-
1 αίσχος
αίσχος, εος, τό, Schande, Schmach, Hom. nur αἶσχος, αἴσχεος, αἴσχεα, Od. 1, 229 νεμεσσήσαιτό κεν ἀνὴρ αἴσχεα πόλλ' ὁρόων, Il. 3, 242 αἴσχεα δειδιότες καὶ ὀνείδεα πόλλ' ἅ μοί ἐστιν, Od. 11, 433 οἷ τε κατ' αἶσχος ἔχευε καὶ ἐσσομένῃσιν ὀπίσσω ϑηλυτέρῃσι γυναιξί, Il. 13, 622 ἄλλης μὲν λώβης τε καὶ αἴσχεος οὐκ ἐπιδευεῖς, Od. 18, 225 σοί κ' αἶσχος λώβη τε μετ' ἀνϑρώποισι πέλοιτο, 19, 373 τάων νῠν λώβην τε καὶ αἴσχεα πόλλ' ἀλεείνων, Il. 6, 351 ὃς ᾐδη νέμεσίν τε καὶ αἴσχεα πόλλ' ἀνϑρώπων, 6, 524 ὑπὲρ σέϑεν αἴσχε' ἀκούω πρὸς Τρώων. So Hes. O. 209 u. Trag., Aesch. Suppl. 986, plur. Pers. 324. In Prosa von leiblicher Häßlichkeit, Hippocr., Plat. Conv. 201 a Xen. Cyr. 2, 2, 29, u. von moralischer Schändlichkeit.
-
2 αἶσχος
αἶσχος, εος: (1) ugliness.— (2) disgrace, reproach, outrage; αἶσχος, λώβη τε (Od. 18.225), αἴσχεα καὶ ὀνείδεα (Il. 3.342), αἴσχἐ ἀκούω (Il. 6.524), αἴσχεα πόλλ' ὁρόων (Od. 1.229).A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > αἶσχος
-
3 λώβη
λώβη, ἡ, schmähliche, schimpfliche Behandlung mit Worten od. Werken, Beschimpfung, Mißhandlung, Schmach, καὶ αἶσχος, Od. 18, 225. 19, 373; λώβην λωβᾶσϑαί τινα, Einem Schmach anthun, Il. 13, 623; λώβην τῖσαι, eine Beleidigung büßen, 11, 142; auch ἀποδοῦναι, 9, 387; λώβην τίσασϑαι, sich eine angethane Schmach büßen lassen, sie rächen, 19, 208 Od. 20, 169, wie Soph. Ai. 181; τὸν ἄνδρα λώβαις ἐκβαλεῖν ἀναξίως 1371, öfter, in der dor. Form λώβᾳ, die auch Eur. allein hat, ὡς ἐπὶ λώβᾳ, Herc. Fur. 881; u. in Prosa, πολλὰς λώβας λωβηϑείς, Plat. Gorg. 473 c; λ. καὶ διαφϑορά Men. 91 c; καὶ βλάβαι Legg. VI, 751 c; also = Schaden, auch = Verderben, Zerstörung, bes. bei Sp. – Bei den Byzant. = λέπρα, Aussatz.
-
4 λεπτότης
λεπτότης, ητος, ἡ, Dünnheit, Schmächtigkeit, Magerkeit, Ggstz πάχος, Plat. Tim. 85 c u. öfter; Arist. H. A. 2, 17; σώματος λεπτότητα καὶ αἶσχος Plat. Legg. I, 646 b; von Kleidern, Feinheit, καὶ μαλακότης D. Sic. 5, 46. – Uebertr., Feinheit im Denken, Scharfsinn, τῶν φρενῶν Ar. Nubb. 153; σχεδὸν ἀνέφικτα ὑπὸ λεπτότητος Luc. bis accus. 2.
-
5 ντροπή
η1) стыд, срам, позор;τί ντροπή! — какой позор!;
είναι ντροπή και αίσχος — стыд и срам;
είναι ντροπή να... — стыдно...;
2) стыд, смущение, стеснение;άνθρωπος χωρίς ντροπή — человек без стыда;
δεν έχω ντροπή — или χάνω τη ντροπή — потерять стыд;
(κατα)κοκκινίζω από (την) ντροπή (μου) — сгорать от стыда
-
6 κάλλος
A beauty, esp. of body, Il.9.130, 20.235, etc.; ;κάλλεϊ καὶ Χάρισι στίλβων Od.6.237
;περί τ' ἀμφί τε κ. ἄητο h.Cer. 276
: in a concrete sense, as though external to the body,κάλλεϊ μέν οἱ πρῶτα προσώπατα καλὰ κάθηρεν ἀμβροσίῳ, οἵῳ Κυθέρεια Χρίεται Od.18.192
: freq. i<*> Trag. and Prose,γυναῖκε.. κάλλει ἀμώμω A.Pers. 185
;κ. σώματος Democr.105
; opp. αἶσχος, Pl.Smp. 201a: in a general sense,τῶν ἔργων τῷ μεγέθει καὶ τῷ κάλλει Χαλεπὸν ἐξισῶσαι τοὺς ἐπαίνους Isoc.12.36
;Χώρη κάλλεϊ καὶ ἀρετῇ μέγα ὑπερφέρουσα Hdt.8.144
, cf. Pl.Chrm. 157e, D.S.1.30; of ships, Th.[3.17];ἀρετὴ ἂν εἴη κ. ψυχῆς Pl.R. 444d
; τὸ τῶν μαθημάτων κ. Id.Grg. 475a; ἐς κάλλος with an eye to beauty, so as to set off her beauty, E.El. 1073; οὐ γὰρ ἐς κ. τύχας δαίμων δίδωσιν so as to regard beauty or show, Id.Tr. 1201; ὁ εἰς κ. βίος, opp. αἰσχρουργία, X. Ages.9.1;ἐς κ. ζῆν Id.Cyr.8.1.33
; but ἐς κ. κυνηγετεῖν hunt for pleasure, Arr.Cyn.25.9: in pl., σωμάτων κάλλη, opp. ψυχῶν ἀρετή, Pl. Criti. 112e.2 concrete, of persons,κ. κακῶν ὕπουλον S.OT 1396
; of a bird, Clitarch.21 J. codd.; mostly of women, a beauty,τὴν θυγατέρα, δεινόν τι κάλλος καὶ μέγεθος X.Cyr.5.2.7
;Γαλάτεια, κάλλος Ἐρώτων Philox.8
(nisi leg. θάλος); Ἑλένη καὶ Λήδα καὶ ὅλως τὰ ἀρχαῖα κάλλη Luc.DMort.18.1
, cf. Im.2.3 in pl., beautiful things, as garments and stuffs,ἐν ποικίλοις.. κάλλεσιν βαίνειν A.Ag. 923
; βάπτειν τὰ κ. Eup.333, cf. Pl.Phd. 110a, Poll.7.63, Hsch. s.v.;κυπαρίττων ὕψη καὶ κάλλη Pl.Lg. 625c
;μεγέθεσιν κάλλεσίν τε ἔργων Id.Criti. 115d
, etc.; τὰ κ. τῆς ἑρμηνείας beauties of style, Longin.5.1 (also in sg., τὸ κ. τῆς ἑρμ. D.H.Comp.3); κάλλεα κηροῦ beautiful works of wax, i.e. honeycombs, AP9.363.15 (Mel.); ; κ. οἰκοδομημάτων, = καλὰ οἰκοδομήματα, Plu.2.409a, cf. 935a, D.C.65.15. -
7 κάλλος
κάλλος, τό (καλός), körperliche Schönheit; vom Ganymedes Il. 20, 234; häufiger von weiblicher Schönheit, αἳ κάλλει ἐνίκων φῠλα γυναικῶν 9, 130, Χαρίτων ἄπο κάλλος ἔχουσαι Od. 6, 18, öfter; so auch Od. 18, 192 κάλλεϊ μέν οἱ πρῶτα προςώπατα καλὰ κάϑηρεν ἀμβροσίῳ, οἵῳ Κυϑέρεια χρίεται, mit ambrosischer Schönheit, wo die alten Ausleger ohne Grund an eine wohlriechende Salbe denken, Passow aber mit Recht bemerkt, daß bei Hom. die Schönheit als etwas für sich bestehendes Körperliches angesehen wird, das die Götter den Menschen wie ein Kleid an- u. abthun können (vgl. κάλλεΐ τε στίλβων καὶ εἵμασι Il. 3, 392, κὰκι κεφαλῆς χεῦεν πολὺ κάλλος Ἀϑήνη Od. 23, 156, δπόδυϑι τὸ κάλλος Luc. D. Mort. 10), u. daß χρίεσϑαι von Allem gebraucht wird, was sich auf die Oberfläche des Leibes bezieht, keineswegs von Salben allein; Voß übersetzt »in ambrosischer Schöne verklärt ihr Gesicht sie«. – Tragg., Aesch. Pers. 181 Soph. Tr. 25. 465, Eur. oft, gew. von weiblicher Schönheit; in Prosa, Plat. u. A.; Ggstz αἶσχος, Plat. Conv. 201 a. – Auch geistig, ψοχῆς Plat. Rep. IV, 444 b, τῶν μαϑημάτων Gorg. 474 e, τῶν ὀνομάτων καὶ ῤημάτων Conv. 198 b, μεγέϑεσι καὶ κάλλεσιν ἔργων Critia. 115 d. – Τὰ κάλλη, der Schmuck, ἐν ποικίλοις κάλλεσι βαίνειν, bunte Teppiche, Aesch. Ag. 897, VLL. τὰ πορφυρᾶ ὶμάτια; übh. kunstvolle Arbeiten, ἱερῶν, Pracht der Tempel, Dem. 3, 25; κάλλεα κηροῦ, schöne Honigwaben, Mel. 110 (IX, 363). – Luc. D. Mort. 18, 1 vrbdt Ἑλένη καὶ Λήδα καὶ ὅλως τὰ δρχαἶα κάλλη πάντα, wie auch wir sagen »die altberühmten Schönheiten«; vgl. Imag. 2.
-
8 ἡδονή
ἡδονή, ἡ (ἥδομαι, ἡδύς), Freude, Vergnügen, Luft, bes. sinnlich angenehme Empfindung; μηδ' αἶσχος ἡμῖν, ἡδονὴν δ' ἐχϑροῖς πράξωμεν Aesch. Suppl. 986; μὴ τὰς φρένας γ' ὑφ' ἡδονῆς γυναικὸς οὕνεκ' ἐκβάλῃς Soph. Ant. 649; ἡδοναῖς ἄμοχϑον ἐξαίρει βίον Tr. 146; φέρω γὰρ ' ἡδονάς, das, worüber du dich freuen kannst, El. 861; κἀμοὶ πρόςδοτέ τι τῆς ἡδονῆς Eur. Hel. 707; Ar. läßt Nubb. 1072 auf ἡδονῶν ϑ' ὅσων μέλλεις ἀποστερεῖσϑαι folgen παίδων, γυναικῶν, κοττάβων, ὄψων, πότων, καχασμῶν; Her. ἡδονῇ ἰδέσϑαι οὐδὲν τούτου μᾶλλόν ἐστι ἀξιαπήγητον, 2, 137; ἀκοῆς ἡδ. Thue. 3, 38, wie ἡδ. λόγων 3, 40, von Schol. κολακεία erkl.; ὑφ' ἡδονῆς, vor Lust, ἐνϑουσιᾷ Plat. Phil. 15 e; Ggstz λύπη, Prot. 351 e ff. u. sonst; ἐπὶ τοῖς τῶν φίλων κακοῖς Phil. 50 a (vgl. ἡ ἐπὶ ταῖς λοιδορίαις ἡδ. Dem. 18, 138); αἱ κατὰ τὸ σῶμα ἡδοναί Rep. I, 328 d (wofür Arist. Eth. 7, 8 αἱ σωματικαὶ ἡδ. sagt, Xen. Hell. 6, 1, 4 αἱ περὶ τὸ σῶμα ἡδ.); ἡ ἀπὸ τοῦ εἰδέναι ἡδονή IX, 582 b; τῶν περὶ πότους καὶ ἀφροδίσια καὶ περὶ ἐδωδὰς ἡδονῶν III, 389 e; τὰς ἐν τῆ νεότητι ἡδονὰς ποϑοῦντες I, 329 a; – ἐν ἡδονῇ μοί ἐστι, es gereicht mir zum Vergnügen, ich habe es gern, Eur. I. T. 494; Her. 4, 139; εἴτε κόσμον εἴτε Ὄλυμπον ἐν ἡδονῇ τῳ λέγειν, mag es Einer nun so oder so nennen wollen, Plat. Epin. 977 b. Aehnlich ἐν ἡδονῇ ἔχειν u. ἡδονὴν ἔχειν ἔν τινι, Thuc. 4, 108. – Adverbial, καϑ' ἡδονήν, angenehm, οὔτ' ἐμοὶ λέγειν καϑ' ἡδονήν, σοί τ' ἄλγος Aesch. Prom. 261; vgl. Soph. El. 1495 Tr. 196; καϑ' ἡδ. δρᾶν, nach Behagen, Thuc. 2, 37. 65; οὐκ ἐρῶ τὰ καϑ' ἡδ. ἐκείνοις, ἀλλ' ἃ νομίζω ξύμφορα σοὶ εἶναι Arr. An. 5, 27, 3; ᾡ μὴ καϑ' ἡδονήν ἐστι νικᾷν Πομπήϊον Plut. Pomp. 62, öfter. Eben so πρὸς ἡδονήν, χροιὰν τίνα ἔχοντ' ἂν εἴη δαίμοσιν πρὸς ἡδονἠν Aesch. Prom. 492; πρὸς ἡδ. λέγω τάδε Soph. El. 909; πρὸς ἡδ. φίλοις σοί τ' ἂν γένοιτο τάδε, dir zur Freude, Eur. I. A. 1022; vgl. ἅπαντες πρὸς ἡδ. ζητοῠντες, tadelnd neben ἐῤῥᾳϑυμηκότες, nur so weit es Freude macht, Dem. 1, 15; πρὸς ἡδονήν τι λέγειν Thuc. 2, 65; πρὸς ἡδονὴν καὶ χάριν λεγόμενα Isocr. 15, 271, Einem nach dem Munde reden, wie er's gern hört; Her. 7, 101 κότερα ἀληϑηΐῃ χρήσομαι πρὸς σὲ ἢ ἡδονῇ; D. Hal. auch im plur., μὴ καϑ' ἡδονὰς τὰς ὑμετέρας λέγω 11, 9, vgl. 7, 24; – τοῖσι ἐςελϑεῖν ἡδονήν, εἰ, es kam sie die Lust an, Her. 1, 24. Vgl. ἦδος.
-
9 οὗοἷἕ
οὗ, [full] οἷ, [full] ἕ,A FORMS: gen.ἕο Il.5.343
, al., εὗ v.l. in Od.19.446 (ap.A.D.Pron.76.15, etc.), al.,εἷο Il.4.400
, Od.22.19,ἑοῦ A.D.Pron. 77.10
; ἑο enclit., Od.14.461,εὑ Il.14.427
, al., Hdt.3.135; ἕθεν is another [dialect] Ep. form, Il.3.128,al. (used by A.Supp.66 (lyr.)), enclit. in Il. 9.686, al.;ϝέθεν Alc.11
; οὗ ἕθεν together, A.R.1.362, 4.1471; εἷο for ἐμοῦ, Id.2.635: [dialect] Att. οὗ, but rarely used, S.OT 1257, Pl.Smp. 174d, R. 393e, 614b: [dialect] Locr. ϝέος dub. in IG9(1).334.33 (v B. C.): [dialect] Boeot.ἑοῦς Corinn.2
: [dialect] Dor. ϝίο ( γίο cod.) Hsch.: late [dialect] Ep.ἑοῖο A.R.1.1032
(v.l. ἑεῖο): dat.οἷ Od.11.433
, al., enclit. in 1.17, al. (enclit. οἱ perh. as gen., Il.16.531, Archil.29, Hdt.1.60, 3.15, A.R.3.371, Theoc.25.66, cf.Sch. Il.19.384 andἐγώ 11
): Delph. ϝοι GDI 2561 D 14 (also [dialect] Aeol., Sapph. 111): [dialect] Att.οἷ Pl.Smp. 174e
, X.An.1.1.8, enclit. οἱ A.Ag. 1147 (lyr.), Th.2.13, al., Antipho 5.93, And.1.38, Pl.Phlb. 60d, al., X.Mem.1.2.32, etc.: ἑοῖ twice in Hom., Il.13.495, Od.4.38; ἑοῖ αὐτῇ used of the 1 pers., A.R.3.99: for ϝίν, ἵν, v. ἵ: [dialect] Boeot.ἑΐν Corinn.36
: acc.ἕ Il.4.497
, al., Pi.O.9.14, enclit.ἑ Il.1.236
, al., never in Trag., Com., Th., Hdt., or X., but found in Pl.Smp. 175a,al.; ἑέ twice in Hom., Il. 20.171, 24.134 (perh. with elision in 14.162, 17.551); ἑ as fem. pl., h.Ven. 267; ϝηέ dub. in GDI1267.23 ([place name] Pamphylia): for the forms σφε, μιν, νιν, ἵ, σφωέ, σφεῖς, v. sub vocc.B MEANINGS:I him, her,ἐπεί ἑό φημι βίῃ πολὺ φέρτερος εἶναι Il.15.165
;ἅλις δέ οἱ· ἀλλὰ ἕκηλος ἐρρέτω· ἐκ γάρ εὑ φρένας εἵλετο μητίετα Ζεύς 9.376
-7; ;ἡ δέ οἱ κόμη ὤμους κατεσκίαζε Archil.29
, etc.: this use is not found in Prose, exc. in dialects, IG4.506 ([place name] Argos), 7.2407.7 ([dialect] Boeot.), Berl.Sitzb.1927.169 ([place name] Cyrene); ἀπέλαβε τήν οἱ ὁ πατὴρ εἶχε ἀρχήν his father, Hdt.3.15, cf. 4.50, al.II as ἐμέ can be used reflexively (αὐτὰρ ἐγὼν ἐμὲ λύσομαι Il.10.378
), so also ἕ ([etym.] οὗ, οἷ), Ἀχιλῆα, ἕο μέγ' ἀμείνονα φῶτα, ἠτίμησεν Il.2.239
;ἡ δ' ἔξοχα λυγρὰ ἰδυῖα οἷ τε κατ' αἶσχος ἔχευε καὶ ἐσσομένῃσιν ὀπίσσω Od.11.433
;ἡ δὲ.. ἀπὸ ἕο κάββαλεν υἱόν Il.5.343
: later this reflex. sense is found only when the Pron. is used in a subordinate clause or construction (esp. acc. c. inf.) and refers to the subject of the principal Verb, e.g.προηγόρευε τοῖς Ἀθηναίοις.. ὅτι Ἀρχίδαμος μέν οἱ ξένος εἴη.. καὶ μηδεμίαν οἱ ὑποψίαν κατὰ ταῦτα γίγνεσθαι Th.2.13
.2 οὗ ἕ οἷ in combination with αὐτοῦ, αὐτόν, etc. forms a reflex. Pron. used without the foregoing restriction: in Hom. the two words are separate, e.g. , cf. 5.64, al.: later they form one word, v. ἑαυτοῦ. [ὅς 'ϝ' ἄξει, i.e. with elision of 'ϝέ, must be read or understood for ὃς ἄξει, Il.24.154, in view of ὅς σ' ἄξει in l. 183, and so prob. in 1.195 (cf. 208), 4.315 ([etym.] ὥς 'ϝ'), 16.545 ([etym.] μή 'ϝ'), Od.5.135 ([etym.] ἠδέ 'ϝ'): so ἔνθα 'ϝ (οι) ἔσαν is conjectured forἔνθ' ἔσαν οἱ Il.6.289
(cf. ἔνθα οἱἦσαν ὕες Od.15.556
), also ἀμφὶ δέ 'ϝ (οι) ὄσσε in Il.5.310: the elided acc. ϝ' is prob. to be recognized inδὸς δέ ϝ' ἰν ἀνθρο ¯ ποις δόξαν ἔχε ¯ ν ἀγαθ (ά) ν IG14.652
([place name] Metapontum), rather than ϝιν.] (ἕ from *swe, ἑέ from *sewe, cogn. with ὅς (Possess.) and ἑός, qq. v.) -
10 παραλλαλή
παραλλ-ᾰλή, ἡ,A passing from hand to hand, transmission,πυρὸς παραλλαγαί A.Ag. 490
; change of position, movement, τὸ τάχος τῆς π., of the sun's apparent motion, Str.17.3.10.b Astrol., of a heavenly body, passing beyond the degree occupied by another, Antioch.Astr.in Cat.Cod.Astr.8(3).113.2 alternation, μυῶν παραλλαγαὶ καὶ νεύρων their alternate movements, Hp.Art.30 ; παραλλαγὰς τοῖς ποσὶν ἐποίουν, of dancers, Critias 36.4 interchange, διανοίας πρὸς αἴσθησιν π. interchange of intellect and sense, putting one for the other, Pl.Tht. 196c; π. προσώπων, πτώσεως, A.D.Pron.110.3, Synt.214.9.II difference between things,ποιεῖν τινα π. εὐοσμίας καὶ ἀοσμίας Thphr.HP6.6.5
;μεγάλας τὰς π. ποιεῖσθαι περί τι Plb.6.7.5
; μεγάλην ἔχειν π. D.S.5.37, cf. Plot.3.1.5 ;ἡ π. βραχεῖα Phld.Po.2.5
;ἡ π. ἡ [τοῦ ἀνθρώπου] πρὸς τὰ ἄλογα Arr.Epict.2.8.3
; κάλλους πρὸς αἶσχος ib.2.23.32.III variety, variation, Thphr.HP2.3.2 ;μεγεθῶν Epicur.Ep.1p.15U.
(pl.), al., cf. Chrysipp.Stoic.3.182, Ep.Jac.1.17, Cleom.1.7 ;γραμμῶν καὶ γωνιῶν Theol.Ar.63
; change of meaning,παραλλαγῶν κατὰ σύμβολον γινομένων Chrysipp.Stoic.2.258
, cf. 3.33.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραλλαλή
-
11 ἀμύμων
Aἀμύμωσιν Epigr.Gr.451
([place name] Trachonitis), dub. l. in IG14.1424: (cf. μῦμαρ· αἶσχος, ψόγος, Hsch.):— blameless, noble, excellent,οἶκος ὅδ' ἀφνειὸς καὶ ἀ. Od.1.232
; ἅμα κρατερὸς καὶ ἀ. ib. 3.111; in Hom. an honorary epithet or title even of Aegisthus, ib.1.29:—never of gods, for Aesculapius is ἀ. as a physician, Il.4.194; of a mortal nymph, 14.144. -
12 αἰσχρός
A causing shame, dishonouring, reproachful,νείκεσσεν.. αἰσχροῖς ἐπέεσσιν Il.3.38
, etc. Adv.αἰσχρῶς, ἐνένισπεν 23.473
.II opp. καλός:1 of outward appearance, ugly, ill-favoured, of Thersites, Il.2.216, cf. h.Ap. 197, Hdt.1.196 ([comp] Comp.), etc. ; deformed, Hp.Art.14 ([comp] Sup.); αἰσχρῶς χωλός with an ugly lameness, ib.63: but commonly,2 in moral sense, shameful, base, Hdt.3.155, A.Th. 685, etc.; ; αἰσχρόν [ἐστι], c. inf., Il.2.298, S.Aj. 473, etc.; αἰσχρόν, εἰ πύθοιτό τις ib. 1159;ἐν αἰσχρῷ θέσθαι τι E.Hec. 806
; ἐπ' αἰσχροῖς on the ground of base actions, S. Fr. 188, E.Hipp. 511:—τὸ αἰ. as Subst., dishonour, S.Ph. 476; τὸ ἐμὸν αἰ. my disgrace, And.2.9; τὸ καλὸν καὶ τὸ αἰ. virtue and vice, Arist.Rh. 1366a24, etc. Adv., shamefully, S.El. 989, Pl.Smp. 183d, etc.: [comp] Sup. , S.OT 367.3 ill-suited,αἰ. ὁ καιρός D.18.178
; αἰ. πρός τι awkward at it, X.Mem.3.8.7;αἰσχρὸν καὶ ἄτεχνον Hp. Fract.30
.III Regul. [comp] Comp. and [comp] Sup. -ότερος, -ότατος are late, Phld.Rh.2.58S. (prob.), Ath.13.587b: elsewh. αἰσχίων, αἴσχιστος (formed from a Root [pref] αἰσχο-), Il.21.437, 2.216; double [comp] Sup.αἰσχιστότατος Olymp.in Alc.p.124
C. Adv., [comp] Sup.αἰσχίστως Mnasalc.
ap. Ath.4.163a, Man.1.21.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > αἰσχρός
-
13 λώβη
λώβ-η, ἡ,A outrage, dishonour,αἶσχος λώβη τε 18.225
; λώβην λωβᾶσθαι (v. λωβάομαι) ; τείσετε λ. ye shall pay for the outrage, Il.11.142;ἀπὸ πᾶσαν ἐμοὶ δόμεναι.. λ. 9.387
; but λ. τείσασθαι exact retribution for an outrage, i.e. avenge it, 19.208, Od.20.169, S.Aj. 181 (lyr.); ἐπὶ λώβᾳ for ruin or destruction, Id.Ant. 792 (lyr.), cf. E.Hec. 647 (lyr.);ὡς ἐπὶ λώβᾳ Id.HF 882
(lyr.);λ. καὶ διαφθορά Pl.Men. 91c
, etc.; esp. mutilation, maiming, Hdt.3.154: pl., S.Aj. 1392;λώβας λωβηθείς Pl.Grg. 473c
.2 of persons, a disgrace,λώβην τ' ἔμεναι καὶ ὑπόψιον Il.3.42
, cf. E.El. 165 (lyr.), Herod.7.95; ποιητῶν λῶβαι, of the Grammarians, AP11.322 (Antiphan.); οὐ γὰρ Ἀρκάδεσσι λώβα no insult to the Arcadians, Alc. 38.II a form of leprosy, Gal.14.757. -
14 ἀνα-δέω
ἀνα-δέω (s. δέω), 1) umbinden, umkränzen, τινὰ στεφάνοις, κόμας δάφνᾳ, Pind. P. 2, 6. 10, 40; ὃν στέφανοι ἀνέδησαν ἔϑειραν I. 4, 8; med., ἀνδησάμενοι κόμας ἐν ἔρνεσιν N. 11, 28; τοὺς νικῶντας Ar. Plut. 589; komisch, κἀγὼ δ' ἀναδῆσαι βούλομαι εὐαγγέλιά σε – κριβανωτῶν ὁρμαϑῷ, mit einem Prätzelting, 764; so auch in Prosa, στεφάνῳ Thuc. 4, 121; τὴν κεφαλὴν ἀναδήσω Plat. Conv. 212 e u. sp. D.; ἄνϑος ἐπὶ κροτἀφοις Antiphan. 4 (XI, 168); übertr., ehren, τροφῇ τε καὶ τοῖς ἄλλοις ἀναδοῦνται Plat. Rep. V, 465 d. – 2) aufbinden, med., ἀναδούμενοι κρώβυλον Thuc. 1, 6. – 3) Her. anknüpfen, ἑαυτὸν, πατριήν, ἐς ϑεόν, ἐς ἢρωα, 2, 143, an einen Gott, von einem Gott als Stammvater sein Geschlecht ableiten; ἀναδεδέσϑαι ἔκ τινος, an etwas angebunden sein, Plut. Eum. 11. – Bei Sp. ἀναδεῖσϑαι κλέος, αἶσχος, δόξαν, sich Ehre, Schande, Ruhm erwerben; aber ἀναδεδέσϑαι διαδήματι, eigtl. mit dem Diadem gekrönt, Plut. Caes. 61. – Med. Ein erobertes Schiff an das eigene anknüpfen u. fortschaffen (ins Schlepptau nehmen), Thuc. 2, 90 ἀναδούμενοι εἷλκον; Xen. Hell. 1, 6, 21 u. öfter; Dem. 50, 20; Pol. 1, 28, der auch ἀναδεδεμένος τὴν ναῦν 16, 6 von einem sagt, der das feindliche Schiff gefangen fortführt; ἀπάγει αὐτοὺς ἀναδησάμενος τῶν ὤτων Luc. lup. trag. 15, an den Ohren sie fesselnd.
-
15 μήκιστος
μήκιστος, η, ον, [dialect] Dor. [full] μάκιστος [pron. full] [ᾱ], the only form used by Trag.: irreg. [comp] Sup. of μακρός (formed from μῆκος, as αἴσχιστος from αἶσχος),2 greatest,μάκιστον σέλας A.Fr.281.1
;μείζονα [πηδήματα] τῶν μακίστων S.OT 1301
(anap.);τὰ μάκιστ' ἐμῶν κακῶν E.Hipp. 818
(lyr.);τὸ μήκιστον τεράων A.R.4.1364
.3 longest, in point of Time,ἐπὶ τὸ μήκιστον ἀνθρωπίνου αἰῶνος X.Ages.10.4
: neut. μήκιστον as Adv., for a very long time or in the highest degree, h.Cer.258 (s.v.l.); ὅτι δύνᾳ μάκιστον.. ἐξιδοῦ see to it as far as possible, S.Ph. 851 (lyr.); [full] τί νύ μοι μήκιστα γένηται; what is to become of me at last? Od.5.299, 465; τὸ μ. at longest, Luc.Herm.50; ἐπὶ μ. for the longest time, Id.Demon.1.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μήκιστος
-
16 ἀνώδυνος
A free from pain,οἰδήματα Hp.Prog.7
, cf. D.Chr.32.57;τὸ ἓν ἀ. καὶ ἀνάλγητον Arist.Xen. 974a19
; of persons, S.Ph. 883; suffer less pain,Hp.
Prorrh.2.7; τὸ ἀνώδυνον, = ἀνωδυνία, Plu. 2.102d. Adv.ἀνωδύνως, τίκτεσθαι Hp.Coac. 527
, cf. Plu.Cic.2;ἰᾶσθαι D.Chr.41.9
: [comp] Sup.- ώτατα Hp.Acut.4
.2 causing no pain, harmless,τὸ μὴ φρονεῖν γὰρ κάρτ' ἀ. κακόν S.Aj. 554b
; ἁμάρτημα ἢ αἶσχος ἀ., definition of τὸ γελοῖον, Arist.Po. 1449a35. Adv.-ως, ἰάσασθαι τὴν πατρίδα Plu. Cleom.10
.II [voice] Act., allaying pain, Hp.Aph.5.22, Dsc.4.68 ([comp] Comp. and [comp] Sup.);φάρμακον ἀ.
anodyne,Plu.
2.614c:—the epitaph of a physician in IG14.1879 combines both signfs., πολλούς τε σώσας φαρμάκοις ἀνωδύνοις, ἀνώδυνον τὸ σῶμα νῦν ἔχει θανών.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀνώδυνος
-
17 ἀμύμων
ἀμύμων (ῡ)Grammatical information: adj.Meaning: `blameless; noble. excellent' (Il.); never of gods.Dialectal forms: μῡμ- is prob. Aeol.Origin: IE [Indo-European]X [probably]Etymology: To μῦμαρ αἶσχος, φόβος, ψόγος H., and μυμαρίζει γελοιάζει; probably Aeolic for μῶμαρ, μῶμος `blame' (s. v.). - ἀμύμων: μῦμαρ like ἀπείρων: πεῖραρ. Cognate with μῶμος (s.v.). - Heubeck Glotta 65 (1987) 37-44 derives the word from ἀμυ- \< * h₂mu- in ἀμεύσασθαι `surpass', i.e. `who surpasses others' (with metr. lengthened υ).Page in Frisk: 1,97Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἀμύμων
-
18 αἰσχύνω
αἰσχύνω in our lit. only mid. and pass.; impf. ᾐσχυνόμην; 1 fut. αἰσχυνθήσομαι; 1 aor. pass. ᾐσχύνθην LXX, subj. αἰσχυνθῶ (Hom.+; ins, pap, LXX, Test12Patr; w. ptc. foll. Just., D. 123, 4).① to have a sense of shame, be ashamed (SIG 1168, 122; UPZ 62, 27 [161 B.C.] οὐκέτι ἥκει πρὸς ἐμὲ αἰσχυνθείς; Philo, Spec. Leg. 1, 321; Did., Gen. 84, 28) w. inf. foll. (Aeschyl., Hdt.; UPZ 62, 24; Sir 4:26; 22:25; Sus 11 Theod.; Jos., Ant. 13, 327) ἐπαιτεῖν Lk 16:3. μετʼ αὐτῶν μένειν Hs 9, 11, 3. ἐξ αὐτῶν λέγεσθαι be called one of them IRo 9:2. Abs. (Gen 2:25) 1 Pt 3:16 P72; 4:16; IEph 11:1 (perh. be reverent). αἰ̣σχύ(ν)|θ̣ω̣[μεν] let us be ashamed (of criticizing Mary) GMary 463, 25–26. ὅταν ἐκδύσησθε καὶ μὴ αἰσχυνθῆτε when you shall be stripped and not be ashamed Ox 655, 22f (ASyn. 67, 35).② to experience shame, be put to shame, be disgraced i.e. (as LXX for בּוֹשׁ) be disappointed in a hope (opp. παρρησία) Phil 1:20; 2 Cor 10:8. ἀπό τινος (Is 1:29 v.l.; Jer 12:13; cp. Sir 41:17) before someone 1J 2:28.—DELG s.v. αἶσχος. M-M. s.v. αἰσχύνομαι. TW.
См. также в других словарях:
αίσχος — το (Α αἶσχος) 1. αισχύνη, ντροπή 2. ατιμία, κακοήθεια 3. στον πληθ. τα αίσχη άσχημες, επαίσχυντες πράξεις νεοελλ. 1. άσχημος, κακός (με επιθετική προσδιοριστική λειτουργία), π.χ. «αυτός ο πίνακας είναι αίσχος» 2. «αίσχος» (επιφών. αποδοκιμασίας)… … Dictionary of Greek
αιδώς — Τεχνητή θεότητα, που την επινόησαν οι πρώτοι φιλόσοφοι, προσωποποίηση της συστολής και της ντροπής. Ήταν μια από τις Ώρες και είχε μητέρα τη Θέμιδα και αδελφές την Ευνομία, τη Δίκη, την Ειρήνη, τη Νέμεση κλπ. Ήταν μητέρα της Σωφροσύνης, τροφός… … Dictionary of Greek
αισχρός — ή, ό (Α αἰσχρός, ά, όν) 1. αυτός που προκαλεί την ντροπή, επονείδιστος, επαίσχυντος, ατιμωτικός 2. ανήθικος, φαύλος, κακοήθης, άθλιος, φρικτός αρχ. 1. (ως αντίθ. τού καλός) (για την εξωτερική εμφάνιση) άσχημος, δύσμορφος, παραμορφωμένος 2.… … Dictionary of Greek
Liste griechischer Phrasen/Iota — Iota Inhaltsverzeichnis 1 Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν· 2 ἰδιώτης … Deutsch Wikipedia
Χίτλερ, Αδόλφος — (Hitler, Μπράουναου, Αυστρία 1889 – Βερολίνο 1945). Γερμανός πολιτικός. Είναι μια από τις σκοτεινότερες φυσιογνωμίες της νεότερης ιστορίας, που δεν μπορεί όμως να κριθεί ανεξάρτητα από την πνευματική και πολιτική ζωή της Γερμανίας, όπως είχε… … Dictionary of Greek
παιδεραστία — Έρωτας ενηλίκου ανδρός προς ανήλικο άτομο. Η π. είναι γνωστή από την αρχαιότητα με την έννοια όμως του έρωτα ενός άνδρα για ανήλικο αγόρι. Οι Αιγύπτιοι, οι Πέρσες, οι Τυρρηνοί, οι Κέλτες, οι Ιάπωνες και οι Κινέζοι καλλιέργησαν ιδιαίτερα την π.,… … Dictionary of Greek
πομπή — η, ΝΜΑ πανηγυρική ή θρησκευτική συνοδεία με τη συμμετοχή πολλών μαζί ανθρώπων (α. «πομπή Επιταφίου» β. «νεκρική πομπή» γ. «Διονύσῳ πομπὴν ἐποιοῡντο», Ηρακλ.) νεοελλ. 1. συνοδεία πολλών μαζί προσώπων ή οχημάτων 2. διαπόμπευση 3. ντροπή, αίσχος,… … Dictionary of Greek
κηλίδα — Στίγμα, λεκές· μεταφορικά η λέξη σημαίνει την ατιμία ή το ηθικό στίγμα. (Αστρον.) Διάφορες περιοχές του Ήλιου, των πλανητών και των δορυφόρων, που είναι λιγότερο ανακλαστικές στο φως (ή, στην περίπτωση του Ήλιου, έχουν χαμηλότερη θερμοκρασία) και … Dictionary of Greek
στενός — Όνομα δύο οικισμών. 1. Ορεινός οικισμός (45 κάτ., υψόμ. 500 μ.) στην επαρχία Καλαβρύτων του νομού Αχαΐας. Υπάγεται διοικητικά στην κοινότητα Παγκρατίου. 2. Παράλιος οικισμός (5 κάτ., υψόμ. 30 μ.), στην επαρχία Παρνασσίδας του νομού Φωκίδας.… … Dictionary of Greek
στέμφυλο — το / στέμφυλον, ΝΑ, και στράφυλο και στροφύλι, και ως θηλ. και οτροφυλιά, η, Ν η πολτώδης μάζα που απομένει μετά τη σύνθλιψη τών σταφυλιών, το τσίπουρο αρχ. 1. η πολτώδης μάζα που απομένει μετά τη σύνθλιψη τών ελιών 2. στον πληθ. τὰ στέμφυλα… … Dictionary of Greek
ψυχρός — ή, ό / ψυχρός, ά, όν, ΝΜΑ, και ψυχθρός και ομηρ. τ. θηλ. ή Α 1. αυτός που έχει χαμηλή θερμοκρασία, κρύος (α. «ψυχρός άνεμος» β. «ψυχρό κλίμα» γ. «αὔρη δ ἐκ ποταμοῡ ψυχρὴ πνέει ἠῶθι πρό», Ομ. Οδ., δ. «εἰς ὕδωρ ψυχρὸν σφᾶς αὐτοὺς ῥίπτειν», Θουκ.) 2 … Dictionary of Greek