-
1 πορθείν
-
2 πορθεῖν
-
3 χρή
χρή, impers., Il.1.216, etc.; [dialect] Aeol. [full] χρῆ Alc.20, 35, 46; other forms are contractions (crases) of χρή (prob. orig. a neut. Subst.) with forms of εἰμί (A sum): [tense] fut. , Fr. 599, Pherecr. 103, Ar.Fr. 362, Phryn.Com.34 (on this form, for which codd. generally have χρῆσται or χρῆσθαι, v. Sch.S.OCl. c.): subj. , E.Alc.49, Ar.Lys. 133; opt. , S.Tr. 162, Lys. 12.44, Pl.Euthphr.4c; inf.χρῆναι Democr.276
, Ar.Ec. 210, Antipho 5.84, etc.; also χρῆν (v. infr. 111); part. neut. pl. χρηεόντα (or χρὴ ἐόντα) Democr.174: [tense] impf.ἐχρῆν Pi.N.7.44
, A.Ch. 907, S.Fr.107.6 (only here in S., χρῆν l. 5), Ar.Ra. 152, al., Antipho 1.1, And.1.114, Lys. 3.22, al., Th.6.57, Pl.Prt. 335c, D.4.3, al., etc.: freq. also without the augm.,χρῆν Pi.Fr.123.1
, S.El. 529, 579, Tr. 1133, Ar.Eq. 535 (anap.), al., Lys.8.6, al., Th.3.63, D.15.33, al., etc.; both forms in Ar.Ach. 540, ἐρεῖ τις, οὐ χρῆν· ἀλλὰ τί ἐχρῆν εἴπατε: [tense] fut.χρήδει Hdt.7.8
: — it is necessary: c. inf. praes. aut [tense] aor., it must needs, one must or ought to do (like δεῖ, which is only once used in Hom.),νῦν δὲ χ. τετλάμεν ἔμπης Od.3.209
;τὸν νῦν χ. κομέειν 6.207
, cf. Il. 1.216, 4.57, etc.;σήμαιν' ὅ τι χ. σοι συμπράσσειν A.Pr. 297
(anap.); ὅτι χ. πάσχειν ἐθέλω ib. 1067;ὅ τι χρείη ποιεῖν Pl.Euthphr.4c
, cf. 9a;τούτου θανειν χρῆν αὐτὸν οὕνεκ' ἐκ σέθεν; S.El. 579
;χρὴ τὸ λέγειν Parm. 6.1
: more freq. c. acc. pers. et inf., one must,ἐμὲ δὲ χ. γήραϊ πείθεσθαι Il.23.644
;τῷ σε χ. πόλεμον.. παῦσαι 7.331
; οὐδέ τί σε χ. νηλεὲςἦτορ ἔχειν 9.496
;τί χ. με.. στέγειν ἢ τί λέγειν; S.Ph. 135
(lyr.): χρῆν γὰρ Κανδαύλῃ γενέσθαι κακῶς (where γενέσθαι is inf. of an impers. verb) Hdt.1.8.—Sts. the inf. must be supplied from the context, esp. in Hom. in phrases like τίπτε μάχης. ἀποπαύεαι; οὐδέ τί σε χρή (sc. ἀποπαύεσθαι) Il.16.721, cf. 19.420; ὅθι χ. πεζὸν ἐόντα (sc. μάρνασθαι) Od.9.50; so in Trag. and [dialect] Att., πορθεῖν ἃ μὴ χ. (sc. πορθεῖν) A. Ag. 342; φύς τ' ἀφ' ὧν οὐ χρῆν (sc. φῦναι) , ξὺν οἷς τ' οὐ χρῆν (sc. ὁμιλεῖν) ; ἔκανες ὃν οὐ χρῆν (sc. κτεῖναι) A.Ch. 930; ἐπιπλεύσειέ τις ὡς χ. (sc. ἐπιπλεῦσαι) Th.2.89; θύσαντες οἷς χ. (sc. θῦσαι) Pl. R. 415e;ἀκαιρότερον ὄντα ἢ χ. Id.Plt. 307e
;λαλεῖν μετὰ ἀφελείας ἔνθα χ. Longin.34.2
.; soὡς χ. A.Ag. 1556
(anap.), etc.—The [tense] impf. freq. expresses something that ought to have been, but is not, ἐνθάδ' οὐ παραστατεῖ, ὡς χρῆν, Ὀρέστης ib. 879, cf. S.Tr. 1133; and sts. stands forχρή, χρῆν τι λέγειν ὑμᾶς σοφὸν ῳ νικήσετε Ar.Pl. 487
(anap.), cf. 432: abs.,ἐρεῖτις, οὐ χρῆν· ἀλλὰτί ἐχρῆν εἴπατε Id.Ach. 540
.2 in Hom. without inf., c. acc. pers. et gen. rei, οὐδέ τί σε χρὴ ἀφρποσύνης thou hast no need of imprudence, i. e. it does not befit thee, Il.7.109;οὐ μέν σε χ. ἔτ' αἰδοῦς Od.3.14
;τί με χ. μητέρος αἴνου; 21.110
; μυθήσεαι ὅττεό (i.e. ὅτου)σε χ. 1.124
;τέο σε χ.; 4.463
: τί χρὴ φίλων is found in most codd. of E.Or. 667 ( δεῖ cod. V).3 c. dat. pers. pro acc. is not found; in Il.5.490, A.Pr.3, the dat. belongs to the inf. μέλειν; in S.Ant. 736 Dobree restored με for γε; in E.Med. 886 ᾗ depends on μετεῖναι; in Ion 1316 Dobree read τοὺς δέ γ' ἐνδίκους, and in Lys.28.10 δικαίους.. ὑφελομένους was restored by Cobet.II sts. in a less strong sense, πῶς τοῦτο περᾶσαι χρή; how is one to get through this? Theoc.15.45; τί ἐχρῆν με ποιεῖν; what was I to do? D.18.28; ἓν οὐδὲν κατέστη ἴαμα ὅτι χρῆν προσφερόντας ὠφελεῖν there was no one remedy by the application of which one could (or was bound to) help them, Th.2.51, cf. 1.91. -
4 νομός
νομός, ὁ, 19 Weideplatz, Weide fürs Vieh; ἐπεί κε νομῷ μιγέωσι, wenn sie auf der Weide unter einander gekommen sind, Il. 2, 475; μετά τ' ἤϑεα καὶ νομὸν ἵππων, 6, 511; 18, 587 u. öfter; ποιηροὺς λιποῠσα νομούς, Eur. Cycl. 61; – auch = Weide, Futter, Nahrung, H. h. Merc. 198; u. übh. Nahrung, Speise, Hes. O. 528, Ar. Av. 239. – 2) zugetheilter, angewiesener Wohnplatz, Landstrich; ἐς ἀμφιϑάλασσον νομόν, die Gegend, Pind. Ol. 7, 34, wie Soph. O. C. 1064; νομὸν τῆς Ἑλλάδος πορϑεῖν, Eur. Rhes. 477, Wohnsitz; οἱ Πέρσαι οἱ ἐντὸς Ἅλυος ποταμοῦ νομοὺς ἔχοντες, Her. 5, 102; οἱ ἄνϑρωποι νομὸν ἐν ϑαλάσσῃ ἕξουσι, 5, 92. – Bes. in Aegypten, Abtheilungen des Landes, Nomen, Gaue, welche gewöhnlich durch Kanäle abgegränzt waren, Her. 2, 166, vgl. Wessel. zur Stelle; Strab.; doch braucht Her. das Wort 3, 90 auch von den Provinzen, Satrapien des babylonischen oder persischen Reiches u. 4, 62. 66 von den verschiedenen Landstrichen Scythiens; so auch bei späteren Geschichtschreibern, wie D. Sic. – 3) übtr., ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνϑα καὶ ἔνϑα, Il. 20, 249, von vielem Wortwechsel, vielem Hin- u. Herschweifen der Worte, gleichsam eine reichliche Weide der Worte, wie Hes. O. 405.
-
5 ἄκρα
ἄκρα, ἡ, eigtl. fem. zu ἄκρος, das äußerste Ende, bes. Berggipfel, Vorgebirge, Hom. Iliad. 4, 425. 14, 36 im plur., im sing. Od. 9, 285. 8, 508; Aesch. Eum. 532; Εὐβοίας Soph. Tr. 785; Pind. N. 3, 26; Ταινάρου P. 4, 310; in Prosa, Her. 4, 99; Plat. Critia 111 a; Landzunge, Burg auf einem Berge, Eur. Or. 859; Xen. An. 7, 1, 19 u. sonst; – κατ' ἄκρας, ion. ἄκρης, von oben her, ἔλασε κῦμα κατ' ἄκρης Od. 5, 313, meist = gänzlich, πέρσεται πόλις Il. 24, 728, Ἴλιον ἑλέειν 15, 557, Ἴλιος πυρὶ σμύχοιτο κατ' ἄκρης 22, 411; πορϑεῖν Aesch. Ch. 680; πρῆσαι Soph. Ant. 206; κατ' ἄκρων Περγάμων ἑλεῖν πόλιν Eur. Phoen. 1192; in Prosa, Her. 6, 18. 83; Thuc. 4, 112 ἑλεῖν, u. sonst.
-
6 ἐν-ίστημι
ἐν-ίστημι (s. ἵστημι), hinein, dabei, darauf stellen, setzen; Hippocr.; στήλας ἐνίστη ἐς τὰς χώρας Her. 2, 102; χρυσᾶ ἀγάλματα ἐνέστησαν Plat. Critia. 116 d; οἷον ἡνίοχον εἰς αὐτὴν ἐνστήσας Polit. 266 e; αὑτὸν ἐκμάττειν τε καὶ ἐνιστάναι εἰς τοὺς τῶν κακιόνων τύπους Rep. III, 396 e; τοὺς ἱπποκόμους εἰς τοὺς ἱππέας Xen. Hipparch. 5, 6, vgl. 1, 6. Uebertr., τὸν νοῠν, τὴν διάνοιαν, den Verstand, die Gedanken worauf richten, Arist. – Häufiger im med. u. zwar – al aor. I. = act., ἄγαλμα ἐνστήσασϑαι, darin aufstellen, Poll. 1, 11; ἱστὸν ἐνεστήσαντο μεσόδμῃ Ap. Rh. 1, 563; δόμοισιν ἄκοιτιν, hineinbringen, 4, 97. Dah. einrichten, anstellen, unternehmen, ὅσαι τὸ πρᾶγμα τοῦτο ἐνεστήσαντο Ar. Lys. 268; οὐδὲν τῶν πραγμάτων ἐνεστήσασϑε οὐδὲ κατεσκευάσασϑε ὀρϑῶς Dem. 10, 21; 18, 193; ὁ τοιοῠτον ἀγῶνα ἐνστησάμενος 18, 4; öfter δίκην, κρίσιν, einen Proceß anstellen, Lys. u. a. Redner; πόλεμον, Pol. u. D. Sic. Auch praes. u. impf. so, ἐνίστατο τὴν περὶ Ἀκροκόρινϑον πρᾶξιν, er begann die Unternehmung gegen Akr., Plut. Arat. 16; ὑπὲρ οὗ νῠν ἐνιστάμεϑα τὴν διήγησιν Pol. 22, 15; πορϑεῖν ἐνίστατο τὰς πόλεις, er legte es darauf an, die Städte zu zerstören, D. Sic. 14, 53; fut., τίνα τὴν τοῠ βίου όδὸν ἐνστήσονται, welchen Weg werden sie einschlagen, Plat. Ax. 367 a. – Aehnl. ὀργὴν καὶ μῖσος ἐνεστ ήσαντο πρός τινα Pol. 1, 82, 9, Zorn u. Haß gegen Jem. beweisen. – Gew. b) mit aor. II. u. perf. act., darinstehen; λόχοις ἐνεστὼς ἤμ υνε χώρᾳ Eur. Suppl. 896; πύλαι ἐνεστᾶσι ἑκατόν, stehen, d. i. sind darin, Her. 2, 179; ἄγαλμα ἐνέστηκε 2, 91; ὕδωρ ἐνεστηκός, darin stehen gebliebenes Wasser, Theophr.; ἐν ῷ ἐκτυπούμενον ἐνίσταται Plat. Tim. 50 d, vgl. oben. Bes. ἐνίστασϑαι εἰς τὴν ἀρχήν, die Regierung antreten, Her. 3, 67 u. öfter; auch ohne Zusatz, ἄλλος ἐνί σταται βασιλεύς 6, 59; σέο ἐνεστεῶτος βασιλῆος 1, 120; ἔτι μιᾶς ἐνεστώσης δίκης, da noch ein Proceß anhängig gemacht ist, schwebt, Ar. Nubb. 779; ἐνεστηκυιῶν δικῶν Dem. 33, 14; Is. 11, 46 u. A.; ἐνεστηκότα πράγματα stehen den προγεγενημένα entgegen, Din. 1, 93; τὰ ἐνεστηκότα πράγματα, der gegenwärtige Stand der Dinge, Xen. Hell. 2, 1, 6; τὰ ἐνεστηκότα Pol. 2, 26, 3. 3, 15, 4; ὁ ἐνστὰς πόλεμος Isocr. 5, 2; Dem. u. A.; πόλεμος ἐνεστώς, der gegenwärtige Krieg, Pol. 1, 75, 2 u. öfter; ἤδη τῆς πολιορκίας δεύτερον ἔτος ἐνεστηκυίας, da die Belagerung schon das zweite Jahr dauerte, 7, 15, 2; τραυμάτων ἐνεστώτων, die da sind, Plat. Legg. IX, 878 b; ἐνισταμένου ϑέρους, mit Beginn des Sommers, Theophr. u. A.; bei den Gramm. ὁ ἐνεστὼς χρόνος, das Präsens. – c) sich entgegenstellen, bevorstehen, drohen; τοιούτων τοῖσι Σπαρτιήτῃσι ἐνεστεώτων πρηγμάτων Her. 1, 83; μείζονος ἐνίστατο πολέμου καταρχή Pol. 1, 71, 4; – sich widersetzen, Widerstand leisten, τοῖς ποιουμένοις Thuc. 8, 69; ἀλλ' ἔτι ἐνέστηκε τὸ τῶν πολλῶν, ὅπως μή – Plat. Phaed. 77 b; τοῖς εἰρημένοις ἐνστῆναι Isocr. 5, 39; οἱ δὲ ἐνιστάμενοι ὡς οὐκ – Arist. Eth. 10, 2, 4; ταῖς ἐπιβολαῖς Pol. 2, 46, 4; πρός τι, Plut. Aristid. 3; τινὶ πρός τι, Jemand in Bezug auf Etwas, Marc. 22. Bes. bei den Rhetorikern u. in der Gerichtssprache, gegen Etwas protestiren, Instanz machen, vgl. Arist. rhet. 2, 25. Bei den Römern das Intercediren der Volkstribunen, Pol. 6, 16, 4 u. Plut. öfter; τῇ φυγῇ Plut. Lucull. 13; τινί, Jemanden bedrängen, verfolgen, Pol. 3, 97, 1; auch wie instare = antreiben, Plut. Lac. apophth. p. 240; von Flüssigkeiten auch = gerinnen, fest werden, Diosc., Medic.
-
7 καιω
реже κάω (ᾱ) (impf. ἔκαιον - атт. ἔκᾱον, fut. καύσω, aor. ἔκαυσα; pass.: fut. καυθήσομαι, aor. ἐκαύθην, aor. 2 ἐκάην, pf. κέκαυμαι, ppf. ἐκεκαύμην)1) (тж. κ. πυρί NT.) зажигать, жечь(πυρὰ πολλά Hom.; λύχνον NT.)
φλὸξ θεείου καιομένοιο Hom. — пламя горящей серы;καομένων τῶν λαμπάδων Arph. — (дым) от горящих лампад2) жечь, сжигать(δένδρεα, νεκρούς Hom.)
3) сжигать в жертву(μηρία Hom.; ὀστέα λευκά Hes.)
4) жечь, уничтожать огнемτέμνειν καὴ κ. или κ. καὴ πορθεῖν Xen. — уничтожать огнем и мечом
5) обжигатьἡ ἡμέρη καίει τοὺς ἀνθρώπους Her. — дневная жара обжигает людей;
ἐνίοτε καὴ κ. λέγεται καὴ θερμαίνειν τὸ ψυχρόν Arst. — иногда говорится, что холод обжигает и согревает6) мед. прижигать(τέμνειν καὴ κ. Plat.)
7) опалять, делать загорелым, pass. загорать(ὑπὸ τοῦ ἡλίου Arst.)
8) жечь как огнемτὰ ἐντὸς ἐκάετο Thuc. — (у больных) внутренности жгло как огнем;
κάομαι τέν καρδίαν Arph. — у меня сердце в огне, я горю (от негодования)9) растоплять, плавить(ἥ χαλκῖτις λίθος καίεται Arst.)
-
8 καταδρομη
ἥ1) набег, нашествие(καταδρομὰς ποιεῖσθαι Thuc.; καταδρομαῖς πορθεῖν χώραν τινά Plut.)
καταδρομῆς γενομένης Lys. — во время набега2) перен. нападение, выпад(ἐπὴ τὸν λόγον τινός Plat.)
κατά τινος πλείστην ποιεῖσθαι καταδρομήν Polyb. — наброситься на кого-л. с резкими нападками -
9 καίω
Aἔκαιον Od.9.553
, [dialect] Att. ἔκᾱον, [dialect] Ep.καῖον Il. 21.343
: [tense] fut.καύσω X.Cyr.5.4.21
, ([etym.] ἐπι-) Pl.Com.186.4, ([etym.] κατα-) Ar. Lys. 1218; also : [tense] aor. 1 , Th. 7.80 (bis), Pl.Grg. 456b, etc.; [dialect] Ep. ἔκηα (certain [voice] Act. and [voice] Med. forms have κει- in codd. of Hom., v. infr.),ἔκηα Il.1.40
, al.; [ per.] 3sg. ἔκηε ([etym.] ν) 22.170, 24.34, al.; unaugm.κῆεν 21.349
; [ per.] 3pl. ἔκηαν (v.l. ἔκειαν) Od.22.336; imper.κεῖον 21.176
codd.; [ per.] 1pl. subj.κείομεν Il.7.333
([pref] κατα-), 377, 396 (better attested than κήομεν); opt. κήαι, κήαιεν, 21.336, 24.38; inf.κῆαι Od.15.97
(v.l. κεῖαι), κατα-κῆαι 10.533
, 11.46, κακκῆαι ib.74 (v.l. κακκεῖαι); part.κείαντες 9.231
, 13.26, [dialect] Att. , S.El. 757, ([etym.] ἐκ-) E.Rh.97, (lyr.),ἐγκέαντι IG12.374.96
,261: [tense] pf. κέκαυκα ([etym.] κατα-, προς-) X.HG6.5.37, Alex.124.3:—[voice] Med., [tense] aor. 1 ἐκαυσάμην ([etym.] ἀν-) Hdt.1.202, 8.19; [dialect] Ep. κείαντο, κειάμενοι, Il.9.88, 234;κειάμενος Od.16.2
, 23.51:—[voice] Pass., [tense] fut.καυθήσομαι Hp.Nat.Mul. 107
, ([etym.] κατα-, ἐκ-) Ar.Nu. 1505, Pl.R. 362a; lateκᾰήσομαι 1 Ep.Cor.3.15
: [tense] aor. 1ἐκαύθην Hp.Epid.4.4
, Int. 28, ([etym.] κατ-) Hdt.1.19, Th.3.74; [dialect] Ep. and [dialect] Ion.[tense] aor. 2 ἐκάην [pron. full] [ᾰ] Il.9.212 ([etym.] κατ-), Od.12.13, ([etym.] δί-) Hp.Loc.Hom.40, ([etym.] κατ-) Hdt.2.180; inf.καήμεναι Il.
<*>3.210,καῆναι Parth.9.8
: [tense] pf. , Th.4.34, etc.,κέκαυσμαι Hp.Int.28
; inf. . (From κᾰϝ-yw.)I kindle,πυρὰ πολλά Il.9.77
;πῦρ κείαντες Od.9.231
;πῦρ κῆαι 15.97
, etc.:—[voice] Med., πῦρ κείαντο they lighted them a fire, Il.9.88, cf. 234, Od.16.2:—[voice] Pass., to be lighted, burn,πυραὶ νεκύων καίοντο Il.1.52
;θεείου καιομένοιο 8.135
;καιομένοιο πυρός 19.376
, cf. Hdt.1.86, Ar.V. 1372, etc.;φῶς πυρὸς καόμενον Pl.R. 514b
; αἱ φλόγες αἱ καιόμεναι.. περὶ τὸν οὐρανόν the meteors which blaze, Arist.Mete. 341b2; of ore, to be smelted, Id.HA 552b10.II set on fire, burn, μηρία, ὀστέα, Od.9.553, Hes.Th. 557;νεκρούς Il.21.343
; δένδρεα ib. 338:—[voice] Pass.,νηυσὶν καιομένῃσιν 9.602
.2 make hot, of the sun,ἀνθρώπους Hdt.3.104
: abs., ibid., Pl.Cra. 413b; [ Χείμαρρος] smelted,AP
9.277 (Antiphil.).3 of extreme cold,ἡ Χιὼν καίει τῶν κυνῶν τὰς ῥῖνας X.Cyn.8.2
, cf. 6.26 ([voice] Pass.);κάειν λέγεται.. τὸ ψυχρόν, οὐχ ὡς τὸ θερμόν Arist.Mete. 382b8
.4 [voice] Pass., of fever-heat,τὰ ἐντὸς ἐκάετο Th.2.49
: metaph., of passion, esp. of love, to be on fire,ἐν φρασὶ καιομένα Pi.P.4.219
;κάομαι τὴν καρδίαν Ar.Lys.9
;ἔρως.. ὕβρει καόμενος Pl.Lg. 783a
; καίεσθαί τινος (sc. ἔρωτι) Hermesian.7.37, Charito 4.6, cf. Parth.14.2; also καομένη Ἑλλάς Greece being in a fever of excitement, Lys.33.7.III burn and destroy (in war), τέμνειν καὶ κ., κ. καὶ πορθεῖν, waste with fire and sword, X.HG4.2.15, 6.5.27.IV of surgeons, cauterize,ὤμους Hp.Art.11
:—in [voice] Pass., Id.Aph.6.60: abs., τέμνειν καὶ κάειν to use knife and cautery, Pl.Grg. 480c, 521e, X.An.5.8.18, etc.: rarely reversed,κέαντες ἢ τεμόντες A.Ag. 849
. -
10 ἐνίστημι
ἐν-ίστημι, (a) hinein, dabei, darauf stellen, setzen. Übertr., τὸν νοῠν, τὴν διάνοιαν, den Verstand, die Gedanken worauf richten; act., ἄγαλμα ἐνστήσασϑαι, darin aufstellen; δόμοισιν ἄκοιτιν, hineinbringen. Dah. einrichten, anstellen, unternehmen; öfter δίκην, κρίσιν, einen Prozess anstellen. Auch praes. u. impf., ἐνίστατο τὴν περὶ Ἀκροκόρινϑον πρᾶξιν, er begann die Unternehmung gegen Akr.,; πορϑεῖν ἐνίστατο τὰς πόλεις, er legte es darauf an, die Städte zu zerstören; fut., τίνα τὴν τοῠ βίου όδὸν ἐνστήσονται, welchen Weg werden sie einschlagen. Ähnl. ὀργὴν καὶ μῖσος ἐνεστ ήσαντο πρός τινα, Zorn u. Haß gegen j-n beweisen. Gew. (b) darinstehen; πύλαι ἐνεστᾶσι ἑκατόν, stehen, d. i. sind darin; ὕδωρ ἐνεστηκός, darin stehen gebliebenes Wasser. Bes. ἐνίστασϑαι εἰς τὴν ἀρχήν, die Regierung antreten; ἔτι μιᾶς ἐνεστώσης δίκης, da noch ein Prozess anhängig gemacht ist, schwebt; τὰ ἐνεστηκότα πράγματα, der gegenwärtige Stand der Dinge; πόλεμος ἐνεστώς, der gegenwärtige Krieg; ἤδη τῆς πολιορκίας δεύτερον ἔτος ἐνεστηκυίας, da die Belagerung schon das zweite Jahr dauerte; τραυμάτων ἐνεστώτων, die da sind; ἐνισταμένου ϑέρους, mit Beginn des Sommers; bei den Gramm. ὁ ἐνεστὼς χρόνος, das Präsens. (c) sich entgegenstellen, bevorstehen, drohen; sich widersetzen, Widerstand leisten; τινὶ πρός τι, j-m in Bezug auf etwas. Bes. bei den Rhetorikern u. in der Gerichtssprache: gegen etwas protestieren, Instanz machen. Bei den Römern das Intercedieren der Volkstribunen; τινί, j-n bedrängen, verfolgen; auch wie instare = antreiben; von Flüssigkeiten: gerinnen, fest werden -
11 νομός
νομός, ὁ, Weideplatz, Weide fürs Vieh; ἐπεί κε νομῷ μιγέωσι, wenn sie auf der Weide unter einander gekommen sind; auch = Weide, Futter, Nahrung u. übh. Nahrung, Speise. (2) zugeteilter, angewiesener Wohnplatz, Landstrich; ἐς ἀμφιϑάλασσον νομόν, die Gegend; νομὸν τῆς Ἑλλάδος πορϑεῖν, Wohnsitz. Bes. in Ägypten, Abteilungen des Landes, Nomen, Gaue, welche gewöhnlich durch Kanäle abgegrenzt waren; auch von den Provinzen, Satrapien des babylonischen oder persischen Reiches u. von den verschiedenen Landstrichen Scythiens. (3) übtr., ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνϑα καὶ ἔνϑα, von vielem Wortwechsel, vielem Hin- u. Herschweifen der Worte, gleichsam eine reichliche Weide der Worte -
12 Desolate
adj.Uninhabited: P. ἀοίκητος.Empty of men: V. κένανδρος, ἄνανδρος.——————v. trans.P. and V. ἐρημοῦν, ἐξερημοῦν.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Desolate
-
13 Devastate
v. trans.P. and V. δῃοῦν, πορθεῖν, ἐκπορθεῖν, τέμνειν, ἐρημοῦν, λῄζεσθαι, P. κείρειν, ἀδικεῖν, κακουργεῖν, V. πέρθειν.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Devastate
-
14 Harry
v. trans.Drive to and fro: P. and V. ἐλαύνειν, V. ἐλαστρεῖν, τροχηλατεῖν.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Harry
-
15 Havoc
subs.Ruin: P. and V. φθορά, ἡ, διαφθορά, ἡ, ὄλεθρος, ὁ.The gods make havoc of them ( fame and prosperity) tossing them to and fro: V. φύρουσι δʼ αὐτὰ Θεοὶ πάλιν τε καὶ πρόσω (Eur., Hec. 958).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Havoc
-
16 Pillage
v. trans.P. and V. πορθεῖν, ἐκπορθεῖν, διαπορθεῖν, ἁρπάζειν, ἀναρπάζειν, διαρπάζειν, συλᾶν, φέρειν, λῄζεσθαι, P. ἄγειν καὶ φέρειν, λῃστεύειν, διαφορεῖν, V. πέρθειν, ἐκπέρθειν (also Plat. but rare P.); see Plunder, Ravage.Help to pillage: V. συμπορθεῖν (τινί τινα).——————subs.Act of: P. and V. ἁρπαγή, ἡ (or pl. in V.), P. πόρθησις, ἡ, λῃστεία, ἡ, σύλησις, ἡ.Destroying of crops, etc.: P. τμῆσις, ἡ.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Pillage
-
17 Plunder
subs.Booty: P. and V. λεία, ἡ, ἁρπαγή, ἡ.Act of plundering: P. and V. ἁρπαγή, ἡ (or pl. in V.), P. πόρθησις, ἡ, λῃστεία, ἡ, σύλησις, ἡ.——————v. trans.P. and V. πορθεῖν, ἐκπορθεῖν, διαπορθεῖν, ἁρπάζειν, ἀναρπάζειν, διαρπάζειν. συλᾶν, λῄζεσθαι, φέρειν, P. ἄγειν καὶ φέρειν, διαφορεῖν, λῃστεύειν, V. πέρθειν, ἐκπέρθειν (also Plat. but rare P.).I am plundered: Ar. ἄγομαι φέρομαι (Nub. 241).Overrun: P. κατατρέχειν, καταθεῖν.Strip the dead of arms: P. and V. σκυλεύειν.Plunder in return: V. ἀντιπορθεῖν.Help to plunder: V. συμπορθεῖν (τινί τινα).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Plunder
-
18 Prey upon
v. trans.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Prey upon
-
19 Ransack
Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Ransack
-
20 Ravage
v. trans.Plunder: P. and V. πορθεῖν, ἐκπορθεῖν, διαπορθεῖν, ἁρπάζειν, ἀναρπάζειν, διαρπάζειν, συλᾶν, λῄζεσθαι, φέρειν, P. ἄγειν καὶ φέρειν, διαφορεῖν, λῃστεύειν, V. πέρθειν, ἐκπέρθειν (also Plat. but rare P.).Lay waste: P. and V. δῃοῦν, τέμνειν, P. κείρειν, ἀδικεῖν, κακουργεῖν.——————subs.P. and V. ἁρπαγή (or pl. in V.), P. πόρθησις, ἡ.Laying waste: P. τμῆσις, ἡ.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Ravage
- 1
- 2
См. также в других словарях:
πορθεῖν — πορθέω destroy pres inf act (attic epic doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
пленовати — ПЛЕН|ОВАТИ (7*), ОУЮ, ОУѤТЬ гл. 1.Брать в плен: ѡнi же много зла створиша по земьли плѣнующе. сѣкуще и села жгуще. ЛЛ 1377, 145 об. (1207); || перен.: зѣло безмѣстьно мѹжа плѣнѹ˫а женами же побѣженѹ быти. (τὸν… ἑλόντα) ГА XIV1, 150б … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
πορθώ — πορθῶ, έω, ΝΜΑ εκπορθώ, αφανίζω με κατάκτηση, λεηλατώ («τὴν Σελλασίαν ἔκαον καὶ ἐπόρθουν», Ξεν.) αρχ. 1. κάνω πολεμική επίθεση, προσβάλλω («προσέταξαν τήν τε χώραν... λεηλατῆσαι καὶ τὴν πόλιν πορθῆσαι», Διόδ.) 2. συλώ, καταστρέφω («θεοὺς τοὺς… … Dictionary of Greek