-
1 λαμπάδας
λαμπάς 1torch: fem acc plλαμπάς 2torch-lit: fem acc pl -
2 λαμπάδας
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > λαμπάδας
-
3 λαμπάς
A torch, A.Th. 433, Th.3.24, etc.;πευκίνη λ. S. Tr. 1198
; beacon-light, A.Ag.8, 28, etc.; λαμπάδας ἅψασθαι light torches, Ar.Th. 655; λαμπάδας τινάσσων, in Bacchic ceremonies, Id.Ra. 340 (lyr.); used in festal processions, φαίνετε τούτῳ (sc. τῷ Αἰσχύλῳ) λαμπάδας ἱεράς ib. 1525 (anap.), cf. Th. 102 (lyr.).2 faggot, Plb.3.93.4; any light, lamp,λαμπάδες ἀργυραῖ LXX Ju.10.22
; wax-light, Plu.2.263f;λ. κηροχίτων AP6.249
(Antip.); later of oillamps, Ev.Matt.25.3.3 metaph., of the sun, Parm.10.3, S. Ant. 879 (lyr.), etc.; ἡ 'πιοῦσα λ. the coming light, i.e. the next day, E.Med. 352; of lightning,δαμασθεὶς λαμπάσιν κεραυνίοις Id.Supp. 1011
, cf. Ba. 244, 594 (lyr.); of the Cyclops' eye, Cratin.459.II torch-race, = λαμπαδηδρομία, Hdt.6.105, X.Vect.4.52; λαμπάδα δραμεῖν, τρέχειν, run the race, Ar.V. 1203, Thphr.Char.27.4;τὰς λ. δραμεῖν IG22.1030.9
; ἐν ταῖς λ. διηγωνίσθαι ib.1039.20;λαμπάδα φέρειν Ar.Ra. 1087
(anap.); ἀφιεμένην τὴν λ. θεῶ see the start, ib. 131;τὰς λ. συντελεῖν IG 22.1011.9
;λ. ἔσται.. ἀφ' ἵππων τῇ θεῷ Pl.R. 328a
; λαμπάδι νικᾶν win in it, And.4.42, cf. IG22.957, al.; λαμπάδα ν. win it, ib.3.106, al.; οἱ νικήσαντες τὴν λ. ib.122, cf. Milet.1(7).203a14 (ii B. C.).2 metaph., of life,λαμπάδα γὰρ ζωᾶς με δραμεῖν.. ἤθελε δαίμων Epigr.Gr. 231
([place name] Chios);καθάπερ λαμπάδα τὸν βίον παραδιδόντας ἄλλοις ἐξ ἄλλων Pl.Lg. 776b
.III = λυχνὶς ἀγρία, Ps.-Dsc.3.101.------------------------------------ -
4 λαμπάς
λαμπάς, άδος, ἡ, 1) die Fachel, Leuchte, φλέγει δὲ λαμπὰς διὰ χερῶν ὡπλισμένη Aesch. Spt. 433; αἴϑουσι πᾶσαν νύκτα λαμπάδας πυρός Eur. Rhes. 95; λαμπάδος σέλας Soph. Tr. 1198; Her. u. Folgende, wie Thuc. 3, 24. Bes. ein mit der Fackel gegebenes Feuerzeichen, φυλάσσω λαμπάδος τὸ σύμβολον Aesch. Ag. 8, öfter; Ar. Ran. 340. – 2) der Fackellauf, wie λαμπαδηδρομία, Her. 6, 105; so λαμπάδας ἄγουσιν Ἀϑηναῖοι Παναϑηναίοις, Ἡφαιστείοις, Προμηϑείοις, B. A. 277; λαμπάδα τρέχειν, Ar. Vesp. 1202; λαμπὰς ἔσται ἀφ' ἵππων τῇ ϑεῷ Plat. Rep. I, 328 a; darauf bezieht sich Legg. VI, 776 b καϑάπερ λαμπάδα τὸν βίον παραδιδόντες ἄλλοις ἐξ ἄλλων. Vgl. Xen. Vectig. 4, 52. So auch γεγυμνησιάρχηκε λαμπάδι, Is.; u. λαμπάδι νενικηκώς, Andoc. 4, 42; vgl. Ep. ad. 122 ( App. 230). – 3) übertr. von der Sonne, οὐκέτι μοι τόδε λαμπάδος ἱερὸν ὄμμα ϑέμις ὁρᾶν Soph. Ant. 870; vgl. Eur. Suppl. 991; dah. ἡ 'πιοῠσα, d. i. der Tag, Eur. Med. 352; vom Blitz, λαμπάσι κεραυνίοις δαμασϑείς Suppl. 1011, öfter. – Auch ein fackelähnliches Feuerzeichen am Himmel, Arist. mund. 4; λαμπὰς καιομένη κατὰ τὸν οὐρανόν D. gie. 16, 66. – Von der Oellampe, N. T. – Soph. braucht es auch adjectivisch, λαμπάσιν ἀκταῖς, fackelhell, O. C. 1052.
-
5 λαμβάνω
λαμβάνω (Hom.+) impf. ἐλάμβανον; fut. λήμψομαι (PTurin II, 3, 48; POxy 1664, 12; on the μ s. Mayser 194f; Thackeray 108ff; B-D-F §101; W-S. §5, 30; Mlt-H. 106; 246f; Reinhold 46f; WSchulze, Orthographica 1894.—On the middle s. B-D-F §77); 2 aor. ἔλαβον, impv. λάβε (B-D-F §101 p. 53 s.v. λαμβάνειν; W-S. §6, 7d; Mlt-H. 209 n. 1), impv. 3 pl. λαβέτωσαν (LXX; GJs 4:2); pf. εἴληφα (DRinge, Glotta 62, ’84, 125–28), 2 sing. εἴληφας and εἴληφες Rv 11:17 v.l. (W-S. §13, 16 note; Mlt-H. 221), ptc. εἰληφώς. Pass.: fut. 3 pl. ληφθήσονται Jdth 6:9; aor. εἰλήφθην LXX; pf. 3 sing. εἴληπται; plpf. 3 sg. εἴληπτο (Just., D. 132, 3). For Attic inscriptional forms s. Threatte II 645. In the following divisions, nos. 1–9 focus on an active role, whereas 10 suggests passivity.① to get hold of someth. by laying hands on or grasping someth., directly or indirectly, take, take hold of, grasp, take in hand ἄρτον (Diod S 14, 105, 3 ῥάβδον; TestSol 2:8 D τὴν σφραγῖδα; TestJob 23:10 ψαλίδα) Mt 26:26a; Mk 14:22a; Ac 27:35. τ. βιβλίον (Tob 7:14) Rv 5:8f. τ. κάλαμον Mt 27:30. λαμπάδας take (in hand) (Strattis Com. [V B.C.], Fgm. 37 K. λαβόντες λαμπάδας) 25:1, 3. λαβέτωσαν ἀνὰ λαμπάδα GJs 7:2. μάχαιραν draw the sword (Gen 34:25; Jos., Vi. 173 [cp. JosAs 23:2 τὴν ῥομφαίαν]) Mt 26:52. Abs. λάβετε take (this) Mt 26:26b; Mk 14:22b.— Take hold of (me) GHb 356, 39=ISm 3:2.—ἔλαβέ με ἡ μήτηρ μου τὸ ἅγιον πνεῦμα ἐν μιᾷ τῶν τριχῶν μου my mother, the Holy Spirit, took me by one of my hairs GHb 20, 63. Ἐλισάβεδ … λαβουμένη (λαβοῦσα codd.) αὐτὸν ἀνέβη ἐν τῇ ὀρεινῇ E. took (John) and went up into the hill-country GJs 22:3. λαβών is somet. used somewhat pleonastically to enliven the narrative, as in Hom. (Od. 24, 398) and dramatists (Soph., Oed. R. 1391 et al.), but also in accord w. Hebr. usage (JViteau, Étude sur le Grec du NT 1893, 191; Dalman, Worte 16ff; Wlh., Einleitung2 1911, 14; B-D-F §419, 1 and 2; s. Rob. 1127; s., e.g., ApcBar 2:1 λαβών με ἤγαγε; Josh 2:4; Horapollo 2, 88 τούτους λαβὼν κατορύττει) Mt 13:31, 33; Mk 9:36; Lk 13:19, 21; J 12:3; Ac 9:25; 16:3; Hs 5, 2, 4. The ptc. can here be rendered by the prep. with (B-D-F §418, 5; Rob. 1127) λαβὼν τὴν σπεῖραν ἔρχεται he came with a detachment J 18:3 (cp. Soph., Trach. 259 στρατὸν λαβὼν ἔρχεται; ApcrEsd 6, 17 p. 31, 24 Tdf. λαβὼν … στρατιὰν ἀγγέλων). λαβὼν τὸ αἷμα … τὸν λαὸν ἐρράντισε with the blood he sprinkled the people Hb 9:19 (cp. ParJer 9:32 λαβόντες τὸν λίθον ἔθηκαν ἐπὶ τὸ μνῆμα αὐτοῦ ‘they crowned his tomb with a stone’; Mel., P. 14, 88 λαβόντες δὲ τὸ … αἶμα). Different is the periphrastic aor. ptc. use of λ. w. ἔχει: Dg 10:6 ἃ παρὰ τοῦ θεοῦ λαβὼν ἔχει what the pers. has received fr. God (cp. Eur., Bacchae 302 μεταλαβὼν ἔχει; Goodwin §47; Gildersleeve, Syntax §295; Schwyzer I, 812). Freq. parataxis takes the place of the ptc. constr. (B-D-F §419, 5) ἔλαβε τὸν Ἰησοῦν καὶ ἐμαστίγωσεν (instead of λαβὼν τ. Ἰ. ἐ.) he had Jesus scourged J 19:1. λαβεῖν τὸν ἄρτον … καὶ βαλεῖν throw the bread Mt 15:26; Mk 7:27. ἔλαβον τὰ ἱμάτια αὐτοῦ καὶ ἐποίησαν τέσσερα μέρη they divided his garments into four parts J 19:23.—In transf. sense ἀφορμὴν λ. find opportunity Ro 7:8, 11 (s. ἀφορμή); ὑπόδειγμα λ. take as an example Js 5:10; so also λ. alone, λάβωμεν Ἐνώχ 1 Cl 9:3.—Of the cross as a symbol of the martyr’s death take upon oneself Mt 10:38 (cp. Pind., P. 2, 93 [171] λ. ζυγόν). We may class here ἔλαβεν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ he put his clothes on J 13:12 (cp. Hdt. 2, 37; 4, 78; GrBar 9:7 τὸν ὄφιν ἔλαβεν ἔνδυμα). Prob. sim. μορφὴν δούλου λ. put on the form of a slave Phil 2:7.—Of food and drink take (cp. Bel 37 Theod.) Mk 15:23. ὅτε ἔλαβεν τὸ ὄξος J 19:30; λαβὼν τροφὴν ἐνίσχυσεν Ac 9:19; τροφὴν … λα[βεῖν] AcPl Ha 1, 19. (βρέφος) ἔλαβε μασθὸν ἐκ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας (the infant) took the breast of his mother Mary GJs 19:2.—1 Ti 4:4 (s. 10b below) could also belong here.② to take away, remove (τὴν ψυχήν ApcEsdr 6:16 p. 31, 23 Tdf.) with or without the use of force τὰ ἀργύρια take away the silver coins (fr. the temple) Mt 27:6. τὰς ἀσθενείας diseases 8:17. τὸν στέφανον Rv 3:11. τὴν εἰρήνην ἐκ τῆς γῆς remove peace from the earth 6:4 (λ. τι ἐκ as UPZ 125, 13 ὸ̔ εἴληφεν ἐξ οἴκου; 2 Ch 16:2; TestSol 4:15 D; TestAbr B 7 p. 111, 12 [Stone p. 70]; Mel., P. 55, 403).③ to take into one’s possession, take, acquire τὶ someth. τὸν χιτῶνα Mt 5:40. οὐδὲ ἕν J 3:27. ἑαυτῷ βασιλείαν obtain kingly power for himself Lk 19:12 (cp. Jos., Ant. 13, 220). λ. γυναῖκα take a wife (Eur., Alc. 324; X., Cyr. 8, 4, 16; Gen 4:19; 6:2; Tob 1:9; TestSol 26:1; TestJob 45:3; ParJer 8:3; Jos., Ant. 1, 253; Just., D. 116, 3; 141, 4) Mk 12:19–21; 22 v.l.; Lk 20:28–31 (s. also the vv.ll. in 14:20 and 1 Cor 7:28). Of his life, that Jesus voluntarily gives up, in order to take possession of it again on his own authority J 10:18a. [ἀπολείπ]ετε τὸ σκότος, λάβεται τὸ φῶς [abandon] the darkness, seize the light AcPl Ha 8, 32. ἑαυτῷ τ. τιμὴν λ. take the honor upon oneself Hb 5:4.—Lay hands on, seize w. acc. of the pers. who is seized by force (Hom. et al.; LXX; mid. w. gen. Just., A II, 2, 10, D. 105, 3) Mt 21:35, 39; Mk 12:3, 8. Of an evil spirit that seizes the sick man Lk 9:39 (cp. PGM 7, 613 εἴλημπται ὑπὸ τοῦ δαίμονος; TestSol 17:2 εἰ λήμψομαί τινα, εὐθέως ἀναιρῶ αὐτὸν τῷ ξίφει; Jos., Ant. 4, 119 ὅταν ἡμᾶς τὸ τοῦ θεοῦ λάβῃ πνεῦμα; Just., A I, 18, 4 ψυχαῖς ἀποθανόντων λαμβανόμενοι).—Esp. of feelings, emotions seize, come upon τινά someone (Hom. et al.; Ex 15:15; Wsd 11:12; Jos., Ant. 2, 139; 14, 57) ἔκστασις ἔλαβεν ἅπαντας amazement seized (them) all Lk 5:26. φόβος 7:16. Sim. πειρασμὸς ὑμᾶς οὐκ εἴληφεν εἰ μὴ ἀνθρώπινος 1 Cor 10:13.—Of hunting and fishing: catch (X., Cyr. 1, 4, 9; Aelian, VH 4, 14) οὐδέν Lk 5:5=J 21:6 v.l. Fig. εἴ τις λαμβάνει (ὑμᾶς) if someone puts something over on you, takes advantage of you 2 Cor 11:20 (the exx. cited in Field, Notes, 184f refer to material plunder, whereas Paul appears to point to efforts of his opposition to control the Corinthians’ thinking for their own political purposes; also s. CLattey, JTS 44, ’43, 148); in related vein δόλῳ τινὰ λ. catch someone by a trick 12:16.④ to take payment, receive, accept, of taxes, etc. collect the two-drachma tax Mt 17:24; tithes Hb 7:8f; portion of the fruit as rent Mt 21:34. τὶ ἀπό τινος someth. fr. someone (Plut., Mor. 209d, Aem. Paul. 5, 9) 17:25. παρὰ τῶν γεωργῶν λ. ἀπὸ τῶν καρπῶν collect a share of the fruit fr. the vinedressers Mk 12:2.—τὶ παρά τινος someth. fr. someone (Aristarch. Sam. p. 352, 4; Jos., Ant. 5, 275; Just., D. 22, 11; Tat. 19, 1) οὐ παρὰ ἀνθρώπου τὴν μαρτυρίαν λ. the testimony which I receive is not from a human being or I will not accept mere human testimony (PSI 395, 6 [241 B.C.] σύμβολον λαβὲ παρʼ αὐτῶν=have them give you a receipt) J 5:34; cp. vs. 44; 3:11, 32f.⑤ to include in an experience, take up, receive τινὰ someone εἰς into (Wsd 8:18) lit. εἰς τὸ πλοῖον take someone (up) into the boat J 6:21. εἰς οἰκίαν receive someone into one’s house 2J 10. εἰς τὰ ἴδια into his own home J 19:27. Receive someone in the sense of recognizing the other’s authority J 1:12; 5:43ab; 13:20abcd.—οἱ ὑπηρέται ῥαπίσμασιν αὐτὸν ἔλαβον Mk 14:65 does not mean ‘the servants took him into custody with blows’ (BWeiss, al.), but is a colloquialism (s. B-D-F §198, 3, w. citation of AcJo 90 [Aa II 196, 1] τί εἰ ῥαπίσμασίν μοι ἔλαβες; ‘what if you had laid blows on me?’) the servants treated him to blows (Moffatt: ‘treated him to cuffs and slaps’), or even ‘got’ him w. blows, ‘worked him over’ (perh. a Latinism; Cicero, Tusc. 2, 14, 34 verberibus accipere. B-D-F §5, 3b; s. Rob. 530f); the v.l. ἔβαλον is the result of failure to recognize this rare usage. καλῶς ἔλαβόν σε; have (the young women) treated you well? Hs 9, 11, 8.⑥ to make a choice, choose, select πᾶς ἀρχιερεὺς ἐξ ἀνθρώπων λαμβανόμενος who is chosen fr. among human beings Hb 5:1 (cp. Num 8:6; Am 2:11; Just., D. 130, 3). The emphasis is not on gender but the human status of the chief priest in contrast to that of the unique Messiah vs. 5.⑦ to accept as true, receive τὶ someth. fig. τὰ ῥήματά τινος receive someone’s words (and use them as a guide) J 12:48; 17:8; AcPl Ha 1, 6 (s. καρδία 1bβ). τὸν λόγον receive the teaching Mt 13:20; Mk 4:16 (for μετὰ χαρᾶς λ. cp. PIand 13, 18 ἵνα μετὰ χαρᾶς σε ἀπολάβωμεν).⑧ to enter into a close relationship, receive, make one’s own, apprehend/comprehend mentally or spiritually (Soph., Pla. et al.) of the mystical apprehension of Christ (opp. κατελήμφθην ὑπὸ Χριστοῦ) ἔλαβον (i.e. Χριστόν) I have made (him) my own Phil 3:12.⑨ Special uses: the OT is the source of λαμβάνειν πρόσωπον show partiality/favoritism (s. πρόσωπον 1bα end) Lk 20:21; Gal 2:6; B 19:4; D 4:3.—θάρσος λ. take courage s. θάρσος; πεῖράν τινος λ. try someth. (Pla., Prot. 342a; 348a, Gorg. 448a; X., Cyr. 6, 1, 28; Polyb. 1, 75, 7; 2, 32, 5; 5, 100, 10; Aelian, VH 12, 22; Dt 28:56; Jos., Ant. 8, 166; diff. Dio Chrys. 50, 6) Hb 11:29 (this expr. has a different mng. in vs. 36; s. 10b below).—συμβούλιον λαμβάνειν consult (with someone), lit. ‘take counsel’, is a Latinism (consilium capere; s. B-D-F §5, 3b; Rob. 109) Mt 27:7; 28:12; w. ὅπως foll. 22:15; foll. by κατά τινος against someone and ὅπως 12:14; foll. by κατά τινος and ὥστε 27:1. οὐ λήψῃ βουλὴν πονηρὰν κατὰ τοῦ πλησίον σου D 2:6.⑩ to be a receiver, receive, get, obtainⓐ abs. λαβών (of a hungry hog) when it has received someth. B 10:3. (Opp. αἰτεῖν, as Appian, Fgm. [I p. 532–36 Viereck-R.] 23 αἰτεῖτε καὶ λαμβάνετε; PGM 4, 2172) Mt 7:8; Lk 11:10; J 16:24. (Opp. διδόναι as Thu. 2, 97, 4 λαμβάνειν μᾶλλον ἢ διδόναι; Ael. Aristid. 34 p. 645 D.; Herm. Wr. 5, 10b; Philo, Deus Imm. 57; SibOr 3, 511) Mt 10:8; Ac 20:35; B 14:1; but in D 1:5 λ. rather has the ‘active’ sense accept a donation (as ἵνα λάβῃ ἐξουσίαν TestJob 8:2).ⓑ w. acc. of thing τὶ someth. (Da 2:6; OdeSol 11:4 σύνεσιν; TestJob 24:9 τρεῖς ἄρτους al.; ApcEsdr 5:13 p. 30, 11 Tdf. τὴν ψυχήν) τὸ ψωμίον receive the piece of bread J 13:30. ὕδωρ ζωῆς δωρεάν water of life without cost Rv 22:17. μισθόν (q.v. 1 and 2a) Mt 10:41ab; J 4:36; 1 Cor 3:8, 14; AcPlCor 2:36 (TestSol 1:2, 10). Money: ἀργύρια Mt 28:15; ἀνὰ δηνάριον a denarius each Mt 20:9f. ἐλεημοσύνην Ac 3:3. βραχύ τι a little or a bite J 6:7; eternal life Mk 10:30 (Jos., C. Ap. 2, 218 βίον ἀμείνω λαβεῖν); the Spirit (schol. on Plato 856e ἄνωθεν λαμβάνειν τὸ πνεῦμα) J 7:39; Ac 2:38; cp. Gal 3:14; 1 Cor 2:12; 2 Cor 11:4; forgiveness of sin Ac 10:43 (Just., D. 54, 1); grace Ro 1:5; cp. 5:17; the victor’s prize 1 Cor 9:24f; the crown of life Js 1:12 (cp. Wsd 5:16 λ. τὸ διάδημα). συμφύγιον/σύμφυτον καὶ ὅπλον εὐδοκίας λάβωμεν Ἰησοῦν χριστόν the sense of this clause, restored from AcPl Ha 8, 23–24 and AcPl Ox 1602, 33–35 (=BMM recto 29–31) emerges as follows: and let us take Jesus Christ as our refuge/ally and shield, the assurance of God’s goodwill toward us. The early and late rain Js 5:7. ἔλεος receive mercy Hb 4:16 (Just., D. 133, 1). λ. τὸ ὄνομα τοῦ υἱοῦ (θεοῦ) receive the name of the Son of God (in baptism) Hs 9, 12, 4. διάδοχον receive a successor Ac 24:27 (cp. Pliny the Younger, Ep. 9, 13 successorem accipio). τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος let another man receive his position 1:20 (Ps 108:8). τόπον ἀπολογίας λ. (τόπος 4) 25:16. λ. τι μετὰ εὐχαριστίας receive someth. w. thankfulness 1 Ti 4:4 (but s. 1 above, end.—On the construction with μετά cp. Libanius, Or. 63 p. 392, 3 F. μετὰ ψόγου λ.). τί ἔχεις ὅ οὐκ ἔλαβες; what have you that you did not receive? 1 Cor 4:7 (Alciphron 2, 6, 1 τί οὐ τῶν ἐμῶν λαβοῦσα ἔχεις;). Of punishments (cp. δίκην λ. Hdt. 1, 115; Eur., Bacch. 1312. ποινάς Eur., Tro. 360. πληγάς Philyllius Com. [V B.C.] 11 K.; GrBar 4:15 καταδίκην; Jos., Ant. 14, 336 τιμωρίαν) λ. περισσότερον κρίμα receive a punishment that is just so much more severe Mt 23:13 [14] v.l. (cp. κρίμα 4b); Mk 12:40; Lk 20:47; cp. Js 3:1. οἱ ἀνθεστηκότες ἑαυτοῖς κρίμα λήμψονται those who oppose will bring punishment upon themselves Ro 13:2. πεῖράν τινος λ. become acquainted with, experience, suffer someth. (X., An. 5, 8, 15; Polyb. 6, 3, 1; 28, 9, 7; 29, 3, 10; Diod S 12, 24, 4 τὴν θυγατέρα ἀπέκτεινεν, ἵνα μὴ τῆς ὕβρεως λάβῃ πεῖραν; 15, 88, 4; Jos., Ant. 2, 60; Preisigke, Griech. Urkunden des ägypt. Museums zu Kairo [1911] 2, 11; 3, 11 πεῖραν λ. δαίμονος) μαστίγων πεῖραν λ. Hb 11:36 (the phrase in a diff. mng. vs. 29; s. 9b above).ⓒ Also used as a periphrasis for the passive: οἰκοδομὴν λ. be edified 1 Cor 14:5. περιτομήν be circumcised J 7:23 (Just., D. 23, 5 al.). τὸ χάραγμα receive a mark = be marked Rv 14:9, 11; 19:20; 20:4. καταλλαγήν be reconciled Ro 5:11. ὑπόμνησίν τινος be reminded of = remember someth. 2 Ti 1:5 (Just., D 19, 6 μνήμην λαμβάνητε); λήθην τινὸς λ. forget someth. (Timocles Com. [IV B.C.], Fgm. 6, 5 K.; Aelian, VH 3, 18 end, HA 4, 35; Jos., Ant. 2, 163; 202; 4, 304; Just., D. 46, 5 ἵνα μὴ λήθη ὑμᾶς λαμβάνῃ τοῦ θεοῦ) 2 Pt 1:9; χαρὰν λ. experience joy, rejoice Hv 3, 13, 2 ; GJs 12:2; ἀρχὴν λ. be begun, have its beginning (Pla et al.; Polyb. 1, 12, 9; Sext. Emp., Phys. 1, 366; Aelian, VH 2, 28; 12, 53; Dio Chrys. 40, 7; Philo, Mos. 1, 81 τρίτον [σημεῖον] … τὴν ἀρχὴν τοῦ γίνεσθαι λαβὸν ἐν Αἰγύπτῳ; Just., D. 46, 4 τὴν ἀρχὴν λαβούσης ἀπὸ Ἀβραὰμ τῆς περιτομῆς; Ath. 19, 2 ἑτέραν ἀρχὴν τοῦ κόσμου λαβόντος) Hb 2:3; ApcPt Rainer ln. 19.—λ. τι ἀπό τινος receive someth. from someone (Epict. 4, 11, 3 λ. τι ἀπὸ τῶν θεῶν; Herm. Wr. 1, 30; ApcMos 19 ὅτε δὲ ἔλαβεν ἀπʼ ἐμοῦ τὸν ὄρκον; Just., D. 78, 10 τῶν λαβόντων χάριν ἀπὸ τοῦ θεοῦ) 1J 2:27; 3:22. Also τὶ παρά τινος (Pisander Epicus [VI B.C.] Fgm. 5 [in Athen. 11, 469d]; Diod S 5, 3, 4 λαβεῖν τι παρὰ τῶν θεῶν; TestAbr A 5 p. 82, 8 [Stone p. 12] λαβὼν τὴν εὐχὴν παρʼ αὐτῶν; Just., A I, 60, 3 ἐνέργειαν τὴν παρὰ τοῦ θεοῦ λεγομένην λαβεῖν τὸν Μωυσέα.—παρά A3aβ) J 10:18b; Ac 2:33; 3:5; 20:24; Js 1:7; 2J 4; Rv 2:28. λ. τὸ ἱκανὸν παρὰ τοῦ Ἰάσονος receive bail from Jason Ac 17:9 (s. ἱκανός 1). λ. τι ὑπό τινος be given someth. by someone 2 Cor 11:24. κλῆρον καὶ μερισμὸν λαμβάνοντες AcPl Ha 8, 18/Ox 1602, 22f [λαβόντες]=BMM recto 23f (s. κλῆρος 2). λ. τι ἔκ τινος receive someth. fr. a quantity of someth.: ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν χάριν from his fullness we have received favor J 1:16. ἐκ τοῦ πνεύματος αὐτοῦ ἐλάβετε Hs 9, 24, 4.—λ. ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς αὐτῶν (s. ἀνάστασις 2a) Hb 11:35. On ἐν γαστρὶ εἴληφα (LXX) GJs 4:2 and 4 s. γαστήρ 2 and συλλαμβάνω 3.—B. 743. Schmidt, Syn. III 203–33. DELG. M-M. EDNT. TW. Sv. -
6 παρα-φαίνω
παρα-φαίνω (s. φαίνω), daneben, dabei zeigen, sichtbar werden lassen; Hes. O. 736; ἣν τοῦ σώματος οὐδὲν παραφῆναι τοῖς καϑημένοις ἔδει, Ar. Eccl. 94; Sp., wie Philostr., vgl. Jac. zu Imagg. p. 563; vorleuchten, διπύρους ἀνέχουσα λαμπάδας παράφηνον, Ar. Ran. 1362; vgl. Plut. Tib. Graech. 14. – Med. u. pass. sich daneben zeigen, erscheinen, daneben od. gegenüber zum Vorschein kommen, sich darbieten, δεινότερον πάϑος ἄλλο παραφαίνεσϑαί μοι δοκεῖ, Plat. Theaet. 199 c; Soph. 231 b; εἰς καλὸν ἡμῖν παρεφάνης, Theag. 122 a; Folgde; παραφανεὶς ἐν καιρῷ πόλεμος, Plut. Camill. 9; ταῦτά τε ἅμα ἐκ τῶν νεφῶν ἐξέπιπτε καὶ ὅπλα παρεφαίνετο, D. Cass. 51, 17.
-
7 παρα-φέρω
παρα-φέρω (s. φέρω), 1) daneben, hinzubringen; ξύνϑημά τινι, überbringen, Eur. Phoen. 1140; bes. Speisen auftragen, vorsetzen, Ar. Equ. 1220; πολλὰ αὐτῷ παραφέρειν ϑήρεια καὶ τῶν ἡμέρων, Xen. Cyr. 1, 3, 6, vgl. 2, 2, 4; Ath. IX, 380 d; u. pass. aufgetischt werden, Her. 1, 133; τοῦ ἀεὶ παραφερομένου ἀπογεύονται, Plat. Rep. I, 354 b; – vortragen, λαμπάδας, Eur. Hel. 727; – λόγους, Reden vorbringen, vortragen, Eur. I. A. 981; ἐν πυμάτῳ δ' ἀλόγιστα παροίσομεν, Soph. O. C. 1671; als Grund beibringen, anführen, Her. 9, 26; νόμον, Antiph. 3 δ 8; χαίρουσι τὴν Σιμωνίδου ξυνουσίαν παραφέροντες, Plat. Ep. VII, 311 a; πίστεις παραφέροντες τοῦ μὴ βεβαίως αὐτοὺς διηλλάχϑαι, D. Hal. 7, 27; a. Sp. – 2) vorübertragen, Plat. Rep. VII, 515 a, dem παραφέρειν παρὰ τὸ τειχίον entsprechend; u. pass. vorübergetragen werden, vorbeifahren, vorbeigehen, Plut. Sull. 29, τοὺς διώκοντας ἔλαϑε δρόμῳ παρενεχϑέντας Mar. 35, ἔτι τοῦ πρώτου παραφερομένου δεύτερον ἐπῆγεν ἡ τύχη χειμῶνα Pelop. 10, vorübergehen; Sp.; – τὴν ὄψιν τινός, das Gesicht wovon abwenden, Xen. Cyn. 5, 27; παραφέρειν τὸν ὀφϑαλμόν, Luc. D. Mer. 10, 2; von Etwas ab- und wo anders hinwenden, τὸν λόγον, Plut. Pelop. 9 u. a. Sp.; wie ein Strom von der Seite wegreißen, fortführen, M. Ant. 12, 14; Plut. Timol. 28, πολλοὺς ὁ ποταμὸς πα ραφέρων ἀπώλλυε, u. übertr.; vgl. noch Luc. Tim. 44; pass., Arist. H. A. 4, 8 u. Sp., οἱ πλεῖστοι παρενεχϑέντες ἐπὶ πολὺν χρόνον ὑπὸ τῶν ἐν τῷ ποταμῷ ϑηρίων κατεβρώϑησαν, D. Sic. 18, 35; – falsch vorbringen, δευρὶ τὴν χεῖρα ἀλλὰ μὴ δευρὶ παρήνεγκα, Dem. 18, 232; bes. vom rechten Wege abführen, verleiten, im pass. von dem Wahren abirren, ἴσως μὲν ἀληϑοῠς τινος ἐφαπτόμενοι τάχα δ' ἂν καὶ ἄλλοσε παραφερόμενοι, Plat. Phaedr. 265 b; τοιαύτῃ πάμπολυ παρηνέχϑημεν, Polit. 275 a; Phil. 60 d u. Sp.; οἱ τῆς 'Αρισ τίππ ου παρενεχϑέντες αἱρέσεως, Ath. XIII, 565 d. – In B. A. 65 wird τὸ βλέμμα παρενήνεκται erkl. ἐπὶ τῶν μὴ καϑεστώτων τὴν διάνοιαν, von dem irren Blicke des Wahnsinnigen; so παρενεχϑείς, sc. τῆς γνώμης, verrückt, Hipp. – 3) vorübergehen u. unbeachtet lassen, verabsäumen, ὅτι τὰς ὥρας παρηνέγκατε τῆς ϑυσίας, Dem. 21, 53; τὸ ῥηϑέν, Plut. Arat. 43; auch intrans. vorübergehen, παρενεγκουσῶν ἡμερῶν ὀλίγων, Thuc. 5, 20, Schol. erkl. παρελϑουσῶν, vgl. 5, 26; εὑρήσει τις τοσαῠτα ἔτη καὶ ἡμέρας οὐ πολλὰς παρενεγκούσας, wenige Tage darüber oder darunter. – Daher auch = sich unterscheiden, τούτων ἡ γλῶσσα ὀλίγον παραφέρει, D. Hal. 1, 28; τὰ Τιβερίου ἔργα τοσοῠτον παρὰ τὰ τοῦ Γαΐου παρενεγκεῖν, D. Cass. 59, 5; auch παρενεγκόντος τοῦ ὀνόματος, mit verändertem Namen, Conon. 26. – 4) übertreffen, Luc. Charid. 19 u. a. Sp.
-
8 ΑἼΘω
ΑἼΘω, nur praes. u. impf., brennen, Hom. αἰϑομένας δαΐδας Od. 1, 428. 434. 7, 101, λαμπτῆρσι αἰϑομένοισιν Od. 18, 343, αἰϑόμενον δαλόν Iliad. 13, 320, αἰϑομένοις ἱεροῖσιν Iliad. 11, 775 Od. 12, 362, ἄστεος αἰϑομένοιο Iliad. 21, 523, πυρὸς αἰϑομένοιο Iliad. 6, 182. 8, 563. 10, 246. 11, 596. 13, 673. 14, 396. 16, 81. 18, 1. 22, 150 Od. 11, 220. 19, 39. 20, 25, πυρὸς αἰϑομένου Iliad. 22, 135, αἰϑόμενον πῠρ Iliad. 16, 293. Aristarch behauptete, daß in der Verbdg mit πῦρ die passive (mediale) Form αἰϑόμενος activen Sinn habe, Aristonic. Iliad. 16, 81 πυρὸς αἰϑομένοιο: ἡ διπλῆ, ὅτι παϑητικὸν ἀντὶ ἐνεργητικοῠ, αἰϑομένοιο ἀντὶ τοῦ αἴϑοντος, vgl. Friedlaend. Ariston. 2 f. – Act., αἴϑειν πῠρ Her. 4, 145; – Aesch. Ag. 1410, δαλόν Ch. 599; ἱερά Soph. Phil. 1022; λαμπάδας Rhes. 95; – σέλας Rhian. 4 (XII, 93); – λαμπτῆρες οὐκέτ' ᾖϑον, sie brannten nicht mehr, Soph. Ai. 279; – φλὸξ αἴϑουσα Pind. Ol. 7, 48. – Pass., αἰϑόμενον πῠρ Pind. Ol. 1, 1; πεύκης σίλας αἴϑεται Eur. Tr. 2984 πᾶσα ἡ χώρα αἴϑεσϑαι ἐδόκει, schien in Flammen zu stehen, Xen. An. 6. 3, 19. Uebertr. ἔρωτι αἴϑεσϑαι Xen. Cyr. 5, 1, 15; Theocr. 7, 102; Ap. Rh. δίψαν αἰϑομένην 4, 1418, τραύματος αἰϑομένοιο 4, 600.
-
9 δεσμεύω
-
10 ἐγείρω
ἐγείρω, perf. ἐγήγερκα, ἐγήγερμαι, z. B. Thuc. 7, 51; ἐγρήγορα s. nachher; – wecken, aufwecken; ὑπνώοντας Od. 5, 48; ἐξ ὕπνου Il. 2, 41; ἐγερϑεὶς ἀπὸ τοῦ ὕπνου Matth. 1, 24; u. ohne diesen Zusatz, Aesch. Eum. 135, wie bei Folgdn oft; εὐνῆς, Eur. Herc. f. 1050. Sp. auch = vom Sitze aufstehen lassen, Kranke genesen machen, herstellen, N. T. – Sehr häufig übertr., aufreizen, aufbringen; Il. 5, 208; anfeuern, anregen, ἐπεί μιν ἔγειρε Διὸς νόος 15, 242; ἐγείρειν Ἄρηα, den Kampf entzünden, Hes. Th. 666; μένος Il. 15, 232; μάχην, φύλοπιν, πόλεμον, νεῖκος, Hom. oft; μελεδήματα πατρὸς ἔγειρεν Od. 15, 8; ἐπέων οὖρον, wie λύραν, Pind. Ol. 9, 51 N. 10, 21; μέλος Cratin. bei Hephaest. 13 p. 72; ϑρῆνον, κτύπον, γόον, Soph. O. C. 1775. 1353 El. 125; λαμπάδας, Fackeln anfachen, Ar. Ran. 340; ὠδῖνας Ptat. Theaet. 149 c; τὰς ἐπιϑυμίας Rep. VIII, 555 a; μῦϑον Polit. 272 d; ὁ οἶνος τὰς φιλοφροσύνας ὥσπερ ἔλαιον φλόγα ἐγείρει Xen. Conv. 2, 24; Folgde; Κύπριν Agath. 3 (V, 302); ἐγείρεται χειμών, es erhebt sich ein Sturm, Her. 7, 49; ἐγηγερ. μένοι ἦσαν, sie fühlten sich ermuthigt, Thuc. 7, 51. – Von Gebäuden, aufführen, Callim. Ap. 64; Luc. Alex. 10; Byz. anath. 3 (IX, 696) u. a. Sp. – Intraus., ἔγειρ', wache auf, Eur. I. A. 624. – Med. ἐγείρομαι, sich aufrichten, aufstehen vom Schlafe, aufwachen; Od. 20, 100 u. Folgde; im aor. auch = Wache halten; ἀμφὶ πυρήν Il. 7, 434; ἐκ τῶν ὕπνων ϑαμὰ ἐγειρόμενος Plat. Rep. I, 330 e. – Hierzu gehört das perf. ἐγρήγορα, ich bin aufgewacht, bin wach; Hom. auch ἐγρηγόρϑασι, Il. 10, 419; ἐγρήγορϑε, als 2te Person plur. imperat., seid wach, 7, 371. 18, 299; ἐγρήγορϑαι, 10, 67, nach der Vorschrift der Gramm. so zu accentuiren, vgl. Spitzner zu der Stelle; plusqpf. auch ἠγρηγόρειν, Men. bei Phot.; ἐγρηγορὸς φρούρημα Aesch. Eum. 676; καϑεύδομεν ἢ ἐγρηγόραμεν Plat. Theaet. 158 b; oft in demselben Ggstz. – Auch geistig, = wach, aufmerksam sein, lebhaftes od. munteres Geistes sein; καὶ φρονεῖν Xen. Cyr. 1, 4, 20; Sp.; ἐγρηγορὸς βλέπειν, einen muntern, lebhaften Blick haben, Alciphr. In anderen Uebertragungen, πῆμα ἐγρηγορὸς ἂν εἴη, sei wach, ruhe nicht, Aesch. Ag. 337. Vgl. ἐγρηγορόων. – Hom. hat noch den aor. syncop. ἠγρόμην; ἔγρετο δ' ἐξ ὕπνου Il. 2, 41; ἔγρεο Νεστορίδη Od. 15, 46; auch Ar. κἂν ἔγρῃ, Vesp. 774. Spätere bilden daraus das praes. ἔγρομαι, was Thom. Mag. als attisch aufführt: z. B. ἔγρεται Opp. H. 5, 241; Nonn.; s. compp. Der inf. wird ἔγρεσϑαι accentuirt; Od. 13, 124; Ap. Rh. 4, 1352; das partic. ἐγρόμενος Qu. Sm. 14, 35 u. a. sp. D.
-
11 αιθω
(только praes. и impf.)1) зажигать, воспламенять(πῦρ Her., Aesch.; λαμπάδας Eur.; перен. χόλον Anth.)
; pass. гореть Hom., Pind., Her.αἰθέσθω πῦρ Eur. — пусть разведут огонь;
2) сжигать(ἱερὰ θεοῖς Soph.)
3) гореть, пылать(αἴθουσσα φλόξ Pind.)
λαμπτῆρες οὐκέτ΄ ᾖθον Soph. — светильники уже не горели -
12 ανεχω
ἀνέχω, ἀνίσχω(impf. ἀνεῖχον - med. ἠνειχόμην, fut. ἀνέξω и ἀνασχήσω, aor. 2 ἀνέσχον - med. ἠνεσχόμην, эп. ἠνσχόμην, pf. ἀνέσχηκα) тж. med.1) держать поднятым, высоко поднимать(χεῖρας Hom.; λαμπάδας Eur.; ἱερὰν φιάλην Plut.)
κόψε ἀνασχόμενος (sc. χεῖρας) σχίζῃ Hom. — он с размаху ударил обрубком2) простирать, протягивать(σκῆπτρον θεοῖσι Hom.; ἱεροὺς πτόρθους Λατοῖ Eur.; δῶρ΄ ἀθανάτοις Pind.)
3) показывать, зажигать(τὸ σημεῖον τοῦ πυρός Thuc.; φάος σωτήριόν τινι Eur.)
4) воссылать, возносить, обращать(εὐχὰς ἄνακτι Soph.; λόγον Eur.)
5) возвеличивать, прославлять(τι и τινά Pind.)
6) нести на себе, подпирать, перен. поддерживать(τοὺς πολέμους Thuc.)
; охранять, блюсти(εὐδικίας Hom.)
; хранить, защищать(Σικελίαν Thuc.)
7) соблюдать, справлять(ὄργια Arph.)
8) преимущ. med. переносить, терпеть(κήδεα Hom.; κακά Aesch., Arph.; ψύχη καὴ θάλπη Xen.)
ἀνέχεσθαι δουλοσύνης Hom. и δουλοσύνην Her. — переносить рабство, быть рабом;οὐκ ἀ. καμάτων Soph. — не выдерживать страданий;τέτλαθι καὴ ἀνάσχεο Hom. — терпи и крепись9) med. допускать к себе, терпеть у себя(ξείνους Hom.; δεσπότας τινάς Eur.; ἑτέρους νόμους Plut.)
ἀνέξομαι κλύων Aesch., Soph. — я охотно послушаю;οὐκ ἀ. τινος ἄλλα λέγοντος Plat. — не допускать, чтобы кто-л. говорил по-иному;ἀνέξομαί σε ὀλίγα λέγοντα Luc. — я готов выслушать от тебя несколько слов10) med. отваживаться, решаться11) сдерживать, удерживать(ἵππους Hom.)
μικρὸν ἀνασχὼν εἶπεν Plut. — после короткой паузы он сказал;οὐκ ἠνέσχετο, ἀλλ΄ εἰπών Xen. — он не удержался, чтобы не сказать12) подниматься восходить(ὅ ἥλιος ἀνέσχεν Plat.)
πρὸς ἥλιον ἀνίσχοντα Her. — на восток13) воздерживаться, прекращать(τοῦ φονεύειν Plut.)
ἐπεὴ ἀνέσχεν Xen. — когда (все) кончилось14) высовываться, выступатьοὐκ ἐδυνάσθη ἀνσχεθέειν Hom. — он не мог вынырнуть (из воды);
αἰχμέ παρὰ ὦμον ἀνέσχεν Hom. — острие пронзило насквозь (досл. вышло сквозь) плечо;τὸ Καναστραῖον ἀνέχει μάλιστα Her. — Канастрейский мыс выдается дальше всего (в море);ἀ. πρὸς τὸ πέλαγος Thuc. — простираться до моря15) (по)являться возникатьπρῆγμα, ἐκ τοῦ σοί τι ἔμελλε λυπηρὸν ἀνασχήσειν Her. — дело, из которого получится для тебя неприятность;
τάδε ἐξ αὐτῶν ἀνασχήσει Her. — вот что из этого выйдет16) упорно продолжать, не переставатьσὲ στέρξας ἀνέχει Αἴας Soph. — тебя по-прежнему любит Эант;
ἀνεῖχεν διασκοπῶν Thuc. — он не переставал обдумывать17) med. держаться, цепляться(ἀλλήλῃσιν Hom. in tmesi)
18) останавливаться, задерживаться(ταύτῃ Thuc.)
-
13 ανισχω...
ἀνίσχω...ἀνέχω, ἀνίσχω(impf. ἀνεῖχον - med. ἠνειχόμην, fut. ἀνέξω и ἀνασχήσω, aor. 2 ἀνέσχον - med. ἠνεσχόμην, эп. ἠνσχόμην, pf. ἀνέσχηκα) тж. med.1) держать поднятым, высоко поднимать(χεῖρας Hom.; λαμπάδας Eur.; ἱερὰν φιάλην Plut.)
κόψε ἀνασχόμενος (sc. χεῖρας) σχίζῃ Hom. — он с размаху ударил обрубком2) простирать, протягивать(σκῆπτρον θεοῖσι Hom.; ἱεροὺς πτόρθους Λατοῖ Eur.; δῶρ΄ ἀθανάτοις Pind.)
3) показывать, зажигать(τὸ σημεῖον τοῦ πυρός Thuc.; φάος σωτήριόν τινι Eur.)
4) воссылать, возносить, обращать(εὐχὰς ἄνακτι Soph.; λόγον Eur.)
5) возвеличивать, прославлять(τι и τινά Pind.)
6) нести на себе, подпирать, перен. поддерживать(τοὺς πολέμους Thuc.)
; охранять, блюсти(εὐδικίας Hom.)
; хранить, защищать(Σικελίαν Thuc.)
7) соблюдать, справлять(ὄργια Arph.)
8) преимущ. med. переносить, терпеть(κήδεα Hom.; κακά Aesch., Arph.; ψύχη καὴ θάλπη Xen.)
ἀνέχεσθαι δουλοσύνης Hom. и δουλοσύνην Her. — переносить рабство, быть рабом;οὐκ ἀ. καμάτων Soph. — не выдерживать страданий;τέτλαθι καὴ ἀνάσχεο Hom. — терпи и крепись9) med. допускать к себе, терпеть у себя(ξείνους Hom.; δεσπότας τινάς Eur.; ἑτέρους νόμους Plut.)
ἀνέξομαι κλύων Aesch., Soph. — я охотно послушаю;οὐκ ἀ. τινος ἄλλα λέγοντος Plat. — не допускать, чтобы кто-л. говорил по-иному;ἀνέξομαί σε ὀλίγα λέγοντα Luc. — я готов выслушать от тебя несколько слов10) med. отваживаться, решаться11) сдерживать, удерживать(ἵππους Hom.)
μικρὸν ἀνασχὼν εἶπεν Plut. — после короткой паузы он сказал;οὐκ ἠνέσχετο, ἀλλ΄ εἰπών Xen. — он не удержался, чтобы не сказать12) подниматься восходить(ὅ ἥλιος ἀνέσχεν Plat.)
πρὸς ἥλιον ἀνίσχοντα Her. — на восток13) воздерживаться, прекращать(τοῦ φονεύειν Plut.)
ἐπεὴ ἀνέσχεν Xen. — когда (все) кончилось14) высовываться, выступатьοὐκ ἐδυνάσθη ἀνσχεθέειν Hom. — он не мог вынырнуть (из воды);
αἰχμέ παρὰ ὦμον ἀνέσχεν Hom. — острие пронзило насквозь (досл. вышло сквозь) плечо;τὸ Καναστραῖον ἀνέχει μάλιστα Her. — Канастрейский мыс выдается дальше всего (в море);ἀ. πρὸς τὸ πέλαγος Thuc. — простираться до моря15) (по)являться возникатьπρῆγμα, ἐκ τοῦ σοί τι ἔμελλε λυπηρὸν ἀνασχήσειν Her. — дело, из которого получится для тебя неприятность;
τάδε ἐξ αὐτῶν ἀνασχήσει Her. — вот что из этого выйдет16) упорно продолжать, не переставатьσὲ στέρξας ἀνέχει Αἴας Soph. — тебя по-прежнему любит Эант;
ἀνεῖχεν διασκοπῶν Thuc. — он не переставал обдумывать17) med. держаться, цепляться(ἀλλήλῃσιν Hom. in tmesi)
18) останавливаться, задерживаться(ταύτῃ Thuc.)
-
14 δεσμευω
1) вязать, связывать(τινά HH., Eur.; λαμπάδας Polyb.)
2) связывать в снопы Hes.3) спутывать4) досл. взнуздывать, перен. обуздывать(παῖδας χαλινοῖς τισι Plat.; τὰς ὁρμάς τινος Plut.)
5) привязывать(τὰς κύνας Arst.)
-
15 εγειρω
(pf. ἐγήγερκα; pass.: fut. ἐγερθήσομαι, aor. ἐγέρθην, pf. ἐγήγερμαι, ppf. ἐγηγέρμην)1) будить, пробуждать(τινὰ ἐξ ὕπνου Hom.; τινά Aesch.; ὑπνώδεα εὐνᾶς Eur.; ἀπὸ и ἐξ ὕπνου ἐγερθῆναι NT.)
; med. пробуждаться, просыпаться, вставать(ἐξ ὕπνου Hom.)
κἂν ἔγρῃ μεσημβρινός Arph. — даже если ты проснешься не раньше полудня2) воскрешать(τοὺς νεκρούς, ἀπὸ τῶν и ἐκ νεκρῶν NT.)
; перен. восстанавливать, отстраивать(ναόν NT.)
3) побуждать, подгонять, тж. поощрять(τινὰ ἐπὴ ἔργον Hes.; τὸν ἀκόλαστον ἐπὴ τέν ἡδονήν Plut.)
4) разжигать раздувать(λαμπάδας Arph.; φλόγα Xen.)
; перен. разжигать, возбуждать(μάχην Hes.; πόλεμον Thuc.; ἐπιθυμίας, ὠδῖνας Plat.; Κύπριν Anth.)
ἐγειρομένου χειμῶνος Her. — в случае, если разразится буря;ἐγηγερμένοι ἦσαν Thuc. — они воспрянули духом5) заставлять звучатьἐ. λύραν Pind. — играть на лире;
ἐ. θρῆνον Soph. — поднимать жалобный вопль;ἐ. τὸν μῦθον Plat. — начинать рассказ6) воздвигать, строить(ἐγεῖραι νεών Luc.; πόλιν Anth.)
7) (pf. в знач. praes. ἐγρήγορα, ppf. в знач. impf. ἐγρηγόρειν и ἠγρηγόρειν) проснуться, встатьἐγρήγορθε ἕκαστος Hom. — пусть никто из вас не спит;
τὸ ἐγρηγορέναι Arst. — бодрствование;перен. — быть настороже, быть бдительным (φρονεῖν καὴ ἐγρηγορέναι Xen.) -
16 κοσμεω
1) воен. строить, выстраивать(ἵππους τε καὴ ἀνέρας Hom.; στρατόν Eur.)
πένταχα κοσμηθέντες Hom. — выстроенные пятью отрядами;στρατιὰ κατὰ ἕνδεκα μέρη κεκοσμημένη Plat. — войско, разделенное на одиннадцать колонн2) устраивать, располагать в порядкеταπεινὸς καὴ κεκοσμημένος Plat. — скромный и сдержанный;τὰ κοσμούμενα Soph. — распоряжения3) устраивать, готовить(δόρπον Hom.; δεῖπνον Pind.; τράπεζαν Xen.; τάφον, ἐς τάφον λέβητα κ. Soph.)
κ. ἀοιδήν Hom. — слагать песнь4) устраивать, управлять, править(νοῦς κοσμῶν Anaxagoras ap. Plat.)
τέν πόλιν κ. καλῶς τε καὴ εὖ Her. — превосходно управлять государством5) заправлять (маслом)(τὰς λαμπάδας NT.)
οἱ γέροντες ἐκ τῶν κεκοσμηκότων Arst. — (на Крите избираются) члены совета старейшин из числа тех, которые (в прошлом) исполняли должность космов
7) убирать, прибирать(οἶκος κεκοσμημένος NT.)
8) наряжать, убирать, одевать(τινα πανοπλίῃ Her.; σῶμα ὅπλοις Eur.; γυναῖκας ἐν καταστολῇ NT.)
κοσμέεσθαι τὰς κεφαλάς Her. — убирать себе головы, причесываться;κεκοσμημένος ἐσθῆτι ποικίλῃ Plat. — нарядившись в пеструю одежду9) украшать(δόμους τριπόδεσσι Pind.)
10) разукрашивать, приукрашивать(λόγους Eur.; τραγικὸν λῆρον Arph.)
κενοῖς λόγοις αὑτὸν κ. Plat. — рядиться в пустые фразы;ἐπὴ τὸ μεῖζον κ. Thuc. — расписывать преувеличенно яркими красками11) служить украшением, украшать собой(νᾶσον Pind.; πόλιν Thuc.)
12) обряжать, готовить к погребению(τινα Soph.; νέκυν Eur.)
13) причислять, относить -
17 παραφερω
поэт. παρφέρω1) приносить, подавать (на стол)(πολλὰ θήρειά τινι Xen.)
2) выставлять на вид, приводить(καινὰ καὴ παλαιὰ ἔργα Her.)
3) произносить, высказывать(οἰκτροὺς λόγους Eur.)
; передавать(ξύνθημά τινι Eur.)
4) нести рядомπ. λαμπάδας τινί Eur. — сопровождать кого-л. с факелами
5) отводить в сторону(τέν χεῖρα Dem.; τὸν ὀφθαλμόν Luc.; τὸ ποτήριον ἀπό τινος NT.)
; отворачивать(τέν ὄψιν τινός Xen.)
6) отбивать, отражать(τοὺς ὑσσούς Plut.)
7) нести мимо, проносить (sc. ἀνδριάντας Plat.); pass. проноситься, проходить, проезжатьτοῦ χειμῶνος παραφερομένου Plut. — когда проносилась буря;
δρόμῳ παρενεχθῆναι Plut. — проследовать мимо8) (о реке и т.п.) уносить прочь, увлекать с собой(πολλοὺς συμπίπτοντας, ὑπὸ ῥεύματος παραφερόμενος Plut.; νεφέλαι ὑπὸ ἀνέμων παραφερόμεναι NT.)
9) отклонять, сбивать с пути10) пропускать мимо ушей, оставлять без внимания(τὸ ῥηθέν Plut.)
11) пропускать, упускать(τὰς ὥρας τῆς θυσίας Dem.)
12) проноситься, проходить (см. тж. pass. к 7)13) опережать, превосходить(τινά τινι Luc.)
-
18 τινασσω
(aor. ἐτίναξα - pass. ἐτινάχθην)1) потрясать, размахивать(αἰγίδα Hom.; λόγχας Soph.; λαμπάδας Arph.; med. δούρατος ἀκμάς Theocr.; τοῖς ὅπλοις Plut.)
τ. γαῖαν Hom. — колебать землю;τινάσσεσθαι πτερά Hom. — махать крыльями, парить2) ворошить, разбрасывать(θημῶνα ἠΐων Hom.)
χειρὴ ἑανοῦ ἐτίναξε λαβοῦσα Hom. — (Афродита) взяла (Елену) рукой за платье и потянула ( чтобы заставить обернуться)3) бряцать, перебирать(νεῦρα κιθάρας Anth.)
4) толкать, опрокидывать(θρόνον ποσί Hom.)
5) с размаха бросать, метать(ἀστεροπήν Hom.)
-
19 αἴθω
A light up, kindle, Hdt.4.145, A.Ag. 1435;θεοῖς ἱερά S.Ph. 1033
;λαμπάδας E.Rh.95
;δάφναν Theoc.2.24
, etc.;πυρά E.Rh.41
,78, 823: metaph.,σέλας ὄμμασιν αἴθει AP12.93
(Rhian.); χόλον αἶθες ib.5.299 (Paul. Sil.).2 rarely intr., burn, blaze, Pi.O.7.48;λαμπτῆρες οὐκέτ' ᾖθον S.Aj. 286
.3 [voice] Pass., [full] αἴθομαι, burn, blaze, Hom. always in part.,πυρὸς μένος αἰθομένοιο Il. 6.182
, cf. 8.563;αἰ. δαλός 13.320
;δαΐδες Od.7.101
, cf. Pi. O.1.1, Pae. 6.97, E.Hipp. 1279, etc.; after Hom. in other moods, αἴθεται κάλλιστα [τὰ ὀστέα] Hdt.4.61;αἰθέσθω δὲ πῦρ E.IA 1470
;δώματ' αἴθεσθαι δοκῶν Id.Ba. 624
, cf. X.An.6.3.19: metaph.,ἔρωτι αἴθεσθαι X.Cyr.5.1.16
, cf. AP12.83 (Mel.); αἴθετο.. ἔρως ([dialect] Ep. [tense] impf.) burnt fiercely, A.R. 3.296. (Cf. Lat. aestas, aestus: the weak form of the root appears in ἰθαίνεσθαι, cf. Skt. inddhé 'kindles'.) -
20 δίπυρος
II διπύρους ἀνέχουσα λαμπάδας.. Ἑκάτα Hecate holding up two flaming torches, Ar.Ra. 1361.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δίπυρος
- 1
- 2
См. также в других словарях:
λαμπάδας — λαμπάς 1 torch fem acc pl λαμπάς 2 torch lit fem acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Differences between codices Sinaiticus and Vaticanus — Codex Sinaiticus and Codex Vaticanus, two of great uncial codices, representatives of the Alexandrian text type, are considered excellent manuscript witnesses of the text of the New Testament. Most critical editions of the Greek New Testament… … Wikipedia
CEREUS — I. CEREUS Paschalis, in Communione Romana dicitur, cui in Sabatho Paschatis a Diacono benedicitur et qui novô igne accenditur, auctore Zosimô Pontifice Romano, ut Amalarius, Rupertus, Durandus, Sigebertus, volunt. Baronius vero ad A. C. 418. n.… … Hofmann J. Lexicon universale
ίριδα — I (Ιατρ.). Τμήμα του ματιού, που βρίσκεται μεταξύ του κερατοειδούς χιτώνα και του φακού. Είναι έγχρωμο και χωρίζει τον πρόσθιο από τον οπίσθιο θάλαμο του οφθαλμού. Η αλλαγή του μεγέθους της κόρης γίνεται με τη σύσπαση της ί. ιριδεκτομή.… … Dictionary of Greek
αμεταλαμπάδευτος — η, ο [μεταλαμπαδεύω] αυτός που δεν μεταδόθηκε σε άλλους σαν φως λαμπάδας, αυτός που δεν διαδόθηκε, δεν εξακτινώθηκε με το φως τής παιδείας … Dictionary of Greek
δίπυρο — το (Α δίπυρος, ον) νεοελλ. πυριτικό άλας αργιλίου, νατρίου και ασβεστίου αρχ. αυτός που έχει ψηθεί δύο φορές, διπυρίτης 2. φρ. «διπύρους λαμπάδας» δύο λαμπάδες. [ΕΤΥΜΟΛ. < δι * + πυρος < πυρ (πυρός)] … Dictionary of Greek
κηρίων — κηρίων, ωνος, ό [κηρίον] 1. κέρινη λαμπάδα («πέντε λαμπάδας ἅπτουσιν ἐν τοῑς γάμοις, ἃς κηριῶνας ὀνομάζουσιν», Πλούτ.). 2. (κατά τον Ησύχ. και τον Φώτ.) μάστιγα, μαστίγιο … Dictionary of Greek
λαμπάδα — η (AM λαμπάς, άδος) μεγάλο κερί, μεγάλη ράβδος από κερί ή άλλο υποκατάστατό του η οποία χρησιμοποιείται συνήθως σε επίσημες ή σε θρησκευτικές τελετές (α. «λαμπάδα τού Επιταφίου» β. «λαμπάδα κηροχίτωνα», Ανθ. Παλ.) νεοελλ. φλόγα, πύρινη γλώσσα… … Dictionary of Greek
λαμπαδηδρομία — Αγώνισμα μεταφοράς αναμμένης λαμπάδας, το οποίο κατά την αρχαιότητα ήταν διαδεδομένο σε διάφορες ελληνικές πόλεις. Στην Αθήνα, στις γιορτές των Παναθηναίων, το αγώνισμα αυτό αποτελούσε τιμητικό λειτούργημα, το οποίο οργάνωνε ο γυμνασίαρχος και… … Dictionary of Greek
παραφαίνω — και ποιητ. τ. παρφαίνω Α 1. κάνω κάτι φανερό, δείχνω, αποκαλύπτω («μηδ αἰδοῑα παραφαινέμεν», Ησίοδ.) 2. φαίνομαι πλάγια, εμφανίζομαι κοντά ή απέναντι, αποκαλύπτομαι, βγαίνω στα φανερά («ἐν τῷ νῡν λόγῳ παραφανέντι», Πλάτ.) 3. εμφανίζω, παρουσιάζω… … Dictionary of Greek
υπέρφωτος — ον, ΜΑ αυτός που ξεπερνάει το φως σε λάμψη, υπέρλαμπρος («ἀνάψων ἡμῶν τὰς λαμπάδας τῆς πίστεως τῆς σῆς ὑπερφώτου ἐλλάμψεως», Λειτ. Ιακ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < ὑπερ * + φωτος (< φῶς, φωτός), πρβλ. πλησί φωτος] … Dictionary of Greek