-
1 εδέησε
-
2 ἐδέησε
-
3 δεί
απρόσ. книжн, (παρατ έδει, αόρ. εδέησε) нужно, необходимо, должно;δεί δη χρημάτων — так как нужны деньги;
εδέησε να... а) он счёл нужным...; б) потребовалось, понадобилось чтобы...;επί τέλους εδέησε να μας απάντηση наконец, он соизволил нам ответить; εδέησε να τον απειλήσω, διά να σωπάση чтобы он замолчал, я вынужден был его припугнуть;§ πολλού (γε καί) δεί — отнюдь, никоим образом;
ολίγου ( — или μικρού) δεί — или εδέησε να... — чуть было не...
-
4 δεῖ
Aὁπόσου κα δῆ IG4.1484.65
(Epid.), cf. SIG 245G47 (Delph.); opt.δέοι Th.4.4
; inf.δεῖν; part. δέον (v. infr. IV): [tense] impf. ἔδει, [dialect] Ion. ἔδεε: [tense] fut. , etc.: [tense] aor. Iἐδέησε Th.2.77
, etc.—Impers. from δέω (A), there is need (the sense of moral obligation, prop. belonging to χρή, is later, S.Ph. 583, etc.):I c.acc.pers.et inf., it is needful for one to do, one must, once in Hom., τί δὲ δεῖ πολεμιζέμεναι.. Ἀργείους why need the Argives fight? Il.9.337;δ. <μ'> ἐλθεῖν Pi.O.6.28
, etc.: with nom. of the Pron.,ἡγούμην.. δεῖν.. μεγαλοψυχότερος φαίνεσθαι D.19.235
: rarely δεῖ σ' ὅπως δείξεις, = δεῖ σε δεῖξαι, S.Aj. 556, cf.Ph.54;δεῖ σ' ὅπως μηδὲν διοίσεις Cratin.108
; (the full constr. in S.Ph.77 τοῦτο δεῖ σοφισθῆναι.. ὅπως γενήσῃ): rarely c. dat. pers., there is need of.. for.., , cf. X.An.3.4.35, Oec.7.20: the acc. pers. is often omitted, ἐκ τῶν μανθάνειν δεῖ (sc. ἡμᾶς) Hdt.1.8, cf. A.Ag. 567, Eu. 826, etc.2 c. acc. rei et inf.,δεῖ τι γενέσθαι Th.5.26
;παραδείγματα, καθ' ἃ δέοι ἀποκρίνεσθαι Pl.Men. 79a
, etc.; also ἐπεὶ δέ οἱ ἔδεε κακῶς γενέσθαι since it was fated for him.., since he was doomed.., Hdt.2.161, cf. 8.53, 9.109, S.OT 825; for οἴομαι δεῖν, v. οἴομαι.3 abs. with inf. understood, μὴ πεῖθ' ἃ μὴ δεῖ (sc. πείθειν) S.OC 1442, cf. OT 1273; εἴ τι δέοι, ἤν τι δέῃ (sc. γενέσθαι), X. Mem.1.2.59, Th.1.44; κἂν δέῃ (sc. τροχάζειν), τροχάζῶ Philetaer. 3
.II c. gen. rei, there is need of, freq. with neg.,οὐδὲν ἂν δέοι πολλοῦ ἀργυρίου Pl.Cri. 45a
, etc.;τί δεῖ τῆς ἀρετῆς; Arist.Pol. 1309b10
; sts. with inf. added, , cf. 875, Supp. 407.b freq. in phrases, πολλοῦ δεῖ there wants much, far from it, ὀλίγου δεῖ there wants little, all but; in full c. inf.,πολλοῦ δεῖ οὕτως ἔχειν Pl.Ap. 35d
;τοὺς Πλαταιέας ἐλαχίστου ἐδέησε διαφθεῖραι [τὸ πῦρ] Th.2.77
;πολλοῦ γε δεῖ, πολλοῦ γε καὶ δεῖ Ar.Ach. 543
, D.18.300, 21.71; τοῦ πλεῦνος αἰεὶ ἔδεε there was always further to travel, Hdt.4.43;τοῦ παντὸς δεῖ Luc.Merc.Cond.13
: also ὀλίγου δεῖν abs., in same sense, Pl.Ap. 22a, etc.;μικροῦ δεῖν D.27.29
.2 with dat. pers. added,δεῖ μοί τινος A.Ag. 848
, E.Med. 565, Th.1.71, etc.3 with acc. pers. added,αὐτὸν γάρ σε δεῖ προμηθέως A.Pr. 86
, cf. E.Rh. 837, Hipp.23.4 rarely with Subj. in nom., δεῖ μοί τι something is needful to me,ἓν δεῖ μόνον μοι E.Supp. 594
; ;πρῶτον μὲν τοῦτο δεῖ, ὑπειληφέναι.. D.10.15
.III [voice] Med., δεῖται there is need, c. gen.,δεῖταί σοι τῆς αὐτῆς ἐρωτήσεως Pl.Men. 79c
;ὅσων δέοιτο Aen.Tact.13.1
;ἑτέρου δεῖσθαι στρατηγοῦ νομίζων Plu.Pel.26
: c. inf., (codd.);δεήσεται.. ἀναγράφεσθαι Aen.Tact.31.9
;τήν μευ γλῶσσαν ἐκτεμεῖν δεῖται Herod.6.41
.IV neut. part. [full] δέον ( [full] δεῖν is dub. in Ar.Fr. 220, Lys.14.7, cf. A.D.Adv.132.30, Hdn.Gr.2.328, al., Hsch.): abs., it being needful or fitting, Pl.Prt. 355d, etc.; οὐκ ἀπήντα, δέον, he did not appear in court, though he ought to have done so, D.21.90: c. inf., Ar.Nu. 988; οὐδὲν δέον there being no need, Hdt.3.65, etc.: [tense] fut.ὡς αὐτίκα δεῆσον διώκειν X.Cyr.3.2.8
: [tense] aor.δεῆσαν Plu.Fab.9
, etc.: also δέον ἂν εἴη, = δέοι ἄν, Plb.2.37.5, etc.: less freq. gen. abs. δέοντος, c. acc. inf., Corn.ND17.2 Subst. [full] δέον, τό (v. sub voc.). -
5 δέω
δέω und δεύω, bedürfen; wohl nicht, wie gewöhnlich angenommen wird, von einer Wurzel ΔΕF-, sondern von einer Wurzel ΔΥ-, mit Guna ΔΕγ-; zunächst verwandt ist wohl δεύτερος, δεύτατος. In δέω ist das Υ der Wurzel ausgestoßen; vgl. ἔχευα ἔχεα, ἀλεύω ἀλέω, ἀχεύων ἀχέων, εὔαδεν ἕαδεν. Die Attische Prosa hat von δεύω δέω ein activum δέω, δεήσω, ἐδέησα, δεδέηκα, meist unpersönlich gebraucht, δεῖ, δεήσει, ἐδέησε, δεδέῆκε, und ein deponens passiv. δέομαι, δεήσομαι, ἐδεήϑην, δεδέημαι; dic Contraction in ει unterbleibt zuweilen, δέεται und δεῖται, δέεσϑαι und δεῖσϑαι, s. Buttmann Ausf. Gramm. ed. 2 Bd 2 S. 150. Bei Homer findet sich das activum in wenigen Formen und Stellen: ἐδεύησεν zweimal; Odyss. 9, 540 κὰδ δ' ἔβαλεν μετόπισϑε νεὸς κυανοπρώροιο τυτϑόν, ἐδεύησεν δ' οἰήιον ἄκρον ἱκέσϑαι, es fehlte (nur noch grade), daß er die Spitze des Steuerruders traf, Apollon. Lex. Homer. p. 62, 11 ἐδεύησεν· ἐνδεὴς ἐγένετο; derselbe Vers interpolirt Odyss. 9, 483 κὰδ δ' ἔβαλε προπάροιϑε νεὸς κυανοπρώροιο τυτϑόν, ἐδεύησεν δ' οἰήιον ἄκρον ἱκέσϑαι, vgl. Scholl. vs. 5401 δῆσεν oder ἔδησεν einmal, Iliad. 18, 100 ὁ μὲν μάλα τηλόϑι πάτρης ἔφϑιτ', ἐμεῖο δὲ δῆσεν ἀρῆς ἀλκτῆρα γενέσϑαι, er entbehrte meiner, daß ich ihm ein Retter geworden wäre, var. lect. δ' ἔδησεν, vgl. Scholl. (Herodian.) und Apollon. Lex. Homer. p. 62, 14 ἔδ η σεν· ἐνδεὴς ἐγένετο· »ἐμεῖο δ' ἔδησεν ἀρῆς«; δ εῖ unpersönlich einmal, Iliad. 9, 337 τί δὲ δεῖ πολεμιζέμεναι Τρώεσσιν Ἀργείους, »wozu ist es nöthig, daß die Argiver mit den Troern kämpfen?« In dieser Weise gebraucht Homer öfters χρή; und so haben denn auch in der vorliegenden Stelle Neuere statt δεῖ schreiben wollen χρή, ein Versuch, welcher eben so wohlfeil und eben so werthlos ist wie Iliad. 18, 100 der geistreiche Vorschlag Neuerer statt ἐμεῖο δ' ἔδησεν oder ἐμεῖο δὲ δῆσεν zu schreiben ἐμεῠ δ' ἐδέησεν; beide »Besserungen« sind leichtfertge, frivole Attentate auf den aus dem Alterthume überlieferten Homer-Text, was Buttmann einsah, Ausf. Gramm. ed. 2 Bd 2 S. 151 sq. Anmerk. Vgl. noch mit δῆσεν ἔδησεν das Homerische κῆται, welches sich zu κέηται verhält wie δῆσεν zu δέησεν. – Häufiger als das activ. erscheint bei Homer das deponens, immer mit dem Υ, δεύομαι, in folgenden Formen und Stellen: δεύεαι Iliad. 23, 484; δεύῃ Odyss. 1, 254; δεύεται Odyss. 7, 73. 8, 137; δευοίατο Iliad. 2, 128. 5, 202; δευέσϑω Iliad. 20, 122; δεύεσϑαι Iliad. 13, 310; δευόμενος Iliad. 22, 492; δευόμενον Iliad. 1, 134. 20, 472 Odyss. 4, 264; δευομένους Iliad. 3, 294; ἐδεύεο Iliad. 17, 142; ἐδεύετο Iliad. 1, 468. 602. 2, 431. 4, 48. 7, 320. 23, 56. 24, 69 Odyss. 16, 479. 19, 425; δευέσϑην Iliad. 8, 127; δεύοντο Iliad. 2, 709; δευήσεαι Odyss. 6, 192. 14, 510; δευήσεσϑαι Iliad. 13, 786 Odyss. 23, 128. Aorist. und perfect. kommen bei Homer nicht vor. Bedeutung und Construction: absolut, Iliad. 1, 134 αὐτὰρ ἔμ' αὔτως ἧσϑαι δευόμενον, entbehrend; Iliad. 22, 492 δευομενος δέ τ' ἄνεισι πάις ἐς πατρὸς ἑταίρους, Mangel leidend; Iliad. 20, 122 μηδέ τι ϑυμῷ δευέσϑω, er soll sich nicht verlassen fühlen; δεύεσϑαί τινος einer Sache oder Person entbehren, Iliad. 2, 128 πολλαί κεν δεκάδες δευοίατο οἰνοχόοιο; Odyss. 1, 254 ἦ δὴ πολλὸν ἀποιχομένου Ὀδυσῆος δεύῃ; Iliad. 4, 48 οὐ γάρ μοί ποτε ῃωμὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐίσης, λοιβῆς τε κνίσης τε; Odyss. 19, 425 δαίνυνι', οὐδέ τι ϑυμὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐίσης; Odyss. 4, 264 πόσιν οὔ τευ δευόμενον, οὔτ' ἂρ φρένας οὔτε τι εἶδος; Iliad. 3, 294 καὶ τοὺς (ἄρνας) μὲν κατέϑηκεν ἐπὶ χϑονὸς ἀσπαίροντας, ϑυμοῠ δευομένους· ἀπὸ γὰρ μένος εἵλετο χαλκός, der Lebenskraft ermangelnd, sterbend, vgl. Apollon. Lex. Homer. p. 57, 34; δεύεσϑαί τινος Einem nachstehn, Iliad. 23, 484 ἄλλα τε πάντα δεύεαι Ἀργείων, auch in allen andern Stücken stehst du den Argivern nach; δεύεσϑαί τινος in etwas nachstehn, zurückstehn, Iliad. 17, 142 Ἕκτορ εἶδος ἄριστε, μάχης ἄρα πολλὸν ἐδεύεο, im Kampfe standest du sehr zurück, das εο in ἐδεύεο mit Synizese zu lesen; so hat man auch Iliad. 13, 310 erklärt, ἐπεὶ οὔ ποϑι ἔλπομαι οὕτως δεύεσϑαι πολέμοιο καρηκομόωντας Ἀχαιούς, Apollon. Lex. Homer. p. 58, 1. – Vgl. die Homerischen compos. ἐπιδεύομαι und ἐπιδευής. – Folgende: 1) Activum: παραδείγματος αὐτὸ τὸ παράδειγμα δεδέηκεν, der Beweis bedarf selbt des Beweises. Plat. Polit. 277 d; ἡ βουλὴ δεῖ διακρινοῠντος Lach. 184 c. – Gew. a) πολλοῠ, ὀλίγου δέω, essehltviel, wenigdaran, daßich, e. inf., z. B. πολλοῠ δεῖς τὸ εἶδος ἀγνοεῖν τοῠ παιδός, es fehlt viel daran, daß du nicht kennen solltest, Plat. Lys. 204 e; vgl. Theaet. 167 b; ὡστε ϑολλοῠ δέω μὴ οὐ δύο γε φεύγειν Euthyd. 297 c; πολλοῦ μοι δοκῶ δεῖν τὰ ὑμέτερα ἔχειν Xen. An. 7, 6, 18; οὐ πολλοῠ δέοντας ἴσους τὸ πλάτος καὶ τὸ μῆκος εἶναι, beinahe eben so dick wie lang, 5, 4, 32; auch absol., als nachdrückliche Veineinung, πολλοῠ γε δέω, Plat. Phaedr. 228 a, wie Dem. 20, 58, ich bin weit entfernt, d. i. durchaus nicht; τοῦ παντὸς δέω, Aesch. Prom. 1008; τοσούτου δέουσιν ἐλεεῖν ὥστε μᾶλλον, wie tantum abest, Isocr. 4, 168; vgl. 14, 18 u. 11, 5, wo vor Bekk. τοσούτῳ stand. Seltener steht auch der acc., τοσοῠτον δέω εἰδέναι Plat. Menon. 71 a; Luc. Icarom. 5; ὀλίγον, μικρὸν δέω τοῠ ποιεῖν, Plut. Pyrrh. 17. 30, öfter. – An Vrbdgen, wie μικροῠ δέοντα τέτταρα τάλαντα, beinahe vier Talente, woran wenig fehlt, Dem. 27, 35, reihen sich Ausdrücke für die Zahlen 18, 19, 28, 29 u. ä.; δυοῖν δέοντα τεσσαράκοντα, Her. 1, 14. Bes. Att., ἑνὸς δέον εἰκοστὸν ἔτος, das zwanzigste Jahr weniger eins, d. i. das neunzehnte, Thuc. 8, 6. 25; πεντήκοντα δυοῖν δέοντα ἔτη, d. i. 48 Jahre, 2, 1; μιᾶς δέουσι ἑξήκοντα, Plat. Legg. V, 738 a; Sp. brauchen gen. abs., ἑξήκοντα ἑνὸς δέοντος ἔτη, Plut. Pomp. 79; D. L. 5, 27. – b) das imperson. δεῖ, conj. δέῃ, auch δῇ, s. Mein. III, 293, es bedarf, ist nöthig; mit acc. c. inf., Pind. Ol. 6, 28; Her. bes. von Schicksalbestimmungen, οὐ γὰρ ἔδει Ναξίους ἀπολέσϑαι, sie sollten nicht untergehen, 5, 33; vgl. 6, 64. 9, 109; u. mit dem Zusatz κατὰ τὸ ϑεοπρόπιον, 8, 53; δεῖ γενέσϑαι τι, Thuc. 5, 26. Seltener findet eine Attraction statt, ἡγούμην αὐτὸς περιεῖναι δεῖν αὐτῶν, καὶ μεγαλοψυχότερος φαίνεσϑαι Dem. 19, 235; vgl. 44, 28 u. Lob. Phryn. 754; selten auch steht der dat., δεῖ ἐπισάξαι τὸν ἵππον Πέρσῃ ἀνδρί Xen. An. 3, 4, 35; vgl. Oec. 7, 20; Soph. O. C. 721; Eur. Hipp. 945; Plat. Rep. X, 608 c.; Soph. abdt auch δεῖ σ' ὅπως δεἰξεις Ai. 553; bgl. Phil. 54. – Ohne Inf., εἴ τι δέοι u. ἐἀν τι δέῃ, wenn es nöthig sein sollte, Xen. oft. – Gew. mit dem gen. der Sache, δεῖ τινος, es bedarf einer Bache, es ist etwas nöthig, es thut Noth, εὐβουλίπς δεῖ Beph. Ant. 1083; ἀγαϑοῠ δημτουργοῠ δεῖ Plat. Gouv. 187 c, der sogar abdi σφόδρα ἡμῖν δεῖ ἄκρων εἶναι τῶν ἀρχόντων Rep. V, 459 b; οὐδὲν ἔτι αὐτῶν δεῖ Thuc. 5, 55; Xen. An. 5, 1, 10. Die Person, welche etwas nöthig hat, steht gew. im dat., ἔδει γὰρ δὴ συμμαχίης τινός οἱ μεγάλης Her. 5, 38, wo pleonast ἐξευρεϑῆναι zugesetzt ist; ἓν δεῖ μόνον μοι Eur. Suppl. 594; τέχνης δεῖ τῷ μέλλοντι δρᾶν Plat. Soph. 255 a; δεῖ μοι τῆς αὐτῆς ἐρωτήσεως Men. 79 c. Selten im accus., αὐτὸν σε δεῖ Προμηϑέως Aesch. Ag. 840; ποίας με δεῖ φροντίδος Soph. El. 602; vgl. Eur. Rhes. 837; u. spätere Prosaiker, nach Arist. pol. 7, 13. – c) an a) schließt steh πολλοῠ, ὀλίγου δεῖ, essehltviel, wenig, worauf acc. c. inf. folgt, πολλοῦ γε δεῖ οὕτως ἔχειν Plat. Prot. 341 d; ἐδέησεν ἐλαχίστου αὐτοὺς διαφϑεῖραι (τὸ πῠρ), es fehlte sehr wenig daran, daß das Feuer sie rernichtete, Thuc. 2, 77; daher πολλοῦ γε καὶ δεῖ, zu nachdrücklicher Verneinung am Ende des Satzes, weit gefehlt, Dem. 18, 300 u. sonst; absol. πολλοῠ, ὀλίγοὺ δεῖν, so daß viel, wenig fehlt, Plat. Apol. 22 a Lgg. XII, 998 d; ὀλίγου δεῖν φορήματι ἀλλὰ προςϑήματι ἐοίκασι, beinahe, Xen. Mem. 3, 10, 13; so μικροῦ δεῖν, Isocr. 4, 144; ἵν' εἰδῆτε πολλοῠ δεἴν ἄξιον ὄντα, daß viel fehlt, daß er bei weitem nicht würdig ist, Dem. 23, 7. – 2) Deponens: perf. δεδέημαι Xen. An. 7, 7, 14; nöthighaben, bedürfen, entbehren, τινός; Sp. D., wie Ap. Rh. 1, 968; sehr gew. Her. u. Att. Auch οὐδὲν ἐμοῠ δέονται, Plat. Theaet. 151 b, u. öfter; εἴ τι ἄλλο ἡ τῆς οὐσίας δέοιο Conv. 218 c; ἢν δέ τι δέωνται τοῦ βασιλέως, in irgend einer Sache, Thuc. 8, 37; οἱ δεόμενοι, die Bedürftigen, Isocr. 6, 67, wie οἱ μάλιστα βίου δ. 4, 35; vgl. Her. 8, 59; so absol., τὸ δεῖσϑαι, Xen. An. 2, 6, 13. Dah. = begehren, wünschen, τινός, Her. 9, 35, u. Folgde oft; c. inf., Her. 2, 173; δέομαι αὐτὸ τοῠτο μαϑεῖν Plat, Phaed. 73 b, u. sonst; bitten. Πολυκράτεος πέμψαι ἑαυτῷ στρατόν Her. 3, 44; τῶν ἱερέων πάντα διελϑεῖν Plat. Tim. 23 d, u. sonst; auch mit dem acc. c. inf., ἐδεήϑη Δαρείου ἕνα αὐτῷ παἴδα καταλειφϑῆναι Her. 4, 84; δέομαι ὑμῶν τούτοις τὸν νοῠν προςέχοντας ἀναμιμνήσκισϑαι Andoc. 1, 37; aber auch ἐδέοντο Κύρου ὡς προϑυμοτάτου γενέσϑαι Xen. Hell. 1, 5, 2. – Mit folgd. ὥςτε, Thuc. 1, 119; ὅπως, Plut. Ant. 84; τοῠτο ὑμῶν δέομαι δίκαιον Plat. Apol. 18 a; ὅπερ ἐδεόμεϑά σου Conv. 173 e; σύμφορα δέονται Thuc. 1, 32; wie δονατά Plat. Prot. 335; δίκαια καὶ μέτρια Dem. 58, 2; vgl. Xen. Cyr. 1, 4, 1; An. 7, 2, 34; ἐδεήϑῆ ἐμοῦ τινα ἰσχυρὰν δέησιν Aesch. 2, 43; δέῃμα, ὃ δεῖταί μου σφόδρα Ar. Ach. 1059; τινὸς παρά τινος, Luc. u. a. Sp. Auffallend ist ἐδέοντο Βοιωτοὺς ὅπως παραδῶσι Thuc. 5, 36, wo Krüger ᾐτοῠντο vermuthet.
-
6 δεω
I(fut. δήσω, aor. ἔδησα, pf. δέδεκα - v. l. у Aeschin. δέδηκα)1) связывать(δεσμῷ τινα, χεῖρας ἱμᾶσιν, τινα χεῖρας τε πόδας τε Hom.)
2) привязывать(τινα πρός τινι Aesch., τινά τινι и πρός τι Soph.; ὑπὸ ποσσὴ δήσασθαι πέδιλα Hom.)
δησάμενοι ὅπλα ἀνὰ νῆα Hom. — оснастив корабль3) заключать в оковы, заковывать(τινα ἐν πέδαις и ἐς πέδας Her.; δεδεμένοι πρὸς ἀλλήλους Thuc.; δεθῆναι ἐν τῷ κύφωνι Arst.)
ἐν δημοσίῳ δεσμῷ δεθείς Plat. — заключенный в государственную тюрьму4) перен. сковывать(νόσῳ δεδεμένος Arst.; στόμα μου δέδεται Anth.)
λύπᾳ εὐναία δέδεται ψυχάν Eur. — душевной скорбью она прикована к постели;δ. τινα κελεύθου Hom. — закрыть кому-л. путьII(fut. δεήσω, aor. ἐδέησα, pf. δεδέηκα)1) тж. med. ощущать нужду, испытывать недостаток, не иметь(τινος Hom., Plat., Plut.)
τοῦ παντὸς δέω Aesch. — этого у меня совершенно нет (в мыслях);πάντως δεῖ τοιοῦτος εἶναι Plat. — он совсем не таков;πολλοῦ δέω Plat. — далеко мне (до этого);πολλοῦ δεῖς ἀγνοεῖν Plat. — ты отлично знаешь;οἱ μάλιστα βίου δεόμενοι Isocr. — наиболее нуждающиеся в средствах к жизни;ὑπὸ τοῦ δεῖσθαι ἢ ἄλλῃ τινὴ ἀνάγκῃ Xen. — вследствие нужды или в силу какой-л. другой необходимости;μικροῦ ἔδεον ἤδη ἐν χερσὴ εἶναι Xen. — дело уже почти дошло до рукопашного боя;πεσεῖν ὀλίγου δεήσας Plut. — чуть было не упавший;τοσοῦτον ἐδέησάν με τῆς παλαιᾶς ἀγνοίας ἀπαλλάξαι, ὥστε καὴ … Luc. — они не только не освободили меня от прежнего неведения, но даже …(досл. они настолько не …, что даже …);ἑνὸς δέοντα πεντήκοντα ἔτεα Her. — пятьдесят без одного, т.е. сорок девять лет;μικροῦ δέοντα τέτταρα τάλαντα Dem. — почти четыре таланта2) недоставать, нехвататьἑξήκοντα ἑνὸς δέοντος ἔτη Plut. 59 — лет;
преимущ. impers.:πολλοῦ δεῖ οὕτως ἔχειν Plat. — дело обстоит далеко не так;ἐλαχίστου ἐδέησε διαφθεῖραι (αὐτούς) Thuc. — (огонь) чуть было не уничтожил их;ἔδοξάν μοι ὀλίγου δ. τοῦ πλείστου ἐνδεεῖς εἶναι Plat. — мне показалось, что убожество их достигает, пожалуй, крайних пределов3) impers. δεῖ нужно, необходимо(δεῖ τινός τινι Her., Aesch., Thuc., Plat. etc., реже δεῖ τινός τινα Aesch., Eur., Xen.)
μακροῦ λόγου δεῖ ταῦτ΄ ἐπεξελθεῖν Aesch. — долго нужно говорить, чтобы рассказать это;ἔδεε καταπαῦσαι Δημάρητον τῆς βασιληΐης Her. — Демарату пришлось лишиться царской власти:4) med. просить(τινός τινος Her., Soph. и τινος ποιεῖν τι Her., Xen., Plat., редко τινα ποιεῖν τι Thuc.)
τοῦτο ὑμῶν δέομαι καὴ παρίεμαι Plat. — вот о чем я вас убедительно прошу;ὅπερ ἐδεόμεθά σου Plat. — то, о чем мы тебя просили;5) med. желать, хотеть(τινος Her.)
τοῦτο δέομαι παθεῖν Plat. — я хотел бы подвергнуть это испытанию -
7 ελαχιστος
3(ᾰ) [superl. к ἐλαχύς, μικρός и ὀλίγος] малейший, самый малый, наименьший(γέρας HH.; δύναμις Her.; ναῦς μέγισται καὴ ἐλάχισται Thuc.; χρόνος Arst.)
ἐ. τὸν ἀριθμόν Arst. — численно ничтожный;δι΄ ἐλαχίστου (sc. χρόνου) Thuc. — в самое короткое время;τὸ ἐλάχιστον Her., Xen., Plat., ἐπ΄ ἐλάχιστον Thuc. и ἐλάχιστα Thuc., Plat. — по меньшей мере;παρ΄ ἐλάχιστον Dem. — чуть было (не);περὴ ἐλαχίστου ποιεῖσθαι Plat. — не ставить ни во что;ἐλαχίστου λόγου εἶναι Her. — иметь самое небольшое значение;ἔστι τὸ ἴσον ἐν ἐλαχίστοις δυσίν Arst. — равенство предполагает по крайней мере два предмета;ἐλαχίστου ἐδέησε διαφθεῖραι (τὸ πῦρ) Thuc. — огонь чуть было (их) не уничтожил -
8 δησάσκετο
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δησάσκετο
-
9 ἐλάχιστος
A smallest, least, freq. with a neg., γέρας, δύναμις οὐκ ἐ., h.Merc. 573, Hdt.7.168, etc.; λόγου ἐλαχίστου of least account, Id.1.143; ἐλαχίστου ἐδέησε διαφθεῖραι narrowly missed destroying them, Th.2.77;περὶ ἐλαχίστου ποιεῖσθαι Pl. Ap. 30a
; .2 of Time, shortest, δι' ἐλαχίστου (sc. χρόνου) Th.3.39; δι' ἐλαχίστης βουλῆς with shortest deliberation, Id.1.138.3 of Number, fewest, Pl.R. 378a;ἐ. τὸν ἀριθμόν Arist.Pol. 1312a30
; ἐν ἐλαχίστοις δυσίν between two at least. Id.EN 1131a15.4 Math., ἐλάχιστα καὶ μέγιστα minima and maxima, Apollon.Perg.Con.1 Praef.II τὸ ἐλάχιστον, τοὐλάχιστον, at the least, Hdt.2.13, X.An.5.7.8, D.4.21; ἐλάχιστα least of any one, Th.1.70; ὡς ἐ. as little as possible, Pl.Phd. 63d.III from ἐλάχιστος came a new [comp] Comp. ἐλαχιστότερος less than the least,ἐ. πάντων ἁγίων Ep.Eph.3.8
: [comp] Sup. ἐλαχιστότατος very least of all, S.E.M.3.54, 9.406.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐλάχιστος
-
10 ὀλίγος
A little, small, freq. in Hom., rarer later, opp.μέγας, σάκος Il.14.376
;κῦμα Od.10.94
, etc. ; ὀλίγῃ ὀπί with small, low voice, 14.492 ; of stature, 9.515 ;ὀ. κῶρος Theoc.1.47
;οὐκ ὀλίγης αἷμα βοὸς κέχυται Call.Aet.Oxy.2080.85
; of Space,ὀ. χῶρος Il.10.161
, etc. ; of Time,χρόνος 19.157
,23.418, Pi. N.7.38, etc. ;ἐν βραχεῖ κὠλίγῳ χρόνῳ S.Fr. 646
(cf. IV. 3).2 sts. in a sense between that of Size and Quantity,ὀ. δόσις Od.6.208
; not copious,Hp.
Epid.1.2 ; ὑποστάσιες ὀλίγαι slight sediments, ib.17 ; ὀ. καὶ οὐδέν little or nothing, Pl.Ap. 23a ;οὐδὲν ἢ ὀ. Arist.PA 651b17
.3 of Degree, ὀ. καὶ μέγας of low and high degree, Callin.1.17.II of Number, few, or of Quantity, little, not in Hom., freq. in [dialect] Att., Ar.Av. 1417, Eq. 717, etc., but rare in Trag., asὀλίγα κακά A.Pers. 330
.—The governing body in Oligarchies and the oligarchical party in Democracies was called οἱ ὀ., Th.6.38,8.9, etc. ; ἡ ὑπὸ τῶν ὀ. δυναστεία, αἱ διὰ τῶν ὀ. δυναστεῖαι, Pl.Plt. 291d, D.60.25 ;ἑνὸς καὶ πλήθους τὸ ὀ. μέσον Pl.Plt. 303a
.2 c. inf., ὀλίγους.. στρατιῇ τῇ Μήδων συμβαλεῖν too few to engage.., Hdt.6.109, cf. 7.207 ;μὴ.. αἱ σφέτεραι δέκα νῆες ὀλίγαι ἀμύνειν ὦσιν Th.1.50
.III neut. ὀλίγον as Adv., a little, slightly, little, with Verbs,ὀ. παρακλίνας Il.23.424
, cf. 11.52, 12.452 ; ;ὀ. τοῦ ποιήματος προελθών Pl.Prt. 339d
: also neut. pl.,ἠκροβολίσαντο ὀλίγα Th.3.73
.2 with comp. Adjs.,ὀλίγον προγενέστερος Il.23.789
;ὀ. ἧσσον Od.15.365
;στιβαρώτερον οὐκ ὀ. περ 8.187
;φέρτερος οὐκ ὀ. περ Il.19.217
; ὀ. τι πρότερον, v.l. for ὀλίγῳ, Hdt.4.79,81, cf. Pl.Plt. 262b, etc. ;ὀ. ὕστερον Id.Grg. 454b
, etc. ; but ὀλίγῳ is more freq. in Prose, Hdt. ll.cc. (with v.l.), 7.113, al., Pl.Grg. 460c, R. 327c, etc.IV special Phrases:1 ὀλίγου δεῖν almost (v. δεῖ II); ὀλίγου ἐδέησε καταλαβεῖν wanted but little of overtaking, Hdt.7.10.γ' : hence ὀλίγου alone, within a little, allbut, almost,ὀλίγου σεκύνες διεδηλήσαντο Od.14.37
, cf. Ar.Ach. 348, 381,Nu. 722, Lys.14.17, Pl.Prt. 361b, D.19.334, etc. ;ὀ. ἅπαντες Pl.Ap. 22b
;ὀ. ἐς χιλίους
close upon1
, 000, Th.4.124 ; ὀ. ἦλθεν ἑλεῖν (v. infr. 9) Paus.1.13.6.2 at a short distance,E.
Ph. 1098, Th.2.89,3.21, dub. in A.Th. 762 (lyr.) ; for (during) a short time, Th.1.77,2.85,3.43 ; within or after a short time, Id.6.11,47,7.39, etc. ; but3 ἐν ὀλίγῳ ( χώρῳ is added in Hdt. 9.70) in a small space, within small compass, E.Supp. 1126 (lyr.) ;ἐν ὀ. στρατοπεδευομένοις Th.4.26
; κυκλωθέντων ἐν ὀ. ib.96 ;εἰς ταὐτὸ πάντα.. ἁθροίσαντ' ἐν ὀ. D.3.18
; also ἐν ὀ. (sc. χρόνῳ) for a brief time, Pi.P.8.92 ; but also, in a short time, quickly,ἔγνων καὶ περὶ τῶν ποιητῶν ἐν ὀ. τοῦτο Pl.Ap. 22b
, cf. Th.4.55, Act.Ap.26.28.b ἐν ὀλίγοις one among few, i.e. exceedingly, remarkably,ποταμὸς ἐν ὀ. μέγας Hdt.4.52
;ἐν ὀλίγοισι Περσέων.. ἀνὴρ δόκιμος Id.9.41
: freq. in later writers, Plu. Pomp.10, Hld.3.1 ; so σὺν ὀλίγοις, v. infr. 10.4 ἐξ ὀλίγου at short notice, suddenly,ἐξ ὀ. καὶ δι' ὀργῆς Th.2.11
, cf. 61,4.108, etc.6 for a short time,Hp.
Prorrh.1.26, Plot. 4.4.29, Gp.7.12.22, 10.7.10, etc. ; a little at a time, Hp.VC18 ;εἴρηται ἐν τῷ [βιβλίῳ] ἐπ' ὀλίγον
a little way on, near the beginning,Gal.
15.428.7 by little and little,Th.
1.69, Pl.Ti. 85d, Luc. Nec.11, etc. ;ἐκ τοῦ κατ' ὀ. D.S.15.34
, Ath.Med. ap. Orib.1.2.6 : but the Adj.freq. takes the gender and number of its Subst.,κατ' ὀλίγους Hdt.2.93
, 8.113 ; οὗτοι κατ' ὀλίγους γινόμενοι ἐμάχοντο fought few at a time, in small parties, Id.9.102, cf. Pl.Tht. 197d ; κατ' ὀλίγον μαχεῖται (sc. τὸ πλῆθος αὐτῶν) Th.4.10.9 παρ' ὀλίγον with little to spare, only just, (lyr.) ; to within a short distance of,παρ' ὀ. ἦλθε.. ἐκπεσεῖν Plb. 2.55.4
, cf. 18.46.12 ; but10 σὺν ὀλίγοις, = ἐν ὀλίγοις, ἐπαινεθῆναι Plu.Galb.3 ; v. supr. IV.3b.V regul. Adv. ὀλίγως is rare, 2 Ep.Pet.2.18, Aq. Is.10.7 ;οὐκ ὀ. AP12.205
(Strat.).VI Comparison:1 the [comp] Comp. is commonly supplied by μείων, ἥσσων, or ἐλάσσων (qq.v.) ; the older form ὀλείζων (fr. Ολειγ-ψων ) is found in Hom., λαοὶ δ' ὑπ' ὀλείζονες ἦσαν ( ὑπολίζονες codd.) Il.18.519 ; so in [dialect] Att. Inscrr., IG12.76.8 (written ὄλεζον ib.63.17, al.) ; τοῖσι.. ὀλείζοσι μυστηρίοισιν ib.6.76, cf. 95 ; ὀλείζους is prob. in X.Ath.2.1 ( μείζους codd.) ; so in Alexandrian Poets, Call.Jov.72 ( ὀλίζοσι codd.), AP9.521 ; ἐς ὀλίζονας ἀστέρας ἄρκτου Poet. ap. Theodos. in HilgardExc.exHdn.p.19 ; also , ὀλίζωνα ib. 372 ; ὀλιζότερος is found in Id.Al. 479, Opp.C.3.65, 394, cf. ὀλιζόω ; ὀλιγώτερος is found in Hp.Virg. I (with the sense weaker, v. supr. 1.4), S.E.M.1.70, App.Pun.42, Mith.24, Ael.NA2.42,6.51.2 [comp] Sup. ὀλίγιστος, η, ον, always of Number or Quantity, Il.19.223, Hes.Op. 723, IG12.54.7, Ar.Ra. 115, Pl. 628, Pl.R. 473b, al. ; ὀλιγίστου, [comp] Sup. of ὀλίγου (cf. IV. I), very nearly, Phot., Hsch. (ubi ὀλιγωστοῦ) ; ὀλίγιστον as Adv., least, very little, Pl.R. 587b ;τὸ ὀ.
at least,Id.
Prm. 149a ;ὡς ὀλίγιστα Id.Grg. 510a
, Lg. 953a (v.l. ὀλιγοστά) ;ἐν ὀλιγίστῳ διασαφῶν Eust.1262.54
; soδι' ὀλιγίστων Pl.Ep. 351d
(interpol.). (Aspirated in papyri of ii-iii A.D., asμεθ' ὁλίγον BGU388.11
, cf. 146.10.)
См. также в других словарях:
εδέησε — (γ εν. αόρ. του αρχ. ρ. δέω, ως απρόσ.) Σημειώσεις: εδέησε : σε εκφράσεις όπως: εδέησε να ρθεις! (→ επιτέλους ήρθες!) … Τα ρήματα της νέας ελληνικής
ἐδέησε — δέω 2 lack aor ind act 3rd sg δεῖ there is need aor ind act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
δει — (AM δεῑ) (απρόσ. ρήμα) Ι. φρ. 1. «πολλοῡ δεῑ», «πολλοῡ γε καὶ δεῑ» απέχει πολύ, είναι πολύ μακριά από το να..., κατ ουδένα τρόπο 2. «ὀλίγου ή μικροῡ δεῑ ή ἐδέησε» παρά λίγο, λίγο έλειψε να... νεοελλ. φρ. «εδέησε να...» κατορθώθηκε επιτέλους να … Dictionary of Greek