-
1 στόμα
στόμα, ατος, τό, 1) der Mund, von Thieren das Maul; Hom. u. Hes. oft; περιδρύφϑη στόμα τε ῥῖνάς τε, Il. 23, 395, u. öfter in dieser Vbdg; ἄραβος δὲ διὰ στόμα γίγνετ' ὀδόντων, Il. 10, 373; ἡμέων ἀπὸ στομάτων ὄπ' ἀκοῠσαι, sagen die Sirenen, 12, 187; auch das ganze Gesicht, wie man erklärt πρηνὴς ἐπὶ στόμα, Il. 6, 43, u. κὰδ δ' ἄρ' ἐπὶ στόμ' ἔωσε, 16, 410, eigtl. er stieß ihn nieder, daß er auf den Mund fiel; übertr. πτολέμοιο μέγα στόμα, 10, 8. 19, 313, u. στόμα ὑσμίνης, 20, 359, der Rachen od. Schlund des Krieges, der Schlacht, die als gierige Ungeheuer zu denken sind; ἀπό μοι λόγον τοῠτον, στόμα, ῥῖψον, Pind. Ol. 9, 35, d. i. sprich nicht dies Wort; κωφὸς ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ παραβάλλει, P. 9, 87, d. i. der ihn nicht lobt; σιγᾷ οἱ στόμα, N. 10, 29, u. sonst; Tragg.: ψευδηγορεῖν γὰρ οὐκ ἐπίσταται στόμα Διός, Aesch. Prom. 1034; εὔφημον κοίμησον στόμα, schweige, Ag. 1920, u. öfter; εὐφημεῖν στόμα, Eur. Hec. 337; οὐκ ἐφέξετε στόμα, 1283; κλῄσας στόμα, Phoen. 872; σῖγα ἕξομεν στόμα, Hipp. 660; στόμα συγκλείω, Thesm. 40; u. in Prosa überall, οὐδὲ τὸ στόμα πρὸς τὸ στόμα προςϑήσεις, vom Kusse, Xen. Mem. 2, 6, 39, vgl. 3, 14, 5; ἴσχε δακὼν στόμα σόν, Soph. Trach. 973; νῠν καλὸν ἀντίφονον κορέσαι στόμα πρὸς χάριν ἐμᾶς σαρκὸς αἰόλας, Phil. 1156; τὸ ϑεῖον αὐτοὺς ἐξαναγκάζει στόμα, O. C. 609, der Mund des Gottes, der weissagt; στόμα Πινδάρου, Pindar's Dichtermund, d. i. der Dichter Pindar, Jac. Anth. 2, 1 p. 303; sprichwörtlich ἀπὸ στόματος εἰπ εῖν, frei vom Munde weg, auswendig hersagen, Plat. Theaet. 142 d; Xen. Mem. 3, 6, 9 Conv. 3, 5; vgl. Philem. bei B. A. 436; ähnlich ἐν στόματι λέγειν, Ar. Ach. 198; διὰ στόματος u. ἀνὰ στόμα ἔχειν, stets im Munde führen, καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν, Eur. Andr. 95, vgl. El. 80; Xen. Cyr. 1, 4, 25 Hier. 7, 9; πᾶσιν διὰ στόματος, Theocr. 12, 21; seltener διὰ στόμα, Aesch. Spt. 51. 579, οἶκτος ἦν διὰ στόμα, λέγει δὲ τοῠτ' ἔπος διὰ στόμα; ἀναβοᾷ διὰ στόμα, Eur Or. 103; Ar. Lys. 855; auch ἐν στόμασιν ἔχειν τινά, vom Lobe u. Tadel, Her. 3, 157. 6, 136; ἐξ ἑνὸς στόματος ἅπαντες ἀνέκραγον, Alle aus einem Munde, Ar. Equ. 670; Plat. Rep. II, 364 a; ὅ τι ἦλϑ' ἐπὶ στόμα, was Einem in den Mund kommt, das Erste, das Beste, VIII, 563 c; s. Schaef. zu Dion. Hal. de C. V. 13; vgl. Aesch. frg. 337. – Auch die Rede, τὸ γὰρ σὸν ἐποικτείρω στόμα ἐλεινόν, Soph. O. R. 671, vgl. O. C. 985, u. öfter bei den Tragg. vom Inhalte der Rede. – 2) übh. Mündung, Oeffnung; ποταμῶν, Il. 12, 24, vgl. Od. 5, 441; Νείλου, Aesch. Prom. 849; auch πόντιον, der Meeresschlund, Eur. Rhes. 438; τοῠ κόλπου, Thuc. 4, 49; Πόντου, 73; ποταμοῠ, 102; λιμένος, 7, 56, wie Xen. An. 5. 10, 1 u. öfter; ἠϊόνος στόμα μακρόν, die geräumige Mündung det Bucht, Il. 14, 36, vgl. Od. 10, 90; Her. 2, 17. 4, 85; auch ein Erd- oder Felsenspalt, aus dem ein Eingang, ἀργαλέον στόμα λαύρης, der enge Ausgang des Gäßchens, Od. 22, 137; τὸ ἄνω στόμα τοῠ ὀρύγματος, Her. 8, 23; ἐπ' 'Αξείνου στόμα, Pind. P. 4, 203; χϑόνιον Ἅιδα στόμα, ib. 44; ἑπτάπυλον στόμα, Soph. Ant. 119, Theben's sieben Thore; Zugang, Xen. Cyr. 2, 4, 4; zum Hause, An. 4, 5, 25; τὰ τῶν διεξόδων στόματα, Plat. Phaedr. 251 d. – 3) der vordere Theil, bes. von Waffen, die Spitze, ξυστὰ κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ, Il. 15, 589; die Scharfe, die Schneide des Schwertes, Soph. Ai. 651 u. dgl.; – die vordere Seite, Fronte des Heeres, κατὰ στόμα, Stirn gegen Stirn, gerade gegenüber, Her. 8, 11; vgl. Eur. Rhes. 408; nach Suid. τὸ ἔμπροσϑεν μέρος τοῠ στρατοῦ; Xen. An. 3, 4, 42 κελεύει δέ οἱ συμπέμψαι ἀπὸ τοῠ στόματος ἄνδρας, wo οὐρά der Ggstz ist, vgl. 5, 4, 22 Hell. 3, 1, 23; so auch Plat. κατὰ τὸ στόμα τοῠ διώκοντός τε καὶ φεύγοντος ὁ δικαστὴς ἱζέσϑω, ihnen gegenüber, vor Augen, Legg. IX, 855 d; aber bei Pol. ὄντες οἱονεὶ στόμα τοῠ κατὰ τὴν πόλιν πλήϑο υς ist = der Kern, 10, 12, 7.
-
2 στόμα
Aστομάτοιο Hymn.Mag.2(2).10
,28:— mouth, Il.14.467, etc.;σύν τε στόμ' ἐρεῖσαι Od.11.426
; ἱμείρων γλυκεροῦ ς. Sol.25; of animals, Hes.Sc. 146, 389, S.Ph. 1156 (lyr.), etc.:—pl. is sts. used for sg., ἀμφιπίπτων στόμασιν, of kissing, Id.Tr. 938, cf. E.Alc. 403 (lyr.), and freq. in later Poets, A.R. 4.1607, Nic.Al. 210, 240, etc.: metaph., πτολέμοιο, ὑσμίνης στόμα, the very jaws of the battle, as of a devouring monster, Il.10.8, 20.359 (but cf. infr. 111.1).2 esp. the mouth as the organ of speech,δέκα μὲν γλῶσσαι, δέκα δὲ στόματ' 2.489
, cf. Thgn.18;βραχύ μοι σ. πάντ' ἀνᾱγήσασθαι Pi.N.10.19
; freq. in Trag., σ. τὸ Δῖον the mouth of Zeus, A.Pr. 1032; τὸ Φοίβου θεῖον ἀψευδὲς ς. Id.Fr.350.5, cf. S.OC 603;τοῦ στόματος τὸ στρογγύλον Ar.Fr. 471
; Μοισᾶν καπυρὸν ς. their mouthpiece, organ, Theoc.7.37, cf. Mosch.3.72; Πιερίδων τὸ σοφὸν ς., of Homer, AP7.4 (Paul. Sil.), cf. 7.6 (Antip. Sid.), 7.75 (Antip.), 9.184;τὸ μισόχρηστον σ. τῆς κωμῳδίας Phld. Piet.p.93G.
; speech, utterance, S.OT 426, 706, OC 132 (lyr.), etc.; εἰς τόδ' ἐξελθόντος ἀνόσιον ς. ib. 981; κἂν καλὸν φορῇ ς. Id.Fr. 930;τὸ σὸν.. σ. ἐλεινόν Id.OT 671
;διδόναι σ. καὶ σοφίαν Ev.Luc.21.15
: in pl. of a single speaker, S.OT 1220 (lyr.):—special phrases: οἴγειν ς. A. Pr. 611; τοὐμὸν οὐ λύω ς. E.Hipp. 1060, cf. Isoc.12.96; διᾶραι τὸ ς. D. 19.112; κοίμησον ς. keep silence, A.Ag. 1247; δάκνειν ς., i.e. to keep a stern silence (cf. ὀδάξ), Id.Fr. 397;ἴσχε δακὼν σ. σόν S.Tr. 977
(anap.); ὀδόντι πρῖε τὸ ς. Id.Fr. 897; so κλῄσας ς. E.Ph. 865; οὐκ ἐφέξετε ς.; Id.Hec. 1283; σῖγ' ἕξομεν ς. Id.Hipp. 660; εὖ ἔχειν σ.,= εὐφημεῖν, Eup. 381; συγκλῄειν ς. Ar.Th.40(anap.):—of style, τὸ Λυσιακὸν ς. D.H.Lys. 12.3 with Preps.,a ἀνὰ στόμα ἔχειν have always in one's mouth, whether for good or ill, E.El.80;ἀνὰ σ. καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν Id.Andr.95
.b ἀπὸ στόματος εἰπεῖν speak from memory (cf. ἀπὸ γλώσσης), Pl.Tht. 142d, X.Mem.3.6.9, Philem.48, Plu.Sol.8, etc.cδιὰ στόμα λέγειν A.Th. 579
, cf. E.Or. 103 (soκατὰ τὸ σ. ᾄδειν Ar.Nu. 158
);διὰ στόμα ἔχειν Id.Lys. 855
;οἶκτος οὔτις ἦν διὰ στόμα A.Th.51
; πᾶσι διὰ στόματος 'tis the common talk, Theoc.12.21.dἐν στόμασι εἶχον Hdt.3.157
, 6.136;πολλῶν κείμενος ἐν στόμασιν Thgn.240
;ἐν τῷ σ. λέγειν Ar.Ach. 198
.e ἐξ ἑνὸς σ. with one voice, Id.Eq. 670. Pl.R. 364a, PGiss.36.13 (ii B.C.), Gal.15.763; so ὡς ἀφ' ἑνὸς ς. AP11.159 (Lucill.).f ἐπὶ στόμα on one's face, face-foremost, ἐξεκυλίσθη πρηνὴς.. ἐπὶ ς. Il.6.43, cf. 16.410;ὡς κύων ἐπὶ σ. κείμενος Archil.Supp.2.9
; ὗς ἔκειτ' ἐπὶ ς. Men.21; ἐπὶ σ. κεῖται lies prone, of the right ventricle, Hp.Cord.4; ἐπὶ ς.,= pronus, Gloss.;ἐπὶ σ. πεσόντα Plu.Art.29
;ἐπὶ σ. φερόμενον ἐν πᾶσι Timae.
ap.Plb.12.8.4; also ὅ τι νῦν ἦλθ' ἐπὶ ς. whatever came uppermost, A.Fr. 351; ἐπὶ στόματος Φαραώ by the command of P., LXX 4 Ki.23.35.g κατὰ στόμα face to face, Hdt.8.11, E.Heracl. 801, Rh. 409, X.An.5.2.26; οἱ κατὰ σ. θεοί (cf. ἀντήλιοι) E.Fr.781.33; κατὰ σ. τινός confronted with him, Pl.Lg. 855d;στόμα κατὰ στόμα λαλήσω αὐτῷ LXXNu.12.8
;στόμα πρὸς στόμα 2 Ep.Jo.12
, 3 Ep.Jo.14, PMag.Berol.1.39.II mouth of a river, Il.12.24, Od.5.441, A.Pr. 847, Hdt.2.17, etc.; so ἠϊόνος σ. μακρόν the wide mouth of the bay, Il.14.36, cf. Od.10.90;σ. τοῦ Πόντου Th.4.75
; κόλπου ib.49;τὸ σ. τῆς ἐσβολῆς Ar.Ec. 1107
; τὸ ἄνω σ. [τῆς διώρυχος] the width of the trench at top, Hdt.7.23 (but τὰ σ. τ. δ. mouths, ib.37).2 any outlet or entrance,ἀργαλέον σ. λαύρης Od.22.137
;σ. τῆς ἀγυιᾶς X.Cyr.2.4.4
;σ. φρέατος Id.An.4.5.25
; , cf. AP6.251 (Phil.); χθόνιον Ἄιδα ς. Pi.P.4.44; τὰ τῶν διεξόδων ς. Pl.Phdr. 251d; ἑπτάπυλον ς. the seven gates of Thebes, S.Ant. 119 (lyr.): Medic., τῶν μητρέων, τῶν ὑστερέων,= os uteri (not distinguished from the cervix), Hp.Mul.1.36, Aph.5.46;τῆς κοιλίας Arist.APo. 94b15
, Sor.1.50;γαστρός Nic.Al.20
, Gal.5.274; [ ἕλκους] Arist.Pr. 863a11.III foremost part, face, front:1 of weapons, point,κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ Il.15.389
; [ὁ κριὸς] ἔχει σ. σιδηροῦν Ath.
Mech.24.2;τὸ σ. τῆς αἰχμῆς Philostr.Her.19.4
; edge of a sword,μαχαίρας Ascl.Tact.3.5
, Ev.Luc.21.24, etc.: metaph., ἐθηλύνθην ς. S.Aj. 651.b the front ranks of the battle, the front, ἀπὸ στόματος (opp. ἀπὸ τῆς οὐρᾶς) X.An.3.4.42, cf. HG4.3.4;τὸ σ. τοῦ πλαισίου Id.An.3.4.43
, cf. 5.4.22, Plb.10.12.7 (so perh. σ. πολέμοιο, ὑσμίνης in Hom., v. supr.1.1).cτὸ τῶν λοχαγῶν τάγμα σ. καλεῖται Ascl.Tact.2.5
. -
3 ἴσχω
ἴσχω, redupl. form of ἔχω (only found in [tense] pres., and [tense] impf. [voice] Act. and [voice] Pass., [dialect] Ep. inf. ἰσχέμεναι, ἰσχέμεν, Od.20.330, Il.17.501), but in Hom. and Hes. almost always with a limited sense,A keep back, restrain (v. infr. 11),δέος ἴσχει τινά Il.5.812
, 817, etc.;ἴ. τινὰ ἀνάγκῃ Od.4.558
;θυμὸν ἴ. ἐν στήθεσσι Il.9.256
;Ζεὺς ἴσχεν ἑὸν μένος Hes.Th. 687
; οὐδ' ἔτι σηκοὶ ἴσχουσι (the calves) Od.10.413; [πρὼν] ἴσχει ῥέεθρα Il.17.750
; ἵππους ἴ. 15.456, etc.; ;μηδὲν ἡμᾶς ἰσχέτω Ar.V. 1264
; οὐδέποτέ γ' ἴσχει θύρα, prov. of those who keep open house, Eup.265;ἴσχε στόμα E.HF 1244
;ἴσχε δακὼν στόμα σόν S.Tr. 976
(anap.);τὸ ἴσχον τὴν πορείαν X.An.6.5.13
; χείμαρρον.. ἕρκεα ἴσχει ἀλωάων keep it back, Il.5.90: c. gen., ξίφος ἴ. τινός to keep it from him, E.Hel. 1656; ἴ. τῆς ῥοῆς, τοῦ ἰέναι, Pl.Cra. 416b, 420e: folld. by inf.,ἴ. τινὰ μὴ πράσσειν E.IA 661
:—[voice] Pass., to be checked, Gal.UP15.3: also impers., ἐν τούτῳ ἴσχετο here the matter stopped, X.An.6.3.9.2 abs., ἴσχε hold, stay, stop! A.Ch. 1052, S.Ichn.95; of ships, put in, v.l. in Th.2.91; Pol<*>ταῖς πόλεσι Id.7.35
, cf. A.R.2.390; of rivers, stop, Arr.An.5. 9.4:—in this sense Hom. uses [voice] Med. or [voice] Pass.,ἴσχεσθ' Ἀργεῖοι, μὴ φεύγετε Od.24.54
, cf. Il.3.82; check thyself, be calm,1.214
, 2.247, Od.22.356, etc.; keep quiet, 11.251: c. gen., ἴσχεσθαί τινος desist from a thing, 18.347, 24.323.II hold fast, hold, once in Hom.,[κανόνα] ἀγχόθι στήθεος Il.23.762
, cf. S.Aj. 575, Ph. 1111 (lyr.): metaph., keep, maintain, ; ἐλπίσιν ἴ. τι ib. 138; (lyr.);ἐπιστήμην λαβόντα ἴσχειν Pl.Tht. 198a
; of outward matters, ὀδύνη ἴ. τὴν γαστέρα affects it, Hp.Nat.Mul.14;τὸν αἶσ' ἄπλατος ἴσχει S.Aj. 256
(lyr.); keep up,Epicur.
Ep.1p.8U.:—[voice] Pass.,φθόῃ ἴσχεσθαι Isoc.19.11
(s.v.l., σχόμενον Blass); also τὸ ἰσχόμενον κατὰ διαφοράν that which is permanent in distinction, Chrysipp.Stoic.2.128.III after Hom., hold or have in possession, v.l. in Hdt.3.39, Th.3.58; have a wife, Hdt.5.92.β'; of women, ἴ. ἐν γαστρί or simplyἴ.
to be pregnant,Hp.
Epid.2.2.18, etc.; μετὰ τοῦτον ἴ. Κλεόμβροτον conceives Cl., Hdt.5.41: generally, like ἔχω, ἴσχε κἀμοῦ μνῆστιν S.Aj. 520; λῆστιν ἴ. to be forgetful, Id.OC 584;ἄλγος ἴ. Id.OT 1031
; γνώμαν ἴ., = γνῶναι, Id.El. 214 (lyr.);ἴ. δοῦλον βίον Id.Tr. 302
; ; ;χρώματα Hp.Prog.12
;κακώσιας Id.Art.61
; receive,[πεμπάδα] SIG57.35
(Milet., v B.C.); ἰσχέτω δίκην καὶ ὑπεχέτω ib. 286.15 (iv B.C.), cf. IG5(2).357.23 (Stymphalus, iii B.C.): c. dupl. acc.,ἴ. τινὰ ξύνευνον S.Aj. 1301
; (lyr.).2 have in it, involve,ὄλβος ἴ. φθόνον Pi.P.11.29
; μετάστασιν ἴ. to be susceptible, capable of cure, Hp.Aph.5.7;ἀνάληψιν μετ' εὐπετείας Pl.Ti. 83e
; to be worth, dub. l. in Plb.5.26.13; v. ἰσχύω 3. -
4 ἴσχω
ἴσχω, verstärkte Form von ἔχω, nur praes. u. impf., halten, anhalten, zurückhalten, hemmen, Hom. u. Folgende; τινά τινος, Il. 5, 90; vgl. Eur. Hel. 1656; οὐδ' ἄρ' ἔτι Ζεὺς ἴσχεν ἑὸν μένος Hes. Th. 687; ἴσχειν δ' οὐκέτι πηγὰς δύναμαι δακρύων Soph. Ant. 796; φϑόνον, αἰετοῦ ῥόμβον, Pind. P. 9, 29 I. 3, 65; ἴσχε στόμα Eur. Herc. Fur. 1244; μηδὲν ἡμᾶς ἰσχέτω Ar. Vesp. 1264; ἴσχω τινὰ μή – Her. 1, 158; καὶ ἐμποδίζω Plat. Crat. 416 b; ὅ, τι τὸ ἴσχον εἴη, was das Hinderniß sei, Xen. An. 6, 3, 13; festhalten, halten, λαβὼν ἴσχε Soph. Ai. 574; ἐπιστήμην, im Ggstz von ἀφιέναι, Plat.; – παῖδας, Kinder haben, bekommen, Her. 5, 41; ἐν γαστρὶ ἴσχειν, schwanger sein, Hippocr.; – das Schiff wohin halten, anlanden, Ap. Rh. 2, 389; Thuc. 7, 35. 2, 91. In den andern Bdtgn von ἔχω ist es selten gebraucht (s. ἔχω), z. B. εὖ ἴσχων τὸ σῶμα Plat. Rep. III, 411 c; πράγματα χαλεπώτερον ἴσχοντα Thuc. 7, 50. – Med. an sich halten, ἴσχεσϑ' Ἀργεῖοι, μὴ φεύγετε Od. 24, 54, vgl. Il. 2, 247; ἴσχεσϑε πτολέμου, lasset ab vom Kampf, Od. 24, 531. So auch act., sc. ἑαυτόν, ἴσχε Aesch. Ch. 1048, halte dich, bleibe; χειμῶνος ἴσχουσιν οἱ ποταμοὶ ὀλίγοι τε γίγνονται Arr. An. 5, 9, 8. – Pol. 5, 26, 13 τάλαντον ἴσχειν, halten, werth sein; – ἴσχετο ἐν τούτῳ, dabei blieb es, es blieb beim Alten, der Vertrag kam nicht zu Stande, Xen. An. 6, 1, 9.
-
5 ισχω
1) задерживать, сдерживать, останавливать(ἵππους Hom.)
τὸν οὐχ ἕρκεα ἴσχει Hom. — (разлившаяся река), которую не в состоянии сдержать (никакие) преграды;θυμὸν ἴ. ἐνὴ στήθεσσιν Hom. — сдерживать гнев в (своей) груди;δέος ἴσχει τινά Hom. — страх сковывает кого-л.;μηδὲν ἡμᾶς ἰσχέτω Arph. — пусть ничто нас не задерживает;ἴσχε στόμα Eur. — молчи;2) удерживать, препятствовать, мешатьἴσχει τι (sc. Ἀγαμέμνονα) μέ στέλλειν στρατόν Eur. — кое-что мешает Агамемнону отправить войско;
ἴ. δ΄ οὐκέτι πηγὰς δύναμαι δακρύων Soph. — я не могу дольше удержать слезы3) иметь, обладать(παῖδας Her.: ἐπιστήμην Plat.; τὸ χρῶμα μέλαν Arst.)
λῆστιν ἴ. τι Soph. — забывать о чем-л.;ἴσχεσθαι φθόῃ Isocr. — страдать чахоткой4) испытывать, ощущать(ἄλγος, δέος, σπάνιν Soph.)
5) иметь цену, стоить(τάλαντον Polyb.)
6) иметь последствием, влечь за собой, порождать(φθόνον Pind.)
7) находиться в (том или ином) состоянии, обстоять(εὖ ἴ. Plat.; βέλτιον ἴ. Arst.)
πράγματα χαλεπώτερον ἴσχοντα Thuc. — ухудшающиеся дела8) тж. med. останавливаться, задерживатьсяἴσχεσθ΄ Ἀργεῖοι, μέ φεύγετε Hom. — остановитесь, аргивяне, не бегите;
ἴσχε Aesch. — стой, перестань;παρέπλεον, ἴσχοντες πρὸς ταῖς πόλεσι Thuc. — (афиняне) плыли вдоль берега, останавливаясь у (попутных) городов;τέν φωνέν ἴσχεσθαι Plut. — заикаться9) med. переставать, прекращать, кончать(πτολέμου, λώβης Hom.)
ἐν τούτῳ ἴσχετο (sc. τὸ πρᾶγμα) Xen. — тем дело и кончилось - см. тж. ἴσχον
Перевод: с греческого на все языки
со всех языков на греческий- Со всех языков на:
- Греческий
- С греческого на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский