-
1 ιητηρ
-
2 ιητήρ'
ἰ̱ητῆρα, ἰατήρj: masc acc sg (epic ionic)ἰ̱ητῆρι, ἰατήρj: masc dat sg (epic ionic)ἰ̱ητῆρε, ἰατήρj: masc nom /voc /acc dual (epic ionic) -
3 ἰητῆρ'
ἰ̱ητῆρα, ἰατήρj: masc acc sg (epic ionic)ἰ̱ητῆρι, ἰατήρj: masc dat sg (epic ionic)ἰ̱ητῆρε, ἰατήρj: masc nom /voc /acc dual (epic ionic) -
4 ιητήρ
-
5 ἰητήρ
-
6 ἶητήρ
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἶητήρ
-
7 ιᾱτήρ
ιᾱτήρ, ῆρος, ὁ, ep. ἰητήρ, der Heilende, Arzt, Il. 2, 732 u. öfter; Pind. P. 3, 65. 4, 240; κακῶν Od. 17, 384; sp. D., πένϑεος εἴης ἰητήρ Leon. Tar. 99 (VII, 466).
-
8 ιατηρ
(νόσων Pind., Theocr.; κακῶν Hom., Soph.; πένθεος Anth.)
ἰητῆρ΄ ἀγαθώ, Ποδαλείριος ἠδὲ Μαχάων Hom. — два прекрасных врача, Подалирий и Махаон -
9 δημιο υργός
δημιο υργός, ep. u. ion. δημιοεργός, von δήμιος und ἔργον, ἔρδω, mit Digamma, δημιοFεργός, vgl. ὀβριμοεργός, ἐντεσιεργός: Einer der öffentliche, dem ganzen Volke nützliche Geschäfte treibt. Bei Homer zweimal, Versausgang οἳ δημιοεργοὶ ἔασιν: Odyss. 17, 383 werden als solche genannt μάντις, ἰητὴρ κακῶν, τέκτων δούρων, ϑέσπις ἀοιδός, Odyss. 19, 135 κήρυκες. – Folgende: Handwerker, Is. 6, 33; Kuchenbäcker, Her. 7, 31; vgl. Ath. IV, 172 a, ἡ δημ., mit Bspln aus Men. u. Antiphan. l so nach Poll. 3, 41, Et. M. u. Ael. Dion. bei Eust. eigtl. attisch; ὑποδημάιων Plat. Gorg. 467 d; Aerzte, Gorg. 455 b Conv. 186 d, τέχνης Aesch. 1, 97; Kunstverständiger, Ggstz ἰδιώτης, Plat. Polit. 298 c Ion 531 c. Bildhauer, Rep. VII, 529 e. Uebh. Verfertiger von etwas, Soph. Ai. 1014; λόγων Aesch. 3, 215; πειϑοῦς δ. ἡ ῥητορική Plat. Gorg. 453 ai ὠφελείας Charm. 175 a; σοφίας Theag. 125 a u. öfter; ἀρετῆς Arist. pol. 7, 8; Schöpfer, ϑεὸς κόσμου δ. Xen. Mem. 1, 4, 7; Luc. Nigr. 22; vgl. Cic. N. D. 1, 8. – Bei den Peloponnesiern u. Doriern die höchste obrigkeitliche Person, Thuc. 5, 47; Dem. 18, 157; Pol. 24, 5; vgl. Müller's Dorier II, S. 241; δᾱμιωργός, Inscr. 4.
-
10 μάντις
μάντις, εως, ion. ιος, ὁ, 1) der W ahr sag er, Prophet; μάντιν ἐρείομεν Il. 1, 62, öfter; μάντι κακῶν, Unglücksprophet, 1, 106; zu den δημιοεργοί gerechnet, neben ἰητήρ u. τέκτων, Od. 17, 384; Pind., der auch μάντις ἀνήρ vrbdt, I. 5, 49, u. es als fem. braucht, μάντιν κόραν, P. 11, 33; ὡς ὁ μάντις φησίν, οἰωνῶν βοτήρ, Aesch. Spt. 24, u. öfter in diesem Stücke von Amphiaraus. Apollon selbst, Ag. 1175, wie Ch. 552; auch μάντις ὁὐξ ὀνειράτων φόβος, 916, wie τάχ' ἂν γένοιτο μάντις ἡ 'ννοία τινί, Spt. 402; Soph. oft, μάντις οὐδεὶς τῶν καϑεστώτων βροτοῖς, Ant. 1145, vgl. οὐδεὶς μάντις τῶν μελλόντων, Ai. 1398; er braucht es auch adj., τοῦδε μάντεως χοροῦ, frg. 116; fem. ist es Eur. Med. 234 Hipp. 346; auch γνώμη ἀρίστη μάντις, Mel. 763. – Auch in Prosa, Her., der οἱ μάντιες, τοὺς μάντιας sagt; καὶ χρησμολόγοι, Thuc. 8, 1; Plat. öfter, αἰνιγματωδέστερον ὡς μάντις λέγει Charm. 164 e, καὶ ἱερεῖς Legg. X, 885 d, καὶ ἐξηγηταί IX, 871 d, καὶ χρησμῳδοί Ion 534 e; er leitet es gewiß richtig von μαίνομαι ab, Tim. 72 b, denn der Seher weissagt von Gott begeistert, verzückt; auch bei Xen. bes. die aus den Eingeweiden der Opferthiere weissagen, vgl. An. 1, 7, 18. 4, 3, 18; Sp., ἀγυρτικός Plut. Lyc. 9. – 2) ἡ μ., eine Heuschrecken- od. Cicadenart, sonst καλαμαία, Theocr. 10, 18. – Auch der grüne Garten- od. Laubfrosch heißt so, als der Wetterprophet, Hesych. – Bei Nic. Ath. IX, 370 a eine Art Kohl.
-
11 αἴ
αἴ, Wunschpartikel; Hom. αἲ γάρ, αἲ γὰρ δή, z. B. Od. 9, 523 αἲ γὰρ δὴ ψυχῆς τε καὶ αἰῶνόςσε δυναίμην εὖνιν ποιήσας πέμψαι δόμον Ἄιδος εἴσω, ὡς οὐκ ὀφϑαλμόν γ' ἰήσεται οὐδ'ἐνοσίχϑων, vgl. 17, 251; Iliad. 4, 189 αἲ γὰρ δὴ οὕτως εἴη, φίλος ὦ Μενέλαε. ἕλκος δ' ἰητὴρ ἐπιμάσσεται; 4, 288 αἲ γάρ, Ζεῠ τε πάτερ καὶ Ἀϑηναίη καὶ Ἄπολλον, τοῖος πᾶσιν ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι γένοιτο· τῷ κε τάχ' ἠμύσειε πόλις Πριάμοιο ἄνακτος, Od. 7, 311 αἲ γάρ, Ζεῦ τε πάτερ καὶ Ἀϑηναίη καὶἌπολλον, τοῖος ἐὼν οἷός ἐσσι, τά τε φρονέων ἅ τ' ἐγώ περ, παῖδά τ' ἐμὴν ἐχέμεν καὶ ἐμὸς γαμβρὸς καλέεσϑαι αὖϑι μένων· οἶκον δέ τ' ἐγὼ καὶ κτήματα δοίην, εἴ κ' ἐϑέλων γε μένοις. ἀέκοντα δέ σ' οὔ τις ἐρύξει.
-
12 ἐπι-μαίομαι
ἐπι-μαίομαι (s. μαίομαι), 1) wonach trachten, Etwas zu erfassen suchen, wonach streben, σκοπέλου ἐπιμαίεο, steuere immer auf die Klippe zu, Od. 12, 220; ἐπιμαίεο νόστου, trachte nach der Heimkehr, 5, 344; δώρων ἐπεμαίετο ϑυμός, nach Schätzen trachtete der Sinn, Il. 10, 401; φυγῆς ἐπεμαίετο Tim. bei Sext. Emp. adv. Phys. 1, 57; Theocr. 23, 57. – Auch mit dem acc., ξίφεος ἐπεμαίετο κώπην, er faßte nach dem Griff des Schwertes, Od. 11, 531; auch ἐπεμαίετο τέχνην, er trachtete nach der Kunst, forschte ihr nach, Hh. Merc. 108; vgl. Bion. 7, 2; sp. D., νόῳ ἐπεμαίεϑ' ἕκαστα Ap. Rh. 3, 816, wie ὀφϑαλμοῖσιν 2, 546. – 2) berühren, betasten, ὀΐων ἐπεμαίετο νῶτα Od. 9, 441, u. nachher τὸν δ' ἐπιμασσάμενος u. öfter; μάστιγι ϑοῶς ἐπεμαίετ' ἄρ' ἵππους, schlug die Rosse mit der Peitsche, Il. 5, 748; vgl. Ἴφικλος δ' ἐπὶ νῶτ' ἐπεμαίετο Hes. bei Ath. XI, 498 b; ἰητὴρ ἐπιμάσσεται ἕλκος, d. i. er wird die Wunde untersuchen, Il. 4, 190; ῥάβδῳ μιν ἐπεμάσσατο, sie berührte ihn mit dem Zauberstabe, Od. 13, 429; ohne Casus, 16, 172. 19, 468; χείρ' ἐπιμασσάμενος, mit der Hand anpackend, 9, 302, wie χείρ' ἐπιμασσάμενος φάρυγος λάβε δεξιτερῆφιν 19, 480; bei Ap. Rh. τὴν ἐπεμάσσατο χειρός, er faßte sie an der Hand, 3, 106, πυκνὰ λαυκανίης ἐπεμάσσατο 4, 18. – Eigenthümlich δολιχὴ δ' ἐπεμαίετο πάντοϑεν, die lange Nacht brach überall herein, Orph. Arg. 119; vgl. φρουραῖς δ' ἀκμήτοις ἐπιμαίεται ἄμμορος ὕπνου ibd. 932.
-
13 ἔλκος
ἔλκος, τό, die Wunde; ἕλκος δ' ἰητὴρ ἐπιμάσσεται Il. 4, 190; ἕλκος ὕδρου, die von der Schlange herrührende Wunde, 2, 723; Folgde; ὑποκάρδιον, Wunde im Herzen, Theocr. 11, 15. Bei den Aerzten später bes. eiternde Wunde, Geschwür. Auch Einschnitt in einen Baum, Plut. amat. 24. – Uebertr., Schaden, Unheil, πόλει μὲν ἕλκος ἓν τὸ δήμιον τυχεῖν Aesch. Ag. 626; vgl. Solon eleg. 17 bei Dem. 29, 255; τί γὰρ γένοιτ' ἂν ἕλκος μεῖζον ἢ φίλος κακός; Soph. Ant. 648.
-
14 ἴησις
ἴησις, ion. = ἰάσιμος, ἴασις, eben so ἰήτειρα, ἰητήρ, ἰητρός, ἰήτωρ u. ä.
-
15 αγαθος
3(ᾰγ) (compar. ἀμείνων, βελτίων, κρείσσων, λωΐων, λῴων, поэт. тж. ἀρείων, βέλτερος, λωΐτερος, φέρτερος; superl. ἄριστος, βέλτιστος, κράτιστος, λώϊστος, λῷστος, поэт. тж. βέλτατος, φέριστος, φέρτατος, κάρτιστος)1) хороший, отличный(ἰητήρ, θεράπων Hom.)
ἀ. τι Hom., Her., Plat., εἴς и πρός τι Plat., περί τι Lys., ἔν τινι Plat. и ποιεῖν τι Hes., Plat. — искусный (отличившийся) в чем-л.2) добрый, благой(δαίμων Arph.; θεός Plut.)
καλὸς κἀγαθός Plat. — нравственно (духовно) совершенный;ὦ ΄γαθέ! Plat. — ах, мой милый!3) доблестный, храбрый(Ἀχιλλεύς Hom.)
βοέν ἀ. Hom. — славный в бою4) благородный, знатный Hom., Pind., Soph., Eur. -
16 μέθοδος
A following after, pursuit,νύμφης μέθοδον ποιεῖσθαι Anon.
ap. Suid. s.v. ζεῦγος ἡμιονικόν (EM409.35):—hence,II pursuit of knowledge, investigation, Pl.Sph. 218d, 235c, al.; μ. ποιεῖσθαι to pursue one's inquiry, ib. 243d;ἐν τῇ πρώτῃ μ. Arist.Pol. 1289a26
: hence, treatise, Dam.Pr. 451.2 mode of prosecuting such inquiry, method, system, Pl.Phdr. 270c, Arist.EN 1129a6, Pol. 1252a18, etc.;ἡ διαλεκτικὴ μ. Pl.R. 533c
, Arist.Rh. 1358a4; joined with τέχνη, Id.EN 1094a1, cf. Phld.Rh.1.32 S.; μ. ἔχειν to have a plan or system, Arist.Top. 101a29;ἡ περὶ τὸν πίνακα μ. Plu.Rom.12
.4 'methodic' medicine,ἰητὴρ μεθόδου.. προστάτα Epigr.Gr.306
([place name] Smyrna), cf. Julian. ap.Gal.18(1).256.5 Rhet., means, τῆς εὑρέσεως, τοῦ κατορθοῦν, τοῦ ἀνεπαχθῶς ἑαυτὸν ἐπαινεῖν, Hermog.Meth.2,22,25.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μέθοδος
-
17 ἀγαθός
ἀγᾰθός [pron. full] [ᾰγ], ή, όν, [dialect] Lacon. [full] ἀγασός Ar.Lys. 1301, Cypr. [full] ἀζαθός GDI57:—A good:I of persons,1 well-born, gentle, opp.κακός, δειλός, οἷά τε τοῖς ἀγαθοῖσι παραδρώωσι χέρηες Od.15.324
, cf. Il.1.275;ἀφνειός τ' ἀ. τε Il.13.664
, cf. Od.18.276;πατρὸς δ' εἴμ' ἀγαθοῖο, θεὰ δέ με γείνατο μήτηρ Il.21.109
, cf. Od.4.611;κακὸς ἐξ ἀ. Thgn.190
, cf. 57 sq.;πραῢς ἀστοῖς, οὐ φθονέων ἀγαθοῖς Pi.P. 3.71
, cf. 2.96, 4.285;τίς ἂν εὔπατρις ὧδε βλάστοι; οὐδεὶς τῶν ἀ. κτλ. S.El. 1082
;οἵ τ' ἀ. πρὸς τῶν ἀγενῶν κατανικῶνται Id.Fr.84
; τοὺς εὐγενεῖς γὰρ κἀγαθοὺς.. φιλεῖ Ἄρης ἐναίρειν ib. 649, cf. E.Alc. 600, al.:ἀγαθοὶ καὶ ἐξ ἀγαθῶν Pl.Phdr. 274a
:—in political sense, aristocrats, esp. in the phrase καλοὶ κἀγαθοί (v. sub καλοκἀγαθός).2 brave, valiant, since courage was attributed to Chiefs and Nobles, Il.1.131, al.;τῷ κ' ἀγαθὸς μὲν ἔπεφν', ἀγαθὸν δέ κεν ἐξενάριξεν 21.280
; cf. Hdt.5.109, etc.3 good, capable, in reference to ability,ἀ. βασιλεύς Il.3.179
;ἰητήρ 2.732
;θεράπων 16.165
, 17.388;πύκτης Xenoph.2.15
;ἰητρός Hp.Prog.1
;προβατογνώμων A.Ag. 795
;ἄρχοντες Democr.266
: freq. with qualifying words,ἀ. ἐν ὑσμίνῃ Il.13.314
;βοὴν ἀ. 2.408
, 563, al.;πύξ Od.11.300
;βίην Il.6.478
; ;πᾶσαν ἀρετήν Pl.Lg. 899b
, cf. Alc.1.124e;τέχνην Id.Prt.323b
; τὰ πολέμια, τὰ πολιτικά, Hdt.9.122, Pl.Grg. 516b, etc.: more rarely c. dat.,ἀ. πολέμῳ X.Oec.4.15
: with Preps.,ἄνδρες ἀ. περὶ τὸ πλῆθος Lys.13.2
;εἴς τι Pl.Alc.1.125a
; : c. inf.,ἀ. μάχεσθαι Hdt.1.136
;ἱππεύεσθαι 1.79
; ἀ. ἱστάναι good at weighing, Pl.Prt. 356b.4 good, in moral sense, first in Thgn.438, cf. Heraclit.104, S.El. 1082, X.Mem.1.7.1, Pl.Ap. 41d, etc.;ψυχῆς ἀγαθῆς πατρὶς ὁ ξύμπας κόσμος Democr.247
: freq. with other Adjs.,ὁ πιστὸς κἀ. S.Tr. 541
; δικαίων κἀ. ib. 1050:—ironical,τὸν ἀ. Κρέοντα Id.Ant.31
.5 ὦ ἀγαθέ, my good friend, as a term of gentle remonstrance, Pl.Prt. 311a, etc.II of things,1 good, serviceable,Ἰθάκη.. ἀ. κουροτρόφος Od.9.27
, etc.;ἀ. τοῖς τοκεῦσι, τῇ πόλει X.Cyn.13.17
: c. gen., εἴ τι οἶδα πυρετοῦ ἀ. good for it, Id.Mem.3.8.3;ἑλκῶν Thphr.HP9.11.1
.2 of outward circumstances,αἰδὼς οὐκ ἀ. κεχρημένῳ ἀνδρὶ παρεῖναι Od.17.347
; to good purpose,Il.
9.102;ὁ δὲ πείσεται εἰς ἀ. περ
for his own good end,11.789
;οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη 2.204
:—ἀγαθόν [ἐστι], c. inf., it is good to do so and so, Il.7.282, 24.130, Od.3.196, etc.4 ἀγαθόν, τό, good, blessing, benefit, of persons or things,ὦ μέγα ἀ. σὺ τοῖς φίλοις X.Cyr.5.3.20
;φίλον, ὃ μέγιστον ἀ. εἶναί φασι Id.Mem.2.4.2
, cf. Ar.Ra.74, etc; as term of endearment for a baby, blessing!, treasure!, Men.Sam.28:— ἀγαθόν τινα δεδρακέναι, πεποιηκέναι confer a benefit on.., Th.3.68, Lys.13.92; ἐπ' ἀγαθῷ τινος for one's good, Th.5.27, X.Cyr.7.4.3;ἐπ' ἀ. τοῖς πολίταις Ar.Ra. 1487
;οὐκ ἐπ' ἀ.
for no good end,Th.
1.131;ἐπ' οὐδενὶ ἀ. τῆς Ἑλλάδος X.HG5.2.35
:—in pl., ἡ ἐπ' ἀγαθοῖς γεναμένη (sic)κατασπορά PFlor.21.10
(iii A.D.):—τὸ ἀ. or τἀ., the good, Epich.171.5, cf. Pl.R. 506b, 508e, Arist.Metaph. 1091a31, etc.:—in pl., ἀγαθά, τά, goods of fortune, treasures, wealth, Hdt.2.172, Lys.13.91, X.Mem.1.2.63, etc.; fare well,Ar.
Av. 1706; also, good things, dainties, Thgn.1000, Ar.Ach. 873, etc.: good qualities,τοῖς ἀ., οἷς ἔχομεν ἐν τῇ ψυχῇ Isoc.8.32
, cf. Democr.37; good points, of a horse,εἰ τἄλλα πάντα ἀ. ἔχοι, κακόπους δ' εἴη X.Eq. 1.2
.III [comp] Comp. and [comp] Sup. are usu. supplied from other stems, viz. [comp] Comp. ἀμείνων, ἀρείων, βελτίων, κρείσσων (κάρρων), λωΐων ([etym.] λὥων), [dialect] Ep. βέλτερος, λωΐτερος, φέρτερος:—[comp] Sup. ἄριστος, βέλτιστος, κράτιστος, λώϊστος ([etym.] λῷστος), [dialect] Ep.βέλτατος, κάρτιστος, φέρτατος, φέριστος:— later, reg. [comp] Comp.ἀγαθώτερος LXX Jd.11.25
, 15.2, D.S.8Fr.12, Plot. 5.5.9, Diod.Rh.p.53.9H.: [comp] Sup.ἀγαθώτατος D.S.16.85
, Hld.5.15, etc. (- ότατος POxy.1757.26
(ii A.D.)). -
18 ἀφύσσω
Aἄφυσσον Call.Cer.70
: [tense] fut. ἀφύξω, [dialect] Dor. [suff] ἀφῠσιολογ-ξῶ Theoc.7.65: [tense] aor.ἤφῠσα Od.9.165
, [dialect] Ep.ἄφυσσα 2.379
, E.IA 1051 (lyr.), imper.ἄφυσσον Od.2.349
:—[voice] Med., [tense] aor. ἠφῠσάμην, [dialect] Ep.ἀφύσσατο Il.16.230
:— draw liquids, esp. from a larger vessel with a smaller,νέκταρ ἀπὸ κρητῆρος ἀφύσσων Il.1.598
, cf. Od.9.9; ;εἰς ἄγγε' ἀφύσσαι δῶρα Διωνύσου Hes. Op. 613
:—[voice] Pass., πίθων ἠφύσσετο οἶνος was drawn from the winejars, Od.23.305: metaph., ἄφενος καὶ πλοῦτον ἀφύξειν draw full draughts of wealth, i.e. heap it up, τινί for another, Il.1.171;ἀ. νέκταρ ἐρώτων AP5.225
(Paul. Sil.).2 sound, probe,ἰητὴρ ἕλκος ἀ. Opp.H.2.597
.II [voice] Med., draw for oneself, help oneself to,οἶνον ἀφυσσόμενος Il.23.220
; ἀπὸ Κηφισοῦ ῥοὰς.. ἀφυσσαμέναν, of Aphrodite, E.Med. 836 (lyr.); φύλλα ἠφυσάμην I heaped me up a bed of leaves, Od.7.286, cf. 5.482: metaph.,αἰῶνος σπειρήματ' ἀφυσσάμενος App.Anth.3.186
.—Trag. only in E. l.c. and IA 1051. -
19 ἐπιμαίομαι
A strive after, seek to obtain, aim at, mostly c. gen., σκοπέλου ἐπιμαίεο make for (i.e. steer for) the rock, Od.12.220:metaph., ἐπιμαίεο νόστου strive after a return, 5.344; δώρων ἐπεμαίετο θυμός his mind was set upon presents, Il.10.401;λουτρῶν Theoc.23.57
; φυγῆς Timo 5.7: c. dat., to be set upon, Orph.A. 932.—[dialect] Ep. word, dub. in S. l.c.II. c. acc., lay hold of, grasp, ξίφεος δ' ἐπεμαίετο κώπην he clutched his sword-hilt, Od.11.531; τῶν ὁπότ' ἰθύσειε.. ἐπὶ χερσὶ μάσασθαι ib. 591; χείρ' (i.e. χειρἴ ἐπιμασσάμενος having clutched [the sword] with my hand, 9.302, cf. 19.480; τὴν ἐπεμάσσατο χειρός took her by the hand, A.R.3.106.2. touch, handle, feel, ὀΐων ἐπεμαίετονῶτα Od.9.441
; τὸν δ' ἐπιμασσάμενος προσέφη.. Πολύφημος ib. 446; τὴν (sc.οὐλὴν γνῶ ῥ' ἐπιμασσαμένη 19.468
;ἐπὶ νῶτ' ἐπεμαίετο Hes.Fr. 166
; ;ὣς ἄρα μιν.. ῥάβδῳ ἐπεμάσσατ' Ἀθήνη Od.13.429
, cf. 16.172; μάστιγι θοῶς ἐπεμαίετ' ἄρ' ἵππους she touched the horses sharply with the whip, Il.5.748, etc.; stroked,AP
7.730 (Pers.): metaph., πυρὸς δ' ἐπεμαίετο τέχνην, Lat. artem tractavit, h.Merc.108;νόῳ ἐ. ἕκαστα A.R.3.816
.III. later abs., of night, come slowly on, Orph.A. 121.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιμαίομαι
-
20 ἰατήρ
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ιητήρ — ἰητήρ, ῆρος, ὁ (Α) (επικ. τ.) βλ. ιατήρ … Dictionary of Greek
ἰητῆρ' — ἰ̱ητῆρα , ἰατήρ j masc acc sg (epic ionic) ἰ̱ητῆρι , ἰατήρ j masc dat sg (epic ionic) ἰ̱ητῆρε , ἰατήρ j masc nom/voc/acc dual (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἰητήρ — ἰ̱ητήρ , ἰατήρ j masc nom sg (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
επιμαίομαι — ἐπιμαίομαι (Α) 1. αποβλέπω σε κάτι, αγωνίζομαι να πετύχω κάτι («σὺ δὲ σκοπέλου ἐπιμαίεο» προσπάθησε να φτάσεις τον σκόπελο, Ομ. Οδ.) 2. αρπάζω κάτι («ξίφεος δ’ ἐπιμαίετο κώπην», Ομ. Οδ.) 3. ψηλαφώ, αγγίζω («ἕλκος δ’ ἱητὴρ ἐπιμάσσεται», Ομ. Ιλ.) 4 … Dictionary of Greek
ιατήρ — ἰατήρ, επικ. τ. ἰητήρ, ῆρος, ὁ, θηλ. ἰάτειρα, Α και ιων. τ. ἰήτειρα (Α) 1. ο γιατρός 2. θεραπευτής («ἰητῆρα κακῶν», Ομ. Οδ.) 3. σωτήρας, λυτρωτής. [ΕΤΥΜΟΛ. < ιάομαι, ώμαι ο τ. ιατήρ μαρτυρείται ήδη στη Μυκηναϊκή με τη μορφή ijate] … Dictionary of Greek