-
21 ανερεύνητο
araştırılmamış -
22 εὔλογος
εὔλογος, ον (s. prec. three entries; Aeschyl. et al.; OGI 504, 9; 669, 10; UPZ 162 V, 2 [117 B.C.]; Philo; Jos., C. Ap. 1, 259; Just., D. 56, 10; Tat. 9:1; Ath., R. 49, 23) pert. to making good sense, reasonable, right IMg 7:1. εὔλογόν ἐστιν it is reasonable w. inf. foll. (Pla., Crat. 396b; cp. Philo, Deus Imm. 127) ISm 9:1. -
23 ασανσέρ
ascenseur -
24 γνώσεις
1) świadomość (f) rzecz.2) wiedza (f) rzecz.3) znajomość (f) rzecz. -
25 δεκαετία
desetiletí -
26 αποθηκεύω
storeΕλληνικά-Αγγλικά νέο λεξικό (Greek-English new dictionary) > αποθηκεύω
-
27 βραδυπλοέω
Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > βραδυπλοέω
-
28 βραδυπλοέω
Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > βραδυπλοέω
-
29 χέω
χέω, used in the simple form mostly by Poets, butA v. ἐγ-, κατα-, συγ-χέω; -εει is not [var] contr. by [dialect] Ep., v. Il.6.147, 9.15, Hes.Op. 421; but in Trag. and [dialect] Att. always so, ἐκ-χεῖ, συγ-χεῖς, κατα-χεῖν, S.El. 1291, E.IA37 (anap.), Ar.Eq. 1091 (hex.); for - εε no rule is observed, [tense] impf.χέε Il.23.220
; butσύγ-χει 9.612
, 13.808,χεῖσθαι Od.10.518
;κατ-έχεε Ar.Nu.74
, D.45.74; ἐν-έχει, ἐν-έχεις, ἐξ-έχει, Antipho 1.19, Ar.Pl. 1021, A.Ag. 1029 (lyr.):— -έῃ, -έο, -έου, -έω seem never to have been contracted, exc.ἐγχεῦντα Theoc.10.53
:— [tense] fut. χέω ( ἐκ-χεῶ acc. to Choerob. in Theod.2.168 H., but this is Hellenistic, LXX Je.6.11, al., ἐκ-χεεῖς ib.Ex.4.9, ἐκ-χεεῖib.Le.4.18,25, ἐκ-χεεῖτε ib.De.12.16,24, ἐκ-χεοῦσι ib.Le.4.12, προς-χεεῖς ib.Ex. 29.16, al., and the [voice] Med. χεόμενος (v. infr.) points to [dialect] Att. χέω), συγ- E.Fr. 384
, (anap.);παρα-χέων Pl.Com. 69.3
; [dialect] Ep. [tense] fut.χεύω Od.2.222
(χρειώ Aristarch.
, whence χείω Porson): [tense] aor.ἔχεα Il.18.347
, Pi.I.8(7).64, etc.; [dialect] Ep.ἔχευα Il.3.270
, 4.269,χεῦα 14.436
, Od.4.584, etc.; [dialect] Ep. [tense] aor. 1 subj.χεύομεν Il.7.336
(lateἔχευσα AP14.124
(Metrod.)): [tense] pf. κέχῠκα, ([etym.] ἐκ-) Men.915, APl.4.242 (Eryc.):—[voice] Med., [tense] fut. [dialect] Att.χεόμενος Is.6.51
: [tense] aor.ἐχεάμην Hdt.7.43
, A.Pers. 220 (troch.), S.OC 477, Ar.V. 1020 (anap.); [dialect] Ep. ἐχευάμην, χευάμην, Il.5.314, 18.24, etc.; [dialect] Ep. subj. χεύεται ([etym.] περι-) Od.6.232 (perh. indic.):—[voice] Pass., [tense] fut. χῠθήσομαι ([etym.] συγ-) D.23.62, cf. J.AJ8.8.5: later χεθήσομαι, ([etym.] ἐκ-) Arr.Epict.4.10.26:—[tense] aor. 1 ἐχύθην [ῠ] Od.19.590, etc.: later ἐχέθην, not in Inscrr. or Pap., f.l. in Ph.1.455, Euc.Catoptr.Prooem. (vii p.286 H., ἐγ-, ἐκ-), etc.: also [dialect] Ep. [tense] aor. χύτο [ῠ] Il.23.385, Od.7.143;ἐξ-έχῠτο 19.470
; ἔχυντο, χύντο, 10.415, Il.4.526; part. χύμενος, η, ον, 19.284, Od.8.527, and Trag. in lyr., A.Ch. 401, Eu. 263, E.Heracl.76: [tense] pf.κέχῠμαι Il.5.141
, Sapph. Supp.25.12, Pi.I.1.4, etc.: [tense] plpf. [dialect] Ep.κέχῠτο Il.5.696
, etc.—[dialect] Ep. [tense] pres. [full] χείω, Hes.Th.83; later [dialect] Ep. [tense] pres. [full] χεύω both in the simple Verb and compds., Nic.Al. 381, Lyr.Alex.Adesp.35.19 (fort. Mesom.), Nonn. D.18.344, Opp.C.2.127:—[voice] Med.,χεύομαι A.R.2.926
: in later Prose [tense] pres. [full] χύνω (q.v.); χῦσαι is f.l. for λῦσαι in codd. dett. of Tryph. 205.—Rare in Prose, exc. in compds. and in [voice] Med. 0-0Radic. sense, pour:I prop. of liquids, pour out, let flow, ; , cf. Od.1.146, etc.;οἶνον χαμάδις χέε Il.23.220
;κατὰ στόματος νέκταρ Theoc.7.82
: χέει ὕδωρ, of Zeus, i.e. makes it rain, Il.16.385;ὅταν βορέας χιόνα.. χέῃ E.Cyc. 328
: abs., χέει it snows, Il.12.281 ( νειφέμεν is in l. 280): freq. of drink-offerings,χέουσα χοάς A.Ch.87
:—[voice] Med.,χοὴν χεῖσθαι νεκύεσσι Od.10.518
;χοὴν χεόμην νεκύεσσι 11.26
;χοὰς χέασθαι Hdt.7.43
, etc.: abs., Is.6.51,65:—[voice] Pass.,κέχυται Il.12.284
; κρῆναι χέονται they gush forth, E.Hipp. 748 (lyr.);ποτοῦ χυθέντος ἐς γῆν S.Tr. 704
; χέεσθαι βουτύρῳ, γάλακτι to flow with.., LXX Jb.29.6.2 χ. δάκρυα shed tears,δάκρυα θερμὰ χέοντες Il.7.426
, cf. 16.3, E.Tr.38;ἀπ' ὀφθαλμῶν Id.Cyc. 405
:—[voice] Med.,ὅσα σώματα χεῖται Pl.Ti. 83e
:—[voice] Pass., of tears, flow,δάκρυα θερμὰ χέοντο Od.4.523
;ἀπ' ὀφθαλμῶν χύτο δάκρυα Il.23.385
; of blood, to be shed, drip, (anap.), cf. Eu. 263 (lyr.).4 [voice] Pass., become liquid, melt, dissolve, τὰ κεχυμένα, opp. τὰ συνεστῶτα, Pl.Ti. 66c; of the ground in spring, X.Oec.16.12, Thphr.CP3.4.4; κεχυμένοι ὀφθαλμοί perh. moist, languishing eyes, Heph.Astr.1.1.II of solids, shed, scatter,φύλλα ἄνεμος χαμάδις χέει Il.6.147
; ;πτερὰ ἔραζε Od. 15.527
; ἐν.. ἄλφιτα χ. δοροῖσιν pour into.., 2.354; [κρέα] εἰν ἐλεοῖσιν Il.9.215
;κόνιν κὰκ κεφαλῆς 18.24
, Od.24.317; καλάμην χθονί, of a mower or reaper, Il.19.222:—[voice] Pass.,ἐν νάσῳ κέχυται σπέρμα Pi.P. 4.42
; πάγου χυθέντος when the frost was on the ground, S. Ph. 293; κέχυται νόσος has spread through his frame, Id.Tr. 853 (lyr.).2 throw up earth, so as to form a mound,σῆμ' ἔχεαν Il.24.799
; χεύαντες δὲ τὸ σῆμα ib. 801, cf. Od.1.291;τύμβον χ. Il.7.336
, etc.;θανόντι χυτὴν ἐπὶ γαῖαν ἔχευαν Od.3.258
, cf. Il.23.256.3 χ. δούρατα shower spears, 5.618:—[voice] Med., βέλεα χέοντο they showered their darts, 8.159.4 let fall, drop,κατὰ δ' ἡνία χεῦεν ἔραζε 17.619
;εἴδατα ἔραζε Od.22.20
; ἀπὸ κρατὸς χέε (v.l. for βάλε)δέσματα Il.22.468
; (lyr.) (but καρπὸν χ., of trees, not to shed their fruit, but to let it hang down in profusion, Od.11.588):—[voice] Pass., streaming down, falling,E.
Ba. 456.5 in [voice] Pass., to be heaped up, massed together, [ἰχθύες] ἐπὶ ψαμάθοισι κέχυνται Od. 22.387
, cf. 389; of dead geese, 19.539; of dung, 17.298, Il.23.775; alsoσωρὸν σίτου κεχυμένον Hdt.1.22
.6 [voice] Pass., of living beings, stream in a dense throng, Il.16.267, etc.;δακρυόεντες ἔχυντο Od.10.415
, etc.: of sheep, Il.5.141.7 of persons, ἀμφ' αὐτῷ χυμένη throwing herself around him, 19.284, Od.8.527:—[voice] Med.,ἀμφὶ φίλον υἱὸν ἐχεύατο πήχεε Il.5.314
:—[voice] Pass., of things,ἀμφὶ δὲ δεσμοὶ τεχνήεντες ἔχυντο Od.8.297
.8 [tense] pf. [voice] Pass. κέχυμαι, to be wholly engaged or absorbed in,Δᾶλος, ἐν ᾇ κέχυμαι Pi.I.1.4
; κεχυμένος ἐς τἀφροδίσια, Lat. effusus in Venerem, Luc.Sacr.5;πρὸς ἡδονήν Alciphr.1.6
.III of impalpable things:1 of the voice, φωνήν, αὐδὴν χ., Od.19.521, Hes.Sc. 396, cf. Th.83;ἐπὶ θρῆνον ἔχεαν Pi.I. 8(7).64
;Ἑλλάδος φθόγγον χέουσα A.Th.73
, cf. Supp. 632 (lyr.), Fr.36 (lyr.); of wind instruments,πνεῦμα χέων ἐν αὐλοῖς Simon. 148.8
, cf. APl.4.226 (Alc.):—[voice] Med.,κωμῳδικὰ πολλὰ χέασθαι Ar.V. 1020
(anap.):—but in [voice] Pass., κεχυμένα ᾄσματα non-rhythmical melodies, Aristid.Quint.1.13.2 of things that obscure the sight, κατ' ὀφθαλμῶν χέεν ἀχλύν shed a dark cloud over the eyes, Il.20.321; πολλὴν ἠέρα χεῦε shed a mist abroad, Od.7.15, etc. (soεὔκρατος ἀὴρ χεῖται Pl.Ax. 371d
);τῷ δ' ὕπνον ἀπήμονά τε λιαρόν τε χεύῃ ἐπὶ βλεφάροισιν Il.14.165
, cf. Od.2.395, etc.:— [voice] Pass., ἀμφὶ δέ οἱ θάνατος χύτο was shed around him, Il.13.544; ; (but πάλιν χύτο ἀήρ the mist dissolved or vanished, Od.7.143); ; ἐχεύατο πόντον ἔπι φρίξ ([voice] Med. in pass. sense) Il.7.63.3 [tense] aor. [voice] Pass., ἐχύθη οἱ θυμός his mind overflowed with joy, A.R.3.1009.4 [voice] Pass., to be dissipated, diffused, Plot. 1.4.10;οὐδὲν τοῦ χεῖσθαι δεηθέν Id.6.5.3
; to be rarefied, opp. πιλεῖσθαι, Gal.15.28. (Cf. Skt. juhóti 'pour (sacrificial offerings)', part. hutás (= χυτός), Lat. fundo, Goth. giutan 'pour'.) -
30 ἡγέομαι
Aἁγώμενος Hymn.Curet.4
), [tense] impf. ἡγούμην ll.12.28, etc., [dialect] Ion.- εύμην Hdt.2.115
,ἡγέοντο Id.9.15
: [tense] fut.ἡγήσομαι Il.14.374
, etc.: [tense] aor. 1ἡγησάμην Od.14.48
, etc.: [tense] aor. 1 ἡγήθην in pass. sense, PGiss.48.20 (iii A.D.) (cf. περιηγ-): [tense] pf.ἥγημαι Hdt.1.126
, 2.115,ἅγημαι Pi.P.4.248
:—go before, lead the way,ὣς εἰπὼν ἡγεῖθ', ἡ δ' ἕσπετο Παλλὰς 'Αθήνη Od.1.125
;ἂν πάϊς ἡγήσαιτο νήπιος 6.300
, etc.;πρόσθεν δὲ.. Ἶρις ἡγεῖτ' Il.24.96
;ἡγοῦ πάροιθε E. Ph. 834
;ἡ. ἐπὶ νῆα Od.13.65
;ἐς τεῖχος Il.20.144
;κλισίηνδε Od.14
. 48, cf. Hdt.2.93, etc.;ἡγησόμενος οὐδεὶς ἔσται X.An.2.4.5
: Astron., precede in the daily movement, Autol.2.3, al.b c. dat. pers.,Τρωσὶ ποτὶ πτόλιν ἡγήσασθαι Il.22.101
;ἐκ Δουλιχίου.. ἡγεῖτο μνηστῆρσι Od.16.397
; ;ἡ. τοῖς πολίταις πρὸς ἀρετήν X.Ages.10.2
.c with ὁδόν added, ὁδὸν ἡγήσασθαι to go before on the way, Od.10.263;ἡ. τινὶ τὴν ὁδόν Hdt.9.15
.d c. acc. loci, ἥ οἱ.. πόλιν ἡγήσαιτο who might guide him to the city, Od.6.114, cf. 7.22, 15.82;ἡ. βωμοὺς ἀστικούς A.Supp. 501
.e ἅρματα ἡ. drive chariots, Philostr.Im.2.23.f of logical priority, to be antecedent, opp. ἕπεσθαι, Stoic.2.71, 88, S.E. M.8.110, al., Dam.Pr. 241, Phlp. in GC195.13, in Ph.496.14.g ἡγούμενον, τό, the leading principle, the main thing, Ph.Bel.63.14, cf. Sosip.1.47.2 c. dat. pers. et gen. rei, to be one's leader in a thing,θεῖος ἀοιδὸς.. ἡμῖν ἡγείσθω.. ὀρχηθμοῖο Od.23.134
; ἡ. τινὶ σοφίας, ᾠδῆς, Pi.P.l.c., Pl.Alc.1.125d;ἀλήθεια δὴ πάντων μὲν ἀγαθῶν θεοῖς ἡγεῖται πάντων δὲ ἀνθρώποις Id.Lg. 730c
;ἡ. τοῦ χοροῦ Πέρσαις X.Cyr.8.7.1
, cf. Call.Del. 313: c. gen. rei, ἁ. νόμων to lead the song, Pi.N.5.25;φρόνησις ἡ. τοῦ ὀρθῶς πράττειν Pl.Men. 97c
;ἡ. παντὸς καὶ λόγου καὶ ἔργου X.Mem.2.3.15
: also,τὸ ὀρθῶς τοῖς τοιούτοις χρῆσθαι ἐπιστήμη ἦν ἡγουμένη Pl.Euthd. 281a
.3 c. dat. rei, to be leader in.., κερδοσύνῃ, νηπιέῃσι ἡ. τινί, Il.22.247, Od.24.469.4 c. acc. rei, lead, conduct,ἡ. τὰς πομπάς D.21.174
; τὴν ἀποδημίαν (v.l. for ᾐτήσατο) Dinon 7; : with adverbial acc.,ἡ γλῶσσα πάνθ' ἡγουμένη S.Ph.99
.5 part. ἡγούμενος, η, ον, as Adj., σκέλη ἡγούμενα, opp. ἑπόμενα, the front legs, Arist.IA 713b6; ὁ ἡ. πούς the advanced foot, Id.Fr.74.II lead, command in war, c. dat.,νῆες θοαί, ᾗσιν 'Αχιλλεὺς ἐς Τροίην ἡγεῖτο Il.16.169
, cf. Od.14.238; οὐ γὰρ ἔην ὅς τίς σφιν ἐπὶ στίχας ἡγήσαιτο might lead them to their ranks, Il.2.687;ἡ. Τρώεσσιν ἐς Ἴλιον 5.211
;ἡ. Μῄοσιν 2.864
; ;ἑτέροις Lys. 31.17
, cf. X.An.5.2.6;ἐν ταῖς στρατείαις, αἷς ἡγεῖται βασιλεύς Isoc. 12.180
: also generally,πόλει E.Fr.282.24
; but usu. c. gen.,Σαρπηδὼν δ' ἡγήσατ'.. ἐπικούρων Il.12.101
;ἡγήσατο λαῶν 15.311
, cf. 2.567, al.;ἡ. τῆς ἐξόδου Th.2.10
; : abs., to be in command, Id.16.21, etc.2 rule, have dominion, c. gen., τῆς 'Ασίης, τῆς συμμαχίης, Hdt.1.95, 7.148;οἱ Θεσσαλίης ἡγεόμενοι Id.9.1
: abs., οἱ ἡγούμενοι the rulers, S. Ph. 386, cf. A.Ag. 1363;ἡ. ἐν τοῖς ἀδελφοῖς
leading men,Act.Ap.
15.22; ἡ. σχολῆς to be the head of a philosophical school, Phld.Acad. Ind.p.107 M., al.3 as official title, ἡγούμενος, ὁ, president,συνόδου PGrenf.2.67.3
(iii A.D.); γερδίων ib.43.9 (i A.D.);ἱερέων PLond. 2.281.2
(i A.D.): abs., PFay.110.26 (i A.D.).b of Roman governors, ἡ. ἔθνους,= Lat. praeses provinciae, POxy.1020.5 (ii/iii A.D.);ἡ. τῆς Γαλατίας Luc.Alex.44
.c of subordinate officials,ἡ. τοῦ στρατηγοῦ POxy.294.19
(i A.D.);κώμης PRyl.125.3
(i A.D.).III post-Hom., believe, hold, Hdt. (usu. in [tense] pf. ἥγημαι, [ per.] 3pl. ἡγέαται), etc.;ἡ. τι εἶναι Id.1.126
, al.;ἡγεῖσθε δὲ [θεοὺς] βλέπειν.. πρὸς τὸν εὐσεβῆ βροτῶν S.OC 278
, cf. Th.2.89, Ar.Nu. 1020 (lyr.), etc.2 with an attributive word added, ἡ. τινὰ βασιλέα hold or regard as king, Hdt.6.52; ; , cf. 905; ἡ. τἄλλα πάντα δεύτερα to hold everything else secondary, S.Ph. 1442; οὐκ αἰσχρὸν ἡγῇ.. τὰ ψευδῆ λέγειν; ib. 108, cf. Ant. 1167;τὰς τούτων ἀπορίας ἀντιπάλους ἡ. τῷ ἡμετέρῳ πλήθει Th.4.10
;περὶ πολλοῦ ἥγημαι μὴ ξεινοκτονέειν Hdt.2.115
;περὶ πλείονος Isoc.19.10
;περὶ πλείστου Th.2.89
;περὶ οὐδενός Lys.7.26
; παρ' οὐδέν Decr. ap. D.18.164: c. part., .3 esp. of belief in gods,τὴν μεγίστην δαίμονα ἥγηνται εἶναι Hdt.2.40
, cf. 3.8; ἡ. θεούς to believe in gods, Ar.Eq.32, E.Hec. 800, Ba. 1326;δαίμονας ἡ. Pl.Ap. 27d
.4 ἡγοῦμαι δεῖν think fit, deem necessary, c. inf., And.1.23, D.1.20: without δεῖν, παθεῖν μᾶλλον ἡγησάμενοι ἤ .. Th.2.42 (s.v.l.);ἡγησάμην διατάγματι αὐτοὺς σωφρονίσαι Inscr.Magn.114
(ii A.D.);ἡγήσατο ἐπαινέσαι Pl.Prt. 346b
.IV [tense] pf. in pass. sense, τὰ ἁγημένα,= τὰ νομιζόμενα, Orac. ap. D.43.66; ἡγεόμενον being led, Hdt.3.14 ( ἀγόμενον Dind.): hence act. form ἡγέω, Hdn.Gr.2.950. ( sāg-, cf. Lat. praesagio.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἡγέομαι
-
31 προ-ΐημι
προ-ΐημι (s. ἵημι), 1) act., vor-, vorausschicken, entsenden, vorwärts; Menschen, ἐγὼν ἑτάρους προΐειν (imperf.), Od. 9, 88. 10, 100 u. öfter; σὺ δέ με προΐεις, 24, 333; ὃ σφῶϊ προΐει, Il. 1, 336, u. öfter; τίπτε δέ σε πρόεσαν μνηστῆρες, Od. 4, 681; Ζεύς με πατὴρ προέηκε, Il. 11, 201; – auch leblose Dinge, wie προΐει δολιχόσκιον ἔγχος, er entsendete, schleuderte vorwärts die Lanze, 3, 346 u. öfter, wie ὀϊστόν, 13, 662; ὀκτὼ γὰρ προέηκα τανυγλώχινας ὀϊστούς, 8, 297; ἐς πόντον προΐησι βοὸς κέρας, wirst hinein, Od. 12, 253; φήμην δ' ἐξ οἴκοιο γυνὴ προέηκεν, 20, 105, sie ließ ein vorbedeutendes Wort hören; ἔπος προέηκε, er ließ ein Wort fallen ohne Absicht, 14, 466; auch ertheilen, verleihen, κῠδος, Il. 16, 241; ἀγγελίας, Od. 2, 92; τήνδε ϑεῷ πρόες, diese entsende dem Gotte, laß sie dem Gotte zu Ehren los, Il. 1, 127; πηδάλιον ἐκ χειρῶν προέηκε, er ließ das Steuer aus den Händen fahren, Od. 5, 316; auch mit einem hinzutretenden inf., πόδα προέηκε φέρεσϑαι, sie ließ den Fuß fahren, so daß er hinfiel, 19, 468; vgl. αἰετὼ προέηκε πετέσϑαι, er entsendete die Adler zu fliegen, daß sie flogen, 2, 147; προέηκεν ἀῆναι, 3, 183. 10, 25. Von einem Flusse, ὕδωρ προΐει (hier praes.) ἐς Πηνειόν, er ergießt sein Wasser in den Peneios, Il. 2, 752; vgl. Hes. frg. bei Schol. Venet. Il. 2, 522; vgl. Eur. πέτρα ῥυτὰν παγὰν προϊεῖσα κρημνῶν, Hipp. 124. – So auch andere Dichter, προῆκαν υἱόν Pind. Ol. 1, 65, βασιλευέμεν τοι προήσειν P. 4, 166. – Uebh. preisgeben, dem Feinde verrathen, Her. 3, 137; χρήματα, sein Vermögen preisgeben, 1, 24; ἑαυτὸν ἐπί τι, εἴς τι, sich hineinstürzen in Etwas, sich einer Sache hingeben, Xen. Cyr. 7, 5, 76; – erlauben, ἐϑύετο, εἰ προεῖεν αὐτῷ οἱ ϑεοὶ πειρᾶσϑαι, An. 7, 2, 15. – 2) med προΐεμαι, von sich schicken, schleudern, βέλη, Pol. 3, 73, 3; φωνήν, 2, 29, 6; wie πᾶσαν φωνήν, 3, 84, 10, u. öfter, auf alle mögliche Art sprechen, bes. bitten; σπέρμα, S. Emp. adv. phys. 1, 101; – das Seinige von sich werfen, verschwenden, verschleudern, λόγους προέσϑαι, vergebliche Worte machen, Eur. Med. 1020 (aber Tim. Locr. 100 c, οὐδὲ λόγον ἔτι προέσϑαι δυνάσεται, ein Wort vorbringen); προέσϑαι τὴν εὐεργεσίαν ἄνευ μισϑοῠ, Plat. Gorg. 520 c, wie τούς σοι προεμένους εὐεργεσίαν Xen. An. 7, 7, 47, eine Wohlthat Jemandem zukommen lassen, wenn man nicht auf Ersatz rechnen kann; vgl. noch 7, 3, 31, wo οὐδὲν προςαιτοῠντες vorausgeht; προεμένου σοῦ ἃ περὶ πλείστου ποιεῖ, Plat. Phaed. 232 c; übh. schenken, geben, immer mit dem Nebenbegriffe des Freiwilligen, κάλλιστον ἔρανον αὐτῇ προιέμενοι, Thuc. 2, 43; τὴν Κέρκυραν ἐβούλοντο μὴ προέσϑαι τοῖς Κορινϑίοις, preisgeben, 1, 44; ἐφ' οἷς ἀπὸ τῶν ἰδίων προεῖτο, Dem. 18, 114; dah. Etwas überlassen, ehe es bezahlt ist, Plat. Legg. VIII, 849 e, vgl. Demodoc. 384 c, σὺ μὲν χρήσασϑαι ἐϑέλων, ὁ δέ σοι μὴ προέσϑαι, überlassen, leihen; auch einfach lassen, προέμενος τὰ ἴδια ἀνομοϑέτητα, Legg. VI, 780 a; zulassen, mit folgdm partic., Ἀϑηναῖοί φασιν ἐν οὐδενὶ ἡμᾶς προέσϑαι ἀδικουμένους, Thuc. 2, 73; – verrathen, ἔλεγεν, ὅτι οὐκ ἄν ποτε πρόοιτο (so ist der eigentlich attische Accent, nicht προοῖτο), ἐπεὶ ἅπαξ αὐτοῖς φίλος ἐγένετο, Xen. An. 1, 9, 10; im Ggstz von κτήσασϑαι, Cyr. 4, 2, 44; τὰ τέκνα Ῥωμαίοις εἰς ὁμηρίαν, zu Geiseln überlassen, Pol. 28, 4, 7; auch τοὺς καιρούς, den günstigen Zeitpunkt vorübergehen lassen, 1, 74, 13; den Feind entwischen lassen, 1, 79, 3; vernachlässigen, τὴν πόλιν 1, 9, 10, u. öfter; vgl. noch Dem. τὸ παρὸν ἀεὶ προιέμενοι 1, 9, τῆς ἰδίας ῥᾳϑυμίας ἕνεκα τοὺς ἄλλους Ἕλληνας ἅπαντας εἰς δουλείαν προέσϑαι 10, 25, ἀφ' ἧς ἀγνοίας πολλὰ προΐεσϑε τῶν κοινῶν 18, 134; auch im eigtl. Sinne, ϑοἰμάτιον προέσϑαι, das Kleid fahren lassen, 21, 216; προέσϑαι τὸν βίον, Plut. Anton. 53.
-
32 πορσύνω
πορσύνω (ΠΟΡ), gewähren, darbieten u. dazu einrichten, besorgen u. ordnen; τῷ δ' ἄλοχος δέσποινα λέχος πόρσυνε καὶ εὐνήν, Od. 3, 403, vgl. 7, 347, u. κείνου πορσυνέουσα λέχος, Il. 3, 411, von der Gattinn, die das Lager bereitet u. es dann dem Gatten gewährt, es ihn theilen läßt; λέκτρα σὺν ἀνδράσιν, Ap. Rh. 3, 840. 4, 1107; – übh. bereiten, anordnen, οἶκον, δαῖτα, Pind. P. 4, 151 I. 3, 79; auch ῥῆμα Ὁμήρου, in Ehren halten, P. 4, 278; τόνδε τοίνυν Μοῖρ' ἐπόρσυνεν μόρον, Aesch. Ch. 898; med., δεῖπνον ἐπορσύνοντο, Pers. 367; u. pass., ἐπορσύνϑη κακά, 259; τἄξω βίου τροφεῖα πορσύνουσ' ἀεί, Soph. O. C. 175, u. öfter; auch pass., ὅποι ὁ στόλος πορσύνεται, Phil. 770; παισὶ πόρσυν' οἷα χρὴ καϑ' ημέραν, Eur. Med. 1020; μεγάλα κακά, Andr. 352; γαμβροῖς χάριν, Suppl. 132; Νύμφαις ἑορτήν, El. 625; auch einzeln in Prosa, πορσύνειν τὰ τοῠ ϑεοῠ, Her. 9, 7; πορσύνειν κακὰ τοῖς πολεμίοις, ihnen Schaden bereiten, zufügen, Xen. Cyr. 1, 6, 17; τὰ ἐπιτήδεια, Lebensmittel verschaffen, 4, 2, 47; ὡς τὸ τοῠ ποταμοῠ ἐπορσύνετο, wie der Fluß zum Uebersetzen bereitet wurde, 7, 5, 17; sonst scheint es bei keinem attischen Prosaiker vorzukommen. – Auch, wie ϑεραπεύω, den Verwundeten pflegen, Sp., z. B. Ap. Rh.
-
33 ποθέω
ποθέω, fut. ποϑήσω, z. B. Xen. Mem. 3, 11, 3, auch ποϑέσομαι, Lys. 8, 18; aber bei Plat. Phaed. 98 a ist die Lesart unsicher; aor. ἐπόϑεσα, Hom., u. ἐπόϑησα, ποϑέσαι Theocr. 10, 8; bei Her. steht 9, 22 ἐπόϑεσαν, 3, 36 ἐπόϑησε; ποϑέσαι schreibt Bekk. Isocr. 4, 122; aus Sp. werden auch perf. πεπόϑηκα, πεπόϑημαι, aor. pass. ἐποϑέσϑην angeführt; – wünschen, begehren, bes. nach Abwesendem, Fernem oder Verlorenem sich sehnen, wie desiderare, auch vermissen; τοίην γὰρ κεφαλὴν ποϑέω, Od. 1, 343; τῶν μὲν ἄρ' οὔτι πόϑει, er vermißte Nichts von dem, 13, 219; πόϑεον δέ μιν ἐσϑλὸν ἐόντα, Il. 2, 709; ὅτε κέν σε μεταλλῶσιν ποϑέοντες, wenn sie dich danach fragen sollten, indem sie die Waffen vermissen, Od. 16, 287; ποϑέεσκε δ' ἀϋτήν τε πτόλεμόν τε, Il. 1, 492; πόϑεσαν, ποϑέσαι, 15, 219 Od. 4, 748; auch ein eigenthümlicher inf. ποϑήμεναι, wie von πόϑημι, Od. 12, 110; ποϑέω στρατιᾶς ὀφϑαλμόν, Pind. Ol. 6, 16; Aesch. oft, bes. Pers., auch ποϑεῖν ἃ μὴ χρή, Ag. 333; ποϑοῦντι προὐφάνης, Soph. O. C. 1501, u. öfter; auch pass., τἀκεῖϑεν εἰ ποϑούμεϑα, Tr. 629; νεῶν λῦσαι ποϑοῦσιν πόδα, Eur. Hec. 1020, u. oft; ποϑεῖν τὸν οὐ παρόντα, Ar. Plut. 1127; ποϑουμένη πᾶσιν εἰρήνη, Pax 575; u. in Prosa: ἐπόϑησε τὸν Κροῖσον, Her. 3, 36; ἔτι ποϑεῖ ἡ ἀπόκρισις ἐρώτησιν τοιάνδε, Plat. Conv. 204 d, u. oft; πρὶν ἐπόϑησε τὸ εἰδέναι, Men. 84 c; ἐπόϑουν ἐς τὴν Ἑλλάδα σώζεσϑαι, Xen. An. 6, 2, 8, der auch vrbdt ἡ χώρα αὐτὴ τὸ μὴ ὂν ποϑήσει, Oec. 8, 10, der Platz selbst zeigt schon das Fehlende an, wird es vermissen lassen. – Bes. sehnsüchtig lieben, οἱ ποϑεῦντες ἐν ἄματι γηράσκουσι, Theocr. 12, 2, u. öfter in der Anth. – Soph. braucht es einmal als dep. med., ποϑουμένᾳ γὰρ φρενὶ πυνϑάνομαι, Tr. 103; vgl. Stephan. de Dial. att. p. 65.
-
34 σπαράσσω
σπαράσσω, att. - ττω, zerren, zupfen, zerreißen, zerfleischen; φάραγγα βροντῇ καὶ κεραυνίᾳ φλογὶ πατὴρ σπαράξει τήνδε, Aesch. Prom. 1020; σάρκας ἐσπάραξ' ἀπ' ὀστέων, Eur. Med. 1217 (vgl. Plut. Artax. 18 Luc. Tox. 43); auch med., οὐ σπαράξομαι κόμαν, Andr. 1210; ἄνδρα σπαράττων καὶ ταράττων καὶ κυκῶν, Ar. Ach. 658; τῷ ἕλκειν καὶ σπαράττειν τῷ λόγῳ τοὺς πλησίον, Plat. Rep. VII, 539 b, schmähen, wie σπαράττειν τὰς κληρωτὰς ἀρχάς, Dem. 25, 50; ὑπὸ πιϑήκων καὶ ἀλωπέκων σπαράττεσϑαι, Luc. Alex. 2; λώβαις σπαράττειν τινά, Einen durch Schmach und Verderben zu Grunde richten, Lycophr. 656.
-
35 συμ-μίγνῡμι
συμ-μίγνῡμι, seltener συμμιγνύω, wie συμμιγνύουσιν, συμμιγνύων, Xen. An. 4, 6, 24 (vgl. Krüger zur Stelle) Mem. 3, 14, 5; für συμμίγνυε Plat. Phil. 25 d ist Lesart der bessern mss. συμμίγνυ (vgl. μίγνυμι u. συμμίσγω); – vermischen, vereinigen; das activ. oft mit Auslassung des Objects, scheinbar intransitiv, gleichbedeutend mit dem passiv.; H. h. Merc. 83; bes. in Liebe u. von fleischlicher Vermischung im Beischlaf, ϑεοὺς γυναιξί, ϑεὰς ἀνϑρώποις, H. h. Ven. 50. 52 u. 251, wie Her. τῇ πρῶτον συνεμίχϑη, 4, 114; δούλη ἐὰν συμμίξῃ δούλῳ, Plat. Legg. XI, 930 b; περὶ τὸ ξυμμιγῆναι ἀλλήλοις, Conv. 207 b; – von feindlichem Zusammentreffen, Her. 1, 127, oft; τινὶ ἐς μάχην, 4, 127; τῇ ναυμαχίῃ, 1, 166; ξυμμίξαντες ἐναυμάχουν, Thuc. 1, 49, vgl. 2, 84. 8, 42; Xen. Cyr. 3, 3, 18 An. 4, 6, 24 u. sonst; ὁμόσε τοῖς πολεμίοις, Cyr. 7, 1, 26; τοῖς πολεμίοις χεῖρας, 2, 1, 11; – u. allgemein, τύχᾳ νιν συνέμιξε, Pind. P. 9, 72, er ließ ihn das Glück erlangen; βοὰν αὐλῶν ἐπέων τε ϑέσιν συμμῖξαι πρεπόντως, Ol. 3, 9; πῶς κεδνὰ τοῖς κακοῖσι συμμίξω; Aesch. Ag. 634; ἀνοσίοισι συμμιγεὶς ἀνδράσι, Spt. 593, verkehren mit ihnen, Umgang haben; so auch Ar. Eccl. 516; βιάζομαι γάμοισι Πρωτέως παιδὶ συμμῖξαι λέχος, Th. 890; auch Eur., σῶμα φλογμῷ πόσει συμμίξασα, Suppl. 1020; οὐρανὸς συμμεμιγμένος τῇ γῇ, Cycl. 574; συμμίξαντες τὰ στρατό πεδα, Her. 4, 114; κοινόν τι πρῆγμα συμμῖξαί τινι, Jem. eine gemeinschaftliche Angelegenheit mittheilen, 8, 58; ὕδατι συμμίξας καὶ συναρμόσας, Plat. Tim. 74 c; χρυσὸν ἐν τῇ γενέσει συνέμιξεν αὐτοῖς, Rep. III, 415 a; u. pass., ὅταν συμμιγνύηται ἁλμυρᾷ δυνάμει, Tim. 83 c; auch συμμιγνύμενα αὐτά τε πρὸς αὑτὰ καὶ πρὸς ἄλληλα, 57 d; συμμιχϑὲν ἐκ τριῶν, 76 d; οὐδείς, τῷ κακὸν ἐξ ἀρχῆς γενο μένῳ οὐ συνεμίχϑη, Niemand ist, dem nicht von Anfang an ein Unglück beigemischt wäre, Her. 7, 203; mit Jem. zusammenkommen, um mit ihm zu reden u. zu unterhandeln, συμμίξας τοῖσι Σαμίοισι, ἀνέπειϑε, 6, 23; ἄγγελοι συμμίξαντες Γέλωνι, 7, 153; ἐϑέλων συμμῖξαί σφι καὶ πυϑέσϑαι τὰς γνώμας, 8, 67; Eur. Hel. 324; Θεαιτήτῳ αὐτὸς συνέμιξα χϑὲς διὰ λόγων, Plat. Polit. 258 a; ὡς ἀσμένως καὶ οἰκείως ἀλλήλοις συνέμιξαν οἱ πολῖται, Menex. 243 e; auch vom Handelsverkehr u. von Geschäften, ξυμμίξαντι ξυμβόλαια μετρίως, Legg. XII, 958 c; dem πλησιάζειν entsprechend, Xen. Cyr. 8, 1, 46; πρός τινα, 7, 4, 11, Folgde, wie Pol.
-
36 σκοπός
σκοπός, ὁ (σκέπτομαι), 1) der Schauer, der genau zusieht, der Aufseher, Achtgeber; παρὰ δὲ σκοπὸν εἷσεν, Il. 23, 359; auch ἡ, Aufseherinn, ἥτε γυναικῶν δμωάων σκοπός ἐσσι κατὰ μέγαρα, Od. 22, 396. Bei Pind. bes. von Göttern und Königen, mit dem gen. des Landes oder Ortes, über welchen sie die Aufsicht od. Obhut haben, Ὀλύμπου σκοποί Ol. 1, 54, Δάλου 6, 59, Μαγνήτων N. 5, 27; Aufpasser, Lauscher, in tadelndem Sinne, Od. 22, 156; Kundschafter, Späher, der von einem hochliegenden Orte, einer Warte aus die Gegend umher beobachtet, ὃς Τρώων σκοπὸς ἷζε, Il. 2, 792; σοὶ δ' ἐγὼ οὐχ ἅλιος σκοπὸς ἔσσομαι, 10, 324, wo er sich als Spion ins feindliche Lager schleichen will, vgl. 526. 561; σκοποὶ ἷζον ἐπ' ἄκριας ἠνεμοέσσας, Od. 16, 365; οὐκ ἔλαϑε σκοπόν, Pind. P. 3, 27, σκοποὺς δὲ κἀγὼ καὶ κατοπτῆρας στρατοῠ ἔπεμψα, Aesch. Spt. 36; Suppl. 636; τὸν σκοπὸν πρὸς ναῠν ἀποστελῶ πάλιν, Soph. Phil. 125; O. C. 1098; ἀπὸ τειχέων σκοποί, Eur. Troad. 956; σκοποὺς ἔπεμψε τούςδε τῶν ἐμῶν κακῶν, El. 354, u. sonst; Xen. Cyr. 1, 6, 40 (gew. κατάσκοπος) u. Folgde, wie Pol. – 2) das in der Ferne aufgesteckte Ziel, wonach man sieht od. zielt, u. übtr., Zweck, Absicht; νῠν αὖτε σκοπὸν ἄλλον, ὃν οὖπ ω τις βάλεν ἀνήρ, εἴσομαι, αἴ κε τύχωμι, Od. 22, 6; dah. οὐ μὰν ἧμιν ἀπὸ σκοποῠ οὐδ' ἀπὸ δόξης μυϑεῖται, 11, 344, nicht vom Ziele ab, so daß der Zweck verfehlt wird; σκοποῠ τυχεῖν, Pind. N. 6, 28; ἔπεχε σκοπῷ, Ol. 2, 98; ἔλασε σκοπόν, 11, 74, er traf das Ziel, erreichte es; παρὰ σκοπόν, 13, 90; ἔκυρσας ὥς τε τοξότης ἄκρος σκοποῠ, Aesch. Ag. 614; πάντες ὥςτε τοξόται σκοποῠ, τοξε ύετ' ἀνδρὸς τοῠδε, Soph. Ant. 1020; u. in Prosa sehr geläufig: οὗτος ἔμοιγε δοκεῖ ὁ σκοπὸς εἶναι, πρὸς ὃν βλέποντα δεῖ ζῆν, Plat. Gorg. 507 d; οἷον τοξότην φαῠλον ἱέντα παραλλάξαι τοῠ σκοποῠ καὶ ἁμαρτεῖν, Theaet. 194 a; ἀποτυγχάνω σκοποῠ, Legg. V, 744 a; σκοπὸν ἐν τῷ βίῳ οὐκ ἔχειν, οὗ στοχαζομένους δεῖ ἅπαντα πράττειν, Rep. VII, 519 c; ἐπὶ σκοπὸν βάλλειν, Xen. Cyr. 1, 6, 29; σκοπὸν προέϑηκε κάλλιστον, Pol. 7, 8, 9; πρὸς τοῠτον τὸν σκοπὸν ἐποιεῖτο τὰς παρασκευάς, 15, 26, 6. – Die Accentuation des Wortes σκόπος in der ersten Bdtg ist falsch, s. Wolf Anal. II p. 469.
-
37 τοξότης
τοξότης, ὁ, der Bogenschütze; Il. 11, 385; Her. 7, 158 u. sonst; Aesch. Ag. 614. 1167; τοξόταν στρατόν, Pind. Ol. 13, 89; Soph. Ant. 1020; Eur.; Thuc. u. Folgde in Prosa überall. – Auch das Sternbild des Schützen im Thierkreise. – In Athen Polizeiod. Gerichtsdiener, Ar. oft, u. sonst.
-
38 φῦλον
φῦλον, τό (φύω, eigtl. von Natur zusammengehörig und sich von Andern nach der Art, nach dem Vaterlande od. nach der Blutsverwandtschaft unterscheidend), bei Hom. u. Hes. nur im nom. u. accus. vorkommend, – Stamm, Geschlecht, Gattung, Art; von allen lebenden Wesen; oft bei Hom. u. Hes.; φῠλον ϑεῶν Il. 5, 441; Hes. Th. 202; ϑεάων 965; ἀοιδῶν Od. 8, 481; ἀϑανάτων Hes. O. 201; γυναικῶν Th. 1020 Sc. 4; Ὅμηρος καὶ Ἡράκλειτος καὶ πᾶν τὸ τοιοῦτον φῦλον Plat. Theaet. 160 d; κηρυκικόν Polit. 260 d; – gew. im plur., eine Menge von einer und derselben Gattung bezeichnend, Schaar, Schwarm; φῦλα ϑεῶν Il. 15, 54. 161. 177; φῦλα ἀνϑρώπων 14, 361 Od. 3, 282 u. öfter; φῦλα γυναικῶν Il. 9, 130. 272; ἐπικούρων 17, 220; φῦλα γιγάντων Od. 7, 206; auch ein Mückenschwarm, Il. 19, 30; ὀρνίϑων Soph. Ant. 342; πτηνῶν Ar. Av. 1088; ϑηρῶν 779; u. so Plat. Tim. 91 d; τὸ πτηνὸν φῦλον, Soph. 220 a; aber Hes. frg. 22 soll φῠλα μελισσέων von einer Biene, als Umschreibung von μέλισσα gesagt sein. – Im engern Sinne, Volksstamm, Volk, Nation; φῦλα Πελασγῶν Il. 2, 840; Aesch. Prom. 809; πολλὰ βροτῶν διαμειβομένα φῦλα Suppl. 539. – Und im engsten Sinne, Stamm, Geschlecht, κατὰ φῦλα, neben κατὰ φρήτρας, allgemeiner als dieses zu fassen, nach Stämmen, Il. 2, 362; φῦλον Ἑλένης, Ἀρκεισίου, Od. 14, 68. 181; μα ταιότατον φῦλον Pind. P. 3, 21.
-
39 χροιά
χροιά, ἡ, ep. u. ion. χροιή, att. χροία u. χρόα, Lob. Phryn. p. 416, – 1) die Oberfläche eines Körpers, bes. des menschlichen Leibes, die Haut; der Körper, Leib selbst; εἴ πως ἱμείραιτο παραδραϑέειν φιλότητι ᾑ χροιῇ Il. 14, 164; κατὰ χροιὴν ῥέει ἱδρώς Theogn. 1071; ὄζειν τῆς χρόας ἔφασκεν ἡδύ μου Ar. Plut. 1020. – 2) die Oberfläche als etwas Gefärbtes, die Farbe selbst, bes. die Farbe der Haut; χροιᾶς ἀμείψεις ἄνϑος Aesch. Prom. 23; χροιὰν ἀλλάξασα Eur. Med. 1168; λευκὴν χροιὰν ἔχεις Bacch. 457; ὠχρά Ar. Nub. 1003, u. öfter; Plat. Conv. 196 a u. öfter, immer in der Form χρόα. – Bei den Pythagoreern die Fläche od. die Gränze jedes Körpers. – In der Musik ein gewisses Tongeschlecht, wie χρῶμα, Plut. de mus. 34.
-
40 χελῑδών
χελῑδών, όνος, ἡ, voc. χελιδοῖ, Simonds. frg. 118 bei Schol. Ar. Av. 1406, bei Gramm. χελιδόν, vgl. Anacr. 9, 2 u. Jac. A. P. p. LXVII, – 1) die Schwalbe; Il. 21, 411. 22, 240; Hes. O. 570; Her. 2, 22; εἴπερ ἐστὶ μὴ χελιδόνος δίκην ἀγνῶτα φωνὴν βάρβαρον κεκτημένη Aesch. Ag. 1020 (vgl. χελιδονίζω); Ar. oft, βαδίζειν ὥςπερ αἱ χελιδόνες Av. 1679, οὐκ ὀλίγων δεῖσϑαι χελιδόνων 1417, mit Bezug auf das Sprichwort μία χελιδὼν ἔαρ οὐ ποιεῖ, wie der Schol. anführt (s. Arist. eth. 1, 7); ὅταν χελιδὼν ἠρινὰ φωνῇ κελαδῇ Pax 774. – 2) ein fliegender Meerfisch von der Farbe der Schwalbe, exocoetus volitans oder evolans Linn.; Ephipp. bei Ath. VII, 322 d; Arist. H. A. 4, 9; Ael. N. A. 2, 50. – 3) die Höhlung unten im Hufe der Pferde od. im eigentlichen Strahle, rana, Xen. equit. 1, 6; – eine ähnliche Höhlung unter dem Fuße des Hundes, Suid.; – eine Höhlung über dem Ellenbogen im Buge, id.
См. также в других словарях:
1020 AM — is a radio frequency. It may refer to:Current StationsIn Canada * CKVH in High Prairie, ABIn the United States * in Eagle River, AK * in Roswell, NM * in Pittsburgh, PA * in Union Gap, WA * in Fergus Falls, MN * in Plattsmouth, NE * in Perry, OK… … Wikipedia
1020 — Portal Geschichte | Portal Biografien | Aktuelle Ereignisse | Jahreskalender ◄ | 10. Jahrhundert | 11. Jahrhundert | 12. Jahrhundert | ► ◄ | 990er | 1000er | 1010er | 1020er | 1030er | 1040er | 1050er | ► ◄◄ | ◄ | 1016 | 1017 | 1018 | … Deutsch Wikipedia
1020 — Années : 1017 1018 1019 1020 1021 1022 1023 Décennies : 990 1000 1010 1020 1030 1040 1050 Siècles : Xe siècle XIe s … Wikipédia en Français
1020-е — XI век: 1020 1029 годы 1000 е · 1010 е 1020 е 1030 е · 1040 е 1020 · 1021 · 1022 · 1023 · 1024 · 1025 · 1026 · 1027 · 1028 · 1029 … Википедия
-1020 — Années : 1023 1022 1021 1020 1019 1018 1017 Décennies : 1050 1040 1030 1020 1010 1000 990 Siècles : XIIe siècle av. J.‑C. XIe siècle av. J.‑C. … Wikipédia en Français
1020 — ГОСТ 1020{ 97} Латуни литейные в чушках. Технические условия. ОКС: 77.120.30, 77.120.60 КГС: В57 Вторичные цветные металлы, сплавы и отходы Взамен: ГОСТ 1020 77 Действие: С 01.07.2001 Текст документа: ГОСТ 1020 «Латуни литейные в чушках.… … Справочник ГОСТов
1020-3-1 — ГОСТ Р МЭК 1020 3 1{ 94} Электромеханические переключатели, используемые в электронной аппаратуре. Форма технических условий на переключатели в корпусе с расположением выводов в ряд. ОКС: 31.220.20 КГС: Э29 Методы испытаний. Упаковка. Маркировка… … Справочник ГОСТов
1020-5-1 — ГОСТ Р МЭК 1020 5 1{ 94} Электромеханические переключатели, используемые в электронной аппаратуре. Форма технических условий на кнопочные переключатели. ОКС: 31.220.20 КГС: Э29 Методы испытаний. Упаковка. Маркировка Действие: С 01.07.95… … Справочник ГОСТов
1020-6-1 — ГОСТ Р МЭК 1020 6 1{ 94} Электромеханические переключатели, используемые в электронной аппаратуре. Форма технических условий на микропереключатели. ОКС: 31.220.20 КГС: Э29 Методы испытаний. Упаковка. Маркировка Действие: С 01.07.95 Примечание:… … Справочник ГОСТов
1020 — Años: 1017 1018 1019 – 1020 – 1021 1022 1023 Décadas: Años 990 Años 1000 Años 1010 – Años 1020 – Años 1030 Años 1040 Años 1050 Siglos: Siglo X – … Wikipedia Español
1020-е до н. э. — XI век до н. э.: 1019 1010 годы до н. э. 1019 до н. э. · 1018 до н. э. · 1017 до н. э. · 1016 до н. э. · 1015 до н. э. · 1014 до н. э. · 1013 до н. э.… … Википедия