-
1 επονείτο
πονέομαιwork hard: imperf ind mp 3rd sg (attic epic)πονέωwork hard: imperf ind mp 3rd sg (attic epic) -
2 ἐπονεῖτο
πονέομαιwork hard: imperf ind mp 3rd sg (attic epic)πονέωwork hard: imperf ind mp 3rd sg (attic epic) -
3 πονέω
A in early Greek only [voice] Med. πονέομαι, inf.- έεσθαι Il.10.116
: [tense] impf. ἐπονεῖτο, [dialect] Ep.πονεῖτο 9.12
: [tense] fut.πονήσομαι 23.159
, Hp.Mul.1.4, laterπονέσομαι Luc.Asin.9
: [tense] aor. ἐπονησάμην, [dialect] Ep.πονήσατο Il.9.348
, ([etym.] δια-) Pl.Lg. 966c, X.Eq.5.10; ἐπονήθην f.l. in E.Hel. 1509 (lyr.), ([etym.] δια-) Isoc.15.267: [tense] pf. πεπόνημαι, [dialect] Ion.[ per.] 3pl.—- έαται Hdt.2.63
, [dialect] Ep.- ήαται Arat.82
, [dialect] Att. : [tense] plpf.πεπόνητο Il.15.447
, [dialect] Ep.[ per.] 3pl.- ήατο A.R.2.263
:I abs., work hard,ὡς ἐπονεῖτο Il.2.409
; ὄφελεν πονέεσθαι λισσόμενος he ought to suffer toil in praying, 10.117; ὅπλα.., τοῖς ἐπονεῖτο with which he did his work, of Hephaestus, 18.413, cf. Od.16.13; περὶ δόρπα.. πονέοντο were busied about their supper, Il.24.444, cf. Hdt.2.63, Pl.Phlb. 58e; so πεπόνητο καθ' ἵππους was busy with the horses, of a charioteer, Il.15.447; πονέοντο κατὰ κρατερὴν ὑσμίνην were toiling in the fight, 5.84, etc.; hence πονεῖσθαι alone = μάχεσθαι, 4.374, 13.288; π. τινός to be busy with.., Arat.82, cf. 758.II c. acc., work hard at, make or do with pains or care,τύμβον Il.23.245
; ;ὅπλα.. πονησάμενοι κατὰ νῆα Od.11.9
;πονησάμενος τὰ ἃ ἔργα 9.250
, cf. Il.9.348, Hes.Op. 432 (sc. ἄροτρα); πονεύμενος ἕρκος ἀλωῆς Mosch.4.100
;πεπονήατο δαῖτα γέροντι A.R.2.263
.B after Hom., the act. form πονέω prevails: [tense] fut. , Pl.R. 410b, Hp.Mul.1.2,5; later , Lyr. Alex.Adesp.37.3, LXXIs.19.10, al., and in codd. of Hp.Aph.4.32: [tense] aor. ἐπόνησα, [dialect] Dor. -ᾱσα, E.Hipp. 1369 (anap.), Pl.R. 462d, Hp.Acut.46, Theoc.15.80; poet.πόνησα Pi.N.7.36
; later , al., Ph.Bel.58.1, al., Polyaen.3.10.6, etc., and in codd. of Hp.Coac. 489, Morb.1.4,14: [tense] pf. , X.Cyr.4.5.22, Hp.Vict. 2.66; laterπεπόνεκα PMich.Zen.104.3
(iii B.C.): [tense] plpf.ἐπεπονήκει Th. 7.38
:—[voice] Pass., [tense] aor. ἐπονήθην ([etym.] ἐξ-) Id.6.31; [dialect] Dor. subj.πονᾱθῇ Pi.O.6.11
: [tense] pf. (anap.), Pl.Phdr. 232a (v. infr. 1.3):I intr., toil, labour,περὶ λήϊον Hdt.2.14
;ἐς ἄκαιρα πονεῖν Thgn.919
; πόνει μετ' εὐκλείας Anon ap.Stob.3.1.173 = JHS27.63 (Cyzicus, iv/iii B.C.); ἄλλως, μάτην π., labour in vain, S.OT 1151, E.HF 501: c.acc., τὰ μηδὲν ὠφελοῦντα μὴ πόνει μάτην do not labour at.., A.Pr.44;ἀνήνυτα π. Pl. R. 531a
: rarely of things,τίς.. αἶνος ἐπ' ἀνδρὶ θείῳ.. πονήσει; A.Ag. 1550
(lyr., dub., leg. αἶνον).2 c. acc. cogn., π. πόνον go through, suffer toil, Id.Pers. 682, E.Hec. 779, cf. S.Ph. 1419, E.Hipp. 1369 (anap.), Pl.R. 410b, etc.; , etc.;ἅμιλλαν ποδοῖν E.IA 212
(lyr.);π. πολλά Id.Supp. 577
: with modal words, π. τινί suffer in or by a thing, Pi.N.7.36; ;ὑπὸ χειμῶνος Antipho 2.2.1
; ; εἰρεσίᾳ Polyaen.l.c.: c.acc. partis, πεπόνηκα.. τὼ σκέλει mylegs ache, Ar. Pax 820; π. τὰς κεφαλάς, τοὺς ὀφθαλμούς, τὰ γόνατα, have a pain in.., Arist.HA 557a10, Pr. 959b21, 882b25: with modal dat. added,π. πλευρὰν πικρᾷ γλωχῖνι S.Tr. 681
: abs., labour under sickness, suffer, Hp.VM8; suffer damage, ; also, suffer pain, ἀεὶ π. τὸ ζῷον Anaxag.ap eund.EN 1154b7; of an army, to be hard-pressed, suffer, Th.5.73, X.Cyr.1.4.21, etc.; of ships, Th.7.38; of implements, arms, etc., to be worn out, spoilt, or damaged, D.18.194, Plb.3.49.11, Inscr.Délos 442 B204, al. (ii B.C.);τὰ σπαρτία ἧττον πονέσει Arist.Mech.
l.c.;ῥίζαι πεπονηκυῖαι Thphr.HP3.7.1
; of buildings, to be dilapidated, PEnteux.6.3 (iii B.C.), etc.3 [voice] Pass., impers., οὐκ ἄλλως αὐτοῖς πεπόνηται, = πεπονήκασι, Pl.Phdr. 232a.II trans.,1 c.acc. pers., afflict, distress, Pi.P. 4.151, cj. in Anacreont.33.14:—[voice] Pass., to be afflicted or worn out, suffer greatly,πεπονημένος ὀδύναις S.Tr. 985
(anap.);πόλεως πονουμένης τῷ πολέμῳ Th.4.59
; .b [voice] Pass., to be trained or educated, δοκεῖ ὁ κατ' ἀλήθειαν πολιτικὸς πεπονῆσθαι περὶ [τὴν ἀρετήν] Arist.EN 1102a8;πεπονημένην ἔχειν τὴν ἕξιν Id.Pol. 1335b8
, cf. Theoc.13.14; πεπονημένον ὑπό μου though he owes his training to me, PCair.Zen.378.16 (iii B.C.).2 c. acc. rei, gain by toil or labour, [ χρήματα] X.An.7.6.41:—[voice] Pass., to be won or achieved by toil,καλὸν εἴ τι ποναθῇ Pi.O.6.11
, cf. P.9.93.b [voice] Pass., of meats, to be dressed, cooked, Ptol.Euerg.9J., Phld.Mort.24; specially prepared,Sor.
1.94.—The rule of Choerob. in Theod.2.137 H., EM130.3, that when πονέω means toil, the [tense] fut. and [tense] aor. are πονήσω, ἐπόνησα, when suffer pain, πονέσω, ἐπόνεσα, is not borne out by the examples (v. supr.).—The [tense] fut. [voice] Med. κατα-πονήσομαι is used as trans. by D.S.11.15; so [tense] aor. [voice] Pass. πονήθη in IG9(1).867.6 (Corc., vii/vi B.C.); and the intr. and trans. senses are united in Anacreont. 33.14 (cj.), 15. -
4 πονέω
πονέω, u. in der ältesten Sprache nur dep. med. πονέομαι (vgl. πένομαι), 1) arbeiten; abs., sich anstrengen, sich's sauer werden lassen, Il. 2, 409, körperlich u. geistig, sich bekümmern, wie αὐτὸς μετὰ πρώτοισι πονεῖτο, 9, 12; ὄφελεν πονέεσϑαι λισσόμενος, sich als Bittender es sauer werden lassen, sich viel Mühe geben mit Bitten, 10, 117; – mit Präpositionen bestimmt, περί τι, um Etwas, Il. 24, 444; πεπονέαται περὶ τὤγαλμα, Her. 2, 63; vgl. ὅσαι περὶ ταῠτα πεπόνηνται, Plat. Phil. 58 e; οἱ περὶ λόγον πονούμενοι, S. Emp. adv. phys. 2, 249; πεπόνητο καϑ' ἵππους, Il. 15, 447; πονεῖσϑαι κατὰ ὑσμίνην, sich's in der Schlacht sauer werden lassen, mit Anstrengung kämpfen, 5, 84. 627 u. sonst; auch ohne Zusatz = μάχεσϑαι, Il. 4, 374. 13, 288; – τινί, sich mit Etwas beschäftigen, ὅπλα, τοῖς ἐπονεῖτο, Il. 18, 413 Od. 16, 13; – trans., durch Anstrengung zu Stande dringen, mit Mühe oder Sorgfalt verrichten, betreiben, bewerkstelligen, τύμβον, Il. 23, 245, ὄφρ' ὅγε ταῠτ' ἐπονεῖτο, 18, 380; ὄφρ' ἂν ἐγὼ κατὰ δῶμα πονήσομαι, ὅττεό με χρή, Od. 22, 377; πολλὰ πονήσατο, Il. 9, 348; πονησάμενος τὰ ἃ ἔργα, Od. 9, 250. 310; ὅπλα ἕκαστα πονησάμενοι κατὰ νῆα, 11, 9, u. öfter; Hes. O. 434; πονεύμενος ἕρκος ἀλωῆς, Mosch. 4, 100. So auch pass., εἰ καλόν τι ποναϑῇ, Pind. Ol. 6, 11; τὸ ἐν ξυνῷ πεποναμένον εὖ, P. 9, 93; aber κεῖμαι πεπονημένος ἀλλήκτοις ὀδύναις ist = erschöpft, Soph. Trach. 981; τὰ μηδὲν ὠφελοῠντα μὴ πόνει μάτην, Aesch. Prom. 44. So auch im act., οὓς εἰκὸς πονεῖν τάδε, Soph. O. C. 343; oft τινί, für Einen, vgl. Ai. 1345. 1359. 1394; οὐκοῦν πονεῖν με χρή· πονοῠντα δ' ἄξιον μισϑὸν φέρεσϑαι, Eur. Rhes. 161; ἅμιλλαν ἐπόνει ποδοῖν, I. A. 213; ἀνήνυτα πονοῦσι, Plat. Rep. VII, 531 a; οὐκ ἄλλως αὐτοῖς πεπόνηται, Phaedr. 232 a; ἃ ἂν πονήσωσιν εἰς ἀδυνάτους, Arist. oec. 1, 8; vgl. πονεῖν ἡδέως εἰς τὰ τοιαῠτα, Xen. Mem. 2, 1, 19; καὶ κινδυνεύειν, Hell. 5, 1, 16; χρήματα, ἃ ἡμεῖς ἐπονήσαμεν, die wir erarbeitet, erworben haben, An. 7, 6, 41. – 2) im act., τινά, Einem Mühe und Noth, Schmerz machen, οὔ με πονεῖ τεὸν οἶκον ταῦτα πορσύνοντ' ἄγαν, Pind. P. 4, 151; u. so im pass., πόλεως πονουμένης μάλιστα τῷ πολέμῳ, Thuc. 4, 59; οἱ πονούμενοι, die Kranken, 2, 51. Auch intrans., Schmerzempfinden, leiden (in welcher Bdtg fut. πονέσω bei Sp. lautete, B. A. 1411), τᾷ πόνησαν Δαναοί, Pind. N. 7, 36; ὁ πονήσαις, I. 1, 40; beide Bedeutungen scheint Anacr. 33, 15 zu verbinden, εἰ τὸ κέντρον πονεῖ μελίσσης, πόσον πονοῠσιν, ὅσους βάλλεις, wenn man nicht das zweite auch von den Pfeilen des Eros verstehen will; δίψει πονοῦντες, Aesch. Pers. 476; auch τίνα πόλις πονεῖ πόνον, welche Noth leidet sie, 668; πόνους, Soph. Phil. 1405, wie Eur. Or. 1615; von einer Wunde, πονῶν πλευρὰν πικρᾷ γλωχῖνι, Soph. Tr. 667; πονεῖν τὼ σκέλη, Ar. Pax 786; πονεῖν πόνους, Nubb. 1032, wie in Prosa öfter, z. B. Plat. Conv. 208 c Rep. III, 410 b; οἱ τοῠ σώματος πόνοι βίᾳ πονούμενοι, VII, 536 e; πονεῖν ὑπὸ χειμῶνος, Antiph. 2 β 1; οἱ πονήσαντες, absolut, Dem. Lpt. 87; πονησάντων αὐτῷ τῶν σκευῶν ἢ καὶ συντριβέντων ὅλως, von Schiffen im Sturme, 18, 194; und so nennt Pol. πεπονηκότα ὅπλα abgenutzte Waffen, 3, 49, 11, wie πονοῠντα ξύλα, schadhaftes Holz, Plut., vgl. ad princ. inerud. 7: τῶν κενῶν ἀγγείων οὐκ ἂν διαγνοίης τὸ ἀκέραιον καὶ πεπονηκός; a. Sp., wie Luc. πεπονηκέναι αὐτοῖς τὰ σώματα, Merced. cond. 6; δίκελλα πεπονηκυῖα, Tim. 58; τὰς πεπονηκυίας ναῠς κατεσκεύασε, D. Sic. 13, 47. – Vom Heere, bedrängt werden von den Feinden, leiden, Xen. Cyr. 1, 4, 21; vgl. Thuc. 5, 73, u. öfter; Plut. u. A.
-
5 λάρναξ
λάρναξ, ακος, ἡ, Kasten, Kiste, ὅπλα δὲ πάντα λάρνακ' ἐς ἀργυρέην συλλέξατο τοῖς ἐπονεῖτο Il. 18, 413, u. von den Gebeinen des Hektor, τά γε χρυσείην ἐς λάρνακα ϑῆκαν ἑλόντες, also Aschentrug, 24, 795, wie oft in der Anth., μαρμαρέη Ep. ad. 665 (VII, 340), Leon. Tar. 67 (VII, 478); in Prosa, λάρνακες κυπαρίσσιναι Thuc. 2, 34. – Uebh. Gefäß, λάρνακας ὀκτὼ πληρώσας λίϑων Her. 3, 123; bes. auch Kahn, Schiff, u. ein Kasten, in welchen man Kinder einschließt u. ins Meer wirst, D. Sic. 5, 62; Ap. Rh. 1, 621 u. A. – Bei Sp. auch masc., vgl. Jac. zu Anth. Pal. p. 295 u. Ach. Tat. p. 600.
-
6 θυμος
I.ὅ [θύω II]1) дыхание жизни, жизненное начало, жизнь, т.е. душа, духτὸν λίπε θ. Hom. — его оставила жизнь;
θυμὸν ἀποπνείων Hom. — испуская дух, т.е. умирая;ὀλίγος ἔτι θ. ἐνῆν Hom. — чуть теплилась (во мне) жизнь;θυμοῦ δευόμενοι Hom. — бездыханные (ягнята)2) воля, (горячее) желание, стремлениеθ. ἐστί или γίγνεταί μοι Her. — мне хочется, мне нравится;
ὠνέεσθαι τῶν φορτίων τῶν σφι ἦν θ. μάλιστα Her. — те из товаров, какие им больше всего хотелось купить;οἱ θ. ἐβούλετο κῦδος ὀρέξαι Hom. — дух его стремился (ему хотелось) стяжать славу;ἤθελε θυμῷ εἰσιδέειν φύλοπιν Hom. — (Ахилл) горячо желал увидеть сражение;ἐμοὴ αὐτῷ θ. ἐφορμᾶται πολεμίζειν Hom. — во мне самом кипит желание сразиться;βαλέειν ἑ ἵετο θ. Hom. — было страстное желание поразить его;ὥς σοι θ. Soph. — по твоему желанию, как тебе угодно3) потребность, голод, жажда, аппетит4) душа, сознаниеᾔδεε κατὰ θυμὸν ἀδελφεὸν ὡς ἐπονεῖτο Hom. — (Менелай) знал в душе (ясно сознавал), как взволнован брат;
λόγους θυμῷ βαλεῖν Aesch. — запечатлеть слова в памяти5) душа, чувства, мысли, образ мыслей, настроениеθ. πρόφρων Hom. — открытая душа, откровенность;
ἕνα θυμὸν ἔχειν Hom. — быть охваченным одними чувствами, чувствовать одно и то же;χαίρειν (ἐν) θυμῷ Hom. — внутренне радоваться;ἄλγος или ἄχος ἱκάνει θυμόν Hom. — печаль наполняет душу;ἄχνυτό σφιν θ. ἐνὴ στήθεσσιν Hom. — опечалилось у них сердце в груди;νεμεσιζέσθω ἐνὴ θυμῷ Hom. — пусть (каждый из ахейцев) вознегодует душой;τινὴ θυμὸν ἐνὴ στήθεσσιν ὀρίνειν Hom. — встревожить кому-л. душу;ἀπὸ θυμοῦ εἶναι Hom. — быть нелюбимым;δέος ἔμπεσε θυμῷ Hom. — страх проник в душу (Идоменея)6) смелость, отвага, мужество(μένος καὴ θ. Hom.)
θυμὸν λαμβάνειν Hom. — воспрянуть духом, собраться с мужеством;θυμὸν ἔχειν ἀγαθόν Her. — быть бодрым7) реже pl. гнев, злоба(μέγας Hom., NT.; ὀξύς Soph.; τῶν πρεσβυτέρων οἱ θυμοὴ ὀξεῖς μέν, ἀσθενεῖς δέ Arst.)
τὸν θυμὸν ἐπανάγειν Her. — возбуждать гнев;θυμὸν καταθέσθαι Arph. — унять (свой) гнев;ὅ οἶνος τοῦ θυμοῦ NT. — крепкое вино8) страсть (у Plat. «животная» часть души, τὸ ἐπιθυμητικόν, делилась на θ. страсть и ἐπιθυμία вожделение) Arst.II.(ῠ) ὅ [θύω I]1) (= θύμον См. θυμον) тимьян Plut. -
7 πραπις
1) грудобрюшная преграда2) перен. сердце, душаοἱ ἀπὸ πραπίδων ἦλθ΄ ἵμερος Hom. — отошло у него желание от сердца, т.е. пропала охота;
ἀρηρὼς πραπίδεσσι Hes. — пришедшийся (кому-л.) по душе3) ум, разум(περισσῶν φωτῶν Eur.)
μανείσᾳ πραπίδι Eur. — с помраченным умом;ὅγε ταῦτ΄ ἐπονεῖτο ἰδυίῃσι πραπίδεσσιν Hom. — он (Гефест) изготовлял это с помощью (своего) искусного ума
См. также в других словарях:
ἐπονεῖτο — πονέομαι work hard imperf ind mp 3rd sg (attic epic) πονέω work hard imperf ind mp 3rd sg (attic epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
τόφρα — Α επίρρ. 1. χρον. για τόσο χρονικό διάστημα, ώς τότε («ὄφρα ὅ γε ταῡτα ἐπονεῖτο... τόφρα οἱ ἐγγύθεν ἦλθε θεὰ Θέμις», Ομ. Ιλ.) 2. εν τω μεταξύ, στο ενδιάμεσο χρονικό διάστημα («τόφρα δὲ Τηλέμαχον λοῦσεν καλὴ Πολυκάστη», Ομ. Οδ.) 3. (αναφορ.) όφρα* … Dictionary of Greek