-
1 εκτήσθαι
-
2 ἐκτῆσθαι
-
3 κτάομαι
Aκτήσομαι Archil.6.4
, Thgn.200, A.Eu. 289, Th.6.30, Pl.R. 417a, etc. (in pass. sense, Plot.2.9.15, s.v.l.);κεκτήσομαι A.Th. 1022
, E.Ba. 514, Pl.Grg. 467a ( ἐκτήσομαι in La. 192e, and prob. in Emp.110.4): [tense] aor. ἐκτησάμην, [dialect] Ep.κτ-, Od.14.4, Pi.Pae.2.59, etc.: [tense] pf. , etc.,ἔκτημαι Il.9.402
, A.Pr. 795, Hdt.2.44, and sts. in Pl. ( κεκτῄμεθα and ἐκτῆσθαι in following lines, R. 505b, ); [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἐκτέαται Hdt.4.23
; subj.κέκτωμαι Isoc.3.49
, Pl. Lg. 936b; opt. κεκτῄμην, ῇτο, ib. 731c, 742e, codd.: [tense] plpf.ἐκεκτήμην And.1.74
, 4.41, Lys.2.17, etc.; poet. ; [dialect] Ion. [ per.] 3pl.ἔκτηντο Hdt.2.108
; [dialect] Att. [ per.] 1pl. ἐκτήμεθα f.l. in And.3.37: for [tense] fut. and [tense] aor. [voice] Pass., v. infr. 111.I [tense] pres., [tense] impf., [tense] fut., and [tense] aor.,1 procure for oneself, get, acquire, , etc.; [ οἰκῆας] Od.l.c.;γῆν A.Eu.
l.c., cf. Pers. 770; of horses, win (as a prize), Pi.N.9.52; κτήσασθαι βίον ἀπό τινος to get one's living from a thing, Hdt.8.106; win favour, and the like , χάριν ἀπό τινος, ἔκ τινος, S.Tr. 471, Ph. 1370;παρά τινος X. Smp.4.43
;τὴν εὔνοιαν τὴν παρὰ τῶν Ἑλλήνων Isoc.5.68
; κ. φίλους, ἑταίρους, S.Aj. 1360, E.Or. 804 (troch.); , cf. S.OT 1499, Hdt.8.105; , cf. Supp. 225;πολλάκις δοκεῖ τὸ φυλάξαι τἀγαθὰ τοῦ κτήσασθαι χαλεπώτερον εἶναι D.1.23
.b of consequences, bring upon oneself,αὑτῷ θάνατον S.Aj. 968
; incur, θεᾶς ὀργήν ib. 777; ; ;ἔχθραν πρός τινα Th.1.42
; δυσσέβειαν κ. get a name for impiety, S.Ant. 924;κακὸν λόγον πρὸς ἀστῶν E.Heracl. 166
, cf. IT 676;ἐκ τῶν πόνων τὰς ἀρετὰς κ. Th.1.123
.c κ. τινὰς πολεμίους make them so, X.An.5.5.17; .2 procure or get for another,ἐμοὶ δ' ἐκτήσατο κεῖνος Od.20
. 265;μέγαν τέκνοις πλοῦτον ἐκτήσω A.Pers. 755
(troch.), cf. X. Oec.15.1.II in [tense] pf. and [tense] plpf. with [tense] fut. κεκτήσομαι, to have acquired, i.e. possess, hold (opp. χρῆσθαι, Pl.Euthd. 28od),οὐδ' ὅσα φασὶν Ἴλιον ἐκτῆσθαι Il.9.402
, cf. X. Cyr.8.3.46, Pl.Phdr. 260b;ὅπλα μὴ ἐκτῆσθαι Hdt.1.155
, cf. S.Ph. 778;στρατὸν πλεῖστον ἐκτημένοι Hdt.7.161
;κοινὸν ὄμμ' ἐκτημέναι A.Pr. 795
; φωνὴν βάρβαρον κεκτ. Id.Ag. 1051;κεκτ. τινὰ σύμμαχον E.Ba. 1343
;κ. κάλλος X.Smp.1.8
; ;τέχνην Lys.24.6
; ποίησιν to be master of it, Pl.Lg. 829c: dub. in [tense] aor., ἀγορὰς κτησάμενοι having market-places, Hdt.1.153 (leg. στησάμενοι): with impers. subject, πραγμάτων ἀγῶνας κεκτημένων involving effort, Epicur.Sent.21:—the diff.between [tense] pres. and [tense] pf. appears from X.Mem.1.6.3, ἃ [χρήματα] καὶ κτωμένους εὐφραίνει καὶ κεκτημένους.. ποιεῖ ζῆν: later, [tense] pres. in [tense] pf. sense, Ev.Luc.18.12.c have in store, opp. ἔχω, have in hand, ready for use,ἔχων τε καὶ κεκτημένος.. κακά S.Ant. 1278
; . cf. Tht. 197b, 198d, Cra. 393b; κ. ἱμάτιον own, opp. ἔχειν (wear), Id.Tht. 197b.d abs., to be a property-owner,τῶν ἐκτημένων ἐν τῇ χώρᾳ SIG633.73
(Milet., ii B.C.), cf. 888.15 (iii A.D.).2 ὁ κεκτημένος owner, master (esp. of slaves), as Subst., Ar.Pl.4, etc.;οἱ κ. A.Supp. 337
; of a husband, E.IA 715; ἡ κεκτημένη my mistress, S. Fr. 762, Ar.Ec. 1126, Men.Pk.61, al., cf. Phryn.Com.48.III [tense] aor. 1 [voice] Pass. ἐκτήθην in pass. sense, to be gotten,ἃ ἐκτήθη Th.1.123
, 2.36; to be obtained as property, (lyr.), cf. D.H.10.27, etc.: [tense] fut.κτηθήσομαι LXX Je.39
(32).43. ([voice] Act. κτάω very late, PLond.1.77 (vi A.D.).)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κτάομαι
-
4 κταομαι
ион. κτέομαι (ион. pf. ἔκτημαι, ppf. ἐκεκτήμην и κεκτήμην - ион. ἐκτήμην, fut. 3 κεκτήσομαι и ἐκτήσομαι, inf. pf. ἐκτῆσθαι, conjct. κέκτωμαι, opt. κεκτῄμην; pass. aor. ἐκτήθην; adj. verb. κτητός)1) приобретать, наживать(κτήματα, οἰκῆας Hom.; φίλους Soph.; ἑταίρους Eur.; εἰρήνην Plut.; τι διὰ χρημάτων NT.)
πολλάκις δοκεῖ τὸ φυλάξαι τἀγαθὰ τοῦ κτήσασθαι χαλεπώτερον εἶναι Dem. — часто кажется, что уберечь добро труднее, чем нажить;κ. βίον ἀπό τινος Her. — извлекать средства к жизни из чего-л.;κτήσασθαί τινα πολέμιον Xen. — нажить себе врага в ком-л.;κτήσασθαι κακὸν λόγον πρός τινος Eur. — заслужить осуждение у кого-л.2) приживать, порождать(παῖδας ἐκ γυναικός Eur.)
3) (в pf., ppf., fut. 3) иметь, владеть, обладатьτὸ κεκτῆσθαι τἀγαθὰ καὴ τὸ χρῆσθαι αὐτοῖς Plat. — обладание благами и пользование ими;
ἀπειπεῖν ὅπλα μέ ἐκτῆσθαι Her. — запретить (кому-л.) иметь оружие;φωνέν βάρβαρον κεκτημένος Aesch. — говорящий на чужом языке;τινὰ σύιιμαχον κεκτημένος Eur. — имеющий кого-л. в качестве союзника;(τὰ χρήματα) καὴ κτωμένους εὐφραίνει, καὴ κεκτημένους ποιεῖ ζῆν Xen. — богатство радует приобретающих (его) и дает возможность жить обладающим (им);ἕτερον μέν τι τὸ κεκτῆσθαι τέν ἐπιστήμην, ἕτερον δὲ τὸ ἔχειν Plat. — одно дело обладать знанием, другое - иметь его (обладать - в знач. приобрести - можно и ложным знанием, а иметь, по мнению Платона, можно лишь истинное);ὅ κεκτημένος Trag. — владелец, хозяин, тж. повелитель, господин;ἥ κεκτημένη Arph. — госпожа;οἱ κτώμενοι Arst. — состоятельные люди, имущие;κτηθεῖσα Eur. — служанка, рабыня4) навлекать на себя(κακά, ὀργάν τινος Soph.; συμφοράς Eur.)
κτήσασθαι αὑτῷ θάνατον Soph. — найти (долгожданную) смерть;κτήσασθαι ἔχθραν πρός τινα Thuc. — навлечь на себя чью-л. вражду;κτήσασθαι δυσσέβειαν Soph. — навлечь на себя упрек в нечестивости;ὅ κεκτημένος τὸν φθόνον Plat. — завистник -
5 κτάομαι
κτάομαι, ion. κτέομαι, Her. 8, 112, wie conj. κτέωμαι, 3, 98; perf. κέκτημαι, auch ἐκτῆσϑαι, Il. 9, 402, u. gew. bei Her., ἐκτέαται, 4, 23. 174; auch Aesch. ἐκτημέναι, Prom. 797, u. als v. l. Plat. Prot. 340 e, u. sonst an einzelnen Stellen; dazu conj. κεκτῆται, Xen. Conv. 1, 8, Plat. Legg. XI, 736.b, κεκτῆσϑε, Isocr. 3, 49; opt. κεκτῴμην, Eur. Heracl. 283, oder κεκτῇτο, Plat. Legg. V, 742 e; – sich erwerben, sich verschaffen, in seinen Besitz bringen; κτήμασι τέρπεσϑαι, τὰ γέρων ἐκτήσατο Πηλεύς Il. 9, 400, vgl. Od. 14, 14; selten = einem Andern Etwas erwerben, τινί τι, 20, 265; φιάλας ἵπποι κτησάμεναι Pind. N. 9, 52; μέγαν τέκνοις πλοῠτον ἐκτήσω σὺν αἰχμῇ Aesch. Pers. 741; κτήσεται δ' ἄνευ δορὸς αὐτόν τε καὶ γῆν Eum. 289; παῖδας ἔκ τινος Eur. I. T. 696; vgl. Soph. O. R. 1499; auch κακά, El. 992, wie Eur. Med. 1047; ξυμφοράς Or. 542; ϑεᾶς ὀργήν, sich den Zorn zuziehen, Soph. Ai. 764; τὴν δυσσέβειαν εὐσεβοῠσ' ἐκτησάμην, ich zog mir den Vorwurf der Gottlosigkeit zu, Ant. 915, womit Eur. Med. 218 zu vgl., ἐκτέετο χρήματα Her. 8, 112; ἀπολαύουσι τάχιστα διὰ.τὸ ἀεὶ κτᾶσϑαι, weil sie immer auf Erwerb bedacht sind, Thuc. 1, 70; εὔνοιαν, ἔχϑραν, 1, 42, ἑταίρους, Plat. Gorg. 461 c, wie τινὰ πολέμιον, sich Jemanden zum Feinde machen, Xen. An. 5, 5, 17; Folgende überall; τὶ πρός τινος, Eur. Heracl. 167, ἔκ τινος, Xen. Cyr. 8, 2, 22; παρά τινος, Hier. 1, 13; Dem. 18, 94; auch κτήσει τὴν παρὰ τῶν Ἑλλήνων εὔνοιαν, Isocr. 5, 68. – Perf. κέκτημαι, sich erworben haben, dah. besitzen, haben, φωνὴν βάρβαρον κεκτημένη Aesch. Ag. 1021; dazu fut. κεκτήσεται, er wird besitzen, haben, Prom. 1008; ἔχων τε καὶ κεκτημένος vrbdt Soph. Ant. 1265, wie Plat. Rep. II, 382 b; unterschieden aber Theaet. 199 a; οὔ τι γὰρ κεκτήμεϑα ἡμέτερον αὐτὸ τὸ σῶμα, πλὴν ἐνοικῆσαι βίον Eur. Suppl. 534, λαβὼν ταῠτα, κέκτησο καὶ χρῶ, ὥςπερ βούλει Xen. Cyr. 8, 3, 46; Plat. u. A. ὁ κεκτημένος, der Herr. – Aor. pass. in passiver Bdtg, ἃ ἐκτήϑη Thuc. 1, 123, Eur. Hec. 449 u. Sp., wie D. Hal. 10, 27; so auch κεκτημένος in passiver Bdtg, Thuc. 7, 70, wie Plat. Legg. XII, 965; sehr späte Schriftsteller brauchen so das praes., vgl. Schäfer Schol. Par. Ap. Rh. 1, 895. – Adj. verb.; κτητέον χρυσὸν καὶ ἐλέφαντα Plat. Rep. II, 373 a; κτητός s. unten.
-
6 νομίζω
νομίζω, fut. νομίσω, art. νομιῶ, – 1) als Sitte, Brauch, Gesetz anerkennen, einen Brauch mitmachen, üben; ἱπποτροφίας νομίζων, d. i. Pferde haltend nach dem Brauch, Pind. I. 2, 38; μεγασϑενῆ νόμισαν χρυσόν, 4, 2, sie achteten das Gold hoch (vielleicht mit Anspielung auf νόμισμα); ϑεούς, Götter anerkennen, ehren, Aesch. Pers. 490 (vgl. Plat. ὃ ζῷον δίκην καὶ ϑεοὺς μόνον νομίζει, Menex. 237 d; Prot. 322 a u. Sp.); im Gebrauch haben, κοινὸν γὰρ ἔχϑος ἐν δόμοις νομίζομεν, Ch. 99; βίον ἀργυροστερῆ, ein räuberisches Leben führen, 997; γλῶσσαν, von Alters her eine Sprache im Gebrauch haben, sie sprechen, Her. 1, 142. 4, 183; φωνήν, 2, 42; οὔτε ἀσπίδα οὔτε δόρυ, sie führen sie, brauchen sie nicht, 5, 97; ὁρτήν, πανήγυριν, von Alters her feiern, 2, 64 u. öfter; auch = einen Gebrauch annehmen, eine Sitte einführen, 1, 173. 202; im perf. act., Ἕλληνες ἀπ' Αἰγυπτίων ταῦτα νενομίκασι, diesen Gebrauch haben die Hellenen von den Aegyptiern angenommen, 2, 51; τὶ παρά τινος, 4, 27; Xen. Cyr. 8, 8, 8; gesetzlich bestimmen, Lac. 1, 7. 2, 4. – Dah. im pass. als Sitte, Brauch, Gesetz anerkannt, üblichsein, ἔχεις παρ' ἡμῶν οἷάπερ νομίζεται, Aesch. Ag. 1016; ὅπου τὸ χαίρειν μηδαμοῦ νομίζεται, Eum. 401; τίς δ' ἔσϑ' ὁ χῶρος; τοῦ ϑεῶν νομίζεται, d. i. für welches Gottes Eigenthum gilt es? Soph. O. C. 38; vgl. οὐ τοῠ κρατοῦντος ἡ πόλις νομίζεται; Ant. 734; πεντάεϑλ' ἃ νομίζεται, El. 681; νενόμισται ἀνὰ τὴν Ἐλλάδα τὰ σχέτλια πάντα ἔργα Λήμνια καλέεσϑαι, es ist Brauch geworden, Her. 6, 138; bes. von den bei Leichenbegängnissen üblichen Feierlichkeiten, ἐντάφια φέρουσαν, οἷα τοῖς κάτω νομίζεται, Soph. El. 319; τὰ νενομισμένα ποιεῖν τινι, Is. 2, 4; τῶν νομιζομένων τυχεῖν, Dem. 24, 107; Aesch. 1, 14 u. oft bei den Rednern; vgl. Xen. An. 4, 2, 23, καὶ πάντα ἐποίησαν τοῖς ἀποϑανοῦσιν, ὥςπερ νομίζεται ἀνδράσιν ἀγαϑοῖς, sc. ποιεῖν; – von anderen Feierlichkeiten, ποιήσας περὶ τὸ ἱερὸν τὰ νομιζόμενα, Her. 1, 49, vgl. 9, 108; Xen. Cyr. 4, 5, 14. 8, 7, 1; Pol. 28, 10, 8; Plut. u. a. Sp. oft; – λαμβάνειν τὰ νομιζόμενα, das Uebliche, Ar. Plut. 1185; σωφροσύνη νενόμιστο, sie galt, war Sitte, Nubb. 949; κατὰ τὰ νομιζόμενα λέγοντες, nach dem Herkömmlichen, Plat. Rep. I, 348 e. – Daher übh. c. inf. gewohnt sein, pflegen, die Sitte haben, νομίζουσι Διῒ ϑυσίας ἔρδειν, Her. 1, 131; οὔτε οἰκίας νομίζουσι ἐκτῆσϑαι, 3, 100; βωμοὺς καὶ νηοὺς οὐ νομίζουσι ποιέειν, πλὴν Ἄρηϊ· τούτῳ δὲ νομί. ζουσι, 4, 59, öfter; auch c. inf. aor., Lob. Phryn. 752. – Auch mit dem dat., wie χρῆσϑαι, woran gewöhnt sein, Etwas brauchen, νομίζουσι Αἰγύπτιοι οὐδ' ἥρωσιν οὐδέν, Her. 2, 50, sie sind an Halbgötter nicht gewöhnt, d. i. die Verehrung der Halbgötter ist bei ihnen nicht üblich; φωνῇ νομίζουσι Σκυϑικῇ, 4, 101, sie bedienen sich der scythischen Sprache seit langer Zeit; ὑσί, 4, 63; Thuc. ἀγῶσι καὶ ϑυσίαις διετησίοις νομίζουσι, 2, 83; vgl. 1, 77; εὐσεβείᾳ, 3, 82; bes. vom Gelde, das im Gebrauch ist, ἐν Λακεδαίμονι σιδηρῷ σταϑμῷ νομίζουσι, Plat. Eryx. 400 b; οἱ Βυζάντιοι σιδηρῷ νομίζουσι, οἱ Καρχηδόνιοι σκύτεσι, Aristid., sie brauchen Eisen, Lederstücke als Münze. – Bei Her. 1, 170, τὰς ἄλλας πόλιας νομίζεσϑαι, bedeutet es »nach gewissen hergebrachten Gesetzen verwaltet werden«. – 2) übh. meinen, glauben, wofür halten; ὄμμα γὰρ δόμων νομίζω δεσπότου παρουσίαν, Aesch. Pers. 165; εἴ τοι νομίζεις οὐχ ὑφέξειν τὴν δίκην, Soph. O. R. 551; ὥςτε μηκέτ' ἂν τέρας νομίζειν αὐτό, El. 1309, öfter; ϑεοὺς νομίζεις τοὺς τότ' οὐκ ἄρχειν ἔτι, Eur. Med. 493; μ' οὐ νομίζω παῖδα σὸν πεφυκέναι, Alc. 644, öfter, wie Ar. u. in Prosa, sowohl mit dem doppelten accus., als c. accus. u. inf.; u. so auch im pass., τὸ ϑανεῖν κακῶν μέγιστον φάρμακον νομίζεται, Eur. Heracl. 596; τὸν ἐγὼ νενόμικα ἄριστον ἄνδρα γενέσϑαι, Her. 8, 79; οἱ Πέρσαι οὐκ ἀνϑρωποφυέας ἐνόμισαν τοὺς ϑεοὺς εἶναι, 1, 131, öfter, wo immer noch die erste Bdtg »der allgemein verbreiteten Annahme« zu erkennen ist; ὅϑεν καὶ Ἕλληνες ἤρξαντο νομισϑῆναι, für Hellenen gehalten zu werden, 2, 51; νομίζω εἶναι ϑεούς, Plat. Apol. 26 c; ὅτι καὶ σὺ Ἔρωτα οὐ ϑεὸν νομίζεις, Conv. 202 d, u. sonst oft; νομίζοντα λέγειν ἃ ἔλεγεν, indem er es so meinte, ernstlich, Phaedr. 257 d; νομιστέα ἅπερ εἰρήκαμεν περὶ ποιήσεως, Rep. X, 608 b; Xen. ὀμόσαντες ἡμῖν τοὺς αὐτοὺς φίλους καὶ ἐχϑροὺς νομιεῖν, An. 2, 5, 39; Hell. 2, 2, 20; νομίζω σὺν ὑμῖν ἂν εἶναι τίμιος, An. 1, 3, 6; er vrbdt auch das partic. damit, νόμιζε δ' ἐὰν ἐμὲ νῦν ἀποκτείνῃς, δι' ἄνδρα δειλὸν – ἀγαϑὸν ἀποκτείνων, 6, 4, 24; – auch Ggstz des wirklichen Seins, οἱ νομιζόμενοι μὲν υἱεῖς, μὴ ὄντες δὲ γένει, Dem. 40, 47; νομίζεται παρ' ὑμῖν ἐλεύ-ϑερος, er gilt für frei, 29, 26; Αἰγυπτίων τῶν σοφῶν εἶναι νενομισμένων, S. Emp. pyrrh. 3, 223.
-
7 ἀπ-εῖπον
ἀπ-εῖπον ( εἶπον), Hom. ἀπέειπε (ν) Iliad. 7, 416. 9, 431. 675 Od. 16, 340, ἀπειπέμεν Od. 1, 91, ἀπειπόντος Iliad. 19, 75, ἀποείπω Od. 1, 373, ἀποείπῃ Iliad. 9, 510, ἀποείποι 23, 361, ἀπόειπε 1, 515 u. v. l. 3, 406, ἀποειπεῖν 9, 309, μῆνιν ἀποειπών 19, 35; dazu fut. ἀπερῶ, perf. ἀπείρηκα, praes. ἀπόφημι u. ἀπαγορεύω, w. m. s., 1) aussprechen, vollständig berichten, ἀγγελίην Il. 7, 416; πᾶσαν ἐφημοσύνην Od. 16, 340; μῠϑον ἀπηλεγέως, gerad' mit der Sprache herausgehen, Il. 9, 309, vgl. Od. 1, 373; Iliad. 9, 431 μάλα γὰρ κρατερῶς ἀπέειπεν; ἀληϑείην 23, 361. – 2) absagen, verweigern, κατάνευσον ἢ ἀπόειπε Il. 1, 515; ἤ ῥ' ἐϑέλει ἦ ἀπέειπε 9, 675; στερεῶς 9, 510; ξύμφαϑι ἢ ἄπειπε Plat. Rep. VII, 523 a; τὴν βοήϑειαν Plut. Timol. 2. – 3) untersagen, verbieten, μνηστήρεσσιν ἀπειπέμεν Od. 1, 91; τί, Plat. Rep. I, 337 c; ἀπείρηται τοῠτο τῷ νόμῳ Xenarch. com. Ath. VI, 225 d; bes. mit μή u. inf., ἀπεῖπον αὐτῷ μὴ ποιεῖν ἔτι Diphil. Ath. VI, 227 (V. 8); ἄπειπε ὅπλα μὴ ἐκτῆσϑαι Her. 1, 155; τοῖς ναυκλήροις ἀπεῖπε μὴ διάγειν Xen. An. 7, 2, 12; μηδενὸς ἅπτεσϑαι Lac. 7, 2; Dem. 23, 183 u. öfter; der bloße inf., Soph. O. C. 1757; Pol. 2, 52. – 4) sich lossagen von etwas, etwas aufgeben, μῆνιν Iliad. 19, 75; μῆνιν Ἀγαμέμνονι 19, 35; 3, 406 V. l. ϑεῶνδ' ἀπόειπε κελεύϑους: Aristarch las nach Scholl. Didym. ἀπόεικε κελεύϑου, weiche vom Pfade zu den Göttern, für ἀπόειπε κελεύϑους kannte Didymus gar keine Auctorität; φίλοις Eur. Med. 456; υἱὸν ὑπὸ κήρυκος, sich von ihm lossagen (ἀποκηρύσσω), Plat. Legg. XI, 928 d; vgl. Eur. Alc. 749; γυναῖκα, sich von der Frau lossagen, Plut. Luc. 38; προξενίαν Thuc. 5, 43. 6, 89; τὴν στρατηγίαν Xen. An. 7, 1, 41; ἀρχήν, niederlegen, Arist.; c. part., ἰόντες Plat. Lys. 219 c. Her. braucht so das med. ἀπείπασϑαι, z. B. υἱόν 1, 59; ὄψιν, durch Opfer den Traum von sich entfernen, 5, 56; ebenso Pol. φιλίαν 33, 10; auch für läugnen, 5, 50, u. verweigern, verschmähen, τὴν δωρεάν 23, 9; τὴν διαλύτρωσιν 6, 58; ἀπείπασϑαι πᾶσαν ἐλπίδα, aufgeben, Plut. Demetr. 45; vgl. Her. 1, 205. 6, 100. – 5) versagen, ermüden, Soph. Tr. 786; σώμασι Isocr. 4, 92; χρήμασιν ἀπειρηκότες Dem. 3, 8; erliegen, ἄλγει Eur. Hec. 942; ὑπὸ πλήϑους κακῶν Xen. Hell. 6, 3. 15; τούτῳ ἀπειπόντες, darüber in Verzweiflung, Plat. Menex. 243 a; absolut, Dem. 54, 25; bes. c. partic., πρὶν ἂν σκοπῶν ἀπείπ ῃ τις Plat. Phaed. 85 c; vgl. Crat. 421 e. So ὅταν ἀπειρήκωσιν ἐν τοῖς δράμασιν Antiphan. Ath. VI, 222 c neben ὅταν μηδἐν δύνωντ' εἰπεῖν ἔτι. Auch ἀπειπεῖν πρὸς τὸν φόνον, des Mordens müde sein, Plut. Conv. 18.
-
8 ἐξαιρετός
A removable, Hdt.2.121.ά; βάλανοι Aen.Tact. 20.3
;στελεοί J.AJ3.6.6
; ἐξαίρετα, τά removable parts of a machine, Orib.49.5.81.II ἐξαίρετος, ον, taken out, and so,1 picked out, chosen, choice,κοῦροι Ἰθάκης ἐξαίρετοι Od.4.643
;γυναῖκες Il.2.227
;ἕνα ἐ. ἀποκρίνειν Hdt.6.130
; esp. of booty and things given as a special honour, not assigned by lot,χρημάτων ἐ. ἄνθος A.Ag. 954
; , etc.;ἐ. τι ἐκτῆσθαι Hdt.8.140
.β; ἐ. οἰκόπεδον SIG 141.5
(Issa, iv B. C.);διδόναι X.Cyr.8.4.29
;δίδοσθαι Hdt.2.98
, 3.84.2 excepted,ἐ. τίθημι τὴν ἀκουσίαν S.Fr. 746
;ποιεῖσθαι Th.3.68
, cf. D.40.14;ἐ. μοι δὸς τόδ' E.IT 755
;οὐδ' ἐστὶν ἐ. ὥρα τις ἣν διαλείπει D.9.50
, cf. D.H.6.50; τριήρεις ἑκατὸν ἐξαιρέτους ἐψηφισάμεθα εἶναι to be set apart for special service, And.3.7;χίλια τάλαντα ἐ. ποιήσασθαι Th.2.24
.3 special, singular, remarkable,ἐ. μόχθος Pi.P. 2.30
;οὐδὲν ἐ. οὐδ' ἴδιον πεποίημαι D.18.281
;ἐ. αὑτῷ τυραννίδα περιποιεῖσθαι Aeschin.3.89
;βασιλείαν ἐ. αὑτοῖς παρ' ἐκείνων ἔλαβον Isoc. 6.20
; στρατηγία ἐ. extraordinary praetorship, Plu.Cat.Mi.39; τούτῳ μόνῳ ἐξαίρετόν ἐστι ποιεῖν ὅτι ἂν βούληται he alone has the special privilege.., Lys.10.3, cf. D.19.247; specially,POxy.
907.10 (iii A. D.), etc.; par excellence, Eustr. in EN348.1;ἐ. τινος
peculiar to,Jul.
Or.1.5c;ἰδιότητος Procl.Inst.21
.III ἐξαίρετα, τά, = ἀναλώματα, Ath.Mitt.13.249 (CR40.18), Heberdey-Wilhelm Reisen in Kilikien p.161.IV Adv. - τως specially,φίλανδρος IG12(7).395.14
([place name] Amorgos), cf. Plu.2.667f, POxy.1675.6, etc.; in a special degree, Arr. Epict.1.6.12;ὃν ἐ. τῶν φίλων στέργω BMus.Inscr.481
*.393 (Ephesus, ii A. D.); exclusively, characteristically, A.D.Synt.194.1; for choice, for preference, PMag.Lond.121.652.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξαιρετός
-
9 κτάομαι
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > κτάομαι
См. также в других словарях:
ἐκτῆσθαι — κτάομαι procure for oneself perf inf mp κτέομαι procure for oneself perf inf mp … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)