-
1 Κορίνθιοι
Κορίνθιοςcourtesan: masc nom /voc pl -
2 Κορίνθιοι
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > Κορίνθιοι
-
3 στρατιωτικός
στρατιωτικός, zum Krieger od. Soldaten gehörig; ὅρκος στρ., der Soldateneid; zum Kriegsdienste tauglich, ἡλικία, Xen. Cyr. 6, 2, 18; für Krieger brauchbar, οἰκήσεις, Plat. Rep. III, 415 e; – τὸ στρατιωτικόν, sc. πλῆϑος, die Kriegerschaar, das Heer, Thuc. 8, 83; – τὰ στρατιωτικά, sc. ἔργα, πράγματα, das Soldaten- od. Kriegswesen, Xen. Cyr. 2, 1, 12 Mem. 3, 5, 21, Plat. Ion 540 e; – χρήματα, Geld für das Heer, im Ggstz der ϑεωρικά, oft bei Dem. – Thuc. 2, 83 sagt οἱ Κορίνϑιοι ἔπλεον μὲν οὐχ ὡς ἐπὶ ναυμαχίαν, ἀλλὰ στρατιωτικώτερον παρεσκευασμένοι ἐς τὴν Ἀκαρνανίαν, mehr zum Landkriege; oft bei Sp., wie Pol., bei denen es auch zuweilen die Bdtg »nach roher Soldaten Weise« annimmt, ἐχρήσατο τῇ τύχῃ στρατιωτικῶς, Pol. 22, 21, 6.
-
4 κυψέλη
κυψέλη, ἡ (vgl. κύπη), jede Höhlung, bes. die Ohrhöhle, auch das darin befindliche Schmalz, VLL. Vgl. κύφελλον. – Gefäß, Kasten, Kiste, Her. 5, 92; vgl. Paus. 5, 17, 5 τὰς λάρνακας οἱ τότε ἐκάλουν Κορίνϑιοι κυψέλας, bes. geflochtener Bienenkorb, Plut., VLL.; auch zu Getreide, von Thon, Ar. Pax 631, ἀγγεῖον εἰς ἀπόϑεσιν πυρῶν, u. dah. übertr., κυψέλαι φρονημάτων, bei B. A. 47, 15, οἷον ϑῆκαι φρονήσεως.
-
5 κόρις
κόρις, ιος, att. εως, ὁ, bei Sp. auch ἡ, was Phryn. 307 verwirft; B. A. 1391 wird von Choerobosc. auch als fehlerhaft τὰς κόριδας angeführt; – die Wanze; οἱ κόρεις Ar. Ran. 115, öfter, der sie Nubb. 710 auch komisch Κορίνϑιοι nennt; Arist. H. A. 5, 31 u. Sp. – Bei Ath. VII, 330 a ein Fisch, = ἔσχαρος. – Eine Art Johanniskraut, Diosc.
-
6 καί
καί, und, auch.
A. als Conjunction, und, – 1) Etwas so hinzufügend, daß es mit dem Vorigen als eng verbunden, zusammengehörig erscheint; u. zwar verbindet es so einzelne Wörter, Satzglieder u. ganze Sätze; von Hom. an bei allen Schriftstellern. Häufig begnügt sich der Grieche mit dieser allgengemeinsten Bezeichnung des Zusammenhanges, wo wir in der Uebersetzung das Verhältniß der zu verbindenden Satzglieder durch andere Conjunctionen bestimmter andeuten. So verbindet es – a) Entgegengesetztes, κατ' ἦμαρ καὶ κατ' εὐφρόνην Soph. El. 251, wo wir gew. aber setzen; κεῖνος τὰ κείνου στεργέτω, κἀγὼ τάδε Ai. 1018; ἃ δαίμων κοὐδεὶς ἀνδρῶν ἐδίδαξεν 239; ἵνα δὴ μὴ κακὸς καὶ ἵνα ἀγαϑὸς δοκῇ εἶναι, und sogar, sondern vielmehr, Plat. Theaet. 176 b; καὶ σὲ μὲν ἤδη ἐάσω, τὸν δὲ λόγον, doch dich will ich nun lassen, Conv. 201 b; bes. mit der Negation, nachdrücklich, und nicht, aber nicht, ϑῆλυς οὖσα κοὐκ ἀνδρὸς φύσιν Soph. Tr. 1051; αἰσχρῶς κοὐ δίκῃ Phil. 1218; τούτοισι κοὐκ ἄλλοισιν ἁρμοσϑήσεται O. C. 912; διὰ σὲ κοὐκ ἄλλον βροτῶν 1131; ἄλλῳ καὶ οὐχ αὑτῷ Plat. Gorg. 452 e; auch für οὐδέ, bei vorangegangener Negation, ὡς οὐ γνωριοῖμι κοὐκ ἀλεξοίμην μαϑών Soph. O. R. 539. – In ἀνὰ πέντε μνᾶς καὶ ἕξ, Dem. 27, 9, wo v. l. ἢ καί, ist es oder auch, wie Pol. 1, 39, 12 u. oft. Aehnlich ἐφ' ἡμῖν ἔσται τὸ ἐπιεικέσι καὶ φαύλοις εἶναι Arist. Eth. 3, 7. – b) auch für die Satzverbindung ist es bes. in der altepischen u. in der Sprache des Herodot die gewöhnlichste Verbindungspartikel, auch wo an eine innere Verbindung der Satzglieder zu denken u. später die periodische Vrbdg vom Vorder- u. Nachsatz vorgezogen wird; bei anderen Partikeln zur näheren Verknüpfung der correspondirenden Sätze, ἦμ ος δ' ἠριγένεια φάνη ῥοδοδάκτυλος ἠώς, καὶ τότ' ἀνάγοντο, Il. 1, 478 u. öfter, das Erscheinen der Morgenröthe fällt mit dem ἀνάγεσϑαι zusammen; ὡς δέ οἱ ταῦτα ἔδοξε καὶ ἐποίεε κατὰ τάχος, wo es durch auch übersetzt werden kann, Her. 1, 79; allein, oder mit τέ (τέ – καί) die Satzglieder verknüpfend, ἠώς τε δὴ διέφαινε καὶ ἐγένοντο ἐπὶ τῷ οὔρεϊ, es wurde Morgen u. sie kamen auf den Berg, d. i. als es Morgen wurde, kamen sie, Her. 7, 217, öfter so bei Zeitbestimmungen; νύξ τε ἐγένετο καὶ Δαρεῖος ἐχρᾶτο τῇ γνώμῃ ταύτῃ 4, 135; παρέρχονταί τε μέσαι νύκτες καὶ ψύχεται τὸ ὕδωρ 4, 181; ἤδη δὲ ἦν ὀψὲ καὶ οἱ Κορίνϑιοι ἐξαπίνης πρύμναν ἐκρούοντο Thuc. 1, 50; ἐκ τούτου ἡμέραι οὐ πολλαὶ διετρίβοντο καὶ οἱ Θρᾷκες διεπράττοντο, nachdem wenige Tage vergangen waren, Xen. An. 7, 4, 12; vgl. ἦν δ' ἦμαρ ἤδη δεύτερον πλέοντί μοι κἀγὼ πικρὸν Σίγειον κατηγόμην Soph. Phil. 355; Ant. 1171; mit ἅμα, καὶ ταῦϑ' ἅμ' ἠγόρευε καὶ πρὸς οὐ ρανὸν καὶ γαῖαν ἐστήριξε φῶς Eur. Bacch. 1074, wie ἅμα δὲ ταῦτα ἔλεγε καὶ ἐπεδείκνυε Her. 1, 112, was freilich, wie Isocr. 4, 157 ἅμα διαλλάττονται καὶ τῆς ἔχϑρας ἐπιλανϑάνονται, dem einfachen und nahe steht. – Solche einfache Vrbdgn, wie καὶ ἥκομεν καὶ ἡμῖν ἐξελϑὼν ὁ ϑυρωρὸς εἶπε Plat. Phaed. 59 e u. ἐνταῠϑα ἔμειναν ἡμέρας ἑπτὰ καὶ ἧκε Μένων Xen. An. 1, 2, 6, lassen sich zwar leicht periodischer umgestalten, sind aber auch bei Xen. noch sehr gew., vgl. z. B. γείτων οἰκῶ τῇ Ἑλλάδι καὶ ἐπεὶ ὑμᾶς εἶδον εἰς πολλὰ κακὰ ἐμπεπτωκότας, εὕρημα ἐποιησάμην, u. meinte deshalb, An. 2, 3, 18. Zuweilen ergeben sich auch andere Uebersetzungen aus dem Zusammenhange von selbst, ἐγὼ διδάξω, καὶ σὺ τῷ μάντει πιϑοῦ, du aber folge dem Seher, Soph. Ant. 979; κἀπεμπόμην πρὸς ταῠτα καὶ τὸ πᾶν φράσω El. 680, wie ich dazu geschickt wurde, will ich es auch sagen; αὐτός τ' ἔδησα καὶ παρὼν ἐκλύσομαι, wie ich sie binden ließ, so will ich auch selbst sie befreien, Ant. 1112; οἶδ' ὅτι νοσεῖτε πάντες καὶ νοσοῠντες ὡς ἐγὼ οὐκ ἔστιν ὑμῶν ὅςτις ἐξ ἴσου νοσεῖ, und doch ist unter euch keiner, O. R. 60; vgl. Ar. Eccl. 977. – Dem καίτοι entspricht es, das Frühere einschränkend, Dem. 20, 21, δέκα ϑήσω, καὶ μὰ τοὺς ϑεοὺς, οὐκ οἴομαι πέντε εἶναι, parenthetisch, u. doch glaube ich nicht, daß es fünf sind; vgl. §. 102 ἐμοὶ δοκεῖ Λεπτίνης (καί μοι πρὸς Διὸς μηδὲν ὀργισϑῇς), öfter. – Hom. vrbdt anakoluthisch so auch partic. u. verb. finit., ἃς φαμένη καὶ κερδοσύνῃ ἡγήσατ' Ἀϑήνη, eigtl., so wie sie sagte, ging sie auch voran, Il. 22, 247; anders ἐρητύοντο μενοντες ἀλλήλοισί τε κεκλόμενοι καὶ πᾶσι ϑεοῖσιν χεῖρας ἀνίσχοντες μεγάλ' εὐχετόωντο ἕκαστος 8, 345; vgl. Thuc. 4, 100 ἄλλῳ τε τρόπῳ πειράζοντες καὶ μηχανὴν προςήγαγον, was anakoluthisch zu fassen. – c) wie in vielen der angeführten Beispiele, so ist die Vrbdg τέ – καί sehr geläufig, wenn Aehnliches oder nothwendig Zusammengehöriges an einander gereiht wird; Stallbaum zu Plat. Phileb. 4 macht bes. auf Verbindungen wie δοκεῖ τε καὶ δόξει, πράττουσί τε καὶ ἔπραττον aufmerksam; καὶ – καί steht, wenn Verschiedenartiges verbunden wird, sowohl – als auch. Wenn einzelne Wörter verbunden werden, steht τέ καί neben einander, Ἀτρεῖδαί τε καὶ ἄλλοι ἐϋκνήμιδες Ἀχαιοί Il. 1, 17; ἔρχεταί τε καὶ φυλάξεται Soph. Phil. 48; ἠχϑέσϑη τε καὶ ἔδεισε Xen. An. 7, 5, 6; wenn längere Satzglieder verbunden werden, wird τέ von καί getrennt, αὐτός τε ἔσπενδε καὶ τοῖς νεανίσκοις ἐγχεῖν ἐκέλευσε Xen. An. 4, 3, 13, u. so oft, bes. in dieser Vrbdg mit αὐτός; auffallend πῇ διαφέρει ὁ τυραννικός τε καὶ ὁ ἰδιωτικὸς βίος Hier. 1, 2, wo die zu vergleichende Lebensweise des Tyrannen u. des Privatmannes eng zusammengestellt werden; vgl. Plat. Legg. VIII, 831 d διὰ τὴν τοῦ χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου (Gold und Silber als ein Begriff) ἀπληστίαν πᾶσαν μὲν τέχνην καὶ μηχανὴν καλλίω τε καὶ ἀσχημονεστέραν ἐϑέλειν ὑπομένειν, gute oder schlechte Mittel gelten dabei ganz gleich. In καὶ ἀγαϑοὶ καὶ κακοί wird der Unterschied hervorgehoben, sowohl gute als schlechte, nicht als Eines gedacht; κἂν τύχω κἂν μὴ τύχω Eur. Hec. 734; ὡς καὶ τὸν ἐχϑρὸν ἀνταμύνωνται καὶ τὸν φίλον τιμῶσιν Soph. Ant. 639; ἡμῖν μὲν εἰκάζουσι καὶ τὰ τοῠδ' ἔπη ὀργῇ λελέχϑαι καὶ τὰ σ', Οἰδίπου, δοκεῖ O. R. 404, sowohl deine als seine Worte; Hom. vrbdt noch nicht καὶ – καί, sondern nur τέ – τέ; Il. 21, 262, φϑάνει δέ τε καὶ τὸν ἄγοντα, ist καί auch zu übersetzen, wie auch in der Vrbdg ἠδὲ καί, und auch, 7, 274 Od. 1, 240; vgl. ἠμέν – ἠδὲ καί, 5, 128, u. s. hierüber u. über καί τε unten τέ. Bei den Attikern wird καί auch öfter gesetzt, wodurch gewöhnlich die Vrbdg nachdrücklich hervorgehoben wird, rhetorische Figur des Polysyndeton, καὶ φημὶ κἀπόφημι κοὐκ ἔχω, τί φῶ Soph. O. C. 317; κλύειν καὶ σμικρὰ καὶ δίκαια καὶ τἀναντία Ant. 663; so viermal O. R. 1091, fünfmal Ant. 352 O. R. 458; ἰταμὸν γὰρ ἡ πονηρία καὶ τολμηρὸν καὶ πλεονεκτικὸν καὶ τοὐναντίον ἡ καλοκἀγαϑία ἡσύχιον καὶ ὀκνηρὸν καὶ βραδὺ καὶ δεινὸν ἐλαττωϑῆναι Dem. 25, 24; – ἄλλως τε καί s. unter ἄλλως. – d) wie in Beispielen der Art, οὐχ ὁμοίοις ἀνδράσι μαχοῦνται νῦν τε καὶ ὅτε τοῖς ἀτάκτοις ἐμάχοντο, Xen. An. 5, 4, 21, ähnliche Fälle zusammengestellt u. verglichen werden, so wird bei ὁ αὐτός, ἴσος, ὅμοιος, τέ καί u. häufiger allein καί hinzugesetzt, wo wir wie oder als übersetzen, οὐ τὴν αὐτὴν τυγχάνω γνώμην ἔχων ἔν τε τῷ παρόντι καὶ περὶ τὰς ἀρχὰς τοῦ λόγου, ich habe nicht dieselbe Ansicht jetzt wie im Anfang der Rede, Isocr. 4, 187; τὴν αὐτὴν ἐσκευασμένοι καὶ ὁ πεζὸς αὐτέων Her. 7, 84; 4, 109 u. öfter; ταὐτὰ σὺ καὶ ἐγώ Plat. Gorg. 491 b; ταὐτὸν καὶ ἀγαϑόν, es ist einerlei mit dem Guten, Phil. 22 c, ἀξίους ὄντας ταῖς αὐταῖς τιμαῖς καὶ τοὺς ἀϑανάτους τιμᾶσϑαι Lys. 2, 80; – ὡς ὑμᾶς ἴσα καὶ τὸ μηδὲν ζώσας ἐναριϑμῶ, eigtl. »euch u. die nicht Lebenden rechne ich gleich«, ich rechne euch gleich wie die Todten, Soph. O. R. 612. 1187 O. C. 814; ἐν ἴσῳ, ἴσα καί, Thuc. 2, 60. 3, 14; ἔστι δὲ παραπλησίη ἡ κάϑαρσις τοῖσι Λυδοῖσι καὶ τοῖ. σι 'Ἕλλησι Her. 1, 35, ist bei den Lydern ähnlich wie bei den Griechen; τουτέων ἕκαστον ὁμοίως καὶ τὸν πρότερον κατέλεξα 7, 115; auch ὡς tritt hinzu, ἐπειρωτῶν ἑκάστας ὁμοίως ὡς καὶ τὸν πεζόν 7, 100, wenn nicht ὡς zu tilgen ist; οὐχ ὁμοίως πεποιήκασι καὶ Ὅμηρος Plat. Ion. 531 d; αἱ δαπάναι οὐχ ὁμοίως καὶ πρὶν ἀλλὰ μείζους Thuc. 7, 28; ἐν τῷ ὁμοίῳ καί 6, 11; οὐχ ὅμοιά γε σοὶ καὶ ἐκείνοις ὑπῆρχε Lys. 13, 27; auch bei ἕτερος, Arist. polit 1, 5. Hiermit lassen sich vergleichen: εἰ μὲν καὶ σὺ εἶ τῶν ἀνϑρώπων, ὧνπερ καὶ ἐγώ, wo man es mit auch übersetzt, Plat. Gorg. 457 e; ἐὰν ἄρα καὶ σοὶ ξυνδοκῇ ἅπερ καὶ ἐμοί Phaed. 64 c; ὥςπερ καὶ ὀνομάζεται οὕτω καὶ εἶναι Rep. V, 470 b, vgl. B. 1. – 21 in der so geläufigen Vrbdg πολλὰ καὶ καλά wird eigentlich, wie das bes. bei Her. vorkommende πολλά τε καὶ καλά, πολλά τε καὶ κακὰ πάσχειν 4, 167 zeigt (vgl. πολύς), das Prädikat der Menge mit dem andern dabeistehenden engverbunden gedacht, wobei das hinzutretende Wort also eine nähere Bestimmung des πολύς angiebt, »Vieles und zwar Schönes«; u. so bedeutet καί öfter eine nähere Bestimmung, auch Berichtigung u. Einschränkung des Früheren, und zwar; βῆ πρὸς δῶμα Διὸς καὶ μακρὸν Ὄλυμπον Il. 5, 398; αὗταί σ' ὁδηγήσουσι καὶ μάλ' ἀσμένως, und zwar sehr gern, Aesch. Prom. 730; λέγων ἔοικα πολλὰ καὶ μάτην ἐρεῖν 1009; πάρεστι δῆτα καὶ μάλ' ἄζηλος ϑέα Soph. El. 1447; παρῆσάν τινες καὶ πολλοί γε, u. zwar viele, Plat. Phaed. 58 d; Gorg. 455 c; ὡς δὲ ἐχϑροὶ καὶ ἔχϑιστοί εἰσι, πάντες ἴστε Thuc. 7, 68; πολλοὺς καὶ τοὺς πλείους 7, 48, wo man es, wie Plat. Apol. 23 a, σοφία ὀλίγου τινὸς ἀξία ἐστὶ καὶ οὐδενός, odervielmehr übersetzen kann; vgl. Gorg. 504 e. So bes. auch in Verbindung mit οὗτος, z. B. ἢ εἶναι ἐλευϑέροισι ἢ δούλοισι καὶ τούτοισι ὡς δραπέτῃσι Her. 6, 11; ἀπόρων ἐστὶ καὶ ἀνάγκῃ ἐχομένων καὶ τούτων πονηρῶν, und zwar solcher, die schlecht sind, und zwar wenn diese schlecht sind, Xen. An. 2, 5, 21; vgl. ἔχοντες τοσούτους πόρους καὶ τούτων μηδένα ἐπικίνδυνον 2, 5, 20; häufiger, in Beziehung auf den ganzen voranstehenden Satz, καὶ ταῦτα, zuweilen mit eigenem Verbum, ὁ δ' ἐξαλύξας οἴχεται, καὶ ταῦτα κούφως ἐκ μέσων ἀρκυσμάτων ὤρουσεν Aesch. Eum. 111; ἄνδρα γενναῖον ϑανεῖν, καὶ ταῦτα πρὸς γυναικός ib. 595, wo wir »und zwar«, » und das«, » und noch dazu« sagen; so die anderen Tragg. u. in Prosa, φανήσεται ἡμᾶς εὖ ποιῶν, καὶ ταῦϑ' ὧν μάλισϑ' ἡμῶν ἡ πόλις δεῖται Dem. 20, 30, vgl. οὗτος. Es steht auch ein Participium dabei, ὅτι ἤδη ἔπη φϑέγγομαι καὶ ταῦτα ψέγων, eigtl. und dies thue, während ich tadle, da ich doch tadle, Plat. Phaedr. 241 e; καὶ ταῠτα σοφὸς ὤν Gorg. 508 a; eigenthümlich nachgestellt νῦν γε, ἔφη, ἐπεχείρησας οὐδὲν ὢν καὶ ταῠτα Rep. I, 341 c. – Dem lat. denique, kurz, entspricht es oft vor πᾶς am Schlusse des Satzes, Dem. 23, 85 οὐκοῦν καὶ τῷ μὴ προςϑεῖναι – καὶ τῷ εἰπεῖν –, καὶ πᾶσιν οὕτως φανερῶς καὶ παρὰ τοῦτον εἴρηκε τὸν νόμον.
B. Mehr adverbial, auch, und zwar – 1) quoque, gleichfalls, gleichstellend u. hinzufügend, wo man sich das erste Glied ergänzen kann, vgl. die Beispiele unt. A 1 d; δότε δὴ καὶ τόνδε γενέσϑαι παῖδ' ἐμὸν ὡς καὶ ἐγώ περ ἀριπρεπέα Τρώεσσιν Il. 6, 406, daß auch dieser mein Sohn sich auszeichne, gleich wie ich; ἐπιβουλεύει Κύρῳ καὶ πρόσϑεν πολεμήσας, wie er schon früher mit ihm Krieg geführt hatte, Xen. An. 1, 6, 1; ibd. 2, 1, 22 ὅτι καὶ ἡμῖν ταὐτὰ δοκεῖ ἅπερ καὶ βασιλεῖ; woran sich Sätze reihen wie ἐμοῦ ἰόντος ὅποι καὶ ὑμεῖς 1, 3, 6, wohin auch ihr geht; καὶ ἀεὶ καὶ νῦν, jetzt wie immer, Plat. Gorg. 523 a; καὶ τότε καὶ νῦν, jetzt wie damals, Phil. 60 c; so auch ἀεὶ εἰώϑειμεν φοιτᾶν παρὰ τὸν Σωκράτη καὶ δὴ καὶ τότε, und so auch damals, wir gingen auch damals, wie wir immer zu thun pflegten, Phaed. 59 c; ähnlich εἴπερ κἀγώ τι φρονῶ Soph. Phil. 192; καὶ σοὶ ταῦτα παρῄνεσα O. C. 1419; εἴπερ τις καὶ ἄλλος Plat. Phaed. 58 e u. oft, wie ὥς τις καὶ ἄλλος; ἵνα καὶ εἰδῶ ὅτι λέγεις Gorg. 467 c; ἔφυγεν ἔχων καὶ τὸ στράτευμα Xen. An. 1, 9, 31, er selber und auch das Heer. – Man bemerke bes. καὶ αὐτός, ebenfalls, ὡς ἐνόησαν αὐτῶν τὴν πορείαν ἐπὶ τὸ ἄκρον, εὐϑὺς καὶ αὐτοὶ ὥρμησαν ἁμιλλᾶσϑαι ἐπὶ τὸ ἄκρον Xen. An. 3, 4, 44; vgl. 7, 8, 17; ἐν τῷ χειμῶνι καὶ αὐτός ποτε κατέμαϑον, ich habe auch selbst erfahren, 5, 8, 14. Eben so Ἀγίας καὶ Σωκράτης καὶ τούτω ἀπεϑανέτην, starben ebenfalls, Xen. An. 2, 6, 30; ταῦτα δὲ ποιῶν καὶ οὗτος ἀποϑνήσκει Hell. 6, 4, 34; öfter nimmt so καὶ οὗτος das Frühere wieder auf, auch dieser, z. B. Ἀριαῖος δέ, ὃν ἡμεῖς ἠϑέλομεν βασιλέα καϑιστάναι, καὶ ἐδώκαμεν πιστά, καὶ οὗτος πειρᾶται An. 3, 2, 5; ib. 35 εἰ οἱ πολέμιοι, ὥςπερ οἱ δειλοὶ κύνες –, εἰ καὶ οὗτοι ἡμῖν ἐπακολουϑοῖεν. – 21 das Hinzukommende hervorhebend, etiam, sogar, auch, selbst; Τυδείδης, ὃς νῦν γε καὶ ἂν Διῒ πατρὶ μάχοιτο, er möchte wohl selbst mit Zeus kämpfen, sc. wie mit diesen anderen, Il. 5, 362; ἔπειτά με καὶ λίποι αἰών, dann weiche sogar das Leben von mir, wobei man hinzudenken kann, nicht nur alle übrigen Güter des Menschen, sondern auch sein theuerstes, das Leben, 5, 685; τάχα κεν καὶ ἀναίτιον αἰτιόῳτο, sogar einen Unschuldigen, 11, 654; κέλεταί ἑ ϑυμὸς καὶ ἐς πυκινὸν δόμον ἐλϑεῖν, sogar in die feste Behausung einzudringen, 12, 301; καὶ ὀψέ, auch, selbst spät noch, 4, 181; κἀξάγγελλ' ἰὼν καὶ πᾶσι Καδμείοισι Soph. O. C. 1396; ἐν πᾶσι καὶ τοῖς ἐλαχίστοις παρανομήμασι ϑάνατον εἶναι τὴν ζημίαν, auch bei den kleinsten Vergehen, Lycurg. 65. Beim comparat., ϑεὸς καὶ ἀμείνονας ἶππους δωρήσαιτο, er könnte wohl Pferde, und zwar schönere, noch schönere Pferde schenken, Il. 10, 556; δόμεναι καὶ μεῖζον ἄεϑλον, noch einen größeren Kampfpreis, 23, 551, vgl. 19, 200. 23, 386; ἄξιος φέρειν τῆςδε καὶ μείζω χάριν Soph. O. C. 764; Ai. 1350; so tritt es auch verstärkend zu λίαν, καὶ λίαν, oft bei Hom.; καὶ μάλα, Xen. An. 1, 5, 8 u. oft; καὶ μᾶλλον, 6, 4, 35; καὶ μάλιστα, gar sehr, Cyr. 2, 1, 5; οἵ τε ἄλλοι καὶ μάλιστα Her. 6, 136; καὶ μάλιστα ἀγανακτῶ Lycurg. 139; καὶ μάλα πολλοῖς Plat. Prot. 315 d; ὡμολόγησε καὶ μάλ' ἀκόντως 333 b; καὶ πάνυ, Phaed. 64 b; καὶ πολλάκις, Pol. 9, 16, 2; καὶ δικαίως γε, Xen. Cyr. 2, 2, 14; καὶ ῥᾳδίως, 1, 4, 11, vgl. oben A. 2. – Beschränkend, ἱέμενος καὶ καπνὸν ἀποϑρώσκοντα νοῆσαι, auch nur, Od. 1, 58; ἄξιόν τι καὶ τριχός Ar. Ran. 614; εἴ τις μέλλει καὶ σμικρὸν ἀρετῆς μεϑέξειν Plat. Legg. VII, 816 e; βλάπτειν καὶ ὁντινοῦν ἄνϑρωπον Rep. I, 335 b; μεταβολὴν καὶ ἡντινοῦν ἐνδέχεται, auch nur eine gewisse, sei es welche es wolle, Phaed. 78 d; ähnlich ἀλλ' ἀρκεῖ καὶ τοῦτο, auch das schon reicht hin, Gorg. 498 a; ἀλλ' ἱκανὰ καὶ ταῦτα Apol. 28 a; καὶ μικρῷ ὄψῳ ἀνακτήσασϑαι φίλους Xen. Cyr. 2, 2, 10. – Am bestimmtesten ist dieser Gebrauch in der Vrbdg οὐ μόνον, ἀλλὰ καί ausgeprägt. – So ist es 31 meist auch beim Participium zu fassen, Ἕκτορα καὶ μεμαῶτα μάχης σχήσεσϑαι ὀΐω, sogar wenn er eifrig darnach verlangt, auch den Anstürmenden, Il. 5, 651; πὰρ δύναμιν δ' οὐκ ἔστι καὶ ἐσσύμενον πολεμίζειν, auch der Eifrige, Kampfbegierige, kann nicht über Vermögen kämpfen, 13, 787; τί σὺ ταῦτα καὶ ἐσϑλὸς ἐὼν ἀγορεύεις, wie kannst du, auch ein Tapferer seiend, das sagen, 16, 627, vgl. 15, 276 Od. 2, 343; ϑέαμα οἷον καὶ στυγοῦντ' ἐποικτίσαι, das auch der Hassende bemitleidet, Soph. O. R. 1296. In allen diesen Fällen könnte auch καίπερ stehen. Und so tritt auch ὅμως wirklich dazu, ὑφ' ὧν ἐγὼ ταχϑεὶς τάδ' ἔρδω καὶ τύραννος ὢν ὅμως Soph. O. C. 855, καὶ μάλα βουλόμενος ἀπάγειν τὸ στράτευμα ὅμως ἐκεῖ κατέμεινε Xen. Hell. 6, 5, 20, vgl. ὃς καὶ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ τεϑνηκότος ἤδη ἀποτεμὼν τὴν κεφαλήν, der auch seinem Bruder, der sogar schon todt war, den Kopf abschneiden ließ, An. 3, 1, 17; beim gen. absol., ὁ ἕτερος οὐκ ἔφη καὶ μάλα πολλῶν φόβων προςαγομένων 4, 1, 23. – 4) Im Anfange einer Rede bezieht es sich als Erwiederung auf etwas Vorangegangenes, nimmt dies auf und führt es fort, wie sich dies bes. in den Wechselreden bei den Tragg. zeigt, vgl. z. B. Soph. O. R. 771. 963. 1132. Die homerischen Fälle, wo ein Satz beginnt mit καὶ τότε, καὶ τότε δή, καὶ τότ' ἔπειτα, Il. 1, 92. 478. 9, 475. 15, 220 u. sonst, gehören mehr zu den unter A 1 b aufgeführten. – Besonders merke man den Gebrauch das καί – a) vor Imperativen, καί μοι ἀπόκριναι, u. nun antworte mir, Plat. Gorg. 562 b, καί μοι λέγε Euthyphr. 3 a, u. häufig bei den Rednern in den Aufforderungen an den Schreiber, Documente vorzulesen, καί μοι ἀνάγνωϑι. – b) in Fragen, ἦ καί μοι νεμεσήσεαι; Od. 1, 389, wirst du mir auch zürnen? gew. mit Lebhaftigkeit und Nachdruck, καὶ νῦν τί μ' ἄγετε Soph. Phil. 1018, öfter, wie Aesch. Prom. 253 Pers. 233; ποῖον ἄνδρα καὶ λέγεις; welchen Mann meinst du nur? O. R. 1129; τοῦ καί ποτ' εἶ; Ar. Pax 1288; ἄμφω γὰρ αὐτὰ καὶ κατακτεῖναι νοεῖς; denkst du denn gar beide zu tödten? Soph. Ant. 766; πῶς δὲ καὶ στρατὸς τοσοῦτος πεζὸς ἤνυσεν περᾶν Aesch. Pers. 707; τίνα δὲ καὶ πενϑήσομεν 288; ἴδωμεν τί ποτε καὶ λέγομεν, was denn wohl, Plat. Gorg. 451 a; τί γὰρ ἄν τις καὶ ποιοῖ ἄλλο; Phaed. 61 e; τίνος δὲ καὶ ἔστι τῶν πολιτῶν; Theaet. 144 b; καὶ τί δή; Xen. Cyr. 1, 3, 10; ποίαν καὶ ἧτταν λέγεις; 3, 1, 19; ἤροντο, τί καὶ βουλόμενος ταῠτα πράττοι Hell. 3, 3, 11; τί ποτε καὶ καλέσαι χρή; 2, 3, 47; so auch richtig An. 1, 8, 16 ἤρετο, ὅτι καὶ εἴη τὸ σύνϑημα, u. sonst. – c) auch in Antworten, καὶ κάρτα Soph. O. C. 65. 302 u. sonst, wie bei Plat. u. A.; καὶ μάλα, ἔφη, ja wohl, Xen. Mem. 2, 2, 1.
Ueber die Stellung des καί ist zu merken, daß es zuweilen nicht bei dem Worte steht, wo man es erwarten sollte, ἐκεῖϑι κἦλϑον, für καὶ ἐκεῖϑι ἦλϑον, Aesch. Spt. 792; ἔγνωκα τοῖςδε κοὐδὲν ἀντειπεῖν ἔχω Prom. 51, u. öfter bei Tragg. Auch tritt es der Präposition nach, ἐν καὶ ϑαλάσσᾳ Pind. Ol. 2, 51; μὴ μετὰ καὶ τοῦ ψεύδεσϑαι Luc. Fugit. 19.
Die Verbindungen des καί mit anderen Partikeln folgen in der alphabetischen Ordnung an ihrer Stelle.
Hier mögen die bei diesem Worte bes. häufigen Krafen bemerkt werden, die sich am meisten bei Soph. finden: καὶ ἀ- = κἀ-, z. B. κἀγαϑός, κἀδάκρυτος, κἀϑέως, κἀκροϑίνια, Tr. 748, κἄλλος, κἀποδύρομαι, κἀσαφῆ, καὖϑις, χἀρπάσαι = καὶ ἁρπάσαι, Phil. 640, κἄν, s. unten bes.; καὶ ἐ- = κἀ-, z. B. κἀγώ, κἄδρων, κἄϑηκας, κἀμάνϑανον, κἀμός, κἀξ, κἀστίν, χαὐτοῦ = καὶ ἑαυτοῦ, O. R. 234; κεἰ = καὶ εἰ, wie auch κεἰςήκουσας Ant. 9; aber κἆτα = καὶ εἶτα, nach Apoll. de adv. 497, 19 ohne ι subscr. zu schreiben; κεὐσταλής = καὶ εὐσταλής; χἠ = καὶ ἡ, Soph. El. 1031, wie χἠμεῖς, χὠπόσοι = καὶ ὁπόσοι, χὤτι = καὶ ὅτι, χοἱ = καὶ οἱ, κοὐκ = καὶ οὐκ.
-
7 μετα-χειρίζω
μετα-χειρίζω, handhaben, unter die Hände nehmen u. behandeln, betreiben; χρήματα, Her. 3, 142; πρῶτοι οἱ Κορίνϑιοι λέγονται ἐγγύτατα τοῦ νῦν τρόπου μεταχειρίσαι τὰ περὶ τὰς ναῦς, Thuc. 1, 13, wo der Schol. unnöthig ἐναλλάξαι erklärt, sie sollen zuerst die Schiffsangelegenheiten, Schiffsbau und Lenkung beinahe so gehandhabt haben, wie es jetzt üblich ist; τὰ δημόσια, 6, 16; οἱ Συρακούσιοι χαλεπῶς αὐτοὺς μετεχείρισαν, sie behandelten sie hart, 7, 87; einzeln bei Sp. – Gew. im med., in die Hand nehmen, anfassen; τινός, Plat. Parm. 130 d; καὶ ἅπτεσϑαι χρυσοῦ, Phaedr. 240 d; φονέα, ihm die Hand reichen, Antiph. 1, 20: handhaben, ὁ σὸς νοῦς τὸ σῶμα μεταχειρίζεται ὅπ ως βούλεται, Xen. Mem. 1, 4, 17; τόξον, Plut.; bes. eine Sache, ein Geschäft besorgen, behandeln, καλῶς γ' ἂν οὖν τι πρᾶγμα – μεταχειρίσαιο χρηστῶς, Ar. Equ. 344; τέχνην, ἀστρονομίαν u. ä., Plat. Prot. 316 d Rep. VII, 529 a u. öfter; πόσιν, Antiph. 1, 20; τὰς μεγίστας τιμὰς καὶ ἀρχὰς ἐν τῇ πόλει μετακεχείρισται, Plat. Tim. 20 a; auch pass., μεταχειρισϑῆναι τὸ λόγων γένος πέφυκε, Phaedr. 277 c; Sp., auch = verwalten, Pol. ὁ τὰ τῆς βασιλείας πράγματα μεταχειριζόμενος, 16, 21, 1; τὰ κοινά, Luc. Gymnas. 21. – Auch Menschen, ὅταν ἡ πόλις μεταχειρίζηται ὡς ἀδικοῦντα, wie einen Uebelthäter behandeln, Plat. Gorg. 519 b; τοὺς συγγενεῖς, Dem. Lpt. 109, von einer schlechten Behandlung; – auch ὅπως ὡς ἀλυπότατα μεταχειριοῦνται τὸ πάϑος, Lys. 24, 10, behandeln; u. so von Aerzten, Plat. Rep. III, 408 d u. Sp.
-
8 μέν
μέν, eigentlich = μήν, doch hat sich mit dem Vokal der Sinn abgeschwächt (wie zwar aus ze vâre). Am stärksten hat sich die Bejahung und Bekräftigung in der Betheuerungsformel ἦ μέν erhalten, welche im Homer sich in denselben Verbindungen, wie ἦ μήν findet, wie Her. 5, 93. 6, 74; auch μὴ μέν, 2, 118, vgl. 3, 99 u. sonst, wie Od. 4, 253; auch γε μέν für γε μήν scheint Her. 7, 152. 234 richtig; οὐ μέν, Od. 1, 392, oft; so auch οὐδὲ μὲν οὐδ' οἳ ἄναρχοι ἔσαν, Il. 2, 703; u. noch bei den Attikern ist diese Bedeutung dochzu erkennen in οὐ μὲν δὴ αὖ οὐδ' ἀπαλλαγῆναι τοῦ μέλλειν, jedoch auch nicht, Plat. Theaet. 148 e; οὐ μὲν δὴ οὐδὲ ταῦτ' ἄν τις εἴποι, doch auch dies nun nicht möchte Einer sagen, Xen. An. 1, 9, 13, so an das Vorige anknüpfend, daß das Folgende mit Nachdruck hervorgehoben wird, wie mit vero; vgl. noch οὐ μὲν δὴ αὐτοῠ γε μένειν οἷόντε 2, 2, 3, τοιούτων μέν ἐστε προγόνων. οὐ μὲν δὴ τοῦτό γε ἐρῶ, das jedoch nun will ich wahrlich nicht sagen, Xen. An. 3, 2, 14. Auch καὶ μὲν δή, Plat. Polit. 287 d Crat. 369 d, und nachdrücklicher, καὶ μὲν δή, ὦ Σώκρατες, σκληρούς γε λέγεις ἀνϑρώπους, da sprichst du ja wahrlich von –, Theaet. 155 e; Conv. 197; vgl. auch μὲν οὖν u. μέν τοι unten. – Am verbreitetsten ist der Gebrauch, durch μέν einen Begriff mit größerem oder geringerem Nachdruck hervorzuheben und ihn durch dies Hervorheben von andern zu unterscheiden, die ihm dann gew. mit δέ entgegengesetzt werden; in manchen Fällen, bes. wenn der Gegensatz eine Verneinung ausdrücklich enthält oder doch in sich schließt, entspricht hier das deutsche zwar, zuweilen erstens, dann, wodurch eine andere Anordnung der Begriffe ausgedrückt wird, häufig aber ist es nur durch die Stellung und durch den Ton, den man auf das hervorzuhebende Wort legt, auszudrücken. Besonders bei Aufzählung der Theile eines Ganzen, mehrerer Subjecte, die gleiches Prädicat haben, oder mehrerer Prädicate, die auf ein Subject bezogen werden, pflegen wir μέν nicht zu übersetzen. Beispiele dafür finden sich von Hom. an überall und brauchen nicht angeführt zu werden. Hier sei nur bemerkt, – a) daß μέν gewöhnlich zwar dem Worte, welches hervorgehoben u. entgegengesetzt werden soll, nachsteht, zuweilen aber auch voransteht, da man es theils gern in die zweite Stelle setzt, theils mehr den ganzen Gedanken als das einzelne Wort im Auge hat; so in dem häufigen οἱ μὲν ἄλλοι u. regelmäßig bei Präpositionen u. dem Artikel, ἀμφὶ μὲν τούτοισιν, Soph. Ai. 669, τὸ μὲν εὖ, Phil. 1125, u. so immer; ἐν μὲν τοῖς συμφωνοῦμεν, ἐν δὲ τοῖς οὔ, Plat. Phaedr. 263 h; Theaet. 167 e; πρὸς μὲν μεσημβρίαν, Xen. An. 1, 7, 6; Τισσαφέρνην μὲν πρῶτον, ἔπειτα δὲ βασιλέα, Thuc. 8, 48; vgl. Xen. An. 1, 9, 5. – Noch mehr Abweichungen ergeben sich, wenn man auf den Zusammenhang von μέν und δέ achtet, wo häufig die lebhaftere, nur den Sinn im Auge habende Darstellung der Griechen die regelmäßige Form verläßt, z. B. ὅςτις παϑὼν μέν, ἀντέδρων· νῦν δὲ οὐδὲν εἰδὼς ἱκόμην, Soph. O. C. 272, wo man etwa δρῶν δέ erwartet; ἄνδρα σοὶ μὲν ἔμπολιν οὐκ ὄντα, συγγενῆ δέ, 1158; τὴν νύκτα μὲν δήσετε, τὴν δὲ ἡμέραν ἀφήσετε, Xen. An. 5, 8, 24; οἱ μὲν ἄλλοι βάρβαροι· ἦν δὲ αὐτῶν Φαλῖνος εἷς Ἕλλην, 2, 1, 7; ὁ δ' ἰέναι μὲν οὐκ ἤϑελε, λάϑρα δὲ τῶν στρατιωτῶν πέμπων αὐτῷ ἄγγελον ἔλεγε ϑαῤῥεῖν, 1, 3, 8; vgl. noch καλῶς σὺ μὲν τοῖς, τοῖς δ' ἐγὼ 'δόκουν φρονεῖν, Soph. Ant. 553; auffallender ἥδε γὰρ γυνὴ δούλη μέν, εἴρηκεν δ' ἐλεύϑερον λόγον, Trach. 63, wo man im ersten Satzgliede ἐστίν ergänzen muß; μόλις μέν, καρδίας δ' ἐξίσταμαι τὸ δρᾶν, Ant. 1092; Thuc. behandelt auch diese Verbindung sehr frei u. verbindet z. B. 1, 67 Αἰγινῆται φανερῶς μὲν οὐ πρεσβευόμενοι, κρύφα δὲ οὐχ ἣκιστα ἐνῆγον τὸν πόλεμον, wo das particip. πρεσβευόμενοι als Erkl. zu φανερῶς hinzugesetzt ist u. der Sinn ist: obwohl sie nicht öffentlich Gesandte schickten, so schürten sie doch heimlich ganz besonders den Krieg an; vgl. Buttm. zu Dem. Mid. p. 149, der noch Plat. Crit. 44 b anführt. – b) die mit μέν u. δέ zu einander in Beziehung gesetzten Sätze sind oft durch Zwischensätze weit von einander getrennt, selten in der einfacheren Satzverbindung des Hom. u. Her., doch entspricht dem μέν in Il. 2, 494 erst in v. 511 das δέ; häufiger bei den Attikern, vgl. Thuc. 1, 36 u. 43, τοιαῦτα μὲν οἱ Κερκυραῖοι εἶπον – τοιαῦτα δὲ καὶ οἱ Κορίνϑιοι; vgl. 1, 85 u. 87, 1, 88 u. 90, 2, 88 u. 90, 3, 41 u. 90, 3, 60 u. 68, 6, 81 u. 88; Soph. Trach. 6–36; Xen. An. 1, 9, 7 u. 17. – c) auch dasselbe Wort wird vor μέν u. δέ mit Nachdruck wiederholt, eine Anaphora bildend, περὶ μὲν βουλὴν Δαναῶν, περὶ δ' ἐστὲ μάχεσϑαι, Il. 1, 258, vgl. 21, 464; Hes. Th. 656; häufig bei den Tragg. zur nachdrücklichen Hervorhebung des in beiden Satzgliedern vorkommenden Wortes, ϑεοῦ μὲν εὐνήτειρα Περσῶν, ϑεοῦ δὲ καὶ μήτηρ ἔφυς Aesch. Pers. 153, σέβομαι μὲν προςιδέσϑαι· σέβομαι δ' ἀντία λέξαι 680, vgl. Ag. 199 Spt. 894 u. sonst; ähnlich ist τέρας μὲν ϑαυμάσιον προςιδέσϑαι, ϑαῦμα δὲ καὶ παριόντων ἀκοῦσαι, Pind. P. 1, 26; dies καί tritt selten hinzu, πλουτεῖ μὲν ὄντων φίλων πολλῶν, πλουτεῖ δὲ καὶ ἄλλων βουλομένων γενέσϑαι, Xen. An. 7, 7, 42; ὁρᾶτε μὲν τὴν βασιλέως ἐπιορκίαν· ὁρᾶτε δὲ τὴν Τισσαφέρνους ἀπιστίαν, 3, 2, 4; öfter bei πᾶς, πολύς u. ähnlichen. – Die geläufigsten Verbindungen dieser Art sind οἱ μὲν – οἱ δέ, die Einen – die Anderen, τὰ μὲν – τὰ δέ, theils – theils, ἐνίοτε μὲν – ἐνίοτε δέ, ἔστι μὲν – ἔστι δέ, bald – bald, u. ähnl. – d) μέν findet sich auch in einem Satzgliede zweimal, διὰ μέν γε τῆς Σκυϑικῆς πέντε μέν, Her. 4, 48, vgl. 6, 101 (Il. 23, 311, τῶν δ' ἵπποι μὲν ἔασιν ἀφάρτεροι, οὐδὲ μὲν αὐτοὶ πλείονα ἴσασι, gehört nicht hierher, das zweite μέν ist hier das oben erwähnte für μήν stehende); Ἐτεοκλέα μὲν – οὕτω μὲν ἀμφὶ τοῠδ' ἐπέσταλται λέγειν, τούτου δέ, Aesch. Spt. 998; εἰ μὲν οὖν ἡμεῖς μὲν φύλακας ὡς ἀληϑῶς ποιοῦμεν, Plat. Rep. III, 421 a, womit das unten Gesagte zu vergleichen; und bes. in attischer Prosa, wenn zwei mit μέν u. δέ verbundene Sätze wieder jeder in Vorder- und Nachsatz zerfallen, ὁπόσοι μὲν μαστεύουσι ζῆν ἐκ παντὸς τρόπου ἐν τοῖς πολεμικοῖς, οὗτοι μὲν κακῶς ἀποϑνήσκουσιν· ὁπόσοι δέ –, Xen. An. 3, 1, 43, vgl. 5, 7, 6; οἷς μὲν γὰρ περὶ τῶν μεγίστων συμβούλοις χρώμεϑα, τούτους μὲν οὐκ ἀξιοῠμεν στρατηγοὺς χειροτονεῖν· οἷς δ' οὐδεὶς ἂν – συμβουλεύσαιτο, τούτους δ' αὐτοκράτορας ἐκπέμπομεν, Isocr. 8, 55; εἰ μέν τις μεγάλοις νοσήμασι συνεχόμενος μὴ ἀπεπνίγη, οὗτος μὲν ἄϑλιός ἐστιν ὅτι οὐκ ἀπέϑανεν· εἰ δέ τις ἐν τῇ ψυχῇ πολλὰ νοσήματα ἔχει, τούτῳ δὲ βιωτέον ἐστίν, Plat. Gorg. 512 a, wie auch Her. 2, 42 ὅσοι μὲν δὴ Διὸς Θηβαιέος ἵδρυνται ἱρόν, οὗτοι μέν νυν πάντες ὀΐων ἀπεχόμενοι αἶγας ϑύουσιν, ὅσοι δὲ τοῠ Μενδῆτος ἔκτηνται, οὗτοι δὲ αἰγῶν ἀπεχόμενοι ὄϊς ϑύουσι, u. öfter; vgl. Werfer zu Her. 2, 39 u. Buttmann zu Dem. Mid. p. 153, wo noch mehr Beispiele aus Plat. u. Xen. beigebracht, auch Fälle aufgeführt sind, wo das zweite μέν fehlt, aber zweimal δέ steht. – Statt der Partikel δέ entsprechen aber auch andere dem voranstehenden μέν, zum Theil noch nachdrücklicher den Gegensatz hervorhebend; μὲν – ἀλλά, Il. 2, 703. 3, 214; Aesch. Pers. 172 Ch. 733; Soph. Phil. 969 Trach. 327; u. in Prosa, z. B. Xen. An. 1, 7, 17; auch ἀλλ' ὅμως, z. B. σμικρὰ μὲν τάδ' ἀλλ' ὅμως – δὸς αὐτῷ, Soph. El. 442, Phil. 1354, wie ὅμως δέ, 471. 1063; ἄ ρ α, Plat. Phaedr. 263 b; – ἀτάρ, Il. 6, 84. 124. 21, 40; Soph. O. R. 1051 Trach. 54; Her. 2, 175; Plat. Theaet. 172 c; Xen. Hell. 5, 4, 17; – αὐτάρ, u. αὐτὰρ ἔπειτα, Il. 1, 50. 9, 705. 15, 405; – αὖ, Il. 11, 108; – αὖτε, Il. 1, 234 Od. 22, 5; auch Attik., vgl. Herm. Vig. p. 782; αὖϑις, Soph. Ant. 167; – καί, Il. 1, 267; – auch μέντοι, ἔπειτα, εἶτα, Soph. Phil. 1329 El. 731 O. R. 647 u. A.; bes. noch πρῶτον μέν, wo eigentlich bei ἔπειτα ein δέ ausgelassen ist, φιλοσόφῳ μὲν ἔοικας, – ἴσϑι μέντοι, Xen. An. 2, 1, 13; – γε μέντοι, Soph. O. R. 777; τοίνυν, Xen. An. 5, 1, 6. – Auch τε, vgl. Spitzner exc. VIII. zur Il., der sowohl μέν τε – δέ τε Il. 23, 590 u. öfter in Vergleichungen nachweis't, als μέν τε – οὐδέ, αὐτάρ, ἀλλά, Il. 5, 131, u. sonst auch das einfache μέν τε – δέ. Im zweiten Satze entspricht τε nur durch eine Aenderung der Structur, ὡς ἐρξάτην πολλὰ μὲν πολίτας, ξένων τε πάντων στίχας, Aesch. Spt. 906, wo man erwarten sollte πολλὰ δέ –, die anreihende Verbindung der Satzglieder aber vorgezogen ist; vgl. Ch. 578; Soph. Phil. 1045; Eur. Tr. 48 Cycl. 42; Schäf. mel. p. 23. S. auch Thuc. 7, 2 u. Herm. zu Vig. p. 836. – Nicht selten steht aber μέν allein, ohne daß ein Satzglied mit δέ aus dem Zusammenhange zu ergänzen ist, und dient dann bes. die Pronomina nachdrücklich hervorzuheben, τὴν μὲν ἐγὼ σπουδῇ δάμνημ' ἐπέεσσι, Il. 5, 893, diese zwar bändige ich schwer mit Worten, worin liegt »aber andere leicht«; σοὶ μὲν ἡμεῖς πανταχῆ δρῶντες φίλοι, dir wenigstens, wenn auch nicht den Andern, sind wir doch, wie wir auch handeln mögen, theuer, Soph. Ant. 634; ὡς μὲν λέγουσιν, Eur. Or. 8, wie sie sagen, ob's wahr ist, weiß ich nicht; ἐγὼ μὲν τοῦτον εἶναι τὸν τῶν σοφῶν ἐπιστήμονα, Plat. Prot. 312 c, wie equidem, ich für meinen Theil, was Andere sagen, kümmert mich nicht; ὡς μὲν ἐγὼ οἶμαι, Phaedr. 228 b; ἐκεῖνος μὲν ξυγχωρεῖ, Theaet. 174 e; Xen. An. 3, 1, 19. 7, 5, 8 u. sonst oft; zuweilen ist der Grund der Auslassung des δέ eine Veränderung der Structur, die bes. durch längere Zwischensätze veranlaßt wird, wie bei πρῶτον μέν, vgl. Xen. An. 3, 2, 1. 5, 9, 5. – Ein nachdrückliches doch ist es alleinstehend in der Frage: Ἕλλην μέν ἐστι καὶ ἑλληνίζει, Plat. Men. 82 b, vgl. Charmid. 153 c u. das im Anfang Gesagte.
In Verbindungen mit andern Partikeln behalten diese ihre eigentliche Bedeutung, und μέν dient bes. zur nachdrücklicheren Hervorhebung des Wortes, bei dem es steht; μὲν ἄρα, demnach, also, Hom. auch μέν ῥα; – μὲν γάρ, oft bei Hom. u. Folgdn, das δέ fehlt danach, Il. 5, 901 Od. 1, 173; νῦν μὲν γάρ, Soph. O. R. 590 u. öfter; Plat. Gorg. 523 c; auch μὲν γὰρ δή, Il. 11, 825; Plat., wie μὲν γὰρ οὖν, μὲν γάρ που, u. μὲν γάρ τε, Il. 17, 727; – μέν γε, doch wenigstens, certe, Il. 1, 216; καὶ λέγεται μέν γέ τις λόγος, Plat. Conv. 205 d; Rep. III, 406 e; auch μέν γέ που, ib. VIII, 559 b; – μὲν δή, jedoch, doch nun, Il. 1, 514. 8, 238. 11, 138; also, demnach, recapitulirend u. die Hauptsache wiederholend, 3, 457. 11, 142 Od. 21, 207; auch den Uebergang zu etwas Neuem machend, vgl. Schäf. zu D. Hal. C. V. p. 101; μάλιστα μὲν δὴ τοῦ ϑανόντος ἱμείρω, Soph. Phil. 350; ἐκ μὲν δὴ πολέμων τῶν νῦν ϑέσϑε λησμοσύναν, Ant. 150; σχολὴ μὲν δή, Plat. Phaedr. 258 e; τοῦτο μὲν δὴ ὁμολογεῖται, Gorg. 470 b; ἀλλὰ μὲν δή – γε, Phaed. 75 a; καὶ μὲν δή, Polit. 287 d; μὲν δῆτα, Soph. Ant. 547; – μέν νυν, bes. ion. = μὲν οὖν, auch μενοῠν, in einem Wort, geschrieben, bei den Attikern sehr gewöhnlich, nun, also, oft mit großem Nachdruck, μάλιστα μὲν οὖν, πάνυ μὲν οὖν, in Antworten, allerdings, freilich, auch verbessernd das in der Frage Enthaltene, wie imo vero, nein vielmehr, vgl. Soph. O. R. 705 Phil. 1364; Plat. Gorg. 466 ae; σὺ μὲν οὖν ἀπόκριναι, du vielmehr, 470 b; ὡς ἄτοπον τὸ ἐνύπνιον – ἐναργὲς μὲν οὖν, Crit. 44 b; auch μὲν οὖν δή u. μὲν δὴ οὖν, ion. μὲν δὴ ὦν, Her. 4, 144; u. μενοῦνγε, im N. T., die Rede anfangend; vgl. Lob. zu Phryn. p. 342; – μέν που, doch wohl, Plat. u. A., εἰδέναι μέν που χρή, man muß freilich wissen, scilicet, nimirum; – μέντε, s. oben, auch allein, denn doch, στρεπταὶ μέν τε φρένες ἐσϑλῶν, die Herzen der Edlen sind denn doch zu wenden, Il. 15, 203, vgl. 2, 145. 13, 47; μέν τοι, att. als ein Wort geschrieben, μέντοι, freilich, allerdings, bes. nach Verneinungen, Il. 8, 294 Od. 7, 259. 24, 321; Hes. O. 285; u. bes. in Antworten nachdrücklich bejahend, noch durch νὴ Δία verstärkt, Plat. Phaed. 65 d 68 b u. Sp.; καὶ μέντοι, καὶ μέντοι καί; in der Frage, denn, doch, μνήμην οὐ λέγεις μέντοι τι; Plat. Theaet. 163 e, vgl. Phaedr. 263 d 261 c; auch eine Ausnahme, eine Einwendung wird dadurch gemacht, doch, bes. wenn ὅμως folgt, Plat. u. A.; auch μέντοι γε, Xen. An. 2, 4, 14; Plat.; u. ὅμως γε μέντοι, vgl. Lob. zu Phryn. 342; μέντοι που mildert den Begriff von μέντοι; – μὲν τοίνυν, = μὲν οὖν. – Oft entspricht es einem vorangehenden μέν, stärker als δέ, Thuc. 3, 62. 6, 9, Xen. Cyr. 2, 2, 2, Luc. Prom. 12.
-
9 ὄνομαι
ὄνομαι, 2. Pers. ὄνοσαι, 2. Pers. plur. ep. οὔνεσϑε, Il. 24, 241, imperat. ὄνοσο, optat. ὄνοιτο, fut. ὀνόσομαι, ep. ὀνόσσομαι, aor. ὠνόσϑην und ὠνοσάμην, inf. ep. ὀνόσσασϑαι, in kürzerer Form ὤνατο, Il. 17, 25, – schelten, schmähen, beschimpfen; οὐχ ὥς με μνηστῆρες ἀτιμάζοντες ὄνονται, Od. 21, 422; σὴν ἀρετὴν βροτὸς οὔτις ὄνοιτο, 8, 239, vgl. Il. 13, 287; ὅτε μ' ὤνατο, 17, 25; νῦν σευ ὠνοσάμ ην φρένας, 14, 95, vgl. 17, 173; mit folgdm ὅτι, ἢ οὔνεσϑ', ὅτι μοι Ζεὺς ἄλγε' ἔδωκεν, 24, 241, scheltet ihr, seid ihr unzufrieden, d. i. ist es euch nicht genug, daß Zeus mir Schmerzen gegeben hat; ἢ ὄνοσαι, ὅτι τοι βίοτον κατέδουσιν ἄνακτος, Od. 17, 378; auch c. gen., οὐδ' ὥς σε ἔολπα ὀνόσσεσϑαι κακότητος, auch so, hoffe ich, wirst du nicht unzufrieden sein wegen deines Unglücks, ich hoffe, du wirst genug daran haben, 5, 379; ἥκιστα Κορίνϑιοι ὄνονται τοὺς χειροτέχνας, Her. 2, 167. – Vgl. ὀνοστός u. ὀνοτάζω.
-
10 ανθιστημι
ион. ἀντίστημι1) ставить со своей стороны, противопоставлять(οἱ μὲν Κορίνθιοι τὸν τροπαῖον ἔστησαν …, οἱ δὲ Κερκυραῖοι τροπαῖον ἀντέστησαν Thuc.)
2) замещать, заменять3) сопоставлять4) тж. med. противиться, оказывать сопротивление(τινί Hom., Her., Plat., Dem., Plut. и πρός τινα Thuc., Xen.)
5) тж. med. бороться, защищатьἀ. τινὴ ὑπέρ τινος Dem. — бороться против кого-л. в защиту кого-л.;
πορθῶν δε τήνδε γῆν, ὅ δ΄ ἀντιστὰς ὕπερ Soph. — один разорял этот край, а другой сражался за него6) складываться неблагоприятно Dem. -
11 Κορινθιος
I3коринфский Her., Soph. etc.IIὅ1) коринфянин Her. etc.2) шутл. ( по созвучию с κόρις) клоп(δάκνουσί με οἱ Κορίνθιοι Arph.)
-
12 παριστημι
(fut. παραστήσω, aor. 1 παρέστησα, aor. 2 παρέστην, pf. παρέστηκα - Polyb. παρέστακα)1) устанавливать возле, ставить рядом, расставлять(τινα φυλάττειν τι Dem.; ἱππέας τοῖς κέρασι Polyb.)
παραστησάμενος ἱερεῖα Xen. — поставив (возле алтаря) своих жертвенных животных2) (только aor. 2, pf. и ppf.) становиться рядом, подходить(ἄγχι π. Hom.)
εἶπε παραστάς Hom. — подойдя, он сказал;παραστῆναι εἰς τέν γνώμην τινός Her. — примкнуть к чьему-л. мнению;εἷς τις τῶν παρεστηκότων NT. — один из стоявших рядом3) становиться на защиту, быть в помощь, помогать(Her., Trag., Dem.; Τρωσὴ παρεστάμεναι καὴ ἀμύνειν Hom.)
4) (тж. π. ἑαυτόν NT.) приходить, приближаться, являться(νῆες παρέστασαν Hom.; παραστῆναι Καίσαρι NT.)
τοὔνεκα δέ νῦν δεῦρο παρέστης ; Hom. — так ты для этого сюда явилась?;ὅ νῦν παρεστηκὼς ἡμῖν λόγος Plat. — вот это наше рассуждение;τοῦ παρεστῶτος θέρους Soph. — этим летом;τὰ παρεστῶτα Aesch. — нынешние обстоятельства;πρὸς τὸ παρεστός Arph. — в настоящее время, теперь5) представлять, выставлять(κτήνη NT.)
π. ἀνθρώπους Ἀρτέμιδι Luc. — приносить Артемиде человеческие жертвы;παραστήσασθαι (μάρτυρας) Isocr., Dem. — выставить от себя свидетелей;ταῦτα ἐγὼ πολλοῖς τεκμηρίοις παραστήσω Lys. — в пользу этого я представлю много доказательств;παραστήσασθαί τινα εἰς κρίσιν Plat. — поставить кого-л. перед судом6) передавать, отдавать(τινί τινα NT.)
7) med. заставлять, принуждать(τινα ἀέκοντα Her.; τινα βίᾳ Soph.)
ταραστήσασθαί τινα εἰς χαλεπέν φορὰν δασμοῦ Plat. — заставить кого-л. платить тяжелую дань8) тж. med.-pass. подчиняться, покоряться, сдаватьсяπαραστῆναι τῷ πολέμῳ Dem. — проиграть войну9) med. принуждать к сдаче, одолевать, покорять(τινα Her.; πόλιν Thuc.)
10) med. склонять, побуждать, убеждать(τινα Dem., Thuc.)
11) приключаться, случаться12) внушать(ἐλπίδας Dem.; θάρσος Polyb.)
13) med. ( о мысли) возникать, приходить в голову(τινι Plat.)
δόξα μοι παρεστάθη Soph. — у меня явилась мысль;παρίσταταί μοι Plat. — мне представляется (кажется);ἐκ τοῦ παρισταμένου λέγειν Plut. — говорить экспромтом;τὸ παριστάμενον ἐλευθέρως λέγειν Luc. — свободно высказывать все, что ни придет в голову;τὸ μάλιστα παραστὰν εἶναί μοι δίκαιον Luc. — то, что кажется мне теперь наиболее правильным14) med. собираться (с духом), готовиться(πρὸς τὸν κίνδυνον Diod.; εἰς τοιαύτην ὁρμήν Polyb.; πρὸς τέν ἀπολογίαν Plut.)
15) med. сбиватьсяπαρεστηκέναι τῶν φρενῶν Polyb. — сойти с ума;
παρεστὼς τῇ διανοίᾳ Polyb. — сумасшедший16) сопоставлять, сравнивать(τινί τι Isocr.)
17) делать пригодным, улучшать(τὸν οἶνον Plut.)
-
13 δοκέω
δοκέω (δοκεῖ; δοκέοντα: fut. or ?aor. subj. δόξομεν, fut. [δοκ]ήσεις: aor. ἔδοξε(ν) ἔδοξ(ε), ἔδοξαν; ἐδόκησεν, -αν: pf. pass. δεδόκηται as act.)1 pers.,a seem, be considered, be held c. inf. ἐδόκησαν ἐπ' ἀμφότερα μαχᾶν τάμνειν τέλος (sc. οἱ Κορίνθιοι) O. 13.56 “ἔδοξ[ε γὰρ] τεκεῖν πυρφόρον ἐρι[ (sc. Ἑκάβα) Πα. 8A. 19. c. dat. & inf.,ἔδοξεν αὐτῷ κᾶπος ὀξείαις ὑπακουέμεν αὐγαῖς ἀελίου O. 3.24
ἠὺ δ' ἔχοντες σοφοὶ καὶ πολίταις ἔδοξαν ἔμμεν O. 5.16
κνώσσοντί οἱ παρθένος τόσα εἰπεῖν ἔδοξεν O. 13.72
ἐδόκησέν τε ( Ἀντίλοχος)τῶν πάλαι γενεᾷ ὁπλοτέροισιν ὕπατος ἀμφὶ τοκεῦσιν ἔμμεν πρὸς ἀρετάν P. 6.40
c. inf. & pred. adj.πολλοῖς σοφὸς δοκεῖ πεδ' ἀφρόνων βίον κορυσσέμεν ὀρθοβούλοισι μαχαναῖς P. 8.74
σφόδρα δόξομεν δαίων ὑπέρτεροι ἐν φάει καταβαίνειν (byz.: δόξωμεν codd.) N. 4.37b expect ἀλλὰ κοινὸν γὰρ ἔρχεται κῦμ' Ἀίδα, πέσε δ ἀδόκητον ἐν καὶ δοκέοντα. ( δοκέοντι coni. Fennel: the Σ also explain ἔνδοξον. cf. Gerber, A. J. Ph. 1963, 182f.) N. 7.31c frag. δοκ]ήσεις οὐ πὰρ σκόπον (eΣ supp. Lobel) fr.6a.g.2 impers., c. inf., it is held good i. e. one decidesεἰ δ' ὄλβον ἢ χειρῶν βίαν ἢ σιδαρίταν ἐπαινῆσαι πόλεμον δεδόκηται, μακρά μοι αὐτόθεν ἅλμαθ ὑποσκάπτοι τις N. 5.19
c. dat. & inf.ἔδοξ' ἦρα καὶ ἀθανάτοις, ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν I. 8.59
-
14 κόρις
A bug, Cimex lectularius, (with a play on Κορίνθιοι, cf. 710), Ra. 115, al.: also fem., Sor.2.29, Phryn.277 (acc. to Suid. with gen. κόριδος, wh. is not found in Classical Gr., cf. [Gal.] 14.538). -
15 πυλωρός
πῠλωρ-ός, ὁ,A gate-keeper, warder, porter, A.Th. 621; π. πύργων, ναῶν, E.Tr. 956, IT 1227 (troch.);Ἅιδου κύων Id.HF 1277
: as fem.,ἡ π. δωμάτων γυνή Id.IT 1153
: in Prose, Aen.Tact.28.2, al., LXX Ne.7.1, al., Ph.2.216; of the guards of the Propylaea at Athens, IG22.2297: metaph., τοῖον πυλωρὸν φύλακα.. τροφῆς such a watchful guardian of thy life, S.Aj. 562; κακοὺς π. ὑμᾶς, ὦ Κορίνθιοι, ἡ Πελοπόννησος ἔχει Prov. ap. Plu.2.221f.II Medic., pylorus or lower orifice of the stomach,οἷον π. τις Gal.UP4.7
, cf. Nat.Fac.3.4, Cels.4.1.7, Ruf.Onom. 169, Id. ap. Orib.7.26.34.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πυλωρός
-
16 ἐπιρρώννυμι
A add strength to, strengthen or encourage in a thing,αὗται [αἱ νέες].. σφέας ἐπέρρωσαν Hdt.8.14
;τοὺς μὲν ἐξέπληξε, τοὺς δὲ πολλῷ μᾶλλον ἐπέρρωσεν Th.4.36
, cf. 8.89;εἰς τὸ ἐπιρρῶσαι αὐτούς X.HG7.5.6
;ἐ. τινὰ πρὸς τὸν πόλεμον Plu.Lys. 4
; ἐπίρρωσον σαυτήν collect your strength, Luc.Tim.41; ἐ. τὴν γνώμην, τὰ πάθη, Plu.2.62a,681f.II. [voice] Pass. (in which the [tense] pf. ἐπέρρωμαι, [tense] plpf. ἐπερρώμην serve as [tense] pres. and [tense] impf.), [tense] fut.ἐπιρρωσθήσομαι Luc.Somn. 18
: [tense] aor. 1 ἐπερρώσθην (v. infr.):—recover strength, pluck up courage, Th.6.93, 7.2;οἱ Κορίνθιοι.. πολλῷ μᾶλλον ἐπέρρωντο Id.7.17
; ἐς τἆλλα πολὺ ἐπέρρωντο ib.7;ἐπερρώσθη ἄν τις ἰδών X.HG3.4.18
;ἐπερρώσθησαν ταῖς ὁρμαῖς πρὸς τὸν πόλεμον Plb.1.24.1
;τὰς ψυχάς Hdn.3.3.8
; κείνοις.. ἐπερρώσθη λέγειν (impers.) they took courage to speak, S.OC 661.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιρρώννυμι
-
17 ὁμολογέω
A- ήσω Hdt.8.144
, etc.: [tense] aor.ὡμολόγησα Id.9.88
, etc.: [tense] perf.ὡμολόγηκα And.1.29
, etc.:—[voice] Med., [tense] pres. and [tense] aor., Pl. (v. infr.):— [voice] Pass., [tense] fut. (v.l.), Pl.Tht. 171b : [tense] aor.ὡμολογήθην Th.8.29
, etc.: [tense] pf.ὡμολόγημαι Pl.
(v. infr.), etc.:— to be ὁμόλογος : hence,I agree with, say the same thing as, c. dat.,λέγουσι Κορίνθιοι, ὁμολογέουσι δέ σφι Λέσβιοι Hdt.1.23
, cf. 171, 2.4 ; Κυρηναῖοι τὰ περὶ Bάττον οὐδαμῶς -έουσι Θηραίοισι Id.4.154
.II correspond, agree with, whether of persons or things, c. dat.,[τὸ ἓν] ἑωυτῷ ὁ. Heraclit.51
;ὁμολογέουσι ταῦτα τοῖσι Ὀρφικοῖσι Hdt.2.81
;αὗται αἱ πόλιες τῇσι πρότερον λεχθείσῃσι ὁμολογέουσι κατὰ γλῶσσαν οὐδέν Id.1.142
, cf. 2.18 ; have to do with, ; ; ; ὥστε μηδὲν ὁμολογεῖν τὼ τρόπω τὼ ἀλλήλων are utterly unlike, Lys.20.12.b to be coordinated,πρὸς ἓν ἔργον Gal.UP1.8
: metaph., of a vowel, agree, i. e. form a diphthong, Plu.2.737f.2 agree to a thing, grant, concede, ὁμολογῶ τάδε S.l.c.: abs., Hdt.8.94 ; ; ; ὁμολογοῖεν ἂν ἡμῖν οἱ ἄνθρωποι, ἢ οὔ; Id.Prt. 357a ; ὅπως.. τῇ τύχῃ σου χάριτας ὁμολογεῖν δυνηθῶ that I may avow my gratitude.., PRyl.114.32 (iii A. D.) ; ὁ. χάριν θεοῖς acknowledge gratitude, Luc.Laps.15 (ὁ. ἔν τινι Ev.Matt.10.32
appears to be an Aramaism ;ὁ. ἐφ' ἁμαρτίαις LXX Si.4.26
): without acc. rei, ὁμολογῶ σοι I grant you, i.e. 1 admit it, Ar.Pl.94 ; parenthetically, ἀφειλόμην, ὁμολογῶ I allow it, X.An.6.6.17 : c. inf., ὁ. Νικίαν ἑορακέναι allows, confesses that he has seen.., Eup. 181.3 ; ὁ. σε ἀδικεῖν I confess that I am wronging thee, E.Fr. 265 ;ὁ. κλέπτειν Ar.Eq. 296
, cf. Antipho 2.4.8 ;ὁ. καπηλεύειν Isoc.2.1
; ὁ. οὐκ εἰδέναι confess ignorance, Arist.SE 183b8 ;ὁ. πατάξαι Ar.V. 1422
;ὁμολογοῦσι νοσεῖν μᾶλλον ἢ σωφρονεῖν Pl.Phdr. 231d
;ὁ. ἓν πάντα εἶναι Heraclit.50
;ὁ. Μειδίαν ἁπάντων λαμπρότατον γεγενῆσθαι D.21.153
, cf. 197 ; esp. in receipts, ὁ. ἀπέχειν, ἐσχηκέναι, etc., PHib.1.97.5 (iii B. C.), CPR229.3 (iii A. D.), etc. ; in contracts,ὁ. διαλελύσθαι πρὸς ἀλλήλους PHib.1.96.5
(iii B. C.), cf. BGU1160.3 (i B. C.), etc. ;τοῦθ' ὁ. ὡς.. Pl.Chrm. 163a
, cf. Lg. 896c : also c. Partic.,ὁ. τινὰ δίκαια ὄντα Id.Cri. 49e
, 50a ; v. infr. c.3 agree or promise to do, c. [tense] fut. inf., Antipho 6.23, And.1.62, Pl.Smp. 174a,Phdr. 254b, etc.: c. [tense] aor. inf., D.42.12 : c. [tense] pres. inf.,ὡμολόγησαν ἑκατὸν τάλαντα ἐκτείσαντες ἀζήμιοι εἶναι Hdt.6.92
: also freq. abs., promise, μισθῷ ὁμολογήσαντες (sc. ἀπαλλάξεσθαι) Id.2.86 ; ὁ ὁμολογῶν the person who gives an undertaking, BGU297.22 (i A. D.), etc. ; make an agreement, come to terms, τινι with another, Hdt.6.33,7.172, al. ; ἐπὶ τούτοισι on these terms, Id.1.60, cf. 8.140.β', Th.4.69.b c. acc., promise, τῆς ἐπαγγελίας ἧς (for ἣν)ὡμολόγησεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ Act.Ap.7.17
;θεῷ ὑψίστῳ εὐχὴν Αὐρήλιος Ἀσκλάπων, ἣν ὡμολόγησεν ἐν Ῥώμῃ IGRom.4.542
([place name] Phrygia).B [voice] Med., in sense of [voice] Act.,ὑπεναντίος ὁ τρόπος.. ὁμολογεόμενος Hp.Vict.1.11
; ;νόμοι σφίσιν αὐτοῖς ὁ. Isoc.2.17
, cf. 6.14 ;τὸ ταὐτὸν καὶ ὁ. Pl.Lg. 741a
; ;- ούμενος καὶ σύμφωνος κατὰ τὸν βίον Plb.31.25.8
;τοῦτο -ήσασθαι ὅτι.. Pl.Cra. 439b
, etc.C [voice] Pass., to be agreed upon, allowed or granted by common consent, X.An.6.3.9, etc. ; : c. inf., with predicate added, to be allowed or confessed to be so and so, ; , cf. X. An.1.9.20, etc.2 without inf., ἡ τοῦ οἰκείου.. ἕξις.. δικαιοσύνη ἂν ὁμολογοῖτο should be allowed [to be] justice, Pl.R. 434a ;- ούμενοι δοῦλοι And.4.17
; τοὺς -ουμένους θεούς those who are admitted [to be] gods, Timocl.1.2, cf. Th.6.89.3 abs., it is granted, agreed,Pl.
Phd. 72a, al. ; τὰ ὡμολογημένα the things granted, ibid. ; ἐξ ὁμολογουμένου, = ὁμολογουμένως, Plb.3.111.7.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὁμολογέω
-
18 ὑποδέχομαι
ὑποδέχομαι, in [dialect] Ion. and [dialect] Dor. Prose [suff] ὑπο-δέκομαι Hdt. (v. infr.), IG42 (1).121.46 (Epid., iv B. C.): [tense] fut.Aδέξομαι Od.16.70
, [dialect] Dor. (Ithaca, iii B. C.): [tense] aor.- εδεξάμην Il.6.136
, rarely (lyr.; used in pass. sense by Poll.1.74, D.C.48.15, PLond. 5.1659.6 (iv A. D.), Sch.Il.14.323; - δεχόμενος in pass. sense, D.C. 55.10, POxy.1894.14 (vi A. D.)): [ per.] 3sg. [dialect] Ep. [tense] aor. 2 or [tense] impf.ὑπέδεκτο Od.14.52
, 275, Hes.Th. 513, Pi.P.9.9; [ per.] 2pl. imper. ὑπόδεχθε cj. Bentl. in Call.Epigr.42; inf.ὑποδέχθαι Il.7.93
; part.ὑποδέγμενος Od.13.310
:—receive into one's house, welcome, ὁ δέ με (sc. Φοίνικα)πρόφρων ὑπέδεκτο Il.9.480
; ;τὸν δ' οὐχ ὑποδέξομαι αὖτις Il.18.59
, Od.19.257;ξεῖνον.. ὑποδέξομαι οἴκῳ 16.70
;Θέτις δ' ὑπεδέξατο κόλπῳ Il.6.136
, cf. 18.398; l. c.;οἰκίοισι ὑ. τινά Hdt.1.41
; ὑπέδεκτο ξεῖνον ὀχέων received the stranger [as he lighted] from his chariot, Pi. l. c.; ὁ ὑποδεξάμενος the man who had received him, Isoc.9.20;ἱκέτας ὑ. E.Heracl. 757
(lyr.), cf. Berl.Sitzb.1927.167 ([place name] Cyrene), Ep.Jac.2.25;φυγάδας Th.5.83
, cf. PRev.Laws44.14 (iii B. C.); harbour a runaway slave, POxy.1643.12 (iii A. D.); [ξένον] ἀγοραῖς καὶ λιμέσι καὶ δημοσίοις οἰκοδομήμασιν ἔξω τῆς πόλεως Pl.Lg. 952e
, cf. 953b, 953d, OGI49.5 (Ptolemais, iii B. C.); ὑ. φρουράν admit an enemy's garrison, D.58.38, cf. 67, IG12.87.10, Arist.Pol. 1303a36; λῃστάς, πειρατάς, harbour brigands, pirates, SIG38B21 (Teos, v B. C.), Supp.Epigr.3.378B11 (Delph., ii/i B. C.), cf. POxy.1408.23 (iii A. D.); ; αἱ Θίβρωνα ὑποδεξάμεναι πόλεις those who admitted him as a friend, X.HG4.8.21, cf. Th.3.111, 6.34: with a thing as subject, γαῖα.. ὑπέδεκτο μάντιν Οἰκλείδαν the earth opened up to receive the seer O., Pi.N.10.8; αἰθὴρ μὲν ψυχὰς ὑπεδέξατο σώμ [ατα δὲ χθών] IG12.945.6; τῆς τεκούσης καὶ θρεψάσης καὶ ὑποδεξαμένης [χώρας] Pl.Mx. 237c.2 entertain to a meal, , cf. IG4.679.15 (Hermione, iii/ii B. C.); ἵνα ἔχῃ ἡ στρατιὰ τὰ ἐπιτήδεια ([etym.] πολλὴ γὰρ οὖσα οὐ πάσης ἔσται πόλεως ὑποδέξασθαι) Th.6.22; ὁ ὑποδεχόμενος the host (at a dinner party), Epict.Fr.17;τὸ πλῆθος λαμπρῶς ὑπεδέξατο D.S. 17.115
, cf. Plu.Alex.23.3 give ear to, hearken to, ;τοὺς λόγους Hdt.8.106
; ὑ. διαβολάς give ear to accusations, Lys.25.11 codd. (leg. ἀπο-).4 admit, allow a thing with which one is taxed, Hdt.4.167;οὐκ ὑ.
refuse to admit, deny,Id.
3.130, 6.69.II take up a burden,ἡ γυνὴ ὑποδεξαμένη φέρει τὸ φορτίον τοῦτο X.Mem.2.2.5
; of ships, take on board,τὰ εἴδη POxy.1412.10
(iii A. D.); of dolphins, Luc.DMar.8.1.2 bear patiently,βίας ὑποδέγμενος ἀνδρῶν Od.13.310
, 16.189; submit to,τὰς κατὰ νόμους παραγγελίας POxy.67.11
(iv A. D.); μέτρον, i. e. accept it as correct, ib. 157.5 (vi A. D.); .III undertake, promise,αἴδεσθεν μὲν ἀνήνασθαι, δεῖσαν δ' ὑποδέχθαι Il.7.93
, cf. Hdt.9.21, 22; ὁ δέ οἱ πρόφρων ὑπέδεκτο (sc. δώσειν) Od.2.387; ὑποδέκομαι (sc. ἐνιαυτοῦ ἀποθυσεῖν τὰ ἴατρα) IG42(1).121.46 (Epid., iv B. C.); c. inf. [tense] fut., h.Cer. 443, Hdt.3.69, 4.119, 133, 6.11, 7.158, 8.29, 102, Th.2.29 (inf. [tense] aor. is v.l. for [tense] fut. in Hdt.1.24, 6.2); c. inf. [tense] pres., Antipho 3.3.6 (s. v. l.); ὑ. τινὶ ἦ μὴν .. c. inf. [tense] fut., Th.8.81; Κορίνθιοι ὑπεδέξαντο τὴν τιμωρίαν undertook to champion their cause, Id.1.25; ὥσπερ ὑπεδέξασθε, βοηθήσατε ib.71; ὑ. μεγάλα τινί make him great promises, Hdt.2.121.ζ; τὴν ἀτραπὸν ἐθελονταὶ Φωκέες ὑποδεξάμενοι Λεωνίδῃ ἐφύλασσον Id.7.217
;ἃ ὑπεδέξατο οὐκ ἐπετέλει Th.2.95
; undertake to contribute,ὅσον ἂν ἕκαστος θέλῃ AJP56.362
(Colophon, iv B. C.); abs., ibid.; ὑπεδέξαντο εἰς τὰ τείχη ib.363; also τὰ ἐκφόρια ἅπερ ὑπεδέξω the rents which you undertook to collect, POxy.1134.7 (v A. D.).2 accept as a responsibility, take in charge, as a nurse, h.Cer. 226; of officials, shippers, farm bailiffs, etc., take over, receive as agent (cf. ὑποδέκτης) , τοὺς νεολέκτους.. ὑποδεξάμενοι κατὰ διαδοχὴν.. παραπέμψατε Wilcken Chr. 469.5 (iv A. D.);καταπιστεῦσαι Αὐρηλίῳ Πέτρῳ.. σιτομέτρῃ.. ὑποδέξασθαι τὸν δημόσιον σῖτον Sammelb.5273.4
(v A. D.), cf. Wilcken Chr.434.12 (iv A. D.), PLips. 34v.7, 58.9, al. (iv A. D.), POxy.1899.16, 1982.17 (v A. D.), Cod.Just.1.5.18.11;τὴν ὑποδοχὴν πᾶσαν τοῦ μακαρίου Ἰούστου αὐτὸς ὑπόδεξαι POxy.1838.1
(vi A. D.); accept (as a liability) a dowry or donatio ante nuptias, Cod.Just.5.17.12, Just.Nov.22.19.IV receive in succession, take up, (lyr.);περαιωθέντας.. λειμὼν ὑποδέχεται Luc.Luct.5
, cf. VH2.44;τὴν εἰς τὸ στόμα φορὰν τῶν περιττωμάτων ὑποδέχεται στόμαχος Gal.6.421
, cf. 432, 18(2).163,176,218; ὁ ὑποδεξάμενος the receiver of stolen goods, Cat.Cod.Astr.1.96.2 intr., of a place, come next, ; of rank, come next in order, ὅταν πλείονες συνδειπνῶσι,.. μέσος ὁ κράτιστος (sc. κάθηται), ὁ δ' ὑποδεχόμενος παρ' αὐτόν Posidon. 15J.
3 intercept,ὁ μὲν.. ἐπόρουσεν, ὁ δ' ἐμμαπέως ὑπέδεκτο Hes. Sc. 442
;ἐν δυσχωρίᾳ [τοὺς πολεμίους] X.Cyr.1.6.35
; of hunters, intercept beaten-up game, ib.2.4.20; catch,τὸ πήδημα τῆς σφαίρας Poll. 9.105
;ὑπτίαις ταῖς χερσὶ [τὸ μῆλον] Philostr.Im.1.6
;τὸ ἐνθεῦτέν μιν οἱ ἐχθροὶ ὑποδεξάμενοι καὶ ὑπὸ δικαστήριον ἀγαγόντες Hdt.6.104
; catch as in a trap, στυγερὸς δ' ὑπεδέξατο κοῖτος a hateful resting-place receives (entraps) them, Od.22.470; ἔτιγάρ νύ με πῆμ' ὑπέδεκτο still more sorrow was in store for me, 14.275; will be her lot,E.
Heracl. 624 (lyr.); ὑποδεξαμένης αὐτοὺς πολλῆς ῥύσεως ὕδατος when a rush of water takes them by surprise, Pl.Lg. 944b.4 catch, collect a liquid,παιδίον θεασάμενος, ἐπειδὴ κατέαξε τὸ σκεῦος, τῷ κοίλῳ τοῦ ψωμίου τὴν φακῆν ὑποδεχόμενον D.L.6.37
; of channels, receive, Aër.31;τὴν ἐσομένην τῶν ὑδάτων εἴσροιαν POxy.1409.19
(iii A. D.);κατεφίλει καὶ ὑπεδέχετο τὰ δάκρυα X.Eph.1.9
;ποταμὸς πάσας ὑποδεχόμενος τὰς ἀνθρωπείας λύμας Plb.5.59.11
, cf. Gp.12.2.4, al.; ἀγγεῖον τὸ μέλλον ὑποδέξεσθαι τὸ ὕδωρ v. l. in Hero Spir.1.24, cf. 30.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑποδέχομαι
-
19 ὡς
ὡς:—Summary:A as ADVERB of Manner.Aa ὧς and ὥς (with accent), so, thus.Ab ὡς (without accent) of the Relat. Pron. ὅς, as.Acὡς Relat. and Interrog., how.Ad ὡς temporal, when.Ae ὡς Local, where,B ὡς, as CONJUNCTION.C, D various usages.A ADVERB of Manner:Aa [full] ὥς, Demonstr., = οὕτως, so, thus, freq. in Hom., Il.1.33, al.;ὢς εἶπ' Sapph.Supp.20
a.11 (Epic style); in [dialect] Ion. Prose, Hdt.3.13, al.; rare in [dialect] Att., and almost confined to certain phrases, v. infr. 2, 3; ὥς simply = οὕτως, A.Ag. 930, Th.3.37, Pl.Prt. 338a;ἀλλ' ὣς γενέσθω E.Hec. 888
, al.2 καὶ ὧς even so, nevertheless, Il.1.116, al.; οὐδ' ὧς not even so, 7.263, Od.1.6, al., Hdt.6.76;οὐδέ κεν ὧς Il.9.386
: the phrases καὶ ὧς, οὐδ' ὧς, μηδ' ὧς, are used in Trag. and [dialect] Att., S.Ant. 1042, Th.1.74, 7.74; also later, PCair.Zen.19.10 (iii B. C., unaccented), UPZ146.40 (ii B. C.), GDI 1832.11 (Delph., ii B. C.), IG22.850.17 (iii B. C.);κἂν ὧς, εἴπερ μέλει σοι, ἀπόστειλόν μοί τινα POxy.120.11
(iv A. D.); (Delph., ii B. C.); Thess.καὶ οὗς IG9(2).234.1
(iii B. C.); for this phrase the accentuation ὧς is prescribed by Hdn.Gr.2.932, al., cf. A.D.Synt.307.16, and is found in good Mss. of Homer; for the remaining uses under this head (Aa. 1, 3, 4 ) the accentuation ὥς is prescribed by the same grammarians.3 in Comparisons, ὥς.., ὡς .., so.. as.., etc.; and reversely ὡς.., ὣς .., as.. so, Il.1.512, 14.265, etc.; in [dialect] Att., Pl.R. 530d; also ὥς τε.. ὣς .., as.. thus.., h.Cer. 174-6, E.Ba. 1066-8;οἷα.. ὥς Id.El. 151
-5; ὥσπερ.., ὣς δὲ .. (in apodosi) Pl.Prt. 326d.Ab [full] ὡς, Relat., as, Hom., etc.; prop. relat. to a demonstr. Adv., which is freq. omitted, κινήθη δ' ἀγορὴ ὡς κύματα μακρὰ θαλάσσης, i. e. οὕτως, ὡς .., Il.2.144 (φὴ Zenod.
): it is relat. not only to the regular demonstr. Advs. ὥς (ὧς), τώς, ὧδε, οὕτως, αὕτως, but also to ταύτῃ, Pl.R. 365d, etc. We find a collat. [dialect] Dor. form ὥ (q. v.); cf. ὥτε. Usage:I in similes, freq. in Hom., Il.5.161, al.; longer similes are commonly introduced byὡς ὅτε, ὡς δ' ὅτε, ἤριπε δ', ὡς ὅτε πύργος [ἤριπε] 4.462
:ἤριπε δ', ὡς ὅτε τις δρῦς ἤριπε 13.389
, cf. 2.394; so later, Emp.84.1, etc.;ὡς ὅτε θαητὸν μέγαρον, πάξομεν Pi.O.6.2
: ὡς ὅτε is rare in short similes, Od.11.368: ὡς is folld. by indic. [tense] pres., Il.9.4, 16.364: also by [tense] aor., 3.33 sq., 4.275, 16.823, al.; also by subj. [tense] pres. or [tense] aor., 5.161, 10.183, 485, 13.334 (sts. ὡς δ' ὅτ' ἄν, 11.269, 17.520); cf. ὥστε A:—the Verb is sts. omitted with ὡς, but may be supplied from the context, ἐνδούπησε πεσοῦσ', ὡς εἰναλίη κήξ (sc. πίπτει) Od.15.479, cf. 6.20;θεὸς δ' ὣς τίετο δήμῳ Il.5.78
;οἱ δὲ φέβοντο.., βόες ὣς ἀγελαῖαι Od.22.299
: where ὡς follows the noun to which it refers, it takes the accent; so in Com.,Ἀριστόδημος ὥς Cratin.151
, cf. Eub.75.6; v. infr. H.2 like as, just as,ὡς οὗτος κατὰ τέκν' ἔφαγε.., ὣς ἡμεῖς κτλ. Il.2.326
, v. supr. Aa. 3.3 sts. in the sense as much as or according as, ἑλὼν κρέας ὥς (i. e. ὅσον)οἱ χεῖρες ἐχάνδανον Od.17.344
; ὦκα δὲ μητρὶ ἔννεπον ὡς (i. e. ὅσα)εἶδόν τε καὶ ἔκλυον h.Cer. 172
;τῶν πάντων οὐ τόσσον ὀδύρομαι.. ὡς ἑνός Od.4.105
;τόσον.. ὡς Il.4.130
; so in Trag., ; ; in Prose, ὡς δύναται as much as he can, Democr.278;τὸ ῥῆμα μέμνημαι ὡς εἶπε Aeschin.3.72
; ὡς μή = ὅσον μή, νέμεν ὅτι ἃν ( = ἂν)βόλητοι ὡς μὴ ἰν τοῖ περιχώροι IG5(2).3.9
(Tegea, iv B. C.); cf. Ab. 11.2 infr.4 sts. after [comp] Comp., compared with, hence than, μᾶλλον πρέπει οὕτως ὡς .. Pl.Ap. 36d;ἅ γε μείζω πόνον παρέχει.. οὐκ ἂν ῥᾳδίως οὐδὲ πολλὰ ἂν εὕροις ὡς τοῦτο Id.R. 526c
; οὐδενὸς μᾶλλον φροντίζειν ὡς .. Plb.3.12.5, cf. 7.4.5, 11.2.9, Plu.Cor.36: μᾶσσον ὡς is dub. in A.Pr. 629, and <ἢ> shd. perh. be inserted in Lys.7.12,31; cf. ὥσπερ IV.II with Adverbial clauses:1 parenthetically, in qualifying clauses, ὡς ἔοικε, etc., Pl. Smp. 176c, etc.: in these cases γε or γοῦν is freq. added, ὡς γοῦν ὁ λόγος σημαίνει as at any rate the argument shows, Id.R. 334a; in some phrases c. inf., v. infr. B. 11.3. An anacoluthon sts. occurs by the Verb of the principal clause being made dependent on the parenthetic Verb, ὡς δὲ Σκύθαι λέγουσι, νεώτατον ἁπάντων ἐθνέων εἶναι (for ἦν)τὸ σφέτερον Hdt.4.5
, cf. 1.65;ὡς ἐγὼ ἤκουσα, εἶναι αὐτόν Id.4.76
; ὡς γὰρ.. ἤκουσά τινος, ὅτι .. X.An.6.4.18 codd.; ἁνὴρ ὅδ' ὡς ἔοικεν οὐ νεμεῖν (for οὐ νεμεῖ, ὡς ἔοικε), S.Tr. 1238.2 in elliptical phrases, so far as.. (cf. supr. Ab.1.3) (lyr.); soὥς γε ἐμοὶ κριτῇ Ael.VH2.41
andὥς γ' ἐμοὶ χρῆσθαι κριτῇ E.Alc. 801
;ὡς ἐμῇ δόξῃ X.Vect.5.2
; ὡς ἀπ' ὀμμάτων (sc. εἰκάσαι) to judge by eyesight, S.OC15: esp. in such phrases asοὐκέτι πολλὸν χωρίον, ὡς εἶναι Αἰγύπτου Hdt.2.8
; οὐδὲ ἀδύνατος, ὡς Αακεδαιμόνιος for a Lacedaemonian, Th.4.84, cf. D.H.10.31; ; φρονεῖ.. ὡς γυνὴ μέγα for a woman, S.OT 1078; πιστός, ὡς νομεύς, ἀνήρ ib. 1118;μακρὰν ὡς γέροντι.. ὁδόν Id.OC20
, cf. 385, Ant.62, etc.;ὡπλισμένοι ὡς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἱκανῶς X.An.4.3.31
; also withἄν, μεγάλα ἐκτήσατο χρήματα, ὡς ἂν εἶναι Ῥοδῶπιν Hdt.2.135
codd. (ἂν secl. Krüger, Ῥοδώπιος cj. Valck.):—for ὡς εἰπεῖν and the like , v. infr. B. 11.3.3 ὡς attached to the object of the Verb, as,ἑωυτὸν ὡς ἐχθρὸν λυπέει Democr.88
;ἔλαβεν ἀμφοτέρους ὡς φίλους ἤδη X.Cyr.3.2.25
;ἐν οἰκήματι ᾧ ὡς ταμιείῳ ἐχρῆτο Pl.Prt. 315d
.— For the similar usage of ὡς with Participles and Prepositions, v. infr. c.III with Adverbs:a with the Posit., truly,Pl.
Phdr. 234e (cf.ἀληθής 111.1b
: as if Adv. of τὸ ἀληθές) ; ὡς ἑτέρως in the other way, ib. 276c, D.18.212 (Adv. of ὁ ἕτερος; v. ἕτερος v. 2) (v. infr. D.1.1); ὡς ἠπίως, ὡς ἐτητύμως, S.El. 1438 (lyr.), 1452; (Istropolis, ii B. C.), LXX 4 Ma.5.21, 1 Enoch5.3, IG7.2725.16 (Acraeph., ii A. D.);ὡς ἐναλλάξ Vett.Val. 215.9
, 340.2;ὡς παντελῶς Id.184.26
;ὡς ἄλλως Is.7.27
, D.6.32;ὡς ἐνδεχομένως PPetr.2p.53
(iii B. C.); in ὣς αὔτως (v. ὡσαύτως ) we have the Adv. of ὁ αὐτός, but the ὥς retains its demonstr. force, as does ὁ in Homer; ὡς ἀληθῶς, ὡς ὁμοίως, and ὡς παντελῶς may be modelled on ὣς αὔτως, with which they are nearly synonymous; so also ὡς ἑτέρως and ὡς ἐναλλάξ, which are contrasted with it.b with Advbs. expressing anything extraordinary, θαυμαστῶς or θαυμασίως ὡς, ὑπερφυῶς ὡς, v. sub vocc.; ὡς is sts. separated by several words from its Adv., as ;ὑπερφυῶς δὴ τὸ χρῆμα ὡς δύσγνωστον φαίνεται Id.Alc.2.147c
, cf. Phd. 99d.c with the [comp] Sup., as much as can be,ὡς μάλιστα Th.1.141
, etc.: ὡς ῥᾷστα as easily as possible, A.Pr. 104;ὡς πλεῖστα Democr. 189
; ὠς τάχιστα as quickly as possible, Alc.Supp.4.15, etc.; more fully expressed,ὡς δυνατὸν ἄριστα Isoc.12.153
;ὡς ἐδύναντο ἀδηλότατα Th.7.50
;μαχομένους ὡς ἂν δυνώμεθα κράτιστα X.An.3.2.6
;ὡς οἷόν τε βελτιστον Pl.R. 403d
; ὡς ἀνυστὸν κάλλιστα Diog.Apollon.3: ὡς and ὅτι are sts. found together, where one is superfluous,ὡς ὅτι μάλιστα Pl.Lg. 908a
;βοῦν ὡς ὅτι κάλλιστον IG22.1028.17
(ii/i B. C.); v. infr. G.e in the phrases ὡς τὸ πολύ, ὡς ἐπὶ τὸ πολύ, Pl.R. 330c, 377b; ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖον for the more part, commonly,ὡς ἐπὶ πλεῖστον Th.2.34
; ὡς ἐπὶ τὸ πλῆθος, ὡς πλήθει, Pl.R. 364a, 389d;ὡς τὸ ἐπίπαν Hdt.7.50
, etc.;ὡς τὰ πολλά Ael.NA12.17
.2 with Adjs.,a Posit.,ὑπερφυεῖ τινι.. ὡς μεγάλῃ βλάβῃ Pl.Grg. 477d
.b with [comp] Sup.,ὡς ἄριστοι τὰς φύσεις Id.Ti. 18d
;ὅπως ὡς βέλτισται ἔσονται Id.Grg. 503a
;ὡς ὅτι βέλτιστον Id.Smp. 218d
.c separated from the Adj. by a Prep.,ὡς ἐς ἐλάχιστον Th.1.63
, cf. D.18.246;ὡς ἐν βραχυτάτοις Antipho 1.18
;ὡς ἐν ἐχυρωτάτῳ ποιεῖσθαι X.Cyr. 1.6.26
, etc.Ac Relat. and Interrog., how,μερμήριζε.. ὡς Ἀχιλῆα τιμήσειε Il. 2.3
, cf. Pl.R. 365a;ἐβουλεύοντο ὡς.. στήσονται Hdt.3.84
, etc.;οἷα δεῖ λέγειν καὶ ὥς Arist.EN 1128a1
; ὡς πέπραται how, i. e. at what price the goods have been sold, PCair.Zen. 149 (iii B. C.); so οὐκ ἔσθ' ὡς .. (for the more usu. ὅπως ) nowise can it be that.., S.Ant. 750; οὐκ ἔσθ' ὡς οὐ .., Id.Ph. 196 (anap., Porson for οὐκ ἔστιν ὅπως ου) ; οἶσθ' ὡς πόησον; by a mixture of constructions for ὡς χρὴ ποιῆσαι or ὡς ποιήσεις, Id.OT 543, cf. Hermipp.43, Men.916; οἶσθ' ὡς μετεύξει is f.l. in E.Med. 600 ( μέτευξαι Elmsley); similarly,οἶσθα.. ὡς νῦν μὴ σφαλῇς S.OC75
.2 ὡς ἂν ποήσῃς however ( in whatever way) thou mayest act, Id.Aj. 1369, cf. Pl.Smp. 181a;αὐτῷ ὥς κεν ἅδῃ, τὼς ἔσσεται A.R.3.350
.Ad Temporal, when, with past tenses of the indic.,ἐνῶρτο γέλως.., ὡς ἴδον Il.1.600
: with opt., to express a repeated action, whenever,ὡς.. ἐς τὴν Μιλησίην ἀπίκοιτο Hdt.1.17
: rarely c. subj., to denote what happens under certain conditions,τῶν δὲ ὡς ἕκαστός οἱ μειχθῇ, διδοῖ δῶρον Id.4.172
, cf. 1.132; later, ὡς ἄν c. subj., when, PCair.Zen.251 (iii B. C.), 1 Ep.Cor.11.34, etc.;ὥς κα Berl.Sitzb.1927.170
([place name] Cyrene); ὡς ἂν τάχιστα λάβῃς τὴν ἐπιστολήν as soon as.. PCair.Zen.241.1 (iii B. C.), cf. LXX 1 Ki.9.13, Jo.3.8: in orat. obliq. c. inf., Hdt.1.86, 96, al.: expressed more forcibly by ὡς.. τάχιστα, some word or words being interposed, ὡς γὰρ ἐπετρόπευσε τάχιστα as soon as ever.., Id.1.65;ὡς δὲ ἀφίκετο τάχιστα X.Cyr.1.3.2
: less freq. ὡς τάχιστα stand together, Aeschin.2.22: but this usage must be distd. from signf. Ab.111.1c: folld. by demonstr.,ὡς εἶδ', ὣς ἀνεπᾶλτο Il.20.424
;ὡς ἴδεν, ὥς μιν ἔρως πυκινὰς φρένας ἀμφεκάλυψεν 14.294
; alsoὡς.., ἔπειτα 3.396
;Κρονίδης ὥς μιν φράσαθ' ὣς ἐόλητο θυμὸν ἀνωΐστοισιν ὑποδμηθεὶς βελέεσσι Κύπριδος Mosch.2.74
; the second ὣς is repeated,ἁ δ' Ἀταλάντα ὡς ἴδεν, ὣς ἐμάνη, ὣς ἐς βαθὺν ἅλατ' ἔρωτα Theoc.3.41
(ὣς = εὐθέως, Sch.vet.), cf. 2.82; in Bion 1.40 the clauses with ὡς all belong to the protasis.2 ὡς appears to be f.l. for ἕως inὡς ἂν αὑτὸς ἥλιος.. αἴρῃ S.Ph. 1330
,ὡς ἂν ᾖς οἷόσπερ εἶ Id.Aj. 1117
; cf.ὥσπερ 111.1
: but in later Gr. = ἕως, while,ὡς τὸ φῶς ἔχετε Ev.Jo.12.35
, 36;ὡς καιρὸν ἔχομεν Ep.Gal.6.10
, cf. Epigr.Gr.646a5 (p.529); also until,τίθεται ἐπὶ ἀνθράκων ὡς ἀναξηρανθῇ PLeid.X.89
B.; ἔα ἀφρίζειν τὴν πίσσαν ὡς οὗ ἐκλείπῃ ib.37B.; cf. EM824.43 (conversely ἕως for ὡς final, v. ἕως (B) A. 1.4).Ae Local, where, in dialects, Theoc.1.13, 5.101, 103, IG9(2).205.4 (Melitea, iii B. C.), SIG685.63, al. (Cretan, ii B. C.), IG12(1).736.5 ([place name] Camirus), GDI5597.8 (Ephesus, iii B. C.).B [full] ὡς as CONJUNCTION:I with Substantive clauses, to express a fact, = ὅτι, that.II with Final clauses, to express an end or purpose, = ἵνα, ὅπως, so that, in order that.IV Causal, since, because.I with Substantive Clauses, with verbs of learning, saying, etc., that, expressing a fact,γνωτὸν.., ὡς ἤδη Τρώεσσιν ὀλέθρου πείρατ' ἐφῆπται Il.7.402
, cf. Od.3.194, etc.: in commands,προεῖπεν ὡς μηδεὶς κινήσοιτο X.HG2.1.22
: with Verbs of fear or anxiety, c. [tense] fut. indic.,μηκέτ' ἐκφοβοῦ, μητρῷον ὥς σε λῆμ' ἀτιμάσει ποτέ S.El. 1427
, cf. X.Cyr.6.2.30; μὴ φοβοῦ ὡς ἀπορήσεις ib.5.2.12, cf. D.10.36; a sentence beginning with ὡς is sts., when interrupted, resumed by ὅτι, and vice versa, X.Cyr.5.3.30, Pl.R. 470d, Hp.Ma. 281c; so ὡς with a finite Verb passes into the acc. and inf., Hdt.1.70, 8.118: both constructions mixed in the same clause, ἐλογίζετο ὡς.. ἧττον ἂν αὐτοὺς ἐθέλειν .. X.Cyr.8.1.25, cf. HG3.4.27: after primary tenses (incl. historic [tense] pres.) ὡς is folld. by indic., after historic tenses by opt. (sts. by indic., both constructions inὑπίσχοντο.. ἀμυνέειν, φράζοντες ὡς οὔ σφι περιοπτέη ἐστὶ ἡ Ἑλλὰς ἀπολλυμένη.. ἀλλὰ τιμωρητέον εἴη Hdt.7.168
): sts. c. opt. after a primary tense,κατάπτονται.. λέγοντες ὡς Ἀρίστων.. οὐ φήσειε Id.6.69
, cf. 1.70, Th.1.38, Pl.Chrm. 156b.2 with Verbs of feeling,χαίρει δέ μοι ἦτορ, ὥς μευ ἀεὶ μέμνησαι Il.23.648
;ἄχος ἔλλαβ' Ἀχαιοὺς ὡς ἔπεσ' 16.600
.II with Final Clauses, that, in order that; in this sense ὡς and ὡς ἄν, [dialect] Ep. ὥς κεν, are used with the subj. after primary tenses of the indic., and with the opt. after the past tenses,βουλὴν ὑποθησόμεθ'.., ὡς μὴ πάντες ὄλωνται Il.8.37
;τύμβον χεύαμεν.., ὥς κεν τηλεφανὴς.. εἴη Od. 24.83
;ἡμεῖς δ' ἴωμεν ὡς, ὁπηνίκ' ἂν θεὸς πλοῦν ἡμὶν εἴκῃ, τηνικαυθ' ὁρμώμεθα S.Ph. 464
;[νέας] διηκοσίας περιέπεμπον.. ὡς ἂν μὴ ὀφθείησαν Hdt.8.7
. b. rarely c. [tense] fut. indic., ὡς μὴ ὦν αὐτοὶ τε ἀπολέεσθε (cj. Cobet for ἀπόλεσθε)κἀμὲ τρώσετε, ἐς ἄλλον τινὰ δῆμον ἀποίχεσθε Hecat. 30J.
2 ὡς is also used with past tenses of the indic. to express a purpose which has not been or cannot be fulfilled, τί μ' οὐκ ἔκτεινας, ὡς ἔδειξα μήποτε .. ; so that I never should.., S.OT 1392;ἔδει τὰ ἐνέχυρα λαβεῖν, ὡς μηδ' εἰ ἐβούλετο ἐδύνατο ἐξαπατᾶν X.An. 7.6.23
; cf.ἵνα B. 1.3
,ὅπως B. 1.3
.3 ὡς c. inf., to limit an assertion,ὡς μὲν ἐμοὶ δοκέειν Hdt.6.95
, cf. 2.124; ὡς εἰπεῖν λόγῳ ib.53; or ὡς ἔπος εἰπεῖν, cf.ἔπος 11.4
; ὡς συντόμως, or ὡς συνελόντι εἰπεῖν to speak shortly, to be brief, X.Oec.12.19, Mem.3.8.10; ὡς εἰκάσαι to make a guess, i.e. probably, Hdt.1.34, etc.;ὡς μικρὸν μεγάλῳ εἰκάσαι Th.4.36
(so withoutὡς, οὐ πολλῷ λόγῳ εἰπεῖν Hdt. 1.61
), v. supr. Ab. 11.1, 2.III to express Consequence, like ὥστε, so that, freq. in Hdt., εὖρος ὡς δύο τριήρεας πλέειν ὁμοῦ in breadth such that two triremes could sail abreast, Hdt.7.24;ὑψηλὸν οὕτω.., ὡς τὰς κορυφὰς αὐτοῦ οὐκ οἷά τε εἶναι ἰδέσθαι 4.184
; so in Trag. and Prose, A.Pers. 437, al., S.OT84, X.An.3.5.7, etc.;ἀπέχοντας ἀπ' ἀλλάλων ὡς ἦμεν Ϝικατίπεδον ἄντομον Tab.Heracl.1.75
;οὕτως.. ὡς ὁμολογεῖν Jul.Or.5.164d
;ὡς καὶ τοὺς τεχνίτας λανθάνειν PHolm. 9.13
; also, like ὥστε, with Indic.,οὕτω κλεινὴ ἐγένετο, ὡς.. ἐξέμαθον Hdt.2.135
, cf. S.Tr. 590, X.HG4.1.33.2 ἢ ὡς after a [comp] Comp.,μάσσον' ἢ ὡς ἰδέμεν Pi.O.13.113
;μαλακώτεροι.. ἢ ὡς κάλλιον αὐτοῖς Pl.R. 410d
; cf.ὥστε B. 1.2
: with words implying comparison, ὀλίγοι ἐσμὲν ὡς ἐγκρατεῖς εἶναι αὐτῶν too few to.., X.Cyr.4.5.15, γραῦς εἶ, ὦ Ἐλπινίκη, ὡς τηλικαῦτα διαπράττεσθαι πράγματα too old to.. Stesimbr. 5J.3 ὡς is sts. omitted where the antecedent demonstrative is expressed, οὕτω ἰσχυραί, μόγις ἂν διαρρήξειας so strong, you could hardly break them, Hdt.3.12;ῥώμη σώματος τοιήδε, ἀεθλοφόροι τε ἀμφότεροι ἦσαν Id.1.31
.IV Causal, inasmuch as, since,τί ποτε λέγεις, ὦ τέκνον; ὡς οὐ μανθάνω S.Ph. 914
, cf. E.Ph. 843, 1077, Ar.Ra. 278: c. opt.,μὴ καὶ λάθῃ με προσπεσών· ὡς μᾶλλον ἂν ἕλοιτο μ' ἢ τοὺς πάντας Ἀργείους λαβεῖν S.Ph.46
.C [full] ὡς beforeI Participles;II Prepositions; andIII ὡς itself as a Preposition.I with Participles in the case of the Subject, to mark the reason or motive of the action, as if, as,ὡς οὐκ ἀΐοντι ἐοικώς Il.23.430
(v. infr. G); ἀγανακτοῦσιν ὡς μεγάλων τινῶν ἀπεστερημένοι (i. e. ἡγούμενοι μεγάλων τινῶν ἀπεστερῆσθαι), Pl.R. 329a: most freq. c. part. [tense] fut.,διαβαίνει.., ὡς ἀμήσων τὸν σῖτον Hdt.6.28
, cf. 91; , etc.;δηλοῖς ὥς τι σημανῶν νέον S.Ant. 242
;ὡς τεθνήξων ἴσθι νυνί Ar.Ach. 325
(troch.): in questions,παρὰ Πρωταγόραν νῦν ἐπιχειρεῖς ἰέναι, ὡς παρὰ τίνα ἀφιξόμενος; Pl.Prt. 311b
;ὡς τί δὴ θέλων; E.IT 557
; with vbs. of knowing,ἐπιστάσθω Κροῖσος ὡς ὕστερον.. ἁλοὺς τῆς πεπρωμένης Hdt.1.91
; ὡς μὴ 'μπολήσων ἴσθι .. S.Ant. 1063.2 with Participles in oblique cases, λέγουσιν ἡμᾶς ὡς ὀλωλότας they speak of us as dead, A.Ag. 672; ; ; , cf. Hdt.5.85, 9.54;νῦν δέ σου τὰ ἔργα φανερὰ γεγένηται οὐχ ὡς ἀνιωμένου ἀλλ' ὡς ἡδομένου τοῖς γιγνομένοις Lys.12.32
; (lyr.); ἐν ὀλιγωρίᾳ ἐποιοῦντο, ὡς, ὅταν ἐξέλθωσιν, ἢ οὐχ ὑπομενοῦντας σφᾶς ἢ ῥᾳδίως ληψόμενοι βίᾳ made light of the matter, in the belief that.., Th.4.5.—Both constructions in one sentence,τοὺς κόσμους εἴασε χαίρειν ὡς ἀλλοτρίους τε ὄντας καὶ πλέον θάτερον ἡγησάμενος ἀπεργάζεσθαι Pl.Phd. 114e
, cf. X.Cyr.1.5.9.3 with Parts. put abs. in gen.,νῦν δέ, ὡς οὕτω ἐχόντων, στρατιὴν ἐκπέμπετε Hdt.8.144
; ἐρώταὅτι βούλει, ὡς τἀληθῆ ἐροῦντος X.Cyr.3.1.9
; , cf. 904, A.Pr. 760, E.Med. 1311, Th.7.15, X.An.1.3.6: so also in acc.,μισθὸν αἰτοῦσιν, ὡς οὐχὶ αὐτοῖσιν ὠφελίαν ἐσομένην ἐκ τοῦ ἄρχειν Pl.R. 345e
, cf. E.Ph. 1461: with both cases in one sentence,ὡς καὶ τῶν Ἀθηναίων προσδοκίμων ὄντων ἄλλῃ στρατιᾷ καὶ.. διαπεπολεμησόμενον Th.7.25
, cf. Pl.R. 604b.II ὡς before Preps., ἀνήγοντο ὡς ἐπὶ ναυμαχίαν (v.l. -ίᾳ) Th.1.48, cf. X. HG2.1.22;φρύγανα συλλέγοντες ὡς ἐπὶ πῦρ Id.An.4.3.11
; κατέλαβε τὴν ἀκρόπολιν ὡς ἐπὶ τυραννίδι, expressing the purpose, Th.1.126;ἀπέπλεον.. ὡς ἐς τὰς Ἀθήνας Id.6.61
;πλεῖς ὡς πρὸς οἶκον S.Ph.58
;τὸ βούλευμ' ὡς ἐπ' Ἀργείοις τόδ' ἦν Id.Aj.44
: in these passages ὡς marks an intention; not so in the following:ἀπαγγέλλετε τῇ μητρὶ [χαίρειν] ὡς παρ' ἐμοῦ X.Cyr.8.7.28
; alsoὡς ἀπὸ τῆς πομπῆς Pl.R. 327c
;ὡς ἐκ κακῶν ἐχάρη Hdt.8.101
.b later, in geographical expressions, of direction,προϊών, ὡς ἐπὶ τὸν Πηνειόν Str.9.5.8
, cf. 13.1.22;ὡς πρὸς ἕω βλέπων Id.8.6.1
, cf. 7.6.2; ὡς εἰς Φηραίαν (leg. Ἡραίαν)ἰόντων Id.8.3.32
.III ὡς as a Prep., prop. in cases where the object is a person, not a place: once in Hom., (v.l. ἐς τὸν ὁμοῖον, cf.αἶνος Ὁμηρικός, αἰὲν ὁμοῖον ὡς θεός.. ἐς τὸν ὁμοῖον ἄγει Call.Aet.1.1.10
; ἔρχεται.. ἕκαστον τὸ ὅμοιον ὡς τὸ ὅ., τὸ πυκνὸν ὡς τὸ πυκνόν κτλ. (with v.l. ἐς) Hp.Nat.Puer.17), but possibly ὡς.. ὥς as.. so, in Od. l.c.; also in Hdt.,ἐσελθεῖν ὡς τὴν θυγατέρα 2.121
.έ: freq. in [dialect] Att.,ὡς Ἆγιν ἐπρεσβεύσαντο Th.8.5
, etc.; ;ἀπέπλευσαν ἐς Φώκαιαν.. ὡς Ἀστύοχον Id.8.31
; ναῦς ἐς τὸν Ἑλλήσποντον ὡς Φαρνάβαζον ἀποπέμπειν ib.39;ὡς ἐκεῖνον πλέομεν ὥσπερ πρὸς δεσπότην Isoc. 4.121
; the examples of ὡς with names of places are corrupt, e.g.ὡς τὴν Μίλητον Th.8.36
(ἐς cod. Vat.); ὡς Ἄβυδον one Ms. in Id.8.103;ὡς τὸ πρόσθεν Ar.Ach. 242
: in S.OT 1481 ὡς τὰς ἀδελφὰς.. τὰς ἐμὰς χέρας is equiv. to ὡς ἐμὲ τὸν ἀδελφόν; in Id.Tr. 366 δόμους ὡς τούσδε house = household.D [full] ὡς in independent sentences:I as an exclamation, how, mostly with Advbs. and Adjs., ὡς ἄνοον κραδίην ἔχες how silly a heart hadst thou! Il.21.441; ὡς ἀγαθὸν καὶ παῖδα λιπέσθαι how good is it.., Od.3.196, cf. 24.194;φρονεῖν ὡς δεινόν S.OT 316
; ὡς ἀστεῖος ὁ ἄνθρωπος how charming he is! Pl.Phd. 116d;ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε LXX Ps.91(92).6
, 103(104).24; in indirect clauses, ἐθαύμασα τοῦτο, ὡς ἡδέως.. ἀπεδέξατο marvelled at seeing how.., Pl. Phd. 89a.2 with Verbs, ὥς μοι δέχεται κακὸν ἐκ κακοῦ αἰεί how constantly.., Il.19.290, cf. 21.273; ὡς οὐκ ἔστι χάρις μετόπισθ' εὐεργέων how little thanks remain! Od.22.319; ὡς ὄχλος νιν.. ἀμφέπει see how.., E.Ph. 148; ὡς ὑπερδέδοικά σου how greatly.., S.Ant.82; so perh.ὡς οἰμώξεται Ar.Ra. 279
; (troch.).II to mark a wish, oh that! c. opt. alone,ὡς ἔρις.. ἀπόλοιτο Il.18.107
;ὡς ἀπόλοιτο καὶ ἄλλος Od.1.47
, cf. S.El. 126 (lyr.); also ὡς ἄν or κε with opt., ;ὥς κέ οἱ αὖθι γαῖα χάνοι 6.281
.2 joined with other words of wishing,ὡς ὤφελες αὐτόθ' ὀλέσθαι 3.428
;ὡς δὴ μὴ ὄφελον νικᾶν Od.11.548
.E [full] ὡς with numerals marks that they are to be taken only as a round number, as it were, about, nearly,σὺν ἀνθρώποις ὡς εἴκοσι X.An.3.3.5
; also ὡς πέντε μάλιστά κῃ about five (v.μάλα 111.5
), Hdt.7.30:—also with words compounded with numerals,δέπας.. ὡς τριλάγυνον Stesich.7
; παῖς ὡς ἑπτέτης of some seven years, Pl. Grg. 471c;δρέπανα ὡς διπήχη X.Cyr.6.1.30
, cf. An.5.4.12; cf. .F [full] ὡς in some elliptical (or apparently elliptical) phrases:1 ὡς τί δὴ τόδε (sc. γένηται); to what end? E.Or. 796 (troch.); cf.ἵνα B.11.3c
.2 know that (sc. ἴσθι), ὡς ἔστιν ἀνδρὸς τοῦδε τἄργα ταῦτά σοι S.Aj.39
; ; , cf. Med. 609, Ph. 720; ὡς τάχ' οὐκέθ' αἱματηρὸν.. ἀργήσει ξίφος ib. 625 (troch.); so in Com.,ὡς ἔστ' ἐν ἡμῖν τῆς πόλεως τὰ πράγματα Ar.Lys.32
, cf. 499 (anap.), Ach. 333 (troch.), Nu. 209; also .3 ὡς ἕκαστος, ἕκαστοι, each severally (whether in respect of time, place, or other difference),ξυνελέγοντο.. Κορίνθιοι δισχίιοι ὁπλῖται, οἱ δ' ἄλλοι ὡς ἕκαστοι, Φλειάσιοι δὲ πανστρατιᾷ Th.5.57
, cf. 1.107, 113; πρώτη τε αὕτη πόλις ξυμμαχὶς παρὰ τὸ καθεστηκὸς ἐδουλώθη, ἔπειτα δὲ καὶ τῶν ἄλλων ὡς ἑκάστη [ξυνέβη] (ξ. secl. Krüger: ἀπὸ κοινοῦ ἐδουλώθη Sch.l.c.) Id.1.98; ἄλλοι τε παριόντες ἐγκλήματα ἐποιοῦντο ὡς ἕκαστοι ib.67, cf. 7.65; χρησμολόγοι τε ᾖδον χρησμοὺς παντοίους, ὧν ἀκροᾶσθαι ὡς ἕκαστος ὥρμητο, i. e. different persons ran to listen to different prophecies, Id.2.21; τὰς ἄλλας ὡς ἑκάστην ποι ἐκπεπτωκυῖαν ἀναδησάμενοι ἐκόμιζον ἐς τὴν πόλιν they made fast to the rest wherever each (ship) had been run ashore, Id.7.74; οἱ δ' οὖν ὡς ἕκαστοι Ἕλληνες κατὰ πόλεις τε ὅσοι ἀλλήλων ξυνίεσαν καὶ ξύμπαντες ὕστερον κληθέντες οὐδὲν πρὸ τῶν Τρωικῶν.. ἁθρόοι ἔπραξαν the various peoples that were later called by the common name of Greeks, Id.1.3;ὡς ἑκάστῳ ἔργον προστάσσων Hdt.1.114
; ὡς ἑκάστην ( one by one) αἱρέοντες (sc. τὰς νήσους) , cf. 79;ὡς ἑκασταχόσε D.C.41.9
, al.; rarely with a Verb,ὡς ἕκαστος ἀπικνέοιτο Hdt.1.29
, cf. Th.6.2: later ὡς followsἕκαστος, ἑκάστῳ ὡς ὁ Θεὸς ἐμέρισεν μέτρον πίστεως Ep.Rom.12.3
:—for the etymology v. infr. H; alsoὡς ἑκάτεροι Th.3.74
(v. infr. H).G [full] ὡς pleonast. inὡς ὅτι D.H. 9.14
, 2 Ep.Cor.11.21, Sch.A Il.1.264, 129, 396, 3.280, AP9.530, dub.l. in Str.15.1.57.H Etymology: this word is in origin five distinct words: (1) ὡς 'as' is the Adv. fr. the Relat. ὅς (I.-E. stem yo-); with ὡς βέλτιστος cf. Skt. yācchrē[snull ][tnull ]á[hudot ] 'the best possible': (2) ὧς ' thus' is the Adv. of a Demonstr. stem so- found in Skt. sa, Gr. ὁ, Lat. sō-c (Gloss. = ita, cf. Umbr. esoc); (3) ὡς postpositive (ὄρνιθες ὥς, etc.) constantly makes a preceding short closed syll. long in Hom., and must therefore have been ϝως; it may perh. be related to Skt. vā, a form of va, iva ( = (1) or (2) like), Lat. ve, Gr. ἦ[ϝ] ε; (4) ὡς prep. 'to' is of doubtful origin (perh. fr. Ως, cogn. with Lat. ōs 'face', Skt. ās: Ως τινα ἐλθεῖν like τί δέ δε φρένας ἵκετο πένθος;); (5) ὡς F.3 is prob. ϝως, Adv. of ϝός the reflexive Adj., and means lit. in his (their) own way (or place); it is idiomatically placed before ἕκαστος ([etym.] ἑκάτερος), cf.ϝὸν ϝεκάτερος Leg.Gort.1.18
. -
20 κυψέλη
κυψέλη, ἡ, jede Höhlung, bes. die Ohrhöhle, auch das darin befindliche Schmalz. Gefäß, Kasten, Kiste; τὰς λάρνακας οἱ τότε ἐκάλουν Κορίνϑιοι κυψέλας, bes. geflochtener Bienenkorb; auch zu Getreide
- 1
- 2
См. также в других словарях:
Κορίνθιοι — Κορίνθιος courtesan masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Κόρινθος — Πόλη (υψόμ. 10 μ., 29.787 κάτ.) και πρωτεύουσα του νομού Κορινθίας. Βρίσκεται στον μυχό του Κορινθιακού κόλπου, στην εθνική οδό Αθηνών Πατρών, σε απόσταση 84 χλμ. από την Αθήνα. Αποτελεί έδρα του δήμου Κορινθίων. Ιδρύθηκε το 1858, όταν… … Dictionary of Greek
Μουσείο, Αρχαιολογικό Κορίνθου — Το Αρχαιολογικό Μουσείο της Κορίνθου, που βρίσκεται στη νοτιοδυτική πλευρά του αρχαιολογικού χώρου, χτίστηκε το 1931 από την Αμερικανική Σχολή Κλασικών Σπουδών, με δωρεά της Ada Small Moore. Μέσα από τα ευρήματα της αξιόλογης συλλογής που… … Dictionary of Greek
Πελοπόννησος — I Ιστορική και γεωγραφική περιοχή της Ελλάδας, η νοτιότερη και μεγαλύτερη χερσόνησος της χώρας και η νοτιότερη της Ευρώπης. Εκτείνεται μεταξύ των παραλλήλων 38° 20’ (ακρωτήριο Δρέπανο) και 36° 23’ (ακρωτήριο Ταίναρο) και των μεσημβρινών 210° 10’… … Dictionary of Greek
PINUS — I. PINUS Cybelae sacra, propter Attidem vel Atym, puerum formosum, qui ipsi in delitiis erat, sub illa castratum iacentemque, quam historiam fuse narrat Servius, ad Aen. l. 9. v. 116. vel in eam conversum, ut fabulatur Ovid. Met. l. 10. Ita autem … Hofmann J. Lexicon universale
Σισυφίδες — οι / Σισυφίδαι, ΝΑ 1. οι απόγονοι τού Σισύφου 2. συνεκδ. οι Κορίνθιοι. [ΕΤΥΜΟΛ. < Σίσυφος + πατρωνυμική κατάλ. ίδης*] … Dictionary of Greek
έγκλημα — Κάθε αδίκημα αντίθετο με τον νόμο, για το οποίο η πολιτεία προβλέπει την επιβολή ποινής. Η κοινή χρήση του όρου έ. είναι πολύ πιο περιορισμένη από τη νομική. Αναφέρεται, συνήθως, στις πολύ βαριές παραβάσεις των ηθικών αρχών ή των πολύ γνωστών… … Dictionary of Greek
αλήτης — Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Οικιστής της Κορίνθου, αρχηγός των Δωριέων που κατέλαβαν την πόλη από τους Σισυφίδες, και κατά μία παράδοση απόγονος των Φοινίκων μυθικών ηρώων που ονομάζονταν Τιτάνες ή Αλήται. Ήταν γιος του Ιππότη, τρισέγγονου του … Dictionary of Greek
αμφί — ἀμφὶ πρόθ. (Α) (κυρίως στον ποιητικό και ιωνικό πεζό λόγο, η περὶ τών κλασικών κειμένων) και στις δύο πλευρές, και στα δύο μέρη Α. (με γενική) 1. για, για χάρη, για το χατίρι κάποιου «ἀμφί λέκτρων μάχεσθαι» (Ευρ. Ανδρομ. 123) 2. (όπως η πρός, για … Dictionary of Greek
εξέρπω — ἐξέρπω (Α) [έρπω] 1. σέρνομαι έξω («ἐκ τοῡ σκίμποδος δάκνουσί μ ἐξέρποντες οἱ Κορίνθιοι») 2. πηγαίνω έξω 3. προχωρώ μπροστά 4. απέρχομαι 5. παράγω, γεννώ … Dictionary of Greek
επιρρωννύω — (AM ἐπιρρώννυμι και ἐπιρρωννύω) [ρώννυμι] 1. προσθέτω δύναμη, ενισχύω, δίνω θάρρος, ενθαρρύνω («ἐξαπίνης ἀναφανείς... τοὺς μέν τῷ ἀδοκήτῳ ἐξέπληξε, τοὺς δέ... μᾱλλον ἐπέρρωσεν», Θουκ.) 2. (στο παθ. ο παρακμ. ἐπέρρωμαι και ο υπερσ. ἐπερρώμην αντί… … Dictionary of Greek