-
21 μύω
μύω, [tense] fut. μύσω [ῠ] Lyc.988: [tense] aor. ἔμυσα, [dialect] Ep. [ per.] 3pl. μύσαν: [tense] pf. μέμῡκα: [[pron. full] ῡ in [tense] pres., Call.Dian.95, Nic.Fr.74.56: [pron. full] ῠ in [tense] aor., Il.24.637, S.Ant. 421, E.Med. 1183, exc. in later writers, as AP7.630 (Antiphil.), 9.558 (Eryc.): [pron. full] ῡ in [tense] pf., Il.24.420, App.Anth.4.39 (Leon.) ]:I intr., close, be shut, of the eyes,οὐ γάρ πω μύσαν ὄσσε ὑπὸ βλεφάροισιν Il.24.637
; ἐκ μύσαντος ὄμματος from closed eye, E.l.c.; of the mouth or any opening,τὰ τῶν διεξόδων στόματα ᾗ τὸ πτερὸν ὁρμᾷ συναυαινόμενα μύσαντα Pl.Phdr. 251d
;χεῖλος ἔμυσε AP7.630
(Antiphil.); μεμυκὼς χείλεα σιγῇ ib.15.40 ([place name] Cometas); τρηχὺς.. μέμυκε πόρος ib.10.5 (Thyill.); of bivalve fish, opp. κεχηνέναι, Ath.3.93f; of flowers,κρόκος εἴαρι μύων Nic.
l.c.; but also, wither, : metaph.,τῷ λιμῷ μαραινόμενοι καὶ μεμυκότες J.BJ6.5.1
.2 of persons or animals, shut the eyes,μύω τε καὶ δέδορκα S.Fr. 774
;φαίνεται καὶ μύουσιν ὁράματα Arist.de An. 428a16
;οὐ μύοντα λαγωόν Call.Dian.95
; μύσας as a preliminary to going through what is painful,παρέχειν μύσαντα εὖ καὶ ἀνδρείως Pl.Grg. 480c
, cf. S. Ant. 421, Ar.V. 988, Antiph.3: metaph.,μύσας τῷ λογισμῷ Plu.Pomp. 60
.3 metaph., to be lulled to rest, abate, of pain, (lyr.); of storms, AP7.293 (Isid.Aeg.).II trans., close, shut, κανθούς ib. 221; ὕπνος ἔμυσε κόρας ib.9.558 (Eryc.);τοὺς ὀφθαλμούς ποσως μ. Alex.Aphr.Pr.1.105
;περὶ ὃ πᾶν ὄμμα μύομεν Dam.Pr.6
. -
22 στέγω
στέγω, used by early writers mainly in [tense] pres. and [tense] impf.: [tense] fut. στέξω dub. cj. in D.S.11.29: [tense] aor.Aἔστεξα Plb.8.12.5
, Plu.Alex.35, etc.:—[voice] Med., [tense] aor. ἐστέξατο cj. for ἐδέξατο in AP13.27 (Phal.):— [voice] Pass., [tense] aor.ἐστέχθην Simp. in Epict.p.117
D.:—cover closely, so as to keep a fluid either out or in, Pl.Ti. 78a (of fire):A keep out water, δόμος ἅλα στέγων a house that keeps out the sea, i.e. a good ship, A.Supp. 135 (lyr.): abs., νῆες οὐδὲν στέγουσαι not water-tight, Th.2.94;εὐνὰς τοιαύτας οἵας.. στέγειν.. ἱκανὰς εἶναι Pl.R. 415e
, cf. Ti. 45c, Cra. 412d; τῇ.. στεγούσῃ γῇ in the impervious earth, Id.Criti. 111d; συμμύει καὶ στέγει, of timber, Thphr.HP5.7.4, cf. 5.4.5;οἰκία στέγουσα IG22.2498.23
, cf. 12(5).568.12 (Ceos, v/iv B.C.):—so in [voice] Med., στέγετο.. ὄμβρους kept off the rain from himself, Pi.P.4.81; νεῦς οὐκ ἐστέξατο κῦμα APl.c. (v. supr.);ταῦτα δὲ παρέξοντι οἰκοδομημένα καὶ στεγόμενα καὶ τεθυρωμένα Tab.Heracl.1.142
.2 of other things, fend off, repel, ;δόρυ πολέμιον στέγειν A.Th. 216
; στέγων γὰρ ἐχθροὺς θάνατον εἵλετ' ib. 1014;σ. τὰς πληγάς Ar.V. 1295
;στέγει ἡ σὰρξ τὸ προσπῖπτον θερμόν Arist. Pr. 889a11
.3 later, bear up, sustain, support,ἡ θάλαττα.. σ. τὰ βάρη Id.Fr. 217
;σ. τὸν ὄροφον J.AJ5.8.12
; ; bear up against, endure, resist, τὴν ἐπιφοράν, ἔφοδον, Plb.3.53.2, 18.25.4, cf. SIG700.23 (Lete, ii B.C.);σ. νόσον AP11.340
(Pall.);τὸ δυσῶδες Memn.2.4
;τὰς ἐνδείας Ph.2.526
; ἡ ἀγάπη.. πάντα ς. 1 Ep.Cor.13.7, cf. 9.12: abs., contain oneself, hold out,στέγειν, καρτερεῖν Lyr.Alex.Adesp.1.30
, cf. 1 Ep.Thess.3.1,5;ἔστεξα ἕως ἔλθῃς POxy.1775.10
(iv A.D.) (in S.OT 11 στέξαντες is f.l. for στέρξαντες).B keep in, hold water, etc., δάκρυον ὄμματ' οὐκέτι στέγει prob.f.l. in E.IA 888 (troch.); οὐκ ἂν δυναίμην μὴ στέγοντα πιμπλάναι I could not fill leaky vessels, Id.Fr. 899; ὕδωρ ς., of a vessel, Pl.R. 621a: metaph.,τὴν ψυχὴν κοσκίνῳ ἀπῄκασε.. τετρημένην, ἅτε οὐ δυναμένην στέγειν δι' ἀπιστίαν καὶ λήθην Pl.Grg. 493c
; [ψυχὴν] στέγουσαν οὐδέν Id.Lg. 714a
; in Id.R. 586b, τὸ στέγον ἑαυτῶν prob. means the continent part of each man, cf.στεγανός 11.4
.II generally, contain, hold, ἄγγος σῶμα τοὐκείνου ς. S.El. 1118, cf. E. Ion 1412;ὄχλον σ. δῶμα Id.Hipp. 843
.III shelter, protect,πύργοι πόλιν στέγουσιν S.OC15
codd., cf. A.Th. 797: metaph.,ὅρκος σ. τὴν ὁμόνοιαν αὐτῶν D.S.11.29
(cj.); τὸ ξύλον ἔστεξεν ἡ γῆ retained and cherished it, so that it struck root, Plu. Rom.20, cf. Alex.35.2 conceal, keep hidden, ;ἥξει.., κἂν ἐγὼ σιγῇ στέγω S.OT 341
; τί χρὴ στέγειν ἢ τί λέγειν; Id.Ph. 136 (lyr.); ;σ. τἀμὰ καὶ σ' ἔπη E.El. 273
;στέξαι τὸ κριθέν Plb.4.8.2
:—[voice] Pass., to be kept secret, Th.6.72; παρ' ὑμῶν εὖ στεγοίμεθ' let my counsel be kept secret by you, S.Tr. 596.IV close up, in [voice] Pass.,τὰ τῶν ἀγγείων στόματα στεγόμενα Paul.Aeg.6.7
. (Cf. Skt. sthagati 'cover, hide', Lat. tego, Engl. thatch.) -
23 συστέλλω
A draw together: shorten sail, (lyr.): Com. metaph.,συστείλας γε τοὺς ἀλλᾶντας εἶτ' ἀφήσω κατὰ κῦμ' ἐμαυτὸν οὔριον Id.Eq. 432
; draw in, contract, of the mouth, Hp.VM22; σ. ἑαυτόν, of a snake, Arist.HA 594a19;σ. καὶ προβάλλειν τὴν γλῶτταν Id.PA 660a23
; σ. τὸ πρόσωπον, so as to express disgust, Luc.DMeretr.13.5; of soldiers, σ. τινὰς εἰς τὸ τεῖχος, εἴσω τοῦ χάρακος ἑαυτούς, Plu.Sull.9, Cam.34:— [voice] Pass., contract oneself, draw in, Arist.MA 701b15, Pr. 949a17, Sor. 1.7;τὸν ἀέρα.. τυποῦσθαι συστελλόμενον ὑπὸ τοῦ ὁρωμένου καὶ τοῦ ὁρῶντος Thphr.Sens.50
;συνέσταλται.. τὸ θερμόν Id.Ign.13
;σ. εἰς ὀλίγον Plu.Arist.14
;εἰς μεῖόν τι X.Vect.4.3
; εἰς τρίβωνα ῥᾳδίως συστέλλομαι (cf. infr. 11) Crates Theb.16;ἐς βραχύ Luc.Icar.12
;τοῖς ὄγκοις συνεσταλμένοι D.S.4.20
; βραχίονας καὶ καρποὺς.. ἐν τοῖς συνεσταλμένοις ἀποδεσμεύειν at the narrow parts, Gal.12.693; - όμεναι ὥσπερ ὄρνιθες gathering together, Plu.2.565e; cf. συνεσταλμένως.2 contract, reduce, ; ἁμαρτήματα ὡς εἰς ἐλάχιστα ς. D.18.246;σ. ἐπὶ τὸ ταπεινότερον Arist.Rh.Al. 1423b24
;τὰς φυσικὰς λύπας εἰς μικρόν Diog.Oen.2
;τὴν ῥύσιν Sor.2.41
;τὰ συσσίτια πρὸς τὸ σωφρονέστερον D.C.54.2
:—[voice] Pass., draw cowering together,συσταλέντες.. σιγῇ καθήμεθ' E.IT 295
; τῇ διαίτῃ συνεστάλθαι to be moderate, Hp.Art.50, cf. Phld.Vit.p.22 J.; ξ. ἐς εὐτέλειαν retrench expenses, Th.8.4;ἵνα συνσταλῶσιν αἱ λίαν ἄκαιροι δαπάναι IG22.1329.11
, cf. PAmh.2.70.3 (ii A.D.).b deprive of all food and drink,συστέλλειν, εἰ δὲ μὴ ἀντέχοι τις, ἐπ' ὀλιγοσιτίας καὶ ὑδροποσίας τηρεῖν Sor.2.15
, cf. 86.3 humble, abase, τάτοι μέγιστα πολλάκις θεὸς.. συνέστειλεν E.Fr. 716
; ταπεινοῦντα καὶ ς. Pl.Ly. 210e;αἱ συμφοραὶ σ. τινάς Isoc.8.85
; opp. ἐξαίρω, Phld.Vit. p.20 J.; depress (opp. διαχέω, ἀνίημι), διάνοιαν Aristid.Quint.2.9
, 10:— [voice] Pass., to be lowered or cast down,συνέσταλμαι κακοῖς E.HF 1417
, cf. Tr. 108 (anap.); [δοῦλοι] σ. τὰς φύσεις Heraclid.Pont.
ap. Ath.12.512b.4 σ. λέξιν lower it, make it mean, Hermog.Id.1.6; pronounce a syllable short, opp. ἐκτείνω, D.H.Comp.14 ([voice] Pass.); δίχρονα συνεσταλμένα doubtful vowels when shortened, A.D.Pron.11.19.5 [ ὀνόματα] συστέλλεται ἐκ τῆς πολλῆς ποιότητος τῇ παραθέσει τοῦ ἄρθρου are reduced or restricted out of their generality, Id.Synt.69.4.II wrap closely up, shroud, , cf. Luc.Im.7:—[voice] Med., ξυστειλάμεναι θαἰμάτια wrapping our cloaks close round us, Ar.Ec.99; συστέλλου σεαυτήν gird up your loins, get ready for action, ib. 486 (lyr.); ξυστᾰλείς tucked up, ready for action, Id.V. 424 (troch.), cf. Lys. 1042 (troch.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συστέλλω
-
24 πολύς
πολύς, πολλή, πολύ; (1) viel; (a) von der Menge: zahlreich, häufig; πολλὸς λέγων, λισσόμενος, der oft spricht, fleht; πολλοὶ Τρώων, ein großer Teil der Troer; (b) von räumlicher Ausdehnung: groß; πολλὸς γάρ τις ἔκειτο, lang hingestreckt; πολλὴ ὁδός, ein langer Weg; λίμνη μεγάλη τε καὶ πολλή, reiche Wasserfülle; (c) von der Zeit: lang; οὐ πολὺν χρόνον, nicht lange; ἐκ πολλοῠ, seit langer Zeit; διὰ πολλοῦ, in, nach langer Zeit; (d) allgemeiner: von intensiver Fülle, Kraft u. Nachdruck, groß, gewaltig, mächtig; ὑμέναιος, lauttönender Hochzeitsreigen; νιφετός, ὑετός, starkes Schneegestöber, heftiger Regen; ὕπνος, tiefer, fester Schlaf; von einzelnen Personen: μέγας καὶ πολλός groß u. gewaltig, mächtig; πολλὴ ἐλπίς, viele, starke Hoffnung; πολλὴ σιγή, tiefes Schweigen; πολλὴ ἀμέλεια, große Nachlässigkeit; πολλὸς λόγος, ein weit verbreitetes Gerede; πολὺν λόγον ποιεῖσϑαι περί τινος, viel über etwas sprechen; πολλὴ σπουδή, großer Eifer; πολὺ ἔργον προςτάττεις, eine große Arbeit; πολὺς ἦν ἐν τῇ φιλοσοφίᾳ, er lebte ganz in der Philosophie; πολὺς ὁ Φίλιππος ἔσται, er wird mächtig sein; πολὺς γάρ, πολὺς καὶ τολμηρός ἐστιν ἄνϑρωπος, er ist ein gewaltiger, gefährlicher Mensch; Πολύς τις, manch einer; πολύ τι, mancherlei; (e) auch vom Werte od. von der Schätzung einer Sache: vielwert; πολλοῠ ἐστιν, es ist viel wert, teuer: περὶ πολλοῠ ποιεῖσϑαι, hochschätzen, hohen Wert darauf legen; auch πολύ ἐστί τι, es hat viel Wert, kommt viel darauf an, es gehört viel dazu; (2) durch καί verbunden: πολέες τε καὶ ἐσϑλοί, viele Wackere, viele und auch Wackere; πολλοὶ καὶ καλοὶ χιτῶνες, viel schöne Kleider; (3) Mit dem Artikel: οἱ πολλοί, die vielen, die Menge, der große Hause, die Mehrzahl, die Meisten, weil darin der Begriff der absoluten Vielheit liegt; οἱ πολλοί die gemeinen Soldaten im Ggstz des Heerführers, das Volk im Ggstz des Senats; τὸ πολύ, der größere Teil, die Mehrzahl; τὸ πολὺ μέρος, der größere Teil; πολὺ τοῦ στρατεύματος nur ein großer Teil; τὸ πολλόν, die große Menge, das Volk; τὰ πολλά, das Meiste; (4) neutr. πολύ: viel, sehr; verstärkt μάλα πολλά, sowohl von der Menge, Anzahl, als der Größe u. innern Kraft, auch die mehrmalige Wiederholung derselben Handlung ausdrückend: vielmals, oft, häufig; πολλὰ κάμπτονται, πολλὰ ζημιοῠνται, mit vielfachen Krümmungen, mit vielen Strafen; ὅς τοι πόλλ' ὄφελος ἐγένετο, in vielen Fällen; vom Raume: groß, weit; von der Zeit, lange; bei weitem, um vieles, gar sehr; πολλοῠ, gar sehr; πολλοῠ πολύς, πολλή, viel zu viel; πολὺ μᾶλλον, viel mehr; πολλὸν ἀμείνων, weit, viel besser; πολλὸν ἄριστος Ἀχαιῶν, bei weitem der Beste; οἱ πολύ oder πολλὰ δυςτυχεῖς, die in vielem, die sehr Unglücklichen. Ἐπὶπολύ, weit; ἐπὶ πολλόν, weit entfernt; ὡς ἐπὶ τὸ πολύ, meistenteils, gewöhnlich, in den allermeisten Dingen, zumeist; ὡς τὰ πολλά, meistenteils; οἷα δὴ τὰ πολλὰ ἀεὶ μετ' ἐμοῠ ξένοι τινὲς ἕπονται, wie gewöhnlich folgen mir immer; παρὰ πολύ, um vieles; ἐπὶ πολλῷ, z. B. ῥᾳϑυμεῖν, um einen teuren Preis, seine Trägheit teuer büßen müssen -
25 ἔργον
ἔργον, τό, Werk, Alles was jemand ausgeführt hat, Tat, Handlung, sowohl in guter als in schlechter Bedeutung. (1) im Allgemeinen die Tat, im Ggstz des Entschlusses; Gegensatz des Wortes, μῠϑος; nachdrücklich, ἔργῳ κοὐ λόγῳ τεκμαίρομαι, durch die Tat; im Ggstz von μῠϑος, ῥήματα; λόγῳ ἔργῳ, in der That, in Wirklichkeit entgeggstzt. (2) χωρῶ πρὸς ἔργον, ich gehe ans Werk, an die Ausführung; ταῠτά τε ἅμα ἠγόρευε καὶ τὸ ἔργον προςῆγε, er führte es auch aus; ὥςτε εὐϑὺς ἔργου ἔχεσϑαι, sogleich ans Werk gehen, zur Ausführung schreiten; ὡς ᾐσϑάνετο ἐν ἔργῳ ὄντα τὸν Κῦρον, daß Kyrus bei der Ausführung, damit beschäftigt sei; τὸ μὲν ἐνϑύμημα χαρίεν ἐδόκει εἶναι, τὸ δὲ ἔργον ἀδύνατον, die Ausführung war unmöglich. (3) was jem. zu verrichten pflegt: Arbeit, Geschäft, Gewerbe, Tun, Verrichtung, ἔργον ἐποίχεσϑαι, an sein Werk, an den Webestuhl gehen; πᾶσαν γὰρ ὁμηλικίην ἐκέκαστο κάλλεϊ καὶ ἔργοισιν. ἰδὲ φρεσί, durch Schönheit, durch Arbeit u. Klugheit ausgezeichnet, durch das, was sie zu arbeiten verstand; πάντες ἀναπηδῶσιν ἐπ' ἔργον, σκυτῆς, βαλανῆς, sie gehen an ihr Geschäft, an ihre Arbeit; τὰ σαυτῆς ἔργα κόμιζε, besorge deine eigenen Geschäfte, bekümmere dich nicht um andere; ἔργα ϑεῶν, das Schalten u. Walten der Götter, die Göttergewalt; ἔργον ποιεῖσϑαί τι, etwas zu seiner Beschäftigung machen, seinen Fleiß darauf verwenden. Besonders (a) von der Feldarbeit, ἔργα ἀνδρῶν, ἀνϑρώπων, Arbeit, Geschäft der Männer, Landbau; ἔργον δέ μοι οὐ φίλον ἔσκεν, der Landbau war nicht meine Sache; dah. heißen ἔργα auch die bestellten Felder, Ländereien; πατρῴϊα ἔργα, die väterlichen Grundstücke; ἔργα Ἰϑάκης, Ithaka's bebaute Fluren. (b) γυναικῶν, die Verrichtungen der Frauen, bes. Weberei. (c) Kriegsarbeit, Kampf; οἱ ἐν τῷ ἔργῳ, die Kämpfenden; ἔργου ἔχεσϑαι, den Kampf beginnen; ἐν τῷ ἔργῳ, im Kampfe. (d) von anderen Beschäftigungen, ϑαλάσσια ἔργα, Meergeschäfte, sowohl Seefahrt, als Fischfang; φιλοτήσια, Werke der Liebe, Liebesgenuß. Vom Bergbau, τὰ ἔργα, Bergwerke. (4) Vrbdgn, wie σιγῇ τοὐμὸν ἔργον ἤνυτον, mein Geschäft vollbrachte ich schweigend; σὸν ἔργον ἐστί, es ist deine Sache, es kommt dir zu; ἐμὸν τόδ' ἔργον λοισϑίαν κρῖναι δίκην, es liegt mir ob, zu entscheiden; ἀνδρῶν τόδ' ἐστὶν ἔργον, das ist Sache der Männer; οὐδὲν ἔργον ταῦτα ϑρηνεῖσϑαι μάτην, es führt zu nichts; οὐ γὰρ ϑερμότητος ἔργον ψύχειν, ἀλλὰ τοῦ ἐναντίου, ist nicht Sache der Wärme, kommt ihr nicht zu. Auch c. dat., ἔκαιον οἷς τοῦτο ἔργον ἦν, denen dies aufgetragen war, oblag; γυναιξὶν ἔργον ἀϑερίζειν, es ist so ihre Sache, sie pflegen. Ähnl. ἔργον ἔχω τοῦτο σκοπεῖν, ich habe zum Geschäft, meine Sache ist; ἔργον ἔχειν δεόμενον τούτου κοινωνεῖν τοὺς παρόντας, er ließ sich angelegen sein, zu bitten, daß die Anwesenden Theil nähmen. Mit Nachdruck, ἔργον ἐστί, es ist ein Stück Arbeit, es macht Mühe, es ist schwer; οὐκ ὀλίγον ἔργον αὐτὸ εἶναι, es sei keine kleine Sache; παρέσχε μοι ἔργον πλεῖστον, machte mir viel zu schaffen; ἐνταῠϑα δὴ πολλῆς φυλακῆς ἔργον, es ist nötig, tut Not; σιγᾷς, σιωπῆς δ' οὐδὲν ἔργον ἐν κακοῖς, Schweigen tut nicht Not, hilft Nichts, ist Nichts nütze; τί δῆτα τόξων ἔργον, was ist denn da der Bogen nötig; auch c. inf., οὐδὲν ἔργον ἑστάναι, es hilft nichts, hier zu stehen; οὐκ ἂν μακρῶν ἔϑ' ἧμιν οὐδὲν ἂν λόγων τόδ' εἴη τοὔργον, hier gilt's nicht, viele Worte machen; οὐδὲν λευκῶν ὀδόντων ἔργον ἔστ' ἢν μή τι καὶ μασῶνται, die Zähne nützen zu nichts; ἐπέδρης μὴ εἶναι ἔργον τῇ στρατιῇ, die Belagerung nütze nichts; ὡς οὐδὲν ἦν ἔργον αὐτοῦ κατατείναντος, da er durch seine Anstrengung nichts ausrichtete. (5) das durch die Arbeit Hervorgebrachte: das Werk, die Arbeit; γυναικῶν, Webereien; ἔργον λώτινον, aus Lotus gemacht; von einer Bildsäule; τῶν ἔργων ἀπρασίαν εἶναι, die Arbeiten könnten nicht verkauft werden; καὶ μηχαναί, von Belagerungswerken; von Werken des Geistes, Schrift, Buch; das durch den Wettkampf Errungene, der Sieg im Wettkampf. Übh. der Erwerb, dah. die Zinsen eines Kapitals, die das Geld erarbeitet hat, τό τε ἀρχαῖον καὶ τὸ ἔργον τῶν δώδεκα ἐτῶν, Kapital u. Zinsen von zwölf Jahren. (6) übh. Sache, Ding, Gegenstand, wie χρῆμα, πρᾶγμα, z. B. εἰ δὴ σοὶ πᾶν ἔργον ὑπείξομαι ὅ, ττι κεν εἰπῃς, in allem, was du sagen magst; ὃπως ἔσται τάδε ἔργα, wie diese Sachen ablaufen werden; μέγα ἔργον, ein großes Stück, von einem Steine. Dah. umschreibend; τὸ ἔργον τῆς ϑήρας, das Waidwerk -
26 ἀποκρίνομαι
ἀποκρίνομαι 1 aor. mid. ἀπεκρινάμην (occas. NT, but the usual form in Joseph.). Pass.: 1 fut. ἀποκριθήσομαι; aor. ἀπεκρίθην (freq. in NT; in Jos. only Ant. 9, 35 and in Just. only D. 3, 6) (Ammonios, De Adfin. Voc. Diff. 67 [KNikkau ’66] states the purist’s position: ἀποκριθῆναι … ἐστι τὸ ἀποχωρισθῆναι, ἀποκρίνασθαι δὲ τὸ ἐρωτηθέντα λόγον δοῦναι = ἀποκριθῆναι has to do w. making distinctions, ἀποκρίνασθαι with making a reply; cp. Phryn. 108 Lob; on developments in the Koine s. M-M; also B-D-F §78; W-S. §13, 9; Rob. 334; Mayser I 22, 158; Thackeray 239; DELG s.v. κρίνω).① answer, reply (so occas. in Hdt. and fr. Thu. on; ins, pap, LXX; En 106:9; TestSol, TestAbr, TestJob; JosAs 4:16; ParJer, ApcMos, ApcrEsdr [Epiph. 70, 14], EpArist; Philo, e.g. Aet. M. 4 [ἀπεκρίνατο]; Just.; diff. and more precisely Ath. [‘separate oneself’]) τινί and in Lk πρός τινα to someone (Thu. 5, 42, 2; Iambl., Myst. 7, 5 at end) Lk 4:4; 6:3; Ac 3:12; 25:16. To a question Mt 11:4; 13:11; 19:4; Mk 12:28, 34; Lk 3:11; 7:22; J 1:21, 26, 48; 3:5 al.; MPol 8:2. To requests, exhortations, commands, etc., the answer being quoted directly Mt 4:4; 12:39; 13:37; 1 Cl 12:4; MPol 10, 1 al. Freq. in Hermas: v 1, 1, 5 and 7; 3, 3, 1; 3, 4, 1 and 3; 3, 6, 5f al. Not preceded by a question expressed or implied, when the sentence is related in content to what precedes and forms a contrast to it, reply (as a reaction) Mt 3:15; 8:8; 12:48; 14:28; 15:24, 28; Mk 7:28; J 2:18; 3:9; Ac 25:4 al. τινί τι Mt 15:23; 22:46; Mk 14:40; Lk 23:9 (cp. Epict. 2, 24, 1 πολλάκις ἐπιθυμῶν σου ἀκοῦσαι ἦλθον πρός σε καὶ οὐδέποτέ μοι ἀπεκρίνω). οὐ γὰρ ᾔδει τί ἀποκριθῇ Mk 9:6; οὐδεν Mt 26:62; 27:12; Mk 14:61; πρός τι to someth. (Pla., Protag. 338d) οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲ ἕν ῥῆμα he made no reply to him, not even to a single word or charge Mt 27:14 (cp. Jesus, son of Ananias, before the procurator Albinus: πρὸς ταῦτα οὐδʼ ὁτιοῦν ἀπεκρίνατο Jos., Bell. 6, 305; TestAbr A 16 p. 98, 11 [Stone p. 44] ὁ θάνατος … οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ [Abraham] λόγον; Eupolis Com. [V B.C.] K. ὡς ὑμῖν ἐγὼ πάντως ἀποκρινοῦμαι πρὸς τὰ κατηγορούμενα.—Artem. 3, 20 ὁ μηδὲν ἀποκρινόμενος μάντις … καὶ ἡ σιγὴ ἀπόκρισις ἀλλʼ ἀπαγορευτική= … a negative answer, to be sure. Just., A II, 9, 1 πρὸς τοῦτο; D. 50, 1 πρὸς πάντα). W. inf. foll. Lk 20:7 (on the rhetorical exchange 20:2–8 cp. Pla., Meno 76a and b); w. acc. and inf. foll. (X., Hell. 2, 2, 18) Ac 25:4 (cp. Just., D. 67, 9); foll. by ὅτι and direct discourse Mk 8:4; Ac 25:16; IPhld 8:2; foll. by dir. disc. without ὅτι Mk 9:17; J 1:21 (cp. Just., D. 35, 2 al.).② Of the continuation of discourse like עָנָה (וַיַּעַן וַיּאֹמֶר, cp. the Homeric ἀμειβόμενος προσέειπε Il. 3; 437, s. DGE s.v. ἀμείβω; ἀπαμειβόμενος προσέφη Il. 1, 84 al.; for related pleonasm s. L-S-J-M λέγω III 7) continue Mt 11:25; 12:38; 15:15; 22:1; 26:25; Mk 10:24; begin, speak up Mt 26:63 v.l.; Mk 9:5; 10:51; 11:14; 12:35; Lk 1:19; 13:14; 14:3; J 5:19; Ac 5:8 (cp. Dt 21:7; 26:5; Is 14:10; Zech 1:10; 3:4; 1 Macc 2:17; 8:19; 2 Macc 15:14). Used formulaically w. εἰπεῖν or λέγειν, and oft. left untransl.: 2 Cl 5:3; ἀπεκρίθη καὶ εἶπεν J 2:19; ἀποκριθεὶς εἶπεν Mt 16:16 al. (TestAbr B 4, p. 108, 21 [Stone p. 64]; TestJob; ParJer 7:2); ἀποκριθεὶς ἔφη Lk 23:3; GPt 11:46; ἀπεκρίθη καὶ λέγει Mk 7:28; J 1:49 v.l.; 4:17; ἀποκριθήσονται λέγοντες Mt 25:37; ἀπεκρίθη λέγων Hs 5, 4, 3 Joly (cp. Hdt. 5, 67, 2 χρᾷ φᾶσα=[the Pythia] declared and said; TestLevi 19:2; B-D-F §420, 1; Mlt. 131; Schwyzer II 301; Dalman, Worte 19f [Eng. 24f]; PJoüon, ‘Respondit et dixit’: Biblica 13, ’32, 309–14).—B. 1266. M-M. TW. -
27 μύω
μύω (μῦ), sich schließen, zuschließen, bes. von den Lippen u. den Augen; οὐ γάρ πω μύσαν ὄσσε ὑπὸ βλεφάροισιν, Il. 24, 637, d. i. ich habe noch nicht die Augen im Schlafe geschlossen; σὺν δ' ἕλκεα πάντα μέμυκεν, als tmesis von συμμύω zu betrachten, ib. 420; μύσαντες δ' εἴχομεν ϑείαν νόσον, Soph. Ant. 417; übtr., ἀνατέτροφας ὅτι καὶ μύσῃ, Tr. 1005, was der Schol. durch ἡσυχάσῃ erklärt, von der Wunde, die sich schon zusammengeschlossen, hergenommen, der Schmerz, der sich schon gelegt hatte. – Auch in Prosa, δόξει σοι μύειν ἢ παντάπασιν οὐκ ἔχειν ὄμματα, Plat. Soph. 239 e; παρέχειν μύσαντα καὶ ἀνδρείώς, mit zugemachten Augen, Gorg. 480 c; φαίνεται καὶ μύουσιν ὁράματα, Arist. de anim. 3, 3; μύσας ἔκπινε, Antiphan. agroec. frg. 4; χείλεα μεμυκὼς σιγῇ, Cometas (XV, 40); in späterer Prosa, εἰ μύοντί σοι προςελϑὼν εἴποι τι, Luc. rhet. praec. 11, εἰ μύοντες οἱ πένητες ἴοιεν, Epist. Saturn. 35; bei sp. Med., μύειν τοὺς ὀφϑαλμούς, u. allgemeiner, μύειν τὰς αἰσϑήσεις. – [Υ im praes. scheint überall lang; im aor. ist es kurz, Il. 24, 637, Soph. Ant. 417, Eur. Med. 1123, Ep. ad. 660 (VII, 221, κανϑοὺς τοὺς γλυκεροὺς ἔμυσας), Pallad. 13. 16 (X, 55. 47, χρή με μύσαντα φέρειν u. ἔσϑιε, πῖνε, μύσας ἐπὶ πένϑεσιν, verbeiße das Leid); aber auch lang bei Sp., Antiphil. 43 (VII, 630, οὔπω χεῖλος ἔμυσε); Eryc. 7 (IX, 558, ὕπνος ἔμυσε κόρας); im perf. ist υ lang, vgl. Leon. Tar. 63 ( App. 48).]
-
28 αὐτόφιν
αὐτόφιν, ep. gen. u. dat. sing. u. plur. von αὐτός; auch adverb. = αὐτοῠ. da; Hom. Iliad. 11, 44 εἵλετο δ' ἄλκιμα δοῦρε δύω, κεκορυϑμένα χαλκῷ, ὀξέα· τῆλε δὲ χαλκὸς ἀπ' αὐτόφιν οὐρανὸν εἴσω λάμπε; 19, 255 'Ἀτρείδης δὲ – Διὶ χεῖρας ἀνασχὼν εὔχετο· τοὶ δ' ἄρα πάντες ἐπ' αὐτόφιν εἵατο σιγῇ Ἀργεῖοι, κατὰ μοῖραν, ἀκούοντες βασιλῆος, unterdessen (?); 12, 302 κέλεται δέ ἑ ϑυμὸς ἀγήνωρ μήλων πειρήσοντα καὶ ἐς πυκινὸν δόμον ἐλϑεῖν· εἴ περ γάρ χ' εὕρῃσι παρ' αὐτόφι βώτορας ἄνδρας – φυλάσσοντας κτἑ., 13, 42 ἔλποντο δὲ νῆας Ἀχαιῶν αἱρήσειν, κτενέεινδὲ παρ' αὐτόφι πάντας ἀρίστους; 20, 140 εἰ δέ κ' Ἄρης ἄρχωσι μάχης ἢ Φοῖβος Απόλλων, ἢ' Ἀχιλῆ' ἴσχωσι καὶ οὐκ εἰῶσι μάχεσϑαι, αὐτίκ' ἔπειτα καὶ ἄμμι παρ' αὐτόφι νεῖκος ὀρεῖται φυλόπιδος; 23, 640 οἴοισίν μ' ἵπποισι παρήλασαν Ἀκτορίωνε, πλήϑει πρόσϑε βαλόντες, ἀγασσάμενοι περὶ νίκης, οὕνεκα δὴ τὰ μέγιστα παρ' αὐτόφι λείπετ' ἄεϑλα, vgl. Scholl. Nicanor. u. Didym.
-
29 ἐάω
ἐάω, impf. εἴων, aor. εἴασα, ion. auch ἔασα, perf. εἴακα, Dem. 43, 78, poet. auch εἰάω, Il. 4, 55 Od. 21, 260; Ap. Rh. 1, 873. 4, 409; εἴασκον, Il. 5, 802; ἐασόμενος ist pass Thuc. 1, 142, wie Eur. I. A. 331; – lassen; – 1) zulassen, geschehen lassen; αἴ κεν ἐᾷ πρόφρων με Διὸς ϑυγάτηρ – αὐτόν τε ζώειν Od. 13, 359. So Her. 6, 108 u. oft bei Attikern, theils absolut, theils mit acc. c. inf.; auch so, daß εἶναι zu fehlen scheint, αὐτονόμους ἐᾶν πολίτας Xen. Hell. 3, 1, 17, öfter, mit εἶναι, 6, 4, 2. Mit der Negation ( οὐκ ἐᾶν) bedeutet es nicht bloß: nicht zulassen, τρεῖν μ' οὐκ ἐᾷ Παλλάς Il. 6, 256, vgl. Od. 21, 233, sondern: abhalten, verhindern, verbieten, οὐκ εἰῶ διαπέρσαι Il. 4, 55; κἂν μηδεὶς ἐᾷ, auch wenn es Alle verhindern, Soph. Ai. 1184; οὐκ ἐάσει τοῦτό γ' ἡ δίκη σε, das wird dir das Recht nicht gestatten, Ant. 538; ἀνώγει δὲ τὠυτὸ αἰεὶ (ὁ νόμος) οὐκ ἐῶν φεύγειν, ἀλλὰ μένοντας ἐπικρατέειν (sc. κελεύων) Her. 7, 104; u. so im Ggstz von κελεύω Thuc. 2, 21, Plat. u. Folgde. Bes. vom Gesetze, Aesch. 3, 21. 176. Dah. im pass., οὐκ ἐᾶσϑαι, verhindert, abgehalten werden, Eur. I. A. 1344; οὐ μὴν εἰάϑησαν Isocr. 4, 97; οὐκ ἐώμενοι Dem. 2, 16; οὐδὲ μελετῆσαι ἐασόμενοι Thuc. 1, 142, fut. med. in pass. Bdtg. – 2) gehen-, fahren-, sein lassen; ἔα χόλον, laß den Zorn fahren, Il. 9, 260; ἔναρα, gieb die Beute auf, 17, 13, öfter; καὶ νῠν ἔασον, μηδέ σοι μελησάτω vbdt Aesch. Prom. 332; so τούτους ἔα, laß sie gehen, kümmere dich nicht um sie, Soph. Tr. 344; vgl. Il. 24, 557. 569. 684 Od. 8, 509; φιλοσοφίαν Plat. Gorg. 484 c; u. oft Andeutung des Ueberganges zu etwas Neuem, ταῦτα, er ließ das, brach ab, Xen. An. 7, 4, 11; ὁδόν, unterlassen, 7, 3, 2; τοῖς μὲν ἐπιχειρεῖ, τὰ δὲ ἐᾷ plat. Rep. II, 361 a; auch περὶ ᾀσμάτων ἐάσωμεν Prot. 347 a; περὶ οὗ ὁ λόγος ἐστίν Charmid. 166 c, u. öfter; mit Stillschweigen übergehen, Dem. 21, 15, wie Plat. Legg. IX, 854 c σιγῇ hinzufügt; ἐαϑέντα καὶ παροφϑέντα abdi Dem. 10, 8. Vgl. χαίρειν ἐᾶν unter χαίρω. Im Pass., ἡ δ' οὖν ἐάσϑω, sie soll in Ruhe gelassen werden, Soph. Tr. 328; einzeln steht τὴν πόλιν ἐατέον τῆς κατοικίσεως, man muß die Einrichtung unterlassen, Plat. Legg. XII, 969 c. – Soph. O. C. 368 πρὶν μὲν γὰρ αὐτοῖς ἦν ἔρως Κρέοντί τς ϑρόνους ἐᾶσϑαι μηδὲ χραίνεσϑαι πόλιν: entweder pass., daß der Thron dem Kreon überlassen werde, oder medium statt des activ. – Aehnlich c. inf., unterlassen, aufgeben; κλέψαι ἐάσομεν Il. 24, 71; ϑεὸς τὸ μὲν δώσει, τὸ δὲ ἐάσει, sc. δοῠναι, Od 14, 444; absolut, ἀλλ' ἄγε δὴ καὶ ἔασον, laß ab, Il. 21, 221. Bei Dem. 37, 57 entspricht es dem ἀφιέναι, in Ruhe, ohne Proceß lassen; vgl. 58, 43; τὰ ἀλλότρια ἐᾶν, fremdes Gut unangetastet lassen, Xen. Ages. 11, 8. – Sp. D. brauchen α in fut. u. aor auch kurz; ἔα u. ἐᾷ bei Hom. Il. 5, 256 u. a. D. einsylbig; vgl. Soph. Ant. 95 O. R. 1451; u. so auch ἐάσουσιν mit Synizesis Od. 21, 233.
-
30 οὐκοῦν
A like οὔκουν, of οὐκ and οὖν, but differing in meaning and accent, cf. A.D. Conj.257.18sqq., Hdn.Gr.1.516, Phryn.PSp.98B.I in questions, inviting assent to an inference, or to an addition to what has already received assent, οὐκοῦν δοκεῖ σοι .. ; you think then, do you not, that.. ? X.Cyr.2.4.15, Mem.1.4.5, cf. 4.2.20, Pl.Prt. 332b, 360b-d, Cra. 416c, etc.: with hortatory subj., οὐκοῦν καὶ ἄλλους σε φῶμεν δυνατὸν εἶναι ποιεῖν (sc. ῥήτορας ἀγαθούς) ; Id.Grg. 449b: folld. by οὐ when a neg. answer is invited, ;Id.
Phlb. 43d, cf. Phd. 105e; ;D.
16.4.II in affirm. sentences, surely then,οὐκοῦν, εἰ ταῦτα ἀληθῆ, πολλὴ ἐλπὶς ἀφικομένῳ οἷ ἐγὼ πορεύομαι Pl.Phd. 67b
: with subj. or imper., οὐκοῦν διδάσκωμεν αὐτόν, ἀλλὰ μὴ λοιδορῶμεν let us teach him, then, Id.La. 195a; οὐκοῦν.. ἱκανῶς ἐχέτω let this then suffice, Id.Phdr. 274b, cf. 278b, Luc.DMort.23.3;οὐκοῦν ἂν ἤδη.. λέγοι Ar. Pax43
: with a prohibition,οὐκοῦν μὴ.. αὐτομολήσῃς Aeschin.1.159
; οὐκοῦν ὑπόλοιπον δουλεύειν slavery, then, is the only alternative, D.8.59.2 in replies, very well, yes, ἴωμεν .. Answ.οὐκοῦν ἐπειδὰν πνεῦμα τοὐκ πρῴρας ἀνῇ, τότε στελοῦμεν S.Ph. 639
; ἀμηχάνων ἐρᾷς. Answ.οὐκοῦν, ὅταν δὴ μὴ σθένω, πεπαύσομαι Id.Ant.91
; ἥξει γὰρ αὐτά, κἂν ἐγὼ σιγῇ στέγω. Answ. ; ἀπόλωλας, ὦ κακόδαιμον. Answ. ; ἴθι δὴ σκεψώμεθα .. Answ. οὐκοῦν χρή yes, let us do so, Pl.Plt. 289d, cf. 287c, Sph. 254d; surely, ;οὐκοῦν κλεινὴ καὶ ἔπαινον ἔχουσ'.. ἀπέρχῃ S.Ant. 817
(anap.). -
31 τοῖος
τοῖος, τοία ([dialect] Ion. τοίη) , τοῖον:—demonstr. Pron., corresponding to the relat. οἷος, interrog. ποῖος, and indef. ποιός,A such, such-like, common in Poets, but rare in Prose (where τοιόσδε or τοιοῦτος is used, v. infr.): prop. τοῖος requires an answering clause with οἷος, τοῖος ἐών, οἷος οὔ τις Ἀχαιῶν (sc. ἐστίν) Il.18.105, cf. Od.4.342, al.; τοῖος ἐών, οἷόν κε.. ἴδησθε ib. 421, cf. 1.257, al.; οὐ γάρ πω τοίους ἴδον.., οἷον Πειρίθοον ( = οἷος Πειρίθοος ἦν) Il.1.262; οἵηπερ φύλλων γενεή, τοίη δὲ (not τοιήδε)καὶ ἀνδρῶν 6.146
: for οἷος we have ὁποῖος, Od.17.421; or simple relat. Pron.,ἡμεῖς δ' εἰμὲν τοῖοι, οἳ ἂν σέθεν ἀντιάσαιμεν Il.7.231
(v. infr.), cf. 17.164, 24.153, 182, Od.2.286, al.: rarely a Conj. instead of a relat. Adj., τοῖον ὅπως ἐθέλει such as.., 16.208: but τοῖος is sts. abs., referring to something mentioned earlier, Il.4.289, 390, 399, 5.828, 17.170, Pi.I.6(5).14, A.Eu. 378 (lyr.), S.Aj. 562, Ar.Ra. 470 (paratrag.), etc.2 with qualifying words,τεύχεσι τοῖον Il.5.450
;τ... ἐν πολέμῳ 18.105
;τ. ἰδεῖν Thgn.216
.3 in early Prose writers only used in such phrases asτοῖος ἢ τοῖος Pl.R. 429b
, 437e;τοῖα καὶ τοῖα Id.Phdr. 271d
, cf. Longin.27.1;οἱ μὲν τ. οἱ δὲ τ. Epicur.Ep.1p.14U.
, cf. Arr. Epict.3.16.11;οὐ μᾶλλον τοῖον ἢ τοῖον εἶναι Plu.2.1108f
, al.: in late Prose used alone, S.E.P.1.228, M.7.197, Ael.NA1.41, POxy.903.14 (iv A.D.).III with an Adj. of the same gender and case, it emphasizes the sense of the Adj., so very, just.., ἐπιεικέα τοῖον just of moderate size, Il.23.246; πέλαγος μέγα τοῖον a sea so large, Od.3.321; κερδαλέον δὴ τ. so very knowing, 15.451; still stronger, ἀβληχρὸς μάλα τ. so exceeding gentle, 11.135, 23.282;μείδησε.. σαρδάνιον μάλα τ. 20.302
: rarely with [comp] Sup., τ. μέγιστος δοῦπος v.l. in Hes.Th. 703.V neut. τοῖον as Adv., thus, so much,τοῖον γὰρ ὑποτρομέουσι Il.22.241
, cf. Od.3.496; θάμα τ. ever so often, 1.209;ἀλλ' ἴθι σιγῇ τ. 7.30
, cf. 4.776: in later [dialect] Ep. τοίως, Theoc.24.72 codd., A.R.3.1399.VI Sch.Il.7.231 (v. supr. 1.1 ) has οἱ γλωσσογράφοι τὸ τοῖοι ἀντὶ τοῦ ἀγαθοί· ὅθεν καὶ Καλλίμαχος τῷ τοίων δεῖ κέχρηται. -
32 ἐπί
ἐπί: upon, on.—I. adv., thereon, on top, thereby, besides; esp. ἔπι = ἔπεστι or ἔπεισι, οὔ τοι ἔπι δϝέος, ‘thou hast nought to fear,’ Il. 1.515, Od. 8.563. Here belong all examples of ‘tmesis,’ ἐπὶ δ' αἴγειον κνῆ τῦρόν, grated ‘on,’ Il. 11.639, 640; the appropriate case of a subst. may specify the relation of the adv., ἐπὶ κνέφας ἤλυθε γαῖαν, darkness came ‘on’—over the earth, Il. 24.351 .—κρἔ ἔδων καὶ ἐπ' ἄκρητον γάλα πίνων, ‘on top’ of the meat, ‘besides,’ Od. 9.297 ; πρὸ μέν τ' ἄλλ, αὐτὰρ ἐπ ἄλλα, some before, some ‘after,’ Il. 13.799 ; ἐπὶ σκέπας ἦν ἀνέμοιο, ‘withal,’ Od. 5.443.—II. prep., (1) w. gen., local, of position, on, at, or direction, towards, for; and sometimes temporal; freq. ἐφ' ἵππων, ἐπὶ νηῶν; ἐπ ἀγροῦ, ‘in the country,’ ‘at the farm,’ Od. 1.190 ; ἐπ' ὄγμου, ‘at the swath,’ Il. 18.557 ; σῖγῇ ἐφ' ὗμείων, ‘by yourselves,’ Il. 7.195 ; ἐπὶ παιδὸς ἕπεσθαι, ‘along with,’ Od. 1.278; direction, νήσου ἔπι Ψυρίης, make ‘for’ the island, Od. 3.171, Il. 5.700; time, ἐπ' εἰρήνης, ἐπὶ προτέρων ἀνθρώπων, ‘in the time of,’ Il. 2.797, Il. 5.637.— (2) w. dat., of place, time, purpose, condition; νέμεσθαι ἐπὶ κρήνῃ, ‘at’ the spring, Od. 13.408 ; νῆα ἐπ' ἠπείροιο ἔρυσσαν | ὑψοῦ ἐπὶ ψαμαθοῖς, high ‘upon the sand,’ Il. 1.486 ; ἐπὶ Πατρόκλῳ τέτατο ὑσμίνη, ‘over Patroclus,’ Il. 17.543; so of charge or mastery, ποιμαίνειν ἐπ' ὄεσσι, Il. 6.25; υἱὸν ἐπὶ κτεάτεσσι λιπέσθαι, ‘in charge of,’ ‘as master of,’ Il. 5.154 ; ἐπὶ ἴστορι πεῖρας ἑλέσθαι, ‘by,’ i. e. before a judge, Il. 18.501; freq. of hostile direction, ἧκε δ' ἐπ Ἀργείοισι βέλος, ‘at the Greeks,’ Il. 1.382; addition, ὄγχνη ἐπ' ὄγχνῃ, ‘pear upon pear,’ Od. 7.120, 216; of time, ἐπὶ νυκτί, ‘in the night,’ Il. 8.529 ; ἐπ' ἤματι, ‘a day long,’ Il. 19.229; ‘day by day,’ Od. 12.105 ; ἐπ' ἤματι τῷδε, ‘on this day,’ Il. 13.234; cause or purpose, γαστέρας ἐπὶ δόρπῳ κατθέμεθα, ‘for supper,’ Od. 18.44 ; ἐπ' ἀρωγῇ, Il. 23.574; ἐπὶ ῥηθέντι δικαίῳ, ‘at a just remark,’ Od. 18.414; condition or price, μισθῷ ἔπι ῥητῷ, Il. 21.445, Κ 3, Il. 9.602.— (3) w. acc., local, direction to or at (hostile), or extension, over; of purpose, for; and of time in extension, for, up to; ἕζεσθαι ἐπ' ἐρετμά, ‘take seats at the oars,’ Od. 12.171 ; ἐπὶ ἔργα τρέπεσθαι, ‘to work,’ Il. 3.422 ; ὄρνυσθαι ἐπί τινα, ‘against,’ Il. 5.590 ; ἐπ' ἐννέα κεῖτο πέλεθρα, ‘extending over,’ Od. 11.577 ; πάντας ἐπ' ἀνθρώπους ἐκέκαστο, ‘the world over,’ Il. 24.535; so ἐπὶ γαῖαν, ἐπὶ πόντον; purpose, ἀναστῆναι ἐπὶ δόρπον, Il. 12.439; time, παννύχιον εὑδεῖν καὶ ἐπ' ἠῶ καὶ μέσον ἦμαρ, Od. 7.288; so ἐπὶ χρόνον, ‘for a time;’ ἐπὶ δϝηρόν, ‘for long.’A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐπί
-
33 ἕως [2]
ἕως, ep. εἵως [bei Hom. u. andern Epikern im Anfange des Verses trochäisch gemessen, ἕως ὁ ταῦτ' ὥρμαινε u. ä., ἕως ἐγώ, Od. 4, 90, u. im fünften Fuße, ἕως ἐπῆλϑον, Od. 7, 280, wie im zweiten, ἕως ἐπῆλϑε, Od. 9, 233, ἕως ἵκοντο, ἕως ἵκοιο, Od. 15, 109, was auf eine Form εἷος schließen läßt, die Buttmann als entstanden aus εἰς ὅ betrachtet u. als die ursprüngliche Form annimmt; jambisch ist es nur Od. 2, 78 gemessen, sonst bei Hom. einsilbig. Andere, wie Voß zu H. h. Cer. 138 u. Nitzsch zu Od. 5, 365, nehmen εἵω neben ἕως aus ὡς entstanden, nach Analogie von οὕτω, als die in den trochäisch gemessenen Stellen ursprüngliche Form an]. – A. als Zeitpartikel, – 1) bis, bis daß, eine Handlung einführend, welche das Ende der vorhergegangenen bestimmt; – a) mit dem indic.; ϑῦνε διὰ προμάχων, εἵως φίλον ὤλεσε ϑυμόν, bis er das Leben verlor, Il. 11, 342, vgl. 20, 412 Od. 5, 123. 7, 280. 9, 230; παίουσιν, ἕως ἁπάντων ἐξαπέφϑειραν βίον Aesch. Pers. 455; Soph. Tr. 598 El. 939; Eur.; in Prosa, Plat. Charm. 155 c; τὰς τιμὰς ἐλάμβανεν, ἕως ἀνεπληρώσατο τὴν προῖκα Dem. 27, 13; auch in hypothet. Sätzen der Nichtwirklichkeit, ἡδέως ἂν τούτῳ ἔτι διελεγόμην, ἕως αὐτῷ τὴν τοῦ Ἀμφίονος ἀπέδωκα ῥῆσιν, bis ich ihm gegeben hätte, Plat. Gorg. 506 b; Crat. 396 c. – b) mit ἄν u. d. conj., bedingend, von Gegenwart und Zukunft; Hom. Il. 24, 183 ὅς σ' ἄξει, εἵως κεν ἄγων Ἀχιλῆϊ πελάσσῃ, bis er dich hingebracht haben wird; μαχήσομαι, εἵως τε τέλος πολέμοιο κιχείω 3, 291; τούτου παρ' ὄχϑας ἕρφ' ἕως ἂν ἐξίκῃ καταβασμόν, bis du gekommen sein wirst, Aesch. Prom. 812; ἕως οὖν ἂν ἐκμάϑῃς, ἔχ' ἐλπίδα Soph. O. R. 834; ἕως ἂν ἔλϑω Eur. Alc. 1024; φέρεται, ἕως ἂν στερεοῦ τινος ἀντιλάβηται Plat. Phaedr. 246 c; zuweilen fehlt ἄν, z. B. ἕως ἀνῇ τὸ πῆμα – σῶζ' αὐτά Soph. Phil. 753; ἐξαίρει βίον ἕως τις γυνὴ κληϑῇ Tr. 147, vgl. Ai. 552; Ar. Pax 32; Plat. Eryx. 392 c; einzeln bei Sp., wie D. Hal. 4, 79. 5, 8. – c) in denselben Fällen, wenn von der Vergangenheit die Rede ist, mit dem optat., in dem auch oft eine Absicht ausgedrückt wird, καὶ τότ' ἐγὼ τὸν μοχλὸν ὑπὸ σποδοῦ ἤλασα πολλῆς, ἕως ϑερμαίνοιτο, bis er warm würde, Od. 9, 376, vgl. 5, 385; ἐκείνῳ ἔδωκεν, ἕως ἀνὴρ εἶναι δοκιμασϑείην Dem. 27, 5; ἔδοξεν αὐτοῖς προϊέναι, ἕως Κύρῳ συμμίξειαν Xen. An. 2, 1, 2; bes. zum Ausdruck einer wiederholten Handlung, περιεμένομεν ἑκάστοτε, ἕως ἀνοιχϑείη τὸ δεσμωτήριον Plat. Phaed. 59 d; in indirecter Rede, δοὺς τοὺς ἡγεμόνας ἐκέλευε πορεύεσϑαι, ἕως ἄγγελος ἔλϑοι Xen. Cyr. 5, 3, 53; doch conj. mit ἄν, wenn das regierende Verbum ein Haupttempus ist, ὁρῶ τούτους –, ἕως ἂν ζῶσιν, εὐδαιμονέστερον διάγοντας An. 4, 1, 43, ἐρεῖ οὐδείς, ὡς ἐγώ, ἕως ἂν παρῇ τις, χρῶμαι 1, 4, 8. – Bei vorausgehendem optat. tritt auch ἄν zum optat. (opt. potent.), τόφρα γὰρ ἂν ποτιπτυσσοίμεϑα μύϑῳ – ἕως κ' ἀπὸ πάντα δοϑείη Od. 2, 77; οὐκ ἀποκρίναιο, ἕως ἂν τὰ ἀπ' ἐκείνης ὁρμηϑέντα σκέψαιο Plat. Phaed. 101 d; τὸ μὲν ἂν ἐξαλείφοιεν – ἕως ἂν - ἤϑη ϑεοφιλῆ ποιήσειαν Rep. VI, 501 c. Auffallender σώζειν ἐκέλευε, ἕως ἂν ἁρμόσαιμι Soph. Tr. 684; κἀγὼ μὲν ἠξίουν αὐτοὺς μαστιγοῦν τὸν ἐκδοϑέντα, ἕως ἂν τἀληϑῆ δόξειεν αὐτοῖς λέγειν Isocr. 17, 15. – d) selten steht der inf. dabei, οὐ πρότερον ἀνέῳξαν τὰς πύλας ἢ ἕως ἡμέραν λαμπρὰν γενέσϑαι D. Hal. 9, 15 (wie sonst πρίν) u. a. Sp. – 21 so lange als, während, den Vordersatz einführend u. die Gleichzeitigkeit zweier Handlungen andeutend, bei Hom. dem τέως entsprechend, ἕως μέν ῥ' ἀπάνευϑε ϑεοὶ ϑνητῶν ἔσαν ἀνδρῶν, τέως Ἀχαιοὶ μέγα κύδανον, während der ganzen Zeit siegten die Achäer, Il. 20, 41; Od. 4, 120; dem τόφρα entspr., Il. 18, 15. 21, 602, τόφρα δέ, Il. 10, 507. 11, 411; ἕως μὲν σῖτον ἔχον – τόφρα βοῶν ἀπέχοντο, so lange sie Speise hatten, Od. 12, 327; dem einfachen δέ entspr., ἕως ὁ ταῠϑ' ὥρμαινε – ἕλκετο δ' ἐκ κολέοιο μέγα ξίφος, ἦλϑε δ' Ἀϑήνη Il. 1, 193. Auch ohne Partikel im Nachsatz, ἕως μὲν ἔην ἔτι νήπιος – γήμασϑ' οὔ μ' εἴα Od. 19, 530; H. h. Ven. 226. – Bei den Attikern – a) mit dem indicat., ἕως δ' ἔτ' ἔμφρων εἰμί Aesch. Ch. 1022; ἕως ἔτι νέος εἶ Plat. Parm. 135 d; ἕως μὲν πό λεμος ἦν – παρέμεινε Xen. An. 2, 6, 2. – b) wie oben mit dem conj. u. ἄν, οὔ μοι φόβου μέλαϑρον ἐλπὶς ἐμπατεῖν, ἕως ἂν αἴϑῃ πῦρ – Αἴγισϑος, so lange nur Aegisthus –, Aesch. Ag. 1435; λέγειν τε χρὴ καὶ ἐρωτᾶν ὅ τι ἂν βούλησϑε, ἕως ἂν οἱ Ἀϑηναίων ἐῶσιν ἄνδρες ἕνδεκα Plat. Phaed. 85 b; ἕως ἂν ᾖ ἀδιάφϑορος Phaedr. 252 d; ἀλλ' ὅμως, ἕως ἂν τὴν αὐτὴν ἰδέαν ἀποδιδῷ – ὀρϑῶς ἔχει, so lange, d. i. wenn nur, Crat. 389 e, vgl. 390 a 393 d; Xen. Hell. 1, 1, 24. – c) mit dem opt., Plat. Theaet. 155 a. – 3) bei Hom. liegt darin zuweilen auch die Absicht, damit, c. optat., πέμπε δέ μιν πρὸς δώματ' Ὀδυσσῆος, εἵως Πηνελόπειαν – παύσειε κλαυϑμοῖο Od. 4, 799, vgl. 5, 386. 6, 80. 9, 376. 19, 367. – B. Adverb. – 1) bis, – a) c. gen., ἕως δὲ τοῦ ἀποτῖσαι Aesch. 1, 16 im Gesetz; ἕως τριῶν πλοίων ἡ λειτουργία ἔστω Dem. 18, 106 im Gesetz; ἕως τούτου προέρχεται, ἕως ἂν ὁ μυκτὴρ ὑπερέχῃ αὐτῶν Arist. H. A. 9, 46; ἕως τούτου βούλομαι τὴν μνήμην ποιήσασϑαι ἕως τοῦ μὴ δόξαι καταφρονεῖν Pol. 9, 36, 1, vgl. 5, 10, 3; oft im N. T. ἕως οὗ ἀποδῷς, bis daß du; einzeln schon bei Frühern, wie Her. 8, 74. – b) mit adverb., ἕως σήμερον, Plut.; ἕως ὅτε, πότε u. ä., N. T u. a. Sp.; auch mit Präpos., ἕως εἰς τὸν χάρακα Pol. 1, 11, 14; ἕως πρὸς καλὸν ἑῷον ἀστέρα Ep. ad. 112 (V, 201). – 2) eine Zeitlang, eine Weile; Il. 12, 141; ἃς Ἕκτωρ εἵως μὲν ἀπείλει · – ἀλλ' ὅτε δή Il. 13, 143, wie 17, 727. 730 Od. 2, 148 (selten im Anfange eines Satzes u. gewöhnlich mit μέν verbunden; eigtl. fehlt der Nachsatz, vgl. Nitzsch zu Od. 3, 1251; mit folgendem αὐτὰρ ἐπεί, Il. 15, 277, wie Od. 3, 126; so auch Her. 8, 74, ἕως μὲν δὴ αὐτῶν ἀνὴρ ἀνδρὶ παραστὰς σιγῇ λόγον ἐποιέετο · – τέλος δέ.
-
34 νηφάλιος
A unmixed with wine, ν. μειλίγματα offerings of water, milk, and honey to the Eumenides, A.Eu. 107; to the Muses and Nymphs,κρατὴρ νηφάλιος Plu.2.156d
; νηφάλιαι εὐχωλαί, θυσίαι, A.R.4.712, Polem.Hist.42;ν. βωμοί IG2.1651
(iv B.C.);νηφάλια καὶ μελίσπονδα θύειν Plu.2.464c
, 672b; τῷ Διονύσῳ πολλάκις ν. θύομεν ib. 132e (prov. of a frugal meal);ν. σπείσω Κύπριδι AP5.225
(Paul. Sil.); ν. ξύλα wood other than vine twigs, burned in sacrifices, esp. the twigs of the herb θύμος, Philoch.31, Crates Hist.5; ν. πόπανον with no wine in it, IG3.77.18.II sober,ν. μέθη Ph.1.16
, 2.447;βαθὺ ἡ σιγὴ καὶ νηφάλιον, ἡ δὲ μέθη λάλον Plu.2.504a
; of persons, 1 Ep.Ti.3.2,11, Ep.Tit.2.2, J.AJ13.12.2. Adv.-ίως, ν. ἔχειν Poll.6.26
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > νηφάλιος
-
35 πτήσσω
Aπτήξω AP 12.141
codd. (Mel.): [tense] aor. , etc., [dialect] Dor.ἔπταξα Pi.P. 4.57
, [dialect] Ep.πτῆξα Il.14.40
: [tense] aor. 2 ἔπτᾰκον in compd.καταπτακών A.Eu. 252
; [dialect] Ep. [ per.] 3 dualκαταπτήτην Il.8.136
: [tense] pf.ἔπτηχα Isoc.5.58
, ([etym.] κατ-) Lycurg.40, D.4.8; later ἔπτηκα ([etym.] κατ-) Them.Or.24.309b; [dialect] Ep.part. πεπτηώς, ῶτος (v.infr.11.2).I Causal, scare, alarm,πτῆξε θυμὸν ἐνὶ στήθεσσιν Ἀχαιῶν Il.14.40
;ἐχθροὺς πτῆξαι Thgn.1015
.II intr., crouch or cower for fear, of animals, (anap.);πτήξας δέμας παρεῖχε A.Pers. 209
; [πῶλος] π. αἰσχύνῃσιν S.Fr.659.9
, cf. Ar.Av. 777; of human beings,ἔπταξαν ἀκίνητοι σιωπᾷ Pi.P.4.57
; ὑπὸ φόβῳ π. E.Ba. 1035 (lyr.);πτῆξαι ταπεινήν Id.Andr. 165
;π. θυμόν S.OC 1466
(lyr.); κακῶς πάσχων π. Pl.Smp. 184b;δοκεῖ μοι τοῦ αὐτοῦ ἀνδρὸς εἶναι καὶ εὐτυχοῦντα ἐξυβρίσαι καὶ πταίσαντα.. πτῆξαι X.Cyr.3.1.26
; ἐκποδὼν π. Ar.Th.36: with Preps.,π. ἐν μυχοῖς πέτρας E.Cyc. 408
;εἰς ἕνα χῶρον Ar.Lys. 770
; πόλις πρὸς πόλιν π. E.Supp. 269;βωμὸν ὄρνις ὣς ἔπτηξ' ὕπο Id.HF 974
: c. acc. loci, βωμὸν π. Id. Ion 1280.3 c. acc. rei, crouch for fear of.., (anap.);φοβούμενοι πτήσσομεν αὐτούς X.Cyr.3.3.18
;ταῖς διανοίαις μὴ πτήξαντες τὸν τῶν ἐπιόντων φόβον Lycurg.49
;δόρυ Lyc.280
, IG14.1296: abs.,ὁ λέων.. ὁρώμενος.. οὐδέποτε φεύγει οὐδὲ πτήσσει Arist. HA 629b13
. -
36 ὑπάρχω
ὑπάρχω impf. ὑπῆρχον; fut. ὑπάρξω LXX; 1 aor. 3 sg. ὑπῆρξεν (Hom.+) the basic idea: come into being fr. an originating point and so take place; gener. ‘inhere, be there’.① to really be there, exist, be present, be at one’s disposal (Pind., Aeschyl., Hdt.+) μηδενὸς αἰτίου ὑπάρχοντος since there is no good reason Ac 19:40. Cp. 27:21; 28:18; be somewhere 4:34; 10:12; 17:27; Phil 3:20; 1 Cl 61:2; EpilMosq 3 (TestAbr A p. 5, 23 [Stone p. 12] ἐν τῆ σκηνῇ; Just., A I, 29, 1 ἐν σώματι). ἀκούω σχίσματα ἐν ὑμῖν ὑπάρχειν I hear that there are actually divisions among you 1 Co 11:18. εἷς Χριστὸς Ἰησοῦς καὶ ἄλλος οὐκ ὑπάρχει there is only one Christ Jesus and no other AcPl Ha 1, 18. σιγῆς ὑπαρχούσης 7, 25 (s. σιγή). W. dat. of pers. ὑπάρχει μοί τι someth. is at my disposal, I have someth. (X., An. 2, 2, 11; PMagd 9, 2 [III B.C.] ὑπάρχει ἐμοὶ Ἰσιεῖον; Sir 20:16; Jos., Ant. 7, 148) χρυσίον οὐχ ὑπάρχει μοι Ac 3:6. Cp. 4:37; 28:7; 2 Pt 1:8. τὰ ὑπάρχοντά τινι what belongs to someone, someone’s property, possessions, means (SIG 646, 25 [170 B.C.]; very oft. in pap since PHib 94, 2; 15; 95, 12 [III B.C.]; Tob 4:7; TestAbr A 8 p. 86, 7 [Stone p. 20]; Jos., Ant. 4, 261) Lk 8:3; 12:15; Ac 4:32. Subst. in the same sense τὰ ὑπάρχοντά τινος (SIG 611, 14; very oft. in pap since PHib 32, 5; 84, 9; PEleph 2, 3 [III B.C.]; Gen 31:18; Sir 41:1; Tob 1:20 BA; TestAbr A 4 p. 81, 28 [Stone p. 10]) Mt 19:21; 24:47; 25:14; Lk 11:21; 12:33, 44; 14:33; 16:1; 19:8; 1 Cor 13:3; Hb 10:34.② to be in a state or circumstance, be as a widely used substitute in H. Gk. for εἶναι, but in some of the foll. pass. the sense ‘be inherently (so)’ or ‘be really’ cannot be excluded (s. 1; cp. IG XIV, 2014, 3 ἄνθρωπος ὑπάρχων=‘being mortal’) (B-D-F §414, 1; s. Rob. 1121) w. a predicate noun (OGI 383, 48 [I B.C.] ὅπως οὗτος … ὑπάρχῃ καθιδρυμένος; TestAbr A 4 p. 80, 26 [Stone p. 8] ἐνδοξότερος ὑπάρχει βασιλέων; ibid. B 2 p. 105, 9 [St. p. 58] ὑπῆρχεν … γηραλέος πάνυ τῇ ἰδέᾳ; JosAs 7:11 cod. A [p. 48, 12 Bat.] εἰ θυγάτηρ ὑμῶν ἐστι καὶ παρθένος ὑπάρχει … ; SibOr 3, 267, Fgm. 1, 28; Ar. 13, 6; Just., A I, 4, 1; Tat. 60, 2) οὗτος ἄρχων τῆς συναγωγῆς ὑπῆρχεν Lk 8:41. ἐγὼ λειτουργὸς ὑπάρχω τοῦ θεοῦ I am a minister of God GJs 23:1. Cp. Lk 9:48; Ac 7:55; 8:16; 16:3; 19:31 D (w. φίλος and dat., the standard form, s. ins Larfeld I 500); 36; 21:20; 1 Cor 7:26; 12:22; Js 2:15; 2 Pt 3:11; 1 Cl 19:3 and oft.; MPol 6:2. Very freq. in the ptc. w. a predicate noun who is, since he is, etc. (TestSim 4:4 ἐλεήμων ὑπάρχων; Just., A II, 2, 10; Tat. 2, 2; Mel., P. 54, 396) οἱ Φαρισαῖοι φιλάργυροι ὑπάρχοντες Lk 16:14. Cp. 11:13 (v.l. ὄντες); 23:50; Ac 2:30; 3:2; 16:20, 37; 17:24, 29; 22:3; 27:12; Ro 4:19; 1 Cor 11:7; 2 Cor 8:17; 12:16; Gal 1:14; 2:14; 2 Pt 2:19; 1 Cl 1:1; 11:1, 2; 25:2; B 5:10.—ὑπ. w. a prep.: ἐν (Jer 4:14; Philo, Leg. All. 1, 62; Jos., Ant. 7, 391; Just., D. 69, 7 ἐν λώβῃ τινὶ σώματος ὑπάρχων): οἱ ἐν ἱματισμῷ ἐνδόξῳ ὑπάρχοντες Lk 7:25; cp. 16:23; Ac 5:4; 14:9 D; Phil 2:6; 1 Cl 1:3; 32:2; 56:1. τοῦτο πρὸς τῆς ὑμετέρας σωτηρίας ὑπάρχει Ac 27:34 (s. πρός 1).—Schmidt, Syn. II 538–41. DELG s.v. ἄρχω p. 121. M-M. Sv. -
37 τεκταίνομαι
τεκταίνομαι, dep. med., eigtl. als Zimmermann arbeiten; gew. trans., aus Holz oder andern Stoffen zimmern, bauen, verfertigen; νῆάς τινι, Il. 5, 62; χέλυν, H. h. Merc. 25; ναῦς, Ar. Lys. 674; ἄγαλμα, Plat. Phaedr. 232 d; μηδεὶς χαλκεύων ἅμα τεκταινέσϑω, Legg. VIII, 846 e; καὶ πλάττειν, X, 889 a. – Uebertr., bes. Etwas listig anstellen, Ränke schmieden, listige Anschläge machen; μῆτιν ἀμύμονα τεκτήναιτο, Il. 10, 19; ἐτεκτήνατο παιᾶνα, Ath. XV c. 52 (646 d); Soph. frg. 746; σιγῇ ἐτεκτήναντ' ἀποφϑεγκτόν με, Eur. I. T. 951; τὸν τῆς ξυνουσίας ἔρωτα ἐτεκτήναντο ϑεοί, Plat. Tim. 91 a; στάσιν, Plut. Sull. 7. – Später auch act., Ap. Rh. 2, 379. 3, 592 u. in späterer Prosa, obwohl sich das pass. schon früher findet, wie Dem. 34, 48 den τοῖς ἐξ ἀρχῆς ῥηϑεῖσι gegenüberstellt τοῖς ὕστερον τεκταινομένοις.
-
38 βαθύς
βαθύς, εῖα, ύ, tief, hoch, zunächst von der räumlichen Ausdehnung, von Hom. an überall; auch wie bei uns von der der Front entgegenstehenden Ausdehnung, φάλαγξ, eine tiefe Schlachtordnung, Xen. Hell. 2, 4, 24. 4, 2, 7; Pol. 1, 33 u. Folgde; ähnlich werden erkl. βαϑέα ἄγκεα, Il. 20, 490, tief sich hinein erstreckende Thäler, auch αὐλή 5, 142; ἠιών 2, 92. Von tiefen Wnnden, πληγή Luc. Nigr. 35; τομή Plut. san. tu. p. 393. Uebertr., a) anknüpfend an ἄμαϑος βαϑεῖα, tiefer Sand, Il. 5, 587, drückt es alles Roichliche aus, dicht, dick; νειὸς βαϑεῖα 10, 353, mit einer dicken Schicht Fruchterde, also fruchtbar; vgl. β. γῆ Eur. Andr. 637; χώρα Plut. Caes. 39; λήιον Il. 11, 560 u. öfter, wie Hes. Th. 107, was erklärt wird ὑψηλοὺς καὶ εὐτραφεῖς ἔχον στάχυας; ὕλη Il. 5, 555; λειμών Aesch. Prom. 665; χλόα Eur. Hipp. 1138; σῖτος ἐν τῷ πεδίῳ, hohes Getreide, Xen. Hell. 3, 2, 17; ποία Add. ep. 3 (VI, 228); τρίχες Xen. Cyn. 7, 8; πώγων Luc. Pisc. 41; κλῆρος, reich, Pind. Ol. 13, 60; ἄνδρες, reiche Leute, Xen. Oec. 11, 10; οἶκος Callim. Cer. 114; πλοῠτος Ael. V. H. 3, 18; Μίδεω βάϑιον πλουτεῖν, reicher als Midas sein, Tyrt. 3, 6; βαϑὺ χρέος, tiefe Schuld, Pind. Ol. 6, 3; κλέος, reicher, großer Ruhm, Pind. Ol. 7, 53; βαϑὺ ἐσϑλόν, tiefgegründetes Glück, 12, 12. – b) von Zeitbestimmungen, ὄρϑρος, hoher Morgen, Plat. Crit. 43 a; Ar. Vesp. 216 u. Sp.; νύξ, tiefe Nacht, Luc. Asin. 34; ἑσπέρα Paus. 4, 18, 3; γῆρας, spätes Alter, Leon. Tar. 71 (VII, 163); vgl. Ar. Nub. 512 προήκων ἐς βαϑὺ τῆς ἡλικίας. – c) auf den Geist übertr., klug, weise, ernst, wie unser Geistestiefe, φρήν Il. 19, 125; Pind. N. 4, 8; μέριμνα Ol. 2, 60; φροντίς, μηχανή. Aesch. Suppl. 402. 934; ἤϑεα βαϑύτερα Her. 4. 95, wie Plat. Legg. XI, 930 a, ernstere Sitten; βαϑὺς τῇ φύσει στρατηγός Posidipp. Ath. IX, 377 (v. 59); so Sp., βαϑεῖς ταῖς ψυχαῖς Pol. 6, 24; τὴν παιδείαν βαϑύς Luc. Salt. 81; Suid. erkl. βαϑύς durch πονηρός aus Men. – d) folgende Uebertragungen schließen sich auch mehr od. weniger ans Deutsche an: λαῖλαψ, heftiger Sturm, Il. 11, 306; ἀήρ, dicke Luft, Od. 9, 144; κίνδυνος Pind. P. 4, 207; τέρψις Soph. Ai. 1179; ἀνάπνευσις Plat. Tim. 92 a; ὕπνος Luc. D. mar. 2, 3; σιγή Tox. 36; εἰρήνη Posid. 18 (VII 170); χρόα, tiefdunkel, Ael. N. A. 3. 17. – Compar. βαϑύτερος, p. auch βαϑίων; bei Theocr. 5, 43 ist in βάϑιον ι kurz; dor. βάσσων, Epicharm.; Superl. βαϑ ύτατος u. p. βάϑιστος. – Adv. βαϑέως, z. B. κοιμᾶσϑαι Theocr. 8, 66.
-
39 ἄ-λογος
ἄ-λογος, 1) unvernünftig, καὶ ϑηριώδης, ἡδονή Plat. Rep. IX, 591 c, u. so öfter Plut.; dem ἔλλογος entgegenges., Arist. Eth. Nic. 10, 2, 1; τὰ ἄλογα, Thiere, Xen. Hier. 7, 3. – 2) widersinnig, abgeschmackt, dem λόγον ἔχον entgegengesetzt, Plat. Soph. 258 e. – 3) unerwartet, Thuc. 6, 46, wo der Ggstz προςδεχομένῳ ἦν; so neben ἀπροςδόκητος Dem. 23, 58, außer der Berechnung liegend. – 4) durch Worte nicht auszudrücken, unaussprechlich, Soph. frg. 241; ἐπιστήμη Plat. Theaet. 201 d; στοιχεῖα 203 b u. öfter; bei den Mathem. irrational; auch sprachlos, σιγή Plat. Legg. III, 696 d; Luc. dom. 1; ἡμέρα, zu öffentlichen Verhandlungen nicht geeignet, Lexiph. 9. – Adv. schweigend, Soph. O. C. 130; widersinnig, dem εἰκότως entgegenges., Isocr. 4, 150; ἀλόγως ἔχειν, unverständig sein, Dem. Lpt. 24 u. öfter, ohne Grund.
-
40 θάνατος
ο1) смерть (тж. о животном, растении); кончина;φυσικός (βίαιος) θάνατος — естественная (насильственная) смерть;
αίφνίδιος θάνατος — скоропостижная смерть;
μετά -ατον посмертно;σε περίπτωση -ατού в случае (или на случаи) смерти; 2) перен. смерть, гибель;πολιτικός θάνατος — гражданская смерть;
ηθικός θάνατος — нравственное падение;
αυτό είναι θάνατος γιά μάς — это для нас гибель, катастрофа;
του είναι θάνατος η παύση του από την εργασία — увольнение с работы для него равносильно смерти;
3) потеря (разума, рассудка и т. п.);θάν της μνήμης — потеря памяти;
§ σιγή -ατού гробовое молчание;μισώ μέχρι -ατού смертельно ненавидеть; μάχομαι μέχρι -ατού сражаться не на жизнь, а на смерть; είμαι μεταξύ ζωής και -ατού быть между жизнью и смертью;είναι γιά θάνατο — его дни сочтены (о больном);
καταδικάζω σε θάνατό — выносить смертный приговор
См. также в других словарях:
σιγή — η, ΝΜΑ, και δωρ. τ. σιγά Α παντελής έλλειψη θορύβου, φωνής ή ήχου, απόλυτη ησυχία, σιωπή («θα τηρήσουμε ενός λεπτού σιγή για τον πεθαμένο ποιητή») νεοελλ. 1. (ειδικά) η απουσία ομιλίας 2. φρ. α) «τηρώ σιγή ιχθύος» δεν μιλώ καθόλου, δεν βγάζω… … Dictionary of Greek
Σοφὸν εὔκαιρος σιγὴ καὶ παντὸς λόγου κρεῖττον. — См. Слово серебро, молчание золото … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
σιγαλός — και σιγηλός, ή, ό / σιγαλός και σιγηλός, ή, όν, ΝΑ 1. αυτός που τηρεί σιγή, σιωπηλός 2. αυτός που δεν λέει πολλά, λιγομίλητος 3. αυτός που γίνεται χωρίς να προκαλεί θόρυβο, αθόρυβος, ήσυχος, σιγανός νεοελλ. 1. αυτός που κινείται με αργό ρυθμό,… … Dictionary of Greek
Μεμέλης, Απόστολος — (Σιγή Προύσας, Μικρά Ασία 1876 – 1935). Γιατρός και λογοτέχνης. Σε μικρή ηλικία εγκαταστάθηκε οικογενειακώς στην Κωνσταντινούπολη. Σπούδασε ιατρική στη Γερμανία και επέστρεψε στην Κωνσταντινούπολη· εκεί, άσκησε το ιατρικό λειτούργημα μέχρι το… … Dictionary of Greek
κατανύσσ — και κατανύγω (AM κατανύσσω) 1. διεγείρω σε κάποιον μύχια συναισθήματα ευσέβειας, φέρω κάποιον σε κατάσταση κατάνυξης («ἀκούσαντες δὲ κατενύγησαν τῇ καρδίᾳ», ΚΔ) 2. συγκινώ κάποιον υπερβολικά («ὡς δὲ ἤκουσαν, κατενύγησαν οἱ ἄνδρες καὶ λυπηρὸν ἦν… … Dictionary of Greek
μονόλεπτος — και μονόλεφτος, η, ο 1. αυτός που έχει αξία ενός λεπτού τής δραχμής 2. αυτός που διαρκεί ένα μόνο πρώτο λεπτό τής ώρας («μονόλεπτη σιγή») 3. το ουδ. ως ουσ. το μονόλεπτο παλαιό νόμισμα αξίας ενός λεπτού τής δραχμής … Dictionary of Greek
στόμα — (Ανατ.). Το πρώτο τμήμα του πεπτικού συστήματος. Είναι μια κοιλότητα που ορίζεται μπροστά από τα χείλη και πίσω από τον ισθμό του φάρυγγα, δια του οποίου συνεχίζεται στον φάρυγγα. Το σ. διαιρείται από τις οδοντοστοιχίες σ’ ένα εξωτερικό μέρος, το … Dictionary of Greek
εύφημος — Μυθολογικό πρόσωπο. Ήρωας της Αργοναυτικής εκστρατείας και της Μητιονίκης. Άλλες παραδόσεις τον εμφανίζουν ως κάτοικο του Ταινάρου, όπου ο πατέρας του είχε ιερό, και ως σύζυγο της Λαονόμης, κόρης του Αμφιτρίωνα και της Αλκμήνης. Σύμφωνα με τον… … Dictionary of Greek
σιωπώ — σιωπῶ, άω, ΝΜΑ, και σωπώ Ν, και σωπῶ, άω, ΜΑ (αμτβ.) τηρώ σιωπή, μένω σιωπηλός, σωπαίνω νεοελλ. δεν ηχώ ή παύω να ηχώ («η καμπάνα σιώπησε») αρχ. 1. καθίσταμαι βουβός, χάνω τη φωνή μου, βουβαίνομαι 2. (για μέλισσες) ησυχάζω, ηρεμώ 3. (μτβ.) φυλάγω … Dictionary of Greek
τοίος — οία, ον, και ιων. τ. θηλ. τοίη, Α (δεικτ. αντων.) 1. (ως απόκριση στην αναφ. αντων. οἷος, στην ερωτ. αντων. ποῑος και στην αόρ. αντων. ποιός) τέτοιος («τοῑον ὅπως ἐθέλει», Ομ. Οδ.) 2. (απόλ. όταν αναφέρεται σε κάτι που έχει λεχθεί προηγουμένως)… … Dictionary of Greek
Πελοπόννησος — I Ιστορική και γεωγραφική περιοχή της Ελλάδας, η νοτιότερη και μεγαλύτερη χερσόνησος της χώρας και η νοτιότερη της Ευρώπης. Εκτείνεται μεταξύ των παραλλήλων 38° 20’ (ακρωτήριο Δρέπανο) και 36° 23’ (ακρωτήριο Ταίναρο) και των μεσημβρινών 210° 10’… … Dictionary of Greek