-
1 στόμα
στόμα, ατος, τό, 1) der Mund, von Thieren das Maul; Hom. u. Hes. oft; περιδρύφϑη στόμα τε ῥῖνάς τε, Il. 23, 395, u. öfter in dieser Vbdg; ἄραβος δὲ διὰ στόμα γίγνετ' ὀδόντων, Il. 10, 373; ἡμέων ἀπὸ στομάτων ὄπ' ἀκοῠσαι, sagen die Sirenen, 12, 187; auch das ganze Gesicht, wie man erklärt πρηνὴς ἐπὶ στόμα, Il. 6, 43, u. κὰδ δ' ἄρ' ἐπὶ στόμ' ἔωσε, 16, 410, eigtl. er stieß ihn nieder, daß er auf den Mund fiel; übertr. πτολέμοιο μέγα στόμα, 10, 8. 19, 313, u. στόμα ὑσμίνης, 20, 359, der Rachen od. Schlund des Krieges, der Schlacht, die als gierige Ungeheuer zu denken sind; ἀπό μοι λόγον τοῠτον, στόμα, ῥῖψον, Pind. Ol. 9, 35, d. i. sprich nicht dies Wort; κωφὸς ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ παραβάλλει, P. 9, 87, d. i. der ihn nicht lobt; σιγᾷ οἱ στόμα, N. 10, 29, u. sonst; Tragg.: ψευδηγορεῖν γὰρ οὐκ ἐπίσταται στόμα Διός, Aesch. Prom. 1034; εὔφημον κοίμησον στόμα, schweige, Ag. 1920, u. öfter; εὐφημεῖν στόμα, Eur. Hec. 337; οὐκ ἐφέξετε στόμα, 1283; κλῄσας στόμα, Phoen. 872; σῖγα ἕξομεν στόμα, Hipp. 660; στόμα συγκλείω, Thesm. 40; u. in Prosa überall, οὐδὲ τὸ στόμα πρὸς τὸ στόμα προςϑήσεις, vom Kusse, Xen. Mem. 2, 6, 39, vgl. 3, 14, 5; ἴσχε δακὼν στόμα σόν, Soph. Trach. 973; νῠν καλὸν ἀντίφονον κορέσαι στόμα πρὸς χάριν ἐμᾶς σαρκὸς αἰόλας, Phil. 1156; τὸ ϑεῖον αὐτοὺς ἐξαναγκάζει στόμα, O. C. 609, der Mund des Gottes, der weissagt; στόμα Πινδάρου, Pindar's Dichtermund, d. i. der Dichter Pindar, Jac. Anth. 2, 1 p. 303; sprichwörtlich ἀπὸ στόματος εἰπ εῖν, frei vom Munde weg, auswendig hersagen, Plat. Theaet. 142 d; Xen. Mem. 3, 6, 9 Conv. 3, 5; vgl. Philem. bei B. A. 436; ähnlich ἐν στόματι λέγειν, Ar. Ach. 198; διὰ στόματος u. ἀνὰ στόμα ἔχειν, stets im Munde führen, καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν, Eur. Andr. 95, vgl. El. 80; Xen. Cyr. 1, 4, 25 Hier. 7, 9; πᾶσιν διὰ στόματος, Theocr. 12, 21; seltener διὰ στόμα, Aesch. Spt. 51. 579, οἶκτος ἦν διὰ στόμα, λέγει δὲ τοῠτ' ἔπος διὰ στόμα; ἀναβοᾷ διὰ στόμα, Eur Or. 103; Ar. Lys. 855; auch ἐν στόμασιν ἔχειν τινά, vom Lobe u. Tadel, Her. 3, 157. 6, 136; ἐξ ἑνὸς στόματος ἅπαντες ἀνέκραγον, Alle aus einem Munde, Ar. Equ. 670; Plat. Rep. II, 364 a; ὅ τι ἦλϑ' ἐπὶ στόμα, was Einem in den Mund kommt, das Erste, das Beste, VIII, 563 c; s. Schaef. zu Dion. Hal. de C. V. 13; vgl. Aesch. frg. 337. – Auch die Rede, τὸ γὰρ σὸν ἐποικτείρω στόμα ἐλεινόν, Soph. O. R. 671, vgl. O. C. 985, u. öfter bei den Tragg. vom Inhalte der Rede. – 2) übh. Mündung, Oeffnung; ποταμῶν, Il. 12, 24, vgl. Od. 5, 441; Νείλου, Aesch. Prom. 849; auch πόντιον, der Meeresschlund, Eur. Rhes. 438; τοῠ κόλπου, Thuc. 4, 49; Πόντου, 73; ποταμοῠ, 102; λιμένος, 7, 56, wie Xen. An. 5. 10, 1 u. öfter; ἠϊόνος στόμα μακρόν, die geräumige Mündung det Bucht, Il. 14, 36, vgl. Od. 10, 90; Her. 2, 17. 4, 85; auch ein Erd- oder Felsenspalt, aus dem ein Eingang, ἀργαλέον στόμα λαύρης, der enge Ausgang des Gäßchens, Od. 22, 137; τὸ ἄνω στόμα τοῠ ὀρύγματος, Her. 8, 23; ἐπ' 'Αξείνου στόμα, Pind. P. 4, 203; χϑόνιον Ἅιδα στόμα, ib. 44; ἑπτάπυλον στόμα, Soph. Ant. 119, Theben's sieben Thore; Zugang, Xen. Cyr. 2, 4, 4; zum Hause, An. 4, 5, 25; τὰ τῶν διεξόδων στόματα, Plat. Phaedr. 251 d. – 3) der vordere Theil, bes. von Waffen, die Spitze, ξυστὰ κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ, Il. 15, 589; die Scharfe, die Schneide des Schwertes, Soph. Ai. 651 u. dgl.; – die vordere Seite, Fronte des Heeres, κατὰ στόμα, Stirn gegen Stirn, gerade gegenüber, Her. 8, 11; vgl. Eur. Rhes. 408; nach Suid. τὸ ἔμπροσϑεν μέρος τοῠ στρατοῦ; Xen. An. 3, 4, 42 κελεύει δέ οἱ συμπέμψαι ἀπὸ τοῠ στόματος ἄνδρας, wo οὐρά der Ggstz ist, vgl. 5, 4, 22 Hell. 3, 1, 23; so auch Plat. κατὰ τὸ στόμα τοῠ διώκοντός τε καὶ φεύγοντος ὁ δικαστὴς ἱζέσϑω, ihnen gegenüber, vor Augen, Legg. IX, 855 d; aber bei Pol. ὄντες οἱονεὶ στόμα τοῠ κατὰ τὴν πόλιν πλήϑο υς ist = der Kern, 10, 12, 7.
-
2 στόμα
στόμα, ατος, τό, (1) der Mund, von Tieren das Maul; ἡμέων ἀπὸ στομάτων ὄπ' ἀκοῠσαι, sagen die Sierenen; auch das ganze Gesicht; πρηνὴς ἐπὶ στόμα, u. κὰδ δ' ἄρ' ἐπὶ στόμ' ἔωσε, eigtl. er stieß ihn nieder, daß er auf den Mund fiel; übertr. πτολέμοιο μέγα στόμα, u. στόμα ὑσμίνης, der Rachen od. Schlund des Krieges, der Schlacht, die als gierige Ungeheuer zu denken sind; ἀπό μοι λόγον τοῠτον, στόμα, ῥῖψον, = sprich nicht dies Wort; κωφὸς ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ παραβάλλει, = der ihn nicht lobt; οὐδὲ τὸ στόμα πρὸς τὸ στόμα προςϑήσεις, vom Kusse; τὸ ϑεῖον αὐτοὺς ἐξαναγκάζει στόμα, der Mund des Gottes, der weissagt; στόμα Πινδάρου, Pindar's Dichtermund, = der Dichter Pindar; sprichwörtlich: ἀπὸ στόματος εἰπ εῖν, frei vom Munde weg, auswendig hersagen; διὰ στόματος u. ἀνὰ στόμα ἔχειν, stets im Munde führen; auch ἐν στόμασιν ἔχειν τινά, vom Lobe u. Tadel; ἐξ ἑνὸς στόματος ἅπαντες ἀνέκραγον, alle aus einem Munde; ὅ τι ἦλϑ' ἐπὶ στόμα, was einem in den Mund kommt, das Erste, das Beste. Auch die Rede u. vom Inhalte der Rede; (2) übh. Mündung, Öffnung; auch πόντιον, der Meeresschlund; ἠϊόνος στόμα μακρόν, die geräumige Mündung der Bucht; auch ein Erd- oder Felsenspalt, aus dem ein Eingang, ἀργαλέον στόμα λαύρης, der enge Ausgang des Gässchens; ἑπτάπυλον στόμα, Thebens sieben Tore; Zugang; zum Hause; (3) der vordere Teil, bes. von Waffen, die Spitze; die Scharfe, die Schneide des Schwertes; die vordere Seite, Fronte des Heeres; κατὰ στόμα, Stirn gegen Stirn, gerade gegenüber; κατὰ τὸ στόμα τοῠ διώκοντός τε καὶ φεύγοντος ὁ δικαστὴς ἱζέσϑω, ihnen gegenüber, vor Augen; aber ὄντες οἱονεὶ στόμα τοῠ κατὰ τὴν πόλιν πλήϑο υς, = der Kern -
3 στόμα
Aστομάτοιο Hymn.Mag.2(2).10
,28:— mouth, Il.14.467, etc.;σύν τε στόμ' ἐρεῖσαι Od.11.426
; ἱμείρων γλυκεροῦ ς. Sol.25; of animals, Hes.Sc. 146, 389, S.Ph. 1156 (lyr.), etc.:—pl. is sts. used for sg., ἀμφιπίπτων στόμασιν, of kissing, Id.Tr. 938, cf. E.Alc. 403 (lyr.), and freq. in later Poets, A.R. 4.1607, Nic.Al. 210, 240, etc.: metaph., πτολέμοιο, ὑσμίνης στόμα, the very jaws of the battle, as of a devouring monster, Il.10.8, 20.359 (but cf. infr. 111.1).2 esp. the mouth as the organ of speech,δέκα μὲν γλῶσσαι, δέκα δὲ στόματ' 2.489
, cf. Thgn.18;βραχύ μοι σ. πάντ' ἀνᾱγήσασθαι Pi.N.10.19
; freq. in Trag., σ. τὸ Δῖον the mouth of Zeus, A.Pr. 1032; τὸ Φοίβου θεῖον ἀψευδὲς ς. Id.Fr.350.5, cf. S.OC 603;τοῦ στόματος τὸ στρογγύλον Ar.Fr. 471
; Μοισᾶν καπυρὸν ς. their mouthpiece, organ, Theoc.7.37, cf. Mosch.3.72; Πιερίδων τὸ σοφὸν ς., of Homer, AP7.4 (Paul. Sil.), cf. 7.6 (Antip. Sid.), 7.75 (Antip.), 9.184;τὸ μισόχρηστον σ. τῆς κωμῳδίας Phld. Piet.p.93G.
; speech, utterance, S.OT 426, 706, OC 132 (lyr.), etc.; εἰς τόδ' ἐξελθόντος ἀνόσιον ς. ib. 981; κἂν καλὸν φορῇ ς. Id.Fr. 930;τὸ σὸν.. σ. ἐλεινόν Id.OT 671
;διδόναι σ. καὶ σοφίαν Ev.Luc.21.15
: in pl. of a single speaker, S.OT 1220 (lyr.):—special phrases: οἴγειν ς. A. Pr. 611; τοὐμὸν οὐ λύω ς. E.Hipp. 1060, cf. Isoc.12.96; διᾶραι τὸ ς. D. 19.112; κοίμησον ς. keep silence, A.Ag. 1247; δάκνειν ς., i.e. to keep a stern silence (cf. ὀδάξ), Id.Fr. 397;ἴσχε δακὼν σ. σόν S.Tr. 977
(anap.); ὀδόντι πρῖε τὸ ς. Id.Fr. 897; so κλῄσας ς. E.Ph. 865; οὐκ ἐφέξετε ς.; Id.Hec. 1283; σῖγ' ἕξομεν ς. Id.Hipp. 660; εὖ ἔχειν σ.,= εὐφημεῖν, Eup. 381; συγκλῄειν ς. Ar.Th.40(anap.):—of style, τὸ Λυσιακὸν ς. D.H.Lys. 12.3 with Preps.,a ἀνὰ στόμα ἔχειν have always in one's mouth, whether for good or ill, E.El.80;ἀνὰ σ. καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν Id.Andr.95
.b ἀπὸ στόματος εἰπεῖν speak from memory (cf. ἀπὸ γλώσσης), Pl.Tht. 142d, X.Mem.3.6.9, Philem.48, Plu.Sol.8, etc.cδιὰ στόμα λέγειν A.Th. 579
, cf. E.Or. 103 (soκατὰ τὸ σ. ᾄδειν Ar.Nu. 158
);διὰ στόμα ἔχειν Id.Lys. 855
;οἶκτος οὔτις ἦν διὰ στόμα A.Th.51
; πᾶσι διὰ στόματος 'tis the common talk, Theoc.12.21.dἐν στόμασι εἶχον Hdt.3.157
, 6.136;πολλῶν κείμενος ἐν στόμασιν Thgn.240
;ἐν τῷ σ. λέγειν Ar.Ach. 198
.e ἐξ ἑνὸς σ. with one voice, Id.Eq. 670. Pl.R. 364a, PGiss.36.13 (ii B.C.), Gal.15.763; so ὡς ἀφ' ἑνὸς ς. AP11.159 (Lucill.).f ἐπὶ στόμα on one's face, face-foremost, ἐξεκυλίσθη πρηνὴς.. ἐπὶ ς. Il.6.43, cf. 16.410;ὡς κύων ἐπὶ σ. κείμενος Archil.Supp.2.9
; ὗς ἔκειτ' ἐπὶ ς. Men.21; ἐπὶ σ. κεῖται lies prone, of the right ventricle, Hp.Cord.4; ἐπὶ ς.,= pronus, Gloss.;ἐπὶ σ. πεσόντα Plu.Art.29
;ἐπὶ σ. φερόμενον ἐν πᾶσι Timae.
ap.Plb.12.8.4; also ὅ τι νῦν ἦλθ' ἐπὶ ς. whatever came uppermost, A.Fr. 351; ἐπὶ στόματος Φαραώ by the command of P., LXX 4 Ki.23.35.g κατὰ στόμα face to face, Hdt.8.11, E.Heracl. 801, Rh. 409, X.An.5.2.26; οἱ κατὰ σ. θεοί (cf. ἀντήλιοι) E.Fr.781.33; κατὰ σ. τινός confronted with him, Pl.Lg. 855d;στόμα κατὰ στόμα λαλήσω αὐτῷ LXXNu.12.8
;στόμα πρὸς στόμα 2 Ep.Jo.12
, 3 Ep.Jo.14, PMag.Berol.1.39.II mouth of a river, Il.12.24, Od.5.441, A.Pr. 847, Hdt.2.17, etc.; so ἠϊόνος σ. μακρόν the wide mouth of the bay, Il.14.36, cf. Od.10.90;σ. τοῦ Πόντου Th.4.75
; κόλπου ib.49;τὸ σ. τῆς ἐσβολῆς Ar.Ec. 1107
; τὸ ἄνω σ. [τῆς διώρυχος] the width of the trench at top, Hdt.7.23 (but τὰ σ. τ. δ. mouths, ib.37).2 any outlet or entrance,ἀργαλέον σ. λαύρης Od.22.137
;σ. τῆς ἀγυιᾶς X.Cyr.2.4.4
;σ. φρέατος Id.An.4.5.25
; , cf. AP6.251 (Phil.); χθόνιον Ἄιδα ς. Pi.P.4.44; τὰ τῶν διεξόδων ς. Pl.Phdr. 251d; ἑπτάπυλον ς. the seven gates of Thebes, S.Ant. 119 (lyr.): Medic., τῶν μητρέων, τῶν ὑστερέων,= os uteri (not distinguished from the cervix), Hp.Mul.1.36, Aph.5.46;τῆς κοιλίας Arist.APo. 94b15
, Sor.1.50;γαστρός Nic.Al.20
, Gal.5.274; [ ἕλκους] Arist.Pr. 863a11.III foremost part, face, front:1 of weapons, point,κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ Il.15.389
; [ὁ κριὸς] ἔχει σ. σιδηροῦν Ath.
Mech.24.2;τὸ σ. τῆς αἰχμῆς Philostr.Her.19.4
; edge of a sword,μαχαίρας Ascl.Tact.3.5
, Ev.Luc.21.24, etc.: metaph., ἐθηλύνθην ς. S.Aj. 651.b the front ranks of the battle, the front, ἀπὸ στόματος (opp. ἀπὸ τῆς οὐρᾶς) X.An.3.4.42, cf. HG4.3.4;τὸ σ. τοῦ πλαισίου Id.An.3.4.43
, cf. 5.4.22, Plb.10.12.7 (so perh. σ. πολέμοιο, ὑσμίνης in Hom., v. supr.1.1).cτὸ τῶν λοχαγῶν τάγμα σ. καλεῖται Ascl.Tact.2.5
. -
4 στόμα
στόμα, ατος, τό (Hom.+; loanw. in rabb.).① mouthⓐ of humans or of beings whose appearance resembles that of humans: Mt 15:11a, 17; J 19:29; Ac 11:8; 23:2; 2 Th 2:8 (cp. Is 11:4; Ps 32:6); Rv 11:5.—Used in imagery Rv 1:16; 2:16; 3:16; 10:9f (cp. Ezk 3:1ff); 19:15, 21.—As an organ of speech Mt 15:11b, 18 (cp. Num 32:24); 21:16 (Ps 8:3); Lk 4:22; 11:54; Ro 10:8 (Dt 30:14); Eph 4:29; Js 3:10 (cp. Aesop, Fab. 35 P.=64 H./60 Ch./35 H-H.: ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος τὸ θερμὸν καὶ τὸ ψυχρὸν ἐξιεῖς=out of the same mouth you send forth warm and cold [of the person who blows in his hands to warm them, and on his food to cool it off]); 1 Cl 15:3 (Ps 61:5), 4 (Ps 77:36); 2 Cl 9:10; B 11:8; Hm 3:1. ἀπόθεσθε αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν put away shameful speech from your mouth = don’t let any dirty talk cross your lips Col 3:8. ἀκούειν τι ἐκ τοῦ στόματός τινος Ac 22:14; 2 Cl 13:3; B 16:10 (cp. ParJer 6:24); ἀκ. ἀπὸ τοῦ στ. τινος (Polyaenus 8, 36 ἀπὸ στόματος τῆς ἀδελφῆς) Lk 22:71; ἀκ. τι διὰ τοῦ στ. τινος Ac 1:4 D; 15:7.—ἀνεῴχθη τὸ στ. αὐτοῦ (of a mute person) his mouth was opened (Wsd 10:21) Lk 1:64, words could now come out, as REB renders: ‘his lips and tongue were freed’. ἀνοίγειν τὸ στόμα τινός open someone’s mouth for him and cause him to speak 1 Cl 18:15 (cp. Ps 50:17). ἀνοίγειν τὸ (ἑαυτοῦ) στόμα open one’s (own) mouth to speak (ApcMos 21; ApcrEzk; s. ἀνοίγω 5a) Mt 5:2; 13:35 (Ps 77:2); Ac 8:35; 10:34; 18:14; GEb 34:60. οὐκ ἀνοίγει τὸ στ. αὐτοῦ=he is silent Ac 8:32; 1 Cl 16:7 (both Is 53:7; cp. Mel., P. 64; 462). For ἄνοιξις τοῦ στόματος Eph 6:19 s. ἄνοιξις. On στόμα πρὸς στόμα λαλεῖν speak face to face 2J 12; 3J 14 s. πρός 3aε. On ἵνα πᾶν στ. φραγῇ Ro 3:19 s. φράσσω.—There is no δόλος or ψεῦδος in the mouth of the upright Rv 14:5; 1 Cl 50:6 (Ps 31:2); esp. of God’s ‘Servant’ (Is 53:9) 1 Pt 2:22; 1 Cl 16:10; Pol 8:1.—στόμα stands for the person in the capacity of speaker (3 Km 17:24; 22:22; 2 Ch 36:21f): ἐκ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ Mt 12:34 (καρδία … στ. as TestNapht 2:6). διὰ στόματός τινος (ApcMos 16f; B-D-F §140) by (the lips of) someone Lk 1:70; Ac 1:16; 3:18, 21.—ἐν ἑνὶ στόματι with one voice (ἓν στόμα Aristoph., Equ. 670; Pla., Rep. 364a, Laws 1, 634e; Ael. Aristid. 51, 40 K.=I p. 544 D.; PGiss 36, 12 [161 B.C.] αἱ τέτταρες λέγουσαι ἐξ ἑνὸς στόματος; Pla., Rep. 364a) Ro 15:6; cp. 1 Cl 34:7.—For Mt 18:16; 2 Cor 13:1; Lk 19:22; Lk 21:15 s. 2.ⓑ of God (Dexippus of Athens [III A.D.]: 100 Fgm. 1, 7 Jac. ἡ τοῦ θεοῦ μαρτυρία διὰ στόματος; Theognis18; ParJer 6:12) Mt 4:4 (Dt 8:3); 1 Cl 8:4 (Is 1:20).ⓒ of animals and animal-like beings, mouth, jaws, of a fish (PGM 5, 280ff) Mt 17:27. Of horses Js 3:3; cp. Rv 9:17–9; a weasel B 10:8; lion (Judg 14:8) Hb 11:33; Rv 13:2; in imagery 2 Ti 4:17; an apocalyptic monster (Diod S 3, 70, 4 the Aegis: ἐκ τοῦ στόματος ἐκβάλλον φλόγα) Rv 12:15, 16b; 16:13abc; Hv 4, 1, 6; 4, 2, 4 (cp. Da 6:22 Theod.; JosAs 12:10).② the product of the organ of speech, utterance, mouth. By metonymy for what the mouth utters ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων (Dt 19:15) Mt 18:16; 2 Cor 13:1. ἐκ τοῦ στόματός σου κρινῶ σε Lk 19:22. ἐγὼ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν I will give you eloquence and wisdom Lk 21:15. S. also 1a.③ a geological fissure, mouth in imagery of the earth in which a fissure is opened (s. Gen 4:11) ἤνοιξεν ἡ γῆ τὸ στόμα αὐτῆς Rv 12:16a.④ the foremost part of someth., edge fig. ext. of 1. The sword, like the jaws of a wild animal, devours people; hence acc. to OT usage (but s. Philostrat., Her. 19, 4 στ. τῆς αἰχμῆς; Quint. Smyrn. 1, 194; 813 and s. μάχαιρα 1; cp. στ.=‘point’ of a sword Hom. et al.; στόμα πολέμου Polemo Soph. B8 Reader p. 134) στόμα μαχαίρης the edge of the sword = the voracious sword (Josh 19:48; Sir 28:18; s. also μάχαιρα 1, end) Lk 21:24; Hb 11:34.—B. 228; esp. 860. DELG. M-M. TW. -
5 στόμα
1 mouthἀπό μοι λόγον τοῦτον, στόμα, ῥῖψον O. 9.36
ἔπος Αἰήτα τό ποτε ζαμενὴς παῖς ἀπέπνευσἀθανάτου στόματος P. 4.11
κωφὸς ἀνήρ τις ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ περιβάλλει P. 9.87
βραχύ μοι στόμα πάντ' ἀναγήσασθ N. 10.19
Ζεῦ πάτερ, τῶν μὰν ἔραται φρενί, σιγᾷ οἱ στόμα N. 10.29
τοῖσιν Αἴγιναν προφέρει στόμα πάτραν (? the mouth of the Aiakidai) I. 5.43καὶ νεαρὰν ἔδειξαν σοφῶν στόματ' ἀπείροσιν ἀρετὰν Ἀχιλέος I. 8.47
πεδὰ στόμα φλέγει fr. 26.πολὺν ῥόθον ἵεσαν ἀπὸ στομ[άτων] Ἐλείθυιά τε καὶ Λάχεσις Pae. 12.16
πρὶν μὲν ἕρπε τὸ σὰν κίβδηλον ἀνθρώποισιν ἀπὸ στομάτων Δ. 2. 3. met., “ πὰρ χθόνιον Ἀίδα στόμα” P. 4.44 ἐπ' Ἀξείνου στόμα i. e. the Bosporus P. 4.203 -
6 στόμα
Grammatical information: n.Meaning: `mouth, muzzle, front, peak, edge' (Il.).Dialectal forms: Myc. Tomako, Tumako \/ στόμαργος\/ (Mühlestein Studi Micenei 2 (1967), 43ff. w. lit.; Killen, Minos 27-8, 1992-1993 [95],101-7Compounds: Many compp., almost all from the shorter stem (cf. below), e.g. στόμ-αργος `chattering, high-sounding' (trag.), to ἀργός (Willis AmJPh 63, 87 ff.: `shining' \> `bright' \> `loud'?), if not after γλώσσ-αργος, which could stand for γλώσσ-αλγος (s. on γλῶσσα w. lit.); Blanc RPh. 65, 1991, 59-66 analyses the word as στόμα + μάργος `furious', also BAGB 1996\/1, 8-9; cf. also Πόδ-αργος (s. πούς); on στομα-κάκη s. κακός; εὔ-στομος `with a beautiful mouth, speaking nicely', also = `silent' (Hdt., X. etc.); beside it, quite rarely, στοματ-ουργός `working with one's mouth, grandiloquent' (Ar.). κακο-στόματος (AP) for κακό-στομος (E. a.o.).Derivatives: 1. στόμ-ιον n. `mouth, opening, denture, bit, bridle' (IA.), rarely `mouth' (Nic.), with - ίς f. `halter' (Poll.); ἐπι-στομ-ίζω `to put in a bit' (Att.), also `to shut up one's mouth' (late). 2. στόμ-ις m. `hard-mouthed horse' (A. Fr. 442 = 649 M.; cf. Schwyzer 462 n. 3), also - ίας `id.' (Afric., Suid.). 3. - ώδης `speaking nicely' (S.), `savoury' (Sor.). 4. - ίζομαι `to take in the mouth' (Aq.), w. prefix, e.g. ἀπο-στομίζω `to remove the edge' (Philostr.). 5. - όω ( ἀνα- στόμα a.o.) `to stop the mouth, to provide with an opening, edge, to harden' (IA.) with - ωμα n. `mouth' (A.), `hardening, which is hardened, steel' (Cratin., Arist., hell. a. late), - ωμάτιον (Gloss.), - ωσις f. `hardening' (S., hell a. late), - ωτής = indurator (gloss.). -- Besides στομάτ-ιον n. dimin. (Sor.), - ικός `belonging to the mouth' (medic. a.o.), ἀπο-στοματ-ίζω `to repeat, to interrogate etc.' (Pl., Arist. etc.). -- On στόμαχος, στωμύλος s. vv.Etymology: The etymol. unclear στόμα has secondarily joined the verbal nouns in - μα (Schwyzer 524 w. n. 5), with which the strong predilection for the short form στομ- in compp. and derivv. may be connected (cf. Georgacas Glotta 36, 163). But the n-stem is old and is found not only in Av. staman- m. `mouth (of a dog)' but also in Celtic, e.g. Welsh safn `jaw-bone'. So we must reconstruct * steh₃m-, which was in Greek replaced by the zero grade (* sth₃m-); on the short a of Avestan see Lubotsky Kratylos 42(1997) 56f. -- Far remain however the Germ. words for `voice', Goth. stibna, OHG stimna, stimma etc. and the Hitt. word for `ear', ištam-ana-, - ina-, prob. denominativ from ištamašzi `hear' (Frisk GHÅ 57, 19ff. = Kl. Schr. 79ff. w. lit.; diff. Kronasser Etymologie II 399).Page in Frisk: 2,800-801Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > στόμα
-
7 στόμα
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > στόμα
-
8 στομα
1) рот, устаσ. τὸ δῖον Aesch. — Зевсовы уста;
οἴγειν σ. Aesch., λύειν σ. Eur., Isocr. и διαίρειν σ. Dem. — открывать рот, т.е. начинать говорить;κοιμᾶν σ. Aesch. и σῖγ΄ ἔχειν σ. Eur. — хранить молчание;σ. (συγ)κλῄειν Eur., Arph.; — закрывать рот, умолкать;ἔχειν τινὰ ἀνὰ σ. Eur., διὰ σ. Arph. и ἐν στόματι Her. — непрерывно говорить о ком-л. (досл. иметь кого-л. постоянно на устах);ἐν τῷ στόματι λέγειν Arph. — говорить напрямик;πᾶσι διὰ στόματος (sc. εἶναι) Theocr. — быть у всех на устах;ἐξ ἑνὸς στόματος Arph., Plat.; — единогласно, единодушно2) пасть (sc. θηρῶν Soph.)3) пучина, бездна(σ. πόντιον Eur.)
σ. ὑσμίνης Hom. — жестокая сеча4) лицевая сторона, лицоοἱ κατὰ τὸ σ. Xen. — находящиеся напротив;ὅ τι ἦλθ΄ ἐπὴ σ. Aesch. ap. Plat. — все, что ни попадется;κατὰ σ. τινός Plat. — прямо напротив кого-л.;ἀλλήλοισι στρατὸν κατὰ σ. ἀντιτάσσειν Eur. — выстраивать войска фронтом друг к другу;οἱ ἀπὸ τοῦ στόματος Xen. — воины передних рядов;ἐπὴ σ. πίπτειν Plut. — падать ниц5) речь, слова(προπηλακίζειν σ. τινός Soph.)
6) устье(ποταμοῦ Hom.)
7) бухта(ἠϊόνος Hom.)
ἀκταὴ ἐν στόματι προὔχουσιν Hom. — крутые берега образуют бухту8) вход, выход, проход(τοῦ πόντου Her.; ἐπὴ τῷ στόματι τοῦ κόλπου Thuc.)
ἐπ΄ αὐτῷ τῷ στόματι τῆς εἰσβολῆς Arph. — у самых ворот;ἑπτάπυλον σ. Soph. — семивратный проход (семь ворот Фив Беотийских)9) речной рукавτὸ Πηλούσιον σ. Her. — Пелусийский рукав (Нила)
10) отверстие, просвет, щель(τοῦ ὀρύγματος Her.; анат. ὑστέρας Arst.)
11) верхний конец, острие(ξυστὰ κατὰ σ. εἱμένα χαλκῷ Hom.)
πεσεῖν στόματι μαχαίρας NT. — пасть от меча12) верхний край, верхушка(ἄκρον σ. πύργων Eur.)
13) конец, исход14) главная сила, цвет(τοῦ κατὰ τέν πόλιν πλήθους Polyb.)
15) головная колонна(τῶν ὁπλιτῶν Xen.)
-
9 στόμα
στόμαmouth: neut nom /voc /acc sg -
10 στόμα
τό1) рот; уста (поэт. уст.); 2) пасть; зев; 3) рот, едок;έχει να θρέψει δέκα στόματα — у него на иждивении десять ртов;
4) отверстие;вход, выход, устье (реки; тж. шахты и т. п.);στόμα πηγαδιού — отверстие колодца;
στόμα λιμένος — вход в порт;
στόμα πόταμου — устье реки;
στόμα έλκους (τραύματος) — края язвы (раны);
5) остриё (ножа);6) воен. дуло; жерло;στόμα πυροβόλου — жерло орудия;
7) бот. устьица;§ αισχρό ( — или απύλωτο, άσχημο) στόμα — сквернослов;
γλυκό στόμα — сладкоречивый человек;
του βουλώνω ( — или κλείνω) το στόμα прям., перен. — зажимать, затыкать кому-л. рот;
ανοίγω το στόμα — открывать рот;
решиться говорить;λέει ό, τι τοδρχεται στο στόμα — он говорит, что попало, что придёт ему в голову;
δεν βάζω στο στόμα μου — не брать в рот чего-л.;
από στόμα σε στόμα — из уст в уста;
τον εχουν στο στόμα — быть у всех на устах;
μένω μ' ανοιχτό το στόμα — остаться с открытым ртом (от удивления);
στέκομαι ( — или στέκω) μ' ανοιχτό το στόμα — стоять разинув рот;
δεν τολμώ ν' ανοίξω το στόμα μου — не сметь рта раскрыть;
έχω ένα στόμα — а) обладать даром речи; — б) быть сквернословом;
βάζω κάποιον στο στόμα μου — говорить о ком-л. с осуждением, зло;
злословить на чеи-л. счёт;βγάζω τινά από το στόμα μου — перестать злословить о ком-л.;
μπαίτω στο στόμα κάποιου попасть кому-л. на язычок, стать объектом чьего-л. злословия;βγαίνω από το στόμα τινός перестать быть объектом злословия;μ' ενα στόμα — единогласно;
απ' το στόμα μου το πήρες — предвосхитить чьй-л. слова;
από το στόμα σου και στού θεού τ' αυτί — твоими устами да мед пить;
τα λέμε στόμα με στόμα — говорить конфиденциально, доверительно (с кем-л.);
την έχω τη λέξη στο στόμα μου — это слово вертится у меня на языке;
από στόματος — наизусть;
εν ενί στόματι — единодушно, единогласно
-
11 στόμα
-ατος + τό N 3 49-93-84-185-78=489 Gn 4,11; 8,11; 24,57; 29,2.3mouth (of pers.) Gn 8,11; id. (of anim.) Nm 22,28; mouth as an organ of speech Gn 41,40; mouth, entrance (of a well) Gn 29,3; id. (of a cave) Jos 10,18; id. (of a den) Dn 6,18; mouth, fissure Gn 4,11; edge (of a sword) Jos 6,21; person Gn 24,57στόμα λέοντος jaws of a lion Ps 21(22),22; στόμα κατὰ στόμα λαλήσω αὐτῷ I shall speak to him face to face Nm 12,8; οὗ ἔπλησεν τὴν Ιερουσαλημ στόμα εἰς στόμα he filled Jerusalem with it from one end to the other (semit., rendering MT ר־מלאשׁא לפה פה לםשׁאת־ירו) 2 Kgs 21,16, see also Ezr 9,11*Jgs 14,8 ἐν τῷ στόματι in the mouth corr. ἐν τῷ σώματι for MT בגוית גויה in the body, in the carcass, see also 14,9, cpr. Ez 3,3Cf. HARL 1984a=1992a 39.40; LEE, J. 1983, 51; WEVERS 1993, 371; →TWNT -
12 στόμα
τὸ στόμα, ατος 1. рот; устье; 2. лицо; фронт (ср. Иоанн Златоуст(ый) ← Χρυσόστομος) -
13 στόμα
{сущ., 79}уста, рот, челюсть, пасть, острие меча.Ссылки: Мф. 4:4; 5:2; 12:34; 13:35; 15:8, 11, 17, 18; 17:27; 18:16; 21:16; Лк. 1:64, 70; 4:22; 6:45; 11:54; 19:22; 21:15, 24; 22:71; Ин. 19:29; Деян. 1:16; 3:18, 21; 4:25; 8:32, 35; 10:34; 11:8; 15:7; 18:14; 22:14; 23:2; Рим. 3:14, 19; 10:810; 15:6; 2Кор. 6:11; 13:1; Еф. 4:29; 6:19; Кол. 3:8; 2Фес. 2:8; 2Тим. 4:17; Евр. 11:33, 34; Иак. 3:3, 10; 1Пет. 2:22; 2Ин. 1:12; 3Ин. 1:14; Иуд. 1:16; Откр. 1:16; 2:16; 3:16; 9:17-19; 10:9, 10; 11:5; 12:15, 16; 13:2, 5, 6; 14:5; 16:13; 19:15, 21.*Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > στόμα
-
14 στόμα
{сущ., 79}уста, рот, челюсть, пасть, острие меча.Ссылки: Мф. 4:4; 5:2; 12:34; 13:35; 15:8, 11, 17, 18; 17:27; 18:16; 21:16; Лк. 1:64, 70; 4:22; 6:45; 11:54; 19:22; 21:15, 24; 22:71; Ин. 19:29; Деян. 1:16; 3:18, 21; 4:25; 8:32, 35; 10:34; 11:8; 15:7; 18:14; 22:14; 23:2; Рим. 3:14, 19; 10:810; 15:6; 2Кор. 6:11; 13:1; Еф. 4:29; 6:19; Кол. 3:8; 2Фес. 2:8; 2Тим. 4:17; Евр. 11:33, 34; Иак. 3:3, 10; 1Пет. 2:22; 2Ин. 1:12; 3Ин. 1:14; Иуд. 1:16; Откр. 1:16; 2:16; 3:16; 9:17-19; 10:9, 10; 11:5; 12:15, 16; 13:2, 5, 6; 14:5; 16:13; 19:15, 21.*Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > στόμα
-
15 στόμα
уста, рот, челюсть, пасть, острие (меча)Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > στόμα
-
16 στόμα
устарот устамΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > στόμα
-
17 στόμα
рот; устье -
18 στόμα
[стома] ουσ ο рот. -
19 στόμα
ağız -
20 στόμα
1) bec2) bouche3) embouchure
См. также в других словарях:
στόμα — mouth neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόμα — (Ανατ.). Το πρώτο τμήμα του πεπτικού συστήματος. Είναι μια κοιλότητα που ορίζεται μπροστά από τα χείλη και πίσω από τον ισθμό του φάρυγγα, δια του οποίου συνεχίζεται στον φάρυγγα. Το σ. διαιρείται από τις οδοντοστοιχίες σ’ ένα εξωτερικό μέρος, το … Dictionary of Greek
στόμα — το 1. άνοιγμα στο κεφάλι των ζώων και του ανθρώπου, απ΄ όπου εισάγονται οι τροφές: Άνοιξε το στόμα σου να σου δώσω το φάρμακο. 2. ομιλία, τρόπος ομιλίας: Έχει άσκημο στόμα. 3. φρ., «Κλείσε το στόμα σου», πάψε να μιλάς. 4. στόμιο, άνοιγμα: Στόμα… … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
Ἐκ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. — ἐκ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. См. От избытка сердца глаголют уста … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
στόμ' — στόμα , στόμα mouth neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στομάτεσσι — στόμα mouth neut dat pl (epic aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στομάτεσσιν — στόμα mouth neut dat pl (epic aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στομάτοιν — στόμα mouth neut gen/dat dual … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στομάτων — στόμα mouth neut gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στύμα — στόμα mouth neut nom/voc/acc sg (doric aeolic) στύμα mouth neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στύματα — στόμα mouth neut nom/voc/acc pl (doric aeolic) στύμα mouth neut nom/voc/acc pl στύ̱ματα , στῦμα priapism neut nom/voc/acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)