-
1 Όγκοι
-
2 Ὄγκοι
-
3 ογκοί
ὀγκόωraise up: pres ind mp 2nd sgὀγκόωraise up: pres opt act 3rd sgὀγκόωraise up: pres ind act 3rd sg -
4 ὀγκοῖ
ὀγκόωraise up: pres ind mp 2nd sgὀγκόωraise up: pres opt act 3rd sgὀγκόωraise up: pres ind act 3rd sg -
5 όγκοι
-
6 ὄγκοι
-
7 ὄρ-ογκοι
-
8 ὄγκος
ὄγκος (A), ὁ,A barb of an arrow, in pl., the barbed points,νεῦρόν τε καὶ ὄγκους Il.4.151
, cf. 214 ;ὄγκοι τοῦ βέλους Philostr.Im.2.23
: sg., Onos.19.3.------------------------------------ὄγκος (B), ὁ,A bulk, size, mass of a body,μελέων ἀριδείκετον ὄ. Emp. 20.1
;ἀέρος ὄ. Id.100.13
;σφαίρης ἐναλίγκιον ὄγκῳ Parm.8.43
: freq. in Pl., ; τὸν.. ὄ. τοῦ ἀριθμοῦ their total number, Lg. 737c ; τὸν τῶν σαρκῶν ὄ. ib. 959c ; σμικρᾶς πόλεως ὄ. a city of small size, Plt. 259b ;ἔχθρας ὄ. μέγαν Lg. 843b
; θαυμαστὸν ὄ. ἀράμενοι τοῦ μύθου taking on my shoulders a monstrous great story, Plt. 277b, etc.: freq. also in Arist., the space filled by a body, opp. τὸ κενόν, Ph. 203b28, al. ;ἴσος τὸν ὄ.
in bulk, GC ; , etc.b flatulent distentions, Diocl.Fr.43 (pl.).2 bulk, mass, body, ὄ. φρυγάνων a heap of faggots, Hdt. 4.62 ; ὄ. μαλθακός mass or roll of something soft, Hp.Art.26 ; σμικρὸς ὄ. ἐν σμικρῷ κύτει, of a dead man's ashes, S.El. 1142 ; γαστρὸς ὄ., of a child in the womb, E. Ion15 ;ὄ. πλήρης φλεβίων Arist.HA 515b1
: pl., bodies, material substances,Id.
Metaph. 1085a12, 1089b14 ; also ὁ ὄ. τῆς φωνῆς the volume of the note, Id.Aud. 804a15.3 a bushy top-knot, Poll.4.133.4 the human body,τῆς χολῆς ἀναχεομένης εἰς τὸν ὄ. Ruf.Anat.30
, cf. Sor.1.26, Plu.2.653f, Gal.1.272.II metaph., bulk, weight, trouble,βραχεῖ σὺν ὄ. S.OC 1341
.2 weight, dignity, pride, and in bad sense, self-importance, pretension, ὄ. ὀνόματος μητρῷος pride in the name of mother, Id.Tr. 817 ; ὄγκον αἴρειν exalt one's dignity, Id.Aj. 129 ;βραχὺν.. μῦθον οὐκ ὄγκου πλέων
of pretension,Id.
OC 1162 ;μείζον' ὄ. δορὸς ἤ φρενῶν E. Tr. 1158
;ἔχει τιν' ὄ. Ἄργος Ἑλλήνων πάρα Id.Ph. 717
;ἐς ὄ. βλέπειν τύχης Id.Fr.81
;τοῖς ζῶσι δ' ὄγκος Id.Rh. 760
;ὁ τῶν ὑπεροπτικῶν ὄ. Isoc.1.30
;τῷ.. γένους ὄγκῳ Pl.Alc.1.121b
;πραγμάτων ὄ. Epicur. Fr. 548
;τῆς ἀρχῆς τὸ μέγεθος καὶ ὁ ὄ. Plu.Fab.4
;ὄγκον περιθεῖναί τινι Id.Per.4
, etc.3 of style, loftiness, majesty,ὄ. τῆς λέξεως Arist. Rh. 1407b26
;ὁ τοῦ ποιήματος ὄ. Id.Po. 1459b28
, cf. Demetr.Eloc.36, al.: in bad sense, bombast,ὁ Αἰσχύλου ὄ. Plu.2.79b
.III in Philos., particle, mass, body, Epicur.Ep.1p.16U., Nat.12G., Asclep. Bith. ap. S.E.M.9.363 ; so in the physiology of the Methodics, ὄγκοι καὶ πόροι, = molecules and pores, Id. ap. Gal.1.499.------------------------------------A v. ὀγκηρός fin. -
9 ογκος
Iὅ [ἀγκών]1) загнутый назад зубец стрелы, кривой наконечник, крюк стрелыνεῦρόν τε καὴ ὄγκοι Hom. — завязка ( укреплявшая наконечник на древке) и крючья
2) предполож. угол ( геометрический) Arst.IIὅ [ἤνεγκον]1) груда, куча, масса(φρυγάνων Her.; τῶν σαρκῶν Plat.)
μήτε ὄγκῳ μήτε ἀριθμῷ Plat. — ни в массе, ни в количестве2) сумма, общее количество, итог(τοῦ ἀριθμοῦ Plat.)
ὄ. πλήθους Plat. — общая численность3) величина, размеры(πόλεως Plat.)
ἔχθρας μέγας ὄ. Plat. — сильная вражда4) тело, кусок, комὄ. γαστρός Eur. — утробный плод
5) протяжение, объем(τῆς φωνῆς Arst.)
ἐκ βαθέος καὴ ταπεινοῦ οἱ ὄγκοι Arst. — из глубины и низкости, т.е. высоты (образуются) объемы7) филос. атом Sext.8) величие, достоинство значение, тж. авторитет(ἔχει τιν΄ ὄγκον Ἄργος Ἑλλήνων πάρα Eur.)
ὄ. μητρῷος ὀνόματος Soph. — полное достоинства звание матери9) гордость(ὄγκον δορὸς ἔχειν Eur.)
10) выспренность, высокий стиль(τῆς λέξεως, τοῦ ποιήματος Arst.)
-
10 πάλιν
πάλιν, 1) zurück, rückwärts, εἰς τοὐπίσω, Scholl. u. VLL., wie Aristarch. schon bemerkt, die einzige Bdtg des Wortes bei Hom. (vgl. Schol. II. 9, 56 u. sonst, τὸ πάλιν οὐκ ἔστιν ἐκ δευτέρου ὡς ἡμεῖς, ἀλλ' ἀντὶ τοῦ ἔμπαλιν ἐρεῖ, ἐναντίως). also vom Orte; πάλιν ᾤχετο Il. 1, 380, u. oft bei Verbis der Bewegung; πάλιν ἄγεν ὀξέες ὄγκοι, Il. 4, 214; auch πάλιν δ' ὅγε λάζετο μῦϑον, er nahm das Wort zurück, 4, 357, vgl. Od. 13, 254, wo es im Ggstz von ἀληϑέα εἰπεῖν gesagt ist, das Gegentheil von dem, was man meint, sagen; πάλιν ἐρεῖν, widersprechen, Il. 9, 56. – Hom. vrbdt auch ἐχώρησαν πάλιν αὖτις, Il. 17, 533 u. öfter, ἂψ πάλιν εἶσι, 18, 280, αὐτοὶ δ' αὖτ' οἶκόνδε πάλιν κίον, Od. 13, 125, πάλιν ὀπίσσω, 11, 149; πάλιν ἐξοπίσω Hes. Th. 181; – πάλιν ποίησε γέροντα, sie machte ihn zurück zum Greise, Od. 16, 456, d. i. sie bildete ihn wieder zum Greise um; – πάλιν δοῦναι, zurückgeben, z. B. den Leichnam eines Gefallenen, Il. 22, 259, wie Soph. sagt αὖϑις πάλιν δοῦναι, Phil. 1216; πάλιν ἀπέδωκε, Xen. An. 6, 4, 37; selten c. gen., πάλιν τράπεϑ' υἷος ἑοῖο, sie wandte sich zurück von ihrem Sohne, Il. 18, 138; δόρυ πάλιν ἔτραπεν Ἀχιλλῆος, sie wandte den Speer zurück von Achilleus, 20, 439; πάλιν κίε ϑυγατέρος ἧς, 21, 504, vgl. Od. 7, 143; Pind. verbindet πάλιν αὖτις, Ol. 1, 65, ὀπίσω πάλιν οἴκαδε, N. 3, 60; auch νεότατος τὸ πάλιν, das der Jugend entgegengesetzte Alter, Ol. 11, 87; κέλευϑον ἥνπερ ἦλϑες ἐγκόνει πάλιν, Aesch. Prom. 964; εἰ νόστιμός γε καὶ σεσωσμένος πάλιν ἥξει, Ag. 604, öfter; δεῦρ' αὖϑις (wiederum) ἐκπέμψω πάλιν (zurück) τὸν αὐτὸν ἄνδρα, Soph. Phil. 127, vgl. 559; πάλιν κατελϑεῖν, aus der Verbannung zurückkehren, O. C. 607; ὡς τάχιστα τῆς πάλιν μέμνησ' ὁδοῦ, Eur. Or. 125; Ar. Av. 2. 648; πάλιν χώρει, μήτ' εἴςιϑι, Her. 5, 72; ἄκοντας πάλιν αὖ ἄγοντες, Plat. Prot. 318 e; πάλιν ἐκεῖνον ἥκειν αὖ νῦν, Soph. 225 e; ἄγειν, ἥκειν, Xen. An. 4, 7, 28. 6, 2, 8 u. öfter; Folgde. – 2) in dieser schon aus Hom. erwähnten Bdtg entgegengesetzt einzeln auch bei sp. D., μηδέ τῳ δόξῃ πάλιν, Aesch. Spt. 1031; daher ἐκβαλεῖν πάλιν, Soph. O. R. 849, aufheben; vgl. noch Eur. Herc. F. 777, χρόνου γὰρ οὐδεὶς ἔτλα τὸ πάλιν εἰςορᾶν, den Wechsel der Zeit; auch in Prosa, dagegen, wechselweise, auch seinerseits, νῦν δὲ πάλιν αὐτὸς ταὐτὸν τοῦτο ἔπαϑε, Plat. Gorg. 482 d; νῦν δ' αὖ πάλιν φαμὲν ἐκεῖνο τὸ αἰσχρόν, Lach. 193 d, vgl. Rep. VI, 507 b X, 612 d; u. so auch Folgde. Wie aber im Deutschen wiedern. wider eigentlich derselbe Begriff ist, bedeutet auch πάλιν – 3) wieder, wiederum, noch einmal, denn den Weg, den man zurückmacht, legt man zum zweitenmal zurück; so gew. bei den Attikern; ὡς λέγοις πάλιν, Aesch. Ag. 310, öfter; τὸ σὸν φράσον αὖϑις πάλιν μοι πρᾶγμα, Soph. Phil. 342; ὄλωλας, εἴ σε ταῦτ' ἐρήσομαι πάλιν, O. R. 1166; δαίνυται γὰρ αὖ πάλιν, Tr. 1078; πάλιν ἐξ ἀρχῆς, Ar. Pax 1292; u. gehäuft πάλιν αὖ, wie αὖ πάλιν, Plut. 622 Av. 434; πάλιν αὖϑις Ran. 1482; αὖ πάλιν αὖϑις Nubb. 962; τοῦτ' αὐτὸ πάλιν αὖ διαιρεῖν ἀναγκαῖον, Plat. Polit. 261 a, öfter (vgl. auch αὖϑις); u. so auch Folgde; πάλιν ὁ Κῦρος ἠρώτα, er fragte wiederum, Xen. An. 1, 6, 7; auch wiederholt, ἔγχει καὶ πάλιν εἰπέ, πάλιν, πάλιν Mel. 98 (V, 136). – In πάλιν δοῦναι, λαβεῖν u. ä. Vrbdgn, die häufig vorkommen, fällt der Be griff des Zurück gebens mit dem Nochmaligen, Wiederholten zusammen. – Sp. D. haben auch die Form πάλι, s. oben. – [Diophant. ep. (App. 19) hat neben πάλι auch πάλιν mit langer Endsylbe gebraucht in der Arsis des Verses.]
-
11 ὀξύς
ὀξύς, εῖα, ύ, (mit ὠκύς verwandt, anch vielleicht mit ἀκή, vgl. Buttm. Lexil. I, 243. II, 67 ff.), scharf, spitz; bes. zunächst von schneidenden Werkzeugen, Waffen; πέλεκυς, Il. 17, 250 u. öfter; ἄκων, 21, 590; δόρυ, φάσγανον, ξίφος, ἄορ, βέλος u. ä., Il. oft; ὄγκοι, 4, 214; βέλη, Pind. P. 4, 213; ὄνυχες λεόντων, N. 4, 63; σκόλοπες, Il. 12, 56. 64; auch λᾶας, 447; πάγοι, Od. 5, 411; μοχλὸν ὀξὺν ἐπ' ἄκρῳ, 9, 382; κορυφή, Berggipfel, 12, 74; σίδηρος, Eur. Suppl. 590; φάσγανον, I. A. 1566. – Dah. Alles, was auf die Sinne einen schneidenden, stechenden Eindruck macht, empfindlich ist; – a) vom Gefühl; ἠέλιος, die stechende, scharfbrennende Sonne, H. h. Apoll. 374; Hes. O. 416; ὀξειᾶν ἀκτίνων, Pind. Ol. 7, 70, vgl. 3, 25; auch χιόνος ὀξείας, P. 1, 20; sp. D., ἥλιος, Callim. 3 (XII, 71); auch Σείριος, Archil. 42; übh. schmerzhaft, ἄχος, Il. 19, 125 Od. 11, 208; ὀδύναι, Il. 11, 268. 272; μελεδῶναι, Od. 17, 517; νόσοι, μανίαι, Pind. Ol. 8, 85 N. 11, 48; u. geistig, ὀξεῖαν ἐπι-μομφάν, Ol. 11, 9, u. so bes. noch sp. D. – b) vom Gehör, scharftönend, durchdringend, von gellenden, schmetternden Tönen; ἀυτή, Il. 15, 313; u. so ὀξὺ βοήσας, 17, 89, κελεύων, 20, 52, κωκύειν, 18, 71, λεληκώς, 22, 141, κεκληγώς u. ä.; auch ὀξὺ δ' ἄκουσεν, scharf hören, 17, 256; so bei Hes. von Rossen, ὀξεῖα χρέμισαν, Sc. 348; ὀξέα καὶ λιγέως ἰάχεσ κε σάκος, 233; χάλκεον ὀξὺ βοᾶν, 243; ἐπηλάλαξαν τὸν ὀξὺν νόμον, Aesch. Spt. 936, vgl. Pers. 1015; ἀκούειν, Suppl. 884; όξὺ βοῆς ἀκοῦσαν Ἄργος, Eur. Or. 1530; πικρᾶς ὄρνιϑος ὀξὺν φϑόγγον, Soph. Ant. 420, vgl. El. 727; ἀψόφητος ὀξέων κωκυμάτων, Ai. 314; ὀξέα κλάζων αἰετός, Ant. 112; auch ὀξεῖαν ἀκοὴν τοῖς ἐμοῖς λόγοις διδούς, El. 30; ἔστι τι όξὺ ἐν φωνῇ, Plat. Prot. 332 c; φϑόγγος, im Ggstz von βαρύς, hoher Ton, Tim. 80 a; öfter auch χορδὴ ὀξυτάτη, Phaedr. 268 d; Sp., ὀξὺ μέλπειν Anacr. 53, 3, ὀξύτατα συρίξομαι, Luc. Nigr. 10. – c) vom Gesicht, blendend, hell; αὐγὴ Ἠελίοιο, Il. 17, 372; φάος, 14, 345; u. activisch, scharf sehend, ὀξὺ μάλα προϊδών, Od. 5, 393; ὀξύτατον δέρκεσϑαι, Il. 17, 675. 23, 477 H. h. 18, 14, öfter; ὀξὺ νόησε (vgl. νοέω), Hom., Hes. Th. 838; ὀξεῖ' Ἐρινὺς ἰδοῖσα, Pind. Ol. 2, 45; ὀξύτατον ὄμμα, N. 10, 62. Sprichwörtlich ὀξύτερον Λυγκέως βλέπει, von scharfem Gesicht, Paroem. App. 4, 30; auch ὀξύτερον οἱ γείτονες βλέπουσι τῶν ἀλωπέκων, ibd. 31; vgl. Ar. Lys. 1202 Plut. 310; ὀξὺ βλέπειν, Plat. Conv. 219 a u. öfter; ὀξύτερος ὀφϑαλμός, Ep. ad. 10 (XII, 88). – Dah. von den Farben, Arist. physiogn. 2; ὀξεῖα φοινικίς, Ar. Pax 1139. – d) vom Geschmache, scharf, herbe, bitter, sauer; ἐξ ὀξέος καὶ ἁλμυροῦ ξυνϑεὶς ζύμωμα, Plat. Tim. 74 e, öfter; Xen., u. häufiger bei Sp.; übtr., κίνδυνος, Plut. Timol. 4. – e) übh. empfindlich, leidenschaftlich, bes. leicht in Zorn gerathend, jähzornig; Ἄρης, Hom., wie Eur. Heracl. 290; ὀξὺ μένος, H. h. 7, 14; ϑυμὸς ὀξύς, Soph. O. C. 1195; u. in Prosa, νέος ἐστὶ καὶ ὀξύς, Plat. Gorg. 463 e, vgl. Polit. 311 a; ὀξὺ καὶ ἀνδρεῖόν πού φαμεν, 306 e; aber auch = schnell Etwas auffassend, εἰς πάντα τὰ μαϑήματα ὀξεῖς φαίνονται, im Ggstz von βραδεῖς, Rep. VII, 526 b; ἐπινοῆσαι ὀξεῖς, Thuc. 1, 70; οἱ ἀνδρεῖοι ἐν τοῖς ἔργοις ὀξεῖς, Arist. Eth. 3, 7; ὀξὺς τὰς ἐνϑυμήσεις, Luc. Salt. 81. – Uebh. auch von der Bewegung, eigtl. wohl heftig, schnell, Her. 5, 9; ἐπειδὰν τὴν ὀξυτάτην δρόμου ἀκμὴν παρῇ, Plat. Rep. V, 460 e; εἴτε βραδύτερον εἴτε ὀξύτερον ἐπαΐξασα, Theaet. 190 a. Im Gegensatz von βραδύς auch Thuc. 8, 96; so κἀκφυσιῶν ὀξεῖαν αἵματος σφαγήν Aesch. Ag. 1362; νότος, Soph. Ai. 251, wie auch Phil. 797, ὡς ἥδε (ἡ νόσος) μοι ὀξεῖα φοιτᾷ καὶ ταχεῖ' ἀπέρχεται, von dem schnellen Anfall zu erklären ist; ὀξυτέρῳ κινήσασα χαλινῷ, mit schärferem, schnellerem Zügel, Ant. 108; Sp., ὀξύτερον ἔδραμε, Diosc. 11 (VI, 220); πτήσομαι ὀξύτερος στεροπῆς, Alpheus 1 (XII, 18); nach Arist. physiogn. 2 in Beziehung auf die Bewegung dem νωϑρός entgeggstzt. – So auch adv. ὀξέως, z. B. βοηϑεῖν, im Ggstz von ἐνδοιαστῶς, Thuc. 6, 10; μεταχειρίσαι, ibd. 12.
-
12 ὄγκινος
-
13 ὄγ κος
ὄγ κος, ὁ, 1) = ἀγκών ( uncus), Bug, Krümmung; bes. die Widerhaken an der Pfeilspitze, ἴδεν ὄγκους ἐκτὸς ἐόντας, παλιν ἄγεν ὀξέες ὄγκοι, Il. 4, 151. 214; Poll. 1, 137. – Später auch der Winkel, die Ecke, worauf Arist. top. 1, 15 geht, wo er sagt, ἐν ὄγκῳ sei τῷ ὀξεῖ ἐναντίον τὸ ἀμβλύ, obwohl er nachher dabei τὸ βαρύ u. τὸ κοῠ-φον einander entgegensetzt; Moschion bei Ath. V, 208 b. – 2) (nach Buttm. Lexil. I, 288 ff. mit ΕΙΚΩ, ἐνεγκεῖν zusammenhangend) die Masse, das Gewicht eines Körpers u. der Umfang desselben, σμικρὸς προςήκεις ὄγκος ἐν σμικρῷ κύτει, von der Asche in der Urne, Soph. El. 1131; daher auch βραχύν τιν' αἰτεῖ μὖϑον οὐκ ὄγκου πλέων, einfach, kurz, O. C. 1164; – γαστρὸς διήνεγκ' ὄγκον, Eur. Ion 15; ὄγκος φρυγάνων, der Haufen, Her. 4, 62; σμικρᾶς πόλεως ὄγκος, Umfang einer kleinen Stadt, Plat. Polit. 259 b; πλήϑους, Legg. V, 737 c; ὄγκου ἐμπληστέα καὶ πλήϑους, Rep. II, 373 b; μήτε ὄγκῳ, μήτε ἀριϑμῷ, Theaet. 155 a; εἰ καὶ τῷ ὄγκῳ μικρόν ἐστι, δυνάμει καὶ τιμιότητι πολὑ μᾶλλον ὑπερέχει πάντων, Arist. Eth. 10, 7; die Masse, aus der man Etwas macht, Luc. Halc. 4; Last, Xen. Cyr. 6, 2, 32. – Uebertr., ὄγκον γὰρ ἄλλως ὀνόματος τί δεῖ τρέφειν μητρῷον, Soph. Trach. 814, der würdevolle Muttername; Gewicht, Ansehen, ἔχει τιν' ὄγκον Ἄργος Ἐλλήνων πάρα, Eur. Phoen. 724; – gew. im schlimmen Sinne: Aufgeblasenheit, Stolz, μηδ' ὄγκον ἄρῃς μηδένα, Soph. Ai. 129; μείζον' ὄγκον δορὸς ἔχοντες ἢ φρενῶν, Eur. Troad. 1158; ὄγκος τῶν ὑπεροπτικῶν, Isocr. 1, 30; oft bei Plut., der Erkl. des Hesych. ὑπερηφανία, φύσημα entsprechend. – Auch vom Styl, Schwulst, Ueberladung, Rhett.; selten im guten Sinne, Erhabenheit, Arist. rhet. 3, 6. – Bei späteren Philosophen bedeutet es einen Urkörper, ein Atom, S. Emp. adv. phys. 1, 363. – Bei Poll. 4, 133 eine Art Kopfaufsatz.
-
14 ἌΓνυμι
ἌΓνυμι (FΑΓ, καυάξαις), zerbrechen, ἄγνυτον ὕλην Il. 12, 148, fut. ἄξω in compos., aor. ἦξα Il. 23, 392 vgl. Od. 19, 539 ohne Digamma, ἔαξα Theocr. 25, 256 (s. κατάγνυμι); Iliad. 16, 371 πολλοὶ ἵπποι ἄξαντ' ἐν πρώτῳ ῥυμῷ λίπον ἅρματα, nachdem sie zerbrochen hatten, dual. wegen des vor jeden Wagen gespannten Paares von Pferden, Lehrs Aristarch. p. 196 not.; vgl. Iliad. 6, 40; – perf. ἔαγα, ion. ἔηγα, in compos., zerbrochen sein; Pass. pr. ἀγνυμενάων Il. 16, 769. νηῶν Od. 10, 123; von dem sich brechenden Wiederhall ἄγνυτο ἠχώ Hes. Sc. 279. 348, vgl. κέλαδον ἀγνύμενον διὰ στομάτων Pind. frg. 238; vom Fluß, der sich krümmt, περὶ καμπὰς πολλὰς ἀγνύμενος Her. 1, 185; aor. II. ἐάγην, Hom. ἄγη ἔγχος Il. 16, 801; τοῦ δ' ἐξελκομένοιο πάλιν ἄγεν ὀξέες ὄγκοι (für ἐάγη-σαν), Il. 4, 214, wo πάλιν ohne Zweifel zu ἐξελκομένοιο gehört, sie brachen, als der Pfeil rückwärts herausgezogen wurde, s. Nicanor. in den Scholl.; – Il. 11, 559 ἐάγη [ᾱ] am Ende des Verses. – In Prosa gew. κατάγνυμι.
-
15 αναρμος
-
16 ανηρεμητος
-
17 торосы
мн. οι όγκοι/λόφοι πάγου (ύψους μέχρι 20 μ. επί των υδάτων θάλασσας, λίμνης ή ποταμού)ο ογκόπαγοςРусско-греческий словарь научных и технических терминов > торосы
-
18 πόρος
A means of passing a river, ford, ferry, Θρύον Ἀλφειοῖο π. Thryum the ford of the Alphëus, Il.2.592, h.Ap. 423, cf. h.Merc. 398;πόρον ἷξον Ξάνθου Il.14.433
;Ἀξίου π. A.Pers. 493
; ἀπικνέεται ἐς τὸν π.τῆς διαβάσιος to the place of the passage, Hdt.8.115;π. διαβὰς Ἅλυος A.Pers. 864
(lyr.);τοῦ κατ' Ὠρωπὸν π. μηδὲν πραττέσθω IG12.40.22
.2 narrow part of the sea, strait,διαβὰς πόρον Ὠκεανοῖο Hes.Th. 292
;παρ' Ὠκεανοῦ.. ἄσβεστον π. A.Pr. 532
(lyr.); π. Ἕλλης ([dialect] Dor. Ἕλλας), = Ἑλλήσποντος, Pi.Fr. 189, A.Pers. 875(lyr.), Ar.V. 308(lyr.); Ἰόνιος π. the Ionian Sea which is the passage-way from Greece to Italy, Pi.N.4.53;πέλαγος αἰγαίου πόρου E.Hel. 130
; Εὔξεινος, ἄξενος π. (cf.πόντος 11
), Id.Andr. 1262, IT 253; διάραντες τὸν π., i.e. the sea between Sicily and Africa, Plb.1.37.1; ἐν πόρῳ in the passage-way (of ships), in the fair-way, Hdt.7.183, Th. 1.120, 6.48;ἐν π. τῆς ναυμαχίης Hdt.8.76
;ἕως τοῦ π. τοῦ κατὰ τὸν ὅρμον τὸν Ἀφροδιτοπολίτην PHib.1.38.5
(iii B.C.).3 periphr., πόροι ἁλός the paths of the sea, i.e. the sea, Od.12.259;Αἰγαίου πόντοιο πλατὺς π. D.P.131
;ἐνάλιοι π. A.Pers. 453
; π.ἁλίρροθοι ib. 367, S.Aj. 412(lyr.); freq. of rivers, π. Ἀλφεοῦ, Σκαμάνδρου, i.e. the Alphëus, Scamander, etc., Pi.O.1.92, A.Ch. 366(lyr.), etc.;ῥυτοὶ π. Id.Eu. 452
, cf. 293; Πλούτωνος π. the river Pluto, Id.Pr. 806: metaph., βίου π. the stream of life, Pi.I.8(7).15;π. ὕμνων Emp.35.1
.4 artificial passage over a river, bridge, Hdt.4.136, 140, 7.10.γ;
aqueduct,IG
7.93(Megara, V A.D., restd.), Epigr.Gr.1073.4 ([place name] Samos).5 generally, pathway, way, A.Ag. 910, S.Ph. 705(lyr.), etc.; track of a wild beast, X.Cyr.1.6.40; αἰθέρα θ' ἁγνὸν πόρον οἰωνῶν their pathway, A.Pr. 284(anap.); ἐν τῷ π.εἶναι to be in the way, Sammelb.7356.11(ii A.D.): metaph.,πραπίδων πόροι A.Supp.94
(lyr.).6 passage through a porous substance, opening, Epicur.Ep.1pp.10,18 U.; esp. passage through the skin, οἱ πόροι the pores or passages by which the ἀπορροαί passed, acc. to Empedocles,πόρους λέγετε εἰς οὓς καὶ δι' ὧν αἱ ἀπορροαὶ πορεύονται Pl.Men. 76c
, cf. Epicur. Fr. 250, Metrod. Fr.7,Ti.Locr.100e;νοητοὶ π. S.E.P.2.140
; opp. ὄγκοι, Gal. 10.268; so of sponges, Arist. HA 548b31; of plants, Id.Pr. 905b8, Thphr.CP1.2.4, HP1.10.5.b of other ducts or openings of the body, π. πρῶτος, of the womb, Hp. ap. Poll.2.222; πόροι σπερματικοί, θορικοὶ π., Arist.GA 716b17, 720b13; π. the ovaries.Id.
HA 570a5, al.; τροφῆς π., of the oesophagus, Id.PA 650a15, al.; of the rectum, Id.GA 719b29; of the urinal duct, ib. 773a21; of the arteries and veins, Id.HA 510a14, etc.c passages leading from the organs of sensation to the brain,ψυχὴ παρεσπαρμένη τοῖς π. Pl.Ax. 366a
;οἱ π. τοῦ ὄμματος Arist.Sens. 438b14
, cf. HA 495a11, PA 656b17; ὤτων, μυκτήρων, Id.GA 775a2, cf. 744a2; of the optic nerves, Heroph. ap. Gal.7.89.II c. gen. rei, way or means of achieving, accomplishing, discovering, etc.,οὐκ ἐδύνατο π. οὐδένα τούτου ἀνευρεῖν Hdt.2.2
;οὐδεὶς π. ἐφαίνετο τῆς ἁλώσιος Id.3.156
;τῶν ἀδοκήτων π. ηὗρε θεός E.Med. 1418
(anap.); π. ὁδοῦ a means of performing the journey, Ar. Pax 124;π. ζητήματος Pl.Tht. 191a
; but also π. κακῶν a means of escaping evils, a way out of them, E.Alc. 213 (lyr.): c. inf.,πόρος νοῆσαι Emp.4.12
;π. εὐθαρσεῖν And.2.16
;π. τις μηχανή τε.. ἀντιτείσασθαι E.Med. 260
: with Preps.,π. ἀμφί τινος A.Supp. 806
codd. (lyr.); περί τινος dub. in Ar.Ec. 653;πόροι πρὸς τὸ πολεμεῖν X. An.2.5.20
.2 abs., providing, means of providing, opp. ἀπορία, Pl. Men. 78d sq.; contrivance, device,οἵας τέχνας τε καὶ π. ἐμησάμην A.Pr. 477
; δεινὸς γὰρ εὑρεῖν κἀξ ἀμηχάνων πόρον ib.59, cf. Ar.Eq. 759;μέγας π. A.Pr. 111
;τίνα π. εὕρω πόθεν; E.IA 356
(troch.).3 π. χρημάτων a way of raising money, financial provision, X.Ath.3.2, HG1.6.12, D.1.19, IG7.4263.2 (Oropus, iii B.C.), etc.;ὁ π. τῶν χρ. D.4.29
, IG12(5).1001.1 (Ios, iv B.C.); without χρημάτων, SIG284.23 (Erythrae, iv B.C.), etc.;μηχανᾶσθαι προσόδου π. X.Cyr.1.6.10
, cf. PTeb.75.6 (ii B.C.): in pl., 'ways and means', resources, revenue,πόροι χρημάτων D. 18.309
: abs.,πόρους πορίζειν Hyp.Eux.37
, cf. X.Cyr.1.6.9 (sg.), Arist. Rh. 1359b23; πόροι ἢ περὶ προσόδων, title of work by X.: sg., source of revenue, endowment, OGI544.24 (Ancyra, ii A.D.), 509.12,14 (Aphrodisias, ii A.D.), etc.b assessable income or property, taxable estate, freq. in Pap., as BGU1189.11 (i A.D.), etc.; liability, PHamb.23.29 (vi A.D.), etc.III journey, voyage,μακρᾶς κελεύθου π. A. Th. 546
;παρόρνιθας π. τιθέντες Id.Eu. 770
, cf. E.IT 116, etc.; ἐν τῷ π. πλοῖον ἀνατρέψαι on its passage, Aeschin.3.158.IV Π personified as father of Ἔρως, Pl.Smp. 203b. -
19 πρόσφατος
πρόσφᾰτος, ον,A fresh, not decomposed, of a corpse miraculously preserved,νῦν δέ μοι ἑρσήεις καὶ π. ἐν μεγάροισιν κεῖσαι Il.24.757
; νεκρὸς π. Hdt.2.89, 121.έ; τροφὴ ἔτι π. (sc. before digestion begins) Arist.PA 675b32; [ζῷα] τὰ πεπωκότα πόμα π. which have taken a recent drink, Id.HA 520b31;πορφύρας.. πρόσφατον τὸ ἄνθος ἔτι φυλαττούσης Plu.Alex.36
; of fish, Antiph.218.1, Men.462.4, PMich.Zen.72.8 (iii B.C.);ἐχῖνοι Posidipp.14
; of poultry, Gal.Vict.Att.8; [ κρέα] Hp.Acut. (Sp.) 49, cf. Sor.2.15, al.; ; ζῷα π., opp. salted, D.S.3.31, cf. Gal.6.728;ἄλφιτα καὶ ἄλητα Hp. Vict.2.44
, gloss on ποταίνια in Acut.37; καρποί, ἔλαιον, Arist.Pr. 926a30, 927a29; ῥίζαι [σιλφίου] Thphr.HP6.3.5; , Sor. 1.51;φῦκος Agatharch.35
;νάρδος Dsc.1.7
;χιών Plb.3.55.1
;παγάν Pi.P.4.299
(unless πρόσφατον ξενωθείς = recently entertained); ὕδωρ newly-drawn well-water, Plu.2.690c;ποτόν Porph.Marc.4
; αἷμα uncoagulated, opp. πεπηγότες θρόμβοι, Hp.Epid.7.10; [καταμηνίων ῥύσις] -ωτέρα Arist.GA 764a6
; σπέρμα, οὖρον, Id.Pr. 924b28, 907b25.2 of events and actions, recent, (lyr.); ;ὀργή Lys.18.19
; ;φόβος Aen.Tact.3.1
;φθόνος Plu.Them.24
;θεωρίαι καὶ μαθήσεις Arist.EE 1237a24
; ; λύπη defined asδόξα πρόσφατος κακοῦ παρουσίας Zeno Stoic.1.52
;ἀτύχημα Plb.1.21.9
;εὐεργεσίαι Id.2.46.1
; [ πράγματα] Plu.2.146b; ὄγκοι ( = οἰδήματα) Gal.18(2).145; βήξ, i.e. not yet chronic, Sor.1.123, cf. 2.46; γάλα, i.e. lately begun to be secreted, Id.1.89; of persons, recent in date, of Homer, Arist. Mete. 351b35; μάρτυρες.. οἱ μὲν παλαιοὶ οἱ δὲ π. Id.Rh. 1375b27: used predicatively, χρόνοι [τοῖς πλουσίοις] τοῦ δίκην ὑποσχεῖν.. δίδονται, καὶ τἀδικήμαθ' ἕωλα.. ὡς ὑμᾶς καὶ ψύχρ' ἀφικνεῖται, τῶν δ' ἄλλων ἡμῶν ἕκαστος π. κρίνεται the cases of us poor men are served up fresh, D.21.112; νεαλὴς καὶ π. fresh (because recently imprisoned), Id.25.61.3 new,οὐκ ἔστι πᾶν π. ὑπὸ τὸν ἥλιον LXX Ec.1.9
; οὐκ ἔσται ἐν σοὶ θεὸς π. ib.Ps.80(81).10;ὁδὸν π. καὶ ζῶσαν Ep.Hebr.10.20
;ἀεὶ ἡδίων ἡ π. ἀφροδίτη Alciphr.1.39
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πρόσφατος
-
20 ἁδρομερής
ἁδρο-μερής, ές,A of coarse, large grains, opp. λεπτομερής, D.S.5.26, Gal.8.336 ([comp] Sup.); coarse, of wine, Dsc.5.6: [comp] Comp.-έστεροι, ὄγκοι Ph.1.493
. Adv. - ῶς Herasap.Gal.13.1045.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἁδρομερής
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ὀγκοῖ — ὀγκόω raise up pres ind mp 2nd sg ὀγκόω raise up pres opt act 3rd sg ὀγκόω raise up pres ind act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ὄγκοι — Ὄγκος masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὄγκοι — ὄγκος 1 barb masc nom/voc pl ὄγκος 2 bulk masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
АТОМИЗМ — АТОМИЗМ, термин, принятый для обозначения совокупности натурфилософских учений о дискретной структуре материи, времени или пространства. Традиционно применим к учению о телесных атомах (греч. ατομος, «неделимый») Демокрита и Эпикура; однако в … Античная философия
όγκος — Από στοιχειώδη άποψη, ο όρος χαρακτηρίζει την «έκταση ενός στερεού» ως προς μια μονάδα μέτρησης μ3, π.χ. το κυβικό μέτρο, το κυβικό εκατοστό κλπ. Για ορισμένα απλά στερεά υπάρχουν συγκεκριμένοι κανόνες, που μας επιτρέπουν τον υπολογισμό του όγκου … Dictionary of Greek
Ιταλία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ιταλίας Έκταση: 301.230 τ. χλμ. Πληθυσμός: 56.305.568 (2001) Πρωτεύουσα: Ρώμη (2.459.776 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ευρώπης. Συνορεύει στα ΒΔ με τη Γαλλία, στα Β με την Ελβετία και την Αυστρία, στα ΒΑ με τη… … Dictionary of Greek
ГЕРАКЛИД ПОНТИЙСКИЙ — ГЕРАКЛИД ПОНТИЙСКИЙ (Ἡρακλείδης ὁ Ποντικός) (ок. 390 ок. 315 до н. э.), философ платоник, член Древней Академии. Жизнь. Родился в г. Гераклея на малоазийском побережье Понта Эв ксинского (Черного моря) в семье Евтифрона, одной из наиболее … Античная философия
αέριο — Σώμα σε κατάσταση τέτοια που δεν χαρακτηρίζεται ούτε από το σχήμα ούτε από τον όγκο του και αυτό οφείλεται στη σχεδόν πλήρη ελευθερία κίνησης των συστατικών σωματιδίων του και των σχετικά μεγάλων αποστάσεων μεταξύ τους. Η ύπαρξη χώρου μεταξύ των… … Dictionary of Greek
Γερμανία — Επίσημη ονομασία: Ομοσπονδιακή Δημοκρατία της Γερμανίας Προηγούμενη ονομασία (1948 90): Γερμανική Ομοσπονδιακή Δημοκρατία (ή Δυτική Γερμανία) & Γερμανική Λαϊκή Δημοκρατία) Έκταση: 357.021 τ.χλμ Πληθυσμός: 82.440.309 κάτ. (2000) Πρωτεύουσα:… … Dictionary of Greek
АСКЛЕПИАД ИЗ ВИФИНИИ — АСКЛЕПИАД ИЗ ВИФИНИИ (Ἀσκληπιάδης ὁ Βιθυνός) (120 56 до н. э.), греческий ученый, врач, сторонник атомизма, работал в Риме. Был современником Антиоха Аскалонского, который отзывается о нем в своей книге «Правил» (Κανονικά) как о знаменитом… … Античная философия
άτομο — Στοιχείο της φύσης που η επισήμανσή του σχετίζεται με την ιδέα του αδιαίρετου της ύλης. Ά. είναι το μικρότερο μέρος ενός στοιχείου, το οποίο διατηρεί τις ιδιότητές του και μένει αμετάβλητο στις συνήθεις χημικές αντιδράσεις. Ετυμολογικά ο όρος ά.… … Dictionary of Greek