-
21 εὔχομαι
a pray followed by various constructions.I abs.Χάριτες, κλῦτ, ἐπεὶ εὔχομαι O. 14.5
]γὰρ εὔχομαι Δ. 1. 15. c. cogn. acc.,εἰ χρεὼν τοῦθ' ἁμετέρας ἀπὸ γλώσσας κοινὸν εὔξασθαι ἔπος P. 3.2
II c. acc., pray for χρυσὸν εὔχονται, πεδίον δ' ἕτεροι ἀπέραντον, ἐγὼ δ ἀστοῖς ἁδὼν καὶ χθονὶ γυῖα καλύψαι (Wackernagel: καλύψαιμ codd.) N. 8.37III c. (acc. &) inf., pray, hope thatΤυνδαρίδαις τε φιλοξείνοις ἁδεῖν εὔχομαι O. 3.2
εὔχομαι ἀμφὶ καλῶν μοίρᾳ νέμεσιν διχόβουλον μὴ θέμεν (sc. Δία) O. 8.86ἀλλ' εὔχεται οὐλομέναν νοῦσον διαντλήσαις ποτὲ οἶκον ἰδεῖν P. 4.293
εὔχομαι νιν (= Δία) Ὀλυμπίᾳ τοῦτο δόμεν γέραςἔπι Βάττου γένει P. 5.124
ὦναξ, ἑκόντι δ' εὔχομαι νόῳ κατά τιν ἁρμονίαν βλέπειν (sc. σε) P. 8.67 ἄφωνοί θ' ὡς ἕκασται φίλτατον παρθενικαὶ πόσιν ἢ υἱὸν εὔχοντ, ὦ Τελεσίκρατες, ἔμμεν (sc. σε, i. e. they wished that you were) P. 9.100Ζεῦ πάτερ, εὔχομαι ταύταν ἀρετὰν κελαδῆσαι σὺν Χαρίτεσσιν N. 9.54
τοίαισιν ὀργαῖς εὔχεται ἀντιάσαις Ἀίδαν γῆράς τε δέξασθαι πολιὸν ὁ Κλεονίκου παῖς I. 6.15
]α μὲν γὰρ εὔχομαι[ ]θέλοντι δόμεν[ Pae. 16.3
cf. N. 8.37IV dat., + acc. & inf. φιλέων δ' ἂν εὐχοίμαν Κρονίδαις ἐπ Αἰολάδᾳ καὶ γένει εὐτυχίαν τετάσθαι ὁμαλὸν χρόνον Παρθ. 1. 11.b avow c. (acc. &) inf.τοὶ δ' οὔτ ὦν ἀκοῦσαι οὔτ ἰδεῖν εὔχοντο O. 6.53
“ποίαν γαῖαν, ὦ ξεῖν, εὔχεαι πατρίδ' ἔμμεν;” P. 4.97 inf. suppressed, τὸ μὲν γὰρ πατρόθεν ἐκ Διὸς εὔχονται, τὸ δ' Ἀμυντορίδαι ματρόθεν Ἀστυδαμείας (sc. εἶναι. ἀντὶ τοῦ καυχῶνται. Σ.) O. 7.23Πανελλάδος, ἅν τε Δελφῶν ἔθνος εὔξατο λιμοῦ[ Pae. 6.64
ἐμὲ δ' ἐξαίρετον κάρυκα σοφῶν ἐπέων Μοῖσ ἀνέστασ Ἑλλάδι καλλιχόρῳ εὐχόμενον βρισαρμάτοις[ (sc. Θήβαις) Δ. 2. 26.c frag. ] ος ευχομ[ P. Oxy. 1792. fr. 39. -
22 πολυς
πολῠς, πολλός (πολύς, -ύν, -οί, -ῶν, -οῖς(ι); -ᾷ, -άν, -αί, -ᾶν; πολύ acc., πολλά, -ῶν, -οῖς, -ά: πολλός, -όν: πολέσιν, πολεῖς ? acc.)1 much, many.1 pl. of number ἧ θαύματα πολλά (v. l. θαυματά) O. 1.28ὁ πολλὰ εἰδὼς O. 2.86
πολλοὶ δὲ μέμνανται καλὸν εἴ τι ποναθῇ O. 6.11
ἐδώρησαν λιταῖς θυσίαις πολλὰ δὴ πολλαῖσιν Ἑρμᾶν O. 6.79
πολλαὶ δ' ὁδοὶ σὺν θεοῖς εὐπραγίας O. 8.13
πολλοὶ δὲ κλέος ὤρουσαν ἀρέσθαι O. 9.100
πολλὰ δ' ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεσεν O. 12.10
δηρίομαι πολέσιν περὶ πλήθει καλῶν O. 13.45
ἦ πόλλ' ἀμφὶ κρουνοῖς Πάγασον ζεῦξαι ποθέων ἔπαθεν O. 13.63
πολλῶν πείρατα συντανύσαις ἐν βραχεῖ P. 1.81
πολλῶν ταμίας ἐσσί P. 1.88
πολλοὶ μάρτυρες ἀμφοτέροις πιστοί P. 1.88
οἷα καὶ πολλοὶ πάθον P. 3.20
“ νάεσσι πολεῖς ἀγαγὲν” ( πόλῖς coni. Lehrs: v. Forssman, 95; Wackernagel, Kl. Schr., 965) P. 4.56πολλοῖσι δ' ἅγημαι σοφίας ἑτέροις P. 4.248
πολλοῖσι μὲν γὰρ ἀείδεται νικαφόροις ἐν ἀέθλοις (post ἀείδεται distinxit Boeckh) P. 8.25πολλοῖς σοφὸς δοκεῖ P. 8.74
τὰν μάλα πολλοὶ ἀριστῆες ἀνδρῶν αἴτεον σύγγονοι, πολλοὶ δὲ καὶ ξείνων P. 9.107
πολλὰ μὲν κεῖνοι δίκον φύλλ' ἔπι καὶ στεφάνους. πολλὰ δὲ πρόσθεν πτερὰ δέξατο νικᾶν P. 9.123
—5.ὠνύμασεν κεφαλᾶν πολλᾶν νόμον P. 12.23
πολλῶν ἐπέβαν καιρὸν οὐ ψεύδει βαλών N. 1.18
πολλά νιν πολλοὶ λιτάνευον ἰδεῖν N. 8.8
πολλὰ γὰρ πολλᾷ λέλεκται N. 8.20
τὰ δ' ἄλλαις ἁμέραις πολλὰ μὲν ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάσομαι N. 9.43
εἰ γὰρ ἅμα κτεάνοις πολλοῖς ἐπίδοξον ἄρηται κῦδος N. 9.46
ὑπὲρ πολλῶν τε τιμαλφεῖν λόγοις νίκαν N. 9.54
πολλὰ δ' Αἰγύπτῳ κατῴκισθεν ἄστη ταῖς Ἐπάφου παλάμαις N. 10.5
ἔργα τε πολλὰ μενοινῶντες N. 11.45
πολλὰ μὲν ἀρτιεπὴς γλῶσσά μοι τοξεύματ' ἔχει I. 5.46
πολ]λὰ μὲν τὰ πάροιθ[ Παρθ. 2. 31. πολλὰ δ' ἕλκἐ ἔμβαλλε fr. 111. 2. ἐν πολλοῖς ὀνείροις fr. 131b. 3. πολλοῖς μὲν ἐνάλου, ὀρείου δὲ πολλοῖς ἄγρας ἀκροθινίοις ( δὲ πολλοῖς Duebner: πολλάκις codd.) ?fr. 357. add. adj.,πολλά μοι ὠκέα βέλη O. 2.83
πρύτανι κύριε πολλᾶν μὲν εὐστεφάνων ἀγυιᾶν P. 2.58
c. gen.,καὶ γειτόνων πολλοὶ ἐπαῦρον P. 3.36
c. art. παρὰ σκοπὸν οὐ χρὴ τὰ πολλὰ βέλεα καρτύνειν χεροῖν these my many shafts O. 13.952 s. of size, great, muchπολὺν ὗσε χρυσόν O. 7.50
βρέχετο πολλᾷ νιφάδι O. 10.51
πολλὰν δ' ὄρει πῦρ ἀίστωσεν ὕλαν P. 3.36
πολὺς εὖτ' ἂν ἐπιβρίσαις ἕπηται (sc. ὄλβος) P. 3.106πολὺς ὄλβος P. 5.14
πολλάν τε καὶ ἡσύχιον βουσὶν εἰρήναν παρέχοισα P. 9.22
οὐκ ἔραμαι πολὺν ἐν μεγάρῳ πλοῦτον καρτακρύψαις ἔχειν N. 1.31
Πιερίδων ἀρόταις δυνατοὶ παρέχειν πολὺν ὕμνον N. 6.33
ταὶ μεγάλαι γὰρ ἀλκαὶ σκότον πολὺνὕμνων ἔχοντι δεόμεναι N. 7.13
“μολόντα βαιοῖς σὺν ἔντεσιν ποτὶ πολὺν στρατόν Pae. 2.75
πολὺν ῥόθον ἵεσαν ἀπὸ στομ[άτων Ἐ]λείθυιά τε καὶ Λάχεσις Pae. 12.16
of time, “ἧν διακρῖναι ἰδόντ' λτ;οὐγτ; πολλὸς ἐν καιρῷ χρόνος” (<οὐ> supp. Coraes, om. codd.: παῦρος coni. Schr.) fr. 168. 6.3 adv.a πολλάI oftenἐδώρησαν λιταῖς θυσίαις πολλὰ δὴ πολλαῖσιν Ἑρμᾶν O. 6.79
αἵ γε μὲν ἀνδρῶν πόλλ' ἄνω τὰ δ αὖ κάτω κυλίνδοντ ἐλπίδες O. 12.6
πολλὰ μὲν πολλὰ δ O. 13.14
—6.πολλὰ γάρ μιν παντὶ θυμῷ παρφαμένα λιτάνευεν N. 5.31
πολλά νιν πολλοὶ λιτάνευον ἰδεῖν N. 8.8
πολλὰ μὲν λοιβαῖσιν ἀγαζόμενοι πρώταν θεῶν, πολλὰ δὲ κυίσᾳ N. 11.6
II greatlyκαμόντες πολλὰ θυμῷ O. 2.8
IV τὰ πολλά, for the most part, oftenεἶδον γὰρ τὰ πόλλ' ἐν ἀμαχανίᾳ ψογερὸν Ἀρχίλοχον P. 2.54
ὅθεν περ καὶ Ὁμηρίδαι ῥαπτῶν ἐπέων τὰ πόλλ' ἀοιδοὶ ἄρχονται N. 2.2
b πολύ, muchὅ τι γαρ πολὺ καὶ πολλᾷ ῥέπῃ O. 8.23
πολύ τοι φέριστον ἀνδρὶ τερπνὸς αἰών fr. 126. 1.c πολλᾷ, in many waysὅ τι γὰρ πολὺ καὶ πολλᾷ ῥέπῃ O. 8.23
πολλὰ γὰρ πολλᾷ λέλεκται (Pauw: γὰρ πολλὰ codd.) N. 8.204 fragg. ]πολὺς λο[ Δ. 4. c. 11. ]ν πολλοῖς ἀκοῦσαι Θρ.. 13. ]επολλα[ P. Oxy. 2442, fr. 99. ] πολλαμ[ P. Oxy. 2447, fr. 13. B comp., (πλέονα, πλέον) more <πλεόνωνγτ; ταμίαν στεφάνων (e Σ supp. Er. Schmid: om. codd.) N. 6.26ἐγὼ δὲ πλέον' ἔλπομαι λόγον Ὀδυσσέος ἢ πάθαν διὰ τὸν ἁδυεπῆ γενέσθ Ὅμηρον N. 7.20
εἰ πόνος ἦν, τὸ τερπνὸν πλέον πεδέρχεται N. 7.74
πλέον τι λαχών (sc. Ζεὺς ἢ οἱ ἄλλοι θεοί: num haec sint ipsa verba Pindari, non constat) fr. 35a. C superl., (πλεῖστος, -ων; -α, -αισι; -α acc.)a very many, numerousἔν τ' ἀέθλοισι θίγον πλείστων ἀγώνων I. 1.18
πλεῖστα μὲν δῶρ' ἀθανάτοις ἀνέχοντες fr. 119. 3. pro subs.,πλεῖστα νικάσαντα σε καὶ τελεταῖς ὡρίαις ἐν Παλλάδος εἶδον P. 9.97
b mostὅτι πλείσταισι βροτῶν ξεινίαις αὐτοὺς ἐποίχονται τραπέζαις O. 3.39
ἔστιν ἀνθρώποις ἀνέμων ὅτε πλείστα χρῆσις O. 11.1
c. art.,τυφλὸν δ' ἔχει ἦτορ ὅμιλος ἀνδρῶν ὁ πλεῖστος N. 7.24
-
23 πολλός
πολῠς, πολλός (πολύς, -ύν, -οί, -ῶν, -οῖς(ι); -ᾷ, -άν, -αί, -ᾶν; πολύ acc., πολλά, -ῶν, -οῖς, -ά: πολλός, -όν: πολέσιν, πολεῖς ? acc.)1 much, many.1 pl. of number ἧ θαύματα πολλά (v. l. θαυματά) O. 1.28ὁ πολλὰ εἰδὼς O. 2.86
πολλοὶ δὲ μέμνανται καλὸν εἴ τι ποναθῇ O. 6.11
ἐδώρησαν λιταῖς θυσίαις πολλὰ δὴ πολλαῖσιν Ἑρμᾶν O. 6.79
πολλαὶ δ' ὁδοὶ σὺν θεοῖς εὐπραγίας O. 8.13
πολλοὶ δὲ κλέος ὤρουσαν ἀρέσθαι O. 9.100
πολλὰ δ' ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεσεν O. 12.10
δηρίομαι πολέσιν περὶ πλήθει καλῶν O. 13.45
ἦ πόλλ' ἀμφὶ κρουνοῖς Πάγασον ζεῦξαι ποθέων ἔπαθεν O. 13.63
πολλῶν πείρατα συντανύσαις ἐν βραχεῖ P. 1.81
πολλῶν ταμίας ἐσσί P. 1.88
πολλοὶ μάρτυρες ἀμφοτέροις πιστοί P. 1.88
οἷα καὶ πολλοὶ πάθον P. 3.20
“ νάεσσι πολεῖς ἀγαγὲν” ( πόλῖς coni. Lehrs: v. Forssman, 95; Wackernagel, Kl. Schr., 965) P. 4.56πολλοῖσι δ' ἅγημαι σοφίας ἑτέροις P. 4.248
πολλοῖσι μὲν γὰρ ἀείδεται νικαφόροις ἐν ἀέθλοις (post ἀείδεται distinxit Boeckh) P. 8.25πολλοῖς σοφὸς δοκεῖ P. 8.74
τὰν μάλα πολλοὶ ἀριστῆες ἀνδρῶν αἴτεον σύγγονοι, πολλοὶ δὲ καὶ ξείνων P. 9.107
πολλὰ μὲν κεῖνοι δίκον φύλλ' ἔπι καὶ στεφάνους. πολλὰ δὲ πρόσθεν πτερὰ δέξατο νικᾶν P. 9.123
—5.ὠνύμασεν κεφαλᾶν πολλᾶν νόμον P. 12.23
πολλῶν ἐπέβαν καιρὸν οὐ ψεύδει βαλών N. 1.18
πολλά νιν πολλοὶ λιτάνευον ἰδεῖν N. 8.8
πολλὰ γὰρ πολλᾷ λέλεκται N. 8.20
τὰ δ' ἄλλαις ἁμέραις πολλὰ μὲν ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ φάσομαι N. 9.43
εἰ γὰρ ἅμα κτεάνοις πολλοῖς ἐπίδοξον ἄρηται κῦδος N. 9.46
ὑπὲρ πολλῶν τε τιμαλφεῖν λόγοις νίκαν N. 9.54
πολλὰ δ' Αἰγύπτῳ κατῴκισθεν ἄστη ταῖς Ἐπάφου παλάμαις N. 10.5
ἔργα τε πολλὰ μενοινῶντες N. 11.45
πολλὰ μὲν ἀρτιεπὴς γλῶσσά μοι τοξεύματ' ἔχει I. 5.46
πολ]λὰ μὲν τὰ πάροιθ[ Παρθ. 2. 31. πολλὰ δ' ἕλκἐ ἔμβαλλε fr. 111. 2. ἐν πολλοῖς ὀνείροις fr. 131b. 3. πολλοῖς μὲν ἐνάλου, ὀρείου δὲ πολλοῖς ἄγρας ἀκροθινίοις ( δὲ πολλοῖς Duebner: πολλάκις codd.) ?fr. 357. add. adj.,πολλά μοι ὠκέα βέλη O. 2.83
πρύτανι κύριε πολλᾶν μὲν εὐστεφάνων ἀγυιᾶν P. 2.58
c. gen.,καὶ γειτόνων πολλοὶ ἐπαῦρον P. 3.36
c. art. παρὰ σκοπὸν οὐ χρὴ τὰ πολλὰ βέλεα καρτύνειν χεροῖν these my many shafts O. 13.952 s. of size, great, muchπολὺν ὗσε χρυσόν O. 7.50
βρέχετο πολλᾷ νιφάδι O. 10.51
πολλὰν δ' ὄρει πῦρ ἀίστωσεν ὕλαν P. 3.36
πολὺς εὖτ' ἂν ἐπιβρίσαις ἕπηται (sc. ὄλβος) P. 3.106πολὺς ὄλβος P. 5.14
πολλάν τε καὶ ἡσύχιον βουσὶν εἰρήναν παρέχοισα P. 9.22
οὐκ ἔραμαι πολὺν ἐν μεγάρῳ πλοῦτον καρτακρύψαις ἔχειν N. 1.31
Πιερίδων ἀρόταις δυνατοὶ παρέχειν πολὺν ὕμνον N. 6.33
ταὶ μεγάλαι γὰρ ἀλκαὶ σκότον πολὺνὕμνων ἔχοντι δεόμεναι N. 7.13
“μολόντα βαιοῖς σὺν ἔντεσιν ποτὶ πολὺν στρατόν Pae. 2.75
πολὺν ῥόθον ἵεσαν ἀπὸ στομ[άτων Ἐ]λείθυιά τε καὶ Λάχεσις Pae. 12.16
of time, “ἧν διακρῖναι ἰδόντ' λτ;οὐγτ; πολλὸς ἐν καιρῷ χρόνος” (<οὐ> supp. Coraes, om. codd.: παῦρος coni. Schr.) fr. 168. 6.3 adv.a πολλάI oftenἐδώρησαν λιταῖς θυσίαις πολλὰ δὴ πολλαῖσιν Ἑρμᾶν O. 6.79
αἵ γε μὲν ἀνδρῶν πόλλ' ἄνω τὰ δ αὖ κάτω κυλίνδοντ ἐλπίδες O. 12.6
πολλὰ μὲν πολλὰ δ O. 13.14
—6.πολλὰ γάρ μιν παντὶ θυμῷ παρφαμένα λιτάνευεν N. 5.31
πολλά νιν πολλοὶ λιτάνευον ἰδεῖν N. 8.8
πολλὰ μὲν λοιβαῖσιν ἀγαζόμενοι πρώταν θεῶν, πολλὰ δὲ κυίσᾳ N. 11.6
II greatlyκαμόντες πολλὰ θυμῷ O. 2.8
IV τὰ πολλά, for the most part, oftenεἶδον γὰρ τὰ πόλλ' ἐν ἀμαχανίᾳ ψογερὸν Ἀρχίλοχον P. 2.54
ὅθεν περ καὶ Ὁμηρίδαι ῥαπτῶν ἐπέων τὰ πόλλ' ἀοιδοὶ ἄρχονται N. 2.2
b πολύ, muchὅ τι γαρ πολὺ καὶ πολλᾷ ῥέπῃ O. 8.23
πολύ τοι φέριστον ἀνδρὶ τερπνὸς αἰών fr. 126. 1.c πολλᾷ, in many waysὅ τι γὰρ πολὺ καὶ πολλᾷ ῥέπῃ O. 8.23
πολλὰ γὰρ πολλᾷ λέλεκται (Pauw: γὰρ πολλὰ codd.) N. 8.204 fragg. ]πολὺς λο[ Δ. 4. c. 11. ]ν πολλοῖς ἀκοῦσαι Θρ.. 13. ]επολλα[ P. Oxy. 2442, fr. 99. ] πολλαμ[ P. Oxy. 2447, fr. 13. B comp., (πλέονα, πλέον) more <πλεόνωνγτ; ταμίαν στεφάνων (e Σ supp. Er. Schmid: om. codd.) N. 6.26ἐγὼ δὲ πλέον' ἔλπομαι λόγον Ὀδυσσέος ἢ πάθαν διὰ τὸν ἁδυεπῆ γενέσθ Ὅμηρον N. 7.20
εἰ πόνος ἦν, τὸ τερπνὸν πλέον πεδέρχεται N. 7.74
πλέον τι λαχών (sc. Ζεὺς ἢ οἱ ἄλλοι θεοί: num haec sint ipsa verba Pindari, non constat) fr. 35a. C superl., (πλεῖστος, -ων; -α, -αισι; -α acc.)a very many, numerousἔν τ' ἀέθλοισι θίγον πλείστων ἀγώνων I. 1.18
πλεῖστα μὲν δῶρ' ἀθανάτοις ἀνέχοντες fr. 119. 3. pro subs.,πλεῖστα νικάσαντα σε καὶ τελεταῖς ὡρίαις ἐν Παλλάδος εἶδον P. 9.97
b mostὅτι πλείσταισι βροτῶν ξεινίαις αὐτοὺς ἐποίχονται τραπέζαις O. 3.39
ἔστιν ἀνθρώποις ἀνέμων ὅτε πλείστα χρῆσις O. 11.1
c. art.,τυφλὸν δ' ἔχει ἦτορ ὅμιλος ἀνδρῶν ὁ πλεῖστος N. 7.24
-
24 γοργός
A grim, fierce, terrible, γ. ὄμμ' ἔχων, of Parthenopaeus, A.Th. 537;ὄμμασι γοργός E.Ph. 146
(lyr.); τοῖς κερτομοῦσι γοργὸν ὡς ἀναβλέπει looks fiercely at.., dub. l. in Id.Supp. 322; γοργότεροι ἰδεῖν, ὁρᾶσθαι, terrible to behold, X.Cyr.4.4.3, Smp.1.10; γοργὸν βλέπειν look terrible, Ael.VH2.44; of horses,γ. ἰδεῖν X.Eq.10.17
;ἵππου γ. βλέμμα Poll.1.192
; in Ephebic Inscrr., φίλοι, γοργοί, γνήσιοι, IG3.1079.2 spirited, vigorous, of persons, Luc.DDeor.7.3, Asin.8; of animals, PRyl.238.9 (iii A. D.); quick, c. inf.,γ. ἐπινοεῖν Procop. Arc.16
. Adv. -γῶς, τρέχειν Choerob.Rh.p.247 S.3 of literary style, vehement, vigorous, v.l. in D.H.Comp.19 ([comp] Comp.), Hermog. Id.1.11,2.1 ([comp] Comp.). Adv.- γῶς Syrian. in Metaph.130.6
, Eust.1082.5, etc. -
25 εὔχομαι
A (anap.), etc.: [tense] aor. 1 εὐξάμην ([dialect] Att. ηὐ-) Il.8.254, etc.: [ per.] 2sg. subj.εὔξεαι Od.3.45
: (augm. ηὐ- only [dialect] Att.acc. to Hdn.Gr.2.789, Moer.175): — pray,θεοῖς Il.3.296
, Hdt.8.64, Th.3.58, etc.;ἀγάλμασι Heraclit.5
;ἀνέμοισι Hdt.7.178
; : c.acc. cogn.,εὐχὰς εὔ. τοῖς θεοῖς D.19.130
; εὐχὰς ὑπέρ τινος πρὸς τοὺς θεοὺς εὔ. Aeschin.3.18; εὔ. ἔπος to utter it in prayer, Simon.37.19, Pi.P.3.2, A.Supp. 1059 (lyr.); μεγάλα, μέγα εὔ., pray aloud, Il.3.275, Od.17.239;πολλὰ Ποσειδάωνι 3.54
: later, c.acc., Ἄρτεμιν εὔ. AP9.268 (Antip. Thess.): abs., Il.7.298, A.Ch. 465 (lyr.), Ar.Fr.39 D. (lyr.), etc.2 c. acc. et inf., pray that, Od.15.353, 21.211, Hdt.1.31; of an unrealizable wish (cf.εὐχή 2
), Arist.EN 1118a32, cf. Macho ap.Ath.8.341d: c. inf. alone,εὔ. θάνατον φυγεῖν Il.2.401
; τί δοκέεις εὔχεσθαι ἄλλο ἢ.. λαβεῖν; Hdt.1.27;οἶκον ἰδεῖν Pi.P.4.293
, etc.; τοῖς θεοῖς c. acc. et inf., Pl.Phd. 117c; also εὔ. τοὺς θεοὺς δοῦναί μοι pray that the gods may give, Ar.Th. 351, X.An.6.1.26;πρὸς τοὺς θεοὺς διδόναι Id.Mem.1.3.2
;ταῖς Μούσαις εἰπεῖν Pl.R. 545d
, etc.; later εὔ. ἵνα Aristeas 45, D.H.9.53, Arr.Epict.2.6.12;ὅπως Wien.Stud.44.159
.3 c. acc. obj., pray for, long or wish for,χρυσόν Pi.N.8.37
, etc.; ; εὔ. τινί τι pray for something for a person, S.Ph. 1019;κακόν τινι Lys.21.21
; also, pray for a thing from..,τοῖς θεοῖς πολλὰ ἀγαθὰ ὑπέρ τινος X.Mem.2.2.10
; τοῖς θεοῖς πολυκαρπίαν ib.3.14.3;δεινὸν κατά τινος Luc.Abd.32
.II vow or promise to do.., c. [tense] fut. inf.,εὔχομαι ἐξελάαν κύνας Il.8.526
;θεοῖσι.. ἑκατόμβας ῥέξειν Od.17.50
, cf. Il.4.101, Pl.Phd. 58b, IG12.108.55, 22.112.6 (iv B.C.): c. [tense] aor. inf., εὔχετο πάντ' ἀποδοῦναι claimed (the right) to pay in full, Il.18.499 (unless in signf. 111.3): c. [tense] pres.inf., ηὔξω θεοῖς.. ἂν ὧδ' ἔρδειν τάδε; A.Ag. 933, cf. S.Ph. 1032 codd.2 c. acc. rei, vow a thing,πολλῶν πατησμὸν εἱμάτων A.Ag. 963
; ; [λύχνον] περὶ παιδός Call.Epigr.56.3
.3 εὔ. κατά τινος of the thing vowed (as though on the altar),εὔ. τοῖς θεοῖς κατὰ ἑκατόμβης Plu.Mar.26
, cf. 2.294b;κατὰ νικητηρίων D.Ep.1.16
.III profess loudly, boast, vaunt,οὕτω φησὶ καὶ εὔχεται, οὕνεκ' Ἀχιλλεὺς νηυσὶν ἔπι γλαφυρῇσι μένει Il.14.366
;εὑρεῖν Emp. 2.6
: mostly, not of empty boasting, but of something of which one has a right to be proud, , cf. 8.190; , cf. Pl.Grg. 449a: rarely without inf., ἐκ Κρητάων γένος εὔχομαι (sc. εἶναι) Od.14.199;τὸ πατρόθεν ἐκ Διὸς εὔχονται Pi.O.7.23
, cf.P. 4.97; πόρτις εὔχεται βοός (sc. εἶναι) A.Supp. 314;ἔνθεν εὔχομαι γένος E.Fr. 696
; but also,3 simply, profess or declare,ἱκέτης δέ τοι εὔ. εἶναι Od.5.450
;οὔτ' ὦν ἀκοῦσαι οὔτ' ἰδεῖν εὔχοντο Pi.O.6.53
; τίς χθὼν εὔχεται ἥδε [ εἶναι]; A.R.4.1251; cf. supr.11.1.IV [voice] Pass., ἐμοὶ μετρίως ηὖκται I have prayed sufficiently, Pl.Phdr. 279c: [tense] pf.inf.,ταῦτα μὲν ηὖχθαι IG22.112.12
(iv B.C.); ἡ πανήγυρις ἡ.. εὐχθεῖσα vowed, D.C.48.32: but [tense] plpf. (or non-thematic preterite) ηὔγμην in act. sense, S.Tr. 610; so . (Cf. Skt. óhate 'to (be able to) boast that one is', 'to brag', Avest. aog- 'declare solemnly'.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὔχομαι
-
26 θαῦμα
I of objects, wonder, marvel, in [dialect] Ep. always in sg., Il.13.99, etc.; θαῦμ' ἐτέτυκτο πελώριον, of Polyphemus, Od.9.190; θαῦμα βροτοῖσι, of a beautiful woman, 11.287; ἄσπετόν τι θ., of Hercules, S.Tr. 961 (lyr.), etc.: freq. c. inf., θ. ἰδέσθαι a wonder to behold, Il.5.725, etc.;θ. ἰδεῖν h.Ven. 205
, Hes.Sc. 318;θ. ἰδεῖν εὐκοσμίας E.Ba. 693
;θ. ἀκοῦσαι Pi.P. 1.26
;θ. ἀνέλπιστον μαθεῖν S.Tr. 673
, etc.; θαῦμ' ὅτι.. strange that.., Theoc.15.2; οὐ θαῦμά [ἐστι] no wonder, Pi.N.10.50; so καὶ θ. γ' οὐδέν and no wonder, Ar.Pl.99;τὸ μὴ πείθεσθαι θ. οὐδέν Pl.R. 498d
, etc.; τί τοῦτο θ.; E.Hipp. 439;ἦ μάλα θ. κύων ὅδε κεῖται Od.17.306
;θῶμα ποιεῖσθαί τι Hdt.1.68
;τί τινος Id.9.58
; τινος Id.7.99;περί τινος Id.3.23
: after Hom. in pl.,θαύματ' ἐμοὶ κλύειν A.Ag. 1166
(v.l. θραύματ') ; θαυμάτων κρείσσονα or πέρα things more than wondrous, Id.Ba. 667, Hec. 714.2 in pl., also, puppetshow, toy theatre, θ. δεικνύναι, ἐπιδεικνύναι, Pl.R. 514b, Lg. 658c; ἐν θ. Thphr.Char.6.4, cf. 27.7, Ph.1.28; mountebank-gambols, X.Smp. 2.1, cf. 7.3 (sg.); ἐν τοῖς θ. ὑπεκρίνετο μίμους in the jugglers' booths, Ath.10.452f; of menageries, Isoc.15.213; of mechanical devices, Arist.Mech. 848a11: metaph.,ἔνιοι θ. ποιοῦσιν ἐν φιλοσοφίᾳ Phld.Rh. 1.99S.
: sg., puppet, Pl.Lg. 644d; trick, τὸ τῆς σοφιστικῆς δυνάμεως θ. Id.Sph. 233a.II wonder, astonishment,θ. μ' ἔχει ὡς.. Od.10.326
, etc.; ἔσχον θ. S.El. 897;θ. δ' ὄμμασιν πάρα A.Eu. 407
;θ. μ' ὑπέρχεται S.El. 928
; μ' ἐλάμβανε θ. Ar.Av. 511; θαύματος ἄξιος worthy of wonder, E.Hipp. 906, etc.; ἐν θώματι εἶναι to be astonished, Hdt.1.68, cf. Th.8.14; ἐν θώματι ἔχεσθαι, ἐνέχεσθαι, Hdt.8.135,7.128; ἐν θ. ἐνέχεσθαί τινος at a thing, Id.9.37;ἐν θαύματι ποιεῖσθαι Plu.Pomp.14
;διὰ θαύματος σχεῖν Hdn.2.2.7
: pl.,θαυμάτων ἐπάξια E.Ba. 716
, cf. Pl. Lg. 967a. -
27 φοβερός
A fearful, whether [voice] Act. or [voice] Pass.:I [voice] Act., causing fear, terrible,χρηστήρια φ. Hdt.7.139
, cf.A.Pr. 127 (anap.), Th. 78 (lyr.), etc.; ὅμιλος πλήθει -ώτατος formidable only from numbers, Th.2.98 (but τὰ τῷ πλήθει φ. things which are fearful to the multitude, Isoc.1.7, cf. Pl.Phd. 67e): c. inf., φ. ἰδεῖν, φ. προσιδέσθαι, fearful to behold, A.Pers.27 (anap.), 48 (anap.);φ. εἰσιδεῖν E.Ph. 127
(lyr.);φ. προσπολεμῆσαι D.2.22
;φ. Πολυδεύκεα πὺξ ἐρεθίζειν Theoc. 22.2
.2 regarded with fear, esp. with respect to consequences,οὔτε ὅρκος φ. Th.3.83
; ἵππος φ. μὴ ἀνήκεστόν τι ποιήσῃ a horse that makes one fear he will do some mischief, X.Hier.6.15; ;φοβεροὶ ἦσαν μὴ ποιήσειαν X. An.5.7.2
;τοῖς πολεμίοις φοβερώτεροι Id.Eq.Mag.4.11
, cf. Ages.11.10 ([comp] Sup.):τριήρης φοβερὸν πολεμίοις Id.Oec.8.8
;τὸ πρὸ τῶν λυπηρῶν [προσδόκημα] φ. Pl.Phlb. 32c
;φοβερώτατον ἐρημία X.An.2.5.9
;τὸ φ.
terror, danger,Id.
Lac.9.1; τῶν φοβερῶν ὄντων τῇ πόλει γενέσθαι the things which were dreaded as like ly to happen.., Id.HG1.4.17; φοβερόν [ἐστι] μὴ .. there is reason to dread that.., Id.Hier.1.12, cf. Cyr.7.5.22; ἀγγέλλεσθαι ἐπὶ τὸ φοβερώτατον to be fearfully exaggerated, D.H.1.57.3 Rhet., of style, impressive, awe-inspiring,τὸ κάλλος τὸ Θουκυδίδου φ. Id.Pomp.3
;τὸ φ. Id.Lys.13
;Ὅμηρος παίζων -ώτερος Demetr.Eloc. 130
.II [voice] Pass., afraid, timid, (lyr.), cf.Alc.97, Pherecr.245; : opp. θαρσαλέος, Th.2.3, X.Cyr.3.3 19 ([comp] Comp.);φ. τὴν ψυχήν Id.Oec.7.25
; σκοπεῖν εἰ φοβεροί (sc. οἱ πῶλοι) Pl.R. 413d;φ. ποιεῖν τινα Id.Lg. 647c
; φ. εἰς τὸ τολμᾶν ib. 649d.2 caused by fear, troubled, panic,ἀναχώρησις Th.4.128
; (lyr.); φ. φροντίδες anxious thoughts, Pl.Thg. 127b.III Adv.- ρῶς
threateningly, in a terrifying manner,Lys.
24.15, cf. LXX3 Ma.5.45, etc.: [comp] Comp.,- ώτερον φθέγγεσθαι X.Smp.1.10
: [comp] Sup.,- ώτατα ἰδεῖν Id.Cyr.8.3.5
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > φοβερός
-
28 ἐνθένδε
ἐνθένδε, Adv.A hence, Il.8.527, Od.11.69, etc.; from this quarter, i. e. from people here, S.OT 125; ἐ. τὰ δίκαια ἀρξόμεθα λαμβάνειν, i. e. from you, X.An.7.7.17; καλῶς τά γ' ἐ. all's well on this side, E.Or. 1278; opp. κάτωθεν, Pl.Phdr. 229b;ὡς ἐ. ἰδεῖν Id.Plt. 289d
;ἤρξατο ἐ. ποθέν Id.Euthd. 275d
, cf. Smp. 178a; ἐνθένδ' αὐτόθεν from this very city, Ar.Ach. 116: with Verbs of motion, τοὺς ἐ. ἐκεῖσε πορεῦσαι carry those here, i. e. in this world, thither, Pl.Phd. 107e, cf. Ap. 40c; ὁ ἐ. στρατός the army from this place, i. e. the Athen. army, E.Supp. 695;οἱ ἐ. ἑταῖροι X.Cyr.2.4.16
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐνθένδε
-
29 εἴδομαι
Grammatical information: v.Meaning: `seem, appear, give the appearance, resemble' (Il.).Other forms: Aor. εἴσασθαι (ptc. also ἐ-(Ϝ)εισάμενος, Chantr. Gramm. hom. 1, 182).Derivatives: εἶδος `species, appearance' εἰδύλλιον `poem, single song', εἰδάλιμος `with beautiful appearance'; εἴδωλον `picture, image', - λάτρης `who reveres idols', εἰδάλλεται φαίνεται H.Origin: IE [Indo-European] [1125] *u̯eid- `see'Etymology: Beside (Ϝ)είδομαι and the σ-aorist there is the thematic aorist (Ϝ)ιδεῖν and the perfect (Ϝ)οῖδα, both old (s. v.). There is no equivalent of εἴδομαι; comparable are Celtic and Germanic forms, e. g. OIr. ad-féded `narrabat', Goth. ra-weitan `revenge', both from IE *u̯eid-, but they differ in meaning. εἴδομαι agrees semantically well to εἶδος. It may have been influenced by εἶδος. - The form ἐεισάμενος is found only in the formula (verse init.) τῳ̃ μιν ε. προσέφη; it is therefore probable that an accident led to this unusual form: the formula will have had τῳ̃ δε Ϝε Ϝεισάμενος; see Beekes Larr. 59f. (Wrong RPh. 71 (1997)157.) - Cf. ἰδεῖν, οἶδα, also ἰνδάλλεται.Page in Frisk: 1,451Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > εἴδομαι
-
30 παρακαλέω
παρακαλέω impf. παρεκάλουν; fut. παρακαλέσω LXX; 1 aor. παρεκάλεσα. Pass.: 1 fut. παρακληθήσομαι; 1 aor. παρεκλήθην; pf. παρακέκλημαι (Aeschyl., Hdt.+).① to ask to come and be present where the speaker is, call to one’s sideⓐ τινά w. inf. foll., to indicate the purpose of the call; so perh. παρεκάλεσα ὑμᾶς ἰδεῖν I have summoned you to see you Ac 28:20 (but s. 3 below).ⓑ invite τινά someone w. inf. foll. (this can be supplied fr. context) παρεκάλει αὐτὸν εἰσελθεῖν εἰς τὸν οἶκον Lk 8:41. παρεκάλει αὐτόν (i.e. εἰσελθεῖν) 15:28 (but s. 5 below). παρεκάλεσεν τὸν Φίλιππον καθίσαι Ac 8:31 (cp. Jos., Ant. 12, 172). The content of the invitation follows in direct discourse 9:38; introduced by λέγουσα 16:15. Cp. ἀνὴρ Μακεδών τις ἦν παρακαλῶν αὐτὸν καὶ λέγων … βοήθησον ἡμῖν vs. 9. Pass., w. inf. foll. παρακληθέντες δειπνῆσαι when you are invited to dine Mt 20:28 D.—Some of the passages in 5 may fit here.ⓒ summon to one’s aid, call upon for help (Hdt. et al.) so esp. of God, upon whom one calls in time of need (Thu. 1, 118, 3; Pla., Leg. 2, 666b; 11 p. 917b; X., Hell. 2, 4, 17; Epict. 3, 21, 12; Jos., Ant. 6, 25; SIG 1170, 30f in an account of a healing: περὶ τούτου παρεκάλεσα τὸν θεόν. POxy 1070, 8f [III A.D.] τὸν μέγαν θεὸν Σάραπιν παρακαλῶ περὶ τῆς ζωῆς ὑμῶν; cp. the restoration in the pap letter of Zoilus, servant of Sarapis, in Dssm., LO 121, 11 [LAE 153, 4; the letter, ln. 8: ἐμοῦ δ̣ὲ̣ π[α]ρ̣[ακαλέσαντος τὸν θεὸν Σάραπιν]) τινά: τὸν πατέρα μου Mt 26:53. ὑπὲρ τούτου τὸν κύριον παρεκάλεσα, ἵνα 2 Cor 12:8. θεὸς … παρακαλούμενος ἀκούει God heeds, when called upon AcPt Ox 849, 27.② to urge strongly, appeal to, urge, exhort, encourage (X. et al.; LXX) w. acc. of pers. Ac 16:40; 2 Cor 10:1; 1 Th 2:12 (but s. 5 below); 5:11; Hb 3:13; ITr 12:2; IRo 7:2. The acc. is found in the immediate context Ac 20:1; 1 Ti 5:1 (but s. 5 below). Pass. 1 Cor 14:31. τινὰ λόγῳ πολλῷ someone with many words Ac 20:2; also τινὰ διὰ λόγου πολλοῦ 15:32. τινὰ διʼ ὀλίγων γραμμάτων IPol 7:3. W. acc. of pers. and direct discourse 1 Cor 4:16; 1 Th 5:14; Hb 13:22; 1 Pt 5:1; direct discourse introduced by λέγων (B-D-F §420) Ac 2:40. W. acc. of pers. and inf. foll. (SIG 695, 43 [129 B.C.]) 11:23; 27:33f; Ro 12:1 (EKäsemann, Gottesdienst im Alltag, ’60 [Beih. ZNW], 165–71); 15:30; 16:17; 2 Cor 2:8; 6:1; Eph 4:1; Phil 4:2; Tit 2:6; 1 Pt 2:11 (cp. Phlegon: 257 Fgm. 36 II, 4 Jac. p. 1172, 19; ELohse, ZNW 45, ’54, 68–89); Jd 3 (the acc. is found in the immediate context, as Philo, Poster Cai. 138); ITr 6:1; IPhld 8:2; IPol 1:2a; Pol 9:1 al. W. inf. (acc. in the context), continued by καὶ ὅτι (s. B-D-F §397, 6; Rob. 1047) Ac 14:22. W. acc. of pers. and ἵνα foll. (PRyl 229, 17 [38 A.D.]; EpArist 318; Jos., Ant. 14, 168.—B-D-F §392, 1c; Rob. 1046) 1 Cor 1:10; 16:15f; 2 Cor 8:6; 1 Th 4:1 (π. w. ἐρωτάω as BGU 1141, 10; POxy 294, 29) 2 Th 3:12; Hm 12, 3, 2; AcPl Ha 7, 32. The ἵνα-clause expresses not the content of the appeal, as in the pass. referred to above, but its aim: πάντας παρακαλεῖν, ἵνα σῴζωνται IPol 1:2b.—Without acc. of pers.: w. direct discourse foll. ὡς τοῦ θεοῦ παρακαλοῦντος διʼ ἡμῶν• δεόμεθα since God as it were makes his appeal through us: ‘We beg’ 2 Cor 5:20. Paul serves as God’s agent (like a ‘legate of Caesar’ Dssm. LO 320 [LAE 374]) and functions as mediator (like Alexander the Great, Plut., Mor. 329c διαλλακτής; cp. also the mediatorial role of a judge IPriene 53, esp. 10f; s. also CBreytenbach, Versöhnung ’89, 64–66). W. inf. foll. 1 Ti 2:1. Abs. Ro 12:8 (mng. 4 is also poss.); 2 Ti 4:2; Tit 1:9; Hb 10:25; 1 Pt 5:12 (w. ἐπιμαρτυρεῖν); B 19:10.—W. acc. of thing impress upon someone, urge, exhort πολλὰ ἕτερα Lk 3:18. ταῦτα δίδασκε καὶ παρακάλει 1 Ti 6:2. ταῦτα λάλει καὶ παρακάλει καὶ ἔλεγχε Tit 2:15. In the case of several of the passages dealt with in this section, it is poss. that they could as well be classed under③ to make a strong request for someth., request, implore, entreat (H. Gk.: Polyb., Diod S, Epict., Plut., ins, pap, LXX, EpArist, Philo; Jos., Ant. 6, 143; 11, 338) w. acc. of pers. Mt 8:5; 18:32; Mk 1:40; 2 Cor 12:18. πολλά implore urgently (4 Macc 10:1) Mk 5:23. τινὰ περί τινος someone concerning someone or for someone Phlm 10 (for the constr. w. περί cp. POxy 1070, 8). Acc. w. direct discourse foll. (s. BGU 846, 10 παρακαλῶ σαι [= σε], μήτηρ• διαλλάγηθί μοι; PGiss 12, 4; ParJer 1:4 al.), introduced w. λέγων: Mt 8:31; 18:29; Mk 5:12; Lk 7:4 (v.l. ἠρώτων). W. acc. of pers. and inf. foll. (PTebt 12, 21 [II B.C.]; 1 Macc 9:35; Jos., Ant. 6, 25) Mk 5:17; cp. Ac 19:31. Pass. Ac 28:14. W. acc. of pers. (easily supplied fr. the context, if not expressed) and ὅπως foll. (Plut., Demetr. 907 [38, 11]; SIG 563, 4; 577, 44f [200/199 B.C.]; UPZ 109, 9 [98 B.C.]; PFlor 303, 3; 4 Macc 4:11; Jos., Ant. 13, 76) Mt 8:34 (v.l. ἵνα); Ac 25:2; IEph 3:2. W. acc. of pers. and ἵνα foll. (Epict. 2, 7, 11; PRyl 229, 17; EpArist 318.—B-D-F §392, 1c; Rob. 1046) Mt 14:36; Mk 5:18; 6:56; 7:32; 8:22; Lk 8:31f; 2 Cor 9:5. πολλά τινα, ἵνα beg someone earnestly to (cp. TestNapht 9:1) Mk 5:10; 1 Cor 16:12. W. acc. of pers. and μή w. subj. foll. IRo 4:1. W. acc. and inf. foll. Ac 24:4; pass. 13:42 (Just., D. 58, 1). Foll. by subst. inf. w. acc. (B-D-F §400, 7; 409, 5; Rob. 1068; 1085) 21:12. παρεκάλεσα ὑμᾶς ἰδεῖν I have requested to be permitted to see you 28:20 (but s. 1a above). Abs., but in such a way that the acc. is easily restored fr. the context Phlm 9 (ParJer 9:4; Just., D. 46, 2; 74, 2 [always παρακαλῶ ‘please’]; cp. New Docs 8 p. 24 ln. 7 [I B.C.]).④ to instill someone with courage or cheer, comfort, encourage, cheer up (Plut., Otho 1074 [16, 2]; Gen 37:35; Ps 118:50; Job 4:3) w. acc. of pers. (Sir 48:24; Jos., Bell. 1, 667; TestReub 4:4) 2 Cor 1:4b; 7:6a; 1 Cl 59:4; B 14:9 (Is 61:2); Hm 8:10. παρακαλεῖν τινα ἔν τινι comfort someone with someth. 2 Cor 7:6b. π. τινα ἐπί τινι comfort someone w. regard to someth. 1:4a. π. τινα ὑπέρ τινος encourage someone in someth. 1 Th 3:2. παρακαλεῖτε ἀλλήλους ἐν τοῖς λόγοις τούτοις comfort one another w. these words 4:18.—Pass. be comforted, receive comfort through words, or a favorable change in the situation Mt 5:4; Lk 16:25; Ac 20:12; 2 Cor 1:6; 7:13; 13:11; let oneself be comforted Mt 2:18 (Jer 38:15 v.l.). παρεκλήθημεν ἐφʼ ὑμῖν we have been comforted concerning you 1 Th 3:7. ἐν τῇ παρακλήσει ᾗ παρεκλήθη ἐφʼ ὑμῖν 2 Cor 7:7. διά τῆς παρακλήσεως, ἧς (on attraction, for ᾗ, s. B-D-F §294, 2; Rob. 716) παρακαλούμεθα αὐτοί by the comfort with which we ourselves are comforted 1:4c.—W. acc. of thing τὰς καρδίας Eph 6:22; Col 4:8; 2 Th 2:17; pass. Col 2:2.—Abs. 2 Cor 2:7; Ro 12:8 (but s. 2 above). παρακαλεῖν ἐν τῇ διδασκαλίᾳ encourage (others) with the teaching Tit 1:9.—ἐλθόντες παραεκάλεσαν αὐτούς (the officials) came and reassured them Ac 16:39 (s. 5 below).⑤ In several places παρ. appears to mean simply treat someone in an inviting or congenial manner, someth. like our ‘be open to the other, have an open door’: invite in, conciliate, be friendly to or speak to in a friendly manner (cp. 2 Macc 13:23; Ar. 15, 5 [χριστιανοὶ] τοὺς ἀδικοῦντας αὐτοὺς παρακαλοῦσιν) Lk 15:28 (but s. 1b: the father tries repeatedly [impf.] to get the son to join the party); Ac 16:39 (the officials are conciliatory, but ‘apologize to’ may be overinterpretation; s. 4); 1 Cor 4:13 (somewhat like our ‘keep the door open’); 1 Th 2:12; 1 Ti 5:1. These last three pass. may also fit in 1b.—CBjerkelund, Parakalō ’67.—M-M. EDNT. TW. -
31 ἐπιποθέω
ἐπιποθέω fut. ἐπιποθήσω; 1 aor. ἐπεπόθησα (ποθέω ‘long for’, s. next entry; Hdt. et al.; LXX, Philo) to have a strong desire for someth., with implication of need, long for, desire τὶ someth. (Pla., Protag. 329d; Plut., Agis 798 [6, 2]; Lucian, D. Deor. 4, 3; Ps 118:131, 174; Tat. 20, 1) γάλα milk 1 Pt 2:2. τινά someone (Hdt. 5, 93; Diod S 17, 101, 6; Epict. 3, 24, 53; Sir 25:21) πάντας ὑμᾶς Phil 1:8; 2:26 (v.l. π. ὑ. ἰδεῖν). ὑμᾶς 2 Cor 9:14. W. inf. foll. (Philo, Abr. 87 ἐ. θεὸν ἀνευρεῖν) τὸ οἰκητήριον ἐπενδύσασθαι 2 Cor 5:2. ἰδεῖν τινα Ro 1:11; 1 Th 3:6; 2 Ti 1:4. πρὸς φθόνον ἐπιποθεῖ τὸ πνεῦμα Js 4:5 is difficult because of the problem posed by uncertainty in the tradition concerning the correct reading of the verb: κατοικίζω text (causative) and κατοικέω v.l. (intr.), but the mng. of the verb is clear; if κατῴκισεν is read, one can render either the spirit that (God) has caused to dwell in us yearns jealously or (God) yearns jealously over the spirit that he has put in us; if κατῴκησεν the spirit that has taken up abode in us yearns jealously. See MDibelius ad loc. (w. lit.). AMeyer, D. Rätsel des Jk 1930, 258f; ASchlatter, D. Brief d. Jak. ’32, 248–53.—CSpicq, RB 64, ’57, 184–95. B. 1162. TW. Spicq. Sv. -
32 ὅρασις
ὅρασις, εως, ἡ (ὁράω; Aristot.+; ins, pap, LXX, En; PsSol 6:3; TestAbr A 4 p. 80, 27 [Stone p. 8]; Test12 Patr; JosAs 18 [p. 68, 13 Bat.]; GrBar 4:3; AscIs 3, 13, 31; EpArist 142; Philo).① organ of sight, eye (mostly pl. ‘eyes’ Diod S 2, 6, 10; Plut., Mor. 88d; PGM 13, 582. But also the sg. ὅρασις Diod S 3, 37, 9; 5, 43, 1; Proclus on Pla., Cratyl. p. 7, 25 Pasqu.; Iren. 1, 18, 1 [Harv. I, 171, 1]; Orig., C. Cels. 1, 48, 31; Hippol., Ref. 6, 15, 1), and hence sight, appearance, face (CB I/2, 653 no. 564 εἰς ὅρασιν καὶ εἰς ὅλον τὸ σῶμα; PGM 4, 308; 5, 147; Sir 11:2; 25:17; 3 Macc 5:33) in imagery, of mental and spiritual perception ἀχλύος γέμοντες ἐν τῇ ὁράσει with eyes full of mistiness 2 Cl 1:6.② that which is seen, appearance, sightⓐ appearance (Philo Mech. 51, 10; 62, 23; Ezk 1:5; 1 Km 16:12; Hippol., Ref. 4, 20, 1) ὅμοιος ὁράσει λίθῳ ἰάσπιδι like jasper in appearance Rv 4:3a; cp. vs. 3b.ⓑ spectacle ἔσονται εἰς ὅρ. πάσῃ σαρκί they will be a spectacle for all flesh (Is 66:24) 2 Cl 7:6; 17:5.③ vision in a transcendent mode (in this case the distinction made betw. ὅραμα 1 and 2 cannot be carried through w. certainty, so that the focus in 1 will certainly predominate.—Critodemus, a Hellenistic astrologer, wrote a book Ὅρασις in vision form [Vett. Val. 150, 11; 329, 18f]; Herm. Wr. 1, 30 ἀληθινὴ ὅρ.; Tob 12:19; Zech 10:2; Pel.-Leg. 18, 20) vision (cp. Da 7:1 Theod.; Iren. 4, 28, 3 [Harv. II 296, 16]) ἰδεῖν τι ἐν τῇ ὁρ. Rv 9:17. ὅρασιν ἰδεῖν or ὁρᾶν Ac 2:17 (Jo 3:1); Hv 2, 4, 2. Of the visions of Hermas Hv 2, 1, 1; 3, 10, 3ff; 3, 11, 2; 4; 3, 12, 1; 3, 13, 1; 4, 1, 1. Titles Hv 2; 3; 4.—DELG s.v. ὁράω. M-M. TW. -
33 ferus
ferus, a, um (verwandt mit θήρ, äolisch φήρ), wild (Ggstz. cicur, mansuetus, domesticus), I) eig. = ungezähmt, unbearbeitet, in der Wildnis wachsend, -lebend, bestia, belua, Cic.: equus, Iustin.: mons, Verg.: silvae, öde, Hor.: fructus, Verg.: victus, Cic.: arbor, Plin. – subst., a) fera, ae, f. (sc. bestia), das wilde Tier, das Wild (Ggstz. cicur, das zahme T.), multa genera ferarum, Caes.: ferae morsus, Cels.: ferae rabies, Curt.: ferarum ritu, Liv. u.a.: pecudum ferarumque ritu, Liv.: feras agitare, Cic. u. Liv.: feras venari, Sen. u. Gell.: ferae nullo insequente saepe incĭdunt (in plagas), Cic.: attrib., fera castor, Apul. met. 1, 9. – dah. übtr., ein Gestirn, der Wolf, Caes. German. phaen. 675: magna minorque ferae, die beiden Bären, Ov. trist. 4, 3, 1: v. einem Seeungeheuer, Ov. met. 4, 719: v. Schlangen, Hyg. astr. 2, 42: v. der Ameise, Mart. 6, 15. – b) ferus, ī, m., das wilde Tier, das wilde Schwein, Ov.: der Ochse, Ov.: das Pferd (auch das hölzerne trojanische), Verg.: der (auch zahme) Hirsch, Verg.: die Schlange, Sil. – II) übtr.: A) der Bildung nach wild, ungeschlacht, adeon me ferum putas, Ter.: homines feri ac barbari, Caes.: fera agrestisque vita, Cic. – B) dem Charakter nach wild = hart, grausam, hostis, Cic.: Iuppiter, Verg.: nemo tam ferus fuerit, hart, gefühllos, Nep.: übtr., ensis, Ov.: bellum, caedes, dolores, Ov.: facinus foedum ac ferum, aus einem wilden Charakter hervorgegangene, Liv.: sacra, v. einem Menschenopfer, Ov.: hiems, Ov. – mit folg. 2. Supin., ferum visu dictuque (griech. δεινον ἰδειν καὶ λέγειν), schrecklich, Sil. 1, 175. – / faerus geschr., faerae ac leones, Fronto epist. 4, 1. p. 59, 12 N. – ferus ohne Kompar. u. Superl., für die ferocior u. ferocissimus eintreten, s. Wölfflin zu Liv. 21, 60, 4.
-
34 προς-φερής
προς-φερής, ές, hinzu, nahe gebracht, nahe kommend, ähnlich; ὀνείρων προςφερεῖς μορφώμασιν, Aesch. Ag. 1191; αὐτοῖσιν ἡμῖν κάρτα προςφερὴς ἰδεῖν, Ch. 174; νυκτὶ προςφερεῖς κόρας, Eur. Or. 408; Hel. 597 u. öfter; Ar. Eccl. 67; u. in Prosa: Her. 2, 105. 4, 33; Thuc. 1, 49; Plat. Phil. 51 d Rep. X, 616 b u. öfter; wie Sp., z. B. Luc. Icaro- men. 2. – Bei Her. 5, 111 als v. l. προςφερέστατος, = προςφορώτατος, zuträglich.
-
35 πόῤῥωθεν
πόῤῥωθεν, von fern her, von weitem her; ἰδεῖν, Soph. Trach. 999; Ggstz ἐγγύϑεν, Plat. Prot. 356 c; εἴργειν, Phaedr. 239 b; γράμματα σμικρὰ πόῤῥωϑεν ἀναγνῶναι, Rep. II, 368 d; προδιηγεῖσϑαι, Dem. 59, 93; πόῤῥωϑεν πρὸς δόμων τὸ μέλλον, Plut. Them. 3. – Compar. ποῤῥωτέρωϑεν, mehr von weitem her, Isocr. 4, 23.
-
36 πλήθω
πλήθω, nur praes. u. perf. πέπληϑα, in derselben Bdtg (die andern tempp. πλήσω, ἔπλησα u. s. w. gehören zu πίμπλημι), vollwerden, sich füllen, vollsein; Hom. nur im praes., πλήϑουσα σελήνη, der Vollmond, Il. 8, 484, von Flüssen, anschwellen, 5, 87. 11, 492; ὄμβρῳ χειμερίῳ πλήϑων, Hes. Sc. 478; gew. cum gen., πλήϑει νεκύων ῥέεϑρα, Il. 21, 218; πλήϑωσι τράπεζαι σίτου καὶ κρειῶν, Od. 9, 8; πλήϑοντος ὄχλου, Pind. P. 4, 85; πλήϑουσι νεκρῶν ἀκταί, Aesch. Pers. 264, wie ϑάλασσα δ' οὐκ ἔτ' ἦν ἰδεῖν ναυαγίων πλήϑουσα καὶ φόνου βροτῶν, 412; – ἐν ἀγορᾷ πληϑούσῃ, Plat. Gorg. 469 d, u. oft bei Xen. u. A.; ἀγορᾶς πληϑούσης, wie πληϑυούσης, bei Her. 4, 181; ἀμφὶ ἀγορὰν πλήϑουσαν, Xen. An. 1, 8, 1, zu der Tageszeit, wenn der Marktplatz voll Menschen ist, etwa von 10 Uhr Vormittags an, Suid. sagt περὶ ὥραν τετάρτην ἢ πέμπτην καὶ ἕκτην (10-12 Uhr) · τότε γὰρ μάλιστα πλήϑει ἡ ἀγορά; vgl. Phryn. 275; Dio Chrysost. or. 67 unterscheidet πρωΐ, – περὶ πλήϑουσαν ἀγοράν, – μεσημβρίαν, – δείλην; Phereer. bei B. A. 338 πρὶν ἀγορὰν πεπληϑέναι (vgl. auch πληϑώρη). – Sp. vrbdn es auch mit dem dat., vgl. Schäfer Long. 410; Bast epist. crit. p. 229. – Das perf., πνοιῆς πεπληϑότας ἀσκούς, Opp. Hal. 5, 117. – Transitiv wie πίμπλημι, πλήϑει κρητῆρα, Probl. ar. 43 (XIV, 7); Qu. Sm. 6, 345; Opp. C. 1, 126.
-
37 πάρ-ειμι
πάρ-ειμι (s. εἰμί), daneben, dabei sein, bes. gegenwärtig od. anwesend sein; πάρεστε, Il. 2, 485; ἵπποι δ' οὐ παρέασι, 5, 192; παρεών, der Anwesende, oft, wie in Prosa, οἱ παρόντες, überall; sich bei Einem aufhalten, verweilen, Od. 5, 105. 129; μήλοισι, 4, 640; auch μάχῃ, einer Schlacht beiwohnen, 4, 197; ἐν δαίτῃσι, Il. 10, 217; bes. zum Beistand anwesend sein, wie adesse, beistehen, καὶ λίην τοι ἔγωγε παρέσσομαι, Od. 13, 393 Il. 18, 472; ἀρωγὴ δ' οὔτις ἀλλήλοις παρῆν, Aesch. Pers. 406; ἐγὼ παρὼν βέλεσι τοῖς Ἡρακλέους εἴρξω, Soph. Phil. 1392; vgl. Ar. Vesp. 732; Dem. τοῖς νῦν παροῠσιν αὐτῷ καὶ συνδικοῦσιν, 34, 12, u. sonst in Prosa; – zur Hand sein, vorräthig sein, von allem Besitzthum, τὰ παρεόντα, der vorhandene Vorrath, oft χαριζομένη παρεόντων, gern mittheilend von dem Vorhandenen, von den Speisen, welche nicht erst zubereitet zu werden brauchen, Od. 1, 140. 4, 56, auch von unkörperlichen Dingen, εἴ μοι δύναμίς γε παρείη, wenn mir die Macht zu Gebote stände, wenn ich die Macht hätte, 2, 62; ὅση δύναμίς γε πάρεστι, so Viel in meiner Macht ist, so Viel ich vermag, Il. 8, 294. 13, 786 Od. 23, 128; φίλων παρεόντων, Pind. Ol. 7, 6; εἴτ' αὐτὸς ἦν ϑνήσκοντος ἐγγύϑεν παρών, Aesch. Ch. 839; ϑάρσει παρέσται μηχανὴ δραστήριος, Spt. 1032; φόβος δὲ πᾶσι βαρβάροις παρῆν, Pers. 383; πενϑήμονες πά ρεισιν δόξαι, Ag. 421, u. so öfter auch von Gemüthszuständen; vgl. noch αἵ μοι μόναι παρῆσαν ἐλπίδων Soph. El. 800, πᾶσι ϑαῠμα δυςχερὲς παρῆν Ant. 254. – Von Vrbdgn merke man noch : παρεῖναι παρά τινι, Soph. Phil. 1057; οὗτος παρὰ σοὶ μάλα πλησίον ἀεὶ πάρεστιν, Plat. Phaedr. 243 e; – ἔν τινι, z. B. παρεῖναι ἐν ταῖς συνουσίαις, Plat. Prot. 335 b; vgl. Ar. Ach. 513 Av. 30; – εἰς –, sich nach einem Orte begeben daben und da sein, ἐς κοῖτον, εἰς Ἀσίην u. ä., Her. 1, 9. 6, 24. 8, 60, 3; Thuc. 6, 88; auch Ὀλυμπίαζε, 3, 8; εἰς τὴν ἐξέτασιν, Xen. An. 7, 1, 11, u. oft; auch ἐς μέσον φόνον, Eur. Or. 1314; – ähnlich ἐπὶ δεῖπνον, Her. 1, 21; ἐπὶ τὴν ϑυσίαν, ἐπὶ τὸ στράτευμα, ἐπὶ τὰς κώμας, Xen. An. 6, 2, 15. 7, 1, 35. 7, 4, 6 u. sonst; übertr., πάλιν ἐπὶ τὴν πρώτην πάρεσμεν ἀπορίαν, Plat. Theaet. 200 d; Gorg. 447 b; παρῆσαν ἐπὶ τοῦτο τὸ βῆμα, Dem. 1, 8; auch παρῆσαν ἐπὶ τοῖς ἀγῶσι, 24, 159, u. πάρεστι πρὸς τοῦτο καιροῦ τὰ πράγματα, die Sachen sind so weit gekommen, 2, 8; vgl. noch πρὸς σέ, πρὸς τὴν κρίσιν, Xen. An. 6, 3, 21. 4, 26; Ὀλυμπίαζε παρεῖναι, Thuc. 3, 8. – Das partic., gegenwärtig; τοῦ παρόντος ἀχϑηδὼν κακοῠ, Aesch. Prom. 26; πόνων τῶν νῦν παρόντων, 98; τῆς νῦν παρούσης πημονῆς, 469; im Ggstz von μέλλοντα κακά, Pers. 829; so Soph. u. Eur.; u. in Prosa; τὰ παρόντα κακά, Her. 8, 20; χρόνος, πόλεμος u. ä., bes. τὰ παρόντα, die gegenwärtige Lage der Dinge, die gegenwärtigen Umstände, Her. 1, 113 u. A.; auch τὰ παρεόντα πρήγματα, Her. 6, 100; τὰ παρόντα, jetzt, Soph. El. 218; ἡ νῦν παροῠσα ἡμέρα, Plat. Legg. III, 683 c; auch sing. τὸ παρεόν, Her. 1, 20; ἐν τῷ παρόντι, in der Gegenwart, für die gegenwärtige Lage, Thuc. 2, 88. 5, 63 u. öfter; auch ἐν τῷ τότε παρόντι, 1, 95; Plat. setzt gegenüber ἐν τῷ νῦν παρόντι καὶ ἐν τῷ ἔπειτα, Phaed. 67 c; vgl. τὰ γεγονότα καὶ τὰ παρόντα πρὸς τὰ μέλλοντα, Theaet. 186 a; Xen. An. 2, 5, 8; vgl. noch πρὸς τὸ παρόν, τὸ παρὸν αὐτίκα, Thuc. 3, 40; ἐκ τῶν παρόντων, 6, 70, wie Xen. An. 3, 2, 3, nach der gegenwärtigen Lage, wie es diese erfordert, vgl. Krüger zu der Stelle; πειρῶ τὸ παρὸν ϑεραπεύειν, Soph. Phil. 149; τὸ παρὸν εὖ ποιεῖν. Plat. Gorg. 499 c; παρὸν ἀργύριον, Dem. 33, 7. – Impers. gebraucht, πάρεστί μοι, es ist mir zur Hand, steht bei mir, ich habe es in meiner Gewalt, es hängt von mir ab, τοιαῦϑ' ἑλέσϑαι σοι πάρεστιν ἐξ ἐμοῦ, Aesch. Eum. 829; ὡς ἰδεῖν τέλος πάρεστιν, es ist möglich, man kann, Pers. 712, u. oft, wie bei Soph. u. Eur.; νῦν γὰρ πάρεστι καὶ δὶς αἰάζειν, Soph. Ai. 427; O. C. 1578; χαίρειν παρέσται, El. 130; Ar. Plut. 638; u. in Prosa, Her. 8, 20. 9, 70; πάρεστι τούτου πεῖραν λαμβάνειν, Plat. Gorg. 448 a; παρῆν μετρεῖν τὸ βάϑος τῆς χιόνος, Xen. An. 4, 5, 6. 7, 1, 26; Folgde. – Absol. wird so παρόν, ion. παρεόν gebraucht, da es möglich ist, angeht, παρεὸν αὐτοῖ σιἀποκτεῖναι ἐκείνους, Her. 6, 137 u. öfter, vgl. 1, 129. 5, 49. 7, 24; παρὸν φρονῆσαι, Soph. Phil. 1087; Eur. Suppl. 327; οἴνου μηδ' ὀσφραίνεσϑαι παρόν, Xen. An. 5, 8, 3; Sp., wie Plut. Fab. 11, τὸν λόφον ἐκ τοῦ ῥᾴστου κρύφα κατασχεῖν παρόν. – Dafür wird auch πάρα gebraucht, Il. 9, 227, Her. 7, 12. S. oben.
-
38 σπάνιος
σπάνιος, wie σπανός, selten, wenig, dürstig; μέρος, Eur. Alc. 477; ϑήρευμα, I. A. 1162, u. öfter; οὐδὲν ἐγίνετο πλοίων σπανιώτερον, Her. 8, 25; Thuc. 1, 33 u. öfter; τὸ γὰρ σπάνιον τίμιον, Plat. Euthyd. 304 b; οἴει τι σπανιώτερον εἶναι, ἤ –, Phaed. 90 a; ὁ νομοϑέτης σπανιώτατος ἐν ἀνϑρώποις γίγνεται, Crat. 389 a; oft bei Xen., z. B. σπάνιος ἰδεῖν Cyr. 7, 5, 46; γέρας, Antiphil. 8 (VI, 252); S. Emp. oft. – Adv. σπανίως, Xen. Ag. 9, 1; auch σπανίᾳ, Plat. Phaedr. 256 c.
-
39 σπέρμα
σπέρμα, τό, das Gesäete, der Saame, u. übh. der Keim, Alles, worous Etwas erwächst od. entsteht, πυρός Od. 5, 490; – gew. vom Pflanzensaamen, die Saat, Aussaat; H. h. Cer. 308. 354; Hes. O. 448; Her. 3, 97; τὰ σπέρματα, Sämereien, Hes. O. 473; σπέρμα πάσης ἐξαπόλλυται χϑονός, Aesch. Ag. 514, u. öfter; Eur. Or. 552 u. sonst, wie in Prosa, παντὸς σπέρματος πέρι ἢ φυτοῠ Plat. Rep. VI, 491 d, Soph. 265 c; φλογός, Pind. Ol. 7, 48; ὄλβου, P. 4, 255; – auch thierischer Saamen, u. = Sohn, Abkömmling, Sprößling, N. 10, 81, vgl. 17; oft bei Tragg.: μὴ 'ξαλείψῃς σπέρμα Πελοπιδῶν τόδε, Aesch. Ch. 496; Μεγαρεὺς Κρέοντος σπέρμα, Spt. 456; Prom. 707; ὦ σπέρμ' Ἀχιλλέως, Soph. Phil. 364, u. öfter; auch im plur., πρὸς τῶν ἐμαυτοῠ σπερμάτων, O. C. 606; aber τοὐμὸν δ' ἐγὼ κεἰ σμικρόν ἐστιν, σπέρμ' ἰδεῖν βουλήσομαι, O. R. 1077, ist = von wem ich entsprossen, meinen Vater, Schol. γένος; Eur. τὸ Σισύφειον σπέρμα, I. A. 524; πᾶν τὸ ϑῆλυ σπέρμα Καδμείων, Bacch. 35; so auch Thuc. 5, 16, wo der Ausdruck aus einem Orakel entnommen ist; auch bei Plat., ἄνϑρωποί τε καὶ ἀνϑρώπων σπέρμασι νομοϑετοῠμεν, Plat. Legg. IX, 853 c; vgl. Xen. Mem. 4, 4, 23. – Uebh. Ursache, Veranlassung wozu, ὁ τὸ σπέρμα παρασχὼν οὗτος ἦν, Dem. 18, 159; λογικοῠ, S. Emp. adv. nhys. 1, 101.
-
40 στίλβω
στίλβω, glänzen, schimmern, blinken; von glatten, polirten Körpern; Fettglanz, ἐλαίῳ, Il. 18, 596; u. übertr., κάλλεΐ τε στίλβων καὶ εἵμασιν, 3, 392; κάλλεϊ καὶ χάρισι στίλβων, Od. 6, 237; στίλβειν ἀπό τινος, wovon wiederglänzen, wiederscheinen, H. h. 31, 11. 32, 5; φαεννοῖς στίλβων ὅπλοις, Eur. Andr. 1147, der es auch trans. c. acc. vrbdt, στίλβει νοσώδεις ἀστραπάς, Or. 480; στίλβων νῶτον πτερύγοιν χρυσαῖν, Ar. Av. 697; ἰδεῖν λαμπρὸν καὶ στίλβον, Plat. Tim. 60 a; Phaed. 110 c.
См. также в других словарях:
ιδείν — ἰδεῑν, τὸ (Μ) 1. βλέμμα, ματιά 2. όψη, εμφάνιση. [ΕΤΥΜΟΛ. Ουσιαστικοποιημένο απρμφ. αορ. β τού ρ. ορώ με σημ. την αφηρημένη έννοια (πρβλ. το είναι «ύπαρξη»)] … Dictionary of Greek
ἰδεῖν — εἶδον see aor inf act (attic epic doric) ἰδέω know pres inf act (attic epic doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
быти — (>50000), ѤСМЬ, ѤСТЬ (в соч. с отрицанием не НѢСМЬ, НѢСТЬ); 3 л. мн. ч. СОУТЬ; 3 л. ед. ч. имперфекта БѦШЕ; 3 л. ед. ч. аориста БЫ и БѢ гл. I. Как самостоятельный гл. 1.Существовать; иметься: дъва разбо˫а ѥсте. ѥдинъ иже съвлачить съ оубогааго … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
видѣти — ВИ|ДѢТИ (видѣти6000), ЖОУ, ДИТЬ гл. 1.Видеть, воспринимать зрением: мь||глоу видѩть [пьяницы] въ очию и оутапаѭть. (βλέπουσι) Изб 1076, 266 266 об.; Врата небесьнаѩ възьмѣтесѩ видѩще. двьрь вышьнѩаго. въходѩщоу съ славою. Стих 1156 1163, 98;… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
Differences between codices Sinaiticus and Vaticanus — Codex Sinaiticus and Codex Vaticanus, two of great uncial codices, representatives of the Alexandrian text type, are considered excellent manuscript witnesses of the text of the New Testament. Most critical editions of the Greek New Testament… … Wikipedia
EPIPHANES — I. EPIPHANES Gr. Ε᾿πιφανὴς i. e. Praesens sive Apparens, epitheton Deorum apud Gentiles, inde ad Orientis Reges translatum, ut diximus etiam supra lemmate, Adventus Augusti. Certe Θεοπτία seu visio Dei apud Syncellum, Manethonem aliosqueve, qui… … Hofmann J. Lexicon universale
NISAEI Equi — olim illustres, in Mediae campo, Nisaeo, qui proceri admodum erant corporis. Herodot. in Polybymn. Ἔςι πεδίον μέγα τῆς Μηδικῆς, τῷ ὄνομά ἐςι Νίσαιον᾿ τοὺς ὦν δὴ ἵππους τοὺς μεγάλους φέρει τὸ πεδίον τοῦτο. Mediae campus est magnus, Nisaeus nomine … Hofmann J. Lexicon universale
видеть — вижу, укр. видiти, др. русск. видѣти, ст. слав. видѣти, виждѫ ὁρᾶν, βλέπειν (Супр.), болг. видя, виждам, сербохорв. ви̏дjети, словен. videti, чеш. viděti, vidim, слвц. videt , польск. widziec, widzę, в. луж. widzec. Первонач. атемати ческий гл … Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера
идея — уже у Шафирова, 1710 г.; см. Смирнов 117. Из польск. idеа, нем. Idee или франц. ideе от лат. idеа, греч. ἰδέα : ἰδεῖν видеть . См. видеть … Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера
Liste griechischer Wortstämme in deutschen Fremdwörtern — Griechische Wortstämme sind im Deutschen überwiegend in Fachausdrücken zu finden, die entweder direkt dem Griechischen entstammen oder Neubildungen sind. Von einer begrenzten Anzahl dieser Wortstämme wurden und werden zahlreiche wissenschaftliche … Deutsch Wikipedia
Pontische Sprache — Pontisch (ποντιακά) Gesprochen in Aserbaidschan, Deutschland, Georgien, Griechenland, Kanada, Kasachstan, Türkei, Russland, Ukraine, USA Sprecher 324.535 Ling … Deutsch Wikipedia