-
1 φθίνω
φθίνω, = φϑίω, w. m. s.
-
2 φθινω
(ῐ и ῑ)1) кончаться, миновать, проходить(μηνῶν φθινόντων Hom.)
τοῦ μὲν φθίνοντος μηνός, τοῦ δ΄ ἱσταμένοιο Hom. — когда этот месяц кончится, а другой начнется;φθίνουσιν νύκτες τε καὴ ἤματα δακρυχεούσῃ Hom. — ночи и дни проходят у нее в слезах;πρὸ τοῦ μηνὸς τετράδι φθίνοντος Thuc. — за четыре дня до окончания месяца2) исчезать, заходить(ἀστέρες, ὅταν φθίνωσιν Aesch.)
3) гибнуть, умирать(νόσῳ Eur.; φθίνει μὲν ἰσχὺς γῆς, φθίνει δὲ σώματος Soph.)
τὸ μὲν αὐξάνεσθαι, τὸ δὲ φ. Plat. — рост и убыль;φθίνοντα μαντεύμαντα Soph. — прерывающиеся, т.е. неблагоприятные знамения - см. тж. φθίω -
3 φθίνω
φθίνω 1. неперех. гибнуть, исчезать; 2. перех. губить, уничтожать -
4 φθινώ
φθινάωpres imperat mp 2nd sgφθινάωpres subj act 1st sg (attic epic ionic)φθινάωpres ind act 1st sg (attic epic ionic)φθινάωpres subj act 1st sg (attic epic doric ionic)φθινάωpres ind act 1st sg (attic epic doric ionic)φθινάωimperf ind mp 2nd sg (homeric ionic)φθινέωpres subj act 1st sg (attic epic doric)φθινέωpres ind act 1st sg (attic epic doric) -
5 φθινῶ
φθινάωpres imperat mp 2nd sgφθινάωpres subj act 1st sg (attic epic ionic)φθινάωpres ind act 1st sg (attic epic ionic)φθινάωpres subj act 1st sg (attic epic doric ionic)φθινάωpres ind act 1st sg (attic epic doric ionic)φθινάωimperf ind mp 2nd sg (homeric ionic)φθινέωpres subj act 1st sg (attic epic doric)φθινέωpres ind act 1st sg (attic epic doric) -
6 φθίνω
1 die ὅτι ξένοι ἔφθινον ἄτερθεν τεκέων ἀλόχων τε μελίφρονι αὐδ[ᾷ θυ]μὸν ἀνακριμνάντες (supp. et corr. Lobel: ἐφ[, φ[. ]υνον papyri: v. κηληδών) Pae. 8.76 met.,οὐ φθίνει Κροίσου φιλόφρων ἀρετά P. 1.94
med., φθίτο μὲν γα[ Δ. 4. e. 8. esp. aor. med. part., dead,ἐπεὶ τοῦτον εἵλετ' αἰῶνα φθιμένου Πολυδεύκης Κάστορος ἐν πολέμῳ N. 10.59
μαρτύρια φθιμένων ζωῶν τε φωτῶν I. 4.10
ἔδοξ' ἦρα καὶ ἀθανάτοις ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν I. 8.60
τηλέφαντον ὄρσαι γέρας φθιμένῳ Μελικέρτᾳ (v. l. ἐπιφθιμένῳ) fr. 5. 3. pro subs., “ κᾶδος ὡσείτε φθιμένου δνοφερὸν ἐν δώμασι θηκάμενοι” P. 4.112 frag., ] τικα μιν φθιμένων [ P. Oxy. 2622, fr. 1, 12 ad ?fr. 346. -
7 φθίνω
φθίνω, φθίω, fut. φθίσω, aor. 3 pl. φθῖσαν, inf. φθῖσαι, mid. fut. φθίσομαι, aor. 2 ἔφθιτο, subj. φθίεται, φθιόμεσθα, opt. φθίμην, φθῖτ(ο), inf. φθίσθαι, part. φθίμενος, pass. perf. ἔφθιται, plup. ἐφθίμην, 3 pl. ἐφθίαθ, aor. 3 pl. ἔφθιθεν: trans., fut. and aor. act., consume, destroy, kill, Il. 16.461, Od. 20.67, Od. 16.428; intrans. and mid., waste or dwindle away, wane, perish, die; μηνῶν φθῖνόντων (as the months ‘waned’), φθίμενος, ‘deceased,’ Od. 11.558.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > φθίνω
-
8 φθίνω
-
9 φθίνω
φθί̱νω, φθίωks̥i-pres subj act 1st sgφθί̱νω, φθίωks̥i-pres ind act 1st sg -
10 φθίνω
+ V 0-0-0-1-0=1 Jb 31,26to wane (of the moon) -
11 φθίνω
[фтино] ρ чахнуть, ослабевать, увядать. -
12 φθίνω
-
13 συμ-φθίνω
-
14 συν-απο-φθίνω
συν-απο-φθίνω (s. φϑίνω), mit od. zugleich zerstören, tödten, ὁμῇ συναπέφϑισαν ἄτῃ Opp. Hal. 5, 546, συναπέφϑιτο 587.
-
15 κατα-φθίνω
κατα-φθίνω (s. φϑίνω), untergehen, zu Grunde gehen; ἐπέων καρπὸς οὐ κατέφϑινε Pind. I. 7, 46; νόσῳ Soph. Phil. 266; Ggstz ϑάλλειν, vom Leiden, El. 260; γήρᾳ Eur. Alc. 622; spätere Prosaiker, die auch einen aor. καταφϑινήσας, hinschwindend, Plut. consol. ad Apollon. p. 357, u. ein perf. κατεφϑίνηκα bilden, Cic. 14, κατεφϑινηκὼς τὴν κόμην Arr. Epict. 4, 11, 25.
-
16 ἐπι-φθίνω
ἐπι-φθίνω (s. φϑίνω), dabei vergehen, umkommen, λείρια δὲ στήλαισιν ἐπ ιφϑίνοντα καμόντων Nic. bei Ath. XV, 684 d.
-
17 ἐκ-φθίνω
ἐκ-φθίνω (s. φϑίνω), nur im aor. sync. ἐξεφϑίμην, gänzlich vernichtet werden; νηῶν οἶνος, war aus den Schiffen aufgezehrt, Od. 9, 163. 12, 329; ἐξέφϑινϑ' αἱ νᾶες Aesch. Pers. 679; ἄνδρες 891; sp. D., wie Nic. Th. 331.
-
18 ἀπο-φθίνω
ἀπο-φθίνω u. - φθίω (s. φϑίω), Hom. Formen des aor. syncop. ἀπεφϑίμην, kam um, starb: ἀπέφϑιτο Od. 15, 268. 358 u. als v. l. neben ἀπώλετο 8, 581; optat. ἀποφϑίμην Od. 10, 51; ἀποφϑίσϑω Iliad. 8, 429; part. ἀποφϑίμενος Iliad. 3, 322. 18, 89. 499. 19, 322. 337 Od. 15, 357. 24, 88; außerdem aor. pass. ἀπὸ δ' ἔφϑιϑεν, = ἀπεφϑίϑησαν, sie kamen um, Od. 23, 331, u. ἀπέφϑιϑεν v. l. Od. 5, 110. 133. 7, 251, s. ἀποφϑίϑω; – bei den Folg. fut. u. aor. 1. act. transitiv, vernichten, verlieren, πρὸς γυναικὸς ἀπέφϑισε βίον Aesch. Ag. 1429; ἀποφϑίσαι, todten, Soph. Tr. 706 Ai. 1006; – intrans., untergehen, Aesch. Ag. 851; Soph. Phil. 455; – ἀποφϑίμενος, Pind. frg. u. sonst bei D., der Todte. – Das ι im optat. ἀποφϑίμην lang, sonst im aor. syncop. kurz; übrigens ep. ῑ, Att. ῐ.
-
19 φθίω
φθίνω, φθίω, fut. φθίσω, aor. 3 pl. φθῖσαν, inf. φθῖσαι, mid. fut. φθίσομαι, aor. 2 ἔφθιτο, subj. φθίεται, φθιόμεσθα, opt. φθίμην, φθῖτ(ο), inf. φθίσθαι, part. φθίμενος, pass. perf. ἔφθιται, plup. ἐφθίμην, 3 pl. ἐφθίαθ, aor. 3 pl. ἔφθιθεν: trans., fut. and aor. act., consume, destroy, kill, Il. 16.461, Od. 20.67, Od. 16.428; intrans. and mid., waste or dwindle away, wane, perish, die; μηνῶν φθῖνόντων (as the months ‘waned’), φθίμενος, ‘deceased,’ Od. 11.558.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > φθίω
-
20 φθίω
φθίω, ἔφθιον, each once in Hom. (v. infr. 1.2), the common [tense] pres. being [full] φθίνω, Od.5.161, al. (also [full] φθινύθω, q. v.): [tense] impf.Aἔφθῐνον Hdt.3.29
, Pl.Ti. 77a: [tense] fut. and [tense] aor. φθ (ε) ίσω, e)/fq (e) ισα and ἔφθῐσα (v. infr. 11): [tense] pf. ἔφθῐκα v. l. in Dsc.Praef.6 (cf. φθινάω), ([etym.] ἀπ-) Them.Or.28.341d:—[voice] Med. and [voice] Pass. (in same sense), [tense] fut. φθίσομαι (leg. φθείσομαι, in view of φθείσω, v. infr. 11) Il.11.821 ( φθειται PGen. (ii B. C.)), 19.329, 24.86 (v.l.), Od.13.384: [tense] aor. 1 φθίσασθαι ([etym.] ἀπο-) Q.S. 14.545: [ per.] 3pl. [tense] aor. [voice] Pass. ἔφθῐθεν, v. ἀποφθίνω: [tense] aor. 2ἐφθίμην, ἔφθῐσο A.Th. 971
(lyr.);ἔφθῐτο Il.18.100
, Thgn.1141 (nisi leg. ἔφθιται), A.Eu. 458, S.OT 962, E.Alc. 414 (lyr.); [ per.] 3pl.ἐφθίατο Il.1.251
; imper. [ per.] 3sg. φθίσθω ([etym.] ἀπο-) 8.429; [dialect] Ep. subj.φθίεται 20.173
,φθιόμεσθα 14.87
; opt. φθίμην ([etym.] ἀπο-) Od.10.51, φθῖτο ([etym.] φθῖτ') 11.330 (the v.l. φθεῖτ' is incorrect); inf.φθίσθαι Il.9.246
, 13.667, Od.14.117, 15.354, ([etym.] κατα-) 2.183 (always with incorrect v. l. φθεῖσθαι); part. φθίμενος, v. infr. 1.2: rare in [tense] pf.,ἔφθιται Od.20.340
, [ per.] 3pl.ἐξ-έφθινται A.Pers. 679
(lyr.). [Hom. has [pron. full] ῑ in φθίῃς (infr.1.2), [pron. full] ῐ in ἔφθιεν (infr.), φθιόμεσθα, φθίεται: [pron. full] ῑ always in [tense] fut. and [tense] aor. φθίσω, φθίσομαι, ἔφθισα (sed v. infr. 11), cf. φθῑσήνωρ, φθῑσίμβροτος (qq. v.): [pron. full] ῐ always in [tense] aor. and [tense] pf. [voice] Pass. (v. supr.), exc. in opt. (v. supr.):—Hom. also uses [pron. full] ῑ in φθίνω (prob. fr. Φθῐ-νϝω, cf. φθίνυθω ) whereas [pron. full] ῐ always in φθῐνω in Pi. and Trag., who use [pron. full] ῐ even in ἔφθισα, v. infr. 11.] (Cf. ψίνω, ψινάς, ψίσις: φθῐ- and ψῐ- correspond to Skt. k[snull ]i-, [tense] pres. k[snull ]iṇā´ti, k[snull ]iṇóti, 'he destroys', [voice] Pass. K[snull ][imacracute]yante 'they perish', ák[snull ]itas ( = ἄφθιτος) 'imperishable', [tense] fut. stem k[snull ]e[snull ]ya- ( = φθεισο-), [tense] aor. stem k[snull ]e[snull ]- (= φθεις-).)I decay, wane, of Time, πρίν κεν νὺξ φθῖτο (opt. [tense] aor. ) first would the night be come to an end, Od.11.330:τῆς νῦν φθιμένης νυκτός S.Aj. 141
(anap.); in this sense mostly in [tense] pres. φθίνω, φθίνουσιν νύκτες τε καὶ ἤματα they wane or pass away, Od.11.183, etc.; μηδέ τοι αἰὼν φθινέτω let not thy life be wasted, 5.161: esp.b of the moon, wane, [σελήνη] αὐξανομένη καὶ φθίνουσα Arist.Cael. 291b20
; hence, in monthly reckoning, μηνῶν φθινόντων in the moon's wane, i.e. towards the month's end, 10.470, etc.; later, μὴν φθίνων, the last decad, IG12.298.17, 328.13, Th.5.54, etc.; opp. ἱστάμενος (ἵστημι B. 111.4
), μεσῶν, but in Hom., the second half of the month ([etym.] τοῦ μὲν φθίνοντος μηνός, τοῦ δ' ἱσταμένοιο), Od.14.162, 19.307.c of the stars, decline, set, A.Ag.7 (prob. interpol.).2 of persons, waste away, pine, perish,ὥς κε δόλῳ φθίῃς Od.2.368
(perh. [tense] aor. subj. with [pron. full] ῑ metri grat.); ἤτοι ὁ τῆς ἀχέων φρένας ἔφθιεν was wasting away in mind, Il.18.446 (perh. trans., causing his heart to pine; prob. [tense] impf., but possibly [tense] aor.);φθίνει καὶ μαραίνεται νόσῳ E.Alc. 203
; ; οἱ φθίνοντες consumptive people, Hp.Aph.3.10, cf. Epid.1.24.b of life, strength, etc.,οὐ φθίνει ἀρετά Pi.P.1.94
;φθίνει μὲν ἰσχὺς γῆς φ. δὲ σώματος S.OC 610
, cf. OT 665 (lyr.);ὕβρις.. ἀνθεῖ τε καὶ πάλιν φ. Id.Fr. 786
;ἥβην τὴν μὲν ἕρπουσαν πρόσω, τὴν δὲ φθίνουσαν Id.Tr. 548
;τοῖς μὲν αὔξεται βίος, τῶν δὲ φθίνει E.Fr.415.5
, cf. Pl.Phd. 71b, Ti. 81b, etc.; c. dat. modi,πόλις φθίνουσα μὲν κάλυξιν.., φθίνουσα δ' ἀγέλαις S.OT25
; of things, fade away, disappear,ἐδεστὸν ἐξ αὑτοῦ φ. καὶ ψῇ Id.Tr. 677
;τὸ σῶμα φθίνει Hp.Loc.Hom.24
; metaph., (lyr.), cf. Ant. 1013:—[voice] Pass.,αὐτὸς φθίεται Il.20.173
, cf. 14.87; more freq. in [tense] fut. and [tense] aor., ἤδη φθ<ε> ίσονται 11.821, cf. 19.329, Od.13.384;τηλόθι πάτρης ἔφθιτο Il.18.100
; ;νούσῳ ὑπ' ἀργαλέῃ φθίσθαι 13.667
; ; πρὸς φίλου ἔφθισο wast slain by.., A.Th. 971 (lyr.), cf. E.Med. 1414 (anap.): freq. in part. φθίμενος, slain, dead, Od.11.558, al.;χερσὶν ὑπ' Ἀργείων φθίμενος Il.8.359
;ἐν πολέμῳ φθίμενον IG12
. 976; φθίμενοι the dead,φθιμένοισι μετείην Od.24.436
; πενθήσει βασιλῆ φ. Orac. ap. Hdt.7.220, cf. Euph.21;φθιμένων ζῳῶν τε φωτῶν Pi.I. 4(3).10(28)
, cf. B.5.83;φθιμένοισιν A.Th. 732
(lyr.); , cf. Ant. 836 (anap.);μηδέτιν' εἰπεῖν.. φθιμένων E.Hec. 137
(anap.): less freq. c. Art. (cf. φθιτός), τὸν φθίμενον A.Th. 336
(lyr., codd.);τῶν φ. Id.Ag. 1023
(lyr.);τῶν πρότερον φ. Id.Ch. 403
(anap.); φ. δέμας, σῶμα, mortal, IG9(1).882.9,12 (Corc.); Φθιμένη Perishing, personified as a goddess,Φυσώ τε Φ. τε Emp. 123.1
: rare in Prose,τοῖς φθιμένοις X.Cyr.8.7.18
.II Causal, in [tense] fut. φθ (ε) ίσω, [tense] aor. 1 ἔφθ (ε) ισα (usu. written φθίσω, ἔφθισα in codd., but correctly φθεισαν (Od.20.67 ) in PHib.1.23 (iii B. C.), φθείσει (Il.6.407) in cod. A and Et.Gen.cod.B (Miller Mélanges 300)), cause to decay or pine away, consume, destroy,φθ (ε) ίσει σε τὸ σὸν μένος Il.6.407
; τὸν Πάτροκλος ἔμελλε φθ (ε) ίσειν 16.461, cf. 22.61; ; ; τόν ἔθελον φθ (ε) ῖσαι ib. 428;τοκῆας.. φθ (ε) ῖσαν θεοί 20.67
: rare in Trag. (only lyr., and in the form ἔφθῐσα), Μοίρας φθίσας A.Eu. 173
;τὸν.. ὑπὸ σῷ φθίσον κεραυνῷ S.OT 202
; ap. D.L.8.23; νῦν σε μοῖρα.. φθίνει, φθίνει dub. in S.El. 1414 (lyr., fort. σοι).
См. также в других словарях:
φθίνω — βλ. πίν. 172 (μόνο στον ενεστ. και παρατατ.) Σημειώσεις: φθίνω : απαντάται και η λόγια μτχ. ενεστώτα ως επίθετο, κυρίως στο θηλυκό (φθίνουσα → που παρουσιάζει συνεχή μείωση) … Τα ρήματα της νέας ελληνικής
φθίνω — ΝΜΑ, και φθίω και κρητ. τ. τ. ψίνω Α 1. τείνω προς το τέλος, ελαττώνομαι συνεχώς, εκλείπω σταδιακά (α. «φθίνουσα πορεία» β. «φθίνουσιν νύκτες τε καὶ ἤματα», Ομ. Οδ.) 2. διέρχομαι το στάδιο τής παρακμής, παρακμάζω (α. «από τον 2ο μ.Χ. αιώνα η… … Dictionary of Greek
φθινώ — άω ή έω, ΜΑ φθίνω. [ΕΤΥΜΟΛ. Η ύπαρξη τού τ. δεν θεωρείται πιθανή, βλ. λ. φθίνω] … Dictionary of Greek
φθίνω — 1. κλείνω προς το τέλος, βαδίζω προς τη λήξη μου, ελαττώνομαι συνέχεια, τελειώνω, λιγοστεύω. 2. μτφ., μαραίνομαι, πέφτω σε μαρασμό, μαραζιάζω, αργοσβήνω, λιώνω: Η υγεία του φθίνει … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
φθινῶ — φθινάω pres imperat mp 2nd sg φθινάω pres subj act 1st sg (attic epic ionic) φθινάω pres ind act 1st sg (attic epic ionic) φθινάω pres subj act 1st sg (attic epic doric ionic) φθινάω pres ind act 1st sg (attic epic doric ionic) φθινάω imperf ind… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
φθίνω — φθί̱νω , φθίω ks̥i pres subj act 1st sg φθί̱νω , φθίω ks̥i pres ind act 1st sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
φθισήνωρ — ορος, ὁ, Α (ποιητ. τ.) 1. αυτός που αφανίζει, που φονεύει τους άνδρες 2. καταστρεπτικός, ολέθριος. [ΕΤΥΜΟΛ. Σύνθ. τού τύπου τερψίμβροτος* < φθίνω + ήνωρ (< ἀνήρ), πρβλ. δεισ ήνωρ, λυσ ήνωρ. Ο τ. αντί τού αναμενόμενου *φθεισ ήνωρ,… … Dictionary of Greek
φθισίκηρος — ον, Α (ποιητ. τ.) (ως προσωνυμία τής Σελήνης) αυτός που φθείρει την καρδιά. [ΕΤΥΜΟΛ. Σύνθ. τού τύπου τερψίμβροτος* < φθίνω + κηρος (< κῆρ «καρδιά»), πρβλ. ἐπί κηρος. Ο τ. αντί τού αναμενόμενου *φθεισί κηρος, σχηματισμένου από την απαθή… … Dictionary of Greek
φθισίμβροτος — και φθισίβροτος, ον, Α (επικ. τ.) αυτός που εξολοθρεύει τους βροτούς, τους ανθρώπους. [ΕΤΥΜΟΛ. Σύνθ. τού τύπου τερψίμβροτος* < φθίνω + (μ)βροτος (< βροτός* «θνητός»). Ο τ. αντί τού αναμενόμενου *φθεισί μβροτος, σχηματισμένου από την απαθή… … Dictionary of Greek
φθισίφρων — ονος, ὁ, ἡ, Α αυτός που φθείρει τον νου, που καταστρέφει τη σκέψη. [ΕΤΥΜΟΛ. Σύνθ. τού τύπου τερψίμβροτος* (< φθίνω + φρων [< φρήν, φρενός]), πρβλ. κλεψί φρων. Ο τ. αντί τού αναμενόμενου *φθει σίφρων, σχηματισμένου από την απαθή βαθμίδα τού… … Dictionary of Greek
Φθία — Αρχαία πόλη των Μυρμηδόνων, πατρίδα του Αχιλλέα. Η ακριβής θέση της συμπίπτει με εκείνη των σημερινών Φαρσάλων. Στη Φ. λατρευόταν η Θέτιδα και ο παιδαγωγός του Αχιλλέα Χείρων. * * * η, ΝΑ, και ιων. και επικ. τ. Φθίη Α (στην περιοχή τής Θεσσαλίας) … Dictionary of Greek