-
1 αίψ'
-
2 αἶψ'
-
3 συλ-λέγω
συλ-λέγω (s. λέγω), zusammenlesen, sammeln; συλλέξας (τὰ κτέατα), Il. 18, 301; u. med., ὅπλα τε πάντα λάρνακ' ἐς ἀργυρέην συλλέξατο, 18, 413; ἑταίρους αἶψ' ἐϑελοντῆρας συλλέξομαι, Od. 2, 292, ich werde mir freiwillige Genossen zusammenrufen; ἐγχωρίους, Eur. I. T. 303; ξύλα, Soph. frg. 218; auch συλλέξαι σϑένος, wie wir »Kräfte sammeln«, Eur. Phoen. 857; Her. 1, 68. 93; u. von Personen 7, 8, 1. – Pass. mit dem aor. συνελέγην, sich versammeln, zusammenkommen; Her. 1, 81. 7, 8, 1. 9, 45. 50; Ar. Vesp. 1107 Plut. 503; Thuc. 2, 18. 6, 9 u. öfter. – Bes. Soldaten werben, Xen. oft, An. 6, 1, 6; auch sich verschaffen, aneignen, συνελέγετο αὐτῷ ἡ πολυλογία, Cyr., 4, 3; εἰς ταὐτὸ συλλέγεσϑαι τούτοις, Plat. Legg. XII, 961 a; συλλεγόμενοι εἰς τὸ δικαστήριον, Phaed. 59 d; πρὸς τὸ ἱερόν, Legg. VI, 784 a; für sich sammeln, βίον, XI, 936 c; übertr., ἐκ τῆς ἀσϑενείας ἐμαυτὸν συνείλεγμαι, Ax. 370 e, wie wir »sich sammeln, fassen«. – Der aor. συλλεχϑέντες steht Ar. Lys. 526 Plat. Legg. VI, 784 a u. bei Her.
-
4 σῶμα
σῶμα, τό, der Leib, sowohl von Menschen als von Thieren; bei Hom. immer der todte Leib, der Leichnam, Apollon. Lex. Hom. ed. Bekk. p. 148, 23, Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 86. Das Wort erscheint übrigens bei Hom. nur an acht Stellen, Iliad. 3, 23. 7, 79. 18, 161. 22, 342. 23, 169 Odyss. 11, 53. 12, 67. 24, 187, während νέκυς und νεκρός weit häufiger sind. In dem Ἀγὼν Ἡσιόδου καὶ Ὁμήρου kommt σῶμα dreimal vor; zweimal läßt der Verfasser den Homer das Wort vom lebendigen Leibe gebrauchen, Hesiod. ed. 2 Goettl. p. 317, 8. 320, 17, während an der dritten Stelle er selbst, in eigner Person redend, es vom todten Leibe gebraucht, p. 323, 8. – Homerisch ist σῶμα gebraucht Pind. N. 9, 23 O. 9, 34 Aeschyl. Pers. 275 Soph. Ant. 1198 Ai. 1063. – »Die Beziehung von σῶμα zu σάος, σῶς, σαόω, σώζω«, meint G. Curtius Grundz. d. Griech. Et. 2. Aufl. S. 340, »sei deshalb schwierig, weil σῶμα nach Aristarchs Beobachtung bei Homer nur cadaver bedeute«. Allein dieser Umstand möchte vielmehr umgekehrt »die Beziehung« grade erst ermöglichen. Denn warum könnte σῶμα wohl nicht »das Gerettete« sein, »das Davongebrachte«, »das Uebriggebliebene«, das, was den Freunden und Verwandten von dem Todten blieb, nachdem die Seele entflohen? Nennt man doch z. B. die übriggebliebenen Bruchstücke einer verloren gegangenen Schrift τὰ σωζόμενα! Zuerst dürfte σῶμα von den Leichen im Kampfe gefallener Krieger gebraucht sein, welche durch die Genossen dem Feinde entrissen und aus dem Schlachtgetümmel hinweggerettet waren; dies νεκροὺς ἐρύειν spielt im Homer eine große Rolle; Iliad. 17, 692 ἀλλὰ σύ γ' αἶψ' Ἀχιλῆι εἰπεῖν, αἴ κε τάχιστα νέκυν ἐπὶ νῆα σαώσῃ γυμνόν; vgl. 24, 35. Von Menschen wird σῶμα bei Hom. Iliad. 7, 79. 22, 342 Odyss. 11, 53. 12, 67. 24, 187 gebraucht, von Thieren Iliad. 3, 23. 23, 169 und wahrscheinlich auch Iliad. 18, 161. – Vom lebendigen Leibe scheint das Wort zuerst bei Hesiod. O. 540 gebraucht zu sein, vgl. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 160. Zweifelhaft kann die Bedeutung in der einzigen sonst noch bekannten Hesiodeischen Stelle erscheinen, Sc. 426. – Vom lebendigen Leibe Pind. O. 6, 56 P. 8, 82 Aeschyl. Pers. 199 Soph. O. C. 200 Herodot. 1, 32. 139. So bei Att. oft; im Ggstz der Seele, des Geistes, ψυχὴ καὶ σῶμα Plat. Phaedr. 246 c; αἱ κατὰ τὸ σῶμα ἡδοναί Rep. I, 328 d; τὰ εἰς τὸ σῶμα τιμήματα, Leibesstrafen, Aesch. 2, 139; – der ganze Mensch, die Person, rein körperlich gefaßt, Plat. Legg. X, 908 a; Xen. Cyr. 7, 5, 73; σώματα δοῠλα, ἐλεύϑερα, Xen. Hell. 2, 1, 12; Mem. 3, 5, 2; Sp., wie Pol., oft; – von Leibeignen, Sklaven, σώματα αἰχμάλωτα δεῠρ' ἤγαγε Dem. Lpt. 76; vgl. Lob. Phryn. 378; – wie wir Leib und Leben, Gut und Blut sagen, so Griechisch σώματα καὶ χρήματα; τὰ ἑαυτῶν σώματα προέσϑαι Xen. An. 1, 9, 12; σωμάτων στερηϑῆναι 2, 1, 12. – Auch ein einzelnes Glied, bes. das Zeugungsglied, σῶμα παιδοποιόν, Ael. H. A. 17, 62. – Uebh. jedes Ganze, jede Gesammtheit, bes. ein aus mehrern Gliedern oder Theilen zusammengesetztes Ganzes, τὸ τοῠ κόσμ ου σῶμα Plat. Tim. 32 c.
-
5 θύελλα
θύελλα, ἡ (ϑύω), Sturm, Wirbelwind; oft bei Hom., auch ἀνέμοιο ϑ. u. ἀνέμων ϑ., Od. 5, 316. 10, 54, wie Eur. Cyel. 109; ποντία Soph. O. C. 1656; ein wegreißender, entraffender, Πανδαρέου κούρας ἀνέλοντο ϑύελλαι Od. 20, 66; τοὺς δ' αἶψ' ἁρπάξασα φέρεν πόντονδε ϑ. 10, 47; πάντα συναρπάσας ϑύελλ' ὅπως βέβηκας Soph. El. 1140. Uebertr., ἄτης ϑ. Aesch. Ag. 793. Aber πυρὸς ϑύελλα, Od. 12, 67, scheint Sturm mit Blitzen zu sein; vgl. jedoch φλογὶ ἶσοι ἠὲ ϑυέλλῃ, Il. 13, 39, u. ἴκελοι πυρὶ ἠὲ ϑ., Hes. Sc. 345.
-
6 λαιψηρο-κέλευθος
λαιψηρο-κέλευθος, schnell gehend, Βορέης, v. l. für αἰψ. bei Hes. Th. 379.
-
7 ὀρθόω
ὀρθόω, 1) grade in die Höhe richten, aufrichten; den Gefallenen, τὸν δ' αἶψ' ὤρϑωσεν Ἀπόλλων, Il. 7, 272; emporrichten, ὀρϑωϑεὶς δ' ἄρ' ἐπ' ἀγκῶνος, 10, 80; ἕζετο δ' ὀρϑωϑείς, 2, 42. 23, 235; übertr. ὕμνον, Pind. Ol. 3, 3; πολλάκι δ' ἐν κακοῖσιν τὸν ἀμήχανον ὀρϑοῖ, Aesch. Spt. 211; οἶκον, Eum. 721; med. ὀρϑοῦσϑαι, sich aufrichten, erheben, 678; ὠρϑοῦϑ' ὁ τλήμων ὀρϑὸς ἐξ ὀρϑῶν δίφρων, Soph. El. 732; ὀρϑοῦτε κάρα, Eur. Hipp. 198; πρόςωπον, Alc. 389; – übtr. aufrecht erhalten, zu Macht, Ansehen, Ehren bringen, Σικελίαν, Pind. N. 1, 15; ὀρϑώσαντες οἶκον, I. 5, 61, vgl. P. 4, 60; αὐτοῦ ὀρϑώσαις ἀρετάν, verherrlichend, I. 3, 56; τῷ γὰρ σέβοντι συμφορὰς ὀρϑώσομεν, wir werden sein Geschick erhöhen, Aesch. Eum. 857; νομίζει ϑ' ἧμιν ὀρϑῶσαι βίον, Soph. O. R. 39; Ggstz von ὄλλυμι, O. C. 395; von πίπτειν, 396; πόλιν, Ant. 167; vgl. μὴ Τροίαν ποτὲ πεσοῦσαν ὀρϑώσειεν, Eur. Troad. 1161; ὀρϑώσεις σεαυτόν, Her. 5, 222; ὀρϑοῖ πᾶν τὸ σῶμα, Plat. Tim. 90 b; τὴν πατρίδα, Lach. 181 b; ὀρϑοῦσϑαι, gradestehen, Xen. Cyr. 1, 3, 10; σῶμα ὀρϑούμενον, im Ggstz von κυρτούμενον, Mem. 3, 10, 15; – einrichten, einsetzen, ἀγῶνας, Aesch. Ch. 577; Ζηνὸς ὀρϑῶσαι βρέτας, Eur. Phoen. 1256; ἔρυμα, errichten, Thuc. 6, 66. – 2) in gerade Richtung bringen, grade machen; οἱ τὰ διεστραμμένα ξύλα ὀρϑοῦντες, Arist. eth. 2, 8; richtig machen, νῦν δ' ὤρϑωσας στόματος γνώμην, du sprachst einen wahren Spruch, Aesch. Ag. 1454; οὐδὲν ὤρϑωσας φρενί, Suppl. 893; pass., Eum. 742, ἐν ἀγγέλῳ γὰρ κρυπτὸς ὀρϑοῠται λόγος, ist richtig angebracht, Ch. 762; ἢν τόδ' ὀρϑωϑῇ βέλος, Soph. Phil. 1283, wenn es grade geht, nicht fehlt; ὀρϑοῦσϑαι γνώμαν, Eur. Hipp. 247; οὕτω ὀρϑοῖτ' ἂν ὁ λόγος, so möchte die Rede richtig sein, Her. 7, 103; ὁ στρατηγὸς πλεῖστ' ἂν ὀρϑοῖτο, Thuc. 3, 30, vgl. 3, 42. 6, 9; in späterer Prosa, wie κατορϑόω, πάλιν ὠρϑώϑη τὰ πράγματα, Pol. 29, 11, 12; ἁμαρτίαν, Arr. Cyn. 26, 4; – τὸ ὀρϑούμενον, der glückliche Erfolg, Thuc. 4, 18; vgl. ἢν ἡ διάβασις μὴ ὀρϑωϑῇ, Her. 1, 208.
-
8 ὀρέγω
ὀρέγω, recken, strecken, ausstrecken; χεῖρ' ὀρέγων εἰς οὐρανόν, Il. 15, 371, öfter; πάντοσε χεῖρ' ὀρέγων, Od. 17, 366, von dem Bettler, der die Gabe heischend die Hand ausstreckt; χεῖρας ἐμοὶ ὀρέγοντας, nach mir, 12, 257; πρὸς ἄνδρα χεῖρας ὤρεγον, Pind. P. 4, 240; ὄρεξον χεῖρας, Soph. O. C. 850, vgl. 1132; öfter Eur. – Daher hinreichen, darreichen; οὐ γάρ μοι ϑνήσκων λεχέων ἐκ χεῖρας ὄρεξας, Il. 24, 743; κῦδός τινι, 17, 453 u. öfter; οἷσιν Ἀϑήνη νῦν ὤρεξε τάχος, 23, 406; τῳ εὖχος ὀρέξομεν, 12, 328; αἴ κέν τις κοτύλην καὶ πύρνον ὀρέξῃ, Od. 15, 312; τίνι τοῦτο Μοῖρα τέλος ὤρεξε, Pind. N. 7, 58; πλοῦτον, P. 3, 110, u. so gewöhnlich von dem, was die Gottheit verleiht; ἕν γέ μοι εὖχος ὀρέξατε, Soph. Phil. 1188; σῖτον ὀρέξαι, Eur. Or. 303; ὤρεξε τὴν κύλικα τῷ Σωκράτει, Plat. Phaed. 117 b; Folgde, wie Luc. D. D. 5, 4. – Med. sich ausstrecken, seine Hand ausstrecken; ποτὶ στόμα χεῖρ' ὀρέγεσϑαι, Il. 24, 506; ἔνϑεν ὀρεξαμένη ἀπὸ πασσάλου αἴνυτο τόξον, Od. 21, 53; ὠρέξατο χερσί, mit den Händen sich wornach strecken, hinlangen, Il. 23, 99, öfter; Hes. Th. 178; ὀρέξάσϑαι ἀπὸ δίφρου, vom Wagen herab langen, reichen, Sc. 456; ἔγχεϊ, sich mit dem Speer ausstrecken, d. i. mit gestreckter Lanze auf den Feind zielen, Il. 5, 851 (vgl. ὀρέξατο δ' αἶψ' ὀλοοῖο Πηλεὺς αἰγανέην Ap. Rh. 2, 828); ποσσὶν ὀρωρέχαται πολε μίζειν, sie strecken sich mit den Füßen, schreiten aus um zu kämpfen, 16, 834; ὀρέξατ' ἰών, er reckte sich aus im Gehen, schritt weit aus, 13, 20; ὀρωρέχατο ποτὶ δειρήν, sie streckten sich nach dem Halse zu vorwärts, 11, 26; – τινός, sich wornach strecken, wornach langen, οὗ παιδὸς ὀρέξατο, er langte nach seinem Kinde, Il. 6, 466; auch nach Einem langen, um ihn zu verwunden, nach ihm trachten, 16, 332; auch c. accus., das, wornach man trachtet, erlangen, treffen, bes. mit Waffen, 16, 314. 23, 805; δούρατος ὠρέξαντο, sie langten nach dem Speere, Ap. Rh. 2, 1112; – ausstrecken, προτείνει δὲ χεῖρ' ἐκ χειρὸς ὀρεγομένα, Aesch. Ag. 1082; ἱκέτις ὠρέχϑης ἐμοῦ, Eur. Hel. 1254; ὀρεχϑῆναι γάμων, darnach verlangen, streben, Ion 842, wie Or. 328. – In Prosa, verlangen; c. inf., ὅτι ὀρέγεται πάντα ταῦτ' εἶναι οἷον τὸ ἴσον, Plat. Phaed. 75 a; ὅταν ὀρέγηται τοιοῦτος γενέσϑαι, Prot. 326 a; Sp., wie ὀρέγεσϑαι τούτων τυχεῖν Luc. D. D. 20, 4; gew. c. gen., τούτου ὀρέγεται καὶ ἐπὶ τοῠτο ὁρμᾷ, Plat. Rep. IV, 439 b; πάσης ἀληϑείας, VI, 485 d, öfter; δόξης, Isocr. 1, 2; ἔργων ὀρεχϑῆναι, 1, 46; ἐπιτηδευμάτων, dem ἀπέχεσϑαι entgegengesetzt, 2, 2, wie Xen. Cyr. 5, 3, 48; Sp., καινῶν ὠρέχϑη πραγμάτων, Luc. bis accus. 29; μειζόνων ἐλπίδων, Pol. 1, 8, 5; τῶν πραγμάτων, nach der Herrschaft streben, 5, 104, 7; auch τῆς γῆς, nach dem Lande zu fahren, 16, 5, 8. – Bei Ap. Rh. 2, 878, ϑυμὸς ὀρέξατο γηϑοσύνῃσι, wird es gleich ὀρεχϑέω erklärt.
-
9 ἀνα-ξηραίνω
ἀνα-ξηραίνω, auf-, austrocknen, ὡς δ' ὅτ' ὀπωρινὸς Βορέης νεοαρδέ' ἀλωὴν αἶψ' ἀγξηράνῃ Iliad. 21, 347; ποταμόν Her. 7, 109; Callim. Cer. 114 übh. aufzehren; auch Plut.
-
10 ἀν-ξηραίνω
ἀν-ξηραίνω, für ἀναξ., Il. 21, 347 αἶψ' ἀνξηράνῃ, Aristarchs Lesart, s. Scholl. Didym.; Bekk. ἀγξηράνῃ.
-
11 αἶψα
-
12 διαχέω
A- χύσω Gp.7.8.4
: [tense] aor. -έχεα, [dialect] Ep. - έχευα (the only tense used by Hom.):—pour different ways, scatter,τὸν χοῦν Hdt.2.150
.b in Hom., cut up a victim into joints,αῖψ' ἄρα μιν διέχευαν Od.3.456
, cf. Il.7.316, al.;χαλκὸς ἔγκατα διέχευεν Theoc.22.203
.2 disperse,τὰ συγκεκριμένα Pl.Phlb. 46e
;ἡ θερμότης δ. τὸ ὑγρόν Arist.Pr. 869a15
; melt, fuse,χαλκόν Paus.9.41.1
; liquefy, opp. πηγνύναι, Pl.Ti. 46d;νῆα.. διέχευαν ἄελλαι A.R.3.320
; δ. ἀποστήματα disperse abscesses, Thphr.Od. 59(61); δ. ἴχνη to destroy the scent, X.Cyn.5.3:—[voice] Pass., ib.8.1:—also [voice] Med., dissolve, Nic. Al. 373.3 metaph., confound,τὰ βεβουλευμένα Hdt.8.57
.II more freq. in [voice] Pass., to be poured from one vessel into another, Hdt.6.119.3 to be dissolved, liquefied, X.Cyn. 8.1, Arist.Pr. 890b17, etc.; of a corpse, Hdt.3.16; disperse, of soldiers, X.HG7.4.34; of humours, Hp.Epid.4.45.4 metaph., to be or become diffused or relaxed, εὐφραινόμενον -χεῖται, opp. λυπούμενον συσπειρᾶται, Pl.Smp. 206d;ὑπὸ μέθης διακεχυμένος Id.Lg. 775c
, cf. Plb.8.27.4; [αἱ ἐπιθυμίαι] οὐ διαχέονται Epicur.Sent.30
;μαλακὸν καὶ διακεχυμένον βλέπειν Arist.Phgn. 813a26
;φαιδρὸν καὶ δ. πρόσωπον Plu.Alex.19
; τῆς ψυχῆς τὸ παθητικὸν διακεχυμένον ὑπὸ τοῦ λόγου Zeno ap.eund.2.82f, cf. Tryph. Trop.p.205S. -
13 θύελλα
A hurricane, squall (cf. Arist.Mu. 395a6),κακὴ ἀνέμοιο Il.6.346
, al.; μισγομένων ἀνέμων.. θ. Od.5.317; πυρός τ' ὀλοοῖο θύελλαι, prob. thunderstorms, 12.68; κούρας ἀνέλοντο θ. 20.66; τοὺς δ' αἶψ' ἁρπάξασα φέρεν πόντονδε θ. 10.48, cf. S.El. 1151; ποντία θ. Id.OC 1660; in similes,φλογὶ ἶσοι ἠὲ θυέλλῃ Il. 13.39
; ἴκελοι πυρὶ ἠὲ θ. Hes.Sc. 345: metaph., ἄτης θύελλαι (nisi leg. θυηλαί, q. v.) A.Ag. 819; ὀχλικὴ θ. Phld.Rh.1.184S. -
14 μετήορος
A lifted off the ground, hanging,τὰ δέ κ' αὖτε μ. πάντα γένοιτο Il.8.26
; [ἅρματα] ἀΐξασκε μ. leapt high into air, 23.369;μετήορα δ' αἶψ' ἀνάειρε h.Merc. 135
; ἵππος.. μ. αὐχένα χαίταις with high-raised mane, A.R.4.1366; κεράων τὸ μ. the upper horn, Arat.794: [dialect] Dor. [full] πεδάοροι (so Stanley for πεδάμαροι) A.Ch. 590 (lyr.).II metaph., wavering, inconstant, thoughtless,μετήορα θρυλίζειν h.Merc. 488
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μετήορος
-
15 ἀναξηραίνω
ἀναξηρ-αίνω, [tense] fut. - ᾰνῶ: [tense] aor. ἀνέξηρᾱνα, [dialect] Ion. -ηνα, [dialect] Ep. subj. ἀγξηράνῃ:—A dry up,ὡς δ' ὅτ' ὀπωρινὸς Βορέης.. ἀλωὴν αἶψ' ἀγξηράνῃ Il.21.347
; τὰ ὑποζύγια ἀρδόμενα ἀνεξήρηνε [τὴν λίμνην] Hdt.7.109:—[voice] Pass., Hp.Aër.8, Phylarch.50, Ph.2.511, etc.2 metaph., consume, exhaust,οἶκον ἀ. ὀδόντες Call.Cer. 114
.II dry again, after bathing, in [voice] Pass., Hp.Acut.65.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀναξηραίνω
-
16 ἁρπάζω
A- άξω Il.22.310
, Babr.89.2,- άσω X.Eq.Mag.4.17
, ([etym.] ἀν-) E. Ion 1303; in [dialect] Att. more commonly , Ec. 866, Av. 1460, X.Cyr.7.2.5, ([etym.] ἀν-) Hdt.9.59; [var] contr.ἁρπῶμαι, ἁρπᾷ LXX Le.19.13
, al.: [tense] aor.ἥρπαξα Il.3.444
, Pi.N.10.67, IG4.951.11 (Epid.); Trag. and [dialect] Att. , Th.6.101 (also Il.13.528, 17.62, Hdt.2.156): [tense] pf. , Pl.Grg. 481a:—[voice] Med., [tense] aor.ἡρπασάμην Luc.Tim.22
, etc.ὑφ-αρπάσαιο Ar.Ec. 921
):—[voice] Pass., [tense] pf.ἥρπασμαι X.An.1.2.27
, E.Ph. 1079 ([etym.] ἀν-): 3 [tense] plpf. ; laterἥρπαγμαι Paus.3.18.7
, inf.- άχθαι Str.13.1.11
: [tense] aor. 1 ἡρπάσθην Hdt.1.1 and 4, etc.,- χθην Id.2.90
(v.l.), 8.115, D.S.17.74; later, [tense] aor. 2 ἡρπάγην [ᾰ] Lyc.505, etc.: [tense] fut.ἁρπᾰγήσομαι 1 Ep.Thess.4.17
, J.BJ5.10.3; part. ἁρπάμενος (as if from ἅρπημι) AP11.59 (Maced.), Nonn.D.1.340, al., ([etym.] ὑφ-) AP9.619 (Agath.):—snatch away, carry off,ὅτε σε πρῶτον Λακεδαίμονος ἐξ ἐρατεινῆς ἔπλεον ἁρπάξας Il.3.444
; ὡς δ' ὅτε τίς τε λέων.. ἀγέλης βοῦν ἁρπάσῃ ib.17.62; , cf. 5.416;κλέψαι τε χἁρπάσαι βίᾳ S.Ph. 644
;ἁ. τοῦ βασιλέος τὴν θυγατέρα Hdt.1.2
;ἁ. [χρυσὸν] ὑπὲκ τῶν γρυπῶν Id.3.116
;ἁ. καὶ φέρειν Lys.20.17
: abs., to be a robber, ὁτιὴ ’πιώρκεις ἡρπακώς Ar.Eq. 428, cf. Pl. 372; ἁρπάζειν βλέπει looks thievish, Men.Epit. 181:—[voice] Pass. (or [voice] Med.), ἐκ χερῶν ἁρπάζομαι I have her torn from my arms, E.Andr. 661.2 seize hastily, snatch up,λᾶαν Il.12.445
; ;τὰ ὅπλα X.An.6.1.8
; ἁ. τινὰ μέσον seize him by the waist, Hdt.9.107; λίθος ἥτις τὸν σίδηρον ἁρπάζει, of the magnet, Hp.Steril.243: c. gen. of the part seized,ἁ. τινὰ τένοντος ποδός E.Cyc. 400
: c. gen. partit.,ἁ. τούτων ἐνέτραγον Timocl.16.7
: abs., greedily,Pl.
R. 354b:—[voice] Med. in Luc. Sacr.3.3 seize, overpower, overmaster,γλῶσσαν ἁ. φόβος A.Th. 259
; seize, occupy a post, X.An.4.6.11; ἁρπάσαι πεῖραν seize an opportunity of attacking, S.Aj.2;ἁ. τὸν καιρόν Plu.Phil.15
; snap up,ὥσπερ εὕρημα Herod.6.30
.4 seize, adopt a legend, of an author, Hdt.2.156.II plunder, πόλεις, τὰ ἐκ τῶν οἰκιῶν, τὴν Ἑλλάδα, etc., Th.1.5, X.Cyr.7.2.5, D.8.55, etc. -
17 ὀρθόω
A set straight,1 in height, set upright, set up one fallen or lying down, raise up,τὸν δ' αἶψ' ὤρθωσεν Ἀπόλλων Il.7.272
;χερσὶ λαβὼν ὤρθωσε 23.695
, v. infr. 11.1 ; ὀρθοῦν κάρα, πρόσωπον, E.Hipp. 198 (anap.), Alc. 388 (so in [voice] Med.,οὔατα ὀρθώσασθαι Q.S.4.511
) ; of buildings, raise up, rebuild, E.Tr. 1161 ;πολὺ τοῦ τείχους X.HG4.8.10
: generally, build, raise, ;ἔρυμα λίθοις καὶ ξύλοις Th.6.66
:—[voice] Pass., to be set upright, ἕζετο δ' ὀρθωθείς he sat upright, Il.2.42, etc.; ; ;ὀρθούμενοι ἐξιέναι X.Cyr. 8.8.10
, cf. 1.3.10 ; simply, rise from one's seat, stand up, A.Eu. 708, S. Ph. 820 ; rise up,ὀρθωθεὶς εὐνῆθεν A.R.2.197
.2 in direction, make straight,τὰ διεστραμμένα τῶν ξύλων Arist.EN 1109b7
, cf. X.Mem.3.10.15 ;ὀρθώσατ' ἐκτείνοντες ἄθλιον νέκυν E.Hipp. 786
:—[voice] Pass., ἢν τόδ' ὀρθωθῇ βέλος if this dart go straight, S.Ph. 1299 ;παρὰ στάθμην.. ὀρθοῦται κανών Id.Fr. 474
.II metaph. (from signf. 1.1) raise up, restore to health or happiness,ἐκ κακῶν ἄνδρας ὀρθοῦσιν.. κειμένους Archil.56.2
;ψυχῆς τελεότης σκήνεος μοχθηρίην ὀρθοῖ Democr.187
;ὧδε ποιήσας ὀρθώσεις σεωυτόν Hdt.3.122
, cf. A.Th. 229 (lyr.), S.OC 394, etc.;ὀ. βίον Id.OT39
; ὀ. ὕμνον raise it as a monument of glory, Pi.O.3.3, cf. I.1.46 ; also, exalt, honour, Σικελίαν, οἶκον, Id.N.1.15, I.6(5).65 ; make famous, Id.P.4.60, cf. Pl.La. 181a ; ὀρθοῦν τὸν ὑπτιάζοντα λόγον restore it to vigour, Hermog.Id.2.1.2 (from signf. 1.2) guide aright, (lyr.) ;πόλλ' ἁμαρτὼν οὐδὲν ὤρθωσας φρενί Id.Supp. 915
; ὀ. ἀγῶνας, ξυμφοράς, bring them to a happy end, Id.Ch. 584, Eu. 897 ;τὰ.. πόλεος θεοὶ.. σείσαντες ὤρθωσαν πάλιν S.Ant. 163
;τύχη τέχνην ὤρθωσεν Men.Mon. 495
, cf. 625 :—[voice] Pass., of actions or persons acting, succeed, prosper,ἢν ἡ διάβασις μὴ ὀρθωθῇ Hdt.1.208
;στρατηγὸς πλεῖστ' ἂν ὀρθοῖτο Th.3.30
, cf. 42 ; ὀρθοῦνται τὰ πλείω ib.37 ; success,Id.
4.18 ; of persons and places, to be safe and happy, flourish, S. Ant. 675, Antipho 5.7, Th.2.60 ; of words and opinions, to be right, be true,οὕτως ὀρθοῖτ' ἂν ὁ λόγος Hdt.7.103
;ὀρθοῦσθαι γνώμην E.Hipp. 247
(anap.); ἐν ἀγγέλῳ γὰρ κρυπτὸς ὀρθοῦται λόγος it lies with the messenger to set right a secret message, A.Ch. 773 ( κυπτὸς v. l. ap. Sch.Il.15.207, i. e. to straighten a crooked message).3 [voice] Pass., if all goes well,A.
Eu. 772.III intr., use the nominative case (opp. πλαγιάζω), Hermog.Id.1.3,9. -
18 ὑπακούω
I hearken, give ear,θεοὶ δ' ὑπὸ πάντες ἄκουον Il.8.4
;ὁ δ' ἄρ' ἐμμαπέως ὑπάκουσε Od.14.485
, cf. h.Ven. 180: c. gen.,ὄττις.. πλάσιον ἆδυ φωνείσας ὐπακούει Sapph.2.4
; (lyr.);τῆς κρίσεως Aeschin.3.56
(s.v.l.).2 answer (by voice or act) when called, ἢ ἐξελθέμεναιἢ ἔνδοθεν αἶψ' ὑπακοῦσαι Od.4.283
, cf. 10.83, E.Alc. 400 (lyr.), Ar.V. 273 (lyr.), Theoc.13.59: in Prose,ὁ κῆρυξ ἐκήρυττε τίς τὴν ἱκετηρίαν καταθείη, καὶ οὐδεὶς ὑπήκουεν And.1.112
; , cf. Nu. 360 (anap.), X.Ages.3.4, Aeschin.1.49, D.19.266.b in a dialogue, answer when questioned, σοι Pl.Sph. 217d;τοῖς λόγοις Id.Lg. 898c
.3 listen to, heed, regard, c. gen. rei, Id.Tht. 162d, X. Cyr.8.1.20;ὑ. νόμων Pl.Lg. 708d
; ὑ. διαίτῃ submit to a regimen, Id.R. 459c; ; ὑ. τῷ ξυμφόρῳ τινός comply with his interest, Th.5.98; δείπνῳ ὑ. accept an invitation to dinner, Ath. 6.247d: abs., give way, submit, comply, Hdt.3.148, 4.119, Pl.Prt. 325a, PCair.Zen.367.15 (iii B.C.): with a neut. Pron., μάλα γε τοῦτο ὑπήκουσεν in this matter he obeyed, X.Cyr.2.2.3;οὐδὲν τούτων ὑπήκουον Th.1.29
, cf. 139, 140, etc.; ὑ. τινός τι or τινί τι, obey one in a thing, ib.26, Pl.Lg. 774b.II Special senses:1 of porters, answer a knock at the door,ὑ. τινί Id.Cri. 43a
: abs., Id.Phd. 59e, Act.Ap.12.13;< παρὰ> τὴν θύραν Thphr.Char.4.9
, 28.3; ὁ ὑπακούσας the porter, X.Smp.1.11, cf. D.47.35.2 of a judge, listen to a complainant, τινι X.Cyr.8.1.18; also of the parties in legal proceedings, appear before the court, Is.4.28, D.19.257,290;ὑ. εἰς τὸ δικαστήριον Hyp.Eux.2
, cf. PSI10.1100.10 (ii A.D.), Sammelb.7369.10 (ii/iii A.D.).3 of dependants, subjects, etc., obey, submit to,Δαρείου οὐδαμὰ ὑ. Hdt. 3.101
;Ἀθηναίων Th.4.56
, cf. 6.82;τοῖς πέλας Id.2.61
.b Astrol., to aspect from South to North, of the southernmost of two zodiacal signs equidistant from an equinoctial point, opp. προστάσσειν, Ptol. Tetr.35; = ἀκούω v, Paul.Al.E.2.4 answer one's expectations, succeed,ὑπήκουέ μοι τὸ πρᾶγμα Luc.Icar.10
;τῆς μεταλλείας ἀσθενῶς ὑπακουούσης Str.9.1.23
.5 ὑ. αὐγαῖς ἁλίου to be subject to the sun's rays, Pi.O.3.24;ταῖς ὥραις Thphr.CP1.15.1
; τοῦ ψύχους ib. 5.4.2; ὑπακούουσι τῶν τῆς ἀρχῆς παθημάτων οἱ κατὰ τοὺς ὀφθαλμοὺς μύες feel the effects of.., Gal.18(2).68.6 of ailments, yield, give way to a remedy, τινι Hp.Epid.3.8, Gal.6.354: abs., Hp.Prorrh. 2.39, Sor.1.122, Gal.6.439: metaph.,τὸ μυθῶδες ὑ. λόγῳ Plu.Thes. 1
;τοῖς ἰσχυρῶς φερομένοις ὑ. ὁ ἀήρ Archyt.1
; πληγαῖς ὑ., of metal, Plu.2.802b; yielding to pressure,Hp.
Epid.4.45; , cf. 86.8 correspond, πᾶσα παραγωγὴ ἐπιρρηματικὴ.. μιᾷ ὑπακούει πτώσει κατὰ τὴν διάλυσιν every adverbial derivative corresponds to a case, e.g. οἴκοθι to ἐν οἴκῳ, A.D.Adv.206.21; conform to a theory, Id.Synt.236.14.III κοινὸν ὑ. understand under the term κοινόν .., Pl.Phlb. 31c, cf. Plu.2.23c:—[voice] Pass., κοινῶς ὑ. to be understood in a general sense, Phld.Po. 5.35.2 in Gramm., understand a word omitted, A.D.Synt.22.21 ([voice] Pass.): τὸ -όμενον what one has in mind, the subject, Id.Pron. 68.15, al.3 understand, c. acc. et inf., Phld.Mus.p.72 K., Po. 5.9.IV [tense] fut. ὑπακούσεται in Th.6.69, if correct, must be [voice] Pass., if their service shall be lighter; but Sch. gives ὑπακούσονται, whence ξυγκαταστρεψάμενοι (for - οις) is conjectured.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπακούω
-
19 ὀρθόω
ὀρθόω, (1) gerade in die Höhe richten, aufrichten; den Gefallenen, τὸν δ' αἶψ' ὤρϑωσεν Ἀπόλλων; emporrichten; ὀρϑοῦσϑαι, sich aufrichten, erheben; übtr. aufrecht erhalten, zu Macht, Ansehen, Ehren bringen; αὐτοῦ ὀρϑώσαις ἀρετάν, verherrlichend; τῷ γὰρ σέβοντι συμφορὰς ὀρϑώσομεν, wir werden sein Geschick erhöhen; ὀρϑοῦσϑαι, geradestehen; einrichten, einsetzen. (2) in gerade Richtung bringen, gerade machen; richtig machen; νῦν δ' ὤρϑωσας στόματος γνώμην, du sprachst einen wahren Spruch; ἐν ἀγγέλῳ γὰρ κρυπτὸς ὀρϑοῠται λόγος, ist richtig angebracht; ἢν τόδ' ὀρϑωϑῇ βέλος, wenn es gerade geht, nicht fehlt; οὕτω ὀρϑοῖτ' ἂν ὁ λόγος, so möchte die Rede richtig sein; τὸ ὀρϑούμενον, der glückliche Erfolg -
20 συλλέγω
συλ-λέγω, zusammenlesen, sammeln; ἑταίρους αἶψ' ἐϑελοντῆρας συλλέξομαι, ich werde mir freiwillige Genossen zusammenrufen; συλλέξαι σϑένος, wie wir 'Kräfte sammeln'. Pass. mit dem aor. συνελέγην, sich versammeln, zusammenkommen. Bes. Soldaten werben; auch sich verschaffen, aneignen; für sich sammeln; übertr., ἐκ τῆς ἀσϑενείας ἐμαυτὸν συνείλεγμαι, wie wir 'sich sammeln, fassen'
См. также в других словарях:
αἶψ' — αἶψα , αἶψα quick indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
АФРИК — • Afrĭcus, Αίψ, у итальянцев теперь еще Africo, юго западный или западно юго западный ветер, дующий от Африки, занимает в розе ветров место между ветрами Auster и Favonius; бурно и порывисто (Furibundus et ruens, Sen. quaest. not. 5,… … Реальный словарь классических древностей
STROPHADES — Insulae 2. in mari Ionio ad Occidentale latus Peloponnesi, quae et Plotae. Apollonius l. 2. Ο῾ δ᾿ ὅ ρκῳ εἴξαντες ὑπέςτρεφον αἶψ᾿ ἐπὶ νῆα Σεύεςθαι, Στροφάοας δὲ μετακλείουσ᾿ ἄνθρωποι Νήσους τοῖο γ᾿ ἔκητι, πάρος Πλωτὰς καλέοντες. Sic dictae sunt… … Hofmann J. Lexicon universale
ULYSSES — Rex Ithacae et Dulichii insularum, filius Laertae et Anticleae, quamquam non desunt, qui ex Sisypho conceptum velint, qui Anticleae, cum ad Laertae nuptias duceretur, vim dicitur obtulisse. Unde Aiax apud Ovid. l. 13. Met. v. 31. s. Quid sanguine … Hofmann J. Lexicon universale
νεοαρδής — νεοαρδής, ές (Α) αυτός που έχει ποτιστεί πρόσφατα («ὡς δ ὅτ ὀπωρινὸς Βορέης νεοαρδὲ ἀλωὴν αἶψ ἀγξηράνῃ», Ομ. Ιλ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < νε(ο) * + αρδής (< ἄρδω «ποτίζω»), πρβλ. ευ αρδής] … Dictionary of Greek
τιταίνω — ΜΑ (επικ. τ.) 1. κατευθύνω κάποιον ή κάτι προς κάπου («εἰς δύσιν ὄμμα τίταινε, πότε γλυκὺς ἕσπερος ἔλθοι», Νόνν.) 2. μέσ. τιταίνομαι α) εντείνω τις δυνάμεις μου, καταβάλλω μεγάλες προσπάθειες («αὐτὰρ ὅ γ ἄψ ὤσασθε τιταινόμενος», Ομ. Οδ.) β) (για… … Dictionary of Greek
ανεμολόγιο — Ονομασία και κατάταξη των διαφόρων διευθύνσεων του ανέμου. Ο καθορισμός της ονομασίας του εξαρτάται από τη γωνία που σχηματίζει η ευθεία της κίνησης του ανέμου με την ευθεία που συνδέει τον τόπο με τον γεωγραφικό βορρά. Οι αρχαίοι Έλληνες… … Dictionary of Greek