της Θάλειας, κόρη του Δία και της Ευρυνόμης ή Αυτονόης. Άλλη παράδοση την αναφέρει ως κόρη της Νύχτας και του Ερέβους. II Όνομα αγίων της Ανατ. Ορθόδοξης Εκκλησίας. 1. Ε. η… … Dictionary of Greek
θάλεια — Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Μία από τις Χάριτες. Ήταν κόρη της Ευρυνόμης ή Ευρυδόμης και του Δία, αδελφή της Ευφροσύνης και της Αγλαΐας. 2. Μία από τις εννέα Μούσες. Θεωρείτο κόρη της Μνημοσύνης και του Δία, προστάτιδα της ευθυμίας. 3. Κόρη… … Dictionary of Greek