-
1 περί-οικος
περί-οικος, herum wohnend, Nachbar; οἱ περίοικοι Λίβυες, Her. 1, 159. 161; τοὺς βαρβάρους περιοίκους τῆς Ἑλλάδος καταστῆσαι, Isocr. 4, 131; Sp., τοῖς περιοίκοις φοβεροὶ ὄντες, Luc. Gymn. 30; – οἱ περίοικοι hießen insbesondere die freien Bewohner der lakonischen Städte, die von Sparta selbst ausgenommen, also die achäischen Lacedämonier, im Ggstz zu den Spartiaten auf der einen, den Heloten u. Neodamoden auf der andern Seite; Her. 6, 58. 9, 11; Xen. An. 5, 1, 15; Thuc. u. Folgde oft; vgl. noch Plat. Rep. VIII, 547 c. – Im geographischen Sinne sind περίοικοι die mit uns unter gleichem Breitenkreise auf der andern Halbkugel wohnen.
-
2 περί-πτερος
περί-πτερος, eigtl. rings beflügelt, rings umherfliegend, daher περίπτερα πυρός, umhersprühende Feuerfunken, LXX.; aber οἶκος, Ath. V, 205, ist ein mit einer Reihe Säulen umgebener Tempel od. ein solches Zimmer.
-
3 περίοικος
περί-οικος, herum wohnend, Nachbar; οἱ περίοικοι hießen insbesondere die freien Bewohner der lakonischen Städte, die von Sparta selbst ausgenommen, also die achäischen Lacedämonier, im Ggstz zu den Spartiaten auf der einen, den Heloten u. Neodamoden auf der anderen Seite. Im geographischen Sinne sind περίοικοι die mit uns unter gleichem Breitenkreise auf der anderen Halbkugel wohnen -
4 περιοικος
I2живущий вокруг, окрестный, соседний(οἱ περίοικοι Λίβυες Her.)
IIὅ1) житель окрестных мест, сосед Her., Thuc., Luc.2) периэк (свободный житель лаконских городов и сел, кроме Спарты, обладавший гражданским, но не политическим полноправием; περίοικοι были ахейские лакедемоняне, юридически стоявшие между спартиатами, с одной стороны, и илотами и неодамодами, с другой) Her., Xen., Thuc. -
5 περίπτερος
περί-πτερος, eigtl. rings beflügelt, rings umherfliegend, daher περίπτερα πυρός, umhersprühende Feuerfunken; aber οἶκος, ist ein mit einer Reihe Säulen umgebener Tempel od. ein solches Zimmer -
6 πᾶς
πᾶς, πᾶσα, πᾶν gen. παντός, πάσης, παντός (dat. pl. πᾶσι and πᾶσιν vary considerably in the mss.; s. W-S. §5, 28; cp. Rob. 219–21; on the use of the art. s. B-D-F §275) (Hom. +).① pert. to totality with focus on its individual components, each, every, anyⓐ adj., used w. a noun without the art.α. in the sing. emphasizing the individual members of the class denoted by the noun every, each, any, scarcely different in mng. fr. the pl. ‘all’: πᾶν δένδρον Mt 3:10; Lk 3:9. πᾶσα φυτεία Mt 15:13. πᾶσα φάραγξ, πᾶν ὄρος Lk 3:5 (Is 40:4). πᾶς τόπος 4:37. πᾶς ἄνθρωπος J 1:9; 2:10; Ro 3:4 (Ps 115:2); Gal 5:3; Col 1:28abd; Js 1:19. πᾶσα γυνή GJs 11:2. πᾶν ἔθνος Ac 17:26a. πᾶσα ψυχή (Pla., Phdr. 249e) 2:43; 3:23 (cp. Lev 23:29); Ro 2:9; Jd 15. πᾶσα ἡμέρα Ac 5:42; 17:17. πᾶν σάββατον 18:4. πᾶσα ἀρχὴ καὶ πᾶσα ἐξουσία 1 Cor 15:24 (cp. Just., D. 111, 2 οὗ τὸ ὄνομα πᾶσα ἀρχὴ δέδιεν). πᾶσα συνείδησις 2 Cor 4:2. πᾶς ἅγιος Phil 4:21. πᾶς οἶκος Hb 3:4 (GJs 7:3). πᾶσα ἀντιλογία 7:7. πᾶσα παιδεία all discipline 12:11. πᾶς ὀφθαλμός Rv 1:7a. πᾶν κτίσμα 5:13a.—Mt 23:35; Lk 2:23 (Ex 13:2); 4:13; 21:36; 2 Th 2:4 (Da 11:36). πᾶσα κτίσις every creature Col 1:15; ἐν πάσῃ κτίσει to every creature vs. 23. πᾶσα γραφή 2 Ti 3:16 (s. γραφή 2a).—πᾶσα σάρξ (כָּל־בָּשָׂר; used in the OT, also En 1:9; TestGad 7:2; GrBar 4:10; but not in EpArist, Philo, nor Joseph.) all flesh Lk 3:6 (Is 40:5); AcPlCor 2:6 and 16 (s. also 3b below). Mostly w. a neg. (so also En 14:21; 17:6) οὐ (or μή) … πᾶσα σάρξ no flesh = no one Mt 24:22; Mk 13:20; Ro 3:20; 1 Cor 1:29; Gal 2:16 (cp. GrBar 8:7 οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα πνοή). Other sim. neg. expressions are also Hebraistic (s. B-D-F §302, 1; Mlt-H. 433f) οὐ … πᾶν ῥῆμα not a thing, nothing Lk 1:37 (cp. PRyl 113, 12f [133 A.D.] μὴ … πᾶν πρᾶγμα). οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινόν I have never eaten anything common Ac 10:14. Cp. Rv 7:1, 16; 9:4; 21:27. Also in reverse order, πᾶς … οὐ or μή (Ex 12:16; Sir 8:19; 10:6, but s. also GLee, ET 63, ’51f, 156) 18:22; Eph 4:29; 5:5; 2 Pt 1:20; 1J 2:21; 3:15b.—Only rarely is a ptc. used w. πᾶς in this way: παντὸς ἀκούοντος when anyone hears Mt 13:19. παντὶ ὀφείλοντι Lk 11:4 (Mlt-Turner 196f).β. w. a noun in the pl., without the art. πάντες ἄνθρωποι all people/men, everyone (Lysias 12, 60; Andoc. 3, 25; X., Cyr. 7, 5, 52, Mem. 4, 4, 19; Demosth. 8, 5; 18, 72) Ac 22:15; Ro 5:12a, 18ab; 12:17, 18; 1 Cor 7:7; 15:19; 2 Cor 3:2; Phil 4:5; 1 Th 2:15; 1 Ti 2:4; 4:10; Tit 2:11. πάντες ἄγγελοι θεοῦ Hb 1:6 (Dt 32:43; cp. Demosth. 18, 294 πάντες θεοί).ⓑ adj. used with a noun or ptc. with the art.α. in the sing. Oft. πᾶς ὁ, πάσα ἡ, πᾶν τό is used w. a ptc. (B-D-F §413, 2 and 3) every one who, whoever πᾶς ὁ (Soph., Aj. 152; Demosth. 23, 97; Sir 22:2, 26; 1 Macc 1:52; 2:27) πᾶς ὁ ὀργιζόμενος Mt 5:22. Cp. vss. 28, 32; 7:8, 26 (=πᾶς ὅστις vs. 24; s. below); Lk 6:47; 11:10; 14:11; 16:18; 18:14; 19:26; J 3:8, 15f, 20; 4:13; 6:40; 8:34; 18:37; Ac 10:43b; 13:39; Ro 2:1, 10; 10:4, 11; 1 Cor 9:25; Gal 3:13; 2 Ti 2:19; Hb 5:13; 1J 2:23, 29 al.; 2J 9; Rv 22:18.—πᾶν τό everything that (1 Macc 10:41): πᾶν τὸ εἰσπορευόμενον Mt 15:17; Mk 7:18. πᾶν τὸ ὀφειλόμενον Mt 18:34. πᾶν τὸ πωλούμενον 1 Cor 10:25; cp. vs. 27. πᾶν τὸ φανερούμενον Eph 5:14. πᾶν τὸ γεγεννημένον 1J 5:4.—An equivalent of this expr. is πᾶς ὅς (or ὅστις), πᾶν ὅ every one who, whatever (s. above and s. B-D-F §293, 1; 413, 2; Rob. 727; 957), masc.: Mt 7:24; 10:32; 19:29; Lk 12:8, 10 (RHolst, ZNW 63, ’72, 122–24), 48; 14:33; Ac 2:21 (πᾶς ὸ̔ς ἐάν, s. Jo 2:32); Ro 10:13 (πᾶς ὸ̔ς ἄν, s. Jo 3:5); Gal 3:10. Neut. (Jdth 12:14.—Jos., Ant. 5, 211 πᾶν ὅ = πάντες οἱ): J 6:37, 39; 17:2b; Ro 14:23; Col 3:17 (πᾶν ὅ τι ἐάν).β. w. a noun in the pl., w. the art. allא. w. substantives: πᾶσαι αἱ γενεαί Mt 1:17; Lk 1:48; Eph 3:21; GJs 6:2 al. πάντας τοὺς ἀρχιερεῖς Mt 2:4. Cp. vs. 16; 4:8; 11:13; Mk 4:13, 31f; 6:33; Lk 1:6; 2:51; 6:26; J 18:20; Ac 1:18; 3:18; 10:12, 43a; 14:16; Ro 1:5; 15:11 (Ps 116:1); 16:4; 1 Cor 12:26ab; 2 Cor 8:18; 11:28; Eph 4:10; 6:16b; Col 2:13; 1 Ti 6:10; Hb 4:4 (Gen 2:2 and 3); 9:21; Js 1:8; Rv 1:7b; 7:11; 15:4 al.—Used w. a demonstr. pron.: πᾶσαι αἱ παρθένοι ἐκεῖναι Mt 25:7. πάντας τοὺς λόγους τούτους 26:1. πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα Lk 1:65; 2:19.—Somet. following the noun: τὰς πόλεις πάσας Mt 9:35; Ac 8:40. οἱ μαθηταὶ πάντες the disciples, one and all Mt 26:56. αἱ θύραι πᾶσαι Ac 16:26a. Cp. Ro 16:16; 1 Cor 7:17; 13:2a; 15:7; 16:20; 1 Th 5:26; 2 Ti 4:21; Rv 8:3. οἱ Ἱεροσολυμῖται πάντες Mk 1:5.—On the position of ἐκεῖνος, ἕνεκα, πᾶς s. NTurner, VetusT 5, ’55, 208–13.ב. w. participles πάντες οἱ: πάντες οἱ κακῶς ἔχοντες Mt 4:24. πάντες οἱ κοπιῶντες 11:28; cp. 21:12; 26:52; Lk 1:66; 2:47; 13:17; Ac 1:19; 2:44; 4:16; 5:5, 11; 6:15; 9:14; 28:30; Ro 1:7; 4:11; 1 Cor 1:2; Eph 6:24; 1 Th 1:7; 2 Th 1:10; 2 Ti 3:12; 4:8; Hb 5:9; 13:24; 2J 1; Rv 13:8; 18:24. Following the ptc. οἱ κατοικοῦντες πάντες Ac 2:14. ἐν τοῖς ἡγιασμένοις πᾶσιν 20:32.—πάντα τά: πάντα τὰ γενόμενα Mt 18:31. πάντα τὰ ὑπάρχοντα 24:47; Lk 12:44; 1 Cor 13:3. Cp. Lk 17:10; 18:31; 21:36; J 18:4; Ac 10:33b. Used w. a demonstr. pron.: περὶ πάντων τῶν συμβεβηκότων τούτων Lk 24:14. Following: τὰ γινόμενα πάντα 9:7.ג. w. prepositional expressions, w. which ὄντες (ὄντα) is to be supplied (TestAbr A 4 p. 81, 24 [Stone p. 10] πάντα τὰ ἐπὶ τῆς τραπέζης; 4 [6] Esdr [POxy 1010] πάντες σου οἱ ἐν τοῖς πεδίοις): πάντες οἱ ἐν τῇ οἰκίᾳ Mt 5:15; Ac 16:32. πάντες οἱ σὺν αὐτῷ Lk 5:9. πάντες οἱ ἐν τοῖς μνημείοις J 5:28. πάντες οἱ εἰς μακράν Ac 2:39. Cp. 5:17. πάντες οἱ ἐξ Ἰσραήλ Ro 9:6. Cp. 2 Ti 1:15; 1 Pt 5:14. πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς Ac 4:24; 14:15 (Ex 20:11); cp. 17:24. Following: οἱ μετʼ ἐμοῦ πάντες Tit 3:15a (πάντες οἱ μετʼ αὐτοῦ JosAs 27:7).ⓒ π. used w. pronounsα. w. personal pronouns: πάντες ἡμεῖς we all Ac 2:32; 10:33a; 26:14; 28:2; Ro 4:16b. πάντες ὑμεῖς Mt 23:8; 26:31; Lk 9:48; Ac 4:10a; 22:3; Ro 1:8; 15:33; 2 Cor 7:15; Gal 3:28; Phil 1:4, 7ab, 8; 1 Th 1:2; 2 Th 3:16c, 18; Tit 3:15b; Hb 13:25. πάντες αὐτοί Ac 4:33; 19:17b; 20:36. Following the pron.: ἡμεῖς πάντες J 1:16; Ro 8:32a; 2 Cor 3:18; Eph 2:3. ὑμεῖς πάντες Ac 20:25. αὐτοὶ πάντες Mt 12:15; 1 Cor 15:10. W. art. οἱ πάντες ἡμεῖς 2 Cor 5:10.β. w. a demonstr. pron.: πάντες οὗτοι these all, all these Ac 2:7 v.l. Mostly following the pron.: οὗτοι πάντες 1:14; 17:7; Hb 11:13, 39. πάντα ταῦτα Mt 6:32; 24:8; Lk 7:18; Ac 24:8; 1 Cor 12:11; Col 3:14; 1 Th 4:6; Hm 5, 2, 5 cj. Joly. ταῦτα πάντα Mt 4:9; 6:33; 13:34, 51; Lk 12:30; Ac 7:50; Ro 8:37; 2 Pt 3:11.γ. πάντες ὅσοι, πάντα ὅσα all who, everything that, masc.: Lk 4:40 v.l. (for ἅπαντες); J 10:8. Neut. (TestAbr A 9 p. 86, 17 [Stone p. 20]; TestJob 4:2; GrBar 7:2; Philo, Aet. M. 15; 28; Jos., Ant. 8, 242; Just., A I, 44, 9) Mt 7:12; 13:46; 18:25; 21:22; Mk 11:24; 12:44b; Lk 18:12, 22; J 10:41. πάντες, ὸ̔ς ἄν Hs 7:7.ⓓ subst.α. πάντες, πᾶσαι all, everyone (even when only two are involved = both: Appian, Bell. Civ. 2, 27 §105 [Caesar and Pompey]) Mt 10:22; 14:20; 15:37; 21:26; 26:27; Mk 1:37; 5:20; Lk 1:63 and oft. πάντες ἥμαρτον Ro 5:12 (on the sinfulness of πάντες cp. the saying of Bias s.v. πολύς 1aβא; FDanker, Ro 5:12, Sin under Law, NTS 14, ’68, 430, n. 1).—οὐ πάντες not everyone Mt 19:11. Cp. J 13:10; Ro 10:16.—πάντων as partitive and comparative gen. ὕστερον πάντων last of all Mt 22:27; cp. Mk 12:22, 43. Even in ref. to a fem. (Thu. 4, 52, 3; Aristoph., Av. 472) ἐντολὴ πρώτη πάντων Mk 12:28 (but s. B-D-F §164, 1).β. πάντα all things, everything. Abs. (Chrysippus in Stob., Ecl. 1, 1, 26 p. 31 W.; Ps.-Aristot., De Mundo 6; M. Ant. 4, 23; Ael. Aristid. 43, 9 K.=1 p. 3 D.: ἀρχὴ ἁπάντων Ζεύς τε καὶ ἐκ Διὸς πάντα; Herm. Wr. 5, 10; Hymn to Selene in PGM 4, 2838f ἐκ σέο γὰρ πάντʼ ἐστὶ καὶ εἰς σʼ, αἰώνιε, πάντα τελευτᾷ [s. 4dβ]; PGM 5, 139; PKöln VI, 245, 16 of Athena [s. ed.’s comments]) Mt 11:27 = Lk 10:22 (s. the lit. on this pass. s.v. υἱός 2dβ. The word πάντα here is variously understood of authority and power [so ASchlatter (Mt), FBüchsel (TW II 173) et al.] or of knowledge and teaching: ENorden [Agn. Th. 288], TZahn [Mt], Grundmann [Lk] et al.; also JFitzmyer: “the knowledge of the mutual relation of himself and God” [AB Comm. Luke II 874]. IMarshall [Lk] follows BReicke [TW V 993 n. 289] and opts for both power and knowledge); J 1:3; 3:35; 21:17; 1 Cor 2:10; 15:27a (Ps 8:7), b, 28cd (πάντα ἐν πᾶσιν w. a somewhat different coloring: Dio Chrys. 54 [71], 1); Eph 1:22a (Ps 8:7); Rv 21:5. Here we may class ὁ ὢν ἐπὶ πάντων θεός (cp. Aristobulus in Eus., PE 8, 10, 10; 13, 12, 4 ἐπὶ πάντων εἶναι τ. θεόν; Porphyr., Vi. Plot. 23 τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ) God, who rules over all Ro 9:5 (θεός 2). ὁ πάντων δεσπότης GJs 20:3 (codd.); cp. 11:2.—Of a ‘whole’ that is implied fr. the context: πάντα ἀποδώσω σοι Mt 18:26. Cp. 22:4; Mk 4:34; Lk 1:3; Ro 8:28 (s. Black s.v. συνεργέω); 2 Cor 6:10; Gal 4:1; Phil 2:14; 1 Th 5:21; 2 Ti 2:10; Tit 1:15; 1J 2:27; GJs 18:3 codd. πάντα ὑμῶν ἐστιν everything is yours, belongs to you 1 Cor 3:21, cp. 22 (Plut., Cic. 873 [25, 4] πάντα τοῦ σοφοῦ εἶναι; Diog. L. 6, 72). πάντα ὑμῶν everything you do 16:14. πρῶτον πάντων 1 Ti 2:1. πάντα four times as anaphora (rhetorical repetition) 1 Cor 13:7 (cp. Libanius, Or. 3 p. 275, 4 πάντα φθεγγόμενοι, πάντα ἐργαζόμενοι, πάντα χαριζόμενοι).—The acc. of specification stands almost in the sense of an adv. (B-D-F §154; Rob. 487) πάντα in all respects, in every way, altogether (Hom. et al.; Aelian, VH 12, 25; Jos., Ant. 9, 166; SibOr 3, 205; Ath. 35, 2) Ac 20:35 (perh. always, as Ps.-Lucian, Asin. 22 p. 590); 1 Cor 9:25b. πάντα πᾶσιν ἀρέσκω (s. ἀρέσκω 2a) 10:33; 11:2. Cp. KGrobel, JBL 66, ’47, 366 and s. τὰ πάντα in 4dβ below.—W. a prep.: εἰς πάντα in all respects, in every way (Pla., Charm. 6, 158a, Leg. 5, 738a; Appian, Iber. 17 §64, Bell. Civ. 4, 92 §385; BGU 798, 7) 2 Cor 2:9. ἐν πᾶσιν in all respects, in every way (PGiss 69, 8; Appian, Bell. Civ. 2, 112 §467 [here ἐν ἅπασιν=in all respects]; Just., D. 80, 1 ἀσφαλὴς ἐν πᾶσι); 1 Ti 3:11; 2 Ti 2:7; 4:5; Tit 2:9, 10b; Hb 13:4, 18; 1 Pt 4:11. Perh. also Eph 1:23b. ἐν πᾶσι τούτοις in (or besides) all this (Sir 48:15; Job 2:10; 12:9; cp. Plut., Mor. 98f) Lk 16:26. κατὰ πάντα, s. κατά B 6. περὶ πάντων in every way (Mitt-Wilck I/2, 6, 9; SibOr 1, 198) 3J 2. πρὸ πάντων above all, especially (PRein 18, 27 [II B.C.]; BGU 811, 3; PAmh 135, 2; Just., D. 7, 3) Js 5:12; 1 Pt 4:8.② any entity out of a totality, any and every, everyⓐ as adj. w. a noun in the sing. without the article every, any and every, just any, any at all μὴ παντὶ πνεύματι πιστεύετε do not believe just any spirit 1J 4:1. περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας Eph 4:14. περὶ παντὸς πράγματος about anything Mt 18:19. κατὰ πᾶσαν αἰτίαν for any reason at all 19:3. Cp. 4:4=Lk 4:4 v.l. (Dt 8:3); Mt 12:31; 2 Cor 1:4b (on ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει ἡμῶν vs. 4a see 3b below).ⓑ as subst. without the art.α. πᾶς everyone without exception Lk 16:16.β. πᾶν, w. prep.: διὰ παντός s. διά A 2a. ἐν παντί in every respect or way, in everything (Pla., Symp. 194a; X., Hell. 5, 4, 29; SIG 1169, 27; Sir 18:27; 4 Macc 8:3; GrBar 9:8) πλουτίζεσθαι 1 Cor 1:5; 2 Cor 9:11. Cp. 2 Cor 4:8; 7:5, 11, 16; 8:7; 9:8b; 11:6a, 9; Eph 5:24; Phil 4:6; 1 Th 5:18.③ marker of the highest degree of someth., allⓐ as adj. w. a noun in the sing. without the art. full, greatest, all (Pla., Rep. 9, 575a; Demosth. 18, 279 al.; ins, freq. in accolades; pap.: New Docs 8 p. 62, 10 μετὰ πάσης πίστεως καὶ ἐπιμελείας ‘with all fidelity and care’; LXX; Tat. 39, 1 μετὰ πάσης ἀκριβείας) μετὰ παρρησίας πάσης Ac 4:29. ἐν πάσῃ ἀσφαλείᾳ 5:23. πάσῃ συνειδήσει ἀγαθῇ in all good conscience 23:1. Cp. 17:11; 24:3; 2 Cor 9:8b; 12:12; Eph 4:2. ἐν πάσῃ προσκαρτερήσει with the greatest perseverance 6:18c. Cp. Phil 1:20; 2:29; Col 1:11ab; 1 Ti 2:2b, 11; 3:4; 4:9; 5:2; Tit 2:15; Js 1:2; 2 Pt 1:5; Jd 3 al. ὑπομένειν πᾶσαν ὑπομονήν practice patient endurance to the limit Pol 9:1.ⓑ in related vein as adj. with noun in the sing. w. the art. all ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει ἡμῶν in all our trouble 2 Cor 1:4a (on ἐν πάσῃ θλίψει vs. 4b s. 2a above); 7:4; 1 Th 3:7. ἐπὶ πάσῃ τῇ μνείᾳ ὑμῶν in all remembrance of you Phil 1:3. πᾶσαν τὴν μέριμναν ὑμῶν all your care 1 Pt 5:7. τὸν πάντα χρόνον AcPlCor 2:4; τὴν πᾶσαν σάρκα 2:11 (cp. 1aα).④ pert. to a high degree of completeness or wholeness, wholeⓐ as adj. w. a noun in the sing., without the art. all, the whole before proper names, mostly geographic (X., Hell. 4, 8, 28 προστάται πάσης Λέσβου ἔσονται al.; LXX) πᾶσα Ἱεροσόλυμα Mt 2:3 (s. Ἱερ.). πᾶς Ἰσραήλ (3 Km 8:65; 11:16; 1 Esdr 1:19; 5:45, 58; Jdth 15:14) Ro 11:26 (s. W-S. §20, 11a and b; Rob. 772). The OT is also the source of πᾶς οἶκος Ἰσραήλ (1 Km 7:2, 3) Ac 2:36 and, in subject matter, ἐπὶ παντὸς προσώπου τῆς γῆς 17:26b (but Gen 2:6 has πᾶν τὸ πρόσωπον τῆς γῆς, and 7:23; 11:4, 8, 9 ἐπὶ προσώπου [or πρόσωπον] πάσης τῆς γῆς).—Perh. πᾶσα οἰκοδομή Eph 2:21 (s. W-S. §20:11 b; Rob. 772; Mlt-Turner 199f; MDibelius, Hdb. ad loc.; M. Ant. 6, 36, 1; OGI 383, 86ff).ⓑ w. a noun in the sing., w. the art. the whole, all (the). Preceding the noun that has the art.: πᾶσα ἡ Ἰουδαία καὶ πᾶσα ἡ περίχωρος Mt 3:5. πᾶσα ἡ ἀγέλη the whole herd 8:32. Cp. vs. 34; 13:2; 21:10; 27:25, 45; Mk 2:13; 4:1. πᾶσα ἡ ἀλήθεια 5:33. πᾶσα ἡ κτίσις the whole creation (TestAbr A 13 p. 92, 7 [Stone p. 32]) Mk 16:15; Ro 8:22. Cp. Lk 1:10; 2:1, 10; Ac 3:9, 11; 5:21; 15:12. πᾶς ὁ κόσμος Ro 3:19b; Col 1:6. πᾶν τὸ σπέρμα Ro 4:16. πᾶσα ἡ γῆ 9:17 (Ex 9:16); Lk 4:25. πᾶσα ἡ γνῶσις, πᾶσα ἡ πίστις 1 Cor 13:2bc. πᾶν τὸ πλήρωμα Eph 3:19; Col 1:19; 2:9. πᾶν τὸ σῶμα Eph 4:16; Col 2:19. Cp. Hb 9:19bc. W. a demonstrative pron. πᾶς ὁ λαὸς οὗτος all these people Lk 9:13. πᾶσα ἡ ὀφειλὴ ἐκείνη Mt 18:32.—Following the noun that has the article: τὴν κρίσιν πᾶσαν the whole matter of judgment J 5:22. εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν into truth in all its outreach 16:13. τὴν ἐξουσίαν … πᾶσαν Rv 13:12.ⓒ πᾶς and πάντες stand attributively betw. art. and noun, when the noun is regarded as a whole, in contrast to its individual parts (cp. Kühner-G. I 632f).α. sing. (Thu. 2, 7, 2 ὁ πᾶς ἀριθμόσ=‘the whole number’; 8, 93, 2 τὸ πᾶν πλῆθος; X., Mem. 1, 2, 8 εἰς τὸν πάντα βίον; Pla., Gorg. 470e ἡ πᾶσα εὐδαιμονία; 2 Macc 2:17; 3 Macc 1:29; 6:14; 4 Macc 3:8) ὁ πᾶς νόμος the whole law Gal 5:14. τὸν πάντα χρόνον Ac 20:18.β. pl. (X., An. 5, 6, 7 οἱ πάντες ἄνθρωποι; Pla., Theaet. 204a τὰ πάντα μέρη) αἱ πᾶσαι ψυχαί all the souls Ac 27:37. οἱ κατὰ τὰ ἔθνη πάντες Ἰουδαῖοι 21:21. οἱ σὺν αὐτοῖς πάντες ἅγιοι Ro 16:15. οἱ σὺν ἐμοὶ πάντες ἀδελφοί Gal 1:2.—W. numerals (Hdt. 7, 4; Thu. 1, 60, l) οἱ πάντες ἄνδρες ὡσεὶ δώδεκα the whole number of the men was about twelve Ac 19:7.—JBover, Uso del adjetivo singular πᾶς en San Pablo: Biblica 19, ’38, 411–34.ⓓ as subst.α. οἱ πάντες all (of them) (in contrast to a part) Ro 11:32ab; 1 Cor 9:22 (s. HChadwick, NTS 1, ’55, 261–75); Phil 2:21. (We, they) all Mk 14:64; 1 Cor 10:17; 2 Cor 5:14b. μέχρι καταντήσωμεν οἱ πάντες until we all attain Eph 4:13.β. τὰ πάντα. In the abs. sense of the whole of creation all things, the universe (Pla., Ep. 6, 323d τῶν πάντων θεός; hymn to Selene in EAbel, Orphica [1885] 294, 36 εἰς σὲ τὰ πάντα τελευτᾶ [s. 1dβ beg.]; Herm. Wr. 13, 17 τ. κτίσαντα τὰ πάντα; JosAs 8:2 ζωοποιήσας τὰ πάντα; Philo, Spec. Leg. 1, 208, Rer. Div. Her. 36, Somn. 1, 241; Just., A I, 67, 2 τὸν ποιητὴν τῶν πάντων; PGM 1, 212 κύριε τῶν πάντων; 4, 3077) Ro 11:36 (Musaeus: Vorsokr. 2 A 4 [in Diog. L. 1, 3] ἐξ ἑνὸς τὰ πάντα γίνεσθαι καὶ εἰς ταὐτὸν ἀναλύεσθαι. Cp. Norden, Agn. Th. 240–50); 1 Cor 8:6ab; 15:28ab; Eph 3:9; 4:10b; Phil 3:21; Col 1:16ab, 17b (HHegermann, D. Vorstellung vom Schöpfungsmittler etc., TU 82, ’61, 88ff); Hb 1:3; 2:10ab; Rv 4:11; 1 Cl 34:2; PtK 2 (four times).—In the relative sense, indicated by the context, everything (Κυπρ. I p. 42 no. 29 τὰς στοὰς καὶ τὰ ἐν αὐταῖς πάντα; PGiss 2, 14 [II B.C.] in a bill: τὰ π.=everything taken together) ἐν παραβολαῖς τὰ πάντα γίνεται everything (=all the instruction) is in parables Mk 4:11. Cp. Ac 17:25b; Ro 8:32b. Of everything in heaven and earth that is in need of uniting and redeeming Eph 1:10 (EWalter, Christus u. d. Kosmos [Eph 1:10] ’48); Col 1:20. τὰ πάντα they all (of the members of the body) 1 Cor 12:19. The neut. is also used of persons: Gal 3:22; cp. 1 Ti 6:13 (here including humankind and everything else that possesses life).—As acc. of specification, almost like an adv.: τὰ πάντα in all respects (Appian, Prooem. 6 §23) Eph 4:15 (s. 1dβ).—As a summation of what precedes all this (PCairZen 741, 16; 742, 22; BGU 1509 [all III B.C.]) 2 Cor 4:15; Phil 3:8b; Col 3:8.—Furthermore, πάντες can also have the limited sense nearly all (Xenophon Eph. 2, 13, 4 πάντας ἀπέκτεινεν, ὀλίγους δὲ καὶ ζῶντας ἔλαβε. μόνος δὲ ὁ Ἱππόθοος ἠδυνήθη διαφυγεῖν).—Mlt-Turner 199–201.⑤ everything belonging, in kind, to the class designated by the noun, every kind of, all sorts of, adj. for the words παντοδαπός and παντοῖος, which are lacking in our lit.: πᾶσα νόσος καὶ πᾶσα μαλακία Mt 4:23. γέμουσιν πάσης ἀκαθαρσίας they are full of all kinds of uncleanness 23:27 (Ar. 15, 6). πᾶσα ἐξουσία 28:18. ἀπὸ παντὸς ἔθνους from every kind of nation Ac 2:5. Cp. 7:22; 13:10ab; Ro 1:18, 29. πᾶσα ἐπιθυμία (evil) desire of every kind 7:8. ἐν παντὶ λόγῳ καὶ πάσῃ γνώσει 1 Cor 1:5b. πᾶν ἁμάρτημα every kind of sin 6:18. Cp. 2 Cor 7:1; 9:8bc; 10:5ab; Eph 1:3, 8, 21a; 4:19; 5:3; Phil 1:9; 2 Th 2:17. πᾶν ἔργον ἀγαθόν Tit 1:16; 3:1. Cp. 2:14; Hb 13:21. πᾶσα δόσις, πᾶν δώρημα Js 1:17 (W-S. §20, 11b). Cp. vs. 21; 1 Pt 2:1ab; Rv 8:7 al.—B. 919. Schmidt, Syn. IV, 540–54, s. ἕκαστος and ὅλος. DELG. M-M. EDNT. TW. Sv. -
7 κεῖμαι
κεῖμαι (ΚΕΩ, vgl. κείω), κεῖσαι, auch κεῖαι, H. h. Merc. 254, κεῖται, ion. κέεται, Her., bei Luc. de dea Syr. κέαται; κεῖνται, ep. u. ion. (κείαται u.) κέαται, Il. 16, 24 u. öfter, κέονται, Od. 16, 232 Il. 22, 510; conj. κέωμαι, κῆται, 19, 32 Od. 2, 102, wofür Buttmann κεῖται als alte Conjunctivsorm beibehalten wollte; inf. κεῖσϑαι, ion. κέεσϑαι, Hippocr., partic. κείμενος. – Impf. ἐκείμην, ἔκειτο u. κεῖτο, Hom. auch κέσκετο, Od. 21, 41; ἔκειντο, κείατο, Il. 11, 192 u. öfter; auch κέατο, 13, 763. – Fut. κείσομαι, dor. κεισεῦμαι, Theocr. 3, 53. – 1) liegen, sowohl von Menschen u. Thieren, als von leblosen Dingen; – a) schlafend daliegen, schlafen, ruhen, Hom. u. Folgde; auch müssig daliegen, rasten, unthätig, unbeschäftigt sein, Il. 2, 688. 7, 230. 18, 121 u. sonst. – b) schwach, ohnmächtig, krank, verwundet daliegen, Il. 2, 721. 8, 537. 11, 659. 15, 240. 18, 435 Od. 5, 457. – c) todt daliegen, oft im Hom.; auch von den Begrabenen, κεῖται ϑανών Aesch. Pers. 317, κεῖσαι δ' ἀράχνης ἐν ὑφάσματι τῷδε Ag. 1471, ἐν ταὐτῷ τάφῳ κείσῃ Ch. 882, κεῖται δὲ νεκρὸς περὶ νεκρῷ Soph. Ant. 1225, νεοσφαγὴς κεῖται Ai. 883, κεῖται παρ' Ἅιδῃ Πόλυβος O. R. 972, ἐν Ἅιδο υ κείμενος El. 455, ἐν Ταρτάρῳ Pind. P. 1, 15, οἱ μὲν ἐν χωστοῖς τάφοις κεῖνται πεσόντες Eur. Rhes. 415; Her. 1, 67 u. öfter; Plat. Menex. 242 d; bes. in späterer Prosa, Hdn. 2, 1, 19. 7, 5, 15. – Hingeworfen, hingestreckt sein, von den Ringern, Ar. Nubb. 126; οὐ κειμένῳ πω τόνδε κομπάζεις λόγον Aesch. Eum. 560. – Von verwüsteten Städten, in Schutt u. Trümmern liegen, Sp., wie Lycophr. 252; ἐπανορϑοῦσα εἴ τι τῆς πόλεως ἔκειτο Plat. Rep. IV, 425 a. – d) im dauernden Unglück liegen; Od. 1, 46. 21, 88; πάντων ἄμμορος ἐν βίῳ κεῖται Soph. Phil. 138; ἐν οἵοις κείμεϑ' ἄϑλιοι κακοῖς Eur. Phoen. 1633. – e) weggeworfen, vernachlässigt, verachtet daliegen, Il. 5, 685 Od. 17, 296 u. öfter, bes. von den unbestattet daliegenden Todten; Aesch. ἄναγε μάν, δόμοι, πολὺν ἄγαν χρόνον χαμαιπετεῖς ἔκεισϑ' ἀεί Ch. 964. – 2) von Gegenden, Inseln, Städten, gelegen sein; Od. 7, 244. 9, 25. 10, 196; Aesch. frg. 316; Eur. Bacch. 18; πόλις, Ἀττική, Her. 1, 178. 6, 139; auch umschrieben, ἐν τῇ γῇ κείμενά ἐστι τὰ Σοῦσα, wie unser »ist gelegen«, 5, 49; Thuc. oft, u. Folgde; πόλις αὐτάρκη ϑέσιν κειμένη, eine Stadt von einer sich selbst genügenden Lage, Thuc. 1, 37, wie Hippocr. sagt τὰς πόλιας ταύτας ϑέσιν κέεσϑαι νοσερωτάτην, sie haben eine sehr ungesunde Lage. – Eben so von Sachen = sich an einem Orte befinden, sein; δίφρος, ϑρῆνυς κεῖται, Od. 17, 331. 410; εὐνή, 16, 35; οἶκος, 24, 358; κέσκετο μνῆμα 21, 41; ϑρόνος, κλίνη, χαλκήϊον, Her. 1, 9. 181. 4, 81; δίφρος, Plat. Rep. I, 328 c. – In vielen Vrbdgn entspricht es dem act. τίϑημι u. vertritt die Stelle des perf. pass. τέϑειμαι, gestellt, gelegt sein; εἰς ἀνάγκην κείμεϑα Eur. I. T. 620; εἰς ὀλίγην κεῖται κόνιν Agath. 51 (IX, 677); κεῖμαι εἰς Ἄϊδος εὐνάς Ep. ad. 677 (App. 260); niedergelegt, aufbewahrt u. dah. vorräthig sein; κτήματα, κειμήλια κεῖται ἐν δόμοις u. ä.; oft Hom.; βασιλῆϊ δὲ κεῖται ἄγαλμα Il. 4, 144; ähnl. κείσεταί σοι εὐεργεσία ἐν τῷ ἡμετέρῳ οἴκῳ ἀνάγραπτος Thuc. 1, 129; von der an der Wand hangenden Lyra, Od. 8, 225; von dem unter dem Bauche des Widders hangenden Odysseus, 9, 434; τράπεζαι ἔκειντο Lys. 13, 37; εὐκρινῶς κειμένας χύτρας Xen. Oec. 8, 19. – Uebertr. von Gemüthszuständen, πένϑος ἐνὶ φρεσὶ κεῖται, Trauer ist in, liegt auf der Seele, Od. 24, 423; ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται, es liegt in den Knieen, d. h. in der Macht der Götter, hängt von ihrer Bestimmung, ihrem Willen ab; ἐν ὑμῖν ὡς ϑεῷ κείμεϑα Soph. O. C. 247, wir ruhen in euch, hangen von euch ab, unsere Hoffnungen beruhen auf euch; ἐν γὰρ τῇ κλυτὰ πείρατα κεῖται ἀέϑλων Ap. Rh. 2, 424; ἐν τῇ συγκλήτῳ κεῖται, es steht beim Senat, hängt von ihm ab, Pol. 6, 15, 6; vgl. Schäfer zu D. Hal. de C. V. 439. – Bes. tritt das Verhältniß zu τίϑημι hervor in folgenden Vrbdgn: – a) κεῖται ἄεϑλον, der Kampfpreis ist ausgesetzt, Il. 23, 723; Her. 8, 26. 93; ὅπλων ἔκειτ' ἀγὼν πέρι Soph. Ai. 916; auch νεῖκος, O. R. 490. – b) vom Gesetz; νόμος τοῖς τ' ἐλευϑέροις ἴσος καὶ τοῖσι δούλοις αἵματος κεῖται πέρι, ist gegeben, besteht, Eur. Hec. 292; καινὰ κεῖσϑαι ϑέσμ' ἐν ἀνϑρώποις τανῦν Med. 494; βοηϑεῖν τοῖς νόμοις τοῖς κειμένοις, den bestehenden, vorhandenen Gesetzen, = τοῖς τεϑειμένοις, Ac. Plut. 914; νόμων ὅσοι ἐπ' ὠφελείᾳ τῶν ἀδικουμένων κεῖνται, die zum Nutzen der Beleidigten gegeben worden, Thuc. 2, 37, neben ὅσοι ἄγραφοι ὄντες; oft in Prosa νόμοι, νόμιμα, Plat. Legg. IV, 705 d XI, 930 e Polit. 300 d; νόμοι κεῖνται περί τινος Antiph. 6, 1 u. sonst; auch πάτρια ἔϑη, Plat. Polit. 299 d; auch mit ὑπό verbunden, Xen. Hem. 4, 4, 21, wie Dem. τῷ ὑφ' ἑαυτοῦ πρότερον κειμένῳ νόμῳ τἀναντία ϑεῖναι, 24, 62; νόμος κείμενος dem καινός entgeggstzt, 24, 25, womit Is. 6, 32 zu vgl., ὡς οὐκέτι κέοιτο ἡ συνϑήκη, nicht mehr bestehe; eben so κείμεναι ζημίαι, Lys. 14, 9, die gesetzlich bestimmten, festgesetzten Strafen, wie Thuc. 3, 45; Plat. Legg. X, 909 d, der auch τὰ ἐν γράμμασι τεϑέντα καὶ κείμενα vrbdt, VII, 793 b; das Ausgesprochene, Festgesetzte, ἐπεκύρουν τὰς κειμένας ὑπὸ τῶν ὑπατικῶν γνώμας D. Hal. 7, 47; ὡμολογημένον ἡμῖν κεῖται Plat. Polit. 300 e; τοῦτο ἡμῖν οὕτω κείσϑω, es soll so bestimmt, festgesetzt sein, Soph. 250 e. – Bes. bei Sp. κεῖται παρά τινι, es findet sich bei einem Schriftsteller, wird bei ihm gelesen, vgl. Ath. II, 58 b IV, 165 d. – c) vom Namen, κεῖται ὄνομα, der Name ist gegeben, Her. 4, 184; τῷ οὔνομα κεῖται Δύρας, er heißt Dyras, 7, 198; ὀρϑῶς αὐτῷ τὸ ὄνομα κεῖται Plat. Crat. 395 c; περὶ ἅττ' ἂν κέηται τὰ ὀνόματα Soph. 257 c; Xen. ὁ μὲν ἀλαζὼν ἔμοιγε δοκεῖ ὄνομα κεῖσϑαι ἐπὶ τοῖς Cyr. 2, 2, 12. – d) bei Adverbien; εὖ κεάμενα, das im guten Zustande Befindliche, Aesch. Ch. 682; ὡς πάντα δεινὰ κἀπικινδύνως βροτοῖς κεῖται Soph. Phil. 501; εἰ ταῦτ' ἀνατεὶ τῇδε κείσεται κράτη Ant. 481; εὖ κειμένων τῶν πρηγμάτων Her. 8, 102; μὴ κινεῖν εὖ κείμενον Plat. Phil. 15 e. – e) vom Gelde; κἄν τι πηρώσω γέ σοι τὸν παῖδα τύπτων, τἀργύριόν σοι κείσεται, das Geld soll erlegt werden, daliegen, Ar. Ran. 627; πολλὰ χρήματα ἐπὶ τῇ τούτου τρα-πέζῃ κεῖταί μοι, ist bei diesem Wechsler angelegt, Isocr. 17, 44; παρά τινι Plat. Epist. VII, 436 c. – f) von Weihgeschenken, die in den Tempeln niedergelegt od. aufgestellt sind, ἀνάϑημα κεῖται ϑεῷ.
-
8 οἰκία
οἰκί-α, [dialect] Ion. [full] οἰκίη, Cret. and [dialect] Locr. [full] ϝοικία, Leg.Gort.5.26, Berl.Sitzb. 1927.8 (v B. C.), cf. IG14.636 ([place name] Petelia):—ἡ,A building, house, dwelling, Hdt.1.17, 114, etc. ;ἡ οἰκία ἡ δημοσία IG12.94.36
; οἰκία ἱερά ib.363.24; κατ' οἰκίαν at home, Pl.La. 180d ;ἰδίᾳ καὶ κατ' οἰκίας Id.Lg. 788a
; ἔτυχεν ἐπὶ τῆς οἰ. was at home, X.Eph.5.4 : in Com. and Attic Prose much more freq. than οἶκος : sts. opp. οἶκος as house to set of apartments or room,τᾶν οἰκιᾶν τιμὰν κομιζέσθω τῶ οἴκω ἑκάστω δύο μνᾶς SIG306.16
(Tegea, iv B. C.), cf. PTeb.46.9 (cf. 18) (ii B. C.), 38.14, 15 (ii B. C.), PFay.31.11 (ii A. D.).2 in [dialect] Att. law, οἶκος was distd. from οἰκία, the former being the property left at a person's death, his estate, the latter the dwelling-house only, as stated by X.Oec.1.5, cf. Hdt.7.224, Jul.Gal.Fr.12, etc.3 distd. from συνοικία, as one's own apartments from those let out to lodgers, Aeschin.1.124.II household, domestic establishment, Pl.Grg. 520e ; δὔ οἰκίας ᾤκει, i. e. he kept two establishments, D.39.26, cf. Arist.Pol. 1265b26 ; more primitive than the πόλις, ib. 1252b17, EN 1162a18, al. ; ὁ ἐπὶ τῆς οἰκίας the house-steward, PCair.Zen.150.16 (iii B. C.).IV house or family from which one is descended,οἰκίης ἀγαθῆς Hdt.1.107
; οἰκίης οὐ φλαυροτέρης ib.99 ;οἰκίης οὐκ ἐπιφανέος Id.2.172
;τῇ Κύρου οἰκίῃ συγγενέες Id.3.2
, cf. Pl.Grg. 472b ;ἐκ τῶν μεγίστων οἰ. Eup.117.5
, cf. And.1.126, Th.8.6, etc. ;περὶ ὀλίγας οἰ. αἱ.. τραγῳδίαι συντίθενται Arist.Po. 1453a19
;ἡ Μακεδόνων οἰ. Plb.2.37.7
;ἡ βασιλικὴ οἰ. D.S. 18.57
.V medical school,ἐξ οἰκίας Ἡροφίλου Erot.Praef.
, cf. Gal. 17(2).145. -
9 φυλακή
φυλακή, ῆς, ἡ (φύλαξ, cp. φυλάσσω; Hom.+; ins, pap, LXX, En, TestSol, TestJos; JosAs 4:14; AscIs 2:13; EpArist, Philo, Joseph., Just., D. 131, 6 φ. ἀπὸ κρούους; Ath., R. 18 p. 70, 9 ἁπάντων φυλακήν τε καὶ πρόνοιαν; loanw. in rabb.) ‘watch, guard’.① the act of guarding, guarding, in the expr. φυλάσσειν φυλακάς keep watch, do guard duty (X., An. 2, 6, 10; Pla., Leg. 6, 758d; Demosth. 7, 14; Plut., Mor. 198a; LXX.—B-D-F §153, 3) φυλ. φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην keep watch over the flock at night (s. φυλ. τῆς νυκτός 4 below) Lk 2:8.② the act of guarding embodied in a pers., guard, sentinel (Hom. et al.; OGI 229, 96; 99; PGiss 19, 16; Jos., Bell. 6, 131) Ac 12:10 (the πρώτη and δευτέρα φ. as first and second sentinel, as Arrian, Anab. 3, 18, 6).③ the place where guarding is done, prison (in sg. and pl. Hdt., Thu. et al.; OGI 90, 13; 669, 17; pap, LXX; Jos., Vi. 178) οἶκος φυλακῆς B 14:7 (Is 42:7). Also simply φυλακή (TestJos 1:6) Mt 14:10; 25:36, 39, 43f; Mk 6:27; Lk 22:33; Ac 5:19, 22 (on prison escapes s. the lit. cited RPervo, Profit w. Delight ’87, 147 n. 15; s. also ἀνοίγω 1); 12:6, 17; 16:27, 39 D, 40; Hb 11:36. The pl. of several prisons (Appian, Bell. Civ. 4, 17 §65) Lk 21:12; Ac 22:4; 26:10; 2 Cor 6:5; 11:23; Hv 3, 2, 1. βάλλειν τινὰ εἰς φυλακήν (βάλλω 2; cp. JosAs 4:14 ἐνέβαλεν αὐτὸν εἰς τὴν φ.) throw someone into prison Mt 18:30 (s. PSchmidt, Die Gesch. Jesu II 1904, 326f); Lk 12:58; Ac 16:23f, 37; Rv 2:10. Pass. Mt 5:25; Lk 23:25; J 3:24; cp. Lk 23:19. παραδιδόναι εἰς φ. (Diod S 11, 40, 3 παρέδωκαν εἰς φ.; 12, 31, 2; 17, 32, 2; OGI 669, 15) Ac 8:3; cp. Lk 21:12. τίθεσθαι εἰς φ. (cp. PEleph 12, 2 [III B.C.]) Ac 12:4. ἐν (τῇ) φυλακῇ τίθεσθαι Mt 14:3 v.l.; Ac 5:25; ἀποτίθεσθαι Mt 14:3; δῆσαι Mk 6:17; κατακλείειν Lk 3:20; Ac 26:10. τηρεῖν pass. 12:5. Of the nether world or its place of punishment (πνεῦμα 2 and 4c) 1 Pt 3:19 (BReicke, The Disobedient Spirits and Christian Baptism ’46, 116f). It is in a φ. in the latter sense that Satan will be rendered harmless during the millennium Rv 20:7. The fallen city of Babylon becomes a φυλακή haunt for all kinds of unclean spirits and birds 18:2ab.④ one of the periods of time into which the night was divided, a watch of the night (Hdt. 9, 51 al.; Diod S 14, 24, 4 δευτέρα φ.; Arrian, Anab. 6, 25, 5 φυλακὴ τῆς νυκτός; PPetr II, 45 II, 18 [246 B.C.] πρώτης φυλακῆς ἀρχομένης; LXX; Joseph.). Our lit. reflects the Rom. custom of dividing the time betw. 6 P.M. and 6 A.M. into four equal periods or watches (assigned pers. were responsible for security during each period) Mt 14:25; Mk 6:48 (Diod S 19, 26, 1 περὶ δευτέραν φυλακήν; Jos., Ant. 18, 356 περὶ τετάρτην φυλακήν; for περί s. also the Freiburg pap 76, 7 [II B.C.]: UWilcken, Deissmann Festschr. 1927, 10ff ln. 9f περὶ πρώτην φυλακὴν τ. νυκτός). Cp. Mt 24:43; Lk 12:38 (here perh. we are to think of only three night-watches, as among the Hebrews and Greeks [s. Jülicher, Gleichn. 168]: thus Diod, S. 19, 38, 3; Polyaenus 4, 8, 4; Jos., Bell. 5, 510). (Mk 13:35 uses the popular designations ὀψέ 2, μεσονύκτιον, ἀλεκτοροφωνία, πρωί̈; s. these entries.)—B. 1451. DELG s.v. φύλαξ. M-M. TW. -
10 μέλλω
μέλλω, fut. μελλήσω, aor. ἐμέλλησα u. att. ἠμέλλησα, Hom., Hes., Pind. u. Tragg. nur praes. u. impf., μέλλεσκον, Theocr. 25, 240; auch bei Plat. steht das fut. nur einmal, Ep. VII, 326 c; – 1) ich bin im Begriff, habe vor, gedenke Etwas zu thun, c. inf., u. zwar – a) vorherrschend des fut.; μέλλεις γὰρ ἀφαιρήσεσϑαι ἄεϑλον, Il. 23, 544; ϑήσειν γὰρ ἔτ' ἔμελλεν ἐπ' ἄλγεα Τρωσίν, er gedachte den Troern noch Schmerzen aufzulegen, 2, 39, vgl. 694. 12, 3. 34 Od. 11, 596 u. sonst; καὶ δή μιν τάχ' ἔμελλε δώσειν ᾧ ϑεράποντι καταξέμεν, er war eben im Begriff, ihn seinem Diener zum Wegführen zu übergeben, Il. 6, 52, vgl. 515, wie ἤτοι ὁ καλὸν ἄλεισον ἀναιρήσεσϑαι ἔμελλεν Od. 22, 9; προςηγορεύϑης ἡ Διὸς κλεινὴ δάμαρ μέλλουσ' ἔσεσϑαι, Aesch. Prom. 837; τοιάνδε πάλην μέλλει ϑεῖος Ὀρέστης ἅψειν, Ch. 854, vgl. 846; Soph. El. 352. 371; Eur. Gr. 544; μελλόντων αὐτῶν συνάψειν, Her. 5, 75. 7, 157; u. bes. in attischer Prosa, μέλλω ὑμᾶς διδάξειν Plat. Apol. 21 b, εἰ μέλλεις ῥώμην ἐμποιήσειν Phaedr. 270 b; ὡς διαβαινόντων μέλλοιεν ἐπιϑήσεσϑαι Xen. An. 2, 4, 24, vgl. Krüger zu 1, 8, 1. – b) c. inf. praes., Hom., ἀλλ' ὅτε δὴ ἄρ' ἔμελλε πάλιν οἶκόνδε νέεσϑαι Od. 6, 110, vgl. 19, 94; μέλλοντα φέρειν, Pind. Ol. 8, 45; μέλοι δέ τοι σοὶ τῶνπερ ἂν μέλλῃς τελεῖν, Aesch. Ag. 948; Suppl. 1043; μέλλοντι δ' αὐτῷ τεύχειν σφαγὰς κήρυξ ἵκετο, Soph. Trach. 753; Eur. Hec. 726; Her. 6, 108; ὃ μέλλεις νῦν πράττειν, Plat. Prot. 312 b; λέγει ὅτι περιμείνειεν ἂν αὐτοὺς εἰ μέλλοιεν ἥκειν, Xen. An. 2, 1, 3. 5, 7, 5 u. öfter. Doch bei guten Schriftstellern seltner als das fut. – c) auch aor., was die Atticisten verwerfen, wie Phryn. 336 es als groben Fehler bezeichnet, vgl. Lob. zu Phryn. p. 745 ff., der eine hinreichende Menge von Beispielen aus den Attikern anführt, z. B. τί μέλλετ' – ἀπολέσαι Ar. Av. 366, Thuc. 6, 31, Plat. Gorg. 525 a u. öfter, wo aber meist ein Sollen ausgedrückt ist; die Beispiele aus Hom., wo der Sinn ein anderer ist, s. weiter unten; hierher kann man rechnen ἀλλ' ὅτε δὴ τάχ' ἔμελλον ἐπαΐξασϑαι ἄεϑλον Il. 23, 773; vgl. Hes. Sc. 126; Theogn. 152. 1074; ὅπερ μέλλω παϑεῖν, Aesch. Prom. 628; μέλλεις ἐνεῖκαι, ϑέμεν, τεῦξαι, Pind. P. 9, 54 Ol. 7, 61. 8, 32, vgl. Böckh zu letzter Stelle. Bei Her. 8, 40 schwankt die Lesart. Bei den Attikern steht so auch fut. und aor. von μέλλω, τοὺς ὑπάρχοντας πολεμίους μεγαλύνετε, τοὺς δὲ μηδὲ μελλήσαντας γενέσϑαι, ἄκοντας ἐπάγεσϑε, die, welche gar nicht daran gedacht hatten, es zu werden, Thuc. 5, 99; τὸ δοκεῖν με ὑπὸ σοῦ μελλήσαντά τι παϑεῖν ἐκπεφευγέναι, Xen. Cyr. 6, 1, 40. – d) der inf. wird auch ausgelassen, wo er sich aus dem Zusammenhange leicht ergiebt, οὐκ ἐλάσσονα πάσχουσι, τὰ δὲ μέλλουσι, sc. πάσχειν, Aesch. Pers. 800; vgl. τὰ μὲν ἔχει, τὰ δὲ μέλλει, Isocr. 4, 136; μέλ λετον τολμήματα αἴσχιστα, Eur. Phoen. 1225; πράξασ' ἃ μέλλω, sc. πράξειν, Med. 758, wie bei Thuc. ὅτι μέλλετε, εὐϑὺς πράττετε, was ihr vorhabt, thun wollt, thut gleich. – e) bes. steht das partic. absolut, zur Bezeichnung des Zukünftigen, nahe Bevorstehenden, wie die Gramm. das fut. ὁ μέλλων mit u. ohne χρόνος nennen; so ὁ μέλλων χρόνος, die Zukunft, Pind. Ol. 11, 7, wie Aesch. Prom. 841; Eur. I. A. 865; Plat. Theaet. 178 a; οὐδὲν τὸ μέλλον, Pind. Ol. 2, 62; ἄπορος ἐπ' οὐδὲν ἔρχεται τὸ μέλλον, Soph. Ant. 358; οὐδεὶς μάντις τῶν μελλόντων, Ai. 1399; οὐ γὰρ τὸ μέλλον ἐκ ϑεῶν ἠπίστατο, Aesch. Pers. 365 u. öfter; τὸ μέλλον ἥξει, Ag. 1213; κρινεῖ φάος τὸ μέλλον, Eur. Phoen. 1315; ᾗ τὸ μέλλον κρίνεται, Plat. Phaedr. 244 c; περὶ τῶν μελλόντων, Phil. 39 c; τρέμοντι τὸ μέλλον, Parm. 137 a; ἄδηλον μὲν παντὶ ἀνϑρώπῳ ὅπη τὸ μέλλον ἕξει, wie die Zukunft beschaffen sein wird, Xen. An. 5, 9, 21 u. sonst; περὶ τῶν γεγονότων ἢ τῶν μελλόντων, Pol. 4, 16, 4; τὸ μέλλον προςδοκῶν, Plut. Them. 3. So auch ὁ μέλλων βίος, Soph. O. C. 1688, der auch Ant. 607 neben einander stellt τό τ' ἔπειτα καὶ τὸ μέλλον καὶ τὸ πρίν, wie Aesch. vrbdt πολλὰ καὶ παρόντα καὶ μέλλοντ' ἔτι, Pers. 829; vgl. μέλλουσιν ἢ πάρεισιν, Eur. Heracl. 384; τὴν μέλλουσαν αὐτοῦ δύναμιν, Plat. Rep. VI, 494 c; εἰς τὴν μέλλουσαν πόλιν, in den künftigen Staat, Legg. III, 702 d; auch vollständiger, τὸ μέλλον ἀποβήσεσϑαι, Theaet. 178 c. In einigen dieser Vrbdgn drückt es auch bestimmter das, was geschehen soll, aus. Denn – 2) das, was der Mensch vorzunehmen im Begriff ist, erscheint als Etwas, wozu er veranlaßt wird, was er thun soll, so daß bes. im impf. ἔμελλον der Begriff des Sollens liegt, u. zwar – a) nach dem Willen des Schicksals, was verhängt ist, mit dem Nebenbegriff des Unausbleiblichen, unfehlbar Erfolgenden, τὰ φρονέοντ' ἀνὰ ϑυμὸν ἅ ῥ' οὐ τελέεσϑαι ἔμελλον, was (nach den Bestimmungen des Schicksals) nicht in Erfüllung gehen sollte, vgl. Il. 5, 686 Od. 2, 156; eben so οὐ πείσεσϑαι ἔμελλεν, er sollte es nicht durch Ueberredung erreichen, Il. 20, 466 Od. 3, 146; τάχα δ' ἀνστήσεσϑαι ἔμελλεν, d. i. es war vom Schicksal bestimmt, daß er sich bald wieder erheben sollte, Il. 2, 694, ἔμελλον ἔτι ξυνέσεσϑαι ὀϊζυῖ πολλῇ Od. 7, 270, oft, gew. mit dem inf. fut., vgl. H. h. Ap. 521 Merc. 15 Cer. 454; seltener c. praes., μάλα δέ σφισιν ἔλπετο ϑυμὸς αὐτώ τε κτενέειν –, νήπιοι, οὐδ' ἄρ' ἔμελλον ἀναιμωτί γε νέεσϑαι, Il. 17, 495, sie hofften, die beiden Männer zu tödten, die Thörichten, sie sollten nicht einmal ohne Blut, unverwundet heimkehren. H. h. Apoll. 379. Auch c. inf. aor., ἃς φάτο λισσόμενος, μέγα νήπιος· ἦ γὰρ ἔμελλεν οἷ αὐτῷ ϑάνατον – λιτέσϑαι, Il. 16, 46. 18, 98; ὄρνις, ὧν ὑφηγητῶν κτανεῖν ἔμελλον πατέρα, nach denen ich den Vater tödten sollte, Soph. O. R. 967, vgl. Phil. 1072 Ai. 908, der auch das partic. so braucht, τί γὰρ ϑνήσκειν ὁ μέλλων τοῦ χρόνου κέρδος φέροι; El. 1478, der sterben soll; ἔστω τὸ μέλλον Phil. 1238. – b) nach menschlicher Anordnung, περὶ τρίποδος γὰρ ἔμελλον ϑεύσεσϑαι, um einen Dreifuß sollten sie wettlaufen, Il. 11, 700, nämlich nach der Bestimmung der Eleer. – Aber auch – 3) müssen; nach den Begriffen von Recht u. Pflicht, vgl. Nitzsch zu Od. 1, 232; καὶ λίην σέγ' ἔμελλε κιχήσεσϑαι κακὰ ἔργα, dich mußte Unglück treffen, Od. 9, 477; nach muthmaßlicher Folgerung, nach welcher das Ergebniß als nothwendig aus der Thatsache hervorgehend bezeichnet werden soll, μέλλω που ἀπέχϑεσϑαι, ich muß wohl dem Zeus verhaßt sein, Il. 21, 83, nämlich nach meinen Schicksalen zu schließen; vgl. οὕτω που Διῒ μέλλει φίλον εἶναι, es muß wohl dem Zeus so belieben, wie der Erfolg zu zeigen scheint, 1, 116. 9, 23 u. öfter, wo wir auch mit mög en ausreichen; ἀλλὰ τὰ μέν που μέλλεν ἀγάσσεσϑαι ϑεὸς αὐτός, das mochte wohl die Gottheit selbst beneiden, Od. 4, 181; κελευσέμεναι δέ σ' ἔμελλε δαίμων, ein Gott muß, mag's dir geheißen haben, ib. 274 u. 377; εἰ δ' οὕτω τοῦτ' ἐστίν, ἐμοὶ μέλλει φίλον εἶναι, wenn es so ist, so folgt nothwendig daraus, daß es mir so beliebt, Il. 1, 564. Schwächer ist die Bdtg in manchen Stellen, wo unser mög en, und die adv. wohl, vielleicht, wahrscheinlich ausreichen, aber auch sol len zuweilen entspricht, welches bei uns auch nicht immer den ursprünglichen Nachdruck behält, u. die alten Gramm. es durch ἔοικεν erkl., μέλλεις δὲ σὺ ἴδμεναι, du wirst, magst es wohl wissen, vermuthlich weißt du es, Od. 4, 200, wo hinzugesetzt ist »denn ich kannte ihn nicht«; vgl. Il. 10, 326. 14, 125 Od. 4, 94; πολλάκι που μέλλεις ἀρήμεναι, oft wohl magst du gefleht haben, 22, 322, wie ᾡ μέλλεις εὔχεσϑαι, zu dem du vermuthlich flehst, Il. 11, 364; εἰ ἀεὶ δὴ μέλλοιμεν ἀγήρω τ' ἀϑανάτω τ' ἔσσεσϑαι, wenn wir immerdar unalternd u. unsterblich sein sollten, 12, 323; c. inf. aor., μέλλει πού τις καὶ φίλτερον ἄλλον ὀλέσσαι, es mag wohl Mancher einen Geliebteren verloren haben, 24, 46, wie ἄλλοτε δή ποτε μᾶλλον ἐρωῆσαι πολέμοιο μέλλω, d. i. ein andermal mag ich wohl eher das Ansehen gehabt haben, mich dem Kampfe zu entziehen, aber jetzt nicht, 13, 776; vgl. noch 18, 362 Od. 14, 133. 18, 138, wo der inf. praes. gebraucht ist, καὶ γὰρ ἐγώ ποτ' ἔμελλον ἐν ἀνδράσιν ὄλβιος εἶναι, ich sollte od. mochte einst glücklich sein, jetzt bin ich es nicht, wie Od. 1, 232, μέλλεν ποτὲ οἶκος ἀφνειὸς ἔμμεναι, einst, so lange er noch zu Hause war, sollte es reich sein, jetzt ist es nicht mehr so, νῦν δ' ἑτέρως ἐβάλοντο ϑεοί – So auch bei den Folgdn; τούτων ἐγὼ οὐκ ἔμελλον ἐν ϑεοῖσι τὴν δίκην δώσειν, Soph. Ant. 454, ich mochte nicht, vgl. Ai. 438 u. auch El. 538, οὐκ ἔμελλε τῶνδέ μοι δώσειν δίκην; mußte er nicht büßen? u. so auch mit ausgelassenem Verbum, ᾔδη, τί δ' οὐκ ἔμελλον; ich wußte es, was sollte ich nicht? Soph. Ant. 444, vgl. Phil. 444; ἑώρακας, ὡς καλός ἐστι; τί δ' οὐ μέλλω; Xen. Hell. 4, 1, 6; ἀλλὰ τί μέλλει; Plat. Rep. 1, 349 d u. öfter; πῶς γὰρ οὐ μέλλει; Gorg. 506 e; τί δ' οὐ μέλλει; Theaet. 159 c; auch mit dem inf. fut., εἰ μέλλει τις ἡμῶν καὶ τὴν ὁδὸν ἑκάστοτε ἐξευρήσειν οἴκαδε, wenn Einer im Stande sein soll, den Weg zu finden, Phil. 62 b, vgl. Phaed. 75 b; ἐπειδὰν μέλλωσιν συνήσειν τὰ γεγραμμένα, sobald sie im Stande sind, Phaedr. 325 e; auch c. inf. praes., εἴπερ μέλλει πόλις εἶναι, wenn ein Staat sein soll, Prot. 324 e; ὅτι γενεαὶ πολλαὶ ἀτεχνότεραι μέλλουσιν εἶναι, es müssen viele Geschlechter gewesen sein, Legg. III, 679 d, vgl. Soph. 266 d. – 4) wie auch bei uns sich bedenken, besinnen so viel ist wie zögern, zaudern, so tritt auch in μέλλω der Begriff »thun wollen« einseitig hervor, nämlich ohne wirklich zu thun, zu handeln, auch anstehen, Bedenken tragen, τί μέλλεις καὶ κατοικτίζῃ μάτην; Aesch. Prom. 36, u. oft in dieser Verbindung; auch κοὐκ ἔτ' ἦν μέλλειν ἀκμή, es war nicht Zeit zu zögern, Pers. 399; ἄγομαι δὴ κοὐκ ἔτι μέλλω, Soph. Ant. 830; μάλιστ' Ἄρης στυγεῖ μέλλοντας, Eur. Heracl. 723; ἐγκονεῖτε, σπεύδεϑ', ὡς ὁ καιρὸς οὐχὶ μέλλειν, Ar. Plut. 255; χώρει – οὐ μέλλειν ἐχρῆν, Av. 364, vgl. Ran. 1505; ἴωμεν δὴ καὶ μὴ μέλλωμεν ἔτι, Plat. Legg. IV, 712 b; μὴ μέλλωμεν, Xen. An. 3, 1, 46, wo darauf auch das pass. folgt, ἀνέστη ὡς μὴ μέλλοιτο ἀλλὰ περαίνοιτο τὰ δέοντα, damit das Nöthige nicht aufgeschoben würde, ib. 47; ὑμῶν τὰ μὲν ἰσχνότατα ἐλπιζόμενα μέλλεται, Thuc. 5, 111; ἐν ὅσῳ ταῦτα μέλλεται προαπόλωλεν ἐφ' ἃ ἂν ἐκπλέωμεν, Dem. 4, 37, wo Bekker μέλλετε lies't; ἡμῶν μελλόντων καὶ ψηφιζομένων καὶ πυνϑανομένων ist verbunden 2, 23; oft bei Sp., μὴ μέλλε, Luc. Pisc. 28 D. Merc. 3; ἀνεπτοίηντο δὲ πάντες καὶ μηδὲ μελλήσαντες προςέκειντο, Hdn. 2, 7, 12; dazu gehört das adj. verb., μελλητέον οὐδὲν ἔτι, Plat. Critia. 108 e; Ar. Eccl. 876. – Ueber den Homerischen Gebrauch von μέλλω s. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 120.
-
11 σηκός
σηκός, ὁ, 1) der Stall, ein eingepferchter Ort, die Hürde, bes. für Schaafe u. Ziegen; Hom. vrbdt σταϑμούς τε κλισίας τε κατηρεφέας ἰδὲ σηκούς, Il. 18, 589; στείνοντο δὲ σηκοὶ ἀρνῶν ἠδ' ἐρίφων, Od. 9, 219, u. öfter; ποιμνήιος, Hes. O. 783; Eubul. bei Ath. II, 43 c. – Uebh. Wohnung, Lager für Menschen u. Thiere, σηκὸν ἐς μελαμβαϑῆ δράκοντος, Eur. Phoen. 1017; σηκὸν ἐν ὄοει τὸ τεῖχος περιβεβλημένον, Plat. Theaet. 174, e; ᾠῶν, Vogelnest, Arist. H. A. 6, 8. – 2) nach den VLL. ὁ ἐνδότερος οἶκος τοῦ ναοῠ, ein eingeschlossener, heiliger Ort; nach Ammon. den Heroen od. Halbgöttern, wie ναός den Göttern geweiht, welchen Unterschied die Dichter wenigstens nicht festhalten, Soph. Phil. 1312; εἰς ᾿Αϑηνᾶς σηκὸν μολών, Eur. Rhes. 501; σηκοῖς ἐνστρέφει Τροφωνίου, Ion 300; vgl. auch Plut. Cim. 8 u. Luc. amor. 14. – 3) der hohle Stamm eines nicht mehr tragenden Oelbaumes, Suid. erkl. στέλεχος, vgl. Lys. orat. 7, Περὶ σηκοῠ, worin es sich nach Harpocr. περὶ ἐλαίας ὲκκοπείσης handelt. Andere erkl. ἐλαία πολύκλαδος, B. A. 304; nach Harpocr. = μορία, was man vgl. – Nach Eust. auch wie σήκωμα, Gewicht.
-
12 ΕἼΔΩ
ΕἼΔΩ od. eigtl. FΕἼΔΩ, video, wissen; von diesem im praes. act. ungebräuchl. Stamme kommen vor:
1) in der Bedeutung sehen: – a) aor. II. εἶδον, ἰδεῖν, u. med. εἰδόμην, ἰδέσϑαι, der den aor. von ὁράω bildet, welches Wort über den Gebrauch zu vergleichen. – b) das med. εἴδομαι, auch ἐείδομαι, aor. εἰσάμην, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 148, Hom. auch ἐεισάμην; τῷ μιν ἐεισάμενος Il. 2, 22; pass. Bdtg, gesehen werden, erscheinen, εἴδεται ἦμαρ, ἄστρα, der Tag, die Sterne werden sichtbar, erscheinen; Il. 8, 556. 13, 98. 24, 319 Od. 5, 283; sp. D., wie Theocr. 13, 60. Den Anschein haben, wie δοκέω, τὸ δέ τοι κὴρ εἴδεται εἶναι, das scheint, dünkt dir der Tod zu sein, Il. 1, 228; τοῠτό τί μοι κάλλιστον ἐνὶ φρεσὶν εἴδεται εἶναι Od. 9, 11; αὐτῷ τό γε κέρδιον εἴσατο ϑυμῷ Od. 19, 283; οὐ μέν μοι κακὸς εἴδεται Il. 14, 475; ὅ τι οἱ εἴσαιτο γελοίιον Ἀργείοισιν ἔμμεναι 2, 215; πάντα τί μοι κατὰ ϑυμὸν ἐείσω μυϑἠσασϑαι 9, 645; sp. D., wie Theocr. 95, 58 ὥς που καὶ βασιλεῠσιν ἐείδεται – σαώτερος ἔμμεναι οἶκος; εἴσατ' ἴμεν ἐς Λῆμνον Od. 8, 983, er hatte den Anschein, er stellte sich als ob er nach Lemnos ginge; – ähnlich sein, gleichen, bes. im partic. praes. u. aor.; ἐείσατο φϑογγἡν Πολίτῃ, an Stimme glich er dem Polites, Il. 2, 791. 20, 81; in der Od. Μέντορι εἰδομένη ἠμὲν δέμας ἠδὲ καὶ αὐδήν, eigtl. sich das Ansehen gebend, gleichend dem Mentor an Wuchs u. Sprache; ἐειδόμενος ὄψιν, ϑεὸς ἀνέρι Pind. N. 10, 15; P. 4, 21; δαίμονα – εἰδομέναν τοκεῠσιν Aesch. Ag. 748; sp. D.; auch Her. φάσμα εἰδόμενον Ἀρίστωνι 6, 69; vgl. 7, 56.
2) in der Bedeutung wissen das perf. οἶδα mit Präsensbedeutung; 2. Pers. gew., nach Möris attisch, οἶσϑα, Hom. u. ion. auch οἶδας, Od. 1, 337 u. Anacr. 13; οἶσϑας aus Cratin. B. A. 1295, vgl. Pierson zu Möris p. 283; plur. ἴσμεν, Hom. ἴδμεν, auch οἴδαμεν, Antipho II α 3; vgl. über alle diese Formen die Gramm.; conj. εἰδῶ, auch ἰδέω, Il. 14, 235; opt. εἰδείην; imper. ἴσϑι, ἴστω; inf. εἰδέναι, Hom. ἴδμεναι u. ἴδμεν; partic. εἰδώς, fem. ἰδυῖα, wie Bekker überall schreibt, Wolf nur in der Verbindung ἰδυίῃσι πραπίδεσσι; plusqpf. als imperf. ᾔδειν, ion. ᾔδεα, att. ᾔδη, wozu ἠείδης Il. 22, 280 u. ᾔδησϑ' Od. 19, 93, ἠείδη 9, 206, ἴσαν Il. 18, 405 Od. 4, 772; – fut. gew. εἴσομαι, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 148, ep. auch εἰδήσω, Il. 1, 546; εἰδησέμεν Od. 6, 257; ὅπως εἰδήσομεν Arist. Magn. mor. 1, 1. – Das perf. der Bdtg nach u. der aor. werden von γιγνώσκω genommen, doch steht der aor. εἰδῆσαι Arist. Magn. mor. 1, 1, mit Präsensbdtg. – Eigentlich = ich habe gesehen, wahrgenommen, = ich weiß, verstehe, kenne; τὸ γὰρ εἰδέναι τοῦτ' ἐστί, λαβόντα του ἐπιστήμην ἔχειν καὶ μὴ ἀπολωλεκέναι Plat. Phaed. 75 d; Hom. u. Folgde. Bes. vom mittelbaren Wissen, Δελφῶν οἶδα ἀκούσας, ich weiß es aus der Erzählung der D., Her. 1, 20; Dem. 4, 24; ὧν ἀκοῇ ἴσμεν Thuc. 1, 4; καὶ ὁρῶν καὶ ἀκούων οἶδα Xen. Cyr. 4, 1, 14, vgl. σύνοιδα. Hom. εὖ γὰρ ἐγὼ τόδε οἶδα κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν, Il. 4, 163, u. öfter so verstärkt durch εὖ u. σάφα; das partic. auch absolut, wissend, kundig, λέγω πρὸς εἰδότα Aesch. Suppl. 723; Ag. 1375; εἰδότας μὲν τοὺς ϑεοὺς καλούμεϑα Ch. 199; μαϑεῖν παρὰ τοῦ εἰδότος Plat. Rep. I, 337 d; sonst gew. mit dem acc., πλείονα οἶδα Il. 19, 219; Hom. abdi auch νοήματα, μήδεα οἶδε, er versteht sich auf kluge Anschläge, Od. 2, 121 Il. 18, 363; πολεμήϊα ἔργα 7, 236; οὔτινα οἶδε ϑέμιστα 5, 761, wie ἀϑεμίστια ᾔδη, er verstand sich auf Ungerechtigkeit u. Frevel, war ein ruchloser Mensch, Od. 9, 189; περὶ γὰρ φρεσὶν αἴσιμα, ἄρτια ᾔδη, 14, 433. 19, 248; ὅμως δέ τοι ἤπια οἶδεν, er ist dir freundlich gesinnt, 13, 405; χάριν εἰδέναι τινί, Einem Dank wissen, Il. 14, 235 u. oft Folgde; φίλα εἰδότες ἀλλήλοισιν, freundschaftliche Gesinnungen gegen einander hegend, Od. 3, 277. Hom. vbdt damit auch den gen., ὃς σάφα ϑυμῷ εἰδείη τεράων II. 12, 229; 15, 412; bes. im part., τόξων εὖ εἰδώς, der sich wohl auf den Bogen versteht, wohl kundig des Bogens, 2, 718; so ϑεοπροπίων 6, 438, αἰχμῆς, ϑοίριδος ἀλκῆς 15, 525. 527 u. ä.; Sp. auch περί τινος, Plat. Alc. I, 106 d Men. 85 c. – C. inf., οἶδ' ἐπὶ δεξιά, οἶδ' ἐπ' ἀριστερὰ νωμῆσαι βῶν, er versteht es, Il. 7, 238; τοιγὰρ τὸ λοιπὸν εἰσόμεσϑα μὲν ϑεοῖς εἴκειν Soph. Ai. 651; ὃς οὐδὲν ᾔδει πλὴν τὸ προςταχϑὲν ποιεῖν Phil. 998; συστενάζειν οἶδα γενναίως φίλοις Ion 935; ἵν' εἰδῇ μὴ πατεῖν τὰ τῶν ϑεῶν ψηφίσματα, damit er lerne, Ar. Vesp. 376. Bei sp. D. = im Stande sein, können. Antip. Th. 26 (aber VII, 231 steht τελέϑεις für τελέϑειν). – Der Objectsatz wird entweder mit ὅτι, ὡς od. einer Fragepartikel ausgedrückt od. steht im partic., τοὺς φιλτάτους γὰρ οἶδα νῷν ὄντας πικρούς, ich weiß, daß sie sind, Aesch. Ch. 232; ἴσϑι τἀληϑῆ κλύων, wisse, daß du die Wahrheit hörtest, Ag. 666; ἴσϑι μοι δώσων ἄποινα 1655. So die andern Tragg., Ar. u. in Prosa; οὐ γὰρ ᾔδεσαν αὐτὸν τεϑνηκότα Xen. An. 1, 10, 16; ἴσϑι μέντοι ἀνόητος ὤν 2, 1, 13; εἰδότες οὐκ ἂν ὁμοίως δυνηϑέντες, daß sie nicht auf gleiche Weise im Stande sein würden, Thuc. 6, 64. Selten der inf., εὖ γὰρ τόδ' ἴσϑι, μηδάμ' ἡμέρᾳ μιᾷ πλῆϑος τοσουτάριϑμον ϑανεῖν Aesch. Pers. 423; ἴσϑι, μὴ ψευδῶς μ' ἐρεῖν Eur. I. A. 1005. – Oft wird das subj. des abhängigen Satzes als obj. zu οἶδα gesetzt, τὴν παρϑένον οὐκ οἶδα, οὗ γῆς εἰσέδυ, ich weiß nicht, wohin die Jungfrau ging, Eur. I. A. 1583; οἶδα κἀμαυτήν, ὅτι Soph. El. 324; ἐάν τινα καὶ εἰδῶσιν, ὅτι ἄδικός ἐστι Plat. Prot. 323 b; οἶδα τὴν ἀλήϑειαν, ὅπη ἔχει Rep. IX, 581 b; καὶ γὰρ ᾔδει αὐτόν, ὅτι μέσον ἔχοι τοῦ στρατεύματος Xen. An. 1, 8, 21. – Aus dem häufigen parenthetischen Gebrauch von οἶδα, σάφ' οἶδα, ἴσϑι, sei versichert, u. ä., bei Tragg. u. in att. Prosa, dem sich οἶδα ὅτι als nachdrückliche Behauptung anschließt, vgl. Heindorf zu Plat. Gorg. 486 b, ist οἶδ' ὅτι ohne Verbum zu erkl., πάρειμι δ' ἄκων οὐχ ἑκοῦσιν οἶδ' ὅτι Soph. Ant. 276, das weiß ich wohl, eigtl. οἶδ' ὅτι πάρειμι; vgl. Eur. Phoen. 1659; οὔτ' ἂν ὑμεῖς, εὖ οἶδ' ὅτι, ἐπαύσασϑε Dem. 6, 29; vgl. Ar. Plut. 183; woraus sich auch πάντων εὖ οἶδ' ὅτι φησάντων Dem. 9, 1 erklärt; vgl. ὧν εὖ οἶδ' ὅτι κακῶν ὄντων Plat. Apol. 37 b. – Beim imperat. haben es bes. die att. Dichter; οἶσϑ' ὡς ποίησον, eigtl. ποίησον οἶσϑ' ὡς, mach' es weißt du wie, weißt du was du thun mußt, Soph. O. R. 543; οἶσϑ' οὖν ὃ δρᾶσον Eur. Heracl. 452; οἶσϑα νῠν ἅ μοι γενέσϑω I. T. 1211. – Häufig ist ἴστω Ζεύς in Betheuerungen, das wisse Zeus, Zeus sei Zeuge, Hom. u. A.; dor. ἴττω, Ar. Ach. 860.
-
13 σχολαζω
1) быть незанятым, иметь досуг Thuc., Arph., Plat.σ. καλῶς Arst. — хорошо проводить свои досуги;
τὸ μέ σ. ὑπό τινος Plat. — занятость чем-л.2) ( о месте) быть свободным, пустым, пустовать(ὅ τόπος σχολάζων Plut.; οἶκος σχολάζων NT.)
3) освобождаться, отделываться, получать отдых(ἀπό τινος Xen. и τινός Plut.)
4) медлить, мешкать(ἀργεῖν καὴ σ. Dem.)
5) посвящать свои досуги, отдавать свое время(πρός τι Xen. и πρός τινα Plut., τινί Xen., Dem., Luc., NT., πρός τινι и ἐπί τινος Arst. и περί τι Plut.)
πάντα τὸν βίον ἐσχόλακεν ἑνὴ τούτῳ Dem. — тому одному он посвятил всю свою жизнь6) слушать (посещать) лекцииσ. τινί Xen. и πρός τινα Plut. — слушать кого-л., быть чьим-л. слушателем (учеником)
7) читать лекции, преподавать, учитьκαίπερ Ἰσοκράτους τότε σχολάζοντος Plut. — (Демосфен учился у Исея), хотя тогда читал лекции (сам) Исократ;
τὰ περί τινος σχολασθέντα Sext. — лекции о чем-л. -
14 κατέχω
κατέχω, [tense] fut. καθέξω (of duration) Il.18.332, κατασχήσω (of momentary action) Hdt.5.72, Th.4.42: [tense] aor. κατέσχον, poet.Aκατέσχεθον Hes.Th. 575
, S.El. 754; [dialect] Ep. [ per.] 3sg.κάσχεθε Il.11.702
, [dialect] Aeol. κατέσκ [ εθε] Alc.Supp. la.12; imper. (lyr.), laterκατάσχε Philostr.Ep.38
(v.l.), PMag.Lond.97.404; late [tense] aor.κατέσχα PGen. 54.22
(iv A.D.).I trans., hold fast,καλύπτρην χείρεσσι Hes.Th. 575
.b hold back, withhold,εἴ με βίῃ ἀέκοντα καθέξει Il.15.186
, cf. 11.702, Od.15.200;ἐν κολεῷ ξίφος Pi.N.10.6
: check, restrain, bridle,ἑωυτόν Hdt.6.129
, cf.Pl.Chrm. 162c, Men.Sam. 112; [ γυναῖκε] A.Pers. 190;ἱππικὸν δρόμον S.El. 754
; (lyr.); ὀργήν, θυμόν, ὕβριν, etc., S.El. 1011, OC 874, E.Ba. 555 (lyr.), etc.; (lyr.);τὴν διάνοιαν Th.1.130
; κ. τὴν ἀγωγήν put it off, Id.6.29; κ. τὸ πλῆθος ἐλευθέρως, ἰσχύϊ, Id.2.65, 3.62;κ. τινὰ πολέμῳ Id.1.103
; , al.;τὸν γέλωτα X.Cyr.2.2.5
, Pl.La. 184a, Thphr.Char.2.4; οὖρον hold in, Gal.8.407 (but -όμενα [οὖρα] as a disease, Hp.Prorrh.1.59, cf. Gal.16.639); ἑαυτὸν κατέχει μὴ ἐπιπηδᾶν restrains himself from.., Pl.Phdr. 254a:—[voice] Pass., to be held down,γλῶσσα κατείχετο Hp.Epid.5.50
;ἐπιθυμίας -ομένας Pl.R. 554c
; to be bound,ὁρκίοισι μεγάλοισι Hdt.1.29
;ὑποσχέσει PAmh. 2.97.17
(ii A.D.);τοῖς τινων ὀφειλήμασιν PRyl.117.13
(iii A.D.); of a nation, to be kept under (by tyrants), Hdt.1.59.c detain,κ. [αὐτοὺς] ἐνιαυτόν Id.6.128
, cf. 8.57, Th.8.100;κ. [αὐτοὺς] ὥστε μὴ ἀπιέναι X. Mem.2.6.11
:—[voice] Pass., to be detained, stay, Hdt.8.117, S.Tr. 249;περὶ Κρήτην Th.2.86
, etc.d in imprecations, inhibit (cf. καταδέω (A) 111), Tab.Defix.Aud.50.11 (iv B.C.), PMag.Par.1.2077;Μανῆν καταδῶ καὶ κατέχω Tab.Defix.109
.e place under arrest, PFlor.61.60 (i A.D.), etc.2 c.gen., gain possession of, be master of,τῶν ἐπιστημῶν μὴ πάνυ κ. Arist.Cat. 9a6
;τῆς ὀργῆς Philem.185
codd. Stob.;τῆς παραποταμίας βίᾳ κατέσχον D.S.12.82
, cf. Plb.14.1.9;τῆς Ἀσίας ἐθνῶν App.Praef. 9
; control, τινων LXX 1 Ma.6.27; ἑαυτῶν Erot.s.v.προπετής; μηκέτι κατέχων ἑαυτοῦ Hdn.1.15.1
, cf. 1.7.3; cling to,τῶν κεράτων τοῦ θυσιαστηρίου LXX 3 Ki.1.51
.II possess, occupy, esp.of rulers, A.Th. 732 (lyr.), E.Hec.81 (anap.); σῴζειν ἅπερ ἃν ἅπαξ κατάσχωσι whatever they have got, Isoc.12.242; esp. of property. enjoy possession of, PTeb.5.47 (ii B.C.), etc. (but also, sequestrate, PLille3.16 ([voice] Pass., iii B.C.), etc.);ὡς μηδὲν ἔχοντες καὶ πάντα κατέχοντες 2 Ep.Cor.6.10
.b dwell in, occupy,Ὀλύμπου αἴγλαν S.Ant. 609
(lyr.); esp. of tutelary gods, Παρνασίαν ὃς κ. πέτραν, of Dionysus, Ar.Nu. 603 (lyr.), cf. X.Cyr.2.1.1, SIG662.10 (Delos, ii B.C.), Luc.Alex.10; of a place, (lyr.); of the dead. θήκας Ἰλιάδος γᾶς.. κατέχουσι occupy, A.Ag. 454 (lyr.), cf. S.Aj. 1167 (anap.).2 of sound, fill,οἱ δ' ἀλαλητῷ πᾶν πεδίον κατέχουσι Il. 16.79
; κ. στρατόπεδον δυσφημίαις fill it with his grievous cries, S. Ph.10;οἰμωγὴ.. κατεῖχε πελαγίαν ἅλα A.Pers. 427
, cf. E.Hipp. 1133 (lyr.):—[voice] Pass.,οἶκος κλαυθμῷ κατείχετο Hdt.1.111
.3 πανδάκρυτον βιοτὰν κ. continue to live a life.., S.Ph. 690 (lyr.).4 to be spread over, cover,νὺξ.. δνοφερὴ κάτεχ' οὐρανόν Od.13.269
;ἡμέρα πᾶσαν κατέσχε γαῖαν A.Pers. 387
, cf. Ar.Nu. 572 (lyr.); τίνες αὖ πόντον κατέχουσ' αὖραι; Cratin.138;ὀσμὴ.. κατὰ πᾶν ἔχει δῶ Hermipp.82.9
:—[voice] Pass.,σελήνη.. κατείχετο.. νεφέεσσιν Od.9.145
, cf. Il.17.368, 644:—[voice] Med., [dialect] Ep.[tense] aor.,κατέσχετο χερσὶ πρόσωπα Od.19.361
; κατασχομένη ἑανῷ having covered her face, Il.3.419.5 of the grave, confine, cover, , cf. Od.11.301, Orac. ap. Hdt.1.67; as a threat, πάρος τινὰ γαῖα καθέξει sooner shall earth cover many a one, Il.16.629, cf. Od.13.427, etc.6 of circumstances, etc., hold fast, have one in their power,μιν κατὰ γῆρας ἔχει χεῖράς τε πόδας τε Od.11.497
; ὃν θάνατος δακρυόεις καθέχει (sic) IG12.987;ἐχθρὰ Φάλαριν κ. φάτις Pi.P.1.96
;τινὰ.. λάθα κ. Id.N.8.24
; [φθορὰ] κ. τὸν σὸν δόμον S.OC 370
; τύχη, πόλεμος κ. τινά, Pl.Hp.Ma. 304c, Ep. 317a; κ. κίνδυνος Σικελίαν ib. 355d;συνέβη λοιμώδη νόσον κατασχεῖν τὴν Ἰταλίαν Hdn.1.12.1
:—[voice] Pass.,ὑπὸ μεγάλης ἀνάγκης κατεχόμενοι Pl. Lg. 858a
: rarely in good sense,ὁ δ' ὄλβιος, ὃν φᾶμαι κατέχοντ' ἀγαθαί Pi.O.7.10
;μεγάλαι κ. τύχαι γένος ὀρνίθων Ar.Av. 1726
(lyr.);εὐμοιρίας -εχούσης τὸν βίον Hdn.2.5.1
.b of circumstances, etc., prevail, prevail among, engage, , cf. 1.65; μεγάλοι θόρυβοι κατέχουσ' ἡμᾶς murmurs are rife among us, S.Aj. 142 (anap.); φήμης ἀθρόας -σχούσης τὸ Ἑλληνικόν a sudden rumour having overspread Greece, Philostr.VA8.15.7 seize, occupy, in right of conquest, τὸ Καδμείων πέδον dub. in S.OC 381; esp. in histor. writers, -σχήσειν [τὴν ἀκρόπολιν] Hdt.5.72;τὰ πρήγματα Id.3.143
;τὰ ἐχυρά X.Cyr.3.1.27
;τὰ κύκλῳ τῆς Ἀττικῆς ἁρμοσταῖς D.18.96
;φρουραῖς τὰς πόλεις Plu.2.177d
.9 master, understand,οὐ κατέχω τί βούλει φράζειν Pl.Phlb. 26c
, cf. Men. 72d, Ceb.34;περὶ φύσεως κ. πάντας τοὺς λόγους Sosip.1.17
, cf. 33; κ. νοῦν στίχων grasp the sense of.., Puchstein Epigr.Gr.p.9.b keep in mind, remember,χρήσιμον καὶ τοῦτο κατασχεῖν τὸ στοιχεῖον Epicur. Ep.1p.10U.
, cf. Thphr.Char.26.2, Men.Epit. 109; κ. τινὰ ὀψοφάγον Chrysipp.Tyan. ap. Ath.1.5e; κ. ὅτι, διότι, PCair.Zen.60.10 (iii B.C.), Phld.Herc.1251.15:—[voice] Pass., Epicur.Ep.1p.31U.10 possess, of a god,εἰ θεός ἐστιν ὁ σὰς κατέχων φρένας PLit.Lond.52.12
; τοιοῦτος ἔρως κατεῖχε τὴν ἄνθρωπον she was so infatuated, Plu.Alc.23; of an actor, κ. τὸ θέατρον held the audience spellbound, Plu.Dem.29 (but, kept the audience waiting, Phoc.19); of poets,μύθοις [τοὺς ἀκούοντας] κ. Luc.JTr.39
(v.l. κατηχοῦσι):—mostly in [voice] Pass., of persons, to be possessed, inspired, Pl. Ion 533e; ἐξ Ὁμήρου ib. 536b;ἐκ θεῶν X. Smp.1.10
;κάρῳ Phld.D.1.18
; τὸ θέατρον κατείχετο the audience was spellbound, Eun.Hist.p.247 D.; of hydrophobia patients, Philum. Ven.4.11; of a lover, τῷ αὐτῷ θεῷ (sc. Ἔρωτι)κατέσχημαι Luc. DMort.19.1
:—also in [tense] aor. [voice] Med., Pl.Phdr. 244e.B intr.,1 (sc. ἑαυτόν) control oneself, S.OT 782;οὐκέτι καθέξω Men.Pk. 394
;εἶπεν οὖν μὴ κατασχών Plu.Art.15
;οὐ κατέσχεν App.BC3.43
: c. inf.,κ. τὸ μὴ δακρύειν Pl.Phd. 117c
.2 come from the high sea to shore, put in (v. supr. IV),νηΐ Θορικόνδε h.Cer. 126
;τῆς Μαγνησίης χώρης ἐς τὸν αἰγιαλόν Hdt.7.188
, cf. 6.101, Plb.1.25.7, Plu. Thes.21; τίνες ποτ' ἐς γῆν τήνδε.. κατέσχετε; S.Ph. 221, cf. 270, E. Heracl.83 (lyr.), Antipho 5.21, etc.: c. acc. loci, E.Hel. 1206, Cyc. 223; of a journey by land, rest, προξένων δ' ἔν του κατέσχες; Id. Ion 551, cf. Plb.5.71.2: metaph., εὖ κατασχήσει shall come safe to land, S.El. 503 (lyr.).3 prevail, ὁ λόγος κ. the report prevails, Th.1.10;κληδὼν ἐν ἁπάσῃ τῇ πόλει κατεῖχεν And.1.130
;σεισμῶν -εχόντων Th.3.89
;ὁ βορέας κατεῖχεν Arist.Mete. 345a1
, cf. 360b33, Thphr.CP1.5.1.4 gain the upper hand,παρά τινι Thgn.262
; gain one's purpose, Lys.3.42;ὁ δὲ κατεῖχε τῇ βοῇ Ar.Ec. 434
;νομίζοντες ῥᾳδίως κατασχήσειν Arist.Pol. 1307b10
.C [voice] Med., keep back for oneself, embezzle, [ τὰ χρήματα] Hdt.7.164.3 hold, contain, Plb.9.26a.7.II [tense] aor. [voice] Med., = κατέχω B. 2, Od.3.284.2 in pass. sense, τεαῖς ῥιπαῖσι κατασχόμενος subdued, Pi.P.1.10; καρδίαν κατέσχετο ἔρωτι was seized with, possessed by, E.Hipp.27; v. supr.A. 11.10. -
15 πλείων
πλείων, [full] πλέων, ὁ, ἡ, neut. πλεῖον, πλέον, πλεῖν, [comp] Comp. of πολύς (on the forms v. sub fin.),A more, of number, size, extent, etc.,οἱ δὲ μάχονται παυρότεροι πλεόνεσσι Il.13.739
;πλείων μὲν πλεόνων μελέτη Hes. Op. 380
; ἐς πλείονας οἰκεῖν govern for the interest of the majority, Th. 2.37; πλέον' ἔλπομαι λόγον Ὀδυσσέος ἢ πάθαν greater than.., Pi.N.7.21; τὸν πλείω λόγον all further speech, S.Tr. 731;ὁ ὄχλος πλείων καὶ πλείων ἐπέρρει X.Cyr.7.5.39
; πλείω τὸν πλοῦν.. ποιησάμενοι having made the voyage longer, Th.8.39; ὁ π. βίος a longer life, Pl.Ti. 75c;μακροτέρα καὶ π. ὁδός Id.R. 435d
, etc.; of Time, longer,π. χρόνος Hdt. 9.111
, S.Ant.74;πλέων νὺξ τῶν δύο μοιράων Il.10.252
.2 with Art., οἱ πλέονες the greater number, the mass or crowd, 5.673, Od.2.277;οἱ πλεῦνες Hdt.1.106
, etc.: c. gen., τὰς πλεῦνας τῶν γυναικῶν ib.1; the people, opp. the chief men, Id.7.149, Th.8.73, 89, etc.; euphem. of the dead,ἀνεστηκυῖα παρὰ τῶν πλειόνων Ar.Ec. 1073
;εὖτ' ἂν ἵκηαι ἐς πλεόνων AP11.42
(Crin.); ἐς πλεόνων μετοικεσίην ib. 7.731 (Leon.); τὸ πλεῖον πολέμοιο the greater part of.., Il.1.165; ὅστις τοῦ πλέονος μέρους χρῄζει, opp. τοῦ μετρίου, S.OC 1211 (lyr.);τοῦ πλέονος ἐλπίδι ὀρέγονται Th.4.17
, cf. 92.II pecul. usages of neut.:1 as a Noun, more,πλεῦν ἔτι τούτου Hdt.2.19
, etc.;εἴ τι ἐνορῶ πλέον Id.1.89
; τὸ δὲ π. nay, what is more, E.Supp. 158 (Musgr. for τί δὲ.. ); to a greater extent, Th.1.90, 7.57, etc.; πλέον or τὸ πλέον τινός a higher degree of a thing,τίς πλέον τᾶς εὐδαιμονίας φέρει; S.OT 1189
(lyr.);τὸ π. τοῦ χρόνου Th.1.118
, etc.; also τὸ π. ὃ ἀναφέρει the excess which he reports, PCair.Zen. 661 (iii B.C.); ᾧ πλεῖον the excess, prob. in PPetr.2p.42 (iii B.C.), cf. PCair.Zen.742.26 (iii B. C.); πλέον ἔχειν to have the advantage, have the best of it, like πλεονεκτέω, c. gen., Hdt.9.70, Pl.R. 343d, 349b, etc.;τὸ π. πάντων ἔχειν X.Cyr.1.3.18
: more fully,μοίρης πλεῖον ἔχειν Thgn.606
;π. τινὸς φέρεσθαι Hdt.8.29
;π. φέρεσθαι τῶν ἄλλων And.4.4
, etc.; π. ποιεῖν do some good, be successful, ; οὐδὲν π. ποιήσειν, -ῆσαι, And.1.149, 4.7, cf. Pl.Phd. 115c, etc.;παραινοῦσ' οὐδὲν ἐς π. ποιῶ S.OT 918
;οὐδὲν π. ὀψοφαγῶν ποιήσεις Ath.8.344b
;οὐδὲν εἴργασμαι π. E.Hipp. 284
;οὐδὲν π. πρᾶξαι Id.IA 1373
, And.4.20, etc.; οὐδὲν ἐπίσταμαι π. have no superior knowledge, Pl.Tht. 161b; τί πλέον; what more, i.e. what good or use is it? Antipho 5.95, etc.;τί π. πλουτεῖν.. πάντων ἀποροῦντας; Ar.Pl. 531
;τί σοι π. λυπουμένῃ γένοιτ' ἄν; E.Hel. 322
;τί π. ἔστ' εἰς τέκνα πονεῖν; Supp.Epigr.1.567.1
(Karanis, iii B.C.), cf. AP7.261.1 (Diotim.); alsoοὐδὲν ἦν π. τοῖς πεπονθόσιν Lys.19.4
(= And.1.7), cf. D.35.31;ὧν οὐδέν μοι π. γέγονε Isoc.15.28
;οὐδέν γέ σοι π. ἔσται Pl.R. 341a
;τί τὸ π.; Epigr.Gr.306
a.3; ἐπὶ πλέον as Adv., more, further, Hdt.2.171, 5.51, Th.6.54, Pl.Phdr. 261b, etc.: c. gen., beyond,ἐπὶ π. τῶν ἄλλων ἰσχύσας Th.1.9
(but,ἐπὶ τὸ π. ἵκεο μοίσας
to surpassing height in..,Theoc.
1.20); alsoὅταν τις ἐς π. πέσῃ τοῦ θέλοντος S.OC 1219
codd. (lyr.); περὶ πλείονος ποιεῖσθαι, v. περί A. IV.2 as Adv., more, rather, π. ἔφερέ οἱ ἡ γνώμη κατεργάσεσθαι τὴν Ἑλλάδα he inclined rather to the belief.., Hdt.8.100;οὐ τοῦτο δειμαίνεις π.; A.Pr.41
;σέ.. τῶνδ' ἐς πλέον σέβω S.OT 700
;ἢ π. ἢ ἔλαττον D.18.125
; π. ἔλαττον more or less, BGU402.9 (vi A. D.), IG14.177 ([place name] Syracuse); also τὸ π., [dialect] Ion. τὸ πλεῦν, for the most part, Th.1.81, etc.; αὐτῆς τὸ π. μέτοχός εἰμι have the larger share, Hdt.3.52; τὸ π., = μᾶλλον, οὐ χάριτι τὸ π. ἢ φόβῳ Th.1.9, cf. 2.37; ἐστὶν ὁ πόλεμος οὐχ ὅπλων τὸ π., ἀλλὰ δαπάνης not so much.., as.., Id.1.83.b with Numerals,τοξότας π. ἢ εἴκοσι μυριάδας X.Cyr.2.1.6
;οἶκος πλέον ἢ τεττάρων ταλάντων Is.10.23
; ἐν πλέον ἢ διακοσίοις ἔτεσι v.l. in D.24.141 (fort. πλεῖν, v. infr.);π. ἢ ἐν διπλασίῳ χρόνῳ X.Oec.21.3
:—in this sense a short form πλεῖν is used by [dialect] Att. writers (cf. Moer.p.294 P., but the rule is not universal, cf. IG22.657.25 (iii B. C.), etc.),πλεῖν ἢ τριάκονθ' ἡμέρας Ar.Ach. 858
; πλεῖν ἢ χιλίας (sc. δραχμάς) Id.Eq. 444;στάδια πλεῖν ἢ χίλια Id.Av.6
, cf. Nu. 1041, 1065, al.;πλεῖν ἤ γε διπλοῦν Id.Lys. 589
;πλεῖν ἢ 'νιαυτῷ πρεσβύτερος Id.Ra.18
, cf. 91; πλεῖν ( πλεῖον codd.)ἢ πέντε τάλαντα D.21.173
;πλεῖν ἢ δυοῖν ποδοῖν Eub.119.10
; ἤ is freq. omitted,πλεῖν ἑξακοσίας Ar.Av. 1251
; ἔτη γεγονὼς πλείω ἑβδομήκοντα v.l. in Pl.Ap. 17d; but δέκα πλείοσιν ἔτεσι for ten years more, Id.Lg. 932c;τρεῖς μῆνας καὶ πλείω X.HG2.2.16
;λίθους.. ὅσον μνααίους καὶ πλεῖον καὶ μεῖον Id.Eq.Mag.1.16
: with number in gen.,κώμας.. οὐ πλεῖον εἴκοσι σταδίων ἀπεχούσας Id.An.3.2.34
, cf. 7.3.12.c Com., πλεῖν ἢ μαίνομαι more than to madness, Ar. Ra. 103, 751.e regul. Adv.πλειόνως Aen.Tact.7.4
, J.AJ17.1.1.B FORMS: [dialect] Ep. use πλείων or πλέων as metre requires, also nom. and acc. pl. πλέες, πλέᾰς, Il.2.129, 11.395, Call.Aet.Oxy.2080.85 (so, with ι from ε, Cret. πλίες, πλίας, Leg.Gort.7.18,24, GDI 5125 B8, also πλίαδ ([etym.] δὲ) Leg.Gort.7.29, πλίανς ib.5.54; πλέας also [dialect] Aeol., IG12(2).1.9 (Mytil., iv B. C.)); dat. pl.πλεόνεσσι Il.13.739
( πλεόνεσιν is f.l. in Hdt.7.224); Cret. also acc. sg. neut.πλίον Leg.Gort.1.37
, al., gen. πλίονος ib.2.39, al., neut. pl. πλίονα ib.4.51, πλία ib.10.17; [dialect] Aeol. [full] πλήων Hdn.Gr.2.431, also late [dialect] Dor., IPE12.79.18 (Byzant., i A. D.); [dialect] Att. Inscrr. have - ει- always before - ου- and -ω-, IG12.76.7, 22.657.25, 2498.22, etc., but - ε- and - ει- before -ο-, ib.12.94.33,40.3,4, 22.2670.4 (but always πλέον). -
16 ὑπάρχω
A- ξω Hdt.6.109
, S.Ant. 932 (anap.): [tense] aor. ὑπῆρξα (v. infr. 1):—[voice] Pass., [tense] fut.ὑπαρχθήσομαι PTeb.418.7
(iii A. D.): [tense] pf. ὕπηργμαι, [dialect] Ion.- αργμαι Hdt.7.11
:—begin, take the initiative:—Constr.:1 abs., Od.24.286, E.Ph. 1223;ὑπάρχων ἠδίκεις αὐτούς Isoc.16.44
; ὁ ὑπάρξας the beginner (in a quarrel), D.59.15, cf. 1;ἀμύνεσθαι τοὺς ὑπάρξαντας Lys.24.18
;ἀμυνομένους, μὴ ὑπάρχοντας Pl.Grg. 456e
;ὡς οὐχ ὑπάρχων ἀλλὰ τιμωρούμενος Men.358
:—[voice] Med., Pl.Ti. 41c, Ael. NA12.41, etc.2 c. gen., take the initiative in, begin, ἀδίκων ἔργων, ἀδικίης, Hdt.1.5, 4.1, cf. Th.2.74, etc.;ὑ. τῆς ἐλευθερίας τῇ Ἑλλάδι And.1.142
, cf. Pl.Mx. 237b.3 c. part., take the initiative in doing,ἐμὲ ὑπῆρξαν ἄδικα ποιεῦντες Hdt.7.8
.β, cf. 6.133, 9.78; ὑπάρχει εὖ (or κακῶς)ποιῶν τινα X.An.2.3.23
, 5.5.9; τοῖς αὐτοῖς ἀμύνεσθαι οἷσπερ καὶ οἱ Λκεδαιμόνιοι ὑπῆρξαν retaliating by the means which the L. had used first, Th.2.67 (where οἷσπερ is expld. by the following ἀποκτείναντες and ἐσβαλόντες).b in [voice] Med. c. inf., Ael.NA14.11: c. gen., βαδίσεως -ονται ib.4.34; ἡλίου -ομένου τῆς ἀκμῆς ib.1.20.4 c. acc., ὑ. εὐεργεσίας εἴς τινα or τινι take the initiative in [doing] kindnesses to one, D.19.280, Aeschin.2.26; ὑ. τοῦτο (sc. τὸ εὐνοεῖν) Men.927:—[voice] Pass.,ὑπηρεσίαι ὑπηργμέναι εἰς Φίλιππον αὑτῷ Aeschin. 2.109
;τὰ παρὰ τῶν θεῶν ὑπηργμένα D.1.10
; τὰ ἔκ τινος ὑπαργμένα ([dialect] Ion. for ὑπηργ-) Hdt.7.11;ὑπηργμένων πολλῶν κἀγαθῶν Ar. Lys. 1159
; ;ἀνάξια τῶν εἰς ὑμᾶς ὑπηργμένων Lys.21.25
; ἄξιον τῶν ὑ. equivalent to what was done for him, Arist.EN 1163b21: impers., ὑπῆρκτο αὐτοῦ (sc. τοῦ Πειραιέως) a beginning of it had been made, Th.1.93.B in [voice] Act. only, to be the begining, (anap.); πολλῶν κακῶν, μεγάλων ἀχέων, E.Ph. 1582 (v. l.), Andr. 274 (lyr.), cf. HF 1169.2 to be already in existence, (troch.); was already there,Pi.
P.4.205; αὗται αἱ νέες τοῖσι Ἀθηναίοισι ὑπῆρχον already existed, opp. to those they were about to build, Hdt.7.144; εἰ τοίνυν σφι χώρη γε μηδεμία ὑπῆρχε if they had no country originally existing, Id.2.15; χωρὶς δὲ τούτων οἱ χίλιοι ὑπῆρχον the original thousand existed, X.Cyr.1.5.5; (lyr.);ὑπαρχούσης μὲν τιμῆς, παρούσης δὲ δυνάμεως X.Ages.8.1
;τοῦτο δεῖ προσεῖναι, τὰ δ' ἄλλ' ὑπάρχει D.3.15
, cf. 8.53;ταὐτὰ ὑ. αὐτῷ ἅπερ ἐμοί Antipho 5.60
, cf. Lys.12.23; ὑμῖν.. ἐλευθερίαν τε ὑπάρχειν καὶ Λακεδαιμονίων ξυμμάχοις κεκλῆσθαι there is in store for you.., Th.5.9: c. gen., οἶκος δ' ὑ. τῶνδε.. ἔχειν there is store of these things for us to have, A.Ag. 961 (s. v. l., οἴκοις Pors.): freq. in part., ἡ ὑπάρχουσα οὐσία the existing property, Isoc.1.28;τὰ ὑ. ἁμαρτήματα Th.2.92
; τῆς ὑ. τιμῆς for the current price, Syngr. ap. D.35.12; οἱ ὑ. πολῖται the existing citizens, Id.18.295; τῆς φύσεως ὑ. nature being what it is, X.Cyr.6.4.4; also κρησφύγετόν τι ὑπάρχον εἶναι that there should be a refuge ready prepared, Hdt.5.124.3 exist really, opp. φαίνομαι, Arist.Cael. 297b22, Metaph. 1046b10; ;καταληπτικὴ φαντασία ἡ ἀπὸ τοῦ ὑπάρχοντος Stoic.2.25
.4 simply, be, (anap.);ὅθεν εὐμάρει' ὑπάρχοι πόρου Id.Ph. 704
(lyr.): and with a predicate, ;τὸ χωρίον καρτερὸν ὑ. Th.4.4
; φύσεως ἀγαθῆς ὑπάρξαι to be of a good natural disposition, X.Oec.21.11;κἂν σοφὸς ὑπάρχῃ Philem.102
; μέγα ὑ. τοῖς τοιούτοις λόγοις ις of great advantage to them, D.3.19; πολλῶν ὑπάρξει κῦρος ἡμέρα καλῶν, = κυρώσει πολλὰ καλά, S.El. 919.b τὰ ὑπάρχοντα, much like τὰ ὑπηργμένα (A. 4 [voice] Pass.), a man's record,ἀνάξιον τῶν ὑ. τῇ πόλει καὶ πεπραγμένων τοῖς προγόνοις D.8.49
; τὰ κάλλιστα τῶν ὑ. your past record, Id.18.95; ἡ ὑπάρχουσα αἰσχύνη the disgrace which has been incurred, Id.19.217;τὰ ὑπάρχοντα [αὑτῷ] ἐγκλήματα Aeschin.1.179
.5 sts. with a part., much like τυγχάνω, τοιαῦτα [αὐτῷ] ὑπῆρχε ἐὀντα Hdt.1.192;ἐχθρὸς ὑ. ὤν D.21.38
;ὑ. δύναμιν κεκτημένοι Id.3.7
, cf. 15.1.6 προγόνων ὑ. τῶν ἐξ Ἰλίου to be the descendant of.., D.H.2.65.II like ὑπόκειμαι 11.2, to be laid down, to be taken for granted, Pl.Smp. 198d; τούτου ὑπάρχοντος, τούτων ὑπαρχόντων, this being granted, Id.Ti. 30c, 29b;θέντες ὡς ὑπάρχον Id.R. 458a
.III belong to, fall to one, accrue, ὑπάρξει τοι.. τὰ ἐναντία you will have, Hdt.6.109, etc.;τὸ μισεῖσθαι πᾶσιν ὑ. Th.2.64
; τὴν ὑπάρχουσαν ἀπ' ἀλλήλων ἀμφοτέροις [σωτηρίαν] Id.6.86; ἡ ὑπάρχουσα φύσις your proper nature, its normal condition, Id.2.45; τῇ τέχνῃ ὑπάρχειν διδούς assigning as a property of art, Pl.Phlb. 58c, cf. Tht. 150b, 150c.2 of persons, ὑ. τινί to be devoted to one, X.An.1.1.4, HG7.5.5, D.19.54, etc.; καθ' ὑμῶν ὑπάρξων ἐκείνῳ he will be on his side against you, ib.118, cf. 2.14.b ἐν παντὶ.. πᾶς χωρίῳ, καὶ ᾧ μὴ ὑπάρχομεν every one in every place, even outside our sphere of influence (lit. to which we do not belong), Th.6.87.3 in the Logic of Arist. ὑπάρχειν denotes the subsistence of qualities in a subject, Metaph.1025a14; ὑ. τινί, = κατηγορεῖσθαί τινος, APr. 25a13, al.; ὑ. κατά τινος ib. 24a27, Int. 16b13; ἐπί τινος ib. 16a32;ὑ. τινὶ ζῴῳ πεζῷ δίποδι εἶναι Top. 109a14
; ὑπάρξει τι [τῷ πρώτῳ] it will have predicates, Plot.5.6.2;ἡ γένεσις τῷ χρόνῳ.. ὑπάρχει Dam.Pr. 142
.IV freq. in neut. pl. part., τὰ ὑπάρχοντα,1 in signf. 1, existing circumstances, presentadvantages, Democr. 191, D.2.2;ἀπὸ τῶν αἰεὶ ὑ. σφαλέντες Th.4.18
, cf. 6.33; πρὸς τὰ ὑ. ib.31;ἐκ τῶν ὑ.
under the circumstances, according to one's means,X.
An.6.4.9, Arist.Pol. 1288b33;ὡς ἐκ τῶν ὑ. Th.7.76
, 8.1.2 in signf. 111, possessions, resources, Id.1.70, 144, etc.; τὰ ἑκατέροις ὑ. ib. 141;κινδυνεύειν περὶ τῶν ὑ. Isoc.3.57
: as a Subst.,τὰ ὑ. αὐτοῦ Ev.Matt. 24.47
, cf. LXXGe.12.5; ὑποθέμενος τὰ ὑ. καὶ ὑπάρξοντα present and future resources, POxy.125.22 (vi A.D.), etc.3 Math., ὑπάρχοντα εἴδη positive terms, Dioph.1Def.10.V impers., ὑπάρχει the fact is that.., c. acc. et inf.,ὑ. γάρ σε μὴ γνῶναί τινα S.El. 1340
; ὡς ὑ. τοῦ ἔχειν .. as the case stands with regard to having, Arist.HA 516b25; περὶ τοὺς μαστοὺς ὑπεναντίως ὑ. ib. 500a14.2 it is allowed, it is possible, c. dat. et inf.,ὑ. ἡμῖν ἐπικρατεῖν Th.7.63
, cf. And.2.19, etc.;ὑ. αὐτῇ εὐδαίμονι εἶναι Pl.Phd. 81a
, cf. Prt. 345a, Phdr. 240b, etc.: also without a dat.,οὐχ ὑ. εἰδέναι Th.1.82
;ὑ. τὴν αὐτὴν εἶναι μητέρα Is.7.25
, etc.: abs., ὥσπερ ὑπῆρχε as well as was possible, Th.3.109.3 in neut. part., ὑπάρχον ὑμῖν πολεμεῖν since it is allowed you to.., Th. 1.124, cf. Pl.Smp. 217a. -
17 φύρω
φύρω, fut. φύρσω, fut. pass. πεφύρσομαι, Pind. N. 1, 68 (vgl. φυράω), – mischen, vermischen, unter einander mengen; bes. mit irgend einer Feuchtigkeit anmachen, γαῖαν ὕδει Hes. O. 61; benetzen, besudeln, verunreinigen und verderben, δάκρυσιν εἵματ' ἔφυρον Il. 24, 162; auch στῆϑος καὶ χείλεα φύρσω αἵματος, Od. 18, 21; u. pass., πεφυρμένος αἵματι 9, 397; δάκρυσι πεφυρμένη 17, 103 u. sonst; γαίᾳ πεφύρσεσϑαι Pind. a. a. O.; αἵματι δ' οἶκος ἐφύρϑη Aesch. Ag. 714; κόνει φύρουσα δύστηνον κάρα Eur. Hec. 496; ὄμμα δα-κρύοις πεφυρμένον Or. 1411; Sp. Bes. den Teig zu Brot oder Kuchen mischen und kneten, auch absolut, ὁ φύρων, sc. τὰ ἄλφιτα, der Brotteig knetet, Xen. Hell. 7, 2,22; πεφυρμένα τὰ ἄλφιτα οἴνῳ καὶ ἐλαίῳ, geschrotene Gerste mit Oel und Wein gemischt. – Pass., mit Etwas untermischt, voll wovon sein, πάντ' ἀν' οἶκον βορβόρῳ πεφυρμένα Simonids frg. 11, 3; dah. δάκρυσιν ὄσσε πεφυρμένα Ap. Rh. 3, 673, u. Anth. öfter; γῆ αἵματι πεφυρμένη Xen. Ag. 2, 14; Plut. Pyrrh. 24 u. A. – llebertr., durch einander mengen, verwirren, in Unordnung bringen, φ. καὶ ταράσσειν Plut.; ἔφυρον εἰκῆ πάντα, sie mengetne Alles aufs Gerathewohl durch einander, trieben Alles ohne Ordnung u. Regel, Aesch. Pr. 448; φύρειν ἐν ταῖς ὁμιλίαις, unüberlegt, verworren durch einander reden, M. Ant. 8, 51; pass. in Unordnung, Verwirrung, Bestürzung gerathen, Plat. Phaed. 101 d; beschmutzen, πεφυρμένον αἵματι πολλῷ Ep. ad. 26 (XII, 123); φύρεσϑαι πρὸς τὸν ἄνϑρωπον, sich mit dem Menschen abgeben, mit ihm umgehen, Plat. Hipp. mai 291 a; πεφυρμένος περὶ γαστέρος ὁρμήν, sich in den Lüsten des Bauches wälzen, Opp. Hal. 3, 440.
-
18 βαίνω
βαίνω (entst. aus ΒΑΝΊΩ; vom Thema βάω, Cratin. Belkk. An. 1 p. 371, 3 προβῶντες Meineke C. G. F. 2, 1 p. 88), fut. βήσομαι, dor. βασεῠμαι Theocr. 2, 8; aor. ἔβην, Hom. auch βάτην, z. B. Il. 1, 327; ὑπέρ βασαν 12, 469; conj. βείω 6, 113; καταβείομεν 10, 97; ἐπιβέωμεν Her. 7, 50; in derselben Bdtg aor. med. βήσετο Hom. Iliad. 3, 262. 312. 5, 745. 8, 389 Odyss. 3, 481, ἐβήσετο Iliad. 14, 229 Odyss. 7, 135. 13, 75. 15, 284, v. v. l. l. βήσατο, ἐβήσατο, vgl. Scholl. Didym. Iliad. 3, 262 προκρίνει μὲν τὴν διὰ τοῦ ε γραφὴν βήσετο, πλὴν οὐ μετατίϑησιν ἀλλὰ διὰ τοῦ ᾱ γράφει Ἀρίσταρχος; idem Scholl. Iliad. 14, 229 Ζηνόδοτος καὶ Ἀριστοφάνης ἐς πόντον ἐβήσετο· καὶ μήποτε ἄμεινον; – perf. βέβηκα, mit den synkop. Formen, meist bei Dichtern, βεβάασιν, βεβᾶσι, conj. ἐμβεβῶσι, inf. βεβάναι u. ep. βεβάμεν, partic. βεβαώς, βεβαυῖα, zsgz. βεβώς, βεβῶσα, auch in Prosa; perf. pass. παραβεβάσϑαι; aor. p. παρεβάϑην, s. unten. Das factitive fut. u. aor. βήσω, ἔβησα s. unten. Auf die Wurzel βάω zurückzuführen sind vielleicht die Formen βάτω Soph. Ai. 1414 im Anap., βᾶτε Aesch. Suppl. 191 im Trim., die Imperat. ἔμβα, κατάβα u. ä. – 1) Eigtl. den Fuß heben, ausschreiten, Hom. βῆ δ' ἴμεν, er hob den Fuß zu gehen, er machte sich auf und ging, auch βῆ δὲ ϑέειν, er begann zu laufen, Il. 11, 617; βῆ δ' ἐλάαν 13, 27; περὶ τρόπιος βεβαῶτα Od. 5, 130; ἀμφ' ἑνὶ δούρατι βαῖνε, er spreitete die Beine aus um einen Balken, 5, 371. Uebh. schreiten, gehen, wandeln; nähere Bestimmungen werden hinzugefügt, a) mit praeposit. wird die Richtung bezeichnet, wohin, ὡς u. πρός bei Personen, ἐπί bei Personen u. Sachen im feindlichen Sinn, εἰς bei Sachen. Bei Dichtern, bes. Tragg., auch sp. D., steht auch der bloße acc., καὶ νῠν μ' ὀδύνα βαίνει, kommt über mich, Eur. Hipp. 1371; αἶνον ἔβα κόρος, Sättigung folgte dem Lobe, Pind. Ol. 2, 95; τί χρέος ἔβα με Ar. Nub. 30, aus einem Trag. entlehnt; μετά τι, nach etwas gehen, um es zu holen; μετ' ἴχνια βαῖνε ϑεοῖο Odyss. 2, 406, er folgte der Göttin, u. ä. – b) partic. bestimmen die Art u. Weise des Gehens, so ist βῆ φεύγων Iliad. 2, 665 = er floh, βῆ ἀίξασα Iliad. 4, 74 = sie eilte fort; das partic. fut. drückt die Absicht aus, βῆ ἐξεναρίξων 11, 101. – c) Zuweilen steht ein wirklicher Objects-Accus. dabei, wie κέλευϑον Pind. frg. 201; ὁδόν Sp.; Aesch. sagt umgekehrt πόροι βαίνουσι Ch. 71. Anders ist πόδα βαίνειν, den Fuß in Bewegung setzen, zu fassen, Eur. El. 94. 1173; anders ἔβαν νέας Od. 3, 162, οἱ μὲν ἀποστρέψαντες ἔβαν νέας ἀμφιελίσσας, entweder ἔβαν νέας = sie gingen zu den Schiffen, oder zu verbinden ἀποστρέψαντες νέας. – d) Aehnl. mit adject., bes. im neutr. plur., die Art u. Weise des Gehens bestimmend, ἶσα Πυϑοκλεῖ, ebenso wie P. gehen, gleichen Schritt mit ihm halten, Dem. 19, 314, was oft in VLL. citirt u. von aufgeblasenen Menschen verstanden wird; falsch faßte es Ath. V, 113 e auf; ἁβρά (s. ἁβρός), μεγάλα, Luc. D. Mort. 29, 1, große Schritte machen, einherstolzieren; εὔρυϑμα D. Deor. 2, 2; σαῦλα H. h. Merc. 28; ἁβρὸν β. Eur. Med. 1264. Auch μετὰ ῥυϑμοῦ, im Takt marschiren, Thuc. 5, 70; ἐν ῥυϑμῷ Plat. Legg. II, 670 b. – 2) dem Zusammenbange nach ist es öfter a) weggehen, dahingehen, entfliehen; Hom. Odyss. 3, 131 βῆμεν δ' ἐν νήεσσι, zu Schiffe fortgehen; ἐννέα δὴ βεβάασι Διὸς ἐνιαυτοί, sind hingegangen, vergangen, Il. 2, 134; κύματα βάντ' ἐπιόντα τ' ἰδεῖν Soph. Tr. 115; ἔβα, er floh, Ant. 120 u. öfter; ἐκ βροτῶν βῆναι, aus dem Leben, aus der Welt gehen, O. R. 805 u. so öfter bes. Eur. für sterben, dahingehen, z. B. Suppl. 1163; auch Sp.; so ἰκμὰς ἔβη, die Feuchtigkeit verschwand, Il 17. 392; übertr., πῇ ὅρκια βήσεται ἥμιν; wo werden sie hingehen? was wird aus ihnen werden? 2, 339. – b) ankomm en, ὡς ἀκμαῖος, εἰ βαίη, μὁλοι, wie käme er zu rechter Zeit, Soph. Ai. 904; so ist 36 ἔβην = ἥκω; vgl. O. C. 314. 845 u. a. O. – c) ein Vordringen, in der Vbdg ἐς τόδε τόλμης Soph. O. R. 125; ἐς τοσοῠτον ἐλπίδων 772, so weit in seiner Hoffnung. Vgl. ἐπὶ τοσαύτης βεβηκότες εὐτυχίας Dion. Hal. 6, 71. – 3) Uebh. sich befinden, wie versari, zu mannigfachen Umschreibungen dienend, δι' ὀδύνης βαίνειν, im Schmerz wandeln, sich in Schmerz befinden, Eur. Phoen. 1554; aber ibd. 20 πᾶς οἶκος βήσεται δι αἵματος, wird untergehen, eigtl. durch Blut od. Mord wandeln; διὰ μόχϑων Heracl. 625; διὰ δίκας ἔβα νέμεσις ἐς Ἑλέναν, strafend erreichte sie die Hel., Or. 1361. – 4) das perf. drückt bes. das Sein an einem Orte, das sich in einem Zustande Befinden aus; ἐν κάλλεσιν Aesch. Ag. 898; ἐν κακοῖς Soph. El. 1046; ἐν πόνῳ O. C. 1361; εὖ βεβηκώς, sich in gutem Zustande befinden, gut stehen, Archil. frg. 32; Soph. El. 967; τυραννὶς εὖ βεβηκυῖα Her. 7, 164. Bes. festen Fuß gefaßt habend, fest stehend (VLL. βεβαίως ἑστηκώς); ἐπὶ τῆς γῆς βεβηκότες, dem ἐφ' ἵππων κρέμασϑαι entggstzt, Xen. An. 3, 2, 19; vgl. βεβηκυίας τῆς οἰκίας ἐν δαπέδῳ Oec. 8, 17; στασιμωτέρως βέβηκε Plat. Tim. 55 e; ἐπὶ μέσου Parm. 138 c; ἐπὶ σμικροτάτου ποδός Polit. 270 a; ἐπὶ γῆς βεβῶτες Tim. 63 c. So auch Sp., γωνία ἐπί τινος βεβ. Pol 54, 6; βεβηκυῖα μάχη Plut. u. A.; τὸ βεβηκός, Festigkeit, Beständigkeit, Sp. Damit ist zu vgl. βοῠς ἐπὶ γλώσσῃ μέγας βέβηκεν Aesch. Ag. 36, liegt auf der Zunge, verschließt den Mund, wie χρυσέα κλῂς ἐπὶ γλώσσῃ βέβ. Soph. O. C. 1055; βεβὼς ἐπὶ ξύρου τύχης Ant. 983, Eur. Herc. Fur. 630 u. öfter bei Sp., sich in dem entscheidenden Moment, in der höchsten Gefahr befinden; οἱ ἐν τέλει βεβῶτες, = ὄντες, Soph. Ant. 67; ἐν μάχῃ βεβώς Eur. Suppl. 850. – 5) bei Gramm. = scandiren, nach B. A. p. 85 ἐπὶ τοῠ ῥυϑμοῠ, τὸν στίχον; μέτρον κατὰ πόδα δακτυλικὸν βαινόμενον Dion. Hal. C. V. 4. – 6) in trans. Bdtg, besteigen, vom Begatten bes. der Thiere, βαίνειν καὶ παιδοσπορεῖν Plat. Phaedr. 250 e; pass., besprungen werden, ἵπποι βαινόμεναι Her. 1, 192; vgl. Arist. H. A. 5, 14. – Sonst gehören der trans. Bdtg »in Bewegung setzen«, »gehen machen« das fut. βήσω u. der aor. ἔβησα an; φῶτας βῆσεν ἀφ' ἵππων, ließ sie absteigen, warf sie hinab, Il. 16, 810; ἐξ ἵππων βῆσε κακῶς ἀέκοντας, brachte sie vom Wagen herunter, 5, 164; βάσομεν ὄκχον κελεύϑῳ ἐν καϑαρᾷ Pind. Ol. 6, 24; ἔβησεν ἐς Ἑλλάδα Eur. Med. 209; El. 589; βῆσα Ἠμαϑίην ἐς Ἄρεα Add. 9 (VII, 238). Vgl. βήσετο δίφρον Il. 3, 262, er bestieg den Wagen. – Die 3. pers. sing. plusqpft. activ. βεβήκει und ἐβεβήκει gebraucht Hom. als einfaches praeterit., aor. oder imperfect.; daneben ist die Auffassung als eines wirklichen plusquamperf. nur an einigen Stellen statthaft, vielleicht an keiner nothwendig; wobei noch zu bedenken, daß Hom. auch den eigentlichen aor. überall als plusquamperf. gebraucht; s. βεβήκει Iliad. 1, 221. 6, 313. 495. 16, 751. 856. 864. 17, 137. 706. 22, 362 Odyss. 1, 360. 3, 410. 6, 11. 8, 361. 10, 388. 12, 312. 13, 164. 14, 483. 15, 464. 17, 26. 61. 18, 185. 20, 144. 21, 354. 22, 433. 23, 292, ἐβεβήκει Iliad. 6, 513. 11, 296. 446. 13, 156. 20, 161. 22, 21. 23, 391 (v. l. κοτέουσα βεβήκει Scholl.); in allen diesen Stellen ist βεβήκει ἐβεβήκει. Versende. Die anderen Personen dieses plusquamperf. außer βεβήκει kommen bei Hom. nicht vor. Vgl. die dem βεβήκει ähnliche u. ähnlich gebrauchte Form βεβλήκει s. v. βάλλω.
-
19 οἰκίον
οἰκίον, τό, dim. von οἶκος, dem Gebrauche nach damit gleichbedeutend, Haus, Wohnung, Wohnsitz; gew. von Menschen u. Völkern, περὶ Δωδώνην οἰκί' ἔϑεντο Il. 2, 750, ὁδῷ ἔπι οἰκία ναίων 6, 15, Κορινϑόϑι 13, 664, Ἶϑάκῃ ἔνι Od. 24, 104; vom Sitz einer Gottheit, 12, 4; von der Unterwelt, Il. 20, 64; auch von Thieren, wie Wespen, 16, 261, vgl. 12, 167; vom Adler, ib. 221; νυκτὸς οἰκία δεινά, Hes. O. 744; sp. D., wie Ep. ad. 452 (VII, 723), οἰωνοὶ δὲ κατὰ χϑονὸς οἰκία ϑέντες. – Auch in Prosa herrscht der plur. vor; παρελϑὼν εἰς τὰ Κροίσου οἰκία, Her. 1, 35; οἰκίοισι ὑποδεξάμενος, 1, 41; ἀνάστατοι ἐκ τῶν οἰκίων ἐγένοντο, 7, 118, wo die v. l. οἴκων ist, und es nicht, wie in den übrigen Stellen, von Palästen der Könige, sondern von Privatwohnungen gebraucht wird.
-
20 μὴ οὐ
μὴ οὐ, vgl. Herm. zu Soph. O. R. 13, Reisig comm. crit. de Soph. O. C. 350, Buttm. exc. zur Dem. Mid. p. 146 ff. Beide Verneinungswörter behalten – 1) ihre ursprüngliche Bedeutung, so daß jedes Wort für sich zu nehmen ist, nach den verbis timendi (s. unter μή); φοβοῠμαι, μὴ αὔριον οὐκέτι ᾖ ἀνϑρώπων οὐδεὶς ἀξίως οἷός τε ποιεῖν, daß keiner mehr im Stande sei, Plat. Phaed. 76 b; ἀπιστεῖς, μὴ οὐκ ἐπιστήμη ᾖ ἡ ἀρετή, du zweifelst, daß die Tugend nicht Erkenntniß sei, Men. 89 d, ἐφοβεῖτο, μὴ οὐ δύναιτο ἐξελϑεῖν, Xen. An. 3, 1, 12, öfter. – Oft auch mit Auslassung von solchen Verbis, wie μή νύ τοι οὐ χραίσμῃ σκῆπτρον, Il. 1, 28; ἀλλὰ μᾶλλον μὴ οὐ τοῦτο ᾖ τὸ χρηστήριον, Her. 5, 79; μὴ καϑαρῷ γὰρ καϑαροῦ ἐφάπτεσϑαι μὴ οὐ ϑεμιτὸν ᾖ, Plat. Phaed. 67 b, vgl. Gorg. 462 e, öfter. – Auffallend ist Xen. Mem. 1, 2, 7, φοβοῖτο, μὴ ὁ γενόμενος καλὸς κἀγαϑὸς τῷ τὰ μέγιστα εὐεργετήσαντι μὴ τὴν με, γίστην χάριν ἕξοι, das doppelte μή für μὴ οὐ; vgl. Thuc. 2, 13, ὑποτοπήσας – μὴ πολλάκις ἢ αὐτὸς – τοὺς ἀγροὺς αὐτοῦ παραλίπῃ καὶ μη δῃώσῃ, ἢ καί –, wo man auch καὶ οὐ erwartet, vgl. Herm. zu Vig. p. 797, dessen Unterscheidung schwerlich richtig ist; – Andoc. 1, 103 sagt auch ὁρᾶτε, μὴ οὐκ ἐμοὶ μάλιστα προςήκει. – 2) eine Negation erscheint uns überflüssig, so daß μὴ οὐ durch nicht übersetzt wird, nach den Verbis, auf welche der inf. mit μή folgt, wenn sie selbst negirt sind; wie es heißt τοῦτον οὖν πειρώμεϑα πείϑειν μὴ δεδιέναι τὸν ϑάνατον, laßt uns vesuchen, ihn zu überreden, den Tod nicht zu fürchten, Plat. Phaed. 77 e, so sagt Ar. Ran. 68 κοὐδείς γέ μ' ἂν πείσειεν ἀνϑρώπων τὸ μὴ οὐκ ἐλϑεῖν ἐπ' ἐκεῖνον, keiner wird mich überreden, nicht zu jenem zu gehen; οὐκ ἔπειϑε τὸ μὴ οὐ κακοπράγμων εἶναι, er überzeugte die Richter nicht, daß er nicht ein Uebelthärer sei, Xen. Hell. 5, 2, 36, wie Plat. Apol. 37 a sagt πέπεισμαι ἐγὼ ἑκὼν εἶναι μηδένα ἀδικεῖν ἀνϑρώπων, ich bin überzeugt, daß ich mit Willen keinem Menschen Unrecht thuc; οὐκ ἂν πιϑοίμην μὴ οὐ τάδ' ἐκμαϑεῖν σαφῶς, Soph. O. R. 1065; εἴ τις ἐκεῖνο μὴ ξυγχωροίη, μὴ οὐ πονεῖν τὴν ψυχὴν ἐν ταῖς ἄλλαις γενέσεσιν, Plat. Phaed. 88 a, wie συγκεχώρηται τὸ μὴ δεῖν ἐλέγχειν, Phil. 15 a; vgl. Gorg. 461 b mit Prot. 336 a; ἀντέλεγεν ὅτι οὐκ ἐγχωροίη μὴ οὐκ ἐμποδὼν ποιεῖσϑαι, Xen. Hell. 2, 3, 16. – So auch bei andern Verbis declarandi, οὐ τὰ ὑμέτερα αἰτιασόμεϑα μἡ οὐχ ἕτοιμα εἶναι καὶ συμβουλεύειν καὶ συσκοπεῖν, Plat. Lach. 189 c; τοῖς ϑεοῖς οὐδὲν ἂν ἔχοιμεν μέμψασϑαι τὸ μὴ οὐχὶ μέχρι τοῦδε πάντα ὅσα εὐχόμεϑα καταπεπραχέναι, Xen. Cyr. 7, 5, 42; – οὐδεμίαν ἔχω ἐλπίδα μὴ οὐ δώσειν ὑμέας δίκην, Her. 6, 11. In manchen Vrbdgn findet sich μή u. μὴ οὐ, τίς πρὸς τοσοῦτον στρατηγὸν Ὅμηρον δύναιτο ἀμφισβητήσας μὴ οὐ καταγέλαστος γενέοϑαι; wer wäre im Stande, sich nicht lächerlich zu machen, Plat. Theaet. 153 a, u. ἐλεγον, ὅτι οὐ δυνήσοιντο μὴ πείϑεσϑαι, sie würden nicht im Stande sein, nicht zu gehorchen, Xen. Hell. 6, 1, 1; vgl. οὐδεὶς οἷός τ' ἐστὶν ἄλλως λέγων μὴ οὐ καταγέλαστος εἶναι, Plat. Gorg. 509 a, u. ἔφη οὐχ οἷόν τε εἶναι τὸ μὴ ἀποκτεῖναί με, Apol. 29 c, wie nach ἀδύνατον, οὐ μή, Her. 3, 82, Xen. Cyn. 5, 31, μή, Hell. 5, 4, 32; ἔστι τοι οὐδεμία μηχανὴ μὴ οὐκ ἀπολωλέναι κάκιστα γυναικέων πασέων, Her. 2, 181, u. οὕκων ἐστὶ μηχανὴ ἀπὸ τῆς ὄψιος ταύτης οὐδεμία, τὸ μὴ κεῖνον ἐπιβουλεύειν ἐμοί, 1, 209, wie τίς μηχανὴ μὴ οὐχὶ πάντα καταναλωϑῆναι, Plat. Phaed. 72 d; – οὐκ ἀμφισβητεῖν, μὴ ἐχειν, Dem. 27, 15, u. μὴ οὐκ, Plat. Hipp. min. 269 d; Xen. Apol. 34 vrbdt οὔτε μὴ μεμνῆσϑαι δύναμαι αὐτοῦ, οὔτε μεμνημένος μὴ οὐκ ἐπαινεῖν; – οὐκ οἰκός ἐστι Ἀϑηναίὁυς μὴ οὐ δοῦναι δίκην τῶν ἐποίησαν, Her. 7, 5. – 3) so auch nach ὥςτε; πείσομαι γὰρ οὐ τοσοῦτον, ὥςτε μὴ οὐ καλῶς ϑανεῖν, ich werde nichts so Schweres leiden, daß ich nicht rühmlich sterben sollte, Soph. Ant. 496; οὐδὲν ἐλύπησεν, ὥςτε μὴ οὐχὶ τἡν ἐκείνου τοῦ στοιχείου φύσιν δηλῶσαι, Plat. Crat. 393 e, vgl. Legg. IX, 880 b; – ähnl. ohne ὥςτε, zum Ausdruck der Folge, μή τοι, κασιγνήτη, μ' ἀτιμάσῃς, τὸ μὴ οὐ ϑανεῖν τε σὺν σοί, Soph. Ant. 540; τί φειδόμεσϑα τῶν λίϑων, μὴ οὐ καταξαίνειν τὸν ἄνδρα, Ar. Ach. 319; οὐκ ἂν ἐκπεπληγμένος καταφανὴς γένοιτο, μὴ οὐχὶ προσκοπεῖν, er würde sich nicht so bestürzt zeigen, daß er nicht betrachten könnte, Xen. Cyr. 5, 2, 17. – 4) Nach den Verbis des Verhinderns, sich Weigerns u. ä., die oben unter μή angeführt sind, als solche, welche μή für uns scheinbar pleonastisch haben, tritt, wenn sie negirt sind, noch οὐ zu dem μή, so daß μὴ οὐ im Deutschen pleonastisch erscheint, μὴ παρῇς τὸ μὴ οὐ φράσαι, unterlasse nicht, es zu sagen, eigtl. unterlasse es nicht, so daß du es etwa nicht sagst, Soph. O. R. 283; οὐδὲν γὰρ αὐτῷ ταῦτ' ἐπαρκέσει τὸ μὴ οὐ πεσεῖν ἀτίμως, Aesch. Prom. 926; so steht Her. 9, 12 neben einander Μαρδονίῳ ὑποδεξάμενοι σχήσειν τὸν Σπαρτιάτην μὴ ἐξιέναι (sie würden ihn verhindern auszuziehen), – ἔπεμψαν φράσοντα, ὅτι ἐκ Λακεδαίμονος ἐξελήλυϑε ἡ νεότης καὶ ὡς οὐ δυνατοὶ αὐτὴν ἴσχειν εἰσὶ Ἀργεῖοι, μὴ οὐκ ἐξιέναι, und daß sie nicht im Stande wären, sie zu verhindern, auszuziehen; οὐκ ἀνεβάλλοντο μὴ οὐ τὸ πᾶν μηχανήσασϑαι, 6, 88; οὐκ ἀπεσχόμην τὸ μὴ οὐκ ἐπὶ τοῦτο ἐλϑεῖν, Plat. Rep. I, 354 d; τί ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ δεινότατα παϑόντας ἀποϑανεῖν; Xen. An. 3, 1, 13, vgl. 4, 8, 14; τίνα οἴει ἀπαρνήσεσϑαι μὴ οὐχὶ καὶ αὐτὸν ἐπίστασϑαι τὰ δίκαια; Plat. Gorg. 461 c; οὐκ ἀνατί. ϑεμαι, μὴ οὐ καλῶς λέγεσϑαι, Men. 89 d; Phaed. 87 a; τὰ μὲν μὴ οὐχ ἡδέα εἶναι τὰ ἡδέα λόγος οὐδεὶς ἀμφισβητεῖ, Plat. Phil. 13 b; ταῦτα μὲν δὴ οὐδεὶς ἂν ἀντιγνωμονήσειε μὴ οὐχὶ τὸ πᾶν διαφέρειν, Xen. Cyr. 4, 3, 8. So auch τί δῆτα μέλλεις μὴ οὐ γεγωνίσκειν τὸ πᾶν, Aesch. Prom. 630; vgl. Soph. Ai. 540; die verschiedenen Coustructionen, welche solche Verba haben können, s. unter den eiuzelnen Artikeln. – 5) verschieden hiervon finden sich auch einige nicht negirte Ausdrücke; nach αἰσχρόν ἐστι, worin ein Hinderniß liegt; Plat. sagt sowohl αἰσχρὸν δὴ γίγνεται ἐμέ γε μὴ ἐϑέλειν, es ist schimpflich für mich, nicht zu wollen, Gorg. 458 d (vgl. Isocr. 4, 160), als auch αἰσχρόν ἐστι καἱ ἐμοὶ μὴ οὐχὶ φάναι, Prot. 352 d, es ist mir schimpflich, nicht zu sagen; vgl. Theaet. 151 d; Xen. Lac. 6, 2; ähnl. αἰσχρὸν τὸ ἀντιλέγειν μὴ οὐχί, Cyr. 2, 2, 20; αἰσχύνομαι, μὴ οὐ, 8, 4, 5 (wo in einigen mss. οὐ fehlt); αἰσχύνη ἐστὶ μὴ οὐ συσπουδάζειν, An. 2, 3, 11; ähnl. τὸ τὰ λεγόμενα περὶ αὐτῶν μὴ οὐχὶ παντὶ τρόπῳ ἐλέγχειν, μαλϑακοῦ εἶναι ἀνδρός, Plat. Phaed. 85 a. So auch πολλοῦ δέω μὴ οὐ δύο γε φεύγειν, ich bin weit entfernt, nicht zu fliehen, Plat. Euthyd. 297 b, wo gewähnlicher der bloße inf. steht, vgl. Lys. 204 e Men. 71 a; τίνος ἐδέομεν μὴ οὐ πανσυδίᾳ χωρεῖν ὀλέϑρου διὰ παντός, Eur. Tread. 792; – πολλὴ ἄνοια μὴ οὐχ ἕν τε καὶ ταὐτὸν ἡγεῖσϑαι, Plat. Conv. 210 b; – δεινὸν ποιεῖσϑαι, μὴ οὐ, Her. 1, 187. – 6) auch beim Particip steht nach solchen negirten Ausdrücken μὴ οὐ; so Her. εἰνάτῃ δὲ οὐκ ἐξελεύσεσϑαι ἔφασαν, μὴ οὐ πλήρεος ἐόντος τοῠ κύκλου, wenn nicht Vollmond wire, 6, 106, wie οὔκων δίκαιον εἶναι ἱστάναι ἔμπροσϑεν τῶν ἐκείνου ἀναϑημάτων μὴ οὐκ ὑπερβαλλόμενον τοῖσι ἔργοισι, 2, 110, wie im Lat. quin, ohne daß er, wenn er nicht überträfe; vgl. Soph. δυςάλγητος (denn hierin liegt eine Negation) γὰρ ἂν εἴην, μὴ οὐ κατοικτείρων ἔδραν, O. R. 12; οὐ γὰρ ἂν μακρὰν ἴχνευον αὐτός, μὴ οὐκ ἔχων τε σύμβουλον, 221, vgl. O. C. 361.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
περίοικος — ο / περίοικος, ον, ΝΜΑ (το αρσ. πληθ. ως ουσ.) οι περίοικοι α) οι γείτονες (α. «ενοχλείτε τους περιοίκους με τους θορύβους σας» β. «καὶ πάντες οἱ περίοικοι τῶν δύο βασιλείων», Διήγ. Αχιλλ. γ. «ἔφερον τοὺς περιοίκους ἅπαντας», Ηρόδ.) β) i) (στον… … Dictionary of Greek
Ιταλία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ιταλίας Έκταση: 301.230 τ. χλμ. Πληθυσμός: 56.305.568 (2001) Πρωτεύουσα: Ρώμη (2.459.776 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ευρώπης. Συνορεύει στα ΒΔ με τη Γαλλία, στα Β με την Ελβετία και την Αυστρία, στα ΒΑ με τη… … Dictionary of Greek
Liste griechischer Phrasen/Iota — Iota Inhaltsverzeichnis 1 Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν· 2 ἰδιώτης … Deutsch Wikipedia
Geflügelte Worte (Antike) — Alpha und Omega, Anfang und Ende, kombiniert zu einem Buchstaben Diese Liste ist eine Sammlung alt und neugriechischer Phrasen, Sprichwörter und Redewendungen. Sie beschreibt ihren Gebrauch und gibt, wo möglich, die Quellen an. Graeca non… … Deutsch Wikipedia
Ιαπωνία — Επίσημη ονομασία: Αυτοκρατορία της Ιαπωνίας Έκταση: 377.835 τ. χλμ. Πληθυσμός: 126.771.662 (2001) Πρωτεύουσα: Τόκιο (8.130.408 κάτ. το 2000)Νησιωτικό κράτος της ανατολικής Ασίας, χωρίς σύνορα στην ξηρά με άλλη χώρα. Βρέχεται στα Β από την… … Dictionary of Greek
Γερμανία — Επίσημη ονομασία: Ομοσπονδιακή Δημοκρατία της Γερμανίας Προηγούμενη ονομασία (1948 90): Γερμανική Ομοσπονδιακή Δημοκρατία (ή Δυτική Γερμανία) & Γερμανική Λαϊκή Δημοκρατία) Έκταση: 357.021 τ.χλμ Πληθυσμός: 82.440.309 κάτ. (2000) Πρωτεύουσα:… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Κοινωνία και Οικονομία (Αρχαιότητα) — ΟΙΚΟΝΟΜΙΑ ΚΑΙ ΚΟΙΝΩΝΙΑ ΣΤΗΝ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ ΑΡΧΑΪΚΗ ΠΕΡΙΟΔΟΣ Η οικονομία στην Aρχαϊκή περίοδο Στον τομέα της οικονομίας, στην Aρχαϊκή περίοδο, σημειώθηκε μια σημαντική πρόοδος σε σχέση με τη Γεωμετρική περίοδο. Κατά τη διάρκεια της Γεωμετρικής… … Dictionary of Greek
Мамукас, Андреас — Андреас Мамукас Ανδρέας Ζ. Μάμουκας Псевдонимы: (п … Википедия
Ελλάδα - Ιστορία (Αρχαιότητα) — ΠΡΟΪΣΤΟΡΙΑ ΚΑΙ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ ΠΡΟΪΣΤΟΡΙΑ (600000 1100 π.Χ.) Σύμφωνα με τα αρχαιολογικά ευρήματα, θεωρείται ότι η ζωή ξεκίνησε στον ελλαδικό χώρο από το 100 000 π.Χ. (Παλαιολιθική εποχή). Όμως, η χρονική περίοδος που ιστορικά παρουσιάζει εξαιρετικό… … Dictionary of Greek
Άννα — I Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Αδελφή της Διδούς, της ερωμένης του Αινεία. Προσπάθησε να τον πείσει να μην εγκαταλείψει την αδελφή της και, όταν αυτός έφυγε (υπακούοντας στις θεϊκές εντολές), η Διδώ αυτοκτόνησε από τη λύπη της. Σύμφωνα πάντως… … Dictionary of Greek
Perioeci — The perioeci, or perioikoi, were the members of an autonomous group of free but non citizen inhabitants of Sparta. Concentrated in the beach and highland areas of Laconia, the name derives from περί / perí , around, and polytonic|οἶκος / oikos ,… … Wikipedia