-
1 σχολή
σχολή, ἡ, Muße, Ruhe, müßige, unbeschäftigte Zeit, Freiheit von Arbeiten, bes. Staatsgeschäften; zuerst bei Pind. N. 10, 46; sehr häufig bei den Att.; absol., Aesch. Prom. 820 Ag. 1025; μὴ σχολὴν τίϑει, säume nicht, Ag. 1029; Soph. Ai. 193. 803; σχο-λὴν ἄγειν, Eur. Med. 1238; οὐκ ἄφϑονον σχολὴν ἔχω, Andr. 733; ἡνίκ' ἂν σχολἡν λάβω, I. T. 1432; Ar. u. in Prosa: οὐ σχολὴ αὐτῷ, er hat keine Zeit, Plat. Prot. 314 d; σχολὴν ἄγειν, Theaet. 154 e; mit dem gen., σχολὴ πόνων, Eur., wie τῶν ἄλλων ἐπιτηδευμάτων σχολὴν ἄγειν, Plat. Tim. 18 b; ἀπό τινος, Plat. Phaed. 66 d; vgl. τοὺς λόγους ἐν εἰρήνῃ ἐπὶ σχολῆς ποιοῠνται, Theaet. 172 d; ἐν ἐλευϑερίᾳ καὶ σχολῇ τεϑραμμένος, 175 d; σχολὴν ἄγειν ἀπό τινος, = σχολάζειν ἀπό τινος, Xen. Cyr. 8, 3, 47, vgl. Mem. 3, 9, 9. – Bes. die nöthige Muße, die erforderliche Zeit wozu, Thuc. 5, 29; ἐπὶ σχολῆς, zu gelegener Zeit; c. int., εἴ σοι σχολὴ προϊόντι ἀκούειν, wenn du grade Zeit hast zu hören, Plat. Phaedr. 227 b; πρός τι, ib. 229 e; σχολὴν ποιήσομαι ἀκροάσασϑαί σου, Ion 530 e; Sp., μηκέτι σχολὴν ἄγειν τῇ ἐξετάσει τῆς ἀληϑείας, Luc. Calumn. 15; κατὰ σχολήν, in Muße, Plat. Phaedr. 221 a u. öfter; ἐπὶ σχολῆς, Luc. de merc. cond. 3. – Bes. die den Wissenschaften gewidmete, gelehrte Muße, otium; auch der Ort, wo der Lehrer wissenschaftliche Vorträge hält, u. diese Vorträge selbst; Plat. Legg. VII, 820 c; Arist. u. Folgde, z. B. σχολὴν περὶ πολιτείας ἐν Λυκείῳ γραψάμενος, Plut. an seni ger. resp. 12, der sich ein Collegienhest mitgeschrieben; σχολὰς ἐπὶ βιβλίοις περαίνοντες, nach einem Buche Vorlesungen halten, ib. 27; Sp. Auch die Schule, Arist. pol. 5, 11, Plut. Alex. 7. – Langsamkeit, Saumseligkeit; dah. σχολῇ nicht bloß = mit Muße, gemächlich, langsam, Thuc. 1, 142 Xen. Cyr. 4, 2, 6 u. öfter, sondern auch = mit Mühe, kaum, was oft so Viel wie »gar nicht« ist, Soph. O. R. 434 Ant. 386 Plat. Prot. 330 e Andoc. 1, 90; vgl. Schaef. D. Hal. C. V. p. 153. – Nach εἰ δὲ μή ist σχολῇ γε noch αἰσϑήσεων μὴ ἀκριβεῖς εἰσι, σχολῇ αἵ γε ἄλλαι, Plat. Phaed. 65 b.
-
2 σχολή
σχολή, ἡ,A leisure, rest, ease, Pi.N.10.46, Hdt.3.134, etc.; opp. ἀσχολία, Arist.Pol. 1334a15, etc.; σχολὴν ἄγειν to be at leisure, enjoy ease, keep quiet, Hdt. l.c., E.Med. 1238, Th.5.29; ἐπί τινι for a thing, Pl.Ap. 36d;περί τι Antip.Stoic.3.256
; , Arr.Epict.1.27.15; τινι Luc.Cal.15; σ. ἀγαγεῖν ἐπί τινα to give up one's time to him, Id.DDeor.12.2, etc.; σ. ἔχειν to have leisure, E.Andr. 732, Pl.Lg. 813c, etc.; ἀμφὶ ἑαυτόν for one's own business, X.Cyr.7.5.42; σ. ποιεῖσθαι to find leisure,πρός τι Id.Mem.2.6.4
: c. inf., Pl. Ion 530d; μὴ σχολὴν τίθει, i.e. make haste, A.Ag. 1059;ἡνίκ' ἂν σχολὴν λάβω E.IT 1432
; σχολή [ἐστί] μοι I have time,οὐ σχολὴ αὐτῷ Pl.Prt. 314d
; οὐκ οὔσης ς. Ar.Pl. 281; alsoπαρούσης πολλῆς σ... πρός τι Pl.Plt. 272b
: prov.,οὐ σ. δούλοις Arist.Pol. 1334a21
: c. inf.,οὔτοι.. τῇδ' ἐμοὶ σ. πάρα τρίβειν A.Ag. 1055
, etc.; εἴ τῳ καὶ λογίζεσθαι ς. S. Aj. 816;εἴ σοι σ. προϊόντι ἀκούειν Pl.Phdr. 227b
; καταβαίνειν οὐ ς. Ar. Ach. 409,al.;σ. πλείων ἢ θέλω πάρεστί μοι A.Pr. 818
; σχολὴ ἐδόκει γίγνεσθαι he thought he had plenty of time, Th.5.10; σ. διδόναι, παρέχειν τινί, X.Cyr.4.2.22, Hier.10.5;σ. καταναλίσκειν εἴς τι Isoc.1.18
; τὴν τοῦ πράττοντος σ. περιμένειν to wait his leisure, Pl.R. 370b; σχολῆς τόδ' ἔργον a work for leisure, i.e. requiring attention, E. Andr. 552: freq. with Preps., ἐπὶ σχολῆς at leisure, Pl.Tht. 172d;κατὰ σχολήν Ar.Ec.48
, Pl.Phdr. 228a;μετὰ σχολῆς Id.Criti. 110a
;ὑπὸ σχολῆς Plu.2.667d
; v.infr. B.2 c. gen., leisure, rest from a thing,ἔν τινι σχολῇ κακοῦ S.OT 1286
;ὡς ἂν σχολὴν λύσωμεν.. πόνων E.HF 725
;σ. ἐστί τινι τῶν πράξεων Pl.Lg. 961b
, cf. R. 370c; alsoσ. γίγνεταί τινι ἀπό τινος Id.Phd. 66d
; σ. ἄγειν ἀπό τινος to keep clear of.., X.Cyr.8.3.47; ἡ τῶν ἀναγκαίων ς. Arist.Pol. 1269a35.II that in which leisure is employed, οὐ κάμνω σχολῇ I am not weary of talk, Id. Ion 276; esp. learned discussion, disputation, lecture, Pl.Lg. 820c (pl.), Arist.Pol. 1323b39;παρεκαθίζανον.. σχολαῖς φιλομαθεῖν προαιρούμενοι IG22.1011.22
; ταῦτ' οὐ σχολὴ Πλάτωνος; Alex.158;σχολὰς ἀναγράψαι Phld.Acad.Ind.p.74
M., cf. Plu.2.37c, etc.; σ. περὶ πολιτείας γράψασθαι ib.790e; σ. ἀναγνῶναι, λέγειν, Phld. Acad.Ind.p.82 M., Arr.Epict.4.11.35; ἠθικαὶ σ., title of work by Persaeus, Stoic.1.102, cf.Cic.Tusc.1.4.7,8.2 a group to whom lectures were given, school, Arist.Pol. 1313b3, Phld.Ind.Sto.10, D.H.Isoc.1, Dem.44, Plu.Per.35, Alex.7, etc.; σ. ἔχειν to keep a school, Arr.Epict. 3.21.11; σχολῆς ἡγεῖσθαι to be master of it, Phld.Acad.Ind.p.92 M., D.H.Amm.1.7.3 Lat. schola, = σχολαστήριον, Vitr.5.10.4, CIL 10.831, etc.III σχολαί, αἱ, regiments of the Imperial guard, Procop.Goth.4.27, Suid. s.v. διέδριον; Lat.scholae, Cod.Theod.14.17.9 (iv A.D.), etc.b section of an office, PMasp. 57 ii 18 (vi A.D.); of the 15 'schools' of shorthand writers, Lyd.Mag.3.6.B σχολῇ as Adv., in a leisurely way, tardily,ἤνυτον σ. βραδύς S. Ant. 231
, cf. Th.1.142, 3.46, And.2.19, etc.; ἄτρεμά τε καὶ ς. Alex. 135.4;σ. καὶ βάδην Plb.8.28.11
.2 at one's leisure, i.e. scarcely, hardly, not at all, S.OT 434. Ant. 390, Pl.Sph. 233b, etc.;παραινῶ πᾶσι.. σ. τεκνοῦσθαι παῖδας E.Fr. 317
;σ. γε And.1.102
, X.Mem.3.14.3;σ. που Pl.Sph. 261
b: freq. in apodosi, to introduce an a fortioriargument, εἰ δὲ μὴ.., ἦ που σχολῇ.. γε if not so.., hardly or much less so.., And.1.90;εἰ αὗται.. μὴ ἀκριβεῖς εἰσι, σχολῇ αἵ γε ἄλλαι Pl.Phd. 65b
;εἰ μὴ τούτων.., σ. τῶν γε ἄλλων Arist.Metaph. 999a10
; ὁπότε γὰρ.. , answered by σ. γε, Pl.R. 610e;μὴ γιγνώσκων τὴν οὐσίαν σ. τήν γε ὀρθότητα διαγνώσεται Id.Lg. 668c
. -
3 ῥᾳστώνη
ῥᾳστώνη, ἡ, ion. ῥῃστώνη, 1) Leichtigkeit, Ggstz χαλεπότης, Plat. Critia. 107 b; ῥᾳστώνῃ παραλαβεῖν, leicht, Epinom. 991 c, u. öfter; vgl. π ολλὴν ῥᾳστώνην λέγεις τῆς παιδοποιΐας ταῖς τῶν φυλάκων γυναιξίν, Rep. V, 460 d; ῥᾳστώνην οὕτω τῷ δεσπότῃ παρασκευάζει τῶν καμνόντων τῆς ἐπιμελείας, Legg. IV, 720 c; vgl. Isocr. 4, 36, ὥςτε καὶ τοῖς ὕστερον βουληϑεῖσιν ἀποικίσαι πολλὴν ῥᾳστώνην ἐποίησαν; Sp.; bes. Fertigkeit, Gewandtheit im Handeln, ῥ. ἐπιμελείας ϑεοῖς τῶν πάντων, Plat. Legg. X, 903 e, Anstelligkeit. Auch Gefälligkeit, Bereitwilligkeit, die Gabe, sich leicht in Anderer Wunsch, Willen zu fügen, ἐκ ῥῃστώνης τῆς Δημοκήδεος, aus Gefälligkeit gegen den Dem., Her. 3, 136; καὶ χάρις, Pol. 38, 3, 11. – 2) leichter, glücklicher Fortgang, Gedeihen, Glück, die Alten erkl. auch ἄδεια, was etwa auf Lys. 13, 85 paßt, ἔνοχος ὤν, ῥᾳστώνην τινὰ οἴεται αὑτῷ εἶναι, ῥᾳστώνην δοῦναί τινι τῶν ἀδικούντων, Dem. 24, 69; καὶ ἀσφάλεια, Pol. 17, 14, 15 u. öfter. – 3) Erleichterung od. Linderung des Schmerzes, πολλὴν ῥ. παρέχει, Xen. Mem. 3, 13, 5; Genesung von der Krankheit, καὶ μεταβολὴ τοῦ νοσήματος, Plut. Cat. min. 5; auch Erholung des Geistes von Anstrengung und Sorgen, u. übh. Muße, Ruhe, ἀνάπαυσις, VLL.; ἐκ τῶν πόνων, Plat. Legg. VI, 779 a; ὑπολειπόμενόν που διὰ ῥᾳστώνην, um sich zu erholen, od. aus Lässigkeit, Xen. An. 5, 8, 16; ῥᾳστώνην τινὰ ζητεῖν τοὺς ἔχοντάς τι δυςτύχημα, Lys. 24, 10; auch tadelnd, Unthätigkeit, Thuc. 1, 120; ἡ καϑ' ἡμέραν ῥᾳστώνη καὶ ῥᾳϑυμία, Dem. 10, 7; καὶ σχολή, 18, 45.
-
4 ὑπομονή
ὑπομονή, ῆς, ἡ (ὑπομένω)① the capacity to hold out or bear up in the face of difficulty, patience, endurance, fortitude, steadfastness, perseverance (Ps.-Pla., Def. 412c; Aristot., Stoics [Stoic. IV 150 index; Musonius; Epict.—PBarth, D. Stoa4 1922, 119ff]; Polyb., Plut., LXX; PsSol 2:36; TestJob 1:5; TestJos; Philo; Jos., Ant. 3, 16 al.; Just.; beside καρτερία Orig., C. Cels. 7, 55, 6; καθʼ ὑπομονὴν διὰ ἔργων ἀγαθῶν Theoph. Ant. 1, 14 [p. 90, 17]) esp. as they are shown in the enduring of toil and suffering Lk 21:19; Rom 5:3f (on the ‘climax’ form of the saying cp. Maximus Tyr. 16, 3b τὴν ἀρετὴν διδόασιν οἱ λόγοι, τοὺς δὲ λόγους ἡ ἄσκησις, τὴν δὲ ἄσκησιν ἡ ἀλήθεια, τὴν δὲ ἀλήθειαν ἡ σχολή); 15:4f; 2 Cor 6:4; 1 Th 1:3; 2 Th 1:4; 1 Ti 6:11; 2 Ti 3:10; Tit 2:2; Hb 10:36; Js 1:3f; 2 Pt 1:6ab; Rv 2:2f, 19; 1 Cl 5:5, 7; B 2:2; IEph 3:1; Hm 8:9; D 5:2. πᾶσα ὑπ. every kind of patience 2 Cor 12:12; Col 1:11. W. the subjective gen. ἡ ὑπ. Ἰώβ Js 5:11 (ACarr, The Patience of Job [Js 5:11]: Exp. 8th ser., 6, 1913, 511–17); αὐτοῦ (i.e. Χριστοῦ) the endurance that Christ showed Pol 8:2. Differently ἡ ὑπ. τοῦ Χριστοῦ a Christ-like fortitude, i.e. a fortitude that comes fr. association w. Christ 2 Th 3:5 (OSchmitz, D. Christusgemeinschaft des Pls im Lichte seines Genetivbrauchs 1924, 139f); cp. IRo 10:3 (s. also 2 below). W. the objective gen. ὑπ. ἔργου ἀγαθοῦ perseverance in doing what is right Ro 2:7 (Polyb. 4, 51, 1 ὑπ. τοῦ πολέμου). ὑπ. τῶν παθημάτων steadfast endurance of sufferings 2 Cor 1:6 (Ps.-Pla., Def. 412c ὑπ. λύπης; Plut., Pelop. 278 [1, 8] ὑπ. θανάτου; Jos., Ant. 2, 7 πόνων ὑπ.). ὁ λόγος τῆς ὑπομονῆς μου (λόγος 1aβ) Rv 3:10 (s. also 2 below). διʼ ὑπομονῆς with patience or fortitude Ro 8:25; Hb 12:1. διὰ τῆς ὑπομονῆς through his patient endurance MPol 19:2 (Just., A I, 16, 3). ἐν ὑπομονῇ (PsSol 2:36; TestJos 10:2) Lk 8:15 (LCerfaux, RB 64, ’57, 481–91). ὑπομένειν πᾶσαν ὑπομονήν practice endurance to the limit Pol 9:1. ὧδέ ἐστιν ἡ ὑπ. τῶν ἁγίων here is (an opportunity for) endurance on the part of the saints (Weymouth) Rv 13:10 (s. JSchmid, ZNW 43, ’50/51, 112–28); cp. 14:12. Text uncertain τὸν λόγον τ̣ῶ̣ν̣ ὑ[πο]μ̣ονῶν AcPl Ha 6, 11f.—WMeikle, The Vocabulary of ‘Patience’ in the OT: Exp. 8th ser., 19, 1920, 219–25, The Voc. etc. in the NT: ibid. 304–13; CSpicq, Patientia: RSPT 19, 1930, 95–106; AFestugière, RSR 21, ’31, 477–86; LMarshall, Challenge of NT Ethics ’47, 91f.② the act or state of patient waiting for someone or someth., expectation (Ps 9:19; 61:6; 2 Esdr 10:2) Rv 1:9 (on ὑπ. ἐν Ἰησοῦ s. IHeikel, StKr 106, ’35, 317). Perh. (s. 1 above) 3:10 and 2 Th 3:5; IRo 10:3 might also be classed here (so. Lightf.).—RAC IX 658–65. DDenton notes a close connection w. ἐλπίς: SJT 34, ’81, 313–20. See ὑπομένω, end.—M-M.
См. также в других словарях:
σχολή — Ημιορεινός οικισμός (11 κάτ., υψόμ. 200), στην επαρχία Άνδρου του νομού Κυκλάδων. Υπάγεται διοικητικά στην κοινότητα Άνω Γαυρίου. * * * η, ΝΜΑ το ίδρυμα όπου παραδίδονται μαθήματα, σχολείο («Κυρηναϊκή Σχολή» φιλοσοφική σχολή που ιδρύθηκε από τον… … Dictionary of Greek
Ινδία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ινδίας Έκταση: 3.287.590 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.029.991.145 (2001) Πρωτεύουσα: Νέο Δελχί (12.791.458 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ασίας. Συνορεύει Α με το Μπαγκλαντές και τη Μυανμάρ (Βιρμανία), Β με την Κίνα και… … Dictionary of Greek
Ολλανδία — I Κράτος της δυτικής Ευρώπης. Συνορεύει Δ με το Βέλγιο, Α με τη Γερμανία, και βρέχεται Β από τη Βόρεια θάλασσα.Το σημερινό έδαφος της Ο. προέκυψε μετά την αποχώρηση του Βελγίου, το 1830, από το βασίλειο της Ο., το οποίο είχε δημιουργηθεί το 1815 … Dictionary of Greek
κυνικοί — Φιλόσοφοι της αρχαιότητας που περιφρονούσαν την κοινωνική συμβατικότητα. Ιδρυτής του φιλοσοφικού ρεύματος θεωρείται είτε ο μαθητής του Σωκράτη, Αντισθένης, είτε ο Διογένης ο Σινωπέας. Η φιλοσοφία τους ξεκίνησε κατά τον 4ο αι. π.Χ. και κατόρθωσε… … Dictionary of Greek
ГРИГОРИЙ ПАЛАМА — [Греч. Γρηγόριος Παλαμᾶς] (ок. 1296, К поль 14.11.1357, Фессалоника), свт. (пам. 14 нояб., переходящее празд. во 2 ю Неделю Великого поста), архиеп. Фессалоникийский, отец и учитель Церкви. Жизнь Источники Свт. Григорий Палама. Икона. Посл. треть … Православная энциклопедия