-
1 ἴεμαι
-
2 ιεμαι
III(только praes. inf. ἵεσθαι, part. ἱέμενος и impf. ἱέμεν) стремиться, устремляться, спешить (ὡς τάχιστα ἐπὴ τὸ ἄκρον Xen.; πρὸς τὰ νυμφικὰ λέχη Soph.)
-
3 ἵεμαι
ἵεμαι пускаться, приходить в движение -
4 ίεμαι
-
5 ἵεμαι
-
6 ἵεμαι
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἵεμαι
-
7 ἴεμαι
ἴεμαι, eiliggehen, forteilen -
8 ἵεμαι
Grammatical information: v.Meaning: `move forward, hasten, be eager, desire' (Il.).Etymology: For *Ϝί̄εμαι (on the digamma Chantraine Gramm. hom. 1, 142), but early conidered as middle of ἵημι, what may have given formal derailments; see Solmsen Unt. 151, Petersen Lang. 7, 129. Acc. to others (Schwyzer 680, Chantraine 1, 293) an old athematic formation. The word belongs to a widespread group with Skt. véti, 3. pl. vyánti `pursue, drive', Lith. vejù, výti `hunt, pursue', prob also Lat. vīs `you want', in-vī-tus `against will', s. W.-Hofmann s. invītō. Cf. Ruijgh, Lingua 28 (1971) 170f. Older litt. in Bq and Bechtel Lex. s. v. - Cf. ἰωκή, also ἱέραξ, ἴς, οἶμος and ἰότης.Page in Frisk: 1,711Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἵεμαι
-
9 προ-εξ-εφ-ίεμαι
προ-εξ-εφ-ίεμαι (s. ἵημι), voraus befehlen, ὡς σὺ προὐξεφίεσο Soph. Trach. 756.
-
10 ἰότης
Grammatical information: only dat. ἰότητι (Hom., A. R.; ἰότατι Alc. ᾱ 309 L.P., A. Pr. 558 [lyr.]) except ἰότητα Ο 41, about `will, decision' ( θεῶν ἰότητι etc.). On the use in Homer Krarup Class. et. Med. 10, 13).Etymology: Uncertain. Two hypotheses: 1. to Skt. iṣ- `wish' (pres. iccháti), either from * iso-tāt- (Curtius 402; thus Schwyzer 528 n. 8) or * isto-tāt- from the ptc. *istós = Skt. iṣṭá- `wished' (Chantr. Form. 294); 2. to ἵεμαι `hasten, desire' from *Ϝιό-της or, with haplological hortening, *Ϝιοτό-της, from *Ϝίοτος `wishing' = Lat. ( in-)vītus (s. on ἵεμαι; Sommer Lautstud. 12f.); however, ἵεμαι has a long i. - Improbable Leumann Hom. Wörter 127ff. (with criticism on the preceding), who explains ἰότητι from a false division of δηιοτῆτι (- τος) `enmity' in δη ἰότητι (- τος); the Boeot. PN Θειο-Ϝίοτος, which speaks strongly for an original Ϝιότητι, would have been built on ep. θεῶν ἰότητι; against Leumann Fraenkel Gnomon 23, 373.Page in Frisk: 1,731Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἰότης
-
11 ιεμεν
I.II.ἱέμεν, ἱέμεναιIIIIII. -
12 ιεμεναι...
-
13 βαστά!
крепись!, мужайся!;4) быть смелым, осмеливаться, отваживаться, не бояться;σα σού βαστά!άει... — если осмелишься...;
5) происходить, вести род, происхождение;δεν ξέρει κανείς πούθε βαστά!άει η σκούφια του — никто не знает, какого он родаплемени;
6) мор. держаться курса, направления;βαστά! πλώρη — или βαστά! ρότα — держать курс;
βαστά! όρτσα — держать галс;
βαστά! τιμόνι — а) править, стоять у руля; — б) перен. быть хорошим хозяином;
1) — сдерживаться, удерживаться, владеть собой;βαστά!ιέμαι, βαστά!ιοδμαι
2) держаться, сохраняться; иметь цветущий вид;3) иметь устойчивое положение;βαστά!ιέμαι από λεφτά — быть обеспеченным, состоятельным;
4) быть легко переносимым;δεν βαστά!ιέται αυτός ο πόνος — это невыносимая боль;
5) получать (финансовую) помощь, получить поддержку -
14 εἶμι
εἶμι (A ibo), [ per.] 2sg.εἶ S. Tr.83
, Ar.Av. 990, [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ,εἶσθα Il. 10.450
, Od.19.69; [ per.] 3sg. εἶσι; pl. ἴμεν, ἴτε, ἴᾱσι: imper. ἴθι (also εἶ in the compd. acc. to Sch., but prob. indic.), [ per.] 3pl. , Pl.Lg. 765a, alsoἴτων A.Eu.32
,ἰόντων Th.4.118
, etc.: subj. ἴω (εἴω Sophr.48
); [dialect] Ep. [ per.] 2sg.ἴῃσθα Il.10.67
; [dialect] Ep. [ per.] 3sg.ἴῃσι 9.701
; [dialect] Ep. pl. ἴομεν (for - ωμεν) 2.440: opt. ἴοιμι, οις, οι, 14.21, etc.;ἰοίην Sapph.159
, IG4.760 ([place name] Troezen), X.Smp.4.16, ([etym.] διεξ-) Isoc.5.98; [dialect] Ep.ἰείη Il.19.209
, cf.περι-ιεῖεν IG22.1126.18
(Amphict. Delph.),εἴη Il.24.139
, Od.14.496, ([place name] Crete): inf. ἰέναι, [dialect] Ep. ἴμεναι (ι in Il.20.365 ) or ἴμεν, alsoἰέμεν Archyt.
ap. Stob.3.1.106 (dub. l.), ἴναι [pron. full] [ῐ] Orac. ap. Str.9.2.23, (ἐξ-) Machoap.Ath.13.580c, cf. EM467.18 ( προς-εῖναι dub. in Hes. Op. 353): part. ἰών, ἰοῦσα, ἰόν: [tense] impf. ᾔειν, ᾔεις (,ἐπεξ-ῄεισθα Euthphr.4b
), ᾔει or - ειν Id.Ti. 38c, Criti. 117e; [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ἤϊα, [ per.] 3sg. ἤϊε ([etym.] - εν), [var] contr.ᾖε Od.18.257
; dual ; 1 and [ per.] 2pl., ᾖμεν, ᾖτε; [ per.] 3pl., [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ἤϊσαν, [dialect] Ep. also ἴσαν, [dialect] Att. ᾖσαν ([etym.] μετ-) Ar.Eq. 605, cf. Fr. 161, ([etym.] ἐπ-) Od.19.445, later ᾔεσαν ([etym.] εἰς-) Arist.Ath.32.1, etc.; also [ per.] 3sg.ἴε Il.2.872
, al.; [dialect] Ep. [ per.] 1pl.ᾔομεν Od.10.251
, al., [ per.] 3 dualἴτην Il.1.347
; [ per.] 3pl.ἤϊον Od.23.370
:—[voice] Med. [tense] pres. and [tense] impf. ἴεμαι, ἰέμην are mere mistakes for ἵεμαι, ἱέμην (from ἵημι), cf. S.OT 1242, E.Supp. 698:—for [tense] fut. εἴσομαι and [tense] aor. [voice] Med. εἰσάμην, in [ per.] 3sg. εἴσατο, ἐείσατο, [ per.] 3 dual ἐεισάσθην, v. εἴσομαι 11.—The ind. εἶμι usu. has [tense] pres. sense in Hom. ([tense] fut., Il.1.426, 18.280), but in [dialect] Ion. Prose and [dialect] Att. it serves as [tense] fut. to ἔρχομαι (q. v.), I shall go, shall come: the [tense] pres. sense is sts. found in Poetry, prov. αὐτόματοι δ' ἀγαθοὶ ἀγαθῶν ἐπὶ δαῖτας ἴασι (cf. Pl.Smp. 174b), cf. Theoc.25.90, also in compds. ( προς-) A.Eu. 242, (ἐπ-) Th.4.61, ( συν-) Str.3.2.2. [[pron. full] ῐ- in all tenses, exc. in [dialect] Ep. Subj. ἴομεν for ἴωμεν at the beginning of a verse]:— come or go, the special senses being given by the context, οἴκαδ' ἴμεν go home, Il.17.155;τάχ' εἶσθα θύραζε Od.19.69
, etc.; come,οὐδέ μιν οἴω νῦν ἰέναι Il.17.710
, etc.; go, depart, Od.2.367;ὑπὸ τεῖχος ἰόντας Il.12.264
.II c.acc.,2 c. acc. cogn., ὁδὸν ἰέναι go a road, Od.10.103; so τὴν ὀρεινήν (sc. ὁδόν) X.Cyr. 2.4.22: metaph.,ἄδικον ὁδὸν ἰέναι Th.3.64
.3 go through or over, τὸ μέσον τοῦ οὐρανοῦ, of the sun, Hdt.2.25, cf. 26: in Hom., freq. c. gen., ἰὼν πεδίοιο going across the plain, Il.5.597.III c. inf. [tense] aor.,ἀλλά τις εἴη εἰπεῖν Ἀτρεΐδῃ Od.14.496
.—On the Homeric βῆ δ' ἴμεν, etc., v. βαίνω.2 c. part. [tense] fut., Ἑλένην καλέουσ' ἴε went to call her, Il.3.383, cf. 14.200, Od.15.213; ἤϊα λέξων I was going to tell, Hdt.4.82; ;εἴ τις ἱστορίαν γράψων ἴῃ Luc. Hist.Conscr.39
.IV also of other motions besides walking or running, as of going in a ship, esp.ἐπὶ νηὸς ἰέναι Od.2.332
, etc.; of the flight of bees, Il.2.87.2 of the motion of things, [πέλεκυς] εἶσιν διὰ δουρός the axe goes through the beam, 3.61; of clouds or vapour, 4.278; of the stars, 22.317; of time, ἔτος εἶσι the year will pass, Od. 2.89; φάτις εἶσι the report goes, 23.362;χρόνος.. ἰὼν πόρσω Pi.O.10
(11).55; ἴτω κλαγγά, βοά, S.Tr. 208 (lyr.), Ar.Av. 857 (lyr.); , cf.Pl.Ap. 19a.V metaph. usages, ἰέναι ἐς λόγους τινί to enter on a conference with.., Th.3.80, etc.; ἰέναι ἐς τοὺς πολέμους, ἐς τὴν ξυμμαχίαν, Id.1.78, 5.30; ἰέναι ἐς χεῖρας to come to blows, Id.2.3, 81; ἰέναι ἐς τὰ παραγγελλόμενα to obey orders, Id.1.121;διὰ δίκης ἰὼν πατρί S.Ant. 742
; ἰέναι διὰ μάχης, διὰ φιλίας, etc., v. διά A.IV.b.VI imper. ἴθι (with or without δή) come now! mostly folld. by [ per.] 2sg. imper.,ἴ. ἐξήγεο Hdt.3.72
; ἴθ' ἐγκόνει, ἴθ' ἐκκάλυψον, S.Aj. 988, 1003;ἴ. πέραινε Ar.Ra. 1170
; in full, ἴ. καὶ πειρῶ go and try, Hdt.8.57: with [ per.] 1pl.,ἴ. οὖν ἐπισκεψώμεθα X.Mem.1.6.4
, cf. Pl. Prt. 332d;ἴτε δὴ ἀκούσωμεν Id.Lg. 797d
: [ per.] 2 dual,ἴθι δὴ παρίστασθον Ar.Ra. 1378
: also [ per.] 2pl.,ἴτε νεύσατε S.OC 248
, cf. OT 1413.VII part. added to Verbs, φρονείτω μεῖζον ἢ κατ' ἄνδρ' ἰών let him go and think.., S.Ant. 768, cf. OC 1393, Aj. 304;βακχεύσεις ἰών E.Ba. 343
.—Cf. ἴσκω. -
15 ἵημι
A v.l. ἵεις S.El. 596, Castorio 2), ἵησι, [ per.] 3pl. ἱᾶσι, [dialect] Ion. and [dialect] Ep. ἱεῖσι; imper.ἵει Il.21.338
, E.El. 593 (lyr.); subj. ἱῶ; opt. ἱείην (also ἀφ-ίοιμι, X.HG6.4.3); inf. ἱέναι; part. ἱείς:—thematic forms of the [tense] pres. (as if from [full] ἱέω) are also found, esp. in compds., cf. μεθίημι, σύνιημι: also, as if from [full] ἵω, [ per.] 3sg. [tense] pres.ἵει A.R.4.634
, imper.ξύν-ιε Thgn.1240b
codd.: [tense] impf. [ per.] 3sg.ἵει Il.1.479
, [dialect] Dor. (Abu Simbel, vi B.C.); [ per.] 3pl. ,ἵεν Il.12.33
, ξύν-ιεν (v.l. -ιον) 1.273; also [ per.] 2sg. ; [dialect] Ion. [tense] impf. ἵεσκε ([etym.] ἀν-) Hes.Th. 157: [tense] fut.ἥσω Il.17.515
, etc.: [tense] aor. 1 ind.ἧκα Il.5.125
, etc., [dialect] Ep.ἕηκα 1.48
(mostly in compds.); [ per.] 3sg. subj.ᾗσι 15.359
; [ per.] 3sg. opt.εἵη 3.221
; inf. , [dialect] Ep.ἐξ-έμεναι Od.11.531
: [tense] pf. εἷκα, only in compds. ([etym.] ἀφ-, καθ-, παρ-, συν-), also ἕωκα ([etym.] ἀφ-) PCair.Zen.502.4 (iii B.C.), Hdn.Gr.2.236:—[voice] Med., [tense] pres.ἵεμαι Od.2.327
, etc.; also [ per.] 3pl.προ-ίονται PCair.Zen.151.4
(iii B.C.): [tense] impf. , etc.: [tense] fut. ἥσομαι ([etym.] μετ-) Hdt.5.35, ([etym.] προ-) D.1.12, ([etym.] ἐξαν-) E.Andr. 718: [tense] aor. 1 ἡκάμην (only in compds. προς-, προ-): [tense] aor. 2 εἵμην, [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ἕμην, of which we find εἷτο ([etym.] ἐφ-) S.Ph. 619, ([etym.] ἀφ-) X.Hier.7.11, ἕτο ([etym.] συν-) Od.4.76, ἕντο ([etym.] ἐξ-) Il.9.92, etc.; imper. ἕο ([etym.] ἐξ-) Hdt.5.39, οὗ ([etym.] ἀφ-) S.OT 1521; subj. ὧμαι ([etym.] συν-) Il.13.381; opt. εἵμην ([etym.] ἀφ-) Ar.Av. 628, or οἵμην ([etym.] προ-) Pl.Grg. 520c; inf. ἕσθαι ([etym.] προς-) Ar.V. 742; part. ἕμενος ([etym.] προ-) Th.6.78, Isoc.4.164, etc.:— [voice] Pass., [tense] fut. ἑθήσομαι ([etym.] ἀν-) Th.8.63: [tense] aor. εἵθην (only in compds. ἀφ-, καθ-, παρ-): [tense] pf. εἷμαι (only in compds.); also ἕωμαι in compds. ἀν-, ἀφ-, ἐφ- (q.v.): [tense] plpf. εἵμην (only in compds.).—Of the [voice] Pass. and [voice] Med. Hom. has only [tense] pres., [tense] impf., and [ per.] 3pl. [tense] aor. 2 [voice] Med. ἕντο.—For varieties peculiar to special compds., v. ἀν-, ἀφ-, ὑφ-ίημι. (Perh. cogn. with Lat. Ja-c-io or with Lat. sēmen:—[voice] Med. ἵεμαι prob. from ϝῑ-, cf.εἴσομαι 11
, Skt. véti (pl. vyánti) 'press forward, desire', Lat. vīs ([ per.] 2sg.), invitus.) [[pron. full] ῐ generally in Hom. and [dialect] Ep., [pron. full] ῑ in [dialect] Att.; sts. [pron. full] ῑ in Hom.,ἵει Il.16.152
, etc.;ἱεῖσαι Od.12.192
; also in inf. ἱέμεν, ἱέμεναι, part. ἱέμενος, etc.,ξυν-ῑετε Archil.50
: [pron. full] ῐ sts. in Trag., ῐησι A.Th. 309 (lyr.), ῐέντα ib. 493, ῐείς, ῐεῖσα, E.IT 298, IA 1101, Hec. 338; ; in Com., συνῐημι Ar.Av. 946 (s. v.l.), Strato Com.1.3: with variation of quantity, πλεῖστον οὖλον ἵει [pron. full] [ῐ], i)/oulon i(/ei [i ¯ ] Carm.Pop. 1.]:—release, let go,ἧκα.. πόδας καὶ χεῖρε φέρεσθαι Od.12.442
; ἧκε φέρεσθαι let him float off, Il.21.120; let fall, κὰδ δὲ κάρητος ἧκε κόμας made his locks flow down from his head, Od.6.231; [ἐθείρας] ἵει λόφον ἀμφί Il.19.383
; ἐκ δὲ ποδοῖιν ἄκμονας ἧκα δύω I let two anvils hang from his two legs, 15.19;ἐκ δ' ἄρα χειρὸς φάσγανον ἧκε χαμᾶζε Od.22.84
, cf. Il.12.205; ; ἧκαν ἑαυτούς let themselves go, X.An.4.5.18;ἵεσαν φυγῇ πόδα E.Rh. 798
.2 of sounds, utter,ὄπα Il.3.152
, Od.12.192;ἔπεα Il.3.221
;γλῶσσαν Hdt. 1.57
; Ἑλλάδα γλῶσσαν ἱ. to speak Greek, Id.9.16; Δωρίδα, Ἀττικὴν γλῶσσαν, Th.3.112, Sol.36.10;φωνὴν Παρνησίδα A.Ch. 563
;δύσθροα βάγματα Id.Pers. 636
(lyr.);ἐκ στηθέων ἄλγος Id.Th. 865
(lyr.);μέγαν κωκυτόν S.Aj. 851
, etc.; but πᾶσαν γλῶσσαν ἱ. to let loose every kind of speech, Id.El. 596; πᾶσαν ([etym.] τὸ λεγόμενον)φωνὴν ἱέντα Pl.Lg. 890d
; τὸ τᾶς εὐφάμου στόμα φροντίδος ἱέντες, i.e. speaking not in words, but in silent thought, S.OC 133 (lyr.); ἧκε abs. (sc. φωνήν), Plu.2.973e; of instruments,ἄλλα μέλη τῶν χορδῶν ἱεισῶν Pl.Lg. 812d
.3 throw, hurl, λᾶαν, βέλος, δόρυ, Od.9.538, Il.4.498, E.Rh. 63; ἱέναι (sc. τινά)πέτρας ἄπο E.HF 320
, cf. S.Tr. 273: c. gen. pers., to throw or shoot at one,ὀϊστόν τινος Il.13.650
;ἐπ' ἀλλήλοις ἵεσαν βέλεα Hes.Th. 684
: metaph.,ἐκ μαλθακᾶς φρενὸς ὀϊστοὺς ἱέντες Pi.O.2.90
.b abs., throw, shoot,τόσσον γὰρ ἵησιν Od.9.499
, cf.8.203, Il.17.515, Pl.Tht. 194a, etc.;ἄνω ἱέντες X.An.3.4.17
;δίσκοισιν τέρποντο.. ἱέντες Il.2.774
, al.: c. gen. objecti, τῶν μεγάλων ψυχῶν ἱείς shooting at great spirits, S.Aj. 154; ἐπὶ στόχον ( στοίχων codd.) at a mark, X. Ages.1.25: c. dat. instr.,ἵησι τῇ ἀξίνῃ Id.An.1.5.12
.4 of water, let flow, spout forth,ῥόον Il.12.25
; [Ἀξιὸς] ὕδωρ ἐπὶ γαῖαν ἵησι 21.158
; : abs., [ποταμὸς] ἐπὶ γαῖαν ἵησιν the river pours over the land, Od.11.239; [κρήνη] ἵησι 7.130
; of tears,δάκρυον ἧκε χαμᾶζε 16.191
; of fire or smoke,ἵει νᾶμα παμφάγου πυρός E.Med. 1187
; .5 send, of living beings, τίς γάρ σε θεῶν ἐμοὶ ἄγγελον ἧκε; Il.18.182;Αἰνείαν.. ἐξ ἀδύτοιο ἧκε 5.513
; of omens or portents,τοῖσι δὲ δεξιὸν ἧκεν ἐρῳδιόν 10.274
;ἔλαφον.. εἰς ὁδὸν αὐτὴν ἧκεν Od. 10.159
;τέρας 21.415
; generally of things,ἴκμενον οὖρόν τινι Il.1.479
, etc.II [voice] Med., speed oneself, hasten, freq.in part. with Advs.,πρόσω ἵεσθε Il.12.274
;ἐνθένδ' ἱέμην Ar.Eq. 625
; ἱ. Τροίηνδε, Ἔρεβόσδε, Od.19.187, 20.356: with Preps.,ἵεσθαι κατὰ τὴν φωνήν Hdt. 2.70
;πρός τινα Id.9.78
;δρόμῳ ἵεσθαι ἐς τοὺς βαρβάρους Id.6.112
; ; (lyr.);εἰς Κολωνόν Pherecr.134
; ἵ. ἐπί τινα spring upon, of the lion, Arist.HA 629b24: abs.,ἰδόντες ἱέμεσθα S.Ant. 432
; ἱέμενος ῥεῖ rushing, Pl.Cra. 420a, etc.2 metaph., to be eager, desire to do a thing, c. inf.,ἵετο γὰρ βαλέειν Il.16.383
;βαλέειν δέ ἑ ἵετο θυμός 8.301
;ἵετο θυμῷ τείσασθαι.. 2.589
: c. gen., to be set upon, long for a thing, in part., ἱέμενοι πόλιος, νίκης, 11.168, 23.371;νόστοιο Od.15.69
; (lyr.); ἱέμενος ποταμοῖο ῥοάων setting thyself toward, Od.10.529: abs. in part., ἱέμενός περ eager though he was, 1.6, etc. -
16 εἶμι
εἶμι, gehen; Wurzel Ἰ; inf. ἰέναι, part. ἰών; außer praes. noch impf. ᾔειν, ep. u. ion. ἤϊα, att. ᾖα. Dazu med. praes. u. impf. ἴεμαι u. ἰέμην, adj. verb. ἰτός, ἰτέος u. ἰτητέος, s. unten. Von den dialectischen Abweichungen sind zu bemerken: εἶσϑα = εἶς, Il. 10, 450 Od. 19, 69; ἶσι = ἴασι, Theogn. 716; inf. ἴμεν u. ἴμεναι, Hom.; εἴη = ἴοι, Il. 24, 139 Od. 14, 496; auch ἰείη, Il. 19, 209; conj. ἴῃσϑα, 10, 67; impf. ᾖε, ᾔομεν u. 3. Pers. ἤιον, Od. 10, 251. 23, 370; auch ἴε, ἴτην, ἤϊσαν, Il. 10, 197; Her.; – fut. Hom. εἴσομαι, Od. 15, 213 Il. 24, 462, aor. εἰσάμην, ἐεισάμην, 15, 544. 12, 118, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 148. – Im praes. indicat. bei den Att. = ich werde gehen, oft auch bei Hom. u. A.; Verbindungen wie εἶμι καὶ πειράσομαι Aesch. Prom. 325, ἴμεν καὶ συνϑάψομεν Spt. 1060, stehen in der Mitte; 355. 682 ist es praes.; inf. u. partic. haben beide Bdtgn; dem Zusammenhange nach durch weggehen, fortgehen, herankommen, vorübergehen, zurückgehen, zurückkehren zu übersetzen, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 93; ἰέναι εἰς Ἀΐδαο, in den Hades hinabgehen, sterben, Hom. u. A.; ἐπὶ τὰ ἔμπροσϑεν, zurückkehren, Plat. Theaet. 177 c; in Vrbdg mit ἐπὶ νεώς, ἐφ' ἵππων, zu Schiffe gehen, fahren, reiten. – Ὁδὸν ἰέναι, einen Weg gehen, Od. 10, 103 u. Folgde; τὴν αὐτὴν ὁδόν Plat. Legg. VII, 821 b; ohne ὁδόν, τὴν μακροτέραν, τὴν αὐτήν, Polit. 265 b Rep. VIII, 343 c; ἴϑι τὴν ὀρεινήν Xen. Cyr. 2, 4, 22; übertr., μετ' Ἀϑηναίων ἄδικον ὁδὸν ἰόντων ἐχωρήσατε Thuc. 3, 64. Aehnl. ὁ ἥλιος ἰὼν τὸ μέσον τοῠ οὐρανοῠ, die Mitte des Himmels durchwandernd, Her. 2, 25; ἤϊε τὰ ἄνω τῆς Εὐρώπης ib. 26; von den Planeten, τοὺς ἰσόδρομον ἡλίῳ κύκλον ἰόντας Plat. Tim. 38 d. Bei Hom. u. a. D. steht der Ort, wohin man geht, im acc.; vgl. Pind. Ol. 14, 21; Soph. O. R. 637. Der gen. bedeutet den Ort, durch welchen man hingeht, ἰὼν πεδίοιο, durchs Gefilde hin, Il. 5, 597; χροὸς εἴσατο, er ging durch die Haut, 13, 191. – Sonst mit εἰς, auch εἰς συμμαχίαν, εἰς λόγους ἰέναι, dem Bündniß beitreten, zu Unterhandlungen schreiten; mit ἐπί τινα, feindlich auf Jemanden losgehen; διὰ φιλίας ἰέναι u. ähnl. s. unter διά; u. so vgl. auch die anderen Präpositionen, die den Begriff von ἰέναι modificiren. – Mit dem partic. fut. drückt es auch aus »sich anschicken Etwas zu thun«, ἤϊε αἰνέων, er hob an zu laben, Her. 1, 122; ὅπερ ᾖα ἐρῶν Plat. Theaet. 180 c; τίς εἶσι κακουργήσων Tim. 17 d; auch c. inf. fut., Il. 15, 544, aor., Od. 14, 496. – Von leblosen Dingen: Odyss. 2, 89 ἤδη γὰρ τρίτον ἐστὶν ἔτος, τάχα δ' εἶσι τέταρτον, schon ist es das dritte Jahr, d. h. das dritte volle Jahr, drei Jahre sind schon vorbei, und bald wird das vierte vergehen (δίεισι) oder weggehen, Abschied nehmen (ἄπεισι), bei welcher Erklärung die Stelle nicht in Widerspruch steht mit vs. 106 ἃς τρίετες μὲν ἔληϑε δόλῳ καὶ ἔπειϑεν Ἀχαιούς· ἀλλ' ὅτε τέτρατον ἦλϑεν ἔτος καὶ ἐπήλυϑον ὧραι. An letzterer Stelle gab es schon im Alterthum eine Lesart ἃς δίετες μὲν ἔληϑε δόλῳ – ἀλλ' ὅτε δὴ τρίτον ἦλϑεν ἔτος; bei dieser Lesart heißt vs. 89 »das laufende, gegenwärtige Jahr ist das dritte, und bald wird das vierte herankommen«. Aristarch verwarf diese Erklärung mit der Lesart δίετες – δὴ τρίτον vs. 106, schrieb vielmehr τρίετες – τέτρατον und erklärte vs. 89 εἶσι = δίεισι, s. Scholl. Aristonic. vss. 89. 107 und Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 93. – Iliad. 3, 61 πέλεκυς ἀτειρής, ὅς τ' εἶσιν διὰ δουρὸς ὑπ' ἀνέρος; von Wolken, Sturm, Rauch, 4, 278. 13, 796. 21, 522; φάτις Od. 23, 262; ϑόρυβος Xen. An. 1, 8, 16; τοῠτο μὲν ἴτω, ὅπη τῷ ϑεῷ φίλον, es mag so gehen. Plat. Apol. 19 a; vgl. Soph. O. R. 1458; πρόςοδοι Thuc. 1, 4. – Der imperat. ἴϑι steht oft adverbial, wie ἄγε, wohlan; ἴϑι, ἱκοῠ Aesch. Pers. 649; ἴϑι δὴ ἀναλογισώμεϑα Plat. Prot. 332 d.
-
17 ἰότης
ἰότης, ητος, ἡ (von ἴς od. ἴεμαι), Wille, Beschluß; ϑεῶν ἰότητι, nach dem Rathschlusse der Götter, kraft göttliches Willens, δαμάσϑη Il. 19, 9, μόγησα Od. 14, 198, ἐν σπήεσσι κέονται 16, 232; μητρὸς ἐμῆς ἰότητι κυνώπιδος Il. 18, 396; ἐν νόστῳ ἀπόλοντο κακῆς ἰότητι γυναικός, auf des bösen Weibes Anstiften, Od. 11, 384; μνηστήρων ἰότητι 18, 234; ἀλλήλων, Einer auf des Andern Anstiften, Il. 5, 874; sp. D., wie Ap. Rh. 4, 360; bei Aesch. Prom. 557 ἰότητι γάμων = wegen der Hochzeit. – Sonst findet sich nur einmal der acc., δι' ἐμὴν ἰότητα, Il. 15, 41. – Bei Hesych. wird es βουλήσει, αἰτίᾳ, ὀργῇ, χάριτι erkl.
-
18 ἵμερος
ἵμερος, ὁ (vielleicht mit ἵημι, ἵεμαι zusammenhangend?), Sehnsucht, Verlangen wonach; nach Liebesgenuß, Liebe, ὥς σεο νῦν ἔραμαι καί με γλυκὺς ἵμερος αἱρεῖ Il. 3, 446. 14, 328; φιλότης καὶ ἵμερος 14, 198. 216; σίτου, 11, 89 u. öfter; Θέτις γόου ἵμερον ὦρσεν 23, 14, wie ἀμφοτέροισι δὲ τοῖσιν ὑφ' ἵμερος ὦρτο γόοιο Od. 16, 215; auch noch mit einem gen. verbunden, τῷ δ' ἄρα πατρὸς ὑφ' ἵμερον ὦρσε γόοιο 4, 113, das Verlangen nach der Trauer um den Vater erregen, denn der Unglückliche sehnt sich, seinen Schmerz auszuweinen (die Wonne der Wehmuth, Ossian). – Bei Pind., wie ἔρως, Liebessehnsucht. Liebe, γλυκύς Ol. 3, 35; δαμεὶς φρένας ἱμέρῳ 1, 41. Auch Tragg., τῶν ἀντερώντων ἱμέρῳ πεπληγμένος Aesch. Ag. 530, vgl. 1176 u. Eur. Med. 556; ὠμοδακής σ' ἄγαν ἶμερος ἐξοτρύνει Aesch. Spt. 674; ἵμερος ἔχει με Soph. O. C. 1723; νύμφας Ant. 792; ταύτης ὁ δεινὸς ἵμ. ποϑ' Ἡρακλῆ διῆλϑε Tr. 476; τοῦ ϑανόντος ἱμέρῳ Phil. 350; τοιοῦτος ἵμ. με διαλυμαίνεται Ar. Ran. 59; personificirt, Anacr. 64, 2; Bruder des Eros, Luc. Deor. jud. 15. Selten in Prosa, ἵμερον ἔχειν, Her. 5, 106, öfter; Plat. Phaedr. 251 c 255 c Conv. 197 d. – Adj. ist ἵμερος = ἱμερόεις gebraucht in der Anth., ἵμερα μελίζεσϑαι Antp. Sid. 76 (VII, 30), ἵμερα δακρύσασα M. Arg. 29 (VII, 364).
-
19 ἵημι
ἵημι (ἙΩ) ἱεῖσι, att. ἱᾶσι, inf. ἱέναι, ep. ἱέμεναι, ἱέμεν; im conj. schwankt die Schreibung, ἀφιῇ Plat. Rep. VII, 520 a, ἀφίῃ Euthyphr. 5 b, μεϑίῃσι Il. 13, 234, gew. παρίωμεν, παρίωσι; impf. ἵην, im sing. gew. ἵουν, ἵεις, ἵει, über ἵειν s. ἀφίημι u. προίημι, ἵεν = ἵεσαν, Il. 12, 33, s. auch ξύνιον; fut. ἥσω; aor. I. ἦκα, ep. ἕηκα, im plur. aor. II. ἕμεν, ἕτε, ἕσαν, mit dem Augment εἱμεν, εἷτε, εἷσαν, inf. εἷναι; bei Hom. kommt dieser aor. II.vom simplex gar nicht vor, nur med. ἕντο; perf. εἷκα, εἷμαι, nachhomerisch; – in schnelle Bewegung setzen; – a) schicken, senden; zunächst von lebenden Wesen, τίς γάρ σε ϑεῶν ἐμοὶ ἄγγελον ἧκε Il. 18, 182; τοῖσι δὲ δεξιὸν ἧκεν ἐρωδιόν 10, 274; τόν ῥ' αὐτὸς Ὀλύμπιος ἧκε φόωςδε (δράκων) 2, 309; auch ἐν δὲ παρηορίῃσιν Πήδασον ἵει, er schickte den Pedasos an die Leine, spannte ihn daran, 16, 152; εἰ γάρ μ' εἰς Τάρταρον ἧκε Aesch. Prom. 154; αὐτὸν ἀπ' ἄκρας πλακός Soph. Tr. 272, schleuderte ihn; ἱέναι πέτρας ἄπο Eur. Herc. Für. 320; ἱεὶς σεαυτὸν κατὰ τοῦ τείχους Ar. Vesp. 355; selten in Prosa, συστρέψας ἑαυτὸν ὥσπερ ϑηρίον ἦκεν ἐφ' ἡμᾶς ὡς διαρπασόμενος Plat. Rep. I, 336 b. – b) einen leblosen Körper werfen, schleudern, bes. ein Geschoß; λᾶαν ἀεί. ρας ἧκ' ἐπιδινήσας Od. 9, 538; ὁ δ' οὐχ ἅλιον βέλος ἦκεν Il. 4, 498, vgl. 1, 382; δίσκοισι τέρποντο καὶ αἰγανέῃσιν ἱέντες Od. 4, 626; ἐπ' ἀλλήλοις ἵεσαν βέλεα Hes. Th. 684; ὀϊστόν Pind. Ol. 9, 12; ἐν δίσκοις I. 1, 25; ἀπὸ τόξου ἱείς N. 6, 29; χεροῖν ἰόν Soph. Tr. 564; δόρυ Eur. Rhes. 63; ϑύρσοις ἵεσαν δι' αἰϑέρα Bacch. 1099; absol., mit Auslassung des Geschosses, schießen, Il. 2, 774. 17, 515 Od. 8, 203. 9, 499; Eur. I. A. 152; τῶν μεγάλων ψυχῶν ἱεὶς οὐκ ἂν ἁμάρτοις, auf sie schleudernd, schießend, Soph. Ai. 154; ἵησι τῇ ἀξίνῃ τὸν Κλέαρχον Xen. An. 1, 5, 12; vgl. Plat. Theaet. 194 a οἷον τοξότην φαῦλον ἱέντα παραλλάξαι τοῦ σκοποῦ, wenn er schießt u. verfehlt, – c) die Stimme in Bewegung setzen, ertönenlassen, einen Laut von sich geben; ὄπα τε μεγάλην ἐκ στήϑεος ἵει καὶ ἔπεα Il. 3, 221; Od. 12, 192; βάγματα δύςϑροον αὐδάν Aesch. Pers. 637; φωνήν Ch. 556; ϑρῆνον ἐκ στηϑέων ἥσειν Spt. 847; ἔπος δυςϑρήνητον Soph. Ant. 1196; κωκυτόν Al. 838; πᾶσαν ἵης γλῶσσαν El. 586; πάσας φϑογγὰς ἱεῖσα Eur. Hec. 338; διαπρύσιον κέλαδον Hel. 1325; μηδεμίαν φωνήν Her. 2, 2; τὸν Πέρσην 'Ελλάδα γλῶσσαν ἱέντα, der hellenisch sprach, 9, 16; von Eseln, μᾶλλον πολλῷ ἵεσαν τῆς φωνῆς 4, 135; αἳ ἱᾶσι καλλίστην φωνήν Plat. Phaedr. 259 d; Rep. X, 617 b; von Instrumenten, ἄλλα μέλη τῶν χορδῶν ἱεισῶν Legg. VII, 812 d. – d) vom Wasser, ergießen, fließen lassen; Ἀξιοῦ, ὃς κάλλιστον ὕδωρ ἐπὶ γαῖαν ἵησι Il. 21, 158; mit Auslassung von ὕδωρ, ἡ δ' ἑτέρωϑεν (κρήνη) ὑπ' αὐλῆς οὐδὸν ἵησιν Od. 7, 130, sprudelt hervor, vgl. 11, 239; ἵησι σεπτὸν Νεῖλος εὔποτον ῥέος Aesch. Prom. 814, vgl. Spt. 291; auch ϑαυμαστὸν ἵει νᾶμα παμφάγου πυρός, Eur. Med. 1187, den Feuerstrom; ähnl. Τυφῶν' ἱέντα πυρπνόον διὰ στόμα λιγνὺν μέλαιναν, der hervorschnaubt, Aesch. Spt. 475. – So auch von Thränen, bei Hom., κὰδ δὲ παρειῶν δάκρυον ἧκε χαμᾶζε, ließ auf die Erde fallen, Od. 16, 191; ἵετε δάκρυ Aesch. Ch. 150. Vgl. ἐκ δ' ἄρα χειρὸς φάσγανον ἧκε χαμᾶζε, ließ das Schwert auf die Erde fallen, Od. 22, 84; Il. 12, 205; ἧκε φέρεσϑαι, ließ fallen, 21, 120 Od. 12, 442. – Vgl. auch Xen. ἧκαν ἑαυτοὺς κατὰ τῆς χιόνος εἰς τὴν νάπην, sie ließen steh hinab, An. 5, 4, 18. Und so auch sonst – e) übertr. auf trockne Dinge, bes. von Haaren, κὰδ δὲ κάρητος ἧκε κόμας, vom Haupte ließ sie die Haare herabwallen, gleichsam herabfließen, Cd. 6, 231; ἐϑείρας ἵει ἀμφὶ λόφον, er ließ die Haare um den Helmknauf als Helmbusch niederwallen, Il. 19, 383. 22, 316. Vgl. ἐκ δὲ ποδοῖϊν ἄκμονας ἧκα δύο, von deinen Beinen ließ ich zwei Ambosse herabhangen, hing sie daran, Il. 15, 19; τοῖσιν δ' ἴκμενον οὖρον ἵει, günstigen Fahrwind senden, 1, 479; ἵεσαν φυγῇ πόδα, setzten den Fuß in Bewegung, Eur. Rhes. 798; ohne πόδα, ἐπὶ Κυκλώπων ἱεὶς ϑυμέλας I. A. 152. – Med. ἵεμαι, sich in Bewegung setzen, streben wonach, begehren, verlangen, bes. c. inf., ἵετο γὰρ βαλέειν, Il. 16, 383 u. öfter; πᾶσαι δ' ἄρ' ἵεντο αἷμα μέλαν πιέειν Hes. Sc. 251; mit dem Zusatze ϑυμός, ϑυμῷ, βαλέειν δέ ἑ ἵετο ϑυμός, Il. 8, 301, ὁ δὲ ἵετο ϑυμῷ Ἰδομενῆα βαλεῖν, 13, 386. 2, 589; c. gen., ἱέμενοι πόλιος 11, 168, νίκης 23, 371, νόστοιο Od. 15, 69; öfter οἴκαδε, ἔρεβόςδε, Τροίηνδε, 19, 187; ἵετ' εὐϑὺ πρὸς τὰ νυμφικὰ λέχη Soph. O. R. 1242; Tr. 512; εἰς ὄρεα, Eur. Bacch. 140 u. öfter; ἱέμενος ῥεῖ Plat. Crat. 419 e; Phaedr. 241 b Crat. 427 a, mit der v. I. ἴεται, ἴεσϑαι, s. εἶμι. – Oft bei Hom. ἐπεὶ πόσιος καὶ ἐδητύος ἐξ ἔρον ἕντο, als sie die Begierde nach Speise u. Trank aus sich herausgeschafft harten, als sie sich gesättigt hatten, eigtl. tmesis, vgl. ἐξίημι. – Das auch hierher gerechnete ἑῶμεν s. oben besonders. – [Ι der ersten Sylbe bei Hom. u. a. Ep. gew. kurz, bei Attikern mit wenigen Ausnahmen (Aesch. Spt. 310. 493 Eur. I. A. 298) lang; aber lang ist es auch bei Hom. in den Formen des praes. u. impf. med., wie in ἵει, Il. 3, 221. 16, 152, ἱεῖσαι, Od. 12, 192, nothwendig in ἱέμεν u. ἱέμεναι; so auch in den Compositis.]
-
20 ιημι
(у Hom. преимущ. ῐ, атт. преимущ. ῑ)(impf. ἵην и ἵειν, conjct. ἱῶ, opt. ἱείην, fut. ἥσω, aor. ἧκα, aor. conjct. ὧ, aor. opt. εἵην, pf. εἷκα, ppf. εἵκειν, inf. praes. ἱέναι, inf. aor. 2 εἷναι, imper. praes. ἵει, imper. aor. 2 ἕς, part. praes. ἱείς, part. aor. 2 εἵς; med.: praes. ἵεμαι, impf. ἱέμην, aor. 2 εἵμην, praes. conjct. ἱῶμαι, aor. 2 conjct. ὧμαι, praes. opt. ἱείμην, aor. 2 opt. εἵμην, pf. med.-pass. εἷμαι, ppf. med.-pass. εἵμην, part. praes. ἱέμενος, part. aor. 2 ἕμενος, imper. praes. ἵεσο, imper. aor. 2 οὗ, inf. praes. ἵεσθαι, inf. aor. ἕσθαι; pass.: aor. 1 εἵθην - эп. ἕθην, fut. 1 ἑθήσομαι, adj. verb. ἑτός)
1) слать, посылать, отправлять(ἴκμενον οὖρόν τινι, τινὴ ἄγγελόν τινα Hom.)
δεξιὸν ἐρωδιὸν εἷναί τινι Hom. — послать кому-л. цаплю с правой стороны, т.е. благоприятное знамение2) двигать, направлятьἱ. φυγῇ ἵππων πόδα Eur. — погнать лошадей вскачь
3) погонять, т.е. ехать(ἐπὴ Κυκλώπων θυμέλας = εἰς Μυκήνας Eur.)
4) (тж. ἵ. φέρεσθαι Hom.) бросать, сбрасывать, низвергать, сталкивать(τινὰ εἰς Τάρταρον Aesch.; τινὰ ἀπ΄ ἄκρας πλακός Soph.; πέτρας ἄπο Eur.)
τὸν Ἀχιλεὺς ποταμόνδε ἧκε φέρεσθαι Hom. — его (убитого Полидора) Ахилл столкнул в реку;ἧκα ἐγὼ πόδας καὴ χεῖρε φέρεσθαι Hom. — я бросился (вниз), раскинув руки и ноги;οἱ πολέμιοι ἧκαν ἑαυτοὺς κατὰ τῆς χιόνος εἰς τέν νάπην Xen. — противники бросились (вниз) по снегу в долину5) пускать, метать, кидать(λᾶαν, ὀϊστόν Hom.; βέλεα ἐπί τινι Hes.; δόρυ Eur.; κομήτην ἰόν Soph.)
ἱ. τῇ ἀξίνῃ Xen. — пускать топором (в кого-л.);συνάραξε νήϊα δοῦρα τόσσον γὰρ ἵησιν Hom. — (Киклоп) разбил бы доски (нашего) корабля:— настолько далеко он бросает (камни)6) метать копья, пускать стрелы, стрелять(ἐπὴ σκοπόν, v. l. ἐπὴ στόχον Xen.)
ἥσω καὴ ἐγώ Hom. — метну копье и я;ἱ. τινός Soph. — стрелять в кого-л.7) med. (тж. ἵεσθαι θυμῷ Hom.) стремиться, жаждать(βαλεῖν τινα Hom.)
ἱέμενος πόλιος Hom. — рвущийся в город;ἱέμενος νίκης Hom. — жаждущий победы;ἱέμενος νόστοιο Hom. — жаждущий возвращения домой8) med. устремляться, спешить(οἴκαδε Hom.; εἰς ὄρεα Eur.; ἐπὴ τὸν βαλόντα Arst.)
9) спускать, т.е. привешиватьἱ. κόμας Hom. — зачесывать вниз или распускать волосы;
ἐθείρας ἱ. ἀμφὴ λόφον Hom. — окружить гребень шлема спускающейся гривой, т.е. приделать к шлему ниспадающий султан;ἔκ τινος ἄκμονας δύω ἱ. Hom. — привязать к чему-л. две наковальни10) привязывать, впрягать(ἵππον ἐν παρηορίῃσιν Hom.)
11) издавать, испускать(ὄπα κάλλιμον Hom.; φωνήν Aesch., Plut.; διαπρύσιον κέλαδον Eur.; ἄλλα μέλη, sc. τῶν χοροῶν Plat.)
12) произносить(ἔπεα Hom.; ἔπος δυσθρήνητον Soph.)
13) говоритьἙλλάδα γλῶσσαν ἱ. Her. — говорить на греческом языке;
πᾶσαν γλῶσσαν ἱ. Soph. — кричать во все горло;τὸ τᾶς εὐφήμου στόμα φροντίδος ἱ. Soph. — говорить устами благоговейной мысли, т.е. безмолвно молиться14) лить, изливать: , ὃι; ὕδωρ ἐπὴ γαῖαν ἵησιν Hom. ( река) Аксий, который несет свои воды по (фракийской) земле15) изливаться, струиться, течьἘνιπεύς, ὃς πολὺ κάλλιστος ποταμῶν ἐπὴ γαῖαν ἵησιν Hom. — Энипей, прекраснейшая из рек, текущих на земле;
ἵει νᾶμα πυρός Eur. — течет огненный поток16) испускать, выбрасывать, изрыгать, извергать(διὰ στόμα λιγνὺν μέλαιναν Aesch.)
17) лить, проливать, ронять(δάκρυον χαμᾶζε Hom.)
18) выпускать (из рук), ронять
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ίεμαι — ἵεμαι (Α) 1. κινούμαι πρός τα εμπρός 2. βιάζομαι 3. επιδιώκω, επιθυμώ. [ΕΤΥΜΟΛ. Πρόκειται για ομηρ. τ. με μέλλ. εἴσομαι και αόρ. εἴσατο, στον οποίο υπετέθη, λόγω μέτρου, αρχικό F . Ο αρχικός τ. τού ρήματος πρέπει να ήταν *Fεῑ μαι (< IE *wei… … Dictionary of Greek
ἵεμαι — ἵημι Ja c io pres ind mp 1st sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κοιμάμαι — και κοιμούμαι (Α κοιμῶ, άω, Μ κοιμοῡμαι και κοιμῶμαι) 1. βρίσκομαι σε κατάσταση ύπνου, πέφτω σε ύπνο 2. πλαγιάζω για ύπνο 3. συνεκδ. πεθαίνω, κείτομαι νεκρός 4. μτφ. αδιαφορώ, απρακτώ, εφησυχάζω, αδρανώ («το κράτος κοιμάται») 5. έρχομαι σε… … Dictionary of Greek
παραπονιέμαι — και παραπονιούμαι και παραπονούμαι, έομαι 1. εκφράζω παράπονο για αδικία που μού συνέβη ή για κακό που έπαθα, διαμαρτύρομαι, κλαίγομαι 2. (η μτχ. παθ. παρακμ.) παραπονεμένος, η, ο λυπημένος, δυσαρεστημένος. [ΕΤΥΜΟΛ. < παρ(α) * + πονώ / ούμαι.… … Dictionary of Greek
воин — укр. воïн, др. русск. воинъ, мн. ч. вои, ст. слав. воинъ στρατιώτης (Супр.), болг. войник солдат , сербохорв. во̀jни̑к, словен. vojnik, чеш., слвц. vojin, vojak. Другая ступень чередования: в ст. слав. повинѫти покорить . Родственно лит. vejù,… … Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера
Geyer (2), der — 2. Der Geyer, des s, plur. ut nom. sing. 1) Eine Benennung verschiedener großen Raubvögel. So werden der Mausefalk, der Wannenweher, der Taubenfalk, der Baumfalk, eine Art Wasserschwalben, welche sich von dem Gewürme nähren u.a.m. selbst bey den… … Grammatisch-kritisches Wörterbuch der Hochdeutschen Mundart
PROPITII Dii — tum putati Gentilibus cum hominibus videndi sui copiam praebebant. Quintilianus. Declamat. 10. Quotiescumque domus fuerat gratô sopere prostrata, aderat ille, quales bumanis offerunt oculis propitii Dii, quale loetissimum Numen est cum se patitur … Hofmann J. Lexicon universale
ίημι — ἵημι (Α) 1. κινώ, βάζω κάτι σε κίνηση, κάνω κάτι να κινηθεί γρήγορα («ἧκα πόδας καὶ χεῑρε φέρεσθαι», Ομ. Οδ.) 2. αφήνω κάτι να πέσει κάτω (α. «κὰδ δὲ κάρητος ἧκε κόμας» άφησε τα μαλλιά να κρέμονται από το κεφάλι, Ομ. Οδ.) 3. στέλνω, αποστέλλω 4.… … Dictionary of Greek
ίριδα — I (Ιατρ.). Τμήμα του ματιού, που βρίσκεται μεταξύ του κερατοειδούς χιτώνα και του φακού. Είναι έγχρωμο και χωρίζει τον πρόσθιο από τον οπίσθιο θάλαμο του οφθαλμού. Η αλλαγή του μεγέθους της κόρης γίνεται με τη σύσπαση της ί. ιριδεκτομή.… … Dictionary of Greek
αγγελοφορούμαι — ( έομαι) και ιέμαι βλέπω τον άγγελο τού θανάτου, ψυχομαχώ. [ΕΤΥΜΟΛ. < άγγελος + αφορούμαι παρά το ὑφορῶμαι] … Dictionary of Greek
αλληλ(ο)- — [Α ἀλληλ(ο) ] Γλωσσ. α συνθετικό ουσιαστικών, επιθέτων και ρημάτων τόσο τής Αρχαίας όσο και της Νεοελληνικής, που προέρχεται από το θέμα της αρχαίας αλληλοπαθούς αντωνυμίας αλλήλων. Τα σύνθετα με το αλληλο αποτελούν λεξικοποιημένη δήλωση τής… … Dictionary of Greek