-
1 βραχεί
-
2 βραχεῖ
-
3 βραχεί'
-
4 βραχεῖ'
-
5 βραχέι
βραχέϊ, βραχύςshort: masc /neut dat sg -
6 Έτρεξε να μη βραχεί κι έπεσε στο ποτάμι
– Έτρεξε να μη βραχεί κι έπεσε στο ποτάμι– Ξέφυγα τον κεραυνό κι έπεσα στην αστραπή• Из кулька в рогожку• Бежал от волка, а попал на медведяИсточник: Кокурина Т.В. «Греческие пословицы и поговорки и их аналоги в русском языке», М., ЛКИ, 2008Ελληνικές παροιμίες και ρήσεις (Греческие пословицы и поговорки) > Έτρεξε να μη βραχεί κι έπεσε στο ποτάμι
-
7 Από την Πόλη έρχομαι και στην κορυφή κανέλα, και βγάζω το καπέλο μου να μη βραχεί ομπρέλα
Από την Πόλη έρχομαι και στην κορυφή κανέλα, και βγάζω το καπέλο ( να βγάλω τα παπούτσια) μου να μη βραχεί ομπρέλα– Παρ' τονε στον γάμο σου να σου πει και του χρόνου• В огороде бузина, а в Киеве дядька• Ни к селу, ни к городуИсточник: Кокурина Т.В. «Греческие пословицы и поговорки и их аналоги в русском языке», М., ЛКИ, 2008Ελληνικές παροιμίες και ρήσεις (Греческие пословицы и поговорки) > Από την Πόλη έρχομαι και στην κορυφή κανέλα, και βγάζω το καπέλο μου να μη βραχεί ομπρέλα
-
8 Από την Πόλη έρχομαι και στην κορυφή κανέλα, να βγάλω τα παπούτσια μου να μη βραχεί ομπρέλα
Από την Πόλη έρχομαι και στην κορυφή κανέλα, και βγάζω το καπέλο ( να βγάλω τα παπούτσια) μου να μη βραχεί ομπρέλα– Παρ' τονε στον γάμο σου να σου πει και του χρόνου• В огороде бузина, а в Киеве дядька• Ни к селу, ни к городуИсточник: Кокурина Т.В. «Греческие пословицы и поговорки и их аналоги в русском языке», М., ЛКИ, 2008Ελληνικές παροιμίες και ρήσεις (Греческие пословицы и поговорки) > Από την Πόλη έρχομαι και στην κορυφή κανέλα, να βγάλω τα παπούτσια μου να μη βραχεί ομπρέλα
-
9 βραχύς
βραχύς, εῖα (βραχέα Her. 5, 49), ύ, kur z, Ggstz von μακρός z. B. Plat. Phaedr. 267 b; a) von räumlicher Ausdehnung, kurz, klein, βραχὺς μορφάν Pind. I. 3, 71; οἶμος, ὁδός, P. 4, 248. 9, 68; Plat. Phaedr. 272 a; βραχύτερα τοξεύειν Xen. An. 3, 3, 7; βραχὺ πετέσϑαι 1, 3, 5; αἰχμή Her. 5, 49; φάλαγγα βραχυτέραν ποιεῖν Xen. Cyr. 7, 5, 5; ebenso τάξις Pol. 1, 33. – b) von der Zeit, ἔν τινι βραχεῖ χρόνῳ Plat. Legg. III, 698 d; ἐν βραχεῖ, in kurzem, sogleich, Her. 5, 24; Plat. Conv. 217 a. Bes. von der Rede, kurz, λόγος, σκέψις u. ä., Plat.; ἐν βραχεῖ, kurz, mit wenig Worten, Pind. P. 1, 82; ἐν βραχίστοις I. 5, 56; ἐν βραχεῖ λέγειν Soph. El. 637; vgl. O. C. 1581; Eur. Suppl. 556; oft Prosa, ἐν βραχυτέροις λέγειν Plat. Prot. 334 e; ἐν βραχυτάτῳ δηλοῦν Xen. Cyr. 1, 2, 15. Ebenso διὰ βραχέων δηλοῦν Plat. Gorg. 449 a; λέγειν Pol. 1, 15; Luc. Tox. 56; διὰ βραχυτέρων, -τάτων, Plat. Euth. 14 b Gorg. 449 e; κατὰ βραχὺ ἀποκρίνασϑαι Plat. Prot. 329 b; κατὰ βραχύ »allmälig« Thuc. 4, 96; Pol. 3, 88. – c) auf die Zahl gehend, βραχέα μέρη, wenig Theile, Plat. Epin. 981 e; Tim. 47 c πλὴν βραχέων; βραχεῖς τινες ἱππεῖς Pol. 4, 19; gering, unbedeutend, οὐσία Is. 10, 26; Dem. 28, 17; κέρδος Plat. Legg. XI, 921 c; Dem. 14, 32; ἔργον Xen. Cyr. 8, 2, 5; βραχὺ καὶ οὐδενὸς ἄξιον Thuc. 8, 76; λόγοι βραχεῖς Soph. O. C. 294, vom Schol. εὐ τελεῖς erkl.; ἀφ' ὑψηλῶν βραχὺν ᾤκισε Eur. Heracl. 614; πρόφασις I. A. 1180; ἀφορμή Pol. 1, 69; βραχύ, wenig, λωφᾶν Thuc. 6, 12; φροντίζειν Dem. 17, 4. – Compar. βραχύτερος, βραχύτατος; βραχίων VLL.; βράχιστος p.; Beispiele oben. – Die von Aristarch bekämpften Glossographen zogen zu βραχύς als compar. auch die Form βράσσων Iliad. 10, 226 ἀλλά τέ οἱ βράσσων τε νόος λεπτὴ δέ τε μῆτις, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι οἱ γλωσσογράφοι βράσσων ἀντὶ τοῦ ἐλάσσων. οὐδαμοῦ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. ἀποδοτέον οὖν βρασσόμενος, ταρασσόμενος διὰ τὸ δέος, οὐχ ἑστηκὼς διὰ τὴν ἀγωνίαν. ἅπαξ δὲ ἐνταῦϑα κέχρηται τῇ λέξει. Den Anfang des Scholiums schreibt Friedländer so: ἡ διπλῆ ὅτι οἱ γλωσσογράφοι βράσσων ἀντὶ τοῦ ἐλάσσων, ἀπὸ τοῦ βραχύς. ἀλλ' οὐδαμοῦ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. Vgl. unter βραδύς, βράζω und βράσσων.
-
10 βραχύς
A (Thess.): [comp] Comp. βραχύτερος, βραχίων (cf. βράσσων): [comp] Sup. βραχύτατος, βράχιστος:— short,1 of Space and Time, β. οἶμος, ὁδός, Pi.P.4.248, Pl.Lg. 718e, etc.; [ αἰών] prob. in B.3.74;βίος Hdt. 7.46
;καιρός Call.Epigr.9
; , Pers. 713, etc.; μῦθος, λόγος, Id.Pr. 505, v.l. in Pers. 713; ἐν βραχεῖ ([dialect] Ion. βραχέϊ ) in a short time, Hdt.5.24, Pl.Smp. 217a codd.;διὰ βραχέος Th.2.83
; ; βραχὺ τῃδὶ μεταστῶμεν for a moment, Id.Georg.32; of distance, β. ἀπόδοσις short return in ballplay, Antiph.234.6;ἐπὶ βραχὺ ἐξικνεῖσθαι X.An.3.3.17
; πρὸ βραχέος lamb.VP25.112: [comp] Comp.,ἡ φάλαγξ -υτέρα ἐγένετο ἀναδιπλουμένη X. Cyr.7.5.5
;τάξιν -υτέραν ἢ πρόσθεν, βαθυτέραν δὲ ποιήσαντες Plb.1.33.10
;βραχύτερα τοξεύειν X.An.3.3.7
. Adv. βραχέως, [πολέμους] ἐπ' ἀλλήλους ἐπιφέρειν scantily, seldom, Th.1.141.2 of Size, short, small,μορφάν β. Pi.I.4(3).53
; βραχὺς ἐξικέσθαι θεῶν ἕδραν too puny to reach.., ib.7(6).44;β. τεῦχος S.El. 1113
, cf. 757; β. τεῖχος a low wall, Th.7.29; βραχύ μοι στόμα πάντ' ἀναγήσασθαι my mouth is too small to.., Pi.N.10.19; κατὰ β. προϊών little by little, Th.1.64, cf. Pl. Sph. 241c; παρὰ βραχύ scarcely, hardly,φυγεῖν Alciphr.3.5
; ; ἁλὸς βραχύ a small quantity of salt, Bilabel Ὀψαρτ.p.11.3 of Number, few, ἐν βραχεῖ in few words, Pi.P.1.82, S.El. 673;ἐν βραχίστοις Pi.I.6(5).59
;ἐν βραχυτέροις Pl.Grg. 449c
; so διὰ βραχέων in few words, Id.Prt. 336a;ὡς ἂν δύνωμαι διὰ βραχυτάτων D.27.3
, Lys.16.9, cf. Pl.Grg. 449c;ὡς ἐν βραχυτάτοις Antipho 1.18
. Adv. βραχέως, ἀπολογεῖσθαι briefly, in few words, X.HG1.7.5.4 of Value or Importance, of persons, humble, insignificant, S.OC 880;τὸν μὲν ἀφ' ὑψηλῶν βραχὺν ᾤκισε E. Heracl. 613
;β. τὴν διάνοιαν J.AJ12.4.1
; of things, petty, trifling,ἀρχὴ β. ἐλπίδος S.OT 121
; ; ; β. τις ἀσάφεια a slight obscurity, Gal.18(1).304; λυπεῖν τινὰ βραχύ, opp. μέγ' εὑρεῖν κέρδος, S.El. 1304;οὐ περὶ βραχέων βουλεύεσθαι Th. 1.78
, cf. 140;β. καὶ οὐδενὸς ἄξιον Id.8.76
;β. κέρδους ἕνεκα Lys.7.17
;οὐσία Is.10.25
: neut. as Adv., βραχὺ φροντίζειν τινός think lightly of, D.17.4.5 short, of vowels or syllables, Arist.Cat. 4b34, Rh. 1409a18, Po. 1458a15, Heph.1.1, D.T.631, etc.; ἡ β. προσῳδία the sign ?βραχύςX, S.E.M.1.113. (Cf. Avest. m[schwa]r[schwa]zu- 'short', Goth. gamaurgjan 'shorten', Lat. brevis.) -
11 μόριον
μόριον, τό, dim. von μόρος, Theilchen, Stückchen; μέγ' ἀναλώσας ψυχῆς μόριον, Eur. Andr. 542; in Prosa, Her. 2, 16. 7, 23; βραχεῖ μορίῳ ἡμέρας, Thuc. 1, 85; ἐν βραχεῖ μορίῳ, von der Zeit gesagt, 1, 141; vgl. noch 8, 46. 6, 92; Plat. oft u. Folgde. – Bei den Gramm. = Partikel. – Bei den Medic. ein Glied des menschlichen Körpers und des thierischen überhaupt, wie Arist. περὶ ζῴων μορίων geschrieben; bes. auch Geschlechtsglied, S. Emp. pyrrh. 3, 205; γόνιμον, Plut. fort. Rom. 10; γυναικεῖον, Luc. Dial. mort. 28, 2; ἀνδρεῖα, vit. auct. 6; τὰ γεννητικά, D. Sic. 1, 85. – Die Art als Unterabtheilung der Gattung, Sp.
-
12 μῦθος
μῦθος, ὁ, Wort, Rede; sehr häufig bei Hom.; ποῖον τὸν μῦϑον ἔειπες, was sprachst du da für ein Wort, Il. 4, 25, öfter; πρὸς μῦϑον ἔειπε, c. acc., zu Einem ein Wort sagen, zu ihm sprechen, sehr geläufige Verbindung, wie μύϑων ἦρχε, er fing an zu sprechen, sowohl von einer öffentlichen Rede in der Volksversammlung, Od. 1, 358, Hes. O. 196, als von einem Gespräche, einer Unterhaltung zwischen Mehreren, Od. 4, 214. 239. 11, 379 u. sonst; μῦϑον ἀκούειν, ein Wort, eine Rede, das Gesagte hören; ἔπος καὶ μῦϑος verbunden, Od. 11, 561; ἑκάστου μῦϑον ἄκουεν, hörte eines Jeden Rede, 20, 389; μῦϑος παιδός, die Erzählung vom Sohne, die von ihm handelt, ihn betrifft, 11, 492. Oft bestimmter, Auftrag, Geheiß, besonders ἐπὶ μῦϑον ἔτελλεν; Versprechen, ἅλιον τὸν μὖϑον ὑπέστημεν Μενελάῳ, Il. 5, 715; Rath, wie ἅδε δ' Ἕκτορι μῦϑος ἀπήμων 12, 80, u. sonst; auch Beschluß, Anschlag, οὐδ' ἄρα Πηνελόπεια – ἦεν ἄπυστος μύϑων, οὓς μνηστῆρες ἐνὶ φρεσὶ βυσσοδόμευον, Od. 4, 675; μὴ δὴ πάντας ἐμοὺς ἐπιέλπεο μύϑους εἰδήσειν, Il. 1, 545; u. so ist es auch Od. 21, 70, οὐδέ τιν' ἄλλην μύϑου ποιήσασϑαι ἐπισχεσίην ἐδύνασϑε, der Anschlag, wo schon Schol. erkl. τῆς στάσεως (vgl. μυϑιήτης). – Aus Stellen, wie ὁ μὲν ἂρ μύϑοισιν, ὁ δ' ἔγχεϊ πολλὸν ἐνίκα, Il. 18, 252, bildet sich der Begriff des Wortes im Ggstz zur That, μύϑων τε ῥητῆρ' ἔμεναι, πρηκτῆρά τε ἔργων, 9, 443; μῦϑον τελεῖν, ein Wort erfüllen, zur That werden lassen, Od. 4, 777; vgl. ἔργῳ κοὐκέτι μύϑῳ χϑὼν σεσάλευται, Aesch. Prom. 1082. – Erzählung, μῦϑον δ' ὡς ὅτ' ἀοιδὸς ἐπισταμένως κατέλεξας, 11, 368, wo noch nicht an Erdichtung zu denken ist, welchen Nebenbegriff das Wort nirgends bei Hom. hat, den es aber schon bei Pind. annimmt, wenn er sagt δεδαιδαλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις ἐξαπατῶντι μῦϑοι, Ol. 1, 29; vgl. αἱμύλων μύϑων ὁμόφοιτος, N. 8, 33, σοφία κλέπτει μύϑοις παράγοισα, 7, 23. – Wort, Rede ist es noch oft bei den Tragg.; βραχεῖ δὲ μύϑῳ πάντα συλλήβδην μάϑε, Aesch. Prom. 503; σαφεῖ δὲ μύϑῳ πᾶν – πεύσεσϑε, 644; μήτι μακεστῆρα μῦϑον, ἀλλὰ σύντομον λέγων, Ch. 444; σὺ δ' ἐμῶν μύϑων ἐπάκουσον, Soph. Phil. 1463; Gespräch, σοῦ γὰρ βραχύν τιν' αἰτεῖ μῦϑον, O. C. 1164; das Gerücht, Ai. 188. 224; Meldung, Botschaft, ἐμοὶ μὲν οὐδεὶς μῦϑος ἵκετο, Ant. 11, vgl. O. C. 358; ὁ μῦϑος εἰςενήνεκται νέος, Eur. Ion 1340; ἁπλοῦς ὁ μῦϑος τῆς ἀληϑείας ἔφυ, Phoen. 472, öfter; der Inhalt der Rede, Geschichte, πάντα γὰρ ἀκούσῃ μῦϑον ἐν βραχεῖ λόγῳ, Aesch. Pers. 699; Ch. 732; τὸν ὄντα εἴσῃ μῦϑον, Eur. El. 346. – In Prosa hat es gew. den Nebenbegriff des Fabelhaften, Erdichteten, bes. im Ggstz von λόγος; πότερον ὑμῖν μῦϑον λέγων ἐπιδείξω ἢ λόγῳ διεξελϑών; Plat. Prot. 320 c; μὴ πλασϑέντα μῦϑον, ἀλλ' ἀληϑινὸν λόγον, Tim. 26 e; ὅτι τοὺς ποιητὰς δέοι ποιεῖν μύϑους, ἀλλ' οὐ λόγους, Phaed. 61 b; ὥςπερ ταῖς γραυσὶ ταῖς τοὺς μύϑους λεγούσαις, Rep. I, 350 e, wie man sie Kindern erzählt, Polit. 268 e; vgl. Legg. X, 887 d Rep. II, 377 a; bes. auch Göttergeschichten, τὸν περὶ τὸν Γανυμήδη μῦϑον, Legg. I, 636 c; οἱ λεγόμενοι μῠϑοι περὶ τῶν ἐν Ἅιδου, Rep. I, 330 d; so bes. bei Sp., wie Plut. u. Luc.; die Thierfabel des Aesop, Plat. Phaed. 60 c, vgl. διελέγοντο πρὸς ἀλλήλους καὶ τὰ ϑηρία μύϑους Polit. 272 d; zuweilen auch ausführliche Untersuchungen, Epinom. 980 a, vgl. Legg. VII, 790 c; – μύϑους λέγειν, so viel wie fabeln, die Unwahrheit sagen, Dem. 50, 40 u. Sp. – Auch die Fabel, die einer Tragödie zum Grunde liegt, Arist. – Die Rhett., bei denen das Verfertigen eines μὖϑος eine gewöhnliche Uebung war, erklären oft λόγος ψευδης εἰκονίζων ἀλήϑειαν. – Ein Garten des Hiero bei Syrakus hieß μῦϑος, vielleicht wegen seiner fabelhaften Schönheit, Ath. XII, 542 a. – [Erst bei sehr späten Dichtern findet sich υ kurz gebraucht, Jac. A. P. p. LXIV, 416.].
-
13 βραχυς
1) короткий, недлинный(ὁδός Pind., Plat., Plut.; αἰχμή Her.)
2) невысокий, низкий(τεῖχος Thuc.)
β. μορφάν Pind. — малорослый3) узкий, неглубокий(φάλαγξ Xen.; τάξις Polyb.)
4) короткий, недолгий(βίος Her.; χρόνος Aesch., Plat.; ἡμέρα Arst.)
ἐν βραχεῖ Plat. (ἐν βραχεϊ Her.) — вскоре, Pind., Xen. вкратце;διὰ βραχέων Plat. — в немногих словах:κατὰ βραχύ Plat. — вкратце, Thuc., Polyb. понемногу, мало-помалу5) грам. краткий(φωνῆεν Arst.)
6) мелкий, небольшой, незначительный(οὐσία Isae.; κέρδος Lys., Plat.; ἔργον Xen.; πλῆθος Arst.; ἀφορμή Polyb.)
7) немногочисленный, скудный(μέρη Plat.; ἱππεῖς Polyb.)
-
14 μόριον
A piece, portion, Hdt.7.23, Pl.R. 525e, etc.; of quarters of the world, Hdt.2.16; parts of a country, Th.7.58; of an army, Id.2.39;ψυχῆς μ. E.Andr. 541
(anap.);βραχεῖ μορίῳ τῆς δαπάνης Th.8.46
;ἐν βραχεῖ μ. ἡμέρας Id.1.85
, cf. 141;ψαμάθου μ. βραχύ AP7.404.7
(Zon.).II constituent part, member (opp. μέρος, a mere part), μ. ἀρετῆς, πολιτικῆς, Pl.Lg. 696b, Grg. 463d;εἰς ἃ τὸ εἶδος διαιρεθείη ἂν.. λέγεται μόρια τούτου Arist.Metaph. 1023b18
; τέχναι καὶ ἐπιστῆμαι κατὰ μόριον γινόμεναι, opp. περὶ γένος ἕν τι τέλειαι, Id.Pol. 1288b11.2 esp. of the members or parts of the body, Id.HA 488b29; περὶ ζῴων μορίων, title of the treatise de partibus animalium: in pl., esp. parts or genitals, male and female,ἀνδρεῖα μόρια Luc.Vit.Auct.6
;τὰ γεννητικὰ μ. D.S.1.85
;τὰ μόρια Plu.2.797f
: less freq. in sg., μ. ἀνδρὸς γόνιμον ib.323b, cf. Gal. 12.431;μ. γυναικεῖον Luc.DMort.28.2
.III Gramm., part of speech, D.H.Comp.6, A.D.Pron.36.21, al.; in full,μ. λέξεως D.H. Comp. 17
;μ. λόγου Plu.2.731e
.IV Arith., fraction with 1 for numerator, Dioph. 1p.6T.; also, fraction in general, Id.5.20,al.; denominator of a fraction, Id.1.23, al., Hero *Stereom.2.16; μορίου or ἐν μορίῳ c. gen., divided by.., Dioph.3.19, 1.25. -
15 βραχύς
-
16 προ-κατά-στασις
προ-κατά-στασις, ἡ, vorgängige Einrichtung, Vorbereitung, D. Hal., bes. Rhett., wie Hermog. invent. 2, 1, λόγος ἐν βραχεῖ τὰ ἐν τῇ καταστάσει μηνύων περιεχόμενα, u. öfter bei Scholl.
-
17 συν-τανύω
συν-τανύω (s. τανύω), = συντείνω, zugleich, zusammen anspannen, πολλῶν πείρατα συντανύσαις ἐν βραχεῖ Pind. P. 1, 81, zusammenziehend.
-
18 συν-τέμνω
συν-τέμνω, ion. συντάμνω, Her. (s. τέμνω), zerschneiden, zerhauen, vertheilen; τινί, mit Einem, Plat. Soph. 227 d; zusammenschneiden, beschneiden, beschränken, verkürzen, τιμὰς σὺ μὴ σύντεμνε τὰς ἐμὰς λόγῳ Aesch. Eum. 218, u. συντἑμνει δ' ὅρος ὑγρᾶς ϑαλάσσης, die Meeresgränze schränkt mein Reich ein, Suppl. 255, τὴν μισϑοφοράν, Thuc. 8, 45; τὰς πρώρας τῶν νεῶν ξυντεμόντες εἰς ἔλασσον, 7, 36; εἰ ἐς εὐτέλειάν τι ξυντέτμηται, 8, 86; χιτῶνας, Xen. Cyr. 8, 2, 5; τὰς δαπάνας, Hier. 4, 9; auch = hindern, hemmen, συντέμνουσι γὰρ ϑεῶν ποδώκεις τοὺς κακόφρονας βλάβαι Soph. Ant. 1090, Schol. συντόμως κατακόπτουσι καὶ βλάπτουσι, od. = sie holen die Frevler auf dem kürzesten Wege ein, wie Her. 7, 123, συντάμνειν ἀπ' Ἀμπέλου ἄκρης ἐπὶ Καναστραίην ἄκρην, wo man ὁδόν ergänzt, den kürzesten Weg einschlagen, wie wir sagen »grade derüber schneiden«; ὡς δὴ συντέμνω, sc. τὸν λόγον, damit ich's kurz sage, Eur. Troad. 441, wie ἵνα συντέμω Dem. 24, 14; vollständig, πάντα ταῦτα συντεμὼν φράσω, Eur. Hec. 1180; συντέμνω πολλοὺς λόγους ἐν βραχεῖ, Ar. Thesm. 178; σύντεμνέ μοι τὰς ἀποκρίσεις καὶ βραχυτέρας ποίει, Plat. Prot. 334 d; σύντεμνε, absolut, Mnesim. bei Ath. VIII, 359 c; ὡς συντέμνοντι εἰπεῖν, um es kurz zu sagen, auch συντεμόντι allein, Anaxilas bei Ath. XIII, 558 e (V. 31). – Her. sagt auch τοῦ χρόνου συν τάμνοντος, da die Zeit drängt, 5, 41.
-
19 συν-τίθημι
συν-τίθημι (s. τίϑημι), 1) mit, zugleich, zusammenstellen, -legen, -setzen; τἀμὰ πλευρὰ συνϑεῖναι πέλας πλευροῖσι τοῖς σοῖς, Eur. Alc. 367; Her. 2, 47. 4, 67; σκεύη, Xen. Cyr. 8, 5, 4; τὰ ὅπλα ἐν τῷ ναῷ, Hell. 2, 3, 20; auch zusammenfügen, -bauen, πεντηκοντέρους καὶ τριήρεας, Her. 7, 36; τὸ ἐκ τῶν νεῶν καὶ τοῠ πεζοῦ πλῆϑος συντιϑέμενον, 7, 184; – von dichterischen u. stylistischen Compositionen, ξυντίϑησι δὲ παιδὸς μόρον, Aesch. Suppl. 63; Soph. sagt ἐν βραχεῖ ξυνϑεὶς λέγω, El. 663; συντιϑεὶς γέλων πολύν, verlachend, Ai. 296; χὠ συνϑεὶς τάδε, der dies angestiftet, O. R. 401; ὁ ἅπαν τὸ πρᾶγμα ξυνϑείς, Thuc. 8, 68; ἅπαντα συνϑεὶς τάδ' εἰς ἕν, Eur. I. T. 1016; συνϑέντες λόγον, Bacch. 297; u. pass., συντεϑεὶς ὁ πᾶς λόγος, Troad. 909; u. so in Prosa; bes. vom Abfassen von Schriftwerken, εἴ τις ἄλλος συντίϑησι λόγους, Plat. Phaedr. 278 c; Euthyd. 305 c u. öfter; μύϑους, Rep. II, 377; εἴ τις ποίησιν ψιλὴν ἢ ἐν ᾠδῇ συντέϑεικε, Phaedr. 278 c; Ggstz von διαιρέω, Soph. 252 a, wie συντιϑέμενα ἀλλήλοις καὶ διαιρούμενα Rep. X, 618 c; ὁ συνϑείς, der Schöpfer, Tim. 33 d u. öfter; λόγον, Isocr. 12, 246. 13, 16; absolut, οἱ λογογράφοι συνέϑεσαν, darstellen, Thuc. 1, 21; τέχνας λόγων, Arist. Rhet. 1, 1, eine Redekunst schreiben; πραγματείαν, Plut. Them. 12; δόλον συνϑείς, Bian. 3 (IX, 273); πρᾶγμα εὖ συντεϑέν, Dem. 18, 144; συντι ϑεὶς ψευδεῖς αἰτίας, 25, 28, dem vorangehenden πλάττων entsprechend. – Auch Einem Etwas anvertrauen, übergeben, συνϑεὶς 'Αντιπάτρῳ τὰ τούτων ὀστᾶ, Pol. 5, 10, 4, vgl. 28, 18, 3. – 2) med. συντίϑεμαι, – a) sich Etwas zusammenstellen, bes. geistig, wahrnehmen, bemerken, beachten; σὺ δὲ σύνϑεο, Il. 1, 76. 6, 334; auch σὺ δὲ σύνϑεο ϑυμῷ, Od. 15, 27; ἐμεῖο δὲ σύνϑεο μῠϑον, 17, 153 u. öfter; τῶν δ' Ἕλενος σύνϑετο ϑυμῷ βουλήν, Il. 7, 44; bes. hören, κλαιούσης ὄπα σύνϑετο, Od. 20, 92; φρεσὶ σύνϑετο ϑέσπιν ἀοιδήν, 1, 328; so συνϑέμενος ῥῆμα Pind. P. 4, 277. – b) τινί τι, Etwas mit Einem festsetzen, verabreden, abschließen; μισϑῷ συνετίϑευ παρέχειν, Pind. P. 11, 41; ξυνέϑεσϑε κοινῇ τάδε, Eur. Bacch. 806; τινί τι, Her. 3, 157. 8, 128; Thuc. 4, 19; καϑ' ὅτι ἂν ξύνϑωνται, 5, 18; auch τὶ πρός τινα, Her. 7, 145; c. inf., 6, 115. 9, 7, 2; Thuc. 6, 65; καϑ' ἃς ὁμολογίας ἡμῖν ξυνέϑου πολιτεύσεσϑαι, Plat. Crit. 52 d; ξυνϑέσϑαι ἀλλήλοις μήτ' ἀδικεῖν μήτ' ἀδικεῖσϑαι, Rep. II, 359 a; μὴ συνϑἐμενος αὐτῷ μισϑόν, Gorg. 520 c; dah pass., ἐλϑόντος τοῠ ξυντεϑέντος χρόνου, Phaedr. 254 d, als die bestimmte Zeit gekommen; unterhandeln, Xen., der An. 1, 9, 7 verbindet περὶ πλείστου ἐποιεῖτο, εἴ τῳ σπείσαιτο καὶ εἴ τῳ σύνϑοιτο καὶ εἴ τῳ ὑπόσχοιτό τι μηδὲν ψεύδεσϑαι; auch συντίϑεσϑαι φιλίαν, 2, 5, 8; συνϑέμενος πρὸς τοὺς ἑταίρους, indem er mit den Freunden wettete, Plut. Alc. 8. – c) τινί, Einem beitreten, beistimmen, wobei man ψῆφον od. γνώμην zu ergänzen pflegt, Sp.
-
20 συλ-λήβδην
συλ-λήβδην, adv., zusammenfassend, zusammengefaßt; βραχεῖ δὲ μύϑῳ πάντα συλλήβδην μάϑε, Aesch. Prom. 505; Theogn. 147; Ar. Vesp. 657; ἡ ἀσέβεια καὶ συλλήβδην πᾶν τὸ ἐναντίον τῆς πολιτικῆς ἀρετῆς, Plat. Prot. 323 e; Gorg. 476 d; Ggstz κατὰ σμικρόν, Rep. I, 344 a; σ. ἅπαντες, alle zusammen, Lys. 13, 4; Isocr. 4, 29; dem καϑ' ἕκαστον entgegengestzt, Xen. Oec. 19, 14; Pol. 15, 10, 5 u. oft, wie a. Sp., z. B. Luc. Hermot. 69.
См. также в других словарях:
βραχέι — βραχέϊ , βραχύς short masc/neut dat sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
βραχεῖ — βραχύς short masc/neut dat sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
βραχεῖ' — βραχεῖα , βραχύς short fem nom/voc sg βραχεῖαι , βραχύς short fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Mito — Para otros usos de este término, véase Mito (desambiguación). El dios Thor, de los vikingos, en la batalla contra los gigantes. Pintura de Mårten Eskil Winge (1872). Un mito (del griego μῦθος, mythos, «relato», «cuento») es un relato tradicional… … Wikipedia Español
Mitología — Estatua de Júpiter Tonante (Museo del Prado). Desde an … Wikipedia Español
CASTORIS — marinum animal, tam horrendi eiulatus, ut audientes enecet, uti refert Aelian. l. 9. c. 50. Hinc Oppianus Halieutic. l. 1. Καςτορίδες τ᾿ ὀλοαὶ δυςπ ενθέεες, αἰτ᾿ ἀλεγεινην` Ο῎ςπαν ἐπὶ κροκάλοισιν ἀπαίσιον ὠρύονται, Α᾿νδράσιν῾ ὃς δέ κε γῆρυν εν… … Hofmann J. Lexicon universale
άβραχος — (I) η, ο (Α ἄβραχος, ον) αυτός που δεν έχει βραχεί, άβρεχτος. [ΕΤΥΜΟΛ. < ἀ στερ. + βραχῆναι, παθ. αόρ. τού βρέχω]. (II) η, ο [βράχος] ο χωρίς βράχους … Dictionary of Greek
άβρεχτος — και άβρεχτος, η, ο (Α ἄβρεχτος, ον) [βρέχω] αυτός που δεν έχει βραχεί, άβραχος, στεγνός, ξερός, άνυδρος, απότιστος … Dictionary of Greek
άρραντος — ἄρραντος, ον (Α) αυτός που δεν έχει ραντιστεί, που δεν έχει βραχεί. [ΕΤΥΜΟΛ. < α στερ. + ρραντος < ραντός < ραίνω] … Dictionary of Greek
άτεγκτος — η, ο (AM ἄτεγκτος, ον) (για πρόσωπα) άκαμπτος, σκληρόκαρδος, αμείλικτος νεοελλ. ανεπηρέαστος αρχ. αυτός που δεν μαλακώνει όταν βραχεί («χαλκὸς ἄτεγκτος»). [ΕΤΥΜΟΛ. < α στερ. + τεγκτός < τέγγω «υγραίνω, μουσκεύω, μαλακώνω»] … Dictionary of Greek
αβρεξιά — η [άβρεχτος] 1. έλλειψη βροχής, ανομβρία, αβροχιά 2. το να μην έχει βραχεί κάποιος ή κάτι … Dictionary of Greek