-
21 προκαταλαμβάνω
A seize beforehand, occupy in advance, esp. by a military force, Th.2.2, 3.112, X.An.1.3.16, etc.:—[voice] Med., Plb.2.27.5, SIG742.7 (Ephesus, i B. C.), etc.:—[voice] Pass., to be so occupied, Th. 4.89.2 generally, preoccupy,τὸ βῆμα Aeschin.3.71
; τὰ κοινὰ καὶ φιλάνθρωπα τῶν ὀνομάτων ib.248;τὰ Φιλίππου ὦτα Id.2.108
; πράγματα προκατειλημμένα, by the previous speakers, Isoc.4.74.3 apprehend before, Gal.1.183;- λαμβάνεται τὸ σημεῖον τοῦ σημειωτοῦ S.E.M.8.169
;- ειλημμένον πρόσωπον A.D.Synt.26.13
(- ειλεγμένον is f.l. here and in Adv.157.26).4 [voice] Pass., of events, to be predetermined,ὑπὸ τῆς εἱμαρμένης Diogenian.
Epicur.3.51, cf. 2.20.II metaph., prevent, anticipate, frustrate,τῶν πόλεων τὰς ἀποστάσεις Th. 1.57
;π. ὅπως μὴ.. Id.3.46
, 6.18: abs., Id.3.2, etc.; π. καὶ ἀπειλεῖν, of the legislator, Pl.Lg. 853b; in speaking,π. τὰ ἐπίδοξα λέγεσθαι Arist. Rh.Al. 1443a6
, al.; of persons, anticipate or surprise them, Th. 3.3; τοῦ χειμῶνος -λαβόντος [αὐτόν] Plb. 38.8.3:—[voice] Med.,π. τινά Id.5.36.8
;π. τὰς νόσους D.S.1.82
, cf. Herod. [voice] Med. in Rh.Mus.58.92:— [voice] Pass., τῶν.. προκατειλημμένων κατηγορημάτων the charges that have been anticipated, Din.1.1; to be surprised, Plb.2.18.6; - ληφθέντες ἀναλαμβάνονται if taken in time they recover, Philum. ap. Aët.9.7.III overpower first, π. ἡμᾶς ἐς τὴν ὑμετέραν ἐπιχείρησιν crush us in preparation for an attack on you, Th.1.33, cf. 36:— [voice] Pass.,δεσμοῖς Plb.16.34.11
: of. [voice] Pass. in med. sense,προκατείλημμαί σ' ὦ τύχη Epicur.Sent.Vat.47
(= Metrod.Fr.49).2 without any notion of force, win over before, preoccupy,π. καὶ προκολακεύειν τὴν μέλλουσάν τινος δύναμιν Pl.R. 494c
;τὴν ἐκκλησίαν Aeschin.3.67
.c [voice] Pass., to be prejudiced,αἱρέσει τινί Gal.4.705
.IV fasten securely, Sor.Fasc. 1.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προκαταλαμβάνω
-
22 ἐξαλλαγή
ἐξαλλ-ᾰγή, ἡ,A complete change, alteration,τῶν εἰωθότων νομίμων Pl. Phdr. 265a
;ἐ. εἰς ἕτερον γένος Thphr.CP4.4.5
;τῶν κρεῶν ἐ.
variety,Ath.
1.25e;ποικίλων μαθημάτων Iamb.Protr.21
.κά.2 ἐξαλλαγαὶ τῶν ὀνομάτων variations in the forms of nouns, Arist.Po. 1458b2: generally, variation, Procl.Inst. 162, 175 (pl.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξαλλαγή
-
23 ἐπιπροσθέω
A to be before or in the way, Thphr.Vent.32; of occultations or eclipses, Zeno Stoic.1.34, Chrysipp.ib.2.199, Procl.Hyp. 5.14, al.; butτούτοις ἐ. <ἡ> ἡλίου ἀνταύγεια Ascl.Tact.12.10
; μηδὲν ἔχειν τὸ -προσθοῦν τοῖς πνεύμασι protection from the wind, Ath.Med. ap.Orib.9.12.1: c. dat., Hp.Medic.7, etc.; τὸ μέσον ἐ. τοῖς πέρασι stands before, intercepts the view of, Arist.Top. 148b27; ἐ. τοῖς πύργοις is in a line with them, so as to cover one with the other, Plb.1.47.2: metaph.,ἡ ὀργὴ.. πολλάκις τοῖς καταλαμβανομένοις-προσθεῖ Chrysipp.Stoic.3.95
;τὸν χρόνον -προσθοῦντα τῇ γνώσει τῶν πραγμάτων Plu. Per.13
; veil, Longin.32.1:—[voice] Pass., to be occulted, Theo Sm.p.193 H.: metaph.,ὑπὸ τῶν σαρκῶν -ουμένη [ψυχή] Max.Tyr.15.6; περισπασμοῖς Hierocl.p.53A.;ὑπ' αἰδοῦς Parth.17.3
; [τὴντραγῳδίαν] ὑπὸ τῶν ὀνομάτων ἐπιπροσθουμένην obscured, Melanthiusap.Plu.2.41d.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιπροσθέω
-
24 κάλλος
κάλλος, τό (καλός), körperliche Schönheit; vom Ganymedes Il. 20, 234; häufiger von weiblicher Schönheit, αἳ κάλλει ἐνίκων φῠλα γυναικῶν 9, 130, Χαρίτων ἄπο κάλλος ἔχουσαι Od. 6, 18, öfter; so auch Od. 18, 192 κάλλεϊ μέν οἱ πρῶτα προςώπατα καλὰ κάϑηρεν ἀμβροσίῳ, οἵῳ Κυϑέρεια χρίεται, mit ambrosischer Schönheit, wo die alten Ausleger ohne Grund an eine wohlriechende Salbe denken, Passow aber mit Recht bemerkt, daß bei Hom. die Schönheit als etwas für sich bestehendes Körperliches angesehen wird, das die Götter den Menschen wie ein Kleid an- u. abthun können (vgl. κάλλεΐ τε στίλβων καὶ εἵμασι Il. 3, 392, κὰκι κεφαλῆς χεῦεν πολὺ κάλλος Ἀϑήνη Od. 23, 156, δπόδυϑι τὸ κάλλος Luc. D. Mort. 10), u. daß χρίεσϑαι von Allem gebraucht wird, was sich auf die Oberfläche des Leibes bezieht, keineswegs von Salben allein; Voß übersetzt »in ambrosischer Schöne verklärt ihr Gesicht sie«. – Tragg., Aesch. Pers. 181 Soph. Tr. 25. 465, Eur. oft, gew. von weiblicher Schönheit; in Prosa, Plat. u. A.; Ggstz αἶσχος, Plat. Conv. 201 a. – Auch geistig, ψοχῆς Plat. Rep. IV, 444 b, τῶν μαϑημάτων Gorg. 474 e, τῶν ὀνομάτων καὶ ῤημάτων Conv. 198 b, μεγέϑεσι καὶ κάλλεσιν ἔργων Critia. 115 d. – Τὰ κάλλη, der Schmuck, ἐν ποικίλοις κάλλεσι βαίνειν, bunte Teppiche, Aesch. Ag. 897, VLL. τὰ πορφυρᾶ ὶμάτια; übh. kunstvolle Arbeiten, ἱερῶν, Pracht der Tempel, Dem. 3, 25; κάλλεα κηροῦ, schöne Honigwaben, Mel. 110 (IX, 363). – Luc. D. Mort. 18, 1 vrbdt Ἑλένη καὶ Λήδα καὶ ὅλως τὰ δρχαἶα κάλλη πάντα, wie auch wir sagen »die altberühmten Schönheiten«; vgl. Imag. 2.
-
25 δι-αίρεσις
δι-αίρεσις, ἡ, Trennung der Stimmen, d. i. Entscheidung, Aesch. Eum. 749; Theilung, der Beute, Xen. Cyr. 4, 5, 55; τῆς χώρας Pol. 3, 40, 9, u. sonst; Vertheilung von Geld, Her. 7, 144; Eintheilung, τῶν γενῶν κατ' εἴδη Plat. Soph. 267 d; Ggstz συναγωγαί Phaedr. 266 b. – Unterscheidung, τῶν ὀνομάτων Prot. 358 a. – Unterschied, Soph. 267 b; Arist. u. Folgde. – κατὰ διαίρεσιν, getrennt, Ggstz κατὰ συνϑετόν, Ath. XI, 492 a; bes. das getrennte Aussprechen zweier Vokale, Gramm.
-
26 οὐσία
οὐσία, ἡ (οὖσα, εἶμί), das Seiende; – 1) das Vermögen, Eigenthum; Her. 1, 92; ἡ οὐσία δημεύεται, Lys. 18, 17 u. öfter bei Rednern; οὐσίας δι' ἀμελείας ἀπολλυμένης, Plat. Phaedr. 252 a; οὐσίᾳ καὶ γένει οὐδενὸς ὕστερος ὢν τῶν ἐκεῖ, Tim. 20 a; οὐσίαν μάλα πολλὴν κατέλιπεν, Theaet. 144 c, u. öfter, wie Folgde; τὰς ἄπαιδας ἐς τὸ λοιπὸν οὐσίας, Soph. Tr. 907, das Hauswesen ohne Kinder. – 2) das Wesen, das wahrhafte Sein, auch die Wirklichkeit, nach Arist. de anim. 2, 1 πᾶν σῶμα φυσικὸν μετέχον ζωῆς; so oft Plat., ἑκάστῳ τῶν ὀνομάτων τούτων ὑπόκειταί τις ἴδιος οὐσία Prot. 349 b, ἡ οὐσία ἔχουσα τὴν ἐπωνυμίαν τὴν τοῦ ὃ ἔστιν Phaed. 92 d, ψυχῆς οὐσίαν τε καὶ λόγον, Wesen u. Begriff, Phaedr. 245 e; dem μὴ εἶναι entgegengesetzt, Theaet. 185 c; mit ἀλήϑεια vrbdn, Rep. VII, 525 c; Arist. u. Folgde.
-
27 ἐπι-γραφή
ἐπι-γραφή, ἡ, die Aufschrift, Inschrift, bes., wie ἐπίγραμμα, auf Grabmälern u. Weihgeschenken, στηλῶν σημαίνει ἐπιγραφή Thuc. 2, 43; Folgde; oft bei Pol., Titel, ἵνα μἡ πρὸς τὴν ἐπιγραφήν, ἀλλὰ πρὸς τὰ πράγματα βλέπωσι 3, 9, 3; daher auch Ruhm, τὴν ἐπιγραφὴν τῶν πραγμάτων λαβεῖν, eigentlich erreichen, daß Einem die Thaten, der Ruhm davon zugeschrieben wird, sich beimessen, 1, 31, 4; ἡ καλλίστη ἐπιγραφή 17, 11, 11; τῆς νίκης τἡν ἐπιγραφὴν οὐδ' αὐτῷ παραχωρεῖν τῷ Ἀλεξάνδρῳ D. Sic., wie τὴν ἐπιγραφὴν τοῦ προτερήματος αὐτὸς ἀπηνέγκατο 16, 50, zu welcher Stelle Wesseling noch mehr Beispiele beibringt. – Bei Is. 4, 2 ἡ τῶν ὀνομάτων ἐπιγραφή, das Aufschreiben des Namens in der Klageschrift. – Bei Isocr. 17, 41, εἰςφορᾶς προςταχϑείσης καὶ ἑτέρων ἐπιγραφῶν γενομένων, ist eine außerordentlich ausgeschriebene Kriegssteuer gemeint, denn es mußten die Bürger dabei ihr Vermögen aufschreiben lassen.
-
28 ὑπό-κειμαι
ὑπό-κειμαι (s. κεῖμαι), 1) darunter liegen; Εὔβοια ὑπόκειται ὑπὸ τὴν Ἀττικήν Isocr. 4, 108; πεδίον ἱερῷ ὑπόκειται Aesch. 3, 118; ὑπόκεινται ϑεμέλιοι Thuc. 1, 93; darunter gelegt sein, zur Grundlage dienen, τοιαύτης τῆς κρηπῖδος ὑποκειμένης αὐτοῖς Plat. Polit. 301 e; ἑκάστῳ τῶν ὀνομάτων ὑπόκειταί τις ἴδιος οὐσία Prot. 349 b, vgl. Parm. 161 a Crat. 422 d, u. oster; τὰ εἰρημένα περὶ ψυχῆς ὑποκείσϑω Arist. de sens. 1; dah. auch untergeordnet sein, gehorchen, τῷ ἄρχοντι Plat. Gorg. 510 c; τῷ νόμῳ, Luc. abdic. 24, unterworfen sein. – 2) vorliegen, obliegen; ὑποκείσεταίμοι ὁ ἄεϑλος Pind. Ol. 1, 85; παρ' ὑμῖν ὀργὴ καὶ τιμωρία ὑπόκειται τοῖς τὰ ψευδῆ μαρτυροῦσι Dem. 34, 19; ὑπόκειταί τινι παϑεῖν Pol. 2, 58, 10; – dah. τὸ ὑποκείμενον, der vorliegende, zu behandelnde Gegenstand, wie ὑπόϑεσις, argumentum; die Substanz, καϑ' ὑποκειμένου τινὸς λέγεται ἄν-ϑρωπος, ἐν ὑποκειμένῳ – λευκόν τι, – καϑ' ὑποκ. καὶ ἐν ὑποκ. – ἐπιστήμη, Arist. top. – Vgl. noch οὕτω τούτων ὑποκειμένων Plat. Prot. 359 a; – ὁ ὑποκείμενος χρόνος, die vorliegende, gegenwärtige Zeit, Gramm.; – Pol. μένειν ἐπὶ τῆς ὑποκειμένης γνώμης 1, 40, 5, u. ä. oft; ἐλπίς ὑπόκειται Thuc. 3, 84. – 3) Jem. zu Füßen sinken, ihm einen Fußfall thun, anliegen; ὑποκείσονται ἄρα δεόμενοι καὶ τιμῶντες Plat. Rep. VI, 494 b. – 4) übh. perf. pass. von ὑποτίϑημι; verpfändet sein, Is. 6, 33; verdungen sein, κλινοποιοὺς τετταράκοντα μνῶν ὑποκειμένους, = ὑποτεϑειμένους, Dem. 27, 9; ὑποκειμένων αὐτῷ τῶν ξύλων τοῦ ναύλου, für die Fracht verpfändet, 49, 35, u. öfter. – Als Grundsatz feststehen od. fest beschlossen sein, ἐμοὶ ὑπόκειται, ὅτι –, Her. 2, 123; zur Bedingung gemacht, angenommen sein, als Hypothese aufgestellt sein.
-
29 ανταλλασσω
атт. ἀνταλάττω1) менять, изменять(τέν ἀξίωσιν τῶν ὀνομάτων Thuc., Plut.)
2) чаще med. менять(ся), обменивать, получать взамен(τί τινος Eur., Thuc., Dem., Plut. и τι ἀντί τινος Dem.)
ὃς ἂν …, θάνατον ἀνταλλάξεται Eur. — тот, кто …, будет подвергнут смертной казни;ἀντηλλαγμένου τῶν ἑκατέρων τρόπου περὴ τὰς ναῦς Thuc. — так как каждая сторона усвоила морскую тактику другой стороны -
30 εξαλλαγη
ἥ1) отступление, отклонение(τῶν εἰωθότων νομίμων Plat.)
2) изменение(ἐξαλλαγαὴ τῶν ὀνομάτων Arst.)
ἐξαλλαγέν λαμβάνειν Plut. — претерпевать изменение -
31 κλησις
I.- εως ἥ [καλέω]1) зовἐκάλεσέ με καὴ παίζων ἅμα τῇ κλήσει Plat. — он окликнул меня и, окликнув, пошутил
2) приглашение(εἰς τὸ πρυτανεῖον Dem.; δείπνων Plut.)
3) призыв о помощи Polyb.4) вызов в судἀπόφευξις δίκης ἢ κ. Arph. — освобождение от судебной ответственности или привлечение к ней;
ἀφιέναι τὰς κλήσεις Xen. — прекращать судебное преследование5) (при)звание, поприще(ἐν τῇ κλήσει, ᾗ ἐκλήθη, ἐν ταύτῃ μενέτω NT.)
6) название, наименование Plat., Anth.7) именительный падеж(αἱ κλήσεις τῶν ὀνομάτων Arst.)
8) грам. родовая форма(ἄρρενος κ. Arst.)
θηλείας или θήλεος κ. Arst. — форма женского рода;σκεύους κ. Arst. — средний родII.κλῇσις, κλεῖσις- εως ἥ [κλείω I]1) запирание(τῶν λιμένων Thuc.)
2) запор, преграда, заграждение(λύειν τὰς κλῄσεις Thuc.)
-
32 λαλια
ἥ1) болтовня, пустословие(λολιὰν μόνον ἀσκῆσαι Arph.)
2) болтливость(λ. ἀκρασία λόγου ἄλογός, sc. ἐστιν Plat.)
3) слух, молва(πάνδημος Polyb.)
4) речь, беседа(περί τινος Plut.)
5) обсуждение, спор(περὴ τῶν προειρημένων Polyb.)
6) произношение(τῶν ὀνομάτων Diog.L.)
7) говор, наречие (sc. τοῦ Γαλιλαίου NT.) -
33 πλεγμα
- ατος τό1) плетеное изделие, плетениеτό π. τοῦ κύρτου Plat. — плетеная верша
2) звероловная сеть(πλέγματα καὴ ὀρύγματα Xen.)
3) плетенка, корзина Eur.4) заплетенные волосы, коса NT.5) сплетениеπ. γυίων Anth. — объятия;
πλέγματα βάλλεσθαι Anth. — обниматься;τὸ τῶν ῥημάτων καὴ τῶν ὀνομάτων π. Plat. — сочетание глаголов с существительными -
34 κανών
A straight rod, bar, esp. to keep a thing straight:1 in pl., staves which preserved the shape of the shield, [ ἀσπίδα]δύω κανόνεσσ' ἀραρυῖαν Il.13.407
, cf. 8.193, Them.Or.21.257a.2 weaver's rod, to which alternate threads of the warp were attached, Il. 23.761, Ar.Th. 822 (anap.), Plu.2.156b, Nonn.D.37.631.3 ruddled line used by masons or carpenters,πύργους.. ὀρθοῖσιν ἔθεμεν κανόσιν E.Tr.6
;βάθρα φοίνικι κανόνι.. ἡρμοσμένα Id.HF 945
; alsoκ. λίθινος
rule, straight-edge,IG
12.313.113, 373.217, al., cf. Pl.Phlb. 56b, X.Ages.10.2, AP11.120 ([place name] Callicter); ὥστε τέκτονος παρὰ στάθμην ἰόντος ὀρθοῦται κ. S.Fr.474.5;κανόνα προσφέρειν Aeschin.3.199
;ποιῶν ὀρθὰ πάντα πρὸς κανόνα IG7.3073.108
(Lebad., ii B. C.);κανόνεσσι.. μετρήσασθαι A.R.1.724
, cf. Ar.Av. 1004; μολίβδινος κ., i.e. a flexible rule that cannot be depended on for straight measurement, Arist.EN 1137b31 (unless = κῦμα); κανόνα ποιῆσαι στρεβλόν Id.Rh. 1354a26
.b ruler, AP6.63.2 (Damoch.).c metaph.,κανόνες καὶ πήχεις ἐπῶν Ar.Ra. 799
;λαμπρὰ μὲν ἀκτὶς ἡλίου, κ. σαφής E.Supp. 650
.6 in pl., reeds of a wind-organ, AP9.365 (Jul. Imp.).10 in Music, monochord, κατατομὴ κανόνος, title of work by Euc., cf. Phld.Mus.p.100K., Ptol.Harm. 1.8, 2.12; ὀκτάχορδος, πεντεκαιδεκάχορδος κ., ib.2.2, 3.1 tit.II metaph., rule, standard,κανόνι τοῦ καλοῦ μαθών E.Hec. 602
; ;κανόνα προσάγειν Luc.Hist. Conscr.5
; of the law, Lycurg.9; ὁ σπουδαῖος.. ὥσπερ κ. καὶ μέτρον αὐτῶν (sc. καλῶν καὶ ἡδέων)ὤν Arist.EN 1113a33
, cf. Arr.Epict.3.4.5;τὴν ἐλευθερίαν καὶ τὸ μηδέν' ἔχειν δεσπότην αὑτῶν, ἃ τοῖς προτέροις Ἕλλησιν ὅροι τῶν ἀγαθῶν ἦσαν καὶ κανόνες D.18.296
;ὡς κανόνι τῷ πάθει πᾶν ἀγαθὸν κρίνοντες Epicur.Ep.3p.63U.
; ὁ Ἐπικούρου κ. his treatise on Logic, Id.Fr.34, Damox.2.15; ὁ τῆς φιλοσοφίας κ. LXX 4 Ma.7.21: Κανόνες, οἱ, title of treatise by Democritus; of a philosophic principle, Dam.Pr. 312.2 in Art, model, standard, ὁ κ., a statue by Polyclitus which furnished a model of proportions, Plin.HN34.55; also his treatise on the same, Chrysipp.Stoic.3.122 (adnot.); also in Literature,Ἡρόδοτος τῆς Ἰάδος ἄριστος κ., Θουκυδίδης δὲ τῆς Ἀτθίδος D.H.Pomp.3
.c of a person, severe critic, κ. scriptorum, Cic.Fam. 16.17.1.3 Gramm., general rule, AB1180, Choerob.inTheod.2 p.xxi; paradigm,οἱ κ. τῶν ὀνομάτων A.D.Adv. 141.25
.4 in Astronomy and Chronology, table of dates,κανόνες Χρονικοί Plu. Sol.27
; sg., κανών, ὁ, system of chronology, D.H.1.74.b astrological table,κανόνων καὶ εἰσόδων πήξεις Vett.Val.108.19
.b 'province', sphere of action, 2 Ep.Cor.10.15.6 assessment for taxation, PLond.1.99.5 (iv A. D.), etc.; οἱ δεσποτικοὶ κ. the Imperial taxes, ib.234.9 (iv A. D.); ἰδιωτικὸς κ. POxy.2124.10 (iv A. D.).7 tariff, Stud.Pal.20.143.5 (v/vi A. D.). -
35 κλῆσις
3 invitation to a feast, Id.Smp.1.7;εἰς τὸ πρυτανεῖον D.19.32
;κλήσεις δείπνων Plu.Per.7
, cf. Parmenisc. ap. Ath. 4.156d.II name, appellation, Pl.Plt. 262d, 287e, Dsc.1.42;τοὺς θεοὺς εἶναι κ. ἱεράς Cleanth.Stoic.1.123
;Φιλησίη τὴν κ.
by name,IG
14.2067; reputation, Phld.Rh.2.46 S.III Gramm., αἱ κ. τῶν ὀνομάτων the nominatives, opp. αἱ πτώσεις (the oblique cases), Arist.APr. 48b41; ἔχειν θηλείας ἢ ἄρρενος κλῆσιν the nominative form of.., Id.SE 173b40, cf. 182a18.------------------------------------ -
36 παραιτέομαι
A beg of or from another, ask as a favour of him, , etc.; τι Hdt.1.24,90: with inf. added,ἓν δ' αὐτοὺς παραιτησώμεθα, ἐπίδηλον ἡμῖν.. ποιεῖν, ἢν τοῖς ἔπεσι χαίρωσι Ar.Eq.37
: with inf. for acc., ; Προμηθέα -εῖται Ἐπιμηθεὺς αὐτὸς νεῖμαι asks P. for permission to.., Pl.Prt. 320d, cf. Hdt.4.146: c. acc. cogn.,παραίτησιν π. Pl.Criti. 107a
.2 παραιτησάμενος βασιλέα having obtained the king's leave, Hdt.6.24: generally, intercede with, appeal to a person, Id.3.132, 5.33;κτεῖν', οὐ παραιτοῦμαί σε E.Heracl. 1026
, cf. Ar.V. 1257; π. σφέας, ὡς ἄξουσι .. entreating them and saying that.., Hdt.4.158: c. dupl. acc., beg one's pardon for..,σὲ παραιτοῦμαι τάδε E.IA 685
: abs.,εἴ τις ὑμῶν ἀχθεσθήσεται, παραιτοῦμαι And.3.21
, cf. Plb.39.1.6.3 c. acc. et inf., entreat one to.., Hdt.1.90, 6.86. γ, X.Mem.2.2.14, etc.; παραιτήσομαιδ' ὑμᾶς μηδὲν ἀχθεσθῆναί μοι D.21.58
;π. σε συγγνώμην ἔχειν Men.867
: c. gen. pers. et inf., beg of.., : c. inf. only,π. μηδὲν τούτων δρᾶν Th.5.63
.II c. acc. rei, avert by entreaty, deprecate,τὴν ὀργήν Aeschin.3.198
;τὰς ζημίας ὑπέρ τινος Id.2.19
, cf. D.21.5;αἰκίαν Plb.1.80.8
;τὸν φθόνον Plu.Pomp.56
;τὸ ἀποθανεῖν Act.Ap.25.11
: abs., τοῖς.. παραιτουμένοις [πρᾷοί εἰσιν] Arist.Rh. 1380a28, cf. PCair.Zen.482.14 (iii B. C.).2 decline, deprecate,χάριν Pi.N.10.30
;τὴν διαίρεσιν τῶν ὀνομάτων Pl. Prt. 358a
;τοὺς πότους Plu.Them.3
;τοὺς.. γραώδεις μύθους 1 Ep.Ti. 4.7
; π. [τὰ ὦτα] refuse to hear, Philostr.Her.11; refuse,βρώσεις Id.VA1.8
, cf. Porph.Abst.4.7: c. inf., παλιλλογεῖν παρῄτηται Sch.Il.1.365; in Rev.Phil.32.252; also τοὺς πολλοὺς χαρακτῆρας παρῃτημέναι εἰσὶν αἱ ἀντωνυμίαι do not admit.., A.D.Synt.104.16; reject a theory, interpretation, or MS. reading, Theo Sm.p.200 H., Iamb.VP2.7, Sch.A.R.2.127, Sch.Ar. Pax 854; except, Hdn.Gr.2.929; reject the use of, avoid,τὴν λογικήν S.E.M.7.15
, cf. Ptol.Tetr. 107, etc.3 c. acc. pers., ask him to excuse one, decline his invitation, Plb.5.27.3; παραιτησάμενος Ἔφορον, Lat. pace Ephori, Id.5.33.2: abs., Ev.Luc.14.18:—[voice] Pass., ἔχε με παρῃτημένον ibid.4 π. γυναῖκα divorce her, Plu.2.206a; π. οἰκέτην dismiss him, D.L.6.82;π. τινὰ τῆς οἰκίας Luc.Abd.19
:—[voice] Pass., .5 of medicines, relieve,ναυσίαν Dsc.3.70
; ὀδόντων ἀλγήματα ib.48.III c. acc. pers., intercede for, beg off, esp. from punishment, Hdt.3.119, Plb.4.51.1;π. τινὰ τιμωρίας Plu.Sull.31
; Θεσσαλοὺς τοῦ Μηδισμοῦ π. excuse them from the charge of Medism, Id.2.868d;π. περί τινων X.An.6.6.29
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραιτέομαι
-
37 συζυγία
II yoke of animals, pair,σ. πώλων E.Hipp. 1131
(lyr.); of persons, Plu.Demetr.1: generally, pair, Pl. Phd. 71c, Prm. 143d, Arist.IA 704b20; σ. πτερύγων, μήλων, δονάκων, AP5.267.6, 289 (both Paul. Sil.), 6.27 (Theaet.); ἄρσενα σ., of two sons, IG12(8).442.6 ([place name] Thasos); κατὰ συζυγίας in pairs, esp. of animals,κατὰ συζυγίας φωλοῦσιν.. οἱ ἄρρενες θήλεσιν Arist.HA 599b6
, cf. 631b1; in plants, Thphr.HP3.11.3, al.: hence,2 coupling, copulation, AP5.220 (Paul. Sil.), 10.68 (Agath.).3 in war, squadron of four war-chariots,= two ζυγαρχίαι, Ascl.Tact.8, Ael. Tact.22.2.III conjunction of words or things in pairs, syzygy, Arist.Top. 113a12, GC 332b3 (pl.), Mete. 378b11 (pl.), Stoic.2.132, Gal. 6.95, al.: more generally, combination of words, οὐκ ἐν τῷ κάλλει τῶν ὀνομάτων ἡ πειθώ, ἀλλ' ἐν τῇ ς. D.H.Comp.3, cf. 6; of letters, ib.22; coupling of terms in a syllogism, Chrysipp.Stoic.2.50.2 Gramm., conjugation, D.T.638.6 (pl.), A.D.Adv.161.28, POxy.469.13 (iii A.D.); or declension, A.D.Adv.198.6, Synt.271.16, Ath.9.392b; any group of related words, e.g. sapiens, sapienter, sapientia, Cic.Top. 3.12, cf. 9.38.3 in Prosody, syzygy, dipodia, Heph.7.8, Aristid. Quint.1.14, Syrian.in Hermog.1p.31R.IV Astron., syzygy, of two stars one of which rises and sets as the other sets and rises, Autol.1.4; of zodiacal signs rising and setting between the same points of the horizon, Gem.2.27; of the moon's conjunctions and oppositions with the sun, Ptol.Alm. 5.1, Cat.Cod.Astr.1.131; so of planets, Ptol.Alm.5.10.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συζυγία
-
38 συμπλοκή
συμπλοκή, ἡ,A intertwining, complication, combination,τῇ [τῶν ἀτόμων] συμπλοκῇ.. πάντα γεννᾶσθαι Democr.
ap. Arist.Cael. 303a7, cf. Thphr.Sens.66, Sor.2.4; used by Pl. as a generic term for weaving and its kindred arts, Plt. 281a, cf. 306a, al.; ἡ ἁπάντων πρὸς ἄλληλα ς. Plb.1.4.11, cf. Phld.Sign.37, D.3.8 (pl.); συνέχεια καὶ ς. Plot.3.1.4; εἱμαρμένη defined as σ. αἰτιῶν, Stoic.2.284.2 struggle, esp. of wrestlers, ἡ ἐν ταῖς σ. μάχη a close struggle, Pl.Lg. 833a, cf. Plb. 1.15.3, Gal.15.126,197; of ships, close engagement, Plb.1.27.12, 1.28.11, SIG567.11 (Calymna, iii B.C.); of cavalry, Onos.10.6.4 combination of letters to form a word or of words to form a proposition, Pl.Plt. 278b sq.; λόγος ἐγένετο.. ἡ πρώτη ς. Id.Sph. 262c, cf. Tht. 202b, D.H.Pomp.6;σ. τῶν ὀνομάτων Demetr.Lac.Herc.1113.2
, cf. Phld.Po.2.33, al.; also combination of mental acts so as to form one entity,οὐδὲ σ. δόξης καὶ αἰσθήσεως φαντασία ἂν εἴη Arist.de An. 428a25
, cf. PA 643b16; combination of subject and predicate,σ. γὰρ νοημάτων ἐστὶ τὸ ἀληθὲς ἢ ψεῦδος Id.de An. 432a11
, cf. Top. 113a1; κατὰ συμπλοκὴν λέγεσθαι, opp. ἄνευ συμπλοκῆς, Id.Cat. 1a16, cf. Stoic.2.69, etc.5 Gramm., the copula, D.H.Dem.9.6 Rhet., interweaving of various styles, Id.Rh.8.8: but also name of a rhet. figure, Alex.Fig.p.30S.7 Medic., of ingredients, μετὰ τῆς πρὸς τοὺς φοίνικας ς. in combination with.., Sor.1.50, cf. 115.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συμπλοκή
-
39 φράσις
A speech, εἰς τὴν Ἑλλάδαφ. cj. in Ael.VH9.16.II way of speaking, expression,ἀσαφὴς γὰρ ἦν ἐν τῇ φ. τῶν πραγμάτων Ar. Ra. 1122
;δεινὸς περὶ τὴν φ. Arist.Fr.70
;τάχος καὶ ὀξύτης τῆς φ. Plu.Cat.Ma.12
; style, φ. ποιητική, τραγική, ἱστορική, Str.1.2.6;τὸν χαρακτῆρα τῆς φ. Sor. Vit.Hippocr.13
; φ. κυρία, τροπική, D.H.Th. 22; φ. ἀγκυλωτέρα, φ. ἀσυνήθης, ib.25,54;φ. ὑψηλή Id.Comp.18
;φ. ἀφελὴς καὶ ἀποίητος Id.Pomp.2
: pl., Phld.Rh.1.161 S.; expressiveness, τῶν ὀνομάτων interpol. in D.H.Pomp.3; ἡ γενναία φ. noble diction, Longin.8.1; opp. εὕρεσις, τάξις, Stoic.2.96;ἡ τοῦ λόγου νόγσις ἥ τε φ. Longin.30.1
. -
40 ἀξίωσις
A thinking worthy, τῆς ἀξιώσιος εἵνεκα τῆς ἐμεῦ γῆμαι for your deeming it fit to marry from my family, Hdt.6.130.2 being thought worthy, one's reputation, character,διὰ τὴν προϋπάρχουσαν ἀ. Th.1.138
, cf. 6.54;τὴν ἀ. μὴ ἀφανίζειν Id.2.61
; excellence,τῶν ποιημάτων D.H.Comp.4
.3 dignity, rank, Id.6.71, al., App.BC1.79;λοχαγοῦ τάξις καὶ ἀ. Arr.Tact.12.4
.II demand, claim, on grounds of merit (opp. χρεία, on grounds of necessity), Th.1.37; ἀ. χάριτος ib.41, cf. Plb.1.67.10, PRyl.120.17 (ii A. D.), etc.; generally, request,ἐχθροῦ δεηθέντος μὴ ἀποστραφῇς τὴν ἀ. Epicur.Fr. 215
.b petition,ἀ. ἔγγραφος Plu. Demetr.42
; = libellus, D.C.60.30.IV ἀ. τῶν ὀνομάτων ἐς τὰ ἔργα the established meaning of words, Th.3.82.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀξίωσις
См. также в других словарях:
Ελλάδα - Γλώσσα — ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΗΣ ΕΛΛΗΝΙΚΗΣ ΓΛΩΣΣΑΣ Η ελληνική γλώσσα είναι μια από τις αρχαιότερες γλώσσες στον κόσμο και οπωσδήποτε η παλαιότερη ζωντανή γλώσσα στην Ευρώπη. Σε αντίθεση με άλλες αρχαίες γλώσσες που χάθηκαν μαζί με τους λαούς που τις μιλούσαν, όπως η… … Dictionary of Greek
Αίγυπτος — I Κράτος της βορειοανατολικής Αφρικής και (σε μικρό μέρος) της δυτικής Ασίας.Συνορεύει στα Δ με τη Λιβύη, στα Ν με το Σουδάν και στα ΒΑ με το Ισραήλ, ενώ βρέχεται στα Β από τη Μεσόγειο θάλασσα και στα Α από την Ερυθρά θάλασσα.Η Α. (αλ… … Dictionary of Greek
-αι — (ΑΝ) κατάληξη ονομαστικής και κλητικής πληθυντικού τών ονομάτων τής α κλίσεως (π. χ. ἡμέραι, χῶραι, ταμίαι, ἐπαγγελματίαι). [ΕΤΥΜΟΛ. Ο τ. ονομ./κλητ. πληθ. σε αι τής Ελληνικής (θεαί, χῶραι) είναι αναλογικός σχηματισμός κατά τα θεματικά* κλιτά… … Dictionary of Greek
κατάλογος — Πίνακας, καταγραφή, απαρίθμηση μιας κατηγορίας αντικειμένων, σύμφωνα με καθορισμένη σειρά, συνήθως αλφαβητική. Ο όρος κ. στην κλασική αρχαιότητα σήμαινε ακριβώς μια κατάσταση αντικειμένων ή προσώπων που είχε συνταχθεί με βάση μια συγκεκριμένη… … Dictionary of Greek
Δωριείς — Ένα από τα τέσσερα αρχαία ελληνικά φύλα, που κατά το τέλος του 12ου αι. π.Χ. ξεκίνησε από την Ήπειρο, όπου ζούσε σε πρωτόγονες, ημινομαδικές συνθήκες, μετακινήθηκε προς τα Ν και εξαπλώθηκε στο μεγαλύτερο μέρος της ηπειρωτικής Ελλάδας και των… … Dictionary of Greek
ЕВХАРИСТИЯ. ЧАСТЬ I — [греч. Εὐχαριστία], главное таинство христ. Церкви, состоящее в преложении (μεταβολή изменение, превращение) приготовленных Даров (хлеба и разбавленного водой вина) в Тело и Кровь Христовы и причащении (κοινωνία приобщение; μετάληψις принятие)… … Православная энциклопедия
κλίση — I (Αστρον.). Κ. τροχιάς ενός πλανήτη είναι η γωνία που σχηματίζει το επίπεδο της τροχιάς του με την τροχιά της Γης, δηλαδή την εκλειπτική. Από τους μεγάλους πλανήτες του ηλιακού μας συστήματος, ο Πλούτων έχει τη μεγαλύτερη κ. (17° 18’48’) και ο… … Dictionary of Greek
Ν, ν — (αρχαία ελληνικά νύ και νώ). Το δέκατο τρίτο γράμμα του ελληνικού αλφαβήτου. Προέρχεται από το σημιτικό  που παρίστανε τον φθόγγο nun (=ιχθύς). Σε όλα τα γνωστά αλφάβητα το σχήμα του ν βρισκόταν πάντα σε στενή σχέση με το σχήμα του μ. Στα… … Dictionary of Greek
γένος — Όρος που χρησιμοποιείται στη ζωολογία και στη βοτανική για να προσδιορίσει τη συστηματική ταξινόμηση, ενώ στη γλωσσολογία αναφέρεται στη μορφολογική κατηγοριοποίηση των ονομάτων (ουσιαστικών, επιθέτων, αντωνυμιών, άρθρων, μετοχών) σε αρσενικά,… … Dictionary of Greek
-άς — κατάληξη αρσενικών προσηγορικών ονομάτων. Χαρακτηρίζει πρόσωπα και χρησιμοποιείται συχνά στη νέα Ελληνική στον σχηματισμό επαγγελματικών ονομάτων ή άλλων δηλωτικών του ιδιοκτήτη, κατασκευαστή ή πωλητή κ.λπ. (πρβλ. γαλατάς, ζευγάς, καλαμαράς,… … Dictionary of Greek
κρήτη — I Νησί (8.331 τ. χλμ., 601.131 κάτ.) της νοτιοανατολικής Μεσογείου, σε απόσταση περίπου 100 χλμ. ΝΑ της Πελοποννήσου. Πρόκειται για το μεγαλύτερο σε έκταση νησί της Ελλάδας (δεύτερο είναι η Εύβοια με έκταση 3.658 τ. χλμ.), το πέμπτο της Μεσογείου … Dictionary of Greek