-
1 μελεδώναι
-
2 μελεδῶναι
-
3 μελεδώναι
μελεδώνᾱͅ, μελεδώνηcare: fem dat sg (doric aeolic) -
4 πυκνός
πυκνός, u. poet. πυκινός, a) von der Beschaffenheit einer Masse, dicht, fest, derb, im Ggstz des Lockern u. Losen; ϑώρηξ, Il. 15, 529; ἀσπίδα ῥινοῖσιν πυκινήν, 13, 804; χλαῖνα πυκνὴ καὶ μεγάλη, Od. 14, 521; λέχος, Il. 9, 621 Od. 7, 340. 23, 177, eigtl. wohl von dichter, festgeschüttelter Streu od. festgestopftem Bett; καὶ μαλακόν, Il. 14, 349; νέφος, 5, 751. 8, 395; νεφέλη, 16, 288; πυκνὰ νέφεα, Hes. O. 555; ὀστοῠν, Plat. Tim. 75 a; πυκνὰ καὶ βαρέα, 52 e, u. sonst; καὶ λεῖα, Rep. VI, 510 a; χρυσοῠ πυκνότερον ὄν, Tim. 59 b; σπάρτα, Xen. An. 4, 7, 15. – b) von der Verbindung einzelner Theile zu einem Ganzen, dicht gedrängt, in dichten Schaaren, nahe beisammen, im Ggstz des Zerstreu'ten, Vereinzelten, weit aus einander Liegenden; ὀδόντες, σταυροί, πυκνοὶ καὶ ϑαμέες, Od. 12, 92. 14, 12; πυκιναὶ φάλαγγες, πυκναὶ στίχες, dichte Schaaren, Il. 4, 281. 7, 61 u. sonst; Hes. Th. 935; βέλεα, Il. 11, 576, λίϑοι, 16, 212, in dichter Menge abgeschossen, geworfen; πυκινῇσιν λιϑάδεσσιν, Od. 23, 193; aber πυκνοῖσιν λάεσσιν, mit dicht gehäuften Steinen, Il. 24, 798; πυκνὰ καρήατα, dicht gedrängte Köpfe, Kopf an Kopf gedrängt, 11, 309; σταυροί, 24, 453; auch mit dem dat., πυκνοὶ ἐφέστασαν ἀλλήλοις, dicht an einander gedrängt, 13, 133. 16, 217 Od. 5, 480; πυκνὰ πτερά, dicht gefiederte Flügel, Il. 11, 454. 23, 879 Od. 5, 53 u. sonst; bes. vom dichten Laube, dichter Waldung: ὄζοι, Il. 21, 245; ϑάμνοι, Od. 5, 471; πέταλα, 19, 520; ὕλη, Il. 18, 320 Od. 6, 128; λόχμη, 19, 439; δρυμά, Il. 11, 1, 18; – σύες πυκινοὺς κευϑμῶνας ἔχοντες, Od. 10, 283, was man auch zu c) ziehen kann; vgl. Hes. O. 534; – πυκνοὺς ϑεοπρόπους ἴαλλεν, Aesch. Prom. 661; πυκνοῖς ὄσσοις δεδορκώς, 681, häufig, u. öfter; πυκιναῖς δρόσοις, Soph. Ai. 1178; πυκνῇ νιφάδι, Eur, Andr. 1130; u. in Prosa: πυκναῖς ϑριξί, Plat. Prot. 321 a; häufig, τοῖς ἐρωτήμασι τοῠ ξυνϑήματος πυκνοῖς χρώμενοι, Thuc. 7, 44; ἡ εἰωϑυῖά μοι μαντικὴ ἡ τοῠ δαιμονίου πάνυ πυκνὴ ἦν, Plat. Apol. 40 a, u. öfter; δένδρα, Xen. An. 4, 8, 2; φάλαγξ, 2, 3, 3, wie Pol. πυκνοτέρας ἢ πρόσϑεν τὰς σημαίας καϑιστάνων, 3, 113, 3. – In der Musik das wiederholte Angeben desselben Tones. – c) fest zusammengefügt, verschlossen; δόμ ος, Il. 10, 267. 12, 301 Od. 6, 134 u. sonst; χηλός, 13, 68; ϑύραι, Il. 14, 167. – Uebh. tüchtig in seiner Art; πυκινὸν ἄχος, ein tüchtiges, großes Leid, Il. 16, 599, vgl. Od. 11, 88; so ἄτη, Il. 24, 480; μελεδῶναι, Od. 19, 516; dah. übertr. auf den Geist, πυκιναὶ φρένες, Il. 14, 294, ursprünglich = dichtes, festes Zwerchfell, was als der Sitz eines tüchtigen Verstandes galt; Διὸς πυκινὸς νόος, 15, 461, wie Archil. 60; φρήν, Eur. I. A. 67; Ar. Ach. 420; μήδεα, Il. 3, 208; πυκινὰ φρεσὶ μήδε' ἔχοντες, 24, 282; Od. 19, 353; πυκινὴ βο υλή, Il. 2, 55. 9, 76; ἐφετμή, verständig, 18, 216; μῠϑος, ein tüchtiges, verständiges Wort, Od. 3, 23, wie πυκινὸν ἔπ ος, Il. 11, 788; dah. liegt auch schlaues, vorsichtiges Verbergen der Absicht darin, wie πυκινὸς λόχος, 24, 779, vgl. Od. 11, 525, ἠμὲν ἀνακλῖναι ἠδ' ἐπιϑεῖναι, wobei man an den eigentlichen Ort des Hinterhalts, das Versteck denken muß; so auch δόλος, Il. 6, 187. – Aehnl. bei den folgdn Dichtern; πυκινῷ ϑυμῷ, Pind. P. 4, 73; πυκινὰν μῆτιν, 4, 58; πυκναῖς βουλαῖς, I. 6, 8; auch von Menschen, klug, verschlagen, Σίσυφον πυκνότατον παλάμαις, Ol. 13, 52; vgl. Soph. μάλα τοι ἄπορα πυκινοῖς ἐνιδεῖν πάϑη, Phil. 843; πυκνότατον κίναδος, Ar. Av. 429; auch in Prosa, καὶ τοῠτο πυκνῆς διανοίας ἐχόμενον ἐφϑέγξατο, Plat. Rep. VIII, 568 a. – Adv. al πυκινῶς und nach Hom. πυκνῶς, bes. ϑύραι, σανίδες πυκινῶς ἀραρυῖαι, dicht, fest verbunden, fest verschlossen, Il. 9, 475 Od. 2, 344 u. oft; u. übertr., πυκινῶς ἀκάχημαι, ich betrübe mich tüchtig, sehr, Il. 19, 312 Od. 19, 95 u. sonst; πυκινῶς ὑποϑήσομαι, nachdrücklich, bedächtig ermahnen, rathen (s. ob. 2), Il. 21, 293 Od. 1, 279; πυκνῶς ποικίλους λόγους ἀνεῠρεν, Ar. Th. 438. – b) eben so πυκνόν u. πυκνά, πυκινόν u. πυκινά gebraucht, dicht, häufig; πήρην πυκνὰ ῥωγαλέην, Od. 13, 438. 17, 198; πυκνὰ ἑκατέρωσ' ἀποβλέπειν, Plat. Rep. VI, 501 b; u. comparat., νῠν δὲ σὲ χρὴ πυκνότερον δεῦρο ἰέναι, Rep. I, 328 d, wie πυκνότερον ἐν ταυϑοῖ παρέρχεται Dem. 41, 24; u. übertr., πυκινόν περ ἀχεύων Od. 11, 88, ἀνεστενάχιζε Il. 10, 9, πυκνὰ μάλα στενάχων 18, 318, ἐμοὶ πυκινὰ φρονέοντι Od. 9, 445.
-
5 γυιο-βόρος
γυιο-βόρος, Glieder fressend, abzehrend, μελεδῶναι Hes. O. 66; Sp., λιμός, φροντίς, Paul. Sil. 7. 10 (V, 255. 264).
-
6 μελεδώνη
-
7 ὀξύς
ὀξύς, εῖα, ύ, (mit ὠκύς verwandt, anch vielleicht mit ἀκή, vgl. Buttm. Lexil. I, 243. II, 67 ff.), scharf, spitz; bes. zunächst von schneidenden Werkzeugen, Waffen; πέλεκυς, Il. 17, 250 u. öfter; ἄκων, 21, 590; δόρυ, φάσγανον, ξίφος, ἄορ, βέλος u. ä., Il. oft; ὄγκοι, 4, 214; βέλη, Pind. P. 4, 213; ὄνυχες λεόντων, N. 4, 63; σκόλοπες, Il. 12, 56. 64; auch λᾶας, 447; πάγοι, Od. 5, 411; μοχλὸν ὀξὺν ἐπ' ἄκρῳ, 9, 382; κορυφή, Berggipfel, 12, 74; σίδηρος, Eur. Suppl. 590; φάσγανον, I. A. 1566. – Dah. Alles, was auf die Sinne einen schneidenden, stechenden Eindruck macht, empfindlich ist; – a) vom Gefühl; ἠέλιος, die stechende, scharfbrennende Sonne, H. h. Apoll. 374; Hes. O. 416; ὀξειᾶν ἀκτίνων, Pind. Ol. 7, 70, vgl. 3, 25; auch χιόνος ὀξείας, P. 1, 20; sp. D., ἥλιος, Callim. 3 (XII, 71); auch Σείριος, Archil. 42; übh. schmerzhaft, ἄχος, Il. 19, 125 Od. 11, 208; ὀδύναι, Il. 11, 268. 272; μελεδῶναι, Od. 17, 517; νόσοι, μανίαι, Pind. Ol. 8, 85 N. 11, 48; u. geistig, ὀξεῖαν ἐπι-μομφάν, Ol. 11, 9, u. so bes. noch sp. D. – b) vom Gehör, scharftönend, durchdringend, von gellenden, schmetternden Tönen; ἀυτή, Il. 15, 313; u. so ὀξὺ βοήσας, 17, 89, κελεύων, 20, 52, κωκύειν, 18, 71, λεληκώς, 22, 141, κεκληγώς u. ä.; auch ὀξὺ δ' ἄκουσεν, scharf hören, 17, 256; so bei Hes. von Rossen, ὀξεῖα χρέμισαν, Sc. 348; ὀξέα καὶ λιγέως ἰάχεσ κε σάκος, 233; χάλκεον ὀξὺ βοᾶν, 243; ἐπηλάλαξαν τὸν ὀξὺν νόμον, Aesch. Spt. 936, vgl. Pers. 1015; ἀκούειν, Suppl. 884; όξὺ βοῆς ἀκοῦσαν Ἄργος, Eur. Or. 1530; πικρᾶς ὄρνιϑος ὀξὺν φϑόγγον, Soph. Ant. 420, vgl. El. 727; ἀψόφητος ὀξέων κωκυμάτων, Ai. 314; ὀξέα κλάζων αἰετός, Ant. 112; auch ὀξεῖαν ἀκοὴν τοῖς ἐμοῖς λόγοις διδούς, El. 30; ἔστι τι όξὺ ἐν φωνῇ, Plat. Prot. 332 c; φϑόγγος, im Ggstz von βαρύς, hoher Ton, Tim. 80 a; öfter auch χορδὴ ὀξυτάτη, Phaedr. 268 d; Sp., ὀξὺ μέλπειν Anacr. 53, 3, ὀξύτατα συρίξομαι, Luc. Nigr. 10. – c) vom Gesicht, blendend, hell; αὐγὴ Ἠελίοιο, Il. 17, 372; φάος, 14, 345; u. activisch, scharf sehend, ὀξὺ μάλα προϊδών, Od. 5, 393; ὀξύτατον δέρκεσϑαι, Il. 17, 675. 23, 477 H. h. 18, 14, öfter; ὀξὺ νόησε (vgl. νοέω), Hom., Hes. Th. 838; ὀξεῖ' Ἐρινὺς ἰδοῖσα, Pind. Ol. 2, 45; ὀξύτατον ὄμμα, N. 10, 62. Sprichwörtlich ὀξύτερον Λυγκέως βλέπει, von scharfem Gesicht, Paroem. App. 4, 30; auch ὀξύτερον οἱ γείτονες βλέπουσι τῶν ἀλωπέκων, ibd. 31; vgl. Ar. Lys. 1202 Plut. 310; ὀξὺ βλέπειν, Plat. Conv. 219 a u. öfter; ὀξύτερος ὀφϑαλμός, Ep. ad. 10 (XII, 88). – Dah. von den Farben, Arist. physiogn. 2; ὀξεῖα φοινικίς, Ar. Pax 1139. – d) vom Geschmache, scharf, herbe, bitter, sauer; ἐξ ὀξέος καὶ ἁλμυροῦ ξυνϑεὶς ζύμωμα, Plat. Tim. 74 e, öfter; Xen., u. häufiger bei Sp.; übtr., κίνδυνος, Plut. Timol. 4. – e) übh. empfindlich, leidenschaftlich, bes. leicht in Zorn gerathend, jähzornig; Ἄρης, Hom., wie Eur. Heracl. 290; ὀξὺ μένος, H. h. 7, 14; ϑυμὸς ὀξύς, Soph. O. C. 1195; u. in Prosa, νέος ἐστὶ καὶ ὀξύς, Plat. Gorg. 463 e, vgl. Polit. 311 a; ὀξὺ καὶ ἀνδρεῖόν πού φαμεν, 306 e; aber auch = schnell Etwas auffassend, εἰς πάντα τὰ μαϑήματα ὀξεῖς φαίνονται, im Ggstz von βραδεῖς, Rep. VII, 526 b; ἐπινοῆσαι ὀξεῖς, Thuc. 1, 70; οἱ ἀνδρεῖοι ἐν τοῖς ἔργοις ὀξεῖς, Arist. Eth. 3, 7; ὀξὺς τὰς ἐνϑυμήσεις, Luc. Salt. 81. – Uebh. auch von der Bewegung, eigtl. wohl heftig, schnell, Her. 5, 9; ἐπειδὰν τὴν ὀξυτάτην δρόμου ἀκμὴν παρῇ, Plat. Rep. V, 460 e; εἴτε βραδύτερον εἴτε ὀξύτερον ἐπαΐξασα, Theaet. 190 a. Im Gegensatz von βραδύς auch Thuc. 8, 96; so κἀκφυσιῶν ὀξεῖαν αἵματος σφαγήν Aesch. Ag. 1362; νότος, Soph. Ai. 251, wie auch Phil. 797, ὡς ἥδε (ἡ νόσος) μοι ὀξεῖα φοιτᾷ καὶ ταχεῖ' ἀπέρχεται, von dem schnellen Anfall zu erklären ist; ὀξυτέρῳ κινήσασα χαλινῷ, mit schärferem, schnellerem Zügel, Ant. 108; Sp., ὀξύτερον ἔδραμε, Diosc. 11 (VI, 220); πτήσομαι ὀξύτερος στεροπῆς, Alpheus 1 (XII, 18); nach Arist. physiogn. 2 in Beziehung auf die Bewegung dem νωϑρός entgeggstzt. – So auch adv. ὀξέως, z. B. βοηϑεῖν, im Ggstz von ἐνδοιαστῶς, Thuc. 6, 10; μεταχειρίσαι, ibd. 12.
-
8 γυιοβορος
-
9 οξυς
1) острый(πέλεκυς, ξίφος Hom.; γωνία Arst.; ῥομφαία NT.)
; острый, остроконечный(δόρυ, κορυφέ σκοπέλου Hom.; ὄνυχες λεόντων Pind.)
2) острый, мучительный(ὀδύναι, μελεδῶναι Hom.)
3) жестокий, тяжелый(ἀγών Plut.)
4) жгучий, палящий(ἀκτῖνες Pind.; ἥλιος Anth.)
5) резкий, пронизывающий(χιών Pind.; νότος Soph.)
6) ослепительный, яркий(αὐγέ ἠελίοιο Hom.; χροιαί Arst.; πορφύρα Plut.)
7) пронзительный, резкий, громкий(ἀϋτή Hom.; μέλος Arph.)
8) муз. высокий, тонкий(χορδή Plat.; φωνή Arst.)
9) острый (на вкус), пряный(φακῆ Xen.)
10) терпкий(οἶνος Xen.)
11) кислый(ζύμωμα Plat.)
12) изощренный, зоркий(ὄμμα Pind.; ὄψις Plat.)
13) острый, едкий(ὀσμή Arst.)
14) пылкий, горячий, страстный(μένος HH.; θυμός Soph.)
15) быстрый, проворный, стремительный, резвый(ἵπποι Her.; πόδες NT.)
16) восприимчивый, способный(εἰς πάντα τὰ μαθήματα Plat.)
ὀξύτατος γνῶναι τὰ ῥηθέντα Dem. — умеющий отлично понимать сказанное;τὰς ἐνθυμήσεις ὀ. Luc. — быстро соображающий17) бурный(μανία Pind.)
18) обостренный, настороженный -
10 γυιβόρος
γυι-βόρος, ον,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > γυιβόρος
-
11 μελεδώνη
μελεδ-ώνη, ἡ,A care, sorrow, in pl., Od.19.517, Sapph.17, Theoc.21.5, Cerc.7.5;ἄγρυπνοι μελεδῶναι Phanocl.1.5
: rare in Prose, Gal.18(1).363: in h.Ap. 532, h.Merc. 447, Hes.Op.66, Thgn.883, the vulg. readings μελεδώνων, μελεδῶνας (as if from μελεδών) shd. prob. be corrected μελεδωνῶν, -δώνας; cf. μεληδών.II in sg., = μελέτη, δέεται πολλῆς μ. Hp.Mul.1.36.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μελεδώνη
-
12 πυκνός
πυκνός [(A)], ή, όν, poet. also [full] πῠκῐνός, ή, όν, both forms in [dialect] Ep. (v. infr.) and Lyr., Pi.O.13.52 ([comp] Sup.), B.Fr.1; [dialect] Aeol. [full] πύκνος Sapph.1.11, Alc.Supp.14.9 ( πύκινος is dub. l. Id.82); Trag. [full] πυκνός, exc. S. in lyr., Aj. 1208, Ph. 854; πυκινός once in Com., Eub.38 (s.v.l.): [dialect] Lacon. [comp] Sup. πουκότατος is corrupt in Simm.26.17:—A close, compact.I of a thing with reference to the close union of its parts, close, firm, solid,πυκινὸς θώρηξ Il.15.529
;χλαῖναν πυκνὴν καὶ μεγάλην Od.14.521
;πυκινὸν νέφος Il.5.751
; πυκινὸν λέχος well-stuffed, firm bed, 9.621, Od.7.340;πυκνὸν καὶ μαλακόν Il.14.349
;Ἁρμονίης πυκινῷ κρυφῷ Emp.27.3
;σπάρτα πυκνὰ ἐστραμμένα X.An.4.7.15
;π. δέμας Parm. 8.59
; of a sponge, Hp.Ulc.2;π. ὀστοῦν Pl.Ti. 75b
, cf. Hp.VM22; [ σάρκες] Pl.Ti. 74e; χρυσοῦ πυκνότερον ib. 59b;ἔβενος Thphr.HP1.5.5
;πλεύμων Plu.2.698b
; χωρία ib.650d;πυκινὴν νάπαις Ἄζιλιν Call. Ap.89
; [ὁ ἐλαιὼν] πυκνός ἐστι τοῖς φυτοῖς overgrown with plants, PFay.113.8 (i/ii A.D.);ξοῒς χαρακτὴ π. IG7.3073.104
(Lebad., ii B.C.); of a woman, thick-set, stocky, Sor.1.34.2 narrow, constricted,οὐ διέρχεται.. ἀρκέουσα ἰκμάς.., πυκνῆς τῆς ὁδοῦ ἐούσης Hp.Mul.1.73
;πυκνοὺς ἔχουσι τοὺς πόρους τοῦ σώματος Alex.Aphr.Pr.1.6
.II of the parts of a thing, close-packed, crowded,πυκιναὶ κίνυντο φάλαγγες Il.4.281
; , etc.;πυκινὸν λόχον εἷσαν 4.392
, etc.(v. infr. 111.1);πυκνὰ καρήατα λαῶν 11.309
;πυκνοὶ ἐφέστασαν ἀλλήλοισιν 13.133
, cf. Od.5.480;σταυροῖσιν πυκινοῖσι Il.24.453
;σταυροὺς.. πυκνοὺς καὶ θαμέας Od.14.12
; of thick plumage,πυκινὰ πτερά 5.53
;πτερὰ πυκνά Il.11.454
, 23.879; but πύκνα πτέρα fast-beating wings, Sapph.1.11 (and so perh. Hom. ll. cc.); freq. of thick foliage, ὕλη, λόχμη, θάμνοι, ὄζοι, ῥωπήϊα, δρυμά, πέταλα, Il.18.320, Od.19.439, 5.471, Il.21.245, Od.14.473, 10.150, 19.520;π. νέφεα Hes.Op. 553
; πυκινοῖσι λίθοισι with close-laid stones, Il.16.212; πυκινοῖσι.. βελέεσσι with a thick shower of darts, 11.576;πυκνῆσιν λιθάδεσσιν Od.14.36
;τοξεύματα πολλὰ καὶ π. Hdt.7.218
; πυκνοῖς ὄσσοις δεδορκώς, of Argus, A.Pr. 678; πεπλεκτανημέναι π. δράκουσιν, of the Furies, Id.Ch. 1050; of thick-falling rain, snow, etc.,πυκνῆς ἀκοῦσαι ψακάδος S.Fr. 636
;πυκιναῖς δρόσοις Id.Aj. 1208
(lyr.);πυκνῇ νιφάδι E.Andr. 1129
; π. ῥόος a dense current, Emp.100.14;π. θρίξ X.Cyn.4.6
;π. τρίχες Pl.Prt. 321a
; [ δένδρεα] Hdt.4.22, cf. X.An.4.8.2;τὰ μὲν π... τὰ δὲ μανὰ κατὰ τὴν φυτείαν Thphr.HP1.8.2
.b in Tactics, in close order, opp. ἀραιός, Ascl.Tact.4.1 ([comp] Sup.), Arr.Tact.11.1 ([comp] Comp.).2 of a repeated action, frequent, numerous,πυκνοὺς θεοπρόπους ἴαλλε A.Pr. 658
;τῶν π. φιλημάτων Id.Fr. 135
;ὀδύναι πυκνόταται Hp.VM22
;πυκινῶν κρεγμῶν ἀκροαζομένα Epich.109
(anap.);π. ὁδοὺς ἐλθόντα E.Tr. 235
; π. βαίνων ἤλυσιν, of a blind man, Id.Ph. 844; ἐν πυκνῷ θεοῦ τροχῷ κυκλεῖται on the oft-revolving wheel, S.Fr.871.1; Aër.13; πνεῦμα πυκνότερον quicker breathing, Id.Acut.16;π. σφυγμὸς ἢ μανός Plu.2.136f
; continuous, constant,φῶς Corp.Herm. 16.10
;ἐρωτήμασι πυκνοῖς χρώμενοι Th.7.44
;ἡ.. εἰωθυῖά μοι μαντικὴ.. πάνυ πυκνὴ ἦν Pl.Ap. 40a
;ἐπιθυμίαι π. τε καὶ σφοδραί Id.R. 573e
;τὰς ἐντεύξεις π. ποιεῖσθαι Isoc.1.20
: c. inf., πυκνοτέραν εἰσαφικνεῖσθαι πᾶσιν ἀνθρώποις ποιεῖν τὴν πόλιν more frequently visited by.., X.Vect.5.1 codd.III of artificial union, well put together, compact, strong, πυκινὸς δόμος, χηλός, θύραι, θάλαμος, κευθμῶνες (v. infr. B. 111.1), Il.10.267, Od.13.68, Il.14.167, Od.23.229, 10.283;ἀσπὶς ῥινοῖσιν πυκινή Il.13.804
;π. δῶμα Xenoph.17
: hence, close, concealed,πυκινὸς δόλος Il.6.187
; and so perhaps π. λόχος, v. supr. 11.1.2 in Music, πυκνόν, τό, part of the tetrachord in which the intervals are small, defined asτὸ ἐκ δύο διαστημάτων συνεστηκὸς ἃ συντεθέντα ἔλαττον διάστημα περιέξει τοῦ λειπομένου διαστήματος ἐν τῷ διὰ τεσσάρων Aristox.Harm. p.24M.
, cf. Plu.2.1135b, etc.IV generally, strong of its kind, sore, excessive,ἄτη Il.24.480
;μελεδῶναι Od.19.516
;ἄχος Il.16.599
.V metaph. of the mind, shrewd, wise,πυκιναὶ φρένες 14.294
, cf. Alc.Supp.14.9, B. l.c.;νόος Il.15.461
;μήδεα 3.208
;βουλή 2.55
;ἐφετμή 18.216
;μῦθοι Od.3.23
;ἔπος Il.11.788
; θυμός, βουλαί, Pi.P.4.73, I.7(6).8;φρήν E.IA67
; μήτιδι πυκνῇ Orac. ap. Hdt.7.141, cf. IG3.1320: in Prose,πυκνὴ διάνοια Pl.R. 568a
; τὸ π. terseness of expression, D.H.Th.24.2 of persons, sagacious, shrewd, crafty, cunning,Σίσυφος πυκνότατος παλάμαις Pi.O.13.52
;κύων πυκινώτατον ἑρπετόν Id.Fr. 106
; πυκινοί the wise, S.Ph. 854 (lyr.);πυκνότατον κίναδος Ar.Av. 430
(lyr.); .B Adv. πυκινῶς, and after Hom. πυκνῶς, θύραι or σανίδες πυκινῶς ἀραρυῖαι close or fast shut, Il.9.475, Od.2.344, etc.2 sorely (v. supr. A. IV),πυκινῶς ἀκαχήμενος Il.19.312
, cf. Od.19.95, al.; constantly,ὅταν π. διᾴττωσι X.Cyn.6.22
.3 sagaciously, shrewdly,π. ὑποθήσομαι Od.1.279
, cf. Il.21.293;πυκνῶς ἀνευρεῖν Ar.Th. 438
(lyr., s.v.l.).II neut. sg. and pl., πυκνόν, πυκνά, πυκινόν, πυκινά as Adv., esp. in the sense much, often, πήρην πυκνὰ ῥωγαλέην a much torn wallet, a wallet full of holes, Od.13.438, 17.198;πυκινόν περ ἀχεύων 11.88
;τέττιξ.. καταχεύετ' ἀοιδὴν πυκνόν Hes.Op. 584
: in Prose,πυκνὰ ἐκπίπτει ὦμος Hp.Art.2
;πυκνὰ ἀποβλέπειν Pl.R. 501b
;πυκνὰ στρέφεσθαι X.An.6.1.8
;πυκνὸν ἀναπνεῖν Arist.Rh. 1357b19
; πυκνότερον ἰέναι, παρέρχεσθαι, Pl.R. 328d, D.41.24;πυκνότερα ἐπάγειν Pl.Cra. 420d
. Adv.- οτέρως Lesb.Gramm.23
, PLond.5.1929(iv A.D.): [comp] Sup.πυκνότατα X.Eq.11.11
.2 πυκινὰ φρονεῖν (v. supr. A.V) Od.9.445.III poet. Adv. [full] πύκα [[pron. full] ?πυκνόςX?πυκνόςX], thickly, solidly,θαλάμου πύκα ποιητοῖο 1.436
;π. π. δόμοιο 22.455
;σάκεος π. π. Il.18
. 608;Λυκίων π. θωρηκτάων 12.317
, cf. 15.689, 739;πύλαι π. στιβαρῶς ἀραρυῖαι 12.454
.2 θάλαμος πύκ' ἐβάλλετο with thick-falling darts, 9.588.------------------------------------ -
13 ἐρέθω
Aἤρεθον Mosch.3.84
, Theoc. (v. infr.), [dialect] Ep.ἐρέθεσκον A.R. 3.618
, 1103 :—poet. form of ἐρεθίζω, in Il. stir to anger, provoke,μή μ' ἔρεθε, σχετλίη 3.414
; ; in Od. of all sources of disquiet,ὀδυνάων.., αἵ μ' ἐρέθουσι 4.813
;μελεδῶναι 19.517
: c. inf., h.Hom.8.14 : c. acc. rei, ἤρεθον ᾠδάν they raised a song, Theoc.21.21 codd. ; ἐ. ἐρωμανίην increase it, AP5.255 (Paul. Sil.). -
14 ὀξύς
A wood sorrel, Oxalis Acetosella, Plin.HN27.112.2 = ὀξύσχοινος, great sea-rush, Juncus acutus, ib.21.113.3 = ὀξαλίς, sorrel, Rumex acetosa, Gal.11.667.------------------------------------Aὀξέα Hdt.9.23
, al., v.l. in Hp.Mul.1.64, al. (in codd. freq. ὀξέη, and so Babr.73.1 metri gr.): ὀξεῖα, poet. for neut. pl. ὀξέα, Hes.Sc. 348 :—sharp, keen, whether of a point or an edge, in Hom. and Hes. mostly of weapons or anything made of metal,ἄκων Il.10.335
, al.;ἄορ 21.173
, Hes.Sc. 457 ;βέλος Il.4.185
, etc.; also of non-metallic substances,λᾶας 16.739
;μοχλός Od.9.382
;σκόλοπες Il. 12.56
,64 ; ὀξεῖα κορυφή, of a mountain-peak, Od.12.74 ; soπάγοι ὀξέες 5.411
; λίθος ὀξὺς πεποιημένος sharpened so as to serve as a knife, Hdt. 7.69, cf. 3.8 ; κυρβασίας ἐς ὀξὺ ἀπηγμένας brought to a point, Id.7.64 ;ὄρεα ἐς ὀ. τὰς κορυφὰς ἀ. Id.2.28
; τὸ ὀ. the apex of a triangle, ib.16 ; of the heart, Arist.Resp. 478b5 ;τὸ ὀ. τοῦ ᾠοῦ Id.GA 752b8
; ὀ. γωνία an acute angle, Id.Top. 107a16, al., Euc.1 Def.12, Archim. Spir.16 ;Χρόνος ὀξὺς ὀδόντας Simon.176
; ἡ ὀξεῖα, name of a surgical instrument, Hermes 38.282, Heliod. ap. Orib.44.23.59 ; but also, a pointed splinter of bone, ib.46.20.5.II in reference to the senses,1 of feeling, sharp, keen,ὀδύναι Il.11.268
; ὀ. ἠέλιος the piercing sun, h.Ap. 374 ; ὀξειᾶν ἀκτίνων πατήρ, i.e. the Sun, Pi.O.7.70 ;Σείριος ὀξὺς ἐλλάμπων Archil.61
;πῦρ ὀ. Anaxipp.1.12
; soχιὼν ὀξεῖα Pi.P.1.20
; so also of grief and the like ,ἄχος Il.19.125
;μελεδῶναι Od.19.517
: and generally, sharp, severe,μάχη ὀξέα.. γίνεται
keenly contested,Hdt.
9.23 ;ὀ. πυρετός Hp.VM16
([comp] Sup.);[ἡ νόσος] ὀξεῖα φοιτᾷ καὶ ταχεῖ' ἀπέρχεται S.Ph. 808
; νόσοι, μανίαι, Pi.O.8.85, N.11.48 ([comp] Comp.), cf. Hp.Acut.tit., Archig. ap. Gal.9.887 ;πάθαι Pi.P.3.97
;ἐπιμομφά Id.O.10(11).9
, etc.2 of the sight,ὀξύτατον ὄμμα Id.N.10.62
;ὄψις.. ὀξυτάτη τῶν διὰ τοῦ σώματος.. αἰσθήσεων Pl.Phdr. 250d
: freq. in neut. as Adv., ὀξύτατον δέρκεσθαι to be keenest of sight, Il.17.675 ;ὀξύτατα καθορᾶν Pl.R. 516c
; so ὀξὺ νοεῖν notice a thing sharply, Il.3.374 ;ὀξὺ προϊδεῖν Od.5.393
;ὀξύτερον βλέπει Ar.Pl. 1048
, Lys. 1202 (lyr.): prov.,ὀξύτερον τοῦ Λυγκέως βλέπειν Id.Pl. 210
, cf. Macar.Prov.6.41 ; also ὀξὺ ἄκουσεν heard with sharp ear, Il.17.256, cf. Pl.Lg. 927b ; ὀξεῖαν ἀκοὴν.. λόγοις διδούς keen attention, S.El. 30.b of things that affect the sight, dazzling, bright,αὐγὴ Ἠελίου Il.17.372
;[Ἠελίου] ὀξύτατον πέλεται φάος εἰσοράασθαι 14.345
: hence of colours, Ar. Pax 1173 (v.φοινικίς 2
) ;αἱ ὀξεῖαι χροιαί Arist. Phgn. 806b4
;πορφύρα Plu.Cat.Mi.6
, PHolm.20.36 ;[ἐσθὴς] ὀξυτέρα καὶ τηλαυγεστέρα Ael.NA4.46
.3 of sound, shrill, piercing,ἀϋτή Il.15.313
;ὀξὺ βοήσας 17.89
;ὀξὺ δὲ κωκύσασα 18.71
;ὀξὺ λεληκώς 22.141
;ὀξέα κεκληγώς 17.88
, etc.; of whinnying horses,ὀξεῖα χρέμισαν Hes.Sc. 348
; of young pigs,ὀξὺ κεκράγατε Ar.Ach. 804
; of the scream of birds of prey,ὀξέα κλάζων S.Ant. 112
(anap.) ; of metals,ἰάχεσκε σάκος ὀξέα καὶ λιγέως Hes.Sc. 233
; also of the wail of the nightingale (cf. ὀξύφωνος),ὄρνιθος ὀ. φθόγγον S.Ant. 424
; so ἐπηλάλαξαν τὸν ὀ. νόμον shrieked their shrill song, A.Th. 952 (lyr.) ; ὀξὺ μέλος, of the grasshopper, Ar.Av. 1095 (lyr.).b of musical tones, in a technical sense, high-pitched, opp.βαρύς, φθόγγοι Pl.Ti. 80a
, X. Cyn.6.20 ;ὀξυτάτη χορδή Pl.Phdr. 268d
;φωνὴ ὀξεῖα, βαρεῖα, μέση Arist.Rh. 1403b29
;τῷ ὀξεῖ ἐν φωνῇ μὲν ἐναντίον τὸ βαρύ, ἐν ὄγκῳ δὲ τὸ ἀμβλύ Id.Top. 106a13
.c in Music, δι' ὀξειῶν ([dialect] Dor. - ᾶν) interval of a fifth, Philol.6, Arist.Pr. 920a24.d ἡ ὀξεῖα (sc. προσῳδία ) the acute accent, D.T.630.1, A.D.Pron.35.10, al.; τὸν τόνον φυλάσσειν ὀ. ib.60.1 ;ὀ. συλλαβή Pl.Cra. 399b
;ὀ. στοιχεῖον S.E.M.1.113
.5 of smell, Arist.de An. 421a30 ;ὀξύτατον ὄζειν τινός Ar.Ach. 193
.III metaph., of the inner sense, sharp, keen, hasty, esp. quick to anger, passionate, epith. of Ares, Il.2.440,al. ;μένος ὀξύ h.Hom.8.14
;καρδίη ὀξυτέρη Thgn.366
;θυμὸς ὀ. S.OC 1193
;νέος καὶ ὀ. Pl.Grg. 463e
;οἱ ἀκρόχολοι ὀξεῖς Arist.EN 1126a18
: so in ὀξύ-θυμος, -κάρδιος, -χολος.2 sharp, quick,δεινοὶ καὶ ὀξεῖς Pl.Ap. 39b
: c. inf.,ἐπινοῆσαι ὀ. Th.1.70
;γνῶναι.. ὀξύτατοι τὰ ῥηθέντα D.3.15
; also ;τὰς ἐνθυμήσεις ὀξύς Luc.Salt. 81
.IV of motion, quick, swift, post-Hom.,ὀξυτάτους ἵππους Hdt. 5.9
(v.l. ὠκυτάτους) ;ἱερακίσκος Ar.Av. 1112
;ὀξυτέρῳ χαλινῷ S.Ant. 108
(lyr.) ; of a report,ὀξεῖα βάξις διῆλθ' Ἀχαιούς Id.Aj. 998
; ὀξεῖαν ἐκβάλλει ῥοήν, of a dying man, Id.Ant. 1238, cf. A.Ag. 1389 ; of a flame, fierce, Thphr.HP5.9.3 ;ᾄξας ὀξὺς νότος ὥς S.Aj. 258
(anap.) ; τὸ εὔψυχον.. ὀξεῖς ἐνδείκνυνται are quick in displaying, Th.4.126 ; opp. βραδύς, Id.8.96 ; opp. ῥάθυμος, Arist.EE 1240a2 ; opp. ἡσύχιος, Id.EN 1116a9 ;ὀ. παράγγελμα Onos.10.2
; ὀ. καιρός an urgent crisis, Id.6.1, al.; ὁ ὀ. δρόμος the express post, POxy.900.7 (iv A. D.), 2115.6 (iv A. D.) ;ὀξεῖς οἱ πόδες αὐτῶν ἐκχέαι αἷμα Ep.Rom.3.15
: esp. in Adv. (v. infr.). -
15 ἐρέθω
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐρέθω
-
16 μελεδών
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > μελεδών
-
17 μέλω
Grammatical information: v.Meaning: `be anxious, care for, go to the heart'; ἐπι-μέλομαι and - έομαι Schwyzer 721) `care for', μετα-μέλομαι, μετα-μέλει μοι `repent' (IA.).Other forms: 3. sg. μέλει μοι, μέλομαι, fut. μελήσω, - σει, - σομαι (Il.), aor. μελῆσαι, ἐμέλησε (Att.), pass. μεληθῆναι (S.), perf. μέμηλα, -ε (Il.), midd. μέμβλεται, - το (Il., with new present μέμβλομαι [A. R., Opp.]), μεμέληκε (Att.), μεμέλημαι (Theoc., Call.)Derivatives: 1 μέλημα n. `anxiety, object of care, darling' (Sapph., Pi., A.), μελησμός `care' (EM). 2. μελέτωρ, - ορος m. `who cares for' = `avenger' (S. El. 846); cf. Fraenkel Nom. ag. 2, 10f., Benveniste Noms d'agent 32. - 3. μελετάω `care for, study, practise oratory' (Hes., h. Merc.) beside μελέτη `care, educator, pactice etc.' (Hes.); because of the accent (: γενετή, τελετή a. o.) prob. at least partly backformation like e.g. ἀγάπη from ἀγαπάω; diff. e.g. Fraenkel Nom. ag. 2, 115 a. 152, Porzig Satzinhalte 246; on the deverbatives in - ( ε)τάω Schwyzer 705; from this μελετη-ρός `who likes practice' (X.). From μελετάω: μελέτ-ημα `practise' (Att.), - ησις `id.' (AB). - ητικός `caring' (LXX), - ητής m. `trainer' (Aristid.), - ητήριον `place for practice' (Plu.). -- 4. μελε-δῶνες f. pl. (late sg.) `cares, concerns' (v. l. τ 517, h. Hom., Hes., Thgn.), also μελη-δόνες, - δών `id.' (Simon., A. R.); - εδων- and - ηδον- both metr. conditioned for - εδον-; μελεδῶναι pl. `id.' (v.l. τ 517, Sapph., Theoc., sg. - ώνη Hp.); on - ών: - ώνη Egli Heteroklisie 12; μελεδωνός m. f. `watcher' (Ion.; Fraenkel Nom. ag. 1, 234), - ωνεύς `id.' (Theoc.; Boßhardt 65). Here as denominat. μελεδαίνω `care for' (Ion., Archil.; Schwyzer 724; besides μελεταίνω Argos VIa after μελετάω) with μελεδήματα pl. = μελε-δῶνες (Ψ 62; after νοήματα, Porzig Satzinhalte 187; cf. also Debrunner IF 21, 34), μελεδήμων `caring' (Emp., AP; after νοήμων a. o., Chantraine Form. 173), μελεδ-ηθμός `practice' (Orac.); backformation μελέδη f. `care' (Hp.; after μελέτη). -- From ἐπι-μέλομαι: 1. ἐπιμελ-ής `caring for, anxious, who is at the heart' (IA.) with verbal function of the σ-stem (Schwyzer 513); from it ἐπιμέλεια `care, attention' (Att.); 2. ἐπιμελη-τής m. `who cares, governor' etc. To μετα-μέλομαι analogically μεταμέλεια `repentance, change of mind' (Att.); also (backformation) μετάμελος `id.' (Th. 7, 55).Origin: XX [etym. unknown]Etymology: Beside the full grade thematic root-present μέλω (Schwyzer 684) stands with remarkable lengthened grade the perfect μέμηλα (archaic; s. Specht KZ 62, 67 with Schulze), to which with zero grade and remarkable thematic vowel the middle μέμβλεται, - το for *με-μλ-ε- (Schwyzer 770 a. 768, Chantraine Gramm. hom. 1, 426 u. 432). The η-enlargement in μελ-ή-σω (Schwyzer 782 f., Chantraine 1, 446) conquered in time the whole verbal system: μελῆ-σαι, - θῆναι, μεμέλη-κε, - μαι. -- No convincing etymology. Against the connection with μέλλω (e.g. Curtius 330f., Pok. 720, Hofmann Et. Wb.) WP. 2, 292, who considers the connection with μάλα `very', Lat. melior `better' (Prellwitz, Brugmann Grundr.2 2: 3, 459, Bq). (W.-) Hofmann s. melior reminds after Loth Rev. celt. 41, 211 of Welsh gofal `caree', diofal `without care, quiet', dyfal `attent'. -- Machek Studia in hon. Acad. d. Dečev 51 f. wants to equate μέλει μοι with Čech. mele mne `I am grieved'.Page in Frisk: 2,204-206Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > μέλω
См. также в других словарях:
μελεδῶναι — μελεδώνη care fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
μελεδώναι — μελεδώνᾱͅ , μελεδώνη care fem dat sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
μελεδών — και μεληδών, ῶνος και μελεδώνη, ἡ (Α) 1. μελέτη 2. μέριμνα, φροντίδα («δέεται πολλῆς μελεδῶνος», Ιπποκρ.) 3. στον πληθ. αἱ μελεδῶνες και μελεδῶναι λύπες, έγνοιες, σκοτούρες («πυκιναὶ δὲ μοι ἀμφ ἁδινὸν κῆρ ὀξεῑαι μελεδῶνες ὀδυρομένην ἐρέθουσιν»,… … Dictionary of Greek