-
81 ἁρμόζω
ἁρμόζω, [dialect] Att. [full] ἁρμόττω, [dialect] Dor. [full] ἁρμόσδω Theoc.1.53 ([etym.] ἐφ-); part.Aἁρμόσσον Hp.Art.37
: [tense] impf. ἥρμοζον, [dialect] Dor.ἅρμ- Pi.N.8.11
: [tense] fut. (lyr.), Hp.Fract.31, Ar.Th. 263: [tense] aor.ἥρμοσα Il.3.333
, etc., [dialect] Dor.ἅρμοξα Pi.N.10.12
([etym.] συν-): [tense] pf.:— [voice] Med., [dialect] Ep. imper.ἁρμόζεο Od.5.162
,- όζου Philem.187
: [tense] fut.- όσομαι Gal.10.971
: [tense] aor.ἡρμοσάμην Hdt.5.32
, etc., [dialect] Dor.ἁρμοξάμην Alcm.71
: —[voice] Pass., [tense] pf. (lyr.), Pl.La. 193d, [dialect] Ion.ἅρμοσμαι Hdt.2.124
; [dialect] Dor. inf.ἁρμόχθαι Ocell.
ap. Stob.1.13.2; [dialect] Dor. [ per.] 3sg.ἅρμοκται Ecphant.
ap. Stob.4.7.64: [tense] aor. , [dialect] Dor.ἁρμόχθην D.L.8.85
: [tense] fut.ἁρμοσθήσομαι S.OC 908
:—fit together, join, esp. of joiner's work, ἥρμοσεν ἀλλήλοισιν (sc. τὰ δοῦρα) Od.5.247 (also in [voice] Med., put together, ἁρμόζεο χαλκῷ εὐρεῖαν σχεδίην ib. 162;ναυπηγίαν ἁρμόζων E.Cyc. 460
;ἁρμόζειν χαίταν στεφάνοισι Pi.I.7
6).39;ἀρβύλαισιν ἁ. πόδα E.Hipp. 1189
; ἁ. πόδα ἐπὶ γαίας plant foot on ground, Id.Or. 233;ἁ. ποδὸς ἴχνια Simon.182
; ἐν ἁσυχαία βάσει βάσιν ἅρμοσαι ([tense] aor. imper. [voice] Med.) S.OC 198; kiss,E.
Tr. 763; ἁ. ψαλίοις ἵππους furnish them with.., Id.Rh.27 (lyr.).b generally, adapt, accommodate, ἁ. δίκην εἰς ἕκαστον award each his just due, Sol.36.17; σφισὶν βίοτον ἁ. accord them life, Pi.N.7.98; apply a remedy, S.Tr. 687; make ready,τοὐπτάνιον Hegesipp.
Com.1.19:—[voice] Med., accommodate, suit oneself, πρὸς τὴν παροῦσαν πάντοθ' ἁρμόζου τύχην Philem.l.c.;πρός τινα Luc.Merc.Cond.30
; ἁ. σύνεσιν acquire it, Hp. Lex2.2 of marriage, betroth, Hdt.9.108;ἁ. κόρᾳ ἄνδρα Pi.P.9.117
; ἁ. γάμον, γάμους, ib.13, E.Ph. 411:—[voice] Med., betroth to oneself, take to wife,τὴν θυγατέρα τινός Hdt.5.32
,47 (but [voice] Med. = [voice] Act., 2 Ep.Cor.11.2);ἁ. ὡς ἐὰν αἱρῆται γάμῳ POxy.906.7
(ii/iii A. D.):—[voice] Pass., ἁρμόσθαι θυγατέρα τινὸς γυναῖκα have her betrothed or married to one, Hdt.3.137; ὡς ἐκείνῳ τῇδέ τ' ἦν ἡρμοσμένα as troth was plighted between him and her, S.Ant. 570.4 set in order, regulate, govern,στρατ όν Pi.N.8.11
:—[voice] Pass.,[νόμοις] οὐκ ἄλλοισιν ἁρμοσθήσεται S.OC 908
; κονδύλοις ἡρμοττόμην I was ruled or drilled with cuffs, Ar.Eq. 1236.b in the Spartan Constitution, act as harmost,ἐν ταῖς πόλεσιν X.Lac.14.2
, etc.: c. acc.,ἁρμοστὴν ὃς ἥρμοζε τὴν Ἀσίαν Luc.Tox.17
.5 in Music, tune instruments,τὸ σύμφωνον Pl.Phlb. 56a
, etc.:—[voice] Med.,ἁρμόττεσθαι ἁρμονίαν Id.R. 591d
; ἁ. λύραν tune one's lyre, ib. 349e;Δωριστὶ ἁ. λύραν Ar.Eq. 989
;αὐλόν Luc.Harm.1
(but μέλη ἔς τι ἁ. adapt them to a subject, Simon. 184):—[voice] Pass., of the lyre, to be tuned,Pl.
Tht. 144e, cf. Phd. 85e;ἁρμονίαν καλλίστην ἡρμ. Id.La. 188d
; at harmony with itself,Id.
R. 554e.II intr., fit well, of clothes or armour, ἥρμοσε δ' αὐτῷ [θώρηξ] Il.3.333; ;ἐσθὰς ἁρμόζοισα γυίοις Pi.P.4.80
; ἆρ' ἁρμόσει μοι (sc. τὰ ὑποδήματα); Ar.Th. 263; τοῖς τρόποις ἁ. ὥσπερ περὶ πόδα fit like a shoe, Pl. Com.129;θώραξ περὶ τὰ στέρνα ἁρμόζων X.Cyr.2.1.16
.b Math., coincide with, c. dat., Papp.612.14; correspond, Hero Aut.1.4.2 suit, be adapted for, (lyr.), El. 1293, And.4.6; τόδ' οὐκ ἐπ' ἄλλον ἁρμόσει shall not be adapted to another, S.Ant. 1318;κἂν ἐπὶ τῶν θηρίων ἁρμόσειε λόγος Arist.Pol. 1281b19
; εἴς τι, πρός τι, Pl. Plt. 289b, 286d;πρὸς τὰς συνουσίας Isoc.2.34
, cf. D.61.24; of medicines, Dsc.1.2, al.; of an argument, apply, Arist.Ph. 209a9, al.; is applicable,Id.
Rh. 1377a19.3 impers., ἁρμόζει it is fitting, c. acc. et inf.,σιγᾶν ἂν ἁρμόζοι σε S.Tr. 731
: c.inf. only,λόγους οὓς ἁρμόσει λέγειν D.18.42
;πάντα τὰ τοιαῦτα ἁρμόττει καλεῖν Id.21.166
;οὔτε ἁ. μοι οἰκεῖν μετὰ τοιούτων Id.40.57
;τὰ τοιαῦτα ῥηθῆναι μάλιστ' ἂν ἁρμόσειεν Isoc.9.72
.4 part. ἁρμόζων, ουσα, ον, fitting, suitable, Pi.P.4.129; ἡ ἁρμόζουσα ἀπόφασις the appropriate verdict, Archim.Sph.Cyl. 1 Praef.; , al.: c. gen., Plb.1.44.1;πρός τι X.Mem.4.3.5
, etc. -
82 πταίω
πταίω, πταίσω, perf. pass. ἔπταισμαι, – 1) trans. anstoßen, machen, daß Etwas fallt, ausgleitet; μὴ πταίσῃς ἐμὰν σύνϑεσιν ποτὶ ψεύδει, Pind. frg. 221; τινὰ τῆς ἐλπίδος, machen, daß Einer seine Hoffnungen aufgiebt, ihn in seinen Hoffnungen täuschen, Hdn. 8, 5, 1; pass. τὰ πταισϑέντα, Fehler, Irrthümer, Luc. Demon. 7. – Gew. 2) intrans., anstoßen, anschlagen; vom Steine, πταίοντες πρὸς τὰς πέτρας διεσφενδονῶντο, Xen. An. 4, 2, 3; sprichwörtlich μὴ δὶς πρὸς τὸν αὐτὸν λίϑον πταίειν, Pol. 31, 19, 5; anrennen, straucheln, fallen, πταίσας δὲ τῷδε πρὸς κακῷ, Aesch. Prom. 928; μὴ πταίσας μογῇς, Ag. 1607; ἦ που πταίων βοᾷ, Soph. Phil. 215; u. in Prosa: Thuc. 4, 18 n. öfter; einen Unfall haben, in Unglück gerathen, μὴ περὶ Μαρδονίῳ πταίσῃ ἡ Ἑλλάς, daß Griechenland nicht im Kampfe mit Mardonius unterliege, Her. 9, 101; μὴ πταίων τῇ διανοίᾳ περὶ τὰ ὄντα, Plat. Theaet. 160 d; fehlen, irren, εὐλαβηϑῶμεν, μὴ προπετῶς ἀποκρινόμενοι πταίσωμεν, Phil. 45 a; πρὸς ἕρματα, Rep. VIII, 553 a; Ggstz von εὐτυχεῖν, Xen. Cyr. 3, 1, 26; εἰ δέ τι πταίσει Φίλιππος, Dem. 2, 20; ταῠτ' ἐν οἷς ἔπταισεν ἡ πόλις, 18, 286, u. öfter; Folgde; im Ggstz von κατορϑοῠν, Pol. 11, 14, 4; πταίειν τῇ μάχῃ, 17, 14, 13; τοῖς πράγμασι, 1, 10, 1; τοῖς ὅλοις, Alles verlieren, 3, 48, 4, u. öfter; auch vom Exil, τῇ πατρίδι, 1, 12, 7; ὑπό τινος, von Einem vertrieben werden, 5, 93, 2 u. Sp. – Ueber den Zusammenhang mit πίπτω, πτῶσις s. Buttm. Lexil. I p. 295.
-
83 ἐν-δίδωμι
ἐν-δίδωμι (s. δίδωμι), hineingeben, – 1) in die Hand geben, überreichen; τινὶ τὴν φιάλην Xen. Cyr. 1, 3, 8; καί μοι χερός τις ἐνδότω στήριγμα Eur. I. A. 617. Uebh. übergeben, überlassen, ἐμαυτὸν τοῖς πονηροῖς Ar. Plut. 781; τῇ τύχῃ Eur. Tro. 687; ἑαυτὸν τῷ ἀπίστῳ Plat. Phaedr. 241 c; Isocr. 4, 135; πόλιν, τὰ πράγματα, Thuc. 4, 89. 7, 48; πράγματα ἐνδοῦναι τῷ δήμῳ, die Staatsverwaltung dem Volke überlassen, 2, 65; τοῖς πολεμίοις, mit dem Nebenbegriff des Verrathes, Plat. Rep. VIII, 567 a; Xen. Hell. 7, 4, 14 u. A.; ἐπὶ τὴν τοιαύτην αἵρεσιν, sich auf solchen Plan einlassen, Pol. 9, 33, 11. – 2) eingeben, an die Hand geben; πρόφασίν τινι Thuc. 2, 87; Folgde; λαβήν Ar. Equ. 844; ἀφορμὰς λόγων Eur. Hec. 1239; καιρόν, Gelegenheit darbieten, Dem. 4, 18; Plut. Pericl. 33; τὴν ῥυϑμοῦ αἴσϑησιν τοῖς ἀνϑρώποις Plat. Legg. 672 c; ὑποψίαν, ὡς οὐκ εἰσὶ ϑεοί X, 887 e; λὺγξ σπασμὸν ἐνδιδοῦσα, veranlassend, Thuc. 2, 49; ἐλπίδας τινί, Hoffnungen einflößen, Plut. Alc. 14. – 3) an den Tag legen, beweisen; δικαιοσύνην καὶ πιστότητα Her. 7, 52; μαλακὸν οὐδέν, keine Nachgiebigkeit merken lassen, 3, 51. 105; Ar. Plut. 488 u. Eur. Hel. 508. – 41 angeben, anstimmen, bes. den Ton, Luc. rhet. praec. 13; τὸ πρῶτον σύνϑημα τοῖς Λακεδαιμονίοις πρὸς τὴν μάχην ὁ αὐλὸς ἐνδίδωσι ibd.; Polyaen. 1, 10 D. Hal. 7, 72; ἐνέδοσαν τοῖς ἵπποις τὸ ὀρχηστικὸν μέλος Ath. XII, 520 d. S. auch ἐνδόσιμον. – 5) zugeben, gestatten, λόγον, eine Unterredung, Eur. Andr. 965; ὅσον ἐνέδωκαν αἱ μοῖραι, soviel das Geschick zuließ, Her. 1, 91; zugestehen, ὁτιοῠν Plat. Gorg. 499 b; οὐδέν, in Nichts, auf keine Weise nachgeben, Thuc. 2, 12; intr., nachgeben, weichen, Thuc., bes. im Kriege, sich ergeben, 4, 129; πρὸς τὴν εἰρήνην, sich zum Frieden hinneigen, Plut. Pyrrh. 18, vgl. Flam. 9; τῇ τῶν πλειόνων γνώμῃ Dem.; Sp.; πρὸς τὸν ὕπνον Plut. Sull. 28; ἐνδοῦναι πρὸς τὰς ἡδονάς, sich ihnen hingeben, Arist. u. Sp.; οἴκτῳ, sich vom Mitleid hinreißen lassen, Thuc. 3, 37; nachlassen, schwach werden, τοῖς χρωμένοις πλείοσιν ἀφροδισίοις ἐνδιδόασι τὰ ὄμματα φανερῶς Arist. gen. anim. 2, 7; von Krankheiten, Medic.; übh. in Verfall gerathen, τῶν ἐρεισμάτων ἐνδόντων Pol. 5, 100, 5; ἡ δύναμις Plut. Demetr. 19; τὸ ἐνδιδοῠν ἐν τοῖς πόνοις, das Erschlaffen, Luc. Anath. 26. – 6) sich ergießen in, von einem Flusse, Her. 3, 117.
-
84 ἶκανός
ἶκανός (ἵκω, ἱκάνω), hinlangend, hinreichend, u. von Menschen, fähig, tüchtig; ἱκανὸς Ἀπόλλων, ᾡ τάδ' ἐκπρᾶξαι μέλει Soph. O. R. 377, er bedarf meiner nicht dazu; τὰ ἀρκοῦνϑ' ἱκανὰ τοῖσι σώφροσι Eur. Phoen. 557; οὐδ' ἦν ἱκανά σοι τὰ Μενέλεω μέλαϑρα Tr. 996; ἱκανοὺς νομίζεις δῆτα ϑανάτους εἴκοσιν Ar. Plut. 483, daß zwanzigfacher Tod hinreichend ist; ἱκανὰ γὰρ τὰ κακά Lys. 1047; ἀνὴρ γνώμην ἱκανός, von ausreichender, tüchtiger Klugheit, Her. 3, 4; ὡς οὐχ ἱκανῆς οὔ. σης τῆς Ἀττικῆς, ἀποικίας ἐξέπεμψαν Thuc. 1, 2; πλοῖα ἱκανὰ ἀριϑμῷ Xen. An. 5, 2, 30; ἱκανὸς εἷς ἄρχων αὐτοῖς Plat. Legg. 764 e; αὐληταὶ ἱκανοὶ ὡς πρὸς τοὺς ἰδιώτας, tüchtige Flötenspieler, Prot. 327 c; ὅσοι εὐφυεῖς καὶ ἱκανοί Rep. II, 365 a; ἱκανὸς ἀμφότερα, in beiden Beziehungen, Conv. 176 e (wie ἱκανὸς τὴν ἰατρικήν Xen. Cyr. 1, 6, 15); ἱκανὸς ἐμπειρίᾳ καὶ ἡλικίᾳ, erfahren u. alt genug, Rep. V, 467 d ( ἱκανὸς τῷ φρονεῖν Plut. Pyrrh. 41; ἰσχὺν ἱκανὴν ἐπὶ τοὺς πόνους, zu Anstrengungen, für diese ausreichend, Rep. II, 371 e ( πρὸς τὰς ἐντεύξεις Pol. 23, 17, 4; εἴς τι Her. 4, 121; Xen. Hier. 4, 9; κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν, von stattlichem Aeußern, Pol. 26, 5, 6); ἡ δημιουργικὴ τέχνη αὐτοῖς πρὸς τροφὴν ἱκανὴ βοηϑὸς ἦν Prot. 322 b; ἱκανόν μοι τεκμήριόν ἐστιν, ὅτι, ein ausreichender Beweis, Gorg. 487 d, wie ἱκανὴν μαρτυρίαν παρέχεται, ein gültiges Zeugniß, Conv. 179 b, ἱκανῷ λόγῳ ἀποδείξω Hipp. min. 369 c; öfter mit folgdm inf., ἱκανὸς μακροὺς λόγους καὶ καλοὺς εἰπεῖν, im Stande, geschickt, lange u. schöne Reden zu halten, Prot. 329 b; οὔτε ἱκανὸς ὢν εἷς πᾶσιν ἀγρίοις ἀντέχειν Rep. VI, 496 d; ἡ χώρα ἱκανὴ τρέφειν, kann ernähren, II, 373 d; mit ὥστε, z. B. φύσις ἱκανὴ φύεται ὥστε γνῶναι Legg. IX, 875 a, vgl. Phaedr. 258 b; ἱκανὸς Πολυκράτεα παραστήσασϑαι Her. 3, 45; ἱκανὸς τεκμηριῶσαι Thuc. 1, 9; ἱκανὸς πεῖσαι, ὠφελεῖν, Xen. Cyr. 1, 4, 12. 25; ἱκανοί εἰσι ζημιοῦν, sie haben die Macht zu strafen, Lac. 8, 4; Folgde; ἱκανώτατος εἰπεῖν καὶ πρᾶξαι Lys. 2, 42; ἱκανοὺς ἔσεσϑαι τοῖς Ῥωμαίοις, den Römern gewachsen, Pol. 8, 35, 5; im N. T = würdig; οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰςέλϑῃς Matth. 8, 8; auch Pol.; πλῆϑος, tüchtig, ansehnlich, 1, 53, 8 u. öfter; φόβος 2, 12, 5; – ἐφ' ἱκανόν, hinreichend, genug, πεῖραν εἰληφώς Pol. 11, 25, 1; D. Sic. 11, 40; ἱκανὸν ποιεῖν, genug thun, D. L. 4, 50; ἱκανὸν λαμβάνειν, Genugthuung empfangen, Act. ap. 17, 9. – Adv. ἱκανῶς, hinlänglich, genug, ἀποδέδεικται, Plat. Prot. 324 d, ἔχειν, hinreichend sein, Thuc. 1, 91; τοῦ βάϑους, tief genug sein, Plat. Theaet. 194 d; ἱκανῶς ἐπιστήμης ἕξει Phil. 62 a; gut sein, Gorg. 486 d u. öfter; eingesehen haben, τοῦτο ὅτι Rep. V, 477 a; γραμμάτων πέρι, ὅτι III, 402 a; zur Genüge haben, Xen. Cyr. 1, 6, 7; πρός τινα, ihm gewachsen sein, 6, 3, 22.
-
85 δύσις
A setting of the sun or stars, opp. ἀνατολή, Heraclit.120, A.Pr. 458; ἀμφὶ Ηλειάδων δύσιν (cf. Ηλειάδες) Id.Ag. 826;περὶ δύσιν Ηλειάδος Damox.2.19
; δ. χειμερινή, θερινή, ἰσημερινή, Cleom.1.9;δ. τροπική Str.2.4.7
;ἄχρι ἡλίου δύσεως IG4.597
([place name] Argos); ἁλίου ἄχρι δ. ib.606 (ibid.);Κυνὸς ψυχρὰν δ. S.Fr.432.11
; personified, PMag.Berol.2.94: pl., δύσιες, opp. ἀντολαί, A.R.1.85: metaph.,δ. τοῦ λογισμοῦ Ph.1.511
.2 quarter in which the sun sets, west,πρὸς ἡλίου δύσιν Th.2.96
;πρὸς δύσεις Arist.Mu. 393a18
;ἀπὸ δύσεως CIG1755
([place name] Opus);πρὸς δύσει Plb.1.42.5
;πρὸς τὰς δύσεις βλέπειν Id.5.104.7
. -
86 παίω
Aπαῖ X.Cyn.6.18
codd.: [tense] fut. , X.An.3.2.19, , Lys. 459: [tense] aor.ἔπαισα Supp.Epigr.2.509.4
, al. (Crete, v B. C.), A.Pers. 397, X.An.5.8.10: [tense] pf. , ( ὑπερ-) Ar.Ec. 1118, D.50.34:—[voice] Med., [tense] impf.ἐπαιόμην Plu.Pomp.24
: [tense] aor.ἐπαισάμην X. Cyr.7.3.6
:—[voice] Pass., [tense] aor. , Ch. 184, Luc.Salt.10: [tense] pf. πέπαισμαι ([etym.] ἐμ-) Ath.12.543f; but the pass. tenses were mainly supplied by πλήσσω (παίσαντές τε καὶ πληγέντες S.Ant. 171
); and ἐπάταξα (from πατάσσω ) was generally used as [tense] aor.:—poet. Verb (not in Hom., rare in [dialect] Att. Prose), strike, smite, whether with the hand, or with a rod or other weapon,σκυτάλοισί τινας Hdt.3.137
, cf. A.Ag. 1384, etc.: freq. with acc. omitted,παισθεὶς ἔπαισας Id.Th. 957
; παῖε πᾶς strike home!, E.Rh. 685; παισάτω πᾶς ( παῖς codd.),παῖ δή, παῖ δή X.Cyn.
l.c.;π. τινὰ ἐς τὴν γῆν Hdt.9.107
;π. τινὰ μάστιγι S.Aj. 242
(lyr.), etc.;π. ὑφ' ἧπαρ αὑτήν Id.Ant. 1315
;παίσας πρὸς ἧπαρ φασγάνῳ E.Or. 1063
;π. τινὰ ἐς τὴν γαστέρα Ar.Nu. 549
;εἰς τὰ στέρνα X.Cyr. 4.6.4
;τινὰ ἐς πλευρὰν ξίφει E.Rh. 794
;κατὰ τὸ στέρνον X.An.1.8.26
; , cf. OT 1270;τὸν νῶτόν τινος Alciphr.3.43
: c. dupl. acc.,π. ῥοπάλῳ τινὰ τὸ νῶτον Ar.Av. 497
: c. acc. cogn., ὀλίγας π. (sc. πληγάς) X.An.5.8.12; τί μ' οὐκ ἀνταίαν ἔπαισέν τις (sc. πληγήν) ; S.Ant. 1309 (lyr.); π. ἅλμην, of rowers, A.Pers. 397, E.IT 1391:—[voice] Med., ἐπαίσατο τὸν μηρόν he smote his thigh, X.Cyr. 7.3.6, cf. Plu.Pomp.24:—[voice] Pass.,παιομένους Th.4.47
, cf. A.Pers. 416, Antipho 2.4.4, etc.; πὺξ παιόμενος, opp. ἐγχειριδίῳ πληγείς, Lys. 4.6.b rarely of missiles, X.Cyr.6.4.18:—[voice] Pass.,τὰ παιόμενα τοῖς κεραυνοῖς Plu.2.665d
; of atoms, παίονται καὶ παίουσι τὸν ἅπαντα χρόνον ib.1111e.2 c. acc. instrumenti, drive, dash one thing against another, ναῦς ἐν νηῒ στόλον ἔπαισε struck its beak against.., A.Pers. 409;π. λαιμῶν εἴσω ξίφος E.Or. 1472
(lyr.); [ναῦς] θάλασσα π. πρὸς χωρία δύσορμα Plu.Pyrrh.15
: metaph.,ἐν δ' ἐμῷ κάρᾳ θεὸς.. μέγα βάρος ἔπαισεν S.Ant. 1274
(lyr.).II intr., strike, dash against or upon, (anap.);πρὸς τὰς πέτρας π. X.An.4.2.3
: c. acc.,ἔπαισεν ἄφαντον ἕρμα A.Ag. 1007
(lyr.); λανθάνει στήλην ἄκραν παίσας, of a charioteer, S.El. 745. (From Παϝιω, cf. Lat. pavio, pavimentum.) -
87 παρατάσσω
A place or post side by side, draw up in battleorder, Hdt.9.31, Th.7.3, X.HG1.1.33, etc.: also c. inf., τοὺς φρουροὺς παρέταξε φυλάττειν τὸ τεῖχος drew them up with orders to guard.., ib.4.5.11 :—[voice] Med., in prop. sense, draw up one's men in battle-order, ib.7.5.23 codd.; of ships,π. μετεώρους Th.1.52
; post by one's side,αὐτὸς αὑτῷ με παρετάξατο Isoc.19.38
;αὐτοῖς π. τὰ παιδικὰ εἰς τὸν ἀγῶνα X.Smp.8.34
:—[voice] Med. and [voice] Pass., draw up or be drawn up beside, ; ; to be drawn up in battle-order,ἑκατέρωθεν παρατεταγμένοι Th.4.32
, cf. 43, etc.; παραταξάμενοι τοῖς πολεμίοις against.., Isoc.12.92 ;ὡς παρετάξαντο ἀλλήλοις X.HG4.3.5
;παρατάξασθαι πρὸς τὰς δυνάμεις Isoc.4.96
;πρὸς τοὺς πολεμίους Plb.2.1.8
;ἐπί τινα App.BC5.22
: abs., stand side by side in battle,οἱ παρατεταγμένοι Th.4.96
, cf. Ar.V. 1123, X.HG3.4.23 ; παραταξάμενοι ἐναυμάχησαν in order of battle, Th.1.29, cf. X.Cyr.5.3.5 ;μὰ.. τοὺς ἐν Πλαταιαῖς παραταξαμένους D.18.208
.2 [voice] Med. and [voice] Pass., stand prepared, ;πρὸς τὰ κακά Epicur.
Fr. 489 : c. inf., refuse obstinately,π. μὴ ἐπινεύειν Arr.Epict.1.5.3
, cf. M.Ant.8.48.II. set side by side, compare, Isoc.11.7.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παρατάσσω
-
88 ἐκπίπτω
A fall out of,δίφρου Il.5.585
;ἵππων 11.179
;ἀντύγων ἄπο E.Ph. 1193
, etc.: c. dat. pers.,τόξον δέ οἱ ἔκπεσε χειρός Il.15.465
; θαλερὸν δέ οἱ ἔκπεσε δάκρυ fell from his eyes, 2.266 : abs., fall out, 23.467 ; fall down, of trees, Thphr.HP9.2.7 ; meteors,Epicur.
Ep.2p.54U.—After Hom., in various relations, freq. as [voice] Pass. of ἐκβάλλω :1 of seafaring men, to be cast ashore,ἐκ δ' ἔπεσον θυμηγερέων Od.7.283
;ἐ. τῇσι νηυσὶ ἐς Ἰηπυγίην Hdt.3.138
;πρὸς τὰς πέτρας Id.8.13
;πρὸς πέτραις E.Hel. 1211
; ναυαγὸν ἐ. ib. 539 ;ἐ. πρὸς τὴν χώραν Pl.Lg. 866d
; of things, suffer shipwreck, X.An.7.5.13 ; of fish, to be cast up, Arist.HA 601b32.2 fall from a thing, i.e. be deprived of it,ἐκ πολλῶν καὶ εὐδαιμόνων ἐς πτωχηΐην Hdt.3.14
, cf.Lys.Fr.1.1 ; τυραννίδος, ἀρχῆς, A.Pr. 756, 757 ;[ἀπὸ] τῶν ἐλπίδων Th.8.81
;ἐκ τῆς δόξης Isoc.5.64
;τῶν ὑπαρχόντων Phld.Ir.p.51
W.3 to be driven out,[ἐκ τῆς ἀκροπόλιος] Hdt.5.72
; to be banished,ἐ. ἐκ τῆς πατρίδος Id.1.150
, cf. 6.121 ;ἐ. χθονός S.OC 766
, cf. Aj. 1177 ;ἐ. πολέμῳ ἢ στάσει Th.1.2
;γυμνὸς θύραζ ἐξέπεσον Ar.Pl. 244
; ὑπό τινος by a person,ἐκ Πελοποννήσου ὑπὸ Μήδων Hdt.8.141
;ὑπὸ τοῦ πλήθους Th.4.66
, cf. Inscr.Prien.37.71 ;πρός τινος A.Pr. 948
, S.Ant. 679 :—in Th.7.50 the prep. ἐς is corrupt.4 of limbs, to be dislocated, Hp.Art.8, etc. ; of flesh, mortify and separate itself, Id.Fract. 27 ; so ἐ. ὀδόντες, πτερά, Arist.GA 745b6, HA 519a26, etc. ; of atoms,ἐκπεσοῦσαι κατέψυξαν Epicur.Fr.60
.5 go forth, sally out, Hdt.9.74 ;ἐκ τοῦ σταυρώματος X.HG4.4.11
: abs., Id.An.5.2.17 ; of rays, issue forth, Alex. Aphr. de An.127.31.6 come out, of votes, X.Smp.5.10 ; turn out, happen, Vett.Val.70.27, al.7 escape, Th.6.95.8 of oracles, issue,χρησμὸς ἐκπίπτει Luc.Alex.43
, etc. ;ἐκπεσεῖν φωνὴν ἐξ ἄλσους Plu.Publ.9
; to be published, become known,εἰς ἀνθρώπους ἀπαιδεύτους Pl.Ep. 314a
;φήμη ἐ. ἐς τοὺς Ἕλληνας Plu.Cleom.5
: abs.,ἀπόκρισις ἐ. Plb.30.32.10
.b digress, Isoc.12.88 ;ἐ. ἐκ τοῦ λόγου Aeschin. 2.34
; but ἐ. τῆς διανοίας miss the sense, Olymp.in Mete.7.26 ; fall outside of a class, Alex.Aphr. de An.169.17.10 of things, escape one unawares,φασὶν ἐκπεσεῖν αὐτούς Arist.EN 1111a9
, cf. Plu.Per.8 ;ἐ. τὴν αἴσθησιν Alex.Aphr. in Sens. 147.18
; of reason, fail, be lacking, Arist.MM 1202a3.11 degenerate,εἰς ἀλλότριον ἦθος Pl.R. 497b
; εἰς τὴν Φρυγιστὶ ἁρμονίαν slip into.., Arist.Pol. 1342b11 : abs., come to naught, Ep.Rom.9.6 ; to be dilapidated, IG22.204.74.12 of actors or dramatic pieces, to be hissed off the stage, D.18.265, Arist.Po. 1456a18, 1459b31 : so of orators, Pl.Grg. 517a, cf.Phlb. 13d.14 of things, arise from,ἔκ τινος A.D.Adv.136.3
.15 of money, cease to be current, IG7.303.14 (Oropus, iii B.C.).16 run to excess,δι' ἀοριστίαν Epicur.Sent.Vat.63
;[ὁ πλοῦτος] εἰς ἄπειρον ἐ. Id.Sent.15
, cf.Luc.JConf.7.b Geom., as [voice] Pass. of ἐκβάλλω, to be produced, Archim.Spir.14.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐκπίπτω
-
89 δουπέω
δουπέω, perf. δέδουπα, einen dumpfen oder rasselnden Ton von sich geben, krachen, rasseln, tosen. Verwandt κτυπέω, κτύπος? Vgl. ἐρίγδουπος und ἐπὶ δ' ἐγδούπησαν Iliad. 11, 45. – Bei Homer oft von dem Geräusche, welches der Fall im Kampfe hinstürzender und zum Tode getroffener Krieger verursacht, wobei wohl eben so sehr an das Aufschlagen auf den Erdboden wie an das Gerassel der Waffen zu denken; vgl. Xen. Anab. 1, 8, 18 λέγουσι δέ τινες ὡς καὶ ταῖς ἀσπ ίσι πρὸς τὰ δόρατα ἐδούπησαν φόβον ποιοῠντες τοῖς ἵπποις; Iliad. 20, 451 ἰων ἐς δοῠπον ἀκόντων; Odyss. 16, 10 ποδῶν δ' ὑπὸ δοῠπον ἀκούω. Aristarch scheint nur, oder doch vorwiegend an das Gerassel der Waffen gedacht zu haben, s. Scholl. Aristonic. Iliad. 16, 822. 13, 426. Der Gebrauch des Wortes ist bei Homer ganz formelhaft: δούπησεν δὲ πεσών Versanfang Iliad. 4, 504. 5, 42. 540. 617. 11, 449. 13, 187. 373. 442. 15, 421. 524. 578. 16, 325. 401. 599. 822. 17, 50. 311. 580. 20, 388 Odyss. 22, 94. 24, 525. In einer Anzahl von Stellen füllt den Rest des Verses hinter δού-π ησεν δὲ πεσών der Zusatz ἀράβησε δὲ τεύχε' ἐπ' αὐτῷ: Iliad. 4, 504. 5, 42. 540. 13, 187. 17, 50. 311 Odyss. 24, 525. Abweichend von dem formelhaften Gebrauch Iliad. 13, 426 Ἰδομενε ὺς δ' οὐ λῆγε μένος μέγα, ἵετο δ' αἰεὶ ἠέ τινα Τρώων ἐρεβεννῇ νυκτὶ καλύψαι ἢ αὐτὸς δουπῆσαι ἀμύνων λοιγὸν Ἀχαιοῖς. Abweichend auch Iliad. 23, 679 Εὐρύαλος δέ οἱ οἶος ἀνίστατο, ἰσόϑεος φώς, Μηκιστέος υἱὸς Ταλαϊονίδαο ἄνακτος, ὅς ποτε Θήβασδ' ἦλϑε δεδουπότος Οἰδιπόδαο ἐς τάφον· ἔνϑα δὲ πάντας ἐνίκα Καδμείωνας. Die Homerischen Glossographen (vgl. Sengebusch Homer. dissert. 1 p. 52 sqq.) nahmen das Homerische δουπῆσαι schlechtweg = ἀποϑανεῖν, und so auch das δεδουπότος Οἰδιπόδαο schlechtweg = τεϑνηκότος. So wird in Bekk. Anecd. p. 1095 δούπησεν· ἀπέϑανεν als kyprische Glosse aufgeführt. Aristarch zeigte, daß Homer in Bezug auf den Ausgang des Oedipus einer Sage gefolgt sein müsse, welche von der späteren allgemein verbreiteten wesentlich abwich; nach Homer sei Oedipus in (oder bei) Theben gestorben ( ἐν Θήβαις), und zwar sei er entweder im Kampfe ( ἐν πολέμῳ) gefallen oder habe sich von einem Felsen herabgestürzt: νοητέον ὅτι ἤτοι ἐν πολέμῳ τετελεύτηκε, ψοφο ῠσι γὰρ οἱ πίπτοντες, »δούπησεν δὲ πεσών«, ἢ κατεκρήμνισεν ἑαυτόν· καὶ γὰρ οὗτος ὁ ϑάνατος μετὰ ψόφου. Der Annahme, Oedipus sei nach Homer im Kampfe gefallen, scheint Aristarch den Vorzug gegeben zu haben; nur diese Annahme bezeichnet Apollon. Lex. Homer. p 60, 11 als Aristarchisch. S. übrigens Scholl. Aristonic. Iliad. 23, 679. 16, 822. 13, 426 Eustath. Iliad. 23, 679 p 1323. 42; Lehrs Aristarch. p. 110. – Nachahmung Homers bei Euphorio frgm. 36 Meinek. Anall. Alex. p. 69 (aus Scholl. Theocrit. 10, 28) Πορφυρέη ὑάκινϑε, σὲ μὲν μία φῆμις ἀοιδῶν Ῥοιτείῃς ἀμάϑοισι δεδουπότος Αἰακίδαο εἴαρος ἀντέλλειν, γεγραμμένα κωκύουσαν, vgl. Sengebusch Homer. dissert. 1 p. 65 sq. – An das Homerische δεδουπότος schließt sich δέδουπεν ὑφ' Ἡρακλῆος Archi. 27 ( Plan. 94): öfter für niederstürzen, die sp. D., bes. Nonn.; Crinag. 28 (IX, 283) sagt sogar οἱ δ' ἄρα δουπήϑησαν ἀολλέες, sie wurden niedergestreckt. Sonst selten, δουπεῖ χεὶρ γυναικῶν Eur. Alc. 104, von Klagenden, die mit der Hand an die Brust schlagen; ταῖς ἀσπίσι πρὸς τὰ δόρατα ἐδούπησαν Xen. An. 1, 8. 18, wofür 4, 5, 18 ἔκρουσαν steht; τοῖς δόρασι δουπῆσαι πρὸς τὰς ἀσπίδας Arr. An. 1, 6, 7; τεῖχος ἐδούπησε Luc. conscr. hist. 22. – S. auch ἐπιδουπέω u. γδουπέω.
-
90 ἀφ-ομοιόω
ἀφ-ομοιόω, 1) ähnlich machen, nachbilden, von Malern, Plat. Crat. 424 c; τοῖς γράμμασι τὰ ἔργα 427 c; Xen. Mem. 3, 10, 2; τὸν βίον πρὸς τὰς ἀρετάς Plut. Timol. praef. – 2) vergleichen, τί τινι Plat. Rep. VIII, 564 a. – Pass., ähnlich werden, ähnlich sein, τινί Plat. u. A.; πρός τι, nach etwas gebildet werden, z. B. τὸ πρὸς ἀληϑινὸν ἀφωμοιωμένον Plat. Soph. 240 a.
-
91 παιω
(fut. παίσω, реже παιήσω)1) бить, ударять(τινὰ μάστιγι Soph.)
πὺξ παιόμενος Lys. — избитый кулаками;παῖε πᾶς! Eur., Arph. — бей вовсю!;π. διπλῆν (sc. πληγήν) Soph. — наносить двойной удар;ἐπαίσατο τὸν μηρόν Xen. — (Кир) хлопнул себя по бедрам;π. ἅλμην Aesch., Eur. — ударять море (веслами), т.е. грести;π. τινὰ ἐς τέν γῆν Her. — (ударами) повалить кого-л. на землю;π. ἐφ΄ ἁλὴ τὰν μᾶδδαν Arph. — стучать хлебом по соли, т.е. питаться хлебом и солью2) поражать(τινὰ μαχαίρᾳ Soph.; τινὰ πρὸς ἧπαρ φασγάνῳ Eur.; π. εἰς τὰ στέρνα и κατὰ τὸ στέρνον Xen.; ῥοπάλῳ π. τινὰ τὸ νῶτον Arph.)
π. ἐπὴ νόσῳ νόσον Soph. — наносить рану на рану, т.е. к старой ране прибавлять новую;π. τινὰ ἐν κάρᾳ μέγα βάρος Soph. — обрушить на чью-л. голову страшную тяжесть, т.е. тяжко покарать кого-л.;π. τοῖς ῥήμασι Arph. — громить речами3) жалить(ὅταν παίσῃ ἄνθρωπον, sc. ὅ σκορπίος NT.)
4) вонзать(ξίφος λαιμῶν εἴσω Eur.)
5) прогонять, отгонять(τοὺς σφῆκας ἀπὸ τῆς οἰκίας Arph.)
6) Arph. = βινέω См. βινεω7) ударяться, натыкаться(στήλην Soph.; πρὸς τὰς πέτρας Xen.)
; перен. биться(πρὸς κύμασιν ἄτης Aesch.)
-
92 αὐτομολέω
A desert, Hdt.8.82, Ar.Eq.26, Th.3.77, etc.;αὐ. πρὸς τοὺς Πέρσας Hdt.1.127
, etc.;ἐς αὐτούς Id.3.154
, al.; ἐς Ἀθήνας ἐκ Περσέων ib. 160;παρά τινος X.An.1.7.13
; .II metaph.,αὐ. ἐν τῇ πολιτείᾳ
keep changing sides, rat,Aeschin.
3.75;αὐ. πρὸς τὴν ἐλευθερίαν D.S.2.26
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > αὐτομολέω
-
93 εὐπαθής
II easily affected,ὑπὸ τοῦ ἀέρος Arist.Pr. 887b23
([comp] Sup.);εἰς τὸ πάσχειν Thphr. CP5.14.7
([comp] Comp.);τὸ εὐ. τῆς φύσεως Alex.Aphr.Pr.2.53
;εὐ. τῷ ἀέρι Plu.2.949e
([comp] Comp.);πρὸς τὸ πῦρ Id.Alex.35
;τροφῆς -έστατον ὑπὸ πέψεως Id.2.661c
; -έστερος οἶνος Gp.5.45.1
; susceptible to disease, Aret.SD1.11; of persons, susceptible,πρὸς τὸ φαινόμενον αἰσχρόν Plu. 2.528d
; [τάξεις] -έστεραι πρὸς τὰς τῶν πολεμίων ἐπιφανείας Onos. 6.3
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐπαθής
-
94 εὐπαρακόμιστος
εὐπαρα-κόμιστος, ον,A easy to steer,πρὸς τὴν γῆν Plu.Luc.13
;εὐ. ὁ πλοῦς ἐπὶ τὰ στενά Plb.4.44.6
: metaph., easy to bring over, λογισμῷ πρὸς τὸ συμφέρον εὐ. Plu.2.597b.II [πόλις] εὐ. πρὸς τὰς παραπομπὰς τῆς ὕλης conveniently situated for the supply of wood, Arist.Pol. 1327a10.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐπαρακόμιστος
-
95 ἀλλότριος
A of or belonging to another, βίοτος, νηῦς, ἄχεα, Od.1.160, 9.535, Il.20.298; γυνή another man's wife, A.Ag. 448 (lyr.); ἀλλοτρίων χαρίσασθαι to be bountiful of what is another's, Od.17.452; γναθμοῖσι γελοίων ἀλλοτρίοισιν with faces unlike their own, of a forced, unnatural laugh, ib.20.347; ἀ. ὄμμασιν εἷρπον by the help of another's eyes, S.OC 146(lyr.); οὐκ ἀ. ἄτην not inflicted by other hands, Id.Ant. 1259; but ἀ. φόνος murder of a stranger (cf. 11.1), Pl.Euthphr.4b: prov., ἀ. ἀμᾶν θέρος reap where one has not sown, Ar.Eq. 392, cf. Hes.Th. 599; ἀλλοτριωτάτοις τοῖς σώμασιν χρῆσθαι deal with one's body as if it belonged to another, Th.1.70; τὰ ἀλλότρια, [var] contr. τἀλλότρια, what belongs to others, not one's own, τἀ. ἀποστερεῖν, δειπνεῖν, X.Ages.4.1, Theopomp. Com.34.II opp. οἰκεῖος, foreign, strange,1 of persons,ἀ. φώς
stranger,Od.
18.219, cf. Ar.Ra. 481; almost = enemy, Il.5.214, Od.16.102; οὐδέ τις ἀλλοτρίων no stranger, Hdt.3.155;εἴτε ἀ. εἴτε οἰκεῖος ὁ τεθνεώς Pl.Euthphr.4b
;ἀ. τῆς πόλεως Lys.28.6
;οὐδείς ἐστί μοι ἀ., ἂν ᾖ χρηστός Men.602
; ἀλλοτριώτερος τῶνπαίδων less near than thy children, Hdt.3.119; ἀλλοτριώτερος, opp. οἰκειότερος, Arist.EN 1162a3: c. dat.,ἀλλότριοι ὑμῖν ὄντες Isoc. 14.51
.b hostile, unfavourably disposed, c. gen.,ἀ. Ῥωμαίων Plb.28.4.4
;- ώτατος μοναρχίας D.S.16.65
;ἀλλότρια φρονῶν τοῦ βασιλέως Plb.36.15.7
, cf. OGI90.19 ([place name] Rosetta).2 of things, alien, strange, ([comp] Comp.), etc.; εἴ τι πρότερον γέγονεν ἀ. estrangement, Decr. ap. D.18.185;ἡ ἀ.
alien country, enemy's country,Lys.
2.6, Isoc.10.50, cf. Hdt.8.73: c. gen., alien from,ἐπιτηδεύματα δημοκρατίας ἀ. Lys.31.34
; οὐδὲν ἀ. ποιῶν τοῦ τρόπου Decr. ap. D.18.182.b Medic., abnormal, Sor.2.5, Gal.14.780; ἀ. σάρκες superfluous fat, Pl.R. 556d.c foreign to the purpose, : [comp] Comp., Id.EN 1159b24: [comp] Sup., Id.Cat. 15b29, cf. Polystr.p.17 W.d Astrol., = ἀπόστροφος, POxy. 464.16.III Adv. ἀλλοτρίως, διακεῖσθαι πρὸς ἀλλήλας to be unfavourably disposed towards.., Lys.33.1, cf.Isoc.12.159; ἄ. ἔχειν πρός .. Id.5.80: [comp] Comp.- ιώτερον
less favourably,D.
18.9.2 strangely, marvellously, Epigr.Gr.989.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀλλότριος
-
96 ἀνατολή
A rising above the horizon, of any heavenly body, e.g. the sun, freq. in pl.,ἀντολαὶ ἠελίοιο Od.12.4
, E.Ph. 504:—also in sg.,ἀπ' ἀνατολᾶς ἁλίου ἄχρι δύσεως IG4.606
;δύσεώς τε καὶ ἀνατολῆς ἡλίου καὶ τῶν ἄλλων ἄστρων Pl.Plt. 269a
, cf. Lg. 807e; dist. from ἐπιτολή (q.v.), Gem.13.3.2 = ἐπιτολή, A. Pr. 457, Ag.7;περὶ Ὠρίωνος ἀνατολήν Arist.Mete. 361b23
;ἀπὸ Πλειάδος ἀ. Id.HA 599b11
.3 the quarter of sunrise, east, opp. δύσις, freq. in pl.,ἀπὸ ἡλίου ἀνατολέων Hdt.4.8
;ἡλίου πρὸς ἀντολάς A.Pr. 707
; withoutἡλίου, πρὸς ἀνατολάς Thphr.HP9.15.2
, Mon.Anc.Gr.14.12;πρὸς τὰς ἀ. Plb.2.14.4
;ἀπὸ ἀνατολῶν LXX Nu.23.7
, Ev.Matt.2.1, etc.b the ascendant, i.e. the point where the eastern horizon cuts the zodiac, Ptol.Tetr.20.c phase of new moon when 150 distant from sun, Cat.Cod.Astr.8(4).204, Paul.Al.G.3.4 in pl., sources of a river, Plb.2.17.4.II growing, of the teeth, Arist. HA 501b28; of the white at the root of the nails, Poll.2.146: pl.,ἀγρὸς ἀνατολὰς καὶ βλάστας ἔχει Ph.1.68
, cf. LXXJe.23.5, al.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀνατολή
-
97 ἀπισχυρίζομαι
A oppose firmly, give a flat denial,πρός τινα Th.1.140
, cf. Plu.Per.31;πρὸς τὰς ἡδονάς Id. Agis 4
,al.; hold out against,πρὸς δίψος Them.Or.11.149c
.II set oneself to affirm, maintain a thing, ib.28.342c, Eust.1278.53, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπισχυρίζομαι
-
98 ἄοκνος
ἄοκν-ος, ον,A without hesitation, resolute, ;φύλακα τροφῆς ἄοκνον S.Aj. 563
;ἄ. πρὸς μελλητάς Th.1.70
;ἕψομαί γ' ἀ. Cleanth.Stoic.1.118
;πρὸς τὰς ἀναγκαίας χρήσεις Epicur.Ep.3p.64U.
;πρὸς τοὺς πόνους Plu.Pel.3
; ἄ. βλάβη pressing, present mischief, S.Tr. 841. Adv.- νως
without hesitation,Hp.
Art.38, Pl.Lg. 649b, Orib.Syn.Praef.: [comp] Sup.- ότατα X.Cyr.1.4.2
. -
99 πταίω
πταίω 1 aor. ἔπταισα; pf. ἔπταικα LXX; aor. pass. ptc. masc. acc. πταισθέντα (Papias v.l.) (Pind. et al.; ins, pap, LXX; TestJob 38:1; ApcSed 1:1; EpArist, Philo, Joseph.; trans. only the Catena on Mt 27:11 [JCramer I 231] in ref. to Papias [3:2] ὑπὸ τῆς ἁμάξης πταισθέντα struck by the cart) in our lit. only intr.① to lose one’s footing, stumble, trip (X., An. 4, 2, 3 πρὸς τὰς πέτρας; Polyb. 31, 11, 5 πρὸς τὸν λίθον; Jos., Bell. 6, 64 πρὸς πέτρᾳ), in imagery (as Aeschyl., Hdt. et al.) in which the lit. sense is clearly discernible. Abs. (Maximus Tyr. 34, 2e) μὴ ἔπταισαν ἵνα πέσωσιν; they did not stumble so as to fall into ruin, did they? Ro 11:11. The ‘stumbling’ means to make a mistake, go astray, sin (Pla., Theaet. 160d al.; abs. Arrian, Anab. 4, 9, 6; M. Ant. 7, 22 ἴδιον ἀνθρώπου φιλεῖν καὶ τοὺς πταίοντας; POxy 1165, 11 εἴτε ἔπταισαν εἴτε οὐκ ἔπταισαν=‘whether they have committed an error or not’; Dt 7:25; TestJob 38:1; ApcSed 1:1; EpArist 239; Philo, Leg. All. 3, 66) πολλὰ πταίομεν we commit many sins Js 3:2a (ApcSed 1:1); πτ. ἐν ἑνί sin in one respect (only) 2:10. ἐν λόγῳ in what one says 3:2b.② to experience disaster, be ruined, be lost (Hdt. 9, 101; Aristot., Rhet. 3 al.; Diod S 15, 33, 1 et al.; Philo, De Jos. 144; Jos., Ant. 7, 75; 14, 434) of the loss of salvation 2 Pt 1:10: the aor., as in reff. cited above, provides the semantic component of climactic disaster. But mng. 1 also has supporters.—DELG. M-M. TW. -
100 προ-αίρεσις
προ-αίρεσις, ἡ, Vornehmen, Vorsatz, Entschluß, Wahl; Plat. Parm. 143 c; τὰ κατὰ προαίρεσιν ἀδικήματα, vorsetzliche, Lycurg. 148, wie διὰ προαίρεσιν im Ggstz von δι' ἄγνοιαν Plut. de mus. 21; Ggstz ἀνάγκη, Isocr. 1, 9; auch im Ggstz von πρᾶξις, Arist. Eth. 3, 4. 7, 2; im Ggstz von ἀποτέλεσμα u. τὰ τελούμενα, Pol. 2, 39, 11. 2, 56, 16; übh. Art und Weise, Einrichtung, καλλίστῃ προαιρέσει χρῆσϑαι δημοκρατικῆς πολιτείας, 4, 1, 5; τίνι τρόπῳ καὶ ποίᾳ προαιρέσει, 4, 1, 7; Regierungsform, insofern sie auf gewissen politischen Grundsätzen beruht, politische Partei, πολλῶν προαιρέσεων οὐσῶν τῆς πολιτείας τὴν περὶ τὰς Ἑλληνικὰς πράξεις εἱλόμην ἐγώ, Dem. 18, 59; τὴν πρὸς τὰς ὀλιγαρχίας ὑπὲρ αὐτῆς τῆς προαιρέσεως ἔχϑραν, d. h. wegen der Demokratie, 13, 8; οἱ ἐπὶ τῇ τοῠ πλεονεκτεῖν προαιρέσει ζῶντες, 23, 127; οἱ τῆς ἐκείνου προαιρέσεως, die von Philipps Partei, 10, 4. – Bei Sp. von den Philosophenschulen, -sekten, wie Arist. u. bes. Luc. u. Plut.
См. также в других словарях:
ДОСИФЕЙ II НОТАРА — [греч. Ϫοσίθεος Νοταρᾶς] (31.05.1641, сел. Арахова (совр. Эксохи, ном Ахея, Греция) 7.02.1707, К поль), патриарх Иерусалимский (1669 1707). Жизнь Род. в семье торговца Николая Скарпета, утверждавшего свое происхождение от к польской фамилии… … Православная энциклопедия
ИУСТИН ФИЛОСОФ — [греч. ᾿Ιουστῖνος Θιλόσοφος] (кон. I нач. II в., г. Флавия Неаполь 165, Рим), мч. (пам. 1 июня), апологет, отец Церкви. Жизнь Мч. Иустин Философ. Роспись ц. свт. Николая мон ря Ставроникита, Афон. Мастера Феофан Критский и Симеон. 1546 г. Мч.… … Православная энциклопедия
Ελλάδα - Εκπαίδευση — Η ΠΡΟΕΠΑΝΑΣΤΑΤΙΚΗ ΠΕΡΙΟΔΟΣ ΟΙ ΜΕΓΑΛΟΙ ΔΙΔΑΣΚΑΛΟΙ ΤΟΥ ΓΕΝΟΥΣ Είναι οι λόγιοι της προεπαναστατικής περιόδου (β΄ μισό 18ου αιώνα μέχρι την κήρυξη της επανάστασης) οι οποίοι, προσβλέποντας στην πνευματική αναγέννηση του Γένους, που θα έφερνε και την… … Dictionary of Greek
εικονομαχία — Διαμάχη γύρω από το θέμα των ιερών εικόνων, η οποία εξελίχθηκε σε θρησκευτική κρίση, που συντάραξε για έναν και περισσότερο αιώνα (726 843) τη Βυζαντινή αυτοκρατορία. Μπορεί να διαιρεθεί σε δύο περιόδους· η πρώτη αφορά την περίοδο 726 780 και η… … Dictionary of Greek
νους — ο (ΑΜ νοῡς, Α και ασυναίρ. τ. νόος) 1. η ικανότητα τού νοείν, σε αντιδιαστολή προς το αισθάνεσθαι, η δύναμη που χαρακτηρίζει τον άνθρωπο να σκέφτεται λογικά, το σύνολο τών λειτουργιών τού ανθρώπινου εγκεφάλου, νόηση, διάνοια («τυφλὸς τὰ τ ὦτα τόν … Dictionary of Greek
Lelantinischer Krieg — Darstellung zweier archaischer Reiter auf einer Vase des 6. Jahrhunderts v. Chr. Als Lelantischer Krieg wird ein Konflikt zwischen den griechischen Stadtstaaten Chalkis und Eretria bezeichnet, der sich in frühgriechischer Zeit – etwa 710 bis 650… … Deutsch Wikipedia
Lelantischer Krieg — Datum ca.710–650 v. Chr. Ort Euböa Ausgang umstritten … Deutsch Wikipedia
Guerra Lelantina — Fecha Entre finales del siglo VIII a. C. y la primera mitad del siglo VII a. C. Lugar Eubea, Grecia Resultado Sujeto de debate … Wikipedia Español
Teeteto — Para otros usos de este término, véase Teeteto (desambiguación). Teeteto, en griego Θεαίτητος, en latín Theaetetus o Theaitetos (Atenas c. 417 a. C. 369 a. C.), hijo de Eufronio, del demo ateniense de Sunión, fue un matemático … Wikipedia Español
ANGLIA — Insulae Britanniae pars, olim Albion, seu Albania, ab albis rupibus (ur quidam volunt) quae primum illuc navigantibus apparent, sic dicta. Hodie in duaspartes dividitur, Angliam proprie sic dictam, veteribus Lhoegriam, et Cambriam, seu Walliam.… … Hofmann J. Lexicon universale
επικλίνω — ἐπικλίνω (AM) μσν. επιδοκιμάζω, συγκατανεύω αρχ. 1. προσδίδω επικλινή θέση 2. κατευθύνω σε κάτι 2. ενεργώ ώστε κάτι να πάρει μια ορισμένη κατεύθυνση 3. στηρίζω κάτι πάνω σε κάτι άλλο, ακουμπώ 4. (για πόρτα) κλείνω 5. βρίσκομαι σε επικλινή θέση,… … Dictionary of Greek