-
1 περι-ηγέομαι
περι-ηγέομαι, dep. med., um Etwas herumführen, τινὶ τὸ οὖρος, Einem den Weg ums Gebirge zeigen, ihn ums Gebirge führen, Her. 7, 214; herumführen und dabei Alles erklären, beschreiben, περιήγησαι τὰ ἐν τῷ βίῳ ἅπαντα, Luc. Cent. 1; Mort. D. 20, 1; bei Plat. Lgg. VI, 770 b im Umrisse andeuten, συμπληροῦν τὸ περιηγηϑέν. – Hesych. hat auch vom act. περιήγει, was er ἐζωγράφει erklärt.
-
2 ἡγέομαι
ἡγέομαι ( ἄγω), dep. med.; das act. ist nur von Grammatikern, wie Hdn. περὶ μον. λ. p. 45 Arcad. p. 150, 22 angenommen; – 1) vorangehen; absolut, ἃς ἄρα φωνήσας ἡγήσατο, τοὶ δ' ἅμ ἕποντο Il. 12, 251, öfter; auch πρόσϑεν ἡγεῖτο, 24, 96 (vgl. Eur. Bacch. 920, πάροιϑε Phoen. 841); ἡγήσατο Παλλὰς Ἀϑήνη –, ὁ δ' ἔπειτα μετ' ἴχνια βαῖνε ϑεοῖο Od. 2, 405; ὁδὸν ἡγήσασϑαι, den Weg zeigen, Od. 10, 263; der Wegweiser sein u. als solcher zeigen, καὶ ἂν παῖς ἡγήσαιτο 6, 300; ἥ οἱ Φαιήκων ἀνδρῶν πόλιν ἡγήσαιτο 6, 114; οὐκ ἄν μοι δόμον ἀνέρος ἡγήσαιο 7, 22, möchtest du mir nicht das Haus zeigen (indem du auf dem Wege dahin mir vorangehst); so ἄστεα δ' ἀνϑρώπων ἡγήσομαι 15, 82, vgl. κήρυκα προΐει – ἡγεῖσϑαι ἐπὶ νῆα 13, 65 u. κλισίηνδε ἡγήσατο 14, 48; ἐς τεῖχος Il. 20, 144; π οτὶ πτόλιν 22, 101. So auch die Tragg., ἄγει γυνή τις σωφρόνως ἡγουμένη Aesch. Spt. 627, vgl. Pers. 392 Eum. 964; μαντεύομαι γὰρ ὡς ἂν ἡγῆται ϑεός, wie der Gott mich leitet, Eum. 33; ἡγεῖσϑε βωμοὺς ἀστικούς, führt mich dahin, zeigt sie mir, Suppl. 496; οἱ γὰρ βλέποντες τοῖς τυφλοῖς ἡγούμεϑα, οὗτος δ' ἀκολουϑεῖ Ar. Plut. 15; τοῖς προβατίοις 299; in Prosa, ἡγέομαί σοι τὴν ὁδόν Her. 9, 15; ἐπὶ ϑάνατον 3, 14; ἡγεῖται τὸ ποιοῠν ἀεὶ κατὰ φύσιν, τὸ δὲ ποιούμενον ἐπακολουϑεῖ Plat. Phil. 27 a; im Ggstz von ἕπομαι, Phaed. 93 a, wie Od. 1, 125; Thuc. ὁ μἐν ἡγούμενος, ἡ δ' ἐφεπομένη, 3, 45; ὁ ἡγησόμενος οὐδεὶς ἔσται, es wird sich keiner finden, der uns den Weg weisen wird, Xen. An. 2, 4, 5; οἵτινες ὑμῖν συμμαχοῠνταί τε καὶ τὴν ὁδὸν ἡγήσονται u. dgl. öfter; ἡγεῖτο μὲν Χειρίσοφος, ὠπισϑοφυλάκει δὲ Εενοφῶν, Cheiris. zog voran, führte die Vorhut, 4, 1, 15; auch πρὸς τὰ ἐπιτήδεια, = ἄγειν, 2, 3, 9; – ἡγ. εἰς φιλότητα, den ersten Schritt zur Freundschaft thun, Hes. O. 714; τὸ ἡγούμενον dem λῆγον entgeggstzt, S. Emp. pyrrh. 2, 111, wie adv. log. 2, 110 u. oft. – 21 als Anführer seiner Schaar voranziehen, sie anführen, befehligen, u. absol., Anführer, Befehlshaber sein; c. dat., νῆες, ᾗσιν Ἀχιλλεὺς ἐς Τροίην ἡγεῖτο, die Ach. nach Troja führte, Il. 16, 169, Ἴλιον εἰς ἐρατεινὴν ἡγεόμην 5, 211; ἐκ Δουλιχίου ἡγεῖτο μνηστῆρσι Od. 16, 397; 24, 469; πόλει Eur. bei Ath. X, 413 e; Κλέαρχος τοῖς ἄλλοις ἡγεῖτο, οἱ δὲ εἵποντο, er ging den Uebrigen voran, Xen. An. 2, 2, 8; Εενοφῶν ἡγεῖτο τοῖς ὁπλίταις, befehligte sie, 5, 2, 6; οἱ σοφοὶ ταῖς πόλεσιν Plat. Men. 99 b, – c. gen., wobei der Begriff des Gebieteus mehr hervortritt, ἡγήσατ' ἀγακλειτῶν ἐπικούρων Il. 12, 101; λαῶν 15, 311 u. öfter; λεῶν, ὧν ὅδ' ἡγεῖτο Soph. Ai. 1080; πόλις γάρ ἐστι πᾶσα τῶν ηγουμένων Phil. 386, der Anführer, der Regierenden, wie es auch Aesch. Ag. 1336 absolut braucht; Andere in Prosa, Xen. An. 3, 1, 25; παντὸς τῶν Ἑλλήνων στρατοῠ Her. 7, 161; Πέρσαι – τῆς Ἀσίας Plat. Menex. 239 d; Κλέαρχον τοῦ δεξιοῦ κέρως ἡγεῖσϑαι Xen. An. 1, 7, 1; τῆς πόλεως Mem. 1, 7, 5 u. Sp.; bes. die Hegemonie unter den griechischen Staaten haben, Plut. Them. 7 Aristid. 24. – Auch τινί τινος, z. B. ἀοιδὸς ἡμῖν ἡγείσϑω φιλοπαίγμονος ὀρχηϑμ οῖο, er soll mit seinem Spiele zum Tanze anführen, uns zum Tanze vorspielen, Od. 23, 134; πολλοῖσι δ' ἅγημαι σοφίας ἑτέροις Pind. P. 4, 248, vgl. Mosch. 2, 121. ἀνϑρώποις ἡγούμενοι ᾠδῆς Plat. Alc. I 125, c; allgemeiner, in Etwas vorangehen, leiten, anordnen, auch hervorrufen, auctorem esse, ἁγεῖτο παντοίων νόμων Pind. N. 5, 25; ἀλήϑεια πάντων μὲν ἀγαϑῶν ϑεοῖς ἡγεῖται, πάντων δὲ ἀνϑρώποις Plat. Legg. V, 730 c; φρόνησις μόνον ἡγεῖται τοῦ ὀρϑῶς πράττειν Men. 97 c; ἂν ὀρϑῶς ἡμῖν ἡγῶνται τῶν πραγμάτων ibd. a; ἐπιστήμη ἦν ἡγουμένη καὶ κατορϑοῦσα τὴν πρᾶξιν Euthyd. 281 a; ἐν τῇ τέχνῃ Sosip. Ath. IX, 378 f; vgl. Plat. Charm. 172 a. – Einen acc. der allgemeinen Beziehung vrbdí damit Soph. ὁρῶ βροτοῖς τὴν γλῶσσαν οὐχὶ τἄργα πάνϑ' ἡγουμένην, in allen Dingen, Phil. 99; vgl. ὁ ϑεὸς τὰς τύχας ἡγούμενος Eur. Suppl. 225. – 31 wie duco, meinen, glauben, u. mit doppeltem acc. Einen dafür halten, ζῶντα γάρ νιν κρείσσον' ἡγήσω πατρός Aesch. Ch. 892; αὐϑαδίαν εὐβουλίας ἀμείνονα Prom. 1037; οὐκ αἰσχρὸν ἡγεῖ τὰ ψευδῆ λέγειν Soph. Phil. 108, öfter, wie Eur.; τὴν μεγίστην δαίμονα ἥγηνται εἶναι Her. 2, 40, öfter; so oft im perf., das sonst selten, z. B. Eur. Phoen. 553 (bei Dem. 43, 66 in einem Orac. ist ἁγημένα passivisch gebraucht); φίλον γάρ σε ἡγοῦμαι Plat. Gorg. 473 a; bei Folgdn sehr gewöhnlich; ϑεοὺς ἡγεῖσϑαι, glauben, daß Götter sind, Götter glauben, Eur. Hec. 800; Bacch. 1325; Ar. Equ. 32; τούτους μόνους ϑεοὺς ἡγεῖσϑαι Plat. Crat. 397 c; εἴπερ δαίμονας ἡγοῠμαι Apol. 27 d; Sp.; vollständig sagt Her. 3, 8 Διόνυσον δὲ ϑεὸν μοῦνον καὶ τὴν Οὐρανίην ἡγεῦνται εἶναι. – Man bemerke noch περὶ πολλοῠ ἥγημαι, ich halte es hoch, Her. 2, 115; περὶ πλείονος, Isocr. 19, 10; κόσμον καὶ σιγὴν περὶ πλείστου ἡγεῖσϑε, ihr achtet Ordnung am höchsten, Thuc. 2, 89.
-
3 ἡγέομαι
Grammatical information: v.Meaning: `lead, go ahead', posthom. also `think, believe';Other forms: Dor. ἁγ-, aor. ἡγήσασθαι, fut. ἡγήσομαι (Il.), perf. ἥγημαι, ἅγ- (Hdt., Pi.), aor. pass. ἡγήθην (Pl. Lg. 770b)Compounds: very often with prefix in different meanings, δι-, εἰσ-, ἐξ-, καθ-, περι-, ὑφ- etc. As 1. member in governing compp., e. g. `Ηγησί-λεως, Άγησί-λαος (Hdt.; also as appellative) - Also ἡγέ-ομαι as 2. member in formations in - της, e. g. κυν-ηγέτης "leader of dogs", `hunter' (Od.), ἀρχ-ηγέτης, f. - τις `who has the power, originator' (Hdt.), partly beside - ηγός and connected with ἄγω, s. Chantraine Et. sur le vocab. gr. 88ff., Sommer 12 w. n. 1. Another compound with σ-stem is περι-ηγής `forming a circle' (Emp., A. R.).Derivatives: Many derivv., also from the compp. (Dor. forms not sep. noted). Nomina actionis: 1. ἥγησις `leading' (LXX), older and more usual εἰσ-, ἐξ-, δι-, περι-, ὑφ-ήγησις etc. (cf. Holt Les noms d'action en - σις, s. index);. 2. ἥγημα `leading, opinion' (LXX, Pergamon), older and more usual ἀφ-, εἰσ-ήγημα etc. with - ηγημάτιον, - ηγηματικός. Nomina agentis: 3. ἡγεμών, - όνος m. `leader' (Il.; on the formation Schwyzer 522, Fraenkel Glotta 32, 25f,; also from the compp., e. g. καθηγεμών) with ἡγεμονεύω `lead, rule' (Il.; like βασιλεύω), rarely - έω (Pl.; cf. Fraenkel Denom. 184f., Schwyzer 732), ἡγεμον-ία, ἡγεμόνευ-μα, ἡγεμον-ικός a. o.; fem. ἡγεμόνη surname of Artemis a. o. (Call.; Schwyzer 490 n. 4, Sommer Nominalkomp. 145). 4. ` Ηγήμων Att. PN (cf. ἥγημα). 5. ἡγήτωρ, - ορος m. `id.' (Il.), Άγήτωρ surname of Zeus in Sparta (X.), also name of the Aphrodite-priests in Cyprus (E. Kretschmer Glotta 18, 87). 6. ἡγητήρ, - ῆρος m. `id.' (Pi., S.; also ὑφ-, προ-, καθ-ηγητήρ [trag.]) with ( προ-)ἡγήτειρα (A. R.), - τήριος (Ath.). 7. ἡγητής `id.' (A. Supp. 239), usually εἰσ-, ἐξ-, δι-, καθ-, προ-ηγητής (IA); on semantic differentiation of ἡγήτωρ, - ητήρ Benveniste Noms d'agent 46; on ἡγητής Fraenkel Nom. ag. 2, 13. Adj. 8. ( ἐξ-, δι- etc.) ἡγητικός (hell.). - On ἡγηλάζω s. v.Etymology: Iterative present ἡγέομαι, ἁ̄γέομαι, from which all other forms were derived, has a close correspondence in the yot-presents Lat. sāgio `trace, track down' = Germ., e. g. Goth. sokjan `search, attack' (the latter could also be from * sāgeio\/e-). From WestIE. one adduces OIr. saigim, -id `trace something, search', prob a yot-present (from * sh₂g-), s. Thurneysen Grammar 354; for the vowel cf. Lat. săgāx. Uncertain is Hitt. šak-ḫi, -i `know'. - The word may come from the language of hunters, prop. `search'; further Schwyzer 29 and Chantraine l. c.Page in Frisk: 1,621-622Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἡγέομαι
-
4 ἡγέομαι
Aἁγώμενος Hymn.Curet.4
), [tense] impf. ἡγούμην ll.12.28, etc., [dialect] Ion.- εύμην Hdt.2.115
,ἡγέοντο Id.9.15
: [tense] fut.ἡγήσομαι Il.14.374
, etc.: [tense] aor. 1ἡγησάμην Od.14.48
, etc.: [tense] aor. 1 ἡγήθην in pass. sense, PGiss.48.20 (iii A.D.) (cf. περιηγ-): [tense] pf.ἥγημαι Hdt.1.126
, 2.115,ἅγημαι Pi.P.4.248
:—go before, lead the way,ὣς εἰπὼν ἡγεῖθ', ἡ δ' ἕσπετο Παλλὰς 'Αθήνη Od.1.125
;ἂν πάϊς ἡγήσαιτο νήπιος 6.300
, etc.;πρόσθεν δὲ.. Ἶρις ἡγεῖτ' Il.24.96
;ἡγοῦ πάροιθε E. Ph. 834
;ἡ. ἐπὶ νῆα Od.13.65
;ἐς τεῖχος Il.20.144
;κλισίηνδε Od.14
. 48, cf. Hdt.2.93, etc.;ἡγησόμενος οὐδεὶς ἔσται X.An.2.4.5
: Astron., precede in the daily movement, Autol.2.3, al.b c. dat. pers.,Τρωσὶ ποτὶ πτόλιν ἡγήσασθαι Il.22.101
;ἐκ Δουλιχίου.. ἡγεῖτο μνηστῆρσι Od.16.397
; ;ἡ. τοῖς πολίταις πρὸς ἀρετήν X.Ages.10.2
.c with ὁδόν added, ὁδὸν ἡγήσασθαι to go before on the way, Od.10.263;ἡ. τινὶ τὴν ὁδόν Hdt.9.15
.d c. acc. loci, ἥ οἱ.. πόλιν ἡγήσαιτο who might guide him to the city, Od.6.114, cf. 7.22, 15.82;ἡ. βωμοὺς ἀστικούς A.Supp. 501
.e ἅρματα ἡ. drive chariots, Philostr.Im.2.23.f of logical priority, to be antecedent, opp. ἕπεσθαι, Stoic.2.71, 88, S.E. M.8.110, al., Dam.Pr. 241, Phlp. in GC195.13, in Ph.496.14.g ἡγούμενον, τό, the leading principle, the main thing, Ph.Bel.63.14, cf. Sosip.1.47.2 c. dat. pers. et gen. rei, to be one's leader in a thing,θεῖος ἀοιδὸς.. ἡμῖν ἡγείσθω.. ὀρχηθμοῖο Od.23.134
; ἡ. τινὶ σοφίας, ᾠδῆς, Pi.P.l.c., Pl.Alc.1.125d;ἀλήθεια δὴ πάντων μὲν ἀγαθῶν θεοῖς ἡγεῖται πάντων δὲ ἀνθρώποις Id.Lg. 730c
;ἡ. τοῦ χοροῦ Πέρσαις X.Cyr.8.7.1
, cf. Call.Del. 313: c. gen. rei, ἁ. νόμων to lead the song, Pi.N.5.25;φρόνησις ἡ. τοῦ ὀρθῶς πράττειν Pl.Men. 97c
;ἡ. παντὸς καὶ λόγου καὶ ἔργου X.Mem.2.3.15
: also,τὸ ὀρθῶς τοῖς τοιούτοις χρῆσθαι ἐπιστήμη ἦν ἡγουμένη Pl.Euthd. 281a
.3 c. dat. rei, to be leader in.., κερδοσύνῃ, νηπιέῃσι ἡ. τινί, Il.22.247, Od.24.469.4 c. acc. rei, lead, conduct,ἡ. τὰς πομπάς D.21.174
; τὴν ἀποδημίαν (v.l. for ᾐτήσατο) Dinon 7; : with adverbial acc.,ἡ γλῶσσα πάνθ' ἡγουμένη S.Ph.99
.5 part. ἡγούμενος, η, ον, as Adj., σκέλη ἡγούμενα, opp. ἑπόμενα, the front legs, Arist.IA 713b6; ὁ ἡ. πούς the advanced foot, Id.Fr.74.II lead, command in war, c. dat.,νῆες θοαί, ᾗσιν 'Αχιλλεὺς ἐς Τροίην ἡγεῖτο Il.16.169
, cf. Od.14.238; οὐ γὰρ ἔην ὅς τίς σφιν ἐπὶ στίχας ἡγήσαιτο might lead them to their ranks, Il.2.687;ἡ. Τρώεσσιν ἐς Ἴλιον 5.211
;ἡ. Μῄοσιν 2.864
; ;ἑτέροις Lys. 31.17
, cf. X.An.5.2.6;ἐν ταῖς στρατείαις, αἷς ἡγεῖται βασιλεύς Isoc. 12.180
: also generally,πόλει E.Fr.282.24
; but usu. c. gen.,Σαρπηδὼν δ' ἡγήσατ'.. ἐπικούρων Il.12.101
;ἡγήσατο λαῶν 15.311
, cf. 2.567, al.;ἡ. τῆς ἐξόδου Th.2.10
; : abs., to be in command, Id.16.21, etc.2 rule, have dominion, c. gen., τῆς 'Ασίης, τῆς συμμαχίης, Hdt.1.95, 7.148;οἱ Θεσσαλίης ἡγεόμενοι Id.9.1
: abs., οἱ ἡγούμενοι the rulers, S. Ph. 386, cf. A.Ag. 1363;ἡ. ἐν τοῖς ἀδελφοῖς
leading men,Act.Ap.
15.22; ἡ. σχολῆς to be the head of a philosophical school, Phld.Acad. Ind.p.107 M., al.3 as official title, ἡγούμενος, ὁ, president,συνόδου PGrenf.2.67.3
(iii A.D.); γερδίων ib.43.9 (i A.D.);ἱερέων PLond. 2.281.2
(i A.D.): abs., PFay.110.26 (i A.D.).b of Roman governors, ἡ. ἔθνους,= Lat. praeses provinciae, POxy.1020.5 (ii/iii A.D.);ἡ. τῆς Γαλατίας Luc.Alex.44
.c of subordinate officials,ἡ. τοῦ στρατηγοῦ POxy.294.19
(i A.D.);κώμης PRyl.125.3
(i A.D.).III post-Hom., believe, hold, Hdt. (usu. in [tense] pf. ἥγημαι, [ per.] 3pl. ἡγέαται), etc.;ἡ. τι εἶναι Id.1.126
, al.;ἡγεῖσθε δὲ [θεοὺς] βλέπειν.. πρὸς τὸν εὐσεβῆ βροτῶν S.OC 278
, cf. Th.2.89, Ar.Nu. 1020 (lyr.), etc.2 with an attributive word added, ἡ. τινὰ βασιλέα hold or regard as king, Hdt.6.52; ; , cf. 905; ἡ. τἄλλα πάντα δεύτερα to hold everything else secondary, S.Ph. 1442; οὐκ αἰσχρὸν ἡγῇ.. τὰ ψευδῆ λέγειν; ib. 108, cf. Ant. 1167;τὰς τούτων ἀπορίας ἀντιπάλους ἡ. τῷ ἡμετέρῳ πλήθει Th.4.10
;περὶ πολλοῦ ἥγημαι μὴ ξεινοκτονέειν Hdt.2.115
;περὶ πλείονος Isoc.19.10
;περὶ πλείστου Th.2.89
;περὶ οὐδενός Lys.7.26
; παρ' οὐδέν Decr. ap. D.18.164: c. part., .3 esp. of belief in gods,τὴν μεγίστην δαίμονα ἥγηνται εἶναι Hdt.2.40
, cf. 3.8; ἡ. θεούς to believe in gods, Ar.Eq.32, E.Hec. 800, Ba. 1326;δαίμονας ἡ. Pl.Ap. 27d
.4 ἡγοῦμαι δεῖν think fit, deem necessary, c. inf., And.1.23, D.1.20: without δεῖν, παθεῖν μᾶλλον ἡγησάμενοι ἤ .. Th.2.42 (s.v.l.);ἡγησάμην διατάγματι αὐτοὺς σωφρονίσαι Inscr.Magn.114
(ii A.D.);ἡγήσατο ἐπαινέσαι Pl.Prt. 346b
.IV [tense] pf. in pass. sense, τὰ ἁγημένα,= τὰ νομιζόμενα, Orac. ap. D.43.66; ἡγεόμενον being led, Hdt.3.14 ( ἀγόμενον Dind.): hence act. form ἡγέω, Hdn.Gr.2.950. ( sāg-, cf. Lat. praesagio.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἡγέομαι
-
5 ἡγέομαι
ἡγέομαι, (1) vorangehen; ὁδὸν ἡγήσασϑαι, den Weg zeigen; der Wegweiser sein u. als solcher zeigen; οὐκ ἄν μοι δόμον ἀνέρος ἡγήσαιο, möchtest du mir nicht das Haus zeigen (indem du auf dem Wege dahin mir vorangehst); μαντεύομαι γὰρ ὡς ἂν ἡγῆται ϑεός, wie der Gott mich leitet; ἡγεῖσϑε βωμοὺς ἀστικούς, führt mich dahin, zeigt sie mir; ὁ ἡγησόμενος οὐδεὶς ἔσται, es wird sich keiner finden, der uns den Weg weisen wird; ὠπισϑοφυλάκει δὲ Εενοφῶν, Cheiris. zog voran, führte die Vorhut; ἡγ. εἰς φιλότητα, den ersten Schritt zur Freundschaft tun. (2) als Anführer seiner Schar voranziehen, sie anführen, befehligen, u. absol., Anführer, Befehlshaber sein; νῆες, ᾗσιν Ἀχιλλεὺς ἐς Τροίην ἡγεῖτο, die Ach. nach Troja führte; Κλέαρχος τοῖς ἄλλοις ἡγεῖτο, οἱ δὲ εἵποντο, er ging den Übrigen voran; Εενοφῶν ἡγεῖτο τοῖς ὁπλίταις, befehligte sie; πόλις γάρ ἐστι πᾶσα τῶν ηγουμένων, der Anführer, der Regierenden; bes. die Hegemonie unter den griechischen Staaten haben. Auch τινί τινος, z. B. ἀοιδὸς ἡμῖν ἡγείσϑω φιλοπαίγμονος ὀρχηϑμ οῖο, er soll mit seinem Spiele zum Tanze anführen, uns zum Tanze vorspielen; allgemeiner: in Etwas vorangehen, leiten, anordnen, auch hervorrufen, auctorem esse. (3) wie duco, meinen, glauben, u. mit doppeltem acc. Einen dafür halten; ϑεοὺς ἡγεῖσϑαι, glauben, daß Götter sind, Götter glauben; περὶ πολλοῠ ἥγημαι, ich halte es hoch; κόσμον καὶ σιγὴν περὶ πλείστου ἡγεῖσϑε, ihr achtet Ordnung am höchsten -
6 εἰς-ηγέομαι
εἰς-ηγέομαι, hinein-, einführen; τὴν ϑυσίην Her. 2, 49; ἔϑος D. Hal. 11, 50; πολιτείαν Pol. 2, 21, 8; π ολυτελῆ βίον D. Sic. 1, 45. Bes. = anrathen, vorschlagen, anempfehlen; τὴν πεῖραν Thuc. 3, 20; γῆς ἀναδασμούς Plat. Legg. III, 684 e (παραινῶ B. A. 142); καὶ συμβουλεύειν περί τινος Isocr. 4, 170; τοῖς πολεμίοις ἃ χρὴ καταλαβεῖν Lys. 14, 35; πόρον χρημάτων Xen. Hell. 1, 6, 8; εἰςηγοῦμαι, τὴν αὐλητρίδα χαίρειν ἐᾶν, Plat. Conv. 176 e, wie Crit. 48 a; λυϑῆναι τὸν νόμον Plut. Pericl. 37; ὡς οὐ χρεὼν ἀποχωρῆσαι Thuc. 7, 73; ὅπως ἀπείργωνται τῆς Ἀμφικτυονίας Plut. Them. 20; νόμον Diphil. Ath. IV, 165 f; – vortragen, darstellen, τί, Plat. Conv. 189 d; λόγον Tim. 10 d; τινί, eine Anleitung geben, ihn unterrichten, Isocr. 1, 4.
-
7 δι-ηγέομαι
δι-ηγέομαι, dep. med., auseinandersetzen, erzählen; Ar. Av. 198; Thuc. 6, 54; Plat. Conv. 172 c u. A.; τινὶ περί τινος, Luc. D. mar. 15, 1.
-
8 ἐξ-ηγέομαι
ἐξ-ηγέομαι, 1) ausführen, Anführer sein, τινός, Il. 2, 805; oft absolut, vorangehen, Her. 9, 11. 66; ποιήσουσι τοῦτο, τὸ ἄν κεῖνος ἐξηγέηται 5, 23, was man auch »befehlen« übersetzt; Anführer sein, die Hegemonie haben, Thuc. oft, auch mit dem acc., 1, 71. 6, 85; τοῖς συμμάχοις 3, 55; Xen. An. 4, 5, 28, oft; οὕτως ἐξηγεῖτο τῆς πράξεως Cyr. 2, 1, 29, im Handeln mit seinem Beispiel vorangehen; ὁ μάντις ἐξηγεῖτό σοι μητροκτονεῖν, rieth dazu, war der Urheber des Mordes, Aesch. Eum. 565; vgl. καλῶς γὰρ ἐξηγεῖ σύ μοι Soph. O. C. 1286; χῶρον ἐξηγήσομαι, ich werde vorangehen und dir den Ort zeigen, ibd. 1516, vgl. 1585. – Oft von Gesetzen, ᾗ ὁ νόμος ἐξηγεῖται, wie das Gesetz vorschreibt, Plat. Rep. X, 604 b; – εἰς τὴν Ἑλλάδα, nach Griechenland hinführen, Xen. An. 6, 4, 34. – 2) als Redner ausführen, τί, Thuc. 1, 138; übh. auseinandersetzen, erzählen, τοιαῦτ' ἐμοῦ λόγοισιν ἐξηγουμένου Aesch. Prom. 214; τὸν ἆϑλον 704, öfter; γόους τοιούςδ' ἐξηγεῖτ' ἔχειν Soph. Ai. 313; Her. oft, wie Folgde; τὸν ποιητήν, erklären, Plat. Crat. 407 a, wie τὰ τοῦ νομοϑέτου βουλήματα Legg. VII, 802 c; τὰ νόμιμα Dem. 47, 69; nach B. A. 241, 20 der eigentliche Ausdruck von den Gesetzverständigen, διηγοῦνται ἰδιῶται ἄνδρες περὶ τῶν προςτυχόντων. – Bes. von Priestern, lehren, andeuten, Εὐμολπίδαι ἐξ. κατ' ἀγράφους νό μους Lys. 6, 10, τοῖς ϑεοῖς ἐξαιρεῖται ὅτι ἂν οἱ μάγοι ἐξηγῶνται Xen. Cyr. 8, 3, 11; von den Göttern selbst, ταύτῃ ϑήσομεν ᾗ ἂν ἐξηγῆται ὁ ϑεός Plat. Rep. V, 469 a; vgl. IV, 427 c. Aehnl. ἐξηγησαμένη τοῖς ἐχϑροῖς τῆς πατρίδος ἅλωσιν Her. 6, 135, die den Feinden gezeigt hatte, wie sie einnehmen könnten; ἐξηγέο ὅτεῳ τρόπῳ πάριμεν 3, 72; – ἐξηγούμεϑα καὶ δια-τάττομεν ἕκαστα Luc. Iup. Trag. 17.
-
9 περιηγέομαι
περι-ηγέομαι, um etwas herumführen; τινὶ τὸ οὖρος, einem den Weg ums Gebirge zeigen, ihn ums Gebirge führen; herumführen und dabei alles erklären, beschreiben; im Umrisse andeuten -
10 περιηγεομαι
1) водить кругом, обводитьπ. τινι τὸ οὖρος Her. — обвести кого-л. вокруг горы
2) описывать(τὰ ἅπαντα Luc.)
τὸ περιηγηθέν Plat. — очерк, эскиз -
11 ἡγεμών
ἡγεμών, όνος, ὁ (ἡγέομαι), eigtl. der Vorangehende, der vorangeht u. dadurch den Weg zeigt u. die Anderen ihm zu folgen veranlaßt, Od. 10, 505; ἡγεμόν' ἐσϑλὸν ὄπασσον, ὅς κέ με κεῖσ' ἀγάγῃ 15, 310; ἐμοὶ γὰρ οὗτος ἡγεμών Soph. Ant. 1001; ποδὸς τυφλοῦ Eur. Phoen. 1610; geradezu Wegweiser, Her. 5, 14; Xen. An. 4, 2, 1; mit dem Zusatz τῆς ὁδοῦ, Eur. Hec. 281; ἡγεμόνες ἐγένοντο τῷ βαρβάρῳ Her. 8, 31; ὁδοῦ λαβεῖν ἡγεμόνα Xen. Mem. 1, 3, 4; τοῦ πλοῦ, der Lootse, Thuc. 7, 50. – Bes. der im Kriege vorangeht, der Führer, Heerführer, Feldherr, Il. 2, 476 u. öfter; Ggstz λαοί, 2, 365, u. πληϑύς, 11, 304; ἵππου μελαίνης ἡγεμὼν τριςμυρίας Aesch. Pers. 307; ἡγεμὼν ὁ πρέσβυς νεῶν Ἀχαϊκῶν Ag. 177; Λάϊός ποϑ' ἡγεμὼν γῆς τῆςδε, der König, Soph. O. R. 103; auch von Wagenlenkern, ἐξ ὁδοῦ μ' ὅ ϑ' ἡγεμὼν αὐτός ϑ' ὁ πρέσβυς ἠλαυνέτην ihd. 804; in Prosa, στρατηγὸς καὶ ἡγεμὼν τῶν Ἑλλήνων πρὸς τὸν βάρβαρον Her. 7, 158, Heerführer, u. zwar der Oberanführer der gesammten Griechen; τῶν πολέμων 9, 33; ἔχοντες ἡγεμόνας τῶν πάνυ στρατηγῶν Thuc. 8, 89; ὁ μέγας ἡγεμὼν ἐν οὐρανῷ Ζεύς Plat. Phaedr. 246 e; ὧν ὁ Ἔρως ἡμῖν ἡγ. καὶ στρατηγός Conv. 193 b; τῆς πόλεως Alc. 1, 120 a; allgemeiner, der zu Etwas anleitet, dadurch, daß er Etwas zuerst thut, zum Nachthun Veranlassung giebt, καὶ διδάσκαλος Menex. 240 d; Rep. X, 595 c; οὗτοι γὰρ ἡμῖν ὥςπερ πατέρες τῆς σοφίας εἰσὶ καὶ ἡγεμόνες Lys. 214 a; τοὺς ἐμπειρίᾳ τε καὶ ἡλικίᾳ ἱκανοὺς ἡγεμόνας τε καὶ παιδαγωγοὺς εἶναι Rep. V, 467 d; πόνους τοῦ ζῆν ἡδέως ἡγεμόνας νομίζετε Xen. Cyr. 1, 5, 12; ἀχαριστία πρὸς πάντα τὰ αἰσχρὰ ἡγ. 1, 2, 7; Sp. Auch von Thieren, ἡγεμόνες ἀνϑρηνῶν, μελιττῶν, σφηκῶν, Arist. H. A. 8, 42, die Weiser. – Adjectivisch u. dah. auch im fem. gebraucht, ναῦς ἡγεμών Aesch. Suppl. 703; ἄνδρα ἡγεμόνα Plat. Critia. 118 e; τοῖς περὶ τὰ στήϑη τῆς ψυχῆς ἡγεμόσιν ἕπεσϑαι μέρεσιν Tim. 91 c; πρὸς πρώτην τὴν τῆς ξυμπάσης ἡγεμόνα ἀρετῆς Legg. III, 688 b; δόξα ἀληϑὴς πρὸς ὀρϑότητα πράξεως οὐδὲν χείρων ἡγ. φρονήσεως Men. 97 b; ἀχαριστία μεγίστη ἐπὶ πάντα τὰ αἰσχρὰ ἡγεμών Xen. Cyr. 1, 2, 7; Sp.; vgl. Lob. zu Phryn. 452. – Nach Poll. 4, 148 eine besondere Klasse der Sklaven, die vorangehen. – In der Metrik heißt so der Pyrrhichius, D. Hal., z. B. C. V. p. 218, Schäf.
-
12 διηγεομαι
рассказывать, описывать(τι Arph., Plat., Arst., Luc.; τινα Plat. и περί τινος Dem.)
-
13 εισηγεομαι
ион. и староатт. ἐσηγέομαι1) вводить, учреждать, устанавливать или устраивать(τὰ περὴ τὸν Διόνυσον Ἕλλησι Her.; δημαγωγίαν Polyb.; πολυτελῆ βίον Diod.; νόμους τοῖς πολίταις Plut.)
2) внушать, советовать, предлагать или убеждать(τι Thuc., Xen., Plat., Plut., περί τινος Isocr. и ποιεῖν τι Plat., Plut.)
εἰ. ὡς οὐ χρεών … Thuc. — доказывать, что не следует …;Πτοιοδώρου ἐσηγουμένου Thuc. — по предложению Птеодора3) представлять, вносить(ψήφισμά τι Plut.)
4) разъяснять, истолковывать(τέν τοῦ ἔρωτος δύναμίν τινι Plat.)
-
14 χαρά
χαρά, ᾶς, ἡ (χαίρω; Trag., Pla.+) ‘joy’.ⓐ gener. Gal 5:22. Opp. λύπη (X., Hell. 7, 1, 32; Philo, Abr. 151; TestJud 25:4; JosAs 9:1; ApcMos 39) J 16:20f; 2 Cor 2:3; Hb 12:11. Opp. κατήφεια Js 4:9. W. ἀγαλλίασις Lk 1:14; 1 Cl 63:2; MPol 18:2. χαρὰ μεγάλη (Jon 4:6; Jos., Ant. 12, 91; Iren. 1, 2, 6 [Harv. I 22, 10]; s. χαίρω 1) Mt 28:8; Lk 24:52; Ac 15:3. τὸ τῆς χ. μέγεθος AcPl Ha 6, 9; πολλὴ χ. (BGU 1141, 3 [I B.C.] μετὰ πολλῆς χαρᾶς) Ac 8:8; Phlm 7. πᾶσα χ. (Sb 991, 6 μετὰ πάσης χαρᾶς) Ro 15:13; Phil 2:29; Js 1:2.—W. prep. ἀπὸ τῆς χαρᾶς (B-D-F §210, 1; Rob. 580) for joy Lk 24:41; Ac 12:14; ἀπὸ τῆς χαρᾶς αὐτοῦ in his joy Mt 13:44. ἐν χαρᾷ Ro 15:32; IEph ins; MPol 18:2. μετὰ χαρᾶς (X., Hiero 1, 25; Polyb. 21, 34, 12 v.l.; Diod S 16, 79, 4; Plut., Mor. 1095b; Jos., Ant. 8, 124; LXX; PsSol 8:16; Did., Gen. 215, 9) with joy Mt 13:20; 28:8; Mk 4:16; Lk 8:13; 10:17; 24:52 (Jos., Ant. 11, 67 ὥδευον μετὰ χ. [to Jerus.]); Phil 1:4; Col 1:11; Hb 10:34; 13:17; 1 Cl 65:1; Hv 1, 3, 4 (w. ἐπαγγέλλω, so Joly, cp. 1 Cl 34:7 ‘great and glorious promises’).—W. subjective gen. J 15:11b (cp. 11a ἡ χ. ἡ ἐμή); 16:22 (Lycon [III B.C.] Fgm. 20 Wehrli ’52: τὴν ἀληθινὴν χαρὰν τῆς ψυχῆς τέλος ἔλεγεν εἶναι=he designated the true joy of the soul as the goal); 2 Cor 1:24; 7:13; 8:2. W. gen. to denote the origin of the joy χ. τῆς πίστεως joy that comes from faith Phil 1:25. χ. πνεύματος ἁγίου 1 Th 1:6; also χ. ἐν πνεύματι ἁγίῳ Ro 14:17.—Used w. verbs: χαρῆναι χαρὰν μεγάλην be filled with intense joy Mt 2:10. Cp. 1 Th 3:9 (χαίρω 1); χαρᾷ χαίρειν (χαίρω 1) J 3:29a (foll. by διά τι at someth.). ἀγαλλιᾶσθαι χαρᾷ 1 Pt 1:8 (Pol. 1:3). ἔχειν χαράν have joy, feel pleased 2 Cor 1:15 v.l.; Phlm 7; 3J 4; difft. Hs 1:10 ( have joy accompanying it). χαρὰν λαμβάνειν experience joy Hv 3, 13, 2 (Just.. D. 100, 5); GJs 12:2; 20:4 (codd.). χαρὰν ποιεῖν τινι give someone joy Ac 15:3. χαράν τινι παρέχειν 1 Cl 63:2. πληροῦν τινα χαρᾶς fill someone with joy (Jos., Bell. 3, 28) Ro 15:13; pass. πληροῦσθαι χαρᾶς (Diod S 3, 17, 3 τέκνα … πεπληρωμένα χαρᾶς; Περὶ ὕψους 7, 2 ψυχὴ πληροῦται χαρᾶς; EpArist 261; Philo, Mos. 1, 177; Jos., Ant 15, 421; Just., A I, 49, 5) Ac 13:52; 2 Ti 1:4; Dg 10:3. Also χαρᾶς ἐμπί(μ)πλασθαι (cp. Philo, Det. Pot. Ins. 123; Jos., Ant. 3, 99) MPol 12:1; χαρᾶς πλησθείς AcPl Ha 2, 15; perh. 8, 6f. χαρᾷ ὑπερπερισσεύεσθαι 2 Cor 7:4. πᾶσαν χαρὰν ἡγεῖσθαι Js 1:2 (ἡγέομαι 2). ἔσται χαρά σοι Lk 1:14; ἔσται σοι χ. GJs 20:3 (codd.); without the dat. there will be joy Lk 15:7 (χ. ἐπί w. dat. as Jos., Ant. 7, 252); also γίνεται χαρά (Tob 11:18 S) vs. 10, cp. Ac 8:8; AcPl Ha 6, 3. χαρᾶς εἶναι (qualitative gen.) be pleasant Hb 12:11. χαρὰ ὅτι joy that J 16:21.—Ign. provides χαρά w. adjectives to set it off: ἄμωμος IEph ins; IMg 7:1; αἰώνιος κ. παράμονος IPhld ins.—The Johannine lit. places emphasis on joy as brought to the highest degree (πληρόω 3) ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ πεπλήρωται J 3:29b; cp. 15:11b; 16:24; 17:13; 1J 1:4; 2J 12. Cp. also the act. πληρώσατέ μου τὴν χαράν Phil 2:2.—As v.l. for χάρις 2 Cor 1:15.ⓑ metonymically, a state of joyfulness (Nicol. Dam.: 90 Fgm. 52 p. 354, 3 Jac. οἱ ἀκούοντες ἐν χαρᾷ ἦσαν) εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ κυρίου σου (GrBar 15:4.—Of God: δωρήσεται ζωὴν αἰώνιον, χ., εἰρήνην Theoph. Ant. 1, 14 [p. 92, 2]) Mt 25:21, 23 (so BWeiss; Jülicher, Gleichn. 475; Zahn, JWeiss, OHoltzmann; but s. 2c). Of Christ ὸ̔ς ἀντὶ τῆς προκειμένης αὐτῷ χαρᾶς ὑπέμεινεν σταυρόν Hb 12:2 (πρόκειμαι 2).② a pers. or thing that causes joy, joy, metonymicallyⓐ of persons as a source of joy, Phil 4:1 (EPeterson, Nuntius 4, ’50, 27f); 1 Th 2:19f.ⓑ of an event that calls forth joy. An angelic message εὐαγγελίζομαι ὑμῖν χαρὰν μεγάλην Lk 2:10.ⓒ of a festive dinner or banquet (s. Dalman, Worte 96; Billerb. I 879; 972) so perh. Mt 25:21, 23 (but would this have been intelligible to Greeks? S. 1b).—EGulin, Die Freude im NT I (Jesus, early church, Paul) ’32; II (John’s gosp.) ’36; Bultmann on J 17:13; PBernadicou, Joy in the Gospel of Lk, diss. Rome, ’70.—B. 1102; TRE XI 584–86; RAC VIII 348–418.—DELG s.v. χαίρω I A 3. M-M. EDNT. TW. Spicq. -
15 ἐξηγέομαι
ἐξηγέομαι (s. next entry) mid. dep. fut. 3 pl. ἐξηγήσονται; Job 12:8; 1 aor. ἐξηγησάμην. Pass.: aor. 3 sg. ἐξηγήθη (Just., D. 68, 6); inf. ἐξήγηθῆναι (Just., D. 55, 3); pf. ptc. ἐξηγημένα (Just., D. 79, 1; 126, 5) (Hom. et al.) prim. mng. ‘lead’ (s. ἡγέομαι 1), but never so in our lit.① to relate in detail, tell, report, describe, chiefly narrative (so Hdt.; ins, pap, LXX, EpArist; Philo, Leg. All. 3, 21; Berosus: 680 Fgm. 8a 140 Jac. [in Jos., C. Ap. 1, 140]; Just., D. 58, 4; but 112, 1 ‘interpret’, 68, 7 ‘translate’) τὶ someth. τὰ ἐν τῇ ὁδῷ their experiences on the way Lk 24:35. πάντα GPt 11:45. τ. δεσμὸν τ. ἀγάπης τ. θεοῦ describe the bond of the love of God 1 Cl 49:2. τί τινι relate someth. to someone (Judg 7:13) Ac 10:8; Hv 4, 2, 5; GJs 19:3. καθʼ ἓν ἕκαστον one by one Ac 21:19. ἐ. καθὼς ὁ θεὸς ἐπεσκέψατο 15:14. ὅσα ἐποίησεν ὁ θεός vs. 12. ἐξηγουμένου Παύλου ἃ πέπονθεν ἐν Φιλίπποις AcPl Ha 6, 4.② to set forth in great detail, expound. Oft. as t.t. for the activity of priests and soothsayers who impart information or reveal divine secrets; also used w. ref. to divine beings themselves (Pla., Trag., Thu., X.; Wetstein on J 1:18.—Arrian, Anab. 2, 3, 3 of soothsayers: τὰ θεῖα ἐξηγεῖσθαι; 6, 2, 3; Ael. Aristid. 13 p. 219 D.: τὰ μέλλοντα ὥσπερ μάντις ἐξηγεῖτο, 45, 30 K. of the proclamation of the Sarapis-miracles; Pollux 8, 124 ἐξηγηταὶ δʼ ἐκαλοῦντο οἱ τὰ περὶ τῶν διοσημιῶν καὶ τὰ τῶν ἄλλων ἱερῶν διδάσκοντες=they are termed interpreters/expounders who teach things about portents and other sacred matters; Jos. of the interpr. of the law: Bell. 1, 649; 2, 162, Ant. 18, 81; Lucian, Peregr. 11 τῶν βίβλων τὰς μὲν ἐξηγεῖτο καὶ διεσάφει). ἐκεῖνος ἐξηγήσατο he has made known or brought news of (the invisible God) J 1:18 (so also JMichael, JTS 22, 1921, 14–16 against RHarris, The Origin of the Prologue 1917, 35; s. Hdb.3 ad loc.; APersson, D. Exegeten u. Delphi 1918).—B. 1238. M-M. TW. Spicq.
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский