-
1 χρυσεία
-
2 χρυσεῖα
-
3 χρυσεία
χρῡσείᾱ, χρύσεοςgolden: fem nom /voc /acc dual (epic)χρῡσείᾱ, χρύσεοςgolden: fem nom /voc sg (attic epic doric aeolic)——————χρῡσείᾱͅ, χρύσεοςgolden: fem dat sg (attic epic doric aeolic) -
4 χρυσείᾳ
Βλ. λ. χρυσεία -
5 χρύσεια
χρύ̱σεια, χρύσεοςgolden: neut nom /voc /acc pl (epic) -
6 τάλαντον
τάλαντον, τό, 1) die Waage, im plur. auch die Waagschaalen; χρύσεια πατὴρ τίταινε τάλαντα, Il. 8, 69. 22, 209, wie γνῶ γὰρ Διὸς ἱρὰ τάλαντα, 16, 658; ἐπὴν κλίνῃσι τάλαντα Ζεύς, 19, 223, vgl. 12, 433, ὥςτε τάλαντα γυνὴ χερνῆτις ἀληϑής, ἥτε σταϑμὸν ἔχουσα καὶ εἴριον ἀμφὶς ἀνέλκει ἰσάζουσα; also immer im plur., wie Aesch. τάλαντα βρίσας οὐκ ἰσοῤῥόπῳ τύχῃ, Pers. 338, der auch den sing. hat, ζυγὸν ταλάντου, Suppl. 803; Ar. Ran. 796; sp. D., τάλαντα δίκης, Diotim. 2 (VI, 267); τύχης σφαλεροῖσι ταλάντοις, Agath. prooem. – 2) das Gewogene, u. zwar – a) ein bestimmtes Gewicht; bei Hom. stets vom Golde, ἕκαστος χρυσοῖο τάλαντον ἐνείκατε τιμήεντος, Od. 8, 393, sonst im plur., χρυσοῦ δὲ στήσας δέκα πάντα τάλαντα, Il. 19, 247. 24, 232 u. öfter, Od. 4, 129; χρύσεια τάλαντα, Theocr. 8, 53; auch ἀργυρίου τάλαντα, Her. 7, 28; – später in Griechenland ein wirkliches Handelsgewicht, 53 Pfund 22 Loth 2 Quentchen, in Alexandria aber 125 Pfund betragend. So kommt es zuerst bei Her. 2, 180. 6, 97 vor. – b) eine bestimmte, jenem Gewicht ursprünglich entsprechende Geldsumme, deren Werth zu verschiedenen Zeiten u. in den verschiedenen griechischen Staaten verschieden war; das attische Talent, das gebräuchlichste, welches gewöhnlich gemeint ist. wenn keine bes. Bestimmung dabei steht, betrug 60 Minen, 1375 Thlr.; vgl. über die andern Boeckh Ath. Staatsh. I p. 15 ff.; Ar. u. in Prosa überall. – c) das Zugewogene, Zugetheilte, vom Schicksal Verhängte, vgl. Jac. A. P. p. 945.
-
7 κύπελλον
κύπελλον, τό (eigtl. dim. von κύπη), eine Art Becher, Pokal, ohne Henkel, noch Hesych.; vgl. Ath. XI c. 65 p. 482 e ff., der es von κυφός ableitet; Il. 1, 596; χρύσεια, 3, 248 u. öfter; κύπελλα οἴνου πινέμεναι, ib. 345 u. öfter; Ion bei Ath. XI, 501 f u. sp. D.; Milchgefäß, Qu. Sm. 6, 345. – Nach Ath. XI, 483 a bei den Syrakusiern τὰ τῆς μάζης καὶ τῶν ἄρτων ἐπὶ τῆς τραπέζης καταλείμματα.
-
8 ἐπι-τίθημι
ἐπι-τίθημι (s. τίϑημι), 1) daraufsetzen, -legen, -stellen, κρατὶ κυνέην, ἐπιϑήσει φάρμακα, wird Heilmittel auflegen, Il. 4, 190, κεφαλῇ δ' ἐπέϑηκε καλύπτρην, einen Schleier auf den Kopf, Od. 5, 232; τύμβον τε χῶσον κἀπίϑες μνημεῖά μοι Eur. I. T. 702; στήλην λίϑου ἐπέϑηκαν Her. 7, 183; ὀϊστόν, einen Pfeil auflegen, 5, 105; öfter τινί τι, Thuc. 7, 36; Xen. Oec. 17, 9; ζυγά τινι Cyr. 3, 1, 27; mit der Präposition, ἐπὶ πυρᾶς ἐπιϑέντες τὸν νεκρόν Thuc. 2, 52; ἀσκοὺς ἐπὶ τῶν ὄνων Her. 2, 121, 4; – c. gen., τινὰ λεχέων, Jem. auf das Lager legen, Il. 24, 589; – ἐπὶ τὰ στέρνα τὴν κεφαλήν, Xen.; – bes. – a) Speisen aufsetzen, auftragen, εἴδατα πόλλ' ἐπιϑεῖσα, oder richtiger: hinzusetzend, noch dazu auftragend, Od. 1, 140, vgl. ἐπὶ δέ σφι τίϑει χρύσεια κάνεια 10, 355. vom Opfer, ἐπὶ μηρία ϑέντες Ἀπόλλωνι κλυτοτόξῳ, eigtl. auf den Altar legen, opfern, 21, 267; οὐδ' ἂν ϑύσαιμ' οὐδ' ἂν σπείσαιμ' οὐδ' ἐπιϑείην λιβανωτόν Ar. Nub. 425; λιβανωτὸν ἐπιτιϑείς Vesp. 96; Antiph. 1, 18. – b) ὄνομα, einen Ramen beilegen, geben, Plat. Conv. 205 b Crat. 424 d. – c) Strafe u. ä. auflegen, σοὶ δὲ ϑωὴν ἐπιϑήσομεν Od. 2, 192; χαλεπὴν ἀμοιβήν Hes. O. 332; αἵματος δίκην Eur. Or. 500; δίκην, ζημίαν τινί, ἄποινα, Her. 1, 144. 4, 43. 9, 120; Xen. Cyr. 1, 2, 2 u. A.; δίκην Plat. Critia. 106 b u. öfter; ἐπὶ πᾶσι τάξεις καὶ ζημίας Legg. VII, 823 c; τιμω ρίαν ὑπὲρ ὧν τοὺς ἄλλους ἠδικουν ἐπέϑηκαν Dem. 60, 11; Sp., wie Plut. Fab. Max. 9 u. öfter; μισϑόν τινι Pol. 5, 18, 8. – So Unglück, Schmerzen auferlegen, zu Theil werden lassen, in tmesi, ϑήσειν γὰρ ἔτ' ἔμελλεν ἐπ' ἄλγεά τε στοναχάς τε Τρωσί Il. 2, 39; οἷσιν ἐπὶ Ζεὺς ϑῆκε κακὸν μόρον, über die er verhängte, 6, 357; ἀνάγκην Xen. Lac. 10, 7. – d) τέλος μύϑῳ ἐπιϑήσεις, der Erzählung ein Ziel setzen, sie in Erfüllung gehen lassen, Il. 19, 107. 20, 369, wie Isocr. 6, 77; übh. ein Ende machen, beendigen, τῷ μύϑῳ τέλος οὐκ ἐπέϑεμεν, Plat. Polit. 277 b Prot. 348 a; ἤδη κολοφῶνα ἐπιτίϑης τῇ σοφίᾳ, gleichsam den Schlußstein daraufsetzen, Euthyd. 301 e (vgl. κολοφών) ähnl. Dem. 21, 18 δύο ταῦτα ὡσπερεὶ κεφάλαια ἐφ' ἅπασι τοῖς ἑαυτῷ νενεανιευμένοις ἐπέϑηκεν, er setzte seinen Thorheiten gleichsam die Krone auf; – πίστιν ἐπιϑεῖναι, einen Schwur darauf setzen, beschwören, Dem. 29, 33. 49, 42; – λίϑον ἐπέϑηκε ϑύρῃσιν, er setzte einen Stein vor die Thür, Od. 13, 370. 9, 243, mit dem Nebenbegriff des Verschließens; ϑύρας ἐπέϑηκε φαεινάς 21, 45, wie ὡςεί τε φαρέτρῃ πῶμ' ἐπιϑείη 9, 314, den Deckel auf den Köcher legen, ihn verschließen; νέφος ἐπιϑεῖναι, Ggstz ἀνακλίνειν, vorschieben, d. i. den Himmel schließen, von de n, Horen, Il. 5, 751. 8, 395 λόχον, vom trojanischen Pferde, Od. 11, 25 (vgl. ἐπίκειμαι). – Uebertr., φρένα, nur in tmesi, den Geist auf Etwas hinrichten, auf Etwas achten, Hom.; – auftragen, zur Besorgung übergeben, βιβλίον ἐς Αἴγυπτον ἐπέϑηκε Her. 3, 42; Ἀλκαῖος ἐν μέλει ποιήσας ἐπιτιϑεῖ εἰς Μιτυλήνην, 5, 95; ἐπιστολήν Dem. 34, 28, was Harpocr. durch παρέδωκε erkl. Vgl. med. 3). – 2) hinzusetzen, hinzufügen, κτήματα δ' ὅσσ' ἀγόμην – πάντ' ἐϑέλω δόμεναι καὶ οἴκοϑεν ἄλλ' ἐπιϑεῖναι, u. noch andere von meinem eigenen Besitzthume hinzufügen, Il. 7, 751, 23, 796; Od. 22, 62, μήτε τριηκόντων ἐτέων μάλα πόλλ' ἀπολείπων μήτ' ἐπιϑεὶς μάλα πολλά Hes. O. 695, weder viel unter. noch über dreißig Jahre; Sp. – Als Epitheton brauchen, Schol. Ap. Rh. 2, 118. – Med., 1) sich aufsetzen. στεφάνην κεφαλῆφιν Il. 10, 30; ἐπὶ δ' ἔϑεντο κισσίνους στεφάνους Eur. Bacch. 701; οὑκ ἐπιϑήσομαι ἐμῷ κάρᾳ κτύπημα χειρὸς ὀλοόν Andr. 1211; Sp.; χεῖρας στήϑεσσί τινος, seine Hände auflegen, Il. 18, 317. – 2) sich an Etwas machen, sich auf Etwas legen, angreifen, unternehmen; absolut, Her. 3, 76, δικαιοσύνην ἐπιθέμενος ἤσκεε 1, 96. vgl. 6, 60; gew. c. dat., ναυτιλίῃσι 1, 1 ναυκληρίᾳ Lys. 6, 19. ἑπιϑέσθαι τῇ πείρα ἠπυίγετο Thuc. 7, 42, versuchen; τῷ ἔργῳ Xen. Mem. 2, 8, 3; κυβερνητικῇ Plat. Polit. 299 b; ἐπιϑησόμεϑα τοῖς πολιτικοῖς Gorg. 527 b; c. inf., ἐλέγχειν τὸν λόγον ἐπιϑησόμεϑα Soph. 242 ο, wie Isocr. 5, 1; τῇ καταλύσει τοῠ δήμου, mit der Auflösung der Demokratie umgehen, Aesch. 3, 235; Sp., von denen D. Sic. 15, 80 auch akt. τῷ κινδύνῳ ἐπιϑείς sagt; – bes. im feindlichen Sinne, sich an Etwas machen, angreifen, anfallen, bes. plötzlich, od. aus dem Hinterhalte, unvermuthet, τινί, Her. 6, 108. 7, 125 u. öfter; auch aor. I, πρώτοισι ἐπεϑήκατο 1, 26; Thuc. u. Folgde; Μέλητός μοι ἐπέϑετο, vom gerichtlichen Angriff, Plat. Apol. 23 c, τῷ πατρικῷ λόγῳ Soph. 242 a. – 3) auftragen, befehlen, ἐπιϑέμενος ταῠτα ἐμοί Her. 1, 111; 3, 63; οὐκ ὤκνησεν ἐπιϑέσϑαι τοῖς οἰκείοις ἐπιγράψαι τῷ μνήματι τάδε Ath. XI, 465 d. – 4) daran, darauf setzen, wie im act., mit besonderer Beziehung auf das subj., πύλας μεγάλας τοῖς ὠσὶν ἐπίϑεσϑε Plat. Conv. 218 b, eure Ohren verschließet; λόγον ἐπ' αὐτῇ νόμον ὕστερον ἐπιϑώμεϑα Legg. XI, 918 a; σῖτον τῶν οἰκετῶν ἐπὶ τὴν αὑτοῦ τράπεζαν, sich auftragen lassen, Xen. Cyr. 8, 2, 3; – ἐπέϑεντο ϑάνατον ζημίαν Thuc. 2, 24. – So auch Aesch. τόδ' ἐπέϑου ϑύος δημοϑρόους τ' ἀράς, du zogest dir zu, Ag. 1383. – Plut. u. a. Sp. brauchen auch den aor. pass. in der Bdtg des med.
-
9 ἕννῡμι
ἕννῡμι (Wurzel FΕΣ, vgl. ἐσϑής, vestis), u. ion. εἵνυμι, fut. ἕσω, ep. ἕσσω, aor. ἕσσα, ἕσαι, fut. med. ἕσομαι, aor. ἑσσάμην, ἀμφὶ δὲ χλαῖναν ἑέσσατο Od. 14, 529; Il. 10, 23; perf. pass. εἷμαι – εἵατο, Il. 18, 596; auch ἕσσο, ἕστο, ἕσϑην im dual., 18, 517, ἕεστο 12, 464; – bekleiden, anziehen; τινά τι, Einen mit Etwas bekleiden, κεῖνός σε χλαῖνάν τε χιτῶνά τε ἕσσει, er wird dir einen Mantel anziehen, Od. 15, 338. 16, 79. 17, 550; auch med. u. pass. τί, sich Etwas anziehen, anlegen, mit Etwas bekleidet sein, αὐτὴ δ' ἀργύφεον φᾶρος ἕννυτο Od. 5, 230, λάϊνον ἕσσο χιτῶνα, d. i. gesteinigt werden, Il. 3, 57; χρύσεια δὲ εἵματα ἕσϑην 18, 517; νέοι χλαίνας εὖ εἱμένοι, wohl bekleidet, 15, 308; auch περὶ χροΐ, Od. 16, 457, öfter, u. χροΐ allein, 11, 190; einzeln bei den folgdn Dichtern, εἵματα δ' οὐκ ἀσκητὰ ἕννυτο Theocr. 24, 138. Auch von Waffen, anlegen, ἕσ σαντο νώροπα χαλκόν, τεύχεα ἑσσαμένω, Il. 14, 383. 23, 803; auch ἀσπίδας ἑσσάμενοι, sich mit den Schilden bedeckend, 11, 372. Uebh. sich mit Etwas umhüllen, umgeben, νεφέλην ἕσσαντο, sie umhüllten sich mit einer Wolke, Il. 14, 350; ἠέρα, Finsterniß, dicken Nebel um sich hüllen, 14, 282, wie Hes. O. 124; ὦ τὸν ἀεὶ κατὰ γᾶς σκότον εἱμένος Soph. O. C. 1698; übertr., Ποσειδάωνος ἕσσαντ' εἰναλίου τέμενος, sie traten in den Hain, Pind. P. 4, 204. – In anderer Uebertragung φρεσὶν εἱ μένος ἀλκήν, mit Muth angethan, Il. 20, 381. – In Prosa ist nur das comp. ἀμφιέννυμι gebräuchlich.
-
10 εννυμι
(fut. ἕσω - эп. ἕσσω, aor. ἕσσα; med.: impf. ἑννύμην, aor. ἑσσάμην - эп. ἑεσσάμην; pf. pass. εἷμαι и ἕσμαι) одевать(τινὰ χλαῖνάν τε χιτῶνά τε Hom.)
; med. pass. одеваться, надевать на себя(χρύσεια εἵματα Hom.; εἵματα Theocr.)
ἀσπίδας ἑσσάμενοι Hom. — прикрывшись щитами;ἕσσασθαι λάϊνον χιτῶνα Hom. — одеться в каменные покровы, т.е. быть погребенным или быть побитым камнями;ὅ ἀεὴ κατὰ γᾶς σκότον εἱμένος Soph. — одетый вечным подземным мраком, т.е. умерший;φρεσὴν εἱμένος ἀλκήν Hom. — преисполненный мужества;ἕσσασθαι τέμενος Pind. — вступить в рощу -
11 χρυσεος
(ῡ, поэт. иногда ῠ)1) золотой, отделанный (блистающий, сияющий) золотом или позолоченный(δέπας, σκῆπτρον, θρόνος, δώματα Hom.; σάκος, αἰχμή Her.; τρίπους, φιάλα, δίφρος Pind.; κράνος Xen.; στέφανος Plat.; ἀναδέσμη Eur.)
χρύσεια μέταλλα Thuc. — золотые рудники;Ἀλέξανδρος ὅ χ. Her. — золотое изваяние Александра;χρυσοῦν ἱστάναι τινά Luc. — воздвигнуть кому-л. золотую статую2) перен. золотой, сияющий как золото, золотистый(νεφέλη, νέφος Hom.; σθένος ἀελίου Pind.; ἁμέρα Soph.)
ἵπποω χρυσέῃσιν ἐθείρῃσιν κομόωντε Hom. — златогривые кони;αὐτῆς χρυσοτέρη Κύπριδος Anth. — лучезарнее самой Киприды3) перен. золотой, драгоценный, бесценный(ἐλαία, δάφνα Pind.; ἐλπίς, τιμή Soph.; λογισμοῦ ἀγωγή Plat.; βίος Luc.)
χρύσειοι πάλαι - v. l. πάλιν - ἄνδρες Theocr. — люди древнего золотого века -
12 κάνεον
κάνεον [pron. full] [ᾰ], τό, [dialect] Ep. also [full] κάνειον, [dialect] Att. [var] contr. [full] κανοῦν IG12.313.136, 22.1414.20, al.; dual κανώ ib.12.280.10; pl. κανᾶ ib.22.1414.38:—A basket of reed or cane, esp. bread-basket,καλοῖς ἐν κανέοισιν Il.9.217
;περικαλλέος ἐκ κανέοιο Od.17.343
, cf. Hdt.1.119, etc.;Χάλκειον κάνεον Il.11.630
;Χρύσεια κάνεια Od.10.355
; esp. used for the sacred barley at sacrifices,ἔχεν οὐλὰς ἐν κανέῳ 3.442
;κανοῦν ἐνῆρκται E.El. 1142
, cf. HF 926, Aeschin.3.120, Men.Sam.7; , cf. Ach. 244, al., Pherecr.137, etc.; carried in procession, Men.Epit. 222; as a votive offering (perh. a vessel of basketshape), IG11(2).161B34, al. (Delos, iii B.C.), 7.2424 ([place name] Thebes), CIG 2855.21 ([place name] Branchidae). -
13 κοιμάω
Aκοίμησα Od. 12.372
:—[voice] Med., [tense] fut. - ήσομαι OGI383.43 (Commagene, i B.C.), D.H. 4.64, Luc.DDeor.4.4, etc.: [dialect] Ep. [tense] aor. κοιμήσατο, -αντο, Il.11.241, 1.476:—[voice] Pass., [tense] fut. - ηθήσομαι S.Fr.574.6, Luc.Asin.40, Alciphr.1.37.3, etc.: [tense] aor.ἐκοιμήθην Od.14.411
, al., E.Andr. 390, Pl.R. 571e, etc.: [tense] pf.κεκοίμημαι Aeschrio 8.2
, Luc.Gall.6:—lull, put to sleep,κοίμησον.. Ζηνὸς ὑπ' ὀφρύσιν ὄσσε φαεινώ Il.14.236
;ἦ με.. κοιμήσατε νηλέϊ ὕπνῳ Od.12.372
;βλέφαρα μὴ κοιμῶν ὕπνῳ A.Th.3
; put to bed,τὸν δ' αὐτοῦ κοίμησε Od.3.397
; of a hind,ἐν ξυλόχῳ.. νεβροὺς κοιμήσασα 4.336
.2 metaph., still, calm, ἀνέμους, κύματα, Il.12.281, Od.12.169; ;κύματος μένος Id.Eu. 832
;εὔφημον.. κοίμησον στόμα Id.Ag. 1247
; also, soothe, assuage,κοίμησον δ' ὀδύνας Il.16.524
; ᾧ (sc. φύλλῳ)κοιμῶ τόδ' ἕλκος S.Ph. 650
.II [voice] Med. and [voice] Pass., fall asleep, go to bed, Il.1.476, al., Hdt.1.9, etc.; of animals, lie down,κατὰ ἤθεα κοιμηθῆναι Od.14.411
: c. acc. cogn., ποῖόν τινα ὕπνον ἐκοιμῶ; X.Hier.6.7; βαθὺν κοιμηθῆναι (sc. ὕπνον) Luc. DMar.2.3.2 metaph., ὅπως ἂν κοιμηθῇ [τὸ ἐπιθυμητικόν] Pl. l.c.3 of the sleep of death,κοιμήσατο χάλκεον ὕπνον Il.11.241
;ἱερὸν ὕπνον κ. Call.Ep.11.2
: abs., fall asleep, die, S.El. 509 (lyr.), Aeschrio l.c.;ἐκοιμήθη μετὰ τῶν πατέρων LXX 3 Ki.2.10
, al., cf. PFay.22.28 (i A.D.), Ev.Matt.27.52, Ev.Jo.11.11, etc.; in epitaphs, IG14.1683, etc.; κ. τὸν αἰώνιον ὕπνον ib.929.4κοιμῶντο.. παρὰ μνηστῇς ἀλόχοισι Il.6.246
, cf. 250: hence, of sexual intercourse, lie with another, Od.8.295, Pi.I.8(7).23;οὔ τινι κοιμηθεῖσα Hes.Th. 213
;παρά τινι Hdt.3.68
; l.c.;μετά τινος Timocl.22.2
;ἀπὸ γυναικὸς ἀνὴρ τὰν νύκτα κοιμαθές Berl.Sitzb. 1927.157
([place name] Cyrene).6 of things, remain during the night, ; ἡ κιβωτὸς ἐκοιμήθη ἐκεῖ ib.Jo.6.10. -
14 κύπελλον
Aἀτὸ τῆς κυφότητος Ath.11.482e
) big-bellied drinking-vessel, beaker, goblet, freq. in Hom.,χρύσεια κύπελλα Il.3.248
;κύπελλα οἴνου 4.345
; κύπελλα καὶ μεσομφάλους Ion Trag.20 (lyr.); also of a milk-vessel, Q.S.6.345.II at Syracuse, in pl., fragments of bread left on table, Philet. ap. Ath.11.483a.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κύπελλον
-
15 πέδιλον
πέδῑλον, [dialect] Aeol. [full] πέδιλλον Choerob. in An.Ox.2.239: τό: ([etym.] πέδη):— mostly in pl.,A sandals,ἀμφὶ πόδεσσιν.. ἀράρισκε π., τάμνων δέρμα βόειον Od.14.23
; ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο καλὰ π. ἀμβρόσια χρύσεια, τά μιν φέρον ἠμὲν ἐφ' ὑγρὴν ἠδ' ἐπ' ἀπείρονα γαῖαν, of Hermes, Il.24.340 ; of Athena, Od. 1.96 ; πτερόεντα π. Hes.Sc. 220 ; (lyr.).II any covering for the feet, shoes or boots,π. ἐς γόνυ ἀνατείνοντα Hdt.7.67
; περὶ τοὺς πόδας τε καὶ τὰς κνήμας π. νεβρῶν ib.75, cf. Pi.P.4.95, Plu.Thes.3 ; ἱμάτιον καθαρὸν καὶ καινὰ π. Ar.Av. 973.III metaph., Δωρίῳ φωνὰν ἐναρμόξαι π., i.e. to write in Doric rhythm (cf. πούς), Pi. O.3.5 ; also ἐν τούτῳ π. πόδ' ἔχειν to have one's foot in this shoe, i.e. to be in this condition or fortune, ib.6.8.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πέδιλον
-
16 τάλαντον
τᾰλαντ-ον, τό,A balance,Ζεὺς.. τὸ τ. ἐπιρρέπει ἄλλοτε ἄλλως Thgn.157
;ζυγὸν ταλάντου A.Supp. 823
(lyr.);ταλάντῳ μουσικὴ σταθμήσεται Ar.Ra. 797
: in this sense used by Hom. only in pl., pair of scales,ἔχον ὥς τε τάλαντα γυνή.., ἥ τε σταθμὸν ἔχουσα καὶ εἴριον ἀμφὶς ἀνέλκει ἰσάζουσα Il.12.433
; esp. of the scales in which Zeus weighed the fortunes of men, χρύσεια πατὴρ ἐτίταινε τ. 8.69, 22.209; γνῶ γὰρ Διὸς ἱρὰ τ. 16.658; ἐπὴν κλίνῃσι τ. Ζεύς, i.e. when he decides the issue of battle, 19.223;τ. βρίσας οὐκ ἰσορρόπῳ τύχῃ A.Pers. 346
; of the scales of justice,δίκης κατέκειτο τάλαντα h.Merc. 324
, cf. AP6.267.4 (Diotim.): so in sg.,δίκας ῥέπει τάλαντον B.17.25
.II anything weighed,1 a definite weight, talent, in Hom. always of gold,δέκα χρυσοῖς τάλαντα Il.9.122
; δύω χρ. τ. 18.507; δέκα πάντα τ. ten in all, 19.247, 24.232; χρυσοῦ.. εὐεργέος ἑπτὰ τ. Od.9.202;χρυσοῖο τάλαντον.. τιμήεντος 8.393
: from the order of the prizes in Il.23.262 sq. and other passages its weight was probably not great, cf. Arist.Fr. 164.2 in post-Hom. writers, the τάλαντον was both a commercial weight (differing in different systems), and also the sum of money represented by the corresponding weight of gold or silver; τοῖσι μὲν (of the subjects of Darius) ἀργύριον ἀπαγινέουσι εἴρητο Βαβυλώνιον σταθμὸν τ. ἀπαγινέειν, τοῖσι δὲ χρυσίον ἀπαγινέουσι Εὐβοϊκόν· τὸ δὲ Βαβυλώνιον τ. δύναται Εὐβοΐδας ( ὀκτὼ καὶ add. Reiz)ἑβδομήκοντα μνέας Hdt.3.89
; τ. Ἀττικόν, Αἰγιναῖον, etc., Poll.9.86;ἐποίησε [ὁ Σόλων] σταθμὰ πρὸς τὸ νόμισμα τρεῖς καὶ ἑξήκοντα μνᾶς τὸ τ. ἀγούσας Arist.Ath.10.2
.a of money,τ. ἀργυρίου Hdt.7.28
, cf. X.HG3.5.1, etc.;χίλια τ. νομίσματος Aeschin.2.174
; μνᾶ ἀπὸ τοῦ τ. IG12.220.7, cf. 92.37, al.b of weight, τὸ τ. τὸ ἐμπορικόν ib.22.1013.35; used in weighing lead, ib.12.374.287, 42(1).103.131 (Epid., iv B.C.), PMich.Zen.9.4 (iii B.C.); iron, PCair.Zen.144.6 (iii B.C.), CPHerm.p.77 (iii A.D.); cloth, PMich.Zen.120.8 (iii B.C.), etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τάλαντον
-
17 τεῦχος
I implements of war, armour, arms, freq. in [dialect] Ep.; more precisely, ἀρήϊα τεύχεα, πολεμήϊα τ., Il.14.381, 7.193; χρύσεια, χαλκήρεα, 10.439, 15.544; ποικίλα, αἰόλα παμφανόωντα, μαρμαίροντα, 3.327, 5.295, 18.617; always of a warrior's whole armour, harness,ἀρήϊα τεύχεα δύω 6.340
, cf. 7.193, al.;ἐς τεύχε' ἔδυνον Od.24.498
;κατὰ τεύχε' ἔδυν Il.4.222
, cf. 6.504, al.;Πάτροκλον περὶ τεύχεα ἕσσε 18.451
; ἀπέδυσε, ἐξεδύοντο, 4.532, 3.114, cf. 13.182, al.; also ; : Trag.τεύχη A.Myrm.
in PSI11.1211.17, S.Aj. 572, 577, E.Andr. 617, etc.; un[var] contr. (lyr.).2 pl. also, the gear of a ship, oars and the like ,ἐγκοσμεῖτε τὰ τ. νηΐ μελαίνῃ Od.15.218
;τ. δέ σφ' ἀπένεικαν 16.326
.II in Trag. (rarely in Prose, v. infr.) a vessel of any kind, e.g. bathing-tub, A.Ag. 1128 (lyr., Blomf. κύτει, metri gr.); cinerary urn, τεύχη καὶ σποδός ib. 435 (lyr.), cf. S.El. 1114, 1120, Riv.Fil.57.379 ([place name] Crete); balloting-urn, A. Ag. 815, Eu. 742; vase for libations, Id.Ch.99, E.IT 168 (lyr.); vase or ewer for water, Id.Hec. 609, Andr. 167, Diocl.Fr.129; cup, E. Ion 1184; amphora, A.Fr. 108; scent-pot, ib.180.5 (pl.); matula, S.Fr. 565; pot or jar, X.An.5.4.28; ξύλινα τ. chests, ib.7.5.14; ἀλφίτων τ. a meal- barrel, Id.HG1.7.11; bee-hive, Arist.HA 625a26; capsule of a poppy, Nic.Fr.74.52.III Medic., of the vessels of the body, Hp.Loc.Hom.1,24; also, the human frame, body, as holding the intestines, Id.Epid.6.2.1, Arist.Phgn. 810b19; τεῦχος νεοσσῶν λευκόν an egg, E.Hel. 258.IV case for holding papyrus rolls,ά τεύχους, ά τόμου, κολλήματος ρδ' PRyl.220.78
(ii A.D.); roll of writing-material,πεποίηται διπλῆν τὴν.. ἀναγραφὴν ἐν βυβλίνοις καὶ δερματίνοις τεύχεσιν Inscr.Prien.114.30
, cf. 11 (i B.C); κελεύσας εἰς τάξιν ἀποδοῦναι τὰ τ. Aristeas 179; καθὼς ἀνεγνώσθη τὰ τ. Id.310, cf. Sm.Is.8.1 (where LXX has τόμος); βίβλων.. ἐν τεύχεϊ τῷδε πεντάς AP9.239
(Crin.);τ. βιβλειδίων BGU970.4
(ii A.D.);τ. συγκολλησίμων βιβλειδίων POxy.2131.4
(iii A.D.); τ. = volumen, Gloss.: hence πεντάτευχος, ὀκτάτευχος.V masonry, fabric,ἀνεκτίσθη τὸ τ. τοῦτο Sammelb.7439.7
(vi A.D.). -
18 τιταίνω
τῐταίνω, [dialect] Ep. redupl. for τείνω, τανύω, only used in [tense] pres., [tense] impf., and [tense] aor. [voice] Act., [tense] impf. and [tense] aor. [voice] Med., [tense] pres. and [tense] impf. [voice] Pass.:—A stretch, τόξα τιταίνων bending his bow, Il.8.266; ἕτερος δ' ἐπὶ πάσι ( παισὶ Pap.; v. πᾶσις)ποικίλον τόξον τιταίνει B.9.43
; so in [voice] Med.,ἐτιταίνετο καμπύλα τόξα Il.5.97
, cf. Od.21.259;Τυδεΐδῃ ἔπι τόξα τιταίνετο Il.11.370
; φόρμιγγα τιτηνάμενος having tuned my harp, Orph.A. 251 codd.; hence τιταίνει.. νόμον plays a tune on the strings, Ar.Fr. 671 (troch.).2 stretch out,περὶ μέσσῳ χεῖρε τιτήνας Il.13.534
; χρύσεια πατὴρ ἐτίταινε τάλαντα held them out, 8.69;προπάροιθε θρόνων ἐτίταινε τραπέζας Od. 10.354
:—[voice] Pass., extend,τῇ καὶ τῇ D.P.637
, cf. 92, 116, al.3 draw at full stretch, ἅρμα τ. Il.2.390;βόε οἴνοπε πηκτὸν ἄροτρον.. τιταίνετον 13.704
: abs., τιταίνετον haste along, 23.403.4 [voice] Pass., strain or exert oneself, chiefly in part., ἂψ ὤσασκε τιταινόμενος with vehement effort, Od.11.599;γυῖα τιταινόμενος APl.4.105
; of a horse galloping, τιταινόμενος πεδίοιο stretching over the plain, Il.22.23; ; of birds,τιταινομένω πτερύγεσσιν Od.2.149
; of a man running at full speed, Hes.Sc. 229; of rivers,τ. κατ' ὄρεσφι Opp.H.1.22
.5 in Hp., Aret., and late [dialect] Ep., strain, ὄμμα τ. Man.4.496, etc.;τ. ὄμμα εἴς τι Nonn.D.7.283
; τ. ψιθύρισμα whistle loudly, ib.1.31, etc.:—[voice] Pass., to be strained or stretched, as in convulsions, Hp.Epid.5.47, Nic.Th. 722, Aret.CA1.5, etc.: metaph., ἡ ὀδύνη τ. becomes intense, Hp.Mul.2.134 (unless τὰ σκέλεα is the subject).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τιταίνω
-
19 χρύσεος
χρύσεος, η, ον, also ος, ον in AP5.30 (Antip.Thess.), [dialect] Att. [var] contr. [full] χρυσοῦς, ῆ, οῦν IG12.358.4, etc.; [dialect] Ep. [full] χρύσειος, η, ον: Hom. and Hes. use both χρύσεος and -ειος, χρυσῇ is dub. in Il.5.425; Lyr. used χρύσεος, α, ον, and this form sts. occurs in Trag. dialogue and even in Prose, as X.Ages.5.5 codd., Plu.Luc.37, Apollod.2.5.10, Ant.Lib.36.1; [dialect] Aeol. [full] χρύσιος Sapph.1.8, al. (butAχρύσεα Theoc.29.37
); [dialect] Boeot. [full] χρούσιος SIG337.8 (iv B. C.): ([etym.] χρυσός):—golden, freq. in [dialect] Ep., esp. of what belonged to gods, χρυσέῳ ἐν δαπέδῳ, χρυσέοις δεπάεσσι, χρύσειον ἐπὶ θρόνον, etc., Il.4.2,3, 8.442, al.; χ. τάλαντα the golden scales of Zeus, 22.209; χ. ἰτύς, ζυγόν, of Hera's chariot, 5.724, 730; ἱμάσθλη χ., of Zeus and Poseidon, 8.44 = 13.26; ζώνη χ., of Calypso and Circe, Od.5.232 = 10.545, etc.;δόμος Sapph.
l.c.; of possessions of mortals, Il.4.133, 5.425, al.: sts. enriched or adorned with gold,χ. σκῆπτρον 1.15
, cf. 246;μάχαιρα 18.598
;θύραι Od.7.88
; κλῖναι, κρητῆρες, Hdt.9.82,80; ἕστηκε.. Ἀλέξανδρος ὁ χ., of a statue, Id.8.121;χρυσοῦς στάθητι Luc.Pseudol.15
.2 χρύσεια μέταλλα gold-mines, Th.4.105 (the only instance of χρύσειος in [dialect] Att., cf. χρυσεῖον).3 χρυσοῦς (sc. στατήρ), ὁ, a gold coin, = στατήρ, IG7.303.98, al. (Oropus, iii B. C.), IPE12.32A13 (Olbia, iii B. C.), LXX Ge. 24.22, Plu.Per.25 (in Pap., not a coin, but the equivalent of 20 silver drachmae, PCair.Zen.28.11 (iii B. C.), etc.);χρυσοῖ ἐπίσημοι Plb.4.56.3
, cf. Poll.9.53,59, Hsch.4 χρύσεον, τό, gold plaque, SIG1122.7 (Selinus, V B.C.).II gold-coloured, golden-yellow,ἔθειραι Il.8.42
, 13.24; χ. νέφη ib. 523, etc.;ἀέρος κόμαι Pi.Pae.6.137
; τῶν τὰ χρυσᾶ the yolks of eggs, Ath.9.376d.III metaph., golden,χρυσέη Ἀφροδίτη Il.3.64
, Od.8.337;Μοῖσα Pi.I.8(7).5
;σθένος ἀελίου χ. Id.P.4.144
;ὦ χ. θύγατερ Διός S.OT 188
(lyr.); Ἐλπίς ib. 158 (lyr.); ;ὦ χρυσοῖ θεοί Ar.Ra. 483
;χ. ὑγίεια Pi.P.3.73
;λογισμοῦ ἀγωγή Pl.Lg. 645a
;ἦθος Antiph.212.5
;τὸ χ. ὀρνίθων γένος Id.175
; χ. γένος ἀνθρώπων, of the Golden Age, Hes.Op. 109, cf. Pl.R. 468e, Phdr. 235e, Cra. 397e.b sts. used ironically, ἐγὼ δὲ ὁ χ. but I, fine fellow that I am.., Luc.Laps.1; Πλάτωνα χρυσοῦν (sc. Ἐπίκουρος ἐκάλει) D.L.10.8, cf. Menodot. ap. Gal.Subf.Emp.63.2 wealthy, Palaeph. 31.4 (s. v. l.). [χρῡσέη, χρῡσέην, χρῡσέου, χρῡσέῳ, etc., in Hom. must be pronounced as disyll., as is fully proved by such passages as Il.1.15, 374: but Lyric Poets sts. used [pron. full] ῠ in χρύσεος, Pi.P.3.73, 4.4, 144, al., B.9.6, 15.2; so also Trag., but only in Lyr., not in Iambics or Anapaestics, S.OT 157, 188, Ant. 103, E.Med. 632, 978, IA 1051, IT 1253, Tr. 856, Ba. 372, Heracl. 916, HF 351, 396, El. 192; sts. also Epigrammatists, AP6.292.2 (Hedyl.), 7.233.1 (Apollonid.), 13.18.4 ([place name] Parmeno), APl.4.96.8.]Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χρύσεος
-
20 χρυσεῖον
χρῡσεῖον, τό,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χρυσεῖον
См. также в других словарях:
χρυσεῖα — χρῡσεῖα , χρυσεῖον gold mine neut nom/voc/acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
χρυσεία — χρῡσείᾱ , χρύσεος golden fem nom/voc/acc dual (epic) χρῡσείᾱ , χρύσεος golden fem nom/voc sg (attic epic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
χρυσείᾳ — χρῡσείᾱͅ , χρύσεος golden fem dat sg (attic epic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
χρύσεια — χρύ̱σεια , χρύσεος golden neut nom/voc/acc pl (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Walls of Constantinople — Istanbul, Turkey Map showing Constantinople and its walls du … Wikipedia
Sandales ailées — Talaria Une des plus anciennes représentations connues[1] : Persée, portant des talaria et la kibisis jetée sur l épaule, détourne la tête pour tuer Méduse, pithos orientalisant à reliefs, v. … Wikipédia en Français
Sandales d'Hermès — Talaria Une des plus anciennes représentations connues[1] : Persée, portant des talaria et la kibisis jetée sur l épaule, détourne la tête pour tuer Méduse, pithos orientalisant à reliefs, v. … Wikipédia en Français
Talaria — Une des plus anciennes représentations connues[1] : Persée, portant des talaria et la kibisis jetée sur l épaule, détourne la tête pour tuer Méduse, pithos orientalisant à reliefs, v. 660 av. J. C., m … Wikipédia en Français
Talonnières d'Hermès — Talaria Une des plus anciennes représentations connues[1] : Persée, portant des talaria et la kibisis jetée sur l épaule, détourne la tête pour tuer Méduse, pithos orientalisant à reliefs, v. … Wikipédia en Français
CENTAURUS — nomen navis sic dictae, quod Centauri habuerit insigne. Virg. Aen. l. 5. v. 122. Centauro invehitur magnâ: Ubi Servius ait subaudiri debere naris. Hinc adiectivum Centaureus. Horat. l. 1. Carm. Od. 18. v. 7. At ne quis modici transiliat munera… … Hofmann J. Lexicon universale
GORGUS — I. GORGUS Graece Γοργὸς unus ex tribus amnibus, qui in Tigrim influunt, Ptol. memoratis, de quo vide Salmas. ad Solin. p. 698. II. GORGUS fil Theronis, Agrigentinorum tyranni, quomodo Patrem, in invadenda tyrannide adiuverit, vide Polyaen. l. 6.… … Hofmann J. Lexicon universale