-
61 παραρρεω
(fut. παραρρεύσομαι, aor. 2 παρερρύην, pf. παρερρύηκα)1) протекать мимо, обтекать(τόπον и παρὰ τόπον Her.; πιεῖν ἀπὸ τοῦ παραρρέοντος ποταμοῦ Xen.)
2) втекать, вливаться(εἰς τέν ἀρτηρίαν Arst.)
3) стекать вниз, т.е. таять(ἀλεεινὸν ἦν ἥ χιών, ὅτῳ μέ παραρρυείη Xen.)
4) ускользатьεἴ μοί τι τόξων τῶνδ΄ ἀπημελημένον παρερρύηκεν Soph. — (не знаю, не) ускользнула ли незаметно для меня какая-л. из этих стрел
5) проскальзывать, вкрадываться, проникать(πρός τινα Dem.; παρά τι Arst.; εἴς τι Plut.)
6) сбиваться с (истинного) пути NT. -
62 μεταλλάσσω
μεταλλάσσω, [dialect] Att. [suff] μετάλλ-ττω, [tense] pf. μετήλλᾰχα and irreg. μετήλλᾰγα (v. infr.):—[voice] Pass., irreg. [tense] aor. 2 inf.Aμεταλλάγειν Supp.Epigr.3.674A24
(Rhodes, ii B. C.):—change, alter,θέσμια Hdt.1.59
;τὰν ἀνθρώπου ζόαν ἆται.. μεταλλάσσουσι S.Fr.592.6
; πότμος.. μ. φύσιν ib.871.2;μεταβολὴν βίου μ. Pl.Lg. 775c
;οὐ γὰρ τὸν τρόπον, ἀλλὰ τὸν τόπον μετήλλαξεν Aeschin.3.78
;μετήλλαξαν τὴν ἀλήθειαν ἐν τῷ ψεύδει Ep.Rom.1.25
; ; τὰς τύχας ἑκατέρων μετήλλαξαν interchanged them, Isoc.4.59.II exchange,1 take in exchange, adopt, assume,ὀρνίθων μεταλλάξας φύσιν Ar.Av. 117
; μ. τόπον go into a new country, Pl.Lg. 760c;μ. χώραν ἑτέραν ἐξ ἑτέρας Id.Prm. 138c
;ἑτέραν μ. τινὰ χώραν Lycurg. 86
; μ. διάφορα βρώματα to have varieties of food, Antiph.246:— [voice] Med.,μεταλλάσσεσθαι χιτῶνα Lys.Fr.21
;τὴν τύχην Din.1.92
.2 exchange by leaving, quit,μ. τὸν βίον Isoc.6.17
, 9.15, OGI56.55 (Canopus, iii B. C.), UPZ19.14, al. (ii B. C.);τὸ ζῆν μ. νόσῳ Phld.Acad.Ind. p.96
M.: μ. alone, Pl.Ax. 367c, Sotion p.185 W., Abh.Berl.Akad. 1925(5).28 (Cyrene, i B. C. /i A. D.); οἱ μετηλλαχότες the dead, Pl.Ax. 369b, cf. Supp.Epigr.3.367.39 ([dialect] Boeot., ii B. C.), BGU1148.8 (i B. C.), etc.; [dialect] Dor.μεταλλαχώς Test.Epict.1.10
; μεταλλαγότων (sic) IG5(1).1433.37; also οἱ μεταλλάξαντες ib.22.1323.10;ἐξ ἀνθρώπων D.S. 18.56
(edict of Polyperchon, 319 B.C.).III intr., undergo a change, change, Epich.170.15, Hdt.2.77, E.Fr. 262, Arist.HA 578b10: with neut. Pron.,τοσοῦτο μετήλλαξε κατὰ τὸν βίον Phld.Acad.Ind. p.49
M.: c. gen., change from, Th.8.70.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μεταλλάσσω
-
63 ἐπιλαμβάνω
A take or get besides,ἐπὶ τοῖς πεντήκοντα ταλάντοις ἑκατόν Arist.Pol. 1259a28
: c. gen. partit., ἐ. τοῦ χρόνου take a little more time, M.Ant.1.17;τῆς ἀρχῆς Paus.9.14.5
.2. simply, take, receive, PEleph.10.1 (iii B.C.), OGI179.18 (Egypt, i B.C.), etc.II. lay hold of, seize, attack, as a disease, Hdt.8.115, Hp.Aph.6.51, Th.2.51; of an enemy, Luc.Nav.36:—[voice] Pass.,ἐπείληπται νόσῳ S.Ant. 732
; τὴν αἴσθησιν ἐπιληφθείς becoming unconscious, Plu.Flam.6; ἐπελήφθη had an epileptic fit, Gal.11.859.b. of events, overtake, surprise, μὴ..χειμὼν τὴν φυλακὴν ἐπιλάβοι Th.4.27
; νυκτὸς ἐπιλαβούσης τὸ ἔργον ib. 96;ταχὺ ἐπιλαβὸν γῆρας Pl.Epin. 974a
: impers., ἐπιλαμβάνει, c. acc. et inf., it befalls one that.., Paus.6.22.4, 7.21.1.2. attain to, come within reach of, reach, X.An.6.5.6; ἔτη ὀκτὼ ἐ. πολέμου live over eight years, Th.4.133;ἡμέρας ἑπτακαίδεκα τῆς ἑβδόμης ὑπατείας Plu.Mar. 46
: c. gen. partit., ἐ. τετάρτου μηνός arrive at, of the foetus, Arist.HA 583b22 (but ἐ. τοῦ ἑνδεκάτου μηνός, of the mother, ib. 584a37); ὥστε καὶ τοῦ χειμῶνος ἐ. Thphr.HP1.9.6.3. seize, stop, esp. by pressure, ;ἐ. τὸ κλύσμα τῆς ὀπίσω ὁδοῦ Hdt.2.87
; ἐ. τὸ ὕδωρ stop the water-clock in court, Lys.23.4, Is.3.76;τὸν αὐλίσκον Arist.Ath.67.3
, cf. Pr. 866b13, Plb.10.44.12;τὸ στόμα τοῖς ἐπικαλύμμασιν Arist.HA 527b21
.4. occupy space, μηδὲν τῶν τῆς πόλεως.. οἰκοδομήμασι ἐ. Pl.Lg. 779c ([voice] Med.);πλείω τόπον Arist. Cael. 305b19
;πλατύτερον τόπον Plu.Cat.Ma.5
: metaph., πολὺν χῶρον ἐ. get over much ground, traverse it rapidly, Theoc.13.65.5. c. gen., undertake, τῆς κινήσεως, τῆς νήξεως, Ael.NA5.18, 13.19.7. intr., succeed, follow, Arist.Pr. 860a7.8. of food or drink, take extra,οἰνάριον Plu.Cat.Ma.1
; take after other food, Dsc.2.112.III. [voice] Med. (with [tense] pf.ἐπείλημμαι Pl.Cra. 396d
, D.3.27), hold oneself on by, lay hold of, c. gen.,τῶν νεῶν Hdt.6.113
, Th.4.14, etc.;τῶν ἀφλάστων νεός Hdt. 6.114
; τῶν ἐπισπαστήρων ib.91;τῆς ἴτυος X.An.4.7.12
;τῶν ἁμαξῶν Plu.Oth.3
; ὅτου ἐπιλάβοιτο τὰ δρέπανα whomsoever the scythes caught, X.Cyr.7.1.31; ;ἐπιλαβόμενός [τινος] τῇ χειρί D. 21.60
; τῶν τριχῶν by the hair, Aeschin.3.150; μὴ 'πιλαμβάνου hold me not! E.Ph. 896.2. attack.τινός X.HG4.2.22
; esp. with words, Pl.Phdr. 236b; of things, τῆς θερμασίας πόρων -ομένης Epieur.Ep.2p.52U.; of diseases, Luc.Nigr.29.3. make a seizure of, arrest,τῶν παίδων D.33.9
; seize goods in default of payment, Id.21.133.b. lay hands on in assertion of a claim, Pl.Lg. 954c, POxy.1707.15 (iii A.D.), etc.4. lay hold of, get, obtain, προστάτεω a chief, Hdt.1.127;προφάσιος ἔς τινα Id.3.36
, cf. 6.49;δυνάμιος Id.9.09
; ; ἐξουσίας, γαλήνης, Pl.R. 360d, Plt. 273a, cf. PTeb.48.20 (ii B.C.), etc.; ἐ. λογισμῷ, Lat. ratione assequi, Pl.Phd. 79a.5. of Place, reach, ;τῶν ὀρῶν Plu.Ant.41
: metaph., of a state or condition, ἐρημίας ἐπειλημμένοι having found an empty field, i.e. an absence of all competitors, D.3.27, cf. Arist.Pol. 1305b16.6. attempt,πράξεων μεγάλων Plu.Mar.7
.8. take up, interrupt in speaking, Id.Grg. 506b, Smp. 214e; object to,τοῦ ψηφίσματος X.HG2.1.32
; ἐ. ὅτι.. object that.., Pl.R. 490c.9. rarely c. acc., seize, τὰς Ἀθήνας (leg. λήψονται) Lycurg.84.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιλαμβάνω
-
64 ἀναχωρέω
ἀναχωρέω 1 aor. ἀνεχώρησα; pf. ἀνακεχώρηκα (s. χωρέω; Hom.+; ins, pap, LXX; pseudepigr., Philo, Joseph.; Just. D. 76, 5 [for ἀπο-Mt 7:23]).ⓐ gener. go away (Epict. 2, 1, 8; 2, 12, 6; 4, 1, 96; Herodian 1, 12, 2; 2 Macc 10:13; Jos., Vi. 151) Mt 2:13; 9:24; 27:5; Hv 3, 1, 8; Hs 9, 5, 1f. μικρόν a little way Hs 9, 5, 1 v.l. ἀπό τινος Hs 9, 11, 2. Fig. τόπος ἀνακεχωρηκώς a secluded place v 3, 1, 3 (cp. the metaph. expressions L-S-J-M III).ⓑ withdraw, retire, take refuge (common in pap of obligations to the state, e.g. POxy 251, 10 εἰς τὴν ξένην; 252, 9 [19/20]; PLille 3, 76 [241 B.C.]; cp. Wilcken, APF 5, 1908, 222; HBraunert, JJP 9/10, ’55/56, 59ff; HHenne, MPER n.s. V, ’56, 59ff; also s. Ex 2:15; 2 Macc 5:27 εἰς) εἰς Αἴγυπτον Mt 2:14. εἰς τὰ μέρη τῆς Γαλιλαίας 2:22; cp. 15:21. εἰς τὴν Γαλιλαίαν 4:12. εἴς τινα τόπον to a certain place Hv 2, 1, 4. πρὸς (v.l. εἰς, read by Tdf.) τὴν θάλασσαν to the sea = westward like יָמָּה Mk 3:7 (ἀ. πρός w. acc. as Jos., Ant. 1, 85). εἰς τὸ ὄρος J 6:15. ἀπὸ τ. Ἀθηνῶν Ac 18:1 D. ἐκεῖθεν Mt 12:15. ἐκεῖθεν εἰς ἔρημον τόπον from there to a lonely place 14:13; κατʼ ἰδίαν ibid. Ac 23:19. Abs. 26:31; AcPl Ha 3, 3; 15.② to go back to an area from which one has departed, return (εἰς Polyb. 1, 11, 15; SIG 1168, 117; OGI 335, 121; Jos., Bell. 2, 407, Ant. 17, 58) εἰς τ. χώραν αὐτῶν to their own country Mt 2:12; GJs 21:4.—DELG s.v. χώρα. M-M. -
65 ἐκδικέω
ἐκδικέω (s. ἐκδίκησις, ἔκδικος) fut. ἐκδικήσω; 1 aor. ἐξεδίκησα, impv. ἐκδίκησον. Pass.: fut. ἐκδικηθήσομαι; aor. ἐξεδιχήθην; pf. 3 sg. ἐκδεδίκηται LXX (Diod S, Plut., Herodian, ins, pap, LXX; En 20:4; TestSol 20:2; TestJud 23:3 [not A]; JosAs, Philo, Joseph., Just.; Ath. 32, 1; s. Anz 364).① to procure justice for someone, grant justice (Plut., Ag. et Cleom. 845 [5, 5]; PAmh 134, 10; PStras 41, 9; 1 Macc 6:22; Jos., Ant. 6, 303) τινά Lk 18:5; taking justice into one’s own hands ἐκ. ἑαυτόν take one’s revenge Ro 12:19 (cp. POxy 937, 7 ἐκδικήσω ἐμαυτόν). ἐ. με ἀπὸ τ. ἀντιδίκου μου see to it that I get justice against my opponent Lk 18:3 (cp. TestLevi 2:2).—On the parable, GDelling, ZNW 53, ’62, 1–25=Studien zum NT, ’70, 203–25.② to inflict appropriate penalty for wrong done (of special significance in an honor/shame-oriented society) punish, take vengeance for τὶ (Ctesias, Fgm. 37=688 Fgm. 13a p. 459, 20 Jac. φόνον; Plut., Ant. 67, 2 τ. τοῦ πατρὸς θάνατον; Herodian 2, 6, 9; Jos., Ant. 9, 171; Just., A I, 68, 10 [Hadrian]) 2 Cor 10:6. τὸ αἷμα (Dt 32:43; 4 Km 9:7; prayers for vengeance fr. Rheneia: Dssm., LO 353f, 359 [LAE 424f, 431f]; cp. SIG 1181, 11), w. the pers. on whom vengeance is taken, or who is punished, designated by ἐκ (Num 31:2; 1 Km 24:13; ApcPl 40 Tdf.) Rv 6:10, or ἐκ χειρός τινος (4 Km 9:7) 19:2.③ to carry out one’s obligations in a worthy manner, do justice to ἐ. τὸν τόπον do justice to one’s official position IPol 1:2 (cp. Cornelius in Eus., HE 6, 43, 9 and 11; Origen, In Mt. bk.12, 14 p. 98, 28ff ed. EKlostermann ’35: οἱ τ. τόπον τῆς ἐπισκοπῆς ἐκδικοῦντες χρῶνται τῷ ῥητῷ ὡς Πέτρος). S. ἐκδίκησις.—DELG s.v. δίκη. M-M. TW. -
66 περι-βάλλω
περι-βάλλω (s. βάλλω), 1) umwerfen, umlegen; bei Hom. in tmesi, v. l. Od. 9, 185; περὶ δ' ἄντυγα βάλλε φαεινήν, Il. 18, 479; φίλας περὶ χεῖρε βαλόντε, umschlingen, Od. 11, 211; vgl. Ar. περίβαλλε δὲ χέρας, Thesm. 914; u. in Prosa, Plat. Conv. 191 a 219 b u. A., wofür Eur. sagt πρὸς στέρνα πατρὸς στέρνα τἀμὰ περιβαλῶ, I. A. 632; vgl. περιβαλὼν πλευροῖς ἐμοῖσι πλευρά, Or. 798; περιβεβληκότες ἀλλήλους, einander umarmt haltend, Xen. Conv. 9, 7; c. gen., περίβαλλε ϑόλοιο, Od. 22, 468; bes. von Kleidungsstücken und Waffen; gew. τινί τι, τοιόνδε Τροίᾳ περιβαλὼν ζευκτήριον, Aesch. Ag. 515; aber auch τινά τινι, νεκρὸν ϑήσω ποδώκει περιβαλὼν χαλκεύματι, Ch. 569, wie πόσιν ἀπείρῳ περιβαλοῠσ' ὑφάσματι, Eur. Or. 25; auch ἤδη με περιβάλλει σκότος, mich umgiebt, umfängt Dunkel, Soph. Phil. 1462; vgl. στεναγμῶν με περιβάλλει νέφος, Eur. Herc. Fur. 1140; uneigentl., πέπλοισι κρατὶ περιβάλω σκότος, 1159; auch τινὰ κακῷ, Or. 904, Einen mit Unglück umgeben, in Unglück verstricken, wie συμφοραῖς, Antiph. 3 β 12; Isocr. 4, 127; Σικελίαν πένϑει, Plat. Ep. VII, 351 e; u. mit der andern Struktur, οἶκτον περιβαλών, Eur. I. A. 934; φόβος εἰς τὸ δεῖμα περιβαλών μ' ἄγει, Hel. 319; βρόχῳ περὶ ὦν ἔβαλε τὸν αὐχένα, Her. 4, 60; u. übh. Einem Etwas beilegen, z. B. eine Eigenschaft, Würde, 1, 129, τινί τι; auch ἀνανδρίαν τινί beilegen, Eur. Or. 1031; Pol. vrbdt τῷ λιμένι τεῖχος περιβαλών, 4, 65. 11; übertr., οὐ μικροῖς ἐλαττώμασι περιβεβληκὼς τὴν Ῥώμ ην, 1, 52, 2; ähnlich φυγῇ περιέβαλον τὸν ἄνδρα, sie belegten im mit der Verbannung, Plut. amat. narr. 5. – Häufiger im med., sichumwerfen, umthun, bes. sich Waffen und Kleider anlegen, περιβαλλομένους ἴδε τεύχεα, Od. 22, 148, wohin man auch als Tmesis zu rechnen pflegt περὶ δὲ ζώνην βάλετ' ἰξυῖ, 5, 231 u. öfter; ὁπόσαι στρόφον ἐσϑῆσιν περιβάλλονται, Aesch. Suppl. 853; auch περιβάλλοντό οἱ πτεροφόρον δέμας ϑεοί, Ag. 1118; φάρεα καὶ πλοκάμους περιβαλλόμεναι, Eur. I. T. 1151; κόσμον σώμασιν, Herc. Fur. 334; χλανίδιον, φᾶρος περιβάλλεσϑαι u. dgl., Her. 1, 195. 3, 139. 9, 109; absolut, Matth. 6, 29, wie das act. S. Emp. adv. phys. 1, 90 braucht. So auch von Befestigungswerken, sich zum Schutze herum aufführen, bauen. τείχεα περιεβάλοντο, Her. 1, 141; ἕρκος ὑψηλόν, 7, 192. 9, 96; u. mit doppeltem accus., τεῖχος περιβαλέσϑαι τὴν πόλιν, 1, 163. 6, 46; so auch Thuc. καί τινες καὶ τεῖχος περιεβάλλοντο, 1, 8; ταῖς πόλεσιν ἐρύματα, Xen. Mem. 2, 1, 14; u. mit anderer Struktur, τὴν νῆσον λιϑίνῳ περιεβάλλοντο τείχει, Plat. Critia. 116 a; und τοῠτο γὰρ οὗτος ἔξωϑεν περιβέβληται, Conv. 216 d; auch übertr., sich in einen Wortschwall hüllen, um seine Meinung zu verbergen, ibd. 222 c; viel Umstände machen, Phaed. 272 d. – 2) übertreffen, überlegen sein, ὅσσον ἐμοὶ ἀρετῇ περιβάλλετον ἵπποι, an Tüchtigkeit, Il. 23, 276, wie ὁ γὰρ περιβάλλει ἅπαντας μνηστῆρας δώροισι, Od. 15, 17. – 3) umgeben, umschlingen, umfassen, λαβεῖν ἀμφίβληστρον καὶ περιβαλεῖν πλῆϑος πολλὸν τῶν ἰχϑύων, mit dem Netz eine große Menge Fische einschließen, fangen, Her. 1, 141; χωρία, τόπους, eine Gegend lieb daben, sie oft besuchen, Xen. Cyn. 5, 29; τὸ περιβεβλημένον, die Umgebung, Her. 2, 91. – 4; med. an sich bringen, sichaneignen, in seinen Besitz, seine Gewalt bringen, ἰδίῃ περιβαλλόμενος ἑωυτῷ κέρδεα, Her. 3, 71; πολλὰ ἔσωσε χρήματα τοῖσι Πέρσῃσι, πολλὰ δὲ καὶ αὐτὸς περιεβάλετο, 8, 8; ἀπονητὶ πόλιν περιεβεβλήατο, 6, 25; τόπον, Isocr. 4, 36; δυναστείαν περιβεβλημένοι, ib. 184; κέρδεα, χρήματα u. ä., Xen. Cyr. 1, 4, 17 An. 6, 1, 3 Hell. 4, 8, 17 u. öfter, u. Sp., Pol. πλῆϑος λείας, 1, 29, 7, öfter. – 5) umschiffen, umsegeln, τὸν Ἄϑων περιέβαλλον, Her. 6, 44; αἱ νῆες παραπλεύσασαι καὶ περιβαλοῠσαι Σούνιον, Thuc. 8, 95, vgl. 7, 25.
-
67 κουφίζω
κουφίζω, 1) leicht sein; κουφίζουσα ἄρουρα Hes. O. 461; καὶ τἄλλα μὲν δὴ ῥᾳδίως εἴσω νεὼς ἐϑέμεϑα κουφίζοντα Eur. Hel. 1571; übtr., ἄρτι κουφίζειν δοκῶ, Linderung, Erholung vom Schmerz empfinden, Soph. Phil. 725; von Kranken bes. Hippocr. – Auch Sp., wie Dio Cass. 40, 1. – 2) trans., leicht machen, erleichtern, erheben; τᾷδέ με πρόςλαβε κουφίσας Soph. Tr. 1020; εἰ τὸν νεκρὸν ξὺν τῇδε κουφιεῖς χερί Ant. 43, d. i. den Todten bestatten; κλῆρος εὐλόφου κυνῆς ἔμελλε πρῶτος ἅλμα κουφιεῖν Ai. 1266, den Sprung leicht machen, leicht herausspringen lassen; τινά τινος, Eur. ὡς ὄχλου βροτῶν πλήϑους τε κουφίσειε μητέρα χϑόνα Hel. 40; κουφίζονται περιττώματος Arist. probl. 30, 1; von Schiffen, erleichtern, ausladen. Pol. 1, 60, 8 u. a. Sp.; – πτερῷ ψυχὴ κουφίζεται Plat. Phaedr. 248 c; εἰς τοὐρανοῦ τινα τόπον 249 c, erhoben werden; – übertr., κουφίζονται γὰρ οἱ λυπούμενοι συναλγούντων τῶν φίλων, sie fühlen Erleichterung, Arist. Eth. 9, 11; συμφορὰς λόγῳ κουφίσαι Dem. 60, 35; von Arbeit u. Mühsal, Xen. Mem. 2, 7, 1; τὸ πάϑος Plut. Alex. 52; τῶν τόκων τοὺς χρειωφειλέτας Caes. 37; τὸν δῆμον τῶν εἰςφορῶν, das Volk von den Abgaben erleichtern, D. Sic. 13, 64; – vom Preise, nach lassen, Pol. 6, 17, 5.
-
68 ἀπ-αλλοτριόω
ἀπ-αλλοτριόω, entfremden, abwendig machen, Plat. Tim. 65 a; ἀπηλλοτρίωκα αφ' ὑμῶντὸν τόπον Aesch. 2, 9; gew. τινά τινος, Pol., wie pass. ἀπαλλοτριοῠσϑαί τινος, Einem entriffen werden, 1, 79; πρός τινα, entfremdet, verstimmt werden, D. Sic. 18, 48; τί, veräußern, Arist. rhet. 1. 5.
-
69 ὅς-τις
ὅς-τις, ἥ-τις, ὅ, τι (mit der Diastole zu schreiben, zum Unterschiede von ὅτι, s. unten), gen. οὗτινος, ἡςτινος u. s. w., u. ὅτου ὅτῳ (u. plur. ὅτων, ὅτοισι, doch selten); bei Hom. lautet das masc. auch ὅτις, Od. 16, 307 u. öfter, neutr. ὅ, ττι; gen. ὅττεο, 1, 124. 22, 377, ὅττευ, 17, 121, u. ὅτευ, 17, 421. 19, 77, wie Her. (nie ὅτου); dat. ὅτεῳ, Od. 2, 114, was zweisylbig zu sprechen ist Il. 12, 428. 15, 664, u. so auch Her.; acc. ὅτινα, Od. 8, 204. 15, 395; gen. plur. ὅτεων, 10, 39; Her. 8, 65; dat. ὁτέοισιν, Il. 15, 491; Her. 2, 82, der auch das fem. ὁτέῃσιν hat; accus. ὅτινας, Il. 15, 492; ὥτινες ist eine v. l. Od. 4, 61, aber wahrscheinlich falsch; – zunächst – 1) indirectes Fragewort, welcher, welche, welches; ἔσπετε νῦν μοι, Μοῦσαι, ὅςτις δὴ πρῶτος ἀνδράγρια ἤρατο, Il. 14, 509; ὥς μοι ἐξονομήνῃς, ὅςτις ὅδ' ἐστὶν Ἀχαιὸς ἀνήρ, wer der Achäer. da ist, 3, 166, vgl. 192; ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, ὅςτις ἐν ἀμφιάλῳ Ἰϑάκῃ βασιλεύσει Od. 1, 400, u. öfter so mit dem indic., den die Griechen aus der directen Frage gewöhnlich in die indirecte hinübernehmen; so auch Tragg.: ὁ δ' οὖν ἐρωτᾶτ', αἰτίαν καϑ' ἤντινα αἰκίζεταί με, Aesch. Prom. 226; σήμαιν' ὅ, τι χρὴ σοὶ συμπράττειν, 295; Eum. 58 u. öfter; οὐ γὰρ οἶ. σϑά μ' ὅντιν' εἰςορᾷς, Soph. Phil. 249; κοὐ βλέπεις, ἵν' εἶ κακοῦ, οὐδ' ὅτων οἰκεῖς μέτα, O. R. 414; ὅςτις ἦν ὁ μῦϑος αὖϑις εἴπα τε, Ant. 1175; u. in Prosa, μανϑάνομεν οὖν ὅ, τι νῦν ἡμῖν ἐστι τὸ ξυμβαῖνον, Plat. Phil. 22 a, u. öfter, wie Folgde; doch folgt auch auf ein Präsens der conj., οὐκ ἔχειν, ὅτεῳ ζημιώσωσι, Her. 5, 87. – In directer Frage steht es nur in Beziehung auf eine unmittelbar vorangegangene Frage, ἀλλὰ τίς γὰρ εἶ; – ὅςτις, πολίτης χρηστός, eigtl. du fragst, wer? Ar. Ach. 569; τί δ' αὖ λέγει; ὅ, τι; 106; τί ποιεῖς; – ὅ, τι ποιῶ; τί δ' ἄλλο γ' ἤ –, Ran. 198, vgl. Eccl. 685. 1181 Plut. 462; τίνα γραφήν σε γέγραπται; ἥντινα; Plat. Euthyphr. 2 b. – 2) häufiger drückt es eine unbestimmte Allgemeinheit aus und unterscheidet sich von dem einfachen Relativum ὅς dadurch, daß es nicht auf ein bestimmtes Subject geht, sondern auf ein unbestimmtes, mehrfach bestimmbares; selten – a) c. indic.; in Beziehung auf ein vorangehendes Demonstrativum, ἄνωχϑι δέ μιν γαμέεσϑαι τῷ, ὅτεῴ τε πατὴρ κέλεται καὶ ἁν-δάνει αὐτῇ, Od. 2, 114, wo ᾡ auf ein schon bestimmtes gehen würde, ὅτεῳ aber andeutet, daß keine Entscheidung getroffen: wen auch zu heirathen der Vater befiehlt; ταύτην, ἥτις ἀποστρέψει, Plat. Gorg. 509 b; häufiger mit Auslassung des Demonstrativs, βουλὴν δ' Ἀργείοις ὑποϑησόμεϑ' ἥτις ὀνήσει, Il. 8, 467; τιμὴν δ' Ἀργείοις ἀποτινέμεν, ἥντιν' ἔοικεν, Il. 3, 286; Ζεύς τοι δοίη, ὅ, ττι μάλιστ' ἐϑέλεις, Od. 14, 54, u. sonst; ἐλαφρόν, ὅςτις πημάτων ἔξω πόδα ἔχει, παραινεῖν, Aesch. Prom. 263; u. mit πᾶν, λέξω σοι πᾶν ὅ, τι χρῄζεις μαϑεῖν, 612; ὅςτις γὰρ εὖ δρᾶν εὖ παϑὼν ἐπίσταται, παντὸς γένοιτ' ἂν χρήματος κρείσσων φίλος, Soph. Phil. 668, öfter; Eur., u. in Prosa überall; τῆς ὀρϑῆς τυχεῖν παιδείας, ἥτις ποτέ ἐστιν, Plat. Rep. III, 416 c; μήτε διακονίαν μηδ' ἥντινα κεκτημένος, auch nicht irgend ein, Legg. XI, 919 d; ὅτῳ δοκεῖ ταῦτ' ἀνατεινάτω τὴν χεῖρα, Xen. An. 3, 2, 9, u. A.; auch ἡγεμόνα αἰτεῖν, ὅςτις ἀπάξει, der da führen soll, Xen. An. 1, 3, 14; – προςκαλοῦμαί σ' ὅςτις εἶ, wer du auch bist, Ar. Vesp. 1406. – b) mit ἄν u. dem conj. der Allgemeinheit, in Beziehung auf die Gegenwart od. Zukunft; ἔρδειν (für imperat.) ὅ, ττι κε κεῖνος ἐποτρύνῃ καὶ ἀνώγῃ, Il. 15, 148; ὅτις κ' ἐπίορκον ὀμόσσῃ, wer immer einen Meineid schwören wird, 19, 260; ϑεὸς δὲ τὸ μὲν δώσει, τὸ δ' ἐάσει, ὅ, ττι κεν ᾧ ϑυμῷ ἐϑέλῃ, was er immer wollen mag, Od. 14, 445; ἅπας δὲ τραχύς, ὅςτις ἂν νέον κρατῇ, Aesch. Prom. 35; Folgde; πάσχειν ὅ, τι ἄν τῷ ξυμβῇ, Plat. Phaedr. 274 b; τίς (πόλις) ἡμᾶς δέξεται, ἥτις ἂν ὁρᾷ τοσαύτην ἀνομίαν Xen. An. 5, 7, 33; 6, 4, 18 u. öfter, u. sonst, wie bei den Rednern u. Sp. – c) auch der bloße conj. steht so; οὐτιδανὸς πέλει ἀνήρ, ὅςτις ξεινοδόκῳ ἔριδα προφέρηται ἀέϑλων, Od. 8, 209; τὴν γὰρ ἀοιδὴν μᾶλλον ἐπικλείουσ' ἄνϑρωποι, ἥτις ἀκουόντεσσι νεωτάτη ἀμφιπέληται, 1, 351; γυναικὸς ἥτις ἄνδρα νοσφίσῃ, Aesch. Eum. 202. – d) in Beziehung auf die Vergangenheit u. in indir. Rede c. opt., ὅν τινα κιχείη, ἐρητύσασκε, Il. 2, 188; οὔτινα γὰρ τίεσκον, ὅτις σφέας εἰςαφίκοιτο, Od. 22, 404, womit man Stellen wie 12, 40 vergleiche, ἀνϑρώπους ϑέλγουσιν, ὅτις σφέας εἰςαφίκηται; auch nach einem opt., μῦϑον, ὃν οὔ κεν ἀνήρ γε διὰ στομα πάμπαν ἄγοιτο, ὅςτις ἐπίσταιτο ἄρτια βάζειν, Il. 14, 91. 17, 640; ὅςτις ἀφικνοῖτο τῶν παρὰ βασιλέως πρὸς αὐτόν, πάντας οὕτως ἀπεπέμπετο, Xen. An. 1, 1, 5, öfter, u. sonst. – 3) zu bemerken ist, daß oft der sing. von ὅςτις auf einen plur. bezogen wird, τὰ ἐπιτήδεια, ὅτῳ τις ἐπιτυγχάνοι, Xen. An. 4, 1, 9, wie das obeu angeführte Beispiel 1, 1, 5 u. sonst. – Auch allein stehend, wie quicunque Plat. Hipp. mai. 282 d; ἀφ' ἧςτινος τέχνης, Paus. 2, 9, 7; τόπον ὅντινα εἰπών, Luc. Gall. 16. So besonders mit οὖν verstärkt, καὶ ἄλλος ὁςτιςοῦν, wer es auch sein mag, irgend ein anderer, Plat. Conv. 198 b u. öfter; ἄλλην ἡντινοῦν τέχνην, Prot. 323 a; u. mit ἄν u. conj., μηδ' ἂν ὁςτιςοῦν τυγχανῃ ὤν, Euthyphr. 5 e; οὔτε διὰ φιλονεικίαν οὐδ' ἡντινοῦν, Lycurg. 5, u. A.; auch ὁςτιςδήποτε, Din. 1, 93; ὅςτις δήποτ' οὖν, Dem. u. a. Sp. – Wie in dem einfachen Relativum liegt darin auch – a) eine Folge, so daß es für ὥςτε zu stehen scheint, ἔστι τις οὕτως ἄφρων, ὅςτις οἴεται, Xen. An. 7, 1, 29; τίς οὕτως εὐήϑης, ὅςτις, Dem. 1, 15; Sp. – b) ein Grund, wie quippe qui, ὦ φῶς τελευταῖόν σε προςβλέψαιμι νῦν, ὅςτις πέφασμαι φύς τ' ἀφ' ὧν οὐ χρῆν, O. R. 1184, als ein solcher, welcher ich erzeugt bin, von dem ich nicht sollte erzeugt werden, d. i. weil ich unrechtmäßig erzeugt bin; vgl. O. C. 265; πῶς ἐγὼ κακὸς φύσιν ὅςτις παϑὼν μὲν ἀντέδρων, 272; ἦ μαίνεταί γε, ἥτις λιποῦσα μὲν πόλιν νεαίρετον ἥκει, Aesch. Ag. 1035, vgl. 1373; – οὐδεὶς ὅςτις οὐ, jeder, οὐδὲν ὅ, τι οὐκ, alles, Her. 5, 97; Thuc. 7, 87 u. Folgde; wobei sich auch ein Adverbium findet, οὐδενὸς ὅτου οὐ πάντων ἂν ὑμῶν καϑ' ἡλικίαν πατὴρ εἴην, Plat. Prot. 317 c. –Ὅςτις μή, wer nicht etwa, es müßte denn, Plat. Prot. 324 b Gorg. 522 e. – Ὅ, τι, absolut, warum, weshalb, vgl. ὅτι. – Zuweilen tritt zwischen ὅς u. τίς eine Partikel, ἕκαστος, ᾧ μή τινι καὶ αὐτὸς ἔργῳ παρῆν, Thuc. 4, 14, so ὃς ἄν τις, Plat. u. Dem. – Ἅσσα oder ἅττα, = ἅτινα, s. besonders.
-
70 ἐφ-ίστημι
ἐφ-ίστημι (s. ἵστημι), – 1) act., – a) darauf-, darübersetzen, -stellen; πύργοις νιν ἐπέστησ' αὖϑις Eur. Phoen. 1177; ξύλινον τεῖχος τῷ ἑαυτῶν τείχει Thuc. 2, 75; χελώνην ἐπὶ τῇ φρεατίᾳ Xen. Hell. 3, 1, 7; πύργους καὶ πύλας ἐπὶ τῶν γεφυρῶι Plat. Critia. 116 a. Bes. Einen als Wächter, Aufseher, Vorsteher über Etwas setzen, τὸν πάντ' ὁρῶντα φύλακ' ἐπέστησεν βοΐ Aesch. Suppl. 299; μάντις μ' Ἀπόλλων τῷδ' ἐπέστησεν τέλει Ag. 1175; φύλακάς τινι ἐπιστήσει Plat. Legg. I, 632 c; δεσπότας καὶ ἄρχοντας Lys. 208 d; στρατηγὸν στρατοπέδῳ Alc. I, 122 b; λοχαγόν Xen. An. 3, 4, 21; τοῖς παισὶ διδασκάλους Aesch. 1, 187; Sp., die auch ἐφ' ὧν ἐπέστησε τὸν ἀδελφόν verbinden, Pol. 2, 65, 9, wie Xen. Lac. 2, 1 ἐπ' αὐτοῖς παιδαγωγούς. – Es tritt auch ein inf. dazu, den Zweck anzudeuten, ἐπέστησαν τὴν ἐξ Ἀρείου πάγου βουλὴν ἐπιμελεῖσϑαι τῆς εὐκοσμίας, sie setzten den Rath ein, für den Anstand Sorge zu tragen, Isocr. 7, 37; κύνα ἐπὶ ποίμνην – φυλάττειν Dem. 26, 22; vgl. Arist. pol. 3, 16. – Andere Vrbdgn sind τῷ βίῳ μοῖραν πρέπουσαν, Plat. Rep. VI, 498 c, wie ἀνάγκην τινί, die Nothwendigkeit auferlegen, D. Hal. 1, 16, womit man vgl. λοιμικήν τινα πολέμου διάϑεσιν πᾶσι Γαλάταις Pol. 2, 20, 7; κατάπληξίν τινι, D. Sic. 14, 62, Bestürzung verursachen; φόβον, Strab. 4, 6, 3. – b) daneben, da beistellen; ἐπιστήσαντες κύκλῳ τὸ σῆμα ἱππέας, Reiter am Grabmal im Kreise aufstellen, Her. 4, 72; ὅρους ἐπιστῆσαι χιλίων δραχμῶν ἐπὶ τὴν οἰκίαν Dem. 41, 6 (vgl. ὅρος); ἐπὶ δὲ τούτοις ἐπέστησαν τὰς ἱππηγούς Pol. 1, 26, 14; ἡ τύχη ἐπιστήσασα Ῥωμαίους, herbeiführen, 2, 20, 7. – Bes. übertr., τὴν γνώμην, den Geist, die Ueberlegung auf Etwas richten, es in Betracht ziehen, Isocr. 9, 69; τὸν νοῦν, D. Sic. 12, 1; u. ohne den Zusatz, Arist. Eth. 6, 12, 8 Polit. 7, 16 u. öfter; auch ἐπιστῆσαι τὰς ὄψεις ἐπὶ τὰ σχήματα Pol. 10, 47, 8; ἐπιστῆσαι τῷ πολέμῳ, ἐπὶ τὸν πόλεμον, 1, 14, 1. 65, 5 u. öfter; ἐπιμελέστερον ἐπιστῆσαι περί τινος, 6, 26, 12. – Aber auch τινά, Einen aufmerksam, stutzig machen, Plut. öfter, z. B. Tib. Gracch. 17; ἐπί τι, Pol. 4, 34, 9; ἐπὶ τί ἂν μᾶλλον ὁ συγγραφεὺς ἐπιστήσαι τοὺς ἀκούοντας 2, 61, 11. – c) fest stellen; ἀγῶνα, Kampfspiele einsetzen, Her. 1, 67; τινί, zu Jemandes Ehren, 6, 38; στράτευμα, das Heer Halt machen lassen, Xen. Cyr. 4, 2, 18 An. 2, 4, 25; τὴν πορείαν, den Marsch einstellen, Plut. Cim. 1; τὴν βεβουλευμένην ὁδόν D. Sic. 17, 112; τὴν δύναμιν, τὴν ὁρμήν, Pol. 8, 31, 3. 16, 34, 2 u. öfter; absolut, ἐπιστήσας, sc. τὸν ἵππον, anhaltend, Xen. An. 1, 8, 15. Auch τὴν διήγησιν, abbrechen, Pol. 7, 12, 1; D. Hal.; mit u. ohne γνώμην = seine Meinung zurückhalten, Anstand nehmen, zögern, App. Mithrid. 15 u. a. Sp., περί τινος, in Zweifel über Etwas sein. – 21 med. nebst perf., plusqpf. u. aor. II act. – a) sich darüber, darauf stellen, darauftreten, 609; ἐπέστη βηλῷ ἐπὶ λιϑέῳ, er trat auf die Schwelle, 23, 201; πετρίνοις ἐπιστὰς βάϑροις Eur. El. 706; Xen. Equ. 4, 3; ἐπεὶ δ' ἐπὶ τὰς τελευταίας σχεδίας ἐπέστησαν Pol. 3, 46, 8; übh. sich auf der Oberfläche, auf Etwas befinden, Hippocr.; τὸ ἐπιστάμενον τοῦ γάλακτος, was oben auf der Milch schwimmt, Her. 4, 2. – Auch = simplex, οὗ νῦν ἀνδριὰς αὐτοῦ ἐφέστηκε ξιφήρης Plut. Cat. min. 72. – Uebertr., als Wächter, Aufseher, Befehlshaber worüber gesetzt sein, einer Sache vorstehen, ἄνδρα δημότην μηδὲν δικαιοῦν τῶν ἐφεστώτων κλύειν Soph. Ai. 1072; προβατίοις ἐφεστάναι Ar. Vesp. 955; αἱ ἐπὶ τούτων ἐφεστηκυῖαι ἀρχαί Plat. Rep. V, 460 b; ἐπειδάν τις ὑμῖν μὴ ἐφεστήκῃ Conv. 174 b; πειϑαρχεῖν τοῖς ἐφεστηκόσι Xen. Mem. 3, 5, 19, wie οἱ ἐπεστεῶτες Her. 2, 148. 7, 117; οἱ ἐπὶ τῆς πολιτείας ἐφεστηκότες Dem. 19, 298; Sp.; – c. gen., ὅ σοι ϑεοῦ χρημάτων ἐφέστασαν Eur. Andr. 1099; – μόχϑοι ἐφεστῶτες, auferlegt, Soph. Tr. 1160. – b) daneben, dabei stehen, herzutreten; πυκνοὶ ἐφέστασαν ἀλλήλοισιν, dicht an einander, Il. 13, 133; im feindlichen Sinne, 15, 703, vgl. 5, 624; ἐφεσταότες παρὰ τάφρῳ 12, 199; ϑύρῃσιν ἐφέστατο 11, 644; Od. 1, 120; παννυχίη γάρ μοι Πατροκλῆος ψυχὴ ἐφεστήκει Il. 23, 106; bevorstehen, νῦν δ' ἔμπης γὰρ κῆρες ἐφεστᾶσιν ϑανάτοιο 12, 326; οὐ μὴν ἀκόμπα στός γ' ἐφίσταται πύλαις Aesch. Spt. 520, mit Prahlen naht er den Thoren feindlich; τὼ δ' ἐφέστατον πέλας Soph. El. 1392; οἷοι νῦν ἐφεστᾶσι σκοποί Ai. 925; τίνες ἐφεστᾶσι δόμοις Eur. Phoen. 284; ἧς ἐφέστηκας πύλας Suppl. 1009; in Prosa, ἐπεὶ ἐπὶ τῇ πόλι ἐπέστησαν, zu der Stadt gekommen waren, Her. 4, 203; οἱ ἐπεστεῶτες, die Dabeistehenden, 1, 59. 4, 84; ἐπέστησαν τοῖς βουλευταῖς Thuc. 8, 69; ὁ ἀντίδικος ἐφέστηκε, steht dabei, Plat. Theaet. 172 e; ἐπὶ τοῖς τοῦ ἀγαϑοῦ προϑύροις ἐφεστάναι Phil. 64 c; c. acc., ἐπιστῆναι ἐπὶ τὰς ϑύρας, hinzutreten, Conv. 212 d; vgl. noch πρὶν ἂν τέλος ἐπιστήσηται καλόν Legg. VII, 802 a; εἰς τοὺς ὄχλους, unter die Menge treten, Isocr. 18, 9; Δημοσϑένης ἐπέστη τῶν ἄλλων κατήγορος, trat als Ankläger auf, Aesch. 3, 79; mit der Nebenbedeutung des Plötzlichen, wie ἐξαίφνης ἐπιστὰς τοῖς γιγνομένοις Isocr. 8, 41; ἐφίσταται αὐτοῖς Ἥφαιστος, überrascht sie, Luc. D. D. 17, 1; so bes. von Erscheinungen der Götter, der Träume u. ä., πρίν μοι τύχη τοιάδ' ἐπέστη, ehe mich ein solches Geschick traf, Soph. O. R. 777; εὕδοντι ἐπέστη ὄνειρος Her. 1, 34, oft; ὡς ἂν ἕκασται αἱ μεταβολαὶ τῶν ξυντυχιῶν ἐφιστῶνται Thuc. 3, 82. – c) an Etwasgehen, an eine Arbeit, aufmerksam sein auf Etwas; σφαγῇ Eur. Andr. 548; ἐπὶ ταῦτα ἐπέστην Dem. 18, 60; bei Isocr. 10, 29 ist ἐπιστὰς ἐπὶ τὰ Θησέως ἔργα καὶ λέγειν ἀρξάμενος περὶ αὐτῶν verbunden; ἐπὶ τὸν τόπον, an den Punkt gekommen sein, Pol. 4, 40, 1; τοῖς καιροῖς 3, 118, 11. – d) stehen bleiben; κἀγὼ ἐπιστὰς περιέμεινα, ich blieb stehen u. wartete, Plat. Conv. 172 a; ἐφιστάμενος Xen. An. 2, 4, 26, Halt machend; Pol. 1, 46, 11; μικρὸν ἐπιστὰς ἀποϑνήσκει, kurz darauf stirbt er, Luc.; – auch τοῦ πλοῦ, in der Fahrt innehalten, Thuc. 2, 91.
-
71 ἜΔΩ
ἜΔΩ, sedere, vgl. ἕδος, ἕδρα; dav. act. aor. εἷσα, imper. εἷσον Od. 7, 163, partic. ἕσας 10, 361. 14, 280, vgl. ἀνέσαιμι, ἀνέσαντες, sp. D. auch εἵσας, inf. auch ἐφέσσαι, wie ἐπὶ χώρας ἕσσαι Pind. P. 4, 273; ich setzte, hieß sitzen; τινὰ ἐν κλισμοῖσι, κατὰ κλισμούς, ἐς ϑρόνον, ἐπὶ ϑρόνου; Hom. εἷσέ μ' ἐπὶ βουσί, er setzte mich über die Rinder, Od. 20, 210; σκοπὸν εἷσε, er stellte einen Späher an, Il. 23, 359; λόχον εἷσαν, sie legten einen Hinterhalt, 4, 392; δῆμον εἷσεν ἐν Σχερίῃ, er ließ das Volk sich ansiedeln, Od. 6, 8; κὰδ δ' ἐν Ἀϑήνῃς εἷσεν Il. 2, 549. So Her. εἷσε ἄγων εἰς ϑρόνον, 3, 61. Seltener bei Att.; σὺ γάρ νιν εἰς τόδ' εἷσας αὔχημα Soph. O. C. 717, ch., du hast die Stadt zu diesem Glanz erhoben. – Med. ἕζομαι, sich setzen, sitzen, praes. u. imperf. Hom. oft, gew. ἐν λέκτρῳ, κλισμῷ u. ä.; ἑξείης ἕζοντο κατὰ κλισμούς τε ϑρόνους τε Od. 3, 389; ἕζεο τῷδ' ἐπὶ δίφρῳ Il. 6, 354; ἐπὶ χϑονὶ ἑζέσϑην, sie senkten sich dem Boden zu, von der schweren Wagschaale, 8, 74; εἴς τινα τόπον, Mimn. fr. 12; ἀμφὶ κλάδους ἑζομένα Eur. Phoen. 1516; ἐπὶ σεμνὸν βάϑρον Soph. O. C. 100; ἐπὶ βάρβαρον ἑζομένη πέταλον Ar. Ran. 682; c. accus., ἡ δὴ τὸ μητρὸς δευτέρα τόδ' ἕζετο μαντεῖον Aesch. Eum. 3; ϑοὸν εἰρεσίας ζυγὸν ἑζόμενος Soph. Al. 244; vgl. Eur. Hel. 1573; δελφἶνι, auf dem Delphin, Nonn. D. 1, 73. Vgl. das in Prosa allein übliche καϑέζομαι. – Aor. εἱσάμην, fut. εἵσομαι, Hom. nur ἐφέσσομαι, wohin man auch ἐπὶ νηὸς ἐέσσατο Od. 14, 295 rechnet; ich gründete, bau'te (für mich); ἱρόν Her. 1, 66, wie Plut. Them. 22; τῶν ἑσσαμένων (v. l. εἱσαμένων u. ἑσαμένων, sc. ἱερα) καὶ κτισάντων Thuc. δ, 58, wo der Schol. ἷδρυσαμένων erkl.; ἕσσαντο τέμενος Pind. P. 4, 204; Ἄρτεμι, ἣν Ἀγαμέμνων εἵσατο Theogn. 12; εἵσομαι ἱερόν Ap. Rh. 2, 807; βωμὸν εἵσατο 4, 119; λαόν, wie das act., 3, 1186. 4, 550; εἵσεται, er wird sich setzen, καὶ κατακλιϑήσεται vrbdt Phylarch. Ath. IV, 142 c. – Perf. ἧμαι, s. unten bes.
-
72 κατοικιζω
1) селить, поселять(Ἴωνάς τε καὴ Κᾶρας ἐς Μέμφιν Her.)
; pass. селиться(ἐν ταύτῃ τῇ χώρα Thuc.)
πρῶτοι οὗτοι ἐν Αἰγύπτῳ ἀλλόγλωσσοι κατοικίσθησαν Her. — они были первыми иноязычными поселенцами в Египте2) переселять(ἐκ Ῥώμης εἰς Καμερίαν Plut.)
3) возвращать из изгнания(τινὰ γαίας πατρῴας ἐστερημένον Aesch.)
4) заселять, населять, колонизировать;(Θεμίσκυραν Aesch.; τέν Σικελίαν Plat.; νήσους Isocr.)
5) учреждать, основывать6) вводить, устанавливать(ἱερὰ θυσίας τέ τινι Plat.)
7) водворять, заключать(ψυχέν ἐν τάφῳ Soph.)
8) вселять, внушать(τυφλὰς ἐλπίδας ἔν τινι Aesch.)
9) создавать, производить(τινὰ εἰς φῶς ἡλίου Eur.)
-
73 μεταγω
1) (sc. στρατιάν) следовать с войском(μ. τινὰ κελεῦσαι Xen.)
2) переводить, переносить, перемещать(τινὰ εἰς ἕτερον τόπον Plut.)
τὰς κρίσεις ἐπὴ τὰ ἔργα μ. Plut. — претворять решения в дела3) управлять, направлять -
74 μετακομίζω
A transport,κατασκευὴν ὡς αὑτούς Hell.Oxy.12.4
; [full] εἰςἀμείνω τινὰ τόπον Pl.Lg. 904e
([voice] Pass.);ἐπιστολὴν πρός τινα PHib.1.82.8
(iii B.C.): metaph., of a person,εἰς τοὺς ἐκείνων μετακεκομίσθαι νόμους J.AJ20.2.3
:—[voice] Med., cause to be carried over,ἱερὰ πατρῷα Lycurg. 56
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μετακομίζω
-
75 συντείνω
A strain, draw tight, brace up, σ. [τὰ ὀστᾶ], opp. χαλάω, Pl.Phd. 98d: metaph. of the mind, E.Hipp. 257 (anap.);ἁρμονίαις σ. τὰς ψυχάς Pl.Lg. 800d
:—[voice] Pass., to be in a state of tension, Hp. Art.8, Epid.3.1.δ, Sor.2.18, Gal.6.170.2 strain to the uttermost, urge on, exert,ποδὸς ὁρμάν E.El. 112
(lyr.);δράμημα κυνῶν Id.Ba. 872
(lyr.); λόχιαι στερρὰν παιδείαν Μοῖραι συντείνουσι, of the pains of childbirth, Id.IT 207 (lyr.); :— [voice] Pass., strain all one's powers, ;συντεταμένον καὶ σπουδάζοντα Id.Euthd. 288d
; γνώμῃ συντεταμένῃ with earnest, serious purpose, X.Oec.2.18.3 intr. in [voice] Act., exert oneself, strive, Pl.Sph. 239b;τοῖς τόξοις Hp.
Aër.20;τῷ πνεύματι Arist.APr. 893a2
; hasten,δρόμῳ εἰς τὸ ἄστυ Plu.Nic.30
; of things, become intense,συντείνοντος τοῦ κακοῦ Id. Dio 45
.II direct earnestly to one point,πάντα τὰ αὑτοῦ εἰς τοῦτο Pl.R. 591c
, cf. Grg. 507d;ἐπὶ πόλεμον τὰς αὑτῶν σ. πόλεις Id.Plt. 308a
:—[voice] Pass., συντετάσθαι πρὸς τὸ μέλλον ταῖς φροντίσι, of mental tension or anxiety, Plu.2.473c.2 intr., direct all one's powers to one object, to be bent upon,ἐπὶ τὸ μαθεῖν.. τὸν λόγον Pl.Lg. 641e
; and of things, tend or contribute towards.., c. inf.,σφάξαι σ' Ἀργείων.. συντείνει.. γνώμα E.Hec. 189
(lyr.);τὰ δ' ἐμοὶ δοκεῖ πάντα εἰς ταὐτόν τι συντείνειν Pl.Cra. 403b
; , cf. Ael.Tact.2.1;πάντα τὰ συντείνοντα εἰς τὴν λειτουργίαν POxy.904.5
(v A.D.); ἕν, εἰς ὃ πάντα ς. D.10.54 vulg. ( τείνει codd. opt., ἕν om. S); εἰς ἀδικίαν ἢ δικαιοσύνην, etc., Arist.EN 1127a34, cf. Epicur.Ep.2p.35U.;εἰς ταὐτὸν κεφάλαιον Gal. 15.613
;ἐπὶ τὴν ἀνδρείαν Pl.Plt. 309b
;πρὸς ἀρετήν Id.Lg. 731a
, Isoc. 15.67, cf. Epicur.Ep.1p.29U.; πρὸς τὸν σκοπόν, etc., Arist.EN 1144a25, al.III in physical sense, lead to, εἰς μίαν τινὰ ἰδέαν ς. Pl.Tht. 184d; σ. πρὸς τὸν ἄνω τόπον, πρὸς τὴν καρδίαν, Arist.Juv. 469a16,20;σ. αἱ ἀδένες ἐπὶ σφᾶς τὸ ἄλλο σῶμα Hp.Gland. 2
.IV [voice] Pass., to be exasperated against,πρός τινα Com.Adesp. 22.56
D.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συντείνω
-
76 τρόπος
A turn, direction, way,διώρυχες παντοίους τρόπους ἔχουσαι Hdt.2.108
;διώρυχας τετραμμένας πάντα τ. Id.1.189
, cf. 199: but,II commonly, way, manner, fashion, guise, τρόπῳ τῷ παρεόντι χρεώμενοι going on as we are, ib.97;τ. ὑποδημάτων Κρητικός Hp.Art.62
;πᾶς τ. μορφῆς A.Eu. 192
;τίς ὁ τ. τῆς ξυμφορᾶς; S. OT99
;ἀσκεῖν τὸν υἱὸν τὸν ἐπιχώριον τ. Ar.Pl.47
;ὁ αὐτός που τ. τέχνης ἰατρικῆς ὅσπερ καὶ ῥητορικῆς Pl.Phdr. 270b
; tenor, of documents, PGen.16.11 (iii A. D.), etc.: also in Pl., κεχώρισται τοὺς τ. in its ways, in its kind, Hdt.4.28;ψυχῆς τρποι Pl.R. 445c
, etc.;οἱ περὶ τὴν ψυχὴν τ. Arist.HA 588a20
:—in various adverbial usages:1 dat.,τίνι τρόπῳ;
how?A.
Pers. 793, S.OT10, E.Ba. 1294;τῷ τ.; S.El. 679
, E. Hipp. 909, 1008;ποίῳ τ.; A.Pr. 763
, etc.; τοιούτῳ τ., τ. τοιῷδε, Hdt. 1.94, 3.68;ἄλλῳ τ. Pl.Phdr. 232b
, etc.; ἑνί γέ τῳ τ. in one way or other, Ar.Pl. 402, Pl.Men. 96d; παντὶ τ. by all means, A.Th. 301 (lyr.), Lys.13.25; οὐδενὶ τ., μηδενὶ τ., in no wise, by no mdans, on no account, Hdt.4.111, Th.6.35, Pl.Cri. 49a, etc.; ἑκουσίῳ τ. willingly, E. Med. 751; τρόπῳ φρενός by way of intelligence, i.e. in lieu of the intelligence which is lacking to the child, A.Ch. 754 (s. v.l.): poet. in pl.,τρόποισι ποίοις; S.OC 468
; τρόποισιν οὐ τυραννικοῖς not after the fashion of.., A.Ch. 479;ναυκλήρου τρόποις S.Ph. 128
.2 abs. in acc.,τίνα τρόπον;
how?Ar.
Nu. 170, Ra. 460; τ. τινά in a manner, E.Hipp. 1300, Pl.R. 432e; τοῦτον τὸν τ., τόνδε τὸν τ., Id.Smp. 199a, X.An. 1.1.9;ὃν τ.
how,D.H.
3.8; as, LXXPs.41(42).1;τ. τὸν αὐτόν A.Ch. 274
;πάντα τ. Ar.Nu. 700
(lyr.), etc.;μηδένα τ. X.Mem.3.7.8
; τὸν μέγαν τ., οὐ σμικρὸν τ., A.Th. 284, 465;τὸν Ἀργείων τ. Pi.I.6(5).58
;Σαμιακὸν τ. Cratin.13
; βάρβαρον τ. ( βρόμον ex Sch. Schütz) in barbarous guise or fashion, A.Th. 463; πίτυος τρόπον after the manner of a pine, Hdt.6.37; ὄρνιθος τ. like a bird, Id.2.57, cf. A.Ag.49 (anap.), 390 (lyr.), etc.; later,ἐς ὄρνιθος τ. Luc.Halc.1
, cf. Bis Acc.27: rarely in pl., πάντας τρόπους in all ways, Pl.Phd. 94d.3 with Preps., τὸν ἐγκώμιον ἀμφὶ τρόπον in way of praise, Pi.O.10(11).77:—δι' οὗ τρόπου Men.539.6
;διὰ τοιούτου τ. D.S.1.66
:—ἐς τὸν νῦν τ. Th.1.6
;εἰς τὸν αὐτὸν τ. μετασκευάσαι X.Cyr.6.2.8
; ἐς ὄρνιθος τ. (v. supr.2):—ἐκ παντὸς τ. Id.An.3.1.43
, Isoc.4.95, etc.;ἐξ ἑνός γέ του τ. Ar.Fr. 187
, Th.6.34;μηδὲ ἐξ ἑνὸς τ. Lys.31.30
;μηδ' ἐξ ἑνὸς τ. Isoc.5.3
:—ἐν τῷ ἑαυτῶν τ. Th.7.67
, cf. 1.97, etc.;ἐν τρόπῳ βοσκήματος Pl.Lg. 807a
: in pl., γυναικὸς ἐν τρόποις, ἐν τ. Ἰξίονος, A.Ag. 918, Eu. 441:—κατὰ τὸν αὐτὸν τ. X.Cyr.8.2.5
;κατὰ πάντα τ. Ar.Av. 451
(lyr.), X.An. 6.6.30, etc.;κατ' οὐδένα τ. Plb.4.84.8
, etc.;κατ' ἄλλον τ. Pl.Cra. 417b
;κατὰ τὸν Ἑλληνικὸν τ. X.Cyr.2.2.28
: in pl., κατὰ πολλοὺς τ. ib.8.1.46, etc.:—μετὰ ὁτουοῦν τ. in any manner whatever, Th.8.27:—ἑνὶ σὺν τ. Pi.N.7.14
.4 κατὰ τρόπον,a according to custom,κατὰ τὸν τ. τῆς φύσεως Pl.Lg. 804b
; opp.παρὰ τὸν τ. τὸν ἑαυτῶν Th.5.63
, cf. Antipho 3.2.1.b fitly, duly, Epich.283, Isoc. 2.6, Pl.Plt. 310c, etc.;οὐδαμῶς κατὰ τ. Id.Lg. 638c
; opp. unreasonable, absurd,Id.
Cra. 421d, Tht. 143c, etc.; soθαυμαστὸν οὐδὲν οὐδ' ἀπὸ τοῦ ἀνθρωπείου τ. Th.1.76
.III of persons, a way of life, habit, custom, Pi.N.1.29; μῶν ἡλιαστά; Answ.μἀλλὰ θατέρου τ. Ar. Av. 109
;ἐγὼ δὲ τούτου τοῦ τ. πώς εἰμ' ἀεί Id.Pl. 246
, cf. 630.2 a man's ways, habits, character, temper, ὀργὴν καὶ ῥυθμὸν καὶ τ. ὅστις ἂν ᾖ (v.l. ὅντιν' ἔχει) Thgn.964; τρόπου ἡσυχίου of a quiet temper, Hdt.1.107, cf. 3.36;φιλανθρώπου τ. A.Pr.11
;γυναικὶ κόσμος ὁ τ., οὐ τὰ χρυσία Men.Mon.92
;οὐ τὸν τ., ἀλλὰ τὸν τόπον μόνον μετήλλαξεν Aeschin.3.78
; τρόπου προπέτεια, ἀναίδεια, D.21.38, 45.71;ἀφιλάργυρος ὁ τ. Ep.Hebr.13.5
:—οὐ τοὐμοῦ τ. Ar.V. 1002
; σφόδρ' ἐκ τοῦ σοῦ τ. quite of your sort, Id.Th.93; ξυγγενεῖς τοὐμοῦ τ. ib. 574:— πρὸς τρόπου τινός agreeable to one's temper, Pl.Phdr. 252d, cf. Lg. 655d;πρὸς τοῦ Κύρου τρόπου X.An.1.2.11
:—opp.ἀπὸ τρόπου Pl.Phdr. 278d
, R. 470c:—after Adjs.,διάφοροι ὄντες τὸν τ. Th.8.96
;σολοικότερος τῷ τ. X.Cyr.8.3.21
:—esp. in pl., Pi.P.10.38, S.El. 397, 1051; σκληρός, ἀμνοὶ τοὺς τρόπους, Ar. Pax 350, 935;σφόδρα τοὺς τ. Βοιώτιος Eub.39
;πουλύπους ἐς τοὺς τ. Eup.101
;μεθάρμοσαι τ. νέους A.Pr. 311
;τοὺς φιλάνορας τ. Id.Ag. 856
;νέας βουλὰς νέοισιν ἐγκαταζεύξας τ. S.Aj. 736
;τοῖς τρόποις ὑπηρετεῖν Ar.Ra. 1432
; opp. νόμοι, Th.2.39;ἤθη τε καὶ τ. Pl.Lg. 924d
.IV in Music, like ἁρμονία, a particular mode,Αύδιος τ. Pi.O.14.17
; but more generally, style, νεοσίγαλος τ. ib.3.4;ὁ ἀρχαῖος τ. Eup.303
; ᾠδῆς τρόπος, μουσικῆς τρόποι, Pl.R. 398c, 424c; διθυραμβικοὶ τ. (distd. fr. ἦθος) Phld.Mus.p.9K.;ὁ ἁρμονικὸς τῆς μουσικῆς τ. Aristid.Quint.1.12
, cf. 2.1; of art in general,πάντες τῆς εἰκαστικῆς τ. Phld.Po.5.7
.V in speaking or writing, manner, style,ὁ τ. τῆς λέξεως Pl.R. 400d
, cf. Isoc.15.45: esp. in Rhet. in pl., tropes, Trypho Trop.tit., Cic.Brut.17.69, Quint.Inst.8.6.1.VI in Logic, mode or mood of a syllogism, Stoic.3.269, cf. 1.108, 2.83: more generally, method of instruction or explanation,ὁ ἄνευ φθόγγων τ. Epicur.Ep.1p.32U.
; ὁ μοναχῇ τ. the method of the single cause, opp. ὁ πλεοναχὸς τ. the method of manifold causes, Id.Ep.2p.41U.; mode of inference, ὁ κατὰ τὴν ὁμοιότητα τ., opp. ὁ κατ' ἀνασκευὴν τ. τῆς σημειώσεως, Phld.Sign.30,31;αἰτιολογικὸς τ. Epicur.Nat. 143
G. -
77 ἀμφιβάλλω
I of clothes, etc., put them on a person, c. dupl. acc. pers. et rei,ἀμφὶ δέ με χλαῖναν.. βάλεν ἠδὲ χιτῶνα Od.10.365
, cf. 451;ἀμφὶ δέ μιν ῥάκος.. βάλεν 13.434
: c. dat. pers., ἀμφὶ δέ μοι ῥάκος.. βάλον v.l. in 14.342;ἀμφὶ δ' Ἀθήνη ὤμοις.. βάλ' αἰγίδα Il.18.204
;στολὴν.. ἀμφέβαλλε σῷ κάρᾳ E.HF 465
;γέρας κόμαις Pi.P.5.32
:—[voice] Med., put round oneself,δὸς δὲ ῥάκος ἀμφιβαλέσθαι Od.6.178
, cf. 22.103, etc.;ἄγραν.. ἀ. πλοκάμοις E.Ba. 104
.b metaph. and half metaph., τῷ δ' ἐγὼ ἀμφιβαλὼν θάλαμον δέμον I built chamber over him, Od.23.192;ζυγὸν Ἑλλάδι ἀ. A.Pers.50
, cf. 72; ; ἐξ ὅτου λευκὴν ἐκ μελαίνης ἀμφιβάλλομαι τρίχα since I have put on white hair, S.Ant. 1093;ἀ. νέφος θανάτου Simon.99
.c [voice] Act. in med. sense, κρατερὸν μένος ἀμφιβαλόντες [ἑαυτοῖς] 'girding themselves with strength', Il.17.742; δουλοσύναν ἀμφιβαλοῦσα κάρᾳ [ἐμαυτῆς] E.Andr. 110: reversely, [voice] Med. for [voice] Act., :—[voice] Pass., ὕμνος ἀμφιβάλλεται σοφῶν μητίες σι song is cast (like a net) over the minds of poets, Pi.O.1.8.2 throw the arms round, so as to embrace, c. dat. pers.,ἀμφ' Ὀδυσῆι.. χεῖρε βαλόντε Od.21.223
; ;ἀμφὶ δὲ παιδὶ.. βάλε πήχεε 24.347
; but ἀμφὶ δὲ χεῖρας βάλλομεν, of seizing or taking prisoner, 4.454; also ἀμφὶ δὲ χεῖρα.. βάλεν ἔγχεϊ grasped it, 21.433; ἀμφὶ δὲ.. βάλε γούνασι χεῖρας, as a suppliant, 7.142.3 c. acc. pers., encompass, embrace,ἀμφιβαλόντε ἀλλήλους Il. 23.97
;ἀ. τινὰ χερσί E.Ba. 1363
;ἀ. μαστὸν ὠλέναισι Ph. 306
;ἀ. μέλη Supp.70
.4 encompass, beset,δυσμενὴς ὅρι' ἀμφιβάλλει B.17.6
;πόλιν φόνῳ E.Andr. 799
, cf. Trag.Adesp.127.6(lyr.); ἀ. φῦλον ὀρνίθων surround them with nets, S.Ant. 344; strike or hit on all sides,τινὰ βέλεσι E.HF 422
.b abs., fish (cf. ἀμφίβληστρον), Ev.Marc.1.16, cf. PFlor.2.119.3 (ii A. D.).c metaph.,ἀμφὶ κτύπος οὔατα βάλλει Il.10.535
(unless ἀ. be Adv.).III doubt,περί τινος Plb. 39.5.2
: also folld. by inf., Hld.5.17; by ὡς .. Ael.NA9.33; by ὅτι .. Hermog.Id.2.10;περί τινος Id.Meth.23
.IV intr., ἀ. εἰς τόπον go into another place, E.Cyc.60.2 to be doubtful or in dispute, Arist.EE 1243a12,25; ἀμφιβάλλειν εἴωθε τὰ φίλτρα are uncertain in their action, Alciphr.1.37:—[voice] Pass., to be in dispute, Simp.in Ph.21.11.V [voice] Med., change,μορφήν Opp.C.3.16
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀμφιβάλλω
-
78 ἀντιάζω
Aἀντίαζον Hdt.1.166
(butὑπ-ηντίαζον 4.121
), ἠντίαζον ([etym.] ὑπ-) X.An.6.5.27, etc.: [tense] fut. ἀντιάσω [ᾰ]; [dialect] Dor. - άξω (v. infr.): [tense] aor.ἠντίᾰσα Hdt.4.80
,9.6; but these two tenses belong also to ἀντιάω : ([etym.] ἀντί):— meet face to face:I c. acc. pers., encounter, whether as friend or foe,τὸν ἐπιόντα Id.4.118
, cf. 2.141, 4.80, etc.;ἀ. [τινὰ] ἐς τόπον Hdt.1.166
, cf. 9.6;πατέρ' ἀντιάσασα πρὸς.. πόρθμευμα A. Ag. 1557
: abs.,κόρος.. βαρὺς ἀντιάσαι Pi.N.10.20
; μολπὰ πρὸς κάλαμον ἀντιάξει song shall answer to the pipe, Id.O.10(11).84.2 approach as suppliants,ἀ. τινὰ δώροισι Hdt.1.105
: hence simply, entreat, supplicate,Ἄρεα ἀντιάζω S.OT 192
;καί σ' ἀντιάζω πρὸς.. Διός Id.Aj. 492
, cf.E.Andr. 572, etc.; freq. with acc. omitted,ἀλλ' ἀντιάζω S.El. 1009
, cf.Ph. 809, E.Alc. 400; βᾶθι καὶ ἀντίασον γονάτων entreat [her] by her knees, Id.Supp. 272.II = ἀντιάω 11, ἀντάω, c. dat. pers. et acc. rei, ὅταν θεοὶ.. Γιγάντεσσιν μάχαν ἀντιάζωσιν in fight, Pi. N.1.68.—This Verb is never used in correct [dialect] Att. Prose.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀντιάζω
-
79 ἀπαλλοτριόω
Aἀπηλλοτρίωκα Aeschin.2.194
:—estrange, alienate, ἀφ' ὑμῶν τὸν ἐπὶ Θρᾴκης τόπον l.c.;λόγον -οῦντα κακίας Aristo Stoic.1.80
;τινά τινος J.AJ4.1.1
:—[voice] Pass., to be alienated, τινός from one, Plb.1.79.6, cf. Alex.Aphr.in Top.389.12; πρός τινα towards one, Isoc.Ep.7.13, D.S.18.48; ill-suited for..,Id.
3.73.2 of property, alienate, Arist. Rh. 1361a22, IPE12.32B68 (Olbia, iii B.C.):—[voice] Pass., PLond.3.1157v iii3 (iii A.D.).3 of things, separate, distinguish, Hp.Art.58 ([voice] Pass.).c remove, in Surgery, Archig. ap. Orib.46.26.13 ([voice] Pass.):—[voice] Act., Gal.14.789.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπαλλοτριόω
-
80 ἀπελαύνω
ἀπελαύνω, also ἀπέλα as imper. from [tense] pres. ἀπελάω, X.Cyr.8.3.32; [dialect] Dor. [tense] impf. ἀπήλαον vulg. in Ar.Lys. 1001 (but prob. ἀπήλααν,A = ἀπήλασαν, should be read): [tense] fut. ; [dialect] Att. - ελῶ (also in Hdt.8.102): [tense] pf.- ελήλακα X.Cyr.4.2.10
:—[voice] Pass., [tense] aor. -ηλάθην [ᾰ]: [tense] pf. part.ἀπεληλαμένος Artem.4
Prooem.:—[voice] Med., [tense] aor.- ηλασάμην AP7.303
(Antip. Sid.):—drive away, expel from a place, τινὰ δόμων, πόλεως, etc., E.Alc. 553, etc.;ἀπὸ τόπου X.Cyr.3.2.16
; ἀ. τινά drive away, banish him, S.OC93, 1356, etc.; expel (from a society), X.An. 3.1.32; exclude, keep at a distance, Ar.Eq.58; remove,φόβον τινί X. Cyr.4.2.10
; exclude from a thing, Id.HG3.2.31:—[voice] Med., ἀ. τί τινος ward off, avert from him, APl.c.2 ἀ. στρατιήν lead away an army, Hdt.4.92: freq. abs. like ἀπάγω, march, depart,ἐς τὰς Σάρδις Id.1.77
, cf. 5.25, etc.;πυρώσας τὰς Ἀθήνας ἀπελᾷς Id.8.102
; also (sc. ἵππον) ride away, X.Smp.9.7, etc.II [voice] Pass., to be driven away,ἐνθεῦτεν Hdt.5.94
;ἐντεῦθεν εἰς ἄλλον τόπον X.Cyr.1.2.3
;γῆς ἐμῆς πρός τινος S.OC 599
; to be excluded from a thing, ἁπάσης [τῆς στρατιῆς] from the command, Hdt.7.161, cf. X.Cyr.1.2.15;τῆς πολιτείας Lys.18.5
; ; ἀ. τῆς φροντίδος to be far from, Hdt.7.205; ἐς πατέρ' ἀπηλάθην τύχης was barred from [good] fortune on my father's side, E.HF63;ἀ. φιλίας Them.Or.7.90c
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπελαύνω
См. также в других словарях:
πρώϊος — ΐα, ον, και αττ. τ. πρῷος, α, ον, Α [πρωΐ] 1. αυτός που ανήκει ή αναφέρεται στο πρωί ή αυτός που γίνεται κατά το πρωί, ο πρωινός 2. αυτός που γίνεται κατά την αρχή μιας χρονικής περιόδου, αυτός που γίνεται πολύ νωρίς, ο πρώιμος (α. «[ὁ στρατὸς]… … Dictionary of Greek
γίνομαι — (AM γίγνομαι και γίνομαι) 1. δημιουργούμαι, αποκτώ ζωή, υπόσταση 2. (για γεωργικά προϊόντα) παράγομαι 3. συμβαίνω, πραγματοποιούμαι 4. καθίσταμαι, αποβαίνω 5. είμαι, υπάρχω 6. (για αριθμητικά ποσά) προκύπτω, εξάγομαι από πράξεις ή υπολογισμό 7.… … Dictionary of Greek
ELEUSINIA — Inter omnia Graecorum sacra, tanta semper fuit Eleusiniorum religio, ut commune mysteriorum nomen illis veluti proprium ab Auctoribus tribuatur, ideoqueve de iis paulo fusius agendum. Eleusinia vero sic dicta sunt, ab Eleusi Atticae opp. cuius… … Hofmann J. Lexicon universale
SABBATICUS Amnis — de quo sic Iosephus Bell. Iud. l. 7. c. 23. Τῖτος δὲ Καῖςαρ, κρόνον μέν τινα διέτριψεν εν Βηρυτῷ, καθὰ προειρήκαμεν. Θεᾶται δὲ κατὰ την` πορείαν ποταμοῦ φύ???ιν ἄξιον ἱςτορηθην̑αι. Ρ῾εῖ μὲν γὰρ μέσος Α᾿ρκαίας τῆς Α᾿γρίππα βα???ιλείας καὶ… … Hofmann J. Lexicon universale
PESSINUS — untis, vulgo Possene Theveto, urbs Galatiae in Phrygiae magnae confinio cui adscribitur a Livio, sub Agdisti monte, in quo Atys tumulatus creditur, teste Pausaniâ in Atticis, ad confluentes Galli fluv. in Sangarium, vix 50. mill. pass. ab Ancyra… … Hofmann J. Lexicon universale
PRAENESTE — urbs Latii una ex celeberrimis, in sinibus Aequorum, a Româ 24. mill. pass. versus Fucinum lacum. Memoratur Plauto, Ciceroni, pro Planc. c. 26. Varroni, Virgilio, Propertio, Horatio, Livio, Dionysio, Velleio, Val. Maximo, Straboni, Plinio, Statio … Hofmann J. Lexicon universale
κατοικία — Κάθε φυσικό καταφύγιο ή τεχνητό κτίσμα, όπου διαμένει ο άνθρωπος μόνιμα ή προσωρινά. Οι τύποι κ. διαφέρουν ανάλογα με τη γεωγραφική περιοχή και τις ιστορικές περιόδους και εξαρτώνται από πολυάριθμους παράγοντες, σπουδαιότεροι από τους οποίους… … Dictionary of Greek
ЕВАГРИЙ ПОНТИЙСКИЙ — [греч. Εὐάϒριος ὁ Ποντικός] (ок. 345, г. Ивора Понтийская (совр. Сев. Турция) ок. 399, пустыня Келлии (Египет)), монах, аскетический писатель, богослов. Жизнь Источники Помимо скудных автобиографических данных, содержащихся в сочинениях Е. П.,… … Православная энциклопедия