-
1 Πίονος
Πίωνfat: masc gen sg -
2 πίονος
πί̱ονος, πίωνfat: masc /fem gen sg -
3 πίων
A fat, in Hom. of beasts,πίονος αἰγός Il.9.207
;ὗν.. μάλα πίονα Od.14.419
;π. μῆλα Il.12.319
, etc.;μῆλα πίονα δημῷ Od.9.464
;βοῦν πίονα δημῷ Il.23.750
, cf. 2.403;πίονα μηρία καῖε βοός 11.773
; νῶτα βοὸς π. Od.4.65; π. δημός rich fat, Il.22.501; ἔγκατα πίονι (fort. πίονα) ; of oil, Hdt.2.94;λύχνου π. ἔαρ Call.Fr. 201
;ὀπώρας ποτός S.Tr. 703
; ; ;πίονα μαζὸν αἰγός Call.Jov.48
;π. καὶ μαλακῷ.. διανήματι Pl.Plt. 309b
.II metaph., of soil, rich, ἀγρός, δῆμος, etc., Il.23.832, 16.437, etc.; πίονα ἔργα rich crops, 12.283;τέμενος Pi.P.4.56
.2 of persons and places, wealthy, abounding, οἶκος, νηός, Od.9.35, Il.2.549;ἄδυτον 5.512
;πίονας πλούτου πνοάς A.Ag. 820
; πίονι μέτρῳ in plenteous measure, Theoc.7.33, etc.; abundant, κλαυθμὸς π. LXX Ge.46.29 ; ἐν καταφορᾷ πίονι in a state of deep lethargy, Herod.Med. in Rh.Mus.58.79 (sed πλείονι ib.72) ; τὸ πῖον, v. λιπαρός 1.2.III [comp] Comp. πῑότερος, as if from πῖος (q. v.), h.Ap.48, Arist.HA 596a18, Thphr.CP2.4.5 : [comp] Sup.,πιότατον πεδίον Il. 9.577
, cf. Hes.Op. 585, Hp.Carn.4, Arist.HA 600a31. Adv.,πιοτέρως διαιτᾶν Hp.Aph.1.10
. (Cf. Skt. p[imacracute]van-, fem. p[imacracute]varī 'fat', 'rich'.) -
4 πίων
πίων, πῖον, fett, feist, wohlgenährt, wohlbeleibt; bes. von Thieren; Hom. νῶτον πίονος αἰγός, Il. 9, 207; δημός, 22, 501 Od. 14, 428; auch μῆλα πίονα δημῷ, 9, 464, wie βοῦν μέγαν καὶ πίονα δημῷ, Il. 23, 750; ἔγκατα πίονα δημῷ, Hes. Th. 538; – vom Boden, fett, fruchtbar, ergiebig; ἀγρός, Il. 23, 832; πίονα ἔργα, 12, 283 u. öfter; πεδίον, 9, 577; u. öfter ἐν πίονι δήμῳ, z. B. 16, 437; – auch reich, begütert, wohlversehen, οἶκος, Od. 9, 35, νηός, Il. 2, 549; ἄδυτον, Her. u. Folgde; σποδὸς προπέμπει πίονας πλούτου πνοάς, Aesch. Ag. 794; ποτός, Soph. Trach. 700, vielleicht von reinem Weine; Ar., u. in Prosa, bes. von Arist. an; Plat. vrbdt πλουσίοιν καὶ πιόνοιν, Rep. IV, 422 c; πίονι μέτρῳ, in reichlichem Maaße, Theocr. 7, 34; a. Sp. – Compar. u. superl. πῑότερος, πῑότατος, Il. 9, 577 h. Apoll. 48 Hes. O. 587; Ζέφυρος πιότατος, Bacchyl. 20 (VI, 53).
-
5 αἴξ
αἴξ, αἰγός, ἡ, 1) die Ziege ( ἀίσσω, die Springerin), ὁ αἴξ Ziegenbock, Hom. oft, z. B. αἰγῶν τελείων Il. 1, 66, πίονος αἰγός 9, 207, αἰγὸς ἐυτρεφέος μεγάλοιο Od. 14, 530, ζατρεφέων αἰγῶν ὅς τις φαίνηται ἄριστος 106, μηκάδες αἶγες Il. 11, 383, αἶγες ἄγριαι Od. 9, 118, ἄγριον αἶγα Il. 3, 24, αἶγας ἀγροτέρας Od. 1 7, 295, ἰξάλου αἰγὸς ἀγρίου Il. 4, 105, ἰονϑάδος ἀγρίου αἰγός Od. 14, 50, αἶγας ὀρεσκῴους Od. 9. 155, dat. plur. αἴγεσιν Il. 10, 486; dat. sing. αἰγί u. nom. αἴξ bei Hom. nicht; – Aristot. H. A. 8, 28. – 2) ein Wasservogel, Arist. H. A. 8, 3. – 3) hohe Fluth, τὰ μεγάλα κύματα, nach Artemid. 2, 12, auch Suid., ἐν τῇ συνηϑείᾳ. Vgl. ἄϊκες ἀνέμων (ἀΐσσω). Andrang der Stürme, Ap. Rh. 4, 820 [– – ñ]. – 4) eine feurige Lufterscheinung, Arist. meteor. 1, 4;. – οὐρανία, Zenob. 1, 26 aus Cratin.; vgl. Antiphan. Ath. IX, 402 e.
-
6 ὀπώρα
ὀπώρα, ἡ, ion. ὀπώρη, 1) der Theil des Jahres vom Aufgange des Hundssterns bis zum Aufgange des Arkturus, unsere Hundstage und der Frühherbst (das Jahr in sieben Jahreszeiten getheilt: ἔαρ, ϑέρος, ὀπώρα, φϑινόπωρον, σπορητός, χειμών, φυταλιά); Hom. bezeichnet die ὀπώρα als die Zeit, wo der Sirius am Himmel zugleich mit der Sonne steht, ἀστέρα, ὅς ῥά τ' ὀπώρης εἶσιν, Il. 22, 27, u. läßt sie auf das ϑέρος folgen, αὐτὰρ ἐπὴν ἔλϑῃσι ϑέρος τεϑαλυῖά τ' ὀπώρη, Od. 11, 192. 13, 76. 14, 384; nach Il. 16, 385, ἤματ' ὀπωρινῷ, ὅτε λαβρότατον χέει ὕδωρ Ζεύς, ist es auch die Regenzeit; vgl. Hes. O. 676; u. es weht dann der Boreas, Il. 21, 346 Od. 5, 328, oder nach Hes. O. 679 der Notos, was vielleicht auf die verschiedenen klimatischen Verhältnisse der Verfasser jener Stellen gehen kann; Xen. Hell. 3, 2, 10 vrbdt ἀπετέλεσε τὸ τεῖχος ἀρξάμενος ἀπὸ ἠρινοῦ χρόνου πρὸ ὀπώρας. – 2) weil in dieser Jahreszeit alle Früchte reisen (vgl. oben τεϑαλυῖα ὀπώρη), bezeichnet ὀπώρα auch die Früchte selbst, bes. Baumfrüchte, Obst u. Weintrauben; so γλαυκῆς ὀπώρας ὥςτε πίονος ποτοῠ χυϑέντος εἰς γῆν Βακχίας ἀπ' ἀμπέλου, Soph. Trach. 700, von Weinmost; ὃς ἂν ἀγροίκου ὀπώρας γεύσηται, βοτρύων εἴτε καὶ σύκων, Plat. Legg. VIII, 844 d; οἶνος καὶ ὀπῶραι, Is. 11, 43; u. so ist auch ὀπώραν πρίασϑαι ἢ ϑέρος μισϑοῦσϑαι, Dem. 53, 21, zu nehmen, den Fruchtertrag pachten; ὅτι οὔτ' ἀκρόδρυα, οὔτ' ὀπώρα χρόνιος, Arist. H. A. 8, 28; Sp., ἡ τῆς ὀπώρας συγκομιδή, Pol. 4, 66, 7; Alcman bei Ath. XIV, 648 b nennt den Honig κηρίναν τ' ὀπώραν. – Uebertr., die kräftigste, blühendste Jugendzeit, die Zeit eben erlangter Mannbarkeit, εἶχεν Ἀφροδίτας μνάστειραν ἁδίσταν ὀπώραν, Pind. I. 2, 5 (vgl. οἰνάνϑη); so Aesch. τέρειν' ὀπώρα δ' εὐφύλακτος οὐδαμῶς, Suppl. 976, vgl. 993; πολλὴν ὀπώραν Κύπριδος εἰςορᾶν παρῆν, Chaerem. bei Ath. XIII, 608 f. – [Die Ableitung schwankt schon bei den Alten zwischen ὀποῦ ὥρα, die Jahreszeit des Saftes, wo die Früchte sich in ihrer saftigsten Fülle befinden, oder von ἐπί, ὄπιϑεν, die spätere Jahreszeit, die nach der eigtl. ὥρα = ϑέρος eintritt.]
-
7 νῶτον
A ): the gender of thesg. is undetermined in Hom. and Hes. ; neut. in Pi.P.1.28, 4.83, E.Cyc. 237, 643, Ar.Eq. 289, Pax 747, Antiph.132.6 (anap.), and always in [dialect] Att. acc. to Phryn. 257, etc.: acc. νῶτον is masc. in Hp.Prorrh.2.<*>0,40, X.Eq.3.3 (as cited by Hdn.Gr.1.215), Arist.HA 512b17, 544a6, Ephor.224J. :—back, both cf men and animals: sg., of a man, Il.5.147, 13.289, etc. ; of a boar, φρίσσεινῶτον ib. 473 ;ν... ὄϊος καὶ πίονος αἰγός 9.207
; of horses,ἐπὶ νῶτον ἐῗσαι 2.765
; of an eagle, Pi.P.1.9 : pl. freq. used in Poets in sense of sg.,δράκων ἐπὶ νῶτα δαφοινός Il.2.308
, cf. Od.6.225, etc.: sts. in [dialect] Ep. of the chine of an animal served as food, νῶτα βοὸς.. πίονα ib.4.65 ; , cf. Il.7.321 ; of men in battle, τὰ νῶτα ἐντρέψαι to turn the back, i.e. flee, Hdt.7.211 ; νῶτον ἐπιστρέψαι Orac.ib. 141 ;σν μὴ δῷς ν. μηδενί PTeb.21.8
(ii B. C.) ;δοτέον τὰ ν. Plu.2.787f
;δεῖξαι νῶτα Id.Marc.12
(this phrase also of the winner in a race, AP9.557 (Antip. Thess.)) ;πίπτειν ἐπὶ νώτῳ A. Supp.91
(lyr.) ; κατὰ νώτου in rear,κατὰ νώτου γενέσθαι τινός Hdt.1.9
, 10 ; τὸ στρατόπεδον κατὰ ν. λαβεῖν ib.75 ;κατὰ ν. βοηθεῖν Th.1.62
, etc. ;κατὰ νῶτα Theoc.22.84
; back of the finger, Procop. Gaz.Ecphr. 168.11.II metaph., any wide surface, esp. of the sea,ἐπ' εὐρέα νῶτα θαλάσσης Il.2.159
, Od.3.142, cf. Hes.Th. 762 ;ἐν νώτοισι ποντίας ἁλός E.Hel. 129
; πόντου 'πὶ νώτοις ib. 774 ; also of the land,σχίζε ν. γᾶς Pi.P.4.228
, cf. 26 ;χθονὸς ν. E.IT46
; of the sky,ἀστεροειδέα ν. αἰθέρος Id.Fr. 114a
p.Ar.Th. 1067(lyr.) ;ἐπὶ τῷ τοῦ οὐρανοῦ ν. Pl.Phdr. 247c
; but ἕσπερα ν. the evening, i.e. western, sky, E.El. 731(lyr.). -
8 προκυκλέω
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προκυκλέω
-
9 ἄχθομαι
A , 1441, Av.84, Pl.R. 603e, Hp.Ma. 292e; [voice] Pass.,ἀχθεσθήσομαι And.3.21
, Pl.Grg. 506c, v.l. in X.Cyr.8.4.10, ([etym.] συν-) Aeschin.3.242: [tense] pf.ἤχθημαι Lyc. 827
: [tense] aor.ἠχθέσθην Hdt.2.103
, A.Pr. 392, Th.6.15, Isoc.12.17:—to be loaded,ὅτε δὴ κοίλη νηῦς ἤχθετο Od.15.457
: c. gen.,τράπεζα τυροῦ καὶ μέλιτος πίονος ἀχθομένη Xenoph.1.10
: c. dat.,ἐλάτην.. ἀχθομένην ὄζοις A.R.1.1191
.II mostly of mental oppression, to be vexed, grieved:—Constr.: abs.,ἤχθετο γὰρ κῆρ Il.11.274
, cf. A.Pr. 392; ὅτῳ μὴ ἀχθομένῳ εἴη (constr. like ἀσμένῳ, βουλομένῳ ἐστί) X.Cyr.4.5.21;ἀχθομένην ὀδύνησι Il.5.354
; ἄ. τινί at a thing, or with a person, Hdt. 2.103, 3.1, al., Ar.Ach.62, Pax 119, Th.6.28, etc.;μοι μὴ ἄχθεσθε λέγοντι τἀληθῆ Pl.Ap. 31e
, cf. Men. 99e: with Preps.,ἐπί τινι X.HG 7.1.32
, etc.;ἐφ' ἑκάστου Pl.Prm. 130a
;περὶ τῶν νεῶν Hdt.8.99
;ὑπέρ τινος Ar.Lys.10
, Pl.Ap. 23e;διά τινα Isoc.12.17
: also c.acc.,λίην ἄχθομαι ἕλκος Il.5.361
: c. neut. Adj.,τοῦτο X.An.3.2.20
; : c. gen.,τῆς οἰκίας Plu.Publ.10
: c. part., either of subject, , cf. Ar.Pl. 234, Th.1.92, X.Cyr.3.3.20, Pl.Prt. 342c, etc.; or of object, ἤχθετο δαμναμένους at their being conquered, Il.13.352;Ἀρίσταρχον στρατηγοῦντ' ἄ. Eup.43
: but the part. of the object is also put in gen., οὐδὲν ἤχθετο αὐτῶν πολεμούντων he had no objection to.., X.An.1.1.8, cf. Th.1.95: folld. by a relat. clause, ἄ. εἰ .., or ἤν .., E.IA 1413, Th.8.109, Pl.Hp.Ma. 292e; less freq. ἄ. ὅτι .. Ar.Pl. 899, X.Cyr.3.3.13, Pl.R. 549c.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἄχθομαι
-
10 πίων
πίων, πῖον gen. πίονος (Hom. et al.; LXX; Philo, Aet. M. 100; Jos., Bell. 4, 468; Sib Or 3, 639; Just., D. 28, 3) fat θυσία MPol 14:2 (w. προσδεκτή).—DELG s.v. πῖαρ.
См. также в других словарях:
Πίονος — Πίων fat masc gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
πίονος — πί̱ονος , πίων fat masc/fem gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
πίων — ῑov και ανώμαλος τ. θηλ. πίειρα Α 1. (κυρίως στον Όμ. και ιδίως για ζώα) παχύς, ευτραφής («ἔθηκ ὄϊος καὶ πίονος αἰγός», Ομ. Ιλ.) 2. (για πρόσ. και ιδίως για άνδρες) σαρκώδης, λιπώδης («καὶ για γαστρώδεις καὶ παχύκνημοι καὶ πίονές εἰσιν ἀσελγῶς»,… … Dictionary of Greek