-
1 απαλον
-
2 άπαλον
ἀπό-ἁλίσκομαιto be taken: aor ind act 3rd pl (attic epic doric ionic aeolic parad-form prose) -
3 ἄπαλον
ἀπό-ἁλίσκομαιto be taken: aor ind act 3rd pl (attic epic doric ionic aeolic parad-form prose) -
4 απαλόν
-
5 ἁπαλόν
-
6 ἄπαλον
ἄπαλον· ἀνοχὴ ἀπὸ τοῦ παλαίειν, Hsch. -
7 γελάω
γελάω, lachen; fut. γελάσομαι; nur Sp., wie Liban. Anacr. 38 a Automed. 3 (XI, 29) γελάσω; aor. ἐγέλασα, p. ἐγέλασσα, ἐγέλαξε Theocr. 20, 1; vgl. καταγελάω. Bei Hom. außer aorist. act. nur zerdehnte Formen des praes. und imperfect. act. und adject. verbale γελαστός, welches besonders, oben, die anderen Formen s. weiter unten. – Das Wort bezeichnet sowohl das Lachen als Ausdruck der Freude wie als Ausdruck der Verachtung, des Spottes. Hom. Iliad. 11, 378 μάλα ἡδὺ γελάσσας; Odyss. 14, 465 ἁπαλὸν γελάσαι; 18, 163 ἀχρεῖον δ' ἐγέλασσεν; Iliad. 6. 484 δακρυόεν γελάσασα, durch Thränen lächelnd; 15, 101 ἡ δ' ἐγέλασσεν χείλεσιν, οὐδὲ μέτωπον ἐπ' ὀφρύσι κυανέῃσιν ἰάνϑη; γναϑμοῖσι ἀλλοτρίοισιν, s. unten; ἐπί τινι, über Jemand, über Etwas lachen: Iliad. 2, 270 οἱ δὲ καὶ ἀχνύμενοί περ ἐπ' αὐτῷ ἡδὺ γέλασσαν; Odyss. 20, 358 οἱ δ' ἄρα πάντες ἐπ' αὐτῷ ἡδὺ γέλασσαν; übertragen, Iliad. 21, 389 ἐγέλασσε δέ οἱ φίλον ἦτορ γηϑοσύνῃ, ihm lachte das Herz im Leibe; Odyss. 9, 413 ἐμὸν δ' ἐγέλασσε φίλον κῆρ; Iliad. 19, 362 αἴγλη δ' οὐρανὸν ἷκε, γέλασσε δὲ πᾶσα περὶ χϑὼν χαλκοῦ ὑπὸ στεροπῆς, Zerdehnte Formen: Od. 21, 105 αὐτὰρ ἐγὼ γελόω καὶ τέρπομαι ἄφρονι ϑυμῷ; 18, 40 ἃς ἔφαϑ', οἱ δ' ἄρα πάντες ἀνήιξαν γελόωντες; 20, 374 μνηστῆρες δ' ἄρα πάντες ἐς ἀλλήλους ὁρόωντες Τηλέμαχον ἐρέϑιζον, ἐπὶ ξείνοις γελόωντες; 18, 111 τοὶ δ' ἴσαν εἴσω ἡδὺ γελώοντες, καὶ δεικανόωντ' ἐπέεσσιν; 20, 390 δεῖπνον μὲν γὰρ τοί γε γελοίωντες τετύκοντο, v. l. γελοιῶντες, von γελοιάω; 20, 347 οἱ δ' ἤδη γναϑμοῖσι γελοίων ἀλλοτρίοισιν, v. l. γελώων; wan kann übrigens auch γελοίων von γελοιάω herleiten. – Auch in Prosa ἐπί τινι die gewöhnlichste Construction: ἐπί τινος Xen. Conv. 2, 18; τινί, nur von Sachen, Ar. Nubb. 552 Equ. 693; anders οὐδεὶς γελᾷ μοι, lacht mich an, Eur. I. A. 912, wie ὅταν ποτ' ἀνϑρώποισιν ἡ τύχη γελᾷ Philem. in Comp. Men. et Phil. p. 357; τινός Soph. Phil. 1110; mit gen. absol. Plat. Theaet. 175 b; τί τοῦτο γελᾷς Gorg. 473 e; vgl. Luc. Sacrif. 1; Ocyp. 5; anders γέλωτα Soph. Ai. 954; ἔς τινα 79; ἔν τινι Luc. Nigr. 21; ἢ τόδε γελᾶτε, εἰ βούλομαι, oder lacht ihr darüber, daß ich, Xen. Conv. 2, 19; τί τοῦτο γελᾷς ἐτεόν; was lachst du eigentlich? Ar. Nub. 820. – Bei Dichtern von leblosen Gegenständen; δώματα Hes. Th. 40; vgl. H. h. Cer. 14; Ap. Rh. 4, 1171; Qu. Sm. 6, 3; vom ruhigen Meere, Alciphr. 3, 1; p. bei B. A. 6. – Pass. γελᾶσϑαι Alex. Ath. VI, 241 d Men. Stob. fl. 113, 9.
-
8 ξουθός
ξουθός, auch 2 Endgn, wie ξανϑός, gelblich, bräunlich (nach Ath. eine Mittelfarbe zwischen ξανϑός u. πυῤῥός); ἀηδών, Aesch. Ag. 1113; ξουϑῆς μελίσσης, Soph. frg. 464, wie Eur. I. T. 634; διὰ ξουϑᾶν γενύων, Hel. 1111, wie Ar. Av. 214 von der Nachtigall; u. so ἀηδονίδες, Theocr. ep. 4, 11; ἱππαλεκτρυών Ar. Pax 1143 Ran. 930; sp. D. – Bei den Bienen erklärten es Einige für schnell, wie Chaerem. bei Ath. XIII, 608 c sagt: ξουϑοῖσιν ἀνέμοις φορούμενοι; doch scheint hier die Bdtg »sein«, »zart« vorzuziehen, wie Phot. erkl., λεπτόν, ἁπαλόν, wenn man nicht eine bei späteren Dichtern wohl vorkommende Umstellung der Begriffe annehmen u. ξουϑοῖσιν zum Vorigen ziehen will, wie Ep. ad. 416 (IX, 373), σκιεραῖς ξουϑὰ λαλεῦντα νάπαις, von der Cicade gesagt, deren Flügel sonst ξουϑά heißen.
-
9 άπαλός
άπαλός, ή, όν (ἍΠτω, vgl. ἁβρός), weich anzufühlen, zart, Hom. δειρή Il. 3, 371; αὐχήν 17, 49; παρειαί 18, 123; χεῖρες Od. 21, 151; πόδες Iliad. 19, 92; ἦτορ 11, 115; ἁπαλὸν γελᾶν, behaglich lachen, Od. 14, 465, s. ἁβρός. – Tragg. u. Prosa, oft neben νέος, Plat. Conv. 195 c; Her. 2, 92 von frischen Früchten, den αὖα entgegstzt; nicht selten mit tadelndem Nebenbegriff, καὶ ἄνανδρος Plat. Phaedr. 239 c. Cratin. nannte einen λιμήν so, = εὔορμος, B. A. 13; D. Sic. 3, 25 πῠρ, gelindes Feuer; vom Wein, Strab.
-
10 ἕρμα
ἕρμα, τό, 1) (von ἔρδω, ἐρείδω) die Stütze, bes. diejenigen, welche unter die Schiffe gestellt werden, wenn diese aufs Land gezogen sind, damit sie nicht faulen, νῆα μὲν οἵγε μέλαιναν ἐπ' ἠπείροιο ἔρ υσσαν – ὑπὸ δ' ἕρματα μακρὰ τάνυσσαν Il. 1, 485; ὑπὸ δ' ᾕρεον ἕρματα νηῶν 2, 154; H. h. Apoll. 507; übertr., ἕρμα πόληος, Stütze der Stadt, von Menschen, Il. 16, 449 Od 23, 121, womit Simonds. 85 (XIII, 26) zu vergleichen, der von Periander sagt σήμαινε λαοῖς ἕρμ' ἔχων Κορίνϑο υ. – Der Stützpunkt, Grundlage, τοῠτο οἷον ἕρμα πόλεως ἡμῖν κείσϑω τὰ νῠν Plat. Legg. V, 737 a; ἕρμα τῆς πολιτείας βέβαιον Plut. reip. ger. praec. 18. – In der Rennbahn der Stein, der den Punkt des Auslaufens bezeichnet, ἀφετήριον ἕρμα Philox. ep. (IX, 319). – Der Pfeil heißt bei Hom. μελαινέων ἕρμ' ὀδυνάων, der die Schmerzen begründet, auf dem die Schmerzen gleichsam ruhen, der Träger der Schmerzen, Il. 4, 117, welchen Vers Aristarch verwarf. – Auch der das Schiff niederhaltende, gleichsam stützende Ballast, Ar. Av. 1492; πρὸς τύχην μεγάλην πολὺ πνεῠμα καὶ σάλον ἔχουσαν ἕρματος πολλοῠ καὶ κυβερνήτου μεγάλου δεόμενον Plut. ad. princ. inerud. 5. Aehnl. Arist. von den Bienen, ὅταν δ' ἄνεμος ᾖ μέγας, φέρο υσι λίϑον ἐφ' ἑαυταῖς, ἕρμα πρὸς τὸ πνεῠμα H. A. 9, 40, vgl. 9, 12. – Uebertr., ἕρμα δῖον λαβοῠσα, von einem Gott die Leibesfrucht empfangen habend, Aesch. Suppl. 575. – 2) Klippen, Felsen, Sandbänke, auf die das Schiff auffährt, ἄφαντον Aesch. Ag. 979; übertr., τὸν πρὶν ὄλβον ἕρματι προςβαλὼν Δίκας Eum. 534; κακοὺς δ' ἐφ' ἕρμα στερεὸν ἐκβάλλο υσι γῆς Eur. Hel. 854; in Prosa, Her. 7, 183; μὴ ὥσπερ περὶ ἕρμα περιβάλῃ τὴν ναῠν Thuc. 7, 25, wie Plat. ἐξαίφνης πταίσαντα ὥςπερ πρὸς ἕρματι πρὸς τῇ πόλει Rep. VIII, 553 b; Sp., ἕρματα ὕφαλα D. Hal. 1, 52. – Allgemeiner, Hügel, πρὸς ἕρμα ( conj. für ἕργμα) τυμβόχωστον ἔρχομαι, zum Grabhügel, Soph. Ant. 841; ἕρμα γῆς ἁπαλόν, eine Stelle von weichem Grunde, App. B. C. 5, 101; – ἕρματα τῶν ϑεμελίων, die Ruinen, D. Sic. 5, 70. – 31 ( εἴρω) nur im plur., Ohrringe, Ohrgehänge, Il. 14, 182 Od. 18, 297. Vgl. ὅρμος. – Uebh. Bande, Fessel, Ael. H. A. 17, 25. 37. – Vgl. Buttm. Lexil. I p. 111 – 115.
-
11 γελάω
γελάω, [dialect] Ep. [full] γελόω Od.21.105, [dialect] Aeol. [full] γέλαιμι Hdn.Gr.2.463, al.; [dialect] Ep. part.Aγελόωντες Od.18.40
, γελώοντες, -ώωντες, or - οίωντες ib. 111, cf. 20.390; [dialect] Ep. [tense] impf. γελώων or- οίων 20.347
; [dialect] Dor. part. γελᾶσα, [ per.] 3pl. γελᾶντι, Theoc.1.36,90; [dialect] Aeol.γελαίσας Sapph.2.5
: [dialect] Att. [tense] fut. , X.Smp.1.16, etc.; laterγελάσω AP2.178
(Mel.), 11.29 (Autom.), Anacreont.38.8, etc.: [tense] aor. , etc.; [dialect] Ep.ἐγέλασσα Il.15.101
; [dialect] Dor.ἐγέλαξα Theoc.20
. <*>, v.l.ib.7.42; [ per.] 3pl. γέλαν for ἐγέλασαν Poet. ap. EM255.6:—[voice] Pass., [tense] fut.- ασθήσομαι D.L.1.78
, Luc.Am.2: [tense] aor.ἐγελάσθην D.2.10
, ([etym.] κατ-) Th.3.83, Pl. Euthphr.3c, etc.: [tense] pf. γεγέλασται ([etym.] κατα-) Luc.DMort.1.1.I abs., laugh,ἁπαλὸν γελάσαι Od.14.465
;ἀχρεῖον γ. 18.163
; ;δακρυόεν γ. Il.6.484
;μηδὲν ἵλεων γ. S.Aj. 1011
; ἡ δ' ἐγέλασσε χείλεσιν, of feigned laughter, Il.15.101; ἐγέλασσε δέ οἱ φίλον ἦτορ his heart laughed within him, 21.389;γελῶ ὁρῶν Hdt.4.36
:—[voice] Pass., εἵνεκα τοῦ γελασθῆι αι for the sake of a laugh being raised, D.2.19.2 of things,γέλασσε δὲ πᾶσα περὶ χθών Il. 19.362
;γαῖά τε πᾶσ' ἐγέλασσε h.Cer.14
;γελᾷ δέ τε δό ματα πατρός Hes.Th.40
;γελῶντα ὑδάτη Lyr.Alex.Adesp.32.4
.II laugh at,ἐπ' αὐτῷ ἡδὺ γέλασσαν Il.2.270
, 23.784;ἐπ' ἀλλήλοισι γελῶσιν Thgn. 1113
; γελᾷ δὲ δαίμων ἐπ' ἀνδρὶ θερμῷ laughs scornfully at.., A.Eu. 560 (lyr.); ἐπί τινι at a thing, X.Mem.4.2.5, Pl.Phlb. 50a: freq. c. dat.,γελᾷ δὲ τοῖσδε.. ἄχεσιν πολὺν γέλωτα S.Aj. 957
(lyr.), cf. 1043, Ar. Nu. 560; ἐγέλασα ψολοκομπίαις was amused at them, Id.Eq. 696;ὅταν ποτ' ἀνθρώποισιν ἡ τύχη γελᾷ Philem.110
;εἰς ἐχθροὺς γ. S. Aj.79
;ἐν κακοῖσι τοῖς ἐμοῖς A.Ch. 222
: rarely c. gen. pers., (lyr.), cf. Pl.Tht. 175b, Luc.Dem.Enc.16, Procop.Goth.4.28 (v.l.).2 c. acc., deride,τινά Theoc.20.1
;ἢ τόδε γελᾶτε, εἰ..
;X.
Smp.2.19; τί δὲ τοῦτ' ἐγέλασας ἐτεόν; what is this you are laughing at? Ar.Nu. 820:—[voice] Pass., to be derided, A.Eu. 789 (lyr.), S.Ant. 839 (lyr.);πρός τινος Id.Ph. 1023
;παρά τινος Id.OC 1423
. -
12 εὔμωλος
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὔμωλος
-
13 θάλλω
θάλλω, Hes.Op. 173, h.Cer. 402, etc.: [tense] aor.1 ἔθηλα ([etym.] ἀν-) Ael.NA2.25, 9.21: [tense] aor. 2Aθάλε h.Hom.19.33
; , Ep.Phil. 4.10: [tense] pf. τέθηλα, in Hom. only part. in [tense] pres. sense τεθηλώς, [dialect] Ep. fem. τεθᾰλυῖα, and [ per.] 3sg. [tense] plpf.τεθήλει Od.5.69
; [ per.] 3sg. ind. , Emp.77, S.Ph. 259; [dialect] Aeol. and [dialect] Dor.τέθᾱλα Sapph.Supp.25.12
, Pi.Fr.129.5, B.9.40, IG3.171; subj. τεθήλῃ Epigr. ap. Pl.Phdr. 264d; inf. ; part. τεθᾱλώς prob. in A.Supp. 107(lyr.):—[voice] Pass., [tense] fut. θᾰλήσομαι ([etym.] ἀνα-) AP7.281 (Heraclid.): (cf. θηλέω):—sprout, grow, thrive, esp. of fruit-trees,ἐρινεὸς.. φύλλοισι τεθηλώς Od.12.103
; τεθήλει δὲ σταφυλῇσι, of a vine, 5.69; ἄνθεσι γαῖα θάλλει h.Cer.l.c.; <δένδρεα> τέθηλε καρπῶν ἀφθονίῃσι Emp.77
;ὦ χρυσέᾳ κόμᾳ θάλλων Λοξία Pi.I.7(6).49
;πώγωνι θάλλων S.Ichn.358
: abs.,καρπὸν τρὶς ἔτεος θάλλοντα Hes.Op. 173
; (lyr.), etc.: freq. in [tense] pf. part., as Adj., luxuriant,τεθαλυῖά τ' ὀπώρη Od.11.192
;τεθαλυῖά τ' ἀλωή 6.293
: also, c. acc. cogn., οὐ δένδρε' ἔθαλλεν χῶρος the place grew no trees, Pi.O.3.23, cf. AP9.78 (s.v.l., Leon.); ἐν φύλλοισι θαλλούσης βίον ξανθῆς ἐλαίας (Dind. ἴσον) A.Pers. 616; simply, bloom, Thphr.HP1.1.2; but of σίκυοι, etc., .b of other natural objects, τεθαλυῖά τ' ἐέρση copious dew, Od. 13.245; ῥάχιν τεθαλυῖαν ἀλοιφῇ rich with fat, Il.9.208, cf. Od.13.410; εἰλαπίνῃ τεθαλυίῃ at a sumptuous feast, 11.415.2 of persons, states or conditions, bloom,θ. ἁπαλὸν χρόα Archil.100
; thrive, flourish,Εἰρήνη τεθαλυῖα Hes.Th. 902
; θάλλοισα εὐδαιμονία, ἀρετά, Pi.P. 7.19, I.5(4).17;πατρὸς θάλλοντος S.Ant. 703
, cf. Ph. 420, etc.; ζῶν καὶ θάλλων alive and prosperous, Id.Tr. 235; ζῇ καὶ θάλλει [ἡ παίδευσις] Antipho Soph.60;θάλε πόθος h.Hom.19.33
;Ἔρως ἐπὶ Χαλκιδέων θάλλει πόλεσιν Carm.Pop.44
;Ἔρως τότε μὲν θ. τε καὶ ζῇ, ὅταν εὐπορήσῃ, τότε δὲ ἀποθνῄσκει Pl.Smp. 203e
;θ. καὶ εὐδαιμονεῖ χώρα καὶ πόλις Id.Lg. 945d
: c. dat. modi,θάλλουσιν δ' ἀγαθοῖσι Hes.Op. 236
; ἀγλαΐῃ τεθαλυῖαι [δμῳαί] Id.Sc. 276; τοῖσι (sc. ἀνδράσι)τέθηλε πόλις Id.Op. 227
;πόλις ἐλευθερίᾳ τεθαλυῖα Simon.102
;θ. ἀρεταῖς Pi.O.9.16
;ἐλπίδι B.9.40
;εὐγενεῖ τέκνων σπορᾷ S.Ant. 1164
; ;δαίμων ἀφθίτῳ θ. βίῳ Critias25.17D.
;θ. ἐπὶ γυμνάδος ἔργοις Epigr.Gr.233
([place name] Chios).3 of disease and the like , in bad sense, to be fresh, active,ἡ δ' ἐμὴ νόσος ἀεὶ τέθηλε S.Ph. 259
; πήματα.. ἀεὶ θάλλοντα μᾶλλον ἢ καταφθίνοντα waxing, Id.El. 260;ἔρις θάλλει E.Ph. 812
(lyr.): c. dat.,ἀφροσύναις θάλλουσ' Ὕβρις B.14.58
.b τοῖσι αὐτοῖσιν ὅ τε σπλὴν θάλλει καὶ τὸ σῶμα φθίνει the spleen becomes swollen, Hp. Loc.Hom.24; also τεθηλός (in neutral sense) of the liver, Id.VM22. -
14 κέρας
κέρᾰς, τό, [dialect] Ep. gen. Κέρᾰος, [dialect] Att. [var] contr. κέρως; [dialect] Ep. dat. κέρᾰϊ (elided) or κέραι orAκέρᾳ Il.11.385
, cf. Hdn.Gr.2.75, κέρᾳ also in Th. 2.90, 7.6: nom. pl. κέρᾱ (v. infr.), gen. κεράων, κερῶν, dat. κέρασι, [dialect] Ep. κεράεσσι:—[dialect] Att. Inscrr. have dual [κέρ]ατε IG12.301.109
: pl. κέρατα ib.237.59; later [dialect] Ep. κεράατα ([pron. full] ?κέραςX ¯ ?κέραςX?κέραςX) Nic.Th. 291, κεράατος ([pron. full] ?κέραςX ¯ ?κέραςX?κέραςX) Arat.174, Q.S.6.225:—Hdt.has gen.κέρεος 6.111
, dat.κέρεϊ 9.102
: pl.κέρεα 2.38
, κερέων ib. 132; but Hp. has gen. sg. κέρως, pl. κέρατα, Aër.18. [In nom. and acc. κέρας, ᾰ always: in the obl. cases [pron. full] ᾰ in [dialect] Ep., asκέρᾰσιν Od.3.384
(in [var] contr. dat. κέρᾱ, nom. pl. κέρᾱ (cf. Batr.165), a is shortd. before a vowel, Il.11.385, Od.19.211); but [pron. full] ᾱ in Trag.and Com.,κέρᾱτος Hermipp.43
, , κεράτων [ᾱ] prob. in S.Tr. 519 (lyr.), . In later [dialect] Ep. the quantity varies.] ( κέρας is prob. related to κάρα; cf. κεραός.)I the horn of an animal, in Hom. mostly of oxen, Il.17.521, etc.;ταῦροι.. εἰς κέρας θυμούμενοι E.Ba. 743
; ὀφθαλμοὶ δ' ὡς εἰ κέρα ἕστασαν his eyes stood fixed and stiff like horns, Od.19.211; as a symbol of strength, LXX Ps.17(18).3, Diogenian.7.89, cf. Arist.PA 662a1; of elephants' tusks, Aret.SD2.13, Opp.C.2.494.II horn, as a material,αἱ μὲν γὰρ [πύλαι] κεράεσσι τετεύχαται Od.19.563
; the horn of animals' hoofs, Longus 2.28.1 bow,τόξον ἐνώμα.. πειρώμενος.. μὴ κέρα ἶπες ἔδοιεν Od. 21.395
, cf. Theoc.25.206, Call.Epigr.38, AP6.75 (Paul.Sil.); for Il.11.385 v. infr. v.l.2 of musical instruments, horn for blowing,σημῆναι τῷ κέρατι X.An.2.2.4
, cf. Arist.Aud. 802a17; also, the Phrygian flute, because it was tipped with horn (cf. Poll.4.74),αὐλεῖν τῷ κ. Luc.DDeor.12.1
;καὶ κέρατι μὲν αὐλεῖν Τυρρηνοὶ νομίζουσι Poll.4.76
, cf. Ath.4.184a.3 drinking-horn,ἐκ τοῦ κέρατος αὖ μοι δὸς πιεῖν Hermipp.43
, cf. X.An.7.2.23, OGI214.43 (Didyma, iii B.C.);ἐξ ἀργυρέων κ. πίνειν Pi.Fr. 166
, cf. IG12.280.77; ;ἐκπιόντι χρύσεον κ. S.Fr. 483
; for measuring liquids, Gal.13.435.4 Ἀμαλθείας κ. cornucopiae, v. Ἀμάλθεια.IV βοὸς κ. prob. a horn guard or cover attached to a fishing-line, Il.24.81, cf. Sch.;ἐς πόντον προΐησι βοὸς κέρας Od.12.253
;ψάμμῳ κ. αἰὲν ἐρείδων AP6.230
(Maec.), cf. Aristarch. ap. Apollon.Lex.s.v. κέρᾳ ἀγλαέ, Arist. ap. Plu.2.977a (also expld. as a fishing-line of ox-hair (cf. infr.v.l), ap.Plu.2.976f, cf. Poll.2.31; perh. an artificial bait).3 in pl., horn points with which the writing-reed was tipped, AP6.227 (Crin.).V of objects shaped like horns,1 a mode of dressing the hair,κέρᾳ ἀγλαέ Il.11.385
(unless the meaning be bow), cf. Aristarch. ad loc., Herodorus and Apionap. Eust. ad loc.: hence κέρας is expld. as = θρίξ or κόμη, Apollon.Lex., Hdn.Gr. ap. Eust.l.c., Poll.2.31, Hsch.; cf. iv. l, and v. κεροπλάστης.2 arm or branch of a river,Ὠκεανοῖο κ. Hes. Th. 789
; ;τὸ Μενδήσιον κέρας Th.1.110
;ἐν Ἰνδοῖς ἐν τῷ Κέρατι καλουμένῳ Arist.Mir. 835b5
, cf. Mu. 393b5; τὸ κ. τὸ Βυζαντίων the 'Golden Horn', Str.7.6.2, cf. Plb.4.43.7, Sch.A.R.4.282; Ἑσπέρου K., name of a bay, Hanno Peripl.14, cf. Philostr.VS1.21.2.3 wing of an army, Hdt.9.26, etc.; or fleet, Id.6.8, Th.2.90, etc.; κ. δεξιόν, λαιόν, A.Pers. 399, E.Supp. 704;τὸ εὐώνυμον κ. ἀναπτύσσειν X.An.1.10.9
.b κατὰ κέρας προσβάλλειν, ἐπιπεσεῖν, to attack in flank, Th.3.78, X.HG6.5.16, etc.; κατὰ κ. προσιέναι, ἕπεσθαι, Id.Cyr.7.1.8 and 28;κατὰ κ. συμπεσών Plb.1.40.14
;πρὸς κ. μάχεσθαι X.Cyr.7.1.22
.c ἐπὶ κέρας ἀνάγειν τὰς νέας to lead a fleet in column, Hdt.6.12, cf.14;κατὰ μίαν ἐπὶ κέρως παραπλεῖν Th.2.90
, cf. 6.32, X.Cyr.6.3.34, Eub.67.4; of armies, κατὰ κέρας, opp. ἐπὶ φάλαγγος, X.Cyr.1.6.43, cf. An.4.6.6, HG7.4.23;εἰς κ. Id.Eq.Mag.4.3
;ἐκ κέρατος εἰς φάλαγγα καταστῆσαι Id.Cyr.8.5.15
; οὐκ ἐλᾶτε πρὸς τὸ δεξιὸν κ.; Ar.Eq. 243.b = μεραρχία, Ascl.Tact.2.10.6 mountainpeak, v.l. in h.Hom.1.8; spur,τὸ κ. τοῦ ὄρους X.An.5.6.7
, cf.Lyc. 534: in pl., extremities of the earth,γῆς Philostr.VA2.18
(pl.).7 in Anatomy, extremities of the uterus, Hp.Superf.1, Gal.7.266; of the diaphragm, Sor.1.57.b ἁπαλὸν κ., = πόσθη, Archil.171, cf.Neophro (?) in PLit.Lond.77 Fr.2.19, E.Fr. 278, AP12.95.6 (Mel.).8 of the πήχεις of the lyre,χρυσόδετον κ. S.Fr. 244
(lyr.) (rather than the bridge, because made of horn, Ael.Dion.Fr. 133, Poll.4.62).VI κέρατα ποιεῖν τινι to give him horns, cuckold him, prov. in Artem.2.11; cf.κερασφόρος 11
. -
15 κυηρός
-
16 τέραμνον
τέραμνον [(A)] or [full] τέρεμνον, τό, a word used esp. by E., but only in pl. and always (except once,Aτέραμνά τ' οἴκων Hipp. 418
) in lyr. passages, chamber, house, like μέλαθρα, τ. ἀπὸ νυμφιδίων Hipp. 768; παστάδων ὑπὲρ τ. Or. 1371; Περγάμων.. καταίθεται τ. Tr. 1296;ἐξ Ἀΐδα τεράμνων Alc. 457
; ἐπὶ Πυθίοις τ. Hipp. 536; ὑπὲρ τέραμνα Ph. 333: dat. sg.τεράμνῳ Maiist.12
: also in late Prose,τέρεμνα Artem. 2.10
. [- εμνα Or.1371
codd. ALP, Ph.333 codd. VA, Hipp.418 codd. exc. L, which has - α-: Maiist. l.c. corroborates the spelling - αμνον.]------------------------------------τέραμνον· [(B)] ἁπαλόν, ἑψανόν, Phot., Suid.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τέραμνον
-
17 ψαφαρός
A friable, powdery, crumbling, (lyr.), cf. Euph.50;κόνις AP 7.315
(Zenod. or Rhian.); ψαφαρόν, = ἁπαλόν, perh. of a fine powder, Pl.Com.118: freq. of soil, sandy,λεπτόγεως καὶ ψ. χώρα Thphr. HP8.2.11
; opp. ἀγαθή, ib.8.9.1 ([comp] Comp.); ἡ ψαφαρή the sandy shore, opp. ἅλς, AP12.145;ἐνὶ ψαφαρῇ Σαλαμῖνι Euph.30
.3 of semi-liquids, thin, watery, ;νάρδος AP6.231
(Phil.);πόλτος ψαφαρώτατος Sor.1.51
( ψαθ- cod.).4 of wine, rough, dry, joined with ἀλιπής, Gal. ap. Ath.1.26d, cf. ψαθυρός.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ψαφαρός
-
18 ἀγλαοθηλές
ἀγλαο-θηλές· ἁπαλόν, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀγλαοθηλές
-
19 ἀπούρας
Aἀπούραις Pi.P.4.149
: [tense] aor. ind. ἀπηύρων, as, a, Hom.; pl.ἀπηύρων Il.1.430
: [tense] aor. part. [voice] Med.ἀπουράμενος Hes.Sc. 173
: [tense] fut.ἀπουρήσω Il.22.489
(Sch.Ven.B):— take away or wrest from, rob of, c. dupl. acc. pers. et rei,ἄμφω θυμὸν ἀπηύρα 6.17
;ἁπαλόν τέ σφ' ἦτορ ἀπηύρα 11.115
; τοὺς μὲν Τυδεΐδης.. τεύχε' ἀπηύρα ib. 334;λάθον δέ ἑ θυμὸν ἀπούρας Od.13.270
, etc.2 c. gen. pers., a doubtful construction inἈχιλλῆος γέρας αὐτὸς ἀπηύρων Il.19.89
;κούρην.. Ἀχιλῆος ἔβης κλισίηθεν ἀπούρας 9.107
, cf. Od.18.273;τήν ῥα βίῃ ἀέκοντος ἀπηύρων Il.1.430
(where β. ἀ. may be taken together, 'in spite of him unwilling', cf.ἤ σε βίῃ ἀέκοντος ἀπηύρα νῆα Od.4.646
).3 c. dat. pers.,πολέσσιν.. θυμὸν ἀπηύρα Il.17.236
;οἱ οὔ τιν' ἀπηύρα Od.3.192
.4 c. acc. only,ἔχει γέρας αὐτὸς ἀπούρας Il.1.356
;ἐλεύθερον ἦμαρ ἀ. 6.455
, etc.:—[voice] Med., ἀπουράμενοι ψυχάς having taken away each other's lives, Hes.Sc. 173.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπούρας
-
20 ἁπαλός
A soft to the touch, tender: in Hom. mostly of the human body,ἁπαλὴν ὑπὸ δειρήν Il.3.371
;παρειάων ἁπαλάων 18.123
; ;ἁ. πόδες 19.92
; ἁ. τέ σφ' ἦτορ ἀπηύρα, i. e. the life of young animals, 11.115;ἵεσαν αὐδὴν ἐξ ἁπαλῶν στομάτων Hes.Sc. 279
;δέρα Sapph.Supp.23.16
; of persons, delicate,παῖδες Alc.Supp.14.5
;εὐμορφοτέρα.. τᾶς ἀπάλας Γυρίννως Sapph.76
; of flowers, ἄνθρυσκα Ead.Supp.25.13; rare in Trag., and only in lyr.,παρειά A.Supp.70
;βρέφος ἁ. E.IA 1285
;βλέφαρον τέγγουσ' ἁ. El. 1339
; more freq. in Com.,σισύμβριον Cratin.239
; ;δάκτυλοι Alex.48
;θερμολουσίαις ἁπαλοί Com.Adesp.56
; so in Prose,ἁ. ψυχή Pl.Phdr. 245a
; of raw fruit, Hdt.2.92, cf. X.Oec.19.18; of tender meat, Id.An.1.5.2; soft-boiled, of eggs, Cael.Aur. AP2.18; of a gentle fire, Philem.79.8, D.S.3.25.II metaph., soft, gentle, ἁπαλὸν γελάσαι laugh gently, Od.14.465; ἁ. δίαιτα soft, delicate, Pl.Phdr. 239c;τῶ αὐτῷ.. χρησώμεθα τεκμηρίῳ περὶ Ἔρωτα ὅτι ἁπαλός Id.Smp. 195e
(also in [comp] Sup.); ἁ. εἴσπλους λιμένος, opp. τραχύς, Cratin.357. Adv. ἁπαλῶς, ὀπτᾶν to roast moderately, Sotad. Com.1.16: [comp] Comp.ἁπαλωτέρως, ἅπτεσθαι Hp.Art.37
.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἁπαλόν — ἁπαλός soft to the touch masc acc sg ἁπαλός soft to the touch neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄπαλον — ἀπό ἁλίσκομαι to be taken aor ind act 3rd pl (attic epic doric ionic aeolic parad form prose) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
MYRUS — Graece Μύρος, muraena dentata est, καρχαρόδους proin Aristoteli, utpote dentes habens ἔξωθεν καὶ ἔσωθεν. Muraenarum enim aliae dentatae sunt. Athen. l. 7. ubi ait. τῶ μυραινω ν δακούσας ἀναιρεῖν τὰς ἐξ ἔχεως; aliae edentulae. Quas ita quidem… … Hofmann J. Lexicon universale
мѧкъкыи — (50) пр. 1. Мягкий, нежесткий: ризы же не славны и мѧкъкы люби. КН 1280, 606а; ѹ˫азвенаго ѿѡ зми˫а исцѣлити. или лютѣишими. и тръпкыми или слабѣишими и мѧкими былии. КР 1284, 163в; и полотна тонка и мѧкка не искати. Там же, 196в; пришедъ спатъ.… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
непользьныи — (49) пр. Бесполезный, напрасный: храни ср҃дце своѥ не приимати злыхъ мыслии си сѹѥтныхъ. и неполезныхъ. (ἀνωφελεῖς) ПНЧ 1296, 112; да избавить ны прекословь˫а. непользнаго. х(с)ъ б҃ъ нашь. ПрЛ XIII, 116б; и въвыкнѹть словесы неполезьными и… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
FIBER — animal ἀμφίβιον, idem cum castore, quam vocem vide supra; per universum Pontum plurimus Lutris similis est, animal morsu potentissimum, adeo ut cum hominem invadit, conventum dentium non prius laxet, quam concrepuisse persenserit fracta ossa.… … Hofmann J. Lexicon universale
έρμα — το (AM ἕρμα) πρόσθετο βάρος το οποίο τοποθετείται στο κύτος πλοίου ή λέμβου για να αυξήσει την ευστάθειά τους, η σαβούρα νεοελλ. 1. πρόσθετο βάρος, το οποίο τοποθετείται στη λέμβο αερόστατου, για να ρυθμίζεται η ανύψωσή του 2. στρώμα από σκύρα,… … Dictionary of Greek
αγλαοθηλές — ἀγλαοθηλές κατά τον Ησύχιο «ἀπαλόν». [ΕΤΥΜΟΛ. < ἀγλαός + θηλή] … Dictionary of Greek
απαλός — ή, ό (AM ἁπαλός, ή, όν) 1. μαλακός στην αφή, τρυφερός 2. (για πρόσωπα) αβρός, τρυφερός νεοελλ. 1. (για χρώματα) όχι έντονος, ανοιχτός 2. (για ήχους) χαμηλός, ξεκούραστος, διακριτικός 3. φρ. «εξ απαλών ονύχων» από την πολύ μικρή, την παιδική… … Dictionary of Greek
κέρας — Οστεοειδής έκφυση στο κεφάλι διαφόρων θηλαστικών. Βλ. λ. κέρατα.(Γεωλ.) Κομμάτι του στερεού φλοιού του εδάφους, το οποίο απέμεινε ως προεξοχή όταν τα γύρω κομμάτια καταβυθίστηκαν. Τυπικό παράδειγμα γεωλογικού κ. είναι ο Ακροκόρινθος. Αν μόνο μία… … Dictionary of Greek
κυηρός — κυηρός, ά, όν (Α) [κυώ] (κατά τον Ησύχ.) 1. αυτός που βρίσκεται σε κατάσταση εγκυμοσύνης 2. το ουδ. ως ουσ. τὸ κυηρόν «ἔγκυον ἁπαλόν, βλαστόν» … Dictionary of Greek