-
81 θνῄσκω
Aθνείσκ- IG 2.4040b
; [ἀποθν]ήισκειν Pl.Phdr.
in PPetr.1p.18 (iii B.C.), butθνήσκω Did.
ap. EM452.29, freq. in codd.), [dialect] Aeol. [full] θναίσκω Hdn.Gr.2.79, [dialect] Dor. [full] θνᾴσκω Sammelb.6754.22 (iii B.C.): [tense] fut.θᾰνοῦμαι Simon.85.9
, S.Ant. 462, etc.; [dialect] Ep. inf.- έεσθαι Il.4.12
; laterθνήξομαι AP9.354
(Leon.), Polyaen.5.2.22 codd.: [tense] aor. 2 ἔθᾰνον, [dialect] Ep.θάνον Od.11.412
, al.; inf. [dialect] Ep. and [dialect] Ion. θανέειν, as always in Hom., exc. Il.7.52,θανέμεν Pi.P.4.72
: [tense] pf.τέθνηκα Il.18.12
, etc.; subj.τεθνήκω Th.8.74
: [tense] plpf.ἐτεθνήκειν Antipho 5.70
, Lys.19.48; [ per.] 3pl.- ήκεσαν And.1.52
: short forms of [tense] pf., [ per.] 3 dualτέθνᾰτον X.An.4.1.19
, [ per.] 1pl. , [ per.] 3pl.τεθνᾶσι Il.22.52
, etc.; [ per.] 3pl. [tense] plpf. , And.1.59, X.HG6.4.16; imper.τέθνᾰθι Il.22.365
,τεθνάτω 15.496
, IG12.10, Pl. Lg. 933e, etc.; opt.τεθναίην Il.18.98
, etc.; inf. τεθνάναι [ᾰ] Semon. 3, Hdt.1.31, Ar.Ra. 1012, Pl.Com.68, Th.8.92, etc., τεθνᾶναι dub.l. in Mimn.2.10, A.Ag. 539; [dialect] Ep. τεθνάμεναι, -άμεν, Il.24.225, 15.497, etc.; [dialect] Aeol.τεθνάκην Sapph.2.15
; part.τεθνεώς Hdt.9.120
, Ar.Av. 476, etc., fem.τεθνεῶσα Lys.31.22
, D.40.27 (τεθνηκυῖα Hippon.29
, E. Or. 109), neut.τεθνεός Hdt.1.112
, Hp.Nat.Mul.32 (, pl. ); gen. τεθνεῶτος, etc., Hdt.5.68, etc. (once in Hom., dat.τεθνεῶτι Od.19.331
); poet. τεθνεότος Archel. ap. Antig. Mir.89, Q.S.7.65; [dialect] Dor.τεθνᾰότα Pi.N.10.74
; [dialect] Ep. τεθνηώς (v.l. -ειώς) Il.17.161,- ηυῖα Od.4.734
, ([etym.] κατα-) 11.141; gen.τεθνηῶτος Il.9.633
, etc.; alsoτεθνηότος 17.435
, Od.15.23, al. [ τεθνεῶτι is trisyll. Od.19.331, (hex.): disyll. forms are written in later Gr., nom. ([place name] Argilus); gen. sg. (Cyzicus, i A.D.); dat. sg. Papers of the Amer. School3.334
(Pisid.); fem. τεθνώσῃ (and gen. pl. τεθνήτων) Ath.Mitt. 50.134 ([place name] Macedonia); acc. pl. fem.τεθνώσας Babr.45.9
]: from τέθνηκα arose [tense] fut. , A.Ag. 1279 (censured as archaic by Luc.Sol.7), laterτεθνήξομαι Diogenian.Epicur.1.28
, 3.52, Luc.Pisc. 10, Ael.NA2.46; part.τεθνηξόμενος Lib.Ep.438.7
.—The simple Verb is regularly used in early Prose in [tense] pf. and [tense] plpf.; for [tense] pres., [tense] fut., and [tense] aor. the compd. ἀποθνῄσκω is substituted: θνῄσκει v.l. in Hp. Mul.1.9,σάρκες θνῄσκουσι Art.69
,ἔθνῃσκον Th.2.47
, al., θνῃσκόντων ib.53, ,θνῄσκομεν Epicur.Ep.1p.20U.
: [tense] aor. part. θανών, subj. θάνῃ, IG12(5).593.2,20,23 (Iulis, v B.C.), Berl.Sitzb. 1927.166 ([place name] Cyrene), Phld.Herc.1649.4: [tense] aor. inf. θανεῖν ib.1418.13:—in [tense] pres. and [tense] impf., die, as well of natural as of violent death; in [tense] aor. and [tense] pf., to be dead (cf. τί τοὺς θανὅντας οὐκ ἐᾷς τεθνηκέναι; Eup.12.3 D.; ),θανεῖν καὶ πότμον ἐπισπεῖν Il.7.52
, etc.; ζωὸς ἠὲ θανών alive or dead, Od.4.553, cf. 15.350;ἦ ἤδη τέθνηκε 4.834
; , cf. 7.46;τεθνάναι κρεῖττον ἤ.. D.9.65
, cf. 10.25;ἄξιος τεθνάναι Ar.Ra. 1012
, etc.; τεθνάτω let him be put to death, IG12.10.29; ἄτιμος τεθ. Lex ap.D.9.44: freq. in part.,νέκυος πέρι τεθνηῶτος Il.18.173
; νεκρὸν.. τεθνηῶτα a dead corpse, Od.12.10; οἱ τεθνηκότες, οἱ θανόντες, the dead, E.Hec. 278, Eup. l.c., etc.;οὔτε τεθνεῶτα οὔτε ζῶντα Hdt.4.14
; οἴχεται θανών (v. οἴχομαι) ; θανὼν φροῦδος (v. φροῦδος); θανόντι συνθανεῖν S.Tr. 798
,Fr. 953, cf. E.Supp. 1007(lyr.); ὁ θανών, opp. ὁ κτανών, S. Ph. 336: [tense] pres. with [tense] pf. sense, θνῄσκουσι γάρ, for τεθνήκασι, Id.OT 118, cf. E.Hec. 695 (lyr.),Ba. 1041 (lyr.), etc.2 used like a pass. Verb, χερσὶν ὑπ' Αἴαντος θανέειν to fall by his hand, Il.15.289;θ. ὑπό τινος Pl.Ep. 329c
, Arist.HA 625a16;ἔκ τινος Pi.P.4.72
, S.OT 1454; πρός τινος ib. 292, E.Hec. 773;θεοῖς τέθνηκε S.Aj. 970
: freq. c. dat. instrumenti, θ. χερί, δορί, Id.OC 1388, A.Th. 959(lyr.);φαρμάκοισι E. Fk.464
; also ; τεθνάναι τῷ δέει, τ. τῷ φόβῳ, c. acc., to be in mortal fear of, D.4.45, 19.81, cf. Arr.An.7.9.4;προοίμιον σκοτεινὸν καὶ τεθνηκὸς δειλίᾳ Aeschin.2.34
; θ. ἐπί τινι to die leaving one as heir, Luc.DMort.7.1.II metaph., of things, perish,θνᾴσκει σιγαθὲν καλὸν ἔργον Pi.Fr. 121
;ἐσλῶν ὑπὸ χαρμάτων πῆμα θνᾴσκει.. δαμασθέν Id.O.2.19
;λόγοι θνῄσκοντες μάτην A.Ch. 846
;θ. πίστις S. OC 611
;τὸ τρύβλιον τέθνηκέ μοι Ar.Ra. 986
(lyr.): in Prose,τέθνηκε τὸ τοὺς ἀδικοῦντας μισεῖν D.19.289
;τεθνηκός τι φθέγξασθαι D.C.40.54
;τεθνηκὸς ὁρᾶν Callistr.Stat.14
; τὸ τεθνηκὸς ὁ λίθος ὑπεδύετο ib.2. -
82 γουνάζομαι
γουνάζομαι, j-s Kniee umfassen, fußfällig anflehen, auch katachrestisch, = flehen, anflehen, ohne daß man die Kniee des anderen umfaßt; absolut, und τινά, j-n, τινός, πρός τινος, bei etwas, bei einem, auch ὑπέρ τινος, eigentlich = für j-n -
83 πηδάω
Aπαδῇ Sophr.20
; [dialect] Lacon. imper. (lyr.); [dialect] Ion. part. πηδεῦντα, πηδεῦσαι, Herod. 3.96, 4.61 : [tense] fut. - ήσομαι Thphr.Char.21.6, ( ἐπι-) Pl.Ly. 216a, ( προς-) Alex.124.16; later - ήσω APl.4.54*, 142: [tense] aor.ἐπήδησα Il.14.455
, etc.: [tense] pf.πεπήδηκα Aesop.203
, ( ἀπο-) Hp.Art.47, (ἐκ-) X.HG7.4.37, ( ὑπερ-) D.23.73 :—[voice] Pass., [tense] plpf. ἐπεπήδητο (in act. sense) Hp.Nat.Puer.13:— leap, spring,ὑψόσε ποσσὶν ἐπήδα Il.21.269
, cf. 302 ;ἐς σκάφη π. S.Aj. 1279
;πρὸς πυγήν Hp.Nat.Puer.
l.c.; opp. βαδίζω, X.Cyn.5.31 ; of fish in the frying-pan, Eub.75.6, 109,al.: c. acc. cogn.,π. δυστυχῆ πηδήματα E.Or. 263
; π. μείζονα (sc. πηδήματα) S.OT 1300 (anap.); λαιψηρὰ π. E. Ion 717 (lyr.): c. acc. loci, πεδία π. bound over them, S.Aj.30;π. πλάκα E.Ba. 307
.II metaph. of things,οὐκ ὀΐω.. ἅλιον πηδῆσαι ἄκοντα Il.14.455
;πάλος.. 'πήδησεν εὐχάλκου κράνους A.Th. 459
; τροχοὶ π. E.Ph. 1194 : freq. of the heart or pulse, leap, throb,ἁ καρδία παδῇ Sophr.
l.c., cf. Pl.Smp. 215e : folld. by interrog. clause, ;κατὰ δ' ἐγκέφαλον πηδᾷ σφάκελος E.Hipp. 1352
;πηδῶσα οἷον τὰ σφύζοντα Pl.Phdr. 251d
;αἱ σάρκες οἷα θερμὰ θερμὰ πηδεῦσαι Herod.4.61
; of the mind,πηδῶν ὁ θυμὸς ἔνδοθεν μαντεύεται Trag.Adesp.176
, cf. 390 ; of sudden change, ; ;π. πρός τινος εὐπραγίαν Philostr.VS2.25.4
. -
84 απαυραω
1) уносить, отнимать, похищать(τινα τι, τινί τι и τινος τι Hom.)
2) получать в уделἀ. κακοῦ ἀνδρός Hes. — разделить судьбу преступника;
ἀ. φόνον πρός τινος Eur. — быть убитым кем-л. -
85 γουναζομαι
припадать с мольбой к (чьим-л.) коленям, слезно умолять(τινα и τινα γούνων Hom.)
-
86 εκπνεω
ион. ἐκπνείω1) выдыхать(τῶν ἀναπνεόντων ἐκπνεῖ τε καὴ ἀναπνεῖ τὸ πνεῦμα Plat.: μαλακέν αὖραν Plut.; τὸ ἐκπνεόμενον θερμόν Arst.)
2) веять, дуть(ἄνεμοι ἔσωθεν ἐκπνέοντες Her.; ἐκ τοῦ κόλπου Thuc.; βορέας τὰς νύκτας ἐκπνεῖ Arst.)
3) извергать, метать(φλόγα Aesch.; ἀράς τινι Eur.)
ἐ. θυμόν Eur. — клокотать от гнева;σμικροῦ νέφους ἐκπνεύσας μέγας χειμών Soph. — сильная буря, разразившаяся из малой тучки4) (тж. ἐ. βίον Aesch., Eur. и ἐ. ψυχήν Eur.) испускать дух, умирать Plut.; pass. быть убиваемым(ὑπό τινος Soph. и πρός τινος Eur.)
5) задыхаться, тяжело дышать(ἐπὴ τοῖς καμπτῆρσιν ἐκπνέουσι, sc. οἱ δρομεῖς Arst.)
6) досл. выдыхаться, перен. успокаиваться(ἴσως ἂν ἐκπνεύσειεν Eur.)
-
87 εκπρασσω
ион. ἐκπρήσσω, атт. ἐκπράττω1) делать, совершать(τόδε Aesch. и τοὔργον τόδε Soph.)
2) причинять, вызывать(πόλεμον Plut.)
τόδ΄ ἐξέπραξεν, ὥστε Βόσπορον κλῇσαι Aesch. — (Ксеркс) распорядился запереть Боспор;χρόνῳ ποτ΄ ἐξέπραξαν δοῦναι δίκην Soph. — они сами виноваты в том, что понесут с течением времени наказание3) делать (чем-л.), превращать(μάντιν τινά Aesch.; καλλίνικον κλεινὸν εἰς γόον Eur.)
4) взыскивать, заставлять платить(χρέος Aesch.; χρήματα πολλὰ Ἁλικαρνασέας Thuc.)
5) (тж. ἐ. δίκην τινός Eur.) карать, мстить (med. φόνον πρός τινος Her.)6) уничтожать, убивать(τινά Soph., Eur.)
-
88 θαλπω
1) нагревать, разогревать(στέατος τροχόν Hom.; τόξον Hom.)
κασσίτερος θαλφθείς Hes. — нагретое олово;ἔτι ἁλίῳ θάλπεσθαι Pind. — греться еще на солнце, т.е. быть еще в живых2) греть, жечь, обжигатьχρόνον τοσοῦτον ἔς τε καῦμα ἔθαλπε Soph. — все время, пока не стал жечь зной;
ἥ ἁφέ ἀπὸ πυρὸς θαλπομένη Sext. — ощущение ожога от огня;θάλπεσθαι τοῦ θέρους Xen. — страдать от летней жары3) сушить(ἁλίῳ πέπλους Eur.; ῥάκη θάλπεται Soph.)
4) перен. воспламенять, разжигать(κέαρ τινὸς ἔρωτι θ. Aesch.)
ἱμέρου βέλει πρός τινος θάλπεσθαι Aesch. — возгораться страстью к кому-л.;ἐς τί βλέψασα θάλπει τῷδε πυρί ; Soph. — из-за чего ты вне себя от радости? (досл. на что глядя горишь ты этим огнем?)5) греть, лелеять(ἄλλον φίλον Theocr.; ἐκτρέφειν καὴ θ. τέν ἑαυτοῦ σάρκα NT.)
6) (sc. ἑαυτόν) гретьсяτρεῖς ποίας θάλψαι ὑπ΄ ἠελίῳ Anth. — прожить три лета
7) пламенеть, быть страстным(αἱ ψυχραὴ φύσεις θάλπουσιν Arst.)
8) (ср. русск. «нагреть») обманывать, надувать -
89 μακαριστος
-
90 γελάω
γελάω, [dialect] Ep. [full] γελόω Od.21.105, [dialect] Aeol. [full] γέλαιμι Hdn.Gr.2.463, al.; [dialect] Ep. part.Aγελόωντες Od.18.40
, γελώοντες, -ώωντες, or - οίωντες ib. 111, cf. 20.390; [dialect] Ep. [tense] impf. γελώων or- οίων 20.347
; [dialect] Dor. part. γελᾶσα, [ per.] 3pl. γελᾶντι, Theoc.1.36,90; [dialect] Aeol.γελαίσας Sapph.2.5
: [dialect] Att. [tense] fut. , X.Smp.1.16, etc.; laterγελάσω AP2.178
(Mel.), 11.29 (Autom.), Anacreont.38.8, etc.: [tense] aor. , etc.; [dialect] Ep.ἐγέλασσα Il.15.101
; [dialect] Dor.ἐγέλαξα Theoc.20
. <*>, v.l.ib.7.42; [ per.] 3pl. γέλαν for ἐγέλασαν Poet. ap. EM255.6:—[voice] Pass., [tense] fut.- ασθήσομαι D.L.1.78
, Luc.Am.2: [tense] aor.ἐγελάσθην D.2.10
, ([etym.] κατ-) Th.3.83, Pl. Euthphr.3c, etc.: [tense] pf. γεγέλασται ([etym.] κατα-) Luc.DMort.1.1.I abs., laugh,ἁπαλὸν γελάσαι Od.14.465
;ἀχρεῖον γ. 18.163
; ;δακρυόεν γ. Il.6.484
;μηδὲν ἵλεων γ. S.Aj. 1011
; ἡ δ' ἐγέλασσε χείλεσιν, of feigned laughter, Il.15.101; ἐγέλασσε δέ οἱ φίλον ἦτορ his heart laughed within him, 21.389;γελῶ ὁρῶν Hdt.4.36
:—[voice] Pass., εἵνεκα τοῦ γελασθῆι αι for the sake of a laugh being raised, D.2.19.2 of things,γέλασσε δὲ πᾶσα περὶ χθών Il. 19.362
;γαῖά τε πᾶσ' ἐγέλασσε h.Cer.14
;γελᾷ δέ τε δό ματα πατρός Hes.Th.40
;γελῶντα ὑδάτη Lyr.Alex.Adesp.32.4
.II laugh at,ἐπ' αὐτῷ ἡδὺ γέλασσαν Il.2.270
, 23.784;ἐπ' ἀλλήλοισι γελῶσιν Thgn. 1113
; γελᾷ δὲ δαίμων ἐπ' ἀνδρὶ θερμῷ laughs scornfully at.., A.Eu. 560 (lyr.); ἐπί τινι at a thing, X.Mem.4.2.5, Pl.Phlb. 50a: freq. c. dat.,γελᾷ δὲ τοῖσδε.. ἄχεσιν πολὺν γέλωτα S.Aj. 957
(lyr.), cf. 1043, Ar. Nu. 560; ἐγέλασα ψολοκομπίαις was amused at them, Id.Eq. 696;ὅταν ποτ' ἀνθρώποισιν ἡ τύχη γελᾷ Philem.110
;εἰς ἐχθροὺς γ. S. Aj.79
;ἐν κακοῖσι τοῖς ἐμοῖς A.Ch. 222
: rarely c. gen. pers., (lyr.), cf. Pl.Tht. 175b, Luc.Dem.Enc.16, Procop.Goth.4.28 (v.l.).2 c. acc., deride,τινά Theoc.20.1
;ἢ τόδε γελᾶτε, εἰ..
;X.
Smp.2.19; τί δὲ τοῦτ' ἐγέλασας ἐτεόν; what is this you are laughing at? Ar.Nu. 820:—[voice] Pass., to be derided, A.Eu. 789 (lyr.), S.Ant. 839 (lyr.);πρός τινος Id.Ph. 1023
;παρά τινος Id.OC 1423
. -
91 ἀπελαύνω
ἀπελαύνω, also ἀπέλα as imper. from [tense] pres. ἀπελάω, X.Cyr.8.3.32; [dialect] Dor. [tense] impf. ἀπήλαον vulg. in Ar.Lys. 1001 (but prob. ἀπήλααν,A = ἀπήλασαν, should be read): [tense] fut. ; [dialect] Att. - ελῶ (also in Hdt.8.102): [tense] pf.- ελήλακα X.Cyr.4.2.10
:—[voice] Pass., [tense] aor. -ηλάθην [ᾰ]: [tense] pf. part.ἀπεληλαμένος Artem.4
Prooem.:—[voice] Med., [tense] aor.- ηλασάμην AP7.303
(Antip. Sid.):—drive away, expel from a place, τινὰ δόμων, πόλεως, etc., E.Alc. 553, etc.;ἀπὸ τόπου X.Cyr.3.2.16
; ἀ. τινά drive away, banish him, S.OC93, 1356, etc.; expel (from a society), X.An. 3.1.32; exclude, keep at a distance, Ar.Eq.58; remove,φόβον τινί X. Cyr.4.2.10
; exclude from a thing, Id.HG3.2.31:—[voice] Med., ἀ. τί τινος ward off, avert from him, APl.c.2 ἀ. στρατιήν lead away an army, Hdt.4.92: freq. abs. like ἀπάγω, march, depart,ἐς τὰς Σάρδις Id.1.77
, cf. 5.25, etc.;πυρώσας τὰς Ἀθήνας ἀπελᾷς Id.8.102
; also (sc. ἵππον) ride away, X.Smp.9.7, etc.II [voice] Pass., to be driven away,ἐνθεῦτεν Hdt.5.94
;ἐντεῦθεν εἰς ἄλλον τόπον X.Cyr.1.2.3
;γῆς ἐμῆς πρός τινος S.OC 599
; to be excluded from a thing, ἁπάσης [τῆς στρατιῆς] from the command, Hdt.7.161, cf. X.Cyr.1.2.15;τῆς πολιτείας Lys.18.5
; ; ἀ. τῆς φροντίδος to be far from, Hdt.7.205; ἐς πατέρ' ἀπηλάθην τύχης was barred from [good] fortune on my father's side, E.HF63;ἀ. φιλίας Them.Or.7.90c
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπελαύνω
-
92 μῑσος
μῑσος, τό, Hass, Feindschaft. Auch der verhasste Gegenstand, der Abscheu einflößt; ἔχειν τινός, Jem. hassen; μῖσος ἔχειν πρός τινος, gehasst werden von einem -
93 ἀναστρέφω
ἀναστρέφω fut. ἀναστρέψω LXX; 1 aor. ἀνέστρεψα. Pass. fut. 3 sg. ἀναστραφήσεται Sir 39:3; 50:28; 2 aor. ἀνεστράφην, ptc. ἀναστραφείς; pf. 3 sg. ἀνέστραπται Josh 5:6 (s. στρέφω; Hom.+ in var. mngs.; ins, pap, LXX, TestSol 18:12; TestAsh 6:3; Philo, Joseph.; Just., A I, 53, 3).① to overturn completely, upset, overturn, trans. (Polyb. 5, 9, 3; Ps.-Apollod. 3, 8, 1; Dionys. Hal. 9, 6, 2, all acc. to the mss.) τὶ something τὰς τραπέζας overturn the tables J 2:15 v.l. for ἀνατρέπω (s. Hdb. ad loc.).② to spend time in a locality, stay, live pass. in act. sense ἐν (Pla., Rep. 8, 558a μένειν καὶ ἀ. ἐν; X., Hell. 6, 4, 16; Polyb. 3, 33, 18; Epict. 1, 2, 26; Plut., Fab. 179 [9, 5]; Josh 5:6; Ezk 19:6. Cp. PKatz, JTS 47, ’46, 31) Mt 17:22 v.l.③ to conduct oneself in terms of certain principles, act, behave, conduct oneself, live, pass. in act. but nonliteral sense, ext. of 2 (‘to turn back and forth’) (X. et al.; Polyb. 1, 9, 7; 1, 74, 13 al.; Chion, Ep. 7, 1; Crates, Ep. 35, 2 p. 216 H.; Vett. Val. index; ins, pap; Dssm. B 83, NB 22 [BS 88; 194], LO 264f [LAE 315]; Nägeli 38; Thieme 14; Hatch 136; Pr 20:7; Ezk 22:30; Jos., Ant. 15, 190; Just., A I, 53, 3); always with the kind of behavior more exactly describedⓐ by an adv. (Ael. Dion. ς, 41 ἀμαθῶς ἀναστρέφεσθαι; SIG and OGI indices; Jos., Ant. 19, 72 εὐπρεπῶς) ἁγνῶς (Hatch, op. cit. III 73 Cilic. ins) Hs 9, 27, 2. ἱσχυρῶς καὶ ἀνδρείως ἀ. conduct oneself w. strength and courage 5, 6, 6. καλῶς ἀ. (SIG 717, 95, OGI 322, 8) Hb 13:18. ἀμέμπτως (OGI 323, 5) 1 Cl 63:3; ἀ. … ὁσίως καὶ δικαίως (SIG 800, 20f) 2 Cl 5:6.ⓑ by prep. phrases (X., Ages. 9, 4 ἀ. ἐν μέσαις εὐφροσύναις; EpArist 252; Just., A I, 53, 3 τὰ παλαιά, ἐν οἷς … ἀνεστράφησαν) ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις τῆς σαρκός live in the passions of the flesh=be a slave to physical passion Eph 2:3. ἐν παλαιοῖς πράγμασιν according to ancient (i.e. Israelite) customs IMg 9:1. ἐν τρυφαῖς πολλαῖς Hm 11:12. ἐν πλάνῃ 2 Pt 2:18. ἀ. ἐν οἴκῳ θεοῦ conduct oneself in the household of God 1 Ti 3:15. ἐν φόβῳ ἀ. live in fear 1 Pt 1:17.ⓒ w. adv. and prep. phrase (Simplicius in Epict. p. 24, 16 ἀλύτως ἐν τούτοις ἀναστρεφώμεθα; Jos., Vi. 273) ὁσίως ἀ. ἐν καθαρᾷ διανοίᾳ live in holiness w. a pure mind 1 Cl 21:8.ⓓ w. more than one ἐν in var. mngs. ἐν ἁπλότητι … τοῦ θεοῦ, καὶ οὐκ ἐν σοφίᾳ σαρκικῇ ἀλλʼ ἐν χάριτι θεοῦ ἀνεστράφημεν ἐν τῷ κόσμῳ we have conducted ourselves in the world in sincerity before God, not w. earthly wisdom, but in the grace of God 2 Cor 1:12.—Somewhat as the phrase ἀ. ἐν τῷ κόσμῳ above—i.e. not in the active sense of practicing something—οὕτως ἀ. Hb 10:33 to live in such a way (i.e. amid reproach and affliction) means to be treated in such a way.④ to be involved with someone in close proximity, associate, intr., μετά τινος w. someone (Jos., Ant. 1, 55 μετά; difft. πρός τινος Epict. 4, 1, 116, where the emphasis is placed on personal face-to-face encounter and dealings with another) B 19:6; D 3:9.⑤ to go back to a locality, return, come back, intr. (Appian, Bell. Civ. 5, 51 §215; Polyaenus 1, 48, 1; 8, 12; Crates, Ep. 28, 8 [Malherbe p. 78]; Sus 49 Theod.; Jdth 15:7; 1 Macc 5:8; 10:52, 55 v.l.; Jos., Ant. 7, 226) Ac 5:22; 15:16.—M-M. TW. -
94 συμ-περαίνω
συμ-περαίνω, mit vollenden; ξυμπερᾶναι φροντίδα, Eur. Med. 341, κλεῖϑρα συμπεραίνοντες μοχλοῖς, Or. 1551, d. i. Schlösser mit den Riegeln fest verschließen; τὰ πρὸς ἄλληλα ξυμπερανϑέντα τάχη, Plat. Tim. 39 d; Xen. Cyr. 6, 1, 31; Isocr. 4, 170, nach Bekker für die vulg. διαπερ.; τὴν ἐλευϑερίαν, Plut. Dem. 19; – συμπεραίνεται, in der Logik, es ergiebt sich, folgt daraus. – Med., ἔχϑραν πρός τινος συμπεραίνεσϑαι, Einem von Jemandes Seite Feindschaft zuziehen, Dem. 18, 163.
-
95 κυρεω
1) наталкиваться, натыкаться, встречать(ся), попадатьκ. ἀτιμίης πρός τινος Her. — встречать презрение с чьей-л. стороны;
κ. στυγερᾶς μοίρας Aesch. — столкнуться с ужасной судьбой;γνώμῃ κ. Soph. — угадывать;ἦ καὴ δάμαρτα τήνδ΄ ἐπεικάζων κυρῶ κείνου ; Soph. — правильно ли я полагаю, что это его супруга?2) складываться, обстоятьκαλῶς κυρεῖ Aesch. — (все) обстоит хорошо;
εἰ τάδ΄ εὖ κυρεῖ Soph. — если все в порядке3) случаться, находиться, быть(εἰ κυρεῖ τις πέλας Aesch.)
τοῦτον οἶσθα, εἰ ζῶν κυρεῖ ; Soph. — (не) знаешь ли ты, жив он?;ποῦ μοι γῆς κυρεῖ τῆς Τρῳάδος ; Soph. — в каком же это месте Троады он обретается?4) достигать, получать; aor. обрести, иметь(οἵων τέκνων Her.; μεγίστων ἀγαθῶν Plat.)
κ. τῶν ἐπαξίων Aesch. — получить по заслугам;βίου λῴονος κυρῆσαι Soph. — обрести более счастливую жизнь;δίκης κυρήσας ἀπέθανε Her. — настигнутый возмездием, он умер, но μέ κυρήσας τῆς δίκης Eur. не добившись справедливости5) иметь отношение, касаться(τὰ πρὸς κατηγορίαν κυροῦντα Polyb.)
-
96 ἀχάριστος
A ungracious, unpleasant, : irreg. [comp] Comp., δόρπου ἀχαρίστερον (for - ιστότερον) 20.392; without grace or charm,οὐκ ἀχάριστα λέγειν X.An.2.1.13
;φωνή Epicur.Sent.Vat.75
; - ότερον ἐπιμέλημα a more thankless business, X.Oec.7.37;ἀ. ἐξέτασις D.H.Pomp.1
.II of persons, ungracious, unfavourable, Thgn.841 (- τως Bgk.), Phld.Ir.p.60 W.2 ungrateful, thankless, Hdt.1.90, X.Cyr.1.2.7, Crates Theb. 19, etc.;δῆμος Hdt.5.91
; (lyr.), cf. Med. 659 (lyr.);ἀ. πρὸς τοὺς γονέας X.Mem.2.2.14
; (lyr.); σπείρων εἰς ἀχάριστα sowingin thankless soil, IG14.2012 (Sulp. Max.). Adv.-τως, ἀποπέμψασθαι εὐεργέτας X.An.7.7.23
, cf. Lys.30.6.3 [voice] Pass., unrequited,ἀ. εἶναι τὰ ἀνηλωμένα Lys.21.12
. Adv. οὐκ ἂν ἀχαρίστως μοι ἔχοι πρός τινος thanks would not be refused me by.., X. An.2.3.18.4 Adv. - τως with a bad grace, with an ill will, ἀ. ἕπεσθαι follow sulkily, Id.Cyr.7.4.14;τὰς χάριτας ἀ. χαρίζεσθαι Isoc.1.31
.5 ἀχάριστον, τό, antidote, PGrenf.1.52.1,12 (iii A. D.), Marcell. Empir.20: also ἀχάριστος, ἡ, Alex. Trall.Febr.7.b name of an eyesalve, Cels.6.6.7, Gal.12.749.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀχάριστος
-
97 ἐλαύνω
ἐλαύνω, Il.12.62, etc.: [dialect] Ion. [tense] impf. ἐλαύνεσκον ([etym.] ἀπ-) Hdt.7.119: [tense] fut. ἐλάσω [ᾰ], part.Aἐλάσοντας X.An.7.7.55
codd., cf.D.H.2.36, ([etym.] ἐξ-) Hp.Loc.Hom.46, Nat.Mul.32 ( ἐλάσσω ([etym.] παρ- ) is f.l. in Il.23.427, and ξυνελάσσομεν is subj. in Od.18.39);ἐλάω A.R.3.411
; [dialect] Att. ἐλῶ, ᾷς, ᾷ, inf. ἐλᾶν, also Hdt.1.207, etc., and so Hom. in the resolved formἐλόω Il.13.315
, Od.7.319: inf. ἐλάαν (though this is also inf. [tense] pres., v. infr.) Il.17.496, Od.5.290: [tense] aor. 1 ἤλᾰσα, [dialect] Ep.ἔλᾰσα Il.5.80
,ἔλασσα 18.564
, [dialect] Ion. [ per.] 3sg.ἐλάσασκεν 2.199
: [tense] pf. ἐλήλᾰκα ([etym.] ἀπ-, ἐξ-) X.Cyr.4.2.10, Ar.Nu. 828: [tense] plpf. ἐληλάκειν ([etym.] ἐξ-) Hdt.5.90:— [voice] Med. (v. infr. 1.2), [tense] fut. ἐλάσομαι ([etym.] παρ-) dub. l. in Arr.An.3.30.3: [tense] aor.ἠλασάμην Il.11.682
, rare in [dialect] Att., as Pl.Grg. 484b; [ per.] 3sg.ἤλσατο Ibyc.55
; [dialect] Ep. ἐλάσαιο, -ασαίατο, -ασσάμενος, Od.20.51, Il.10.537, Od.4.637:—[voice] Pass., [tense] fut. ἐλασθήσομαι ([etym.] ἐξ-) D.H.4.9: [tense] aor. ἠλάθην [ᾰ] E.Heracl. 430, Ar.Ec.4; laterἠλάσθην AP7.278
(Arch.), Sammelb. 997 (iv A.D.), ([etym.] ἐξ-, συν-) Plb.8.24.9, 18.22.6, etc. (in Hdt. the Mss. vary between the two forms,ἐξελαθείς 7.165
,ἀπηλάσθησαν 3.54
): [tense] pf.ἐλήλαμαι Od.7.113
, Hdt.7.84 ([etym.] ἐξ-), etc.;ἐλήλασμαι Hp.Mul. 2.133
, Aen.Tact.31.4 (prob.), ([etym.] ἐξ-) Plb.6.22.4, ([etym.] συν-) A.D.Conj.233.30: [tense] plpf.ἠλήλατο Il.5.400
; poet. alsoἐλήλατο 4.135
; [ per.] 3pl. , also ἐληλέδατ', ἐληλέατ', ἐληλάδατ' vv.ll. in Od.7.86.— The [tense] pres. [full] ἐλάω is rare and mainly Poet., imper.ἔλα Pi.I.5(4).38
, A.Fr. 332, E.HF 819, Fr.779.1 (also non-thematic [ per.] 3pl. ([place name] Cos)): inf.ἐλᾶν Canthar.4
, X.HG2.4.32: inf. ἐλάαν as [dialect] Ep.inf.[tense] pres. is freq. in Hom. (v. infr.1.2): part.ἐλάουσα Emp.4.5
: [tense] impf. [ per.] 3pl.ἔλων Od.4.2
, [ per.] 3sg.ἔλαεν A.R.3.872
;ἀπ-έλα X.Cyr.8.3.32
; but ἀπ-ήλαον in Ar.Lys. 1001 is prob. an error for - ήλα'αν, [dialect] Dor. for - ήλασαν:—radic. sense, drive, set in motion, of driving flocks,εἰς εὐρὺ σπέος ἤλασε μῆλα Od.9.237
;κακοὺς δ' ἐς μέσσον ἔλασσεν Il.4.299
; [tense] aor. [voice] Med. ἠλασάμην in act. sense, 10.537, 11.682: freq. of horses, chariots, ships, drive, ἐλάαν (inf. [tense] pres.)ἅρμα καὶ ἵππους 23.334
;ἐς τὴν ἀγορὴν τὸ ζεῦγος Hdt. 1.59
; ἐ. ἵππον ride it, Id.4.64, al.; κέλητας καὶ ἅρματα ἐ. ride and drive, Id.7.86; ἐ. νῆα row it, Od.12.109, etc.; στρατὸν ἐ. Pi.O.10(11).66, Hdt. 1.176, 4.91, etc.b with acc. omitted, intr., go in a chariot, drive, μάστιξεν δ' ἐλάαν (sc. ἵππους ) he whipped them on, Il.5.366, al., cf. S.El. 734, 739; βῆ δ' ἐλάαν ἐπὶ κύματα he drove on over the waves, Il. 13.27; διὰ νύκτα ἐλάαν travel the night through, Od.15.50; ἐς τὸ ἄστυ ἐ. drive into the city, Hdt.1.60; ἐπὶ ζευγέων ἐ. ib. 199; ride, Id.7.88, X.Eq.Mag.3.9, etc.; ἐλῶν ἐς Θρηΐκην marching.., Hdt.9.89, etc.; row,μάλα σφοδρῶς ἐλάαν Od.12.124
; ἐλαύνοντες rowers, 13.22, etc.c in this intr. sense, it sts. took an acc. loci, γαλήνην ἐλαύνειν to sail the calm sea, i.e. over it, 7.319; so τὰ ἕσπερα νῶτ' ἐ. E.El. 731 (lyr.); also ἐλαύνειν δρόμον run a course, Ar.Nu.28;ὁδόν D.P. 586
.d [voice] Pass., [ νηῦς] ἐλαυνομένη a ship under way, Od.13.155 (butπλοῖα ὑπὸ σκληρῶν ἀνέμων ἐλαυνόμενα Ep.Jac.3.4
); τὰ κατάντη ἐλαύνεσθαι, of horses, to be ridden on steep ground, X.Eq.Mag.8.3.2 drive away, carry off, in Hom. of stolen cattle or horses,βοῶν ἀρίστας Od.12.353
;ἵππους Il.5.236
;ἐ. ὅ τι δύναιντο X.HG4.8.18
:—[voice] Med., Od.4.637, 20.51;ῥύσι' ἐλαυνόμενος Il.11.674
, etc.3 drive away, expel,ἐ. [τινὰ] ἐκ δήμου 6.158
;ἄνδρας ἀπ' Οἰνώνας Pi.N.5.16
: freq. in Trag.,ἐ. τινὰ γῆς E.Med.70
; μύσος, μίασμα ἐ., A.Ch. 967 codd., Eu. 283 ([voice] Pass.), cf. S.OT98; ἄγος ἐ.,= ἀγηλατέω, Th.1.126;ἐ. λῃστάς Ar.Ach. 1188
, etc.:—[voice] Pass.,γῆν πρὸ γῆς ἐλαύνομαι A.Pr. 682
.4 drive (to extremities), persecute, plague, οἵ μιν ἄδην ἐλόωσι.. πολέμοιο who will harass him till he has had enough of war, Il.13.315; ἔτι μέν μίν φημι ἄδην λάαν κακότητος I think I shall persecute him till he has had enough, Od.5.290;θεὸς ἐλαύνει πόλιν S.OT28
;Ἰωνίαν ἤλασεν βίᾳ A.Pers. 771
; ;σὺ δ' ἀπειλεῖς πᾶσιν, ἐλαύνεις πάντας Id.21.135
, cf. 173:—[voice] Pass.,ἐλαυνομένων καὶ ὑβριζομένων Id.18.48
;λύπῃ πᾶς ἐλήλαται κακῇ S.Aj. 275
;κακοῖς πρός τινος E.Andr.31
;ὑπ' ἀνάγκης καὶ οἴστρου Pl.Phdr. 240d
;τὴν ψυχὴν ἐρωτικῇ μανίᾳ Ael.NA14.18
; ἐλαύνεσθαι τὴν γνώμην to be out of one's mind, Philostr.VS2.27.5.5 = βινέω, Ar.Ec.39, Pl. Com.3.4.6 intr. in expressions like ἐς τοσοῦτον ἤλασαν they drove it so far (where πρᾶγμα must be supplied), Hdt.5.50;ἐς πᾶσαν κακότητα Id.2.124
; εἰς κόρον ἐλαύνειν push matters till disgust ensued, Tyrt.11.10; εἰς ἴσον (sc. τισί) Onos.Praef.4: hence, push on, go on,ἐγγὺς μανιῶν E.Heracl. 904
(lyr.); ἔξω τοῦ φρονεῖν Id.*ba. 853; πόρρω ἐ. σοφίας go far in.., Pl.Euthphr.4b, cf. Grg. 486a, X.Cyr.1.6.39.2 strike with a weapon, but never with a missile,τὸν σκήπτρῳ ἐλάσασκεν Il.2.199
;ξίφει ἤλασε κόρσην 5.584
;κόρυθος φάλον ἤλασεν 13.614
; ὀδόντας ἐ. knock out, A.R.2.785: c. dupl. acc., τὸν μὲν.. μεταδρομάδην ἔλασ' ὦμον him he struck on.., Il. 5.80; χθόνα δ' ἤλασε παντὶ μετώπῳ struck earth with his forehead, of a falling man, Od.22.94: c. acc. cogn., inflict a wound,οὐλὴν τήν ποτέ με σῦς ἤλασε 21.219
:—[voice] Pass., c. acc.νῶτον ὄπισθ' αἰχμῇ δουρὸς ἐληλαμένος Tyrt.11.20
;ἐλαύνεται εἰς τὸν μηρόν Luc.Tox.61
.3 strike one thing against another,πρὸς γῆν ἐ. κάρη Od.17.237
; of weapons, drive through,διαπρὸ χαλκὸν ἔλασσε 22.295
; [δόρυ] διὰ στήθεσφιν ἔλασσε Il.5.57
, cf. 20.269;ἤλασε Λυγκέος ἐν πλευραῖσι χαλκόν Pi.N.10.70
:—[voice] Pass., go through, Il.4.135, 13.595; to be fixed in, ;διὰ [σφονδύλου] διαμπερὲς ἐληλάσθαι Pl.R. 616e
.III metaph.,1 beat out metal, forge,ἀσπίδα.. ἣν ἄρα χαλκεὺς ἤλασεν Il.12.296
; πέντε πτύχας ἤλασε beat out five plates, 20.270; περὶ δ' ἕρκος ἔλασσε κασσιτέρου make a fence of beaten tin (with a play on signf. 2), 18.564; εὐνὴ Ἡφαίστου χερσὶν ἐληλαμένη χρυσοῦ a bed of beaten gold, Mimn.12.6; σίδηρος λεπτῶς ἐληλ. Plu.Cam.41.2 draw a line of wall, trench, etc.,ἀμφὶ δὲ τάφρον ἤλασαν Il.7.450
;ἀμφὶ δὲ τεῖχος ἔλασσε πόλει Od.6.9
;σταυροὺς δ' ἐκτὸς ἔλασσε 14.11
;τοῖχοι ἐληλέατ' 7.86
; τεῖχος τοὺς ἀγκῶνας ἐς τὸν ποταμὸν ἐλήλαται the wall has its angles carried down to the river, Hdt.1.180, cf. 185, 191; ἐληλαμέναι πέρι πύργον having a wall built round, A.Pers. 872 (lyr.); ὄγμον ἐλαύνειν work one's way down a ridge or swathe in reaping or mowing, Il.11.68;ἐ. αὔλακα Hes. Op. 443
; ἀμπελίδος ὄρχον ἐ. to draw a line of vines, i.e. plant them in line, Ar.Ach. 995: generally, plant, produce,ἐλᾷ τέσσαρας ἀρετὰς αἰών Pi.N.3.74
.3 κολῳὸν ἐλαύνειν prolong, keep up the brawl, Il. 1.575.4ἐξ ὄσσων ἐς γαῖαν ἐ. δάκρυ E.Supp.96
. -
98 ἔνδοξος
A held in esteem or honour, of high repute, πρός τινος by one, X.Oec.6.10 codd. ([comp] Sup.);- ότατοι ποιηταί Id.Mem.1.2.56
; πόλις -οτέρα εἰς τὰ πολεμικά ib.3.5.1; νέοι πλούσιοι καὶ ἔ. Pl.Sph. 223b;μὴ πλουσιώτερος ἀλλ' -ότερος Isoc.1.37
;ὀλίγοι καὶ ἔ. ἄνδρες Arist.EN 1098b28
, cf. Epicur.Sent.7, etc.2 of things, notable,πράγματα Aeschin.3.231
, cf. Diod.Com.2.21; generally approved, τὸ καλόν, = τὸ ἔ., Epicur.Fr. 513; glorious,ταφαί Plu.Per.28
;ἡδὺ καὶ ἔ. καὶ ὠφέλιμον Id.2.99f
. Adv. - ξως, freq. in Inscrr., SIG442.7 (Erythrae, iii B. C.), etc., cf. Vit.Philonid.p.12C., Plu.Alc.1, etc.: [comp] Comp.-οτέρως, τὰ ἔνδοξα ἐ. λέγειν Hermog.Id.1.9
; also στῆλαι ἔχουσαι ἐπιγραφὰς -ξως conspicuously placed, Sammelb.6152.22 (i B. C.): [comp] Sup.-ότατα, ἐβουλεύσασθε D.18.65
.II resting on opinion, probable, generally admitted, ἔ. τὰ δοκοῦντα πᾶσιν ἢ τοῖς πλείστοις ἢ τοῖς σοφοῖς, opp. to what is necessarily true ([etym.] τὰ πρῶτα καὶ ἀληθῆ), Arist. Top. 100b21, cf. EN 1145b5, Rh. 1355a17, al.; ἡ ἔ. διδασκαλία popular teaching, Gal.2.247.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔνδοξος
-
99 χαίρω
χαίρω, fut. χαιρήσω, Il. 20, 363, u. im Att. geläufig, aor. ἐχάρην, Hom. u. Folgde, χαρείη Il. 6, 481, χαρέντες 10, 451; perf. mit Präsensbdtg κεχάρηκα, bes. Her.; u. davon syncop. part. κεχαρηώς, ότος, Il. 7, 312; Hes. frg. 49; gew. κεχάρημαι, partic. κεχαρημένος, H. h. 6, 10; auch κέχαρμαι, κεχαρμένος, Eur. Cycl. 367 Troad. 529 u. öfter; aor. 1. med. ἐχηράμην, nur ep., χήρατο Il. 14, 270, χηράμενος Leon. Tar. 65 (VII, 198); vgl. Plut. Rom. 17, Opp. Cyn. 1, 508. 533; aor. 2. κεχάροντο, κεχάροιτο u. κεχαροίατο, Hom., woran sich auch das reduplicirte fut. κεχαρησέμεν Il. 15, 98 u. κεχαρήσεται Cd. 23, 266 schließt; bei Sp. auch χαρήσομαι üblich; der aor. act. ἐχαίρησα findet sich bei Plut. Lucull. 25; vgl. Lob. Phryn. 740; dagegen war das praes. χαίρομαι ein berüchtigter Barbarismus, Ar. Pax 291, vgl. Schol. – Sich freuen, vergnügt, fröhlich sein; Hom. oft mit dem Zusatze ϑυμῷ u. ἐν ϑυμῷ, auch φρεσὶν ᾗσιν, Il. 13, 609; φρένα 6, 481, sich im Herzen, von Herzen freuen; Od. 8, 28 ist χαῖρε νόῳ, er freu'te sich im Herzen, so Viel wie im Stillen, er äußerte seine Freude nicht; vgl. ἐν ϑυμῷ, γρηῦ, χαῖρε, καὶ ἴσχεο 22, 411; Ggstz δακρύεσϑαι Aesch. Spt. 796, λυπεῖσϑαι Eur. I. A. 31, wie Plat. Gorg. 498 a; ἐχάρη τε καὶ ἥσϑη Her. 7, 101; – τινί, sich worüber freuen, sein Vergnügen, Wohlgefallen woran haben, χαίρουσι δέ τ' ἀνέρες ἄγρῃ Od. 22, 306; χαῖρε δὲ τῷ ὄρνιϑι Il. 10, 277; vgl. 7, 312. 24, 706 Od. 2, 35. 249. 3, 52. 13, 358. 18, 117; Hes. O. 360; Soph. El. 1335 Trach. 761 O. R. 596. 1070; εὐπραγίᾳ Pind. P. 7, 18, vgl. 10, 36 Ol. 2, 72; Aesch. Ag. 1211; Eur., z. B. ἡδοναῖς κεχαρημένον I. A. 200, wie in Prosa, τῷ καταμανϑάνειν χαίροντες Plat. Rep. V, 475 d; Dem. 11, 9 u. sonst. – So auch übertr., sich womit genügen lassen, womit zufrieden gestellt sein, u. übh. gern haben, lieben, z. B. von einer Pflanze, χαίρει ὑφάμμοις χωρίοις, sie liebt etwas sandige Gegenden, Theophr. – Bei den Att. gew. ἐπί τινι, wie Eur. ἐπὶ τοῖς ἐμοῖς χαίρεις κακῶς πράσσουσι δεσπόταις, Bacch. 1032; u. in Prosa, Plat. Legg. V, 739 d Xen. Mem. 2, 6,35. – Auch ἔν τινι, Soph. Trach. 1109 u. Sp., wie Antp. Sid. 28 (IX, 72); auch in Prosa, Plat. Rep. X, 603 c. – Seltener c. accus., vgl. Valck. Hipp. 339; χαίρει δέ μιν ὅςτις ἐϑείρει Il. 21, 147, wo Andere μιν von ἐϑείρει abhangen lassen; χαίρω δέ σ' εὐτυχοῦντα Eur. Rhes. 390 (s. weiter unten); ταὐτὰ χαίρειν τοῖς πολλοῖς Dem. 18, 192. – C. partic., χαίρω ἀκούσας, ich freue mich zu hören, höre gern, Il. 19, 185; χαίρουσιν βίοτον νήποινον ἔδοντες Od. 14, 177; vgl. Hes. O. 55; Valck. Her. 7, 216; Soph. Trach. 292; Pind. N. 8, 78; χαίρεις ὑβρίζουσ' εἰς ἐμέ Eur. Hec. 1257; χαίρω φειδόμενος, ich freue mich der Sparsamkeit, Ar. Plut. 247; χαίρεις ϑωπευόμενος Equ. 1112, vgl. Eccl. 228; ἐγὼ τοῖς καλῶς ἐρωτῶσι χαίρω ἀποκρινόμενος, ich antworte gern, Plat. Prot. 118 d; so 158 a u. öfter; vgl. noch Soph. 259 c Euthyd. 288 b Crat. 400 e Apol. 11 c. – Spätere brauchten auch acc. c. partic. statt inf., χαίρω σε ἐληλυϑότα, ich freue mich, daß du gekommen bist, s. Valck. Phoen. 711; τοὺς εὐσεβεῖς ϑεοὶ ϑνήσκοντας οὐ χαίρουσιν Eur. Hipp. 1340. – In diesen Vrbdgn nimmt es auch, wie φιλέω, die Bdtg »pflegen«, »gewohnt sein« an, Antiphan. bei Ath. IV, 169 f. – Es folgt auch ὅτι, Pind. N. 5, 16 u. Folgde; οὕνεκα Od. 8, 205. – Οὐ χαιρήσεις ist ein milderer Ausdruck statt es soll dir übel bekommen, es soll dich schwer gereuen, οὐδέ τιν' οἴω Τρώων χαιρήσειν, ich meine, es soll sich kein Troer freuen, es soll allen übel bekommen, Il. 20, 363; οὐ χαιρήσετον Ar. Equ. 235, vgl. Plut. 64; s. auch das unten über das partic. Gesagte. – Der imperat. χαῖρε ist eine sehr gebr. Form des Segenswunsches u. Grußes, Freude dir, schon bei Hom., auch im dual. u. plur. χαίρετον, χαίρετε; verstärkt οὖλέ τε καὶ μέγα χαῖρε, Od. 24, 402; χαῖρε, γυνή, φιλότητι, gedeihe dir die Umarmung zum Heil, 11, 248; bes. beim ersten Zusammentreffen als Bewillkommnung, sei gegrüßt, Il. 9, 197 Od. 13, 229; so Pind. u. Tragg., Aesch. Pers. 152 Ag. 22. 494. 524 u. öfter, wie Soph. u. Eur., u. in Prosa; auch beim Abschiede, lebe wohl, Od. 5, 205, Aesch. Pers. 826 Eum. 745; u. in Prosa, Plat. Phaed. 116 c; χαίρειν καταξιῶ, wie valere iubeo, Aesch. Ag. 558; Soph. Ai. 850 u. öfter; χαίρειν προςαγορεύω Ar. Plut. 322; so auch χαίρειν λέγω, προςειπών τινα χαίρειν, Einem den Gruß χαῖρε ertheilend, ihn mit dem Gruße bewillkommnend, Xen. Mem. 3, 13, 1. – Zu Anfang der Briefe stand gew. der inf. allein, z. B. Ξενοφῶν Γρύλλῳ χαίρειν, sc. λέγει, Xenophon entbeut dem Gryllus seinen Gruß, wie Xenophon Gryllo salutem. – Daran reiht sich, bes. bei der dritten Person χαιρέτω, der Ausdruck der Geringschätzung u. Verachtung u. des von sich Weisens, weg damit, zum Henker damit u. vgl., also gleichbedeutend mit ἐῤῥέτω, Her. 4, 96; χαιρέτω βουλεύματα τὰ πρόσϑεν Eur. Med. 1044; χαιρόντων πόνοι Herc. fur. 575; vgl. noch Plat. Conv. 199 a; so auch χαίροιτε ἡμῖν, Anacr. 23, 10. Dah. χαίρειν ἐᾶν od. κελεύειν, einer Person od. Sache Lebewohl sagen, ihr entsagen, sie gut sein lassen, nicht danach fragen, sie vernachlässigen, od. stärker, sie verwünschen, s. Valck. zu Her. 9, 41 u. zu Eur. Hipp. 133, wie Schäf. mel. p. 34; vgl. Plat. Prot. 347 e Phaedr. 230 a Gorg. 458 b; τὴν αὐλητρίδα χαίρειν ἐᾶν Conv. 176 e; τὸ διαῤῥιπτεῖν εἴα χαίρειν Xen. An. 7, 3,23; χαίρειν ταύτην τὴν εὐδαιμονίαν κελεύω Cyr. 7, 5,42. So auch πολλὰ χαίρειν εἰπεῖν τινι, μακρὰν χαίρειν φράσαι τινί u. ä. Vielleicht ist so Soph. Ai. 112 χαίρειν, Ἀϑάνα, τἄλλ' ἐγώ σ' ἐφίεμαι zu nehmen, wo Andere, wie Lob., es zu stark findend, χαίρειν durch contentam esse übersetzen; τὴν σὴν Κύπριν πόλλ' ἐγὼ χαίρειν λέγω Eur. Hipp. 113; πολλὰ εἰπόντα χαίρειν τῷ ἀληϑεῖ Plat. Phaedr. 272 e; Phaed. 64 c; τὰ δ' ἄλλα ἐπιτηδεύματα χαίρειν χρὴ προςαγορεύειν Legg. VI, 771 a. – Das partic. χαίρων ist = froh, freudig, Hom. öfter; Her. gew. so κεχαρηκώς; in Vrbdgn mit andern Zeitwörtern durch gern, willig zu übersetzen; aber χαίρων ἀπαλλάττει ist = er kommt glücklich, ungestraft, wie wir sagen »mit heiler Haut«, »mit blauem Auge« davon, Her. 3, 69. 9, 106; οὐδὲ χαίρων ταῦτα τολμήσει λέγειν Ar. Ach. 537; οὔτι χαιρήσων Vesp. 185; Ran. 843; Soph. O. R. 363 οὔ τι χαίρων δίς γε πημονὰς ἐρεῖς; Ant. 755 Phil. 1283; χαίροντα πρός τινος ἀπαλλάττειν Her. 9, 106; τοῦτον οὐδεὶς χαίρων ἀδικήσει, nicht ungestraft, Plat. Gorg. 510 d; Xen. An. 5, 6,32; εἰ χαίρων ἀπαλλάξει Dem. 24, 153; οὐ χαίρων ἀπαλλάξεις, du sollst nicht ungestraft davon kommen, sollst übel wegkommen; Sp., wie οὐ χαίροντες ἄπιτε Luc. Tim. 34. – Aber ἑρπέτω χαίρουσα ist so viel wie χαιρέτω, sie mag gehen, Soph. Trach. 816. – Τὸ χαῖρον ist auch = die Freude, vgl. Schäf. zu D. Hal. de C. V. p. 205.
-
100 κλύω
κλύω, impf. ἔκλυον, mit der Bdtg des aor., dazu imper. κλῠϑι u. κλῠτε (wie von κλῠμι, in allen anderen Formen ist υ kurz), u. mit hom. Reduplication auch κέκλυϑι, κέκλυτε; – 1) hören, vernehmen; ϑεοῦ δέ τιν' ἔκλυον αὐδήν Od. 14, 89; τί ποτ' αὖ κινάϑισμα κλύω Aesch. Prom. 124; φϑέγμα 590 u. öfter; κλύεις τὰ πραχϑέντα 686; βοάν Eur. Med. 135; ὦ πόλις Ἄργους, κλύεϑ' οἷα λέγει Ar. Plut. 601; – c. gen. der Person, οὐκ ἔκλυον αὐδήσαντος, ich hörte ihn nicht reden, Il. 10, 47, vgl. Od. 4, 505; π ῶς οὐ κλύω τῆς οἰστροδινήτου κόρης Aesch. Prom. 591, vgl. 826; – c. gen. der Sache, ϑεὰ δέ μευ ἔκλυεν αὐδῆς Od. 10, 311; κλύετ' ἐμᾶς κλύετ' αὐδᾶς Eur. Bacch. 576; καλεῖς δὲ τοῠ κλύειν ϑέλων; Ar. Av. 407; δεινὸς μὲν ὁρᾶν, δεινὸς δὲ κλύειν Soph. O. C. 141; erfahren, vernehmen, c. acc., κέκλυτέ μευ, Τρῶες, μῦϑον Ἀλεξάνδροιο Il. 3, 86, ἅ'κ τῶνδε δράσω, ταῦτα χρὴ κλύειν ἐμοῦ Soph. O. R. 235; – das praes. in perf. -Bdtg, erfahren, gehört haben, ὃν κλύεις ἴσως τῶν Ἡρακλείων ὄντα δεσπότην ὅπλων Phil. 261, öfter bei Tragg. – 2) anhören, erhören; theils absolut, Hom. u. A., theils c. gen., κέκλυτέ μευ Il. 8, 5, κλῠϑί μευ ἀργυρότοξε Il. 1, 37; κλῠτ' ἐπεὶ εὔχομαι Pind. Ol. 14, 5; οἱ δ' ἄρα τοῠ μάλα μὲν κλύον ἠδ' ἐπίϑοντο Il. 15, 300; ὅς κε ϑεοῖς ἐπιπείϑηται, μάλα τ' ἔκλυον αὐτοῦ 1, 218; auch κέ κλυτέ μευ μύϑων, hört auf meine Worte, Od. 10, 189; ϑεὰ δέ οἱ ἔκλυεν ἀρῆς 4, 767; οἴακος εὐϑυντῆρος ὑστάτου νεὼς ἄγαν καλῶς κλύουσα Aesch. Suppl, 698; Soph. öfter. – Auch c. dat., καί τ' ἔκλυες ᾡ κ' ἐϑέλησϑα, auf wen du willst, Il. 24, 335; οἱ δὲ ϑυγατρὶ φίλῃ μάλα μὲν κλύον ἠδ' ἐπίϑοντο Hes. Theog. 474; bes. κλῠτέ μοι, Od. 6, 239; es schwankt nicht selten die Lesart zwischen κλῠϑί μευ u. κλῠϑί μοι; Bekk. zieht die erstere im Hom. vor; vgl. noch εὐχομένῳ μοι κλῦϑι Theogn. 13, wie Crat. Theb. 6 ( App. 47). – Allgemein, durch die Sinne wahrnehmen, κλῠϑι ἰδὼν ἀΐων τε Hes. O. 9. Dah. auch = erfahren, inne werden, Od. 6, 185. – Bei den Tragg. wie ἀκούω, sich hören lassen, genannt werden, κακῶς κλύειν πρός τινος, male audire ab aliquo, von Einem gescholten, geschmäht werden, Soph. El. 524, wie Trach. 718; εὖ κλύειν, Aesch. Ag. 415; vgl. κλύειν δικαίως μᾶλλον ἢ πρᾶξαι ϑέλεις Eum. 408; κακῶς κλύοντι καὶ κακῶς πεπραγότι Eur. Alc. 961; κλύειν ἄναλκις μᾶλλον ἢ μιαιφόνος Aesch. Prom. 870. – Verwandt ist vielleicht κλέω, ein Gerücht verbreiten, wie κλύω, es vernehmen.
См. также в других словарях:
προς — πρός ΝΜΑ, επικ. τ. προτί, κρητ. τ. πορτί, αργείος τ. προτ(ί), παμφυλιακός τ. περτ(ί), αιολ. τ. πρές Α (πρόθεση, κύρια, μονοσύλλαβη, η οποία, γενικά, συντάσσεται με γενική, δοτική και αιτιατική και δηλώνει την από τόπου κίνηση, τη στάση σε τόπο… … Dictionary of Greek
γίνομαι — (AM γίγνομαι και γίνομαι) 1. δημιουργούμαι, αποκτώ ζωή, υπόσταση 2. (για γεωργικά προϊόντα) παράγομαι 3. συμβαίνω, πραγματοποιούμαι 4. καθίσταμαι, αποβαίνω 5. είμαι, υπάρχω 6. (για αριθμητικά ποσά) προκύπτω, εξάγομαι από πράξεις ή υπολογισμό 7.… … Dictionary of Greek
нѣкыи — (> 2000) мест. неопр. 1. Какойто, некий; некоторый: ˫ако се нѣ при коѥмь зъданѣ съсѹдѣ. малѹ нѣкакѹ влагѹ имѹштѫ. аште въложиши || ѹгль огньнъ. исѹшѧѥть и пожьжеть влагѹ (τινος) Изб 1076, 208–208 об.; Болѧринѹ нѣкоѥмɤ || въ гнѣвѣ велицѣ сѹщɤ ѿ … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
ακούω — (Α ἀκούω) (νεοελλ. και ακούγω) 1. έχω την αίσθηση τής ακοής, αντιλαμβάνομαι με το αισθητήριο τής ακοής 2. αντιλαμβάνομαι κάτι με το αφτί, φθάνει στα αφτιά μου κάποιος ήχος 3. πληροφορούμαι, μαθαίνω κάτι άμεσα ή έμμεσα, γνωρίζω, «φθάνει κάτι στ’… … Dictionary of Greek
θνήσκω — (ΑΜ θνῄσκω και θνήσκω, Α και [απο]θνήσκω και επιγρ. θνείσκω, αιολ. τ. θναίσκω, δωρ. τ. θνασκω) 1. αποθνήσκω, πεθαίνω, αποβιώνω, εκπνέω, παύω να είμαι στη ζωή από φυσικό ή βίαιο θάνατο 2. (η μτχ. αορ. β ως επίθ.) θανών, ούσα, όν ο νεκρός, ο… … Dictionary of Greek
χειρ — η / χείρ, χειρός, ΝΜΑ, και χείρα Ν, και αιολ. τ. χήρ Α 1. το χέρι 2. (ιδίως) το άκρο χέρι 3. συνεκδ. το άτομο τού οποίου το χέρι έκανε κάτι (α. «χειρ Χριστόδουλου Καλλέργη» ο εικονογράφος Χριστόδουλος Καλλέργης β. «χειρ δ ὁρᾷ τὸ δράσιμον», Αισχύλ … Dictionary of Greek
παρά — Πολιτεία της βορειοκεντρικής Βραζιλίας· βρέχεται από τον Ατλαντικό ωκεανό στα Α και συνορεύει με τη Γουιάνα και τη Σουρινάμ στα Β, με τις ομόσπονδες πολιτείες Μαρανιάν στα Α, Γκόιας στα ΝΑ και Μάτο Γκρόσο στα Ν, με τον Αμαζόνιο στα Δ, και με τα… … Dictionary of Greek
πίπτω — ΝΜΑ και αιολ. τ. πίσσω Α ρίχνω τον εαυτό μου κάτω, πέφτω (α. «αὐτὸν πρηνέα δὸς πεσέειν», Ομ. Ιλ. β. «βάρβαροι γυναῑκες, οὕτως ἐκπεπληγμέναι φόβῳ πρὸς πέδῳ πεπτώκατ », Ευρ). νεοελλ. (η μτχ. αρσ. πληθ. αόρ. ως ουσ.) οι πεσόντες οι νεκροί σε πεδία… … Dictionary of Greek
φεύγω — ΝΜΑ, και φεόγω Α 1. τρέπομαι σε φυγή, απομακρύνομαι γρήγορα κυρίως από φόβο ή επειδή μέ καταδιώκουν (α. «μόλις τόν είδε με το πιστόλι έφυγε» β. «βῆ φεύγων ἐπὶ πόντου», Ομ. Ιλ.) 2. αναχωρώ (α. «έφυγαν για ταξίδι τού μέλιτος» β. «Κῡρος μὲν τέθνηκεν … Dictionary of Greek
εύνοια — η (ΑΜ εὔνοια, Α ιων. τ. εὐνοίη, ποιητ. τ. εὐνοΐη) ευνοϊκή διάθεση, ευμένεια, ευμενές ενδιαφέρον για κάποιον, υψηλή προστασία κάποιου από ευμενή διάθεση (α. «βεβαιότερος δ ὁ δράσας τὴν χάριν ὥστε ὀφειλομένην δι᾿ εὐνοιας ᾦ δέδωκε σῴζειν»… … Dictionary of Greek
πους — Όρος που δηλώνει τη μετρική μονάδα των ελληνικών και λατινικών στίχων. Διακρίνουμε στους π. μία άρση (ισχυρή συλλαβή, συνήθως μακρά, στην οποία πέφτει ο ρυθμικός τόνος) και μία θέση (ασθενή συλλαβή). Η βραχεία συλλαβή (υ) υπολογιζόταν ως μετρική… … Dictionary of Greek