-
1 ηλικίας
ἡλικίᾱς, ἡλικίαtime of life: fem acc plἡλικίᾱς, ἡλικίαtime of life: fem gen sg (attic doric aeolic) -
2 ἡλικίας
ἡλικίᾱς, ἡλικίαtime of life: fem acc plἡλικίᾱς, ἡλικίαtime of life: fem gen sg (attic doric aeolic) -
3 ἡλικίας
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ἡλικίας
-
4 ηλικίας
agedΕλληνικά-Αγγλικά νέο λεξικό (Greek-English new dictionary) > ηλικίας
-
5 ἡλικία
ἡλικία, ἡ, das Lebensalter; ἤν πως ἡλικίην αἰδέσσεται ἠδ' ἐλεήσῃ γῆρας Il. 22, 419, wo also das Greisenalter gemeint ist, wie ὑπὸ τῆς ἡλικίας Plat. Lach. 180 d; ληρεῖν ὑφ' ἡλικίας Luc. de laps. in salt. 1 (s. auch unten); ἁλικίας γηραιὸν μέρος Pind. P. 4, 157; aber auch ἐν ἁλικίᾳ πρώτᾳ, N. 9, 42; πολιαὶ ϑαμὰ καὶ παρὰ τὸν ἁλικίας ἐοικότα χρόνον Ol. 4, 29; ἐπεὶ δὲ ἔχοιεν τὴν ἡλικίαν, ἥνπερ σὺ νῦν ἔχεις ἤδη Xen. Cyr. 1, 6, 34; vgl. Her. ἐτέων ἐὼν ἡλικίην πέντε καὶ τριήκοντα, fünfunddreißig Jahre alt, 1, 26; allgemein, ταῦτα ἡλικίην ἂν εἴη κατὰ Λάϊον 5, 59, dies dürfte dem Alter nach zur Zeit des Laios geschehen sein; 5, 60; οἱ ἐν τῇ αὐτῇ ἡλικίᾳ, die in demselben Alter stehenden, Thuc. 1, 80; Folgde. Besondere Bestimmungen sind: ἡλικίαν ἔχων τὴν ἄρτι ἐκ παίδων, Xen. Hell. 5, 4, 25; τοὺς μὲν προεληλυϑότας ἤδη ταῖς ἡλικίαις, τοὺς δ' οὔπω ἀκμάζοντας, 6, 1, 4; ἡλικίᾳ ἔτι παῖς ὤν, Thuc. 5, 43. Gew. das Alter männlicher Reise, das kräftigste Alter, wie ἥβη, vom 18. bis 50. Jahre, Her. 3, 36. 7, 18, οἱ ἐν τῇ ἡλικίᾳ, Thuc. 8, 75; vgl. Dem. 1, 28; Plut. Them. 10; Plat. Phaedr. 255 a; ἐντὸς τῆς πρεπούσης ἡλικίας Tim. 18 d; πόῤῥω τῆς ἡλικίας, über das Jugendalter hinaus, Gorg. 484 c; οὔπω ἐν ἡλικίᾳ ἦν Charm. 154 a; εἴπερ εἰς ἡλικίαν ἔλϑοι Theaet. 142 d; ἐν ἡλικίᾳ ὄντες μέσῃ τε καὶ καϑεστηκυίᾳ, im gesetzten Alter, Ep. III, 316 c; vgl. Thuc. 2, 36. Von höherem Alter, προϊούσης τῆς ἡλικίας Plat. Phaedr. 279 a; προήκων εἰς βαϑὺ τῆς ἡλικίας Ar. Nubb. 513; – οἱ τῆς ἡλικίας ἐντὸς γεγονότες Lys. 2, 50; öfter bei den Rednern; allgemein, τὰ μικρὸν πρὸ τῆς ἡμετέρας ἡλικίας γεγενημένα Din. 1, 38; ἐπὶ τῆς νῦν ἡλικίας Isocr. 4, 167; ἕως εἰς τὴν νῦν ζῶσαν ἡλικίαν ὁ χρόνος προήγαγεν ἡμᾶς Dem. 60, 11, bis zu dem heutigen Menschengeschlecht, collectivisch wie die unten folgenden Beispiele; daher Menschenalter, πολλαῖς ἔμπροσϑεν ἡλικίαις τοῦ πολέμου Plut. Pericl. 27; mit Bestimmungen, wie ἡλικίαν εἶχεν ἀνδρὶ συνοικεῖν Is. 2, 4, heirathsfähiges Alter, wofür Plut. Rom. 21 αἱ ἐν ἡλικίᾳ γυναῖκες sagt; Dem. 59, 22 νεωτέρα οὖσα διὰ τὸ μήπω τὴν ἡλικίαν αὐτῇ παρεῖναι; Aesch. 1, 182 τὴν ϑυγατέρα διεφϑαρμένην καὶ τὴν ἡλικίαν οὐ καλῶς διαφυλάξασαν μέχρι γάμου, worauf §. 194 folgt ταῖς ἡλικίαις καὶ τοῖς ἑαυτῶν σώμασιν οὐ καλῶς κεχρημένοι. – Als Collectivum, die Menschen eines gewissen Alters, bes. die waffenfähige Mannschaft, ὃς ἡλικίην ἐκέκαστο Il. 16, 808; ἀστῶν Aesch. Pers. 878; Thuc. 3, 67; ἡλικίας οἵαν οὐχ ἑτέραν ἑώρων ὑπάρχουσαν 8, 1; πᾶσα ἡλικία Plat. Legg. XII, 959 e; Lys. 2, 49 u. Folgde, wie Plut. Fab. 14; dah. Zeitgenosse u. Zeitalter, s. oben. – Auch körperlich wird es von Größe, Wuchs gebraucht, wie man Dem. 40, 56 erkl.: ἧς τῇ μὲν φύσει πατήρ εἰμι, τὴν δ' ἡλικίαν αὐτῆς εἰ ἴδοιτε, οὐκ ἂν ϑυγατέρα μου, ἀλλ' ἀδελφὴν εἶναι αὐτὴν νομίσαιτε; eigtl. aber nur das Alter, so weit man es im Aeußern erkennen kann u. es nach dem Aeußern beurtheilt, vgl. Her. 3, 16. Aber Luc. V. Hist. 1, 40 sagt ἄνδρας μεγάλους ὅσον ἡμισταδιαίους τὰς ἡλικίας; vgl. Plut. Philop. 11; u. so im N. T. προςϑεῖναι ἐπὶ τὴν ἡλικίαν πῆχυν ἕνα, Hatth. 6, 27; Hesych. erkl. μέγεϑος σώμα τος, μέτρον τι. Sogar von Säulen, Luc. D. Syr. 28.
-
6 ηλικια
ион. ἡλικίη, дор. ἁλικία ἥ1) возрастνέος ἡλικίην Her. и ἡλικίᾳ Thuc. — молодой;
πόρρω τῆς ἡλικίας Plat. — в немолодом (в пожилом) возрасте2) возмужалость, юность, зрелый возраст (приблиз. от 18 до 50 лет)ἐν τῇ ἡλικίᾳ Plat. — в молодом возрасте (во цвете лет);
εἰς τέν ἡλικίαν ἀφικέσθαι и εἰς ἡλικίαν ἐλθεῖν Plat. — стать юношей, достигнуть возмужалости;οἱ ἐν ἡλικίᾳ Thuc., Plut. — способные носить оружие;ἔξω τῆς ἡλικίας εἶναι Dem. — перешагнуть предельный ( с точки зрения военной службы) возраст, т.е. быть старше 60 лет3) юный пыл, увлечения молодости4) преклонный возраст, старостьαἱ δι΄ ἡλικίαν ἄτοκοι Plat. — женщины, которые по своему возрасту (уже) не могут рожать;
προεληλυθὼς τῇ ἡλικία Xen. — достигший преклонных лет;ὑπὸ τῆς ἡλικίας Plat. — ввиду (пожилого) возраста;παρὰ καιρὸν ἡλικίας NT. — несмотря на старость5) собир. сверстникиὃς ἡλικίην ἐκέκαστο ἔγχεϊ Hom. — (Эвфорб), превосходивший своих сверстников в копьеметании;
παῖδές τε καὴ ἄνδρες καὴ πᾶσο ἡ. Plat. — дети, мужчины и (вообще) люди всякого возраста6) годы, пора, время, период, эпоха, векἡλικίην κατὰ Οἰδίπουν Her. — во времена Эдипа;
ἐπὴ τῆς νῦν ἡλικίας Dem. — в наше время7) поколениеἡ νῦν ζῶοα ἡ. Dem. — нынешнее поколение;
πολλαῖς ἔμπροσθεν ἡλικίαις Plut. — много поколений тому назад8) рост, вышинаἔχων τέν αὐτέν ἡλικίην Ἀμάσι Her. — бывший того же роста, что и Амасий;
οὐ πολύ τι τέν ἡλικίαν διαφέρειν τινος Plat. — ростом немногим отличаться от кого-л.;τῇ ἡλικία μικρός NT. — небольшого роста -
7 τηλύ-γετος
τηλύ-γετος, bei Sp. auch 2 Endgn, vorzüglich geliebt, vielgeliebt; gew. von Söhnen; Il. von Orest, ὅς μοι τηλύγετος τρέφεται, 9, 143. 285; Φαίνοπος υἷε, ἄμφω τηλυγέτω· ὁ δὲ τείρετο γήραϊ λυγρῷ, υἱὸν δ' οὐ τέκετ' ἄλλον ἐπὶ κτεάτεσσι λιπέσϑαι, 5, 153; allgemeiner, ὡςεί τε πατὴρ ὃν παῖδα φιλήσῃ μοῦνον, τηλύγετον, πολλοῖσιν ἐπὶ κτεάτεσσιν, 9, 482; von der Hermione, παῖδά τε τηλυγέτ ην, 3, 175; in der Od. υἱέϊ, ὅς οἱ τηλύγετος γένετο, ἐκ δούλης, 4, 11; ὡς δὲ πατὴρ ὃν παῖδα ἀγαπάζει ἐλϑόντ' ἐξ ἀπίης γαίης, μοῦνον, τηλύγετον, 16, 19; H. h. Cer. 164, wo ὀψίγονος dabei steht, 284, u. sp. D., wie Mosch. 4, 79; nur einmal im tadelnden Sinne, ἀλλ' οὐκ Ἰδομενῆα φόβος λάβε, τηλύγετον ὥς, Il. 13, 470. – Die alten Gramm. erklären es vorherrschend = den Eltern im späten Alter geboren, und deshalb besonders geliebt, wie Apoll. L. H. ὁ τηλοῦ τῆς ἡλικίας γεγονὼς τοῖς γονεῠσι, μεϑ' ὃν οὐκ ἄν τις γένοιτο· ἐπεὶ οἱ τοιοῠτοι ἀγαπητοὶ γίγνονται; er setzt hinzu ὁ ἐν νεότητι γενόμενος μονογενής, in Beziehung auf die Stelle, wo es tadelnd gemeint ist, οἱ γὰρ τοιοῠτοι ἀσϑενεῖς γίγνονται ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον, wobei er noch anführt, daß Einige es in dieser Vrbdg erklärten καίπερ τηλύγετον αὐτὸν ὄντα, τουτέστιν ἤδη τηλοῦ τῆς ἡλικίας γεγονότα (s. auch Schol. zur Stelle), offenbar falsch. Schol. Il. 3, 175 κυρίως τηλύγετοι καλοῠνται οἱ τηλοῦ τῆς γονῆς ὄντες παῖδες, ὅ ἐστιν οἱ ἐκ γεροντικῆς ἡλικίας σπαρέντες· δοκεῖ γὰρ τὰ μετὰ ἀπόγνωσιν τῆς παιδοποιΐας γεννώμενα μᾶλλον ἀγαπᾶσϑαι. Auch wird es auf τέλος zurückgeführt, Schol. Il. 9, 482, ὁ τῆς γονῆς τέλος ἔχων, μεϑ' ὃν ἕτερος οὐ γίνεται; vgl. Schol. Il. 16, 470, wo hinzugesetzt ist οἱ τοιοῦτοι γὰρ ὡς ἐπίπαν δειλοί, ὑγρᾷ ἀνατρεφόμενοι διαίτῃ; Schol. Ap. Rh. 1, 99 γηράσαντι αὐτῷ γενόμενος καὶ ταύτῃ προςφιλής. Auch das von Apoll. Dysc. angeführte τῆλυ scheint dafür zu sprechen, wenn es nicht vielleicht gerade dieser Ableitung wegen angenommen ist. – Andere erklären »fern vom Vater od. Vaterlande oder in Abwesenheit des Vaters geboren«, wie τηλέγονος, welche Erklärung auf keine der homerischen Stellen paßt. – Buttm. Lexil. II p. 198 ff., davon ausgehend, daß τῆλε bei Hom. nur von der Entfernung des Ortes gebraucht wird, führt τῆλυ auf τέλος, τελευτή zurück u. erkl. »der am Ende, zuletzt geborene«, wie Orion in E. G. p. 616, 37 schon sagt: ὁ τελευταῖος τῷ πατρὶ γενόμενος; vgl. auch den schon oben angeführten Schol. Il. 9, 482; also etwa für τελεύγετος; ein solcher letztgeborener Sohn pflegt der Gegenstand vorzüglicher Zärtlichkeit der Eltern zu sein und auch wohl verzärtelt zu werden. Auch der alleinstehende Sohn, wie Orest, der nur drei Schwestern hat, und Demophoon H. h. Cer. 164, der nur vier Schwestern und keinen Bruder hat, heißt deshalb τηλύγετος, und eben so die Hermione, die keine Schwester weiter hat. – Döderlein aber, Commentat. de voc. τηλύγετος Erlangen 1825, geht auf ϑάλλω, τέϑηλα zurück u. erkl. ϑαλερὸς γεγώς od. ϑαλερὸς κατὰ φύσιν, jugendlichblühend, was auf die übrigen Stellen sehr gut paßt, und auch da, wo die Feigheit eines Solchen getadelt wird, erklärlich ist, der in jugendlicher Blüthe Stehende, aber Verweichlichte, der noch keine Kraft u. deshalb keinen Muth hat. – Aus der bei den Alten geläufigen Erkl. des Wortes entsprang bei sp. D. die rein örtliche, in der Ferne geboren, in der Ferne lebend, übh. entlegen, entfernt; Eur. I. T. 838; Simmias bei Tzetz. Chil. 8, 144; Probl. arithm. 19 (XIV, 126).
-
8 ηλικία
η1) возраст;εφηβική ( — или νεανική) ηλικία — юность, пора юности, юношеский возраст;
βρεφική ηλικία — младенчество, младенческий возраст;
ανδρική ηλικία — возмужалость;
νόμιμη ηλικία — совершеннолетие;
ώριμος (προχωρημένη) ηλικία — зрелый (преклонный) возраст;
γεροντική ηλικία — старческий возраст, старость;
ηλικία στρατεύσεως — призывной возраст;
νέος στην ηλικία — молодой (о человеке); — брю ηλικίας — возрастной ценз;
φτάνω σε ηλικία — становиться взрослым;
πέρασα την ηλικία αυτή... — я уже вы- шел из того возраста, когда...;
απ' την παιδική ηλικία — или εκ παιδικής ηλικίας — с детства;
σε ηλικία πενήντα ετών — в возрасте пятидесяти лет;
τί ηλικία έχει; — или τί ηλικίας είναι; — сколько ему лет?;
2) воен, призывной возраст;καλώ υπό τα όπλα πέντε ηλικίες — призвать в армию пять призывных возрастов;
3) стаж;έχω μεγάλη κομματική ηλικία — иметь большой партийный стаж;
4) метрическая запись (о рождении), дата рождения;5) время со дня основания, сооружения, «возраст» (здания, города и т. п.);η ηλικία τού Παρθενώνος — время постройки Парфенона;
§ έχω την ηλικία μου — я уже не молод
-
9 ἐντός
I Prep. c. gen., which mostly follows, but may precede,τείχεος ἐ. Il.12.380
, al., cf.Ἀρχ. Ἐφ. 1920.33
([dialect] Boeot., V B.C.);ἐ. Ὀλύμπου Hes.Th.37
;στέρνων ἐ. A.Ag. 77
(anap.);σ' ἔθρεψεν ἐ... ζώνης Id.Eu. 607
; ἐ. ἐμεωυτοῦ in my senses, under my own control, Hdt.7.47;ἐ. ἑωυτοῦ γίνεσθαι Id.1.119
, cf.Hp. Epid.7.1;ἐ. ὢν εἰπεῖν αὑτοῦ D.34.20
;ἐ. τῶν λογισμῶν Plu.Alex.32
; ἐ. ὑμῶν in your hearts, Ev.Luc.17.21;τῶν μαθημάτων ἐ. Dicaearch.1.30
;γραμμάτων ἐ. Sor.1.3
;ἐ. εἶναι τῶν συμβαινόντων παθῶν
acquainted with,Chrysipp.Stoic.
3.120; ἐ. τοξεύματος within shot, E.HF 991, X. Cyr.1.4.23; οὐδ' ἐντὸς πολλοῦ πλησιάζειν not within a great distance, Pl.Smp. 195b, cf. Th.2.77; ἐ. ποιεῖν put within,τῶν τειχῶν Id.7.5
;ἐ. ποιεῖσθαι τῶν ἐπιτάκτων Id.6.67
;ἐ. πλαισίου ποιησάμενοι X.An.7.8.16
; of troops, ἐ. αὐτῶν within their own lines, ib.1.10.3: also with Verbs of motion,τείχεος ἐ. ἰόντες Il.12.374
;πύργων ἔπεμψεν ἐντός E.Tr.12
.2 within, i.e. on this side,ἐ. Ἅλυος ποταμοῦ Hdt.1.6
, cf. 8.47, Th.1.16; ἡ ἐ. Ἱσπανία, = Lat. Hispania Citerior, Plu.Cat.Ma.10;ἐ. τοῦ Πόντου Hdt.4.46
;ἐ. ὅρων Ἡρακλείων Pl.Ti. 25c
; ἐ. τῶν μέτρων τετμημένον μέταλλον within the bounds of the adjacent property, an encroachment, Hyp.Eux.35;τῶν μέτρων ἐ. D.37.36
; also ἐ. τῶν πρῳρέων.. καὶ τοῦ αἰγιαλοῦ between.., Hdt.7.100.3 of Time, within,ἐ. οὐ πολλοῦ χρόνου Antipho 5.69
;ἐ. εἴκοσιν ἡμερῶν Th.4.39
, cf. IG12.114.40, etc.;ἐ. ἑξήκοντ' ἐτῶν Amphis 20.2
; ἐ. ἑσπέρας short of, i.e. before, evening, X.Cyn.4.11; ἐ. ἑβδόμης before the seventh of the month, Hsch.; οἱ τῆς ἡλικίας ἐ. γεγονότες short of manhood, Lys.2.50; τῆς πρεπούσης ἐ. ἡλικίας within the fitting limits of age, Pl.Ti. 18d.4 with Numbers, ἐ. εἴκοσιν [ἐτῶν] under twenty, Ar.Ec. 984; ἐ. δραχμῶν πεντήκοντα within, i.e. under.., Pl.Lg. 953b.5 of Degrees of relationship, ἐ. ἀνεψιότητος within the relationship of cousins, nearer than cousins, ib. 871b, Lexap.D.43.57.II Adv. within,ἐ. ἐέργειν Il.2.845
, Od.7.88;χώρην ἐ. ἀπέργειν Hdt.3.116
;ἐ. ἔχειν τινάς Th.7.78
; ἐ. ποιῆσαι or ποιήσασθαι, Id.5.2, 6.75: freq. with the Art., ἐκ τοῦ ἐ., = ἔντοσθε, Id.2.76; τὰ ἐ. the inner parts of the body (of ἥ τε φάρυγξ καὶ ἡ γλῶσσα), ib.49, cf. Pl. Prt. 334c, etc.; τοὐντός, opp. τοὔξω, S.Ichn.302;ἐ.
in the Mediterranean,Arist.
Mu. 393a12. -
10 ἐπιβαίνω
Aἐπίβᾱ Thgn.847
, [dialect] Dor. inf. ἐπιβῆν (infr.IV): [tense] fut.- βήσομαι: [tense] pf.- βέβηκα: [tense] aor. 2 ἐπέβην: [tense] aor. 1 [voice] Med. ἐπεβησάμην (of which Hom.always uses the [dialect] Ep. form ἐπεβήσετο, imper.ἐπιβήσεο Il.8.105
, al.; laterἐπεβήσατο A.R.3.869
, [dialect] Dor.- βάσατο Call.Lav.Pall.65
).A. in these tenses, intr., go upon:I. c. gen., set foot on, tread, walk upon, γαίης, ἠπείρου, Od.9.83, h.Cer. 127; πόληος, πατρίδος αἴης, Τροίης, Il.16.396, Od.4.521, 14.229; ἀδύτων (lyr.); ἐ. τῶν οὔρων set foot on the confines, Hdt.4.125, cf. Th.1.103, Pl.Lg. 778e;τῆς Λακωνικῆς ἐπὶ πολέμῳ X. HG7.4.6
; πυρῆς ἐπιβάντ' ἀλεγεινῆς, of a corpse, placed upon.., Il.4.99;πλατείᾳ τῇ ῥινὶ ἐ. τοῦ χείλους Philostr.Im.2.18
; alsoἐ. ἐπί τινος Hdt.2.107
.2. get upon, mount on,πύργων Il.8.165
; νεῶν ib. 512;ἵππων 5.328
, 10.513;δίφρου 23.379
;εὐνῆς 9.133
;τοῦ τείχεος Hdt.9.70
; λέκτρων ἐ. A.Supp.39; alsoἐ. ἐπὶ νεός Hdt.8.118
: freq. in Hom., in [tense] aor. [voice] Med.,ἐπεβήσετ' ἀπήνης Od.6.78
, al.b. Archit., to be superposed,τὰ ἐπιβαίνοντα πάντα ἐπὶ τοὺς κρατευτάς IG7.3073.104
, cf. 111 (Lebad.).3. of Time, arrive at,τετταράκοντα ἐ. ἐτῶν Pl.Lg. 666b
; δεκάτω (sc. ἔτεος) ἐ. Theoc.26.29;δωδεκάτου ἐπιβάς IG 14.1728
;τῆς μειρακίων ἡλικίας Hdn.1.3.1
.4. metaph., ἀναιδείης ἐπέβησαν have trodden the path of shamelessness, Od.22.424; ἐϋφροσύνης ἐπιβῆτον enter into joy, 23.52; τέχνης ἐπιβήσομαι,-βήμεναι, h.Merc. 166, 465; ὁσίης ib. 173; (lyr.); ἐ. δόξης entertain an expectation, Id.Ph. 1463 (anap.); ἐ. σοφίας undertake it, Pl.Epin. 981a;λόγου Luc.Astr.8
; ἐ. τῆς ἀφορμῆς, τῆς προφάσεως, seize upon it, App.Syr.2, Sam.11, etc.; preside over, τῆς ἀνθρωπίνηςψυχῆς Iamb.Myst.9.8
, al.II. c. dat., get upon, board,ναυσί Th.7.70
; land on,ἐ. τῇ Σικελίᾳ D.S.16.66
: metaph.,ἐ. ἀνορέαις Pi.N.3.20
; also, make forcible entry into, τινός οἰκίαις, γῇ, PHamb.10.6 (ii A.D.), PAmh.2.142.7 (iv A.D.).b. with a Prep., ἐπὶ πύργῳ ἄλλος πύργοςἐπιβέβηκε Hdt.1.181
.2. c. dat. pers., set upon, assault,τινί X.Cyr. 5.2.26
, Plu.Cim.15, etc.; simply, approach, dub. in Pi.Fr.88.2.3. trample on,λὰξ ἐπίβα δήμῳ Thgn.847
.III. c. acc.loci, light upon, in Hom. twice of gods lighting upon earth after their descent from Olympus, Πιερίην ἐπιβᾶσα, ἐπιβάς, Il.14.226, Od.5.50; so πολλῶν ἐ. καιρόν light on the fit time, Pi.N.1.18; then simply, go on to a place, enter it,γῆν καὶ ἔθνος Hdt.7.50
; (anap.): with Prep., ἐ. ἐπὶ χώραν Decr.Amphict. ap. D.18.154;εἰς Βοιωτίαν D.S.14
. 84.2. rarely c. acc. pers., attack, only poet., S.Aj. 138 (anap.): metaph., of passion or suffering, Id.El. 492 (lyr.), Ph. 194 (anap.).3. mount,νῶθ' ἵππων ἐπιβάντες Hes.Sc. 286
: more freq. with Prep., ἐπὶτὸν ἵππον Hdt.4.22
;ἐπὶνέα Id.8.120
, cf. Th.1.111; but ἐ. ἐπὶ τὸ θῆλυ, of made quadrupeds, cover a female, Arist.HA 539b26; so abs., ib. 574a20, al.: c. dat., Luc.Asin.27: c. gen., Horap.1.46, 2.78.4. ἐ. ἐπὶ τὸ σκέλος use, put one's weight on, a broken leg, Hp. Fract. 18.5. with acc. of the Instr. of Motion (cf.βαίνω A.11.4
), ἐπιβῆναι τῷἀριστερῷ ἐκείνης τὸν ἐμὸν δεξιόν Luc.DMeretr.4.5
, cf. Tox.48.IV. abs., get a footing, stand on one's feet, Il.5.666, Od.12.434; μἠπιβῆν it is forbidden to set foot here, IG12(3).1381 ([place name] Thera).2. step onwards, advance,Τρώων δὲ πόλις ἐπὶ πᾶσα βέβηκε Il.16.69
, cf. Hes. Op. 679, f.l. in Pi.N.10.43;ἐπίβαινε πόρσω S.OC 179
(s.v.l., lyr.): me taph., advance in one's demands, Plb.1.68.8.3. mount on a chariot or on horseback, be mounted, Hdt.3.84; go or be on board ship, Il.15.387, S.Aj. 358 (lyr.), Hdt.8.90, Th.2.90, etc.B. Causal in [tense] fut.- βήσω Luc. DMort.6.4
, [dialect] Ep. inf.- βησέμεν Il.8.197
, Hes.Th. 396, but usu. in [tense] aor. 1 [voice] Act. (ἐπιβιβάζω, ἐπιβάσκω serve as [tense] pres.):— make one mount, set him upon,ὅν ῥα τόθ' ἵππων.. ἐπέβησε Il.8.129
; ; ὥς κ' ἐμὲ.. ἐμῆςἐπιβήσετε πάτρης Od.7.223
;ἐ. τινὰς σκάφεσιν J.BJ4.7.6
; πλοίων ib. 11.5, cf. Luc.l.c.;ὁπλίτας ὁλκάσιν App.BC5.92
; τινὰς ἐπὶ τὰς ναῦς ib.2.59 : also in [tense] aor. 1 [voice] Med.,νιν ἑῶ ἐπεβάσατο δίφρω Call.Lav.Pall. 65
.b. of things, νευρὰν ἐπέβασε κορώνας set the string on his bow's tip, B.5.73.2. metaph. (cf.A.1.4), ἐϋκλεΐης ἐπίβησον bring to great glory, Il.8.285;τιμῆς καὶ γεράων Hes. Th. 396
; χαλιφρονέοντα σαοφροσύνης ἐπέβησαν they bring him to sobriety, Od.23.13; λιγυρῆςἐπέβησαν ἀοιδῆς Hes.Op. 659
; δουλοσύνας (prob.) E.Hyps.Fr.41(64).86; εἴ σε τύχη.. ἡλικίας ἐπέβησεν had brought thee to full age, IG2.2263.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιβαίνω
-
11 μέτρον
μέτρον, ου, τό (Hom.+; ins, pap, LXX, En, TestSol 15:5; TestAbr A; Test12Patr; GrBar 6:7; ApcMos 13; Sib Or 3, 237; EpArist, Philo; Jos., Ant. 13, 294, C. Ap. 2, 216; Just., 112, 4; Tat. 27, 3; Ath.) gener. ‘that by which anything is measured’.① an instrument for measuring, measureⓐ of measures of capacity ἐν μέτρῳ μετρεῖν Mt 7:2; Mk 4:24; 1 Cl 13:2b. μέτρῳ μετρεῖν (Maximus Tyr. 32, 9c; 35, 2i) Lk 6:38b; 1 Cl 13:2a; Pol 2:3. W. heaping up of attributes μ. καλὸν πεπιεσμένον σεσαλευμένον ὑπερεκχυννόμενον good measure, pressed down, shaken together, running over Lk 6:38a. In imagery: πληροῦν τὸ μ. τινός fill up a measure that someone else has partly filled Mt 23:32.ⓑ of linear measure Rv 21:15. μέτρον ἀνθρώπου, ὅ ἐστιν ἀγγέλου a human measure, used also by angels vs. 17.② the result of measuring, quantity, numberⓐ lit. τὰ μ. τῶν τῆς ἡμέρας δρόμων φυλάσσειν keep the measure of its daily courses Dg 7:2.ⓑ fig. (Maximus Tyr. 40, 3c ὑγείας μ.; Alex. Aphr., Quaest. 3, 12 II/2 p. 102, 2 μ. τῆς ἀληθείας; Ath. 32, 2 δικαιοσύνης μ.; 33, 1 μ. ἐπιθυμίας ἡ παιδοποιία) ὡς ὁ θεὸς ἐμέρισεν μέτρον πίστεως as God has apportioned the measure of faith Ro 12:3 (CCranfield, NTS 8, ’62, 345–51: Christ is the measure of faith). ἑνὶ ἑκάστῳ ἐδόθη ἡ χάρις κατὰ τὸ μ. τῆς δωρεᾶς τοῦ Χριστοῦ grace was given to each one according to the measure (of it) that Christ gave Eph 4:7. κατὰ τὸ μ. τοῦ κανόνος οὗ ἐμέρισεν ἡμῖν ὁ θεὸς μέτρου according to the measure of the limit (= within the limits) which God has apportioned us (as a measure) (s. B-D-F §294, 5; Rob. 719) 2 Cor 10:13. κατʼ ἐνέργειαν ἐν μέτρῳ ἑνὸς ἑκάστου μέρους according to the functioning capacity of each individual part Eph 4:16 (ἐν μ. as Synes., Ep. 12 p. 171c). καταντᾶν εἰς μ. ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ attain to the measure of mature age (or stature of the fullness) of Christ vs. 13 (s. ἡλικία 2a and cp. μ. ἡλικίας Plut., Mor. 113d; μ. ἥβης Il. 11, 225; Od. 11, 317).—οὐκ ἐκ μέτρου J 3:34, an expr. not found elsewh. in the Gk. language, must mean in its context not from a measure, without (using a) measure (the opp. is ἐν μέτρῳ Ezk 4:11, 16; Jdth 7:21).—DELG. M-M. TW. Sv. -
12 ἡλικία
ἡλικία, ας, ἡ (Hom.+)① the period of time that one’s life continues, age, time of lifeⓐ gener. of time that is past. Mt 6:27=Lk 12:25 προσθεῖναι ἐπὶ τ. ἡλικίαν αὐτοῦ πῆχυν ἕνα, where acc. to the context the ref. is to someth. insignificant (Lk 12:26 has expressly ἐλάχιστον.—Paus. Attic. ς, 22 evaluates as τὸ ἐλάχιστον the expression σπιθαμὴ τοῦ βίου=a span [the distance between thumb and little finger of the extended hand] of life), may refer to length of life (so Goodsp. Probs. 24–26, following Wetstein), not to bodily size, and πῆχυς is then a measure of time (cp. Hebr. Ps 39:6 and s. πῆχυς). Likew. perh. in the par. Ox 655, 13–15 (GTh 67, 34; Fitzmyer 544) τίς ἄν προσθ‹εί›η| ἐπὶ τὴν εἱλικίαν| ὑμῶν; ‘who could add to your time of life?’ On the other hand, the context also speaks of nourishment and growth, and the saying may be one of the typically bold dominical sayings w. the sense: ‘Who grows by worrying about one’s height?’ (s. 3 below).—Fr. the context, ἡλ. in the sense of ‘age’ can be more closely defined as youthfulness (4 Macc 8:10, 20) IMg 3:1; MPol 3:1, or old age 7:2; 9:2 (cp. 4 Macc 5:6, 11, 36).ⓑ of age gener., including the years lying ahead προκόπτειν ἐν (missing in many mss.) τ. ἡλικίᾳ increase in years (but s. 3 below) Lk 2:52 (cp. SIG 708, 17–19: ins in honor of a young man of Istropolis [II B.C.] [τῇ] τε ἡλικίᾳ προκόπτων καὶ προαγόμενος εἰς τὸ θεοσεβεῖν ὡς ἔπρεπεν αὐτῷ πρῶτον μὲν ἐτείμησεν τοὺς θεοὺς ‘advancing in years and growing in piety as became him, he showed honor first to the gods’; Biogr. p. 266.—On σοφία, ἡλικία, χάρις: AFridrichsen, SymbOsl 6, 1928, 33–38).② the age which is sufficient or requisite for certain things, maturity (Jos., Ant. 1, 68; 2, 230a).ⓐ the age of strength (2 Macc 5:24; 7:27; En 106:1), also of women (αἱ ἐν ἡλ. παρθένοι or γυναῖκες in Hippocr., Pla., Plut.) παρὰ καιρὸν ἡλικίας past the normal age (παρά C3) Hb 11:11 (s. καταβολή 1 and 2 and s. Philo, Abr. 195). Thus fig. Eph 4:13: εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τ. Χριστοῦ, ἵνα μηκέτι ὦμεν νήπιοι to the measure of the full maturity of Christ, who is a mature person (τέλειος), not a (νήπιος) minor (cp. Diod S 18, 57, 2 εἰς ἡλικίαν ἔρχεσθαι); but s. 3 below.ⓑ the age of legal maturity, majority (oft. in pap) ἡλικίαν ἔχειν be of age (Pla., Euthd. 306d; Plut., Mor. 547a; BGU 168, 5 τοῖς ἀτελέσι ἔχουσι τ. ἡλικίαν) J 9:21, 23.③ bodily stature (Hdt. 3, 16; Pla., Euthd. 271b; Demosth. 40, 56; Diod S 3, 35, 6; Plut., Philop. 362 [11, 2]; Lucian, Ver. Hist. 1, 40; Jos., Ant. 2, 230b) τῇ ἡλικίᾳ μικρὸς ἦν small of stature Lk 19:3. Some scholars hold that Mt 6:27; Lk 12:25 should be listed here (s. Field, Notes, 6f); many would prefer stature for Lk 2:52; Eph 4:13.—B. 956. DELG s.v. ἧλιξ. M-M. TW. Sv. -
13 ὑπέρακμος
ὑπέρακμος, ον (Soranus, Hesych., Suda) fr. ἀκμή=highest point or prime of a person’s development (ἀκ. in this sense in Pla., Rep. 5, 460e; Philo, Leg. All. 1, 10) in our lit. only 1 Cor 7:36. Depending on one’s understanding of this pass. (s. γαμίζω) the term may apply either to a woman or to a man.① Understood temporally and as a status term applied to a woman: past one’s prime, past marriageable age, past the bloom of youth (cp. Soranus p. 15, 8.—Diod S 32, 11, 1 speaks of the ἀκμὴ τῆς ἡλικίας of a woman and in 34 + 35 Fgm. 2, 39 uses ἀκμή of the youthful bloom of a παρθένος.—Lycon [III B.C.], Fgm. 27 Wehrli [in Diog. L. 5, 65], commiserates the father of a παρθένος who, because of the smallness of her dowry ἐκτρέχουσα [=goes beyond] τὸν ἀκμαῖον τῆς ἡλικίας καιρόν). So e.g. Tyndale, Phillips, KJV, Jerusalem Bible.② Other interpreters focus on the ascensive force of ὑπέρ, ‘exceedingly’ (freq. found in compounds, as in ὑπέρκαλος ‘exceedingly beautiful’ and related terms Pollux 3, 71). In our pass., then, ὑπέρακμος means at one’s sexual peak and may be applied to a woman (so, apparently, L-S-J-M ‘sexually well developed’) or to a man (cp. Diod S 36, 2, 3 ὁ ἔρως of a man in love ἤκμαζεν and became irresistible), with strong passions (REB and NRSV ‘if his passions are strong’).—Cp. DELG s.v. ἀκ-p. 44. M-M. -
14 πρωΐ
πρωΐ, att. πρῴ, adv., früh, früh am Tage, früh Morgens; πρωῒ ὑπηοῖοι, Il. 8, 530. 18, 277. 303, Ggstz ὀψέ; auch c. gen., πρωῒ ἔτι τῆς ἡμέρης, noch früh am Tage, Her. 9, 101; vgl. Xen. Hell. 1, 1, 30, ἑκάστης ἡμέρας τὸ πρωῒ καὶ πρὸς ἑσπέραν, Morgens und Abends; Cyr. 1, 4, 17 u. sonst (vgl. die unter πρώ angeführten Beispiele aus der attischen Prosa); Tim. lex. Plat. erkl. πρῴ, ὄρϑρου βαϑέος, wie Phot. – Uebh. frühzeitig, Hes. O. 463, frg. 45; auch zu früh, vor der Zeit, πρῲ πρὶν γυμνασϑῆναι, Plat. Parmenid. 135 c. – Compar. πρωϊαίτερον; Plat. Phaed. 59 d; ἀπῆλϑον πρωϊαίτερον τοῦ δέοντος, Theaet. 150 e; u. superl. πρωϊαίτατα, sehr früh am Morgen, Xen. Cyr. 8, 8, 9; πρωϊαίτατα τῆς ἡλικίας, Plat. Prot. 326 c, u. A. – Nach Thom. Mag. besser πρωΐτε-ρον, πρωΐτατον, welche Form aber nicht in guten Attikern vorzukommen scheint; bei Thuc. 7, 19, τοῠ ἐπιγιγνομένου ἦρος εὐϑὺς ἀρχομένου πρωΐτατα οἱ Λακεδαιμόνιοι καὶ οἱ ξύμμαχοι ἐς τὴν Ἀττικὴν ἐςέβαλον, finden sich die v. l. πρωαίτατα u. πρωϊαίτατα, u. eben so 8, 101 πρωΐτερον μέσων νυκτῶν, wo Bekker πρωαίτερον, Andere πρωϊαίτερον haben.
-
15 προ-έχω
προ-έχω, zsgzn προὔχω (s. ἔχω), 11 vorhaben, vorhalten, bes. zum Schutz, τὴν ἀσπίδα τῆς κωλῆς προέχων, Ar. Nubb. 989, u. ä. Sp.; τὼ χεῖρε προέχων, die Hände vorhaltend, Xen. Cyr. 2, 3, 10; u. so im med., προὔχοντο ἑκάστοϑι ἐννέα ταυρους, sie hatten neun Stiere vor sich, Od. 3, 8; vgl. Her. 2, 42 κριὸν ἐκδείραντα προέχεσϑαι τὴν κεφαλήν; u. in tmesi, πρὸ δὲ δούρατ' ἔχοντο, Il. 15, 355, sie streckten die Speere vor sich hin; übertr., σὺ μὲν τάδ' ἂν προὔχοιο, Soph. Ant. 80, vorschützen, προφασίζεσϑαι, Hesych.; vgl. Thuc. 1, 140; – voraushaben, τινός, vor Einem, οὔποτ' ἔκ γ' ἐμοῠ τιμὴν προέξουσ' οἱ κακοὶ τῶν ἐνδίκων, Soph. Ant. 208, Ehre vor den Gerechten voraushaben; vgl. Xen. οὐδὲν ἡμεῖς ὑμῶν προέξομεν, Cyr. 2, 1, 16; – auch von der Zeit, voraus, früher haben, Her. 9, 4; – fernhalten, dah. med. von sich fern halten, προὐσχόμην σε, ich hielt dich ab, ein Kind, das seine Nothdurft noch nicht allein verrichten kann, Ar. Nubb. 1386; – vorwärtsbringen, fördern, οὔ τι προέχει, es bringt nicht weiter, hilft Nichts, Her. 9, 27. – 2) intrans., hervorragen, hervortreten; ὅϑ' ἀκροτάτη πρόεχ' ἀκτή, Od. 12, 11, vgl. 10, 90. 24, 82, wie ἠϊόνες 6, 138; πύργῳ ἔπι προὔχοντι, Il. 22, 97; ἐπὶ προὔχοντι μελάϑρῳ, Od. 19, 544, τῇ κεφαλῇ, Xen. Cyr. 4, 3, 16; τὸ προέχον τῆς ἐμβολῆς, Thuc. 2, 76. Auch im Lauf der erste, vorderste sein, den Vorsprung haben, Il. 23, 325. 413; vgl. προέχων τῶν ἄλλων, Her. 9, 22; u. vom Range, δήμου προὔχουσιν, sie haben den Vorrang vor dem Volke, sind die Angesehensten im Volke, H. h. Cer. 1, 151; τέχνα γὰρ τέχνας ἑτέρας προὔχει, übertrifft sie, Soph. Phil. 138, τῇ δ' ἐπιστήμῃ σύ μου προὔχοις τάχ' ἄν, O. R. 1116; u. in Prosa, gew. τινός τινι, Einen worin, Her. 1, 1. 32. 2, 136. 3, 82. 9, 22; δυνάμει προὔχοντες, Thuc. 1, 18, u. öfter; τὸν προέχοντα εἴκοσιν ἡλικίας ἔτεσιν, Plat. Legg. IX, 879 c, vgl. Rep. VI, 484 d; Xen. vrbdt es auch mit dem accus. der Person, ἑνὶ μόνῳ προέχουσιν ἡμᾶς οἱ ἱππεῖς, An. 3, 2, 19; Folgde; ὁ δανειζόμενος ἐν παντὶ προέχει ἡμῶν, Dem. 56, 1; τῇ εὐχερείᾳ καὶ τόλμῃ προεῖχον οἱ μισϑοφόροι, Pol. 15, 13, 1; Ggstz von λείπεσϑαι, Plut. Nic. 3; ἐκείνων μεγέϑει τοσοῠτον προὔχει, Luc. musc. enc. 1; auch προέχειν κατὰ σοφίαν, amor. 30, u. absolut, οἱ προὔχοντες, die Ersten, Angesehenen, Scyth. 10; Harmon. 2, u. a. Sp. – Bei Hom. durchgängig und auch sonst häufig ist die zusammengezogene Form προὔχω; nur wo das Augment stehen sollte, wird πρόεχε statt προεῖχε geschrieben, nicht προὖχε, Od. 12, 11. – Vgl. noch προΐσχω.
-
16 προ-ήκω
προ-ήκω (s. ἥκω), vorgehen, vorrücken; προήκων ἐς βαϑὺ τῆς ἡλικίας, Ar. Nubb. 513; u. so vom Alter, καϑ' ἡλικίαν προήκων, Plut. Alc. 13 u. a. Sp., auch absolut; aber auch προήκειν ἀξιώματι, Thuc. 2, 34, wie χρήμασι, Xen. Hell. 7, 1, 23; δόξῃ, Plut. Cat. min. 14, wie προέ χω, Dem. 3, 1 vrbdt ὁρῶ τὰ πρἀγματα εἰς τοῠτο προήκοντα, es ist so weit gekommen.
-
17 βραδύς
βραδύς, εῖα, ύ, langsam; βραδέες ἵπποι Iliad. 8, 104; Gegensatz ὠκύς Odyss. 8, 329 κιχάνει τοι βραδὺς ὠκύν, ὡς καὶ νῦν Ἥφαιστος ἐὼν βραδὺς εἷλεν Ἄρηα, ὠκύτατόν περ ἐόντα ϑεῶν; Gegensatz ταχύς Plat. Tim. 80 a; ϑᾶττον καὶ βραδύτερον Phil. 25 c; ὀξύς Thuc.; ποδωκέστατοι – βραδύτατοι Xen. Cyn. 5, 17; τὸ βραδύ, die Langsamkeit, Plat. Legg. VI, 766 e; c. inf., ὠφελεῖν πάτραν, saumselig, Eur. bei Ar. Ran. 1427. – Vom Geiste, dem ἀγχίνους entgeggstzt, Plat. Phaedr. 239 a; vgl. Iliad. 10, 226. – Von der Zeit, spät, Thuc. 7, 43; σὺν χρόνῳ βραδεῖ μολών Soph. Tr. 395; ὀψὲ καὶ βραδὺ τῆς ἡλικίας Heliod. 2, 29; βραδέως τῆς ἡμέρας D. L. 2, 139. – Comparat. gew. βραδύτερος, βραδύτατος; auch βραδίων, Hes. O. 526; Plut. Fab. 12; βράσσων (aus βραδίων) Hom. Iliad. 10, 226 ἀλλά τέ οἱ βράσσων τε νόος λεπτὴ δέ τε μῆτις; aber Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι οἱ γλωσσογράφοι βράσσων ἀντὶ τοῠ ἐλάσσων. οὐδαμοῠ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. ἀποδοτέον οὖν βρασσόμενος, ταρασσόμενος διὰ τὸ δέος, οὐχ ἑστηκὼς διὰ τὴν ἀγωνίαν. ἅπαξ δὲ ἐνταῦϑα κέχρηται τῇ λέξει. Vgl. unter βράζω, βραχύς und βράσσων. – Superl. βράδιστος, E. M.; βάρδιστος, s. oben besonders.
-
18 κατά-στασις
κατά-στασις, ἡ, 1) trans., das Hinstellen, Festsetzen, anordnen; χορῶν Aesch. Ag. 23, wie Ar. Thesm. 958; Einsetzung, Bestallung zu einem Amte, ἡ ἐκλογὴ καὶ κατάστασις τῶν ἀρχόντων τε καὶ φυλάκων Plat. Rep. III, 414 a, δικαστῶν IV, 425 d, ἀρχῶν Legg. V, 735 a; Arist. pol. 4, 15 u. öfter; αἱ περὶ τὰς ἄλλας ἀρχὰς καταστάσεις Plat. Legg. VI, 768 d; absol., μετὰ τὴν κατάστασιν ϑύσας τοῖς ϑεοῖς, nach Antritt des Amtes, Pol. 3, 88, 7. – In Athen noch bes. die Wahl eines Bürgers zum Reiterdienst, und das ihm aus der Staatskasse zur Ausrüstung gegebene Geld, κατάστασιν ἀναπράττεσϑαι Lys. 16, 6, παραλαβεῖν ibd. 7; vgl. Harpocr. u. Herm. griech. Staatsalterth. §. 152; für den Sold der Ritter in Friedenszeit nimmt es Böckh Staatshaush. I p. 269; B. A. 270, 33 steht ἡ ὑπὸ τῆς βουλῆς τῶν ἱππέων δοκιμασία κατάστασις ἐλέγετο. – Einführung fremder Gesandten in die Volksversammlung, Hdn. 3, 46. 8, 141. 9, 9; – ἐγγυητῶν, das Bürgenstellen, Dem. 24, 103; – das An-, Auf-, Zurückhalten, Unterdrücken, Hemmen, Stillen, Hippocr.; ἔστω δὲ πράϋνσις κατάστασις καὶ ἠρέμησις ὀργῆς Arist. rhet. 2, 3; vgl. Plat. defin. 412 d. – Bei den Rednern constitutio causae. – 2) intrans., Zustand, Beschaffenheit, Stand u. Lage der Dinge; νυκτὸς ἐν καταστάσει, zur Nachtzeit, Eur. Rhes. 111; ἐχρᾶτο δὲ καταστάσει πρηγμάτων τοιῇδε Her. 2, 173; ὅσα ἐν ἀνϑρώπου φύσι καὶ καταστάσι ἐγγίνεται 8, 83; τοιαύτης καταστάσεως ἐπιϑυμεῖν Isocr. 4, 115; τὴν ὑπάρχουσαν περὶ Μακεδόνας τότε καὶ τοὺς Ἕλληνας κατάστασιν, die Lage u. Verhältnisse der Macedonier u. Griechen, Pol. 2, 71, 2; Staatsverfassung, πόλιος Her. 5, 92; πολιτείας Plat. Legg. VIII, 832 d; πόλεως Rep. IV, 426 c; Xen. Hell. 2, 3, 17; ἡλικίας Hyperid. Stob. fl. 74, 33. – Von Krankheitszuständen, Medic.
-
19 καθ-ίστημι
καθ-ίστημι (s. ἵστημι, perf. κατεστέαται Her. 1, 196), 1) trans., praes. u. impf., fut. u. aor. I, bei Sp., wie D. Hal. de vi Dem. 54 auch perf. καϑέστακα, niedersetzen, – a) hinstellen, hinbringen; νῆα, das Schiff halten lassen, Od. 12, 185, oder an's Ufer bringen, wie τούς μ' ἐκέλευσα Πύλονδε καταστῆσαι καὶ ἐφέσσαι, 13, 274, mich nach Pylos hinzuschaffen; so κατέστησαν αὐτὸν ἐς Δῖον Thuc. 4, 78; ἔςτε ἐπὶ τὰ Κόλχων ὅρια κατέστησαν τοὺς Ἕλληνας, bis sie die Griechen auf die Gränze hingebracht, Xen. An. 4, 8, 8, wie πάλιν εἰς Ἰωνίαν, zurückbringen nach, 1, 4, 13; τινὰ εἰς τοὺς ἀρχικούς, darunter rechnen, Mem. 2, 1, 9; τὰ ὅμηρα εἰς Ῥώμην Pol. 22, 15, 11; τὸν ἄνϑρωπον πρὸς τὴν οἰκίαν Plut. Pericl. 5; – δίφρους, hinstellen, hinsetzen, Soph. El. 700; σὺ δέ μ' αὐτὸς ἆρον, σύ με κατάστησον Phil. 867; ποῖ δεῖ καϑιστάναι πόδα Eur. Bacch. 184, wo soll ich den Fuß hinsetzen? – αὐτὴν ἐπὶ κλίμακος Plut. Num. 10; ἐς τὸ φανερόν τινα, an einen hohen Platz stellen, Xen. An. 7, 7, 22; vgl. πρὶν ἐς φῶς καταστῆσαι βίον Eur. Alc. 363. – b) Soldaten aufstellen, εἰς τὸ αὐτὸ σχῆμα ἐναντίαν τὴν φάλαγγα Xen. An. 1, 10, 10; Wächter, Späher, σκοπούς 6, 1, 11, προφύλακας 3, 2, 1. – c) in ein Amt einsetzen; ὕπαρχον Her. 7, 105, τυράννους 5, 92; τύραννον εἶναι παῖδα 94; βασιλέα Xen. An. 3, 2, 5; πότε ρον ἐᾷς ἄρχειν ἢ ἄλλον καϑίστης ἀντ' αὐτοῦ Cyr. 3, 1, 12; ἄρχοντα ἡμῖν καϑίστησι Plat. Rep. X, 606 d; Folgde überall, ὑπάτους Pol. 1, 16, 1, pass. ὕπατοι κατασταϑέντες 1, 17, 6, ἀγορανόμος καϑεσταμένος, zum Aedil gemacht, 10, 4, 6; λαφυροπώλας, als eine Behörde, Xen. An. 7, 7, 56; ἄλλοις τινὰ δικάζειν Cyr. 1, 3, 6; τοῖς παισὶν ἐπίτροπον, den Kindern einen Vormund bestellen, Plat. Legg. VI, 766 d; κληρονόμον, zum Erben einsetzen, IX, 856 e; ἐγγυητάς, Bürgen stellen, XI, 937 b, wie Ar. Eccl. 1064; δικαστάς, Richter einsetzen, zu Richtern aufstellen, Plut. 917. Vgl. παράδειγμα, ein Beispiel aufstellen, Isocr. 2, 31; νόμους, Gesetze aufstellen, geben, Eur. Or. 890; πολιτείαν, den Staat einrichten, die Staatsverfassung ordnen, Plat. Legg. I, 640 d; τὴν δημοκρατίαν καὶ τὰ δικαστήρια Arist. pol. 2, 10; übh. einrichten, anordnen, καὶ διοικεῖν τι Plut. Pomp. 42; so auch διάπλοον καϑίστασαν Aesch. Pers. 374; τὰς κόρας, die Pupillen seines Schielenden) in die richtige Lage bringen, Alexis Ath. VIII, 340 a. – d) ähnlich sind die Verbindungen εἰς μοναρχίαν αὐτόν, in die Alleinherrschaft einsetzen, Eur. Suppl. 352, εἰς ἀρχήν Lys. 12, 5. 26, 8, εἰς μείζο υς τιμάς Plat. Rep. VII, 537 d, ἐπὶ τὰς ἀρχάς Isocr. 12, 134, ἐπὶ πολλῶν N. T., an welche sich der so geläufige Gebrauch ἔς τί τινα καϑιστάναι reih't, in eine Lage, einen Zustand versetzen, ἐς ἀπορίαν, Plat. Soph. 238 d, ἐς φόβον, in Verlegenheit, Furcht versetzen, Thuc. 2, 81, εἰς ἀϑυμίαν Plat. Legg. V, 731 a; Lys. 12, 4 u. sehr oft bei Oratt., εἰς κινδύνους, εἰς διαβολὰς καὶ εἰς κινδύνους, Lys. 13, 17; εἰς συμφοράς Isocr. 4, 113, in's Unglück bringen, stürzen; εἰς ταπεινότητα 4, 118; εἰς ἀτιμίαν 97; εἰς ἐρημίαν φίλων Plat. Phaedr. 232 d; εἰς αἰσχύνην, εἰς ὀνείδη, Soph. 230 d Menez. 246 d; εἰς φιλίαν Ep. VII, 328 d; εἰς δόξαν Euthyd. 305 d; selten ἐν ἀκινδύνῳ τοὺς φίλους καϑιστᾶσι, Xen. Cyr. 4. 5, 28, wie τὴν πόλιν ἐν πολέμῳ Plat. Menez. 242 a. – e) εἰς δίκην τινὰ καταστῆσαι, Einen vor Gericht ziehen, anklagen, Xen. An. 5, 7, 34; εἰς ἀγῶνα περί τινος Plat. Apol. 24 c; Is. 1, 5 Dem. 24, 7 u. sonst; ἑαυτὸν εἰς κρίσιν, sich vor Gericht stellen, Thuc. 1, 131. – f) seltener ist der inf. dabei, καταστῆσαι φεύγειν, zum Fliehen bringen, Thuc. 4, 84. Häufiger aber mit einem adject., wie reddere, wozu machen, als Einen hinstellen, ψευδῆ ἐμαυτὸν τῇ πόλει οὐ καταστήσω Soph. Ant. 653; Eur. Andr. 636; τὴν εὐλογίαν φανερὰν σημείοις, durch Zeichen kund thun, Thuc. 2, 42; ὑμᾶς ἀπιστοτέρους ἐς τοὺς ἄλλους 1, 68; vgl. Xen. An. 7, 7, 23; ἐντιμότερόν τινα, d. i. mehr ehren, 6, 1, 18; ἐμὲ ἔρημον καὶ ἄπορον κατέστησεν Plat. Phil. 16 b; ἡ ἐπιϑυμία ἀμνήμονά τινα καϑίστησι, sie läßt ihn vergessen, Antiph. 2 α 7; βελτίω τὴν διάνοιαν Isocr. 1, 18; ἄκυρα τὰ γνωσϑέντα Dem. 24, 9. Auch c. partic., κλαίοντά σε καταστήσει Eur. Andr. 636. – 2) intrans., perf. u. aor. II in denselben Verbindungen, meist geradezu als das Resultat der durch die trans. tempp. ausgedrückten Thätigkeit erscheinend, – a) hingebracht worden sein, hinkommen; καταστάντες ἐς Ῥήγιον Thuc. 3, 86; καταστάντες ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας, nachdem sie zu den Regierenden gekommen waren, Her. 3, 46; vgl. ὅποι καϑέσταμεν Soph. O. C. 23; ἐσσύμενοι δ' εἴσω κατέσταν Pind. P. 4, 135; καταστὰς ἐπὶ τὸ πλῆϑος ἔλεγε, er trat auf, Thuc. 4, 84, wie καταστάντες ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας ἔλεγον Her. 3, 46; in λέξον καταστάς Aesch. Pers. 287 liegt auch zugleich das Ruhige, Gefaßte; vgl. καϑεστηκὸς καὶ λεῖον πνεῦμα Ar. Av. 1001, ϑάλασσα καϑεστηκυῖα, das ruhige Meer, Pol. 22, 14, 10, κατέστη ὁ ϑόρυβος, der Lärm legte sich, beruhigte sich, Her. 3, 80; ἕως τὸ πρᾶγμα κατασταίη, bis die Sache abgemacht, beseitigt sei, Lys. 13, 25; μαίνεσϑαι καὶ ἔξω τοῦ καϑεστηκότος εἶναι Luc. Philops. 5. – So auch vom Alter, οἱ ἐν τούτῳ τῆς ἡλικίας καϑεστῶτες Antiph. 2 α 1, ἡ καϑεστῶσα ἡλικία, das mittlere Alter, οἱ καϑεστηκότες, Leute von mittlerem Alter. – b) als Wächter, Posten dastehen, hingestellt worden sein, φύλαξ κατέστης Soph. O. C. 357, φυλακαὶ καϑεστήκασι Ar. Av. 1161, φυλακὴ καϑειστήκει Xen. An. 4, 5, 19; vgl. Plat. Rep. VI, 503 b. – c) zum König eingesetzt worden sein, in ein Amt eingetreten sein, δεσπότης ὑμῶν καϑέστηκα Eur. Herc. Fur. 142, ὅταν καταστῶσιν οἱ ἄρχοντες, sobald die Archonten eingesetzt sind, ihr Amt angetreten haben, Plat. Rep. VIII, 543 b; στρατηλάτης νέος καταστάς Eur. Suppl. 1216; στρατηγοὶ καταστάντες Isocr. 4, 35; ἡ καϑεστηκυῖα τιμή Dem. 34, 39. Auch ἐπεὶ εἰς τὴν βασιλείαν κατέστη, Xen. An. 1, 1, 3; von Richtern, οἱ καϑεστῶτες ἐπὶ τῶν φονικῶν Plut. Rom. 20. – Bes. häufig von Gesetzen, οἱ καϑεστῶτες νόμοι, die bestehenden Gesetze, Soph. Ant. 1100 Ar. Nubb. 1400 u. öfter in Prosa; auch vom Einrichten, Ordnen der Staatsangelegenheiten, τὸν νῦν κατεστεῶτα κόσμον Σπαρτιήτῃσι Her. 1, 65, vgl. καταστάντων εὖ τῶν πρηγμάτων 7, 132; ἐπειδὴ δ' ἡ πόλις εἰς ἓν ἦλϑε (nach der Vertreibung der Dreißig) καὶ τὰ πράγματ' ἐκεῖνα κατέστη, und die Staatsangelegenheiten geordnet waren, Dem. 20, 11. Daher τὰ καϑεστῶτα häufig = die bestehende Ordnung der Dinge, Dem. 20, 17; τὰ καϑεστῶτα κινεῖν, eine Umwälzung vorhaben, Neuerungen machen, Pol. 2, 21, 3 u. öfter; vgl. τό τι κινεῖν τῶν τότε καϑεστώτων Plat. Legg. VII, 798 b; ἥτις ἂν καϑεστηκυῖα ᾐ πολιτεία, welche Staatsverfassung gerade besteht, IV, 714 c; παρὰ τὸ καϑεστὸς ἔϑος, gegen die bestehende, herrschende Sitte, Plat. Tim. 46 b; Thuc. 1, 76 οὐδὲ πρῶτοι τοῦ τοιούτου ὑπάρξαντες, ἀλλ' ἀεὶ καϑεστῶτος, τὸν ἥσσω ὑπὸ τοῦ δυνατωτέρου κατείργεσϑαι, es ist ein alter Brauch, herkömmlich, daß der Schwächere u. s. w. – d) in einen Zustand versetzt sein, in eine Lage gerathen sein; εἰς κινδύνους καταστάς Antiph. 2 γ 1, u. sonst oft; τῆς πόλεως εἰς ἀπορίαν καταστάσης Plat. Menez. 243 a; ἐν τοιαύτῃ τύχῃ Conv. 203 c; εἰς τὴν αὐτὴν τύχην Is. 2, 24; εἰς ἀγῶνά τινι Eur. Andr. 328; ἐν διαφορᾷ τινι Antiph. 1, 1; εἰς ἔχϑραν πολλοῖς Plat. Polit. 308 a; εἰς ὁμόνοιαν κατέστη ἡ πόλις Lys. 18, 18; εἰς ἔλεγχον 16, 1; εἰς τοσαύτην μεταβολήν Isocr. 4, 60; ἐν μεγάλῃ δυςϑυμίᾳ Pol. 1, 71, 2. – el von Processen, εἰς κρίσιν Aesch. 1, 192, εἰς ἀγῶνα Andoc. 1, 33. – f) wozu gemacht sein, dastehen als, τοῖς οἴκοϑεν φίλοις ἐχϑρὰ καϑέστηκα Eur. Med. 507, δυςτυχής Andr. 386, φονέα μέ φησι Λαΐου καϑεστάναι, er sagt, ich stehe da als Mörder, sei der Mörder, Soph. O. R. 703; ὅς οἱ ἀντιστασιώτης κατεστήκεε Her. 1, 192; οἱ μὲν ἰητροὶ ὀφϑαλμῶν κατεστέασι 2, 84; καταστῆναι πάντων τῶν καλῶν σωμάτων ἐραστήν Plat. Conv. 210 b; bei Sp. καϑίσταται = γίγνεται, S. Emp. adv. log. 1, 130, καϑεστάναι = εἶναι, ib. 50 u. oft; ὅσου κατέστη, wie viel es kostete, Plut. glor. Ath. 6. – 3) med., sich stellen, für sich hinstellen, einrichten, in denselben Verbindungen, ἀεὶ εἰς τὸ ὄπισϑεν καϑίσταντο κάλλιστα, sie stellten sich immer hinter ihn, Plat. Prot. 315 b; – πολιτείαν κατεστήσατο, er richtete den Staat ein, Isocr. 4, 39; τύραννον καταστησάμενοι παρὰ σφίσι αὐτοῖσι Her. 5, 92; ἐπειδὰν καταστήσησϑε τοὺς ἄρχοντας Xen. An. 3, 1, 39; Pol. 9, 29, 10 u. sonst oft; – φρούρημα γῆς καϑίσταμαι Aesch. Eum. 676; κρυφαῖον ἔκπλο υν, unternehmen, Pers. 377; – καϑίστασϑαι εἰς τὴν τάξιν Xen. An. 1, 8, 3, ἐπὶ τὸ ἐπιμελεῖσϑαι 5, 9, 22, φύλακας 4, 5, 21; νόμον Ar. Eccl. 1041; εἰς πόλεμον τινὰ καὶ μάχην Eur. Herc. Fur. 1168; εἰς κινδύνους Andoc. 1, 3; – ἄπαρνος οὐδενὸς καϑίστατο Soph. Ant. 431; ἔμφρων μόλις πως ξὺν χρόνῳ καϑίσταται Ai. 299; oft wie die intrans. tempp. zu fassen; – fut. med. für pass., Xen. An. 1, 3, 9.
-
20 βαρύνω
βαρύνω, beschweren, belasten, Od. 5, 321; gew. übertr., belästigen, plagen, βάρυνε δέ μιν δόρυ Il. 5, 664; vgl. 11, 584; ἀστῶν ἀκοὰ ϑυμὸν βαρύνει Pind. P. 1, 83; δίψος βαρύνει σε Ep. ad. 198 ( App. 100). Prosa, Plat. Phaedr. 247 b; τοὺς δικαστάς Xen. Apol. 9. Viel häufiger pass., beschwert werden, βαρύνεται γυῖα, er wird schwer, kraftlos an den Gliedern, Il. 19, 165; βαρυνϑεὶς χεῖρα, an der Hand gelähmt, 20, 480; γοῦνα βαρυνϑείς Ap. Rh. 2, 202; γυῖα Ep. ad. 272 ( Plan. 265); Prosa, τὰ σκέλη Plat. Phaed. 107 e; τὴν κεφαλήν Charm. 155 d; τὸ σκέλος βαρύνεται Ar. Ach. 214; ὄμμα βαρύνεται, von Sterbenden, Eur. Alc. 385; τὴν γαστέρα, schwanger sein, Luc. Mere. cond. 34; νηδὺν Leon. Tar. 2 (VI, 202). Bes. belästigt, geplagt werden, πήμασι Aesch. Ag. 810; χόλῳ Soph. Ai. 40; ὀσμῇ Phil. 878; τόκοις Eur. I. T. 1228; συντυχίᾳ βαρυνόμενος Cratin. Prisc. VIII p. 181; ὑπὸ τῆς ἡλικίας Pol. 5, 5. Uebh. mißmüthig werden, καὶ χαλεπῶς φέρειν Thuc. 8, 1. 2, 16; Xen. Mem. 2, 1, 31; διά τι Thuc. 5, 7; τινί; auf Einen zürnen, Call. Del. 244; Plut. Num. 2; τινά od. τί, mit etwas unzufrieden sein, z. B. τυραννίδος πόλεμον Plut. Poplic. 2; öfter bei Sp. – Bei Gramm. = den Gravis setzen.
См. также в других словарях:
ἡλικίας — ἡλικίᾱς , ἡλικία time of life fem acc pl ἡλικίᾱς , ἡλικία time of life fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
παιδί — Από βιολογική άποψη θεωρείται π. ο άνθρωπος από τη γέννησή του μέχρι τα 9 του χρόνια ή και μέχρι τα 11 14, ανάλογα με τους επιστήμονες οι οποίοι έχουν ασχοληθεί με το θέμα. Η επιστήμη που ασχολείται με το π. είναι σχετικά νέα. Οι αρχαίοι… … Dictionary of Greek
παΐδι — Από βιολογική άποψη θεωρείται π. ο άνθρωπος από τη γέννησή του μέχρι τα 9 του χρόνια ή και μέχρι τα 11 14, ανάλογα με τους επιστήμονες οι οποίοι έχουν ασχοληθεί με το θέμα. Η επιστήμη που ασχολείται με το π. είναι σχετικά νέα. Οι αρχαίοι… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Εκπαίδευση — Η ΠΡΟΕΠΑΝΑΣΤΑΤΙΚΗ ΠΕΡΙΟΔΟΣ ΟΙ ΜΕΓΑΛΟΙ ΔΙΔΑΣΚΑΛΟΙ ΤΟΥ ΓΕΝΟΥΣ Είναι οι λόγιοι της προεπαναστατικής περιόδου (β΄ μισό 18ου αιώνα μέχρι την κήρυξη της επανάστασης) οι οποίοι, προσβλέποντας στην πνευματική αναγέννηση του Γένους, που θα έφερνε και την… … Dictionary of Greek
νοημοσύνη ή νόηση — Ο όρος χρησιμοποιείται στην τρέχουσα γλώσσα με διάφορες σημασίες, που άλλοτε αναφέρονται σε φιλοσοφικές και μεταφυσικές έννοιες και άλλοτε σε γεγονότα της πρακτικής ζωής. Ο μέσος άνθρωπος θεωρεί τη ν. ως ιδιαίτερη ικανότητα του πνεύματος, μια… … Dictionary of Greek
ηλικία — (Νομ.). Σε αστική, σε διοικητική και σε ποινική ύλη, το δίκαιο αποδίδει ιδιαίτερη σημασία στην η. ως προς τη γενικότερη δικαιοπρακτική ικανότητα, την ευθύνη ή τις ειδικότερες συνέπειες των πράξεων ή ενεργειών του προσώπου. Σύμφωνα με τον ελληνικό … Dictionary of Greek
νηπιαγωγείο — Ειδικό εκπαιδευτήριο, στο oποίο ασκείται η αγωγή των νηπίων. Η φοίτηση στο ν. αρχίζει συνήθως από το τρίτο έτος της ηλικίας και τελειώνει όταν το παιδί φτάσει στην καθορισμένη για το δημοτικό σχολείο ηλικία. Το ν. αποτελεί σημαντικό σταθμό της… … Dictionary of Greek
παιδιατρική — Κλάδος της ιατρικής ο οποίος ασχολείται με το παιδί. Eίναι επίσης δυνατό να ορισθεί ως η μελέτη της φυσιοπαθολογίας της αύξησης, αφού η λειτουργία της ανάπτυξης του ανθρώπινου οργανισμού σε καμιά άλλη περίοδο της ζωής δεν είναι τόσο έντονη, όσο… … Dictionary of Greek
ήβη — I Αρχαιοελληνική θεότητα. Ήταν κόρη του Δία και της Ήρας. Σύμφωνα με τον μύθο, οι Αθάνατοι την πάντρεψαν με τον Ηρακλή μετά την αποθέωσή του. Προσωποποίηση της νεότητας, είχε τα καθήκοντα της οινοχόου των θεών και ιδιαίτερης θεραπαινίδας της Ήρας … Dictionary of Greek
γεροντολογία — Κλάδος της επιστήμης που έχει σκοπό τη μελέτη της γεροντικής ηλικίας (δηλαδή ατόμων άνω των 65 ετών). Εκτός της φυσιολογίας, της παθολογίας και της υγιεινής του γήρατος που αποτελούν αντικείμενο της γηριατρικής (βλ. λ.), η γ. ασχολείται ιδιαίτερα … Dictionary of Greek
προϊστορία — Επιστήμη, που ασχολείται με τα γεγονότα που συνέβησαν στην ανθρωπότητα πριν από την ανακάλυψη της γραφής, σε αντίθεση προς τη γραπτή ιστορία. Η π. είναι όμως και αυτή ιστορία, αν και χρησιμοποιεί δεδομένα που προέρχονται από διαφορετικές πηγές.… … Dictionary of Greek