-
1 επισκοποί
ἐπισκοπέωlook upon: pres opt act 3rd sg (attic epic doric)ἐπισκοπέωlook upon: pres opt act 3rd sg (attic epic doric) -
2 ἐπισκοποῖ
ἐπισκοπέωlook upon: pres opt act 3rd sg (attic epic doric)ἐπισκοπέωlook upon: pres opt act 3rd sg (attic epic doric) -
3 επίσκοποι
ἐπίσκοπος 1one who watches over: masc nom /voc plἐπίσκοπος 2hitting the mark: masc /fem nom /voc pl -
4 ἐπίσκοποι
ἐπίσκοπος 1one who watches over: masc nom /voc plἐπίσκοπος 2hitting the mark: masc /fem nom /voc pl -
5 ἐπί-σκοπος
ἐπί-σκοπος, ὁ, ἡ, der Aufseher, der die Aufsicht über Etwas führt; einige alte Grammatiker betonten ἐπισκοπός, s. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 299. Von den Göttern, τοὶ γὰρ ἄριστοι μάρτυροι ἔσσονται καὶ ἐπίσκοποι ἁρμονιάων, sie werden über das Halten der Verträge wachen, Il. 22, 255; ἐπ. ὁδαίων, Aufseher über die Waaren, Od. 8, 163; von Hektor, ὄλωλας ἐπίσκοπος, ὅς τέ μιν αὐτὴν ῥύσκευ, Beschützer, Il. 24, 729; Χάριτες Μινυᾶν ἐπίσκοποι Pind. Ol. 14, 4; ϑεοῖς πεδιονόμοις τε κἀγορᾶς ἐπισκόποις, Beschützer des Marktes, Aesch. Spt. 254; πατρῴων ὀμμάτων ἐπισκόπους Ch. 124; vgl. Eum. 710; σῆς ἕδρας ἐπίσκοποι Soph. O. C. 112; von Bacchus, νυχίων φϑεγμάτων ἐπίσκ., Ant. 1148; τοῦ νεκροῦ, Späher, die auf den Leichnam achten, 217; ἦ τιν' ἑταίρων ὀτρυνέεις Τρώεσσιν ἐπίσκοπον, als Späher gegen die Troer, Il. 10, 38, vgl. 342; δράκων Δίρκης ναμάτων ἐπ. Eur. Phoen. 932; in Prosa, πᾶσιν ἐπίσκοπος ἐτάχϑη Νέμεσις Plat. Legg. IV, 717 d; τούτων οἱ νομοφύλακες ἐπίσκοποι ἀκριβεῖς ἔστωσαν VI, 762 d u. öfter, wie Sp., ϑεοὶ χρηστῶν ἐπίσκοποι καὶ πονηρῶν ἔργων Plut. Cam. 5, wie Ζεὺς μάρτυρ καὶ ἐπ. τῶν πραττομένων Hdn. 7, 10, 6; ἐπίσκοπος ὀϊστῶν, Beherrscher, Lenker der Pfeile, Theocr. 24, 106; auch c. dat., ἀγυιαῖς ἔσσῃ καὶ λιμένεσσιν ἐπ. Callim. Dian. 39. – In Athen hießen so bes. die in die unterworfenen Städte geschickten Männer, welche die Angelegenheiten derselben leiteten, Ar. Av. 1023 u. Schol. dazu; so auch Inscr. 73; vgl. Harpocr. u. Böckh's Staatshaush. I S. 436 ff. – In N. T. u. K. S. Aufseher über eine Gemeinde, Bischof.
-
6 ἐπίσκοπος
ἐπίσκοπ-ος (A), ὁ, (Aσκοπός 1
) one who watches over, overseer, guardian, ἦ γὰρ ὄλωλας ἐπίσκοπος, ὅς τέ μιν αὐτὴν ῥύσκευ (sc. τὴν πόλιν), of Hector, Il.24.729,ἐ... ὁδαίων Od.8.163
; ἐπίσκοποι ἁρμονιάων watchers over compacts, of the gods, Il.22.255; ; ; ἐ. ὀϊστῶν, of an archer, v.l. in Theoc.24.107; in education, tutor, Pl.Lg. 795d; ἐ. σωφροσύνης καὶ ὕβρεως ib. 849a: c.dat., ἀγυιαῖς ἔσσῃ καὶ λιμένεσσιν ἐ. Call.Dian.39; esp. of tutelary gods (cf. ἐπισκοπέὠ, Παλλὰς ἐ. Sol.4.3; ;Κλειὼ ἐ. χερνίβων Simon.45
; Χάριτες Μινυᾶν ἐ. Pi.O.14.3;θεοὶ ἐ. ἀγορᾶς A.Th. 272
; πατρῴων δωμάτων ἐ. Id.Ch. 126; τὸ δεινὸν.. φρενῶν ἐπίσκοπον guardian of the mind, Id.Eu. 518 (lyr.); νυχίων φθεγμάτων ἐ., of Bacchus, S.Ant. 1148 (lyr);Ἐρινύες IG12(9).1179.33
(Euboea, ii A.D.); [Χριστὸς] ἐ.τῶν ψυχῶν 1 Ep.Pet.2.25
: rarely c. dat.,πᾶσι γὰρ ἐ. ἐτάχθη.. Νέμεσις Pl.Lg. 717d
.2. scout, watch, c.dat., ἐ. Τρώεσσι, νήεσσιν ἡμετέρῃσιν, one set to watch them, Il.10.38, 342.3. supervisor, inspector, sent by Athens to subject states, Ar.Av. 1023, IG12.10,11; of municipal officials at Rhodes, ib.12(1).49.42 (ii/i B.C.): generally, PPetr.3 P.75 (iii B.C.), etc.4. ecclesiastical superintendent,ἐπίσκοποι καὶ διάκονοι Ep.Phil.1.1
, cf.Act.Ap.20.28, 1 Ep.Ti.3.2, etc.------------------------------------ἐπίσκοπ-ος (B), ον, (Aσκοπός 11
) hitting the mark, successful, βάλλειν ἐ. Them.Or.11.143a ([comp] Sup.);τοξότης Him.Ecl.14.3
;ἠχή Opp.C.1.42
; reaching, touching,νίκης μὴ κακῆς ἐπίσκοπα A.Eu. 903
; ἄτηστῆσδ' ἐ. μέλος having regard to the calamity, S.Aj. 976: neut. pl. ἐπίσκοπα, as Adv., successfully, with goodaim,ἐ.τοξεύειν Hdt.3.35
, Jul.Or.1.11c: regul.Adv. -πως, ἀκοντίζεινἢ τοξεύειν Alcid.Soph.7
, cf. Poll.6.205: [comp] Comp.-ώτερα, βάλλειν Them.Or.8.116b
: [comp] Sup.- ώτατα Poll.1.215
. Cf. εὔστοχος, εὔσκοπος.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπίσκοπος
-
7 ἐπίσκοπος
ἐπίσκοπος, ου, ὁ (s. prec. entry; Hom. et al.; Diod S 37, 28, 1 [of a king w. synonym θεατής], ins, pap, LXX; JosAs 15:7 cod. A [p. 61, 16 Bat.] μετάνοια … ἐπίσκοπος πάντων τῶν παρθένων; Philo, Joseph.—LPorter, The Word ἐπίσκοπος in Pre-Christian Usage: ATR 21, ’39, 103–12) gener. ‘one who watches over, guardian’. BThiering, ‘Mebaqqer’ and ‘Episkopos’ in the Light of the Temple Scroll: JBL 100, ’81, 59–74 (office of ‘bishop’ adopted fr. Essene lay communities; cp. CD 14, 8–12; בקר Ezk 34:11 [LXX ἐπισκέπτειν]).① one who has the responsibility of safeguarding or seeing to it that someth. is done in the correct way, guardian (so Il. 22, 255, deities are guardians of agreements, i.e. they ‘see to it’ that they are kept; Aeschyl., Sept. 272; Soph., Ant. 1148; Pla., Leg. 4, 717d; Plut., Cam. 5, 6 θεοὶ χρηστῶν ἐπίσκοποι καὶ πονηρῶν ἔργων; Maximus Tyr. 5, 8e ὦ Ζεῦ κ. Ἀθηνᾶ κ. Ἄπολλον, ἐθῶν ἀνθρωπίνων ἐπίσκοποι; Babrius 11, 4 P. ’84=L-P.; Herodian 7, 10, 3. Oft. Cornutus, ed. Lang, index; SIG 1240, 21; UPZ 144, 49 [164 B.C.]; PGM 4, 2721; Job 20:29; Wsd 1:6; Philo, Migr. Abr. 115 al.; SibOr, Fgm. 1, 3) παντὸς πνεύματος κτίστης κ. ἐπίσκοπος creator and guardian of every spirit 1 Cl 59:3.—Of Christ (w. ποιμήν) ἐ. τῶν ψυχῶν guardian of the souls 1 Pt 2:25. The passages IMg 3:1 θεῷ τῷ πάντων ἐ.; cp. 6:1 show the transition to the next mng.② In the Gr-Rom. world ἐ. freq. refers to one who has a definite function or fixed office of guardianship and related activity within a group (Aristoph., Av. 1023; IG XII/1, 49, 43ff [II/I B.C.], 50, 34ff [I B.C.]; LBW 1989; 1990; 2298; Num 31:14 al.; PPetr III, 36a verso, 16 [III B.C.]; Jos., Ant. 10, 53; 12, 254), including a religious group (IG XII/1, 731, 8: an ἐ. in the temple of Apollo at Rhodes. S. Dssm., NB 57f [BS 230f]. Cp. also Num 4:16. On the Cynic-Stoic preacher as ἐπισκοπῶν and ἐπίσκοπος s. ENorden, Jahrb. klass. Phil Suppl. 19, 1893, 377ff.—Philo, Rer. Div. Her. 30 Moses as ἐ.). The term was taken over in Christian communities in ref. to one who served as overseer or supervisor, with special interest in guarding the apostolic tradition (Iren., Orig., Hippol.). Ac 20:28 (RSchnackenburg, Schriften zum NT, ’71, 247–67; ELöwestam, Paul’s Address at Miletus: StTh 41, ’87, 1–10); (w. διάκονοι) Phil 1:1 (JReumann, NTS 39, ’93, 446–50); D 15:1; 1 Ti 3:2; Tit 1:7 (s. BEaston, Pastoral Epistles ’47, 173; 177; 227). ἀπόστολοι, ἐ., διδάσκαλοι, διάκονοι Hv 3, 5, 1; (w. φιλόξενοι) Hs 9, 27, 2. Esp. freq. in Ignatius IEph 1:3; 2:1f; 3:2; 4:1; 5:1f and oft.; 2 Ti subscr.: Tim., overseer of the Ephesians; Tit subscr.: Titus overseer of the Cretan Christians. The ecclesiastical loanword ‘bishop’ is too technical and loaded with late historical baggage for precise signification of usage of ἐπίσκοπος and cognates in our lit., esp. the NT.—EHatch-AHarnack, D. Gesellschaftsverf. d. christ. Kirchen im Altert. 1883; Harnack, D. Lehre d. 12 Apostel 1884, 88ff, Entstehung u. Entwicklung der Kirchenverfassung u. des Kirchenrechts in d. zwei ersten Jahrh. 1910; ELoening, D. Gemeindeverf. d. Urchristent. 1888; CWeizsäcker, D. apost. Zeitalter2 1892, 613ff; RSohm, Kirchenrecht I 1892; JRéville, Les origines de l’épiscopat 1894; HBruders, D. Verf. d. Kirche bis z. J. 175, 1904; RKnopf, D. nachapostl. Zeitalter 1905, 147ff; PBatiffol-FSeppelt, Urkirche u. Katholicismus 1910, 101ff; OScheel, Z. urchristl. Kirchen-u. Verfassungsproblem: StKr 85, 1912, 403–57; HLietzmann, Z. altchr. Verfassungsgesch.: ZWT 55, 1913, 101–6 (=Kleine Schriften I, ’58, 144–48); EMetzner, D. Verf. d. Kirche in d. zwei ersten Jahrh. 1920; KMüller, Beiträge z. Gesch. d. Verf. in d. alten Kirche: ABA 1922, no. 3; HDieckmann, D. Verf. d. Urkirche 1923; GvHultum, ThGl 19, 1927, 461–88; GHolstein, D. Grundlagen d. evangel. Kirchenrechts 1928; JJeremias, Jerusalem II B 1, 1929, 132ff (against him KGoetz, ZNW 30, ’31, 89–93); BStreeter, The Primitive Church 1929; OLinton, D. Problem d. Urkirche usw. ’32 (lit. from 1880); JLebreton-JZeiller, L’Eglise primitive ’34; HBeyer, D. Bischofamt im NT: Deutsche Theologie 1, ’34, 201–25; HGreeven, Propheten, Lehrer, Vorsteher bei Pls: ZNW 44, ’52/53, 1–43 (lit.); HvCampenhausen, Kirchl. Amt u. geistl. Vollmacht in den ersten 3 Jahrhunderten ’53; WMichaelis, Das Ältestenamt der christlichen Gemeinde im Lichte der Hl. Schrift ’53; RBultmann, Theol. of the NT (tr. KGrobel) ’55, II, 95–111; TManson, The Church’s Ministry ’56; FNötscher, Vom Alten zum NT ’62, 188–220; DMoody, Interpretation 19, ’65, 168–81; HBraun, Qumran u. das NT ’66, II 326–42; RGG3 I 335–37 (lit.); JFitzmyer, PSchubert Festschr., ’66, 256f, n. 41 (lit.); RAC II 394–407; RBrown, TS 41, ’80, 322–38 (rev. of NT data).—Poland 377. M-M. EDNT. TW. Sv. -
8 ἀγορά
ἀγορά, ᾶς, ἡ (ἀγείρω), 1) die Versammlung, des Volkes, im Ggstz der βουλή, der Edlen, Hom. Il. 2, 53–100 Od. 3, 127; und allgemein von der berathenden Volksversammlung, Hom. oft; selbst = βουλή, Il. 12, 211 u. 213; sie heißt βουληφόρος Odyss. 9, 112, κυδιάνειρα Iliad. 1, 490, πολύφημος Od. 2, 150; – ἀ. κινήϑη Il. 2, 144, τετρήχει Il. 2, 95, wie τετρηχυῖα 7, 345; – ἀγορὰς λύει ἠδὲ καϑίζει Od. 2, 69, λῠσαι ἀγορήν Il. 1, 305. 2, 808 Od. 2, 257; ἀγ. ϑέμενος, V. haltend, Od. 9, 171. 10, 189. 12, 319; auch ϑεῶν ἀγορὴν ποιήσατο Il. 8, 2; ἀ. γίγνεται Iliad. 7, 345. 18, 246. Das Volk wird durch Herolde berufen ( καλέσαι u. κικλήσκειν εἰς ἀγ.) u. sitzt gewöhnlich, Od. 8, 156, μετὰ πρώτῃ ἀγορῇ ἵζοντο Il. 19, 50, setzten sich vornan in der V.; doch wird Il. 18, 246 eine ἀγ. ἑσταότων erwähnt; – Her. 6, 58 ἀγορὴ δέκα ἡμερέων σφι ἵσταται; ἀγορὰς ποιεῖσϑαι erwähnt Harpocr. u. BA. 327 aus Hyperid., συνόδους erklärend; vgl. Xen. An. 5, 7, 2, στρατιωτῶν ἀγορὰν συνάγειν, συλλέγειν. – In Athen aber bezeichnet ἀγοραί, im Ggstz der ἐκκλησία, V. des ganzen Volkes, die V. der φράτορες u. der δημόται, Bezirks- (Wahl-) Verf., ἡ τῶν ἀρχόντων ἀγορά, daher B. A. p. 327 ἀγορά erkl. συνέδριον φυλετῶν ἢ δημοτῶν; ἀγορὰν τῶν φυλῶν ποιῆσαι Aesch. 3, 27. Spätere sagten μυρμήκων ἀγ., Luc. Icarom. 19; κυνῶν, wie Thom. Mag. irgendwo las; συῶν Philostr. Her. 4. – 2) das Reden in der Versammlung u. daher Beredsamkeit: ἀγορὰς ἀγορεύειν, Reden in der V. halten, Il. 2, 788; ἐπεσβόλον ἤσχ' ἀγοράων 2, 275; ἀγορῇ νικᾶν, an Beredsamkeit übertreffen, Il. 2, 370. 15, 283, u. dah. im Ggstz von μάχη Il. 4, 400, von πόνοι, Kriegsarbeit. Od. 4, 818, von πόλεμος Il. 9, 441. 18, 106. Aehnlich Solon κόσμον ἐπέων ᾡδὴν ἀντ' ἀγορῆς ϑέμενος; bei Her. 6, 11 ἀγοραὶ ἐγένοντο, es wurden Verhandlungen vorgenommen. – 3) der Qrt der Versammlung: ἵνα σφ' ἀγορή τε ϑέμις τε Il. 11, 807, Od. 6, 266, im plur. (statt des sing.) 8, 16. – Entscheidungen von Rechtshändeln in der ἀγορά erwähnt Hom. Il. 16, 387, ἐν ἀγ. κρίνειν ϑέμιστας, u. Od. 12, 439 ἀγορῆϑεν ἀνέστη κρίνων νείκεα πολλά. – Bei Soph. Trach. 635 ch. sind ἀγοραὶ πυλάτιδες, die Versammlungen. – 4) der Ort, wo die Vers. gehalten werden, ist zugleich der Platz für den öffentlichen und Geschäftsverkehr: εἰς τὴν ἀγορὰν ἐμβάλλειν, in forum pro., dire; bes. von einem Grade der ἀτιμία, Lyc. 5; Aesch. 1, 164. 2, 148; Dem. Tim. 103. 165 ( εἰςιέναι ἐς τὴν ἀγ., 126); ἔξω τῶν περιῤῥαντηρίων τῆς ἀγορᾶς ἐξείργει 176; Aesch. 3, 176. So erklärt Suid. ἀγορᾶς ὥραν: οὐ τῶν πωλουμένων, ἀλλὰ τῶν ἄλλων πρά-ξεων τῶν κατ' ἀγοράν, u. man dachte bei ἀγορὰ πλήϑουσα, welches einesehr geläufige Zeitbestimmung (nach Suid. die dritte bis sechste Stunde des Tages, nach Lob. Phryn. 275 die vierte oder fünfte) wurde, nicht vorzugsweise an den Markt, sondern zunächst, wie Hippocr. πρὶν λυϑῆναι ἀγοράν, u. οὐκ ἂν ἐπανέλϑοιμι, πρὶν ἂν ἡ ἀγ. λυϑῇ, Xen. O. 12, 1, u. ἀγορῆς διάλυσις, Her. 3, 104 (Zeit um Mittag), mit den obigen Stellen des Hom. verglichen zeigen, an die Volksversammlungen. Zur Bestimmung dieser Tageszeit vgl. Her. 4, 181, wo ὄρϑρος, ἀγ. πλ., μεσημβρίη auf einander folgen; Xen. An. 1, 8, 1, wo der Tag in ἀγ. πλ., μέσον ἡμέρας u. δείλη, u. Mem. 1, 1, 10, wo er in πρωΐ, ἀγ, πλ., τὸ λοιπόν zerfällt; Ael. H. A. 1, 20, wo von den Cicaden gesagt wird τὰ δὲ ἐξ ἕω εἰς πλ. ἀγ. σιωπῶσιν· ἡλίου δὲ ὑπαρχομένου τῆς ἀκμῆς κελαδοῦσιν. Her. braucht dafür ἀγορῆς πληϑώρη, 2, 173 u. 7, 223; Xen. περὶ πλήϑουσαν ἀγ., An. 2, 1, 6; πρὶν ἀγορὰν πεπληϑέναι Phereer. B. A. 338 (vgl. πλήϑω). Uebrigens bezeichnet auch Plat. Gorg. 469 d mit ἐν ἀγορᾷ πληϑούσῃ eine Menschenmenge. – Marktplatz übh. bei Aesch. Spt. 254, ϑεοὶ ἀγορᾶς ἐπίσκοποι (vgl. ἀγοραῖος); Soph. Trach. 371 O. R. 161; Xen. πόλις ναοῖς καὶ ἀγοραῖς κατεσκευασμένη Hiero 11, 2; cf. Hell. 4, 4, 3. 7, 8, 8; dahin gehört auch ἐλευϑέρα ἡ ἀγ., Cyr. 1, 2, 3. – Von dem σχολάζειν ἐν τῇ ἀγορᾷ, Xen. O. 7, 1, kommt περίτριμμα ἀγορᾶς Dem. 18, 127, u. πονηρὸς κἀξ ἀγορᾶς εἶ Arist. Equitt. 180, wie 282 ἐν ἀγορᾷ τέϑραμμαι. – Als Ort für die Processe, δικῶν ἀγ., Luc. Bis. acc. 4, 12; ἐν τῇ τῶν ἀρχόντων ἀγορᾷ Dem. 44, 36; ἀρετὴν ὤνιον ὥςπερ ἐξ ἀγ. προτιϑέναι Luc. Nigr. 25; πρίασϑαι ἐξ ἀγ, adv. Ind. 4. – Dah. 5) der Markt, wie Her. 7, 23 ἀγ. καὶ πρητήριον verb.; ἐξ ἀγορᾶς πρίασϑαι Xen. O. 8, 22 u. Sp.; Plut. Pericl. 16; ἐν ἀγορᾷ πωλεῖν καὶ ἀποδίδοσϑαι Xen. Conv. 4, 41. 8, 21; ἡ ἀγορὰ ἦν ἐν τῷ βαρβαρικῷ στρατεύματι An. 1, 3, 14; 5, 12; οἱ ἐκ τῆς ἀγορᾶς, die Händler, 1, 2, 18; ἐξ ἀγορᾶς ὠνήσομαι λύχνον Hermipp. com. bei Phot. v. στίλβη. – Plut. übersetzt die röm. nundinae ἀγοραί, Coriol. 19. – 6) die verkäuflichen Sachen, bes. Lebensmittel, so oft bei Com. εὔοψος ἀγορά, und Xen. ἄγειν, Cyr. 2, 4. 10 An. 5, 7, 18; ανασκευάζειν, Lebensmittel herbeischaffen, um sie zu verkaufen, 6, 2, 5, wie παρασκευάζειν Ag. 1, 14 Hell. 3, 4, 11; vgl. ἡ ἀγ. παρεσκευάσϑη Thuc. 7, 40; δέχεσϑαί τινα ἀγορᾷ 6, 44, Einem erlauben zu kaufen; ἀπὸ τῆς ἀγορᾷς ἤζων, von gekauften L. leben, Xen. An. 6, 1, 1; κομίζειν ἐνταῠϑα, hieher schaffen, Cyr. 6, 2, 3; παρέχειν An. 2, 3, 13; oft Thuc. 6, 50, L. zum Kauf darbieten; ἀγορᾷ χρῆσϑαι Xen. An. 7, 6, 17, wo nachher dafür ὤνια steht; αἱ ἀγοραὶ ἀφίκοντο, L. kamen an, 6, 6, 2. Ebenso Plut. für das lat. annona, ἀγορὰν ἐπευωνίσαι, wohlfeil machen, Coriol. 20; C. Graech. 5; περικόπτειν Lucull. 26 Cic. 8 Pomp. 19; ἀγ. οὐδεμία παρῆν Xen. An. 6, 4, 11; ἱκανή 5, 1, 4; ἀγορᾷ ἀναγκαίᾳ χρῆσϑαι, spärlich, Plut. Brut. 47; φιλανϑρώπῳ χρῆσϑαι, erträglich, wohlfeil, Coriol. 16; ἀγορᾶς ἀφϑονία, Getreidefülle, Pomp. 27; εὐπέτεια Nic. 20; εὐπορίαν παρέχειν Crass. 20. Allgemeiner sagt Arist. Oec. 2, 8 σῖτον, οὶνον καὶ τὴν ἄλλην ἀγοράν, Waare, wie die VLL. auch ὤνια erkl. – 7) der Verkauf, εἰς τὴν ἀγορὰν πλάττειν, für den Verkauf arbeiten, Dem. 4, 26; ἀγ. παρϑένων προκηρύττειν Ael. V. H. 4, 1; allgemein, Handel, τὴν ἀγορὰν μὴ ἀδικεῖν Xen. Cyr. 4, 5, 14; Vect. 4, 40 ἀγ. αὐξάνεται, Waarenzoll; ἀγορὰς καρποῦσϑαι Dem. 1, 22. – 8) nach Hes., B. A. u. Galen. hieß bei den Thessaliern der Hafen ( λιμήν) ἀγορά. – Nach Tzetzes zu Schol. ad Hes. O. 29 auch = νόμισμα, was sich vielleicht auf Stellen, wie sie Poll. las, bezieht, 1, 57, ἀξιωτάτης τῆς ἀγορᾶς τοῦ σίτου οὔσης, bei wohlfeilen Getreidepreisen. – 9) in LXX. Straße, Tob. 2, 3, u. a., dah. auch N. T. – Poll. u. Zonaras führen 7 Bedeutungen an, πωλητήριον, βουλευτήριον, πλῆϑος ἐν ἀμφοῖν, λαλιαὶ ἐν ἀμφ., λαλιὰ καταχρηστικῶς ( in universum), τὸ ἀγοραζόμενον, νόμισμα.
-
9 ἁρμονία
ἁρμονία, ἡ, die Fügung; eigentl. fem. von ἁρμόνιος, welches adject. zu einem wenigstens als Appellat. ungebräuchl. ἅρμων ist; verwandt ἁρμός, ἅρμα, ἄρω. Hom., bei dem nach Scholl. Od. 5, 248 ἁρμονιά zu betonen ist, hat das Wort dreimal: Od. 5, 248 γόμφοισιν δ' ἄρα τήν γε καὶ ἁρμονιῇσιν ἄρασσεν, wahrscheinl. Klammern; 5, 361 ὄφρ' ἂν μέν κεν δούρατ' ἐν ἁρμονιῇσιν ἀρήρῃ, so lange die Balken zusammenhalten; Iliad. 22, 255 τοὶ γὰρ ἄριστοι μάρτυροι ἔσσονται καὶ ἐπίσκοποι ἁρμονιάων, des Vertrages, plur. statt des sing. – Bei den Folg.: Bindungsmittel, τοίχων ἁρμ. δέδεται Antiphil. 27 (IX, 306); die Fugen, τὰς ἁρμονίας ἐπάκτωσαν βίβλῳ Her. 2, 96; Sp., wie D. Sic. 2, 8; Plut.; Fügung, Verhängniß, Διός Aesch. Prom. 550; das richtige Verhältniß aller Theile zum Ganzen, Uebereinstimmung, Proportion, ἡ ἐν σώματι Plat. Rep. IX, 591 d; αἱ ἐν τοῖς φϑόγγοις καὶ ἐν τοῖς τῶν δημιουργῶν ἔργοις πᾶσι Phaed. 86 c; in der Musik, Einklang, Harmonie; Tonart, Λυδία Pind. 4, 45; Folgde. Bei den Rhetoren Wohlklang im Periodenbau, Arist. rhet. 3, 1. ἁρμονικός, ή, όν, die Harmonie betreffend, der Harmonie u. der Musik übh. kundig, Plat. Phaedr. 268 d; Plut. Lyc. et Num. 1; ἡ ἁρμονική, sc. τέχνη, die Theorie der Tonkunst, Arist. metaph. 12. 3.
-
10 επισκοπος
I21) бьющий в цель, меткий, достигающийνίκης ἐ. Aesch. — обеспечивающий победу (см. ἐπίσκοπα)
2) соответствующийἄτης τῆσδ΄ ἐπίοκοπον μέλος Soph. — жалобная песнь подстать этому горю
IIὅ, ἥ1) надзиратель, смотритель, страж(ὁδαίων Hom., νεκροῦ Soph.)
2) хранитель, блюститель(ἁρμονιάων Hom.; πατρῴων δωμάτων Aesch.)
3) наблюдатель(σωφροσύνης καὴ ὕβρεως Plat.; χρηστῶν καὴ πονηρῶν ἔργων Plut.)
4) разведчик, соглядатай(νήεσσιν ἐ. ἡμετέρῃσιν Hom.)
σῆς ἕδρας ἐπίσκοποι Soph. — выслеживающие твое местонахождение, т.е. ищущие тебя5) pl. эпископы (соотв. ἁρμοσταί в Лаконии, афинские политические эмиссары в подвластных Афинам городах) Arph.6) глава религиозной общины, епископ NT. -
11 κλήρος
κλήρος οдуховенство, клир Церкви:ανώτερος κλήρος (επίσκοποι, πρεσβύτεροι, διάκονοι) высший клир (епископы, священники, дьяконы)
κατώτερος κλήρος (υποδιάκονοι, αναγνώστες, ψάλτες) низший клир (иподьяконы, чтецы, певчие)
Этим.< дргр. κλήρος, первоначальное значение «часть (от целого) < κλώ (-άω) «разделять, разъединять» < инд. qul(e) «разъединять». Церковное значение слова восходит к средневековью. Из греческого слово вошло во многие языки: англ. clergy, лат. clericus, рус. клирик5 -
12 ἐπίσκοπος
-
13 Ἐρχομενός
a city of Boeotia, where the Graces were especially worshipped: the inhabitants were Minyai. ὦ λιπαρᾶς ἀοίδιμοι βασίλειαι Χάριτες Ἐρχομενοῦ, παλαιγόνων Μινυᾶν ἐπίσκοποι (Cavedoni: Ὀρχομ- codd.) O. 14.4 γαρύσομαι τοῦδ' ἀνδρὸς ἐν τιμαῖσιν Ἐρχομενοῖό τε πατρῴαν ἄρουραν (Schr.: Ὀρχομ- codd.) I. 1.35 δαιτίκλυτ[ον] πόλιν ἐς Ὀρχομενῶ διώξιππον (Pindarice Ἐρχομενοῦ expectes ?) ?fr. 333a. 8. -
14 Μινύαι
a an ancient Boiotian folk, living around Orchomenos.Χάριτες Ἐρχομενοῦ, παλαιγόνων Μινυᾶν ἐπίσκοποι O. 14.4
b the Argonauts. μετὰ γὰρ κεῖνο (= τὸ πάγχρυσον νάκος)πλευσάντων Μινυᾶν P. 4.69
-
15 παλαίγονος
1 ancientΧάριτες Ἐρχομενοῦ, παλαιγόνων Μινυᾶν ἐπίσκοποι O. 14.4
pro subs.,μῆτίν τε γαρύων παλαιγόνων πόλεμόν τ O. 13.50
-
16 ἀγορά
A assembly, esp. of the People, opp. the Council of Chiefs, Il.2.93, Od.2.69, etc.; τοῖσιν δ' οὔτ' ἀγοραὶ βουληφόροι (sc. Κυκλώπεσσι) Od.9.112; ; ἀ. Πυλάτιδες, of the Amphictyonic Council at Pylae, S.Tr. 638, cf. Ion Eleg.1.3;μακάρων ἀ. Pi.I. 8(7).29
, cf. AB210; ἀγορήνδε καλέσσασθαι, κηρύσσειν, Il.1.54, 2.51; ἀγορὴν ποιήσασθαι, θέσθαι, Il.8.489, Od.9.171; εἰς ἀ. ἰέναι, ἀγέρεσθαι, 8.12, Il.18.245;ἀγορήνδε καθέζεσθαι Od.1.372
.—Not common in Prose,ἀγορὰν συνάγειν, συλλέγειν X.An.5.7.3
;ποιῆσαι Aeschin.3.27
;ἀγορὰς ποιεῖσθαι Hyp.Fr. 150
: of the assembly in Attic demes, D.44.36, IG2.585, al.;ἀ. συνέδριον φυλετῶν καὶ δημοτῶν AB327
: in late Prose, ἀ. δικῶν προθεῖναι, καταστήσασθαι, = Lat. conventus agere, Luc.Bis Acc. 4,12: meeting for games, Pi.N.3.14: metaph.,μυρμήκων ἀ. Luc. Icar.19
: prov., θεῶν ἀ. 'Babel', Suid., etc.II place of assembly,τοὺς δ' εὗρ' εἰν ἀγορῇ Il.7.382
;ἵνα σφ' ἀ. τε θέμις τε 11.807
, cf.Od.6.266; pl., Od.8.16;οὔτε.. εἰς ἀ. ἔρχεται οὔτε δίκας Thgn. 268
.2 market-place, perh. not earlier than Hom.Epigr. 14.5 πολλὰ μὲν εἰν ἀγορῇ πωλεύμενα, πολλὰ δ' ἀγυιαῖς; freq. in later authors,πρυμνοῖς ἀγορᾶς ἔπι Pi.P.5.93
;θεοὶ.. ἀγορᾶς ἐπίσκοποι A.Th. 272
;μέση Τραχινίων ἀ. S.Tr. 424
;ἀγορᾷ οὐδὲ ἄστει δέχεσθαι Th.6.44
;ὀλιγάκις.. ἀγορᾶς χραίνων κύκλον E.Or. 919
; οἱ ἐκ τῆς ἀ. market people, X.An.1.2.18;ἐξ ἀγορᾶς εἶ Ar.Eq. 181
, etc.; εἰς ἀ. ἐμβάλλειν to go into the forum, i. e. be a citizen, Lycurg.5; ἐν τῇ ἀ. ἐργάζεσθαι to trade in the market, D.57.31; εἰς τὴν ἀ. χειροτονεῖν (opp. ἐπὶ τὸν πόλεμον ) 'for the market', Id.4.26; the Roman Forum, D.H.5.48.1 public speaking, gift of speaking, mostly in pl., ἔσχ' ἀγοράων withheld him from speaking, Il.2.275; οἱ δ' ἀγορὰς ἀγόρευον ib. 788, cf. Od.4.818;ᾠδὴν ἀντ' ἀγορῆς θέμενος Sol.1
.2 market,ἀγορὰν παρασκευάζειν Th.7.40
, X. HG3.4.11;ἀ. παρέχειν Th.6.44
, etc.;ἄγειν X.An.5.7.33
, etc.; opp. ἀγορᾷ χρῆσθαι to have supplies, ib.7.6.24;τῆς ἀ. εἴργεσθαι Th.1.67
, Plu.Per.29; ἀ. ἐλευθέρα, i. e. καθαρὰ τῶν ὠνίων πάντων, Arist.Pol. 1331a31, cf. X.Cyr.1.2.3; opp.ἀ. ἀναγκαία Arist.Pol. 1331b11
; generally, provisions, supplies, PPetr.3p.131 (iii B. C.), PS14.354 (iii B. C.), al.; in pl., Nic.Dam.p.6.17 D.; ἀγορὰς περικόπτειν cut off supplies, D.H.10.43.b market, sale, ἀ. τῶν βιβλίων, τῶν παρθένων, Luc. Ind.19, Ael.VH4.1, cf. Nicoch.7.IV as a mark of time, ἀ. πλήθουσα the forenoon, when the market-place was full,ἀγορῆς πληθυούσης Hdt.4.181
;πληθούσης ἀγορᾶς X.Mem.1.1.10
, cf. SIG695.38 (Magn. Mae.); περὶ orἀμφὶ ἀ. πλήθουσαν X.An.2.1.7
, 1.8.1;ἐν ἀ. πληθούσῃ Pl.Grg. 469d
, cf. Th.8.92; alsoἀγορῆς πληθώρη Hdt.2.173
, 7.223; poet.,ἐν ἀ. πλήθοντος ὄχλου Pi.P.4.85
;πρὶν ἀ. πεπληθέναι Pherecr.29
: ἀγορῆς διάλυσις the time just after mid-day, when they went home from market, Hdt.3.104, cf.X.Oec.12.1. -
17 ἀκριβής
ἀκρῑβ-ής, ές,A exact, accurate, precise, E.El. 367, etc.;σημεῖον Th.1.10
;δίαιτα Hp.Aph.1.4
; τριταῖος returning precisely at its time, Id.Epid.1.24; γαλήνη complete calm, Jul. Or.1.25c.II of persons, precise, strict,δικασταί Th.3.46
; ;δεινὸς καὶ ἀ. Lys.7.12
; ἀ. τοῖς ὄμμασι sharp- sighted, Theoc.22.194; of arguments, Ar.Nu. 130;ἀ. μουσική E. Supp. 906
, etc.; τὸ ἀ., = ἀκρίβεια, Hp.VM9;τὸ πάνυ ἀ. Th.6.18
: freq.in Adv. - βῶς to a nicety, precisely, ἀ. εἰδέναι, ἐπίστασθαι, καθορᾶν, μαθεῖν, etc., Hdt.7.32, etc.;ἀ. οἶσθα A.Pr. 330
; opp. ἁπλῶς, Isoc.5.46; opp. τύπῳ (in outline, roughly), Arist.EN 1104a2: [comp] Comp. , Act.Ap.18.26: [comp] Sup. ; ἀ. καὶ μόλις with greatest difficulty, Plu.Alex.16:—also οὐκ εἰς ἀκριβὲς ἦλθες at the right moment, E.Tr. 901.c Astron., true, opp. φαινόμενος, Procl. Hyp.4.31.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀκριβής
-
18 ἁρμονία
A means of joining, fastening,γόμφοις μιν.. καὶ ἁρμονίῃσιν ἄρηρεν Od.5.248
; of a ship, ὄφρ' ἂν.. ἐν ἁρμονίῃσιν ἀρήρῃ ib. 361.2 joint, as between a ship's planks, τὰς ἁ. ἐν ὦν ἐπάκτωσαν τῇ βύβλῳ caulked the joints with papyrus, Hdt.2.96;τῶν ἁρμονιῶν διαχασκουσῶν Ar.Eq. 533
; also in masonry,αἱ τῶν λίθων ἁ. D.S.2.8
, cf. Paus.8.8.8,9.33.7.3 in Anatomy, suture, Hp. Off.25, Oss.12; union of two bones by mere apposition, Gal.2.737; also in pl., adjustments, .4 framework,ῥηγνὺς ἁρμονίαν.. λύρας S.Fr. 244
;βοός Philostr.Im.1.16
; esp. of the human frame,ἁρμονίην ἀναλυέμεν ἀνθρώποιο Ps.-Phoc.102
;νεύρων καὶ κώλων ἔκλυτος ἁ. AP7.383
(Phil.);τὰς ἁ. διαχαλᾷ τοῦ σώματος Epicr.2.19
.b of the mind, δύστροπος γυναικῶν ἁ. women's perverse temperament, E.Hipp. 162 (lyr.).II covenant, agreement, in pl.,μάρτυροι.. καὶ ἐπίσκοποι ἁρμονιάων Il.22.255
.IV in Music, stringing,ἁ. τόξου καὶ λύρας Heraclit.51
, cf. Pl.Smp. 187a: hence, method of stringing, musical scale, Philol.6, etc., Nicom.Harm.9; esp. octave,ἐκ πασῶν ὀκτὼ οὐσῶν [φωνῶν] μίαν ἁ. συμφωνεῖν Pl.R. 617b
;ἑπτὰ χορδαὶ ἡ ἁ. Arist. Metaph. 1093a14
, cf. Pr. 919b21; of the planetary spheres, in Pythag. theory, Cael.290b13, Mu.399a12, etc.2 generally, music,αὐτῷ δὲ τῷ ῥυθμῷ μιμοῦνται χωρὶς ἁ. Id.Po.1447a26
.3 special type of scale, mode,ἁ. Λυδία Pi.N.4.46
; Αἰολίς or - ηΐς Pratin.Lyr.5, Lasus I, cf. Pl.R. 398e, al., Arist.Pol. 1276b8, 1341b35, etc.b esp. the enharmonic scale, Aristox.Harm.p.I M., Plu.2.1135a, al.4 ἁρμονίαν λόγων λαβών a due arrangement of words, fit to be set to music, Pl.Tht. 175e.6 metaph. of persons and things, harmony, concord, Pl.R. 431e, etc.V personified, as a mythical figure, h.Ap. 195, Hes.Th. 937, etc.; Philos., like φιλότης, principle of Union, opp. Νεῖκος, Emp.122.2, cf. 27.3.VI Pythag. name for three, Theol. Ar.16.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἁρμονία
-
19 ἐπίσκοπος
ἐπί-σκοπος, ὁ, ἡ, der Aufseher, der die Aufsicht über etwas führt. Von den Göttern, τοὶ γὰρ ἄριστοι μάρτυροι ἔσσονται καὶ ἐπίσκοποι ἁρμονιάων, sie werden über das Halten der Verträge wachen; ἐπ. ὁδαίων, Aufseher über die Waren; von Hektor, ὄλωλας ἐπίσκοπος, ὅς τέ μιν αὐτὴν ῥύσκευ, Beschützer; ϑεοῖς πεδιονόμοις τε κἀγορᾶς ἐπισκόποις, Beschützer des Marktes; von Bacchus; τοῦ νεκροῦ, Späher, die auf den Leichnam achten; ἦ τιν' ἑταίρων ὀτρυνέεις Τρώεσσιν ἐπίσκοπον, als Späher gegen die Troer; ἐπίσκοπος ὀϊστῶν, Beherrscher, Lenker der Pfeile. In Athen hießen so bes. die in die unterworfenen Städte geschickten Männer, welche die Angelegenheiten derselben leiteten; Aufseher über eine Gemeinde, Bischof--------------------------------ἐπί-σκοπος, das Ziel treffend, erreichend, ὁποῖα νίκης μὴ κακῆς ἐπίσκοπα, den Sieg erzielend; Τεύκρου βοῶντος ἄτης τῆςδ' ἐπίσκοπον μέλος, darauf hinzielend, dazu passend; οὕτως ἐπίσκοπα τοξεύειν, geschickt schießen, daß man das Ziel trifft -
20 πέρας
πέρας, ατος, τό (cp. πεῖραρ ‘end, limit’; Aeschyl.+) ‘limit, end’.① a set point as farthest end of a space, end, limit, boundary. Pl. τὰ πέρατα end, limit, boundary, the ends, limits τῆς γῆς of the earth (Alcaeus [c. 600 B.C.] 50, 1 Diehl2; Thu. 1, 69, 5; X., Ages. 9, 4; IPontEux I, 39, 26f (μέχρι) περάτων γῆς; Ps 2:8; 21:28; Da 4:21; En 1:5; 31:2; Philo; Jos., Bell. 4, 262; TestNapht 6:7) Mt 12:42; Lk 11:31 (on both these passages cp. Apollon. Rhod. 2, 165 ἐκ περάτων; 573–76); Ac 13:33 D (Ps 2:8); 1 Cl 36:4 (Ps 2:8); IRo 6:1; Hs 8, 3, 2; D 9:4. τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης (Diod S 3, 53, 1 τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης; 1, 19, 6 τὸ πέρας τῆς οἰκ.; Jos., Ant. 8, 116; cp. ApcEsdr 3:6 p. 27, 12 Tdf.) Ro 10:18 (Ps 18:5). Also τὰ πέρατα abs. in the same sense (Vett. Val. 226, 18; Philo, Leg. ad Gai. 18; 173; Ps 64:9) οἱ ἐπίσκοποι, οἱ κατὰ τὰ πέρατα ὁρισθέντες the overseers/bishops who are appointed in the most distant lands IEph 3:2.—JGeyer, VetusT 20, ’70, 87–90, replying to MTreves, ibid. 19, ’69, 235.② the end point of a process, end, conclusion (Aeschyl., Pers. 632 τῶν κακῶν; Demosth. 18, 97 πέρας τοῦ βίου ὁ θάνατος; Polyb. 5, 31, 2; 7, 5, 5; Epict. 3, 26, 37; 4, 1, 106; OGI 669, 40; PGiss 25, 7; BGU 1019, 7; POxy 237 VIII, 16; 1 Esdr 9:17; 2 Macc 5:8; 3 Macc 5:5; TestAbr A 1 p. 77, 11 [Stone p. 2] τοῦ βίου πέρας; Philo, Op. M. 150 al.; Jos., Bell. 7, 157, Ant. 7, 374; Just., D. 137, 4 π. ποιεῖσθαι; Tat. 12, 4 π. λαβών) πάσης ἀντιλογίας πέρας (as) an end to all disputing Hb 6:16.③ as adv., πέρας marker of someth. that is additional in a series, finally, in conclusion, further(more) (since Aeschin. 1, 61; Polyb. 2, 55, 6; Alciphron 4, 17, 3; Manetho: 609 Fgm. 8 [77] Jac. [in Jos., C. Ap. 1, 77]; Jos., Bell. 7, 393, Ant. 16, 352) π. γέ τοι B 5:8; B 10:2; B 12:6; B 15:6, B 8; B 16:3; π. γοῦν MPol 16:1.—DELG s.v. πεῖραρ. M-M. Sv.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἐπισκοποῖ — ἐπισκοπέω look upon pres opt act 3rd sg (attic epic doric) ἐπισκοπέω look upon pres opt act 3rd sg (attic epic doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἐπίσκοποι — ἐπίσκοπος 1 one who watches over masc nom/voc pl ἐπίσκοπος 2 hitting the mark masc/fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ЕПИСКОПЫ — • Έπίσκοποι, надзиратели, которых афиняне посылали иногда к союзникам для контроля за их делами, политически агенты, подобные спартанским гармостам. Arist. Av. 1023 и схолии … Реальный словарь классических древностей
Οικουμενικό Πατριαρχείο — Η έδρα του οικουμενικού πατριάρχη στην Κωνσταντινούπολη, αρχηγού της Ορθοδοξίας και προκαθήμενου των πατριαρχών της Ανατ. Ορθόδοξης Εκκλησίας. Ονομάζεται και Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως καθώς και Μεγάλη του Χριστού Εκκλησία. Το Ο.Π.… … Dictionary of Greek
παπισμός — Θεσμός της Καθολικής Εκκλησίας, που εκφράζει και βασίζεται στη διδασκαλία της Εκκλησίας αυτής, κατά την οποία ο επίσκοπος Ρώμης, ως διάδοχος του κορυφαίου των Αποστόλων, του Πέτρου, έχει το πρωτείο τιμής ανάμεσα στη χριστιανική ιεραρχία, και… … Dictionary of Greek
Αντιόχεια — I (τουρκ. Antakya).Πόλη (151.500 κάτ. το 2002) της νότιας Τουρκίας, κοντά στα σύνορα με τη Συρία, πρωτεύουσα της επαρχίας Χατάι (5.403 τ. χλμ., 1.297.000 κάτ. το 2002). Χτισμένη στον ποταμό Ορόντη, περίπου 30 χλμ. από τη Μεσόγειο, σε μια εύφορη… … Dictionary of Greek
Ρωμαιοκαθολική Εκκλησία — (ή απλώς Καθολική ή Δυτική). Η χριστιανική Εκκλησία που υπάγεται στον πάπα της Ρώμης. Στην Ελλάδα παλιότερα χρησιμοποιούνταν ο όρος Δυτική ή Παπική Εκκλησία· ο όρος Δυτική όμως δεν είναι ορθός, γιατί στη Δύση υπάρχουν και άλλες Εκκλησίες, όπως οι … Dictionary of Greek
έξαρχος — Ονομασία του αρχηγού στα πρώτα χρόνια του Βυζαντίου της στρατιωτικής μονάδας, που λεγόταν alanumerus. Αργότερα, έως τον 6o αι., ο τίτλος αποδιδόταν σε όλους τους στρατιωτικούς αξιωματούχους ανεξάρτητα από τον βαθμό που έφεραν. Στη συνέχεια, όμως … Dictionary of Greek
ενθρονιστικός — και ενθρονιαστικός, ή, ό (Μ ἐνθρονιστικός και ἐνθρονιαστικός, ή, όν) αυτός που ανήκει ή αναφέρεται τον ενθρονισμό μσν. α. «ἐνθρονι(α)στικά (γράμματα)» επιστολές που έστελναν οι επίσκοποι σε άλλους επισκόπους και με τις οποίες ανήγγειλλαν την… … Dictionary of Greek
κλήρος — Τμήμα γης που δόθηκε με κλήρωση· ο λαχνός· το μερίδιο κληρονομιάς· η μοίρα, η τύχη. Επίσης κ. ονομάζεται το ιερατείο, δηλαδή το σύνολο των ανώτερων και κατώτερων κληρικών της Εκκλησίας. Στον ανώτερο κ. περιλαμβάνονται οι λειτουργοί που απέκτησαν… … Dictionary of Greek
μητροπολεπίσκοποι — μητροπολεπίσκοποι, οι (Μ) μητροπολίτες και επίσκοποι. [ΕΤΥΜΟΛ. < μητροπολίται + ἐπίσκοποι αντί *μητροπολιτεπίσκοποι καθ απλολογία] … Dictionary of Greek