-
1 ωδίνα
-
2 ὠδῖνα
-
3 σω-ωδίνα
-
4 ὠδίς
Aὠδίνεσσι h.Ap. 92
, Theoc.17.61, etc.: later nom. [full] ὠδίν LXXIs.37.3, 1 Ep.Thess.5.3:— mostly in pl., pangs or throes of childbirth,πικρὰς ὠδῖνας ἔχουσαι Il. 11.271
; τέκε.. ἐν μόναις ὠδῖσιν.. διδύμων σθένος υἱῶν at a single birth, Pi.P.9.85;πόνους ἐνεγκοῦσ' ἐν ὠδῖσι E.Supp. 920
(lyr.);ἐν ὠδίνων λοχίαις ἀνάγκαισι Id.Ba.89
(lyr.), cf. Ion 452 (lyr.);αἱ δἰ ὠδίνων γοναί Id.Ph. 355
: also in sg., Pi.O.6.43, N.1.36, S.OC 533 (lyr.); .2 in sg. also, that which is born amid throes, child,παῖδα, φιλτάτην ἐμοὶ ὠδῖνα A.Ag.
1418, cf. Pi.O.6.31, E. Ion45; θαλλὸν ἱερὸν ἐλαίας, Λατοῦς ὠδῖνα (fort. ὠδῖνι) (lyr.); ἄπτερον ὠδῖνα τέκνων, of young birds, Id.HF 1040: pl., children, AP7.549 (Leon.Alex.); ὀρταλίχων ἁπαλὴ ὠδίς, of eggs, Nic.Al. 165;τοῦ ᾠοῦ ἐν ὠδῖνι ὄντος Arist.HA 560b22
; ὠ. Θαλάσσας, of Aphrodite, AP9.386; ὠδὶς μελίσσης, of honey, Nonn.D.5.228, al.II metaph., travail, anguish, A.Ch. 211, Supp. 770 (both sg.): also in pl., of love, , cf. Pl.R. 574a, Phdr. 251e: freq. in LXX, Ex.15.14, al., Ev.Matt.24.8.2 fruit of the mind's travail,τῆς ἐμῆς ὠ. Luc.Dem.Enc.25
;λόγων ὠδῖνες Him. Or.18.3
;ἐπέων Tryph.117
. -
5 ὠδίς
ὠδίς, ῖνος, ἡ, 1) der Geburtsschmerz, gew. im plur., Geburtswehen; Il. 11, 271; H. h. Apoll. 92; Pind.; Tragg., z. B. αἱ δι' ὠδίνων γοναί Eur. Phoen. 358; dah. das Gebären, die Geburt, Plat., im eigtl. Sinn u. öfters übertragen. – Auch das unter Schmerzen Geborene, ἔϑυσεν αὑτοῦ παῖδα, φιλτάτην ἐμοὶ ὠδῖνα Aesch. Ag. 1392; Eur. I. T. 1102 u. öfter; die Söhne, im plur., Leon. Al. 16 (VII, 549); μυϑεύεται ἡ Λητὼ τὰς ὠδῖνας ἀποϑέσϑαι τοῦ τε Ἀπόλλωνος καὶ τῆς Ἀρτέμιδος Strab. 10, 5,2; ἁπαλὴ ὠδὶς ὄρνιϑος, das Ei, Nic. Al. 165; ϑαλάσσης, Aphrodite, Ep. ad. 63 (IX, 386). – Uebh. alles mit Anstrengung Hervorgebrachte, ὠδὶς μελίσσης, Honig, Nonn.; auch von des Geistes Arbeit, Himer. – 2) jeder heftige Schmerz, z. B. der Mutterliebe, Bian. 7 (IX, 259); πάρεστι δ' ὠδὶς καὶ φρενῶν καταφϑορά Aesch. Ch. 209; φιλεῖ ὠδῖνα τίκτειν νὺξ κυβερνήτῃ σοφῷ Suppl. 751; πλὴν ἐμοὶ πικρὰς ὠδῖνας αὐτοῦ προςβαλὼν ἀποίχεται Soph. Trach. 42.
-
6 ὠδίς
ὠδῑς (-ῖνος, -ῖνα, -ίνεσσι, -ῖσιν.)a labour, childbirth ἦλθεν δ' ὑπὸ σπλάγχνων ὑπ ὠδῖνός τ ἐρατᾶς Ἴαμος ἐς φάος ( ὑπ' ὠδίνεσσ ἐραταῖς coni. Wil.) O. 6.43τέκε οἱ καὶ Ζηνὶ μιγεῖσα δαίφρων ἐν μόναις ὠδῖσιν Ἀλκμήνα διδύμων κρατησίμαχον σθένος υἱῶν P. 9.85
ἐπεὶ σπλάγχνων ὕπο ματέρος αὐτίκα θαητὰν ἐς αἴγλαν παῖς Διὸς ὠδῖνα φεύγων διδύμῳ σὺν κασιγνήτῳ μόλεν N. 1.36
ἀλλ' ἁ Κοιογενὴς ὁπότ ὠδίνεσσι θυίοισ ἀγχιτόκοις ἐπέβα νιν fr. 33d. 3.ἁνίκ' ἀγανόφρων Κοίου θυγάτηρ λύετο τερπνᾶς ὠδῖνος Pae. 12.14
b pregnancyκρύψε δὲ παρθενίαν ὠδῖνα κόλποις O. 6.31
-
7 παρθένιος
παρθένιος, bei Pind. u. den Att. auch 2 Endgn, jungfräulich; ζώνη, Od. 11, 245; ὄαροι, Hes. Th. 205; κρύψε δὲ παρϑενίαν ὠδῖνα κόλποις, Pind. Ol. 6, 31, d. i. das Kindbett einer Jungfrau; oft bei Tragg. u. in Prosa; zur Jungfrau gehörig, παρϑένιος, Jungfernsohn, ll. 16, 180; aber Plut. Pomp. 74 nennt παρϑένιον ἄνδρα den Mann, den die Jungfrau geheirathet hat. Uebertr., rein, unverdorben, auch von reinem Quellwasser, vgl. Ruhnk. H. h. Cer. 99; – παρϑενία γῆ, Nic. Al. 149; τῆς παρϑενίου καλουμένης γῆς, Plat. Legg. VIII, 844 b.
-
8 κρύπτω
κρύπτω ( ΚΡΥΒ), ep. impf. κρύπτασκε, Il. 8, 272 u. Hes. Th. 157, aor. pass. ἐκρύφϑην u. ἐκρύβην, letzterer bes. bei Sp. üblich, Plut. Sull. 22, Matth. 5, 14; auch κρ υφείς nach mehreren mss. bei Soph. Ai. 1124; vgl. Lob. zu Phryn. 317; fut. κρυβήσονται Eur. Suppl. 559, wie Plut. gen. Socr. 2; – verbergen, verstecken, verhüllen; bes. zum Schutz, κεφαλὰς δὲ παναίϑῃσιν κορύϑεσσιν κρύψαντες Il. 14, 372; ὁ δέ μιν σάκεϊ κρύπτασκε φαεινῷ 8, 272; κρύφϑη γὰρ ὑπ' ἀσπίδι 13, 405; unter der Erde, Hes. O. 140. 142; κρύψεν ἅμ' ἵπποις Pind. N. 9, 25; ὑπὸ γᾶν Ἀμφιτρύωνος σάματι P. 9, 84; ἐν βένϑεσιν νᾶσον κεκρύφϑαι Ol. 7, 57, öfter; ποικίλοις ἀγρεύμασιν κρύψασα Aesch. Eum. 439, κρύψασ' ἑαυτήν, ἔνϑα μή τις εἰςίδοι Soph. Trach. 899, öfter; ἔνϑ' ἐκρύπτομεν δέμας Eur. Bacch. 729; ἀφανίζοντες κρύπτομεν ὅτι μάλιστα Plat. Phil. 66 a; ἐπειδὰν δὲ κρύψωσι γῇ Thuc. 2, 34, vom Begraben der Todten, wie Her. 5, 4, u. oft bei den Tragg., τάφῳ κρ ύπτειν τινά. – Dah. verheimlichen, verschweigen; τὸ μὲν φάσϑαι, τὸ δὲ καὶ κεκρυμμένον εἶναι Od. 11, 443; τῶν οὐδέν τοι ἐγὼ κρύψω ἔπος οὐδ' ἐπικεύσω 4, 350; κεκρύφαται Hes. Th. 730 O. 384, τινά τι, Aesch. μήτοι με κρύψῃς τοῦϑ' ὅπερ μέλλω παϑεῖν, Prom. 628, οὐκ ἐκρ ύφϑη, πρέπει δὲ σίνος Ag. 877, οὐδέν σε κρύψω Soph. Phil. 903; λόγον κρ ύψαι πρὸς ἡμᾶς μηδένα 584, vgl. Ai. 991; κρύψε κόλποις ὠδῖνα Pind. Ol. 6, 31; κρύπτουσ' ἃ κρύπτειν ὄμματ' ἀρσένων χρεών, was man vor den Augen der Männer verbergen muß, Eur. Hec. 568; auch in Prosa, τὴν ϑυγατέρα ἔκρυπτε τὸν ϑάνατον τοῠ ἀνδρός Lys. 32, 7. – Auch im med.; λύμμασι κρυψάμενον, sich das Haupt verhüllen, Soph. Ai. 242; aber auch = act., ἅπαντα χρόνος φύει τ' ἄδηλα καὶ φανέντα κρύπτεται ib. 633, wie πᾶν σοι φράσω τἀληϑὲς οὐδὲ κρύψομαι Trach. 474, wo man es auch »ich werde mich nicht zurückziehen« erkl. kann. – Als Intrans. faßt man es Soph. El. 816, κεραυνοὶ Διὸς κρύπτουσιν ἕκηλοι, sie ruhen; vgl. Eur. Phoen. 1133 τὰ μὲν ὄμματα βλέποντα, τὰ δὲ κρύπ τοντα, wo Valck. πίπτοντα vermuthet. – Die spätere Form κρύβω s. oben, u. über κρ ύφω s. κατακρύφω u. unten.
-
9 κυβερνήτης
κυβερνήτης, ὁ, der Steuermann, zunächst des Schiffes; Od. 3, 279; τὰς (νῆας) δ' ἄνεμός τε κυβερνῆταί τ' ἴϑυνον 9, 78; φιλεῖ ὠδῖνα τίκτειν νὺξ κυβερνήτῃ σοφῷ Aesch. Suppl. 751; a. D., wie in Prosa; κυβερνήτεα im acc., Her. 8, 18; ihm entspricht der πρωρεύς auf der πρώρα, Xen. An. 5, 8, 20. – Uebertr., bes. vom Lenker des Staates; πόλις κακῶς κλύουσα διὰ κυβερνήτην κακόν Eur. Suppl. 880; κυβερνήτῃ νῷ χρῆται Plat. Phaedr. 247 c.
-
10 κόλπος
κόλπος, ὁ, 1) Busen, Schooß; παῖδ' ἐπὶ κόλπῳ ἔχουσα Il. 6, 400; ἂψ ὁ πάϊς πρὸς κόλπον τιϑήνης ἐκλίνϑη 467; auch κόλπῳ δέξασϑαι und ὑποδέξασϑαι, als Ausdruck mütterlicher Liebe u. Fürsorge; auch im plur., δεύοντο δὲ δάκρυσι κόλποι 9, 570, vgl. διαμυδαλέοισι δάκρυσι κόλπους τέγγουσι Aesch. Spt. 531. – Der Mutterschooß; κρύψε ὠδῖνα κόλποις Pind. Ol. 6, 31; vgl. Eur. Hel. 1159; ἤπιος ἔξιϑι κόλπου Callim. Del. 214, wie Iov. 15; γυναικεῖος S. Emp. adv. math. 5, 62; Poll. 2, 222; auch Medic. – 2) der Busen des Kleides, die große Falte, welche das Gewand unterhalb der Brust wirst, bes. der durch das Gürten des Kleides entstandene Bausch; auch im plur., Il. 22, 80; αἶψα τρί' ἄλεισα κατακρύψασ' ὑπὸ κόλπῳ ἔκφερεν Od. 15, 469; so öfters als Tasche u. zum Verbergen einer Sache benutzt, ὑπὸ κόλπου ἔχειν, ἐκκομίζειν, Luc. Hermot. 37. 81; κόλπῳ βυσσίνου πεπλώματος Aesch. Spt. 1030; ἐνδὺς χιτῶνα μέγαν καὶ κόλπον πολὺν καταλιπ όμενος τοῠ χιτῶνος Her. 6, 125; Sp., wie Pol. 3, 33, 2. – 3) übh. jede busenartige Vertiefung; der Meeresschooß, Θέτιδος κόλπος, Il. 18, 398; εἴσω ἁλὸς εὐρέα κόλπον 21, 124; vgl. 18, 140 Od. 4, 435; so sehr häufig der Meerbusen, die Bucht; Il. 2, 560; Ἀργεῖος Pind. P. 4, 49; Ῥέας Aesch. Prom. 841; auch in Prosa, bes. Strab.; – auf dem festen Lande, ein tiefer Thalgrund, zwischen hohen Bergen, Νεμέας Pind. Ol. 9, 93, Τροίας ἐν κόλποις Eur. Troad. 130; εὐανϑεῖς κόλποι λειμώνων Ar. Ran. 373; – übh. Wölbung, Höhlung, αἰϑέρος Pind. Ol. 13, 85. – Bei den Aerzten ein Fistelschaden, der eiternd unter der Haut um sich frißt. – Nach Einigen verwandt mit κοῖλος (?).
-
11 λαθραῖος
λαθραῖος, auch 2 Endgn, heimlich, verstohlen, vor Jemand verborgen, δίκην ἄτης λαϑραίου, Aesch. Ag. 1203; τὰ δὲ λαϑραῖ' ὃς ἀσκεῖ μὴ πρέποντ' αὐτῷ κακά Soph. Trach. 383, öfter; λαϑραῖον ὠδῖνα, Eur. Ion 45; δόλοις λαϑραίοις, Ar. Ran. 1143 u. sp. D.; λαϑραία κύπρις, Euhul. bei Ath. XIII, 569 a; u. in Prosa, λαϑραῖον ϑάνατον ἐπιβουλεύειν τινί, Meuchelmord, Andoc. 4, 15; λαϑραιότερον γένος, Plat. Legg. VI, 781 a. – Häufiger noch im adv., οὐκ ἐξαίφνης ἀλλὰ λαϑραίως, Aesch. Prom. 1079; Eur. u. Folgde; ὡς μάλιστα δύνανται λαϑραιότατα Antiph. 1, 28. – Auch c. gen., λαϑραίως τῆς μητρός, ohne Wissen der Mutter, Alciphr. 3, 27.
-
12 ἀπο-παύω
ἀπο-παύω (s. παύω), aufhören, abstehen lassen, hemmen, Πηλείωνα Il. 18, 267; μένος 21, 340; Ἀλκμήνης τόκον 19, 119; mit dem inf., τὸν ἄναλτον ἀλητεύειν Od. 18, 114; vgl. 12, 126; τινά τινος, πολέμου Il. 11, 323; πένϑεος Her. 1, 46; ἐμὲ ἐρώτων Soph. Ai. 1185; σὲ λόγου μακροῦ Eur. Suppl. 662; τοῦ ἀκροβολίζεσϑαι Xen. Cyr. 8, 8, 22; vgl. Oec. 14, 8; ὠδῖνα ἐγείρειν καὶ ἀποπ. Plat. Theaet. 151 a; bei Soph. O. C. 1759 ϑρῆνον ἐγείρειν u. ἀποπαύειν entgeggstzt. – Häufiger ist im Att. das med., aufhören; absolut, ἐγὼν ἀποπαύσομαι Iliad. 21, 372; οὐ μὲν σφῶί γ' ὀίω πρίν γ' ἀποπαύσεσϑαι 5, 288; τινός, ϑρήνων Soph. El. 224; τοῦ λόγου Plat. Prot. 328 d; ἀποπαύε' ἀοιδῆς, mit dem Gesang, ablassen davon, Od. 1, 340; ἀποπαύεο πολέμου Iliad. 1, 422; μάχης ἀποπαύεαι 16, 721; πολέμου ἀποπαύσεται 8, 473; τοῦ δάκνειν Xen. Cyr. 7, 5, 62; – das activ. in derselben Bdtg, οὐκ ἀπὸ πυγμαχίης ἀποπαύσετε, M. Scaev. ep. (IX, 217).
-
13 ἀπο-λύω
ἀπο-λύω, ablösen, 1) einen Gefangenen für ein Lösegeld freigeben, Iliad. 1, 95; 10, 449 dem μεϑεῖναι, umsonst freilassen, gegenüberstehend; freilassen, Plat. Rep. III, 390 a; von Soldaten, entlassen, Xen. Hell. 6, 5, 21; die Frau entlassen, sich von ihr scheiden, Ev. Matth. 1, 19, vgl. 5, 31; freisprechen vor Gericht, ἀπέλυσαν αὐτόν, μὴ φῶρα εἶναι Her. 2, 174; τινὰ τῆς αἰτίης 9. 88; Thuc. 6, 29; Xen. Mem. 4, 8, 5 u. sonst; pass. ἀπολύεσϑαι μὴ ἀδικεῖν Thuc. 1, 95; vgl. Lys. 8. 4; Isocr. 1, 23; med. ἀπολύσασϑαι αἰτίας Aesch. 2, 2; absol. Ar. Vesp. 988; rechtfertigen, Dem. 24, 13 u. Sp. – 2) trennen, absondern, losmachen, ἱμάντα ϑοῶς ἀπέλυσε κορώνης Od. 21, 46; ἀπὸ κρήδεμνον ἔλυσεν, machte das Band, den Deckel los, 3, 392; vgl. πεῖσμα δ' ἔλυσαν ἀπὸ τρητοῖο λίϑοιο Od. 1 3, 77; losreißen, ἀπὸ τοίχους λῠσε κλύδων τρόπιος Od. 12, 420; befreien, τινὰ κακῶν Plat. Rep. II. 365 a; τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῆς τοῠ σώματος κοινωνίας Phaed. 64 e; ὁπλοφόρου τάξεως Xen. Cyr. 6, 2, 37; ὠδῖνα, gebären, Ael. H. A. 3, 16 u. öfter; übertr., τινὰ τῆς ὠδῖνος Plat. Conv. 206 e; Theaet. 184 b τινὰ ὧν κύει ἀπολῦσαι; ἀνάλωμα, bezahlen, Crat. 417 b; wie absolvo, abmachen, Men. 99 b. – Med., a) loskaufen, χρυσοῦ, für Gold, Il. 22, 50; πολλῶν χρημάτων Xen. Hell. 4, 8, 21; befreien, τοὺς Ἕλληνας δουλείας Plat. Men. 245 a; sich von etwas befreien, διαβολήν Apol. 37 b, eine Verleumdung widerlegen; ἀπολύεσϑαι τὰς διαβολὰς πρός τινα Thuc. 8, 87; vgl. Dem. 18, 50; αἰτίας καὶ ὑπονοίας Plut. Anton. 74. – b) von einander loskommen, Thuc. 1, 49; dah. weggehen, Pol. 2, 34 u. öfter; ähnl. π οίῳ δέ ἀπελύσατ' ἐν φοναῖς τρόπῳ Soph. Ant. 1314, wie kam sie um? vgl. ἔϑανες, ἀπελύϑης, 1254, u. πνεῠμα ἀπελύσατο Crinag. 31 (IX, 276). – τὸ ἀπολελυμένον, = ἀπόλυτον, der Positiv.
-
14 αποπαυω
1) сдерживать, удерживать, не давать, мешать(τινά τινος Hom., Soph., Eur., Xen. и τινὰ ποιεῖν τι Hom.)
2) унимать, успокаивать(μένος Hom.; ὠδῖνα Plat.; θρῆνον Soph.)
πένθεος ἀποπαῦσαί τινα Her. — утолить чью-л. скорбь3) переставать, прекращать(ἀπὸ πυγμαχίης Anth.; преимущ. med. τινος Hom., Soph., Xen., Plat. и ἔκ τινος Soph.)
-
15 ωδίν'
ὠδῖνα, ὠδίςpangs: fem acc sgὠδῖνι, ὠδίςpangs: fem dat sgὠδῖνε, ὠδίςpangs: fem nom /voc /acc dual -
16 ὠδῖν'
ὠδῖνα, ὠδίςpangs: fem acc sgὠδῖνι, ὠδίςpangs: fem dat sgὠδῖνε, ὠδίςpangs: fem nom /voc /acc dual -
17 αὐτίκα
1 at once, suddenlyἔννεπε κρυφᾷ τις αὐτίκα φθονερῶν γειτόνων O. 1.47
θανόντων μὲν ἐνθάδ' αὐτίκ ἀπάλαμνοι φρένες ποινὰς ἔτεισαν O. 2.57
ξείνων δ' εὖ πρασσόντων, ἔσαναν αὐτίκ ἀγγελίαν ποτὶ γλυκεῖαν ἐσλοί O. 4.5
ἦλθεν δ' Ἴαμος ἐς φάος αὐτίκα O. 6.44
ἐκέλευσεν δ' αὐτίκα O. 7.64
ἐξ ὀνείρου δαὐτίκα ἦν ὕπαρ O. 13.66
τάφε δ' αὐτίκα P. 4.95
αὐτίκα δ' Ἀελίου θαυμαστὸς υἱὸςἔννεπεν P. 4.241
αὐτίκα δ' ἐκ μεγάρων Χίρωνα προσήνεπε φωνᾷ P. 9.29
“ ἵνα οἱ χθονὸς αἶσαν αὐτίκα συντελέθειν ἔννομον δωρήσεται” P. 9.57ἔστασεν γὰρ ἅπαντα χορὸν ἐν τέρμασιν αὐτίκ' ἀγῶνος P. 9.114
ἐπεὶ σπλάγχνων ὕπο ματέρος αὐτίκαθαητὰν ἐς αἴγλαν παῖς Διὸς ὠδῖνα φεύγων μόλεν N. 1.35
ἐξύφαινε, γλυκεῖα, καὶ τόδ' αὐτίκα, φόρμιγξ, Λυδίᾳ σὺν ἁρμονίᾳ μέλος N. 4.44
αὐτίκα γὰρ ἦλθε Λήδας παῖς διώκων N. 10.65
ὣς ἦρα εἰπὼν αὐτίκα ἕζετ I. 6.55
“ ἰόντων δ' ἐς ἄφθιτον ἄντρον εὐθὺς Χίρωνος αὐτίκ ἀγγελίαι” I. 8.41 ] ἀδαυτικ[ dub. P. Oxy. 2445. fr. 28. -
18 κόλπος
κόλπος (-ου, -ον; -ων, -οις.)1 folda fold of a robe.κρύψε δὲ παρθενίαν ὠδῖνα κόλποις O. 6.31
b hollow, valleyΝεμέας κατὰ κόλπον O. 9.87
κόλποις παρ' εὐδόξοις Πίσας O. 14.23
“ Λακεδαίμονος Ἀργείου τε κόλπου καὶ Μυκηνᾶν” P. 4.49ἀνεμοσφαράγων ἐκ Παλίου κόλπων P. 9.5
c gulfαἰθέρος ψυχρῶν ἀπὸ κόλπων ἐρήμου O. 13.88
-
19 κρύπτω
κρύπτω (κρύπτε, -έτω; -ειν: aor. κρύψε(ν), (ἔ)κρυψαν; κρύψαι: med. pf. κε̆κρυπται: pass. κε̆κρύφθαι: plupf. κέκρυπτο.)a concealκρύψε δὲ παρθενίαν ὠδῖνα κόλποις O. 6.31
μὴ κρύπτε κοινὸν σπέρμ' ἀπὸ Καλλιάνακτος keep in obscurity O. 7.92ἄμαχον δὲ κρύψαι τὸ συγγενὲς ἦθος O. 13.13
τό γ' ἐν ξυνῷ πεποναμένον εὖ μὴ λόγον βλάπτων ἁλίοιο γέροντος κρυπτέτω P. 9.94
ἀξιωθείην κεν Ἄργει μὴ κρύπτειν φάος ὀμμάτων lower my gaze N. 10.40 ταύταν (sc. κακότατα) σκότει κρύπτειν ἔοικεν fr. 42. 6. τότε χρύσεαι ἀέρος ἔκρυψαν κόμαι ἐπιχώριον κατάσκιον νῶτον ὑμέτερον concealed in shadow of Aigina, the nymph and island Pae. 6.138 med., ὁ δὲ μηδὲν ἔχων ὑπὸ σιγᾷ μελαίνᾳ κάρα κέκρυπται Παρθ. 1. 10. pass., ἀλλ' ἔν/ κέκρυπτο γὰρ σχοίνῳ βατιᾷ τ' ἐν ἀπειρίτῳ (sc. Ἴαμος: ἐγκέ- κρυπτο, -ετο codd., corr. Boeckh. Snell) O. 6.54φαντὶ δ' ἐν βένθεσιν νᾶσον κεκρύφθαι O. 7.57
b buryτὸν κρύψαν ἔνερθ' ὑπὸ γᾶν διφρηλάτα Ἀμφιτρύωνος σάματι P. 9.81
ὁ δ' Ἀμφιαρεῖ σχίσσεν κεραυνῷ παμβίᾳ Ζεὺς τὰν βαθύστερνον χθόνα, κρύψεν δ ἅμ ἵπποις N. 9.25
ἀλλά μιν Κρόνου παῖ[δες] κεραυνῷ χθόν' ἀνοιξάμενοι ἔκρυψαν τὸ πάντων ἔργων ἱερώτ[ατον] Pae. 8.74
-
20 παρθένιος
παρθένιος, -ον1 of an unmarried girl, woman κρύψε δὲ παρθενίαν ὠδῖνα κόλποις (sc. Εὐάδνα) O. 6.31 ( θρῆνον). τὸν παρθενίοις ὑπό τ' ἀπλάτοις ὀφίων κεφαλαῖς ἄιε λειβόμενον i. e. of the Gorgons P. 12.9λυσίμβροτον παρθενίᾳ κε[ Pae. 8.80
Αἰολάδα σταθμὸν ὑμνήσω στεφάνοισι θάλλοισα παρθένιον κάρα a chorus of girls sings Παρθ. 2. 12. πρῶτον μὲν Ἥραν Παρθενίαν κελαδῆσαι a cult title in Arcadia O. 6.88
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ὠδῖνα — ὠδίς pangs fem acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὠδῖν' — ὠδῖνα , ὠδίς pangs fem acc sg ὠδῖνι , ὠδίς pangs fem dat sg ὠδῖνε , ὠδίς pangs fem nom/voc/acc dual … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ωδίς — η / ὠδίς, ῑνος, ΝΜΑ, και ὠδίν, ῑνος, Α (συν στον πληθ.) οι ωδίνες και αἱ ὠδῑνες οι πόνοι τού τοκετού μσν. επινόηση, εφεύρεση αρχ. 1. τέκνο που γεννιέται με πόνους («παῑδα, φιλτάτην ἐμοὶ ὠδῑνα», Αισχύλ.) 2. σφοδρός πόνος, οδύνη 3. επίπονο έργο τού … Dictionary of Greek