-
1 Εστιάς
-
2 Ἑστιάς
-
3 ἑστιάς
ἑστιάς, άδος, ἡ, Vestalinn, D. Hal. 2, 64; Plut. Ant. 21 u. öfter.
-
4 Εστιας
- άδος ἥ гестиада (римск. жрица Гестии-Весты) -
5 Εστίας
-
6 Ἑστίας
-
7 εστιάς
ἑστιάωreceive at one's hearth: pres subj act 2nd sgἑστιάωreceive at one's hearth: pres ind act 2nd sg (epic) -
8 ἑστιᾷς
ἑστιάωreceive at one's hearth: pres subj act 2nd sgἑστιάωreceive at one's hearth: pres ind act 2nd sg (epic) -
9 εστίας
ἑστίᾱς, ἕστιοςof the: fem acc plἑστίᾱς, ἕστιοςof the: fem gen sg (attic doric aeolic)ἑστίᾱς, ἑστίαhearth of a house: fem acc plἑστίᾱς, ἑστίαhearth of a house: fem gen sg (attic doric aeolic)ἑστίᾱς, ἑστιάωreceive at one's hearth: imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) -
10 ἑστίας
ἑστίᾱς, ἕστιοςof the: fem acc plἑστίᾱς, ἕστιοςof the: fem gen sg (attic doric aeolic)ἑστίᾱς, ἑστίαhearth of a house: fem acc plἑστίᾱς, ἑστίαhearth of a house: fem gen sg (attic doric aeolic)ἑστίᾱς, ἑστιάωreceive at one's hearth: imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) -
11 Ἑστιάς
A Vestal virgins, D.H.2.64, Plu.Ant. 21 ;Ἑ. παρθένοι Id.Num.13
. -
12 ἑστιάς
ἑστιάς, άδος, ἡ, Vestalin -
13 ἑστία
ἑστία, ἡ, ion. u. ep. ἱστίη, auch ἑστίη, Hes. O. 732, l. d., der Heerd des Hauses, der zugleich der Hausaltar ist, auf dem die Hausgötter standen, u. der insofern als heilig galt u. als unverletzlicher Zufluchtsort der Hülfeflehenden, vgl. Thuc. 1, 136; bei Hom. nur in der Od. in Schwurformeln, ἴστω νῦν Ζεὺς – ξενίη τε τράπεζα, ἱστίη τ' Ὀδυσῆος, ἣν ἀφικάνω, 14. 159. 17, 156. 10, 304. – Tragg., ἕως ἂν αἴϑῃ πῦρ ἐφ' ἑστίας ἐμῆς Αἴγισϑος Aesch. Ag. 1410; τίω δ' ἀϑέρμαντον ἑστίαν δόμων Ch. 620; Altar, μήλοισιν αἱμάσσοντες ἑστίας ϑεῶν Spt. 257, vgl. Eum. 272 Suppl. 367; μὰ τὴν πατρῴαν ἑστίαν Soph. El. 869; βούϑυτος O. C. 1491; Eur.; vgl. τὰς βασιληΐας ἱστίας ὀμνύναι Her. 4, 68; γᾶ ἑστία ϑεῶν Plat. Tim. Locr. 97 d, vgl. Legg. XII, 955 e; ἡ κοινὴ ἑστία, der Heerd des Staates, Versammlungshaus der Prytanen, Arist. pol. 6 eztr.; vgl. Pol. 29, 5, 6. 31, 9, 4; Inscr. 1193, das Prytaneum ἑστία τῆς πόλεως, Poll. 9, 40. – Uebh. das Haus, Wohnung, ἐς ἀφνεὰν μάκαιραν Ίέρωνος ἑστίαν Pind. Ol. 1, 11; ἑστίαν πατρῴαν P. 11, 13; τὰ μὲν κατ' οἴκους ἐφ' ἑστίας ἄχη Aesch. Ag. 415; ὦ σωτῆρες ἑστίας πατρός Ch. 262; οὐδ' ἀφ' ἑστίας συϑείς Pers. 849; ὦ πατρῷον ἑστίας βάϑρον Soph. Ai. 847, vgl. O. C. 639; ὅτου δῶμ' ἑστίαν τ' ἀφίξομαι Eur. Hec. 353; μυχοῖς ναίουσαν ἑστίας ἐμῆς Med. 397; διξὰς ἱστίας οἴκεε Her. 5, 40, der es auch für alle zum Hause Gehörenden gebraucht, die Familie, ὀγδώκοντα ἱστίαι ἐκδημέουσαι ἔτυχον 1, 177; ἄμοιρος ἑστίας Xen. Cyr. 7, 5, 56; Sp., wie Plut. Rom. 9; D. Sic. 20, 15. – Uebertr., Σελεύκειαν ἑστίαν ὑπάρχουσαν τῆς αὐτῶν δυναστείας, der Heerd, Mittelpunkt, Pol. 5, 58, 4; ἑστ. καὶ μητρόπολις D. Sic. 15, 90. – Nach E. M. auch das Mahl. – Sprichwörtl. ἀφ' ἑστίας ἄρχεσϑαι, vom eigenen Heerde, mit sich, mit der Hauptperson anfangen, Schol. Ar. Vesp. 842; Paroem. – Vgl. auch nom. pr. [ι ist bei Hom. lang, bei den Uebrigen kurz].
-
14 εστια
ион. ἱστίη, дор. ἑστίη ἥ1) домашний очаг ( где находились домашний жертвенник и изображения семейных богов)ἡ δορύξενος ἑ. Soph. — гостеприимный очаг;
ἐπὴ τέν ἑστίαν καθίζεσθαι Thuc. — сесть у домашнего очага;ἱστίας (ион. = ἑστίας) ἐπιορκεῖν Her. — ложно клясться домашними богами;μὰ τέν πατρῴαν ἐστίαν! Soph. — клянусь очагом отчего дома!2) семейный очаг, родной домγυναῖκας ἔχων δύο, διξὰς ἱοτίας οἴκεε Her. — (Александрия), имея двух жен, жил на два дома
3) перен. обиталище(παντοδαπῶν ζῴων Arst.)
χθόνιος ἑ. πατρός Soph. — подземное жилище, т.е. могила отца4) семья, семейство(αἱ ὀγδώκοντα ἱστίαι Her.; ἑστίας ἄμοιρος Xen.)
5) род, потомство(Γλαύκου Her.)
6) жертвенник, алтарь, святилище(βούθυτος Soph.)
ἑ. βουλαία Aeschin. — алтарь в βουλή;γᾶς μεσόμφαλος ἑ. Eur. — срединное святилище земли, т.е. алтарь Аполлона в Дельфах;ἥ κοιντέ ἑ. Arst., Polyb., Plut.; — общий алтарь (служивший местом собраний пританеев, убежищем для искавших защиты и пр.)7) центр, средоточие(ἑ. καὴ μητρόπολις Diod.; перен. ἑ. ἤθους Plut.)
ἀφ΄ ἑστίας ἄρχεσθαι погов. Arph., Plat.; — начинать с середины, т.е. с главного -
15 μυέω
A initiate into the mysteries,μυῶν.. ἄλλους ξένους And.1.132
, cf. IG12.6.113;ἐκ τοῦ μυεῖν καὶ ἐποπτεύειν Pl.Ep. 333e
, cf. D.59.21;ἐμύησε καὶ μυεῖ τοὺς Ἕλληνας Plu.2.607b
: c. acc. cogn.,ξένους ἐμύει θεούς J.Ap.2.37
:—more freq. in [voice] Pass., to be initiated,ὁ βουλόμενος μυεῖται Hdt.8.65
;ὅσοι μεμυήμεθα Ar.Ra. 456
; οἱ μεμυημένοι ib. 158, And.1.28; ; μυηθῆναι ἀφ' ἑστίας, v. ἑστία; τοῦ ἀφ' ἑστίας μυουμένου prob. in IG12.6.108; (Eleusis, i A. D.);θεοπρόποι ἦλθον.., οἵτινες μυηθέντες ἐνεβάτευσαν OGI530.15
(Notium, ii A. D.): c. acc. cogn., to be initiated in a thing,τὰ μυστήρια μυεῦνται Heraclit. 14
; ὅστις τὰ Καβείρων ὄργια μεμύηται in the mysteries of the Cabiri, Hdt.2.51; τὰ μεγάλα (sc. μυστήρια)μεμύησαι, πρὶν τὰ σμικρά Pl. Grg. 497c
;τὰ ἐρωτικὰ μυηθῆναι Id.Smp. 209e
, cf. Phdr. 250c;τὰ λεοντικὰ μ. Porph.Antr.15
: also c. dat.,ἐμυήθην θεοῖς Theophil.1.4
;μυεῖσθαι γάμῳ Alciphr.1.4
.II generally, teach, instruct, c. inf.,ἐμύησάς τινα ἰδεῖν AP7.385
(Phil.); ἀλλά μ' ἀνὴρ ἐμύησ' Ἑλικωνίδα (sc. εἶναι) ib.9.162:—[voice] Pass.,μεμύημαι καὶ χορτάζεσθαι καὶ πεινᾶν Ep.Phil. 4.12
;κυβερνᾶν μυηθήσομαι Alciphr.2.4.21
. -
16 ἑστία
ἑστία, ἡ, [dialect] Ion. [full] ἱστίη (as always in Hom. (exc. in ἀνέστιος, ἐφέστιος) and Hdt., cf. Schwyzer687.1 (Chios, vii/vi B. C.), IG12(5).554 ([place name] Ceos), andA v. ἐφέστιος; ἑστίῃ is f.l.in Hes.Op. 734) ; [dialect] Boeot.[full] ἱστία ([etym.] Ἱ.) IG7.556 ([place name] Tanagra) ; also Coan, SIG1025.29, and Arc., ib.559.55 ; [dialect] Locr. [full] ἰστία IG9(1).334.7 ; both forms in Cretan, [full] Ἑστία SIG527.15 (iii B. C.), [full] Ἱστία GDI5079.7, al.:—hearth of a house, in Hom. only in solemn appeals,ἴστω νῦν Ζεὺς πρῶτα θεῶν..ἱστίη τ' Ὀδυσῆος Od.14.159
, al., cf. Hdt.4.68, S.El. 881 ; καθῆσθαι παρ' ἑστίᾳ, of suppliants, Pi.Fr.81 ;ἐπὶ τὴν ἑστίαν καθίζεσθαι Th.1.136
;ἡ δορύξενος ἑ. S.OC 633
;ἑ. μεσόμφαλος A.Ag. 1056
;ἐν στέγῃ τις ἥμενος παρ' ἑστίᾳ Id.Fr. 362.3
.2 the house itself, home, Pi.O.1.11,P.11.13 : freq. in Trag., as A.Ch. 264, etc.;διξὰς ἱστίας οἴκεε Hdt.5.40
; καταλείποντα ἐν τᾷ ἰστίᾳ παῖδα ἡβάταν, of a colonist, IG9(1).334 ([dialect] Locr., v B. C.): metaph., of the last home, the grave,τὰν χθόνιον ἑ. ἰδεῖν S.OC 1726
(lyr.).3 household, family, οἱ πολλοί, πλὴν ὀγδώκοντα ἱστιέων κτλ., Hdt.1.176 ; .δ'.4 altar, like ἐσχάρα, A.Th. 275, Eu. 282 ;βούθυτος ἑ. S.OC 1495
(lyr.); γᾶς μεσσόμφαλος ἑ., of the Delphic shrine, E. Ion 462 (lyr.);Πυθόμαντις ἑ. S. OT 965
; βωμός, ἑ. χθονός (as a sanctuary) A.Supp. 372 (lyr.); ἡ κοινὴ ἑ. the public altar, serving as. a sanctuary to refugees, IG22.1029, Arist.Pol. 1322b28 ;πολιτικὴ ἑ. App.Pun.84
:—ἡ κοινὴ ἑ. also of the public table,ἐδέξαντο τοὺς πρεσβευτὰς ἐπὶ τὴν κοινὴν ἑ. Plb.29.5.6
, cf. IG5(1).961 ([place name] Cotyrta), 7.21 (Orchomenus in Boeotia), Poll.9.40 ; μυηθεὶς ἀφ' ἑστίας, of a class of public initiates at Eleusis, Is.Fr.84, cf.IG 2.1355, al. ; soὁ ἀφ' ἑ. παῖς Porph.Abst.4.5
; simplyὁ ἀφ' ἑ., ἡ ἀφ' ἑ., Ἐφ. Ἀρχ. 1894.176
,1885.146.5 metaph., of places which are to a country as the hearth to a house, as a metropolis, Plb.5.58.4 ;ἑ. καὶ μητρόπολις D.S.4.19
; of Delos,ἱστίη ὦ νήσων Call.Del. 325
:—Pythag., of the central fire of the universe, Philol.7, etc., cf. Alex.Aphr. in Metaph.38.23 ; of the earth, E.Fr. 944 ; of the heart in the body, Arist.PA 70a25 ; μίαν, ἰδίαν ἑ. ἤθους οὐκ ἔχειν, Plu.2.52a,97a ; of the liver as focus of a fever, Gal.15.742.II as pr. n. [full] Ἑστία, [dialect] Ion. [full] Ἱστίη, [full] Ἑστίη, h.Hom.24.1, v.l. in Hes.Th. 454:—the hearthgoddess, h.Ven.22, Hes.Th.l.c., Pi.N.11.1, etc., cf. h.Hom.24,29, Orph.H.84, D.S.5.68 ;Ἑ. βουλαία IG12(5).732
([place name] Andros), Aeschin. 2.45, App.Mith.23 ; [full] Ἑ.πρυτανεία IG12(5).659
([place name] Syros); worshipped as ἡ κοινὴ Ἑ. by the Getae, D.S.1.94, cf. Hdt.4.127 : prov., ἀφ' Ἑστίας ἄρχεσθαι to begin from the beginning, Ar.V. 846, Pl.Euthphr.3a ;ἀπ' ἄλλης Ἑ. καὶ ἀρχῆς τὰς πράξεις προχειρίζεσθαι Str.1.1.16
(alsoἐξ ἑ. ἄρχεσθαι Hsch.
) ; ἡ Ἑ. γελᾷ, of the fire crackling, Arist.Mete. 369a32.2 = Lat. Vesta, Str.5.2.3, Plu.Rom.2, etc.3 title of a priestess, IG9(1).486 ([place name] Acarnania); ἑ. πόλεως, as an honorary title, ib.5(1).583 ([place name] Sparta). [[pron. full] ῑ in Od. in the appellat. 14.159, [pron. full] ῐ in h.Hom. in pr.n. ; in Hes. the reverse: [pron. full] ῐ always in Com.and Trag.] (Etymological connexion with Vesta is doubtful ; the dialects never have ϝ-, exc. in the pr. n. [full] ϝιστίαυ (gen.sg.masc.)IG5(2).271.18 ([place name] Mantinea); cf. γιστία.) -
17 προς-τρόπαιος
προς-τρόπαιος, sich nach einem Orte hin und an Jemand wendend, bes. – a) von dem, der sich nach einem begangenen Verbrechen, wie einem Morde, als Flehender, ἱκέτης, an einen Gott oder einen Menschen wendet, um Schutz oder Sühnung zu erlangen, προςτρόπαιος ἑστίας μολών, als Schutzflehender zum Heerde gekommen, Aesch. Ag. 1569, vgl. Eum. 41; δέχου δὲ πρευμενῶς ἀλάστορα οὐ προςτρόπαιον, 228; οὐδ' ἐπαισχύνει μ' ὁρῶν τὸν προςτρόπαιον, τὸν ἱκέτην, Soph. Phil. 918; Ai. 1152; auch σοὶ προςτροπαίους λιτὰς ἔχων, O. C. 1311; Eur. Heracl. 1015, der auch προςτρόπαιον αἷμα vrbdt, Ion 1260 Herc. F. 1161, die Blutschuld; – u. so auch in sp. Prosa der Schutzflehende, z. B. Plut. Oth. 15. – b) von dem, auf welchem ein Verbrechen haftet. der Missethäter, der sich durch Blutschuld befleckt hat und dieselbe Befleckung auf Alle, denen er sich nähert, überträgt, wie ἐναγής; ἐάσετε τὸν τοιοῠτον αὑτοῠ προςτρόπαιον (μὴ γὰρ δὴ τῆς πόλεως) ἐν ὑμῖν ἀναστρέφεσϑαι, Aesch. 2, 158, wo es Harpocr. als Neutrum faßt u. ἄγος, μίασμα erklärt; eben so von Sachen, an denen eine Befleckung od. ein Fluch haftet, verunreinigt, schuldbeladen, ἐσϑής, Lycophr. 974, u. a. Sp.; τὸ προςτρόπαιον = die Schuld selbst, Antiph. 3 δ 9; D. Cass. – Aber auch c) der Rächer, προςτροπαίους παρέστησεν αὐτῷ ἡ τύχη, Pol. 24, 8, 2. – Derjenige, an den man sich mit Bitten wendet, bes. ϑεός, δαίμων, der Gott, an den sich der Ermordete wendet, um Rache zu erflehen; auch Ζεὺς προςτρόπαιος, wie ἱκέσιος, an den sich der Schutz oder Reinigung erflehende Verbrecher wendet.
-
18 μύσος
μύσος, τό, nicht μῦσος, vgl. Draco p. 65, 15 u. E. M. 588, 52, alles Ekel und Abscheu Verursachende, wobei man aus Ekel mit der Nase schnaubt, VLL. erkl. μίασμα, βδέλυγμα; gew. übertr., Vetbrechen, ruchlose Handlung; δωμάτων παλαιτέρων τίνειν μύσος, Aesch. Ch. 640; ἀτίετον, Eum. 803; ὅταν ἀφ' ἑστίας μύσος πᾶν ἐλάσῃ, Ch. 961, öfter; τοῦτ' ἀποσκεδῶ μύσος, Seph. O. R. 138; μιαιφόνον, Eur. Andr. 335; τεκνοκτόνον, Herc. Fur. 1155, öfter; auch in sp. Prosa, καϑαρὸς παντὸς μύσους, D. Sic. 1, 21. 65.
-
19 καθαρμός
καθαρμός, ὁ, das Reinigen, die Reinigung, bec. von Schuld u. Verbrechen, Sühnung, auch Sühnopfer u. alle zu feierlichen Entsühnungen nöthigen Gebräuche; ὅταν ἀφ' ἑστίας μύσος πᾶν ἐλάσῃ καϑαρμοῖσιν ἀτᾶν ἐλατηρίοις Aesch. Ch. 962, vgl. 1005; καϑαρμοῖς ἠλάϑη χοιροκτόνοις Eum. 273; Spt. 720; Soph. O. R. 99. 1228; ϑ οῠ νῠν καϑαρμὸν τῶνδε δαιμόνων, versöhne sie, O. C. 467; καϑαρμὸν ϑύειν Eur. I. T. 1332, vgl. Bacch. 77; καϑαρμὸν τῆς χώρης ποιεῖσϑαί τινα, Einen als Sühnopfer für ein Land schlachten, Her. 7, 197; λύσεις καὶ καϑαρμοὶ ἀδικημάτων Plat. Rep. II, 364 e; καϑαρμῶν τε καὶ τελετῶν τυχοῠσα Phaedr. 244 e; bes. hieß der unterste Grad der eleusinischen Weihen so, Phaed. 69 c. – Auch von der Reinigung der Frauen, Arist. H. A. 7, 10, vom Purgiren, Plut. san. tu. 134 d.
-
20 καθ-ιερεύω
καθ-ιερεύω, opfern, schlachten; Plat. Phaedr. 252 c; Arist. Eth. 7, 6; ἐπὶ τῆς ἑστίας τὸν ἱκέτην D. Hal. 8, 1.
См. также в других словарях:
Ἑστιάς — Vestal virgins fem nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἑστιᾷς — ἑστιάω receive at one s hearth pres subj act 2nd sg ἑστιάω receive at one s hearth pres ind act 2nd sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ἑστίας — Ἑστίᾱς , Ἑστία hearth of a house fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἑστίας — ἑστίᾱς , ἕστιος of the fem acc pl ἑστίᾱς , ἕστιος of the fem gen sg (attic doric aeolic) ἑστίᾱς , ἑστία hearth of a house fem acc pl ἑστίᾱς , ἑστία hearth of a house fem gen sg (attic doric aeolic) ἑστίᾱς , ἑστιάω receive at one s hearth… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κάτοπτρο — Κάθε επιφάνεια που ανακλά κανονικά (δηλαδή σύμφωνα με τον νόμο της ανάκλασης) τις φωτεινές ακτίνες. Την ιδέα του κ. επινόησε πιθανότατα ο άνθρωπος, όταν παρατήρησε το είδωλό του να ανακλάται στην επιφάνεια του ήρεμου νερού· για να υλοποιήσει όμως … Dictionary of Greek
Εστιάδες — (Virgo Vestalis). Ιέρειες της ρωμαϊκής θεάς Εστίας (Vesta), οι οποίες διατηρούσαν την ιερή φλόγα στον ναό της θεάς. Οι Ε. προέρχονταν από ρωμαϊκές αριστοκρατικές οικογένειες και έπρεπε να υπηρετήσουν τη θεά 30 χρόνια, διάστημα κατά το οποίο… … Dictionary of Greek
ονολάτρες — Χαρακτηρισμός τον οποίο δίνανε οι εθνικοί στους Εβραίους. Τον ίδιο χαρακτηρισμό δίνανε αργότερα και στους χριστιανούς. Σε μουσείο της Ρώμης υπάρχει τοιχογραφία, που παρουσιάζει έναν στρατιώτη σε λατρευτική στάση μπροστά σε ένα σταυρωμένο γάιδαρο… … Dictionary of Greek
εκκεντρότητα — (Αστρον.). Το μέτρο της επιμήκυνσης μιας ελλειπτικής τροχιάς. Ορίζεται ως το πηλίκο της απόστασης από το κέντρο της έλλειψης μέχρι τη μία εστία διά του μήκους του μεγάλου ημιάξονα ή ως ο λόγος της απόστασης μεταξύ των δύο εστιών της τροχιάς προς… … Dictionary of Greek
εστία — Όρος που χρησιμοποιείται στη γεωμετρία (ε. κωνικής τομής) και στην οπτική (ε. ενός οπτικού συστήματος). Στη γεωμετρία, ένα σημείο F του επιπέδου μιας κωνικής τομής Κ ονομάζεται: μία ε. της Κ, εάν και μόνο εάν, για κάθε σημείο Μ = (x,ψ) της Κ η… … Dictionary of Greek
κρήτη — I Νησί (8.331 τ. χλμ., 601.131 κάτ.) της νοτιοανατολικής Μεσογείου, σε απόσταση περίπου 100 χλμ. ΝΑ της Πελοποννήσου. Πρόκειται για το μεγαλύτερο σε έκταση νησί της Ελλάδας (δεύτερο είναι η Εύβοια με έκταση 3.658 τ. χλμ.), το πέμπτο της Μεσογείου … Dictionary of Greek
οπτική — Κλάδος της φυσικής, ο οποίος μελετά τα φωτεινά φαινόμενα, με σκοπό να ερευνήσει τη φύση τους και να περιγράψει τις εφαρμογές τους. Σήμερα είναι γενικά παραδεκτό ότι το φως συνίσταται από ηλεκτρομαγνητικές ακτινοβολίες μήκους κύματος μεταξύ 0,4… … Dictionary of Greek