-
61 δεσπότης
δεσπότης, ου, ὁ (s. prec. entry; Sappho 97, 8 D. [95, 8 EVoigt ’71], Pind., Hdt.+) voc. δέσποτα① one who has legal control and authority over persons, such as subjects or slaves, lord, masterⓐ of slaves (Pla., Parm. 133d, Leg. 757a al.; Paroem. Gr.: Zenob. [Hadrian] 2, 81 τ. ἰδίους δεσπότας et al.; Tat. 4, 1) 1 Ti 6:1f; Tit 2:9; Phlm subscr.; 1 Pt 2:18; Hs 5, 2, 2. A slave metaphor is present in some of the pass. in 1b, AChang, BiblSacra 142, ’85, 52–63.ⓑ of subjects. Ruler of a city Hs 1:6.—Esp. of God (Eur., Hipp. 88; X., An. 3, 2, 13; Pla., Euthyd. 302d and oft. in Gk. writings incl. Herm. Wr. 16:3 [p. 264, 14 Sc.]; OGI 619, 3; UPZ 1, 1 [IV B.C.]; PGM 36, 227 δέσποτα; LXX; TestAbr A I p. 77, 12 [Stone p. 2]; Artapanus: 726 Fgm. 3, 22 Jac. [in Eus., PE 9, 27, 22]; Ezk. Trag. 124; 188 [in Eus., PE 9, 29, 11]; Philo, Rer. Div. Her. 22ff [PKatz, Philo’s Bible, ’50, 59f]; Jos., Bell. 7, 323, Ant. 8, 111; 18, 23; Just., A II, 6, 2 al.) Lk 2:29; Ac 4:24; Rv 6:10; 1 Cl 7:5; 9:4; 11:1; 24:1, 5; 36:2, 4; 40:1 al.; B 1:7; 4:3; Dg 8:7; Hv 2, 2, 4f; Hs 1:9; δ. ἁπάντων (cp. Job 5:8; Wsd. 6:7; 8:3; Sir 36:1; TestJos 1:5; Herm. Wr. 5, 4; PGM 3, 589; 4, 1164; 12, 250; δ. τῶν ὅλων Jos., Ant. 1, 72 and Just., D. 140, 4 [sim. Tat. 12, 4]; τοῦ παντὸς δ. Did., Gen. 99, 22) 1 Cl 8:2; 20:11; 33:2; 52:1; [ὁ τῶν ὅλ]ων δεσπότης Ox 1081, 36f (Coptic SJCh 90, 15); δ. καὶ δημιουργὸς τῶν ὅλων θεός Dg 8:7; τοῦ πάντων δ. GJs 11:2; ὁ δ. μου 23:3 (but s. deStrycker ad loc.). Of Christ Lk 13:25 P75; 2 Pt 2:1; Jd 4 (δεσπ. and κύριος as Jos., Ant. 20, 90).② one who controls a thing, owner of a vessel 2 Ti 2:21; of honey Hm 5, 1, 5.—B. 1330. Schmidt, Syn. 116–24. DELG. M-M. TW. Sv. -
62 κατοικέω
κατοικέω (s. four next entries) fut. κατοικήσω; 1 aor. κατῴκησα; pf. inf. κατῳκηκέναι (Just., D. 79, 2); aor. pass. subj. κατοικηθῶ LXX (s. οἰκέω; Soph., Hdt.+).① to live in a locality for any length of time, live, dwell, reside, settle (down) intr.ⓐ w. the place indicated by ἔν τινι (X., An. 5, 3, 7; IHierapJ 212 τῶν ἐν Ἱεραπόλει κατοικούντων Ἰουδαίων; PMagd 25, 2 [221 B.C.]; PTebt 5, 180; Lev 23:42; Gen 14:12; Philo, Sobr. 68; Jos., Vi. 31; PMert 63, 9) Lk 13:4 v.l.; Ac 1:20 (cp. Ps 68:26); 2:5 v.l. (for εἰς s. below); 7:2, 4a, 48; 9:22; 11:29; 13:27; 17:24; Hb 11:9; Rv 13:12; B 11:4; IEph 6:2; Hs 3:1. Also used w. εἰς and acc. (Ps.-Callisth. 1, 38, 3 εἰς φθαρτὰ σώματα ἀθανάτων ὀνόματα κατοικεῖ; schol. on Soph., Trach. 39 p. 281 Papag.; B-D-F §205; Rob. 592f) Mt 2:23; 4:13; Ac 2:5; 7:4b. εἰς τὰ τείχη Hs 8, 7, 3. εἰς τὸν πύργον 8, 8, 5. εἰς τὸν αἰῶνα τὸν ἐρχόμενον Hs 4:2. ἐπὶ τῆς γῆς live on the earth Rv 3:10; 6:10; 8:13; 11:10ab; 13:8, 14ab; 14:6 v.l.; 17:8. ἐπὶ παντὸς προσώπου τῆς γῆς live on the whole earth Ac 17:26. ἐπὶ ξένης (i.e. χώρας) Hs 1:6. ποῦ, ὅπου Rv 2:13ab. Abs. (CB I/2, 461 nos. 294 and 295 οἱ κατοικοῦντες Ῥωμαῖοι) ὑπὸ πάντων τῶν (sc. ἐκεῖ) κατοικούντων Ἰουδαίων by all the Jews who live there Ac 22:12.ⓑ in relation to the possession of human beings by God, Christ, the Holy Spirit, and other transcendent beings, virtues, etc. (cp. Wsd 1:4; TestDan 5:1, TestJos 10:2f) ὁ θεὸς κ. ἐν ἡμῖν B 16:8. Of Christ Eph 3:17; cp. Hm 3:1. Of the Holy Spirit Hm 5, 2, 5; 10, 2, 5; Hs 5, 6, 5; ὁ κύριος ἐν τῇ μακροθυμίᾳ κ. m 5, 1, 3. ἐν αὐτῷ κ. πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος Col 2:9; cp. 1:19; ἐν οἷς δικαιοσύνη κ. 2 Pt 3:13 (cp. Is 32:16). ἡ μακροθυμία κατοικεῖ μετὰ τῶν τ. πίστιν ἐχόντων patience dwells with those who have faith Hm 5, 2, 3. Of spirit control or possession Mt 12:45; Lk 11:26 (κ. ἐκεῖ as Palaeph. 39 p. 44, 4).② to make something a habitation or dwelling by being there, inhabit τὶ someth. (Demosth., Ep. 4, 7 τ. Ἰνδικὴν χώραν; Ps.-Aristot., Mirabilia 136; SIG 557, 17 τ. Ἀσίαν; PMagd 9, 1 [III B.C.]; PTor 4, 8 [117 B.C.] τὴν αὐτὴν πόλιν; Gen 13:7; Ezk 25:16; Philo, Leg. All. 3, 2; Jos., Vi. 27 Δαμασκόν) Ἰερουσαλήμ Lk 13:4; Ac 1:19; 2:14; 4:16. Cp. 2:9 (cp. Diod S 18, 11, 2 Μεσσήνιοι καὶ οἱ τὴν Ἀκτὴν κατοικοῦντες); 9:32, 35; 19:10, 17. οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν the inhabitants of the earth Rv 12:12 v.l.; 17:2. κ. πόλεις (Hdt. 7, 164) Dg 5:2. οἰκίας πηλίνας 1 Cl 39:5 (Job 4:19). ὅλον τὸν κόσμον Hs 9, 17, 1. Of God ὁ κ. τὸν ναόν the One who dwells in the temple (cp. Jos., Bell. 5, 458f) Mt 23:21; cp. Js 4:5 v.l.—DELG s.v. οἶκος II C. M-M. TW. -
63 τίθημι
τίθημι (Hom.+) and its by-form τιθέω (Hv 1, 1, 3 and 2, 1, 2 as historical present; B-D-F §321; s. Rob. 318); impf. 3 sg. ἐτίθει, 3 pl. ἐτίθεσαν Mk 6:56 and ἐτίθουν as v.l.; Ac 3:2; 4:35; Hv 3, 2, 7 (B-D-F §94, 1; Mlt-H. 202); fut. θήσω; 1 aor. ἔθηκα (B-D-F §95, 1; Rob. 308; 310); 2 aor. subj. θῶ, impv. 2 pl. θέτε, inf. θεῖναι, ptc. θείς; pf. τέθεικα.; plpf. ἐτεθείκει (Just., D. 78, 5). Mid.: fut. θήσομαι; 2 aor. ἐθέμην. Pass.: fut. 3 pl. τεθήσονται Jer 13:16; 1 aor. ἐτέθην; pf. τέθειμαι, ptc. τεθειμένος (Nicol. Dam.: 90 Fgm. 130, 18 p. 401, 3 Jac.) J 19:41; Hs 9, 15, 4 (on the pf. s. B-D-F §97, 2). The middle is gener. not different in mng. fr. the act. (B-D-F §316, 1; s. Rob. 804f). The semantic boundaries of this multivalent verb are quite flexible.① to put or place in a particular location, lay, putⓐ act. and pass.: gener.α. w. acc. lay (away), set up, put (away) ποῦ τεθείκατε αὐτόν; where have you laid him? J 11:34 (as early as Hom. τιθέναι has the special sense lay away, bury); cp. Mk 16:6; J 19:42; 20:2, 13, 15. Pass. (ApcMos 42 ποῦ μέλλοι τεθῆναι τὸ σῶμα αὐτῆς) Mk 15:47; Lk 23:55. ὅπου ἦν τεθείς GPt 12:51. λίθον Ro 9:33 (Is 28:16 ἐμβαλῶ); 1 Pt 2:6; pass. B 6:2. θεμέλιον lay a foundation Lk 14:29; 1 Cor 3:10f (in imagery).—Of stones ἐξώτεροι ἐτέθησαν they were placed on the outside Hs 9, 8, 3; 5a (cp. c); 7. ἐν ἰσχύι τέθεικεν τὴν σάρκα αὐτοῦ κύριος the Lord (God) has set his (Christ’s) flesh in strength B 6:3a; cp. b (Is 50:7).β. w. the acc., oft. supplied fr. the context, and a prepositional expr. closely related to the verb (Herodas 4, 34 τιθέναι εἰς τοὺς λίθους ζοήν [ sic]) εἰς κρύπτην put someth. in a cellar Lk 11:33. εἰς μνημεῖον lay in a tomb Ac 13:29; cp. Rv 11:9. Of stones τιθ. εἰς τ. οἰκοδομήν put into the building Hv 3, 2, 7. Pass. Hs 9, 4, 5; 9, 6, 8; cp. 9, 5, 4. Opp. ἐκ τῆς οἰκοδομῆς ἐτέθησαν they were put out of the building 9, 8, 1. ἔμπροσθέν τινος GPt 4:12. ἔν τινι (Gen 50:26; Jos., Ant. 14, 124; TestJob 20:9): ἐν μνημείῳ Mt 27:60; cp. Mk 6:29; 15:46; Lk 23:53; Ac 7:16. Pass. J 19:41.—Mk 6:56; Ac 9:37. ἐνώπιόν τινος (1 Km 10:25) Lk 5:18. ἐπί τινος (X., Cyr. 8, 8, 16; Ezk 40:2; JosAs 3:11; Jos., Ant. 6, 15) 8:16b; J 19:19; Ac 5:15; Rv 10:2; GPt 3:8; 6:21; 12:53. ἐπί τινι 8:32. ἐπί τι (Ps 20:4; 1 Km 6:8; TestAbr B 5 p. 109, 18 [Stone p. 66]; JosAs 16:11; ParJer 9:32; Mel., P. 14, 90) Mk 4:21b; Lk 6:48 (θεμέλιον; s. α above); 2 Cor 3:13. Esp. τὰς χεῖρας ἐπί τι or ἐπί τινα (cp. Ps 138:5) Mk 8:25 v.l.; 10:16: τὴν δεξιάν Rv 1:17. θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπʼ αὐτόν Mt 12:18 (=ἔδωκα Is 42:1; τ. τὸ πνεῦμα as Is 63:11). παρά τι (Plut., Mor. 176e; 3 Km 13:31) Ac 4:35, 37 v.l.; 5:2. πρός τι (JosAs 8:4 πρὸς τὸ στῆθος) 3:2; 4:37. ὑπό τι Mt 5:15; Mk 4:21; cp. 1 Cor 15:25 (s. 5aα). ὑποκάτω τινός (Jer 45:12) Lk 8:16a.—Mt 22:44 (Ps 109:1); Mk 12:36.ⓑ special expressionsα. act. explain in what figure of speech can we present (the Reign of God)? (i.e., how shall I put it?) Mk 4:30.β. act. take off, give up in Joh. lit. take off, remove τὰ ἱμάτια (Hdt 1, 10, 1 τ. τὰ εἵματα; cp. Herodas 5, 62; Plut., Alc. 195 [8, 2]; Jos., Bell. 1, 390 τ. τὸ διάδημα and s. ἱμάτιον 3) J 13:4. τὴν (ἑαυτοῦ) ψυχήν lay down or give (up) one’s life 10:11 and 15 (both v.l. δίδωμι), 17, 18ab (ApcSed 1:5 τὴν ψυχὴν θῇ ὑπὲρ τῶν φίλων; EFascher, Z. Auslegg. v. J 10:17, 18: Deutsche Theol. ’41, 37–66); 13:37f; 15:13; 1 J 3:16ab (Appian, Bell. Civ. 4, 68 §289 δεξιάς; SibOr 5, 157 τ. simply=δίδωμι).γ. act. show deference to τιθέναι τὰ γόνατα (σοι γόνυ τίθημι γαίᾳ Eur., Troad. 1307; also in Lat.: genua ponere Ovid, Fasti 2, 438; Curt. 8, 7, 13; B-D-F §5, 3b) bend the knee, kneel down Mk 15:19; Lk 22:41; Ac 7:60; 9:40; 20:36; 21:5; Hv 1, 1, 3; 2, 1, 2.δ. act. place before someone, serve (X., Mem. 3, 14, 1; JosAs 15:14 τράπεζαν καὶ ἄρτον Just., A I, 66, 4) οἶνον J 2:10 (Bel 11 Theod. οἶνον θές).ε. act. and mid. have (in mind) θέτε ἐν ταῖς καρδίαις w. inf. foll. make up (your) minds Lk 21:14. Mid. ἔθεντο ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν they kept in mind (the obj. acc. is supplied by the immediate context) Lk 1:66 (1 Km 21:13). The same expr.= come to think of someth., contrive someth. in one’s mind 21:14 v.l.; Ac 5:4. Likew. ἔθετο ὁ Παῦλος ἐν τῷ πνεύματι w. inf. foll. Paul resolved 19:21. θέσθε εἰς τὰ ὦτα ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους Lk 9:44.ζ. act. and mid. effect someth., arrange for someth. τ. ἐπί τινος foll. by the acc. and inf. ordain by means of someone that … B 13:6.—τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ὑποκριτῶν θήσει (μέρος 2) Mt 24:51; cp. Lk 12:46. Mid. w. acc. (GrBar 2:1 [of God]; Appian, Bell. Civ. 2, 106 §442 εὐχὰς τίθεσθαι=offer prayers) βουλήν reach a decision (βουλή 2a) Ac 27:12.η. mid. put (in custody) τίθεσθαί τινα ἐν τηρήσει Ac 5:18; ἐν (τῇ) φυλακῇ (Gen 41:10; 42:17) Mt 14:3 v.l.; Ac 5:25; εἰς φυλακήν (PPetr II, 5a, 3 [III B.C.]) 12:4; εἰς τήρησιν (w. the acc. easily supplied) 4:3. ἐν σωτηρίῳ place in safety, cause to share salvation (w. acc. to be supplied) 1 Cl 15:6 (Ps 11:6).θ. act. provide (an example) ὑπόδειγμά τινος τιθ. set up an example of someth. 2 Pt 2:6 (cp. Jos., Ant. 17, 313 παράδειγμα τῆς ἀρετῆς τιθέναι). Those persons are added, in the dat., to whose advantage or disadvantage the example is given: τιθέναι πρόσκομμα τῷ ἀδελφῷ Ro 14:13 (πρόσκομμα 2b). σκοπὸν τοῖς νέοις θήσομεν 2 Cl 19:1.② act. to lay aside/deposit (money), put aside, store up, deposit a t.t. term of commercial life (Demosth. 52, 3 ἀργύριον al.; Hyperid. 5, 4; Theocr., Epigr. 14, 2; Plut., Mor. 829b; pap) opp. αἴρειν you withdraw what you did not deposit Lk 19:21; cp. vs. 22. ἕκαστος παρʼ ἑαυτῷ τιθέτω each one is to put aside at home 1 Cor 16:2.③ to assign to some task or function, appoint, assignⓐ τιθέναι τινὰ εἴς τι place/appoint someone to or for ( to function as) someth. (for the construction cp. Ael. Aristid. 53 p. 636 D.: τοὺς οὐκ ὄντας νόμους εἰς νόμους τ.) τέθεικά σε εἰς φῶς ἐθνῶν Ac 13:47 (Is 49:6); pass.: εἰς ὸ̔ ἐτέθην ἐγὼ κῆρυξ 1 Ti 2:7; 2 Ti 1:11. Also τιθ. τινὰ ἵνα appoint someone to … J 15:16.ⓑ mid. τίθεσθαι τινὰ εἴς τι appoint someone to or for someth. Dg 6:10. W. acc. easily supplied 1 Ti 1:12.ⓐ establish, give, of a law (τιθέναι νόμον since Soph., El. 580; IAndrosIsis, Kyme 4; the mid. τίθεσθαι νόμον since Hdt. 1, 29. Both oft. in Pla.; likew. Diod S 5, 83, 5, where the act. as well as the mid. is used of law. The act. also EpArist 15; Jos., C. Ap. 1, 316, Ant. 16, 1; Ath. 34, 2. The mid. also Appian, Bell. Civ. 3, 55 §228; Jos., C. Ap. 1, 269; 2, 273; Ar. 13, 7) only in the pass. (as Pla., Leg.; 4, 705d al.; Jos., C. Ap. 2, 184; Just., D. 11, 2; Ath. 33, 1) ὁ νόμος ἐτέθη Gal 3:19 D.ⓑ mid. w. acc. fix, establish, set καιροὺς οὓς ὁ πατὴρ ἔθετο times which the Father has fixed Ac 1:7. θέμενος ἐν ἡμῖν τὸν λόγον τῆς καταλλαγῆς as he established among us the word of reconciliation (=entrusted to us … ; cp. Ps 104:27 ἔθετο ἐν αὐτοῖς τ. λόγους) 2 Cor 5:19. ὁ θεὸς ἔθετο τὰ μέλη God has arranged the parts of the body 1 Cor 12:18.⑤ to cause to undergo a change in experience/condition, make, consignⓐ act. or pass., either w. a double acc. of the obj. and of the pred. (Hom.+; X., Cyr. 4, 6, 3; Lucian, Dial. Marin. 14, 2; Aelian, VH13, 6; Lev 26:31; Is 5:20; Wsd 10:21; Jos., Ant. 11, 39) or in the form τιθέναι τινὰ εἴ τι (cp. 3a).α. make someone ὸ̔ν ἔθηκεν κληρονόμον πάντων Hb 1:2. πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε Ro 4:17 (Gen 17:5). ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου until I make your enemies a footstool for your feet (Ps 109:1): Mt 22:44 v.l.; Lk 20:43; Ac 2:35; Hb 1:13; the same quotation introduced with ἄχρι οὗ θῇ 1 Cor 15:25; pass. Hb 10:13 (on this expr. cp. Plut., Mor. 1097c [HAlmqvist, Pl. u. das NT ’46, 104]). Consign, act. εἰ κόλασιν 1 Cl 11:1; pass. of those who refuse to believe the word εἰ ὸ̔ καὶ ἐτέθησαν 1 Pt 2:8; of Paul’s obligation to accept his destiny at Rome εἰς τοῦτο γὰρ ἐτέθην AcPl Ha 7, 15. Cp. 3a.β. make someth. (Mimnermus 1, 10 D.2 cause someth. to become someth. [adj.]: ‘God has made old age vexatious’) ἀδάπανον θήσω τὸ εὐαγγέλιον 1 Cor 9:18.ⓑ mid. w. a double acc. make someone someth. (Appian., Illyr. 13 §37 φίλον τίθεσθαί τινα; schol. on Pind., O. 1, 58b; 2 Macc 5:21; Ath. 12, 2. S. also Tyrtaeus [VII B.C.] 8, 5 D.3 of the man who is called upon to hate his own life [in battle]: ἀνὴρ ἐχθρὴν ψυχὴν θέμενος) Ac 20:28 (CClaereboets, Biblica 24, ’43, 370–87); 1 Cor 12:28. τίθεσθαι τινὰ εἲ τι consign someone to someth. ὀργήν 1 Th 5:9.—B. 832. DELG. M-M. EDNT. TW. -
64 κτίζω
κτίζω (s. three next entries) 1 aor. ἔκτισα; pf. inf. ἐκτικέναι (Just., D. 41, 1). Pass.: fut. κτισθήσομαι LXX; 1 aor. ἐκτίσθην; pf. ἔκτισμαι (Hom.+) to bring someth. into existence, create, in our lit. of God’s creative activity (LXX, pseudepigr.; Eupolem. Hist. [II B.C.]: 723 Fgm. 2, 31 Jac. [in Eus., PE 9, 31]; Philo, Decal. 97; Jos., Bell. 3, 369; 379, Ant. 1, 27; Just.; SibOr 3, 20; IDefixWünsch 4, 1; PGM 5, 98ff) τὶ someth. 1 Ti 4:3. κτίσιν Mk 13:19. τὸν οὐρανὸν καὶ τὰ ἐν αὐτῷ the heaven and what is in it Rv 10:6. δημιουργὸν … ᾧ τοὺς οὐρανοὺς ἔκτισεν through whom (God) created the heavens Dg 7:2 (on the dat. s. Kühner-G. §425, 7; cp. Menand., Dyscolus 156). τὰ πάντα (Herm. Wr. 13, 17) 4:11a; D 10:3; cp. Rv 4:11b. ὁ θεὸς ὁ τὰ πάντα κτίσας Eph 3:9; Hm 1:1; cp. Hs 5, 5, 2. Pass. Col 1:16ab (cp. ἐν 4a). ὁ θεὸς κτίσας ἐκ τοῦ μὴ ὄντος τὰ ὄντα what is from what is not Hv 1, 1, 6 (cp. Iren. 4, 38, 3 [Harv. II 295, 9]). τὸν κόσμον Hv 1, 3, 4. τὸν κόσμον ἕνεκα τοῦ ἀνθρώπου m 12, 4, 2. τὰ ἔθνη Hs 4:4. τὸν λαόν Hs 5, 6, 2. τὴν οἰκουμένην 1 Cl 60:1 (cp. Ps 88:12). Pass. ἐκτίσθη ἀνήρ 1 Cor 11:9. τῶν ὑπὸ τοῦ θεοῦ κτισθέντων … καλῶς κτισθέντα Dg 4:2. στοιχείων … ἐκτισμένων 8:2. Of the Christian community imaged as transcending time πάντων πρώτη ἐκτίσθη Hv 2, 4, 1; πρὸ ἡλίου καὶ σελήνης ἐκτισμένης 2 Cl 14:1 (cp. Ps 71:5). Of the angels οἱ πρῶτοι κτισθέντες v 3, 4, 1; Hs 5, 5, 3. Abs. ὁ κτίσας the Creator (Jos., Bell. 3, 354) Ro 1:25; Mt 19:4 (v.l. ποιήσας). ὁ τὰ πάντα κτίσας the Creator of the universe Hs 7:4 (PGM 13, 62 τὸν πάντα κτίσαντα; 983).—Also of the Spirit τὸ πνεῦμα τὸ κτίσαν πᾶσαν τὴν κτίσιν Hs 5, 6, 5.—Of the divine creative activity w. regard to the inner life: of pers. who were κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς created (by God) in Christ Jesus for good deeds Eph 2:10. In ref. to Gen 1:26f: ἵνα τοὺς δύο κτίσῃ ἐν αὐτῷ εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον in order that he (Christ) might make them both (Israelites and non-Israelites) one new being (or humanity) in him vs. 15; τὸν καινὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ θεὸν κτισθέντα ἐν δικαιοσύνῃ the new being, created in the likeness of God in righteousness 4:24. Corresp. τὸν νέον (ἄνθρωπον) τὸν ἀνακαινούμενον εἰς ἐπίγνωσιν κατʼ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτόν the new being, renewed in knowledge according to the image of its Creator Col 3:10. ἐγενόμεθα καινοί, πάλιν ἐξ ἀρχῆς κτιζόμενοι we became new, created again from the beginning B 16:8. καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοί 1 Cl 18:10 (Ps 50:12). τῷ θεῷ τῷ κτίσαντι ἡμᾶς 2 Cl 15:2. Fig. ὁ … κτίσας τὸ δένδρον τοῦτο Hs 8, 2, 9 (cp. 8, 3, 2). S. on ἐκλογή, end, and Teschendorf under γίνομαι 2a.—PKatz, The mng. of the root קנה: JJS 5, ’54, 126–31.—DELG. M-M. TW. Sv. -
65 μερίζω
μερίζω (μέρος) Att. fut. μεριῶ 1 Cl 16:13; LXX; 1 aor. ἐμέρισα; pf. μεμέρικα; 1 aor. mid. inf. μερίσασθαι. Pass.: 1 fut. μερισθήσομαι LXX; 1 aor. ἐμερίσθην; pf. μεμέρισμαι (‘divide, separate’ X.+)① to separate into parts, divideⓐ of an amount of money, mid. μερίζεσθαί τι μετά τινος share someth. with someone (Demosth. 34, 18; cp. Jos., Ant. 1, 169 τὶ πρός τινα) Lk 12:13.ⓑ of pers. or states, act. and pass., transf. senseα. divide (Mel., P. 56, 407 ἄνθρωπος ὑπὸ τοῦ θανάτου μεριζόμενος; Tat. 26, 2 μερίζοντες τὴν σοφίαν; Procop. Soph., Ep. 17 ψυχὴ μεριζομένη) μεμέρισται ὁ Χριστός; has Christ been divided? 1 Cor 1:13 (GWhitaker, Chrysostom on 1 Cor 1:13: JTS 15, 1914, 254–57). Divide ὑμᾶς IMg 6:2. βασιλεία, πόλις, οἰκία μερισθεῖσα καθʼ ἑαυτῆς a kingdom, city, family divided against itself, disunited Mt 12:25. ἐφʼ ἑαυτὸν ἐμερίσθη he is disunited vs. 26; cp. Mk 3:24–26. Abs. ὁ γαμήσας μεμέρισται the married man (i.e., his attention) is divided, since he tries to please the Lord and his wife at the same time 1 Cor 7:34.β. take a part (from a whole), separate μερίσας … ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ χριστοῦ ἔπεμψεν εἰς τοὺς προφήτας (God) took a portion of the spirit of Christ and dispatched it into the prophets AcPlCor 2:10.ⓐ distribute τί τισιν someth. to some people (PTebt 302, 12; POxy 713, 29; Pr 19:14; Just., D. 104, 2 ἐμέρισαν ἑαυτοῖς … τὰ ἱμάτια; cp. A I, 35, 8 ἐμερίσαντο ἑαυτοῖς [διεμερίσαντο Mt 27:35]) τοὺς δύο ἰχθύας πᾶσιν Mk 6:41. Without dat. τῶν ἰσχυρῶν μεριεῖ σκῦλα he will distribute the spoils of the strong 1 Cl 16:13 (Is 53:12).ⓑ deal out, assign, apportion τί τινι someth. to someone (Polyb. 11, 28, 9; Diod S 13, 22, 8 μ. τινὶ τὸν ἔλεον; UPZ 19, 20 [163 B.C.]; 146, 38; Sb 8139, 19f [ins I B.C., of Isis] πᾶσι μερίζεις, οἷσι θέλεις, ζωὴν παντοδαπῶν ἀγαθῶν; PGM 13, 635 μέρισόν μοι ἀγαθά; Sir 45:20; ApcMos 15; EpArist 224 [θεός]) ἑκάστῳ μέτρον πίστεως Ro 12:3. κατὰ τὸ μέτρον τοῦ κανόνος οὗ ἐμέρισεν ἡμῖν ὁ θεὸς μέτρου according to the measure of the limit (or area) that God has assigned us 2 Cor 10:13. ᾧ δεκάτην ἀπὸ πάντων ἐμέρισεν Ἀβραάμ to whom Abraham apportioned a tenth of everything Hb 7:2. W. dat. of the pers. alone (En 27:4) ἑκάστῳ ὡς ἐμέρισεν (v.l. μεμέρικεν) ὁ κύριος 1 Cor 7:17.—DELG s.v. μείρομαι. M-M. -
66 ὁμολογέω
ὁμολογέω (ὁμόλογος ‘of one mind’) impf. ὡμολόγουν; fut. ὁμολογήσω; 1 aor. ὡμολόγησα. Pass.: aor. 3 sg. ὡμολογήθη (Just.); pf. ὡμολόγηται (Just.) (Soph., Hdt.+)① to commit oneself to do someth. for someone, promise, assure (Hdt., Pla. et al.; IGR IV, 542, 6f [Phryg.] εὐχὴν …, ἣν ὡμολόγησεν ἐν Ῥώμη; Jos., Ant. 6, 40 ‘consent’) ἐπαγγελίας ἧς (by attr. of the rel. for ἥν) ὡμολόγησεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ promise that God had made to Abraham Ac 7:17; μεθʼ ὅρκου ὁμ. w. aor. inf. foll. (B-D-F §350; Rob. 1031f) promise with an oath Mt 14:7. Solemnly promise, vow ὁ … ὁμολογήσας μὴ γῆμαι ἄγαμος διαμενέτω Agr 18.② to share a common view or be of common mind about a matter, agree (Hdt. 2, 81 of similarity in cultic rites; Pla., Sym. 202b ὁμολογεῖταί γε παρὰ πάντων μέγας θεὸς εἶναι=there is general agreement that [Love] is a great god; prob. Cleanthes in his definition of τὸ ἀγαθόν: Coll. Alex. p. 229, no. 3, 7; 4 Macc 13:5 reach a conclusion together; pap; Sext. Emp., Adv. Eth. 218 agreement on a subject; Iren. 1, 26, 2 [Harv. I 212, 5] οἱ … Ἐβιωναῖοι ὁμ. μὲν τον κόσμον ὑπὸ τοῦ ὄντως θεοῦ γεγονέναι; Theoph. Ant. 2, 4 [p. 102, 10]) ὁμολογοῦσιν τὰ ἀμφότερα they agree (with one another) on all of them Ac 23:8 (but s. 3a below). This meaning readily shades into③ to concede that something is factual or true, grant, admit, confess (Just., D. 80, 1 admission of someth. in an argument; sim. 110, 1)ⓐ gener., to admit the truth of someth. (Pla., Prot. 317b ὁμολογῶ σοφιστὴς εἶναι; Jos., Ant. 3, 322 an admission of factuality by enemies; Just., D. 2, 5 ὡμολόγησα μὴ εἰδέναι admission of ignorance) agree, admit καθάπερ καὶ αὐτὸς ὡμολόγησας Dg 2:1. ὁμολογήσαντες ὅτι ξένοι εἰσίν admitting that they were (only) foreigners Hb 11:13. ὁμολογοῦμεν χάριν μὴ εἰληφέναι we admit that we have not received grace IMg 8:1. For Ac 23:8 s. 2 above.ⓑ w. a judicial connotation: make a confession, confess abs. MPol 6:1; 9:2. τί τινι: ὁμολογῶ δὲ τοῦτό σοι, ὅτι Ac 24:14. Foll. by acc. and inf. ὡμολόγησεν ἑαυτὸν Χριστιανὸν εἶναι MPol 12:1 (cp. w. inf. foll.: Just., A II, 13, 2 Χριστιανὸς εὑρεθῆναι … ὁμολογῶ; Theoph. Ant. 2, 8 [p. 118, 7] ὁμ. αὐτὰ τὰ πλάνα πνεύματα εἶναι δαίμονες). Cp. John the Baptist’s action in reply to questioning by the authorities καὶ ὡμολόγησεν καὶ οὐκ ἠρνήσατο καὶ ὡμολόγησεν ὅτι (dir. disc. follows) J 1:20 (cp. Plut., Mor. 509e in interrogation; the contrast ὁμ. and ἀρνεῖσθαι as Thu. 6, 60, 3; Phalaris, Ep. 147, 3 ὁμολογοῦμεν κ. οὐκ ἀρνησόμεθα; Aelian, NA 2, 43; Jos., Ant. 6, 151; cp. MPol 9:2 and many of the passages given below).ⓒ w. focus on admission of wrongdoing (X., An. 1, 6, 7; Ps.-Aristot., Mirabilia 152 ὁμολογοῦντες ἃ ἐπιώρκησαν; Arrian, Anab. 7, 29, 2 [s. ἴασις 2]; Jos., Ant. 6, 151) ἐὰν ὁμολογῶμεν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν if we confess our sins 1J 1:9 (cp. Appian, Liby. 79 §369 ὁμολογοῦντες ἁμαρτεῖν; Sir 4:26; ApcSed 13:3 [abs.]; ὁμ. τὸ ἁμάρτημα Did., Gen. 93, 6; ins fr. Sardis: ὁμολογῶ τ[ὸ| ἁμάρτημ]α Μηνί=I confess my sin to Men, s. FSteinleitner, Die Beicht 1913, p. 46 no. 20, 4f=ILydiaKP p. 15, no. 25). S. ἐξομολογέω 2a.④ to acknowledge someth., ordinarily in public, acknowledge, claim, profess, praiseⓐ of a public declaration as such (Herodian. 4, 4, 5 [fr. Steinleitner, p. 109, s. 3c] expression of thanks) ὁμολογήσω αὐτοῖς ὅτι (w. dir. disc. foll.) I will say to them plainly Mt 7:23. W. inf. foll. (X., Mem. 2, 3, 9; Jos., Ant. 9, 254) θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰδέναι they claim to know God Tit 1:16 (opp. ἀρνεῖσθαι, s. 3b).ⓑ of profession of allegiance (ὁμολογῶ εἶναι χριστιανός Theoph. Ant. 1, 1 [p. 58, 11])—Esp. of confessing Christ, or the teaching of his community/church; w. double acc. (B-D-F §157, 2; 416, 3; Rob. 480.—Jos., Ant. 5, 52; Just., A II, 5, 1 εἰ θεὸν ὡμολογοῦμεν βοηθόν, D. 35, 2 Ἰησοῦν ὁμολογεῖν καὶ κύριον καὶ χριστόν) ἐὰν ὁμολογήσῃς κύριον Ἰησοῦν if you confess Jesus as Lord Ro 10:9 (cp. τὸν Δία ὁμ. θεόν Orig., C. Cels. 5, 46, 7). αὐτὸν ὁμ. Χριστόν confess that he is the Messiah J 9:22. ὁμ. αὐτὸν σαρκοφόρον ISm 5:2. ὁμ. Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν σαρκὶ ἐληλυθότα acknowledge that Jesus Christ has come in the flesh 1J 4:2; cp. 2J 7. W. acc. and inf. (Isocr., Or. 4, 100, 61d; Aelian, VH 1, 27; Orig., C. Cels. 1, 41, 9) ὁμ. Ἰησοῦν Χρ. ἐν σαρκὶ ἐληλυθέναι Pol 7:1a; 1J 4:2 v.l. ὁμ. τὴν εὐχαριστίαν σάρκα εἶναι τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰ. Χρ. ISm 7:1. W. ὅτι foll. (Isocr., Or. 11, 5, 222d, but w. mng. 2; Just., D. 39, 6) ὁμ. ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ 1J 4:15. ὁμ. ὅτι κύριον ἔχετε Hs 9, 28, 7 (opp. ἀρν.). W. a single acc. of the pers. whom one confesses, or whom one declares to be someth. that is revealed by the context (Just., D. 35, 1, 2 Ἰησοῦν … ὁμολογεῖν; Did., Gen. 176, 13 ὁ γὰρ ὁμολογῶν τὸν θεὸν ἐν Χριστῷ τοῦτο ποιεῖ; Theoph. Ant. 3, 9 [p. 222, 13] θεὸν ὁμ.): ὁμ. τὸν υἱόν 1J 2:23 (opp. ἀρν. as Mel., P. 73, 537 ἀπαρνήσω τὸν ὁμολογήσαντά σε). μὴ ὁμ. τὸν Ἰησοῦν 4:3 (s. λύω 4, end). Cp. 2 Cl 3:2a. τινὰ ἔν τινι someone by someth. ἐν τοῖς ἔργοις 4:3; cp. 3:4. ἐὰν ὁμολογήσωμεν διʼ οὗ ἐσώθημεν if we confess him through whom we were saved 3:3. The acc. (αὐτόν) is supplied fr. the context J 12:42; cp. Hs 9, 28, 4.—W. acc. of thing ὁμ. τὸ μαρτύριον τοῦ σταυροῦ Pol 7:1b. ὁμ. τὴν καλὴν ὁμολογίαν 1 Ti 6:12 (ὁμ. ὁμολογίαν=‘make a promise’: Pla., Crito 52a; Jer 51:25; but = ‘bear testimony to a conviction’: Philo, Mut. Nom. 57, Abr. 203).—Instead of acc. of pers. we may have ἔν τινι confess someone, an Aramaism (s. Mlt-H. 463f; B-D-F §220, 2; EbNestle, ZNW 7,1906, 279f; 8, 1907, 241; 9, 1908, 253; FBurkitt, Earliest Sources for the Life of Jesus 1910, 19f). ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων whoever confesses me before people Mt 10:32a; sim. Lk 12:8a. But 2 Cl 3:2 uses the acc. when it quotes this saying (s. above.—In these last three pass. opp. ἀρν.). Jesus’ acknowledgment of the believer on judgment day complements this confession: ἐν αὐτῷ Mt 10:32b; Lk 12:8b. αὐτόν 2 Cl 3:2b (opp. ἀρν. in all these pass.—GBornkamm, D. Wort Jesu vom Bekennen [Mt 10:32]: Pastoraltheologie 34, ’39, 108–18). τὸ ὄνομα αὐτοῦ Rv 3:5.—Abs. pass. στόματι ὁμολογεῖται with the mouth confession is made Ro 10:10.ⓒ praise w. dat. ( Dio Chrys. 10 [11], 147; B-D-F §187, 4; Rob. 541. In the LXX ἐξομολογεῖσθαι τῷ θεῷ. S. ἐξομολογέω 4.) καρπὸς χειλέων ὁμολογούντων τῷ ὀνόματι αὐτοῦ the fruit of lips that praise his name Hb 13:15.—B. 1267. DELG s.v. ὁμό. M-M. TW. Sv. -
67 μετά
μετά (mit μέσος verwandt, wie mit u. mitten, vgl. μέτασσαι, μεταξύ), poet. auch μεταί, äol. u. dor. πεδά, Adverbium und Präposition.
Als Adverbium: – a) eigentlich in der Mitte, mittenunter; πολέας ὀλέσαντ' αἰζηοὺς τοὺς ἄλλους, μετὰ δ' υἱὸν ἐμόν, unter ihnen, mit ihnen zusammen auch meinen Sohn, Il. 15, 67, vgl. 2, 446; ἃς τοὺς ἡγεμόνες διεκόσμεον ἔνϑα καὶ ἔνϑα –· μετὰ δὲ κρείων Ἀγαμέμνων, 2, 476; u. so auch τεῖχος μέν ῥ' ἄλοχοι – ῥύατ' ἐφεσταότες· μετὰ δ' ἄνερες, οὓς ἔχε γῆρας, und mit ihnen, so daß sie aber nicht getrennt zu denken, sondern mitten unter ihnen, die Alten, 18, 514. – b) hinterdrein; πρόσϑε μὲν ἱππῆας, μετὰ δὲ νέφος εἵπετο πεζῶν, Il. 23, 133; μηδ' ἅμα πάντες· πρῶτος ἐγώ, μετὰ δ' ὔμμες, Od. 21, 230; u. von der Zeit, μετὰ γάρ τε καὶ ἄλγεσι τέρπεται ἀνήρ, hinterher freu't sich auch über Leiden der Mann, 15, 400, vgl. Il. 1, 48. 15, 67; Pind. P. 4, 64; μετὰ δέ so oft bei Her., z. B. 1, 128. 171, u. von Sp. bei Luc., z. B. Gymnas. 1; auch Aesch. Ag. 737 τὸ δυσσεβὲς γὰρ ἔργον μετὰ μὲν πλείονα τίκτει kann man hierher ziehen. Folgt aber ein Verbum, so nimmt man gewöhnlich eine Tmesis an, die gerade bei diesem Worte sich sehr häufig findet. S. die compp.
Als Präposition: mitten unter, zwischen, c. gen., dat. u. acc.
A) c. genit. – 1) vom Orte, immitten, zwischen, unter; gew. bei Verbis der Ruhe, aber auch bei Verbis der Bewegung; μετ' ἄλλων λέξο ἑταίρων, lege dich mitten unter die Gefährten hin, Od. 10, 320; μετὰ δμώων πῖνε καὶ ἦσϑε, unter den Knechten trank u. aß er, 16, 140; πολλῶν μετὰ δούλων, Aesch. Ag. 1007; τῶν μέτα παλλόμενος, unter, mit diesen loosend, Il. 24, 400; so auch τὸν μετ' ἄστρων Ζῆνα, Eur. Phoen. 1013. – Daher 2) in Gemeinschaft, Verbindung mit Einem Etwas thun, besonders wo Einer dem Andern beisteht; zum Unterschiede von σύν, der freilich nicht überall hervortritt, immer an ein Untereinander, nicht ein streng geschiedenes Nebeneinander zu denken; daher gew. der plur. oder ein Collectivum dabeisteht; μετὰ Βοιωτῶν ἐμάχοντο, Il. 13, 700, öfter; Hes. Th. 392; Dem. vrbdt τὸν ἀγῶνα μεϑ' ὑμῶν μᾶλλον ποιήσασϑαι ἢ πρὸς ὑμᾶς. So μετὰ τοῦδ' ὅτι χρὴ πάσχειν ἐϑέλω, Aesch. Prom. 1069; μετὰ νεκρῶν κείσομαι, Eur. Hec. 209; μετὰ τριῶν τέταρτος, Pind. Ol. 1, 60. Daher μόνος im Ggstz von μετά τινος, Xen. An. 7, 3, 13, vgl. 5, 4, 34, wie Soph. εἴτε τις εἷς ὢν λέληϑεν εἴτε πλειόνων μέτα, G. R. 247; vgl. μετ' οὐδενὸς ἀνδρῶν ναίων, in keines Menschen Gesellschaft, Soph. Phil. 1091; ὃς μετὰ ζώντων ὅτ' ἦν, als er unter den Lebenden war, 1296. – So besonders μετά τινος εἶναι, στῆναι, mit Einem sein, auf Jemandes Seite sein, ihm beistehen, bes. von politischen Parteiungen; Ar. Pax 766 Ach. 668; Thuc. 3, 56. 7, 57 u. öfter; Xen. Cyr. 2, 4, 7; τοὺς μεϑ' ἑαυτοῦ στρατιώτας, An. 1, 3, 9, seine Soldaten, u. so öfter οἱ μετὰ Κύρου, ohne weiteren Zusatz, die von seiner Partei sind, unter ihm stehen; οἱ μετ' αὐτοῦ, Plat. Prot. 315 b; – μετ' Ἀϑηναίης, mit Athene's Beistand, H. h. 19, 2; μὴ ϑεῶν μέτα, Soph. Ai. 930; μετὰ ϑεῶν, mit der Götter Hülfe, διάγειν, καϑῆσϑαι, Plat. Phaed. 81 a Rep. II, 359 e. – Daher 3) das Mittel, durch welches Etwas ausgeführt wird, vermittelst, mit Hülfe, durch oder mit; μετὰ τοῦ σώματος μηδὲν καϑαρῶς γνῶναι, Plat. Phaed. 66 e; μετὰ λόγου τε καὶ ἐπιστήμης, durch das Wissen, Soph. 265 e, öfter; μετὰ πλείστων πόνων καὶ ἀγώνων ἐλευϑέραν ἐποίησαν τὴν Ἑλλάδα, vermittelst mühseliger Kämpfe, Lys. 2, 55; μετὰ ἀδικίας κτᾶσϑαι, durch Unrecht oder auf unrechte Weise, Xen. An. 2, 6, 18, wie μετὰ τοῦ δικαίου καὶ καϑήκοντος, Pol. 4, 74, 3; μετὰ κηρύγματος ἀϑροίζειν, durch Heroldsruf, 1, 49, 9; ἔοικε ἡ ἡδονὴ πολλάκις οὖ μετὰ δόξης ὀρϑῆς, ἀλλὰ μετὰ ψεύδους γίγνεσϑαι, vermittelst eines Truges, aus einem Truge, Plat. Phil. 37 e. – 4) von begleitenden Umständen einer Handlung, wo selten mit recht entspricht, häufig ein genitiv. oder ein adjectiv. den Sinn am einfachsten wiedergiebt; μετὰ φιλοχόρου κιϑάρας, mit der Cither, unter Citherbegleitung, Eur. I. A. 1037 (wohin man auch μεϑ' ὅπλων, Or. 572 I. A. 65, mit den Wassen, zieht; Soph. vrbdt πολλῶν μεϑ' ὅπλων, σὺν ϑ' ἱπποκόμοις κορύϑεσσι, Ant. 115); μετὰ σωφροσύνας, γνώμης μέτα, Eur. I. A. 544. 923; μὴ ἀληϑὴς ἀρετὴ μετὰ φρονήσεως ᾖ, im Ggstz von χωριζόμενα φρονήσεως, Plat. Phaed. 69 b, schließt sich näher an 2) an; ζῇ μετὰ κακῆς ἐλπίδος, mit, unter schlechter Erwartung, Rep. I, 330 e; ἱκέτευσε μετὰ πολλῶν δακρύων, mit, unter vielen Thränen, Apol. 34 c; μετ' οἴνου καὶ παιδιᾶς, beim Wein, im Scherz, Thuc. 6, 28, μετὰ τοῦ γυμνάζεσϑαι ἠλείψαντο, bei, 1, 6; μετὰ μέϑης, trunken, Plat. Legg. I, 637 e; παιδεραστῶ μετὰ φιλοσοφίας, Phaedr. 249 a; μετὰ ἐπιστάσεως, Pol. 2, 2, 2. So κινδύνους οὐ δυνάμενος φέρειν μετὰ τοῦ δικαίου, Plat. Theaet. 173 a; ὁ μετὰ τέχνης γράψας, kunstvoll, Polit. 295 e. – Häufig stellt es nur Dinge neben einander, ohne sie streng zu sondern, so daß man es durch καί erklären kann, μάστιγι μετὰ κέντρων μόγις ὑπείκων, Plat. Phaedr. 253 e, vgl. Rep. IX, 691 b, wo σωφροσύνην τε καὶ δικαιοσύνην μετὰ φρονήσεως κτωμένη ἢ σῶμα ἰσχύν τε καὶ κάλλος μετὰ ὑγιείας λαμβάνον verbunden ist, Schönheit und Kraft im Verein mit Gesundheit; Thuc. sagt γενόμενος μετὰ τοῦ ξυνετοῦ καὶ δυνατός, 2, 15, nicht bloß einsichtsvoll, sondern auch mächtig. – In μετὰ τοῦ νόμου καὶ τοῠ δικαίου ᾤμην μᾶλλόν με δεῖν διακινδυνεύειν ἢ μεϑ' ὑμῶν γενέσϑαι, Plat. Apol. 32 b, liegt auch »den Gesetzen gemäß«, wie μετὰ νόμων, Dem. Lpt. §. 90; u. so μετὰ καιροῦ, den Zeitumständen gemäß, μεϑ' ὁτουοῠν τρόπου, auf irgend eine Weise, Thuc., für das sonst in dieser Vrbdg so gewöhnliche κατά.
B) c. dat., nur poetisch, mitten unter; 1) gew, von lebenden Wesen, von dem sich unter einer größern Menge Befinden, dah. überall mit einem plur. od. einem Collectivum ff. unten) verbunden; ἢ μετὰ Τρώεσσι ὁμιλέοι ἢ μετ' Ἀχαιοῖς, Il. 5, 86, wie μετ' Ἀχαιοῖς πολεμίζειν, mitten unter ihnen kämpfen, 9, 352, nicht gegen sie; μετὰ πρώτοισιν ἐόντας, 4, 341 u. öfter; dah. ἐσϑλὸν ἐόντα μετ' ἀνδράσιν, 13, 461, ὃς ϑεὸς ἔσκε μετ' ἀνδράσιν, unter den Männern war er ein Gott, 24, 258; Il. 11, 64 entspricht es dem ἐν, ὁτὲ μέν τε μετὰ πρώτοισιν φάνεσκεν, ἄλλοτε δ' ἐν πυμάτοισιν. Bes. auch unter od. vor mehreren sprechen, εἰδόσι γάρ τοι ταῦτα μετ' Ἀργείοις ἀγορεύεις, 10, 250 u. öfter. Auch μετὰ δὲ τριτάτοισιν ἄνασσεν, 1, 252, vgl. 14, 94, wo, wie bei dem vorigen Beispiele, der Herrscher nicht gegenüber gestellt wird, sondern als einer derjenigen, unter denen er der Erste ist. So auch Οὖτιν ἐγὼ πύματον ἔδομαι μετὰ οἷς ἑτάροισιν, am letzten unter seinen Gefährten, Od. 9, 369, wo man nicht nöthig hat es »nach« zu übersetzen. – Auffallender μετ' ἀϑανάτοισι σύνειμι, Luc. D. Mort. 16, 5; ἐὰν μεϑ' ἡμῶν ξυμπίῃς, Ar. Ach. 277; vgl. Lob. zu Phryn. p. 354. – Aber Od. 10, 204, δίχα πάντας ἠρίϑμεον, ἀρχὸν δὲ μετ' ἀμφοτέροισιν ὄπασσα, ist es hinzu, zu beiden Abtheilungen gab ich einen Führer hinzu, wie 9, 335, οἳ δ' ἔλαχον τέσσαρες, αὐτὰρ ἐγὼ πέμπτος μετὰ τοῖ. σιν ἐλέγμην, ich zählte mich als Fünften zu ihnen hinzu, obwohl auch hier die Nebenbdtg festgehalten werden kann: ich trat als Fünfter in ihre Mitte. – Selten von Sachen, wie ἔντεα καλὰ μετὰ Τρώεσσιν ἔχονται, Il. 18, 132. – Auch bei den folgenden Dichtern; μετὰ κόραισι, Pind. Ol. 2, 32; Aesch. Ch. 360 Pers. 605; Ἰδαίαισι γυναιξὶ παρϑένοισί τε μέτα, Eur. Hec. 355; ἀρϑμὸν ἔϑεντο μετὰ σφίσιν, Ap. Rh. 2, 755. – 2) πίπτειν μετὰ ποσσὶ γυναικός ist mitten zwischen die Füße des Weibes. fallen, geboren werden, Il. 19, 110; so auch μετὰ γαμφηλῇσιν, 13, 200; μετὰ γναμπτῇσι γένυσσι, 11, 416; πηδάλιον μετὰ χερσὶν ἔχειν, zwischen, in den Händen halten, Od. 3, 286; auch τὸν μὲν μετὰ χερσὶν ἐρύσσατο Φοῖβος, Il. 5, 344; vgl. Soph. μετὰ χερσὶν ἔχειν, Phil. 1097, wie Hes. Th. 283; Sp., Luc. de Astrol. 10. – Aehnlich μετὰ φρεσί, Od. 4, 825 u. öfter, = ἐν φρεσί; ἄλλην μῆτιν ὕφαινε μετὰ φρεσίν, Hes. Se. 82; – selten zwischen leblosen Dingen, die dann bewegt gedacht werden, μετὰ νηυσί, Il. 13, 668 Od. 4, 499, μετὰ κύμασι, 3, 91 u. öfter; Hes. O. 305; μετ' ἀστράσι, Il. 22, 28. 317; μετὰ νεφέεσσι, H. h. Ven. 67; – μετὰ πνοιῇς ἀνέμοιο, Il. 23, 367 Od. 2, 148, wie sonst ἅμα πνοιῇς, doch wird in der ersten Stelle wenigstens nur die Richtung angegeben, so daß auch in der zweiten nicht zu übersetzen ist »so schnell wie der Wind«, sondern »mit dem Winde fliegen«, gleichsam mitten unter dem Winde. – Der sing. steht beim dat. nur mit folgdn Collectivis, μετὰ στρατῷ, unter dem Heere, Il. 22, 49, ἀνδρῶν μετ' ἀριϑμῷ, Od. 11, 449, μετὰ πρώτῃ ἀγορῇ, Il. 19, 50, vgl. Od. 8, 156; u. so auch μετὰ στροφάλιγγι κονίης, Il. 21, 503, ähnl. μεϑ' αἵματι καὶ κονίῃσιν, 15, 113.
C) c. accus., – 1) von der Bewegung nach einer Menge hin, in die Menge hinein, dah. auch hier bei Hom. der plur. od. Collectiva vorherrschend dabei stehen; ἵκοντο μετ' αὐτούς, Il. 3, 264, öfter, μετὰ φῦλα ϑεῶν, μετὰ ἔϑνος ἑταίρων, μετὰ μῶλον Ἄρηος, μετὰ λαόν, στρατόν, ὅμιλον u. ä.; seltener von leblosen Dingen, wie μετὰ νῆας, μετ' ἄεϑλα, μετ' ἔριδας καὶ νείκεα, mitten hinein in Zank und Streit, Il. 2, 376, μεϑ' ἤϑεα, 6, 511. – Auch die bloße Annäherung, Bewegung nach einem Ziele hin, σφαῖραν ἔπειτ' ἔῤῥιψε μετ' ἀμφίπολον, sie warf den Ball nach einer Dienerinn, Od. 6, 115; sowohl im freundlichen Sinne, βῆναι μετὰ Νέστορα, zum Nestor hingehen, um ihn zu besuchen, Il. 10, 73, ἔρχεσϑαι, 14, 136. 15, 221, als auch feindlich, βῆναι μετά τινα, auf Einen losgehen, ihn angreifen od. verfolgen, 5, 152. 6, 21. 13, 297; μετὰ χῆνας, auf die Gänse los und mitten hinein, unter sie fahren, 17, 460; vgl. noch Od. 6, 132, αὐτὰρ ὁ (λέων) βουσὶ μετέρχεται – ἠὲ μετ' ἀγροτέρας ἐλάφους. – 2) nach Etwas gehen, um es zu holen oder zu erlangen, die Absicht der Bewegung ausdrückend, πλεῖν μετὰ χαλκόν, Od. 1, 184, nach Erz fahren, um es zu holen; μετὰ πατρὸς ἀκουήν, nach oder auf Kunde vom Vater ausgehen, um Etwas vom Vater zu hören, 2, 308. 4, 701. 17, 43; ähnl. πευσόμενος μετὰ σὸν κλέος, 13, 415 (anders aber Il. 11, 227, γήμας δ' ἐκ ϑαλάμοιο μετὰ κλέος ἵκετ' Ἀχαιῶν, er zog auf die Kunde von den Achäern aus, folgte dem Rufe, s. unten); ἠέ τευ ἀγγελίης μετ' ἔμ' ἤλυϑες, mich zu holen, wie das folgde οὐδέ τοι αὐτὸς ἧσϑαι ἐνὶ κλισίῃσι λιλαίομαι zeigt, Il. 13, 252; μετ' ἄλλας ἔρχεσϑαι, nach anderen Weibern ausgehen, um sie zu freien, Od. 2, 206. So πόλεμον μέτα ϑωρήσσοντο, sie rüsteten sich zum Kampfe, Il. 20, 329, vgl. Od. 20, 153. 21, 17, ὡπλίζοντο – νέκυάς τ' ἀγέμεν, ἕτεροι δὲ μεϑ' ὕλην, um Holz zu holen, Il. 7, 417; μετὰ δούρατος ᾤχετ' ἐρωήν, Il. 11, 357, wo der Zusatz ὅϑι οἱ καταείσατο γαίης zu beachten; 13, 247, μετὰ γὰρ δόρυ χάλκεον ᾔει, ist noch οἰσόμενος hinzugesetzt, um ihn zu holen. Vgl. Valck. zu Eur. Phoen. 1327 u. Eur. Phoen. 444 Alc. 47; μετὰ στέφανον ἰών Pind. Ol. 4, 25. – 3) von örtlicher oder räumlicher Aufeinanderfolge, nach, hinterdrein, λαοὶ ἕσπονϑ' ὡςεί τε μετὰ κτίλον ἕσπετο μῆλα, wie Schaafe hinter dem Leitbock hergehen, Il. 13, 492; μετὰ Τυδέος υἱὸν ἕπουσα 10, 516, öfter; σὺν ἀμφιπόλοισι μεϑ' ἡμιόνους καὶ ἅμαξαν ἔρχεσϑαι, hinter dem Wagen hergehen, Od. 6, 260, vgl. 17, 336; so auch μετ' ἴχνια βαῖνε ϑεοῖο, der Spur der Göttinn ging er nach, 5, 193, öfter; auch beim Aufstellen, hinter einen Andern, Xen. An. 1, 8, 4. – Dah. auch – 4) von der Aufeinanderfolge, dem Werthe, dem Range nach, nächst, zunächst nach, bes. bei Superlativen, κάλλιστος ἀνὴρ τῶν ἄλλων Δαναῶν μετ' ἀμύμονα Πηλείωνα, der Schönste unter den Danaern nächst dem Achilleus, Il. 2, 674, öfter; ὃς ἄριστος ἔην εἶδός τε δέμας τε πάντων Φαιήκων μετ' ἀμύμονα Λαοδάμαντα, Od. 8, 116; πρώτῳ τοι μετ' ἐμέ, Il. 8, 289, dem ersten nach mir; μετὰ γὰρ μάκαρας καὶ Διὸς ἰσχὺν ὅδε Καδμείων ἤρυξε πόλιν, nächst den Göttern schützte er, Aesch. Spt. 1066; auch in Prosa, ποταμὸς μέγιστος μετὰ Ἴστρον, Her. 4, 53; auch ἔσχατοι μετὰ Κύνητας οἰκέουσι, 4, 49; μέγιστον μεϑ' ἑαυτὸν δυνάμενον, Thuc. 2, 101; μετ' ἐμὲ δεύτερος, Xen. Cyr. 2, 2, 4; οἶδα μετὰ τοὺς ϑεοὺς εἰς τὸ φανερὸν σὲ τούτους καταστήσαντας, An. 7, 7, 22. – 5) bes. von der Aufeinanderfolge in der Zeit, αὐτίκα γάρ τοι ἔπειτα μεϑ' Ἕκτορα πότμος ἑτοῖμος, Il. 18, 96, sogleich nach Hektor; 23, 227 Od. 3, 168 u. öfter; μετὰ ζόφον, Pind. I. 3, 36, u. so bei den Folgdn überall; bes. μετὰ ταῦτα, nach diesem, darauf, hernach, wie μετὰ τοῦτον τὸν χρόνον u. ä.; auch τὸ δὲ μετὰ τὸν σπόρον, Plat. Tim. 42 d; οὕτω πειϑέτω τὰ μετὰ ταῦτα, Soph. 257 a, künftig; ἡ μετὰ τοῦτ' ἀπόκρισις, die darauf folgende Antwort, Soph. 244 c; μετὰ μικρόν, in Kurzem, bald darauf, Luc. Demon. 8 u. a. Sp. Auch mit partic., μετὰ Πάτροκλόν γε ϑανόντα, wie sonst der genit. absol., nachdem Patroklus gestorben war, Il. 24, 573; vgl. Her. 1, 34. 6, 98. Oft wird mit großer Kürze ein Wort dabei gesetzt, welches prägnant für einen ganzen Satz steht, τὰς μετὰ τὸν Μηδὸν σπονδάς, nach dem Mederkriege, oder nachdem der Meder besiegt worden, Thuc. 3, 68; μετὰ τὸν ἑξέτη, nachdem er sechs Jahre alt geworden, Plat. Legg. VII, 794 c. – Hieran reiht sich der Ausdruck μεϑ' ἡμέραν, eigtl. nach Tagesanbruch, vgl. ἅμ' ἡμέρᾳ, übh. am Tage, bei Tage, Eur. Or. 58 Bacch. 485; Lys. 3, 29; Plat. Critia. 117 c u. öfter, wie sonst in Prosa überall; Ggstz νυκτός, Her. 1, 150; Pind. sagt so auch μετὰ νύκτας, N. 6, 6; selten mit einer Ordinalzahl, μετὰ τρίτην ἡμέραν, am dritten Tage, Plat. Phaedr. 251 e. – 6) Aus μετ' ἴχνια βαίνειν, ἐρευνᾶν, der Fährte nachspüren, Il. 18, 321, μετ' ὄγμον, dem Schwad nach, 18, 552 (vgl. unter 3), entwickelt sich die Bdtg nach, gemäß, αἶψα μεταστρέψειε νόον μετὰ σὸν καὶ ἐμὸν κῆρ, nach deinem u. meinem Herzen, 15, 52. Aber Od. 8, 583, γαμβρὸς ἢ πενϑερός, οἵτε μάλιστα κήδιστοι τελέϑουσι μεϑ' αἷμά τε καὶ γένος αὐτῶν, schließt sich an 4) an, sie sind nächst dem eignen Geschlecht, nach den Blutsverwandten die nächsten Verwandten. – 7) an manchen Stellen steht der acc. dem dat. gleich, mitten unter, zwischen in, πᾶσι μετὰ πληϑύν, Il. 2, 143, βουλῇ μετὰ πάντας ὁμήλικας ἔπλευ ἄριστος, der beste unter allen Altersgenossen, 9, 54, wie Od. 16, 419; πῶς κε σὺ χείρονα φῶτα σαώσειας μεϑ' ὅμιλον, Il. 17, 149, vgl. Od. 4, 652. Und so ist auch in Prosa μετὰ χεῖρας ἔχειν, unter den Händen haben, = dem oben erwähnten μετὰ χερσίν, Her. 7, 16, 2; Thuc. 1, 138; Aesch. 1, 77.
Seinem Substantivum wird μετά oft nachgesetzt u. erleidet dann die Anastrophe, μέτα, wovon Beispiele schon oben vorgekommen sind; doch steht apostrophirt τὸν δὲ μετ' ohne Accent, Il. 17, 258 Od. 15, 147.
Von dieser Anastrophe ist μέτα zu unterscheiden, wo es für μέτεστι steht, οὐ γάρ τις μέτα τοῖος ἀνὴρ ἐν τοῖςδεσι πᾶσιν, ist unter ihnen, Od. 21, 93; vgl. Her. 1, 88. 171. 7, 157.
In der Zusammensetzung bedeutet es – 1) eine Gemeinschaft, Theilnahme, Mittheilung, μεταδίδωμι, μετέχω, μεταλαμβάνω, u. μεταδαίνυμαι, μεταμέλπομαι, ein gemeinschaftliches Thun mit Andern. – 2) zwischen u. während, dem Raume od. der Zeit nach, μεταδόρπιος, μεταπύργιον; dah. auch in, μεταδἡμιος. – 3) nachher, hinterdrein, μέτειμι, μετακλαίω. – 4) hinzu, hinan, an, auch hinterher, vom Verfolgen, με τειπεῖν, μετέρχομαι, μεταδιώκω. – 5) hinten, nach, μετάφρενον. – 6) rückwärts, umgekehrt, μετατρέπω, μεταστρέφω, u. bes. häufig – 7) ein Hinübergehen von einem Orte zum andern, eine Veränderung aus einem Zustande in den andern, um-, μεταβαίνω, μεταβάλλω, μετατίϑημι u. a.
-
68 ἀλλά
ἀλλά A not combined with another particle.1 following a neg. sentence, clause; clarifying a previous denialοὐ χθόνα ταράσσοντες οὐδὲ πόντιον ὕδωρ ἀλλὰ ἄδακρυν νέμονται βίοτον O. 2.65
κόρος, οὐ δίκᾳ συναντόμενος, ἀλλὰ O. 2.96
οὐδἔλαθ' Αἴπυτον. ἀλλ ὁ μὲν Πυθῶνάδ ᾤχετ ἰὼν O. 6.37
ἐκέλευσεν μὴ παρφάμεν, ἀλλὰ Κρόνου σὺν παιδὶ νεῦσαι O. 7.67
οὐκ ἄτερ παίδων σέθεν, ἀλλἅμα O. 8.45
εὔχομαι μὴ θέμεν, ἀλλ O. 8.87
οὐδὲ γὰρ θεοὶ σεμνᾶν Χαρίτων ἄτερ κοιρανέοντι χοροὺς οὔτε δαῖτας· ἀλλὰ πάντων ταμίαι ἔργων ἐν οὐρανῷ O. 14.9
σὐ δύναται νήπιοι κόσμῳ φέρειν ἀλλ' ἀγαθοί P. 3.83
μή τινα λειμόμενονμένεινἀλλ P. 4.186
ὃς οὐ ἀφίκετοἀλλ P. 5.30
κατέκλασε γὰρ ἐντέων σθένος οὐδέν· ἀλλὰ κρέμαται P. 5.34
οὐ θεῶν ἄτερ, ἀλλὰ Μοῖρά τις ἄγεν P. 5.76
οὔθἐφίλησεν ὁδοὺς οὔτε δείπνων τέρψιας ἀλλ P. 9.20
τὸ δὲ μόρσιμον οὐ παρφυκτόν ἀλλ' ἔσται χρόνος οὗτος P. 12.30
οὐκ ἔραμαι πολὺν ἐν μεγάρῳ πλοῦτον κατακρύψαις ἔχειν, ἀλλ' ἐόντων εὖ τε παθεῖν N. 1.32
οὐ λαθὼνἭραν ἐγκατέβα, ἀλλὰ θεῶν βασίλεα N. 1.39
οὐκ ἀνδριαντοποιός εἰμ·ἀλλ' ἐπὶ πάσας ὁλκάδος, γλυκεἶ ἀοιδά, στεῖχ N. 5.2
εἴη μή ποτέ μοι τοιοῦτον ἦθος, Ζεῦ πάτερ, ἀλλὰ κελεύθοις ἁπλόαις ζοᾶς ἐφαπτοίμαν N. 8.35
οὐδὲ Κρονίων στείχειν ἐπώτρυν, ἀλλὰ φείσασθαι κελεύθου N. 9.
20.δένδρεά τοὐκ ἐθέλει πάσαις ἐτέων περόδοις ἄνθος εὐῶδες φέρειν πλούτῳ ἴσον, ἀλλ' ἐναμείβοντι N. 11.42
σαφὲς οὐχ ἕπεται τέκμαρ· ἀλλ' ἔμπαν μεγαλανορίαις ἐμβαίνομεν N. 11.44
οὐ γὰρ ἦν πενταέθλιον, ἀλλἐφἑκάστῳ ἔργματι κεῖτο τέλος I. 1.26
οὐδέ ποτε ὑπέστειλἱστίον. ἀλλἐπέρα I. 2.41
οὐ γὰρ φύσιν ὠαριωνείαν ἔλαχεν· ἀλλ' ὀνοτὸς μὲν ἰδέσθαι I. 4.50
σφετέρας δ' οὐ φείσατο χέρσιν βαρυφθόγγοιο νευρᾶς Ἡρακλέης· ἀλλ Αἰακίδαν καλέων ἐς πλόον (νῦν ἄρχεται τῶν ἐπὶ μέρους, ἀκριβῶς τὸ ὅλον προεκθείς. Σ.) I. 6.35τὸν μὲν οὐδὲ θανόντ' ἀοιδαὶ ἔλιπον, ἀλλά οἱ I. 8.57
οὕνεκεν οὔ σε παιηόνων ἄδορπον εὐνάξομεν ἀλλ' ἀοιδᾶν ῥόθια δεκομένα κατερεῖς Pae. 6.128
ἔριν οὐ παλίγλωσσον ἀλλὰ δίκας ὁδοὺς π[ις]τὰς ἐφίλη[ς.]ν Παρθ. 2.. οὐ κό]ρῳ ἀλλ ἀρετᾷ (e Σ supp. Lobel.) fr. 169. 15.2 without preceding negative; modifying a previous statementaἀλλ' αἶνον ἐπέβα κόρος O. 2.95
ἀλλ' οὐ καλὰ δένδρἐ ἔθαλλεν χῶρος O. 3.23
ἀλλά μιν οὐκ εἴασεν O. 7.61
οὐχ ὑπέμεινεν ὄλβον ἀλλά νιν ὕβρις εἰς ἀυᾴταν ὑπερᾴφανον ὦρσεν P. 2.28
ἀλλ' οὐδὲ ταῦτα νόον ἰαίνει φθονερῶν P. 2.89
ἀλλ' ἐπεὶ P. 3.38
ἀλλὰ κέρδει καὶ σοφίᾳ δέδεται P. 3.54
“οὐδ' ἀπιθησέ νιν, ἀλλ” P. 4.36οὐδὲ κομᾶν πλόκαμοι κερθέντες ᾤχοντ' ἀγλαοί ἀλλ ἅπαν νῶτον καταίθυσσον P. 8.83
ἀθρόαις πέντε δραπὼν νύκτεσσιν ἔν θ' ἁμέραις ἱερὸν εὐζοίας ἄωτον. ἀλλἐν ἕκτᾳ P. 4.132
“ἔσομαι τοῖος· ἀλλ' ἤδη P. 4.157
ἀλλἤδη τελευτὰν κεῖνος αὐταῖς ἡμιθέων πλόος ἄγαγεν P. 4.210
σκιᾶς ὄναρ ἄνθρωπος. ἀλλ' ὅταν αἴγλα διόσδοτος ἔλθῃ P. 8.96
ἀλλὰ χρονίῳ σὺν Ἄρει πέφνεν τε ματέρα P. 11.36
[ ἄτᾳ codd.: ἀλλ coni. Boeckh. P. 11.55]ἀλλἐπεὶ ἐκ τούτων φίλον ἄνδρα πόνων ἐρρύσατο P. 12.18
εὗρεν θεός· ἀλλά νιν εὑροῖσ' ἀνδράσι θνατοῖς ἔχειν, ὀνύμασεν κεφαλᾶν πολλᾶν νόμον P. 12.22
ἀλλά τι προσφέρομεν ἔμπαν ἢ μέγαν νόον ἤτοιφύσιν ἀθανάτοις N. 6.4
ἀλλὰ τὸ μόρσιμον ἀπέδωκεν N. 7.44
ἀλλὰ χαλκὸν μυρίον οὐ δυνατὸν ἐξελέγχειν N. 10.45
ἀλλ' οὔ νιν φλάσαν N. 10.68
ἀλλὰ βροτῶν τὸν μὲν κενεόφρονες αὖχαι ἐξ ἀγαθῶν ἔβαλον N. 11.29
ἀλλ' ἐγὼ Ἡροδότῳ τεύχων τὸ μὲν ἅρματι τεθρίππῳ γέρας I. 1.14
ἐν ὕπνῳ γὰρ πέσεν·ἀλλ' ἀνεγειρομένα χρῶτα λάμπει I. 4.23
ἔτλαν δὲ πένθος οὐ φατόν· ἀλλὰ νῦν μοι Γαιάοχος εὐδίαν ὄπασσεν ἐκ χειμῶνος I. 7.37
ἀλλ' ἐμοὶ δεῖμα μὲν παροιχόμενον καρτερὰν ἔπαυσε μέριμναν I. 8.11
ἀλλ' οὔ σφιν ἄμβροτοι τέλεσαν εὐνὰν θεῶν πραπίδες I. 8.30
(Delos floated on the waves,) ἀλλἁ Κοιογένης ὁπότ' ἐπέβα νιν, δὴ τότε τέσσαρες ἀπώρουσαν κίονες fr. 33d. 3.ὄλβον ἐγκατέθηκαν. ἀλλὰ[ ]ἐπέπεσε μοῖρα Pae. 2.63
ἀλλ' οὔτε ματέῤ ἔπειτα κεδνὰν ἔιδεν οὔτε Pae. 6.105
ἀλλά μιν Κρόνου παῖδες ἔκρυψαν Pae. 8.72
σῶμα δ ἐστὶ θνατόν. ἀλλ ᾧτινι μὴ λιπότεκνος σφαλῇ πάμπαν οἶκος, ζώει Παρθ. 1. 16. (a description of those that do not love Theoxenos,) ἀλλἐγὼ τάκομαι fr. 123. 10.b where the qualification provides a climax, cf. 3. b. infra.ἐν μὲν Αἰτωλῶν θυσίαισι φαενναῖς Οἰνείδαι κρατεροί, ἐν δὲ Θήβαις, Περσεὺς δ' ἐν Ἄργει, Κάστορος δ αἰχμὰ Πολυδεύκεός τ ἐπ Εὐρώτα ῥεέθροις. ἀλλ ἐν Οἰνώνᾳ I. 5.34
c simply introducing a new attitudeἀλλ' ὥτε παῖς ἐξ ἀλόχου πατρὶ ποθεινὸς O. 10.86
ἀλλ' ὅτ Αἰήτας ἄροτρον σκίμψατο P. 4.224
ἀλλεὔχεται P. 4.293
3 introducing imperative, simm.a imperative proper.ἀλλὰ Δωρίαν ἀπὸ φόρμιγγα πασσάλου λάμβαν O. 1.17
ἀλλὦ Κρόνιε παῖ Ῥέας, εὔφρων ἄρουραν ἔτι πατρίαν σφίσιν κόμισον λοιπῷ γένει O. 2.12
ἀλλὰ Κρόνου παῖ, Οὐλυμπιονίκαν δέξαι Χαρίτων θ' ἕκατι τόνδε κῶμον (v. l. ἀλλὦ.) O. 4.6ὦ Φίντις, ἀλλὰ ζεῦξον ἤδη μοι σθένος ἡμιόνων O. 6.22
ἀλλ' ὦ Ζεῦ πάτερ, νώτοισιν Ἀταβυρίου μεδέων, τίμα μὲν ὕμνου τε-θμὸν O. 7.87
ἀλλ' ὦ Πίσας εὔδενδρον ἐπ Ἀλφεῷ ἄλσος, τόνδε κῶμον καὶ στεφαναφορίαν δέξαι O. 8.9
ἀλλὰ νῦν ἑκαταβόλων Μοισᾶν ἀπὸ τόξων Δία τε φοινικοστερόπαν σεμνόν τ' ἐπίνειμαι ἀκρωτήριον Ἄλιδος O. 9.5
ὦ Μοῖσ, ἀλλὰ σὺ καὶ θυγάτηρ Ἀλάθεια Διός, ὀρθᾷ χερὶ ἐρύκετον ψευδέων ἐνιπὰν O. 10.3
ἀλλ' ὅμως, κρέσσων γὰρ οἰκτιρμοῦ φθόνος, μὴ παρίει καλά P. 1.85
“ἀλλὰ καὶ σκᾶπτον μόναρχον καὶ θρόνος, τὰ μὲν ἄνευ ξυνᾶς ἀνίας λῦσον” P. 4.152ἀλλ' ἐπέων γλυκὺν ὕμνον πράσσετε N. 9.3
ἀλλ' ἀνὰ μὲν βρομίαν φόρμιγγ, ἀνὰ δ αὐλὸν ἐπ αὐτὰν ὄρσομεν ἱππίων ἀέθλων κορυφάν N. 9.8
ἀλλ' ὅμως εὔχορδον ἔγειρε λύραν N. 10.21
“ἀλλὰ τὰ μὲν παύσατε· βροτέων δὲ λεχέων τυχοῖσα υἱὸν εἰσιδέτω θανόντ” I. 8.35b where the imperative denotes a climax. cf. 2b supra ἀπὸ Ταυγέτοιο μὲν Σκυρίαι δὲ. ὅπλα δ' ἀπ Ἄργεος, ἅρμα Θηβαῖον, ἀλλ ἀπὸ τᾶς ἀγλαοκάρπου Σικελίας ματεύειν ( ἀλλά om. codd. Athenaei.) fr. 106. 6.c where the following sentence has imperative force “ἀλλὰ τούτων μὲν κεφάλαια λόγων ἴστε. λευκίππων δὲ δόμους πατέρων φράσσατέ μοι σαφέως.” P. 4.116 cf. I. 8.35d introducing a wish, prayer ἀλλὰ σὺν δόξᾳ τέλος δωδεκάμηνον περᾶσαί νιν ἀτρώτῳ κραδίᾳ (Dissen: περάσαι σὺν codd.) N. 11.9ἐλαύνεις τι νεώτερον ἢ πάρος; ἀλλά σε πρὸς Διός, ἱπποσόα θοάς, ἱκετεύω, ἀπήμονα εἰς ὄλβον τινὰ τράποιο Pae. 9.7
4 in various minor uses.a introducing statement of intent by poetἀλλἐμὲ χρὴ μναμοσύναν ἀνεγείροντα φράσαι O. 8.74
, cf. P. 4.141 ἀλλὰ πάνδοξον Αἰολάδα σταθυὸν υἱοῦ τε Παγώνδα ὑμνήσω Παρθ. 2. 6.b introducing oracular utterance “ ἀλλὰ μιν ποταμῷ σχεδὸν μολόντα φύρσει” (elocutionem oraculi propriam agnovit Blass.) Pae. 2.73c following a rhetorical question “ τά κέ τις ἀνώνυμον γῆρας ἐν σκότῳ καθήμενος ἕψοι μάταν —; ἀλλ' ἐμοὶ μὲν οὗτος ἄεθλος ὑποκείσεται” O. 1.84τί κομπέω παρὰ καιρόν; ἀλλά με Πυθώ τε καὶ τὸ Πελινναῖον ἀπύει P. 10.4
B compounded with other particles.1 ἀλλὰ γάρ, ἀλλὰ γάρ.a where both particles preserve their original force: yet since ἀλλὰ παρθένοι γὰρ τοῦτον ἔσχετε τεθμόν, κλῦτε νῦν Πα. 6. 53, cf. O. 4.1ff., Wil. on Eur., Her. 138.b emphasising a main point in contrast to preceding: yetεἰ δὲ δή τινἄνδρα θνατὸν Ὀλύμπου σκοποὶ ἐτίμασαν, ἦν Τάνταλος οὗτος· ἀλλὰ γὰρ καταπέψαι μέγαν ὄλβον οὐκ ἐδυνάσθη O. 1.55
οὔτ' ἰδεῖν εὔχοντο πεμπταῖον γεγενημένον. ἀλλ ἐν κέκρυπτο γὰρ σχοίνῳ O. 6.53
“ ἀλλὰ γὰρ νόστου πρόφασις γλυκεροῦ κώλυεν μεῖναι” P. 4.32χαλκέῳ τ' Ἄρει ἅδον. ἀλλἁμέρᾳ γὰρ ἐν μιᾷ τραχεῖα νιφὰς πολέμοιο τεσσάρων ἀνδρῶν ἐρήμωσεν μάκαιραν ἑστίαν I. 4.16
(an enumeration of the glories of Thebes,) ἀλλὰ παλαιὰ γὰρ εὕδει χάρις (v. Schadew. 268̆{5}) I. 7.16c emphasising a maxim, breaking off narrative.ἀλλὰ κοινὸν γὰρ ἔρχεται κῦμ' Ἀίδα N. 7.30
ἀλλὰ γὰρ ἀνάπαυσις ἐν παντὶ γλυκεῖα ἔργῳ N. 7.52
d frag. ἀ]λλὰ γὰρ τ[ fr. 60a. 11.2 ἀλλά τοι, ἀλλὰ τοι: emphatic, yetἀλλά τοι ἤρατο τῶν ἀπεόντων P. 3.19
“ ἀλλ' ἄγε τῶνδέ τοι ἔμπαν αἵρεσιν παρδίδωμ” N. 10.82ἀλλ' Ὅμηρός τοι τετίμακεν δἰἀνθρώπων I. 4.37
3 ἀλλὰ μέν: opposing what precedes.ἀλλ' ἐπεύξασθαι μὲν ἐγὼν ἐθέλω Ματρὶ P. 3.77
4 ἀλλ' ἦ. ἀλλ ἦ μακ[ρ]ότερον fr. 6a. e.5ἀλλὰ γε. ἀλλ' ὅ γε Μέλαμπος οὐκ ἤθελεν Pae. 4.28
Ca frag. ἀλλ' οἶος ἄπλατον κεράιζε fr. 93 ἀλλὰ θαυμάζω fr. 122. 13. -
69 ἐπόπτης
A overseer, watcher, esp. of a god,Πυθῶνος Pi.N.9.5
, cf. Epich.266 ;ὁ πάντων ἐ. θεός LXX Es.5.1
; title of Poseidon, Paus.8.30.1 ; of the Sun, OGI666.25 (Egypt, i A. D.);δαίμονες ἐ. τῶν ἀνθρωπίνων Ti.Locr. 105a
; ; ἐ. γῆς καὶ θαλάσσης, of Pompey, JHS27.64 ([place name] Cyzicus); of Augustus, IGRom.4.309 (Pergam.); ἐ. εἰρήνης, of a police magistrate, POxy.991 (iv A.D.).3 inspector, Cod.Just.10.16.13 Intr.II one admitted to the highest grade of the mysteries, IG12.6.51, Plu.Alc.22, etc., cf.ἐφόπται IG12(8).205.3
([place name] Samothrace): c. gen.,μυστηρίων ἐ. Michel1141
(ibid.) ; τινος PMag.Lond.121.572: metaph.,ἐ. τῆς ἐκείνου μεγαλειότητος 2 Ep.Pet.1.16
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπόπτης
-
70 ἐκλέγομαι
ἐκλέγομαι impf. ἐξελεγόμην; fut. ἐκλέξομαι LXX; 1 aor. ἐξελεξάμην. Pass. 2 aor. ἐξελέγην; pf. pass. ἐκλέλεγμαι, ptc. ἐκλελεγμένος Lk 9:35 (Hdt.+; ins, pap, LXX; En 6:2; 7:1; TestJob 9:4; Test12Patr; JosAs cod. A [p. 68, 20 and 71:15 Bat.]; EpArist; Joseph., Just.; Mel., P. 83, 622 ; the act. does not occur in our lit.)[b]① to pick out someone or someth., choose (for oneself) τινά (τί) someone (someth.) w. indication of that from which the selection is made τινὰ ἔκ τινος (Isocr. 9, 58; 2 Km 24:12; 2 Ch 33:7; Sir 45:4; Demetr.: 722 Fgm. 1, 16 and18 Jac.; ἐκ τῶν γραφῶν Iren. 1, 19, 1 [Harv. I 175, 9; of the ‘eclecticism’ of dissidents]) choose someone fr. among a number πάντων 1 Cl 59:3; of two Ac 1:24. ὑμᾶς ἐκ τοῦ κόσμου J 15:19. ἐξ αὐτῶν Hs 9, 9, 3. ἐκλεξαμένους ἄνδρας ἐξ αὐτῶν πέμψαι to choose men fr. among them and to send them Ac 15:22, cp. 25. For this τινὰ ἀπό τινος (Dt 14:2; Sir 45:16; Just. D. 27, 1 ἀπὸ τῶν προφητικῶν λόγων): ἀπʼ αὐτῶν δώδεκα twelve of them Lk 6:13.② to make a choice in accordance with significant preference, select someone/someth. for oneself, w. simple acc.ⓐ w. acc. of pers. (Jo 2:16; Bar 3:27; 1 Macc 10:32; Jos., Ant. 7, 372 God chooses Solomon; Just., D. 17, 1 ἄνδρας; Mel., P. 83 [Bodm.] σέ): Mk 13:20; J 13:18; 15:16; GEb 19, 85 and 34, 60. Jesus 1 Cl 64. The twelve J 6:70; PtK 3 p. 15, 17. The apostles Ac 1:2; B 5:9. Stephen Ac 6:5. A faithful slave Hs 5, 2, 2. Of God: the ancestors (as God’s own) Ac 13:17 (oft. LXX, cp. Dt 4:37; 10:15).ⓑ w. acc. of thing (X., Mem. 1, 6, 14; Pla., Leg. 2, 670d, Tim. p. 24c; Demosth. 18, 261 et al.; PMagd 29, 4 [III B.C.]=PEnteux 66, 4 τ. βέλτιστον τόπον; Is 40:20; 1 Macc 7:37; 2 Ch 35:19d; Jos., Bell. 2, 149 τόπους; Just., A I, 43, 7 τὰ καλά; Hippol., Ref. 5, 9, 20): B 21:1; good part Lk 10:42; places of honor 14:7; a good place Hv 3, 1, 3; a fast B 3:1, 3 (Is 58:5f).ⓒ w. indication of the purpose for which the choice is made:α. εἴς τι for someth. (Ps 32:12; Just., D. 67, 2 ἐκλεγήναι εἰς Χριστόν) eternal life Hv 4, 3, 5. εἰς τὸ ἱερατεύειν to be priest 1 Cl 43:4.β. w. ἵνα foll. 1 Cor 1:27f.γ. w. inf. foll. (1 Ch 15:2; 28:5; 1 Esdr 5:1) ἐξελέξατο ἡμᾶς εἶναι ἡμᾶς ἁγίους he has chosen us that we might be holy Eph 1:4. Without obj. ἐν ὑμῖν ἐξελέξατο ὁ θεὸς διὰ τοῦ στόματός μου ἀκοῦσαι in your presence God chose that (they) were to hear through my mouth Ac 15:7. W. ellipsis of the inf. ἐξελέξατο τοὺς πτωχοὺς (sc. εἶναι) πλουσίους (God) chose the poor that they might be rich Js 2:5.δ. abs.: ἐκλελεγμένος chosen of Jesus, as God’s child Lk 9:35 (cp. ὸ̔ν ὁ πατὴρ … ἐξελέξατο διὰ λόγου εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ Iren. 1, 15, 3 [Harv. I 150, 6]; ἀγαπητός is found in the parallels Mt 17:5; Mk 9:7, and in Lk as v.l.; it = ἐκλελεγμένος also Vett. Val. 17, 2). Of Christians 1 Cl 50:7; cp. Pol 1:1. Of the church IEph ins.③ gather in a crop, gather ἐξ ἀκανθῶν ἐκλέγονται σῦκα Lk 6:44 D; s. συλλέγω.—HRowley, The Biblical Doctrine of Election, ’50.—DELG s.v. λέγω. M-M s.v. ἐκλέγω. TW. -
71 φύω
φύω, fut. φύσω, aor. I. ἔφυσα, – hervorbringen, entstehen lassen, bes. von Pflanzen, Bäumen und ihren einzelnen Theilen, wachsen oder aufkeimen lassen, treiben; φύλλα ὕλη φύει Il. 6, 148; σκῆπτρον οὔποτε φύλλα καὶ ὄζους φύσει 1, 235; τοῖσι δ' ὑπὸ χϑὼν δῖα φύεν νεοϑηλέα ποίην, ließ Gras aufsprossen, 14, 347; Ζεφυρίη (πνοή) πνείουσα τὰ μὲν φύει, ἄλλα δὲ πέσσει Od. 7, 119; ὃς τὴν πολύβοτρυν ἄμπελον φύει βροτοῖς Eur. Bacch. 650; καρπὸν φύειν Her. 9, 122; ὅσα γῆ φύει Plat. Rep. X, 621 a; καὶ γεννᾶν Polit. 274 a; φύειν ἐξ αὑτοῦ πάντα Rep. IX, 588 c; Xen. oft. – Auch τρίχας φύειν, Haare wachsen lassen, hervorbringen, Od. 10, 293; vgl. στείχει δ' ἴουλος ἄρτι διὰ παρηΐδων ὥρας φυούσης Aesch. Spt. 517; πώγωνα φύειν, den Bart wachsen lassen, Her. 8, 104; γλῶσσαν, eine Zunge bekommen, 2, 68; πτερά, Flügel bekommen, Ar. Av. 106; Plat. Phaedr. 251 c Tim. 91 d; ὀδόντας u. ä.; – ἄνδρας φύειν, Männer hervorbringen, Her. 9, 122; dah. erzeugen, ὁ φύσας, der Erzeuger, der Vater, Soph. Tr. 1026. 1175 u. oft; τοῖς γονεῦσιν, οἵ σ' ἔφυσαν O. R. 436; Eur. oft; Ar. Vesp. 1472; φύειν καὶ γεννᾶν Plat. polit. 274 a; seltener von der Mutter, φῦσαι, gebären, s. Pors. Eur. Phoen. 34; φράτορας Ar. Ran. 419. – Auch auf Geistiges übtr., ϑεοὶ φύουσιν ἀνϑρώποις φρένας Soph. Ant. 679; auch οὐδὲ τῷ χρόνῳ φύσας φανεῖ φρένας ποτέ, zu Verstande kommen, O. C. 808; El. 1455; νοῦν φύειν Soph. frg.; δόξαν φύειν, Stolz erzeugen, Dünkel bekommen, Her. 5, 91; πόνους αὑτῷ φῦσαι Soph. Ant. 643. – Häufiger im pass. φύομαι, wozu das fut. φύσομαι, bei Sp. auch φυήσομαι gehört, wie aor. II. ἔφῡν, inf. φῠναι, Parmenid. auch φῦν, part. φύς, φῦσα, φύν, optat. φύην statt φυίην bei Theocr. 15, 94 nach Buttmann, Sp. ἐφύην, φυῆναι; perf. πέφῡκα, mit Präsensbdtg, nebst dem plusqpf. ἐπεφύκειν, als impf.; epische synkopirte Formen sind πεφύασι für πεφύκασι, u. part. πεφυώς, ῶτος, Od. 5, 477, fem. πεφυυῖα, Il. 14, 288; Hes. hat auch ἐπέφῡκον statt ἐπεφύκεισαν, wie von einem praes. πεφύκω, O. 151 Sc. 76 Th. 152. 673; – Il. 6, 149, ἀνδρῶν γενεὴ ἡ μὲν φύει, ἡ δ' ἀπολήγει, ist auch das praes. act. intr. gebraucht; – werden, entstehen, wachsen; zunächst von Pflanzen, τά γ' ἄσπαρτα φύονται Od. 9, 109; ϑάμνος ἔφυ ἐλαίης 23, 190; πρασιαὶ παντοῖαι πεφύασιν 7, 128; ὄζοι ἐπ' ἀκροτάτῃ πεφύασιν Il. 4, 484; δοιοὺς ϑάμνους ἐξ ὁμόϑεν πεφυῶτας Od. 5, 477; τὰ περὶ καλὰ ῥέεϑρα ἅλις ποταμοῖο πεφύκει Il. 21, 352; auch τοῦ κέρα ἐκ κεφαλῆς ἑκκαιδεκάδωρα πεφύκει, 4, 109, Hörner waren aus seinem Kopfe gewachsen; ῥόδα φύεται αὐτόματα Her. 8, 138; δένδρα πεφυκότα Xen. Cyr. 4, 3,5; – übertr., ἐν δ' ἄρα οἱ φῦ χειρί, oft bei Hom., eigtl. er wuchs ihm fest an der Hand, oder er wuchs mit der Hand an ihm an, d. i. er faßte ihn so fest bei der Hand, als wäre er an ihm angewachsen, vom kräftigen Händedrucke als Zeichen herzlicher Begrüßung; auch ἔφυν ἐν χερσίν Od. 10, 397, u. ἐν χείρεσσι φύοντο 24, 410, welche Vrbdgn, wie ὀδὰξ ἐν χείλεσι φύντες auch als tmes. zu ἐμφύω gezogen werden, was man vergleiche. – Von Menschen, Pind. u. die Tragg.: ὁ λωφήσων γὰρ οὐ πέφυκέ πω Aesch. Prom. 27; τίς ἂν εὐξαιτο βροτῶν ἀσινεῖ δαίμονι φῦναι Ag. 1315; σπορᾶς γε μὴν ἐκ τῆςδε φύσεται ϑρασὺς τόξοισι κλεινός Prom. 873; ϑνητοῦ πέφυκας πατρός Soph. El. 1162; κἀξ ἧς ἔφυ γυναικὸς υἱὸς καὶ πόσις O. R. 458, u. öfter; γονῇ πεφυκὼς γεραιτέρᾳ O. C. 1296, der ältere; πόϑεν ἔφυσαν Eur. Suppl. 842; ἀπ' εὐγενοῦς τινος ῥίζης πέφυκας I. T. 610; Διὸς πεφυκὼς Τάνταλος Or. 5, wie auch in Prosa, Xen. Cyr. 5, 5,8; οὔτοι πέφυκα μάντις Eur. Hec. 743; οὐ γὰρ αἰχμητὴς πέφυκεν Or. 702; φὺς ἀπ' ἐμοῦ Xen. Cyr. 5, 4,30; πόϑεν ἔφυ ὁ πόλεμος Pol. 3, 6,9 u. sonst. – Uebh. von Natur eine gewisse Eigenschaft, Anlage haben, von Natur befähigt sein, u. oft für das einfache sein; τὸ μὲν εὖ πράττειν ἀκόρεστον ἔφυ πᾶσι βροτοῖσιν Aesch. Ag. 1304; ϑεὸς γὰρ οὐκ ἤχϑηρεν ὡς εὔφρων ἔφυ Pers. 758; ἔφυν γὰρ οὐδὲν ἐκ κακῆς πράσσειν τέχνης Soph. Phil. 88; δόξεις ὁμοῖος τοῖς κακοῖς πεφυκέναι 1358; ἔφυν ἀμήχανος Ant. 79; οὐτοι συνέχϑειν, ἀλλὰ συμφιλεῖν ἔφυν 519, u. sonst, wie Eur.; u. in Prosa, τὸ μὴ διδόναι δίκην πάντων μέγιστόν τε καὶ πρῶτον κακῶν πέφυκε Plat. Gorg. 479 d, u. öfter. Bes. ist πέφυκε c. inf. zu merken, der Natur gemäß sein, gewöhnlich geschehen, pflegen, τὰ δεύτερα τῶν προτέρων πεφυκέναι κρατεῖν Pind. frg. 249; ὅτι χαίρειν πέφυκεν οὐχὶ τοῖς αὐτοῖς ἀεί Soph. Tr. 440; πέφυκε γὰρ καὶ ἄλλως ὁ ἄνϑρωπος τὸ μὲν ϑεραπεῦον ὑπερφρονεῖν Thuc. 3, 39, u. öfter; ἐν οἷς ἅπαντες πεφύκαμεν ἁμαρτεῖν Is. 1, 13; ἡ ψυχὴ πέφυκε αὔξεσϑαι Isocr. 1, 12; ᾑ πέφυκεν ἐπὶ τὴν ψυχὴν ἰέναι Phaedr. 258 c, u. oft; ἐπεφύκει im Ggstz von ἐϑελούσιον Xen. Cyr. 5, 1,8; πεφύκασιν ὑπὸ τούτων κρατεῖσϑαι 5, 1,10; πολὺ ῥᾷον ἔχοντας φυλάττειν ἢ κτήσασϑαι πέφυκε πάντα, es liegt in der Natur der Dinge, daß es leichter ist, Dem. 2, 26; πεφυκέναι πρὸς τὸ ἀληϑές Arist. rhet. 1, 1; u. Sp., wie Pol. verbindet τοῦτο πέφυκε καὶ φιλεῖ συμβαίνειν κατὰ φύσιν, 4, 2,10. – [Υ im praes. u. imperf. u. vor einem Vokal in der synkopirten Form des perf. ist kurz; nur sp. D., wie Nic. Al. 14 u. D. Per. 941. 1013 brauchen es auch im praes. u. imperf. lang, sogar einige Male in der Verssenkung, Nic. Al. 501 D. Per. 1031; und so auch in Zusammensetzungen.]
-
72 ΕἼΔΩ
ΕἼΔΩ od. eigtl. FΕἼΔΩ, video, wissen; von diesem im praes. act. ungebräuchl. Stamme kommen vor:
1) in der Bedeutung sehen: – a) aor. II. εἶδον, ἰδεῖν, u. med. εἰδόμην, ἰδέσϑαι, der den aor. von ὁράω bildet, welches Wort über den Gebrauch zu vergleichen. – b) das med. εἴδομαι, auch ἐείδομαι, aor. εἰσάμην, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 148, Hom. auch ἐεισάμην; τῷ μιν ἐεισάμενος Il. 2, 22; pass. Bdtg, gesehen werden, erscheinen, εἴδεται ἦμαρ, ἄστρα, der Tag, die Sterne werden sichtbar, erscheinen; Il. 8, 556. 13, 98. 24, 319 Od. 5, 283; sp. D., wie Theocr. 13, 60. Den Anschein haben, wie δοκέω, τὸ δέ τοι κὴρ εἴδεται εἶναι, das scheint, dünkt dir der Tod zu sein, Il. 1, 228; τοῠτό τί μοι κάλλιστον ἐνὶ φρεσὶν εἴδεται εἶναι Od. 9, 11; αὐτῷ τό γε κέρδιον εἴσατο ϑυμῷ Od. 19, 283; οὐ μέν μοι κακὸς εἴδεται Il. 14, 475; ὅ τι οἱ εἴσαιτο γελοίιον Ἀργείοισιν ἔμμεναι 2, 215; πάντα τί μοι κατὰ ϑυμὸν ἐείσω μυϑἠσασϑαι 9, 645; sp. D., wie Theocr. 95, 58 ὥς που καὶ βασιλεῠσιν ἐείδεται – σαώτερος ἔμμεναι οἶκος; εἴσατ' ἴμεν ἐς Λῆμνον Od. 8, 983, er hatte den Anschein, er stellte sich als ob er nach Lemnos ginge; – ähnlich sein, gleichen, bes. im partic. praes. u. aor.; ἐείσατο φϑογγἡν Πολίτῃ, an Stimme glich er dem Polites, Il. 2, 791. 20, 81; in der Od. Μέντορι εἰδομένη ἠμὲν δέμας ἠδὲ καὶ αὐδήν, eigtl. sich das Ansehen gebend, gleichend dem Mentor an Wuchs u. Sprache; ἐειδόμενος ὄψιν, ϑεὸς ἀνέρι Pind. N. 10, 15; P. 4, 21; δαίμονα – εἰδομέναν τοκεῠσιν Aesch. Ag. 748; sp. D.; auch Her. φάσμα εἰδόμενον Ἀρίστωνι 6, 69; vgl. 7, 56.
2) in der Bedeutung wissen das perf. οἶδα mit Präsensbedeutung; 2. Pers. gew., nach Möris attisch, οἶσϑα, Hom. u. ion. auch οἶδας, Od. 1, 337 u. Anacr. 13; οἶσϑας aus Cratin. B. A. 1295, vgl. Pierson zu Möris p. 283; plur. ἴσμεν, Hom. ἴδμεν, auch οἴδαμεν, Antipho II α 3; vgl. über alle diese Formen die Gramm.; conj. εἰδῶ, auch ἰδέω, Il. 14, 235; opt. εἰδείην; imper. ἴσϑι, ἴστω; inf. εἰδέναι, Hom. ἴδμεναι u. ἴδμεν; partic. εἰδώς, fem. ἰδυῖα, wie Bekker überall schreibt, Wolf nur in der Verbindung ἰδυίῃσι πραπίδεσσι; plusqpf. als imperf. ᾔδειν, ion. ᾔδεα, att. ᾔδη, wozu ἠείδης Il. 22, 280 u. ᾔδησϑ' Od. 19, 93, ἠείδη 9, 206, ἴσαν Il. 18, 405 Od. 4, 772; – fut. gew. εἴσομαι, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 148, ep. auch εἰδήσω, Il. 1, 546; εἰδησέμεν Od. 6, 257; ὅπως εἰδήσομεν Arist. Magn. mor. 1, 1. – Das perf. der Bdtg nach u. der aor. werden von γιγνώσκω genommen, doch steht der aor. εἰδῆσαι Arist. Magn. mor. 1, 1, mit Präsensbdtg. – Eigentlich = ich habe gesehen, wahrgenommen, = ich weiß, verstehe, kenne; τὸ γὰρ εἰδέναι τοῦτ' ἐστί, λαβόντα του ἐπιστήμην ἔχειν καὶ μὴ ἀπολωλεκέναι Plat. Phaed. 75 d; Hom. u. Folgde. Bes. vom mittelbaren Wissen, Δελφῶν οἶδα ἀκούσας, ich weiß es aus der Erzählung der D., Her. 1, 20; Dem. 4, 24; ὧν ἀκοῇ ἴσμεν Thuc. 1, 4; καὶ ὁρῶν καὶ ἀκούων οἶδα Xen. Cyr. 4, 1, 14, vgl. σύνοιδα. Hom. εὖ γὰρ ἐγὼ τόδε οἶδα κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν, Il. 4, 163, u. öfter so verstärkt durch εὖ u. σάφα; das partic. auch absolut, wissend, kundig, λέγω πρὸς εἰδότα Aesch. Suppl. 723; Ag. 1375; εἰδότας μὲν τοὺς ϑεοὺς καλούμεϑα Ch. 199; μαϑεῖν παρὰ τοῦ εἰδότος Plat. Rep. I, 337 d; sonst gew. mit dem acc., πλείονα οἶδα Il. 19, 219; Hom. abdi auch νοήματα, μήδεα οἶδε, er versteht sich auf kluge Anschläge, Od. 2, 121 Il. 18, 363; πολεμήϊα ἔργα 7, 236; οὔτινα οἶδε ϑέμιστα 5, 761, wie ἀϑεμίστια ᾔδη, er verstand sich auf Ungerechtigkeit u. Frevel, war ein ruchloser Mensch, Od. 9, 189; περὶ γὰρ φρεσὶν αἴσιμα, ἄρτια ᾔδη, 14, 433. 19, 248; ὅμως δέ τοι ἤπια οἶδεν, er ist dir freundlich gesinnt, 13, 405; χάριν εἰδέναι τινί, Einem Dank wissen, Il. 14, 235 u. oft Folgde; φίλα εἰδότες ἀλλήλοισιν, freundschaftliche Gesinnungen gegen einander hegend, Od. 3, 277. Hom. vbdt damit auch den gen., ὃς σάφα ϑυμῷ εἰδείη τεράων II. 12, 229; 15, 412; bes. im part., τόξων εὖ εἰδώς, der sich wohl auf den Bogen versteht, wohl kundig des Bogens, 2, 718; so ϑεοπροπίων 6, 438, αἰχμῆς, ϑοίριδος ἀλκῆς 15, 525. 527 u. ä.; Sp. auch περί τινος, Plat. Alc. I, 106 d Men. 85 c. – C. inf., οἶδ' ἐπὶ δεξιά, οἶδ' ἐπ' ἀριστερὰ νωμῆσαι βῶν, er versteht es, Il. 7, 238; τοιγὰρ τὸ λοιπὸν εἰσόμεσϑα μὲν ϑεοῖς εἴκειν Soph. Ai. 651; ὃς οὐδὲν ᾔδει πλὴν τὸ προςταχϑὲν ποιεῖν Phil. 998; συστενάζειν οἶδα γενναίως φίλοις Ion 935; ἵν' εἰδῇ μὴ πατεῖν τὰ τῶν ϑεῶν ψηφίσματα, damit er lerne, Ar. Vesp. 376. Bei sp. D. = im Stande sein, können. Antip. Th. 26 (aber VII, 231 steht τελέϑεις für τελέϑειν). – Der Objectsatz wird entweder mit ὅτι, ὡς od. einer Fragepartikel ausgedrückt od. steht im partic., τοὺς φιλτάτους γὰρ οἶδα νῷν ὄντας πικρούς, ich weiß, daß sie sind, Aesch. Ch. 232; ἴσϑι τἀληϑῆ κλύων, wisse, daß du die Wahrheit hörtest, Ag. 666; ἴσϑι μοι δώσων ἄποινα 1655. So die andern Tragg., Ar. u. in Prosa; οὐ γὰρ ᾔδεσαν αὐτὸν τεϑνηκότα Xen. An. 1, 10, 16; ἴσϑι μέντοι ἀνόητος ὤν 2, 1, 13; εἰδότες οὐκ ἂν ὁμοίως δυνηϑέντες, daß sie nicht auf gleiche Weise im Stande sein würden, Thuc. 6, 64. Selten der inf., εὖ γὰρ τόδ' ἴσϑι, μηδάμ' ἡμέρᾳ μιᾷ πλῆϑος τοσουτάριϑμον ϑανεῖν Aesch. Pers. 423; ἴσϑι, μὴ ψευδῶς μ' ἐρεῖν Eur. I. A. 1005. – Oft wird das subj. des abhängigen Satzes als obj. zu οἶδα gesetzt, τὴν παρϑένον οὐκ οἶδα, οὗ γῆς εἰσέδυ, ich weiß nicht, wohin die Jungfrau ging, Eur. I. A. 1583; οἶδα κἀμαυτήν, ὅτι Soph. El. 324; ἐάν τινα καὶ εἰδῶσιν, ὅτι ἄδικός ἐστι Plat. Prot. 323 b; οἶδα τὴν ἀλήϑειαν, ὅπη ἔχει Rep. IX, 581 b; καὶ γὰρ ᾔδει αὐτόν, ὅτι μέσον ἔχοι τοῦ στρατεύματος Xen. An. 1, 8, 21. – Aus dem häufigen parenthetischen Gebrauch von οἶδα, σάφ' οἶδα, ἴσϑι, sei versichert, u. ä., bei Tragg. u. in att. Prosa, dem sich οἶδα ὅτι als nachdrückliche Behauptung anschließt, vgl. Heindorf zu Plat. Gorg. 486 b, ist οἶδ' ὅτι ohne Verbum zu erkl., πάρειμι δ' ἄκων οὐχ ἑκοῦσιν οἶδ' ὅτι Soph. Ant. 276, das weiß ich wohl, eigtl. οἶδ' ὅτι πάρειμι; vgl. Eur. Phoen. 1659; οὔτ' ἂν ὑμεῖς, εὖ οἶδ' ὅτι, ἐπαύσασϑε Dem. 6, 29; vgl. Ar. Plut. 183; woraus sich auch πάντων εὖ οἶδ' ὅτι φησάντων Dem. 9, 1 erklärt; vgl. ὧν εὖ οἶδ' ὅτι κακῶν ὄντων Plat. Apol. 37 b. – Beim imperat. haben es bes. die att. Dichter; οἶσϑ' ὡς ποίησον, eigtl. ποίησον οἶσϑ' ὡς, mach' es weißt du wie, weißt du was du thun mußt, Soph. O. R. 543; οἶσϑ' οὖν ὃ δρᾶσον Eur. Heracl. 452; οἶσϑα νῠν ἅ μοι γενέσϑω I. T. 1211. – Häufig ist ἴστω Ζεύς in Betheuerungen, das wisse Zeus, Zeus sei Zeuge, Hom. u. A.; dor. ἴττω, Ar. Ach. 860.
-
73 ὅς-τις
ὅς-τις, ἥ-τις, ὅ, τι (mit der Diastole zu schreiben, zum Unterschiede von ὅτι, s. unten), gen. οὗτινος, ἡςτινος u. s. w., u. ὅτου ὅτῳ (u. plur. ὅτων, ὅτοισι, doch selten); bei Hom. lautet das masc. auch ὅτις, Od. 16, 307 u. öfter, neutr. ὅ, ττι; gen. ὅττεο, 1, 124. 22, 377, ὅττευ, 17, 121, u. ὅτευ, 17, 421. 19, 77, wie Her. (nie ὅτου); dat. ὅτεῳ, Od. 2, 114, was zweisylbig zu sprechen ist Il. 12, 428. 15, 664, u. so auch Her.; acc. ὅτινα, Od. 8, 204. 15, 395; gen. plur. ὅτεων, 10, 39; Her. 8, 65; dat. ὁτέοισιν, Il. 15, 491; Her. 2, 82, der auch das fem. ὁτέῃσιν hat; accus. ὅτινας, Il. 15, 492; ὥτινες ist eine v. l. Od. 4, 61, aber wahrscheinlich falsch; – zunächst – 1) indirectes Fragewort, welcher, welche, welches; ἔσπετε νῦν μοι, Μοῦσαι, ὅςτις δὴ πρῶτος ἀνδράγρια ἤρατο, Il. 14, 509; ὥς μοι ἐξονομήνῃς, ὅςτις ὅδ' ἐστὶν Ἀχαιὸς ἀνήρ, wer der Achäer. da ist, 3, 166, vgl. 192; ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, ὅςτις ἐν ἀμφιάλῳ Ἰϑάκῃ βασιλεύσει Od. 1, 400, u. öfter so mit dem indic., den die Griechen aus der directen Frage gewöhnlich in die indirecte hinübernehmen; so auch Tragg.: ὁ δ' οὖν ἐρωτᾶτ', αἰτίαν καϑ' ἤντινα αἰκίζεταί με, Aesch. Prom. 226; σήμαιν' ὅ, τι χρὴ σοὶ συμπράττειν, 295; Eum. 58 u. öfter; οὐ γὰρ οἶ. σϑά μ' ὅντιν' εἰςορᾷς, Soph. Phil. 249; κοὐ βλέπεις, ἵν' εἶ κακοῦ, οὐδ' ὅτων οἰκεῖς μέτα, O. R. 414; ὅςτις ἦν ὁ μῦϑος αὖϑις εἴπα τε, Ant. 1175; u. in Prosa, μανϑάνομεν οὖν ὅ, τι νῦν ἡμῖν ἐστι τὸ ξυμβαῖνον, Plat. Phil. 22 a, u. öfter, wie Folgde; doch folgt auch auf ein Präsens der conj., οὐκ ἔχειν, ὅτεῳ ζημιώσωσι, Her. 5, 87. – In directer Frage steht es nur in Beziehung auf eine unmittelbar vorangegangene Frage, ἀλλὰ τίς γὰρ εἶ; – ὅςτις, πολίτης χρηστός, eigtl. du fragst, wer? Ar. Ach. 569; τί δ' αὖ λέγει; ὅ, τι; 106; τί ποιεῖς; – ὅ, τι ποιῶ; τί δ' ἄλλο γ' ἤ –, Ran. 198, vgl. Eccl. 685. 1181 Plut. 462; τίνα γραφήν σε γέγραπται; ἥντινα; Plat. Euthyphr. 2 b. – 2) häufiger drückt es eine unbestimmte Allgemeinheit aus und unterscheidet sich von dem einfachen Relativum ὅς dadurch, daß es nicht auf ein bestimmtes Subject geht, sondern auf ein unbestimmtes, mehrfach bestimmbares; selten – a) c. indic.; in Beziehung auf ein vorangehendes Demonstrativum, ἄνωχϑι δέ μιν γαμέεσϑαι τῷ, ὅτεῴ τε πατὴρ κέλεται καὶ ἁν-δάνει αὐτῇ, Od. 2, 114, wo ᾡ auf ein schon bestimmtes gehen würde, ὅτεῳ aber andeutet, daß keine Entscheidung getroffen: wen auch zu heirathen der Vater befiehlt; ταύτην, ἥτις ἀποστρέψει, Plat. Gorg. 509 b; häufiger mit Auslassung des Demonstrativs, βουλὴν δ' Ἀργείοις ὑποϑησόμεϑ' ἥτις ὀνήσει, Il. 8, 467; τιμὴν δ' Ἀργείοις ἀποτινέμεν, ἥντιν' ἔοικεν, Il. 3, 286; Ζεύς τοι δοίη, ὅ, ττι μάλιστ' ἐϑέλεις, Od. 14, 54, u. sonst; ἐλαφρόν, ὅςτις πημάτων ἔξω πόδα ἔχει, παραινεῖν, Aesch. Prom. 263; u. mit πᾶν, λέξω σοι πᾶν ὅ, τι χρῄζεις μαϑεῖν, 612; ὅςτις γὰρ εὖ δρᾶν εὖ παϑὼν ἐπίσταται, παντὸς γένοιτ' ἂν χρήματος κρείσσων φίλος, Soph. Phil. 668, öfter; Eur., u. in Prosa überall; τῆς ὀρϑῆς τυχεῖν παιδείας, ἥτις ποτέ ἐστιν, Plat. Rep. III, 416 c; μήτε διακονίαν μηδ' ἥντινα κεκτημένος, auch nicht irgend ein, Legg. XI, 919 d; ὅτῳ δοκεῖ ταῦτ' ἀνατεινάτω τὴν χεῖρα, Xen. An. 3, 2, 9, u. A.; auch ἡγεμόνα αἰτεῖν, ὅςτις ἀπάξει, der da führen soll, Xen. An. 1, 3, 14; – προςκαλοῦμαί σ' ὅςτις εἶ, wer du auch bist, Ar. Vesp. 1406. – b) mit ἄν u. dem conj. der Allgemeinheit, in Beziehung auf die Gegenwart od. Zukunft; ἔρδειν (für imperat.) ὅ, ττι κε κεῖνος ἐποτρύνῃ καὶ ἀνώγῃ, Il. 15, 148; ὅτις κ' ἐπίορκον ὀμόσσῃ, wer immer einen Meineid schwören wird, 19, 260; ϑεὸς δὲ τὸ μὲν δώσει, τὸ δ' ἐάσει, ὅ, ττι κεν ᾧ ϑυμῷ ἐϑέλῃ, was er immer wollen mag, Od. 14, 445; ἅπας δὲ τραχύς, ὅςτις ἂν νέον κρατῇ, Aesch. Prom. 35; Folgde; πάσχειν ὅ, τι ἄν τῷ ξυμβῇ, Plat. Phaedr. 274 b; τίς (πόλις) ἡμᾶς δέξεται, ἥτις ἂν ὁρᾷ τοσαύτην ἀνομίαν Xen. An. 5, 7, 33; 6, 4, 18 u. öfter, u. sonst, wie bei den Rednern u. Sp. – c) auch der bloße conj. steht so; οὐτιδανὸς πέλει ἀνήρ, ὅςτις ξεινοδόκῳ ἔριδα προφέρηται ἀέϑλων, Od. 8, 209; τὴν γὰρ ἀοιδὴν μᾶλλον ἐπικλείουσ' ἄνϑρωποι, ἥτις ἀκουόντεσσι νεωτάτη ἀμφιπέληται, 1, 351; γυναικὸς ἥτις ἄνδρα νοσφίσῃ, Aesch. Eum. 202. – d) in Beziehung auf die Vergangenheit u. in indir. Rede c. opt., ὅν τινα κιχείη, ἐρητύσασκε, Il. 2, 188; οὔτινα γὰρ τίεσκον, ὅτις σφέας εἰςαφίκοιτο, Od. 22, 404, womit man Stellen wie 12, 40 vergleiche, ἀνϑρώπους ϑέλγουσιν, ὅτις σφέας εἰςαφίκηται; auch nach einem opt., μῦϑον, ὃν οὔ κεν ἀνήρ γε διὰ στομα πάμπαν ἄγοιτο, ὅςτις ἐπίσταιτο ἄρτια βάζειν, Il. 14, 91. 17, 640; ὅςτις ἀφικνοῖτο τῶν παρὰ βασιλέως πρὸς αὐτόν, πάντας οὕτως ἀπεπέμπετο, Xen. An. 1, 1, 5, öfter, u. sonst. – 3) zu bemerken ist, daß oft der sing. von ὅςτις auf einen plur. bezogen wird, τὰ ἐπιτήδεια, ὅτῳ τις ἐπιτυγχάνοι, Xen. An. 4, 1, 9, wie das obeu angeführte Beispiel 1, 1, 5 u. sonst. – Auch allein stehend, wie quicunque Plat. Hipp. mai. 282 d; ἀφ' ἧςτινος τέχνης, Paus. 2, 9, 7; τόπον ὅντινα εἰπών, Luc. Gall. 16. So besonders mit οὖν verstärkt, καὶ ἄλλος ὁςτιςοῦν, wer es auch sein mag, irgend ein anderer, Plat. Conv. 198 b u. öfter; ἄλλην ἡντινοῦν τέχνην, Prot. 323 a; u. mit ἄν u. conj., μηδ' ἂν ὁςτιςοῦν τυγχανῃ ὤν, Euthyphr. 5 e; οὔτε διὰ φιλονεικίαν οὐδ' ἡντινοῦν, Lycurg. 5, u. A.; auch ὁςτιςδήποτε, Din. 1, 93; ὅςτις δήποτ' οὖν, Dem. u. a. Sp. – Wie in dem einfachen Relativum liegt darin auch – a) eine Folge, so daß es für ὥςτε zu stehen scheint, ἔστι τις οὕτως ἄφρων, ὅςτις οἴεται, Xen. An. 7, 1, 29; τίς οὕτως εὐήϑης, ὅςτις, Dem. 1, 15; Sp. – b) ein Grund, wie quippe qui, ὦ φῶς τελευταῖόν σε προςβλέψαιμι νῦν, ὅςτις πέφασμαι φύς τ' ἀφ' ὧν οὐ χρῆν, O. R. 1184, als ein solcher, welcher ich erzeugt bin, von dem ich nicht sollte erzeugt werden, d. i. weil ich unrechtmäßig erzeugt bin; vgl. O. C. 265; πῶς ἐγὼ κακὸς φύσιν ὅςτις παϑὼν μὲν ἀντέδρων, 272; ἦ μαίνεταί γε, ἥτις λιποῦσα μὲν πόλιν νεαίρετον ἥκει, Aesch. Ag. 1035, vgl. 1373; – οὐδεὶς ὅςτις οὐ, jeder, οὐδὲν ὅ, τι οὐκ, alles, Her. 5, 97; Thuc. 7, 87 u. Folgde; wobei sich auch ein Adverbium findet, οὐδενὸς ὅτου οὐ πάντων ἂν ὑμῶν καϑ' ἡλικίαν πατὴρ εἴην, Plat. Prot. 317 c. –Ὅςτις μή, wer nicht etwa, es müßte denn, Plat. Prot. 324 b Gorg. 522 e. – Ὅ, τι, absolut, warum, weshalb, vgl. ὅτι. – Zuweilen tritt zwischen ὅς u. τίς eine Partikel, ἕκαστος, ᾧ μή τινι καὶ αὐτὸς ἔργῳ παρῆν, Thuc. 4, 14, so ὃς ἄν τις, Plat. u. Dem. – Ἅσσα oder ἅττα, = ἅτινα, s. besonders.
-
74 ἐπι-σημαίνω
ἐπι-σημαίνω, 1) darüber ein Zeichen machen, bezeichnen, wie γράμματα ἐπισεσημασμένα, mit darüberstehenden Punkten bezeichnet, Aen. Tact. 31; übh. bezeichnen, κἀπισημανϑήσεται κείνου κεκλῆσϑαι λαός Eur. Ion 1593; von der Gottheit, eine Vorbedeutung geben, durch ein Anzeichen ihren Willen zu erkennen geben, ὁ ϑεὸς ἐπεσήμαινεν αὐτῷ ὅσιον εἶναι Xen. Hell. 4, 7, 2; Plut. Num. 22 Demetr. 12; D. Sic. 19, 103. Auch in der Bdtg des med. loben, Pol. 9, 9. – Med. sich Etwas bezeichnen, mit einem Zeichen versehen, ἐάν τε ἰάσιμος ἐάν τε ἀνίατος δοκῇ εἶναι Plat. Gorg. 526 b; Phil. 25 a; sich vorzeichnen, Legg. V, 744 a; übh. bemerklich machen, andeuten, III, 681 b; Sp., τῷ μειδιάματι ἐπισημηνάμενος τῆς γλώσσης τὴν διαμαρτίαν Luc. pro laps. 1; τὰς εὐϑύνας, sie untersiegeln, zum Zeichen, daß man sie für richtig anerkennt, Dem. 18, 250; durch ein Zeichen seinen Beifall zu erkennen geben, loben, καὶ ϑορυβεῖν Isocr. 12, 2; ἐπισημαινόμενον τὸν δῆμον καὶ δεδεγμένον τοὺς παρ' ἐμοῦ λόγους Aesch. 2, 49; πάντων τὸ ῥηϑὲν ἐπισημηναμένων Pol. 3, 111, 3, öfter, wie a. Sp., κρότῳ μεγάλῳ τὸ γεγονός D. Sic. 17, 106; δώροις τινά, Einen durch Geschenke auszeichnen, belohnen, Pol. 6, 39, 6; seltener durch Tadel auszeichnen, tadeln, App. B. C. 5, 15; D. Sic. 13, 27. – 2) intr., sich bemerklich machen, sich zeigen, bes. von Witterungs- u. Krankheitsvorzeichen, eintreten, τῶν ἀκρωτηρίων ἀντίληψις τοῦ λοιμοῦ ἐπεσήμαινε Thuc. 2, 50; Hippocr.; öfter bei Arist., τὰ περὶ τοὺς μαστούς, τὰ ἐπιμήνια u. ä., gener. anim. 1, 19. 20 H. A. 7, 3; σεισμὸς ἐφ' ἓν καὶ ἐπὶ δύο ἔτη ἐπισημαίνει κατὰ τοὺς αὐτοὺς τόπους Meteorl. 2, 8; τῷ Ῥώμῳ ἐπισημαίνουσι γῦπες ἕξ D. H. 1, 86. 87.
-
75 δέ
δέ,A but: adversative and copulative Particle,I answering to μέν (q. v.),τὴν νῦν μὲν Βοιωτίαν, πρότερον δὲ Καδμηίδα γῆν καλουμένην Th.1.12
, etc.II without preceding μέν,1 adversative, expressing dist. opposition, αἰεί τοι τὰ κάκ' ἐστὶ φίλα.. μαντεύεσθαι, ἐσθλὸν δ' οὔτε τί πω εἶπας ll.1.108;ὀρθῶς ἔλεξας, οὐ φίλως δέ μοι λέγεις E.Or. 100
, cf. S.Ant.85, etc.;τέθνηκεν ἀνδρὸς οὐδενός, θεοῦ δ' ὕπο Id.Ph. 334
; so in Prose,οὐκ ἐπὶ κακῷ, ἐλευθερώσει δέ.. Th.4.86
;οἱ αἰχμάλωτοι.. ᾤχοντο εἰς Δεκέλειαν, οἱ δ' εἰς Μέγαρα X.HG1.2.14
, cf. Cyr.4.5.46;ἡ δ' ἑτέρα IG2.652A45
.2 copulative,a in explanatory clauses, ξυνέβησαν.. τὰ μακρὰ τείχη ἑλεῖν ([etym.] ἦν δὲ σταδίων μάλιστα ὀκτώ) Th.4.66, cf. Il.7.48: when a Subst. is folld. by words in apposition,Ἀρισταγόρῃ τῷ Μιλησίῳ, δούλῳ δὲ ἡμετέρῳ Hdt.7.8
.β'; μήτηρ βασιλέως βασίλεια δ' ἐμή A.Pers. 152
; so in answers, διπλᾶ λέγειν. —Answ.διπλᾶδ' ὁρᾶν Id.Th. 974
.b in enumerations or transitions, Il.1.43-49, 345- 351, X.Cyr.1.2.1, etc.; with repetition of a word in different relations,ὣς Ἀχιλεὺς θάμβησεν.., θάμβησαν δὲ καὶ ἄλλοι Il.24.483
;σάκος εἷλε.., εἵλετο δ' ἔγχος 14.9
sq.;Ζεύς ἐστιν αἰθήρ, Ζεὺς δὲ γῆ, Ζεὺς δ' οὐρανός A.Fr.70
;κινεῖκραδίαν, κινεῖδὲ χόλον E. Med.99
;ὄζει ἴων, ὄζει δὲ ῥόδων, ὄζει δ' ὑακίνθου Hermipp.82.8
; in rhetorical outbursts,οὐκ ἂν εὐθέως εἴποιεν· τὸν δὲ βάσκανον, τὸν δὲ ὄλεθρον, τοῦτον δὲ ὑβρίζειν,—ἀναπνεῖν δέ. D.21.209
; in a climax, πᾶν γύναιον καὶ παιδίον καὶ θηρίον δέ nay even beast, Pl.Tht. 171e, cf.X. HG5.2.37; in the combinationκαὶ δέ Il.23.80
, al.,καὶ.. δέ A.Pr. 973
, E.El. 1117, etc., each particle retains its force.c answering to τε (q. v.),ἃ τῶν τε ἀποβαινόντων ἕνεκα ἄξια κεκτῆσθαι, πολὺ δὲ μᾶλλον αὐτὰ αὑτῶν Pl.R. 367c
.3 implying causal connexion, less direct than γάρ, Il.6.160, Od.1.433.4 in questions, with implied opposition,ἑόρακας δ', ἔφη, τὴν γυναῖκα; X.Cyr.5.1.4
;καὶ ὁ Σωκράτης, εἰπέ μοι, ἔφη, κύνας δὲ τρέφεις; Id.Mem.2.9.2
, cf. 2.1.26, S. Ant. 1172: in Trag. (not in Com. or Oratt.), when the speaker turns from one person to another, the voc. stands first, then the pers. Pron. folld. by δέ, asΜενέλαε, σοὶ δὲ τάδε λέγω.. E.Or. 622
, etc.; also in Hdt.,ὦ δέσποτα, ἐγὼ δὲ ταῦτα ἐποίησα 1.115
.II in apodosi:1 after hypothetical clauses, εἰ δέ κε μὴ δώωσιν, ἐγὼ δέ κεν αὐτὸς ἕλωμαι if they will not give it, then I.., Il.1.137, cf. Od.12.54;εἰ μηδὲ τοῦτο βούλει ἀποκρίνασθαι, σὺ δὲ τοὐντεῦθεν λέγε X.Cyr.5.5.21
, cf. Pi.O.3.43 (v.l.), A.Ag. 1060, Hdt.5.1, etc.b after temporal or relative clauses, with ἐπεί, ἕως, etc., Il.24.255, Hdt.9.70, etc.;μέχρι.. εἶχον τὰ βέλη, οἱ δὲ ἀντεῖχον Th.3.98
; with demonstr. Pronouns or Advbs. answering to a preceding relative, οἵηπερ φύλλων γενεή,τοίη δὲ καὶ ἀνδρῶν Il.6.146
, etc.;ἆθλα οἷς κεῖται ἀρετῆς μέγιστα, τοῖς δὲ καὶ ἄνδρες ἄριστοι πολιτεύουσιν Th.2.46
;τοὺς δ' ἔλαβε τυράννους.. τούτους δὲ.. ἐξεδίδου Hdt.5.37
, cf. Isoc.4.98, Pl.La. 194d;οἷα μὲν ἕκαστα ἐμοὶ φαίνεται τοιαῦτα μὲν ἔστιν ἐμοί, οἷα δὲ σοί, τοιαῦτα δὲ αὖ σοί Id.Tht. 152a
: sts. after a participle,οἰόμενοι.. τιμῆς τεύξεσθαι, ἀντὶ δὲ τούτων οὐδ' ὅμοιοι.. ἐσόμεθα X.An.6.6.16
, cf. Isoc.15.71 (v.l.).2 to resume after an interruption or parenthesis,χρόνου δὲ ἐπιγινομένου καὶ κατεστραμμένων σχεδὸν πάντων..,—κατεστραμμένων δὲ τούτων.. Hdt.1.28
,29;νῦν δ' αὖ πάλιν ὑπό τε πλούτου διαθρυπτόμενος.. καὶ ὑπ' ἀνθρώπων.. ὑπὸ τοιούτων δέ.. X.Cyr.7.2.23
; with an anacoluthon,ἡ δὲ ψυχὴ ἄρα,—οἷ ἂν θεὸς θέλῃ.. τῇ ἐμῇ ψυχῇ ἰτέον, αὕτη δὲ δή.. Pl.Phd. 80d
: for δ' οὖν, v. οὖν.3 to begin a story, ἦμος δ' ἠέλιος.. well, when the sun.., Od.4.400.4 to introduce a proof, τεκμήριον δέ, σημεῖον δέ, v. sub vocc.B POSITION of δέ. It usu. stands second: hence freq. between Art. and Subst. or Prep. and case; but also after Subst., or words forming a connected notion, hence it may stand third, , cf. Th. 411, Eu. 531, S.Ph. 959, etc.; fourth, Id.OT 485, E.Hel. 688, A.Pr. 323, 383, etc.; fifth, ib. 401codd.; even sixth, Epigen.7(codd. Poll.); so in Prose after a neg., οὐχ ὑπ' ἐραστοῦ δέ, to avoid confusion between οὐ δέ and οὐδέ, Pl.Phdr. 227c. -
76 θηρίον
A wild animal, esp. of such as are hunted, μάλα γὰρ μέγα θηρίον ἦεν, of a stag, Od.10.171, 180 (never in Il.); in Trag. only in Satyric drama, S.Ichn.147 (dub. in A.Fr.26): used in Prose for θήρ, X.An.1.2.7, Isoc.12.163, etc.; of the spider's prey, Arist.HA 623a27; freq. of elephants, Plb.11.1.12, al.: pl., beasts, opp. men, birds, and fishes, h.Ven.4, Hdt.3.108.2 generally, animal, Id.1.119;νενόμισται πῦρ θ. εἶναι ἔμψυχον Id.3.16
; of men,ἄνθρωπος πάντων θ. θεειδέστατον Antipho Soph.48
;εἰς θηρίου βίον ἀφικνεῖσθαι Pl.Phdr. 249b
; alsoθ. ὕειον Id.R. 535e
; of the dog, Theoc.25.79; of fishes, Arist.HA 598b1; of eels, Antiph.147.7; of leeches, IG4.951.101 (Epid.); of other small creatures, Arist.HA 552b11, 625b32, Hp. ap. Gal.19.103, Theoc.19.6;οὐκ ἔστιν οὐδὲν θ. τῶν ἰχθύων ἀτυχέστερον Antiph.161.1
; opp. plants, Pl.Smp. 188b: prov., ἢ θηρίον ἢ θεός, either above or below the nature of man, Arist. Pol. 1253a29, cf. EN 1145a25.3 beast, esp. as hostile and odious to man, θηρία τε καὶ βοτά carnivora and graminivora, Pl.Mx. 237d; monster, creature, of sharks, etc., Hdt.6.44; of Typhon, etc., Pl. Phdr. 230a, R. 588e; of the Satyrs, S.Ichn. l.c.; ταυτὶ ποδαπὰ τὰ θ.; Ar.Nu. 184, cf. Av.93.III as a term of reproach, beast, creature,ὦ δειλότατον σὺ θηρίον Ar.Pl. 439
, cf. Eq. 273;κόλακι, δεινῷ θηρίῳ Pl.Phdr. 240b
;Κρῆτες, κακὰ θ. Epimenid.1
; δυσνουθέτητον θ., of poverty, Men. Georg.78;ἡ μουσικὴ ἀεί τι καινὸν θηρίον τίκτει Anaxil.27
, cf. Eup.132; τί δέ, εἰ αὐτοῦ τοῦ θηρίου ἠκούσατε; said by Aeschines of Demosthenes, Plin.Ep.2.3.10; θ. συνεστιώμενον, of woman, Secund. Sent.8.IV Astron., the constellation Lupus, Eudox. ap. Hipparch. 1.2.20, Vett. Val.6.13. -
77 πρόμος
A foremost man, in Hom. always = πρόμαχος, Il.15.293, Od.11.493, al.;π. ἀνήρ Il.5.533
; π. τινί opposed to another in the front rank, 7.75, 116, 22.85: later, generally, chief, A.Ag. 200 (lyr.), 410 (lyr.);Ἀχαιῶν.. πρόμοι Id.Eu. 399
;γᾶς πρόμοι S.OC 884
(lyr.);στρατιῆς π. AP7.233
(Apollonid.);Ἀθηναίων E.Tr.31
; τῶν Πανελλήνων πρόμῳ Κίμωνι prob. in Cratin.1; πάντων θεῶν θεὸς π., of the sun, S.OT 660 (lyr.), cf. Epigr.Gr. 361 ([place name] Phrygia); ἰατρῶν π. prob. ib.352 ([place name] Claudiopolis). The forms [full] πρόμνος, A.Supp. 904 (lyr.), and [full] πράμος, Ar.Th.50, are corrupt. -
78 συγγενής
συγγεν-ής, ές,A congenital, inborn,ἦθος Pi.O.13.13
;εὐδοξία Id.N.3.40
; σ. εἶδος,= φύσις, character, Hp.Hum.1;νόσημα σ. ἐστί τινι Id.Prorrh.2.2
; ; παύροις.. ἐστι συγγενὲς τόδε natural to them, Id.Ag. 832;ἡ τύχη προσγίγνεθ' ἡμῖν σ. τῷ σώματι Philem.10
; πότμος ς. Pi.N.5.40; προϊδεῖν σ. οἷς ἕπεται who have the natural gift to foresee, ib.1.28; συγγενεῖς μῆνες my connate months, the months of my natural life, S.OT 1082; σ. τρίχες the hair born with one, i.e. the hair of the head as opp. to the beard, Arist.HA 518a18, 584a24; σημεῖα ς. birth-marks, ib. 585b31; δυνάμεις αἱ σ., opp. αἱ ἔθει and αἱ μαθήσει, Id.Metaph. 1047b31; αὔξει τὸ ς. increases its natural force, Id.EN 1119b9. Adv., - νῶς δύστηνος miserable from his birth, E.HF 1293; v. σύμφυτος.II of the same kin, descent, or family, akin to, τινι Hdt.1.109, 3.2, E.Heracl. 229: abs., akin, cognate,θεός A.Pr.14
; ; ; συγγενέστατον φύσει πάντων most nearly akin, Is.11.17;σ. γάμος ἀνεψιῶν A.Pr. 855
; of animals, Arist.HA 539a23, GA 747a31, al.: hence,b Subst., kinsman, relative, (troch.); τῆς ἐμῆς γυναικὸς ξυγγενεῖ (dual) Id.Av. 368 (troch.);πρὸς σ. τε καὶ οἰκείους αὐτῶν Pl.R. 378c
; ;γάμει τὴν συγγενῆ Id.929
: freq. in pl., οἱ ς. kinsfolk, kinsmen, Pi.P.4.133, Hdt.2.91, etc.; not properly applied to children ([etym.] ἔκγονοι) in relation to their parents, and so opp. ἔκγονοι in Is.8.30, v. συγγένεια 1 (but cf. And.1.17); .c τὸ σ.,= συγγένεια, kindred, relationship, A.Pr. 291 (anap.), S.El. 1469, Th.3.82, etc.; also, the spirit of one's race, Pi.P.10.12, N.6.8; εἰ τούτῳ προσήκει Λαΐῳ τι ς. if he had any connexion with him, S.OT 814; of tribes, κατὰ τὸ ξ. Th.1.95.2 metaph., akin, cognate, of like kind,τοὺς τρόπους οὐ συγγενής Ar.Eq. 1280
(troch.), cf. Th. 574; ξυγγενὴς ὁ κύσθος αὐτῆς θητέρᾳ (for τῷ τῆς ἑτέρας) Id.Ach. 789; freq. in Pl., [ἡ ψυχὴ] σ. οὖσα τῷ θείῳ R. 611e
;τῇ πολεμικῇ σ. ἡ πάλη Lg. 814d
;τοῖς.. λόγοις τὴν αἰτίαν συγγενῆ δεῖ νομίζειν Arist.GA 788b9
, cf. Rh. 1398a21 ([comp] Comp.): rarely c. gen., νοῦς αἰτίας ς. Pl.Phlb. 31a, cf. Phd. 79d, R. 403a, 487a: abs., σ. τιμωρίαι fitting, proper punishments, Lycurg.122 (but prob. f.l. for εὐγ-) ; συγγενῆ things of the same kind, homogeneous, Arist. APo. 76a1;τὰ σ. καὶ τὰ ὁμοειδῆ Id.Rh. 1405a35
;σ. τέχναι Stoic.2.30
; ἐν γαίῃ μὲν σῶμα τὸ ς. its congener, IG9(1).882.7 (Corc<*>ra). Adv.,συγγενῶς ἔρχεσθαι Pl.Lg. 897c
;σ. τρέχων Πλάτωνι Alex.1
(codd. D.L.); τὰ σ. εἰρημένα to similar effect, Phld.Mus. p.92K.III συγγενής represented a title bestowed at the Persian court by the king as a mark of honour, 'cousin', X.Cyr.1.4.27, 2.2.31, D.S.16.50; also at the Ptolemaic and Seleucid courts, OGI104.2 (Delos, ii B.C.), al., BGU1741.12 (i B.C.), LXX 1 Ma.10.89; οἱ σ. τῶν κατοίκων ἱππέων prob. a category of nobles among the κάτοικοι, PTeb.61 (b). 79 (ii B.C.); (ii B.C.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συγγενής
-
79 φύω
φύω, Il.6.148, etc.; [dialect] Aeol. [full] φυίω fort. leg. in Alc.97: [tense] impf. ἔφυον, [dialect] Ep.[ per.] 3sg.Aφύεν Il.14.347
: [tense] fut. φύσω [ῡ] 1.235, S.OT 438: [tense] aor.ἔφῡσα Od.10.393
, etc.:—[voice] Pass. and [voice] Med., 9.109, Pi.O.4.28, etc.: [tense] fut. , Hp.Mochl.42, Pl.Lg. 831a, etc.: similar in sense are the intr. tenses, [tense] pf.πέφῡκα Od.7.114
, etc., [dialect] Ep.[ per.] 3pl.πεφύᾱσι Il.4.484
, Od.7.128; [ per.] 3sg. subj. πεφύῃ ([etym.] ἐμ-) Thgn.396; [dialect] Ep. part. fem. πεφυυῖα ([etym.] ἐμ-) Il.1.513, acc. pl.πεφυῶτας Od.5.477
; [dialect] Dor. inf.πεφύκειν Epich.173.3
: [tense] plpf.ἐπεφύκειν X.Cyr.5.1.9
, Pl.Ti. 69e; [dialect] Ep.πεφύκειν Il.4.109
; [dialect] Ep. [ per.] 3pl. , Op. 149: [tense] aor. 2 ἔφῡν (as if from φῦμι) Od.10.397, etc.: [dialect] Ep. [ per.] 3sg.φῦ Il.6.253
, etc., [ per.] 3pl. ἔφυν (for ἔφῡσαν, which is also [ per.] 3pl. of [tense] aor. 1) Od.5.481, etc.; subj. φύω orφυῶ E.Fr.377.2
, Pl.R. 415c, 597c, Hp.Carn.12; [ per.] 3sg. opt.φύη Theoc.15.94
, ([etym.] συμ-) Sor.2.89; inf. φῦναι, [dialect] Ep.φύμεναι Theoc. 25.39
,φῦν Parm.8.10
; part.φύς Od.18.410
, etc., [dialect] Boeot. fem.φοῦσα Corinn.21
: ἔφυσεν, = ἔφυ, dub. in IG14.2126.5 ([place name] Rome); conversely ἔφυ, = ἔφυσεν, ib.3.1350, Sammelb. 5883 ([place name] Cyrene): later, [tense] fut. , [voice] Pass.φυήσομαι Gp.2.37.1
, Them.Or.21.248c (in Luc. JTr.19 ἀναφύσεσθαι is restored): [tense] aor. 2 [voice] Pass.ἐφύην J.AJ18.1.1
, prob. in BSA28.124 ([place name] Didyma), ([etym.] ἀν-) Thphr.HP4.16.2; inf.φυῆναι Dsc.2.6
, ([etym.] ἀνα-) D.S.1.7; part.φῠείς Hp.Nat.Puer.22
, Trag.Adesp. 529, PTeb.787.30 (ii B. C.), Ev.Luc.8.6: [tense] aor. 1 [voice] Pass.συμ-φυθείς Gal. 7.725
. [Generally [pron. full] ῠ before a vowel, [dialect] Ep., Trag. (A.Th. 535, S.Fr. 910.2), etc., [pron. full] ῡ before a consonant; butφῡει Trag.Adesp.454.2
,φῡεται S.Fr.88.4
, Trag.Adesp. 543 ( = Men.565); ; ἐφῡετο prob. in Ar.Fr. 680, cf. Nic.Al.14, D.P.941, 1013; even in thesi,προσφῡονται Nic.Al. 506
,φῡουσιν D.P.1031
; also in compds.]A trans., in [tense] pres., [tense] fut., and [tense] aor. 1 [voice] Act.:—bring forth, produce, put forth,φύλλα.. ὕλη τηλεθόωσα φύει Il.6.148
; , cf. 1.235, Od.7.119, etc.;ἄμπελον φύει βροτοῖς E.Ba. 651
; so τρίχες.., ἃς πρὶν ἔφυσεν φάρμακον made the hair grow, Od.10.393, cf. A.Th. 535;φ. χεῖρε, πόδε, ὀφθαλμὰ ἀνθρώποις X.Mem.2.3.19
; of a country, ;ὅσα γῆ φύει Pl.R. 621a
, cf. Anaxag.4.2 beget, engender, E.Ph. 869, etc.;Ἄτλας.. θεῶν μιᾶς ἔφυσε Μαῖαν E. Ion3
, cf. Trag.Adesp.454.2; so of God creating man, Antipho 4.1.2, cf. Plu.2.1065c; ὁ φύσας the begetter, father (opp. ὁ φύς the son, v. infr. B.1.2), S.OT 1019, Ar.V. 1472 (lyr.);ὁ φ. πατήρ E.Hel.87
;ὁ φ. χἠ τεκοῦσα Id.Alc. 290
;τὴν τεκοῦσαν ἢ τὸν φύσαντα Lys.10.8
; of both parents,γονεῦσι οἵ σ' ἔφυσαν S.OT 436
;οἱ φύσαντες E.Ph.34
, cf. Fr. 403.2;φ. τε καὶ γεννᾶν Pl.Plt. 274a
;ὦ γάμοι γάμοι, ἐφύσαθ' ἡμᾶς S.OT 1404
; ἥδ' ἡμέρα φύσει σε will bring to light thy birth, ib. 438; .3 of individuals in reference to the growth of parts of themselves, φ. πώγωνα, γλῶσσαν, κέρεα, grow or get a beard, etc., Hdt.8.104, 2.68, 4.29;φ. πτερά Ar. Av. 106
, Pl.Phdr. 251c; ; φ. τρίχας, πόδας καὶ πτερά, etc., Arist.HA 518a33, 554a29, etc.: for the joke in φύειν φράτερας, v. φράτηρ.4 metaph., φρένας φῦσαι get understanding, S.OC 804, El. 1463 (but alsoθεοὶ φύουσιν ἀνθρώποις φρένας Id.Ant. 683
): prov., ἁλιεὺς πληγεὶς νοῦν φύσει 'once bit, twice shy', Sch.Pl.Smp. 222b; ; δόξαν φῦσαι get glory or to form a high opinion of oneself, Hdt.5.91;θεὸς.. αἰτίαν φύει βροτοῖς A.Niob.
in PSI11.1208.15;αὑτῷ πόνους φῦσαι S. Ant. 647
.II in [tense] pres. seemingly intr., put forth shoots,εἰς ἔτος ἄλλο φύοντι Mosch.3.101
;δρύες.. φύοντι Theoc.7.75
, cf. 4.24: so ἀνδρῶν γενεὴ ἡ μὲν φύει ἡ δ' ἀπολήγει one generation is putting forth scions, the other is ceasing to do so, Il.6.149; ἐν στήθεσι φύει (fort. φυίει) grows up, appears, Alc.97;ῥίζα ἄνω φύουσα ἐν χολῇ LXXDe. 29.18
.B [voice] Pass., with intr. tenses of [voice] Act., [tense] aor. 2, [tense] pf. and [tense] plpf., grow, wax, spring up or forth, esp. of the vegetable world,θάμνος ἔφυ ἐλαίης Od.23.190
, cf. 5.481; ;τά γ' ἄσπαρτα φύονται 9.109
, cf. Il.4.483, 14.288, 21.352;φύεται αὐτόματα ῥόδα Hdt.8.138
, cf. 1.193; growing there,Id.
2.56; πεφυκότα δένδρα trees growing there, X.Cyr.4.3.5;τὰ φυόμενα καὶ τὰ γιγνόμενα Pl.Cra. 410d
, cf. Phd. 110d, Plt. 272a; τοῦ κέρα ἐκ κεφαλῆς ἑκκαιδεκάδωρα πεφύκει from his head grew horns sixteen palms long, Il.4.109, cf. Hdt.1.108, 3.133;φύονται πολιαί Pi.O.4.28
; κεφαλαὶ πεφυκυῖαι θριξί grown with hair, D.S.2.50 (s. v.l.); is produced,X.
Vect.1.4: metaph., νόσημα ἐν ὀλιγαρχίᾳ φυόμενον, φυομένη πόλις, Pl.R. 564b, Lg. 757d; ὁ σπέρμα παρασχών, οὗτος τῶν φύντων αἴτιος [κακῶν] of the things produced, D.18.159; also κατὰ πάντων ἐφύετο waxed great by or upon their depression, ib. 19. —In this sense [tense] aor. 2 is rare (v. supr.), exc. in phrases such as ἔν τ' ἄρα οἱ φῦ χειρί (v. ἐμφύω), Od.2.302.2 of persons, to be begotten or born, most freq. in [tense] aor. 2 and [tense] pf.,ὁ λωφήσων οὐ πέφυκέ πω A.Pr. 27
;τίς ἂν εὔξαιτο βροτὸς ὢν ἀσινεῖ δαίμονι φῦναι; Id.Ag. 1342
(anap.); μὴ φῦναι τὸν ἅπαντα νικᾷ λόγον not to be born is best, S.OC 1224 (lyr.); γονῇ πεφυκὼς.. γεραιτέρᾳ ib. 1294; ; φύς τε καὶ τραφείς ib. 396c;μήπω φῦναι μηδὲ γενέσθαι X.Cyr.5.1.7
, cf. Pl.Smp. 197a: construed with gen., πεφμκέναι or φῦναί τινος to be born or descended from any one, , cf. S.OC 1379, etc.;θνατᾶς ἀπὸ ματρὸς ἔφυ Pi.Fr.61
, cf. S.OT 1359 (lyr.), Ant. 562;ἀπ' εὐγενοῦς ῥίζης E.IT 610
; , etc.;φ. ἔκ τινος S.OT 458
, E.Heracl. 325, Pl.R. 415c, etc.;ἐκ χώρας τινός Isoc.4.24
, etc.; οἱ μετ' ἐκείνου φύντες, opp. οἱ ἐξ ἐκείνου γεγονότες, Is.8.30;ἐκ θεῶν γεγονότι.. διὰ βασιλέων πεφυκότι X.Cyr.7.2.24
.II in [tense] pres., become, οὐδεὶς ἐχθρὸς οὔτε φύεται πρὸς χρήμαθ' οἵ τε φύντες .. S.Fr. 88.4;πιστοὺς φύσει φύεσθαι X.Cyr.8.7.13
; the [tense] pf. and [tense] aor. 2 take a [tense] pres. sense, to be so and so by nature, κακός, σοφός πέφυκα ([etym.] - κώς), etc., S.Ph. 558, 1244, etc.;δρᾶν ἔφυν ἀμήχανος Id.Ant.79
; φύντ' ἀρετᾷ born for virtue, i.e. brave and good by nature, Pi.O.10(11).20; so of things, (anap.), cf. Pl.Grg. 479d, etc.;εὐχροώτεροι ὁρῷντο ἢ πεφύκασιν X.Cyr.8.1.41
, cf. Oec.10.2; [τὸ πῦρ] πέφυκε τοιοῦτον Id.Cyr.5.1.10
;τἄλλα ἕκαστος ἡμῶν, ὅπως ἔτυχε, πέφυκεν D.37.56
: with Advs., ἱκανῶς πεφυκότες of good natural ability, Antipho 2.1.1;δυσκόλως πεφ. Isoc.9.6
;οὕτως πεφ. X.HG7.1.7
; alsoοἱ καλῶς πεφυκότες S.El. 989
, cf. Lys.2.20;οἱ βέλτιστα φύντες Pl.R. 431c
: then, simply, to be so and so,φῦναι Ζηνὶ πιστὸν ἄγγελον A.Pr. 969
;θεοῦ μήτηρ ἔφυς Id.Pers. 157
(troch.);γυναῖκε.. ἔφυμεν S.Ant.62
; Ἅιδης ὁ παύσων ἔφυ ib. 575; : c. part.,νικᾶν.. χρῄζων ἔφυν S.Ph. 1052
;πρέπων ἔφυς.. φωνεῖν Id.OT9
, cf. 587;τοῦτο ἴδιον ἔφυμεν ἔχοντες Isoc.4.48
, cf. 11.41, X.Smp.4.54.2 c. inf., to be formed or disposed by nature to do so and so,τὰ δεύτερα πέφυκε κρατεῖν Pi.Fr. 279
; ; , cf. Ant. 688;φύσει μὴ πεφυκότα τοιαῦτα φωνεῖν Id.Ph.79
;πεφύκασι δ' ἅπαντες.. ἁμαρτάνειν Th.3.45
, cf. 2.64, 3.39, 4.61, etc.;πέφυκε.. τρυφὴ.. ἦθος διαφθείρειν Jul.Or.1.15c
.3 with Preps., γυνὴ.. ἐπὶ δακρύοις ἔφυ is by nature prone to tears, E.Med. 928; ἔρως γὰρ ἀργόν, κἀπὶ τοῖς ἀργοῖς ἔφυ is inclined to idleness, Id.Fr. 322; also ;εἴς τι Aeschin.3.132
; most freq.πρός τι, οἱ ἄνθρωποι πρὸς τὸ ἀληθὲς πεφύκασι Arist.Rh. 1355a16
;εὖ πρὸς ἀρετὴν πεφυκότες X. Mem.4.1.2
;πρὸς πόλεμον μᾶλλον.. ἢ πρὸς εἰρήνην Pl.R. 547e
;κάλλιστα φ. πρός τι X.HG7.1.3
, etc.; alsoπρός τινι Id.Ath.2.19
(s. v.l., cf. Plb.9.29.10); alsoεὖ πεφ. κατά τι D.37.55
.4 c. dat., fall to one by nature, be one's natural lot,πᾶσι θνατοῖς ἔφυ μόρος S.El. 860
(lyr.); ;ἐφύετο κοινὸς πᾶσι κίνδυνος D.60.18
, cf. X.Cyr.4.3.19.6 abs., ὡς πέφυκε as is natural, X.Cyn.6.15, al.; ; also expressed personally,τοῖς ἁπλῶς, ὡς πεφυκασι, βαδίζουσι D.45.68
: also freq. in part., τὰ φύσει πεφυκότα the order of nature, Lys.2.29; φύντα, opp. ὁμολογηθέντα, Antipho Soph. 44A i 32 (Vorsokr.5); ἄνθρωπος πεφυκώς man as he is, X.Cyr.1.1.3. (Cf. Skt. bhū- 'to be, become', Lith. búti 'to be', Lat. fui, Eng. be, etc.) -
80 ἀμαθής
A ignorant, stupid, Hdt.1.33, Democr.169, etc.;ἔθνεα ἀμαθέστατα Hdt.4.46
;ἀνὴρ πένης, εἰ καὶ γένοιτο μὴ ἀ. E. Supp. 421
, al., Ar.Nu. 135;ἀ. καὶ βδελυρός Id.Eq. 193
;ἀμαθεστάτους πάντων ἀνθρώπων And.2.2
;ἀ. τὴν [ἐκείνων] ἀμαθίαν Pl.Ap. 22e
; opp. δεξιός, Th.3.82; of animals, such as wild boars, unmanageable,θυμώδη καὶ ἀ. Arist.HA 488b14
: c. gen. rei, without knowledge of a thing, unlearned in it,- έστερος τοῦ καλοῦ E.Or. 417
;λῃστείας Th. 4.41
, cf. 3.37;ἀ. περί τινος Pl.Erx. 394e
; τι La. 194d; . Adv. - θῶς ignorantly, through ignorance, : [comp] Comp. -έστερον, τῶν νόμων ὑπεροψίας παιδεύεσθαι to be educated with too little learning to despise the laws, Th.1.84; less learnedly,Ar.
Ra. 1445.b of moral defects, unfeeling, inhuman,ἀ. τις εἶ θεός E.HF 347
.
См. также в других словарях:
πάνθειος — ο, θηλ. και πανθεία, ΝΑ νεοελλ. πάρα πολύ θείος, πάρα πολύ θεϊκός, θειότατος αρχ. 1. αυτός που ανήκει ή αναφέρεται σε όλους τους θεούς, ο κοινός σε όλους τους θεούς 2. (το αρσ. ως κύριο όν.) ὁ Πάνθειος α) ο θεός τών πάντων β) ονομασία μήνα στη… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Θρησκεία — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΘΡΗΣΚΕΙΑ Το περιεχόμενο της θρησκείας που επικράτησε στον ελλαδικό χώρο κατά την Παλαιολιθική εποχή δεν είναι δυνατόν να προσδιοριστεί επακριβώς. Τα λιγοστά και δυσεξιχνίαστης σημασίας ευρήματα δεν βοηθούν προς την κατεύθυνση αυτή … Dictionary of Greek
ВЕНЧАНИЕ БРАКА — [греч. στεφάνωμα (τοῦ γάμου)], основная часть чина церковного благословения брака в правосл. Церкви и у нехалкидонитов. В античной и эллинистической Греции был широко распространен обычай украшать дом, где проходило брачное торжество, цветами, а… … Православная энциклопедия
Κέλτες — Λαός της κεντρικής Ευρώπης, ο οποίος, από τη 2η χιλιετία π.Χ., άρχισε να μεταναστεύει σε διάφορες περιοχές της Ευρώπης. Οι Κ., έπειτα από αλλεπάλληλες μεταναστεύσεις, έφτασαν στην Ιβηρική χερσόνησο, στα Βρετανικά νησιά και στην Ιταλία (κατάληψη… … Dictionary of Greek
κοσμογονία — Το σύνολο των μύθων και των παραδόσεων που ερμηνεύουν την προέλευση του κόσμου και του ανθρώπου. Η έννοια της κ. δεν αντιστοιχεί πάντοτε στην έννοια της δημιουργίας. Σε ορισμένες περιπτώσεις περιγράφεται ως μεταμόρφωση μιας αδιαφοροποίητης… … Dictionary of Greek
Ινδία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ινδίας Έκταση: 3.287.590 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.029.991.145 (2001) Πρωτεύουσα: Νέο Δελχί (12.791.458 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ασίας. Συνορεύει Α με το Μπαγκλαντές και τη Μυανμάρ (Βιρμανία), Β με την Κίνα και… … Dictionary of Greek
βασιλιάς — ο και βασιλεύς και βασιλέας και βασιλές και βασιλιός (θηλ. βασίλισσα, η) (AM βασιλεύς, Μ και βασιλέας θηλ. AM βασίλισσα και βασιλίς, Α και βασιλέα και βασίλεια και βασιληΐς) 1. ο κληρονομικός ανώτατος άρχοντας του κράτους 2. πρώτος ή έξοχος μέσα… … Dictionary of Greek
φαταλισμός — Ο όρος είναι ξενικής προέλευσης. Στα ελληνικά λέγεται μοιρολατρία. Φιλοσοφική θεωρία, σύμφωνα με την οποία τα γεγονότα της ζωής καθορίζονται από τη μοίρα, το πεπρωμένο, την αμετάκλητη υπερβατική αιτία. Πρόκειται για θεολογική αιτιοκρατία και… … Dictionary of Greek
Εριγένης, Ιωάννης ο Σκότος — (John ScotusErigenaEriugena, Ιρλανδία 810 – 877;). Φιλόσοφος και θεολόγος. Από το 847 έζησε στο Παρίσι, όπου διετέλεσε διευθυντής της Παλατιανής Σχολής του Παρισιού. Με εντολή του Φράγκου βασιλιά Καρόλου Β’ του Φαλακρού μετέφρασε από τα ελληνικά… … Dictionary of Greek
σοφία — I Όνομα αγίων της Αν. Ορθόδοξης Εκκλησίας. 1. Καταγόταν από την Ιταλία. Πέθανε από τη λύπη της μετά τον μαρτυρικό θάνατο των τριών θυγατέρων της επί Αδριανού (117 138). Η μνήμη της τιμάται στις 17 Σεπτεμβρίου. 2. Λέγεται ότι είχε ιατρικές γνώσεις … Dictionary of Greek
Αυγουστίνος, άγιος — (Ταγκάστη, Βόρεια Αφρική 354 – Ιππών 430 μ.Χ.). Άγιος, πατέρας της καθολικής εκκλησίας. Γεννήθηκε από μητέρα χριστιανή, την αγία Μόνικα, και από πατέρα ειδωλολάτρη, τον δέκαρχο Πατρίκιο, που λέγεται ότι βαφτίστηκε λίγο πριν από τον θάνατό του.… … Dictionary of Greek