-
1 βοείας
βοείᾱς, βόειοςof an ox: fem acc plβοείᾱς, βόειοςof an ox: fem gen sg (attic doric aeolic)βοείᾱς, βοείηof an ox: fem acc plβοείᾱς, βοείηof an ox: fem gen sg (attic doric aeolic) -
2 βόειος
βόειος, ion. u. poet. auch βόεος, vom Ochsen, Iliad. 23, 777 ὄνϑου βοέου, Odyss. 14, 24 δέρμα βόειον; aus der Ochsenhaut gemacht, von Rindsleder, rindstedern, Iliad. 22, 397 βοέους ἱμάντας, 23, 324 βοέοισιν ἱμᾶσιν, 4, 122 νεῠρα βόεια, 5, 452. 12, 425 βοείας ἀσπίδας, Odyss. 24, 228 βοείας κνημῖδας; – αὐχένες βόεοι Pind. P. 4, 234; κρέας, Rindfleisch, Her. 2, 168; γάλα, Kuhmilch, Eur. Cycl. 217; βόεια ῥήματα Ar. Ran. 922, gleichsam »ochsige«, Schol. μεγάλα καὶ ὑπερήφανα.
-
3 βόειος
A (Apulian vase) is dub.): ([etym.] βοῦς):— of an ox or oxen, esp. of ox-hide,δέρμα βόειον Od.14.24
;βοέοισιν ἱμᾶσιν Il.23.324
;βοείας ἀσπίδας 5.452
;βόεα κρέα Hdt.2.37
, 168;τὰ β. κρέα Pl.R. 338c
;γάλα β. E.Cyc. 218
, Arist.HA 521b33, Dsc.4.83, Porph.Abst.4.17; ποδὶ βοείῳ τὸν θεὸν ἐλθεῖν, of Dionysus, Plu.2.364f: metaph., β. ῥήματα bull-words, Ar.Ra. 924.II [full] βοείη or [full] βοέη (sc. δορή), ἡ, ox-hide,ἀδέψητον βοέην Od.20.2
, 142;βοὸς μεγάλοιο βοείην Il.17.389
; ox-hide shield, βοέῃς εἰλυμένω ὤμους αὔῃσι στερεῇσι ib. 492; βοῶν τ' εὖ ποιητάων ([var] contr. for βοέων) 16.636. -
4 κνημίς
κνημίς, ῖδος, ἡ (äol. accus. κνήμιν B. A. 1207, κνᾶμιν Eust. 265, 18), die Beinschiene, Bedeckung der κνήμη, also von dem Knie bis an die Knöchel reichend u. Schienbein u. Wade umschließend, wie sie die Soldaten trugen; sie bestanden aus zwei Theilen, die mit Spangen oder Schnallen an einander befestigt waren; κνημῖδας μὲν πρῶτα περὶ κνήμῃσιν ἔϑηκε καλάς, ἀργυρέοισιν ἐπισφυρίοις ἀραρυίας Il. 19, 369; sie scheinen von überzinntem Eisenblech gewesen zu sein, 18, 613. 21, 592; auch von Messing, ὀρείχαλκος, Hes. Sc. 122. Aber Od. 24, 227, περὶ δὲ κνήμῃσι βοείας κνημῖδας ῥαπτὰς δέδετο, sind eine Art rindslederner Stiefel od. Gamaschen gemeint, die Laertes anlegte γραπτῠς ἀλεείνων, gegen die Dornen; κνημῖδες, αἰχμῆς καὶ πετρῶν προβλήματα Aesch. Spt. 676. Nach Pol. 11, 9, 4 von ὑποδεσμοί u. κρηπῖδες unterschieden u. über diesen getragen; Heliod. 9, 15 sagt ἡ κνημὶς ἀπ' ἄκρων ταρσῶν εἰς γόνυ διήκει συνάπτουσα πρὸς τὸν ϑώρακα. – Die Schiene ums Rad, D. Sic. 18, 27. – Dion. Per. 714 braucht es für κνημός. – [Κναμίδες mit kurzem ι findet sich bei Alcaeus Ath. XIV, 627 b in übertragener Bdtg vom Hause.]
-
5 δηιόω
δηιόω, zsgzgn δῃόω, von δήιος, transit. = feindlich behandeln, bekämpfen, tödten, niederhauen, zerhauen, zerreißen, zermalmen, verwüsten, intransit. = kämpfen u. s. w. Homerische Formen: δηιόῳεν, Odyss. 4, 226; δηιόων, Iliad. 17, 566; δηιόωντες, Iliad. 11, 153; δηιόωντο passiv., Iliad. 13, 675; δῃῶν, Iliad. 17, 65, vgl. Scholl. Herodian.; δῄουν 3. pers., Iliad. 5, 452; δῃώσουσιν, Iliad. 12, 227; δῃώσειν, Iliad. 9, 243; δῃώσῃ, Iliad. 16, 650; δῃώσωσιν, Iliad. 4, 416; δῃώσας, Iliad. 8, 534; δῃώσαντε, Iliad. 22, 218; δῃώσαντες, Iliad. 16, 158; δῃωϑέντες. Odyss. 9, 66; δῃωϑέντων, Iliad. 4, 417. Oefters bei Homer transitiv, vom Waffenkampfe der Heroen in der Schlacht, Subject und Object Menschen, z. B. actioisch Iliad. 12, 227 πολλοὺς Τρώων καταλείψομεν, οὕς κεν Ἀχαιοὶ χαλκῷ δῃώσουσιν. ἀμυνόμενοι περὶ νηῶν; passivisch Iliad. 13, 675 Ἕκτωρ οὐκ ἐπέπυστο, ὅττι ῥά οἱ νηῶν ἐπ' ἀριστερὰ δηιόωντο λαοὶ ὑπ' Ἀργείων; intransit. Ἕκτωρ πυρὸς ἔχει μένος, οὐδ' ἀπολήγει χαλκῷ δηιόων Iliad. 17, 566; ἔγχεϊ δηιόων περὶ Πατρόκλοιο ϑανόντος Iliad. 18, 195; Subject die Waffe Iliad. 14, 518 διὰ δ' ἔντερα χαλκὸς ἄφυσσεν δῃώσας; Object die Schilde Iliad. 5, 452 ἀμφὶ εἰδώλῳ Τρῶες καὶ Ἀχαιοὶ δῄουν ἀλλήλων ἀμφὶ στήϑεσσι βοείας ἀσπίδας εὐκύκλους λαισήιά τε πτερόεντα; von Thieren Iliad. 16, 158 λύκοι, οἵ τ' ἔλαφον κεραὸν μέγαν οὔρεσι δῃώσαντες δάπτουσιν; Iliad. 17, 65 ein Löwe tödtet eine Kuh, ἔπειτα δέ ϑ' αἷμα καὶ ἔγκατα πάντα λαφύσσει δῃῶν. In der Stelle Iliad. 11, 153, πεζοὶ μὲν πεζοὺς ὄλεκον, ἱππῆες δ' ἱππῆας – ὑπὸ σφίσι δ' ὦρτο κονίη ἐκ πεδίου, τὴν ὦρσαν ἐρίγδουποι πόδες ἵππων – χαλκῷ δηιόωντες, hat man das χαλκῷ δηιόωντες auch auf die erzbeschlagenen, die Ebene zerstampfenden Füße der Pferde bezogen. – Nach Homer bes. = Länder verwüsten, z. B. τὰ παραϑαλάσσια Herodot. 5, 89; ἄστυ πυρί Soph. O. C. 1321; χώραν Ar. Lys. 1146; oft Thuc., Xen. u. Sp.; komisch, δεδῃωμένος ἀρτίως τὸν πώγωνα, dem erst vor kurzem der Bart abgenommen, Luc. D. Mort. 10, 11.
-
6 βοεία
βοεία, ἡ, Hom. auch βοέη, eigentl. fem. von βόειος, βόεος, scil. δορά, Rindshaut, meist die abgezogene; Odyss. 20, 142 ἐν ἀδεψήτῳ βοέῃ, 20, 2 ἀδέψητον βοέην, 20, 96. 22, 364 Iliad. 22, 159 βοείην, Iliad. 11, 843. 12, 296 βοείας, 17, 389 ταυροιο βοὸς μεγάλοιο βοείην; 18, 582 σμερδαλέω δὲ λέοντε δυ' ἐν πρωτῃσι βόεσσιν ταῦρον ἐχέτην· ὁ δὲ μακρὰ μεμυκως ἕλκετο· – τὼ μὲν ἀναρρήξαντε βοὸς μεγάλοιο βοείην ἔγκατα καὶ μέλαν αἷμα λαφύσσετον. Die Schilde waren aus Rindsleder gemacht; daher Iliad. 17, 492 βοέῃς εἰλυμένω ὤμους αὔῃσι στερεῇσι, Schilde. – Riemen aus Rindsleder, H. h. Ap. 487.
-
7 λαισήϊον
λαισήϊον, τό, eine Art Schild, Tartsche, von ἀσπίς unterschieden, wie Il. 12, 426 βοείας ἀσπίδας εὐκύκλους λαισήϊά τε πτερόεντα neben einander stehen; vgl. scol. bei Ath. XV, 695 f; Her. bemerkt 7, 91 von den Kilikiern λαισήϊα εἶχον ἀντ' ἀσπίδων, ὠμοβοέης πεποιημένα; dah. einige alte Grammatiker es von λάσιος ableiten wollten, während Andere an λαιός denken, mit der linken Hand getragen, schwerlich richtig.
-
8 ἀσπίς
ἀσπίς, ίδος, ἡ, 1) der Schild; oft bei Hom.; aus Lagen von Rindsleder, ταυρείην Iliad. 13, 160, βοείας 5, 453, βῶν ἀζαλέην 7, 238; bedeckt mit Metall, χαλκείην 12, 294, φαεινὴν 5, 437; rund, εὐκύκλους 5, 453, πάντοσ' ἐίσην 17, 7; mannslang, ἀμφιβρότην 11, 32, ποδηνεκέα 15, 646, τερμιόεσσα 16, 803; mit Buckeln, oder einem Buckel in der Mitte, ὀμφαλόεσσαι 4, 448; überhaupt mannigfach verziert, πολυδαίδαλον 11, 32; an einem Riemen getragen; s. Iliad. 3, 347. 5, 796. 6, 117. 11, 32. 12, 294. 13, 192. 405. 803. 14, 371. 377. 18, 478 sqq. 19, 373. 20, 268. 274. Vgl. Lehrs Aristarch. p. 194. Die ἀσπίς ist ein Hauptstück in der Rüstung Schwerbewaffneter; daher bezeichnet das Wort auch ein Heer von Schwerbewaffneten, πολλὴ ἀσπίς Eur. Phoen. 78; ὀκτακιςχιλίη ἀσπίς, 8000 Schildträger, Her. 5, 30; μυρία ἀσπίς Xen. An. 1, 7, 10, wo ihnen die Peltasten entgegengesetzt sind; vgl. Hell. 6, 5, 19; ἐπ' ἀσπίδας πέντε καὶ εἴκοσι τάττεσϑαι, die Schwerbewaffneten 25 Mann hoch aufstellen, Thuc. 4, 93; vgl. ἐπ' ἀσπίδων τετάχϑαι. Da der Schild mit der Linken gehalten wird, heißt, bes. beim Commando, ἐξ ἀσπίδος von der Linken, Pol. 10, 23, 5 u. öfter; ἐπ' ἀσπίδα u. παρ' ἀσπίδα, zur Linken, z. B. παράγειν, links aufmarschiren, Xen. An. 4, 3, 26; Pol. 6, 40, 12. 11, 23, 2; παρ' ἀσπίδος, von der Linken, Aesch. Spt. 606. Uebertr. a) Schutz, Aesch. Ag. 1412. – b) Treffen, Gefecht, Eur. εἰς ἀσπίδ' ἥξειν Phoen. 1336 u. sonst bei Tragg. – 2) die Aspis, eine giftige Schlange, Opp. C. 3, 433; Men. monost. 261. – 3) ein rundes Trinkgefäß, Aristophon. Ath. XI, 472 c.
-
9 ὑπο-χέω
ὑπο-χέω (s. χέω), daruntergießen, -schütten; auch von trockenen Dingen, darunterstreuen, hinbreiten, βοείας, ῥῶπας, Il. 11, 843 Od. 14, 49, vgl. 16, 47; φύλλα ὑποκεχυμένα ὑπὸ τοῖς ποσί, unter die Füße hingestreu'tes Laub, Her. 7, 218. – Auch med., οἷον βαφὴν τῇ ῥητορικῇ τὴν φυσιολογίαν ὑποχεόμενος Plut. Per. 8. – Pass. übertr., ἀπιστίη ὑπεκέχυτο αὐτῷ, im Stillen zweifelte er, Her. 2, 152, u. Sp.
-
10 ῥάπτω
ῥάπτω, 1) zusammennähen, zusammenflicken, sticken; βοείας, Il. 12, 296, einnähen, ἐν μηρῷ ποτ' ἐῤῥάφη Διός, Eur. Bacch. 243; ἐῤῥαμμένους ἔχουσι τοὺς πώγωνας, Ar. Eccl. 24; Plut. 513; u. med., ῥαψαμένη σκύτινον, Nubb. 530; – auch = durchnähen, ausnähen, sticken, Xen. Hipp. 12, 9; τὸ χεῖλος ἐῤῥάφϑαι, Dem. 54, 35, ῥαφῆναι, 41. – 2) übertr. anzetteln, anspinnen, listig, tückisch anlegen, Apoll. L. H. μεταφορικῶς μηχανᾶσϑαι καὶ κατασκευάζειν; so κακὰ ῥάπτειν τινί, Od. 3, 118. 16, 423 Il. 18, 367; φόνον, ϑάνατον, μόρον, Od. 16, 379. 421; φόνον ῥάψασα συγγάμῳ, Eur. Andr. 837; μόρον τινί, I. T. 681; ἐπί τινι, ἐπ' ἀνδράσι Ἕλλησι φόνον ἔῤῥαψαν, Her. 9, 17, der sprichwörtlich sagt τοῠτο τὸ ὑπόδημα ἔῤῥαψας μὲν σύ, ὑπεδήσατο δὲ Ἀρισταγόρης, d. i. du hast es angestiftet, Ar. hat es ins Werk gesetzt, 6, 1; einzeln bei Sp. noch so übertr. – Uebh. zusammenfügen, ἀοιδήν, Hes. frg. 34, 2. Davon ῥαψῳδός. – Nonn. hat den aor. ἔῤῥαφε, Lob. Phryn. 318.
-
11 ῥάβδος
ῥάβδος, ἡ, 1) Ruthe, Gerte, Stab; bes. – a) eine Zauberruthe, die in andere Gestalten verwandelt; vom Zauberstabe der Circe, Od. 10, 238. 319. 389; der Athene, 13, 429. 16, 172. 456, des Hermes, τῇ τ' ἀνδρῶν ὄμματα ϑέλγει, τούς τ' αὖτε καὶ ὑπνώοντας ἐγείρει, Il. 24, 343 Od. 5, 47. 24, 2; – auch Angelruthe, περιμήκης, 12, 251. – b) der Stab als Zeichen der Würde, Herrscher-, Richterstab, wie σκῆπτρον, ἀκινήταν ἔχε ῥάβδον Ἅιδας, Pind. Ol. 9, 33; – auch das Abzeichen der Rhapsoden, I. 3, 56, vgl. Dissen dazu. – c) Stock, Ruthe zum Schlagen; κοσμούσης ῥάβδου νουϑέτησις, Plat. Legg. III, 700 c, vgl. Ax. 367 a; μάστιξ ἢ ῥάβδος, Xen. Hipp. 8, 4; ῥάβδῳ κρούειν, 11, 4; vgl. Hdn. 7, 9, 13; Plut. oft. – d) Schaft eines Wurfspießes, Xen. Cyn. 10, 3. 16; Poll. 5, 20 erkl. προβόλιον; dah. αἱ ῥάβδοι die Ruthenbündel, fasces der röm. Lictoren. – Bei Ar. Av. 587 wird es vom Schol. als εἶδος δικτύου ὃ χρίουσιν ἰξῷ erkl., u. dafür die v. l. σταυροί angeführt. – 2) Strich, Streifen, βοείας ῥάψε ϑαμειὰς χρυσείῃς ῥάβδοισι διηνεκέσιν, Il. 12, 297. – In Steinen od. Metallgängen die Adern, Theophr. – An Kleidern, Poll. 7, 53. – Streifen am Himmel, was wir nennen »die Sonne zieht Wasser«; Arist. de mund. 4; Plut. plac. phil. 3, 6. – Zeile, Vers, Gramm. S. Schol. Pind. I. 3, 56 u. Erkl. daselbst. – Auch als diakritisches Zeichen, = ὀβελός. – Bei Aesch. Suppl. 245 wird es = ῥαβδοφόρος erkl., aber die Lesart ist unsicher. – Die Accentuation ῥᾶβδος, von Eust. angeführt, ist von Bekker im Aristot. aufgenommen. – Verwandt mit ῥάσσω, ῥαπίς.
-
12 κνημις
1) кнемида, поножа, наголенник(ἑανοῦ κασσιτέροιο Hom.; ὀρειχάλκοιο Hes.)
2) pl. обмотки3) обод (по друг. спица) колеса Diod. -
13 ραπτω
(impf. ἔρραπτον - эп. ἔραπτον и ῥάπτον, fut. ῥάψω, aor. ἔρραψα - эп. ῥάψα; pass.: aor. 2 ἐρράφην с ᾰ, pf. ἔρραμμαι)1) шить, сшивать(βοείας Hom.)
ῥάπτεσθαί τινί τι Arph. — собственноручно сшить кому-л. что-л.;τοῦτο τὸ ὑπόδημα ἔρραψας μὲν σύ, ὑπεδήσατο δὲ Ἀρισταγόρης Her. — сшил эту обувь ты, а надел (ее) Аристагор, т.е. затеял это ты, а осуществил Аристагор2) зашивать, вшивать(τι εἴς τι Eur.)
3) слагать, сочинять(ἀοιδήν Hes.)
4) затевать, замышлять, подстраивать(φόνον ἐπί τινι Her.; μόρον τινί Eur.)
-
14 υποχεω
1) подливать, наливать(ὀκτὼ κυάθους Men.)
2) med. подмешивать(ὑποχέεσθαι τινί τι Plut.)
ἀπιστίη πολλέ ὑπεκέχυτο τοῖσι παρεοῦσι Her. — сильное недоверие охватило присутствующих3) подсыпать, насыпать(ῥῶπας Hom.; φύλλα ὑποκεχυμένα ὑπὸ τοῖς ποσί Her.)
4) подстилать(βοείας Hom.)
5) pass. расстилаться, простираться(ὅ ἀέρ ὑποκέχυται Arst.)
-
15 δέω
Aδεόντων Od.12.54
codd. (v. δίδημι): [tense] fut. δήσω: [tense] aor. ἔδησα, [dialect] Ep.δῆσα Il.21.30
: [tense] pf.δέδεκα D.24.207
, v.l. δεδηκότας in Aeschin.2.134: [tense] plpf.ἐδεδήκει And.4.17
(prob.):—[voice] Med., [dialect] Ep. [tense] impf.δέοντο Il.18.553
: [tense] aor.ἐδησάμην 24.340
, al.; [dialect] Ep.[ per.] 3sg. δησάσκετο ib.15: —[voice] Pass., [tense] fut.δεθήσομαι D.24.126
,131, etc., , X.Cyr.4.3.18; δεδέσομαι f.l. in Aristid.Or.41(4).7: [tense] aor.ἐδέθην D.24.132
, etc.: [tense] pf. δέδεμαι (v. infr.): [tense] plpf.ἐδεδέμην And.1.48
; [dialect] Ep.δέδετο Il.5.387
; [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἐδεδέατο Hdt.1.66
, etc.—In this Verb, though a disyll., εο and εω are occas. [var] contr. τὸ δοῦν, τῷ δοῦντι, Pl.Cra. 419b, 421c;δοῦσα Din.Fr.89.15
:—bind, tie, fetter,δεσμῷ τινα δῆσαι Il.10.443
, etc.;ἐνὶ δεσμῷ 5.386
, etc.; ἐν πέδαις (v.l. ἐς πέδας) Hdt.5.77;δῆσε δ' ὀπίσσω χεῖρας.. ἱμᾶσιν Il.21.30
;δ. τινὰ χεῖράς τε πόδας τε Od. 12.50
; δ. ἔκ τινος to bind from (i.e. to) a thing,ἐξ ἐπιδιφριάδος ἱμᾶσι δέδεντο Il.10.475
, cf. Hdt.4.72; δῆσαί τινα ξύλῳ or ἐν ξύλῳ (cf.ξύλον 11.2
);ἐν κλίμακι Ar.Ra. 619
; δ. κύνα κλοιῷ tie a clog to a dog, Lex Solonisap.Plu.Sol.24, cf. E.Cyc. 234;δ. τινὰ πρὸς φάραγγι A.Pr.15
; πρὸς κίονα, κίονι, S.Aj. 108, 240(lyr.);δεδεμένοι πρὸς ἀλλήλους Th.4.47
; δεδέσθαι ἐν τῆ ποδοκάκκῃ Lex Solonisap.D.24.105.2 alone, bind, keep in bonds, πῶς ἂν ἐγώ σε δέοιμι; says Hephaistos, pointing to the nets in which he had caught Ares, Od.8.352;αὐτὸς δ' ἔδησε πατέρα A.Eu. 641
;δήσαντες ἔχειν τινάς Th.1.30
; δησάντων αὐτὸν οἱ ἕνδεκα Lex ap.D.24.105, etc.3 metaph., bind, enchain,γλῶσσα δέ οἱ δέδεται Thgn.178
;κέρδει καὶ σοφία δέδεται Pi.P.3.54
;ψυχὰ δ. λύπῃ E.Hipp. 160
(lyr.); later, bind by spells,τὸ στόμα AP11.138
(Lucill.), cf. Tab.Defix.96,108.4 c. gen., hinder from a thing,ἔδησε κελεύθου Od. 4.380
, 469.5 Medic., harden, brace up, Hp.Off.17, etc.II [voice] Med., bind, tie, put on oneself, ποσσὶ δ' ὑπὸ λιπαροῖσιν ἐδήσατο καλὰ πέδιλα tied them on his feet, Il.2.44, etc.:—[voice] Pass., περὶ δὲ κνήμῃσι βοείας κνημῖδας.. δέδετο he had greaves bound round his legs, Od. 24.228. (Cf. Skt. ditá 'bound', dā´ma 'bond'.)------------------------------------A : [tense] aor.ἐδέησα Lys. 30.8
, [dialect] Ep. δῆσα only Il.18.100: [tense] pf. :—[voice] Med., [tense] fut.δεήσομαι Th.1.32
, etc., [dialect] Dor.δεοῦμαι Epich.120
; later , Plu.2.213c, etc.: [tense] aor.ἐδεήθην Hdt.4.84
, Ar.Pl. 986, etc.: [tense] pf.δεδέημαι X.An.7.7.14
, Is.8.22 (the forms δεήσω, etc., compared with the [dialect] Ep. ἐδεύησα, δεύομαι, point to root δεϝ):—lack, miss, stand in need of, c. gen.,ἐμεῖο δὲ δῆσε.. ἀλκτῆρα γενέσθαι Il.
l.c. (elsewh. Hom. uses δεύω, q.v.); , cf. X.Mem.4.2.10.2 freq. in [dialect] Att., πολλοῦ δέω I want much, i.e. am far from, mostly c. inf. [tense] pres., πολλοῦ δ. ἀπολογεῖσθαι I am far from defending myself, Pl.Ap. 30d;πολλοῦ δεῖς εἰπεῖν Id.Men. 79b
;π. δ. ἀγνοεῖν Id.Ly. 204e
;π. γε δέουσι μαίνεσθαι Id.Men. 92a
; alsoμικροῦ ἔδεον ἐν χερσὶν εἶναι X.HG4.6.11
, cf. Men. Georg.25;τοσούτου δέω ἱκανὸς εἶναι λέγειν ὥστε.. Lys.17.1
;τοσούτου δέουσι μιμεῖσθαι Isoc.14.17
(alsoτοσοῦτον δέω εἰδέναι Pl.Men. 71a
); παρὰ μικρὸν ἐδέησα ἀποθανεῖν v.l. in Isoc.17.42; simplyἐδέησα κινδύνῳ περιπεσεῖν Alciphr.3.5
: abs., πολλοῦ γε δέω I am far from it, Pl.Phdr. 228a;τοῦ παντὸς δέω A.Pr. 1006
;παντὸς δεῖ τοιοῦτος εἶναι Pl.Sph. 221d
(impers. πολλοῦ δεῖ, etc., v. δεῖ 11.1. b): in part.,παλαστῆς δεόντων τεττάρων ποδῶν IG12.373.8
;μικροῦ δέοντα τέτταρα τάλαντα D.27.35
; the part. is freq. used to express numerals compounded with 8 or 9,ἀνδράσιν ἑνὸς δέουσι τριάκοντα IG12.374.413
; δυοῖν δέοντα τεσσεράκοντα forty lacking two, thirty-eight, Hdt.1.14;πεντήκοντα δυοῖν δέοντα ἔτη Th.2.2
; ἑνὸς δέον εἰκοστὸν ἔτος the 20t h year save one, the 19th, Id.8.6;δυοῖν δεούσαις εἴκοσι ναυσίν X.HG1.1.5
: later, the inf. stands abs., περὶ τὰ ἑνὸς δεῖν πεντήκοντα fifty save one, Arist.Rh. 1390b11: part. in gen., ;πόλεων δυοῖν δεούσαιν ἑξήκοντα D.L.5.27
;ἑξήκοντα ἑνὸς δέοντος ἔτη Plu.Pomp.79
.3 part. δέων, δέουσα, as Adj., fit, proper,ὁ καιρὸς οὐκ ἔστι χρόνος δέων Arist. APr. 48b36
;τοῖς δέουσι χρόνοις IG12(3).247.11
([place name] Anaphe); ἡ δέουσα ἑκάστων χρῆσις Hierocl.p.61 A., etc.: esp.freq.in neut., v. δέον.4 δεῖ impers., v. h. v.II Dep. [full] δέομαι: [var] contr.δῆσθε Sophr.46
, part.δεύμενος Id.36
: [tense] fut. : [tense] aor. ἐδεήθην: always personal, and used by Hom. only in form δεύομαι (v. δεύω B):1 abs., to be in want or need, require, mostly in part.,κάρτα δεόμενος Hdt.8.59
; οἱ δεόμενοι the needy, opp. οἱ κεκτημένοι τὰς οὐσίας, Isoc. 6.67.b stand in need of, want, c. gen., Hdt.1.36, etc.;τὰ σὰ δεῖται κολαστοῦ.. ἔπη S.OT 1148
; ῥώμης τινὸς δ. ib. 1293; οὐδὲν δεῖσθαι τροφῆς have no need of.., Th.8.43; ἤν τι δέωνται βασιλέως if they have any need of him, ib.37: c. inf.,τοῦτο ἔτι δέομαι μαθεῖν Pl.R. 392d
, cf. Euthd. 275d, etc.; τὰ πράττεσθαι δεόμενα things needing to be done, X.Cyr.2.3.3; necessaries,IG
2.573.4; ἐπισκευάσαι τὰ δεόμενα parts needing repair, ib.22.1176.15; the point threatened,Plb.
15.15.7; δεῖται impers., v. δεῖ.2 beg a thing from a person, c. dupl. gen. rei et pers.,τῶν ἐδέετο σφέων Hdt. 3.157
, cf. Th.1.32, etc.;μή μου δεηθῇς. ΘΗ. πράγματος ποίου; S.OC 1170
: freq. with neut. Pron. in acc.,τοῦτο ὑμῶν δέομαι Pl.Ap. 17c
, cf. Smp. 173e, etc.: c. acc. cogn., δέημα, or oftener δέησιν, δεῖσθαί τινος, Ar.Ach. 1059, Aeschin.2.43, etc.: also c. acc. rei only, ξύμφοραδ. Th.1.32
;δυνατά τινος Pl.Prt. 335e
;δίκαια καὶ μέτρια ὑμῶν D.38.2
;διαπράξωμαι ἃ δέομαι X.An.2.3.29
: with gen. pers. only, δεηθεὶς ὑμῶν having begged a favour of you, D.21.108: c.gen.pers. et inf., , cf. Pl.Prt. 336a, etc.;δ. τινὸς ὥστε.. Th.1.119
;ὅπως.. Plu.Ant.84
: rarely c. acc. pers., : parenthetic, I pray, Ge.44.18.------------------------------------δέω (C),A = δήω (A), Alc.102. -
16 δηϊόω
Aδηϊόψεν Od.4.226
, part.δηϊόων Il.17.566
; [dialect] Att.[tense] pres. [full] δῃῶ, δῃοῦμεν, -οῦτε, X.Cyr.3.3.18, Ar.Lys. 1146, part.δῃῶν Il.17.65
: [tense] impf.ἐδῄουν Th.1.65
, X.Cyr.5.4.23,ἐδηΐουν Hdt.8.33
,50 ( ἐδῄευν v.l. in 5.89); [dialect] Ep.δῄουν Il.11.71
, al., δηϊάασκον (as if from δηϊάω) A.R. 2.142: [tense] fut.δῃώσω Il.9.243
, etc.: [tense] aor.ἐδῄωσα Th.1.114
, subj. δῃώσῃ, -ωσιν, Il.16.650, 4.416, part.δῃώσας 8.534
, al., [dialect] Ion.δηϊώσας Hdt.6.135
: [tense] pf.δεδῄωκα Rh.8.193
W. (Sopat.):—[voice] Med., [tense] fut. δῃώσεσθαι (in pass. sense) A.R.2.117: [tense] aor.1 δῃώσασθαι v.l. in J.BJ2.13.2, cf. Q.S.5.567, Opp.H.5.350:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐδηϊώθην Hdt.7.133
,δῃωθείς Il.4.417
: [tense] pf., Hsch., part.δεδῃωμένος Luc.DMort.10.11
.—Hom. has δῃ-, when <*> is folld. by a long syll.: A.R. forms [tense] impf. ἐδήϊον (as if from δηΐω) 3.1374, said by Sch. to be taken from Eumel. (Fr.9), cf. δῄειν· πολεμεῖν, φονεύειν, Hsch. ( δῃεῖν cod.), Cyr., δηίων· διακόπτων, Hsch., Cyr.: this is perh. a difft. Verb, and δήϊον, δῄων might be read in Hom.:— cut down, slay,χαλκῷ δηϊόων Il.17.566
, etc.; ἔγχεϊ δηϊόων περὶ Πατρόκλοιο θανόντος slaying [men].., 18.195: abs., were slaying,16.771
; were being slain,13.675
;Ἕκτορα δῃώσαντε 22.218
;Κικόνων ὕπο δῃωθέντες Od.9.66
.2 rend, tear, cleave, δῄουν.. βοείας ἀσπίδας were cleaving shields, Il.5.452, etc.; of a spear, cut asunder, 14.518; of savage beasts, , cf. 16.158; τὸν πώγωνα δεδῃωμένος having had his beard cut off, Luc.DMort.10.11.II after Hom., waste, ravage a country, Sol.13.21, Hdt.5.89, 7.133, etc.;δ. χώραν Ar.Lys. 1146
, Th.1.81, etc.;ἄστυ δῃώσειν πυρί S.OC 1319
. -
17 λαισήϊον
λαισήϊον, τό,A animal's skin with hair left on, used as a shield, = 12.426, cf. Scol.28.2: used by the Cilicians, Hdt.7.91.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > λαισήϊον
-
18 ὑποχέω
A pour into a cup placed under, pour out, Χίου ( οὐχὶ Ath.cod. A) δύο κυάθους, ἀνεβόησέν τις, ὑπόχει ( ὑποχεῖς Cobet) Sophil.4.3, cf. Men.8:—[voice] Med., ὑποχέασθαι πλείονας have more cups poured out, Diph. 5;ὑ.τρίτην ὕδατος μοῖραν Hp.Nat.Mul.15
: metaph., οἷον βαφὴν ( βαφῇ or -ῆ codd.)τῇ ῥητορικῇ τὴν φυσιολογίαν ὑποχεόμενος Plu.Per.8
.2 in Hom. only of dry things, strew or spread under, βοείας, ῥῶπας, Il. 11.843, Od.14.49, cf. 16.47:—[voice] Pass., φύλλα ὑποκεχυμένα ὑπὸ τοῖσι ποσί the leaves fallen and scattered under the feet, Hdt.7.218.3 metaph., τῷ μὲν ἀπιστίη ὑπεκέχυτο he was secretly full of unbelief, steeped in it, Id.2.152, cf. 3.66.II [voice] Med., pour back one's own into,πάλιν δ' ὑπεχεύατο παῖδας σπλάγχνοις Opp.H.1.740
.2 to be suffused, suffer from cataract (cf. ὑπόχυσις), of persons, Chrysipp.Stoic.2.52;τὰ τῶν ὑποχεομένων συμπτώματα Gal.6.425
;ὑποχυθέντες τὰς ὄψεις Ph.2.50
;τοὺς ὑποκεχυμένους καὶ ἀμβλυωποῦντας Dsc. 2.164
, cf. POxy.39.9 (i A. D.);ἀρχόμενοι ὑποχεῖσθαι Dsc.2.151
, cf. Cass.Pr. 19: metaph. of the mind,ὑποκεχύσθαι πολλὴν ἀχλύν Max.Tyr.16.3
. -
19 ῥάβδος
ῥάβδος, ἡ,A rod, wand, Hom. (v. infr.), etc.; lighter than the βακτηρία or walking-stick, X.Eq.11.4 (but = βακτηρία, Ev.Matt.10.10, al.). —Special uses:1 magic wand, as that of Circe, Od.10.238, 319, etc.; that with which Athena touched Odysseus, to restore his youthful appearance,χρυσείῃ ῥάβδῳ ἐπεμάσσατο 16.172
; that with which Hermes overpowers the senses of man, Il.24.343; that with which Hades rules the ghosts, Pi.O.9.33; divining-rod, Hdt.4.67.5 staff of office, like the earlier σκῆπτρον, Pl.Ax. 367a, LXX Ps.44(45).7, 109(110).2; carried by a βραβευτής, Phld.Vit.p.25J.:— dub. in A.Supp. 248 for ῥαβδοῦχος.6 wand borne by theῥαψῳδός, τὸν ἐπὶ ῥάβδῳ μῦθον ὑφαινόμενον Call.Fr. 138
( = Fr.3.10P.), cf. Paus. 9.30.3: hence κατὰ ῥάβδον ἐπέων according to the measure of his (Homer's) verses, Pi.I.4(3).38(56).7 rod for chastisement,ῥ. κοσμοῦσα Pl.Lg. 700c
; μάστιξ ἢ ῥ. riding-switch, X.Eq.8.4; ῥ. βοηλάτις ox-goad, APl.4.200 (Mosch.);ξαίνεσθαι ῥάβδοις Plu.Alex.51
, cf. AP 11.153 (Lucill.): of the fasces of the Roman lictors, Plb.11.29.6, D.H.4.11, Str.5.2.2, Plu.Publ.10, Luc.36; πρὸς πέντε ῥάβδους, = Lat. at (i.e. ad) quinque fasces (CIL8.7044 ([place name] Numidia)), OGI543.18 (Ancyra, ii A.D.), IGRom.3.175 (ibid., ii A.D.); cf. ῥαβδονόμος, ῥαβδοῦχος.9 ῥ. κληρονομίας measuring-rod, ib.Ps.73(74).2.10 stitch,ἔντοσθεν δὲ βοείας ῥάψε θαμειὰς χρυσείῃς ῥάβδοισι διηνεκέσιν περὶ κύκλον Il.12.297
(unless it means rivets, studs).III streak or stripe on the skin of animals,διαποίκιλα ῥάβδοις Arist.HA 525a12
; of fish, Clearch. 73; of clothes, Poll.7.53; fluting of a column, Supp.Epigr.4.448.7 (Didyma, ii B.C., pl.); of minerals, vein, Thphr.CP4.12.6, D.S.5.37; streak or shaft of light, Arist.Mete. 377a30, Mu. 395a31, Thphr.Sign.11.IV in Gramm.,1 line, verse, Sch.Pi.I.4.63. -
20 ῥάπτω
Aἔρραψα Hdt.9.17
, E.Andr. 911; [dialect] Ep.ῥάψα Il.12.296
: [tense] aor. 2 ἔρρᾰφον ([etym.] συν-) Nonn.D.7.152: [tense] plpf. ἐρραφήκει ([etym.] συν-) X.Eph.1.9:—[voice] Med., [tense] aor. , etc.:—[voice] Pass., [tense] fut. ῥᾰφήσομαι ([etym.] συν-) Androm. ap. Gal.13.685: [tense] aor. ἐρράφην [ᾰ] D.54.41, v. infr.: [tense] pf.ἔρραμμαι Ar.Ec. 24
, D.54.35: poet. [tense] plpf. ἔραπτο ([etym.] συν-) Q.S.9.359:—sew together, stitch,βοείας Il.12.296
: abs., Ar.Pl. 513:—[voice] Med., ῥαψάμενον δερμάτων ὀχετόν having made himself a pipe of leather, Hdt.3.9; ῥαψάμενός σοι τουτί (sc. τὸ προσκεφάλαιον) having got it stitched or made, Ar.Eq. 784; also, sew on or to one, Id.Nu. 538:—[voice] Pass., ἐρράφθαι τὸ χεῖλος to have one's lip sewed up, D.54.35, cf. 41; ἔχειν πώγωνας ἐρραμμένους to have beards sewed on, Ar.Ec.24; ἐν μηρῷ ποτ' ἐρράφθαι Διός was sewn up in.., E.Ba. 243; ἐρραμμένα stitched work, a cushion or pad, Alex.98.11;χρὴ τὸ ἔποχον τοιοῦτον ἐρράφθαι ὡς.. X.Eq.12.9
.II metaph. c. dat., devise, contrive, plot, σφιν κακὰ ῥ. Od.3.118, cf. Il. 18.367; φόνον, θάνατόν τε μόρον τε ῥ., Od.16.379, 422;ῥάψαι μόρον σοι E.IT 681
; also ἐπ' Ἕλλησι φόνον ῥ. Hdt.9.17; ; ἐπιβουλὰς ῥ. τινί, Lat. suere dolos, Alex.98.2: prov., τοῦτο τὸ ὑπόδημα ἔρραψας μὲν σύ, ὑπεδήσατο δὲ Ἀρισταγόρης you sewed the shoe but A. put it on, Hdt.6.1.3 ῥάψαντα διὰ βίου τοῖς αὐτοκράτορσι, perh. f.l. in JHS42.168 (iii A.D.).4 ῥάπτουσα, ἡ, name of a plaster, Cels.5.19.6, 5.26.23.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
βοείας — βοείᾱς , βόειος of an ox fem acc pl βοείᾱς , βόειος of an ox fem gen sg (attic doric aeolic) βοείᾱς , βοείη of an ox fem acc pl βοείᾱς , βοείη of an ox fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ράβδος — η / ῥάβδος, ΝΜΑ·1. επίμηκες, κυλινδρικό και λεπτό τεμάχιο ξύλου ή ξύλινο στέλεχος το οποίο κρατείται από το χέρι είτε για στήριξη τού σώματος κατά το βάδισμα είτε ως πρόχειρο όπλο άμυνας ή επίθεσης, βακτηρία, μπαστούνι, μαγκούρα («ταχὺ πηδῶ τῆς… … Dictionary of Greek
ραπτός — ή, ό / ῥαπτός, ή, όν, ΝΜΑ, και ραφτός, ή, ό, Ν [ῥάπτω/ ράβω] ραμμένος, ενωμένος με ραφή (α. «ραφτά παπούτσια» β. «περὶ δὲ κνήμῃσι βοείας κνημῑδας ῥαπτὰς δέδετο», Ομ. Οδ.)·)| αρχ. 1. (για υφάσματα) στολισμένος με πρόσθετα στολίδια με το βελονάκι 2 … Dictionary of Greek