-
1 ταπεινοί
ταπεινόωlower: pres ind mp 2nd sgταπεινόωlower: pres opt act 3rd sgταπεινόωlower: pres ind act 3rd sg -
2 ταπεινοῖ
ταπεινόωlower: pres ind mp 2nd sgταπεινόωlower: pres opt act 3rd sgταπεινόωlower: pres ind act 3rd sg -
3 ταπεινοί
ταπεινόςlow: masc nom /voc plταπεινόωlower: pres subj mp 2nd sgταπεινόωlower: pres ind mp 2nd sgταπεινόωlower: pres subj act 3rd sg -
4 ταπεινός
ταπεινός, niedrig; – a) vom Orte, niedrig gelegen; ταπεινοὶ ἔζοντο, Eur. Or. 1411; χώρα, Plut. Cam. 28; – gering, schlecht, καὶ ἄπορος δίαιτα Plat. Legg. VI, 762 e, u. Folgde; τριήρεις, neben ὰλιτενεῖς, mit niedrigem Bord, Plut. Them. 14; übertr., λέξις ταπεινή, Arist. poet. 22. – b) unterwürfig, demüthig, auch verzagt, kleinmüthig, feig; σὺ δ' οὐδέπω ταπεινὸς οὐδ' εἴκεις κακοῖς, Aesch. Prom. 320, vgl. 910; διάνοια, Thuc. 2, 61; καὶ ἀνελεύϑερον, Xen. Mem. 3, 10, 5; Ggstz von ἀστεῖος Isocr. 2, 34, von φιλόκαλος 1, 10, von σεμνός 3, 42; ψυχαί, 4, 151; ταπεινῶς im Ggstz von ὑπερηφάνως, 152; πρὸς τὴν ἀρχήν, 3, 56; διάνοια, Thuc. 2, 61; δουλεία ταπεινὴ καὶ ἀνελεύϑερος, Plat. Legg. VI, 774 c, u. öfter; im guten Sinne, καὶ κεκοσμημένος, Legg. IV, 716 a; gehorsam, ταπεινόν τινα παρέχειν, Xen. An. 2, 5, 12; – λόγοι μέτριοι καὶ ταπεινοί, Dem. 45, 5, u. öfter; vgl. πολλὰ ταπεινὰ καὶ δουλικὰ πράγματα τοὺς ἐλευϑέρους ἡ πενία βιάζεται ποιεῖν, 57, 45; ταπεινὸς τὴν γνώμην, Luc. somn. 9; – ταπεινὰ πράττειν, in schlechten Umständen sein, Plut. Thes. 6.
-
5 κατα-στήσσω
κατα-στήσσω (s. πτήσσω), p. aor. II. κατα-πτήτην Il. 8, 136, καταπτακών s. oben; perf. κατέπτηχα, Dem. 4, 8 u. Plut. Caes. 6; κατέπτηκα, Them. or. 24, 309 b; καταπεπτηχέναι u. καταπεπτηχώς Poll. 3, 136 sind von Bekker in κατεπτ. geändett; poet. partic. sync. καταπεπτηυῖα, Hes. Sc. 265; καταπεπτηῶτας, Man. 2, 168; – sich niederducken vor Furcht; τὼ δὲ δείσαντε καταπτή. την ὑπ' ὄχεσφι Il. δ, 136; κατὰ δ' ἔπτηξαν ποτὶ γαίῃ Od. δ, 190; sich verbergen, verkriechen, εἴπερ κε λάϑῃσι καταπτήξας ὑπὸ ϑάμνῳ Il. 22, 191; sp. D., στεινῇσι καταπτήξας ἐν άγυιαῖς Opp. Hal. 2, 410. Einzeln auch in Prosa, κατέπτηχε ταῦτα πάντα οὐκ ἔχοντα ἀποστροφήν Dem. 4, 8, von Furcht erfüllt u. schmiegen sich; ταπεινοὶ καταπτήξετε πρὸς τὸ μέλλον Plut. Aemil. Paull. 27; ὡς δεδοικόσι τὴν ἰσχὺν αὐτοῦ καὶ κατεπτηχό. σιν D. Hal. 7, 50. Auch = anstaunen, τὸ μέγεϑος καταπτῆξαι Plut. Sull. 7.
-
6 κοῖλος
κοῖλος, äol. κόϊλος, Alcae. Ath. XIV, 627 a, vgl. Ap. Dysc. pron. 371 u. Hdn. π. μ. λ. 21, 2; hohl, ausgehöhlt, dem περίκυρτος entggstzt 8. Emp. adv. math. 7, 307; bei Hom. häufiges Beiwort der Schiffe, hohle, bauchige, geräumige; bei den Sp. ist κοίλη ναῦς der Schiffsbauch, der untere Schiffsraum; τοὺς ἐπιβάτας ἐς κοίλην ναῦν μεταβιβάσας Xen. Hell. 1, 6, 19; καταβὰς νυκτὸς εἰς κοίλην ναῦν, διέκοπτε τοῠ πλοίου τὸ ἔδαφος Dem. 32, 5; vgl. Ath. V, 206 c; – νάρϑηξ Hes. O. 52; κοίλη ὁδός, Hohlweg, Il. 23, 419; λιμήν, geräumig, Od. 10, 92; σπέος, 12, 93; λόχος, vom Bauche des trojanischen Pferdes, 4, 277, wie δόρυ 8, 507; νάπη, Pind. I. 3, 11; ἀγυιά, Ol. 9, 37; Κωρυκὶς πέτρα κοίλη Aesch. Eum. 23, von einer Höhle, wie κοίλας πέτρας γὐαλον Soph. Phil. 1070; κάπετος, Ai. 1144; κρατήρ, O. C. 1589; öfter Ἄργος, wie auch Andere es nennen; vgl. Nitzsch zu Od. 4, 1, wo Lacedämon so heißt, tiefliegend, in einem Thale gelegen; so auch κοῖλοι τόποι, tiefe Thalgründe, Pol. 3, 8, 10; τύμβου τάφρον εἰς κοίλην Eur. Alc. 901; in Prosa, ξύλινα ἀγγήϊα κοῖλα Her. 4, 2, σφονδύλῳ κοίλῳ Plat. Rep. X, 616 d; – φλέψ, Hohlader, Eur. Ion 1011; Arist. u. Medic.; auch ἀρτηρία, Poll. 2, 225; – ἄργυρος, hohl gearbeitet, zu Gefäßen verarbeitet, Arist. Oec. 2, 34; χρυσὸς ὁ κοῖλος Luc. Gall. 24; – κοῖλον ἱστίον, das hohle, angeschwellte Segel, Poll. 1, 207; κοίλη καὶ τραχεῖα ϑάλασσα, das hochgehende, angeschwollene Meer, Pol. 1, 60, 6; vgl. κύματι λάβρῳ κοίλης ἁλός Ap. Rh. 2, 595; aber Thuc. 7, 84 ist κοῖλος ποταμός ein Fluß mit hohen Ufern; vgl. κ. ποταμὸς καὶ δύςβατος Pol. 22. 90, 4; dagegen οἱ δὲ ποταμοὶ πάντες ὥςπερ ἀεὶ κοῖλοι καὶ ταπεινοὶ διὰ ϑέρους ἐῤῥύησαν Plut. Cam. 3 vom seichten, das Bett nicht füllenden Wasser; καὶ τεναγίζων Lucull. 24; vgl. Is. et Os. 39 Plat. quaest. 7, 8; so ist auch Ath. IX, 388 a, wie Ael. H. A. 15, 27, τοῠ ποταμοῠ κοίλου ῥ υέντος, vom niedrigen Wasserstande des Nils zu erkl. – Von der Stimme, hohl, Philostr.; – τὸ κοῖλον, die Vertiefung, Höhlung, Bucht, λιμένος Thuc. 7, 52. – Augenhöhle, Arist. H. A. 2, 11 u. A. – Auch die Höhle der Fußsohlen, Medic.; τὸ κοῖλον τοῠ ποδὸς δεῖξαι, die hohle Fußsohle zeigen, d. i. entfliehen, Hesych.; – τὰ κοῖλα, die Weichen, Arist. H. A. 9, 44; auch der Schiffsbauch, App. B. C. 5, 107. – Einen unregelmäßigen superl. κοιλαίτατος führt Schol. Ar. Paz 199 an.
-
7 μετριάζω
μετριάζω, mäßig sein, sich mäßigen, Thuc. 1, 76, wo der Schol. erkl. ταπεινοί ἐσμεν; πρὸς λύπην, Plat. Rep. X, 603 e; περί τι, Legg. VI, 784 e, wie Arist. pol. 7, 13; ἐν ταῖς εὐπραξίαις, Dem. Lpt. 162; Sp., wie Iambl., ἐν τοῖς ἀτυχήμασιν; ἐπὶ τοῖς ἀτυχήμασι, Luc. Imag. 21; Plut. oft, bes. von einem gewissen Gleichmaaß des Gemüths, leidenschaftslos, ruhig; Hdn. 8, 3, 5, οἱ ὑπὲρ ἄλλου μαχόμενοι μετριάζουσιν ἐν τῷ προϑύμῳ τῆς μάχης, d. i. sie haben nur einen mittelmäßigen Muth. – Von Kranken, sich bessern, Ael. N. A. 9, 15, Galen. – Auch trans., mäßigen, in Schranken halten, ὅρκοις μετριάσαι ψυχὴν νέαν λαβοῦσαν ἀρχήν, Plat. Legg. III, 692 b.
-
8 καταπτήσσω
Aκαταπτήτην Il.8.136
: poet. [tense] aor. part.καταπτᾰκών A.Eu. 252
(cf. καταπλακών): [tense] pf. (v.l. -έπτηχε), Did.in D.11.25, Them.Or.24.309b, orκατέπτηχα D.4.8
, Plu.Per.25, Gal.5.510; [dialect] Ep. part. καταπεπτηώς (v. infr.):—crouch, cower, esp. from fear,καταπτήτην ὑπ' ὄχεσφι Il.8.136
;καταπτήξας ὑπὸ θάμνῳ 22.191
;κατὰ δ' ἔπτηξαν ποτὶ γαίῃ Od.8.190
;λιμῷ καταπεπτηυῖα Hes.Sc. 265
: also in Prose, κατέπτηχε μέντοι ταῦτα πάντα νῦν D.l.c., cf. D.H.7.50;ταπεινοὶ -πτήξετε πρὸς τὸ μέλλον Plu.Aem.27
;διὰ τὸ μέγεθος Id.Sull.7
.2 c. acc., cower beneath,ἐξουσίαν D.H.11.18
;τὸ θεοῦ κράτος Ph.1.677
, cf. 322, 2.600; of a breach in a wall, .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταπτήσσω
-
9 κόλαξ
A flatterer, fawner, Ar. Pax 756, Lys.28.4, Pl.Phdr. 240b, etc.;τύχης κόλακες Antipho Soph.65
;πάντες οἱ κ. θητικοὶ καὶ οἱ ταπεινοὶ κ. Arist.EN 1125a1
, cf. 1108a29, Thphr.Char.2.1; parasite, Eup.159.1, Antisth. ap. D.L.6.4.2 in later Gr., = [dialect] Att. γόης, Moer. p.113 P.II lisping pronunciation of κόραξ, Ar.V.45. -
10 κοῖλος
κοῖλος, hohl, ausgehöhlt; häufiges Beiwort der Schiffe: hohle, bauchige, geräumige; κοίλη ναῦς der Schiffsbauch, der untere Schiffsraum; κοίλη ὁδός, Hohlweg; λιμήν, geräumig; λόχος, vom Bauche des trojanischen Pferdes; Κωρυκὶς πέτρα κοίλη, von einer Höhle; Lacedämon heißt so, tiefliegend, in einem Tale gelegen; so auch κοῖλοι τόποι, tiefe Talgründe; φλέψ, Hohlader; ἄργυρος, hohl gearbeitet, zu Gefäßen verarbeitet; κοῖλον ἱστίον, das hohle, angeschwellte Segel; κοίλη καὶ τραχεῖα ϑάλασσα, das hochgehende, angeschwollene Meer; κοῖλος ποταμός, ein Fluß mit hohen Ufern; dagegen οἱ δὲ ποταμοὶ πάντες ὥςπερ ἀεὶ κοῖλοι καὶ ταπεινοὶ διὰ ϑέρους ἐῤῥύησαν, vom seichten, das Bett nicht füllenden Wasser; τοῠ ποταμοῠ κοίλου ῥ υέντος, vom niedrigen Wasserstande des Nils. Von der Stimme: hohl; τὸ κοῖλον, die Vertiefung, Höhlung, Bucht; Augenhöhle. Auch die Höhle der Fußsohlen, Medic.; τὸ κοῖλον τοῠ ποδὸς δεῖξαι, die hohle Fußsohle zeigen, d. i. entfliehen; τὰ κοῖλα, die Weichen; auch der Schiffsbauch -
11 ταπεινός
ταπεινός, ή, όν (Pind., Aeschyl., Hdt.+; pap, LXX; En 26, 4 and Did., Gen. 220, 7 [ὄρος]; PsSol 5:12; Test12Patr; JosAs 28:3 cod. A al.; ApcSed, EpArist, Philo, Joseph.; Theoph. Ant. 2, 13 [p. 132, 3]) gener. ‘low’, in our lit. only in a fig. sense.① pert. to being of low social status or to relative inability to cope, lowly, undistinguished, of no account (Hdt. 7, 14; Pla., Phd. 257c; Isocr. 3, 42 al.; 1 Km 18:23; Jos., Bell. 4, 365, Ant. 7, 95; 13, 415; Did., Gen. 244, 14.—Orig., C. Cels. I, 56, 4) ὁ ἀδελφὸς ὁ ταπ. (opp. πλούσιος, one who has more control of life than the τ.) Js 1:9.—Subst. (Philo, Poster. Cai. 109; Jos., Bell. 4, 319) B 3:3. Pl. (Heraclides Pont., Fgm. 55 W. ταπεινοί beside δοῦλοι; Diod S 14, 5, 4; Menand., Monost. 412 Mei. [608 Jaekel]; Ps.-Callisth. 2, 16, 10 of Fortune: ἢ τοὺς ταπεινοὺς ὑπεράνω νεφῶν τιθεῖ ἢ τοὺς ἀφʼ ὕψους εἰς ζόφον κατήγαγεν; Zeph 2:3; Is 11:4; 14:32) Lk 1:52 (opp. δυνάσται, who have the resources to cope). ὁ παρακαλῶν τοὺς ταπεινούς who encourages the downcast 2 Cor 7:6 (Is 49:13). On τοῖς ταπεινοῖς συναπαγόμενοι Ro 12:16 s. συναπάγω. 1 Cl 59:3f prob. belongs here (but s. 3 below); also B 14:9 (Is 61:1 v.l.).② pert. to being servile in manner, pliant, subservient, abject a neg. quality that would make one lose face in the Gr-Rom. world, opp. of a free person’s demeanor (X., Mem. 3, 10, 5; Pla., Leg. 6, 774c; Demochares [III B.C.]: 75 Fgm. 1 Jac. αἰσχρὰ κ. ταπεινά; Cass. Dio 74, 5; POxy 79 II, 2 [II A.D.]) in a judgment pronounced by Paul’s opponents upon him κατὰ πρόσωπον ταπεινός 2 Cor 10:1.③ pert. to being unpretentious, humble (Aeschyl. et al.; Pla., Leg. 4, 716a; X., Ag. 11, 11 in a description of Agesilaus, who does not let success or station go to his head; PGen 14, 6; LXX; EpArist 263; TestGad 5:3; Orig., C. Cels. 3, 64, 6) ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ (w. πραΰς, q.v.) Mt 11:29. Subst. pl., opp. (οἱ) ὑψηλοί 1 Cl 59:3 (but s. 1 above); B 19:6; D 3:9. Opp. ὑπερήφανοι (after Pr 3:34) Js 4:6; 1 Pt 5:5; 1 Cl 30:2. τὸ ταπεινὸν τῆς ψυχῆς humility of the soul 55:6. RLeivestad, ΤΑΠΕΙΝΟΣ-ΤΑΠΕΙΝΟΦΡΩΝ, NovT 8, ’66, 36–47. S. πραΰτης.—DELG. M-M. TW. Spicq. Sv. -
12 ταπεινόω
ταπεινόω (ταπεινός) fut. ταπεινώσω; 1 aor. ἐταπείνωσα. Pass.: 1 fut. ταπεινωθήσομαι; 1 aor. ἐταπεινώθην; pf. ptc. τεταπεινωμένος (Hippocr. et al.; LXX; En 106:1; EpArist 257; Philo, Joseph.) gener. ‘lower, make low’① to cause to be at a lower point, lower (Diod S 1, 36, 8; Bar 5:7; En 1:6; PsSol 11:4) ὄρος, βουνόν level a mountain, hill Lk 3:5 (Is 40:4).② to cause someone to lose prestige or status, humble, humiliate, abase, done esp. to slaves, fig. ext. of 1ⓐ w. focus on reversal of status ταπ. ἑαυτόν humble oneself of Christ, who went voluntarily to his death Phil 2:8 (s. on the whole pass. the lit. s.v. ἁρπαγμός and κενόω 1b; also KThieme, D. ταπεινοφροσύνη Phil 2 u. Ro 12: ZNW 8, 1907, 9–33). Of Paul, who did not hesitate to work w. his hands degrade 2 Cor 11:7. ὅστις ταπεινώσει ἑαυτὸν ὑψωθήσεται (ταπ. … ὑψόω: Chilon in Diog. L. 1, 69) Mt 23:12b; cp. Lk 14:11b; 18:14b (s. also 2b below). Also the pass. (Hyperid. 6, 10; Jos., Ant. 18, 147) Mt 23:12a; Lk 14:11a; 18:14a (cp. X., An. 6, 3, 18 θεὸς τοὺς μεγαληγορήσαντας ταπεινῶσαι βούλεται).ⓑ w. focus on shaming, w. acc. of pers. or thing treated in this manner (Diod S 8, 25, 1; Orig., C. Cels. 3, 62, 29) μὴ ταπεινώσῃ με ὁ θεὸς πρὸς ὑμᾶς that God may not humiliate me before you 2 Cor 12:21. κύριος ὁ θεὸς ἐταπείνωσέν με σφόδρα the Lord God has profoundly shamed me GJs 2:3. τὶ ἐταπείνωσας τὴν ψυχήν σοὺ; Why have you so disgraced yourself? GJs 13:2; 15:3.ⓒ w. focus on punitive aspect (Diod S 13, 24, 6 Tyche [Fortune] ταπεινοῖ τοὺς ὑπερηφάνους; Cyranides p. 49, 12 ἐχθρούς) confound, overthrow τοὺς ὑψηλούς 1 Cl 59:3b; ὕβριν ὑπερηφάνων vs. 3a. Cp. B 4:4f (Da 7:24).—ταπεινόω can also refer to external losses, approx. = ‘hold down, harm’ (Petosiris, Fgm. 6 ln. 21 [act.] and 24 [pass.]).③ to cause to be or become humble in attitude, humble, make humble in a favorable sense (Philod., περὶ κακιῶν col. 22, 3 = p. 38 Jensen ἑαυτόν; Celsus 3, 62 αὑτόν) ὅστις ταπεινώσει ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο Mt 18:4. So perh. also 23:12b; Lk 14:11b; 18:14b (s. 2a above). ταπεινοῦσθαι humble oneself, become humble (Menand., Fgm. 754, 6 Kö.=544, 6 Kock τὴν θεὸν ἐξιλάσαντο τῷ ταπεινοῦσθαι σφόδρα; Sir 18:21; GrBar 7:5 ἐταπεινώθην φόβῳ μεγάλῳ) ταπεινώθητε ἐνώπιον κυρίου Js 4:10. ταπεινώθητε ὑπὸ τὴν χεῖρα τοῦ θεοῦ bow down beneath the hand of God (cp. Gen 16:9) 1 Pt 5:6. καρδία τεταπεινωμένη a humbled heart 1 Cl 18:17 (Ps 50:19). ψυχὴ τεταπεινωμένη B 3:5 (Is 58:10.—Cp. Diod S 20, 53, 3 τῇ ψυχῇ ταπεινωθείς; 20, 77, 3 ἐταπεινώθη τὴν ψυχήν). Corresp. ὀστᾶ τεταπεινωμένα 1 Cl 18:8 (Ps 50:10).—KThieme, D. christl. Demut I (history of the word, and humility in Jesus) 1906; DFyffe, ET 35, 1924, 377–79. S. also πραΰτης, end.④ to subject to strict discipline, constrain, mortify. In accordance w. OT usage, ταπεινοῦν τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν (Lev 16:29, 31; 23:27; Ps 34:13; Is 58:3 al.) or ταπεινοῦσθαι (Sir 34:26; 2 Esdr 8:21; the prayers for vengeance fr. Rheneia [Dssm., LO 353f, LAE 413ff=SIG 1181, 11] θεὸς ᾧ πᾶσα ψυχὴ ταπεινοῦται; s. Dssm., LO 357f, LAE 419) means to mortify oneself GJs 2:2; B 3:1, 3 (Is 58:5); Hm 4, 2, 2 (s. ταπεινοφροσύνη). οἶδα ταπεινοῦσθαι (opp. περισσεύειν) of an austere regimen: I know how to do w. little (cp. ταπεινός Pla. Leg. 762e; s. also Plut., Mor. 7e) Phil 4:12.—WCvanUnnik, Zur Bedeutung von ταπεινοῦν τὴν ψυχήν bei den Apost. Vätern, ZNW 44, ’52f, 250–55. On the whole word: ESchweizer, Erniedrigung u. Erhöhung bei Jesus u. s. Nachfolgern ’55.—DELG s.v. ταπεινός. M-M. EDNT. TW. Spicq. Sv. -
13 ὑπερήφανος
ὑπερήφανος, ον (φαίνομαι) in our lit. only in an unfavorable sense (as Hes., Pla. et al.; Diod S 6, 7, 1–4 [Salmoneus was ἀσεβής as well as ὑπ. and was punished by Zeus, to whom he claimed to be superior by developing a machine that simulated claps of thunder; cp. 13, 21, 4 τοὺς ὑπερηφανοῦντας παρὰ θεοῖς μισουμένους; 20, 13, 3; 23, 12, 1; 24, 9, 2]; UPZ 144, 50 [164 B.C., of Nemesis, whom Zeus threatens]; POxy 530, 28 [II A.D.]; LXX; PsSol 2:31; TestSol 5:3; JosAs 12:7; 2:1 cod. A [p. 40, 21 Bat.] and Pal. 364; EpArist; Jos., Ant. 4, 224; Tat. 3, 1) arrogant, haughty, proud Lk 1:51 (on the διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν s. διάνοια 2; PSchoonheim, NovT 8, ’66, 235–46); Ro 1:30 (w. ἀλαζών as Jos., Bell. 6, 172; in a list of vices as TestLevi 17:11; see also s.v. ὑβριστής); 2 Ti 3:2; D 2:6. Opp. ταπεινός (after Pr 3:34; cp. EpArist 263; Diod S 13, 24, 6 Tyche ταπεινοῖ τοὺς ὑπερηφάνους; Cleobulus of Lindos in Stob. III p. 114, 3f H.; Xenophon of Ephesus 1, 2, 1 the god Eros is inexorable toward the ὑπ.) Js 4:6; 1 Pt 5:5; 1 Cl 30:2; cp. 59:3; IEph 5:3. ὑπ. αὐθάδεια 1 Cl 57:2. οὐδὲν ὑπερήφανον (cp. EpArist 170) 49:5.—B. 1146.—DELG s.v. φαίνω. M-M. TW. Spicq.
См. также в других словарях:
ταπεινοῖ — ταπεινόω lower pres ind mp 2nd sg ταπεινόω lower pres opt act 3rd sg ταπεινόω lower pres ind act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ταπεινοί — ταπεινός low masc nom/voc pl ταπεινόω lower pres subj mp 2nd sg ταπεινόω lower pres ind mp 2nd sg ταπεινόω lower pres subj act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ταπεινός — ή, ό / ταπεινός, ή, όν, ΝΜΑ 1. (με θετ. σημ.) μετριόφρονας, σεμνός (α. «παρά το ότι έχει πετύχει πολλές διακρίσεις στον χώρο τής επιστήμης του, είναι πολύ ταπεινός» β. «ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν», ΠΔ) 2. (με αρνητική σημ.) α)… … Dictionary of Greek
Ίων — I Μυθολογικό πρόσωπο. Σύμφωνα με την αττική παράδοση ήταν γιος του Ξούθου και της κόρης του Ερεχθέα, Κρέουσας, και πατρίδα του θεωρείτο η Αττική. Ο Ί. αποτελούσε, στο πλαίσιο της παράδοσης αυτής, έναν από τους σημαντικότερους ηγεμόνες και… … Dictionary of Greek
Αίγυπτος — I Κράτος της βορειοανατολικής Αφρικής και (σε μικρό μέρος) της δυτικής Ασίας.Συνορεύει στα Δ με τη Λιβύη, στα Ν με το Σουδάν και στα ΒΑ με το Ισραήλ, ενώ βρέχεται στα Β από τη Μεσόγειο θάλασσα και στα Α από την Ερυθρά θάλασσα.Η Α. (αλ… … Dictionary of Greek
ιών — I Μυθολογικό πρόσωπο. Σύμφωνα με την αττική παράδοση ήταν γιος του Ξούθου και της κόρης του Ερεχθέα, Κρέουσας, και πατρίδα του θεωρείτο η Αττική. Ο Ί. αποτελούσε, στο πλαίσιο της παράδοσης αυτής, έναν από τους σημαντικότερους ηγεμόνες και… … Dictionary of Greek
πνεύμα — ατος, το / πνεῡμα, ΝΜΑ, και πνέμα Ν 1. η ψυχή και οι λειτουργίες της, ο ψυχικός κόσμος, σε αντιδιαστολή προς τη σάρκα, την ύλη και τον υλικό κόσμο 2. ο νους και οι ικανότητές του, η ευφυΐα, ο λόγος 3. καθετί το άυλο, το ασύλληπτο με τις αισθήσεις … Dictionary of Greek
Αφγανιστάν — Κράτος της νοτιοκεντρικής Ασίας.Συνορεύει στα Β με το Τουρκμενιστάν (ΒΔ), το Ουζμπεκιστάν, το Τατζικιστάν (ΒΑ) και την Κίνα (ΒΑ), στα Α και Ν με το Πακιστάν και στα Δ με το Ιράν.Το Α. βρίσκεται στο κέντρο της αχανούς νότιας Ασίας, ανάμεσα σε μια… … Dictionary of Greek
Βεάκης, Αιμίλιος — (Πειραιάς 1884 – Αθήνα 1951). Ηθοποιός του θεάτρου, από τους σημαντικότερους του 20ού αι. Μικρός έμεινε ορφανός και μεγάλωσε στα χέρια στοργικών συγγενών του, ενώ νωρίς αισθάνθηκε κλίση προς το θέατρο και τη ζωγραφική. Το 1900, προτού καν… … Dictionary of Greek
Γκούναρσον, Γκούναρ — (Gunnar Gunnarsson, 1889 – 1974). Ισλανδός συγγραφέας. Θεωρείται, μαζί με τον Λάξνες, η σημαντικότερη προσωπικότητα της σύγχρονης λογοτεχνίας της Ισλανδίας. Αναχώρησε νεότατος από την πατρίδα του και, όπως πολλοί άλλοι διανοούμενοι συμπατριώτες… … Dictionary of Greek
Ιαπωνία — Επίσημη ονομασία: Αυτοκρατορία της Ιαπωνίας Έκταση: 377.835 τ. χλμ. Πληθυσμός: 126.771.662 (2001) Πρωτεύουσα: Τόκιο (8.130.408 κάτ. το 2000)Νησιωτικό κράτος της ανατολικής Ασίας, χωρίς σύνορα στην ξηρά με άλλη χώρα. Βρέχεται στα Β από την… … Dictionary of Greek