Перевод: с греческого на все языки

со всех языков на греческий

νόμος

  • 1 νόμος

    νόμος, ου, ὁ (νέμω; [Zenodotus reads ν. in Od. 1, 3] Hes.+; loanw. in rabb.—On the history of the word MPohlenz, Nomos: Philol 97, ’48, 135–42; GShipp, Nomos ‘Law’ ’78; MOstwald, Nomos and the Beginnings of Athenian Democracy ’69). The primary mng. relates to that which is conceived as standard or generally recognized rules of civilized conduct esp. as sanctioned by tradition (Pind., Fgm. 152, 1=169 Schr. νόμος ὁ πάντων βασιλεύς; cp. SEG XVII, 755, 16: Domitian is concerned about oppressive practices hardening into ‘custom’; MGigante, ΝΟΜΟΣ ΒΑΣΙΛΕΥΣ [Richerche filologiche 1] ’56). The synonym ἔθος (cp. συνήθεια) denotes that which is habitual or customary, especially in reference to personal behavior. In addition to rules that take hold through tradition, the state or other legislating body may enact ordinances that are recognized by all concerned and in turn become legal tradition. A special semantic problem for modern readers encountering the term ν. is the general tendency to confine the usage of the term ‘law’ to codified statutes. Such limitation has led to much fruitless debate in the history of NT interpretation.—HRemus, Sciences Religieuses/Studies in Religion 13, ’84, 5–18; ASegal, Torah and Nomos in Recent Scholarly Discussion, ibid., 19–27.
    a procedure or practice that has taken hold, a custom, rule, principle, norm (Alcman [VII B.C.], Fgm. 93 D2 of the tune that the bird sings; Ocellus [II B.C.] c. 49 Harder [1926] τῆς φύσεως νόμος; Appian, Basil. 1 §2 πολέμου ν., Bell. Civ. 5, 44 §186 ἐκ τοῦδε τοῦ σοῦ νόμου=under this rule of yours that governs action; Polyaenus 5, 5, 3 ν. πόμπης; 7, 11, 6 ν. φιλίας; Sextus 123 τοῦ βίου νόμος; Just., A II, 2, 4 παρὰ τὸν τῆς φύσεως ν.; Ath. 3, 1 νόμῳ φύσεως; 13, 1 θυσιῶν νόμῳ)
    gener. κατὰ νόμον ἐντολῆς σαρκίνης in accordance w. the rule of an external commandment Hb 7:16. εὑρίσκω τὸν νόμον I observe an established procedure or principle or system Ro 7:21 (ν. as ‘principle’, i.e. an unwritten rightness of things Soph., Ant. 908). According to Bauer, Paul uses the expression νόμος (which dominates this context) in cases in which he prob. would have preferred another word. But it is also prob. that Paul purposely engages in wordplay to heighten the predicament of those who do not rely on the gospel of liberation from legal constraint: the Apostle speaks of a principle that obligates one to observe a code of conduct that any sensible pers. would recognize as sound and valid ὁ νόμος τ. νοός μου vs. 23b (s. νοῦς 1a). Engaged in a bitter struggle w. this νόμος there is a ἕτερος νόμος which, in contrast to the νοῦς, dwells ἐν τοῖς μέλεσίν μου in my (physical) members vs. 23a, and hence is a νόμος τῆς ἁμαρτίας vs. 23c and 25b or a νόμος τ. ἁμαρτίας καὶ τ. θανάτου 8:2b. This sense prepares the way for the specific perspective
    of life under the lordship of Jesus Christ as a ‘new law’ or ‘system’ of conduct that constitutes an unwritten tradition ὁ καινὸς ν. τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ 2:6; in brief ν. Ἰησοῦ Χριστοῦ IMg 2 (cp. Just., D. 11, 4; 43, 1; Mel., P. 7, 46). Beginnings of this terminology as early as Paul: ὁ ν. τοῦ Χριστοῦ =the standard set by Christ Gal 6:2 (as vs. 3 intimates, Christ permitted himself to be reduced to nothing, thereby setting the standard for not thinking oneself to be someth.). The gospel is a νόμος πίστεως a law or system requiring faith Ro 3:27b (FGerhard, TZ 10, ’54, 401–17) or ὁ ν. τοῦ πνεύματος τῆς ζωῆς ἐν Χρ. Ἰ. the law of the spirit (=the spirit-code) of life in Chr. J. 8:2a. In the same sense Js speaks of a ν. βασιλικός (s. βασιλικός) 2:8 or ν. ἐλευθερίας vs. 12 (λόγος ἐλ. P74), ν. τέλειος ὁ τῆς ἐλευθερίας 1:25 (association w. 1QS 10:6, 8, 11 made by EStauffer, TLZ 77, ’52, 527–32, is rejected by SNötscher, Biblica 34, ’53, 193f. On the theme of spontaneous moral achievement cp. Pind., Fgm. 152 [169 Schr.] 1f νόμος ὁ πάντων βασιλεὺς | θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων | ἄγει δικαιῶν τὸ βιαιότατον| ὑπερτάτᾳ χειρί=custom is lord of all, of mortals and immortals both, and with strong hand directs the utmost power of the just. Plut., Mor. 780c interprets Pindar’s use of νόμος: ‘not written externally in books or on some wooden tablets, but as lively reason functioning within him’ ἔμψυχος ὢν ἐν αὐτῷ λόγῳ; Aristot., EN 4, 8, 10 οἷον ν. ὢν ἑαυτῷ; Diod S 1, 94, 1 ν. ἔγγραπτος; cp. also Ovid, Met. 1, 90 sponte sua sine lege fidem rectumque colebat; Mayor, comm. ‘Notes’ 73.—RHirzel, ΑΓΡΑΦΟΣ ΝΟΜΟΣ 1903.). Some would put ὁ νόμος Js 2:9 here (s. LAllevi, Scuola Cattol. 67, ’39, 529–42), but s. 2b below.—Hermas too, who in part interprets Israel’s legal tradition as referring to Christians, sees the gospel, exhibited in Christ’s life and words, as the ultimate expression of God’s will or ‘law’. He says of Christ δοὺς αὐτοῖς (i.e. the believers) τὸν ν., ὅν ἔλαβε παρὰ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ Hs 5, 6, 3, cp. Hs 8, 3, 3. Or he sees in the υἱὸς θεοῦ κηρυχθεὶς εἰς τὰ πέρατα τῆς γῆς, i.e. the preaching about the Son of God to the ends of the earth, the νόμος θεοῦ ὁ δοθεὶς εἰς ὅλον. τ. κόσμον 8, 3, 2. Similarly to be understood are τηρεῖν τὸν ν. 8, 3, 4. ὑπὲρ τοῦ ν. παθεῖν 8, 3, 6. ὑπὲρ τοῦ ν. θλίβεσθαι 8, 3, 7. ἀρνησάμενοι τὸν νόμον ibid. βλασφημεῖν τὸν ν. 8, 6, 2.
    constitutional or statutory legal system, law
    gener.: by what kind of law? Ro 3:27. ν. τῆς πόλεως the law of the city enforced by the ruler of the city (ν. ἐν ταῖς πόλεσι γραπτός Orig., C. Cels. 5, 37, 2); the penalty for breaking it is banishment Hs 1:5f. τοῖς ν. χρῆσθαι observe the laws 1:3; πείθεσθαι τοῖς ὡρισμένοις ν. obey the established laws Dg 5:10; νικᾶν τοὺς ν. ibid. (νικάω 3). Ro 7:1f, as well as the gnomic saying Ro 4:15b and 5:13b, have been thought by some (e.g. BWeiss, Jülicher) to refer to Roman law, but more likely the Mosaic law is meant (s. 3 below).
    specifically: of the law that Moses received from God and is the standard according to which membership in the people of Israel is determined (Diod S 1, 94, 1; 2: the lawgiver Mneves receives the law from Hermes, Minos from Zeus, Lycurgus from Apollo, Zarathustra from the ἀγαθὸς δαίμων, Zalmoxis from Hestia; παρὰ δὲ τοῖς Ἰουδαίοις, Μωϋσῆς receives the law from the Ἰαὼ ἐπικαλούμενος θεός) ὁ ν. Μωϋσέως Lk 2:22; J 7:23; Ac 15:5. ν. Μωϋσέως Ac 13:38; Hb 10:28. Also ὁ ν. κυρίου Lk 2:23f, 39; GJs 14:1. ὁ ν. τοῦ θεοῦ (Theoph. Ant. 2, 14 [p. 136, 4]) Mt 15:6 v.l.; Ro 8:7 (cp. Tat. 7, 2; 32, 1; Ath. 3:2). ὁ ν. ἡμῶν, ὑμῶν, αὐτῶν etc. J 18:31; 19:7b v.l.; Ac 25:8. κατὰ τὸν ἡμέτερον ν. 24:6 v.l. (cp. Jos., Ant. 7, 131). ὁ πατρῷος ν. 22:3. τὸν ν. τῶν ἐντολῶν Eph 2:15. Since the context of Ac 23:29 ἐγκαλούμενον περὶ ζητημάτων τοῦ νόμου αὐτῶν points to the intimate connection between belief, cult, and communal solidarity in Judean tradition, the term νόμος is best rendered with an hendiadys: (charged in matters) relating to their belief and custom; cp. ν. ὁ καθʼ ὑμᾶς 18:15. Ro 9:31 (CRhyne, Νόμος Δικαιοσύνης and the meaning of Ro 10:4: CBQ 47, ’85, 486–99).—Abs., without further qualification ὁ ν. Mt 22:36; 23:23; Lk 2:27; J 1:17; Ac 6:13; 7:53; 21:20, 28; Ro 2:15 (τὸ ἔργον τοῦ νόμου the work of the law [=the moral product that the Mosaic code requires] is written in the heart; difft. Diod S 1, 94, 1 ν. ἔγγραπτος, s. 1b, above), 18, 20, 23b, 26; 4:15a, 16; 7:1b, 4–7, 12, 14, 16; 8:3f; 1 Cor 15:56; Gal 3:12f, 17, 19, 21a, 24; 5:3, 14; 1 Ti 1:8 (GRudberg, ConNeot 7, ’42, 15); Hb 7:19 (s. Windisch, Hdb. exc. ad loc.), 28a; 10:1; cp. Js 2:9 (s. 1b above); μετὰ τὸν ν. Hb 7:28b; οἱ ἐν τῷ ν. Ro 3:19; κατὰ τὸν ν. according to the (Mosaic) law (Jos., Ant. 14, 173; 15, 51 al.; Just., D. 10, 1) J 19:7b; Ac 22:12; 23:3; Hb 7:5; 9:22. παρὰ τ. νόμον contrary to the law (Jos., Ant. 17, 151, C. Ap. 2, 219; Ath. 1, 3 παρὰ πάντα ν.) Ac 18:13.—νόμος without the art. in the same sense (on the attempt, beginning w. Origen, In Ep. ad Ro 3:7 ed. Lomm. VI 201, to establish a difference in mng. betw. Paul’s use of ὁ νόμος and νόμος s. B-D-F §258, 2; Rob. 796; Mlt-Turner 177; Grafe [s. 3b below] 7–11) Ro 2:13ab, 17, 23a, * 25a; 3:31ab; 5:13, 20; 7:1a (s. above); Gal 2:19b; 5:23 (JRobb, ET 56, ’45, 279f compares κατὰ δὲ τῶν τοιούτων οὐκ ἔστι νόμος Aristot., Pol. 1284a). δικαίῳ νόμος οὐ κεῖται, ἀνόμοις δὲ … 1 Ti 1:9. Cp. ἑαυτοῖς εἰσιν νόμος Ro 2:14 (in Pla., Pol. and in Stoic thought the wise person needed no commandment [Stoic. III 519], the bad one did; MPohlenz, Stoa ’48/49 I 133; II 75). Used w. prepositions: ἐκ ν. Ro 4:14; Gal 3:18, 21c (v.l. ἐν ν.); Phil 3:9 (ἐκ νόμου can also mean corresponding to or in conformity with the law: PRev 15, 11 ἐκ τῶν νόμων); cp. ἐκ τοῦ νόμου Ro 10:5. διὰ νόμου Ro 2:12b; 3:20b; 4:13; 7:7b; Gal 2:19a, 21; ἐν ν. (ἐν τῷ ν. Iren. 3, 11, 8 [Harv. II 49, 9]) Ro 2:12a, 23; Gal 3:11, 21c v.l.; 5:4; Phil 3:6. κατὰ νόμον 3:5; Hb 8:4; 10:8 (make an offering κατὰ νόμον as Arrian, Anab. 2, 26, 4; 5, 8, 2); χωρὶς ν. Ro 3:21a; 7:8f; ἄχρι ν. 5:13a. ὑπὸ νόμον 6:14f; 1 Cor 9:20; Gal 3:23; 4:4f, 21a; 5:18 (cp. Just., D. 45, 3 οἱ ὑπὸ τὸν ν.).—Dependent on an anarthrous noun παραβάτης νόμου a law-breaker Ro 2:25b ( 27b w. art.); Js 2:11. ποιητὴς ν. one who keeps the law 4:11d (w. art. Ro 2:13b). τέλος ν. the end of the law Ro 10:4 (RBultmann and HSchlier, Christus des Ges. Ende ’40). πλήρωμα ν. fulfilment of the law 13:10. ν. μετάθεσις a change in the law Hb 7:12. ἔργα ν. Ro 3:20a, 28; 9:32 v.l.; Gal 2:16; 3:2, 5, 10a.—(ὁ) ν. (τοῦ) θεοῦ Ro 7:22, 25a; 8:7 because it was given by God and accords w. his will. Lasting Mt 5:18; Lk 16:17 (cp. Bar 4:1; PsSol 10:4; Philo, Mos. 2, 14; Jos., C. Ap. 2, 277).—Used w. verbs, w. or without the art.: ν. ἔχειν J 19:7a; Ro 2:14 (ApcSed 14:5). πληροῦν ν. fulfill the law Ro 13:8; pass. Gal 5:14 (Mel., P. 42, 291). πληροῦν τὸ δικαίωμα τοῦ ν. fulfill the requirement of the law Ro 8:4. φυλάσσειν τὸν ν. observe the law Ac 21:24; Gal 6:13. τὰ δικαιώματα τοῦ ν. φυλάσσειν observe the precepts of the law Ro 2:26; διώκειν ν. δικαιοσύνης 9:31a; πράσσειν ν. 2:25a. ποιεῖν τὸν ν. J 7:19b; Gal 5:3; Ro 2:14b, s. below; τὸν ν. τηρεῖν Js 2:10. τὸν ν. τελεῖν Ro 2:27. φθάνειν εἰς ν. 9:31b. κατὰ ν. Ἰουδαϊσμὸν ζῆν IMg 8:1 v.l. is prob. a textual error (Pearson, Lghtf., Funk, Bihlmeyer, Hilgenfeld; Zahn, Ign. v. Ant. 1873 p. 354, 1 [difft. in Zahn’s edition] all omit νόμον as a gloss and are supported by the Latin versions; s. Hdb. ad loc.). τὰ τοῦ ν. ποιεῖν carry out the requirements of the law Ro 2:14b (ApcSed 14:5; FFlückiger, TZ 8, ’52, 17–42). καταλαλεῖν νόμου, κρίνειν ν. Js 4:11abc. ἐδόθη ν. Gal 3:21a.—Pl. διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν Hb 8:10; cp. 10:16 (both Jer 38:33).—Of an individual stipulation of the law ὁ νόμος τοῦ ἀνδρός the law insofar as it concerns the husband (Aristot., Fgm. 184 R. νόμοι ἀνδρὸς καὶ γαμετῆς.—SIG 1198, 14 κατὰ τὸν νόμον τῶν ἐρανιστῶν; Num 9:12 ὁ ν. τοῦ πάσχα; Philo, Sobr. 49 ὁ ν. τῆς λέπρας) Ro 7:2b; cp. 7:3 and δέδεται νόμῳ vs. 2a (on the imagery Straub 94f); 1 Cor 7:39 v.l.—The law is personified, as it were (Demosth. 43, 59; Aeschin. 1, 18; Herm. Wr. 12, 4 [the law of punishment]; IMagnMai 92a, 11 ὁ ν. συντάσσει; b, 16 ὁ ν. ἀγορεύει; Jos., Ant. 3, 274) J 7:51; Ro 3:19.
    a collection of holy writings precious to God’s people, sacred ordinance
    in the strict sense the law=the Pentateuch, the work of Moses the lawgiver (Diod S 40, 3, 6 προσγέγραπται τοῖς νόμοις ἐπὶ τελευτῆς ὅτι Μωσῆς ἀκούσας τοῦ θεοῦ τάδε λέγει τ. Ἰουδαίοις=at the end of the laws this is appended: this is what Moses heard from God and is telling to the Jews. ὁ διὰ τοῦ ν. μεταξὺ καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων διαστείλας θεός Iren. 3, 12, 7 [Harv. II 60, 3]; cp. Hippol., Ref. 7, 34, 1) τὸ βιβλίον τοῦ νόμου Gal 3:10b (cp. Dt 27:26). Also simply ὁ νόμος (Jos., Bell. 7, 162 ὁ ν. or 2, 229 ὁ ἱερὸς ν. of the holy book in a concrete sense) Mt 12:5 (Num 28:9f is meant); J 8:5; 1 Cor 9:8 (cp. Dt 25:4); 14:34 (cp. Gen 3:16); Gal 4:21b (the story of Abraham); Hb 9:19. ὁ ν. ὁ ὑμέτερος J 8:17 (cp. Jos., Bell. 5, 402; Tat. 40, 1 κατὰ τοὺς ἡμετέρους ν.). ἐν Μωϋσέως νόμῳ γέγραπται 1 Cor 9:9. καθὼς γέγραπται ἐν νόμῳ κυρίου Lk 2:23 (γέγραπται ἐν νόμῳ as Athen. 6, 27, 23c; IMagnMai 52, 35 [III B.C.]; Mel., P. 11, 71; cp. Just., D. 8, 4 τὰ ἐν τῷ ν. γεγραμμένα); cp. vs. 24. ἔγραψεν Μωϋσῆς ἐν τῷ νόμῳ J 1:45 (cp. Cercidas [III B.C.], Fgm. 1, 18f Diehl2 [=Coll. Alex. p. 204, 29=Knox p. 196] καὶ τοῦθʼ Ὅμηρος εἶπεν ἐν Ἰλιάδι).—The Sacred Scriptures (OT) referred to as a whole in the phrase ὁ ν. καὶ οἱ προφῆται (Orig., C. Cels. 2, 6, 4; cp. Hippol., Ref. 8, 19, 1) the law (הַתּוֹרָה) and the prophets (הַנְּבִיאִים) Mt 5:17; 7:12; 11:13; 22:40; Lk 16:16; Ac 13:15; 24:14; 28:23; Ro 3:21b; cp. Dg 11:6; J 1:45. τὰ γεγραμμένα ἐν τῷ ν. Μωϋσέως καὶ τοῖς προφήταις καὶ ψαλμοῖς Lk 24:44.
    In a wider sense=Holy Scripture gener., on the principle that the most authoritative part gives its name to the whole (ὁ ν. ὁ τοῦ θεοῦ Theoph. Ant. 1, 11 [p. 82, 15]): J 10:34 (Ps 81:6); 12:34 (Ps 109:4; Is 9:6; Da 7:14); 15:25 (Ps 34:19; 68:5); 1 Cor 14:21 (Is 28:11f); Ro 3:19 (preceded by a cluster of quotations fr. Psalms and prophets).—Mt 5:18; Lk 10:26; 16:17; J 7:49.—JHänel, Der Schriftbegriff Jesu 1919; OMichel, Pls u. s. Bibel 1929; SWesterholm, Studies in Religion 15, ’86, 327–36.—JMeinhold, Jesus u. das AT 1896; MKähler, Jesus u. das AT2 1896; AKlöpper, Z. Stellung Jesu gegenüber d. Mos. Gesetz, Mt 5:17–48: ZWT 39, 1896, 1–23; EKlostermann, Jesu Stellung z. AT 1904; AvHarnack, Hat Jesus das atl. Gesetz abgeschafft?: Aus Wissenschaft u. Leben II 1911, 225–36, SBBerlAk 1912, 184–207; KBenz, D. Stellung Jesu zum atl. Gesetz 1914; MGoguel, RHPR 7, 1927, 160ff; BBacon, Jesus and the Law: JBL 47, 1928, 203–31; BBranscomb, Jes. and the Law of Moses 1930; WKümmel, Jes. u. d. jüd. Traditionsged.: ZNW 33, ’34, 105–30; JHempel, D. synopt. Jesus u. d. AT: ZAW 56, ’38, 1–34.—Lk-Ac: JJervell, HTR 64, ’71, 21–36.—EGrafe, D. paulin. Lehre vom Gesetz2 1893; HCremer, D. paulin. Rechtfertigungslehre 1896, 84ff; 363ff; FSieffert, D. Entwicklungslinie d. paul. Gesetzeslehre: BWeiss Festschr. 1897, 332–57; WSlaten, The Qualitative Use of νόμος in the Pauline Ep.: AJT 23, 1919, 213ff; HMosbech, Pls’ Laere om Loven: TT 4/3, 1922, 108–37; 177–221; EBurton, ICC, Gal 1921, 443–60; PFeine, Theol. des NT6 ’34, 208–15 (lit.); PBenoit, La Loi et la Croix d’après S. Paul (Ro 7:7–8:4): RB 47, ’38, 481–509; CMaurer, D. Gesetzeslehre des Pls ’41; PBläser, D. Gesetz b. Pls ’41; BReicke, JBL 70, ’51, 259–76; GBornkamm, Das Ende d. Gesetzes ’63; HRaisänen, Paul and the Law2 ’87; PRichardson/SWesterholm, et al., Law in Religious Communities in the Rom. Period, ’91 (Torah and Nomos); MNobile, La Torà al tempo di Paolo, alcune ri-flessioni: Atti del IV simposio di Tarso su S. Paolo Apostolo, ed. LPadovese ’96, 93–106 (lit. 93f, n. 1).—Dodd 25–41.—B. 1358; 1419; 1421. DELG s.v. νέμω Ic. Schmidt, Syn. I 333–47. M-M. EDNT. TW. Sv.

    Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία > νόμος

  • 2 νόμος

    νόμος, , eigtl. das Zugetheilte, was Einer in Gebrauch genommen, Gebrauch, Herkommen und das dadurch gesetzlich Gewordene, Gesetz, Verordnung; als Lesart Zenodots Odyss. 1, 3, πολλῶν δ' ἀνϑρώπων ἴδεν ἄστεα καὶ νόμον ἔγνω, s. Scholl.; Hes. O. 278. 390 Th. 66. 417; ἐν ϑεῶν νόμοις Pind. P. 2, 43, öfter; νεοχμοῖς δὲ δὴ νόμοις Ζεὺς κρατύνει, Aesch. Prom. 150; νόμῳ πόλεως, Suppl. 383; Δίκη ξύνεδρος Ζηνὸς ἀρχαίοις νόμοις, Soph. O. C. 1384; οἳ τούςδ' ἐν ἀνϑρώποισιν ὥρισαν νόμους, Ant. 448; νόμους ὑπερβαίνουσα τοὺς προκειμένους 477, öfter; übh. Vorschrift, Regel, φύλασσε πρῶτα μὲν νόμον τὸ μή 'πιϑυμεῖν περισσὰ δρᾶν, Tr. 613; πειϑαρχεῖν τοῖς δεδογμένοις νόμοις, Ar. Eccl. 762. Die Alten leiteten νόμος, das Gesetz, von νέμειν ab, a suum cuique tribuendo, Cic. Legg. 1, 19. Κατὰ νόμους, den Gesetzen gemäß, Aesch. Suppl. 385; u. so in Prosa überall, οἱ κατὰ νόμον ϑεοί, Plat. Legg. X, 904 a, vgl. III, 684 a, wie παρὰ νόμον, wider das Gesetz, Aesch. Eum. 164; Plat. Tim. 83 e u. Folgde. In Athen hießen bes. Solon's Gesetze νόμοι, vgl. ϑεσμός, u. die folgenden durch Volksbeschluß zum Gesetz erhobenen Bestimmungen; νόμοι καϑεστῶτες, Ar. Nubb. 1382; κείμενος, Ran. 760; über die in Prosa gew. Verbindungen νόμον τίϑεσϑαι, λύειν u. ä. s. diese Verba; ὁ περὶ τὸν ἔρωτα νόμος, Plat. Conv. 182 a; er setzt oft φύσει νόμῳ einander entgegen, Prot. 337 c Menex. 245 d; vgl. Her. 4, 39 u. Arist. eth. 1, 3. – Sitte, Brauch; κατὰ νόμους ἀφικτόρων, Aesch. Suppl. 217; Κισσίας νόμοις πολεμιστρίας, Ch. 418; Soph. Ai. 544; Pind. vrbdt φαρμάκων μαλακόχειρα νόμον, N. 3, 53, der Gebrauch der mit weicher Hand aufzulegenden Heilmittel; – oft bei Her., ἐμίσγετό οἱ ού κατὰ νόμον, 1, 61; ἐξαπατᾶν τοὺς εὖ ποιεῦντας νόμος ἐστί οἱ, 1, 90, öfter; ὁ τῶν Σκυϑῶν νόμος, der Scythen Brauch, Plat. Legg. VII, 795 a; νόμῳ καὶ ἔϑει, Crat. 384 d; τετράποδος νόμον, v. l. νόμῳ, Phaedr. 250 e; Sp., οὐ γάρ τοι ϑήρεσσι νόμος, Opp. Cyn. 3, 151; sprichwörtlich νόμος καὶ χώρα, ländlich, sittlich, Zenob. 5, 25; – χειρῶν νόμος, Faust- od. Gewaltrecht, Kriegsrecht, ἐς χειρῶν νόμον ἀπικέσϑαι, d. i. handgemein werden, Her. 9, 48; ἐν χειρῶν νόμῳ ἀπόλλυσϑαι, 8, 89; ἐν χειρῶν νόμῳ καταφϑείρεσϑαι, μεταλλάξαι u. ä. oft Pol. (vgl. χείρ). – In der musikalischen Kunstsprache bedeutet νόμος im Allgemeinen die Tonweise, Harmonie; νόμοι ᾠδῆς, H. h. Apoll. 20; ἐπηλάλαξαν Ἀραὶ τὸν ὀξὺν νόμον, Aesch. Spt. 935; ὀρϑίοις ἐν νόμοις, Ag. 1124, wie Ar. Equ. 1276; κρεκτὸν γοήτων νόμον μεϑήσομεν πόλει, Ch. 809; Ar. Pax 1160; νόμοι κιϑαρῳδικοί, Ran. 1280; Ὀλύμπου, Equ. 9, öfter; ὥςπερ τοῦ τῆς Αϑηναίας νόμου προαύλιον, Plat. Crat. 417 e; κιϑαρῳδικῆς ᾠδῆς λεγομένων νόμων προοίμια, Legg. IV, 722 d; πολεμικοί, Thuc. 5, 69; καὶ ἅμα ἐχόρευον νόμῳ τινὶ ᾄδοντες, Xen. An. 5, 4, 17; Sp., wie Pol. 4, 20, 9; Arist. probl. 19, 28; nach Schol. Ar. Equ. 9 bes. οἱ εἰς ϑεοὺς ὕμνοι. Bes. hieß so eine mit dem Dithyrambus verwandte alte Liederart, die zur Cither od. Flöte einer Gottheit, bes. dem Apollo zu Ehren angestimmt wurde.

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > νόμος

  • 3 νόμος

    νόμος, , eigtl. das Zugeteilte, was einer in Gebrauch genommen, Gebrauch, Herkommen und das dadurch gesetzlich Gewordene, Gesetz, Verordnung; übh. Vorschrift, Regel. Die Alten leiteten νόμος, das Gesetz, von νέμειν ab, a suum cuique tribuendo. Κατὰ νόμους, den Gesetzen gemäß; παρὰ νόμον, wider das Gesetz. In Athen hießen bes. Solons Gesetze νόμοι u. die folgenden durch Volksbeschluß zum Gesetz erhobenen Bestimmungen; oft φύσει – νόμῳ einander entgegen. Sitte, Brauch; φαρμάκων μαλακόχειρα νόμον, der Gebrauch der mit weicher Hand aufzulegenden Heilmittel; ὁ τῶν Σκυϑῶν νόμος, der Scythen Brauch; sprichwörtlich νόμος καὶ χώρα, ländlich, sittlich; χειρῶν νόμος, Faust- od. Gewaltrecht, Kriegsrecht, ἐς χειρῶν νόμον ἀπικέσϑαι, d. i. handgemein werden. In der musikalischen Kunstsprache bedeutet νόμος im allgemeinen die Tonweise, Harmonie. Bes. hieß so eine mit dem Dithyrambus verwandte alte Liederart, die zur Cither od. Flöte einer Gotteit, bes. dem Apollo zu Ehren angestimmt wurde

    Wörterbuch altgriechisch-deutsch > νόμος

  • 4 νόμος

    νόμος ο
    закон;
    ΦΡ.
    Μωσαϊκός νόμος — Моисеев закон – 10 заповедей, которые были даны Богом Моисею на горе Синай
    Этим.
    дргр. < νέμω «разделять, распределять» < инд. nem «распределять»

    Η εκκλησία λεξικό (Церковный словарь Назаренко) > νόμος

  • 5 νόμος

    νόμος, , ([etym.] νέμω)
    A that which is in habitual practice, use or possession, not in Hom. (cf. J.Ap.2.15), though read by Zenod. in Od.1.3.
    I usage, custom,

    [Μοῦσαι] μέλπονται πάντων τε νόμους καὶ ἤθεα κεδνά Hes.Th.66

    ;

    ν. ἀρχαῖος ἄριστος Id.Fr. 221

    ; ἔνθα ν. (sc. ἐστί) c. inf., where it is the custom.., Alc.Supp.25.5; ν. πάντων βασιλεύς custom is lord of all, Pi.Fr.169.1;

    ν. δεσπότης Hdt.7.104

    , Pl. Lg. 715d;

    ν. τύραννος τῶν ἀνθρώπων Id.Prt. 337d

    ;

    ἴησις ὀθονίοισι κατὰ τὸν ν. τὸν ἀρθριτικόν Hp.Art.18

    ;

    ὡς νόμος Id.Mochl.37

    : hence, law, ordinance,

    τόνδε.. ν. διέταξε Κρονίων.. θηρσὶ.. ἐσθέμεν ἀλλήλους Hes. Op. 276

    ;

    τρέφονται πάντες οἱ ἀνθρώπειοι ν. ὑπὸ τοῦ θείου Heraclit. 114

    ;

    ἄφθογγον εἶναι τὸν παλαμναῖον ν. [ἐστί] A.Eu. 448

    ;

    ν. κάλλιστον ἐξευρόντα, πειθαρχεῖν πατρί S.Tr. 1177

    ; ν. κοινός, = ὀρθὸς λόγος, Zeno Stoic.1.43: pl.,

    ἔργων.. ὧν νόμοι πρόκεινται ὑψίποδες S.OT 865

    (lyr.);

    νεοχμοῖς ν. Ζεὺς κρατύνει A.Pr. 150

    (lyr.).
    b in VT, of the law of God,

    ἐν τῷ νόμῳ Κυρίου τὸ θέλημα αὐτοῦ LXXPs.1.2

    , al., cf. Is.2.3; νόμον ὃν ἐνετείλατο ὑμῖν Μωϋσῆς ib.De.33.4; so in NT,

    ὁ ν. Μωϋσέως Ev.Luc.2.22

    , etc.; but also

    ὁ ν. τοῦ Χριστοῦ Ep.Gal.6.2

    ; ὁ ν. τοῦ Πνεύματος τῆς ζωῆς, opp. ὁ ν. τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου, Ep.Rom.8.2;

    ν. τέλειος ὁ τῆς ἐλευθερίας Ep.Jac.1.25

    .
    c with Preps., κατὰ νόμον according to custom or law, Hes.Th. 417, Hdt.1.61, etc.;

    κὰν νόμον Pi.O.8.78

    ; οἱ κατὰ ν. ὄντες θεοί the established deities, Pl.Lg. 904a;

    κατὰ νόμους A.Supp. 241

    ; παρὰ νόμον contrary to.., Id.Eu. 171 (lyr.);

    παρὰ τοὺς τῆς φύσεως ν. Pl.Ti. 83e

    ;

    ἐν Πανελλάνων νόμῳ Pi.I.2.38

    ; ἐν Ἀδραστείῳ νόμῳ by the law of Adrastus, i.e. at the Nemean games, Id.N.10.28: esp. in dat. νόμῳ by custom, conventionally, opp. φύσει, Hdt. 4.39, Philol.9, Arist.EN 1094b16, etc.; ν. γλυκύ, ν. πικρόν, Democr.9;

    εἰ μή τις λέγοι ν. ὁρᾶν καὶ τὰς λεγομένας ποιότητας μὴ ἐν τοῖς ὑποκειμένοις εἶναι Plot.4.4.29

    ; ὅσον νόμου χάριν just for form's sake, Diph.43.14, Arist.Metaph. 1076a27.
    d statute, ordinance made by authority,

    [Σόλων] νόμους ἔθηκεν ἄλλους, τοῖς δὲ Δράκοντος θεσμοῖς ἐπαύσαντο χρώμενοι πλὴν τῶν φονικῶν Id.Ath.7.1

    (but

    τὸν Δράκοντος ν. τὸν περὶ τοῦ φόνου IG12.115.5

    ), etc.; νόμον τιθέναι, τίθεσθαι, v. τίθημι; βασιλικὸς ν. OGI483.1 (Pergam., ii A.D.), Ep.Jac.2.8: freq. of general laws, opp. ψηφίσματα (special decrees), Pl.Tht. 173d, etc.;

    ὅταν τὰ ψηφίσματα κύρια ᾖ ἀλλὰ μὴ ὁ ν. Arist.Pol. 1292a7

    : generally, law, ἄνευ ὀρέξεως νοῦς ὁ ν. ἐστίν ib. 1287a32; ἄγραφος ν. Lex ap. And.1.85, etc.; opp. γεγραμμένος, Arist.Rh. 1373b6; ν. ἴδιος, opp. κοινός, ib.4; ὁ ν. freq. as subject,

    οἱ ν. διδόασι τιμωρίας D.18.12

    ;

    ὧν ὁ ν. ἀγορεύει Inscr.Magn. 92b16

    (ii B.C.); μὴ ὁ ν. κρίνει τὸν ἄνθρωπον ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πρῶτον; Ev.Jo.7.51.
    e c. gen. rei,

    οὗτός τοι πεδίων πέλεται ν. Hes.Op. 388

    ;

    Ὑλλίδος στάθμας ἐν νόμοις Pi.P.1.62

    ;

    τὸν φαρμάκων δίδαξε μαλακόχειρα ν. Id.N.3.55

    ;

    ν. ἐμβολῆς καὶ διορθώσιος Hp.Mochl.38

    ; ὁ ν. τοῦ κριοῦ, τοῦ ἀνδρός, τῶν ἐρανιστῶν, LXXLe.6.31 (7.1), Ep.Rom.7.2, SIG 1198.14 (Arcesine, iii B.C.); ἐς χειρῶν νόμον ἀπικέσθαι to come to blows, into action, Hdt.9.48; ἐν χειρῶν νόμῳ ἀπόλλυσθαι, περιπεσεῖν, die in action, Id.8.89, Plb.1.57.8;

    μεταλλάξαι τὸν βίον ἐν χ. ν. Id.3.63.5

    , cf. 3.116.9;

    Ἀσδρούβας.. ἐν χ. ν. κατέστρεψε τὸν βίον Id.11.2.1

    ;

    τοὺς μὲν ἐν χ. ν. διέφθειρε Id.1.82.2

    ; τοὺς ἐν χ. ν. τὰς πολιτείας καταλύοντας by 'direct action', Aeschin.1.5; but

    κτεῖναι ἐν ταῖς πολεμικαῖς ἐξόδοις ἐν χειρὸς νόμῳ

    under martial law,

    Arist.Pol. 1285a10

    ;

    τῷ τοῦ πολέμου νόμῳ κτησάμενος Aeschin.2.33

    .
    II melody, strain,

    οἶδα δ' ὀρνίχων νόμως πάντων Alcm.67

    ;

    ν. ἵππιος Pi.O. 1.101

    ;

    Ἀπόλλων ἁγεῖτο παντοίων ν. Id.N.5.25

    ;

    ν. πολεμικοί Th.5.69

    ;

    ἐπηλάλαξαν Ἀραὶ τὸν ὀξὺν ν. A.Th. 952

    (lyr.);

    κρεκτοὶ ν. S.Fr. 463

    , cf. AP9.584: metaph.,

    τοὺς Ἅιδου ν. S.Fr. 861

    .
    2 esp. a type of early melody created by Terpander for the lyre as an accompaniment to Epic texts,

    ν. ὄρθιος Hdt.1.24

    ;

    ν. Βοιώτιος S.Fr. 966

    ;

    ν. κιθαρῳδικοί Ar.Ra. 1282

    , cf. Pl.Lg. 700d, Arist.Po. 1447b26, Pr. 918b13, etc.; also for the flute,

    ν. αὐλῳδικός Plu.2.1132d

    ; without sung text, ν. αὐλητικός ib.1133d, cf. 138b, Poll.4.79; later, composition including both words and melody, e.g. Tim.Pers.
    III = νοῦμμος (q. v.), Epich.136, Sophr.162, Inscr.Délos407.21 (ii B.C.); ν. σηστέρτιοι, = Lat. nummi sestertii, Inscr.Prien.41.13 (ii B.C.).
    IV Archit., course of masonry, IG12(2).11.17 (Mytil.).

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > νόμος

  • 6 νομός

    νομός, , 19 Weideplatz, Weide fürs Vieh; ἐπεί κε νομῷ μιγέωσι, wenn sie auf der Weide unter einander gekommen sind, Il. 2, 475; μετά τ' ἤϑεα καὶ νομὸν ἵππων, 6, 511; 18, 587 u. öfter; ποιηροὺς λιποῠσα νομούς, Eur. Cycl. 61; – auch = Weide, Futter, Nahrung, H. h. Merc. 198; u. übh. Nahrung, Speise, Hes. O. 528, Ar. Av. 239. – 2) zugetheilter, angewiesener Wohnplatz, Landstrich; ἐς ἀμφιϑάλασσον νομόν, die Gegend, Pind. Ol. 7, 34, wie Soph. O. C. 1064; νομὸν τῆς Ἑλλάδος πορϑεῖν, Eur. Rhes. 477, Wohnsitz; οἱ Πέρσαι οἱ ἐντὸς Ἅλυος ποταμοῦ νομοὺς ἔχοντες, Her. 5, 102; οἱ ἄνϑρωποι νομὸν ἐν ϑαλάσσῃ ἕξουσι, 5, 92. – Bes. in Aegypten, Abtheilungen des Landes, Nomen, Gaue, welche gewöhnlich durch Kanäle abgegränzt waren, Her. 2, 166, vgl. Wessel. zur Stelle; Strab.; doch braucht Her. das Wort 3, 90 auch von den Provinzen, Satrapien des babylonischen oder persischen Reiches u. 4, 62. 66 von den verschiedenen Landstrichen Scythiens; so auch bei späteren Geschichtschreibern, wie D. Sic. – 3) übtr., ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνϑα καὶ ἔνϑα, Il. 20, 249, von vielem Wortwechsel, vielem Hin- u. Herschweifen der Worte, gleichsam eine reichliche Weide der Worte, wie Hes. O. 405.

    Griechisch-deutsches Handwörterbuch > νομός

  • 7 νόμος

    νόμος (-ος, -ῳ, -ον; -ων, -οις.)
    1
    a custom, tradition

    ἔστι δὲ καί τι θανόντεσσιν μέρος κὰν νόμον ἐρδόμενον O. 8.78

    πόλιν Ὑλλίδος στάθμας Ἱέρων ἐν νόμοις ἔκτισσε P. 1.62

    οὔτ' ἐν ἀνδράσι γερασφόρον οὔτ ἐν θεῶν νόμοις (sc. Κένταυρον) P. 2.43 Ἀσκλαπιόν· τὸν φαρμάκων δίδαξε μαλακόχειρα νόμον (v. l. νομόν) N. 3.55 ( ἔνεπεν αὐτόν) γάμον δαίσαντα πὰρ Δὶ Κρονίδᾳ σεμνὸν αἰνήσειν νόμον (νόμον, νομόν Σ: δόμον, γάμον codd.) N. 1.72

    τρὶς μὲν ἐν πόντοιο πύλαισι λαχών, τρὶς δὲ καὶ σεμνοῖς δαπέδοις Ἀδραστείῳ νόμῳ N. 10.28

    ἱπποτροφίας τε νομίζων ἐν Πανελλάνων νόμῳ I. 2.38

    b political tradition, regime

    ἐν πάντα δὲ νόμον εὐθύγλωσσος ἀνὴρ προφέρει, παρὰ τυραννίδι, χὠπόταν ὁ λάβρος στρατός, χὤταν πόλιν οἱ σοφοὶ τηρέωντι P. 2.86

    ἀδελφεοῖσί τ' ἐπαινήσομεν ἐσλοῖς, ὅτι ὑψοῦ φέροντι νόμον Θεσσαλῶν αὔξοντες P. 10.70

    c tune, melody ἐμὲ δὲ στεφανῶσαι κεῖνον ἱππίῳ νόμῳ Αἰοληίδι μολπᾷ χρή (v. [Plut.], περὶ μουσικῆς, § 7) O. 1.101 ἀλλά νιν εὑροῖσ ( Ἀθάνα)

    ἀνδράσι θνατοῖς ἔχειν, ὠνύμασεν κεφαλᾶν πολλᾶν νόμον, εὐκλεᾶ λαοσσόων μναστῆρ' ἀγώνων P. 12.23

    φόρμιγγ' Ἀπόλλων ἑπτάγλωσσον χρυσέῳ πλάκτρῳ διώκων ἁγεῖτο παντοίων νόμων N. 5.25

    νόμων ἀκούοντες θεόδματον κέλαδον fr. 35c.
    2 pro pers., Custom Νόμος ὁ πάντων βασιλεὺς θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων (“wenns die Menschen für gerecht erklären, wird auch die Gewalttat gerechtfertigt” Wil., 462: contra, Treu, Rh. M., 1963, 193ff.: v. Ostwald, H. S. C. P., 1965, 109ff.) fr. 169. 1.

    Lexicon to Pindar > νόμος

  • 8 νομός

    νομός, , ([etym.] νέμω)
    A place of pasturage, Il.2.475, Od.9.217, etc.; ν. ὕλης a woodland pasture, 10.159; ν. Περιδάϊος pasture of Ida, Pi.Pae.4.51.
    2 herbage, pasture, h.Merc.198: generally, food, Hes.Op. 526;

    ἐπέτονθ'.. ἐπὶ νομόν Ar.Av. 1287

    , cf. 239 (lyr.).
    3 metaph., ἐπέων πολὺς ν. ἔνθα καὶ ἔνθα a wide range for words (but expld. by Sch. as = νέμησις, apportionment), Il.20.249; πάντῃ.. νόμος ( νομοὶ Barnes)

    βεβλήαται ᾠδῆς h.Ap.20

    ; but, ἐπέων ν. expenditure of words, Hes. Op. 403.
    II habitation, Pi.O.7.33, S.OC 1061 (lyr.), etc.; νομὸν ἐν θαλάσσῃ ἔχειν to have their dwelling-place, Hdt.5.92.ά;

    δενδρέων ν. Διόνυσος αὐξάνοι Pi.Fr. 153

    .
    2 district, sphere of command, province, Hdt.5.102, etc.; satrapy, Id.1.192, 3.90; of the regions of Scythia, Id.4.62,66; esp. of the districts of Egypt, Id.2.4, al., D.S. 1.54, Str.17.1.22, etc.

    Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > νομός

  • 9 νομός

    νομός, , Weideplatz, Weide fürs Vieh; ἐπεί κε νομῷ μιγέωσι, wenn sie auf der Weide unter einander gekommen sind; auch = Weide, Futter, Nahrung u. übh. Nahrung, Speise. (2) zugeteilter, angewiesener Wohnplatz, Landstrich; ἐς ἀμφιϑάλασσον νομόν, die Gegend; νομὸν τῆς Ἑλλάδος πορϑεῖν, Wohnsitz. Bes. in Ägypten, Abteilungen des Landes, Nomen, Gaue, welche gewöhnlich durch Kanäle abgegrenzt waren; auch von den Provinzen, Satrapien des babylonischen oder persischen Reiches u. von den verschiedenen Landstrichen Scythiens. (3) übtr., ἐπέων δὲ πολὺς νομὸς ἔνϑα καὶ ἔνϑα, von vielem Wortwechsel, vielem Hin- u. Herschweifen der Worte, gleichsam eine reichliche Weide der Worte

    Wörterbuch altgriechisch-deutsch > νομός

  • 10 Νόμος

    Νόμος
    that which is in habitual practice: masc nom sg

    Morphologia Graeca > Νόμος

  • 11 νομός

    νομός
    place of pasturage: masc nom sg

    Morphologia Graeca > νομός

  • 12 νόμος

    νόμος
    that which is in habitual practice: masc nom sg

    Morphologia Graeca > νόμος

  • 13 νομός

    a herbage δενδρέων δὲ νομὸν Διώνυσος πολυγαθὴς αὐξάνοι, ἁγνὸν φέγγος ὀπώρας fr. 153.

    Lexicon to Pindar > νομός

  • 14 νομός

    νομός ( νέμω): pasture; fig., ἐπέων, ‘range,’ Il. 20.249.

    A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > νομός

  • 15 νόμος

    ο
    1) закон разя, знач);

    φυσικός νόμος — закон природы;

    άγραφος νόμος — неписаный закон;

    ερμηνεία τού νόμου — толкование закона;

    εκτακτος νόμος — чрезвычайный закон;

    κώδικας νόμων — свод законов;

    νόμοι της κοινωνικής ανάπτυξης — законы общественного развития;

    παραβαίνω τον νόμο — нарушать закон;

    δημοσιεύω νόμο — обнародовать закон;

    ψηφίζω νόμο — принимать закон;

    ακυρώνω τον νόμο — отменять закон;

    τούτο έχει ισχύ ν νόμου — это имеет силу закона;

    σύμφωνα με το νόμο — в силу закона;

    κατά νόμον — по закону;

    παρά τον νόμον — вопреки закону;

    εκτός νόμου — вне закона;

    κατά το γράμμα (τό πνεύμα) τού νόμου — согласно букве (духу) закона;

    εν ονόματι τού νόμου — именем закона;

    νόμοι της κοινωνικής συμπεριφοράς — нормы общественного поведения;

    νόμος της έλξεως ( — или βαρύτητος) — закон всемирного тяготения;

    θείος νόμος — церковная заповедь;

    νόμος της ποταπαγόρευσης — сухой закон;

    2) законоположение, законодательство;

    ποινικός νόμος — уголовное законодательство;

    ο Ρωμαϊκός νόμος — римское право;

    § εξ αυτού οι νόμοι και οι προφήται κρέμονται — всё зависит от него;

    δεν έχει ούτε πίστη οότε νόμο — у него нет ни чести, ни совести

    Νέα ελληνική-Ρωσικά λεξικό > νόμος

  • 16 νομος

        I.
         νομός
        ὅ
        1) пастбище, выгон
        

    (ἵππων Hom.)

        ν. ὕλης Hom. — лесное пастбище;
        ἐπέων πολὺς ν. Hom. — широка словесная пажить, т.е. говорить можно без конца

        2) корм, пища HH., Hes., Arph.
        3) местопребывание, обиталище
        

    νομὸν ἐν θαλάσσῃ ἔχειν Her. — обитать в море;

        ν. τῆς Ἑλλάδος Eur.край Эллады

        4) округ, область, ном (в Египте, Вавилонии, Персии и у скифов) Her.
        II.
         νόμος
        ὅ
        1) обычай, установление, законоположение, закон
        ν. πάντων βασιλεύς погов. Pind. — обычай - всеобщий повелитель;
        κατὰ νόμον Hes., Her., κὰν νόμον Pind.по (установленному) обычаю или согласно закону;
        οἱ κατὰ νόμον ὄντες θεοί Plat. — общепризнанные (установленные традицией) боги;
        ἐν Ἀδραστείῳ νόμῳ Pind. — согласно закону Адраста, т.е. по уставу Немейских игрищ;
        νόμῳ καὴ ἔθει Plat. — по закону и по обычаю;
        χειρῶν ν. Arst., Polyb. — кулачное право, закон войны;
        ἐς χειρῶν νόμον ἀπικέσθαι Her.вступить в рукопашный бой

        2) муз. лад, напев, мелодия
        νόμοι πολεμικοί Thuc.военные песни

        3) NT. = ἡ См. η Παλαιὰ Διαθήκη

    Древнегреческо-русский словарь > νομος

  • 17 νόμος

    ὁ νόμος (ср. ὁ νομός пастбище) ['надел'] 1. обычай; 2. закон; 3. лад, мелодия (ср. метроном, эконом)

    Αρχαία Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό > νόμος

  • 18 νομός

    See also: s. νέμω.
    Page in Frisk: 2,

    Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > νομός

  • 19 νόμος

    See also: s. νέμω.
    Page in Frisk: 2,

    Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > νόμος

  • 20 νόμος

    {сущ., 197}
    закон, установление, законоположение.
    Ссылки: Мф. 5:17, 18; 7:12; 11:13; 12:5; 22:36, 40; 23:23; Лк. 2:2224, 27, 39; 10:26; 16:16, 17; 24:44; Ин. 1:17, 45; 7:19, 23, 49, 51; 8:5, 17; 10:34; 12:34; 15:25; 18:31; 19:7; Деян. 6:13; 7:53; 13:15, 39; 15:5, 24; 18:13, 15; 21:20, 24, 28; 22:3, 12; 23:3, 29; 24:6, 14; 25:8; 28:23; Рим. 2:1215, 17, 18, 20, 23, 25-27; 3:19-21, 27, 28, 31; 4:13-16; 5:13, 20; 6:14, 15; 7:1-9, 12, 14, 16, 21-23, 25; 8:24, 7; 9:31, 32; 10:4, 5; 13:8, 10; 1Кор. 7:39; 9:8, 9, 20; 14:21, 34; 15:56; Гал. 2:16, 19, 21; 3:2, 5, 10-13, 17-19, 21, 23, 24; 4:4, 5, 21; 5:3, 4, 14, 18, 23; 6:2, 13; Еф. 2:15; Флп. 3:5, 6, 9; 1Тим. 1:8, 9; Евр. 7:5, 12, 16, 19, 28; 8:4, 10; 9:19, 22; 10:1, 8, 16, 28; Иак. 1:25; 2:8-12; 4:11. LXX: 8451 (הָרוֹתּ), 2708 (הָקּחֻ).*
    ключ.сл.

    Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > νόμος

См. также в других словарях:

  • Νόμος —         (nomos) (греч.) см. Номос и фюсис. Философский энциклопедический словарь. М.: Советская энциклопедия. Гл. редакция: Л. Ф. Ильичёв, П. Н. Федосеев, С. М. Ковалёв, В. Г. Панов. 1983 …   Философская энциклопедия

  • νομός — place of pasturage masc nom sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • Νόμος — that which is in habitual practice masc nom sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • νόμος — that which is in habitual practice masc nom sg …   Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)

  • νόμος — (Νομ.). Κάθε υποχρεωτικός κανόνας που γεννά δικαιώματα και υποχρεώσεις, με δυνατότητα εξωτερικού καταναγκασμού για όποιον δε συμμορφώνεται εκούσια στις επιταγές ή στις απαγορεύσεις του. Με τη γενική αυτή αλλά ουσιαστική έννοια, είναι αδιάφορο το… …   Dictionary of Greek

  • -νόμος — και νομος (ΑΜ νόμος και νομος) β συνθετικό πολλών ουσιαστικών και επιθέτων τής Ελληνικής που ανάγεται στο ουσιαστικό νόμος. Τα σύνθετα αυτά εμφανίζονται τόσο ως προπαροξύτονα όσο και ως παροξύτονα. Τα προπαροξύτονα σε νομος είναι εκείνα τών… …   Dictionary of Greek

  • νομός — (Νομ.). Κάθε υποχρεωτικός κανόνας που γεννά δικαιώματα και υποχρεώσεις, με δυνατότητα εξωτερικού καταναγκασμού για όποιον δε συμμορφώνεται εκούσια στις επιταγές ή στις απαγορεύσεις του. Με τη γενική αυτή αλλά ουσιαστική έννοια, είναι αδιάφορο το… …   Dictionary of Greek

  • νόμος — ο 1. κανόνας δικαίου, γραπτή βούληση οργανωμένης πολιτείας που ρυθμίζει τις σχέσεις πολιτών και κράτους ή τις σχέσεις μεταξύ των πολιτών. 2. το σύνολο των νόμων, η νομοθεσία. 3. κανόνας που ρυθμίζει ενέργεια ή εκδήλωση του ανθρώπου: Ο νόμος της… …   Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)

  • νομός — ο διοικητική περιοχή, όπου προΐσταται ο νομάρχης: Νομός Θεσσαλονίκης. – Nομός Σερρών κτλ …   Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)

  • Χαλκιδικής, νομός — Νομός που καλύπτει το έδαφος της ομώνυμης χερσονήσου της κεντρικής Μακεδονίας. Στον νομό δεν υπάγεται η περιοχή του Άθω (Άγιον Όρος), ο οποίος συνορεύει στα Β με τον νομό Θεσσαλονίκης, ενώ από τις 3 άλλες πλευρές του βρέχεται από το Αιγαίο. Ο… …   Dictionary of Greek

  • Δράμας, νομός — Νομός (3.468 τ. χλμ., 103.975 κάτ.) της περιφέρειας Ανατολικής Μακεδονίας και Θράκης. Συνορεύει στα Β με τη Βουλγαρία, στα Α με τον νομό Ξάνθης, στα Ν με τον νομό Καβάλας και στα Δ με τον νομό Σερρών. Από τη συνολική της έκταση 402 τ. χλμ. είναι… …   Dictionary of Greek

Поделиться ссылкой на выделенное

Прямая ссылка:
Нажмите правой клавишей мыши и выберите «Копировать ссылку»