-
1 δαίομαι
δαίομαι, theilen; verwandt δαΐζω, δατέομαι, δαιτρός, δαίνυμι, δαιτυμών, δαίς, δαίτη, δαιτύς; δαίομαι ist entstanden aus ΔΑ-Ί-ΟΜΑΙ, Wurzel ΔΑ; also dem Ursprunge nach durchaus verschieden von δαίω »brennen«, dessen Wurzel ΔΑF ist. Das activ. von δαίομαι »theilen« ist nicht gebräuchlich; δαίομαι findet sich: – 1) als medium, = theilen, vertheilen: Odyss. 17, 332 δίφρον, ἔνϑα τε δαιτρὸς ἐφίζεσκε κρέα πολλὰ δαιόμενος μνηστῆρσι; 15, 140 πὰρ δὲ Βοηϑοίδης κρέα δαίετο καὶ νέμε μοίρας. – Dazu futur. δάσομαι (δάσσομαι), entstanden aus ΔΑ'ΤΣΟΜΑΙ, von ΔΑ'ΤΟΜΑΙ = δατέομαι, ΔΑ-ΤΟ'Σ; aorist. ἐδασάμην (ἐδασσάμην); Odyss. 2, 368 τάδε δ' αὐτοὶ πάντα δάσονται; 6, 10 ἀμφὶ δὲ τεῖχος ἔλασσε πόλει, καὶ ἐδείματο οἴκους, καὶ νηοὺς ποίησε ϑεῶν, καὶ ἐδάσσατ' ἀρούρας; 9, 42 ἐκ πόλιος δ' ἀλόχους καὶ κτήματα πολλὰ λαβόντες δασσάμεϑ', ὡς μή τίς μοι ἀτεμβόμενος κίοι ἴσης; 19, 423 ὤπτησάν τε περιφραδέως, δάσσαντό τε μοίρας; 17, 30 εἴ κεν ἐμὲ μνηστῆρες ἀγήνορες ἐν μεγάροισιν λάϑρῃ κτείναντες πατρώια πάντα δάσωνται; 2, 335 κτήματα γάρ κεν πάντα δασαίμεϑα; Iliad. 18, 511 δίχα δέ σφισιν ἥνδανε βουλή, ἠὲ διαπραϑέειν ἢ ἄνδιχα πάντα δάσασϑαι, κτῆσιν ὅσην πτολίεϑρον ἐπήρατον ἐντὸς ἐέργοι; Odyss. 20, 216 μεμάασι γὰρ ἤδη κτήματα δάσσασϑαι δὴν οἰχομένοιο ἄνακτος; 3, 66 μοίρας δασσάμενοι δαίνυντ' ἐρικυδέα δαῐτα; Pind. P. 4, 148 οὐ πρέπει νὼ χαλκοτόροις ξίφεσιν οὐδ' ἀκόντεσσιν μεγάλαν προγόνων τιμὰν δάσασϑαι; Xen. Cyr. 4, 2, 43 τὸ νεῖμαι τὰ χρήματα Μήδοις – ἐπιτρέψαι, καί, ἤν τι μεῖον ἡμῖν δάσωνται, κέρδος ἡγεῐσϑαι. – Auch = zerfleischen, verzehren: Iliad. 23, 21 Ἕκτορα δεῠρ' ἐρύσας δώσειν κυσὶν ὠμὰ δάσασϑαι; Odyss. 18, 87; Eur. Troad. 450; ἀμβροσίη, ὲν δαίονται ϑεοί, essen, Matro bei Athen. 4, 136 b. Vgl. δατέομαι, δαίνυμαι. – 2) als passivum, = getheilt werden: Odyss. 9, 551 ἀρνειὸν δ' ἐμοὶ οἴῳ ἐυκνήμιδες ἑταῖροι μήλων δαιομένων δόσαν ἔξοχα; – Odyss. 1, 48 ἀλλά μοι ἀμφ' Ὀδυσῆι δαΐφρονι δαίεται ἦτορ, δυσμόρῳ, das Herz wird mir zerrissen, Scholl. δαίεται: διακόπτεται. τὸ γὰρ καίεται ἐπὶ ἐρώσης, vgl. Sengebusch Aristonic. p. 30; Apoll. Rh. 3, 661 ἡ δ' ἔνδοϑι δαιομένη περ σῖγα μάλα κλαίει χῆρον λέχος εἰσορόωσα; Opp. Hal. 4, 200. – Dazu perfectum; Iliad. 1, 125 ἀλλὰ τὰ μὲν πολίων ἐξεπ ράϑομεν, τὰ δέδασται, ist vertheilt; Odyss. 15, 412 ἔνϑα δύω πόλιες, δίχα δέ σφισι πάντα δέδασται; Iliad. 15, 189 τριχϑὰ δὲ πάντα δέδασται ; Odyss. 1, 23 Αἰϑίοπας τοὶ διχϑὰ δεδαίαται, sie sind getheilt; Herodot. 2, 84 ἡ ἰητρικὴ κατὰ τάδε σφι δέδασται; Eur. Herc. fur. 1329 πανταχοῠ δέ μοι χϑονὸς τεμένη δέδασται.
-
2 δαίομαι
Grammatical information: v.Meaning: `divide', `feast' (Il.)Derivatives: Abstracta δαίς, - τός f. `portion, meal' (Il.), compp. ἁβρό-, ὁμό-; δαίτη `meal' (Il.); δαιτύς, - ύος f. `id.' (X 496; Chantraine Gramm. hom. 1, 96) with δαιτυμών, - όνος m. `guest' (Od.); δαιτυμονεύς (Nonn.); δαῖσις `division (of property)' (Gortyn) with δαισάνη = πτισάνη (EM), δαίσιμον (- ιον EM) ἐδώδιμον H.; δαιθμός `division, divided land' (inscr.). - Nomen loci: δαιτήριον (EM). - Nomina agentis: δαιτρός `divider, carver' (Od.) with δαιτροσύναι pl. `the arts of the carver' (π 253); denomin. δαιτρεύω `divide, carva' (Il.) with δαιτρεία (Hdn.); Δαίτωρ als EN (Θ 275), συνδαίτωρ `conviva' (A.); - δαιτρόν `part, portion' (Δ 262); - δαίτης title of a priest (E. Fr. 472, 12), as second member in λαγο-δαίτας (A.) s. Fraenkel Nom. ag. 1, 193f. - Isolated δαιταλεύς `banqueter' (A.), cf. δαιταλάομαι `banquet' and δαιταλουργία (Lyk.). - An enlargement of δαίομαι is δαΐζω. On δαίμων s. v.Etymology: To δαίομαι (with analogical - ι-) agrees Skt. dáyate `divide'. Beside this diphthongical form there is monophthongical with ā- (* deh₂-) or ĭ- (* dh₂-) vowel, e. g. dā́-ti `cut off', di-tí- `dividing'; without vowel d-yá-ti `divide', *dh₂-i̯e-; the forms go back on * d(e)h₂-(i)-. - Here also δῆμος (Dor. δᾶμος), s. v. From Germanic and Armenian the word for `time', as OE tīma, ONo. tīme `hour, time', PGm. * tī-man- \< * dī-mon-, OHG zīt, Arm. ti `old age, time', IE * dī-t(i)-. - Cf. δατέομαι, and δάπτω.Page in Frisk: 1,341-342Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > δαίομαι
-
3 δαιομαι
-
4 δαίομαι
1 distributeἓν παῤἐσλὸν πήματα σύνδυο δαίονται βροτοῖς ἀθάνατοι P. 3.81
-
5 δαίομαι
δαίομαι, teilen; (1) als medium, = teilen, verteilen. Auch = zerfleischen, verzehren. (2) als passivum, = geteilt werden; ἀλλά μοι ἀμφ' Ὀδυσῆι δαΐφρονι δαίεται ἦτορ, δυσμόρῳ, das Herz wird mir zerrissen -
6 δαίομαι
δαίω 1duno óti: pres ind mp 1st sgδαίω 2divide: pres ind mp 1st sg -
7 δια-δαίομαι
δια-δαίομαι medium (s. δαίομαι), vertheilen; in tmesi Il. 9, 333 διὰ παῦρα δασάσκετο, πολλὰ δ' ἔχεσκεν; Pind. O. 7, 75 διὰ γαῖαν τρίχα δασσάμενοι πατρωΐαν; διεδάσαντο τὴν ληΐην Her. 8, 121; ἐς φυλάς 4, 145; δεύματα κρεῶν Pind. Ol. 1, 51. – Vgl. διαδατέομαι.
-
8 ἐπι-δαίομαι
ἐπι-δαίομαι, zutheilen, ὅρκον, dazu leisten, Hom. H. h. Merc. 383, Herm. conj. ἐπιδώσομαι. In tmesi bei Hes. Th. 789; Dion. P. 8.
-
9 διαδαίω
δια-δαίω, δια-δαίομαι medium (s. δαίομαι), verteilen -
10 διαδαίομαι
δια-δαίω, δια-δαίομαι medium (s. δαίομαι), verteilen -
11 δαΐζω
Grammatical information: v.Meaning: `cleave, pierce' (Il.).Other forms: Aor. δαΐξαι, perf. ptc. δεδαϊγμένοςDerivatives: δαϊκτήρ "divider" of Ares (Alc.), also of γόος (A. Th. 916); also δαΐκτωρ ( γάμος A. Supp. 798); δαϊγμός (EM); - δαΐκτας in μηλοδαΐκτας (B.); καρπο-δαισται (Gortyn); from δαίομαι with analogical - σ-, as in δεδαισμένον, δαισθείς (E.), s. Fraenkel Nom. ag. 1, 194.Origin: GR [a formation built with Greek elements]Etymology: Deverb. from δαίομαι (s. Schwyzer 736).Page in Frisk: 1,340Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > δαΐζω
-
12 ματεύω
Grammatical information: v.Meaning: `search, seek, strive to' (Ξ 110);Other forms: ματέω in μάτης (Theoc. 29, 15; Aeol. *μάτημι), ματεῖ ζητεῖ, ματῆσαι μαστεῦσαι, ζητῆσαι, μάσσαι ζητῆσαι H., ματεῖσθαι ζητεῖσθαι (Hp. ap. Erot.).Compounds: Also with preflx ἐσ- ματέομαι, - μάσασθαι (Hp.), ἐμ-, κατ-εμ-ματέω (Nik.) `feel in, stick in (the hand, the sting)'.Derivatives: μάτος n. `investigation' (Hp. ap. Gal.), ματήρ ἐπίσκοπος, ἐπιζητῶν, ἐρευνητής with ματηρεύειν μα\<σ\> τεύειν, ζητεῖν H.Origin: XX [etym. unknown]Etymology: To ματέω, from where prob. secondarily ματεύω (cf. Schwyzer 732), agree formally δατέομαι, πατέομαι; so we have probably to start from a nominal τ-stem (see Schwyzer 705 f.; cf. also Bechtel Lex. s. ματεύω). The verbal nouns ἄ-δασ-τος, ἄ-πασ-τος have a parallel in ἀ-προτί-μαστος; to the aorists δάσ(σ)ασθαι, πάσ(σ)ασθαι comform - μάσ(σ)ασθαι, μάσσαι. So the verbal σ-forms just like the nominal μαστύς, μαστήρ, μάστιξ etc., also μάσμα, can be connected with ματέω. From these σ-forms also μαστεύω may have got its σ. With δατέομαι: δαίομαι compare ματέω: μαίομαι. But while we have for the explanation of δαίομαι certain comparanda outside Greek, μαίομαι has no certain analysis; cf. s. v.Page in Frisk: 2,184Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ματεύω
-
13 δασμός
δασμός, ὁ (δαίομαι, δατέομαι), 1) Theilung, Vertheilung, Iliad. 1, 166, ἅπαξ εἰρημέν.; Hes. Th. 425. – 2) nach dem Verhältniß des Vermögens vertheilte, auferlegte Abgabe, Tribut, Steuer, Σφιγγός Soph. O. R. 36; τίνειν O. C. 635; Eur. Rhes. 435; ἀποδιδόναι, ἀποπέμπει ν, den Tribut entrichten, zahlen, Xen. Cyr 2, 4, 14. 4, 6, 9 An. 1, 1, 8 u. öfter; auch Sp., wie Plut. Thes 17.
-
14 δαίω
δαίω, brennen, anzünden; entstanden entweder aus ΔΑ'FΩ (das Digamma in ι übergegangen), oder aus ΔΑFΊΩ (das Digamma ausgeworfen); Wurzel auf jeden Fall ΔΑF-; durchaus verschieden also von δαίομαι »theilen«, Wurzel ΔΑ –. Das Digamma in δαίω »brennen« bezeugt z. B. die Form δεδαυμένος, μηρίων δεδαυμένων Simonid. (Amorgin.?) in Etym. m. p. 250, 18 und Cram. An. Ox. 1 p. 106, 4 (Bergk L. G. ed. 2 fr 30 p. 587); durch conj. hergestellt δεδαυμένον Callimach. epigr. 53; vgl. Hesych. δεδαυμένον· περιπεφλεγμένον; δάβελος· δαλός, Λάκωνες; Sanskrit. davas, dâvas = calor, ignis, s. Curtius Grundzüge d. Gr. Etym. 1 S. 197; wahrscheinlich sind δαίω »brennen«, αὔω oder αὕω nebst αὐαίνω oder αὑαίνω, εὕω, καίω (καύσω, ΚΑF-), dem Ursprunge nach identisch; vgl. λείβω εἴβω, δείλη εἵλη, δαήμων δαίμων αἵμων, δνόφος νέφος γνόφος κνέφας, μέλας μέλαινα μελαινός κελαινός, δᾶ γᾶ γέα γῆ γαῖα αἶα, Verwandt mit δαίω »brennen« auf jeden Fall δαΐς »die Fackel« und δαλός. – Transitiv. werden von δαίω gebraucht praes. und imperfect. activ.: Hom. πῠρ Il. 9, 211 Od. 7, 7; φλόγα Il. 18, 206, wie Aesch. Ag. 496; π ῠρ καὶ φῶς Ch. 864; übertr., δαῖε δ' ἐν όφϑαλμοῖς γλυκερὸν πόϑον, Verlangen aus den Augen leuchten lassen, Ap. Rh. 4, 1147. – In Prosa Dem. χώραν δαίοντος καὶ δενδροκοπέοντος in dem Psephisma der Byzantier 18, 90. – Intransitiv wird das medium gebraucht nebst perf. und plusquamperf. act. δέδηα ἐδεδήειν, = brennen, in Brand sein, in Flammen stehen, in Flammen gerathen, sich entzünden: Hom. Iliad. 18, 227 ἀκάματον πῠρ δεινὸν ὑπὲρ κεφαλῆς Πηλείωνος δαιόμενον· τὸ δὲ δαῖε ϑεὰ γλαυκῶπις Ἀϑήνη; vom Blitz Iliad. 8, 75 αὐτὸς δ' ἐξ Ἴδης μεγάλ' ἔκτυπε, δαιόμενον δὲ ἧκε σέλας; neben καίω Odyss. 5, 61 πῠρ μὲν ἐπ' ἐσχαρόφιν μέγα καίετο, τηλόϑι δ' ὀδμ ὴ κέδρου τ' εὐκεάτοιο ϑύου τ' ἀνὰ νῆσον ὀδώδει δαιομένων; Iliad. 21, 343 Ἥφαιστος δὲ τιτύσκετο ϑεσπιδαὲς πῦρ. πρῶτα μὲν ἐν πεδίῳ πῦρ δαίετο, καῖε δὲ νεκροὺς πολλούς: hier kann δαίετο Homerisch medium statt des activ. sein, Hephästos Subject zu δαίετο. – Soph. Tr. 762 ἐδαίετο φλόξ; λύχνοις ἅμα δαιομένοισιν Theocr. 24, 51. – Uebertr., δαίεται ὄσσε, die Augen funkeln, Od. 6, 132. – Δάηται. conjunct. aor. 2. med., in auffallender Verbindung, δάηται δαιομένη, zwei Mal dieselbe Stelle: μή ποτ' ἐπὶ Τρώεσσιν ἀλεξήσειν κακὸν ἦμαρ, μηδ ὁπότ' ἄν Τροίη μαλερῷ πυρὶ πᾶσα δάηται δαιομένη, δαίωσι δ' ἀρήιοι υἷες Ἀχαιῶν, Iliad. 20, 316. 21, 375. – Perf. u. plusqpft. act., intransitiv, übertr.: πυρὶ δ' ὄσσε δεδήει Iliad. 12, 466; μάχη πόλεμός τε δέδηεν Iliad. 20, 18, die Schlacht ist entbrannt; 35, wohl Tmesis; πάντῃ γάρ σε περὶ στέ φανος πολέμοιο δέδηεν Iliad. 13, 736, wohl Tmesis; τόσση γὰρ ἔρις πολέμοιο δἔδηεν Iliad. 17, 253; μετὰ δέ σφισιν ὄσσα δεδήει ότρύνουσ' ἰέναι, Διὸς ἄγγελος Iliad 2, 93, vergl. das Deutsche »ein Gerücht verbreitet sich wie ein Lauffeuer«; οἰμωγὴ δὲ δέδηε, hat sich erhoben, flammt auf, Odyss. 20, 853.
-
15 αποδαιομαι
(эп. fut. ἀποδάσσομαι)1) уделять, выделять(τινί τι и τινί τινος Hom., Pind., Theocr.)
2) отделять(μόριον τῆς στρατιᾶς Her.)
-
16 διαδαιομαι
делить между собой, разделять(κειμήλια παῦρα Hom. - in tmesi; γαῖαν τρίχα Pind. - in tmesi; τέν ληΐην Her.)
-
17 επιδαιομαι
-
18 ημιδαης
-
19 καταδαιομαι
(inf. aor. pass. καταδασθῆναι)1) med. пожирать(πάντα Hom. - in tmesi)
2) pass. быть пожираемым(ὑπ΄ ἰχθύων Luc.)
-
20 δῆμος
A district, country, land,Βοιωτοὶ μάλα πίονα δ. ἔχοντες Il.5.710
;Λυκίης ἐν πίονι δ. 16.437
, cf. Od.13.322, etc.;'Ιθάκης ἐνὶ δ. 1.103
;δήμῳ ἔνι Τρώων 13.266
;λαοὶ ἀνὰ δῆμον 16.95
: metaph., δῆμος ὀνείρων the land of dreams, 24.12.2 the people, inhabitants of such a district,πόληΐ τε παντί τε δήμῳ Il.3.50
, cf. h.Cer. 271;Βακτρίων ἔρρει πανώλης δ. A.Pers. 732
.II hence (since the common people lived in the country, the chiefs in the city), the commons, common people, δήμου ἀνήρ, opp. βασιλεύς, ἔξοχος ἀνήρ, etc., Il.2.198, 188, cf. 11.328, Hes.Op. 261, Hdt.5.66, Act.Ap.12.22, etc. (rarely of a single person, δῆμον ἐόντα being a commoner, Il.12.213); opp. οἱ εὐδαίμονες, Hdt.1.196; opp. οἱ παχέες, Id.5.30; opp. οἱ δυνατοί, Th.5.4;οἱ.. ἐπαναστάντες τοῖς δυνατοῖς καὶ ὄντες δῆμος Id.8.73
; = Lat. plebs, D.H.6.88, etc.;τοῦ πολλοῦ δ. εἷς
unus de plebe,Luc.
Sat.2;τοῦ δ. ὤν Id.Gall.22
; in an army, rank and file, opp. officers,ὁ δ. τῶν στρατιωτῶν X.Cyr.6.1.14
.2 metaph.,δ. ἰχθύων Antiph. 206.7
;τυράννων Philostr.VS1.15.1
;πιθήκων Id.VA3.4
; ὀρνέων Alciphr.3.30.III in a political sense, the sovereign people, the free citizens, A.Th. 199, 1011, etc.;ὁ δ. ὁ Ἀθηναίων IG12.10.37
, etc.;προστάτης τοῦ δήμου Th.6.35
, etc.; personified, Ar.Eq.42, al.;ἱερεὺς τοῦ Δ. καὶ τῶν Χαρίτων IG22.1028
.2 popular government, democracy, opp. ὀλιγαρχίη, Hdt.3.82; opp. οἱ τύραννοι, And.1.106;πολίτεομα εἶναι ἐν Χίῳ δ. SIG283.4
(iv B. C.);δήμου κατάλυσις X.HG2.3.28
, Arist. Ath.8.4;ταῦτα καταλύει δῆμον, οὐ κωμῳδία Philippid.25.7
; δ. καταστῆσαι, καταπαύειν, X.HG7.3.3, Th.1.107: in pl., democracies, Id.3.82, D.20.15;δ. ὁ ἔσχατος Arist.Pol. 1277b3
.3 the popular assembly,λέγειν ἐν τῷ δ. Pl.R. 565b
; ἡ βουλὴ καὶ ὁ δ., formula in Inscrr., as IG12.39, etc.; of the assembly of Oxyrhynchus, POxy.41.19 (iii/iv A. D.), 1407.19 (iii A. D.).IV township, commune ( = [dialect] Dor. κώμη acc. to Arist.Po. 1448a37; butδιελόμενοι τὴν μὲν πόλιν κατὰ κώμας, τὴν δὲ χώραν κατὰ δήμους Isoc.7.46
, cf. Pl.Lg. 746d, and v. infr.), in Attica, Hdt.5.69, Arist.Ath.21.5, Str.9.1.16, IG12.76.9, al.; elsewh., ib.12(5).594 ([place name] Ceos), Phib.1.28.13 (iii A. D.), OGI49.14 ([place name] Ptolemais), etc.:—[dialect] Dor. [full] δᾶμος, Michel418.34 ([place name] Calymna), IG12(1).58.23 ([place name] Lindos): in indications of origin,Σωφάνης ἐκ δ. Δεκελεῆθεν Hdt.9.73
;δήμου Ἁλαιεύς Antiph.211
;τῶν δήμων Πιτθεύς Pl.Euthphr.2b
;τῶν δ. Θορίκιος D.39.30
, cf. Arist.Ath.21.4;ἐπιγράψαι τοὺς βουλευτὰς πατρόθεν καὶ τοῦ δ. IG22.223B4
: metaph.,οἱ τῆς θαλάσσης δ. Philostr. Gym. 44
.V name for a prostitute, Archil.184.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
δαίομαι — δαίω 1 duno óti pres ind mp 1st sg δαίω 2 divide pres ind mp 1st sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
δαίω — (I) δαίω (Α) 1. 1. ανάβω, κάνω κάτι να καίει 2. καίω, κατακαίω 3. καυτηριάζω II. δαίομαι απλώνομαι με ταχύτητα φωτιάς, μαίνομαι. [ΕΤΥΜΟΛ. Ο τ. δαίω < *δaίFω < *δaFγω (με επένθεση) ή < *δayyω < *δaF yω (με αφομοίωση και απλοποίηση) από … Dictionary of Greek
Демон — (δαίμων) βообще означает (в классич. литер.) деятеля, обладающего сверхчеловеческой силой, принадлежащего к невидимому миру и имеющего влияние на жизнь и судьбу людей; между δαίμων θ θεός οриблизительно такое же отношение, как между лат. numen и… … Энциклопедический словарь Ф.А. Брокгауза и И.А. Ефрона
Datolith — Chemische Formel Ca2B2[OH Mineralklasse Silicate 9.AJ.20 (8. Auflage: VIII/B.29 010) (nach Strunz) 54.02.01a.01 (nach Dana) … Deutsch Wikipedia
демон — (у христиан) злой дух, гений, в смысле искуситель Демонический неотразимо влияющий Ср. Печальный Демон, дух изгнанья, Летал над грешною землей И лучших дней воспоминанья Пред ним теснилися толпой. М.Ю. Лермонтов. Демон. Поэма. Ср. В ней есть что… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона
Демон — Демонъ (у Христіанъ) злой духъ, геній, въ смыслѣ «искуситель». Демоническій неотразимо вліяющій. Ср. Печальный Демонъ, духъ изгнанья, Леталъ надъ грѣшною землей И лучшихъ дней воспоминанья Предъ нимъ тѣснилися толпой. М. Ю. Лермонтовъ. Демонъ.… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
Δαίσιος — Δαίσιος, ο (Α) μήνας τού μακεδονικού ημερολογίου. [ΕΤΥΜΟΛ. < δαίομαι (βλ. δαίω II)] … Dictionary of Greek
αγριοδαίτης — ἀγριοδαίτης, ο (Α) αυτός που τρώει άγριους καρπούς. [ΕΤΥΜΟΛ. < ἄγριος + δαίτης < δαίομαι, δαίνυμι (κομματιάζω τρώγω)] … Dictionary of Greek
αιμοδαιτώ — αἱμοδαιτῶ, έω (Α) ευωχούμαι με αίμα, χαίρομαι να πίνω αίμα. [ΕΤΥΜΟΛ. < *αἱμοδέτης < αἷμα + δαίτης < δαίομαι*] … Dictionary of Greek
αρτοδαισία — ἀρτοδαισία, η (Μ) η διανομή άρτων. [ΕΤΥΜΟΛ. < άρτος + δαισία < δαίτης < δαίομαι «διαιρώ, χωρίζω»] … Dictionary of Greek
γαμοδαίσια — γαμοδαίσια, τα (AM) η τελετή και το επίσημο τραπέζι τού γάμου. [ΕΤΥΜΟΛ. < γάμος + δαίσια, ουδ. πληθ. τού επιθ. δαίσιος < δαίομαι «μοιράζω»] … Dictionary of Greek