-
1 οιζύος
ὀιζύςwoe: fem gen sg (attic)οἰζύςwoe: fem gen sg——————ὀϊζύος, ὀιζύςwoe: fem gen sg -
2 οιζυος
-
3 οἰζύος
Βλ. λ. οιζύος -
4 ὀιζύος
Βλ. λ. οιζύος -
5 ὀΐζυος
ὀΐζ-ῠος, ον, = sq., -
6 ὀϊζύς
ὀϊζύς, ύος, ἡ, att. οἰζύς (οἴ), Weh, Jammer, Unglück; φαίην κε φρέν' ἀτέρπου ὀϊζύος ἐκλελαϑέσϑαι, Il. 6, 285, das Ungemach vergessen; ἐπεί μ' ἔμνησας ὀϊζύος, ἣν ἀνέτλημεν, Od. 3, 103; mit πόνος verbunden, Il. 13, 2 u. öfter, wie mit κάματος, 15, 365; ξυνέσεσϑαι ὀϊζυῖ πολλῇ, Od. 7, 270; ϑεοὶ δ' ὤπαζον ὀϊζύν, 23, 210; πάσης ἀπήμον' οἰζύος, Aesch. Eum. 853; vgl. Ag. 734; Eur. Hec. 949; einzeln bei Sp. – Qu. Sm. 2, 88 hat auch den accus. ὀϊζύα. – [Υ in ὀϊζύν ist lang Hes. Th. 214].
-
7 παύω
παύω, fut. παύσω, fut. med. παύσομαι, wofür aber die besseren Attiker πεπαύσομαι vorgezogen haben sollen, vgl. Piers. Moer. p. 293; perf. pass. πέπαυμαι (πέπαυσμαι v. l. bei Her. 1, 84 Plat. Prot. 328 d); aor. med. ἐπαυσάμην, aor. pass. ἐπαύϑην, Hes. Th. 533 Her. 1, 130; attisch ἐπαύσϑην, wie auch Her. 6, 66 ohne alle Variante steht; παυϑήσεται ὁ πόλεμος, Thuc. 1, 81; nach Choerobosc. in B. A. p. 1324 auch ἐπάην, was auf eine Form ΠΑF führt; – 1) act., machen, daß Einer aufhört, abläßt, besänftigen, beendigen; von Personen, ἄγριον ἄνδρα, Il. 21, 314, ἀριστεύοντα, 11, 506; zur Ruhe bringen, d. i. tödten, Od. 20, 274; vgl. Soph. O. R. 397; παύεσκε μὲν γὰρ ἐνϑέους γυναῖκας εὔϊόν τε πῠρ, Ant. 963; Ar. Equ. 330. 877; – von Sachen, χόλον, μένος, νεῖκος, πόλεμον, ῥόον, ὀδύνας u. dgl., Hom. oft, z. B. Il. 1, 283. 16, 528. 19, 67; τόξον, den Bogen ruhen lassen, Od. 21, 279; ἔπαυσέ μοι μέριμναν, Pind. I. 7, 13, wie τὰ μὲν παύσατε ib. 35; vgl. Soph. El. 795; Ἅιδης ὁ παύσων τούςδε τοὺς γάμ ους ἔφυ, Ant. 575; δράσας δ' ἐγὼ δεινὰ τόνδ' ἔπαυσα τὸν νόμον, Eur. Or. 571; λύπας ᾠδαῖς, Med. 197; Ar. Plut. 136; u. einzeln in Prosa, τότε μὲν ἔπαυσε τὸν λόγον, Xen. Cyr. 8, 6, 7; τυραννίδα, Dem. 20, 70; auch τὰ τείχη, zerstören, D. C. 69, 9. – Häufig tritt noch ein inf. dazu, die Handlungen od. Zustände ausdrückend, denen ein Ende gemacht wird, ἔμ' ἔπαυσας ἐπὶ Τρώεσσι μάχεσϑαι, du hast gemacht, daß ich aufhörte mit den Troern zu kämpfen, Il. 11, 442; ϑνητο ὺς ἔπ αυσα μὴ προςδέρκεσϑαι μόρον, Aesch. Prom. 248; Ag. 995; Ar. Ach. 634; ῥαψῳδοὺς ἔπαυσε ἀγωνίζεσϑαι, Her. 5, 67. 7, 54; bei den Attikern gewöhnlicher ein partic., um auszudrücken, daß Jemand in einer Thätigkeit oder einem Zustande unterbrochen wird, γελῶντας ἐχϑροὺς παύσομεν τῇ νῦν ὁδῷ, Soph. El. 1295, wir werden die Feinde als Lachende aufhören machen, machen daß sie aufhören zu lachen; παύσω δέ σ' ὄντ' ἄπαιδα, Eur. Med. 717; u. in Prosa, τὴν φιλοσοφίαν παῠσον ταῦτα λέγουσαν, Plat. Gorg. 482 a, u. A. – Eine andere Vrbdg ist τινά τινος παύειν, machen, daß Einer davon absteht, ihn wovon abbringen, od. machen, daß er wovon ausruht od. sich erholt; so Hom. oft in Vrbdgn wie παύειν τινὰ ἀλκῆς, ἄλης, χάρμης, καμάτου, ὀϊζύος, ὀδυνάων, Ἕκτορα μάχης, Ἀχιλῆα πόνοιο, Θάμυριν ἀοιδῆς, Πηνελόπειαν κλαυϑμοῖο; παῠσαν ἄρ' ὀρχηϑμοῖο πόδας, παῦσαν δὲ γυναῖκας, Od. 23, 298. So auch Tragg.: εἰ τήνδ' ἔπαυσας τῆς πολυγλώσσου βοῆς, Soph. El. 798; παύσω ψόγου σε, Eur. Hel. 1292; ἔμελλον ἄρα παύσειν ποϑ' ὑμᾶς τοῦ κοάξ, Ar. Ran. 268; u. in Prosa, εἰ μή τις παύσει τὰ σὰ παιδικὰ τούτων τῶν λόγων, Plat. Gorg. 481 e; τῆς λυγγός, Conv. 185 d; τινὰ προμηϑίας, Antiph. 2 γ 3; τινὰ ὕβρεως, Isocr. 5, 34, wie Ar. Av. 1259 u. Xen. Hell. 3, 5, 5; τινὰ τῆς ἀρχῆς, τῆς στρατηγίας, Einen seines Amtes entsetzen, 6, 2, 13 Cyr. 8, 6, 3; τῶν ἐπιϑυμιῶν τινα, Hem. 1, 2, 5. – Seltener steht der gen. allein, αἴ κε Ζεὺς παύσῃ ὀϊζύος, ob Zeus ein Ende machte des Elends, Od. 4, 35. – 2) med. und pass., durch sich selbst od. durch einen Andern bestimmt, bewogen, nach eigenem Willen, aus freiem Entschluß, od. in Folge einer hemmenden Einwirkung aufhören, ablassen, nachlassen, von Personen u. Sachen; absolut, oft bei Hom.; τῆμος πυρκαϊὴ ἐμαραίνετο, παύσατο δὲ φλόξ, Il. 23, 228; ἄνεμος ἐπαύσατο Od. 12, 168, wie Her. 7, 193; auch = ruhen, ausruhen, ἐν κλισίῃ, Il. 24, 17; Her. 9, 52; vom Sänger, aufhören zu singen, schweigen, Od. 17, 359, wie vom Redner, aufhören zu sprechen, Her. 7, 9, 3; übh. sich ruhig, unthätig verhalten, 1, 83; πέπαυται δ' ἔχϑος, Aesch. Spt. 920; Suppl. 573; παύσασϑ' ἄνακτες, Soph. O. R. 631; παυσαμένου Παυσανίου, da er aufhörte, schwieg, Plat. Conv. 185 c; Folgde; auch παυσαμένης τῆς πλημμυρίδος, Strab. 9, 2, 18. – Häufig c. partic., welches die Handlung od. den Zustand ausdrückt, der aufhört, ὅϑ' ὕπνος ἕλοι, παύσαιτό τε νηπιαχεύων, wenn er als Spielender aufhörte, zu spielen aufhörte, Il. 22, 502; πέπαυμαι τοὺς ἐμοὺς ϑρηνῶν πόνους, Aesch. Prom. 618, vgl. Pers. 492 Ag. 1017; παῦσαι πλέκο υσα, Eur. Ion 1410; παύσομαι σ' αἰνῶν, Or. 1161; Ar. Av. 859. 889 u. öfter, wie Her., ἐσϑίοντας ἂν οὐ παύεσϑαι, 3, 133. 9, 93 u. öfter; Plat. Gorg 491 a; Xen. Cyr. 7, 2, 7 u. öfter, u. Folgende, οὔποτε πεπαύσονται πολεμοῠντες S. Emp. adv. log. 2, 184. – Die Vrbdg mit dem inf. wird von den Atticisten verworfen, sie findet sich Batrachom. 190 Ar. Ach. 634 Her. 7, 54, bei Plut. u. a. Sp., vgl. Schäf. zu Schol. Par. Ap. Rh. 3, 48. – Auch wie beim act. c. gen. der Sache, wovon abstehen, ablassen, womit aufhören, παύσασϑαι πολέμοιο δυςηχέος, Il. 7, 376, παυσώμεσϑα μάχης καὶ δηϊοτῆτος, 7, 290, παύσεσϑον κλαυϑμοῖο γόοιό τε, Od. 21, 228; Hes. O. 175 Th. 553; παυσάμενοι κακῶν, Pind. I. 7, 7; φιλανϑρώπου δὲ παύεσϑαι τρόπου, Aesch. Prom. 11; ἀρτίως πεπαυμένην κακῶν ἀτρύτων, Soph. Ai. 787; Eur. Med. 1211; Ar. Nubb. 934; u. in Prosa häufig, τῆς μάχης ἐπαύσαντο, Her. 1, 74, τοῦ δρόμου, 4, 124, ϑορύβων καὶ ταραχῆς, Plat. Polit. 273 a, Conv. 188 e u. Folgde; ἔργων, πλησμονῆς, Xen. Mem. 2, 11, 14; selten παύομαι ἐκ μεγάλων ἀχέων, Ar. Ran. 1531; vgl. Eur. El. 1108; περί τινος, Her. 2, 135. – 3) Zuweilen steht auch das act. in intrans. Bdtg = παύομαι, aufhören, ablassen, abstehen, μνηστῆρες δ' ἄμυδις κάϑισαν καὶ παῦσαν ἀέϑλων, Od. 4, 659, Bekk. μνηστῆρας, wie schon alte Erklärer gelesen haben; ἀλλ' ἄγε, παῠε μάχης, Hes. Sc. 449; H. h. Cer. 351; u. so bes. im imperat., παῠε, παῦε τοῦ λόγου, Ar. Pax 326; auch παῠ' ἐς κόρακας, Ach. 864; u. absolut, παῦε, μὴ λέξῃς πέρα, höre auf, schweige, Soph. Phil. 1275; Ar. Vesp. 1194. 1208; παῦε, παῠε, μὴ βόα, Av. 1504, vgl. Plat. Phaedr. 228 e. – Παυστέον, man muß aufhören machen, Plat. Gorg. 523 d, man muß aufhören, Plut. ed. lib. 9.
-
8 οιζύω
ὀϊζύω, ὀίζυοςsorry: masc /fem /neut nom /voc /acc dualὀϊζύω, ὀίζυοςsorry: masc /fem /neut gen sg (doric aeolic)ὀϊζύω, ὀιζύωwail: pres subj act 1st sgὀϊζύω, ὀιζύωwail: pres ind act 1st sg -
9 ὀιζύω
ὀϊζύω, ὀίζυοςsorry: masc /fem /neut nom /voc /acc dualὀϊζύω, ὀίζυοςsorry: masc /fem /neut gen sg (doric aeolic)ὀϊζύω, ὀιζύωwail: pres subj act 1st sgὀϊζύω, ὀιζύωwail: pres ind act 1st sg -
10 πεῖραρ
πεῖραρ, ατος, τό, auch πεῖρας, poet. statt πέρας, das Ende, das Aeußerste; πείρατα γαίης, Il. 8, 478. 14, 200. 301 Od. 4, 563; die Enden der Schiffstane, die Taue selbst, ἐκ δ' αὐτοῦ πείρατ' ἀνήφϑω, 12, 51. 162. 179 h. Apoll. 129. Uebtr. das letzte Ende, Erfolg, Ziel, Ausgang; ἄμφω δ' ἱέσϑην ἐπὶ ἴστορι πεῖρας ἑλέσϑαι, Il. 18, 501, die Sache zu Ende bringen; ὕπερϑεν νίκης πείρατ' ἔχονται ἐν ἀϑανάτοισι, 7, 102, die Entscheidung des Sieges, wie πολέμου 13, 359; πεῖραρ ὀλέϑρου, die Vollendung des Verderbens, d. i. das Verderben selbst, ὀλέϑρου gen. definit., wie τέλος ϑανάτοιο, der ὄλεϑρος ist eben das πεῖραρ, 6, 143. 7, 402. 12, 79 Od. 22, 33. 41; πεῖραρ ὀϊζύος, 5, 289; so auch Pind. κέκριται πεῖρας ϑανάτου, Ol. 2, 34, der auch verbindet πείρατ' ἀέϑλων δείκνυεν, P. 4, 220, vgl. 1, 81; daher = die Hauptsache, worauf es am meisten ankommt, ἐπεὶ ᾡ παιδὶ ἑκάστου πείρατ' ἔειπεν, Il. 23, 350. Auch was einer Sache die Vollendung giebt, wie Od. 3, 433 die Werkzeuge des Goldschmiedes, mit denen er seine Arbeiten fertigt, πείρατα τέχνης heißen. – Spätere Dichter haben einzeln diese Vrbdgn nachgeahmt, wie Mel. 21 (XII, 158) ἐν σοί μοι ζωῆς πείρατα καὶ ϑανάτου.
-
11 μιμνήσκω
μιμνήσκω (ΜΝΑ), fut. μνήσω, aor. ἔμνησα, erinnern, mahnen; μνήσει δέ σε καὶ ϑεὸς αὐτός, Od. 12, 38; τινά τινος, Einen woran, μηδέ με τούτων μίμνησκε, 14, 169, ἐπεί μ' ἔμνησας ὀϊζύος, 3, 103, wie τῶν νῦν μιν μνήσασα Il. 1, 407; Theogn. 1119; ἔμνασε, Pind. P. 11, 13; ἔμνησας ὅ μου φρένας ἥλκωσεν, Eur. Alc. 889. – Häufig im med. u. pass. (vgl. auch μνάομαι), sich erinnern, gedenken, τινός, τοῦ γὰρ μιμνήσκεται ἤματα πάντα, Od. 15, 54, οὐδέ τι Τρῶες χάρμης μιμνήσκοντο, sie dachten nicht an den Kampf, kämpften nicht, Il. 13, 722; so κοίτοιο καὶ ὕπνου, Ruhe und Schlaf genießen, Od. 20, 138, νόστου, 3, 142, öfter; in Prosa, καὶ ἑτέρων μιμνησκόμενος, Plat. Ax. 368 a; dazu gehört der aor. ἐμνησάμην u. fut. μνήσομαι, ὁππότ' ἐκείνων μνήσομαι, Il. 9, 647, βρώμης, Od. 10, 277, χάρμης, Il. 4, 222 u. ä.; Αἴας μνησάσκετο ϑούριδος ἀλκῆς, 11, 566, der Stärke gedenken, sich ihrer bedienen, sich wehren; ὅτε μνησαίατο κοίτου, Od. 7, 138; auch μνήσατο γὰρ κατὰ ϑυμὸν ἀμύμονος Αἰγίσϑοιο, 1, 29. Hom. vrbdt auch περὶ πομπῆς μνησόμεϑα, Od. 7, 191. – Perf. μέμνημαι, ich habe mich erinnert, ich bin eingedenk, als praes. gebraucht, mit dem opt. μεμνῄμην, Il. 24, 745, u. μεμνῴμεϑα, Soph. O. R. 49, μεμνῷο, Xen. An. 1, 7, 5; bei Ar. Plut. 991 schwankt die Lesart zwischen μεμνῇτο u. μεμνῷτο; auch μεμνέῳτο, Il. 23, 361; μεμνώμεϑα, conj., Od. 14, 168, wie Plat. Phil. 31 a u. A.; μεμνεώμεϑα, Her. 7, 47 (μέμνῃ, = μέμνησαι, Il. 15, 18. 20, 188 Od. 24, 115; auch μέμνηαι, Il. 21, 442; μέμνεο, = μέμνησο, imper., Her. 5, 105; ἐμεμνέατο, = ἐμέμνηντο, plusqpf., Her. 2, 104); dazu gehört als eigenes fut. μεμνήσομαι, ich werde eingedenk sein, Il. 22, 390 Od. 21, 79; Xen. Cyn. 8, 6, 6 u. sonst; von Hom. an überall, gew. c. gen., ἀλλ' ἔτι σῶν μέμνημαι ἐφετμέων, Il. 5, 818, öfter; Διρκαίων ὑδάτων ἀὲ μέμναται, Pind. P. 9, 88; Διὸς μεμναμένος, N. 7, 80; μέμνησϑ' Ἀϑηνῶν, Aesch. Ag. 804; a. Tragg.; Ar. u. in Prosa, μέμνεο τῶν Ἀϑηναίων, Her. 5, 105; σὺ οὖν τῶν εἰρημένων μέμνησο, Plat. Phaedr. 234 b; Folgde. – Auch c. accus., Τυδέα οὐ μέμνημαι, ἐπεί μ' ἔτι τυτϑὸν ἐόντα κάλλιπε, Il. 6, 222; μέμνημαι τόδε ἔργον, 9, 527, vgl. Od. 24, 122; μέμνησϑ' ἃ ἐγὼ προλέγω, Aesch. Prom. 1073, vgl. Ch. 485 Suppl. 202; Soph. O. R. 1057; in Prosa häufig; Her. 7, 18; εἴπερ μεμνήμεϑα τὰ κατ' ἀρχὰς λεχϑέντα, Plat. Soph. 265 b; τοὺς λόγους, Legg. I, 633 d, öfter, wie Folgde; absolut, ἀφ' οὗ Ἕλληνες μέμνηνται, seit Menschengedenken, Thuc. 2, 8. – Andere Verbindungen sind ἀμφί τινι, Od. 4, 151, H. h. 6, 1, περί τινος, Od. 7, 192, s. unten; – c. inf., Il. 17, 364; μέμνησο δ' εἴκειν, Aesch. Suppl. 199; μέμνησϑέ μοι μὴ ϑορυβεῖν, Plat. Apol. 27 b; μεμνήσϑω ἀνὴρ ἀγαϑὸς εἶναι, er denke daran, sich als braven Mann zu zeigen, Xen. An. 3, 2, 39; – auch mit ὅτι, Plat. Prot. 323 e u. sonst; – häufig c. partic.; Eur. Hec. 244; μέμνημαι δ' ἔγωγε καὶ παῖς ὢν Κριτίᾳ τῷδε ξυνόντα σε, Plat. Charmid. 156 a; μέμνημαι ἀκούσας σου, ich erinnere mich gehört zu haben, Xen. Cyr. 1, 6, 3; ἐμέμνητο εἰπών, 3, 1, 31; Folgde; ἄνϑρωπος ὢν μέμνησ' ἀεί, Men., denke immer daran, daß du ein Mensch bist. – Wörtlich gedenken, erwähnen, Erwähnung thun; im aor. med., τῶν νῦν μοι μνῆσαι καί μοι νημερτὲς ἐνίσπες, Od. 4, 331. 765 Il. 2, 492, wie Soph. O. R. 564; häufiger im aor. pass., ἠέ μιν αὐτὸν πατρὸς ἐάσειε μνησϑῆναι, Od. 4, 118; οὐδ' ἂν ἐμνήσϑην ποτέ, Soph. El. 365; Phil. 310; Eur. El. 745; auch μνησϑήσομαι, Med. 933; τούτου μηκέτι μνησϑῇς, Her. 7, 159; Phot. oft u. Folgde; auch c. accus., Her. 2, 20; ἐὰν μνησϑῶ τὰ ἔπη, Plat. Ion 537 a; häufig περί τινος μνησϑῆναι, Her. 2, 36, ἐπειδὰν δέ τις περὶ Ὁμήρου μνησϑῇ, Plat. Ion 532 c, οἴομαί σέ που μνησϑήσεσϑαι παιδοποιΐας πέρι, Rep. V, 449 d; vgl. Lys. 3, 45; Dem. 33, 6; μεμνῆσϑαι περί τινος ὀνομαστί, 24, 132. – Vgl. übrigens μνάομαι.
-
12 ἌΛη
ἌΛη, ἡ, das Umherschweifen, Umherirren, Hom. viermal, Od. 10, 464 ἀ. χαλεπῆς, 15, 342 ἄλης καὶ ὀιζύος, 345 ἄλη καὶ πῆμα καὶ ἄλγος, 21, 284 ἄλη τ' ἀκομιστίη τε; – Eur. Or. 56 u. sp. D.; auch Plut. Mar. 45. Bei Soph. frg. 693 die umherschweifende Heerde; Aesch. Ag. 187 nennt Stürme δύςορμοι βροτῶν ἄλαι, die hafenlosen Irrfahrten der Menschen. Uebertr. Unruhe des Geistes, Angst, Wahnsinn, Eur. Med. 1280; Plat. Crat. 421 b; Cic. Att. X, 1 u. Sp.
-
13 απημων
2, gen. ονος1) невредимый(ἀπήμονα οἴκαδ΄ ἀπάξειν τινά Hom.)
2) благополучный(νόστος Hom.; πλοῦς Eur.)
3) беззаботный, не печалящийся(ἀμφὴ κῆδος Pind.; πάσης οἰζύος Aesch.).
4) благодатный, живительный(ὕπνος Hom.)
5) благоприятствующий(οὖρος Hom.)
-
14 οιζύων
ὀϊζύων, ὀίζυοςsorry: masc /fem /neut gen plὀϊζύων, ὀιζύςwoe: fem gen plὀϊζύων, ὀιζύωwail: pres part act masc nom sg -
15 ὀιζύων
ὀϊζύων, ὀίζυοςsorry: masc /fem /neut gen plὀϊζύων, ὀιζύςwoe: fem gen plὀϊζύων, ὀιζύωwail: pres part act masc nom sg -
16 οίζυε
ὀΐζυε, ὀίζυοςsorry: masc /fem voc sgὀΐζυε, ὀιζύωwail: pres imperat act 2nd sgὀΐζυε, ὀιζύωwail: imperf ind act 3rd sg (homeric ionic) -
17 ὀίζυε
ὀΐζυε, ὀίζυοςsorry: masc /fem voc sgὀΐζυε, ὀιζύωwail: pres imperat act 2nd sgὀΐζυε, ὀιζύωwail: imperf ind act 3rd sg (homeric ionic) -
18 μιμνήσκω
μιμνήσκω (not [suff] μιμν-ήσκω, v. infr.), [tense] fut. μνήσω: [tense] aor. ἔμνησα: causal Verb, formed in [tense] pres. and [tense] impf. from μέμνημαι as πιπράσκω from πέπραμαι:—A remind, put in mind,μνήσει δέ σε καὶ θεὸς αὐτός Od.12.38
; τινος of a thing,ἐπεί μ' ἔμνησας ὀϊζύος 3.103
;τῶν σ' αὖτις μνήσω Il.15.31
, cf. 1.407;μηδέ με τούτων μίμνησκ' Od.14.169
, cf. Thgn.1123, Theoc.15.36.II ἔμνασεν ἑστίαν πατρῴαν.. νικῶν recalled it to memory, made it famous, Pi.P.11.13.—[voice] Act. is mostly [dialect] Ep., used once in Trag. (lyr.), E.Alc. 878: compds. with ἀνα- or ὑπο- were preferred in Prose.B [voice] Med. and [voice] Pass. [full] μιμνήσκομαι, imper. - ήσκεο Il.22.268: [dialect] Ep. [tense] impf.μιμνήσκοντο 13.722
(the [tense] pres. only in later Prose, Pl.Ax. 368a, D.H.1.13, Plu.2.653b; μέμνημαι serving as [tense] pres. in early writers): other tenses are formed from the stem μνη- (v. μνάομαι): [tense] fut.μνήσομαι Od.7.192
, Sapph.32;μνησθήσομαι Hdt.6.19
, E.Med. 933, etc.; alsoμεμνήσομαι Il.22.390
, Od.19.581, Hdt.8.62, E.Hipp. 1461, Pl.Phlb. 31b, etc.: [tense] aor. ἐμνησάμην, inf.μνήσασθαι Od.4.331
, Tyrt.12.1, Hdt. 7.39; rare in Trag., as S.OT 564; [dialect] Ep.μνησάσκετο Il.11.566
; Trag. also ἐμνήσθην (used by Hom. only in Od.4.118), S.El. 373, etc.; [dialect] Aeol.ἐμνάσθην Sapph.Supp.4.11
: [tense] pf. μέμνημαι, [dialect] Aeol.μέμναιμαι Alc. Supp.28.6
, in [dialect] Att. always in [tense] pres. sense, as also freq. in Hom.; [ per.] 2sg.μέμνηαι Il.21.442
,μέμνῃ 15.18
; imper. μέμνησο, [dialect] Dor.μέμνᾱσο Epich. 250
, etc., [dialect] Ion.μέμνεο Hdt.5.105
; subj.μέμνωμαι -ώμεθα Od.14.168
, S.OT49; [dialect] Ion. - εώμεθα Archil.(?) in PLit.Lond.54.4; opt.μεμνῄμην Il.24.745
, - (μεμνῇο, -ῇτο shd. prob. be read for -ῷο or - οῖο, -ῷτο in X.An.1.7.5, Cyr.1.6.3, and μεμνοῖτο is dub. in Crates Com.50); [dialect] Ep. [ per.] 3sg.μεμνέῳτο Il.23.361
; [dialect] Dor. [ per.] 3pl.μεμναίατο Pi. Fr.94
; inf. μεμνῆσθαι; [dialect] Aeol. imper.μέμναισο Sapph.Supp.23.8
; part. μεμνημένος: [tense] plpf.ἐμεμνήμην Isoc. 12.35
; [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἐμεμνέατο Hdt.2.104
:— remind oneself of a thing, call to mind:—Constr.: sts. c. acc., remember,Τυδέα δ' οὐ μέμνημαι Il.6.222
, cf. 9.527, Od.14.168, S.OT 1057, Pl.Lg. 633d, D.44.7; esp. with relat. clause following,μ. τὸν στόλον ὡς ἔπρηξε Hdt.7.18
; ;μ. τὸν Εὐφραῖον, οἷ' ἔπαθεν D.9.61
; also μέμνησο ἐκεῖνο, ὅτι .. X.Cyr.2.4.25; μεμνώμεθα ταῦτα περὶ ἀμφοῖν, ὅτι .. Pl. Phlb. 31a: more freq. c. gen.,φίλου μεμνήσομ' ἑταίρου Il.22.390
;τοῦ ποτε μεμνήσεσθαι ὀΐομαι Od.19.581
;οὐδὲ παῖδος οὐδὲ φίλων τοκήων οὐδὲν ἐμνάσθη Sapph.Supp.
l. c., cf. Hdt.8.62, E.Hipp. 1461, etc.; alsoμεμνημένος ἀμφ' Ὀδυσῆϊ Od.4.151
;ἀμφὶ Διώνυσον.. μνήσομαι h.Hom. 7.2
;περὶ πομπῆς μνησόμεθα Od.7.192
:—[voice] Pass., to be remembered (not in early Prose),τὰ παραπτώματα οὐ μνησθήσεται LXX Ez.18.22
;αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν Act.Ap.10.31
, cf. Apoc.16.19.2 c. inf.,μέμνηντο γὰρ αἰεὶ ἀλλήλοις.. ἀλεξέμεναι Il.17.364
;μέμνησο δ' εἴκειν A.Supp. 202
;μέμνησο δάκνειν, διαβάλλειν Ar.Eq. 495
;μεμνήσθω ἀγαθὸς ἀνὴρ εἶναι X.An.3.2.39
;μέμνησθέ μοι μὴ θορυβεῖν Pl.Ap. 27b
.3 after Hom., c. part., θνατὰ μεμνάσθω περιστέλλων μέλη let him remember that he clothes, Pi.N.11.15; μέμνημαι κλύων I remember hearing, A.Ag. 830;μεμνήμεθα ἐλθόντες E.Hec. 244
;μ. ἀκούσας X.Cyr.1.6.3
, etc.: folld. by a relat.,μέμνησ', ὅπως εὖ μοι στομώσεις αὐτόν Ar.Nu. 1107
.4 abs.,ἀφ' οὗ Ἕλληνες μέμνηνται Th.2.8
, cf. 5.66: [tense] pf. part. μεμνημένος in commands, ὧδέ τις.. μεμνημένος ἀνδρὶ μαχέσθω let him fight with good heed, let him remember to fight, Il.19.153, cf. 5.263, Hes.Op. 422, etc.II make mention of, c. gen.,τῶν νῦν μοι μνῆσαι Od.4.331
; Μοῦσαι, μνησαίαθ' ὅσοι ὑπὸ Ἴλιον ἦλθον (i. e. τῶν, ὅσοι) Il.2.492; alsoμνήσασθαι περί τινος Hdt.7.39
: freq. in [tense] aor. [voice] Pass. μνησθῆναι, Od.4.118, S.Ph. 310;μνησθῆναι περί τινος Hdt. 1.36
, cf. 9.45;περί τινος ἔς τινα Th.8.47
, cf. 1.10, 37, etc.;μνησθεὶς ὑπὲρ τῆς εἰρήνης D.18.21
;μ. τινὸς πρός τινα Lys.1.19
: later c. dat. pers., recall to one's memory, remind, ἐμνήσθην σοι καὶ παρόντι περί .. PLille12.1 (iii B. C.), cf. PCair.Zen.122.7, al. (iii B. C.): rarely c. acc.,ταῦτα καὶ μακάρων ἐμέμναντ' ἀγοραί Pi.I.8(7).29
: abs., μευ μεμναμένω εἰ φιλέεις με mentioning your name to see if.., Theoc.3.28.III give heed to,πατρὸς καὶ μητέρος Od.18.267
; μ. βρώμης give heed to food, 10.177; ὡς μεμνέῳτο δρόμου (v.l. δρόμους ) that he might give heed to the running, Il.23.361; μ. χάρμης, δαιτός, σίτου, 4.222, Od.20.246, Il.24.129;μεμνᾶσθαι πολέμου τε καὶ μάχας B.17.58
;ἀοιδᾶς Pi.Fr.94
. ([dialect] Aeol. [full] μιμναίσκω (not μιμνᾴσκω) Hdn.Gr.2.79, 178; but [dialect] Ep., [dialect] Ion., [dialect] Att. [full] μιμνήσκω without ι, PCair.Zen. 15v.35 (iii B. C., ὑπο-), Inscr.Magn.16.27 (early ii B. C., [ ἀνα-]), SIG 704E18 (Delph., late ii B. C., ὑπο-), Did.in An.Ox.1.196; cogn. with Lat. memini, etc.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μιμνήσκω
-
19 νόστφιν
I Adv. of Place, aloof, apart, aside (cf. ἀπονόσφι), νόσφιν ἀειράσας after carrying the corpse aside, Il.24.583 ; ν. ἰδών having looked aside, Od.17.304 ;νόσφιν ἀπό..
aloof from,Il.
5.322, 15.244, Hes.Th.57 ;ν. ἄτερ.. Id.Sc. 15
;ν. ἤ..
besides, except,Theoc.
25.197 ;ν. μέν.. ν. δέ
separately,Coluth.
105.2 aside, secretly,ν. ἀκούων Il.17.408
.II as Prep., c. gen., aloof or away from, far from, ν. πολέμοιο, φίλων, 6.443, 14.256 ;ν. πόληος Od.16.383
, etc. ;ν. νόσων πενίας τε B.1.60
.2 without, apart from, unaided by, mostly of persons,ν. δεσποίνης Od.14.9
;ν. Ἀχαιῶν Il.5.803
;οὔτε κακὸς ν. δαίμονος οὔτ' ἀγαθός Thgn.166
;ν. ἡγητῶν A.Supp. 239
; of things,ν. ἄτερ τε κακῶν καὶ ἄτερ.. πόνοιο Hes.Op.91
; ν. ἄτερ τε πόνων καὶ ὀϊζύος ib. 113 ;οὔτ' εἰπεῖν ἐστί τι ν. πόθων AP12.18
(Alph.).3 of mind or disposition, τοί κεν Ἀχαιῶν ν. βουλεύωσ' apart from, i.e. differently from, the (rest of the) Achaeans, Il.2.347 ; ν. Δήμητρος without her knowledge and consent, h.Cer.4 ; ν. ἐμεῖο ib.72.4 beside, except,ν. Ποσειδάωνος Od.1.20
;νόσφ' Ὠκεανοῖο Il.20.7
;ν. Νότου Hes.Th. 870
.—[dialect] Ep. and Lyr. word, once in A., l.c., never in S. or E.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > νόστφιν
-
20 παύω
Aπαύεσκον Od.22.315
, S.Ant. 963 (lyr.): [tense] fut.παύσω Il.1.207
, etc.; [dialect] Ep. inf. παυσέμεν ( κατα-) 7.36 : [tense] aor.ἔπαυσα 15.15
, etc., [dialect] Ep.παῦσα 17.602
: [tense] pf.πέπαυκα D. 20.70
, Antisth. Od. 10 :—[voice] Med. and [voice] Pass., [dialect] Ion. [tense] impf.παυέσκετο Il.24.17
: [tense] fut.παύσομαι Od. 2.198
, Hdt.1.56, S.OC 1040, Ph. 1424, E.Med.93, etc. ; πεπαύσομαι only S.Ant.91, Tr. 587 (though held to be the true [dialect] Att. form by Moer.p.293 P.); παυσθήσομαι (v.l. παυθ-) Th.1.81 ; later παήσομαι ( ἀνα-) Apoc.14.13 : [tense] aor.ἐπαυσάμην Il. 14.260
; ἐπαύθην, [dialect] Ep. παύθην, Hes. Th. 533, Th.5.91 (v.l. παυσθῇ), etc. ;ἐπαύσθην Hdt.5.94
, etc. ; laterἐπάην Choerob. in Theod. 2.141
H.: [tense] pf.πέπαυμαι Il.18.125
, A.Pr. 615, Hdt.1.84, Ar. Pax 29, etc. ( πεπάσθαι is f.l. in Vett. Val.359.31):I causal, make to end,1 c. acc. only, bring to an end, check, sts. of persons,ἵνα παύσομεν ἄγριον ἄνδρα Il.21.314
, cf. S.Ant. 963 (lyr.), Ar.Eq. 330 ; stop or silence by death, Od. 20.274, S.OT 397 :—[voice] Pass. and [voice] Med., take one's rest,ἐνὶ κλισίῃ Il.24.17
, cf. Hdt.9.52, etc.; cease, have done, Il.8.295, Od.4.103, etc. ; of one singing or speaking, 17.359, Hdt.7.8.δ : generally, [voice] Med. denotes willing, [voice] Pass. forced, cessation.b mostly of things, make an end of, stop, abate, χόλον, μένος, νεῖκος πολέμοιο, ῥόον, ὀδύνας, etc., Il.19.67, 1.282, Od.24.543, 5.451, Il.16.528, etc. ;μέριμναν Pi.I.8(7).13
(s. v.l.) ; λύπας ᾠδαῖς π. E.Med. 197 (anap.), etc. ; π. τόξον let the bow rest, Od.21.279 ;π. τοὺς γάμους S. Ant. 575
;πόντου σάλον E.El. 1242
; π. τὸν νόμον annul it, Id.Or. 571 ; π. τὸν λόγον close it, X.Cyr.8.6.7 ;τυραννίδα καταλύσαντα πεπαυκέναι D.20.70
; π. τείχη raze them, D.C.69.9 :—[voice] Pass., Th.5.91, etc.2 c. acc. pers. et gen. rei, hinder, keep back, or give one rest, from a thing, π. Ἕκτορα μάχης, πόνοιο Ἀχιλῆα, Θάμυριν ἀοιδῆς, Πηνελόπειαν κλαυθμοῖο, Il.15.15, 21.137, 2.595, Od.4.801 ; π. τινὰ ἀλκῆς, ἄλης, καμάτοιο, ὀδυνάων, Il. 15.250, Od. 15.342, 5.492, Il.4.191 ; soπ. χεῖρας πολέμοιο 21.294
;ὀρχηθμοῖο πόδας Od. 23.298
;π. τινὰ τῆς βοῆς S.El. 798
;τῆς ὕβρεως Ar.Av. 1259
;τῆς λυγγός Pl.Smp. 185d
; τῆς ἁμαρτίας καὶ ἀμα ;τῶν ἐπιθυμιῶν X.Mem.1.2.5
; [ τῆς νόσου] IG42(1).121.71 (Epid., iv B. C.) ; π. τινὰ τῆς βασιληΐης depose one from being king, Hdt.1.123 ; τινὰ τῆς ἀρχῆς, τῆς στρατηγίας, X.Cyr.8.6.3, HG6.2.13 ;τῆς ἔξω ξυμμαχίας τινάς Th.3.65
; alsoπ. τινὰ ἐκ κακῶν S.El. 987
;τινὰ ἀπὸ παιδαγωγῶν X.Lac.3.1
; with acc. unexpressed,αἴ κέ ποθι Ζεὺς.. παύσῃ ὀϊζύος Od.4.35
;φάρμαχ' ἅ κεν παύσῃσι.. ὀδυνάων Il.4.191
:—[voice] Pass. and [voice] Med., rest or cease from a thing, πολέμοιο, μάχης, ἔργων, πόνου, γόοιο, κλαυθμοῦ, ὀδυνάων, κλαγγῆς, etc., 21.432, 467, Od.4.683, 24.384, 9.540, 17.7, 4.812, Il.2.100, etc. ; τῆς μάχης, τοῦ δρόμου, Hdt.1.74, 4.124 ; ;τῆς ὀργῆς Lys.19.6
;φιλανθρώπου τρόπου A.Pr.11
; παύεσθαι ἀρχῆς to be deposed from, or reach the term of, office, Hdt.1.56, cf. 6.66, IG12.114.46 ; (lyr.);ἐκ τρόχων πεπαυμένοι E.Med.46
, cf. El. 1108.3 c. [tense] pres. part., stop a person from.., π. τινὰ ἀριστεύοντα stop him from doing bravely, Il. 11.506 ;τὸν ἄνδρα παῦσον ταῦτα ποιεῦντα Hdt.5.23
; γελῶντας ἐχθροὺς π. S.El. 1295 ;παύσω δέ σ' ὄντ' ἄπαιδα E.Med. 717
:—[voice] Pass. and [voice] Med., leave off doing.., ὅθ' ὕπνος ἕλοι, παύσαιτό τε νηπιαχεύων when he stopped playing, Il.22.502, cf. A.Pr. 615, Ag. 1047, Hdt.1.133, etc.; of things,ἄνεμος μὲν ἐπαύσατο.. θύων Od.12.400
: the part. is freq. to be supplied, αἷμα, φλόξ, ἄνεμος ἐπαύσατο, the blood stopped [flowing], the fire [burning], the wind [blowing], Il.11.267, 23.228, Od.12.168, etc. ; so Ῥοδώπιος πέρι πέπαυμαι (sc. λέγων) Hdt.2.135, cf. 7.10.4 less freq. c. inf., stop a person from..,ἔμ' ἔπαυσας ἐπὶ Τρώεσσι μάχεσθαι Il.11.442
;ῥαψῳδοὺς ἔπαυσε ἀγωνίζεσθαι Hdt.5.67
, cf. 7.54 : sts. with μή inserted, ;παύσας ὑμᾶς μὴ λίαν ἐξαπατᾶσθαι Ar. Ach. 634
; alsoπ. τὸ μὴ προσελθεῖν.. τὴν ὁλκάδα Th.7.53
;π. τοῦ.. εἶναι Pl.R. 416c
.b [voice] Med. c. inf., Batr.193, AP6.21.8, and later Prose, as Plu.2.216d.5 [voice] Med., yield, give, of timber, opp. ἵστασθαι, Thphr.HP5.6.3.II intr. in imper. παῦε, cease, leave off ( παύου is rare, S.Ichn.359, Ephipp.5.20, Luc.Im.2),παῦε μάχης Hes.Sc. 449
codd., cf.h.Cer. 351 ;παῦε γόοιο Epigr.Gr.320.5
([place name] Thyatira): mostly abs., παῦε stop! have done! be quiet!παῦε, μὴ λέξῃς πέρα S.Ph. 1275
, cf. Ar.V. 1208, Ra. 122, 269, Pl.Phdr. 228e ;παῦε, παῦε, μὴ βόα Ar.Av. 1504
, cf. V. 1194 ; alsoπαῦε, παῦε τοῦ λόγου Id.Ra. 580
; ;παῦ' ἐς κόρακας Id.Ach. 864
, where the other Verbs are pl. ; παῦ, apoc. forπαῦε, παῦ, μηδὲν ὄμνυ' Men.Sam.96
, cf. Ael.Dion.Fr. 275, etc.: also imper. [voice] Med.,παῦσαι λέγουσα E.Hipp. 706
;παῦσαι φαρμακοπωλῶν Ar.Fr.28
;π. μελῳδοῦσ' Com.Adesp.601
;π. δυσωνῶν Pl.Com.224
, cf. Theopomp.Com.62, Philetaer.6, Philem.213.1 ; παύσασθε νοῦν ἔχοντες (leg. λέγοντες) Men.482.1.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
οΐζυος — ὀΐζυος, ον (Α) (ποιητ. τ.) ελεεινός, άθλιος, αξιολύπητος. [ΕΤΥΜΟΛ. < ὀϊζύς «αθλιότητα» + κατάλ. ος] … Dictionary of Greek
ὀιζύος — ὀϊζύος , ὀιζύς woe fem gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οἰζύος — ὀιζύς woe fem gen sg (attic) οἰζύς woe fem gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὀιζύω — ὀϊζύω , ὀίζυος sorry masc/fem/neut nom/voc/acc dual ὀϊζύω , ὀίζυος sorry masc/fem/neut gen sg (doric aeolic) ὀϊζύω , ὀιζύω wail pres subj act 1st sg ὀϊζύω , ὀιζύω wail pres ind act 1st sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
CHALYBES — seu CALIBES, populi Asiae minoris Ponto vicini ad Thermodontem fluv. Homero Alizones appellati. Strabo, l. 12. Paphlagoniae proximi, Strabom Chaldaei dicti. Baudrando in Cappadocia, versus confinium Armeniae minoris inter Polemonium et… … Hofmann J. Lexicon universale
οϊζύς — ὀϊζύς και, αττ. τ., οἰζύς, ἡ (Α) (ποιητ. τ.) 1. αθλιότητα, δυστυχία, ταλαιπωρία («παύσονται καμάτου καὶ ὀϊζύος», Ησίοδ.) 2. ως κύριο όν. Ὀϊζύς όνομα μυθικής κόρης τής Νυκτός. [ΕΤΥΜΟΛ. Υποχωρητ. σχηματισμός από το ρ. οἴζω* «θρηνώ, πενθώ» με… … Dictionary of Greek
ὀιζύων — ὀϊζύων , ὀίζυος sorry masc/fem/neut gen pl ὀϊζύων , ὀιζύς woe fem gen pl ὀϊζύων , ὀιζύω wail pres part act masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὀίζυε — ὀΐζυε , ὀίζυος sorry masc/fem voc sg ὀΐζυε , ὀιζύω wail pres imperat act 2nd sg ὀΐζυε , ὀιζύω wail imperf ind act 3rd sg (homeric ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)